Az elsivatagodás elleni küzdelem az Európai Unióban: a növekvő fenyegetés határozottabb fellépést követel meg

Összefoglalás

I

Az elsivatagosodás, amely a száraz területek talajromlásának egyik formáját képezi, egyre nagyobb fenyegetést jelent az Európai Unióban, és jelentős hatást gyakorol a földhasználatra. Az „elsivatagosodás” terminussal szokás leírni azon emberi és éghajlati eredetű folyamatokat, amelyek következtében a száraz területeket olyan problémák sújtják, mint a csökkenő élelmiszer‑termelés, a talaj terméketlensége, a földterületek természetes ellenálló képességének csökkenése és a rosszabb vízminőség. Az európai éghajlatváltozási előrejelzések azt mutatják, hogy az elsivatagosodás kockázata növekszik. Már most is léteznek forró félsivatagok Dél‑Európában, ahol az éghajlat mérsékeltről száraz éghajlattá alakul át. Ez a jelenség észak felé terjed. Az Európában 2018 nyarán megfigyelt, magas hőmérséklet és alacsony csapadékmennyiség által jellemzett hosszú időszak emlékeztetett bennünket e probléma sürgető fontosságára.

II

Megvizsgáltuk, hogy eredményesen és hatékonyan kezelték‑e az Unión belül az elsivatagosodás kockázatát. Értékeltük, hogy a Bizottság megfelelően használta‑e fel a rendelkezésére álló adatokat, és hogy az Unió koherens intézkedések révén lép‑e fel az elsivatagosodással szemben. Ellenőriztünk az elsivatagosodással foglalkozó uniós projekteket, és megvizsgáltuk annak valószínűségét, hogy 2030‑ra (az Unió ekkorra vállalt kötelezettséget) megszűnik a talajromlás, vagyis a föld mint erőforrás mennyisége és minősége állandó marad vagy növekszik, illetve javul.

III

Megállapítjuk, hogy miközben az elsivatagosodás és a talajromlás aktuális és egyre növekvő fenyegetést jelent az Unióban, a Bizottság nem rendelkezik világos képpel ezekről a kihívásokról, az elsivatagosodás ellenében tett lépései pedig nem koherensek. A Bizottság nem értékelte, hogy történt‑e előrelépés a talajromlás 2030‑ra történő megszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalás kapcsán.

IV

Noha a Bizottság és a tagállamok gyűjtenek adatokat az elsivatagosodásra és a talajromlásra ható különböző tényezőkről, a Bizottság nem elemezte ezeket annak érdekében, hogy perdöntő értékelést adjon az Unióban megfigyelhető elsivatagosodásról és talajromlásról.

V

Az elsivatagosodással és a talajromlással kapcsolatban nincsen uniós szintű stratégia. Ehelyett többféle stratégia, cselekvési terv és kiadási program létezik, mint például a közös agrárpolitika, az uniós erdőgazdálkodási stratégia vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia, amelyeknek van jelentősége az elsivatagosodással szembeni küzdelemben, de nem arra összpontosítanak.

VI

Az elsivatagosodással kapcsolatos uniós projektek elszórtan jelennek meg a különböző uniós szakpolitikai területeken, főként a vidékfejlesztésben, de a környezetvédelmi és éghajlat‑politikai fellépésekben, valamint a kutatási és regionális politikában is. Ezeknek a projekteknek lehet pozitív hatása az elsivatagosodás elleni küzdelemben, de vannak aggályok a hosszú távú fenntarthatóságukkal kapcsolatban.

VII

2015‑ben az Unió és a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2030‑ra megszüntetik a talajromlást az Unióban. Nem történt azonban teljes körű uniós szintű értékelés a talajromlásra nézve, és nem állapodtak meg ennek módszertanában sem. A tagállamok nem hangolták össze tevékenységeiket, a Bizottság pedig nem adott gyakorlati iránymutatást ebben a témában. Továbbra sincs világos, közös jövőkép az Unióban arra nézve, hogyan fogják 2030‑ra megszüntetni a talajromlást.

VIII

A fentiek alapján ajánlásokat teszünk a Bizottságnak, amelyek célja az Unión belüli talajromlás és elsivatagosodás jelenségének alaposabb feltárása, a talajra vonatkozó uniós jogi keret megerősítésével kapcsolatos szükségletek felmérése, és fokozott törekvés azon uniós és tagállami kötelezettségvállalás teljesítésére, hogy 2030‑ra szűnjön meg a talajromlás az Unióban.

Bevezetés

Elsivatagosodás az Unióban: az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység által kiváltott egyre fenyegetőbb veszély

01

Európát egyre nagyobb mértékben sújtja az elsivatagosodás. Az elsivatagosodás kockázata Dél‑Portugáliában, Spanyolország egyes területein és Dél‑Olaszországban, Délkelet‑Görögországban, Máltán, Cipruson, valamint Bulgária és Románia Fekete‑tengerrel határos területein a legsúlyosabb. Különböző tanulmányok tanúsága szerint e területeken gyakran megfigyelhető talajerózió, szikesedés, a talaj szervesszén‑tartalmának csökkenése, a biodiverzitás csökkenése és földcsuszamlások¹. Az Európában 2018 nyarán megfigyelt, magas hőmérséklet és alacsony csapadékmennyiség által jellemzett hosszú időszak emlékeztetett bennünket e probléma sürgető fontosságára.

02

Az elsivatagosodás a talajromlás egyik formája a száraz területeken. Ezzel a terminussal szokás leírni azon emberi és éghajlati eredetű folyamatokat, amelyek következtében a száraz területeket olyan problémák sújtják, mint a csökkenő élelmiszer‑termelés, a talaj terméketlensége, a földterületek természetes ellenálló képességének csökkenése és a rosszabb vízminőség (lásd: 1. háttérmagyarázat).

03

Az elsivatagosodásnak egyaránt okozója az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás.

• Emberi tevékenységek A víz túlzott használata vagy nem hatékony felhasználása – például rossz öntözési technológiák miatt – csökkenti a terület teljes vízellátását, ami a vegetáció csökkenéséhez, majd végül elsivatagosodáshoz vezethet. A túllegeltetés és az erdőirtás⁸ is elsivatagosodást eredményezhet, mivel megszünteti vagy károsítja a földet védő, nedvesen és termékenyen tartó vegetációt. Vonatkozó tanulmányok szerint valamely földterület termelésből való kivonása is kiszolgáltatottabbá teheti azt a talajromlással és az elsivatagosodással szemben⁹. Az emberi tevékenység hiánya ugyanakkor olyan előnyökkel is járhat, mint a talaj regenerálódása, a biodiverzitás növekedése és az aktív újraerdősítés¹⁰.
• Éghajlatváltozás Mivel az éghajlatváltozás miatt nő az átlaghőmérséklet és egyre gyakoribbak és súlyosabbak az aszályok és a más súlyos időjárási események (lásd: 9. bekezdés), a száraz területek talajromlása (és ezáltal az elsivatagosodás) egyre nagyobb méreteket ölt. A rendkívül kiszáradt föld hajlamos az erózióra, többek között a heves árhullámok során, amely gyorsan elsöpri a termőtalajréteget, tovább rombolva a földfelszínt¹¹.

04

Másfelől az elsivatagosodás befolyásolhatja az éghajlatváltozást, mégpedig negatív módon.

• A talajromlás során üvegházhatást okozó gázok kerülnek a légkörbe, ami növeli annak kockázatát, hogy folytatódik az éghajlatváltozás, illetve a biodiverzitás csökkenése (lásd: 1. ábra). A viharok, a tűzvészek és a talajromlás előre jelzett intenzitásnövekedése, illetve a kártevők elszaporodása miatt a biomassza és a kötöttszén‑készlet egyre inkább ki van téve annak a kockázatnak, hogy mennyiségük a légkörbe való kikerülés miatt csökken¹².
• A regenerálódott talaj fokozatosan üvegházhatást okozó gázokat nyel el a légkörből. Ez ösztönzi a fák és a vegetáció növekedését. Ez a növényzet azután több szén‑dioxidot képes elnyelni. Azokon a területeken, ahol a talaj leromlott, ez a folyamat nem tud beindulni, és nem nyelődik el szén‑dioxid a légkörből.

05

2008‑ban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 1,68 millió km² területre kiterjedően vizsgálta¹³ Dél‑, Közép‑ és Kelet‑Európa elsivatagosodását. 2017‑ben ugyanezen módszertan alapján utókövető vizsgálatra¹⁴ került sor. A kutatás tanúsága szerint az elsivatagosodásra nagyon érzékeny vagy rendkívül érzékeny területek nagysága 177 000 km²‑rel nőtt, ami megközelítőleg Görögország és Szlovákia együttes területének felel meg – és mindez kevesebb mint egy évtized alatt következett be (lásd: 1. táblázat).

1. táblázat

Az elsivatagosodással szembeni érzékenység Dél‑, Közép‑ és Kelet‑Európában 2008‑ban és 2017‑ben

	2008		2017		A 2008 és 2017 közötti különbség
	ezer km2	%	ezer km2	%	ezer km2	%
Nagyon magas	10	1	28	2	+18	+1,1
Magas	224	13	383	23	+159	+9,5
Mérsékelt	419	25	381	23	‑38	‑2,2
Alacsony	560	33	475	28	‑85	‑5,1
Nagyon alacsony	467	28	413	24	‑54	‑3,2
ÖSSZESEN	1 680	100	1 680	100	‑	‑

Forrás: Európai Számvevőszék, Prăvălie et al., 2017 alapján.

06

Az utókövető vizsgálaton alapuló 2. ábra romló helyzetet mutat Dél‑Európában és a Balkánon.

07

Ciprus, amelyet nem vontak be a fent említett vizsgálat hatókörébe, különösen súlyosan érintett: a vizsgálat megállapítása szerint az ország 99%‑a ki van téve az elsivatagosodás veszélyének¹⁶. Az I. melléklet térképei mutatják be az elsivatagosodásra való hajlamosságot a felkeresett öt tagállamban (lásd: 26. bekezdés).

Az éghajlatváltozási forgatókönyvek megerősítik, hogy az Unió növekvő mértékben ki van téve az elsivatagosodás veszélyének

08

Az európai éghajlatváltozási előrejelzések szerint az elsivatagosodás kockázata növekszik¹⁷. Dél‑Európában léteznek olyan forró félsivatagok, ahol a vizsgálatok tanúsága szerint az éghajlat mérsékeltről száraz éghajlattá alakul át¹⁸. Ez a jelenség már elkezdett észak felé terjedni. A tudományos eredmények azt sugallják, hogy az emberi eredetű kibocsátások jelentősen növelték az aszályos évek valószínűségét a mediterrán térségben¹⁹.

09

Az éghajlatváltozás miatt a víz egyre szűkösebb erőforrássá válik Európa egyes részein, és a vizsgálati eredmények szerint egyre gyakrabban következnek be aszályok²⁰. Ez növeli az elsivatagosodással szembeni kiszolgáltatottságot. A Bizottság által alkalmazott éghajlatváltozási modellek szerint a hőmérséklet előreláthatólag bizonyos régiókban (amilyen például Spanyolország) több mint 2°C‑kal fog nőni az évszázad végéig. Ugyanezen időszak alatt a nyári csapadék előreláthatólag 50%‑kal vagy még többel fog csökkenni Dél‑Európában²¹. 2018‑as jelentésében²² az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) nagy bizonyossággal erősítette meg, hogy a közepes szélességi fokokon a szélsőségesen forró napok hőmérséklete akár 3°C‑kal is emelkedhet, ha a globális felmelegedés 1,5°C körül lesz, illetve 4°C‑kal, ha a felmelegedés 2°C körül alakul, és hogy a legtöbb szárazföldi régióban a forró napok számának növekedése várható.

10

A Bizottság által alkalmazott modellek előrejelzéseket adnak az elsivatagosodás kockázatáról is, amely várhatóan különösen Spanyolországban, Dél‑Olaszországban, Portugáliában és Délkelet‑Európa egyes területein, ezen belül Bulgáriában, Görögországban, Cipruson és a romániai Duna‑deltában lesz jelentős (lásd: 3. ábra). Más tanulmányok szerint ha 1,5°C‑os helyett 2°C‑os lesz a globális felmelegedés, akkor elsősorban Dél‑Európában és a földközi‑tengeri térségben fokozódik a szárazság és csökken a rendelkezésre álló víz mennyisége²³.

– Az elsivatagosodás kockázatának²⁴ előre jelzett változása a 2,4°C‑os (RCP 4,5, balra) és a 4,3°C‑os (RCP 8,5, jobbra) modell alapján 2071 és 2100 között, az 1981–2010‑es időszakhoz viszonyítva²⁵.

– A szárazsági mutató előre jelzett változása a 2,4°C‑os (RCP 4,5, balra) és a 4,3°C‑os (RCP 8,5, jobbra) modell alapján 2071 és 2100 között, az 1981–2010‑es időszakhoz viszonyítva.

Az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemre vonatkozó kerete

11

Az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ‑egyezmény (UNCCD) az e küzdelem globális keretét meghatározó nemzetközi megállapodás. Az ENSZ 1992‑ben Rio de Janeiróban tartott Föld‑csúcstalálkozóját követően²⁶, 1994‑ben született egyezmény jogilag kötelező erejű megállapodás a földdel kapcsolatos olyan témákban, mint a talajromlás és az elsivatagosodás, egyben fórum az alkalmazkodás, a hatásmérséklés és az ellenálló képesség kérdéseinek kezelésére. Az UNCCD‑nek 197. részes fele van, köztük az Unió²⁷ és 28 tagállama. A részes felek egymással együttműködve igyekeznek javítani a száraz területeken élő emberek életkörülményeit, fenntartani és helyreállítani a talaj termőképességét, enyhíteni az elsivatagosodás és az aszály hatásait.

12

Az UNCCD részes felei önkéntesen „sivatagosodásnak kitett” területnek nyilváníthatják magukat. Az így eljáró országoknak az elsivatagosodás leküzdésére nemzeti cselekvési programot kell kialakítaniuk és végrehajtaniuk.

13

2015‑ben az ENSZ elfogadta a 2030‑ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet²⁸, amely tartalmazta azt a kötelezettségvállalást is, hogy végrehajtják az ENSZ összes fenntartható fejlesztési célját (SDG). Ezek közül a 15. SDG a következőkre irányul: „a szárazföldi ökoszisztémák fenntartható használatának védelme, helyreállítása és ösztönzése, fenntartható erdőgazdálkodás, az elsivatagosodás elleni küzdelem, a talajromlás megállítása és visszafordítása, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása”, és egyik célja „2030‑ig az elsivatagosodás leküzdése, a leromlott földterületek és talaj – ezen belül a sivatagosodás, aszály és árvizek által érintett területek – helyreállítása, valamint a talajromlás megszüntetése világszerte” (15.3. cél).

14

2017‑ben az UNCCD elfogadta a 2018 és 2030 közötti időszakra vonatkozó stratégiai keretét, amely a 15.3. fenntartható fejlesztési cél elérésére összpontosít. Az UNCCD részes feleként az Unió megerősítette azt a kötelezettségvállalását, hogy 2030‑ra megszünteti a talajromlást.

Az elsivatagosodás elleni küzdelem az Unióban

15

Az Uniónak nincs célzott stratégiája vagy külön jogi kerete az elsivatagosodással kapcsolatban. Különböző egyéb stratégák vagy kiadási programok keretében azonban foglalkoznak az elsivatagosodás egyes tényezőivel, amint azt az alábbiakban bemutatjuk.

16

2006 szeptemberében a Bizottság elfogadta a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiát²⁹, amelyben hangsúlyozta, hogy a talajromlás folyamata végül elsivatagosodáshoz vezethet. A stratégia célkitűzése a fenntartható talajhasználat biztosítása volt, mégpedig úgy, hogy megakadályozzák a talajromlást, megőrzik a talaj funkcióit, valamint olyan szinten állítják helyre a leromlott talajt, hogy legalább a jelenlegi és a tervezett felhasználásának megfelelően be tudja tölteni funkcióit. A talajra vonatkozó 2006. évi stratégia négy pillér köré szerveződött: figyelemfelhívás; integrálás más szakpolitikákba; kutatás; valamint jogalkotás, azaz a talajvédelmi keretirányelvre vonatkozó javaslat³⁰.

17

A talajvédelmi keretirányelvre vonatkozó javaslat megkövetelte a tagállamoktól a talajromlás kockázatának kitett területek azonosítását, a talajvédelmi célok meghatározását, valamint az e célok eléréséhez szükséges programok végrehajtását. A javasolt irányelv hozzá kívánt járulni a talajromlásból és a talaj biodiverzitásának csökkenéséből eredő elsivatagosodás megállításához is. Közel nyolc éven át a Tanácsban mégsem sikerült minősített többsége³¹ elérni az elfogadásához. 2014 áprilisában a Bizottság visszavonta a javaslatot.

18

2013 áprilisában a Bizottság elfogadta az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás 2013. évi stratégiáját, amely ösztönzi a tagállamokat alkalmazkodási intézkedések meghozatalára. A stratégia hangsúlyozza: az Uniónak lépéseket kell tennie, hogy alkalmazkodni lehessen az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz, valamint azok gazdasági, környezeti és társadalmi költségeihez.

19

2013 novemberében az Unió elfogadta az Unió általános környezetvédelmi cselekvési programját, amely kimondja, hogy az Unióban 2020‑ra a földet fenntarthatóan kell kezelni, a talajt megfelelően kell védeni, és a szennyezett területek szennyeződésmentesítésének jó úton kell haladnia.

20

A 2013. évi uniós erdőgazdálkodási stratégia rámutatott, hogy az erdők nem csupán vidékfejlesztési szempontból, hanem a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából is fontosak. Az erdők fontos szerepet játszanak a talajromlás és az elsivatagosodás elleni küzdelemben.

21

Az elsivatagosodásra irányuló intézkedések finanszírozására különböző alapokat lehet felhasználni:

• A közös agrárpolitika (KAP) végrehajtása, amelynek vidékfejlesztési³², zöldítési és kölcsönös megfeleltetési³³ elemei vannak, pozitív hatást fejthet ki a mezőgazdasági talajokra. Az intenzív vagy nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok viszont károsíthatják a talajt.
• Az európai strukturális és beruházási alapok³⁴ célja a regionális egyenlőtlenségek csökkentése Unió‑szerte. Egyik tematikus célkitűzése az „Éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a kockázatmegelőzés”. Az elsivatagosodás elleni küzdelmet célzó projekteket – ha a tagállamok szerint fennáll ilyen igény – például az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) vagy a kohéziós alapból lehet társfinanszírozni.
• Az elsivatagosodás kapcsán számba jönnek még a következő uniós finanszírozási eszközök is: a hetedik keretprogram és a Horizont 2020 kutatási programjai³⁵, a LIFE³⁶ környezetvédelmi eszköz, illetve az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA)³⁷.

22

Az Unió kiadási programjai tehát biztosítanak finanszírozást az elsivatagosodásra irányuló projektek számára, ám az elsivatagosodás kezelésére terv szerint és ténylegesen felhasznált uniós források összegéről nem állnak rendelkezésre adatok.

23

Az Unión belül a Tanács létrehozott egy munkacsoportot az elsivatagosodás témájában³⁸. Ez a munkacsoport készíti elő az Unió álláspontját az elsivatagosodással és talajromlással kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokra, és ez az egyetlen rendszeres fórum az UNCCD‑vel és az elsivatagosodással kapcsolatos kérdések uniós szintű megvitatására.

24

A Tanáccsal és a Bizottság más részlegeivel közösen a DG ENV koordinálja az UNCCD eseményein, például kétévenként a Részes Felek Konferenciáján képviselt uniós álláspontot. A Közös Kutatóközpont (JRC) alapvető szerepet játszik azáltal, hogy tudományos háttér‑információkat bocsát rendelkezésre, és neveket vétet fel az UNCCD szakértői jegyzékébe. A Bizottság más részlegei is szerepet játszhatnak az elsivatagosodás elleni uniós küzdelemben, ahogy azt a 4. ábra is szemlélteti. Emellett az Európai Bizottság Statisztikai Főigazgatósága (DG ESTAT) éves jelentést tesz közzé az Unión belül a fenntartható fejlesztési célok (SDG) felé tett előrehaladásról, többek között a 15. SDG értelmében a talajromlásra vonatkozó mutatók értékelésével (lásd: 13. bekezdés).

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

25

Mivel Európát egyre nagyobb mértékben sújtja az elsivatagosodás, ellenőrzésünk megvizsgálta, hogy eredményesen és hatékonyan kezelték‑e az Unión belül az elsivatagosodás kockázatát. Elsősorban a következőket vizsgáltuk:

• a Bizottság és a tagállamok megfelelően használták‑e fel a rendelkezésre álló adatokat;
• az Unió koherens intézkedések révén lépett‑e fel az elsivatagosodással szemben;
• az elsivatagosodásra irányuló uniós projektek fejtettek‑e ki pozitív hatást;
• valószínű‑e, hogy 2030‑ra megvalósul a talajromlás megszüntetésére vonatkozó uniós kötelezettségvállalás.

26

Ellenőrzésünket 2017 szeptembere és 2018 májusa között hajtottuk végre, és a következő forrásokból gyűjtöttünk ellenőrzési bizonyítékokat:

• a dokumentumok áttekintése és az Európai Bizottság öt főigazgatóságának³⁹ munkatársaival készített interjúk;
• helyszíni vizsgálatok öt olyan tagállamban, amely az elsivatagosodás által érintett országnak nyilvánította magát: Spanyolország, Olaszország, Ciprus, Portugália és Románia, amelyeket az elsivatagosodással szembeni kiszolgáltatottságuk miatt választottunk ki, valamint azért, hogy sokféle éghajlati adottságot, vegetációt, emberi tevékenységet és azonosított kockázatot vizsgálhassunk meg. Interjúkat készítettünk, stratégiai dokumentumokat (köztük vidékfejlesztési programokat), eljárásokat és adatokat elemeztünk;
• felkerestük egy 25 projektből álló minta olyan elemeit, amelyeket az említett öt tagállam az elsivatagosodás szempontjából relevánsnak nevezett meg, és amelyeket az Unió finanszírozott vagy társfinanszírozott. E projektek között voltak öntözési beruházások, erdőgazdálkodási és vetésforgó‑projektek, valamint száraz‑sziklás hegyoldalak vagy töltések helyreállítása a talajerózió megakadályozása érdekében. A projektek felkeresésével azt kívántuk felmérni, hogy a projektek tartós hatást gyakoroltak‑e az elsivatagosodás kezelésére, azok jogszerűségéről vagy szabályszerűségéről nem kívántunk véleményt nyilvánítani. Ellenőriztünk olyan projekteket is, amelyek az elsivatagosodás kezelésének technikáit kutatták (lásd: III. melléklet);
• találkozók különböző érdekelt felekkel, köztük az UNCCD‑vel, az EEA‑val és tudományos szakértőkkel, hogy megvitassuk az Unión belül megfigyelhető elsivatagosodás és talajromlás kezelésének és nyomon követésének stratégiai megközelítéseit vagy technikáit.

27

Az ellenőrzés hatóköre nem terjedt ki arra, hogy városfejlesztés és más mesterséges fejlesztés következtében mekkora földterületet vonnak ki a művelés alól. Az EEA szerint⁴⁰ 2006 és 2012 között az Unió 28 országában a művelés alól kivont földterület évente megközelítőleg 850 km² volt, kevesebb, mint az Unió teljes földterületének 0,1%‑a. A 25. bekezdésben megfogalmazott ellenőrzési kérdések vizsgálatakor nem értékeltük az UNCCD által az elsivatagosodás elleni küzdelem érdekében létrehozott keretet.

Észrevételek

A Bizottság és a tagállamok összegyűjtik az elsivatagosodás és a talajromlás szempontjából releváns adatokat, a Bizottság azonban nem használja fel azokat megfelelően

28

Megvizsgáltuk, hogy a Bizottság hogyan használja fel az elsivatagosodásról és a talajromlásról rendelkezésére álló adatokat. A Bizottságnak össze kell gyűjtenie és elemeznie kell az elsivatagosodásra és az ahhoz kapcsolódó kockázatokra vonatkozó adatokat, hogy dönteni tudjon az ezek kezeléséhez szükséges lépésekről, majd pedig cselekedjen. Ezeknek az adatoknak elégséges mennyiségűnek, koherensnek és megbízhatónak kell lenniük, továbbá rendszeresen frissíteni és ellenőrizni kell azokat.

A Bizottság és a tagállamok gyűjtenek adatokat az elsivatagosodással kapcsolatban

29

Az Unióban az elsivatagosodás és a talajromlás szempontjából releváns mutatók nyomon követésére használt fő rendszer a Kopernikusz Föld‑megfigyelési program, amelyet a Bizottság koordinál és irányít⁴¹. Ez a rendszer sokféle technológiát alkalmaz, a műholdaktól kezdve a szárazföldre, a tengerbe és a levegőbe telepített mérőrendszerekig. A Kopernikusz nyíltan és szabadon, sokféle területen szolgáltat adatokat: ilyen területek a légkör, a tenger, a szárazföld, az éghajlat, a veszélyhelyzetek és a biztonság. Egyik eleme, a szárazföld‑monitoring szolgáltatás a felszínborításról és az ahhoz kapcsolódó változókról, például a növénytakaróról és a vízciklusról szolgáltat földrajzi információkat. 2015‑ben egy újabb műholdat állítottak pályára. Ennek egyik kinyilvánított célja az elsivatagosodás megfigyelése ⁴², erről azonban még nem állnak rendelkezésre egyértelmű információk (lásd még: 39. bekezdés).

30

A Bizottság rendszeresen gyűjt az Unióban a talaj állapotával kapcsolatos különböző hasznos és releváns információkat, beleértve az UNCCD három részmutatójára vonatkozó információkat is (lásd: 38. bekezdés).

31

A Közös Kutatóközpont az 1982 és 2010 közötti műholdas megfigyelések alapján a Kopernikusz adatait felhasználva elemezte a földterületek termőképességét⁴³. Az 5. ábra, amely a Bizottság által az Unióban lévő földterületek termőképességének dinamikájával kapcsolatban közzétett legutóbbi átfogó adatokon alapul⁴⁴, azt mutatja be, hogy a forró, száraz földközi‑tengeri országokban nagyobb a kockázata annak, hogy csökken a földterületek termőképessége.

32

A talaj szervesszén‑tartalmát a Bizottság a földhasználati és földfelszín‑borítottsági összeírás (LUCAS)⁴⁵,) többcélú platformjának segítségével követi nyomon, amely egy, a Közös Kutatóközpont által három évente Unió‑szerte elvégzett szabványosított elemzés a termőtalajréteg tulajdonságairól. Az EEA szerint „Az átlagos európai talaj esetén a legvalószínűbb az, hogy növekszik a széntartalom. A gyepterületek és az erdők talaja szénelnyelőként működik… miközben a szántóterületek talaja kisebb szén‑dioxid‑forrás”⁴⁶. A 6. ábra azt mutatja be, hogy Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában és Romániában az elsivatagosodás kockázatának kitett területek korrelálnak a talaj alacsony szervesszén‑tartalmával.

33

A felszínborítás és a felszínborítás változásának rendszeres megfigyelését a CORINE (a környezetvédelmi programra vonatkozó tájékoztatás koordinációja)⁴⁷ végzi, amely a Kopernikusz programnak az EEA által irányított egyik eleme. A CORINE megfelelő adatsorait 2000 óta hatévente állítják elő, a legutóbbi 2012‑ben készült el. Összességében az Unióban a mezőgazdasági földterületek és erdők a földterületek 85%‑át foglalják el⁴⁸.

34

A Bizottság a II. mellékletben ismertetettek szerint további adatok rendszeres összegyűjtését és összegzését is elvégzi az elsivatagosodással összefüggő különböző olyan tényezőkkel kapcsolatban, mint a talajerózió, az aszályok, a víz és az erdőtüzek. A Bizottság azonban nem használja fel ezeket arra, hogy felmérje az elsivatagosodás és a talajromlás mértékét.

35

Az Elsivatagosodási világatlaszt az ENSZ⁴⁹ először 1992‑ben tette közzé, majd 1997‑ben aktualizálta. A világatlasz publikálását azután a Bizottság vette át, és 2018‑ban egy harmadik kiadást tett közzé. A kiadvány feltérképezi a potenciálisan elsivatagosodáshoz vezető olyan tényezőket, mint a talajerózió, a szikesedés, az urbanizáció és a migráció. Az új atlasz szolgál ugyan térképekkel és adatokkal számos olyan ember–környezet kölcsönhatásról, amelynek jelentősége lehet a talajromlásra nézve, de kifejezetten az elsivatagosodásról nem tartalmaz térképeket. A Bizottság szerint az elsivatagosodást nem könnyű feltérképezni, mivel rendkívül összetett folyamatról van szó, amelyet a vizsgálatok szerint sok különböző tényező válthat ki⁵⁰.

36

A felkeresett tagállamok készítettek térképeket az elsivatagosodás kockázatáról (lásd: I. melléklet). Ezeket a térképeket azonban nem frissítették rendszeresen, és nem is lehet őket összevetni egymással, mivel eltérő mutatókat és színkódokat alkalmaznak, ezért nem tudnak átfogó képet adni az elsivatagosodás uniós szintű mértékéről.

37

Az általunk felkeresett tagállamok nyomon követték az elsivatagosodással és talajromlással összefüggő olyan tényezők alakulását is, mint a víz, az aszályok és a csapadék. A talajra vonatkozó adatok összegyűjtési mechanizmusait illetően megállapítottuk, hogy:

• Spanyolország, Olaszország és Románia saját rendszerekkel rendelkezik, amelyek konkrétabb talajadatokat szolgáltattak, de bizonyos mértékben átfedésben voltak az Unió saját adatgyűjtési mechanizmusaival. A talajra vonatkozó nemzeti adatok nem voltak teljes körűek, gyűjtésük és értelmezésük nem volt rendszeres, és nem mindig voltak megbízhatóak⁵¹.
• Ciprus és Portugália a talajra vonatkozó adatgyűjtés során kizárólag a Bizottság LUCAS platformjára hagyatkozott.

Az elsivatagosodás és a talajromlás felmérésének nincs elfogadott módszertana az Unióban

38

Az elsivatagosodás és a talajromlás összetett jelenségek, amelyeket számos, egymástól függő tényező befolyásol, arról pedig nincs tudományos konszenzus, hogy miként kell értékelni ezeket a tényezőket. Közelítő mutatók alkalmazásával mindazonáltal észlelni lehet a talaj állapotának romlását. Több ilyen közelítő mutató létezik, de az UNCCD e három részmutató alkalmazását ajánlja a talajromlás felmérésére: a földterületek termőképessége, a talaj szervesanyag‑tartalma, valamint a felszínborítás és annak változása⁵².

39

A Bizottságnak és a tagállamoknak nincs elfogadott módszertanuk a rendelkezésre álló mutatók összesítésére, hogy egy következetes értékelést adjanak az Unió‑szerte megfigyelhető elsivatagosodásról és talajromlásról. Ez megnehezíti az elsivatagosodás mértékének összehasonlítását a különböző uniós tagállamokban.

40

Az Unión belül a fenntartható fejlesztési célok felé tett előrehaladásról szóló 2018‑as nyomon követési jelentésben a Bizottság az UNCCD mutatóihoz részben igazodó két mutató révén méri a talajromlást, ezek: az egy főre jutó mesterséges felszínborítás, illetve a víz által okozott becsült talajerózió (lásd: 2. táblázat). A talajromlásnak számos más jellemzője van, amelyeket ezek a mutatók nem írnak le, például a talaj szervesszén‑tartalma, a földterület termőképessége, a szikesedés vagy a szennyezettség. Az egyéb ilyen releváns mutatókról a Bizottság szintjén állnak rendelkezésre további információk (lásd: 30. és 34. bekezdés), ezeket azonban nem használják fel arra, hogy felmérjék a talajromlás mértékét az Unióban.

Az Unió tesz lépéseket az elsivatagosodás leküzdésére, de azok kevéssé koherensek

41

Megvizsgáltuk, hogy az Unió koherens módon lép‑e fel az elsivatagosodással szemben. Ezekhez a fellépésekhez koherens irányítási struktúrára és megfelelő hosszú távú tervre van szükség, hogy mérsékelni lehessen az alacsony értékarányosságú döntések kockázatát, és el lehessen kerülni a szétaprózott, összehangolatlan intézkedéseket.

42

Az UNCCD keretét és annak uniós végrehajtását a 2. háttérmagyarázat ismerteti.

Nincs uniós szintű jogszabály az elsivatagosodásról és a talajvédelemről

43

Amint a 16. bekezdésben bemutattuk, a talajvédelemre vonatkozó 2006‑os uniós tematikus stratégia talajvédelmi keretirányelv elfogadását javasolta. A javasolt irányelv egyik célkitűzése az volt, hogy hozzájáruljon a talajromlásból és a talaj biodiverzitásának csökkenéséből eredő elsivatagosodás megállításához. A jogalkotási javaslat nem kapott többséget a Tanácsban, ezért a Bizottság 2014‑ben visszavonta azt. Így miközben más létfontosságú környezeti erőforrásokat, például a levegőt és a vizet különböző uniós irányelvek és rendeletek szabályozzák, a talajjal kapcsolatban nincsen hasonló integrált uniós jogszabály.

44

Egy nemrégiben elvégzett vizsgálat következtetése szerint a talajvédelmi keretirányelvre irányuló javaslattal elveszett annak lehetősége, hogy közös értelmezési keret és jövőkép szülessen a talajvédelemről az Unióban⁵⁶. Ugyanez a vizsgálat megerősítette, hogy miközben uniós szinten nem létezik átfogó talajvédelmi jogszabály, a nemzeti talajvédelmi jogszabályoknak – már ahol léteznek – nem sikerült megakadályozniuk az elsivatagosodást és a talajromlást az Unióban.

Az uniós stratégiák, szakpolitikák és kiadási programok hozzájárulnak az elsivatagosodás elleni küzdelemhez, de nem kifejezetten arra összpontosítanak

45

Nincsen külön uniós szintű stratégia az elsivatagosodás és a talajromlás kezelésére. Az elsivatagosodást elszórtan említik különböző uniós stratégiák, szakpolitikák és kiadási programok, amelyek közül az elsivatagosodás összefüggésében a KAP és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló uniós stratégia a legfontosabbak.

46

Noha a KAP potenciálisan fontos szerepet játszhat az elsivatagosodás kezelésében, úgy láttuk, hogy ennek a lehetőségnek a következő korlátai vannak:

• Az EEA szerint a közvetlen kifizetések a mezőgazdasági termelés intenzitásának növelését válthatják ki, s ebből adódóan azután csökken a talaj szervesanyag‑tartalma és talajnedvesség‑megtartó képessége, valamint megváltozik a földhasználat⁵⁷.
• A kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó rendelkezések a jó mezőgazdasági és környezeti állapottal kapcsolatban három feltételt írnak elő a talajromlás megakadályozása érdekében, nevezetesen a minimális talajréteget, az erózió korlátozására irányuló területgazdálkodást, valamint a talaj szervesanyag‑tartalmának fenntartását. Az EEA szerint a kölcsönös megfeleltetés hozzájárulhat a talaj szervesanyag‑tartalmának fenntartásához és a talaj erózióval szembeni védelméhez⁵⁸. A Számvevőszék 26/2016. sz. különjelentése ugyanakkor – bár nem tett külön megállapításokat a kölcsönös megfeleltetésnek a talajromlásra gyakorolt hatásáról – megállapította, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság nem tudta megfelelően értékelni a kölcsönös megfeleltetés általános eredményességét⁵⁹. Egy másik jelentés arra mutatott rá, hogy a kölcsönös megfeleltetés környezeti hatása nem számszerűsíthető⁶⁰.
• A zöldítés esetében nem dolgozták ki teljes körűen a beavatkozás logikáját, amelyhez egyértelműen meghatározott, ambiciózus céloknak kellene társulnia. A zöldítés költségvetése nem kapcsolódik közvetlenül a szakpolitika által a környezetvédelmi és éghajlat‑politikai célkitűzések terén elért eredményekhez. Ráadásul a mezőgazdasági termelőknek és földterületüknek az egyéni helyzetüktől függően több címen is mentesülni lehet a zöldítési szabályok alól⁶¹. 2017‑es jelentésünkben azt a következtetést vontuk le, hogy a zöldítés a jelenlegi végrehajtási formájában valószínűleg nem fog jelentős haszonnal járni a környezet és az éghajlat számára⁶². A Bizottság által 2018‑ban közzétett statisztikák⁶³ szerint azoknak a hasznosított mezőgazdasági területeknek az aránya, amelyekre legalább egy zöldítési kötelezettség vonatkozik, mindössze 50% körül vagy az alatt volt az elsivatagosodás kockázata által érintett országokban, mint Görögország, Horvátország, Olaszország, Málta, Portugália vagy Románia⁶⁴.
• A Bizottság szerint az elsivatagosodás által érintett tagállamok vidékfejlesztési programjai kockázatként veszik számba az elsivatagosodást és a talajromlást. Öt nemzeti vidékfejlesztési programot és két regionális vidékfejlesztési programot vizsgáltunk meg⁶⁵. Ezek közül:
• minden vidékfejlesztési program tartalmazott olyan intézkedéseket⁶⁶, mint az agrár‑környezetvédelmi és éghajlatvédelmi intézkedések, a hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó támogatás, erdőgazdálkodási intézkedések vagy öntözési beruházások, amelyek mind hozzájárulhatnak az elsivatagosodás és a talajromlás elleni küzdelemhez;
• Csupán egyetlen vidékfejlesztési program tartalmazott külön intézkedéscsomagot az elsivatagosodás ellen, és az sem volt megfelelően kidolgozva (lásd: 3. háttérmagyarázat).

47

A talajvédelem a következő KAP‑ra vonatkozó bizottsági javaslat⁶⁷ egyik eleme, amely javaslatban a talajvédelemre és ‑minőségre vonatkozóan különböző standardok szerepelnek. A javaslat talajvédelmi eredménymutatókat és hatásmutatókat is meghatároz⁶⁸, amelyeket a tagállamok alkalmazhatnak beszámolásuk során. Az új KAP e javasolt elemei elvben jobb ösztönzőket nyújthatnak a mezőgazdasági termelők számára, hogy megfelelően gondoskodjanak a talajról az Unióban. E javaslatok vitája jelenleg még folyik. Ezért korai lenne még értékelni, hogy a javasolt szabályok hogyan működnek a gyakorlatban.

48

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló 2013. évi uniós stratégia elismeri az elsivatagosodás elleni küzdelmet mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló egyik olyan fellépést, amelyet támogatni kell. A stratégia arra bátorítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki saját nemzeti stratégiájukat. A Bizottság által rendelkezésre bocsátott dokumentációt felhasználva megállapítottuk, hogy a tizenhárom tagállam közül, amelyek elsivatagosodásnak kitett területnek nyilvánították magukat (lásd: 2. háttérmagyarázat), 2018 novemberéig:

• nyolc tagállam épített be konkrét intézkedéseket az elsivatagosodással szemben az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiájába, köztük az általunk felkeresett öt tagállam is⁶⁹;
• két tagállam, Magyarország és Szlovénia, nem említette meg az elsivatagosodást az alkalmazkodási stratégiájában;
• három tagállam, Bulgária, Horvátország és Lettország, még nem készítette el az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiát.

49

A tagállamok végrehajtják ezeket a stratégiákat. Végrehajtásuk eredményeiről jelenleg még nem áll a Bizottság rendelkezésére uniós szintű átfogó információ. A Bizottság 2016‑ban kezdte meg az alkalmazkodási stratégia értékelését, hogy megvizsgálja a végrehajtás helyzetét és az elért eredményeket. Az értékelés a tervek szerint 2018 végére fejeződik be.

50

Más uniós szakpolitikák és kiadási programok is jelentőséggel bírnak az elsivatagosodás szempontjából, ezek hatása azonban nincs dokumentálva (amint ezt alább kifejtjük).

51

Regionális alapok: Az ERFA‑ból és a Kohéziós Alapból finanszírozhatóak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos infrastrukturális beruházások. Az elsivatagosodás és a talajromlás elleni küzdelemben a gátak és az öntözési rendszerek beruházásai bírnak a legnagyobb jelentőséggel. Ezeknek a földterületekre gyakorolt hatása vegyes képet mutat (lásd: 62–63. bekezdés). Az EEA szerint az ERFA‑projektek „széles körű hatást fejthetnek ki a földterületekre; néhány beruházás, például a közúti közlekedés terén, súlyosbíthatják a városok terjedésének és a területfelhasználásnak a tendenciáit”⁷⁰. Emellett az Európai Unió Szolidaritási Alapját használták fel a földterületek rehabilitálására az olyan veszélyhelyzetek, például aszályok és erdőtüzek után, amelyek növelik az elsivatagosodás kockázatát.

52

Uniós kutatás: Az Unió kutatási keretprogramja alapján több olyan kutatási projektet finanszíroztak, amelyek közvetlenül vagy közvetve foglalkoznak az elsivatagosodással⁷¹. Ezek elsősorban az elsivatagosodás jelenségének megértésére, az annak nyomon követésére szolgáló mutatók kidolgozására, illetve a figyelemfelhívást szolgáló összehangolt fellépés támogatására összpontosítottak. Azonban sem a Bizottság, sem a tagállamok nem hasznosították hatékonyan a kutatási eredményeket arra, hogy felmérjék az elsivatagosodás mértékét, hatékony megfigyelési rendszereket építsenek ki, vagy hogy bármilyen stratégiát dolgozzanak ki ezzel kapcsolatban.

53

Víz: A víz‑keretirányelv a vízhiányt az integrált vízgazdálkodás egyik szempontjának tekinti, általános célkitűzése pedig az volt, hogy 2015‑ig elérje Európa vizeinek jó állapotát. 2018 májusában a Bizottság rendeletjavaslatot nyújtott be a víz újrafelhasználásáról, különös tekintettel a kezelt szennyvíz mezőgazdasági öntözés céljára történő újrahasznosítására. Az elégséges, jó minőségű víz rendelkezésre állásának biztosítása az elsivatagosodás elleni küzdelem egyik fő kihívása.

54

Erdőgazdálkodás: A 2013. évi uniós erdőgazdálkodási stratégia jogilag nem kötelező. Mind az öt felkeresett tagállamnak volt nemzeti erdőgazdálkodási jogszabálya. A nemzeti erdőgazdálkodási programok és a nemzeti fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok pozitív hatást gyakorolnak a talajra. Az Unió a vidékfejlesztési politika keretében támogat bizonyos erdőgazdálkodási intézkedéseket, aminek szintén pozitív hatása lehet az elsivatagosodásra.

55

Különböző bizottsági részlegek (lásd: 24. bekezdés) eseti alapon működnek együtt az elsivatagosodás kérdéseiben. 2015‑ben a Bizottság létrehozott egy talajvédelmi szakértői csoportot, „hogy a tagállamokkal közösen átgondolja, hogyan lehetne egy célzott és arányos kockázatalapú megközelítést alkalmazva, kötelező erejű jogi kereten belül kezelni a talajvédelmi kérdéseket.”⁷².

56

Többféle stratégia, cselekvési terv és kiadási program létezik tehát uniós és nemzeti szinten, amelyeknek van jelentőségük az elsivatagosodással szembeni küzdelemben, de nem arra összpontosítanak.

Az elsivatagosodással kapcsolatos uniós projektek fejthetnek ki pozitív hatást, de az elsivatagosodás kapcsán nem áll rendelkezésre megfelelő információ a teljesítményről

57

Felmértük, hogy az elsivatagosodásra irányuló uniós projektek fejtettek‑e ki pozitív hatást. Ahhoz, hogy ezek a projektek pozitív hatást fejtsenek ki e jelenség kezelésében, a megfelelő szükségletekkel kell foglalkozniuk, továbbá környezeti szempontból és pénzügyileg is fenntarthatónak kell lenniük. A kiadások eredményességére és hatékonyságára vonatkozó teljesítményadatok segítséget nyújtanak annak felmérésében, hogy mit sikerült elérni az uniós költségvetés révén.

58

A vizsgálatok azt mutatták, hogy a leromlott talaj helyreállítása általában jóval költségesebb, mint az elsivatagosodás és a talajromlás megakadályozása⁷³. Az is fontos, hogy az elsivatagosodás szempontjából releváns projekteket időben hajtsák végre, mivel a megkésett fellépés költségesebb lehet, vagy már nem képes megelőzni a földterületeket érintő negatív következményeket.

59

Nem állnak rendelkezésre átfogó adatok az elsivatagosodás szempontjából releváns regionális, nemzeti vagy uniós projektek tervezett vagy tényleges kiadásairól. Arról sincs adat, hogy hány ilyen projekt létezik az Unióban. Egy szemléltető mintát állítottunk össze abból a 25 projektből (lásd: 26. bekezdés), amelyek szerepelnek az általunk felkeresett öt tagállam által benyújtott listán, és amelyeket ezek a tagállamok az elsivatagosodás szempontjából relevánsnak tekintettek⁷⁴.

Az uniós projektek pozitív hatást gyakorolhatnak az elsivatagosodásra…

60

Mintánkban találtunk két különösen sikeres projektet, amelyeket a bevált gyakorlatok jó példájának tartunk. Ezek a projektek lehetővé tették a korábban nem termékeny talajok feljavítását és talajromlással szembeni védelmét. Az elsivatagosodás kezelése, az erózió csökkentése és a földterület állapotának javítása mellett ezek a projektek gazdasági hasznot is nyújtottak a kedvezményezettek számára, illetve elősegítették a biodiverzitást (lásd: 4. háttérmagyarázat).

… hosszú távú fenntarthatóságukkal kapcsolatban azonban merülnek fel aggályok

61

Mintánkban a leggyakoribb projekttípus az öntözési beruházás volt (25‑ből 10, ebből 9 az EMVA társfinanszírozásában valósult meg). A vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a projektek vegyes hatást gyakorolhatnak az elsivatagosodásra és a talajromlásra⁷⁵.

62

Egyrészről az öntözés fokozhatja a földterület nyereségességét: növelheti a terméshozamot, különösen rövid távon, nagyobb területeket bocsáthat a mezőgazdasági termelés rendelkezésére, és növelheti az aszályokkal szembeni ellenálló képességet. Mindezeket a pozitív hatásokat megfigyelhettük a mintánkban szereplő projekteknél.

63

Másrészről az öntözés fenntarthatósági problémákat okozhat: kimeríti a vízforrásokat, szennyezi a talajvizet, növeli a talajerózió és a szikesedés kockázatát⁷⁶, és csökkenti a talaj termékenységét. A problémák kezelése érdekében az EMVA csak akkor társfinanszírozza az öntözési projekteket, ha azok megfelelnek bizonyos környezeti fenntarthatósági feltételeknek⁷⁷. Az 5. háttérmagyarázat azokat a hosszú távú fenntarthatósági problémákat írja le, amelyeket a felkeresett öntözési projektek közül kettőnél állapítottunk meg.

64

Az erdőgazdálkodási projektek (mintánkban mindegyiket az EMVA társfinanszírozásával valósították meg) pozitív hatást fejtenek ki az elsivatagosodás és a talajromlás megelőzésére: az erdők védik a talajt az eróziótól, és növelik annak szénmegkötő képességét. Az erdős tájak helyreállításával megőrizhető a biodiverzitás és csökkenthető a talajromlás. Az agrárerdészeti kezdeményezések a marginálisabb területeken a közösségi alapú erőfeszítések révén segíthetik a talajromlás elleni küzdelmet⁷⁸. Megítélésünk szerint a mintánkban szereplő négy erdőgazdálkodási projekt közül az egyik jó példát mutat a bevált gyakorlatokra (lásd: 4. háttérmagyarázat). Mindazonáltal az erdőgazdálkodási projektek kevésbé sikeresek, ha a növénytakaró kevésbé alkalmazkodik a helyi éghajlati viszonyokhoz (lásd: 6. háttérmagyarázat).

Kevés és korlátozott hatókörű költség‑haszon elemzésre került sor

65

Az elsivatagosodással kapcsolatos projekteknél elengedhetetlen a költség‑haszon elemzés és a környezeti fenntarthatóság értékelése. Mintánkban a leggyakoribb uniós társfinanszírozási forrás az EMVA volt (25 projektből 17). Az EMVA‑rendelet nem követeli meg költség‑haszon elemzés készítését. Néhány tagállam, köztük Ciprus és Románia bizonyos öntözési projekteknél kötelezővé tette azt. A mintánkban szereplő kilenc EMVA‑finanszírozású projekt közül hat esetében végeztek költség‑haszon elemzést. Ezekben az esetekben az elemzés azt kívánta bizonyítani, hogy a projekt a „nem teszünk semmit” forgatókönyvhöz képest pénzügyi előnyökkel jár. Ugyanakkor az elemzések a projekt beruházási költségei között nem vették figyelembe azoknak az intézkedéseknek a költségét, amelyek a lehetséges negatív környezeti hatás korrekciójához szükségesek (pedig be kellett szerezni különböző engedélyeket a környezetvédelmi hatóságoktól).

A tagállami hatóságok nem értékelték a projektek teljesítményét az elsivatagosodás és a talajromlás szempontjából

66

A tagállamok nem kötelesek adatokat gyűjteni vagy értékelni az uniós projekteknek az elsivatagosodásra és a talajromlásra gyakorolt hatását illetően⁷⁹. Az általunk felkeresett tagállamokban egyetlen hatóság sem értékelte, hogy ezek a projektek mennyire kezelték eredményesen az elsivatagosodást.

A Bizottság nem értékelte, hogy történt‑e előrelépés a talajromlás 2030‑ra történő megszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalás kapcsán

67

Megvizsgáltuk, hogy valószínűen megvalósul‑e 2030‑ra a talajromlás megszüntetésére vonatkozó uniós kötelezettségvállalás. E cél uniós szintű megvalósítása érdekében rendszeresen értékelni kell a talajromlást, nemzeti határokon átnyúló együttműködést és koordinációt kell folytatni, és végre kell hajtani a megfelelő intézkedéseket, továbbá releváns iránymutatást kell adni a tagállamoknak a talajromlás megszüntetéséhez szükséges lépésekről. Ennek az iránymutatásnak tartalmaznia kell bevált gyakorlatok ismertetését és az öntözési beruházások által a földterületekre gyakorolt hatásokat értékelő, illetve a biodiverzitás csökkenését felmérő technikákat.

68

Az Unió és a tagállamok megerősítették az ENSZ azon kötelezettségvállalását, hogy 2030‑ra szűnjön meg a talajromlás (lásd: 13 és 14. bekezdés). A DG ESTAT éves jelentést tesz közzé az Unión belül a fenntartható fejlesztési célok felé tett előrehaladásról, amelyben szerepelnek többek között a talajromlás két szempontját, a mesterséges felszínborítást és a víz által okozott talajeróziót érintő mutatók (lásd: 40. bekezdés és 2. táblázat). A DG ESTAT – a Bizottság nevében – csak e mutatók változásait elemzi, és nem von le következtetéseket az Unión belüli talajdegradáció‑semlegességre nézve⁸⁰.

69

A talajromlásnak határokon átnyúló hatása van: a talaj nem statikus, a talajromlást kiváltó tényezők pedig gyakran globálisak. A talajromlást gyakran helyi jelenségnek tekintik, pedig a talaj részecskéi változtatják a helyüket. A vizsgálatok tanúsága szerint a víz és a szél által kiváltott eróziós folyamatok, a porviharok⁸¹ vagy az emberi tevékenységek, például a peszticidszennyezés, jelentőséggel bírnak a talajromlás határokon átnyúló hatásai szempontjából, és olyan gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel⁸² járnak, mint az éghajlatváltozás, bizonyos egészségügyi problémák és az élelmiszerhiány. A probléma határokon átnyúló jellege ellenére a tagállamok és a Bizottság nem hangolják össze erőfeszítéseiket, hogy elérjék a talajromlás megszüntetésére vonatkozó uniós célt.

70

A Bizottság nem értékelte, hogy történt‑e előrelépés a talajromlás 2030‑ra történő megszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalás kapcsán. Ezt támasztják alá a vizsgálatok is, például a Német Környezetvédelmi Hivatal nevében készült tanulmány is: „Az általában a fenntartható fejlesztési célok, különösen pedig a talajromlás megszüntetéséről folyó viták még mindig csak korai szakaszban vannak. […] az Unió fontos szerepet játszott a fenntartható fejlesztési célok kidolgozásában, ezek Unión belüli végrehajtása azonban lelassult.”⁸³ Továbbra sincs világos, közös jövőkép az Unióban arra nézve, hogyan fogják 2030‑ra megszüntetni a talajromlást.

71

Az UNCCD egy önkéntes program kidolgozásával támogatja az országokat a talajromlás megszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalásaikban, például a nemzeti kiindulási alapok, célértékek vagy kapcsolódó intézkedések meghatározásában. 2018 novemberében 119 ország vesz részt ebben a programban. Az egyetlen részt vevő uniós tagállam Olaszország. A Bizottság nem ad iránymutatást a tagállamoknak a talajromlás megszüntetésének gyakorlati szempontjairól.

Következtetések és ajánlások

72

Az elsivatagosodás, amely a száraz területek talajromlásának egyik formáját képezi, egyre nagyobb fenyegetést jelent az Európai Unióban, és jelentős hatást gyakorol a földhasználatra. A jövőre vonatkozó éghajlatváltozási forgatókönyvek előrejelzése szerint az Unió ezen évszázad során egyre inkább ki lesz szolgáltatva az elsivatagosodás veszélyének, amihez Európa déli részein a hőmérséklet növekedése és az aszályok gyakoribbá válása, valamint a csapadék csökkenése társul. Ennek hatásai különösen Dél‑Portugáliában, Spanyolország nagy részén, Dél‑Olaszországban, Délkelet‑Görögországban, Cipruson, valamint a bolgár és román parti területeken lesznek érezhetőek (lásd: 1–24. bekezdés).

73

Megállapítottuk, hogy az Unión belüli elsivatagosodás kockázatát nem kezelték eredményesen és hatékonyan. Miközben az elsivatagosodás és a talajromlás aktuális és egyre növekvő fenyegetést jelent az Unióban, a Bizottság nem rendelkezik világos képpel ezekről a kihívásokról, az elsivatagosodás ellenében tett lépései pedig nem koherensek.

74

Megállapításunk szerint az elsivatagosodás és a talajromlás felmérésének nincs elfogadott módszertana az Unióban. Noha a Bizottság és a tagállamok gyűjtenek adatokat az elsivatagosodásra és a talajromlásra ható különböző tényezőkről, a Bizottság nem elemzi ezeket annak érdekében, hogy perdöntő értékelést adjon az Unióban megfigyelhető elsivatagosodásról és talajromlásról (lásd: 28–40. bekezdés).

1. ajánlás. Alaposabban fel kell tárni az Unión belüli talajromlást és elsivatagosodást

A Bizottság a tagállamokkal együttműködve:

1. alakítson ki módszertant és a megfelelő mutatókat – kezdve az UNCCD három mutatójával – az Unióban megfigyelhető elsivatagosodás és talajromlás mértékének felmérésére;

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020. december 31.

2. az elfogadott módszertan alapján gyűjtse össze és elemezze az elsivatagosodásra és a talajromlásra vonatkozó releváns adatokat, amelyek nagy részét már összegyűjtötték, és az Unióban való nyilvános felhasználás céljából egyértelmű, felhasználóbarát módon rendszeresen mutassa be azokat, lehetőleg interaktív térképek formájában.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2021. december 31.

75

Az elsivatagosodás leküzdése érdekében tett uniós intézkedések nem koherensek. Az Uniónak nincs olyan jogszabálya, amely kifejezetten az elsivatagosodással foglalkozik. Miközben más létfontosságú környezeti erőforrásokat, például a levegőt és a vizet különböző uniós irányelvek és rendeletek szabályozzák, a talajjal kapcsolatban nincs ehhez hasonló integrált uniós jogszabály.

76

Nincsen uniós szintű stratégia az elsivatagosodással és a talajromlással kapcsolatban. Ehelyett többféle stratégia, cselekvési terv és kiadási program létezik uniós szinten, mint például a közös agrárpolitika vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia, amelyeknek van jelentősége az elsivatagosodással szembeni küzdelemben, de nem arra összpontosítanak. Az elsivatagosodás és a talajromlás kezelését a gyakorlatban nem hangolják össze megfelelően (lásd: 41–56. bekezdés).

2. ajánlás. Értékelni kell a talajra vonatkozó uniós jogi keret javításának szükségességét

A Bizottság értékelje, hogy megfelelő‑e a jelenlegi jogi keret a talaj fenntartható használatát, ezen belül az elsivatagosodás és a talajromlás kezelését illetően Unió‑szerte.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2021. június 30.

77

Megállapítottuk, hogy az uniós projektek pozitív hatást gyakorolhatnak az elsivatagosodásra. Az elsivatagosodással kapcsolatos projektek elszórtan jelennek meg a különböző uniós szakpolitikai területeken, főként a vidékfejlesztésben, de a környezetvédelmi és éghajlat‑politikában, valamint a kutatási és regionális politikában is. Hosszú távú fenntarthatóságukkal kapcsolatban azonban merülnek fel aggályok. A tagállamok korlátozott körben használták fel a költség‑haszon elemzéseket, és nem értékelték az uniós finanszírozású projektek elsivatagosodással kapcsolatos hatását, hiszen azok elsődlegesen nem az elsivatagosodásra irányultak (lásd: 57–66. bekezdés).

78

A Bizottság nem értékelte, hogy történt‑e előrelépés azon kötelezettségvállalás kapcsán, hogy törekedni kell a talajromlás 2030‑ra történő megszüntetésére. Uniós szinten nem értékelték a talajromlást. A Bizottság nem adott gyakorlati iránymutatást a tagállamoknak arról, hogyan szüntessék meg a talajromlást. Továbbra sincsen világos, közös jövőkép az Unióban arra nézve, hogyan fogják 2030‑ra megszüntetni a talajromlást (lásd: 67–71. bekezdés).

3. ajánlás. 2030‑ra meg kell szüntetni az Unióban a talajromlást

A Bizottság:

1. részletezze pontosabban, hogy 2030‑ra miként valósítja meg a talajromlás megszüntetésére vonatkozó uniós kötelezettségvállalást, és rendszeres időközönként számoljon be az előrelépésekről;

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020. december 31.

2. adjon iránymutatást a tagállamoknak a talajmegőrzés és a talajromlás Unión belüli megszüntetésének gyakorlati szempontjairól, beleértve a bevált gyakorlatok megismertetését is;

Ajánlott megvalósítási határidő: 2020. december 31.

3. kérésre nyújtson technikai támogatást a tagállamoknak, hogy létrehozzák a talajromlás 2030‑ra történő megszüntetésére vonatkozó nemzeti cselekvési terveket, beleértve az ajánlott intézkedések és az egyértelmű mérföldkövek meghatározását, valamint a tagállami szintű időközi beszámolásra vonatkozó tervet is.

Ajánlott megvalósítási határidő: 2022. december 31.

A jelentést 2018. november 14‑i luxembourgi ülésén fogadta el a Nikolaos A. Milionis számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara.

Betűszók és rövidítések

CORINE A környezetvédelmi programra vonatkozó tájékoztatás koordinációja

DG AGRI Az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága

DG CLIMA Az Európai Bizottság Éghajlat‑politikai Főigazgatósága

DG ENV Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága

DG ESTAT Az Európai Bizottság Statisztikai Főigazgatósága

DG JRC Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpont Főigazgatósága

DG RTD Az Európai Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatósága

EEA Európai Környezetvédelmi Ügynökség

EMVA Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap

ERFA Európai Regionális Fejlesztési Alap

EUSZA Az Európai Unió Szolidaritási Alapja

IPCC Éghajlatváltozási Kormányközi Testület

KAP Közös agrárpolitika

LUCAS Földhasználati és földfelszín‑borítottsági összeírás

NAP Az UNCCD keretében az elsivatagosodás elleni küzdelemre irányuló nemzeti cselekvési program

RCP Reprezentatív koncentrációs pálya

RDP Vidékfejlesztési program

SDG Fenntartható fejlesztési cél

SFD Talajvédelmi keretirányelv

UNCCD Az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ‑egyezmény

Végjegyzetek

¹ Montanarella, L., Toth, G., JRC, „Desertification in Europe” (Elsivatagosodás Európában), 2008.

² Lásd: az Egyesült Nemzetek 1994. évi Egyezménye az elsivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy elsivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára (UNCCD), 1. cikk.

³ Uo.

⁴ Lásd pl. A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma‑szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform, “Assessment Report on Land Degradation and Restoration” (Értékelő jelentés a talajromlásról és a helyreállításról).

⁵ Lásd: az Egyesült Nemzetek 1994. évi Egyezménye az elsivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy elsivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára (UNCCD), 1. cikk.

⁶ Uo.

⁷ World Atlas of Desertification (Elsivatagosodási világatlasz), JRC, 2018.

⁸ Túllegeltetés akkor fordul elő, ha a mezőgazdasági termelők túl sok állatot tartanak egy kis területen, vagy túl sokáig tartják az állatokat egy adott területen. Az erdőirtás indoka sok esetben a kivágott faanyag tüzelőként való felhasználása, vagy az, hogy területet nyerjenek mezőgazdasági tevékenység vagy lakásépítés céljára.

⁹ Lásd Rubio, J. L. és Recatalá, L., „The relevance and consequences of Mediterranean desertification including security aspects” (A Földközi‑tenger térségében végbemenő elsivatagosodás jelentősége és következményei, beleértve a biztonsági szempontokat is), Centro de Investigaciones sobre Desertificación, Valencia, Spanyolország, 2006, illetve Salvati, L. és Bajocco, S., „Land sensitivity to desertification across Italy: Past, present, and future” (A földterületek elsivatagosodással szembeni érzékenysége Olaszország‑szerte: Múlt, jelen és jövő), Applied Geography 31, 2011.

¹⁰ Rey Benayas, J. M., Martins, A., Nicolau, J. M. és Schulz, J. J., „Abandonment of agricultural land: an overview of drivers and consequences” (A mezőgazdasági földterületek termelésből való kivonása: a mozgatórugók és a következmények áttekintése), CABI Publishing, 2007.

¹¹ Lásd: a Számvevőszék 25/2018. sz., „Az árvízvédelmi irányelv: előrehaladás a kockázatok értékelése terén, a tervezés és a végrehajtás azonban javításra szorul” című különjelentése.

¹² Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), „„Global Warming of 1.5°C” (1,5°C‑os globális felmelegedés), 2018, Approval Session, 3–72. o.; Settele, J. et al., „Terrestrial and Inland Water Systems” (Szárazföldi vízrendszerek), Climate Change 2014: Impacts, Adaptation and Vulnerability. Part A: Global and Sectoral Aspects. Contribution of Working Group II to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (Éghajlatváltozás, 2014: hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség. A. rész: Globális és ágazati szempontok. A II. munkacsoport hozzájárulása az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület ötödik értékelő jelentéséhez), [Field, C. B., Barros, V. R., Dokken, D. J., Mach, K. J., Mastrandrea, M. D., Bilir, T. E., Chatterjee, M., Ebi, K. L., Estrada, Y. O., Genova, R. C., Girma, B., Kissel, E. S., Levy, A. N., MacCracken, S., Mastrandrea, P. R. és White, L. L. (szerk.)]. Cambridge University Press, 2014, 271–359. o.; Seidl, R. et al., „Forest disturbances under climate change” (Erdőgazdálkodási zavarok az éghajlatváltozás hatására), Nature Climate Change, 7, 2017, 395–402. o., 7 doi:10.1038/nclimate3303.

¹³ A vizsgálat a következő területeket ölelte fel: Portugália, Spanyolország, Franciaország déli régiója, Olaszország, Szlovénia, Horvátország, Bosznia‑Hercegovina, Montenegró, Szerbia, Albánia, Görögország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Románia és Bulgária.

¹⁴ Prăvălie, R., Patriche, C., Bandoca, G., „Quantification of land degradation sensitivity areas in Southern and Central Southeastern Europe. New results based on improving DISMED methodology with new climate data” (A talajromlásra érzékeny területek számszerűsítése Dél‑, Közép‑ és Délkelet‑Európában. A DISMED módszertan új éghajlati adatokkal történő továbbfejlesztésén alapuló új eredmények), Catena – An Interdisciplinary Journal of Soil Science – Hydrology – Geomorphology focusing on Geoecology and Landscape Evolution (Catena – Interdiszciplináris talajtudományi, hidrológiai, és a geoökológiára és a tájkép alakulására összpontosító geomorfológiai folyóirat), 158. sz., 2017; 309–320. o.

¹⁵ Mindkét térkép ugyanazt a módszertant használja, bár a 2017‑es térkép esetében egy további éghajlatminőségi indexet is figyelembe vettek.

¹⁶ I.A.CO Environmental & Water Consultants, Ciprus, 2008.

¹⁷ IPCC Fifth Assessment Report (Az IPCC ötödik értékelő jelentése), Working Group III Report „Climate Change 2014: Mitigation of Climate Change” (a III. munkacsoport jelentése, „Éghajlatváltozás, 2014: az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése); EEA, Climate Change Impacts and Vulnerability (Az éghajlatváltozás hatásai és a sebezhetőség), 2012; a Számvevőszék állapotfelméréseaz energiaügyekkel és éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépésekről, 117. bekezdés.

¹⁸ Lásd.pl. Spinoni, J., Vogt, J., Barbosa, P., McVormick, N., Dosio, A., „Is Europe at risk of desertification due to climate change?” (Európa ki van téve az elsivatagosodás kockázatának az éghajlatváltozás miatt?), Geophysical Research Abstracts Vol. 20, 2018, EGU2018–9557, 2018 EGU General Assembly.

¹⁹ IPCC, “Global Warming of 1.5°C” (1,5°C‑os globális felmelegedés), 2018, Approval Session, 3–36. o.; Gudmundsson, L. és Seneviratne, S. I., „Anthropogenic climate change affects meteorological drought risk in Europe” (Az emberi eredetű éghajlatváltozás befolyásolja a meteorológiai szárazság kockázatát Európában), Environmental Research Letters, 11(4), 2016, 044 005, doi:10.1088/1748–46 9326/11/4/044005; Gudmundsson, L., Seneviratne, S. I., and Zhang, X., 2017, „Anthropogenic climate change detected in European renewable freshwater resources” (Az emberi eredetű éghajlatváltozás hatását észlelték az európai megújuló édesvízi erőforrásokban), Nature Climate Change, 7, 813. o.

²⁰ Lásd pl. Poljansek, K., Marin Ferrer, M., De Groeve, T., Clark, I., (szerk.), „Science for disaster risk management 2017: knowing better and losing less” (A katasztrófakockázat‑kezelés tudománya 2017‑ben: nagyobb tudás, kevesebb veszteség). Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2017 és http://ec.europa.eu/environment/water/quantity/scarcity_en.htm.

²¹ Climate Impacts in Europe (Éghajlati hatások Európában). A Közös Kutatóközpont PESETA II. projektje, 2014. A Közös Kutatóközpont tudományos és szakpolitikai jelentései. Az adatok forrása: Dosio és Paruolo 2011, valamint Dosio et al. 2012.

²² IPCC, „Global Warming of 1.5°C” (1,5°C‑os globális felmelegedés), 2018, Summary of Policy Makers (Összefoglaló a politikai döntéshozók részére), 9. o.

²³ IPCC, „Global Warming of 1.5°C” (1,5°C‑os globális felmelegedés), 2018, Approval Session, 3–41. o. és 3–142. o.; Schleussner, C.‑F. et al., „Differential climate impacts for policy‑relevant limits to global warming: The case of 1.5°C and 2°C” (Differenciált éghajlati hatások a globális felmelegedés szempontjából politikailag releváns határokra nézve: 1,5°C és 2°C esetén), Earth System Dynamics, 7(2), 2016b, 327–351. o., doi:10.5194/esd‑7–327‑2016; Lehner, F. et al., „Projected drought risk in 1.5°C and 2°C warmer climates” (Előrejelzett aszálykockázat 1,5°C‑kal, illetve 2°C‑kal melegebb éghajlat esetén), Geophysical Research Letters, 44(14), 2017, 7419–7428. o., doi:10.1002/2017GL074117; Wartenburger, R. et al., „Changes in regional climate extremes as a function of global mean temperature: an interactive plotting framework” (A regionális éghajlati szélsőségek változása a globális átlaghőmérséklet függvényében: interaktív tervezési keretrendszer), Geoscientific Model Development, 10, 2017, 3609–3634. o., doi:10.5194/gmd‑2017–33; Greve, P., Gudmundsson, L., és Seneviratne, S. I., „Regional scaling of annual mean precipitation and water availability with global temperature change” (Az átlag éves csapadék és a rendelkezésre álló víz regionális megoszlása a globális hőmérsékletváltozás szerint), Earth System Dynamics, 9(1), 2018, 227–240. o., doi:10.5194/esd‑9–227‑2018; Samaniego, L. et al., „Anthropogenic warming exacerbates European soil moisture droughts” (Az emberi eredetű felmelegedés súlyosbítja a talajnedvesség csökkenését Európában), Nature Climate Change, 8(5), 2018, 421–426. o., doi:10.1038/s41558–018‑0138–5.

²⁴ Különböző mutatók alapján, pl. a FAO‑UNEP szárazsági index, a Köppen‑Geiger‑féle éghajlati osztályozás és a Holdridge‑féle életformarendszerek.

²⁵ A reprezentatív koncentrációs pályák (RCP) az üvegházhatású gázok koncentrációjának az IPCC előrejelzéseiben alkalmazott modellpályái. A 2081–2100‑as időszakra az RCP 4,5 bekövetkezte esetén a levegő hőmérséklete az 1850–1900‑as (iparosodás előtti) átlaghoz képest várhatóan az 1,7°C és 3,2°C közötti tartományban növekszik (átlagban 2,4°C‑kal). Az RCP 8,5 bekövetkezte esetén a levegő hőmérséklete várhatóan a 3,2°C és 5,4°C közötti tartományban növekszik (átlagban 4,3°C‑kal).

²⁶ Az UNCCD a három Rio de Janeiró‑i egyezmény egyike; a másik kettő az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye és az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye.

²⁷ Az 1998. március 9‑i tanácsi határozat úgy rendelkezik, hogy a Tanács a Bizottság javaslata nyomán fogadja el az Európai Közösség álláspontját az UNCCD‑vel szemben, valamint hogy az Európai Közösséget a Bizottság képviselje az UNCCD‑nél. A Bizottság feladata biztosítani, hogy az uniós jogi keret összeegyeztethető legyen az UNCCD‑vel, továbbá ellenőrizni, hogy az uniós jog végrehajtása során a tagállamok eleget tesznek‑e az abból eredő kötelezettségeiknek, hogy az Unió az UNCCD részes fele.

²⁸ A 2030‑ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend, amelyet 2015. szeptember 25‑én fogadtak el az állam‑ és kormányfők az ENSZ csúcstalálkozóján.

²⁹ COM(2006)231 végleges.

³⁰ COM(2006) 232 végleges.

³¹ 2007‑ben egy öt tagállamból álló kisebbségi csoport – Németország, Franciaország, Hollandia, Ausztria és az Egyesült Királyság – a tervezet ellen szavazott a Környezetvédelmi Tanácsban. A többi 22 tagállam mind a javaslat mellett szavazott. Lásd http://europa.eu/rapid/press‑release_IP‑08‑924_en.htm.

³² Ezeket elsősorban az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2013. december 17‑i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 487. o.) szabályozza. Ez az alap nyújt segítséget az Unió vidéki térségeinek, hogy szembenézzenek a különböző gazdasági, környezeti és társadalmi kihívásokkal.

³³ Ezeket elsősorban a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 608. o.) szabályozza.
A kölcsönös megfeleltetési szabályok között szerepelnek a talajerózió megelőzésére, a talaj szervesanyag‑tartalmának és szerkezetének fenntartására, a környezetmegőrzés minimális szintjének biztosítására, az élőhelyek károsodásának elkerülésére, valamint a vízvédelemre és a vízgazdálkodásra vonatkozó intézkedések. A zöldítés számos olyan fenntartható mezőgazdasági gyakorlathoz kapcsolódik, mint az állandó gyepterületek fenntartása és a növénytermesztés diverzifikálása, amelyek pozitív hatást gyakorolnak a földterületekre.

³⁴ Az európai strukturális és beruházási alapokat öt különálló alap alkotja: az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap.

³⁵ Az Unió 2014–2020‑as (Horizont 2020) és 2007–2013‑as (hetedik keretprogram) időszakra vonatkozó kutatási és innovációs programjai.

³⁶ Franciául: L’instrument financier pour l’environnement. Az Unió‑szerte megvalósított környezetvédelmi, természetvédelmi és éghajlat‑politikai projektek támogatására szolgáló uniós pénzügyi eszköz.

³⁷ Azzal a céllal hozták létre, hogy reagáljanak a nagy természeti katasztrófákra, és kifejezzék a katasztrófák által sújtott uniós régiók iránti európai szolidaritást. Az EUSZA csak valamely természeti katasztrófa bekövetkezte után használható fel a talaj helyreállítására, a jövőben esetleg előforduló események megelőzésére vagy hatásának mérséklésére azonban nem.

³⁸ Nemzetközi környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó munkacsoport – Elsivatagosodás.

³⁹ Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (AGRI), Éghajlat‑politikai Főigazgatóság (CLIMA), Környezetvédelmi Főigazgatóság (ENV), Közös Kutatóközpont Főigazgatóság (JRC) és Kutatási és Innovációs Főigazgatóság (RTD).

⁴⁰ Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Művelés alól kivont földterületekre vonatkozó mutatók, 2018. május.

⁴¹ A tagállamokkal, az Európai Űrügynökséggel, a Meteorológiai Műholdak Hasznosításának Európai Szervezetével, a Középtávú Időjárás Előrejelzések Európai Központjával, az uniós ügynökségekkel és a Mercator Océan szervezettel partnerségben valósították meg.

⁴² Sentinel‑2A műhold, lásd http://www.copernicus.eu/main/sentinel‑2a‑orbit

⁴³ Cherlet, M., Ivits, E., Sommer, S., Tóth, G., Jones, A., Montanarella, L., Belward, A., „Land Productivity Dynamics in Europe, Towards a Valuation of Land Degradation in the EU” (A föld termőképességének dinamikája Európában: A talajromlás értékelése az Unióban), Közös Kutatóközpont, Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet, Földerőforrás‑gazdálkozási Egység, 2013.

⁴⁴ A jelentés becslése szerint az Unió teljes területének 85,1%‑át jelenleg nem érinti a földterület termőképességének csökkenése, 5,6% mutatja a termőképesség csökkenésének első jeleit, 1,5%‑án pedig csökken a termőképesség.

⁴⁵ A LUCAS 2015 több mint 270 000 ponton végzett megfigyeléseket a 28 uniós tagállamban. A LUCAS 2018. évi felmérése 2018 márciusában indult el (több mint 240 000 pontot és kb. 99 000 kiértékelt felvételt tartalmaz), eredményei 2019‑ben lesznek elérhetőek.

⁴⁶ https://www.eea.europa.eu/data‑and‑maps/indicators/soil‑organic‑carbon‑1/assessment. A talajból származó legjelentősebb szén‑dioxid‑kibocsátásokat a szerves talajok átalakulása (lecsapolás) okozza.

⁴⁷ A CORINE 44 földhasználati osztály műholdas képeinek és térképeinek elemzésén alapul, és ezeket az osztályokat öt fő kategóriába sorolja: mesterséges felületek, mezőgazdasági területek, erdők és félig természetes területek, vizes élőhelyek és víztestek.

⁴⁸ Lásd: a KAP 2014–2020‑as kontextusmutatóiról készült jelentés 2017‑es frissítése.

⁴⁹ Az ENSZ Környezetvédelmi Programja.

⁵⁰ Lásd pl.: Cherlet, M., Zdruli, P., Zucca, C., „Desertification: Mapping Constraints and Challenges; Encyclopedia of Soil Science” (Elsivatagosodás: A korlátozások és kihívások feltérképezése; talajtani enciklopédia), 3.kiadás, Taylor & Francis, 2017.

⁵¹ Az európai talaj állapotáról szóló 2012. évi jelentésében a JRC megállapította, hogy a talaj tagállamokban elvégzett feltérképezése a jelenlegi igényekhez mérten nem elégséges, és a különböző nemzeti adatkészletek közötti eltérések megnehezítik a határokon átnyúló elemzéseket.

⁵² Más példák erre: a szikesedés és a szennyezettség.

⁵³ Görögország (NAP 2001), Spanyolország (NAP 2008), Olaszország (NAP 2000), Portugália (NAP 1999) és Románia (NAP 2000).

⁵⁴ Bulgária és Szlovákia.

⁵⁵ 2018. április, megismételve az Egyesült Nemzetek számára 2008‑ban megfogalmazott megállapításokat.

⁵⁶ Wunder, S., Kaphengst, T., Frelih‑Larsen, Dr. A., McFarland, K., Albrecht, S., „Implementing SDG target 15.3 on „Land Degradation Neutrality” – Development of an indicator based on land use changes and soil values” (A talajromlás megszüntetésére vonatkozó 15.3. fenntartható fejlesztési cél végrehajtása – Egy földhasználat változásán és talajértékeken alapuló mutató kidolgozása), Ökológiai Intézet, Berlin, a Német Környezetvédelmi Hivatal nevében, 2018.

⁵⁷ Lásd: az EEA 8/2016. sz., „The direct and indirect impacts of EU policies on land” (Az uniós politikák földterületekre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásai) című jelentése, 11. és 66. o.

⁵⁸ Lásd: az EEA 8/2016. sz., „The direct and indirect impacts of EU policies on land” (Az uniós politikák földterületekre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásai), című jelentése, 66. o.

⁵⁹ Lásd: a Számvevőszék 26/2016. sz. „A kölcsönös megfeleltetés eredményesebbé tétele és az egyszerűsítés elérése továbbra is kihívást jelent” című különjelentése.

⁶⁰ Svéd Mezőgazdasági Tanács: A kölcsönös megfeleltetés környezeti hatásai, 2011.

⁶¹ Például mezőgazdasági kistermelők, biogazdálkodók, nagy gyepterülettel rendelkező mezőgazdasági termelők. Lásd: https://ec.europa.eu/agriculture/direct‑support/greening_en.

⁶² Lásd: a Számvevőszék 21/2017. sz. „A zöldítés: bonyolultabb, környezetvédelmi szempontból egyelőre még nem eredményes jövedelemtámogatási rendszer” című különjelentése, 26–57. o.

⁶³ A Bizottság környezetbarátabbá válást ösztönző közvetlen kifizetésekről szóló jelentése, 2018, 2015‑ös adatok alapján.

⁶⁴ A zöldítési kötelezettségek hatálya alá tartozó területek még ennél is kisebbek lehetnek, mivel még ha a kötelezettség egyetlen parcellára is vonatkozik, annak méretétől függetlenül a teljes gazdaság területét veszik figyelembe a mutatóban.

⁶⁵ Megvizsgáltuk mind az öt felkeresett tagállam nemzeti vidékfejlesztési programját, valamint Andalúzia (Spanyolország) és Szicília (Olaszország) regionális vidékfejlesztési programját.

⁶⁶ Ezeket az intézkedéseket általában a vidékfejlesztési programoknak „A mezőgazdasággal és az erdőgazdálkodással összefüggő ökoszisztémák állapotának helyreállítása, megőrzése és javítása” elnevezésű prioritása keretében alakították ki.

⁶⁷ COM(2018) 392 final, 2018. június 1., Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez nyújtott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról.

⁶⁸ A javasolt mutatók közé tartoznak a következők: szén‑dioxid‑tárolás talajban és biomasszában (R.14.), talajjavítás (R.18.), fenntartható tápanyag‑gazdálkodás (R.21.).

⁶⁹ Néhány tagállam a nemzeti cselekvési programjára hivatkozva építette be az elsivatagosodást az éghajlatváltozási stratégiájába.

⁷⁰ Lásd: az EEA 8/2016. sz., „The direct and indirect impacts of EU policies on land” (Az uniós politikák földterületekre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásai) című jelentése.

⁷¹ Pl. LEDDRA, PRACTICE, RECARE, BIODESERT.

⁷² http://ec.europa.eu/environment/soil/process_en.htm.

⁷³ Nkonya, E., Mirzabaev, A., and von Braun, J., „Economics of Land Degradation and Improvement: An Introduction and Overview. Economics of Land Degradation and Improvement – A Global Assessment for Sustainable Development” (A talajromlás és talajjavítás gazdaságtana: Bevezetés és áttekintés. A talajromlás és talajjavítás gazdaságtana – A fenntartható fejlődés globális értékelése) 2016, 24–26. o.; A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma‑szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform, „Thematic assessment of land degradation and restoration” (A talajromlás és a helyreállítás tematikus értékelése), 2018. március.

⁷⁴ A felkeresett tagállamok számára nagy próbatételt jelentett, hogy ellenőrzésünk céljára összeállítsák az elsivatagosodással kapcsolatos projektek listáját, mivel ezeket nem kötötte össze valamely konkrét szakpolitika. A projektek általában nem elsivatagosodással kapcsolatos projektként voltak feltüntetve, azzal inkább csak közvetve foglalkoztak.

⁷⁵ Podimata, M. V. and Yannopoulos, P. C., „Evolution of Game Theory Application in Irrigation Systems” (A játékelméleti alkalmazások fejlődése az öntözési rendszerekben), Agriculture and Agricultural Science Procedia 4., 2015, 271–281. o.; Muñoz, P., Antón, A., Nuñez, M., Paranjpe, A., Ariño, J., Castells, X., Montero, J.I., Rieradevall, J., „International Symposium on High Technology for Greenhouse System Management” (Nemzetközi szimpózium az üvegházrendszereket irányító csúcstechnológiáról), ISHS Acta Horticulturae 801, Greensys, 2007; Kattakulov, F., Špoljar, M., Razakov, R., „Advantages and disadvantages of irrigation: focus on semi‑arid regions. The Holistic Approach to Environment” (Az öntözés előnyei és hátrányai: középpontban a szemiarid régiók. A környezet holisztikus megközelítése), 2017, 29–38. o.

⁷⁶ Az EEA becslései szerint a földközi‑tengeri térségben az öntözött mezőgazdasági területek 25%‑át érinti a szikesedés (A környezet állapotáról szóló 2015. évi jelentés).

⁷⁷ Lásd: az 1305/2013/EU rendelet 46. cikke. Például a környezeti elemzésnek be kell mutatnia, hogy a beruházásnak nem lesz negatív környezeti hatása.

⁷⁸ IPCC, „Global Warming of 1.5°C” (1,5°C‑os globális felmelegedés), 2018, Approval Session, 5.2. táblázat, 5–64. és 5–68. o.

⁷⁹ A jelenlegi értékelési keretek, különösen az EMVA esetében, nem rendelkeznek az elsivatagosodás vagy a talajromlás nyomon követésére szolgáló külön mutatókkal, bár vannak olyan kontextusmutatók, amelyek bizonyos mértékben összefüggenek a talajromlással: ezek a felszínborítás, a szántóföldi talaj szervesanyag‑tartalma és a vízerózió.

⁸⁰ 2018. évi nyomon követési jelentésében a DG ESTAT megerősíti, hogy a 15.3. célra vonatkozó elemzésében „csak két szempontra összpontosít: a mesterséges felszínborításra és a talajerózióra. Mivel a mutatókészlet nem tartalmazza a többi degradációs folyamatot, például a szennyeződést, a talaj biodiverzitásának csökkenését, a szél által okozott eróziót, a szervesanyag‑tartalom csökkenését, a tömörödést, a szikesedést és az elsivatagosodást, az elemzés eredményei csak korlátozottan használhatók fel.”

⁸¹ Például 2016‑ban a ciprusi kormány 21 porriasztást adott ki.

⁸² Lásd pl. Hagemann, N., SOILS4EU, „Transboundary effects of soil degradation in the EU” (A talajromlás határokon átnyúló hatásai az Unióban), Helmholtz Környezetkutatási Központ, 2018 és http://ec.europa.eu/environment/soil/index_en.htm.

⁸³ Wunder, S., Kaphengst, T., Frelih‑Larsen, Dr. A., McFarland, K., Albrecht, S., „Implementing SDG target 15.3 on „Land Degradation Neutrality” – Development of an indicator based on land use changes and soil values” (A talajromlás megszüntetésére vonatkozó 15.3. fenntartható fejlesztési cél végrehajtása – Egy földhasználat változásán és talajértékeken alapuló mutató kidolgozása), Ökológiai Intézet, Berlin, a Német Környezetvédelmi Hivatal nevében, 2018, 12. és 38. o.

⁸⁴ A MEDALUS modellt (Mediterranean Desertification and Land Use – Elsivatagosodás és földhasználat a Földközi‑tenger medencéjében) átfogóan tesztelték a Földközi‑tenger medencéjének országaiban, és széles körben használják a talajromlás tekintetében leginkább veszélyeztetett területek észlelési eszközeként.

⁸⁵ Sanjuan, M. E., del Barrio, G., Ruiz, A., Puigdefabregas, J., DesertWatch projekt, 2011.

⁸⁶ COM(2012) 46 final, 2012. február 13.: A talajvédelemről szóló tematikus stratégia végrehajtása és a folyamatban lévő tevékenységek.

⁸⁷ A JRC prezentációja (Panagos, P.) a DG AGRI „A talajerózióval és a mezőgazdasággal kapcsolatos kihívások azonosítása” című munkaértekezletén, 2018‑ban.

⁸⁸ https://esdac.jrc.ec.europa.eu/content/soil‑erosion‑water‑rusle2015.

⁸⁹ https://knowledge.unccd.int/glo

⁹⁰ https://www.ipbes.net/assessment‑reports/ldr

⁹¹ https://wad.jrc.ec.europa.eu/

⁹² Álvaretz‑Martínez, J., Gómez‑Villar, A., Lasanta, T., 2016. A kecskék legeltetése a cserjés legelők helyreállítása és az elsivatagosodás elkerülése érdekében: előzetes esettanulmány a spanyol Kantábriai‑hegységben. Land Degrad. Dev. 27, 3–13.

⁹³ https://www.eea.europa.eu/publications/92‑9167‑056‑1/page012.html

⁹⁴ http://ec.europa.eu/environment/soil/pdf/Soil_inventory_report.pdf

⁹⁵ A Felszínborítás az EU‑ban 1. táblázata.

⁹⁶ Forrás: https://ec.europa.eu/agriculture/organic/consumer‑trust/environment_en

⁹⁷ Forrás: A KAP 19. sz. háttérmutatója – Ökológiai gazdálkodás alá vont terület: https://ec.europa.eu/agriculture/cap‑indicators/context/2017/c19_en.pdf

⁹⁸ HL C 153., 2014.5.21., helyesbítés: HL C 163., 2014.5.28.

⁹⁹ A javasolt hatásmutatók a következők: „a talajerózió csökkentése” (I.13) és „a szénmegkötés fokozása” (I.11). Ez utóbbi mutatót formálisan az éghajlatváltozással kapcsolatos konkrét célkitűzéshez kell rendelni a természeti erőforrások kezelésére vonatkozó konkrét célkitűzés helyett, ugyanakkor a talaj védelme és minősége szempontjából rendkívül fontos.

¹⁰⁰ https://ec.europa.eu/energy/en/topics/energy‑strategy‑and‑energy‑union/governance‑energy‑union

¹⁰¹ https://eur‑lex.europa.eu/legal‑content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32013R0525&from=HU

¹⁰² http://ec.europa.eu/environment/soil/pdf/Soil_inventory_report.pdf

Esemény	Dátum
Az ellenőrzési feladatterv elfogadása / az ellenőrzés megkezdése	2017.11.15
A jelentéstervezet hivatalos megküldése a Bizottságnak (vagy más ellenőrzött félnek)	2018.9.27
A végleges jelentés elfogadása az egyeztető eljárás után	2018.11.14
A Bizottság (vagy más ellenőrzött fél) válaszainak beérkezése az összes uniós nyelven	2018.12.13

Az ellenőrző csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény‑, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény‑ellenőrzést a fenntartható természetierőforrás‑gazdálkodásra szakosodott, Nikolaos Milionis számvevőszéki tag elnökölte I. Kamara végezte. Az ellenőrzést Phil Wynn Owen számvevőszéki tag vezette. A jelentés elkészítésében segítségére voltak kabinetjének munkatársai, Gareth Roberts, Olivier Prigent, Katharina Bryan és Victoria Gilson; Colm Friel ügyvezető, Ramona Bortnowschi feladatfelelős; Jan Huth helyettes feladatfelelős, valamint Paulo Braz, Antonio Caruda Ruiz, Marcos Homrich Hickmann, Ioan Alexandru Ilie, Michela Lanzutti, Michail Konstantopoulos, Ioannis Papadakis, Ernesto Roessing és Raluca‑Elena Sandu számvevők. Richard Moore nyelvi támogatást nyújtott, a titkári feladatokat Rachel O’Doherty látta el.

Balról jobbra: Olivier Prigent, Phil Wynn Owen, Marcos Homrich Hickmann, Katharina Bryan, Antonio Caruda Ruiz, Jan Huth, Ramona Bortnowschi, Colm Friel, Victoria Gilson, Gareth Roberts, Ernesto Roessing, Richard Moore.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2018

PDF	ISBN 978‑92‑847‑1531‑2	ISSN 1977‑5733	doi:10.2865/4323	QJ‑AB‑18‑031‑HU‑N
HTML	ISBN 978‑92‑847‑1508‑4	ISSN 1977‑5733	doi:10.2865/176795	QJ‑AB‑18‑031‑HU‑Q

© Európai Unió, 2018

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (https://publications.europa.eu/hu/publications). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.