Importeljárások: a jogszabályi keretek hiányosságai és a nem kellően eredményes végrehajtás hátrányos hatással vannak az Unió pénzügyi érdekeire

Összefoglalás

Erről a jelentésről

Az Európai Unión kívülről az Unióba belépő áruk a tagállamok vámellenőrzése alá esnek, mielőtt szabad forgalomba kerülnek az Európai Unión belül. Megvizsgáltuk, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok biztosítják-e, hogy az importeljárások megvédjék az Unió pénzügyi érdekeit. Jelentős hiányosságok és kiskapuk meglétét állapítottunk meg, ami arra utal, hogy a kontrollmechanizmusok alkalmazása nem eredményes. Ez hátrányos hatással van az Unió pénzügyeire. Egy sor ajánlást teszünk az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a kontrollmechanizmusok tervezésének és végrehajtásának javítására nézve.

A vámellenőrzésekről

A vámellenőrzések kizárólag akkor képesek biztosítani az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, ha közös szabályokon alapulnak, és ha a tagállamok összehangoltan és szabványos módon alkalmazzák azokat.

A beléptetés idején a behozatali tagállam vámhatóságainak meg kell követelniük, hogy az importőr fizesse meg az importált árukra vonatkozó vámokat, vagy nyújtson azokra vámbiztosítékot. Az importőrök azonban szándékosan csökkenthetik vagy kikerülhetik a vámtartozást például azáltal, hogy alulértékelik az árukat, hamis származási országot jelentenek be vagy alacsonyabb vámtételű termékosztályra váltanak

A vámok az Unió költségvetésének 14%-át teszik ki. A vámelkerülés növeli a vámbevétel-kieséseket, és ezt a tagállamok magasabb GNI-hozzájárulásaival kell kompenzálni. Ennek költségét végső soron az európai adófizetők állják.

Ellenőrzési módszerünk

Megvizsgáltuk, hogy az Unió vámellenőrzései védelmezik-e az Unió pénzügyi érdekeit, és hogy a Bizottság és a tagállamok megbízható importeljárásokat alakítottak-e ki ezen érdekek védelmére.

Megállapításaink

Súlyos hiányosságok meglétét állapítottuk meg, ami arra utal, hogy hiányosságok vannak a vámügyi jogi keretben is, valamint arra, hogy a behozatalra vonatkozó vámellenőrzések végrehajtása nem eredményes, ami hátrányos hatással van az Unió pénzügyi érdekeire.

A tagállamok nem kapnak kellő mértékű pénzügyi ösztönzést a vámellenőrzések elvégzésére. Azok a tagállamok, amelyek végeznek ugyan vámellenőrzéseket, de nem sikerül visszaszerezniük a kieső uniós bevételeket, alkalmasint pénzügyi következményekkel nézhetnek szembe, míg az ilyen ellenőrzéseket nem végző tagállamok adott esetben nem szenvednek el ilyen következményeket.

A tagállamok előrelépést tettek a vámjogszabályok egységes alkalmazása felé. Különböző módszereket alkalmaznak azonban a vámellenőrzés szempontjából az alulértékelés, a származás helytelen megjelölése és a téves besorolás kezelésére, valamint a vámjogi szankciók kiszabására. A nagy terhet jelentő vámellenőrzések befolyásolhatják, hogy a kereskedő melyik behozatali vámhivatalt választja, és a kevesebb vámellenőrzést jelentő kikötők és repülőterek adott esetben nagyobb forgalmat vonzhatnak.

A tagállamokban továbbra is számos kiskapu van a behozatal ellenőrzésével kapcsolatban.

Ajánlásaink

A következő ajánlásokat fogalmazzuk meg a Bizottság és a tagállamok számára.

A Bizottság:

1. az Európai Parlament kérésének eleget téve dolgozzon ki olyan módszertant, amelynek révén 2019-től kezdve időszakos becsléseket készíthet a vámbevétel-kiesésekről, és ezek eredményeit vegye figyelembe az erőforrások kiosztásánál és az operatív célkitűzések meghatározásánál;
2. minden rendelkezésre álló lehetőséget megvizsgálva fokozza azt a támogatást, amelyet a tagállami vámhatóságoknak az új többéves pénzügyi keret során betöltött fontos uniós szerepük kapcsán nyújt, és többek között vizsgálja felül, hogy megfelelő-e a visszatartott beszedési költségek szintje;
3. a következő többéves pénzügyi keret kapcsán javasolja, hogy a vámuniót támogató következő uniós cselekvési programokat használják fel az európai vámügyi információs rendszerek pénzügyi fenntarthatóságához való hozzájárulásra;
4. fogalmazza meg pontosabban a kölcsönös segítségnyújtási értesítésekben szereplő kéréseit, hogy a tagállamok azoknak egységesebb módon tehessenek eleget;
5. 2018-ban javasolja a vámjogszabályok arra irányuló módosítását, hogy tegyék kötelező jellegűvé a feladó megjelölését a behozatali vámnyilatkozaton.

A tagállamok:

1. tegyék függővé a valamely kockázati szűrő által javasolt ellenőrzés-mellőzéseket attól, hogy azokra felettesek már engedélyt adtak-e, illetve várható-e azonnali engedélyük;
2. vezessenek be elektronikus vámkezelési rendszereikben ellenőrzéseket az olyan behozatali nyilatkozatok kiszűrésére, amelyek 150 eurót meghaladó bejelentett értékű árura vagy ajándékként bejelentett kereskedelmi küldeményekre kérnek vámmentességet;
3. dolgozzanak ki vizsgálati terveket az ezzel a mentességgel kapcsolatos visszaélések kezelésére, a nem uniós országokkal folytatott elektronikus árukereskedelemre vonatkozóan.

Bevezetés

Az Európai Unió 2018-ban ünnepli a vámunió 50. évfordulóját. A vámunió azt jelenti, hogy nincsenek vámok és kvóták a tagállamok közötti belső határokon, valamint azt, hogy közös vámokat hoznak létre a harmadik országokból történő behozatalra. A vámunió a közös kereskedelempolitikával együtt kizárólagos uniós hatáskör¹: e hatáskörön belül határozzák meg a vámpolitika zömét, illetve fogadják el a vámjogszabályokat. A vámjogszabályok végrehajtásának felelőssége azonban elsődlegesen a tagállamokon nyugszik².

Noha a belső határokat megszüntették, az Európai Unió vámterületén kívülről a tagállamokba lépő áruk vámellenőrzés alá esnek, és meg kell fizetni az azokra vonatkozó valamennyi vámot, mielőtt az Unión belül szabad forgalomba kerülnének.

Az importált áruk szabad forgalomba bocsátása azt jelenti, hogy az áruk ugyanúgy szabadon mozoghatnak az Unió egységes piacán belül, mint bármely, az Unióból származó termék³. Így a beléptetés idején a behozatali tagállam vámigazgatási szerveinek meg kell követelniük, hogy az importőr fizesse meg az importált árukra vonatkozó vámokat, vagy nyújtson azokra vámbiztosítékot.

A vámok a cukortermelési illetékekkel együtt (amelyek együttesen tradicionális saját források (TOR) néven ismeretesek) az uniós költségvetés fontos bevételi forrását jelentik. Ezek átutalásra kerülnek a költségvetésbe, a beszedési költségekre visszatartott összeg nélkül. 2016-ban a TOR tette ki az Unió bevételeinek 14%-át, összege 20,1 milliárd euró volt.

A vámhatóságok munkájuk során több célkitűzést tartanak szem előtt, így a szűkös erőforrásokat több célhoz kell rendelni. Céljaik közé tartozik az uniós belbiztonság javítására irányuló nem fiskális intézkedések alkalmazása, az Unió védelme a tisztességtelen és illegális kereskedelemtől, valamint a környezet védelme. A terrorizmus elleni küzdelem elsődleges fontosságú feladattá vált a vámhatóságok számára. Emellett felelősek a vámok, jövedéki adók, valamint az importra vonatkozó hozzáadottérték-adó (héa) beszedéséért is.

A vámhatóságok számára kihívást jelent, hogy megteremtsék az egyensúlyt a következő két igény között: gyorsabb, zökkenőmentes importeljárásokkal előmozdítani a kereskedést, és vámellenőrzések végzése. A nagy terhet jelentő vámellenőrzések befolyásolhatják, hogy a kereskedő melyik behozatali vámhivatalt választja, és a kevesebb vámellenőrzést jelentő kikötők és repülőterek adott esetben nagyobb forgalmat vonzhatnak.

Az áruk átengedésekor érvényes vámtartozás összege ettől a három tényezőtől függ: i) az importált áruk vámértéke, amikor a vámot ezen érték százalékában határozzák meg (ad valorem); ii) az áruk származása; iii) az áruk tarifális besorolása, amely a származással kombinálva meghatározza a vámértékre alkalmazandó vámtételt.

Hogyan történik a vámelkerülés

Az importőr szándékosan csökkentheti a vámtartozást:

1. alulértékeléssel, vagyis ha az importőr tényleges értéküknél alacsonyabb értéket jelent be az importált árukra vonatkozóan, gyakran hamis kereskedelmi okmányok bemutatásával;
2. a származás helytelen megjelölésével, ahol az importőr hamis származási országot jelent be az importált árukra vonatkozóan;
3. téves besorolással, amikor alacsonyabb vámtételű termékosztályt tüntet fel;
4. a fentiek kombinációjával.

Végül az importőr visszaélhet a vámmentességgel, ha olyan áru mentességét kérelmezi, amely arra nem jogosult.

A vámbevétel-kiesések és hatásuk

A vámelkerülés növeli a vámbevétel-kiesést, ami az Európai Parlament (EP) egy tanulmányának⁴ meghatározása szerint „a gazdaság egésze számára beszedendő elméleti importvámszint és a ténylegesen beszedett vámösszeg közötti különbség”. Bármely vámbevétel-kiesést a tagállamok bruttó nemzeti jövedelméből (GNI) történő magasabb hozzájárulással kell kompenzálni, s ennek költségét végső soron az európai adófizetők viselik.

Hogyan kell kezelni a vámelkerülést: vámellenőrzések és információcsere

Az Unióba behozott áruk vámellenőrzés alá esnek. Az ilyen vámellenőrzések kizárólag akkor képesek biztosítani a belső piac megfelelő működését és az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, ha közös szabályokon alapulnak, és ha a tagállamok összehangoltan és szabványos módon alkalmazzák azokat.

A behozatal vámellenőrzése elvégezhető:

1. mielőtt az áruk megérkeznének az Unió területére, vagy a kirakodás helyén, ebben az esetben az ellenőrzést érkezés előtti vagy vámkezelés előtti ellenőrzésnek nevezik;
2. az áruk behozatalakor, ez az úgynevezett vámkezelési ellenőrzés;
3. az áruk behozatalát követően, amint az áruk szabad forgalomban vannak. Ezek a vámkezelést követő kontrollok. Ezek lehetnek bizonylatok vizsgálatán alapuló kontrollok (vámkezelést követő ellenőrzések) vagy tranzakció alapú kontrollok (vámkezelést követő egyéb kontrollok).

Mivel az EU nem rendelkezik harmonizált kontroll- és kockázatkezelési keretrendszerekkel, tagállamonként változó, hogy e három ellenőrzési forma hogyan keveredik és melyik jellemzőbb a többinél. Ha a vámkezelés előtti és alatti szakaszban kevésbé eredményesek a kontrollok, akkor a vámkezelést követő szakaszban kell mérsékelni a vámok beszedését érintő fennmaradó kockázatokat.

A vámhatóságoknak a vámrendelkezéseknek való megfelelés, valamint a bevételek beszedése teljességének biztosítása érdekében információkat kell cserélniük a nemzetközi kereskedelemre vonatkozóan egyéb országokkal. Ezt kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásnak nevezik.

Az információcsere történhet uniós szinten, a tagállamok között vagy a tagállamok és a Bizottság között, vagy nemzetközi szinten, a nem uniós országokkal. Az uniós szintű információcsere vagy a kölcsönös segítségnyújtási rendelet, vagy – kockázatokkal kapcsolatos információk esetén – a vámügyi kockázatkezelési rendszer keretében zajlik.

A vámhatóságok egymással is együttműködhetnek, információkat és bevált módszereket oszthatnak meg az uniós cselekvési programok által finanszírozott együttes fellépések, szemináriumok, képzések, projektcsoportok, szakmai látogatások, valamint határokon átnyúló műveletek révén. Két fő uniós cselekvési program finanszírozza a vámhatóságok közötti, az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében zajló információcserét és együttműködést: a Vám 2013/2020 és a Herkules II/III.

A Vám 2013 a végrehajtásának hat éve alatt közel 325 millió eurót nyújtott arra, hogy „a vámügyi területen a belső piac hatékony működésének biztosítása érdekében a tagállamok” fellépését támogassa és kiegészítse”⁵. A Vám 2020 támogatja a vámunió működését. A létrehozásáról szóló rendelet több konkrét célkitűzést jelöl ki az Unió pénzügyi és gazdasági érdekeinek védelmében tevékenykedő vámhatóságok támogatására, és közel 525 millió euró forrást biztosít a 2014–2020-as időszakra.

A Herkules II a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységek megelőzésére és az ezek elleni küzdelemre irányuló intézkedések finanszírozására szolgáló uniós cselekvési program volt, amely 2007 és 2013 között csaknem 100 millió eurót tett elérhetővé csalás elleni intézkedésekre. Ezt a 2014–2020-as időszakban a Herkules III követte, 105 millió eurós költségvetéssel.

A vámhatóságok olyan nemzetközi megállapodások égisze alatt folytatnak információcserét és működnek együtt nem uniós országokkal, mint a preferenciális kereskedelmi megállapodások, a kölcsönös segítségnyújtási megállapodások és a közigazgatási együttműködési megállapodások.

A preferenciális kereskedelmi megállapodások révén – melyek lehetnek kölcsönösek vagy egyoldalúak – a kereskedelmi partnerek kedvezményes feltételeket biztosíthatnak egymásnak az egymással folytatott kereskedelemben. A kölcsönös segítségnyújtási megállapodások jelentik a jogi alapot a nem uniós országoktól történő információkérésre, elsősorban a vámjogszabályokat sértő műveletek megelőzése és kivizsgálása, valamint az azok elleni küzdelem érdekében.

Az Európai Bizottság Európai Csalás Elleni Hivatala (OLAF) közigazgatási együttműködési megállapodásokat köt nem uniós országok hatóságaival és nemzetközi szervezetek közigazgatási vizsgálati szolgálataival. Az ilyen megállapodások célja gyakorlati útmutatóval szolgálni az OLAF partnerhatóságokkal folytatott operatív együttműködéséhez, elsősorban egy kapcsolattartási pont kijelölésével.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Ellenőrzésünk megvizsgálta, hogy a Bizottság és a tagállamok megbízható importeljárásokat alakítottak-e ki az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére.

A következő öt tagállam vámhatóságait kerestük fel: Spanyolország, Olaszország, Lengyelország, Románia és az Egyesült Királyság. A tagállamok kiválasztása a következő kockázati kritériumok alapján történt: i) az uniós költségvetéshez való TOR-hozzájárulás mértéke; ii) a tagállam általi alulértékelés pénzügyi következményei; iii) a bizonylatok vizsgálatán alapuló kontrollok aránya a vámkezelést követő összes kontrollokon belül.

A vizsgált időszak 2007-től 2017-ig tart. Az ellenőrzést két lépcsőben végeztük (az ellenőrzés módszeréről részletesebben lásd: I. melléklet és II. melléklet):

1. Első szakasz: előkészítő munka a Bizottságnál és a tagállamokban, ennek keretében a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságának, Költségvetési Főigazgatóságának, az OLAF-nak és a Közös Kutatóközpontnak (JRC), valamint a Vámigazgatások Világszervezetének (WCO) felkeresése olyan információk és adatok gyűjtése végett, amelyek hasznosak lehetnek a tagállamokban végzett helyszíni vizsgálatokhoz. Ez azt is lehetővé tette, hogy összevessük az uniós vámjogszabályokat és eljárásokat a WCO normáival⁶. Annak tesztelésére, hogy a vámellenőrzések és a kockázatkezelési eljárások zökkenőmentesen működnek-e, az egyes tagállami látogatásokat megelőzően kiválasztottunk négy kockázatos importmintát és egy mintát a vámhatóságok által elvégzett ellenőrzésekből.
2. Második szakasz: helyszíni vizsgálatok mind a Bizottságnál (Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság (DG TAXUD), Költségvetési Főigazgatóság (DG BUDG) és OLAF), mind a kiválasztott tagállamokban, külön figyelmet fordítva a rendszerekre és kontrollmechanizmusokra.

Észrevételek

A jelenlegi rendszer számára nem prioritás a vámoknak mint az uniós költségvetés finanszírozási forrásainak jelentősége

A saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentése⁷ kiemeli a TOR-t mint a valódi uniós bevétel referenciaértékét. Csakhogy az Unió még nem végzett a vámbevétel-kiesésekre vonatkozó becslést; egyes tényezők fékezik a tagállami vámellenőrzés-végzést; az uniós vámügyi programok finanszírozása pedig nem biztosítja teljes mértékben a vámunió pénzügyi fenntarthatóságát, illetve nem mindig kapcsolódik az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez.

Az Európai Bizottság nem becsülte fel a vámbevétel-kiesések nagyságát

2013-ban az Európai Parlament felkérte⁸ a Bizottságot, hogy „gyűjtsön a tagállamokban megbízható adatokat a vámbevétel- és a héabevétel-kiesésekről, és e tekintetben félévente tegyen jelentést a Parlamentnek”. A Bizottság nem teljesítette ezt a kérést a vámbevétel-kiesések tekintetében, míg a héabevétel-kiesések nagyságára vonatkozó tanulmányokat rendszeresen finanszíroz. A Bizottság közzétesz egy éves összevetést egyfelől az ellenőrzési tevékenysége során megállapított kiegészítő tradicionális saját forrásokról, másfelől a ténylegesen begyűjtött összegről. A kettő közötti különbség azonban semmiképp sem tekinthető a 10. bekezdésben meghatározott vámbevétel-kiesésnek.

Az OLAF számítást készített a Kínából az Egyesült Királyságba behozott textil és lábbeli alulértékelése miatti potenciális vámveszteségekre és héaveszteségekre vonatkozóan. A potenciális vámveszteségek összege a 2013–2016-os időszakban a számítások szerint megközelítette a 2 milliárd eurót. Az OLAF jelenleg vizsgálja, hogy a potenciális veszteségek más tagállamokat is érintenek-e, többek között a Számvevőszék mintájában szereplő másik négy tagállamot.

A vámbevétel-kiesések éves becslése lehetővé tenné a vámunió teljesítményének az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából történő értékelését. Abban is segítené az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az erőforrásokat oda irányítsák, ahol a legnagyobb szükség van azokra.

A tagállamok nem érdekeltek a vámellenőrzések elvégzésében

A tagállamok vámhatóságai felelősek a vámok beszedéséért: minden lehetséges intézkedéssel azon kell lenniük, hogy a vámokat megfelelően átutalják az Unió költségvetésébe és hogy megvédjék az Unió pénzügyi érdekeit⁹. Ennek biztosítása érdekében a Bizottság évente ellenőrzi a tagállamok vámhatóságait.

A Bizottság pénzügyileg felelősnek találhat egy tagállamot adminisztratív hibák esetén¹⁰. A vámellenőrzéseket nem végző tagállamok alkalmasint nem teszik ki magukat ennek a kockázatnak; megállapítottuk például, hogy az Egyesült Királyságban a fizetésképtelen kereskedők ki vannak zárva a vámkezelést követő kontroll projektjének célcsoportjából. Sőt, egy tagállam panaszt tett amiatt, hogy minél inkább fellép a csalások ellen, annál inkább kockáztatja, hogy a Bizottság pénzügyileg felelősnek találja.

Ha a vámhatóságok egy vámkezelést követő kontroll során a valós értéknek megfelelőnél alacsonyabb vámfizetést észlelnek, akkor be kell szedniük a megfizetendő vámot. A vámhatóság vámkezelés utáni fizetési meghagyás útján értesíti az adóst a fizetendő összegről. A Bizottság statisztikái szerint Lengyelország kivételével a kiválasztott tagállamokban csökkent a vámkezelés utáni fizetési meghagyások száma¹¹ (lásd: 1. ábra).

Forrás: OWNRES adatbázis.

Mivel nem létezik becslés a vámbevétel-kiesésekre vonatkozóan, nem értékelhető, hogy ennek okát abban kell-e keresni, hogy esetleg csökken a vámkezelést követő kontrollok eredményessége, vagy pedig maga a vámbevétel-kiesés csökken.

A transzeurópai informatikai rendszerek alulfinanszírozása késleltetheti az Uniós Vámkódex végrehajtását

Az Uniós Vámkódex maradéktalan végrehajtása elválaszthatatlanul kapcsolódik a támogató informatikai rendszerek fejlesztéséhez. Az Uniós Vámkódex által megkövetelt valamennyi elektronikus rendszer teljes bevezetését 2020. december 31-ig kell elvégezni. Ettől az időponttól kezdve általánossá kell válniuk az elektronikus adatfeldolgozási technikáknak, és az uniós vámügynek el kell mozdulnia a papírmentes környezet felé.

A Vám 2013 cselekvési program¹² végső értékelése szerint a nemzeti beruházások elégtelen volta késleltetheti a vámrendszerek egész Unióra kiterjedő bevezetését. Ez a program finanszírozta a transzeurópai informatikai rendszerek uniós előírásait, míg a tagállamok viselték a költségeit annak, hogy a nemzeti rendszerek megfeleljenek az uniós előírásoknak.

Ugyanez az értékelés állítja, hogy a tagállami tisztviselők szerint a nemzeti közigazgatási szerveket terhelő költségek hasonló mértékűek, mint a Bizottság által viselt költségek, és hogy az európai rendszerek bevezetése és frissítései különösen drágák lehetnek a tagállamok számára, ha a nemzeti rendszerek bonyolultak, és hiányzik a nemzeti rendszerek integrálása. Az európai információs rendszerek bizonyos összetevőit mégsem finanszírozza a Vám 2020, és ezek költségeit a tagállamok viselik¹³.

A nemzeti költségvetési korlátok veszélyeztethetik az európai rendszerek megfelelő bevezetését, és egyes tagállamok arról számoltak be, hogy 2015-ben nem volt elégséges a nemzeti költségvetés. Továbbá a Bizottság által 2016-ban kiküldött kérdőívre adott válaszaikban egyes tagállamok megerősítették a késedelem kockázatát.

Amint a Bizottság megjegyezte, 2015-ben „hét tagállam szedi be a TOR több mint 80%-át, négy tagállam pedig a TOR csaknem 60%-át¹⁴. Ha ezt szembeállítjuk a visszatartott beszedési költségek összegével, akkor azt látjuk, hogy egy tagállam¹⁵ például több mint egymilliárd eurót tart vissza, míg másik végletként egy másik tagállam¹⁶ kevesebb mint 10 millió eurót. A vámrendszerekben azonban van egy állandó költségelem, például az informatikai rendszerek锹⁷.

A saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoport jelentése szerint „azok az országok, ahol a fő beléptető kikötők vannak (Belgium, Hollandia) – vagyis ahol jelentős TOR-t szednek be –, időnként hangot adtak annak az érvnek, hogy a TOR-ból való részesedésük túl magas”. Ezzel szemben a kismértékű TOR-hozzájárulók viszonylag magasabb terheket viselnek az európai információs rendszerek azon elemeinek finanszírozásában, amelyeket nem fedez a Vám 2020 cselekvési program.

A tagállamok vámügyi infrastruktúrájának a Herkules cselekvési program keretében történő finanszírozása nem mindig kötődik az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez

Megvizsgáltunk több példát a Herkules II kedvezményezettjeitől kapott záró végrehajtási jelentésekből, és megállapítottuk, hogy nincs mindig egyértelmű kapcsolat a finanszírozott felszerelés által elért eredmények és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme között. A program finanszírozott például endoszkópok használatával történő hasiselkobzást, valamint egy, a nagy értékű járművek lefoglalásánál használt miniatűr kémkamerát stb.

3/2012. sz. véleményünkben megállapítottuk¹⁸, hogy „a támogatott berendezéseket nem kizárólag az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében vetik be, hanem olyan területeken is alkalmazzák őket a műveletek során, mint a kábítószerek, a fegyverek, a börtönből való szökések, az emberkereskedelem, az adócsalás, a hitelkártya-csalás, a pénzhamisítás és a tagállami bűnüldözési szerveken belüli korrupció elleni fellépés”. Ez csökkentheti a vámoknak az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét illető eredményességét.

Az Unió vámügyi információcserére és az együttműködés fokozására szolgáló eszközeit és programjait nem használták ki teljes mértékben

Az információcsere történhet uniós szinten, a tagállamok között vagy a tagállamok és a Bizottság között, vagy nemzetközi szinten, a nem uniós országokkal. Megállapítottuk, hogy az Unió ugyan létrehozott egy az információcsere létrejöttét lehetővé tevő rendszert, de azt nem aknázza ki teljes mértékben.

Az Unió ígéretes információs csatornákat hozott létre a tagállamok, valamint a Bizottság és a tagállamok között, de ezek tartalmában és használatában vannak hiányosságok

A kölcsönös segítségnyújtási rendelet szerinti információcserére vonatkozó eszközöket a tagállamok nem aknázzák ki teljes mértékben

A tagállamok a kölcsönös segítségnyújtási rendeletben¹⁹ meghatározott eszközök és adatbázisok használatával egymás között és a Bizottsággal információkat cserélhetnek a vámjogszabályok megsértéséről. Ez a kölcsönös tájékoztatás a tagállamokat a szabálytalanságokra vonatkozó beszámolási kötelezettségeik teljesítésében segítő elektronikus kommunikációs eszközön, a biztonságos Csalás Elleni Információs Rendszeren (AFIS) keresztül zajlik.

A tagállamok által küldött információk alapján a Bizottság dönthet úgy, hogy vizsgálatot indít. A Bizottság úgy is dönthet, hogy csalásra vonatkozó figyelmeztetéseket küld ki a tagállamoknak, a kölcsönös segítségnyújtási értesítések használatával.

Megállapítottuk, hogy a tagállamok nem egységes módon tesznek eleget az OLAF – az alulértékeléseket, a származás helytelen megjelölését vagy a téves besorolást érintő csalások kezelése érdekében kölcsönös segítségnyújtási értesítés formájában küldött – megkereséseinek. Olyan eseteket is találtunk, amikor az ellenőrzött tagállamok nem tettek eleget az OLAF megkeresésének.

A tagállamok a vámjogszabályok megsértésének megelőzése, kivizsgálása és eljárás alá vonása érdekében egyéb olyan információs rendszereket is alkalmazhatnak, mint a váminformációs rendszer (VIR), amely gyorsabban elérhetővé teszi az információkat. Megállapítottuk azonban, hogy Lengyelország kivételével a többi kiválasztott tagállam vámhatóságai ritkán használják a VIR-t²⁰ arra, hogy információkat cseréljenek a vámügyi szabálytalanságokról/csalásokról más tagállamok illetékes hatóságaival.

A tagállamok a párhuzamos adatszolgáltatás gondját is jelezték, ti. a VIR-ben és a kockázatokkal kapcsolatos információcsere kockázati tájékoztató adatlapjain (RIF). A VIR adatbázisának gyenge kihasználtsága és ez az átfedés csorbítja ezeknek az információcseréknek az eredményességét.

Ennek az átfedésnek a kiküszöbölésére a Bizottság létrehozta az „Egy lefoglalás – egy jelentés” projektet. 2016-ban a Bizottság felkérte a tagállamokat egy felmérés kitöltésére. A tagállamok túlnyomó többsége kezelendő problémaként említette a párhuzamos beszámolást. Emellett a Vám 2020 cselekvési program keretében létrehoztak egy projektcsoportot²¹ a tagállamok és a Bizottság képviselőiből arra, hogy megvitassák a felmérés első következtetéseit és ajánlásokat adjanak a kérdés kezelésére,

Az alulértékelés kezelése érdekében folytatott információcsere jól működik

Az alulértékelés kockázatának leküzdésére a Bizottság kidolgozott egy módszert a „tisztességes piaci árak”²² becslésére, amely a COMEXT²³ adataira egy statisztikai eljárást alkalmazva igyekszik megbízható becsléseket adni az importált áruk árára nézve²⁴. Ezeket a becsléseket az OLAF kiküldi a tagállamok vámhatóságainak.

Ez a tisztességes piaci árakra vonatkozó információ kockázatkezelési szempontból eredményes eszköz a potenciális alulértékelési esetek azonosítására ott, ahol már vannak egyéb kockázatok vagy csalásra utaló jelek is, pl. az, hogy a behozatalban gyanús kereskedők (kártékonyként ismert kereskedők) vesznek részt. Ez az eszköz alapul szolgálhatna annak becslésére is, hogy a vámbevétel-kiesések mekkora részét okozza alulértékelés.

Az utóbbi időben javult a származás helytelen megjelölésének kezelésére irányuló információcsere

Az importőrök azzal is csökkenthetik a vámtartozást, ha az importált árukra vonatkozóan helytelen származási országot jelentenek be. Ezzel a preferenciális kereskedelmi megállapodásokban meghatározott csökkentett vagy nulla vámtételt érnek el, illetve elkerülik a tényleges származási országra megállapított dömpingellenes vagy kiegyenlítő vám²⁵ megfizetését. Időnként az áruk valódi származási helyét úgy rejtik el, hogy megtévesztő átrakodást végeznek egy közbenső országban, ahol átmenetileg raktározzák az árukat, majd hamis dokumentumokkal juttatják el azokat az Unióba. Az interneten több olyan vállalatot is találtunk, amely ezt a csalárd átrakodási „szolgáltatást” kínálja.

E csalásfajta kezelésére a Bizottság kidolgozta a ConTraffic nevű eszközt és a konténerállapot-üzeneteket. Ezek az eszközök információkat nyújtanak a vámhatóságok számára a konténerek útvonaláról, és kockázatértékelési szolgáltatást is nyújtanak. Ha a rendszer azt észleli, hogy a konténer útvonala nem egyeztethető össze az importőr által bejelentett származási országgal, akkor automatikusan csalásról szóló jelzéseket küld a tagállamoknak.

A Közös Kutatóközpont szerint az OLAF és a JRC 12 tagállammal együttműködve végzett kísérleti projektje révén a 2008 és 2015 közötti időszakban 5 millió importtétel bejelentett származásának elemzésére került sor, és a ConTraffic rendszer használatával 1187 potenciális csalásról szóló jelzést küldtek a tagállamoknak. Ezeknek a jelzéseknek a potenciális gazdasági értéke 19 millió euró volt, és összesen az elemzett áruk 2%-a esetében jelentettek be a konténerek útvonalával meg nem egyező származási vagy feladó országot. A ConTraffic projekt eredményei alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott²⁷, hogy „2011-ben az EU-27 vonatkozásában több mint 1500 olyan esetnek kellett lennie, ahol hamis származási országot jelentettek be, ami az Unióra vonatkozóan legalább 25 millió euró összértékű bevételkiesést eredményezett, és valószínűleg meghaladta a 100 millió eurót”.

A ConTrafficnak azonban megvannak a korlátai, és nem mindig tudja meghatározni az áruk valós származását.

A kockázattal kapcsolatos információk cseréje: a túl sok információ kontraproduktív

A vámhatóságok nem csak a megfigyelt kockázatokkal kapcsolatban kötelesek információkat cserélni, hanem egy kockázati tájékoztató adatlap használatával azokkal a fenyegetésekkel kapcsolatban is, amelyek magas kockázatot jelentenek az Unió más országaiban²⁸. Az általunk megkérdezett vámügyi képviselők azonban problémásnak ítélték, hogy a más tagállamoktól kapott kockázati tájékoztató adatlapokon megadott információ nem mindig elég részletes ahhoz, hogy hasznát lehessen venni. Említették a Közös vámügyi kockázatkezelési rendszerben és a VIR-ben történő párhuzamos beszámolás problémáját is. Továbbá a tagállamok és az OLAF nem mindig adnak megfelelő visszajelzést.

A Vám 2013 program²⁹ végső értékelése szerint egyes tagállamok sok kockázati tájékoztató adatlapot töltöttek ki viszonylag kis, helyi kockázatokra vonatkozóan. Ez túlszaporította az információt és megnehezítette a fő kockázatok azonosítását.

Javul a nem uniós országokkal folytatott együttműködés és információcsere

Ha egy tagállamnak alapos kétségei vannak az állítólagos preferenciális származást igazoló okmány érvényességével, illetve hitelességével kapcsolatban, akkor közigazgatási együttműködés iránti megkeresés útján megerősítést kérhet a preferenciális kereskedelmi megállapodás kedvezményezett/partner országától. Alapos kétség merülhet fel akkor, ha a származást igazoló okmányon használt bélyegzőminta vagy az okmányt kibocsátó hatóság eltér a Bizottság által kezelt Mintakezelő rendszer³⁰ (SMS) adatbázisában látható mintától, illetve hatóságtól. A nem uniós ország hatóságaitól kapott válasz, vagy bizonyos körülmények között annak hiánya igazolhatja a kedvezményes tarifális elbánás elutasítását³¹.

Megvizsgáltuk a Számvevőszék 2/2014. sz., „Megfelelő-e a preferenciális kereskedelmi megállapodások kezelése?” című különjelentésében tett 5–13. sz. ajánlások Bizottság általi megvalósítását, és megállapítottuk, hogy a Bizottság végrehajtott egy cselekvési tervet a preferenciális kereskedelmi megállapodások működésének monitoringjára³², és állandó monitoringrutint (kérdőívek, látogatások stb.) vezetett be.

A tagállamok azonban problémákról számoltak be a közigazgatási együttműködési kérelmekre adott késedelmes válaszokat és a válaszok nem kielégítő minőségét illetően bizonyos országokkal kapcsolatban, mint India, Indonézia, Afganisztán, Nepál és Banglades. Az Indiát és Vietnamot érintő problémákat a Számvevőszék már feltárta a fent említett ellenőrzés során³³.

A kölcsönös segítségnyújtási megállapodások és a nemzetközi megállapodásokhoz csatolt kölcsönös segítségnyújtási jegyzőkönyvek jogi alapot biztosítanak a nem uniós országoktól történő információkérésre, és jól szolgálják a céljukat. Kínával kapcsolatban azonban megállapítottuk, hogy egyes esetekben az együttműködés nem volt kielégítő: a tagállamok beszámolója szerint nehéz választ kapni a kölcsönös segítségnyújtás keretében küldött megkeresésekre. Az OLAF szerint a Snake³⁴ közös vámügyi művelet után Kínának küldött kb. 150 megerősítési kérésnek eddig csak az 1/3-ára érkezett válasz. Az Egyesült Királyság saját külföldi vámügyi összekötő tisztviselő (FCLO) útján szerez információkat Kínában az Egyesült Királyságba irányuló exportról. Az OLAF szintén tart tengerentúli összekötő tisztviselőt (OLO) Pekingben.

A 2015-ös stratégiai közigazgatási együttműködési megállapodást kísérő „Cselekvési terv az alulértékelésről” összefüggésében a kínai hatóságok egy nyilatkozattal látták el az Uniónak benyújtott dokumentumokat, amely szerint a dokumentumok nem használhatók közigazgatási eljárásokban. Ha rendelkezésre állna bizonyíték a textil- és lábbeliexport kapcsán bejelentett árra, akkor a tagállami adóhatóságok könnyebben tudnák visszatéríttetni az alulértékelés miatti veszteségeket az olyan esetekben, amikor a kereskedők bíróság előtt támadják meg a vámkezelés utáni fizetési meghagyásokat.

Operatív szükségleteire tekintettel az OLAF jelenleg tárgyalásokat folytat több közigazgatási együttműködési megállapodásról nem uniós országbéli partnerhatóságokkal, illetve nemzetközi szervezetekkel. Az OLAF és a nem uniós országok nyomozó hatóságai közötti közigazgatási együttműködési megállapodások a meglévő jogi keretet kiegészítő fontos további eszközt jelentenek az Unió pénzügyi érdekei védelmében.

Az uniós cselekvési programok fokozták a tagállamok közötti tudásmegosztást és együttműködést, de nem biztosították eredményesen, hogy minden vámhatóság egységesen járjon el

A Vám 2013/2020 és a Herkules II/III forrásokat biztosítanak arra, hogy a vámhatóságok együtt tudjanak működni egymással és ki tudják cserélni információikat és bevált gyakorlataikat: a következők útján: i) kommunikációs és információcsere-rendszerek; ii) olyan együttes fellépésekben való részvétel, mint szemináriumok, képzések, projektcsoportok, szakmai látogatások, határokon átnyúló műveletek. Megállapítottuk, hogy mind a Vám 2013, mind a Herkules II eredményesen támogatta a tagállamok közötti tudásmegosztást és együttműködést.

A Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak tett, a Herkules II program célkitűzéseinek megvalósulásáról szóló jelentése³⁵ szerint azonban „bár történtek erőfeszítések a különböző (pl. vámügyi) uniós programok koordinálására, a Bizottság részlegei közötti együttműködés javítható a programok közötti szinergia kihasználása, valamint az uniós programok és kezdeményezések közötti átfedések kiküszöbölése érdekében”.

A Vám 2013 program egyedi célkitűzése „a tagállamok vámigazgatásai teljesítményének mérésére szolgáló rendszer fenntartása hatékonyságuk és eredményességük javítása érdekében”³⁶. Mi azonban nem találtunk teljesítménymutatókat sem a Vám 2013 azon célkitűzése elérésének mérésére, hogy minden tagállam vámhatóságai „úgy járjanak el, mintha egyetlen igazgatásként lépnének fel”, biztosítva, hogy az ellenőrzések az Unió vámterületének minden pontján egyenértékű eredményekkel járjanak, sem a Vám 2013 azon célkitűzése elérésének mérésére, hogy megvédjék az Unió pénzügyi érdekeit. Megállapításunk szerint a Vám 2013 nem érte el azon célját, hogy valamennyi vámhatóság egységesen járjon el (lásd: 89–110. bekezdés).

A Vám 2013 program végső értékelésének következtetése az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatban a tagállami közigazgatási szervek többségétől kapott visszajelzésen alapult. Ezek pozitívak voltak a vámügyi kockázatkezelési rendszerrel és a Surveillance2 kockázatkezeléshez való hozzájárulásával kapcsolatban. Találtunk azonban olyan hiányosságokat, amelyek mindkét információcsere-rendszert érintik. Megállapítottuk azt is, hogy a tagállamok közigazgatási szervei nem egységesen járnak el.

Az együttes fellépéseket illetően a program hozzájárult a hálózatok kiépítéséhez és fenntartásához. A végső értékelés szerint szilárd bizonyítékok utaltak arra, hogy a program jelentős mértékben hozzájárult a releváns információk, bevált gyakorlatok, valamint munkamódszerek és eljárások uniós tagállamok közötti átadásához, különösen az informatikai rendszerekre és azok bevezetésére vonatkozó nemzeti előírások kidolgozására nézve.

A Vám 2020-at illetően, bár a Vám 2013 program végső értékelése ajánlást tett „egy átfogó monitoringkeret kidolgozására annak érdekében, hogy nyomon kövessék a teljesítményt és időben azonosítsák az aggodalomra okot adó kérdéseket”, nem találtunk semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a tagállamok teljesítménymutatókat gyűjtenének a tagállamok közötti konvergencia (azaz egységes működés) mértékének mérésére.

A Herkules II határozat³⁷ 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint a program egyik célkitűzése a tagállami hatóságok, a Bizottság és az OLAF közötti transznacionális és multidiszciplináris együttműködés fokozása volt. A végső értékelés következtetése szerint azonban a Herkules II program elsősorban a tagállamok közötti transznacionális és multidiszciplináris együttműködést fokozta³⁸. Ennek fő hajtóerejét a csalás elleni képzések és a jogi témájú képzések, szemináriumok és konferenciák adták.

A Vám 2020 kapcsán a hatásmutatók teljesítésére nézve nincsenek elérhető információk. Ezenkívül a Herkules III output-, eredmény- és hatásmutatóinak teljesítéséről sincsenek információk. Ezért ezeknek a programoknak az eredményességéről egyelőre előzetes értékelést sem tudunk adni.

Az Európai Unió előrelépett a vámjogszabályok egységes alkalmazása felé

Az Európai Uniónak mint Vámuniónak egységes módon kell alkalmaznia a közös vámtarifát és az uniós vámjogszabályokat, biztosítva ezzel az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét és a belső piacon működő kereskedők esélyegyenlőségét.

A tarifa a nómenklatúra (vagyis az áruk osztályozása) és az egyes áruosztályokra vonatkozó vámtétel kombinációjának megnevezése. A tarifa minden uniós tagállamra nézve megegyezik, de a vámtételek az importált termék jellegétől és származásától függenek. Beleértendő a tarifába a konkrét importra fizetendő vám szintjét befolyásoló minden egyéb uniós jogszabály is, például a közös kereskedelempolitika³⁹.

A TARIC általánosan biztosítja a tarifális elbánás egységes alkalmazását

A TARIC, az Európai Unió integrált vámtarifája egy többnyelvű adatbázis, amelyben integráltan szerepel valamennyi, a közös vámtarifára vonatkozó, kereskedelmi és mezőgazdasági jogszabályokkal kapcsolatos intézkedés. A TARIC segít biztosítani, hogy ezeket valamennyi tagállam egységesen alkalmazza, és a gazdasági szereplőknek világos áttekintést ad minden megteendő intézkedésről, ha az Unióba importálnak vagy onnan exportálnak árukat⁴⁰.

A Bizottság kétféleképpen felügyeli, hogy a TARIC adatbázist integrálták-e vagy a vámkezelési rendszerekhez kapcsolták-e a tagállamokban: i) a tagállamok vámhatóságainál tett monitoringlátogatásokkal; ii) a tagállamokban a Surveillance2 adatbázison keresztül beadott vám-árunyilatkozatok minőségének/helyességének folyamatos figyelemmel kísérésével (hitelességi ellenőrzések).

Megállapítottuk, hogy az Egyesült Királyság nem használja a TARIC aktuális változatát, a TARIC 3-t, mivel a TARIC 1 az egyetlen olyan változat, amelyet az Egyesült Királyság elektronikus vámkezelési rendszere képes alkalmazni. A TARIC 3 adatait manuálisan konvertálják át a TARIC 1-be, és feltöltik azokat. Továbbá a TARIC bizonyos korlátozó intézkedései hiányoznak az Egyesült Királyság nemzeti TARIC-rendszeréből. Végül az Egyesült Királyság az egyéb tagállamokétól eltérő vámeljáráskódokat használ⁴¹.

Továbbá az Egyesült Királyság egyszerűsített eljárás esetén nem ad külön adatszolgáltatást a Bizottságnak a Surveillance2 adatbázis számára az 1000 euró⁴² alatti behozatali nyilatkozatokról, mivel a nem uniós országokkal folytatott külkereskedelemmel kapcsolatos statisztikák megadására egy meghatározott értékhatárt alkalmaz az Eurostat felé. Ezen értékhatár alatt az importtételeket összesítik egy, az Eurostattal egyetértésben megállapított külön vámtarifaszámban, hogy teljesítsék a jogszabályok e szempontját. 2014-ben és 2015-ben az Egyesült Királyságban az árucikkszintű behozatali vámnyilatkozatok 88%-át egyszerűsített eljárások alkalmazásával nyújtották be.

Az Egyesült Királyságba importáló kereskedők az uniós jogszabályok nem egységes alkalmazásának magas kockázatával szembesülnek, a következők miatt:

1. az, hogy a TARIC-ot manuálisan frissítik az elektronikus vámkezelési rendszerben, a pontatlanságok és a bevételek hiányos beszedésének kockázatát vonja maga után;
2. az, hogy az Egyesült Királyság nemzeti TARIC-rendszerében nincsenek korlátozó intézkedések, védelmi és biztonsági kockázatokat von maga után;
3. az, hogy az 1000 euró alatti behozatali nyilatkozatok adataira nézve nem végeznek hitelességi ellenőrzéseket, tovább növeli a TARIC helytelen alkalmazásának kockázatát;
4. az, hogy a behozatalnál eltérő vámeljáráskódokat alkalmaznak, külön terhet jelent a több különböző tagállamban működő kereskedők számára, és a vámrendelkezések helytelen alkalmazásának kockázatával jár.

Ráadásul az, hogy a Bizottság visszamenőlegesen frissíti a TARIC-ot, hatással lehet az Unió pénzügyi érdekeire. A frissítésekről nem tájékoztatják szisztematikusan a Költségvetési Főigazgatóságot, pedig az nyomon követhetné azok egységes alkalmazását a tagállamokban.

A kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazásánál nélkülözhetetlenek az olyan engedélyek és felügyeleti okmányok, mint például a vámfelfüggesztések⁴³, vámkontingensek, kontingensek, vámplafonok⁴⁴ és felügyeleti intézkedések⁴⁵. Ezen intézkedések alkalmazásánál alapvetően fontos szem előtt kell tartani az importált áruk mennyiségét, amely bizonyos esetekben nem meghaladható, vagy ha mégis, akkor átalányvámtételeket kell alkalmazni rájuk.

Az engedélyeket és a felügyeleti okmányokat rögzített árumennyiségre vonatkozóan bocsátják ki. Annak garantálása érdekében, hogy az uniós piacon érvényes okmány nélkül ne lehessen árut forgalomba hozni, a mennyiségeket fel kell tüntetni az engedélyen és azt a vámhatóságnak igazolnia kell minden egyes behozatal esetében az áru forgalomba hozatalakor⁴⁶.

A Számvevőszék az 1/2010. számú, „Eredményes-e az egyszerűsített importvámeljárások kontrollja?” című különjelentésében azt javasolta⁴⁷, hogy a Bizottság „ösztönözze valamennyi tagállamot arra, hogy számítógépesítsék az egyszerűsített eljárások feldolgozását, ideértve az engedélyek és hasonló okmányok elektronikus kezelését (online adatrögzítés az áru átengedésekor) is, valamint arra, hogy alkalmazzanak a hagyományos saját forrásokra és a közös kereskedelempolitikára is kiterjedő számítógépesített kockázati profilokat”.

Ennek az ajánlásnak a végrehajtása az ütemezés szerint 2020 végére várható, az Uniós Vámkódex egyszerűsített eljárásokra vonatkozó rendelkezéseinek teljes körű bevezetése után⁴⁸. Az ajánlás nem terjed ki azonban valamennyi tagállamot illetően arra, hogy az áru átengedésekor online rögzítsék az engedélyeket és hasonló okmányokat. Az érvényes okmány nélküli behozatal károsan befolyásolja az uniós termelők érdekeit, amelyek védelmére a kereskedelempolitikai intézkedések szolgálnak. A vámfelfüggesztések, vámkontingensek, kontingensek, vámplafonok esetében ugyanez kihatással lehet az Unió pénzügyi érdekeire is.

A Bizottság végrehajtotta az Európai Számvevőszék kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó ajánlásait

A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás (KTF) egy vámhatóság által kiadott, három évre érvényes, hivatalos írásbeli határozat, amely a behozatalt (vagy kivitelt) megelőzően értékelést ad a kérelmezőnek az áruk osztályozásáról az uniós vámtarifa-nómenklatúrában. A KTF valamennyi uniós vámhatóságra és a határozat jogosultjára nézve is kötelező erejű. Ha az importőr egy KTF jogosultja, akkor ezt a tényt a KTF hatályába tartozó árutípusok behozatalakor jelezni kell a vám-árunyilatkozaton. A KTF bizonyosságot ad a kereskedőknek, és hozzájárul a vámjogszabályok egységes alkalmazásához.

Megvizsgáltuk egy korábbi különjelentésünkben tett ajánlások Bizottság általi megvalósítását⁴⁹. Megállapítottuk, hogy bár egyes informatikai fejlesztések⁵⁰ csak 2017 októberétől fognak rendelkezésre állni, valamennyi ajánlást már az Uniós Vámkódex, illetve annak végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktusai 2016. május 1-i hatálybalépésével figyelembe vettek.

A kiválasztott tagállamok vámhatóságai azonban nem ellenőrzik a vámkezelésnél, hogy a KTF jogosultja ténylegesen a KTF-ben jelzett árutípusok importálására használja-e azt. Azokat a behozatali nyilatkozatokat, amelyek eltérő, de a KTF-ben jelzetthez hasonló TARIC-kódot jelentenek be, a kockázatkezelési rendszer vámkezelést követő kontrollra sem jelöli meg. Így egy olyan KTF-jogosult, aki nem ért egyet a KTF-határozattal, az import téves besorolásával kijátszhatja a határozatot, és ha a tagállamok nem ellenőrzik a határozat alkalmazását, elkerülheti a KTF által előírt magasabb vám megfizetését.

Még mindig nincsenek az egész Unióra vonatkozó értékelési határozatok

Egy egész Unióra vonatkozó értékelési határozat egy vámhatóság által kiadott hivatalos, írásbeli határozat volna, amely értékelést adna a kérelmezőnek arról az elbánásról, amelyet a vámérték bizonyos elemeire kell alkalmazni a behozatalt megelőzően, egy meghatározott időszakra. Az ilyen határozat jelezné például, hogyan kell kezelni egy jutalékfizetést vagy jogdíjfizetést, vagy adalékokkal szolgálna egy transzferárazási megállapodás megkötéséhez a vámérték megállapítása céljából⁵¹.

Egy egész Unióra vonatkozó értékelési határozat jogbiztonságot adna, és esélyegyenlőséget biztosítana a több tagállamban működő kereskedők számára. Javasoltuk⁵² a Bizottságnak, hogy tegyen megfelelő jogalkotási és közigazgatási intézkedéseket annak érdekében, hogy leküzdjék a „közösségi jogi rendelkezések hiányát, lehetővé téve az egész Közösségre vonatkozó értékelési határozatok létrehozását”.

Az Uniós Vámkódex⁵³ felhatalmazta a Bizottságot, hogy a kötelező érvényű felvilágosítással kapcsolatos határozatok hatályát egyéb tényezőkre is kiterjessze, „amelyek alapján behozatali vagy kiviteli vámok, illetve egyéb árukereskedelmi intézkedések alkalmazására kerül sor”, így tehát az értékelési kérdésekre is. A Bizottság azonban mindeddig nem élt ezzel a felhatalmazással.

A Bizottság még nem hajtotta végre a Számvevőszék ajánlásait. 17 év múltán továbbra sem lehetséges az egész Unióra vonatkozó értékelési határozatokat kiadni.

A tagállamok nem követnek egységes megközelítést az import vámellenőrzésére vonatkozóan, ami a valós értéknek megfelelőnél alacsonyabban megállapított vámokhoz vezethet

A tagállamok vámhatóságainak „egységesen” kellene eljárniuk. Ez volt a Vám 2013 egyik célkitűzése. Ha a tagállamok nem követnek egységes megközelítést a vámellenőrzések terén, akkor megtörténhet, hogy csalók a leggyengébb láncszemet választva csalárd behozatalokat valósítanak meg.

Megállapításunk szerint a tagállamok nem biztosítják a vámellenőrzések összehangolt és szabványos alkalmazásával, hogy az Unió egészében azonos szintű legyen a vámellenőrzés, s így elkerülhető legyen a különböző uniós belépési és kilépési pontoknál lehetséges versenyellenes magatartás.

Az alulértékelésekre vonatkozó vámellenőrzésekkel kapcsolatos egységes megközelítés hiánya torzítja az importáló tagállam választását

A tagállamoknak kezelniük kell az alulértékeléses csalás kihívását. Az ilyen potenciális csalási eseteknél a vámkezelési ellenőrzéseket kell előnyben részesíteni, mert az importőrök a későbbiekben fizetésképtelenné válhatnak vagy eltűnhetnek. Ha alapos kétség van azzal kapcsolatban, hogy a bejelentett érték a tényleges tranzakció értékét képviseli-e, akkor a vámhatóságok a vámkezelési ellenőrzések elvégzésénél kérhetnek további információkat, valamint további dokumentáció benyújtását. Alapos kétség merülhet fel különösen akkor, ha a bejelentett érték elmarad egy meghatározott kockázati határértéktől.

Kockázatkezelési célokra a kockázati határérték a tisztességes piaci árak alapján határozható meg (lásd: 48. bekezdés). Bizonyos esetekben az importőrök olyan bizonyítékokat (számlák, értékesítési szerződések, bankszámlakivonatok) nyújtanak be, amelyek mind összhangban állnak a bejelentett (hamis) alacsony értékekkel. A vámhivataloknak bemutatott okmányokban minden összhangban áll, és nehéz észlelni az alulértékelést. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy akár készpénzes, akár harmadik fél útján történő más kifizetés révén egyenlítik ki a bejelentett (alulértékelt) és a valós ár közötti különbséget. Az alábbi 2. ábra mutat példát az előzetes készpénzes fizetéses alulértékelésre.

Forrás: Európai Számvevőszék, a WCO egy példája alapján.

A 42-es eljáráskódú vámeljárást (CP 42) az importőr azért alkalmazza, hogy az áruk egy másik tagállamba történő továbbszállítása esetén héamentességben részesüljön. Ebben az esetben a héát a rendeltetési tagállamban kell megfizetni⁵⁴. Ha az import a 42-es eljáráskódú vámeljárás keretében zajlik, akkor a kölcsönös segítségnyújtás alkalmazásával további információkat kell kérni a rendeltetési tagállam vámhatóságaitól a tényleges tranzakciós értékre vonatkozóan, mert ezekben az esetekben az áruk végső kedvezményezettje olyan összeget fizethet például a kínai szállítónak, ami jóval magasabb, mint a vámügyi képviselő által az importáló tagállam vámhatóságai számára bemutatott számlaérték. Ez azonban időigényes vagy sikertelen lehet, mivel a bejelentett vevő esetleg nem azonos az áruk végső kedvezményezettjével, vagy akár ún. eltűnő kereskedő⁵⁵.

Ha még mindig kétségek állnak fenn, akkor mintát vehetnek az importált árukból, és biztosítékot kérhetnek⁵⁶ a potenciális vámveszteségek fedezetére. A Bizottság egyértelmű iránymutatásokat adott a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy hogyan kell az alulértékelést kezelni az ázsiai országokból érkező textiltermékek és lábbelik alulértékelésére vonatkozó kiemelt ellenőrzési területre (PCA) vonatkozó kedvezmény alkalmazása során. Továbbra is vannak azonban gyakorlati nehézségek.

A felkeresett tagállamok mindegyikében kiválasztottunk egy 30 elemű mintát Ázsiából származó, 2015-ben lebonyolított, potenciálisan alulértékelt textil- és lábbeli importjára vonatkozóan annak ellenőrzése érdekében, hogy teljesítették-e az OLAF kölcsönös segítségnyújtási értesítéseiben szereplő, az alulértékelések szempontjából releváns kéréseket. Megállapítottuk, hogy a tagállamok a vonatkozó kölcsönös segítségnyújtási értesítéseket eltérő módon hajtották végre, és hogy az OLAF kéréseit nem minden esetben teljesítették. Azt is megállapítottuk, hogy a mintákban szereplő valamennyi tétel jelentősen alulértékelt volt. Bizonyos esetekben a behozatalnál bejelentett feldolgozott gyapot ára még a nyersgyapot áránál is alacsonyabb volt. Az alábbi 3. ábra és 4. ábra összeveti a feldolgozott gyapot kockázati küszöbének értékét, a nyersgyapot árát, valamint az Egyesült Királyságban és Lengyelországban vett mintákban szereplő, behozatalnál bejelentett árakat:

Forrás: Európai Számvevőszék, a THESEUS webhelyéről származó információ alapján (https://theseus.jrc.ec.europa.eu), valamint a következő helyről: http://www.finanzen.net/rohstoffe/baumwollpreis/euro/historisch.

Forrás: Európai Számvevőszék, a THESEUS webhelyéről származó információ alapján (https://theseus.jrc.ec.europa.eu), valamint a következő helyről: http://www.finanzen.net/rohstoffe/baumwollpreis/euro/historisch.

Azt is megállapítottuk, hogy azok a tagállamok, amelyek kevesebb vámkezelési ellenőrzést végeznek, több behozatalt vonzanak. Ez különösen nyilvánvaló a Kínából származó textiltermékek és lábbelik alulértékelésével kapcsolatos ellenőrzések esetén, ahol azok a tagállamok, amelyek nem végeznek vámkezelési ellenőrzéseket, forgalmat vonzanak más tagországokból.

Az Egyesült Királyság nem alkalmazza a 92. bekezdésben leírt kockázati határértékeket, és a vámkezelésnél nem kér a potenciális vámveszteségek fedezésének céljával biztosítékot a potenciálisan alulértékelt vámértékkel bejelentett áruk átengedéséhez. Az OLAF azonban azt kérte, hogy minden tagállam tegyen meg minden megfelelő elővigyázatossági intézkedést az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében, és „szedjen vámot letétként az azonosított gyanús küldeményekre vonatkozóan annak érdekében, hogy megakadályozza a jövőbeli vámveszteségeket”.

Megállapítottuk, hogy a potenciálisan alulértékelt áruk tekintetében a biztosíték kérésének hiánya az Egyesült Királyságban a forgalom eltereléséhez vezetett: az egyéb tagállamokból árutovábbításként érkező, jelentősen alulértékelt kínai áruk importját az Egyesült Királyságban lezajlott 42-es eljáráskódú vámeljárást követően visszaszállítják a kontinentális Európába, pl. a külső árutovábbítási eljárás keretében Hamburgból Doverbe feladott kínai textiltermékeket vagy lábbeliket, ahol a 42-es eljáráskódú vámeljárás keretében szabad forgalomba bocsátják azokat, vámkezelési ellenőrzések nélkül, majd visszaszállítják például Lengyelországba vagy Szlovákiába. Az 5. ábra példát ad a behozatali helynek a 42-es eljáráskódú vámeljárás használatával történő tudatos megválasztására:

Forrás: Európai Számvevőszék.

Az Octopus műveletet a francia vámügy 2016-ban, az OLAF-fal együttműködve hajtotta végre. A művelet a 42-es eljáráskódú vámeljárás keretében zajló importra összpontosított. Ennek a közigazgatási együttműködési intézkedésnek a keretében kiemelték, hogy alulértékeléses csalások elsősorban az Egyesült Királyságban zajlanak, és hogy ezt tovább súlyosbította az a tény, hogy a rendeltetési tagállamban nem fizetik meg a héát. A hamis számlák alapján a valós értéknek egyötödét, sőt egytizedét jelentették be, ami jelentősen kihatott a beszedett vámok és adók összegére⁵⁷.

Ami a 42-es eljáráskódú vámeljárás csalárd alkalmazásának a héa- és vámveszteségekkel kapcsolatos hatását illeti, a 24/2015. sz. különjelentésünk⁵⁸ 83. bekezdése beszámol arról, hogy „az Egyesült Királyságban a 42-es eljáráskódú vámeljárás keretében importált áruk között két olyan esetben állapítottunk meg alulértékelést, amelyet az OLAF közös vámügyi műveletének köszönhetően már a brit adó- és vámhivatal (HMRC) is azonosított. A HMRC becslése szerint ennek a héa beszedésére gyakorolt hatása az Egyesült Királyságban 0,5 millió GBP, más tagállamokban pedig 10,6 millió euró. A vámbeszedésre gyakorolt becsült hatás az Egyesült Királyságban 81 millió GBP. A hatás nagyságát a HMRC a mintában azonosított két kereskedő által egy három¬éves időszakban importált összes tétel alapján becsülte meg”.

A 6. ábra a Számvevőszék által kiválasztott öt tagállamról szóló Eurostat-adatokat mutat a 2006 és 2017 közötti időszakra nézve. Azok a tagállamok, amelyek alapos vámkezelési ellenőrzéseket hajtottak végre a Kínából származó textiltermékek és lábbelik alulértékelésére vonatkozóan, az átlagos bejelentett importár növekedését állapíthatták meg, az import mennyiségében viszont csökkenés volt tapasztalható. Az importmennyiség növekedése az Egyesült Királyságban 358 000 tonna volt, míg a teljes csökkenés a másik négy tagállamban 264 000 tonna volt.

Forrás: Eurostat.

Ezt tovább erősítették az OLAF által a textiltermékek és lábbelik alulértékelése miatti potenciális vámveszteségekre a 2013 és 2016 közötti időszakra nézve készített becslések.

Az OLAF szerint⁵⁹ „az Egyesült Királyságnak 2013 és 2016 között a becslések szerint a tényleges összegnél 1,9874 milliárd euróval (bruttó) vagy 1,5736 milliárd euróval (nettó) több tradicionális saját forrást kellett volna elérhetővé tennie. A lehetséges veszteségek számszerűsítése (nettó értékben, a beszedési költségek levonása után), összevetve az ugyanabban az időszakban a tagállamok által ténylegesen elérhetővé tett teljes saját források és tradicionális saját források értékével az alábbiakban található” a 7. ábrán.

Forrás: Költségvetési Főigazgatóság, 2016-os éves tevékenységi jelentés.

Ez tovább erősíti 23/2016. sz. különjelentésünk megállapításait, mely szerint „a vámkezelési gyakorlat tagállamok közötti eltérései egyes kikötőket vonzóbbá tehetnek a világméretű tengeri fuvarozó cégek számára”⁶⁰.

A származással és osztályozással kapcsolatos csalások kezelésére a tagállamok különböző megközelítéseket alkalmaznak

Az OLAF a kölcsönös segítségnyújtási értesítések használatával csalásra vonatkozó figyelmeztetéseket küldhet ki a tagállamoknak. Ezek a tagállamok vámhatóságainak címzett kéréseket foglalnak magukban, és céljuk az Unió pénzügyi érdekeinek védelme.

Megállapítottuk, hogy az öt kiválasztott tagállam eltérő módszereket alkalmazott az OLAF 2015/15. számú, a téves besorolásokra vonatkozó, valamint 2014/21–2015/18. számú, a származás helytelen megjelölésére vonatkozó kölcsönös segítségnyújtási értesítéseinek nyomon követését illetően. A tisztességtelen kereskedők a vámellenőrzési módszerek bármely eltérését kihasználhatják a vámok megfizetésének kikerülésének érdekében.

Azt is megállapítottuk, hogy a kölcsönös segítségnyújtási értesítések nyomon követése egyszerűbb azokban a tagállamokban, ahol kötelező a feladó megjelölése a behozatali vámnyilatkozaton (SAD).

A szankciórendszerek tekintetében a tagállamok különböző megközelítéseket alkalmaznak

Az Európai Unióban a vámjogszabályok végrehajtatása a tagállamok kötelezettsége⁶¹, és ezek sokféle polgári jogi, közigazgatási, illetve büntetőjogi szankciót használhatnak a szabálysértések megakadályozására. Ez torzíthatja a belső piacon a legális kereskedők közötti versenyt, míg a csalók e különbségeket kihasználva sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit.

Megállapítottuk, hogy Lengyelországban, Belgiumban és Franciaországban a vámjogszabályok megsértését büntetőjogi természetű jogsértésnek tekintik, és ezek szisztematikusan büntetőeljáráshoz vezetnek. Lengyelországban sem adminisztratív szankciók, sem polgári jogi szankciók nem vonatkoznak a vámjogszabályok megsértésére.

A Bizottság előterjesztett egy, a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keretről szóló irányelvjavaslatot⁶², amelyet jelenleg vizsgál a Tanács és az Európai Parlament. Az irányelvjavaslatot egy, a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó tagállami jogi keretekről szóló tanulmány⁶³ eredményeként dolgozták ki.

Kiskapuk vannak az import vámellenőrzésben

A tagállamok vámhatóságainak kockázatkezelése magában foglalja a nemzetközi áruforgalommal kapcsolatos kockázatok különböző típusainak és szintjeinek azonosítását, felmérését, elemzését és enyhítését.

Az uniós vámügyi kockázatkezelés az „előzetes értékelés, szükség esetén ellenőrzés” alapelv szerint működik. Jellegétől függően a kockázat kezelhető vagy azt megelőzően, hogy megtörténne az áruk berakodása az exportáló országban, az áruk uniós területre érkezését megelőzően, vagy a kirakodás helyén, a behozatalkor, vagy az áruk szabad forgalomba bocsátását követően⁶⁴.

A behozatal történhet a szokásos vagy egyszerűsített eljárások használatával. Ha az áruk behozatala egyszerűsített eljárások használatával történik, az az áruk vámkezelésének felgyorsításával előmozdítja a kereskedést. A Bizottság évente jelentést készít a vámunió teljesítményéről, amely áttekintést ad az elvégzett vámellenőrzések különböző típusainak gyakoriságáról és eredményességéről.

A tagállamok nem végeznek érkezés előtti ellenőrzéseket az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében

Az érkezés előtti szakaszban a vámhatóságok rakományjegyzékekből és egyéb forrásokból előzetes információkat szerezhetnek a közelgő rakományok érkezéséről. Az Unióban a fuvarozók vagy meghatalmazott képviselőik elektronikus belépési gyűjtő árunyilatkozatokat adhatnak be az Unió vámterületére beléptető első kikötőben (repülőtéren), az áruk érkezését megelőző, megadott időben. A vámkockázati elemző csoportok elemezhetik ezeket az adatokat, és előzetes, célirányos leválogatást végezhetnek. Ebben a szakaszban azonban az elérhető információk korlátozottak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a költségvetési célokból végzett részletes ellenőrzéseket, pl. az importált áruk értékelését vagy osztályozását illetően⁶⁵.

Az öt kiválasztott tagállam vámhatóságainak érvelése szerint a releváns adatok hiánya miatt nem tudnak érkezés előtti ellenőrzéseket végezni a belépési gyűjtő árunyilatkozatra vonatkozóan költségvetési célokból. A gyanús (kártékonyként ismert) kereskedők jelenléte azonban kiválthat költségvetési célokból releváns, érkezés előtti ellenőrzéseket, ha a belépési gyűjtő árunyilatkozat tartalmaz a feladóra vagy a címzettre vonatkozó adatokat. Rendszerint ez a helyzet, de az ilyen adatok hiányozhatnak is⁶⁶.

A tagállamok nem mindig végzik el a kockázatkezelési rendszerek által javasolt ellenőrzéseket

A kockázatkezelési rendszer által javasolt vámkezelési ellenőrzések lehetnek fizikai vagy okmányellenőrzések, vagy állhatnak az áruk mintavételéből további elemzések céljából, ideértve a laboratóriumi elemzéseket is.

Megállapítottuk, hogy a Számvevőszék által felkeresett tagállamokban, az Egyesült Királyság kivételével, a vámtisztviselők felülbírálhatják a kockázati szűrők által javasolt ellenőrzési intézkedéseket, feletteseik bármilyen jóváhagyása vagy megerősítése nélkül. Ez hiányosságot jelent a belső ellenőrzési rendszerben és csorbítja a vámügyi kockázatkezelési rendszer eredményességét.

Az Egyesült Királyságban az okmány- és fizikai ellenőrzések kizárólag a szokásos importeljárásokra vonatkoznak, amelyek a behozatali nyilatkozatok 12%-át teszik ki. Megállapítottuk, hogy 2015-ben a szokásos eljárások keretében bejelentett behozatal 99,77%-ának vámkezelése egy órán belül lezajlott; és hogy a vámkezelésnél a származás helytelen megjelölésének kezelésére szolgáló okmányellenőrzések nem ellenőrzik eltéréseket keresve sem az eredeti származási igazolásokat, sem a ConTraffic adatbázist. Ez megkérdőjelezi az Egyesült Királyság vámkezelési ellenőrzéseinek eredményességét. A behozatali nyilatkozatok fennmaradó 88%-át az egyszerűsített eljárások alkalmazásával nyújtották be, és ezek nem estek vámellenőrzés alá.

A vámkezelést követő kontrollok szintje nem kompenzálja az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó vámkezelési ellenőrzések csökkenését

Azok a kereskedők, akik számára engedélyezik az egyszerűsített importvámeljárásokat, a gyorsított vámkezelési eljárás előnyeit élvezik. Az elvámolás a kereskedők behozatali nyilatkozatainak pontosságára épít és a kiadás előtt kevesebb ellenőrzéssel jár. Ennek a feltétele azonban az engedélyezés előtti, illetve utólagos ellenőrzések bevezetése⁶⁷. 2015-ben az összes uniós behozatal csaknem négyötödét egyszerűsített eljárások használatával végezték, és a behozatal 0,2%-a esett vámellenőrzés alá.

Megállapítottuk azonban, hogy Spanyolországban és az Egyesült Királyságban nem végeznek vámkezelési ellenőrzéseket az egyszerűsített eljárásokra vonatkozóan. Különösen súlyos gond ez az Egyesült Királyság esetében, mivel a behozatali nyilatkozatok túlnyomó többségét az egyszerűsített eljárások használatával nyújtják be.

Az engedélyezett gazdálkodó (AEO) olyan megbízható kereskedő, aki a vámkezelésnél számára előnyös módon kevesebb fizikai és dokumentumalapú ellenőrzésen megy át. Az AEO-engedélyeket a vámhatóságok akkor adják meg, ha a kereskedő megfelel bizonyos követelményeknek⁶⁸.

Az Uniós Vámkódex által lehetővé tett egyik egyszerűsítés az, hogy a behozatali nyilatkozatok benyújthatóak az engedély jogosultjának nyilvántartásába történő bejegyzés révén is. Ebben az esetben a kereskedő köteles értesítést adni az áruk vám elé állításáról, de ebben az értesítésben nem szerepelnek adatok az áruk származására, tarifális besorolására és értékére vonatkozóan⁶⁹, ami lehetővé tenné a vámügy számára a költségvetési célokból történő érdemi kockázatelemzések elvégzését. A vámhatóságok ezenfelül eltekinthetnek az engedélyezett gazdálkodó arra vonatkozó kötelezettségétől is, hogy vám elé állítsa az árukat⁷⁰.

Találtunk olyan eseteket, ahol a kézbesítési ágazatban működő engedélyezett gazdálkodók visszaéltek az alacsony értékű küldeményekre vonatkozó vámmentességgel, és egyéb eseteket, ahol az engedélyezett gazdálkodók nem teljesítették az AEO-feltételeket a látogatásunk időpontjában, vagy Kínából származó, alulértékelt textil- és cipőimportot nyújtottak be nyilatkozattevőként vagy képviselőként.

Megállapítottuk, hogy Olaszország nem végez a Vámügyi ellenőrzési útmutatóban meghatározottak szerinti vámkezelés utáni ellenőrzéseket, még az engedélyezett gazdálkodók tekintetében sem. Az Egyesült Királyságban 10 vámkezelés utáni ellenőrzési aktát vizsgáltunk meg az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozóan, de ezek egyike sem volt ténylegesen vámkezelés utáni ellenőrzés, hanem inkább elemzés vagy nyomon követés, amelyet az AEO-feltételek folyamatos teljesítésével kapcsolatban végeztek el.

Végül 2016 júliusában a Bizottság megállapította, hogy hat tagállam⁷¹ vagy nem végzett vámkezelés utáni ellenőrzést, vagy nem nyújtott információt ezekről az ellenőrzésekről. Ezekből a tagállamokból származott az Unióban beszedett vámok teljes összegének mintegy 20%-a⁷². A vámkezelés utáni ellenőrzések arra szolgálnak, hogy kezeljék a vámkezelési ellenőrzés, illetve az egyéb, vámkezelést követő kontrollok után fennmaradó kockázatokat, de ha nem végzik el ezeket, akkor ezek a kockázatok továbbra is fennmaradnak.

A vámkezelést követő kontrollok ritkán terjednek ki egy másik tagállamban történő behozatalra

Ha egy importőr, amelynek központi részlegei az egyik tagállamban vannak (2. tagállam), behozatali műveletet végez egy másik tagállamban (1. tagállam), akkor a vámellenőrzéseket az utóbbinak kell elvégeznie⁷³.

Megállapítottuk, hogy az 1. tagállam vámhatóságai nem fordulnak a 2. tagállam vámhatóságaihoz, hogy elkérjék attól a területén lévő kereskedő számviteli nyilvántartásait, bankszámláit stb., és hogy a 2. tagállam vámhatóságai nincsenek tisztában a megtörtént importtal, mivel az 1. tagállam hatóságai nem kötelesek értesíteni őket.

Ezt súlyosbítja az a tény, hogy a tagállamokban a meglévő importadatbázisban („Surveillance2”) szereplő információk korlátozottan használhatóak a vámkezelés utáni ellenőrzésekhez, mivel nem tartalmazzák az importőr, illetve a nyilatkozattevő nevét. Az ezt az információt és egyéb releváns információkat is tartalmazó „Surveillance3” elnevezésű adatbázis teljes körű bevezetése⁷⁴ 2018. október 1-ig nem várható.

Megállapítottuk, hogy ez a helyzet különösen a CP42-re vonatkozik. Ennek az eljárásnak a keretében a 2. tagállamban székhellyel rendelkező importőr kinevezhet egy képviselőt az 1. tagállamban, hogy ott végezze el a behozatalt, ami tovább nehezíti a vámkezelés utáni kontroll elvégzését.

Az OLAF szerint a Kínából származó textilek és lábbelik összes gyanús, alulértékelt behozatala a CP42 keretében vámkezelt importnak körülbelül 57%-át teszi ki, pedig a behozataloknak csupán 7%-át vámkezelik ennek az eljárásnak a keretében.

A Bizottság azt is megállapította egy 2016 decemberében, Szlovákiában elvégzett ellenőrzés során, hogy az alulértékelések fő kockázata azoknál a CP42 által érintett behozataloknál volt észlelhető, ahol az importőrnek rendszerint egy másik tagállamban van a székhelye, ami megnehezíti az alulértékelések ellen a vámkezelést követő kontrollok révén folytatott küzdelmet.

Az alacsony értékű küldeményekre vonatkozó vámmentességgel kapcsolatos ellenőrzések hiánya a valós értéknek megfelelőnél alacsonyabb megállapított vámokhoz vezet

A vámjogszabályok rendelkeznek az elhanyagolható értékű küldeményekre vonatkozó mentességről vagy vámmentességről. Azok az áruk, amelyek értéke nem lép túl egy bizonyos határértéket, mentesülnek a vámok és egyéb adók alól. Ez azért van, mert az alacsony értékű küldeményekre beszedhető potenciális bevétel alacsony értéke nem ellensúlyozza a vámügyi szabályoknak való megfelelés biztosításához szükséges igazgatási és üzleti költségeket.

Az e-kereskedelem gyors bővülése módosított ezen a képen. Amint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) elismeri⁷⁵, „abban az időben, amikor a jelenlegi, alacsony értékű importra vonatkozó mentességek többségét bevezették, még nem létezett internetes vásárlás, és a mentességekből részesülő import szintje viszonylag alacsony volt”.

A nem uniós országokból vásárolt áruk vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) kínálatára egy alacsony értékű küldeményekre vonatkozó héamentesség (és vámmentesség) vonatkozik, ha azok értéke nem haladja meg a 10 vagy 22 eurót. A héa mellett, ha az áruk értéke magasabb 150 eurónál, vámot is kell kivetni. Egy magánszemélytől egy másik magánszemélynek (P2P) küldött ajándék akkor vám és héamentes, ha annak értéke nem haladja meg a 45 eurót. Ha értéke meghaladja a 45 eurót, de 700 eurónál héa nélkül nem magasabb, akkor 2,5%-os átalányvámtétel alkalmazható. Mindezek a mentességek a nem uniós országokból online vásárolt árukra is vonatkoznak.

Megállapítottuk, hogy a kiválasztott tagállamokban az elektronikus vámkezelési rendszerek elfogadták i) a vámmentességet kérelmező importot az elhanyagolható értékű árukra vonatkozóan még akkor is, ha azok bejelentett értéke⁷⁶ magasabb volt, mint 150 euró, és ii) az ajándékként bejelentett kereskedelmi küldemények importját.

Azt is megállapítottuk, hogy még az AEO-engedéllyel rendelkező futárok is visszaéltek ezekkel a vámmentességekkel, az Uniós Vámkódex végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktusai⁷⁷ 2016. május 1-i hatálybalépését követően végzett importra vonatkozóan. Ez különösen súlyos tény, mivel az engedélyezett gazdálkodóknak rendelkezniük kell olyan belső ellenőrzésekkel, amelyek képesek a jogtalan és szabálytalan tranzakciók megelőzésére és feltárására⁷⁸.

Az Egyesült Királyság által az e-kereskedelemről gyűjtött bizonyítékok rámutatnak a Távol-Keletről és egyre nagyobb mértékben az USA-ból importált áruk jelentős alulértékelésére, mivel a bevallott érték a valós érték egytized és egyszázad része körül lehet.

A belga vámügy szerint bizonyos nem uniós weboldalakon keresztül vásárolt árukat szisztematikusan 22 euró alatti értékű árukként jelentenek be, noha a fogyasztó ténylegesen többet fizetett⁷⁹.

Végül egy, a Copenhagen Economics által készített tanulmány⁸⁰ szerint az importvámokat csak a vámköteles postai szállítások 47%-ára vetik ki, és az importvámok esetén ez a hiányos kivetés közvetlenül körülbelül 0,25 milliárd euró értékű vámveszteséget okoz az Uniónak.

A fentiekből következően a vámveszteségek kétféleképpen keletkeznek: i) az áruk alulértékelése révén úgy, hogy az árukat helytelenül az alacsony értékű küldeményekre vonatkozó mentességre jogosult árukként jelentik be; ii) a mentesség nem jogosult árukra történő alkalmazása révén, amilyenek pl. a 150 eurónál magasabb értékkel bejelentett áruk, amelyeket a vámkezelési rendszer a benne lévő kiskapu miatt elfogad, vagy az ajándékként (P2P) bejelentett kereskedelmi küldemények (B2C), mert azok nem mennek át vámellenőrzésen.

Az AEO-engedéllyel rendelkező futárok esetén ez még inkább lehetséges, mert ők számukra előnyös módon kevesebb fizikai és dokumentumalapú ellenőrzésen esnek át, többek közt a behozatali pontnál is, ami figyelembe veendő a vámkezelést követő kontrolloknál⁸¹.

Következtetések és ajánlások

Ellenőrzésünk azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy az Unió importeljárásai védik-e az Unió pénzügyi érdekeit. Súlyos hiányosságok meglétét állapítottuk meg, ami arra utal, hogy hiányosságok vannak a jogi keretben is, valamint arra, hogy a behozatalra vonatkozó tagállami vámellenőrzések végrehajtása nem eredményes, ami hátrányos hatással van az Unió pénzügyi érdekeire.

A vámbevétel-kiesésekre vonatkozó becslés hiánya hátrányosan befolyásolja a vámunió teljesítményének az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából történő értékelését, és megakadályozza az erőforrások hatékony kiosztását bizonyos területekre, pl. alulértékelés, vagy azok a tagállamok, ahol a legmagasabb potenciális veszteségeket azonosították (lásd: 26–28. bekezdés).

1. ajánlás

Az Európai Parlament kérésének eleget téve a Bizottság dolgozzon ki olyan módszertant, amelynek révén 2019-től kezdve időszakos becsléseket készíthet a vámbevétel-kiesésekről, és ezek eredményeit vegye figyelembe az erőforrások kiosztásánál és az operatív célkitűzések meghatározásánál.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2019.

A tagállamok nem kapnak kellő mértékű pénzügyi ösztönzést a vámellenőrzések elvégzésére és az uniós költségvetést megillető vámok beszedésének javítására: azok a tagállamok, amelyek végeznek vámellenőrzéseket, de nem sikeresek a behajtási intézkedésekben, azt kockáztatják, hogy nekik kell viselniük e veszteségek pénzügyi következményeit, míg visszás módon azok a tagállamok, amelyek nem végeznek ilyen ellenőrzéseket, adott esetben nem szenvednek el semmilyen negatív következményt. Egy tagállam még panaszt is tett amiatt, hogy minél inkább fellép a csalások ellen, annál inkább kockáztatja, hogy a Bizottság pénzügyileg felelősnek találja (lásd: 29–32. bekezdés).

Ha a finanszírozást uniós cselekvési programok révén biztosítják, az akkor sem mindig kötődik az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez. A tagállamok nem mindig biztosítják a szükséges pénzügyi forrásokat az európai információs rendszerek cselekvési programok által nem finanszírozott, nem uniós elemeinek végrehajtásához, ami késedelemhez vezethet az Uniós Vámkódex végrehajtásában. Egyes tagállamok, ahol a fő beléptető kikötők találhatók, elismerik, hogy a beszedett hagyományos saját források visszatartásból való részesedésük túl magas (lásd: 33–40. bekezdés).

2. ajánlás

A Bizottság minden rendelkezésre álló lehetőséget megvizsgálva fokozza azt a támogatást, amelyet a tagállami vámhatóságoknak az új többéves pénzügyi keret során betöltött fontos uniós szerepük kapcsán nyújt, és többek között vizsgálja felül, hogy megfelelő-e a visszatartott beszedési költségek szintje.

Ajánlott megvalósítási határidő: a következő többéves pénzügyi keret kezdete.

3. ajánlás

A Bizottság javasolja, hogy a vámuniót támogató következő uniós cselekvési programokat használják fel az európai vámügyi információs rendszerek pénzügyi fenntarthatóságához való hozzájárulásra.

Ajánlott megvalósítási határidő: a következő többéves pénzügyi keret kezdete.

Noha a vámügyi információcsere és együttműködés zökkenőmentesen működik, ellenőrzésünk rámutatott, hogy továbbra is vannak hiányosságok az információcsere eszközeiben, mind tartalmuk, mind alkalmazásuk szempontjából (lásd: 41–69. bekezdés).

4. ajánlás

A Bizottság:

1. 2018-ban javasolja a vámjogszabályok arra irányuló módosítását, hogy tegyék kötelező jellegűvé a feladó megjelölését a behozatali vámnyilatkozaton (SAD);
2. fogalmazza meg pontosabban a kölcsönös segítségnyújtási értesítésekben szereplő kéréseit, hogy a tagállamok azoknak egységesebb módon tehessenek eleget.

Ajánlott megvalósítási határidő: haladéktalanul.

5. ajánlás

A Bizottság 2018-ban nevezzen ki az OLAF részéről egy tengerentúli összekötő tisztviselőt azokba a nem uniós országokba, ahol a legtöbb csalárd átrakodás történik a vámszabad területeken.

Az uniós vámjogszabályok egységes alkalmazása szempontjából az Európai Unió integrált tarifáját (TARIC) az öt ellenőrzött tagállamból négyben egységesen alkalmazzák. Vannak azonban a TARIC-ban visszamenőleges módosítások, amelyek pénzügyi hatásokkal járnak, és amelyek gondos végrehajtást kívánnak meg a tagállamoktól. A tagállamok nem ellenőrzik megfelelően, hogy a kiadott kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó (KTF-)határozatokkal ténylegesen élnek-e az import időpontjában azok jogosultjai. Bár az Uniós Vámkódex a Bizottságra ruházta azt a feladatot, hogy tegye lehetővé az egész Unióra vonatkozó értékelési határozatok kiadását, a Bizottság ennek még nem tett eleget (lásd: 70–88. bekezdés).

6. ajánlás

A Bizottság:

1. 2020-ra kövesse gondosan nyomon a tagállamokban azoknak a KTF-határozatok betartására vonatkozóan végzett ellenőrzéseit;
2. tegye haladéktalanul lehetővé az egész Unióra vonatkozó értékelési határozatok kiadását, amint azt a 23/2003. sz. különjelentésünkben javasoltuk.

A tagállamok különböző módszereket alkalmaznak a vámellenőrzés szempontjából az alulértékelés, a származás helytelen megjelölése és a téves besorolás kezelésére, valamint a vámjogi szankciók kiszabására. A vámhatóságok számára kihívást jelent, hogy megteremtsék az egyensúlyt a következő két igény között: gyorsabb, zökkenőmentes importeljárásokkal előmozdítani a kereskedést, és vámellenőrzések végzése. Ha a vámellenőrzés nagy terhet jelent, az befolyásolhatja, hogy a kereskedő melyik behozatali vámhivatalt választja, és a kevesebb vámellenőrzést jelentő kikötők és repülőterek nagyobb forgalmat vonzanak. A Számvevőszék talált olyan eseteket, amikor a behozatali helyet tudatosan választották meg, vagyis amikor a kereskedők úgy döntöttek, hogy az alulértékelt árukat az enyhébb ellenőrzéseket végző tagállamokba importálják (lásd: 89–110. bekezdés).

7. ajánlás

A Bizottság javasoljon olyan jogszabályi változtatásokat, amelyek 2021-től lehetővé teszik számára, hogy pénzügyi korrekciókat vessen ki azokra a tagállamokra, amelyek nem kezelik megfelelően a kockázatokat és esetlegesen ösztönzik a behozatali hely tudatos megválasztását.

Elegendő adat híján a tagállamok nem végeznek kockázatelemzéseket költségvetési okokból az érkezés előtti szakaszban vagy a kereskedő arra vonatkozó értesítését követően, hogy az áruk a telephelyére érkeztek. Továbbá az öt ellenőrzött tagállamban a vámtisztviselők felettesi jóváhagyás nélkül figyelmen kívül hagyhatják a tagállami kockázatkezelési rendszer által javasolt ellenőrzéseket. Az egyszerűsített eljárásokat illetően a tagállamok nem kompenzálják a vámkezelési ellenőrzések csökkent szintjét vámkezelést követő ellenőrzésekkel. Továbbá ha egy kereskedő a székhelyéül szolgáló tagállamtól eltérő tagállamba importál, akkor az ilyen behozatalt ritkán ellenőrzik utólag. A tagállamok számára nehézségeket okoz annak biztosítása, hogy a kereskedők csakugyan megfeleljenek az alacsony értékű küldeményekre vonatkozó vámmentességnek, és ez veszteségeket okoz a tagállami és az uniós költségvetés számára. Megállapítottuk, hogy a kézbesítési ágazatban működő engedélyezett gazdálkodók visszaélnek ezzel a mentességgel (lásd: 111–141. bekezdés).

8. ajánlás

A Bizottság 2018-ban:

1. javasoljon jogalkotási intézkedést olyan további adatelemek megadására, amelyek lehetővé teszik a pénzügyi kockázatelemzés elvégzését az érkezés előtti szakaszban és a kereskedő arra vonatkozó értesítését követően, hogy az áruk a telephelyére érkeztek;
2. javítsa a Surveillance adatbázist annak érdekében, hogy azonosítsák az áruk kedvezményezettjét a 42-es eljáráskódú vámeljárás használatakor;
3. vizsgálja ki az alacsony értékű küldeményekre vonatkozó mentességekkel való visszaéléseket a nem uniós országokkal folytatott elektronikus árukereskedelemre vonatkozóan.

9. ajánlás

A tagállamok haladéktalanul:

1. tegyék függővé a valamely kockázati szűrő által javasolt ellenőrzés-mellőzéseket attól, hogy azokra felettesek már engedélyt adtak-e, illetve várható-e azonnali engedélyük;
2. vezessenek be elektronikus vámkezelési rendszereikben ellenőrzéseket az olyan behozatali nyilatkozatok kiszűrésére, amelyek alacsony értékű, de 150 eurót meghaladó bejelentett belső értékű árura vagy ajándékként bejelentett (P2P) kereskedelmi küldeményekre (B2C) kérnek vámmentességet;
3. ellenőrizzék utólag a kereskedők alacsony értékű küldeményekre vonatkozó vámmentességnek való megfelelését, ideértve az engedélyezett gazdálkodókat is;
4. dolgozzanak ki vizsgálati terveket az ezzel a mentességgel kapcsolatos visszaélések kezelésére a nem uniós országokkal folytatott elektronikus árukereskedelemre vonatkozóan.

A jelentést 2017. november 7-i luxembourgi ülésén fogadta el a Baudilio TOMÉ MUGURUZA számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara.

A Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner LEHNE
elnök

Glosszárium

Áruk átengedése: Olyan intézkedés, melynek során a vámhatóságok engedélyezik az áruknak a megfelelő vámeljárás céljaira történő kiadását.

Az áruk vám elé állítása: A vámáru vámhivatalhoz, vagy a vámhatóság által kijelölt, ill. engedélyezett helyre történő beérkezésének bejelentése a vámhatóság felé.

Behozatali eljárás: A „szabad forgalomba bocsátás” vámeljárás alkalmazása, amelyet követően az áruk értékesíthetők vagy felhasználhatók az uniós piacon.

Behozatali hely tudatos megválasztása: Kevesebb ellenőrzést végző behozatali vámigazgatási pont választása annak érdekében, hogy jogellenesen kevesebb vámot fizessenek.

Behozatali vám: Az áruk behozatalakor fizetendő vám.

Belépési gyűjtő árunyilatkozat: Azon cselekmény, amellyel valamely személy az előírt formában és módon, megadott határidőn belül tájékoztatja a vámhatóságokat, hogy árukat kíván behozni az Unió vámterületére.

Egyéb, vámkezelést követő kontrollok: A vám-árunyilatkozatokon vagy egyéb dokumentumokon (pl. behozatali engedélyek, származási bizonyítványok) szereplő információk (pl. az áruk leírása, értéke és mennyisége) helyességének, teljességének és érvényességének ellenőrzése az áruk behozatalát követően.

Fizikai ellenőrzés: Az árukhoz csatolt vám-árunyilatkozattal történő egyezőség ellenőrzése céljából végzett, részletes számbavétellel és mintavétellel járó áruvizsgálat.

Határozat: A vámhatóságoknak a vámjogszabályokkal kapcsolatos bármely olyan aktusa, amellyel egy konkrét esetben döntést hoznak, és amely az érintett személyre vagy személyekre joghatással van.

Importáló tagállam: Az a tagállam, ahol megtörténik a termékek fizikai behozatala az Unióba és ahol szabad forgalomba bocsátják azokat.

Kiemelt ellenőrzési területek: A közös kockázatkezelési keretrendszernek azokra a konkrét vámeljárásokra, árutípusokra, útvonalakra, fuvarozási módokra vagy gazdálkodókra kiterjedő része, amelyek egy bizonyos időszakban fokozott szintű kockázatelemzés vagy vámellenőrzés tárgyát képezik.

Kockázati profil: Kockázati kritériumok és ellenőrzési területek (pl. áruk típusa, származási ország) kombinációja, amely jelzi a kockázat fennállását, és ellenőrzési intézkedés végrehajtására irányuló javaslathoz vezet.

Kockázatkezelés: A kockázat rendszeres megállapítása, többek között véletlenszerű ellenőrzésekkel, és a kockázatnak való kitettség korlátozásához szükséges összes intézkedés végrehajtása.

Kölcsönös segítségnyújtás: Egy vámhatóság bármely intézkedése egy másik vámhatóság nevében vagy azzal együttműködésben a vámjogszabályok megfelelő alkalmazása, valamint a vámbűncselekmények megelőzése, kivizsgálása és visszaszorítása érdekében.

Nem uniós áruk: Az uniós árukon kívüli áruk, vagy olyan áruk, amelyek elvesztették uniós vámjogi státusukat.

Okmányellenőrzés: A vám-árunyilatkozaton vagy egyéb dokumentumokon (pl. behozatali engedélyek, származási bizonyítványok) szereplő információk (pl. az áruk leírása, értéke és mennyisége) helyességének, teljességének és érvényességének ellenőrzése.

Uniós áruk: Azok az áruk, amelyek az alábbi kategóriák valamelyikébe tartoznak:

1. teljes egészében az Unió vámterületén létrejött vagy előállított áruk, amelyek nem tartalmaznak az Unió vámterületének részét nem képező országokból vagy területekről behozott árukat;
2. az Unió vámterületének részét nem képező országokból vagy területekről erre a területre beszállított és szabad forgalomba bocsátott áruk;
3. az Unió vámterületén belül kizárólag a b) pontban említett árukból vagy az a) és b) pontban említett árukból előállított vagy termelt áruk.

Vámáru-nyilatkozat: Azon cselekmény, amellyel valamely személy az előírt formában és módon jelzi a szándékát, hogy az árut egy adott vámeljárás alá kívánja vonni, adott esetben jelezve bármely alkalmazandó különleges rendelkezést.

Vámeljárás: A következő eljárások bármelyike, amely alá az árut a Vámkódexnek megfelelően vonhatják: szabad forgalomba bocsátás, különleges eljárások, kivitel.

Vámellenőrzések: A vámhatóságok által elvégzett konkrét intézkedések, amelyek célja az, hogy biztosítsák az Unió vámterülete és az e területen kívüli országok vagy területek között szállított áruk beléptetését, kiléptetését, árutovábbítását, szállítását, tárolását és meghatározott célra történő felhasználását, valamint a nem uniós áruknak és a meghatározott célra történő felhasználás alatt lévő áruknak az Unió vámterületén belüli jelenlétét és szállítását szabályozó vámjogszabályoknak és a más jogszabályoknak való megfelelést.

Vámhatóságok: A tagállamok vámhatóságai és bármely egyéb hatóság, amely a vámjogszabályok alkalmazásáért felelős.

Vámjogi státus: Az áruk státusa, amely lehet uniós vagy nem uniós áru.

Vámjogszabályok: Jogszabályok együttese, amely a következők összességéből áll: a Vámkódex és az azt kiegészítő vagy végrehajtó, uniós vagy nemzeti szinten elfogadott rendelkezések, a közös vámtarifa, a vámmentességek uniós rendszerének létrehozásáról szóló jogszabályok és a vámügyi rendelkezéseket tartalmazó nemzetközi megállapodások, amennyiben ezek alkalmazandók az Unióban.

Vámkezelés: A vámalakiságok teljesítésének folyamata, hogy az áruk a kérelmező rendelkezésére állhassanak.

Vámkezelést követő ellenőrzés: A kereskedők ellenőrzése a könyvelésük, nyilvántartásaik és rendszereik vizsgálata által, a vámjogszabályok előírásainak betartatása, valamint az üzleti tevékenységeikkel összefüggő kockázatok feltérképezése érdekében.

Vámkockázat: Az Unió vámterülete és az azon a területen kívüli országok vagy területek között szállított áruk beléptetésével, kiléptetésével, árutovábbításával, szállításával vagy meghatározott célra történő felhasználásával, valamint az Unió vámterületén belül nem uniós áruk jelenlétével összefüggő olyan esemény bekövetkezésének valószínűsége (annak hatása alapján súlyozva), amely meggátolná az uniós vagy nemzeti intézkedések pontos alkalmazását, veszélyeztetné az Unió és tagállamai pénzügyi érdekeit, vagy fenyegetést jelentene az Unió és lakói biztonságára és védelmére, az emberek, az állatok vagy a növények egészségére, a környezetre vagy a fogyasztókra.

Vámunió: Preferenciális kereskedelmi megállapodás, amelynek értelmében a kereskedelmi partnerek kölcsönösen preferenciális hozzáférést biztosítanak termékeikhez és szolgáltatásaikhoz, hogy megkönnyítsék az egymással való kereskedelmet. A vámuniót alkotó területeken a tarifák és kontingensek kölcsönös megszüntetéséhez és a tagokon kívül másokkal folytatott kereskedelem megkülönböztetéséhez, valamint a partnerek közötti közös vámtarifa létrehozásához vezet.

42-es eljáráskódú vámeljárás: Ezt a vámeljárást az importőr azért alkalmazza, hogy az importált áruk egy másik tagállamba történő továbbszállítása esetén héamentességben részesüljön. A héát a rendeltetési tagállamban kell megfizetni.

Rövidítések

AC: Közigazgatási együttműködés

ACA: Közigazgatási együttműködési megállapodás

ADD: Dömpingellenes vámok

AEO: Engedélyezett gazdálkodó

AFIS: Csalás Elleni Információs Rendszer

B2C: Vállalkozások és fogyasztók közötti

CP 42: A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás

CRMS: Közös vámügyi kockázatkezelő rendszer

CUP: A vámunió teljesítménye

CVD: Kiegyenlítő vámok

CSM: Konténerállapot-üzenet

DG BUDG: Költségvetési Főigazgatóság

DG TAXUD: Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság

ENS: Belépési gyűjtő árunyilatkozat

EP: Európai Parlament

EU: Európai Unió

FCLO: Külföldi vámügyi összekötő tisztviselő

GNI: Bruttó nemzeti jövedelem

Héa: Hozzáadottérték-adó

HMRC: Az Egyesült Királyság Adó- és Vámhivatala (HM Revenue and Customs)

JRC: Közös Kutatóközpont

KTF: Kötelező érvényű tarifális felvilágosítás

MA: Kölcsönös segítségnyújtás

MAA: Kölcsönös segítségnyújtási megállapodások

OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

OLAF: Európai Csalás Elleni Hivatal

OLO: Tengerentúli összekötő tisztviselő

P2P: Magánszemélyek közötti

PTA: Preferenciális kereskedelmi megállapodás

RIF: Kockázati tájékoztató adatlap

SAD: Egységes vámokmány

SMS: Mintakezelő rendszer

TARIC: Az Európai Közösségek integrált vámtarifája

TOR: Tradicionális saját források

UCC DA: Az Uniós Vámkódex felhatalmazáson alapuló jogi aktusa

UCC IA: Az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa

UCC: Uniós Vámkódex

VIR: Váminformációs rendszer

WCO: Vámigazgatások Világszervezete

Az ellenőrző csoport

A számvevőszéki különjelentések egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákra és programokra, illetve irányítási területekre vonatkozó ellenőrzések eredményeit mutatják be. Annak érdekében, hogy ellenőrzései maximális hatást érjenek el, ezek megválasztásakor és megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a jelentést a piacszabályozás és a versenyalapú gazdaság terén végzett ellenőrzésekre szakosodott, Baudilio Tomé Muguruza számvevőszéki tag elnökölte IV. Kamara készítette. Az ellenőrzést Pietro Russo számvevőszéki tag vezette. A jelentés elkészítésében segítségére volt Chiara Cipriani kabinetfőnök, Benjamin Jakob attasé, Paul Stafford ügyvezető és Carlos Soler Ruiz feladatfelelős. Az ellenőrző csoport tagja volt még Dan Danielescu, Maria Echanove, Josef Edelmann, Benny Fransen és François Gautier.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2017

© Európai Unió, 2017

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: http://europa.eu/contact

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: http://europa.eu/contact

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: http://europa.eu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (http://bookshop.europa.eu). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: http://europa.eu/contact).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp/hu/data) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.