A szél- és napenergia felhasználása villamosenergia-termelésre: az uniós célkitűzések megvalósításához jelentős intézkedésekre van szükség

Összefoglaló

Az Unióban 2005 és 2017 között megkétszereződött – mintegy 15%-ról közel 31%-ra emelkedett – a megújuló energiaforrások villamosenergia-termelésen belüli részaránya. A növekedés fő forrása a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia növekedése volt.

Ellenőrzésünk keretében értékeltük, kellően javult-e a megújuló energiaforrásoknak a bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli részaránya ahhoz, hogy az Unió 2020-ra elérje a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló irányelvben kitűzött 20%-os célt, és mennyire eredményes a szélenergiából és a fotovoltaikus napenergiából történő villamosenergia-termelés uniós és tagállami támogatása. Ezen ellenőrzési jelentés közzétételével egyidejűleg adja közre a Bizottság a megújuló energiáról szóló eredményjelentései közül a sorra következőt, a 2019. évit, amely részletezni fogja, hogy milyen előrelépéseket tettek a tagállamok a 2020-as célkitűzéseik megvalósítása felé. Ezek a jelentések egy utolsó esélyt adnak a korrekciós intézkedések megtételére, és információkkal segítik a megújuló energiaforrások 2020 utáni helyzetéről folytatott eszmecseréket.

A megújuló energiaforrások terén történő előrelépés első katalizátora maga az irányelv volt, a másodikat pedig a tagállamok beruházásösztönző támogatási rendszerei jelentették. A 2005 utáni jelentős előrehaladást követően azonban a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia ágazata 2014-től lassulásnak indult. 2017 végére a tagállamok fele vagy már elérte, vagy megközelítette 2020-ra kitűzött célját. A többi tagállam számára a nemzeti célkitűzések megvalósítása továbbra is jelentős, további erőfeszítést megkövetelő kihívás.

Megállapításunk szerint az eredeti támogatási rendszerek túlzottan támogatták a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia alkalmazását, a támogatás szintjének csökkenése azonban potenciális beruházásokat riasztott el. Az aukciók és az állampolgári részvétel ösztönzése kulcsfontosságú a beruházások fokozásához és az elterjedést gátló olyan körülmények javításához, mint a korlátozó jellegű területrendezési szabályok, a hosszadalmas adminisztratív eljárások vagy a hálózat hiányosságai.

2030-ra előretekintve megállapítottuk, hogy a Bizottság „tiszta energiára” vonatkozó 2016. évi csomagja megteremti egy megfelelőbb beruházási környezet alapjait. A nemzeti célkitűzések hiánya azonban veszélyeztetheti a 2030-ra kitűzött legkevesebb 32%-os uniós cél elérését.

Az ellenőrzés eredményeként a következőket javasoljuk:

• összpontosítani kell a 2020-as célok elérése tekintetében fennálló hiányosságok megszüntetésére;
• javítani kell a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos statisztikai adatok időszerűségét;
• elegendő aukciót kell tartani a villamosenergia-termelésre szolgáló megújulóenergia-kapacitás növelése érdekében;
• az adminisztratív eljárások egyszerűsítése révén kedvezőbb környezetet kell kialakítani a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-termeléshez;
• elő kell mozdítani a hálózati infrastruktúrába és a rendszerösszekötőkbe történő beruházást;
• jobb nyomon követésre van szükség, enyhítve a kötelező erejű nemzeti célértékek hiányát.

Bevezetés

1990 és 2017 között az Unióban évente átlagosan 1%-kal – az évi kevesebb mint 2,2 milliárd GWh-ról¹ közel 2,8 milliárd GWh-ra – nőtt a villamosenergia-fogyasztás. A 2020-ig tartó időszakban a fogyasztás az előrejelzések szerint évente kevesebb mint 0,3%-kal fog növekedni, amennyiben sor kerül konkrét energiahatékonysági intézkedések bevezetésére, és évente 0,7%-kal fog emelkedni akkor, ha a 2020–2050-ös időszakban nem vezetnek be új energiahatékonysági politikákat².

Villamos energia előállítható nem megújuló energiaforrásokból, köztük fosszilis tüzelőanyagokból (szén, földgáz, nyersolaj), nem megújuló hulladékból és nukleáris anyagokból hagyományos reaktorokban; vagy megújuló energiaforrásokból (víz-, szél-, napenergia, biomassza, biogáz, folyékony bio-energiahordozó, hulladék, geotermikus energia, valamint hullám-, árapály- és óceánenergia). Villamos áram előállításán kívül a megújuló energiaforrásokat fűtő- és hűtőenergiává, valamint közlekedési célú üzemanyaggá alakított energia előállításához is használják. Az 1. táblázat bemutatja a legfontosabb megújuló technológiákat és alkalmazási módjaikat.

1. táblázat – A legfontosabb megújuló technológiák és alkalmazási módjaik a villamos energia, a hűtés és fűtés, valamint a közlekedés ágazatában

Forrás: Európai Számvevőszék, a SHARES eszköz kézikönyve (Eurostat, 2018) alapján.

A felhasznált energiaforrástól függően a villamosenergia-termelés káros hatással lehet a környezetre, az emberi egészségre és az éghajlatra. Az Unió összes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 79%-a a fosszilis tüzelőanyagok energiatermelésre történő felhasználásából ered⁵. A Bizottság becslése szerint a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia részarányának növelése segíteni fogja az Uniót azon cél elérésében, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig 40%-kal⁶, 2050-re pedig 80–95%-kal csökkenjen⁷. Emellett ha a villamosenergia-szükségletet több megújuló energiaforrás felhasználásával elégítik ki, akkor csökkenni fog az Unió importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függősége.

Az Unióban 2005 és 2017 között megkétszereződött – mintegy 15%-ról közel 31%-ra emelkedett – a megújuló energiaforrások villamosenergia-termelésen belüli részaránya (lásd: 1. ábra).

Forrás: Európai Számvevőszék, az Eurostat adatai alapján.

Ez a növekedés elsősorban a szél- és a napenergiát hasznosító megújulóenergia-technológiáknak tudható be. Noha a szélből előállított villamos energia a volumenét tekintve továbbra is elmarad a vízenergiától, 2005 és 2017 között az így termelt villamos energia éves volumene 414%-kal nőtt. A napenergia esetében ez az arány 8086% volt. Mindeközben a vízenergiából előállított villamos energia volumene jórészt változatlan maradt. 2017-ben a vízenergia a megújuló energiaforrásokból történő teljes uniós villamosenergia-termelés 35%-át tette ki, míg a szél-, illetve a napenergia részesedése 34%, illetve 12% volt (lásd: 2. ábra).

Forrás: Európai Számvevőszék, az Eurostat adatai alapján.

A technológia költségeinek csökkenése miatt a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia mára már jóval inkább képes felvenni a versenyt a fosszilis tüzelőanyagokkal, mint korábban (lásd: 1. háttérmagyarázat).

Forrás: Európai Számvevőszék, az IRENA „Renewable power generation costs in 2017” című jelentése alapján, 17. o.

A megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-termelésre vonatkozó uniós politikák

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) értelmében az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek az energiaügy területén. A tagállamoknak azonban továbbra is jogukban áll dönteni arról, hogy miként hasznosíthatják energiaforrásaikat a legmegfelelőbb módon, milyen energiaforrásokat használnak, és hogyan szervezik meg energiaellátásukat. Az EUMSZ 194. cikke felsorolja az uniós energiapolitika négy fő célját, amelyek között szerepel az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása.

A kifejezetten a megújuló energia fejlesztésével kapcsolatos szakpolitikai célokat a 2009. évi megújulóenergia-irányelv (RED I) határozta meg¹⁰. A RED I. irányelv kötelezte a tagállamokat annak biztosítására, hogy 2020 végére az Unió egészét tekintve a bruttó végsőenergia-felhasználás legalább 20%-a megújuló energiaforrásokból származzon (lásd: 2. háttérmagyarázat).

A Bizottság 2016. november 30-án tette közzé a „Tiszta energia minden európainak” csomagot¹³. A csomagban foglalt nyolc jogalkotási kezdeményezés közül négy 2018-ban hatályba lépett. A fennmaradó néggyel kapcsolatban 2018 novemberében és decemberében politikai megállapodás született. A RED II. irányelv 2030-ra egy legalább 32%-os kötelező érvényű uniós célkitűzést határozott meg¹⁴, fenntartva a kitűzött részarány 2023-ben történő újbóli emelésének lehetőségét. Legalább 32%-ot azonban kötelező érvényű nemzeti célok meghatározása nélkül kell elérni.

Nemzeti támogatási rendszerek és egyéb intézkedések a 2020-as célok eléréséhez

A RED I. irányelv ösztönözte a tagállamokat, hogy a magánszektorbeli beruházók számára nyújtott ösztönzőkre alapozva hozzanak létre nemzeti támogatási rendszereket a megújuló energiaforrások vonatkozásában annak érdekében, hogy megvalósítsák a 2020-as célkitűzéseiket (lásd: 3. háttérmagyarázat). A RED I. irányelv emellett előírta, hogy a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia számára „elsőbbségi hozzáférést” kell biztosítani a hálózathoz, szavatolva ezáltal a termelt villamos energia értékesítését.

Főszabályként a nemzeti rendszereket az Unió nem társfinanszírozza, és az állami támogatási szabályok vonatkoznak rájuk. A Versenypolitikai Főigazgatóság (COMP) elemzi ezeket a rendszereket, biztosítandó a belső piac szabályaival való összhangot. A tagállamok 2016-ig szabadon megválaszthatták azt a rendszert vagy rendszerek azon kombinációját, amelyet a saját piacuk tekintetében megfelelőnek tartottak. A legtöbb tagállam pályázati felhívásokkal működő, átvételi árakon alapuló rendszert alakított ki, vagy önmagában, vagy más típusú ösztönzővel ötvözve. 2016 óta a Bizottság állami támogatásokra vonatkozó iránymutatása¹⁵ értelmében a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termeléshez biztosított valamennyi új támogatási rendszernek átvételi prémiumokkal kell működnie, 2017 óta pedig ezeket elsősorban aukciók révén kell nyújtani¹⁶, amelyek megkülönböztetés nélkül valamennyi villamosenergia-termelő előtt nyitva állnak¹⁷.

Végezetül a RED I. irányelv ösztönözte a tagállamokat, hogy működjenek együtt egymással a 2020-as célkitűzéseik megvalósítása érdekében. A lehetséges együttműködési mechanizmusok közé tartoznak a közös projektek és a közös támogatási rendszerek, valamint az olyan kétoldalú megállapodások, amelyek értelmében az a tagállam, amely több megújuló energiát termel, a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia egy részét átadja a kevesebbet termelőnek („statisztikai transzfer”).

Az ERFA és a Kohéziós Alap keretében a szél- és a napenergiához nyújtott támogatás

A tagállami intézkedések erősítése érdekében az uniós alapok további finanszírozást biztosíthatnak, beruházási támogatás révén kiegészítve a nemzeti vagy regionális támogatási rendszereket.

A 2007–2013-as és a 2014–2020-as programozási időszakra az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Kohéziós Alap (KA) kohéziós politikai forrásai keretében körülbelül 8,8 milliárd eurót irányoztak elő megújulóenergia-projektekre. Amint azt a 2. táblázat mutatja, 2007 óta a szélenergiával kapcsolatos beruházásokra mintegy 972 millió eurót, napenergia-projektekre pedig 2868 millió eurót különítettek el. Az ERFA és a Kohéziós Alap keretében a két programozási időszakban a szél- és napenergia-beruházásokhoz biztosított tagállamonkénti előirányzatokat az I. és a II. melléklet tartalmazza.

2. táblázat. Az ERFA és a KA keretében az Unión belüli megújuló energiára irányuló beruházásokhoz biztosított előirányzatok, 2007–2020, millió euró

Forrás: Európai Számvevőszék, a Bizottság adatai alapján (2019.4.9-i adatok).

A 2021 és 2027 közötti időszakra a Bizottság az ERFA-ból 30%, a Kohéziós Alapból pedig 37% előirányzását javasolta az éghajlatváltozás mérséklését célzó projektek támogatására, amibe beletartozik a megújulóenergia-termelés előmozdítása is¹⁸. Az ERFA és a Kohéziós Alap javasolt összegei alapján (a Kohéziós Alapból az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz – Közlekedéshez biztosított összeget leszámítva), ezek az arányok az ERFA esetében 60,2 milliárd eurónak, a Kohéziós Alap esetében pedig 11,6 milliárd eurónak¹⁹ felelnek meg. A RED II. irányelvre irányuló javaslathoz készített hatásvizsgálat megállapította, hogy a 2030-ra kitűzött eredeti uniós cél (27%) eléréséhez mintegy 254 milliárd euró összegű beruházásra van szükség²⁰. Más szóval az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekhez biztosított, körülbelül 71,8 milliárd euró összegű teljes pénzügyi hozzájárulást nemzeti szinten jelentős összegű állami és magánforrásokkal, valamint más uniós forrásokkal kell kiegészíteni ahhoz, hogy teljesíteni lehessen a 2030-ra kitűzött jelenlegi – legalább 32%-os – uniós célt.

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Az ellenőrzés során a megújuló energiaforrások részarányának növekedését leginkább meghatározó szélenergiából és fotovoltaikus napenergiából történő villamosenergia-termeléshez nyújtott uniós és tagállami támogatás eredményességével foglalkoztunk. Ehhez az alábbiakat vizsgáltuk:

• a kitűzött céloknak megfelelően alakult-e 2005 óta a megújuló energiaforrások bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli részaránya;
• sikerült-e a nemzeti támogatási rendszerekkel beruházásokat vonzani a szélenergiából és fotovoltaikus napenergiából történő villamosenergia-termelés területére;
• hatással vannak-e egyéb szükséges feltételek – köztük a hálózat bővítése és fejlesztése – a megújuló energiaforrások elterjedésére;
• tartós teljesítményeket és eredményeket hozott-e a szélenergiával és a fotovoltaikus napenergiával kapcsolatos beruházásokra rendelkezésre álló kohéziós finanszírozás, és megfelelő volt-e a támogatás szintje;
• támogató környezetet teremt-e a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozó felülvizsgált uniós jogi keret a szélerőművek és a fotovoltaikus létesítmények kifejlesztéséhez.

Az ellenőrzés témája rendkívül fontos, tekintve, hogy az éghajlatváltozás és az energetikai fenntarthatóság kiemelt helyet foglal el a politika és a gazdaság napirendjén. Ezen ellenőrzési jelentés közzétételével egyidejűleg adja közre a Bizottság a megújuló energiáról szóló eredményjelentései közül a sorra következőt, a 2019. évit, amely részletezni fogja, hogy milyen előrelépéseket tettek a tagállamok a 2020-as célkitűzéseik megvalósítása felé. Ezek a jelentések egy utolsó esélyt adnak a korrekciós intézkedések megtételére, és információkkal segítik a megújuló energiaforrások 2020 utáni helyzetéről folytatott eszmecseréket.

Az ellenőrzés az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból a 2007 és 2013, illetve a 2014 és 2020 közötti programozási időszakra nyújtott finanszírozás felhasználására terjedt ki. Uniós szinten megvizsgáltuk a szélenergia és fotovoltaikus napenergia elterjesztésében jelentős szerepet betöltő öt bizottsági főigazgatóság²¹, valamint az Eurostat munkáját. Emellett a szélenergia, illetve a fotovoltaikus napenergia területén érdekelt feleket is felkerestünk Brüsszelben és a tagállamokban, továbbá felkerestük az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget Koppenhágában.

A következő négy tagállamot kerestük fel: Németország, Görögország, Spanyolország és Lengyelország. Ezek a tagállamok rendelkeznek az ERFA és a Kohéziós Alap megújuló szél- és a napenergiával kapcsolatos összes előirányzatának mintegy 50%-ával a 2007 és 2013, illetve a 2014 és 2020 közötti időszakban, és 2017-ben ezek adták a telepített szélenergia- és fotovoltaikus napenergia-kapacitás 52, illetve 47%-át. A szélenergia és a fotovoltaikus napenergia vizsgált területe szempontjából fennálló lényegességük és relevanciájuk alapján 24 projektet vizsgáltunk meg ezekben az országokban (kilenc szélerőművet, 12 fotovoltaikus létesítményt és három vegyes szél- és fotovoltaikus létesítményt), amelyeket az ERFA vagy a Kohéziós Alap társfinanszíroz. A projektek listáját a III. melléklet tartalmazza.

Végezetül a jelentésben foglalt következtetések és ajánlások kidolgozása során felhasználtuk a megújuló energia területével foglalkozó szakértők megállapításainkkal kapcsolatos észrevételeit.

Észrevételek

A megújuló energiaforrásoknak a bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli megnövekedett részaránya nem elegendő a célok eléréséhez

Áttekintettük, milyen előrelépés történt 2005 óta²² az Unió egészét tekintve és a négy vizsgált tagállamban a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos átfogó célkitűzés, valamint a villamos energiával kapcsolatos ágazatspecifikus célok vonatkozásában (lásd: 2. háttérmagyarázat). Emellett megvizsgáltuk, hogy milyen szerepet játszott a 2009-es megújulóenergia-irányelv (RED I.), és értékeltük, hogyan követi nyomon a Bizottság a célok felé történő tagállami előrehaladást, és milyen intézkedéseket tesz a fejlődés lassúságának orvoslása érdekében.

A jelentős előrelépés – különösen a villamos energia területén – nem feltétlenül elegendő a 2020-as uniós cél eléréséhez

A RED I. irányelv minden egyes ország vonatkozásában meghatároz egy minimális indikatív ütemtervet, rögzítve azokat a köztes célokat, amelyeket a megújuló energiaforrások 2020-ra kitűzött összesített részarányának eléréséhez meg kell valósítani. Ezenkívül az irányelv kötelezte az egyes tagállamokat, hogy a megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési terveikben (NREAP) határozzák meg saját átfogó és ágazatspecifikus ütemterveiket (a villamos energia, a hűtés és fűtés, valamint a közlekedés vonatkozásában)²³.

2017-ben a megújuló energiaforrásokból származó energiának a bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli részaránya az Unióban elérte a 17,5%-ot, ahhoz képest, hogy a 2020-ra előírt átfogó célkitűzés 20%. Ez a részarány majdnem kétszerese a 2005-ösnek (9,1%)²⁴. A 28 tagállam közül tizenegy már elérte a 2020-ra kitűzött célját. Ezek a következők: Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Horvátország, Olaszország, Litvánia, Magyarország, Románia, Finnország és Svédország. A fennmaradó 17 tagállam közül

• Görögország, Lettország és Ausztria minden valószínűség szerint el fogja érni a 2020-ra kitűzött célját, amennyiben továbbra is a jelenlegi ütemben hajt végre a megújuló energiaforrásokra irányuló intézkedéseket. Ennek a három országnak 2020-ig kevesebb mint 2%-kal kell növelnie a megújuló energiaforrások részarányát;
• másik nyolc tagállamban (Belgium, Németország, Spanyolország, Ciprus, Málta, Portugália, Szlovénia és Szlovákia) 2–4%-kal kell növelni a megújuló energiaforrások részarányát a 2020-as cél eléréséhez (azaz a korábban elért ütemhez képest gyorsabban);
• hat tagállam pedig valószínűleg nem fogja elérni a 2020-as célját, mivel Hollandiának 7,4%-kal, Franciaországnak 6,7%-kal, Írországnak 5,3%-kal, az Egyesült Királyságnak 4,8%-kal, Luxemburgnak 4,6%-kal, Lengyelországnak pedig 4,1%-kal kellene növelnie a megújuló energiaforrások részarányát. Az eddigi átlagos előrehaladást és az egyes tagállamok esetében a célok eléréséhez átlagosan szükséges előrehaladást a IV. melléklet mutatja be.

Az összesített uniós cél elérése érdekében történő előrehaladás üteme 2014 és 2016 között lelassult, majd 2017-ben kismértékben nőtt. Az előző évhez képest elért növekedés 2013 és 2014 között 5,1%, 2015-ben 3,3%, 2016-ban 1,8%, 2017-ben pedig 2,9% volt (a növekményeket lásd: V. melléklet A. táblázata).

Az átfogó cél eléréséhez relatív értékben leginkább a villamosenergia-ágazat járult hozzá. Ez az ágazat 2005 és 2017 között mintegy 15%-ról közel 31%-ra növelte részarányát, míg a hűtés és fűtés, illetve a közlekedés ágazatában 2017-ben 19,5%, illetve 7,6% volt ez a részarány (lásd: az V. melléklet A. táblázata). Abszolút értékben azonban a fűtés- és hűtéságazat járul hozzá leginkább a megújuló energiával kapcsolatos célok eléréséhez uniós szinten. 2017-ben a fűtés- és hűtéságazatban összesen 102 millió tonna olajegyenérték (Mtoe)²⁵, míg a villamosenergia esetében 86,7 millió tonna olajegyenérték, a közlekedési ágazat esetében pedig 23,7 millió tonna olajegyenérték származott megújuló energiaforrásokból.

Az általunk vizsgált négy tagállamban a villamos energiára vonatkozó 2020-as célértékek a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveik szerint a következők: Németországban 38,6%, Görögországban 39,8%, Spanyolországban 39%, Lengyelországban pedig 19,1%. 2010 és 2017 között Németország és Spanyolország túlteljesítette a megújuló energiaforrásokból származó villamos energiára vonatkozó nemzeti ütemtervét. Lengyelország egyes években elmaradt a célkitűzéstől, Görögország pedig valamennyi évben alulteljesített: 2017 végére 7%-os lemaradásban volt a kitűzött célhoz képest. Míg Görögország esetében a villamosenergia-ágazaton belüli, vártnál kisebb mértékű növekedést kompenzálta a hűtés és fűtés ágazatán belüli részarány emelkedése, Németország és Spanyolország esetében ennek pont az ellenkezője történik, náluk ugyanis a villamosenergia-ágazat kompenzálja a hűtés és fűtés ágazat kisebb mértékű növekedését. A tagállamokra vonatkozó, évekre lebontott adatok az V. melléklet B. és C. táblázatában találhatók meg.

A RED I. irányelv fokozta a megújuló energia elterjedését, a beszámolás azonban nem történik kellő időben ahhoz, hogy korrekciós intézkedéseket lehessen hozni

A RED I. irányelv – azáltal, hogy minden egyes tagállam vonatkozásában meghatározott egy összesített nemzeti célkitűzést és egy minimális indikatív ütemtervet, kötelezve a tagállamokat arra, hogy ütemterveket határozzanak meg és intézkedéseket hajtsanak végre a három ágazatban, hozzájárulva a cél eléréséhez – segítette a megújuló energia elterjedését. A nemzeti ütemtervek és célkitűzések hasznos hosszú távú perspektívát kínáltak a beruházások tervezéséhez. A nemzeti ütemtervek emellett hivatkozási pontként szolgálnak a Bizottság számára a beszámolás és a nyomon követés vonatkozásában.

A jogi keretnek biztosítania kellene, hogy a tagállamok naprakész információkat szolgáltassanak, és ezáltal a Bizottság meg tudja határozni, hogy szükség van-e korrekciós intézkedések megtételére. Az energiastatisztikáról szóló rendelet²⁶ kimondja, hogy minden energiaadatot évente, legkésőbb az év végét követő 11 hónapon belül közölni kell az Eurostattal²⁷. A rendelet értelmében az Eurostatnak két hónap áll rendelkezésére, hogy kommunikáljon a tagállamokkal és jóváhagyja az adatokat; ezt követően az Energiaügyi Főigazgatóság (DG ENER) további két hónapon belül tudja elkészíteni kétéves jelentését a megújuló energiával kapcsolatos szakpolitikai fejleményekről, amit a RED I. irányelv ír elő. Amennyiben a jelentés azt mutatja, hogy valamely tagállam nem teljesíti az irányelvben meghatározott indikatív ütemtervet, az Energiaügyi Főigazgatóság felszólíthatja a tagállamot, hogy nyújtson be módosított nemzeti cselekvési tervet a megújuló energiára vonatkozóan, és határozzon meg korrekciós intézkedéseket az ütemtervhez való visszatérés érdekében.

Az Energiaügyi Főigazgatóság eddig négy ilyen eredményjelentést tett közzé: 2013-ban, 2015-ben, 2017-ben és 2019-ben²⁸. A legutóbbi, 2019 áprilisában közzétett jelentés a 2015 és 2017 közötti helyzettel foglalkozik. Végül csak 2022 tavaszán fog kiderülni, hogy a tagállamok megvalósították-e átfogó 2020-as célkitűzéseiket. Mivel a beszámolás kétéves adatokon alapul, a Bizottság és a politikai döntéshozók nem tudnak időben korrekciós intézkedéseket hozni, amikor és ahol arra a leginkább szükség lenne.

Emellett a RED I. irányelv csak arra hatalmazza fel a Bizottságot, hogy nyomon kövesse, megvalósítják-e az egyes tagállamok a kétéves indikatív ütemtervüket. Nem írja elő a Bizottság számára annak nyomon követését, hogy teljesítik-e a tagállamok a megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési terveik átfogó vagy ágazati céljait. Mindeddig a Bizottságnak csak egyszer kellett korrekciós intézkedést kérnie, amikor Hollandia nem teljesítette a 2015–2016-os indikatív ütemterve szerinti célt. Hollandia azonban nem nyújtott be módosított nemzeti cselekvési tervet a megújuló energiára vonatkozóan, ami az előírt korrekciós intézkedés lett volna.

A felkeresett tagállamok ösztönözték a szélerőművekbe és a fotovoltaikus létesítményekbe történő beruházást, de a támogatási összegek csökkentése lassította az elterjedést

Megvizsgáltuk, hogy a négy felkeresett tagállamban alkalmazott nemzeti támogatási rendszerek eredményesen hozzájárultak-e a szélenergiára és a fotovoltaikus napenergiára irányuló projektek fejlesztéséhez, és volt-e együttműködés a tagállamok között. Azt is megvizsgáltuk, hogy ki viseli a megújuló energiaforrások támogatásának költségeit, és miként befolyásolták a támogatási szintek későbbi – különösen a fotovoltaikus napenergiára irányuló beruházásokat érintő – csökkentései az új projektek végrehajtását. Ezenkívül értékeltük, hogy kiutat jelenthetnek-e az aukciók (amelyek 2017 óta az új kapacitás kiosztásának elsődleges eszközét jelentik, lásd: 11. bekezdés) és az állampolgári részvétel (termelő-fogyasztók²⁹ vagy „energiaközösségekbe”³⁰ való szerveződés révén) a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia ágazatán belüli lassú növekedés orvoslásához.

A négy vizsgált tagállam ösztönözte a szélenergiába és a fotovoltaikus napenergiába történő beruházást, de kevéssé alkalmaztak együttműködési mechanizmusokat

A RED I. irányelv felhívta a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki ösztönzőkön alapuló támogatási rendszereket a magánszektorbeli beruházók számára az új „zöld gazdaság” fellendítése érdekében. Az irányelv azt is előírta számukra, hogy foglalják bele a nemzeti jogba a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára biztosított „elsőbbségi hozzáférés” koncepcióját, és javasolta, hogy a tagállamok éljenek együttműködési mechanizmusokkal, szinergiát teremtve ezáltal más energiapiacokkal.

Mind a négy általunk vizsgált tagállam rendelkezett támogatási rendszerekkel. Amíg a Bizottság a nagyméretű létesítmények esetében kötelezővé nem tette az aukciókat (lásd: 11. bekezdés és 16. és 17. lábjegyzet), Németország és Spanyolország átvételi árakat és átvételi prémiumokat, Görögország pedig szinte kizárólag átvételi árakat alkalmazott, mindegyik esetben pályázati felhívásokon keresztül. Lengyelország a forgalmazható igazolások rendszerét alkalmazta. A VI. melléklet bemutatja az egyes tagállamok időbeni előrehaladását, feltüntetve a támogatási rendszerek igénybevételét, valamint a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia kapacitásának alakulását 1999-től 2017-ig.

A beruházók felfedezték az új üzleti lehetőséget, amely két előnyt kínált:

1. a termelt kilowattóránkénti árat/prémiumot legalább 20 éves szerződésekben rögzítették, hosszú időre biztonságot nyújtva a beruházóknak;
2. az előzetesen felmerülő jelentős tőkeszükséglet ellenére a későbbi üzemeltetési költségek – a személyzeti költségeket is beleértve – általában alacsonyak.

Mihelyt valamely tagállam rendelkezéseket vezetett be a nemzeti jogba a megújuló energiaforrások támogatására vonatkozóan, gyors felfutás következett. A rendszerek elindulása óta a szélenergia teljes villamosenergia-termelésen belüli részaránya állandó és viszonylag lineáris növekedést mutatott, Spanyolország kivételével, ahol a szélenergia-kapacitás 2014 óta stagnál (lásd: 4. ábra). A napenergia részaránya Németországban, Görögországban és Spanyolországban 2008–2010-től kezdve gyorsan nőtt, majd Görögországban és Spanyolországban 2013 után – a kezdeti magas támogatás ellenében hozott intézkedések miatt – stagnált. Lengyelországban a napenergia szinte egyáltalán nem járult hozzá a villamosenergia-termeléshez, mivel Lengyelország nem tűzött ki ambiciózus célokat a fotovoltaikus napenergia tekintetében (lásd: az V. melléklet E. táblázata).

• A napenergia esetében a számadat egyformán magában foglalja a fotovoltaikus napenergiát és a villamosenergia-termelésre használt naphőenergiát. Ugyanakkor az Unió egészét tekintve a két technológia 98%-át a fotovoltaikus napenergia teszi ki (lásd: 3. lábjegyzet).

Forrás: Európai Számvevőszék, az Eurostat adatai alapján.

Bár mind a négy tagállam belefoglalta a nemzeti jogba a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára biztosított „elsőbbségi hozzáférést”, kevéssé éltek az irányelvben említett együttműködési mechanizmusokkal. Együttműködési mechanizmusok igénybevételére csupán az alábbi három esetben került sor: egy Németország és Dánia közötti közös közbeszerzési eljárás fotovoltaikus napenergiára irányuló beruházásokhoz; egy Svédország és Norvégia által működtetett közös igazolásrendszer; valamint a Luxemburg és Litvánia, illetve Észtország között létrejött, statisztikai transzferre irányuló megállapodások, megközelítőleg 15 euró/átadott MWh áron (az utóbbi két ország már 2014-re teljesítette a 2020-as célját). Az együttműködési mechanizmusok láthatóan csekély népszerűségére a RED I. irányelv 2016. novemberi „REFIT” értékelése is rámutatott³¹. Mint azt már jeleztük, az Unió számára nehéz elérni, hogy a helyi, regionális és nemzeti energiapiacok együttműködjenek a belső energiapiac fejlesztésének terén³².

A kezdeti magas támogatási szintek kiigazítása – különösen a fotovoltaikus napenergia esetében – elriasztotta a potenciális beruházókat

A kedvező támogatási feltételek lehetővé teszik a „zöld gazdaság” növekedését. A tagállamoknak ugyanakkor rendszeresen figyelniük kell a piacot és amint az önszabályozóvá válik, a támogatást – a túlzott kompenzáció, a magas fogyasztói villamosenergia-árak és az államháztartás megterhelésének elkerülése érdekében – csökkenteniük kell.

A projektek túlzott tagállami támogatása

Egy hatékony támogatási rendszer anélkül ösztönzi a beruházást, hogy túlzott kompenzációt biztosítana. E cél elérése érdekében a fajlagos energiatermelési költséget (LCOE, lásd: 1. háttérmagyarázat) kell alkalmazni a megújulóenergia-termelés költségeinek meghatározásához, segítve a potenciális beruházók számára kínált átvételi ár/átvételi prémium megállapítását³³.

2010-ben a fotovoltaikus létesítmények esetében a fajlagos energiatermelési költség 360 USD/MWh volt (körülbelül 270 euró/MWh, lásd: 3. ábra). 2008 és 2010 között például a fotovoltaikus létesítmények számára biztosított átvételi ár Németországban, Görögországban és Spanyolországban 18–67%-kal meghaladta a fajlagos energiatermelési költséget, ami miatt a termelőknek jelentős nyeresége keletkezett (lásd: 4. háttérmagyarázat).

Lengyelország forgalmazható igazolások esetében alkalmazott árazása is rendkívül kedvező volt 2011-ig: az igazolások megtermelt megawattóránkénti értéke átlagosan a termelők bevételének 59%-át tette ki. 2011-ben az igazolások árát 282 zł/MWh-ban határozták meg (körülbelül 60 euró/MWh), míg a villamos energiáért fizetett átlagos ár 199 zł/MWh volt (körülbelül 50 euró/MWh).

Ugyanezen időszak alatt a technológiai innováció megnövelte az új létesítmények termelési kapacitását, és – különösen a fotovoltaikus napenergia esetében – lenyomta az anyagköltségeket és a járulékos költségeket. Németországban a Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium szerint egy tipikus 10 kWp és 100 kWp közötti, háztetőre szerelt fotovoltaikus rendszer ára 2008-ról 2009-re mintegy 27%-kal csökkent (4100 euró/kWp-ről 3000 euró/kWp-re). Görögországban a Környezetvédelmi és Energiaügyi Minisztérium közlése szerint az azonos típusú és méretű létesítmények ára 2009 és 2013 közepe között 70%-kal esett vissza.

Németország, Görögország és Spanyolország több mint egy évtizeden át a szárazföldi szélenergiáért is kínált átvételi árat/prémiumot, 80 euró/MWh-tól 100 euró/MWh-ig terjedő összegben. 2010-ben a szárazföldi szélenergia egy megtermelt MWh-ra számítva sokkal gazdaságosabb volt, mint a fotovoltaikus napenergia. A VI. melléklet bemutatja, miként alakultak az árak a négy tagállamban a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia esetében.

Az első években a nagyvonalú FIT/FIP rendszerek, a forgalmazható igazolások magas ára és a csökkenő technológiai költségek összességükben jelentős nyereséget biztosítottak, különösen a fotovoltaikus létesítmények esetében. Még kedvezőbbé vált a helyzet mindannyiszor, ha egy projekt a vonzó FIT/FIP mellett beruházási támogatásban is részesült (amely támogatás részben fedezi a létesítés költségeit). Megállapításunk szerint több vizsgált projekt négy-hat éven belül nullszaldós lett, és ezért alacsonyabb szintű támogatás mellett is végre lehetett volna őket hajtani (lásd: 72. bekezdés).

A magas támogatási szint felhajtotta a villamosenergia-árakat, és hozzájárult az államháztartási hiányokhoz

A megújuló energiaforrások FIT/FIP révén történő ösztönzésének költségét vagy közvetlenül a végfogyasztó, vagy az állami költségvetés fedezi. Németországban a megújuló energiaforrások támogatásának költsége jelentős tétel a villamosenergia-számlákban, és „felárként” jelenik meg (lásd: 5. háttérmagyarázat). Bizonyos tanulmányok szerint a „felár” csak akkor fog csökkenni, ha a jelenlegi 20 éves FIT/FIP szerződések lejárnak³⁵.

Spanyolországban a megújuló energiaforrások támogatását elsősorban az állami költségvetés finanszírozza. Emiatt a magas átvételi árak/átvételi prémiumok jelentős mértékben megterhelték az államháztartást. A kormánynak 2013 óta egy sor, a termelőket célzó intézkedés révén sikerült évi 6,5 milliárd euró körül stabilizálnia az összes megújuló energiaforrás FIT/FIP támogatásának költségét. Görögországban az eredeti szándék az volt, hogy a támogatást az állami költségvetés fedezze. A gazdasági válság miatt azonban a támogatás költségeit a megújuló energiaforrásokért kirótt külön járulék növelésével áthárították a termelőkre, kisebb mértékben pedig a fogyasztókra. A megújuló energiaforrásoknak betudható államháztartási hiányt 2018 januárjára teljes mértékben ellensúlyozták.

Más a helyzet a forgalmazható igazolások esetében, ahol a túlkínálat közvetlen hatással van a megújulóenergia-termelők jövedelmére, különösen, ha nincs olyan állami intézkedés, amely – mint Lengyelország esetében – szavatolna egy minimális árat az igazolásokért (lásd: 6. háttérmagyarázat).

A támogatási szintek tagállamok általi csökkentése hatással volt a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia villamosenergia-termelésen belüli részarányának növekedési rátájára

A megújuló energiaforrások támogatási költségeinek csökkentése érdekében a tagállamok több olyan intézkedést is elfogadtak, amelyek közvetlenül a termelőket célozták. Amint a RED I. irányelv „REFIT” értékelése³⁹ is rámutatott, az intézkedések, nagyságrendjüktől és bevezetési módjuktól függően (visszaható hatállyal, azonnali hatállyal vagy egy átmeneti időszakot követően), a négy vizsgált tagállam közül háromban jelentős hatással voltak a megújuló energiaforrások alkalmazására.

Németország az elsők között csökkentette átvételi árait: egy 2009-es csökkenést 2012-ben egy még drasztikusabb követett, amelynek keretében az árak számításához alkalmazott képletet is módosították az előző évi telepített kapacitás figyelembevétele érdekében. Mivel azonban az árcsökkentés átlátható és kiszámítható volt, továbbá átmeneti időszakokat is magában foglalt, nem riasztotta el a beruházókat (lásd: 7. háttérmagyarázat).

Görögországban azonban a jelentős árcsökkentések a fotovoltaikus napenergia területén eltántorították a beruházókat. Az ország 2010-ben csökkentette először a fotovoltaikus napenergia átvételi árát, annak ellenére, hogy a termelőkkel aláírt szerződések nem tartalmaztak ármódosításra vonatkozó rendelkezést. Azóta több alkalommal ismét csökkentették az árakat, kétszer visszaható hatállyal. 2013 és 2016 között, amikor Görögország megszervezte az első kísérleti aukcióit, gyakorlatilag nem telepítettek új fotovoltaikus napenergia-kapacitást. Ezzel ellentétben a szélenergia ágazatában nem voltak árcsökkentések Görögországban, és a szélenergia-kapacitás szinte lineáris emelkedést mutatott, amelynek mértéke még a görög gazdasági válság éveiben is évi 10% körül mozgott.

Spanyolországban a jogi keret változásai nyomán néhány évre teljesen leálltak a beruházások a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia területén. A spanyol kormány 2010-ben korlátozni kezdte, hogy hány órányi megújulóenergia-termelésért járhat díjazás, sőt, díj fizetésére kötelezte a termelőket a villamos energia hálózatba való betáplálásáért; 2012-re pedig már egyáltalán nem kínált támogatásokat az új szél- vagy napenergia-létesítményekhez. Végül 2013-ban megszüntették a FIT/FIP modellt, és olyan kompenzációs rendszert léptettek a helyébe, amely meghatározott kritériumok alapján kínált megtérülést a beruházásokhoz. Az új intézkedések, amelyeket egyes esetekben visszaható hatállyal alkalmaztak, hatással voltak a beruházói bizalomra, és azt eredményezték, hogy Spanyolországban 2011-ben, illetve 2012-ben teljesen leálltak a szélenergiára, illetve a fotovoltaikus napenergiára irányuló beruházások. 2015-ig, az első kísérleti aukciók elindításáig az országban egyáltalán nem került bevezetésre új kapacitás.

Lengyelországban az elhelyezkedésre vonatkozó szigorú követelmények hatottak károsan a szélenergiával kapcsolatos beruházásokra. A szélerőművekre irányuló beruházásokról szóló 2016-os jogszabály szigorú követelményeket határozott meg az elhelyezkedésre vonatkozóan, megtiltotta az ezen új követelményeknek meg nem felelő meglévő szélerőművek mindennemű korszerűsítését, és drasztikusan megemelte a szélenergia-létesítmények után kivetett adót (a korszerűsítésre és az adóra vonatkozó rendelkezéseket végül 2018 közepén hatályon kívül helyezték). A forgalmazható igazolások rendszerét 2016 közepén elzárták az új belépők elől, és 2018 közepéig nem tartottak aukciókat a standard méretű szélenergia-létesítményekre vonatkozóan. Ennek következtében 2016 közepétől 2018 közepéig Lengyelországban csak elenyésző mértékben nőtt a szélenergia-kapacitás.

A megújuló villamos energia növekedését gátolják az elégtelen aukciók és a termelők előtt álló gyakorlati akadályok

Az ellenőrzés részeként megvizsgáltuk, hogy hozzájárulhatnak-e az aukciók és az állampolgári részvétel a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia ágazatán belüli lassú növekedés orvoslásához – az aukciók úgy, hogy csökken általuk az állami támogatás szintje, a polgárok pedig úgy, hogy további magánforrásokat nyújtanak.

Az ütemterv alapján aukcióra kerülő kapacitás két vizsgált tagállamban nem lesz elegendő a 2020-as célok teljesülésének biztosításához

Megállapításunk szerint az állami támogatásokra vonatkozó legfrissebb iránymutatásokkal összhangban (lásd: 11. bekezdés) mind a négy felkeresett tagállamban szerveztek aukciókat az új megújulóenergia-kapacitások kiosztásakor. A 2016-ban és 2017-ben tartott aukciók eredményei azt mutatták, hogy egyes szél- és napenergiára irányuló beruházások Németországban (és az Energiaügyi Főigazgatóság szerint Hollandiában) immár állami támogatás nélkül valósulnak meg – noha a hálózati összeköttetések államilag finanszírozottak. Spanyolországban az utóbbi időben szintén odaítéltek olyan szerződéseket, amelyek esetében a villamosenergia-ár bizonyos küszöbérték alá csökkenése esetén biztosított garancián kívül nem volt állami támogatás. Ezzel szemben a Görögországban⁴⁰ és Lengyelországban⁴¹ megtartott közelmúltbeli aukciók olyan árakat eredményeztek, amelyek még mindig meghaladják a fosszilis tüzelőanyagokét, Görögországban azonban ennek mértéke jóval alacsonyabb, mint a FIT rendszerben.

Spanyolország azonban nem ütemezett be aukciókat, és a 2015 és 2017 között aukcióra bocsátott mintegy 8500 MW új kapacitás nem elegendő az elmúlt években tapasztalt lassulás ellensúlyozásához. Lengyelország 2018 közepéig nem szervezett aukciót 1 MW feletti kapacitással rendelkező szél- és napenergia-létesítmények számára (ez egy 1985-ös szárazföldi szélerőmű kapacitásának felel meg⁴²). Ezek a tények további aggályokat vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy ez a két tagállam képes lesz-e teljesíteni a 2020-as célját, figyelembe véve a szélenergia-projektek végrehajtásához szükséges időt. Németországban és Görögországban előirányoztak aukciókat, és azok az ütemterveknek megfelelően zajlanak. A németországi „kiépítési folyosók” azonban továbbra is korlátozzák az aukciók kapacitását, Görögország számára pedig továbbra is nehéz elegendő beruházót vonzani az aukciókon való részvételre.

Minden aukció sikeréhez kulcsfontosságú a beruházói bizalom megnyerése azáltal, hogy a résztvevők átlátható módon határozhassák meg az ajánlati árat (lásd: 8. háttérmagyarázat).

Akadályok állnak a szélenergiára és fotovoltaikus napenergiára irányuló beruházásokban való állampolgári részvétel előtt, legyen szó akár termelő-fogyasztókról, akár energiaközösségekbe szerveződő polgárokról

Megállapításunk szerint mind a négy felkeresett tagállam – összhangban a RED I. irányelvvel – jogszabályt hozott annak érdekében, hogy lehetővé váljék a villamos energia saját fogyasztásra történő, termelő-fogyasztók vagy energiaközösségek általi előállítása. 2017-ben a németországi magánháztartások és gazdaságok rendelkeztek a napenergia-kapacitás 49%-ával és a szárazföldi telepített szélenergia-kapacitás 41%-ával⁴³. A legtöbb esetben a magánszemélyek energiaközösségekbe szerveződtek. Egyes spanyol régiók még célokat is kitűztek az energia-önellátásra vonatkozóan. E szegmens fejlődését azonban olykor akadályok gátolják. Így például Spanyolországban a termelő-fogyasztóknak ahhoz, hogy kifizetésben részesüljenek az általuk a hálózatba táplált többlet villamos energiáért, részt kell venniük az azonnali energiapiacon. Ez a kisebb termelők számára nehézkes, mivel többféle engedély beszerzésével és részvételi költségekkel jár. Lengyelországban a termelő-fogyasztók jelentik a leggyorsabban fejlődő megújulóenergia-szegmenst, annak ellenére is, hogy bizonyos korlátokkal szembesülnek (pl. az adóztatás terén, vagy mert az energia hálózatba való betáplálása csak korlátozott előnyökkel jár).

Különféle korlátozások késleltetik a szélenergiával és a fotovoltaikus napenergiával kapcsolatos beruházásokat

Megvizsgáltuk, hogy a területrendezési és az adminisztratív szabályok támogatják-e a szélenergiába és a fotovoltaikus napenergiába történő beruházást. Értékeltük továbbá azt is, hogy miként befolyásolják a hálózat hiányosságai a megújulóenergia-projektek végrehajtását, mennyiben korlátozza az együttműködést a szomszédos országokkal fennálló gyenge rendszerösszekötő kapacitás, és mennyire fontos, hogy a közeljövőben beruházásokra kerüljön sor ezek tekintetében.

A területrendezési szabályok két vizsgált országban korlátozzák a szélenergia-létesítmények fejlesztését

A területrendezési korlátok jelentős mértékben korlátozhatják az új projektek fejlesztését. A szélerőművek és a lakott területek közötti minimális távolságot rögzítő rendelkezések esetenként különösen korlátozó jellegűek. A tagállamok számára a kihívás abban áll, hogy olyan területrendezési szabályozást vezessenek be, amely védi a városi területeket és a természetet, ugyanakkor azonban lehetővé teszik szélerőművek és fotovoltaikus létesítmények telepítését.

Megállapításunk szerint ez a vizsgált tagállamok közül kettőben problémát jelent. Így például amióta egy német tartomány a szélerőművek legközelebbi lakóháztól számított megengedett minimális távolságát a turbina teljes magasságának tízszeresében (vagyis akár 2 km-ben) szabta meg, nem érkezett be új szélerőmű-létesítési kérelem. Az intézkedés hatására a szélerőműparkok céljára használható földterület aránya körülbelül 0,3%-ra csökkent, míg az előirányzott arány a tartomány területének 2–3%-a volt. Ugyanilyen rendelkezést vezettek be 2016-ban Lengyelországban. Hivatalos hatástanulmány nem készült, de tanulmányok⁴⁴ rámutattak arra, hogy a rendelkezés nyomán az ország területének mindössze 0,1%-ára csökkent az a terület, ahol szélerőművekre irányuló beruházások hajthatók végre, szemben a tervezett 2,6%-os aránnyal, amely a létesítmények és a lakott területek közötti 1 km széles pufferzóna esetén állna fenn.

A hosszadalmas adminisztratív eljárások – különösen az új szélenergia-projektek esetében – bonyolultabbá teszik az üzleti környezetet

A megújuló szélenergia-létesítményekre vonatkozó adminisztratív szabályok jellemzően azt írják elő a hatóságoknak, hogy adjanak engedélyeket vagy hozzanak döntéseket környezetvédelmi szempontokkal, építési munkálatokkal és a hálózathoz való csatlakozással kapcsolatban, illetve engedélyezzék villamos energia termelését és értékesítését. A tagállamoknak olyan, a beruházókat a megújulóenergia-piacra vonzó eljárásokat kellene alkalmazniuk, amelyek a lehető legkevesebb adminisztratív akadályt jelentik, ugyanakkor védik az egészséget és a környezetet mind a vidéki, mind a városi térségekben.

Átlagosan és mérettől függően egy szárazföldi szélerőmű telepítése fizikailag öt év alatt végezhető el (beleértve az adminisztratív dokumentumok kiadásához szükséges időt), egy tengeri szélerőműparké nyolc év alatt, egy fotovoltaikus létesítményé pedig két év alatt; a háztetőre szerelt fotovoltaikus létesítményekre irányuló projektekhez egy évnél kevesebb szükséges. Megállapításunk szerint ugyanakkor Németország „egyablakos ügyintézéses” megközelítése eredményes módja annak, hogy a lehető legkisebbre csökkenjenek az adminisztratív akadályok (lásd: 9. háttérmagyarázat).

Bár a tagállamok maximális időkorlátokat határoztak meg az adminisztratív eljárásaik vonatkozásában, megállapításunk szerint ezeket a szélenergia-projektek esetében Görögországban és Spanyolországban nem tartják be. Mindkét országban akár hét évig is elhúzódhat egy szárazföldi szélenergia-projekt végrehajtása. Spanyolországban a kis léptékű, energia-önellátást célzó létesítmények vonatkozásában is hosszadalmas eljárásokkal találkoztunk, amelyek keretében az engedélyeztetés átlagosan egy évet vett igénybe.

A hálózattal és azon belül a rendszerösszekötő infrastruktúrával kapcsolatos beruházások késedelme hátráltatja a telepítést

A villamos energia átviteli és elosztóhálózaton keresztül jut el a fogyasztókhoz. A szélerőművek és a fotovoltaikus létesítmények fejlesztését illetően a hálózat tekintetében a legfontosabb problémás tényezők ezek: rendelkezik-e a hálózat kapacitással az ingadozó teljesítményű villamos energia felvételéhez⁴⁵; a nagy szélenergia- és fotovoltaikus potenciállal rendelkező térségek távol fekszenek egymástól; nagy a távolság a nagy potenciálú térségek és a magas villamosenergia-igényű területek között⁴⁶. További kihívást jelent annak biztosítása, hogy a rendszerösszekötő kapacitás⁴⁷ elegendő legyen a határkeresztező villamosenergia-áramlás lehetővé tételéhez, amikor arra szükség van, vagy ha az a leggazdaságosabb.

A hálózattal kapcsolatos beruházások késedelme hatással van a megújuló energia elterjedésére

A hálózattal kapcsolatos beruházások mind a négy tagállamban jelentős késedelmet szenvedtek. A probléma azonban Németországban a legégetőbb, ahol 2017 végéig az országon belüli tervezett hálózatbővítésnek kevesebb mint 10%-a valósult meg (mindössze 750 km a 7900 kilométerből). Németország alulfejlett hálózata hurokáramlásokhoz⁴⁸ vezet a szomszédos országokban, amikor a német hálózat nem tud megbirkózni a többlet energiaátvitellel. Amikor például az észak-németországi szélerőműparkok többletenergiát termelnek, a hálózat időnként nem képes az egész villamos energiát továbbítani az ország déli részébe és Ausztriába, ahol a kereslet összpontosul. A villamos energiát ilyenkor Lengyelországon, a Cseh Köztársaságon és Szlovákián kell keresztülvezetni. Ennek következtében 2017-ben a lengyel hálózat a tervezettnél nyolcszor több villamos energiát fogadott Németországból, annak ellenére, hogy a lengyel hatóságok sokszor csökkentették az onnan érkező energiaáramlást.

Találkoztunk olyan hálózati hiányosságokkal, amelyek a szél- és a napenergia tekintetében jelentős potenciállal rendelkező térségekben akadályozták a megújuló energia fejlődését Görögországban (Peloponnészosz) és Spanyolországban (Andalúzia), ahol nem lehet új, megújuló energiaforrásokon alapuló erőműveket telepíteni. A görög átvitelirendszer-üzemeltető⁴⁹ közlése szerint egyes görög szigetek 2023 előtt várhatóan nem lesznek teljes mértékben összekötve a szárazfölddel, pedig ez évi 350 millió euró megtakarítást jelentene a nemzeti költségvetés számára azáltal, hogy csökkenne például a szigetekre történő kőolajszállítás költsége.

A Bizottság becslése szerint ahhoz, hogy elérjük a bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli részarányra vonatkozóan 2030-ra eredetileg javasolt 27%-os összesített célt, a villamosenergia-termelés mintegy felének megújuló energiaforrásokból kell származnia⁵⁰; az IRENA számításai alapján a 2030-ra elfogadott 32%-os célhoz 55%-os részarányra van szükség a termelt villamos energián belül⁵¹. Tekintve, hogy a megújuló energiaforrások jelenleg közel 31%-os részaránnyal rendelkeznek a villamosenergia-ágazatban, és a hálózat már ezt is nehezen veszi fel, sürgős beruházásokra van szükség. E célból a megújuló energiával foglalkozó irányítási központok segíthetnek maximalizálni a megújuló energia felvételét (lásd: 10. háttérmagyarázat).

A tagállamok közötti összeköttetés szintje nem megfelelő a megújuló energiaforrások terjedésének támogatásához

Az Európai Tanács a 2002. évi barcelonai ülésén 2020-ra 10%-os villamosenergia-hálózati összekapcsoltsági szintet tűzött ki célul a tagállamok számára. Az intézkedés célja az volt, hogy fokozódjon a megújuló energiaforrások alkalmazása, és lehetővé váljék a határkeresztező villamosenergia-áramlás, amikor az szükséges vagy a leginkább gazdaságos. 2015-ben azonban a hálózatok még 12 tagállamban nem voltak felkészülve erre a célra⁵². Spanyolország egyike ezeknek a tagállamoknak. Tekintve, hogy 2017-ben a telepített kapacitásának csupán 5%-át kitevő átviteli kapacitással rendelkezett Franciaország irányában, Spanyolország (és vele az Ibériai-félsziget) továbbra is messzemenően energetikai sziget. A már jóváhagyott projektek 8% körülre fogják emelni ezt a szintet, de legkorábban csak 2025-ben.

Az Európai Tanács 2014 októberében⁵³ támogatta a Bizottság 2014. májusi javaslatát⁵⁴, amely szerint a 10%-os összekapcsoltsági célszámot 2030-ig 15%-ra kell emelni, anélkül azonban, hogy nemteljesítése esetén kötelezettségszegési eljárás indulna. A Bizottság villamosenergia-hálózati összekapcsoltsági célkitűzésekkel foglalkozó szakértői csoportjának 2017-es jelentése⁵⁵ Németországot, Görögországot és Spanyolországot azon nyolc tagállam között említette, amelyeknek a legsürgősebben beruházásokat kell végrehajtaniuk.

A kohéziós politikai finanszírozás segített növelni a szél- és napenergia-kapacitást, de esetenként túlzott támogatáshoz vezetett

Megvizsgáltuk, hogy tartós teljesítményeket és eredményeket hozott-e a szélenergiával és a fotovoltaikus napenergiával kapcsolatos beruházásokra rendelkezésre álló kohéziós politikai finanszírozás (ERFA és Kohéziós Alap). Ennek keretében egy 24 társfinanszírozott projektből álló minta alapján – amelyeket kilenc operatív programból támogattak a két időszak (2007–2013 és 2014–2020) valamelyikében – értékeltük, mennyire megfelelően hajtották végre ezeket, és milyen eredményeket hoztak. A projektek közül kilenc szélerőműre, 12 fotovoltaikus létesítményre, három pedig a két technológiát ötvöző vegyes létesítményre irányult (lásd: III. melléklet).

A 24 vizsgált projekt közül az ellenőrzésünk idejére befejezett és üzemelő projekteket értékeltük. A 20 befejezett projekt tekintetében azt állapítottuk meg, hogy mindegyiket a projektpályázattal összhangban hajtották végre (a várt kapacitást költségtúllépés nélkül telepítették), az ellenőrzés idején mindegyik üzemelt, nem voltak velük kapcsolatban fenntarthatósági problémák, és nyereséget termeltek.

Megállapításunk szerint a befejezett projektek közül 13 az előirányzott mennyiségű villamos energiát termeli. A maradék hét projekt közül két görögországi szélerőmű a tervezettnél kevesebbet termel, öt kisméretű, hálózaton kívüli, önellátásra irányuló spanyolországi létesítmény pedig nem közölt adatokat. A befejezett projektek közül 17-et jelentős (azaz három hónapot meghaladó) késés nélkül hajtottak végre. Két lengyelországi és egy görögországi projekt közel egyéves késéssel zárult le.

Megállapításunk szerint a kohéziós politikai finanszírozásnak a szél- és napenergiára irányuló projektekhez nyújtott beruházási támogatásként történő alkalmazása egyes esetekben túlzott támogatáshoz vezetett. A 24 ellenőrzött projekt közül kilenc (három németországi, négy görögországi, egy spanyolországi és egy lengyelországi⁵⁶) esetében nagyon kedvező volt a belső megtérülési ráta (IRR)⁵⁷, amely 3–11 százalékponttal meghaladta a jóváhagyásuk hónapjában alkalmazott tízéves futamidejű állampapírok hozamát⁵⁸. Ez főként abból adódott, hogy a működési költségeik támogatása céljából kínált igen nagyvonalú átvételi áron felül részesültek beruházási támogatásban (lásd: 39. bekezdés). Emellett négy másik, hálózaton kívüli spanyolországi projekt esetében, amelyek csak beruházási támogatásban részesültek uniós támogatás formájában, a beruházás – a projekt alkalmazása idején tapasztalt energiamegtakarítás révén – nagyon gyorsan (3,6–6,2 éven belül) megtérült⁵⁹.

A megújuló energiáról szóló korábbi különjelentésünkben⁶⁰ rámutattunk több megújulóenergia-projekt túlzott mértékű támogatására; emellett erre a nemzeti legfőbb ellenőrző intézmények több ellenőrzési jelentése is felhívta a figyelmet⁶¹.

A RED I. irányelvvel összevetve a felülvizsgált uniós keretszabályozás jobban támogatja a megújuló energiaforrások terjedését, de maradtak jelentős hiányosságok

2016-ban a Bizottság javaslatot tett a „tiszta energiáról” szóló csomagra (lásd: 09. bekezdés), amelynek célja, hogy erősítse a kapcsolatokat az energiához kapcsolódó különböző szakpolitikai területek között. A megújuló energiaforrások tekintetében a csomag legfontosabb eleme a RED II. irányelv⁶² és az irányításról szóló rendelet⁶³. Megvizsgáltuk ezeket a jogszabályokat, értékelve, hogy mennyiben kezelték az előző szakaszokban említett problémák némelyikét, valamint hogy támogató környezetet teremtenek-e a megújuló energia fejlődéséhez, ideértve a villamosenergia-termelésre szolgáló szélenergiát és fotovoltaikus napenergiát.

Megállapításunk szerint a RED II. irányelvnek része a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-termelés támogatása, különös tekintettel a szélenergiára és fotovoltaikus napenergiára:

• az irányelv előírja a támogatási rendszerek kialakításának és stabilitásának javítását. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezeket a rendszereket ne vizsgálják felül olyan módon, amely negatívan érintené a megújulóenergia-termelők jogait és aláásná a már támogatásban részesülő létesítmények gazdasági életképességét, amint az három általunk vizsgált tagállamban megtörtént (lásd: 47. bekezdés);
• emellett az irányelv rögzíti az önellátás és az energiaközösségek elvét. Két általunk vizsgált tagállamban korlátozásokat állapítottunk meg (lásd: 56. bekezdés);
• az irányelv azáltal, hogy előírja a tagállamok számára az egyablakos ügyintézés bevezetését az új megújulóenergia-létesítmények teljes engedélyeztetési eljárásának koordinálása érdekében, valamint korlátozza, hogy mennyi időt vehet igénybe az összes szükséges engedély kiadása, hozzájárul az adminisztratív eljárások egyszerűsítéséhez. Két általunk vizsgált tagállamban azt állapítottuk meg, hogy a bonyolult adminisztratív eljárások akadályozták az új szélerőművek és fotovoltaikus létesítmények fejlesztését (lásd: 62. bekezdés);
• az irányelv ösztönzi pénzügyi eszközök bevezetését olyan projektekre irányulóan, amelyek: a) a hálózat stabilitásának javítását és a szűk hálózati keresztmetszetek kezelését, valamint az átviteli rendszer rugalmasságának növelését célozzák, ideértve az olyan projekteket, amelyek segítenek 2030-ra elérni a 15%-os összekapcsoltsági szintet a villamos energia tekintetében – ezek mind olyan problémák, amelyekre példákat találtunk (lásd: 64–68. bekezdés); továbbá b) javítják a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti együttműködési mechanizmusokat, amelyeket a RED I. irányelv keretében kevéssé vettek igénybe (lásd: 36. bekezdés).

Az irányításról szóló rendeletre vonatkozó értékelésünk azt mutatja, hogy a megújuló energiaforrások részarányának a villamos energia, a hűtés és fűtés, valamint a közlekedés ágazatán belüli növelésére irányuló tagállami erőfeszítések megfelelőbb nyomon követését fogja eredményezni az, hogy a Bizottság feladatköre bővül az alábbiak terén:

• a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek nyomon követése; ezeket a terveket tízévente kell benyújtaniuk a tagállamoknak, és legalább egyszer, 2024-ben aktualizálniuk kell, megjelölve bennük az energiaunió öt dimenziójára irányuló politikákat és intézkedéseket⁶⁴. Más szóval, a rendelet nem korlátozza a Bizottság szerepét döntően az indikatív ütemterv nyomon követésére, amint az a RED I. irányelvnél történt (lásd: 30. bekezdés);
• az aukciók révén nyújtott támogatás teljesítményének nyomon követése és háromévente jelentés készítése az Európai Parlamentnek; jelenleg az aukciók jelentik a megújulóenergia-kapacitás növelésének fő eszközét, és a jelek szerint minimalizálják az állami támogatást (lásd: 53. bekezdés).

Azt is megállapítottuk, hogy keletkezett néhány új hiányosság, egy korábbi pedig még mindig fennáll. Bár a Bizottság 2016-ban megjegyezte, hogy a RED I. irányelv nemzeti célkitűzései számos tagállamban a megújuló energiára irányuló politikák és beruházások legfontosabb ösztönzői⁶⁵, a RED II. irányelv ezeket egy csak európai szintű, legalább 32%-os kötelező célkitűzéssel váltja fel. Emiatt fennáll a kockázat, hogy a tagállamok a megújuló energiaforrások terén vagy kiemelkedően teljesítők, vagy alulteljesítők lesznek, ami növelni fogja a megújuló energiaforrások terjedése és az uniós ütemtervek tekintetében a közöttük lévő különbségeket.

Az irányításról szóló rendelet előírja a Bizottság számára az Unió átfogó indikatív ütemtervének 2022-es, 2025-ös és 2027-es nyomon követését. Ugyanakkor az új jogszabály nem oldja meg a nem megfelelő előrehaladásról történő időbeni beszámolással kapcsolatos, általunk említett hiányosságot (lásd: 28–29. bekezdés). Ez tovább csökkenti a nyomon követés eredményességét. Következésképpen előfordulhat, hogy a Bizottság nem tud időben reagálni ahhoz, hogy biztosítsa az előrehaladást, amennyiben egyes tagállamok elmaradásban vannak a céljaik elérése tekintetében.

A RED II. irányelvet és az irányításról szóló rendeletet az Európai Parlament és a Tanács két és fél évvel a RED I. irányelv 2021. július 1-jei lejárta előtt fogadta el. A tagállamoknak 2021. június 30-ig kell átültetniük nemzeti jogrendszerükbe a RED II. irányelv összes új elemét. Megállapításunk szerint az előző irányelvet mind a négy általunk vizsgált tagállam késedelmesen ültette át a nemzeti jogba, különösen Lengyelország, amelynek ehhez több mint négy évre volt szüksége.

Következtetések és ajánlások

Összességében azt állapítottuk meg, hogy az uniós tagállamok fele esetében fennáll a veszély, hogy nem fognak annyi megújuló energiából származó villamos energiát termelni, amennyivel teljesítenék 2020-as céljaikat. Megállapítottuk, hogy az eredeti támogatási rendszerek túlságosan támogatták a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia alkalmazását, a támogatás szintjének csökkenése azonban potenciális beruházásokat riasztott el. Az aukciók és az állampolgári részvétel ösztönzése kulcsfontosságú a beruházások fokozásához és az elterjedést gátló olyan körülmények javításához, mint a korlátozó jellegű területrendezési szabályok, a hosszadalmas adminisztratív eljárások vagy a hálózat hiányosságai.

2005 és 2017 között a megújuló energiaforrásoknak a bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli részaránya jelentős mértékben, 9,1%-ról 17,5%-ra nőtt, és a tagállamok fele vagy már elérte, vagy közel állt ahhoz, hogy elérje 2020-as célját. A tagállamok másik fele számára azonban a nemzeti cél teljesítése továbbra is jelentős kihívás. Ezért felmerül az az aggály, hogy a megújuló energiaforrások terén kiemelkedően teljesítők eredményei elegendőek lesznek-e az alulteljesítők eredményeinek kompenzálásához és a 20%-os összesített uniós cél teljesítéséhez (lásd: 22–24. bekezdés).

A bruttó végsőenergia-felhasználáson belül a megújuló energiaforrások részarányának növekedéséhez a villamosenergia-ágazat járult hozzá a legnagyobb mértékben, ahol a részarány 2005 és 2017 között kétszeresére, mintegy 15%-ról közel 31%-ra nőtt. A villamosenergia-ágazaton belüli növekedés elsősorban a szélenergia és a fotovoltaikus napenergia technológiájának köszönhető (lásd: 25–26. bekezdés).

A Bizottság vizsgálja meg, mely tagállamok esetében áll fenn a veszély, hogy nem teljesítik 2020-as céljaikat, és tanácsolja nekik, hogy tegyenek eredményes lépéseket a megújuló energiaforrások terén fennálló hiányosságok megszüntetésére. E lépéseknek legyen része az aukciók tervezése, az adminisztratív eljárások egyszerűsítése, valamint a hálózati infrastruktúrára és a rendszerösszekötőkre irányuló beruházások.

Határidő: 2019 vége.

A RED I. irányelv fontos szerepet játszott a megújuló energiaforrások fejlődésében, mivel kötelező célkitűzéseket határozott meg 2020-ra, uniós és tagállami szinten egyaránt. A jogi keret azonban nem rendelkezik a megújuló energiaforrások terén elért haladásra vonatkozó időbeni beszámolásról, és nem hatalmazza fel a Bizottságot arra, hogy az indikatív ütemtervek nem teljesülése esetén kezelje a lassú előrehaladást (27–30. bekezdés).

A Bizottság készítse elő az energiastatisztikáról szóló rendelet vonatkozó részeinek módosítását olyan értelemben, hogy a tagállamok az év végét követően kilenc hónapon belül a megújuló energiaforrásokat is magukban foglaló éves energiaadatokat szolgáltassanak az Eurostatnak.

Határidő: 2021 közepe.

A nemzeti támogatási rendszerek fellendítették a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházásokat, az energiapiac azonban továbbra is töredezett, mivel a tagállamok vonakodnak együttműködni egymással energetikai ügyekben (31–36. bekezdés).

A technológia költségének csökkenése és az új „zöld gazdaságba” történő beruházás iránti érdeklődés növekedése olyan ütemű volt, hogy az a projektek túlzott támogatásához vezetett, amit magasabb villamosenergia-árak vagy államháztartási hiányok formájában kellett megfizetni. A fogyasztókra és a nemzeti költségvetésekre háruló teher csökkentése érdekében a tagállamok korrekciós intézkedéseket vezettek be, ami gyengítette a beruházói bizalmat, és hozzájárult ahhoz, hogy a két ágazatban piaci lassulás következett be. Megállapításunk szerint az Unió által vezérelt fellépések, köztük az aukciók és – a termelő-fogyasztók és az energiaközösségek ösztönzése révén – a megújulóenergia-projektekben való állampolgári részvétel hozzájárulhatnak az új szél- és napenergia-kapacitás növeléséhez, valamint a 2030-as célkitűzés megvalósításához szükséges beruházási szükségletek egy részének fedezéséhez (37–56. bekezdés).

A Bizottság:

1. tárja fel, hogy mely tagállamok nem irányoztak elő a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos aukciókat, amelyek biztosítanák a 2020-as célok eléréséhez szükséges további kapacitást, és ösztönözze e tagállamokat ilyen terv előirányzására;
2. kövesse nyomon az e tagállamok által tartott aukciók eredményeit és rendszeresen számoljon be azokról.

Határidő: 2019 vége.

A korlátozó jellegű területrendezési szabályok korlátozzák az új létesítmények telepítését, a hosszadalmas adminisztratív eljárások pedig – különösen az új szélenergia-projektek esetében – bonyolultabbá teszik az üzleti környezetet (57–62. bekezdés).

A Bizottság kérje fel a tagállamokat, hogy mérlegeljék a megújuló energia terén alkalmazott jelenlegi adminisztratív eljárásaik egyszerűsítését, gyorsítva ezáltal az elterjedést és ösztönözve a beruházásokat.

Határidő: 2019 vége.

A RED II. irányelvben a megújuló energiaforrásoknak a bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli részarányára vonatkozóan 2030-ra kitűzött, kötelező érvényű uniós cél legalább 32%. Ehhez a célhoz a villamosenergia-ágazatban a villamos energia 55%-ának megújuló energiaforrásokból kell majd származnia. 2017-ben a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia részaránya megközelítette a 31%-ot. A hálózattal és azon belül a rendszerösszekötő infrastruktúrával kapcsolatos beruházások késedelme hátráltatja a megújuló energiaforrások alkalmazását, valamint a tagállamok közötti szinergiák kialakítását (63–68. bekezdés).

A Bizottság:

1. vizsgálja meg, hogy mely tagállamok esetében korlátozza a hálózat állapota a megújuló energiaforrások további fejlesztését;
2. tanácsolja azon tagállamoknak, amelyek esetében a hálózat esetleg gátolhatja a megújuló energiaforrások fejlesztését, hogy tegyenek lépéseket a hálózati hiányosságok felszámolására;
3. ösztönözze a tagállamokat arra, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések vonatkozásában az ERFA és a Kohéziós Alap keretében rendelkezésre álló támogatást összpontosítsák a hálózat fejlesztésére és irányítására, valamint a rendszerösszekötőkre.

Határidő: 2020 közepe.

A társfinanszírozott projektek általában meghozták a várt teljesítményt és eredményeket a villamosenergia-termelés tekintetében, és valószínűsíthetően fenntarthatók. Egyes esetekben azonban túlzott támogatásra került sor (69–73. bekezdés).

Ha előretekintünk, a RED II. irányelv és a „tiszta energiára” irányuló csomag részét képező irányítási rendelet olyan intézkedéseket vezet be, amelyek hozzájárulhatnak egy megfelelőbb beruházási környezet kialakításához a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-termelés vonatkozásában, amennyiben megfelelő módon és időben hajtják végre őket (például a nemzeti támogatási rendszerek kialakításának és stabilitásának javítása, valamint az önellátás elvének rögzítése). Ugyanakkor a nemzeti célkitűzések hiánya, párosulva azzal, hogy a Bizottság nem kezeli az időben történő nyomon követéssel kapcsolatos hiányosságokat, veszélyezteti az új uniós cél teljesítését (74–79. bekezdés).

A Bizottság kövesse nyomon és sürgesse a tagállamokat a „tiszta energiára” irányuló csomag – és azon belül a RED II. irányelv – nemzeti jogszabályokba történő megfelelő és időbeni átültetésére, és rendszeresen tegye közzé az e tekintetben elért eredményeket.

Határidő: 2021. június vége.

A jelentést 2019. április 30-i luxembourgi ülésén fogadta el az Iliana Ivanova számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara.

a Számvevőszék nevében

Klaus-Heiner Lehne
elnök

Mellékletek

I. melléklet

A szélenergiára vonatkozó adatok (EU-28)

2020-as cél¹, 2017-es kapacitás², 2016-os végsőenergia-felhasználás³, ERFA/KA-finanszírozás 2007–2013 és 2014–2020⁴, valamint a főbb nemzeti rendszerek⁵

Forrás: ¹2 009/28/EK irányelv, 2009. április 23., I. melléklet; ²IRENA, „Renewable Capacity Statistics 2018” és az Energiaügyi Minisztériumok és/vagy nemzeti szabályozó hatóságok (Németország, Görögország, Spanyolország és Lengyelország esetében); ³Eurostat „EU Energy in figures”, 2016. évi statisztikai zsebkönyv, 5. rész (végsőenergia-felhasználás: a végfelhasználók, köztük a háztartások, az ipar és a mezőgazdaság által elfogyasztott összes energia, nem számítva az energiaágazat által felhasznált energiát); ⁴DG REGIO, 2019.4.9-i adatok és ⁵DG ENER, www.res-legal.eu.

II. melléklet

A napenergiára vonatkozó adatok (EU-28)

2020-as cél¹, 2017-es kapacitás², 2016-os végsőenergia-felhasználás³, ERFA/KA-finanszírozás 2007–2013 és 2014–2020⁴ valamint a főbb nemzeti rendszerek⁵

Forrás: ¹2 009/28/EK irányelv, 2009.4.23., I. melléklet;²IRENA, „Renewable Capacity Statistics 2018” és az Energiaügyi Minisztériumok és/vagy nemzeti szabályozó hatóságok (Németország, Görögország, Spanyolország és Lengyelország esetében); ³Eurostat „EU Energy in figures”, 2016. évi statisztikai zsebkönyv, 5. rész (végsőenergia-felhasználás: a végfelhasználók, köztük a háztartások, az ipar és a mezőgazdaság által elfogyasztott összes energia, nem számítva az energiaágazat által felhasznált energiát); ⁴DG REGIO, 2019.4.9-i adatok, (a Bizottság ugyanazzal a kódszámmal közli a fotovoltaikus napenergiára és a naphőenergiára vonatkozó adatokat) és ⁵DG ENER, www.res-legal.eu.

III. melléklet

A vizsgált projektek listája

Forrás: Európai Számvevőszék.

IV. melléklet

A megújuló energiának a bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli részaránya tekintetében 2017-ig elért átlagos előrehaladás és a 2020-as célok teljesítéséhez szükséges átlagos előrehaladás az egyes tagállamokban és az Unióban

Forrás: Európai Számvevőszék, az Eurostat adatai alapján.

V. melléklet

A megújuló energiaforrások részaránya és kapacitása a 28 tagú Unióban és a négy vizsgált tagállamban: célok és végső értékek, 2010–2017

A. táblázat. A megújuló energia teljes bruttó energiafogyasztáson belüli százalékos aránya a 28 tagú Unióban*, 2010–2017

• A megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek ütemterveiről, a megújuló energiaforrások teljes végleges bruttó energiafogyasztáson belüli részarányára vonatkozó, RED I. irányelv szerinti indikatív ütemtervekről, valamint a részarányhoz hozzájáruló három ágazatról nem állnak rendelkezésre a 28 tagú Unió szintjén összevont adatok.

Forrás: Európai Számvevőszék, az Eurostat adatai alapján.

B. táblázat. A megújuló energiának a bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli százalékos aránya a négy vizsgált tagállamban 2010 és 2017 között és a 2020-ig meghatározott ütemezés

Forrás: A megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek, valamint a megújuló energiaforrásokból származó energia előmozdításáról és felhasználásáról szóló nemzeti eredményjelentések.

C. táblázat. A megújuló villamos energiának a bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli százalékos aránya a négy vizsgált tagállamban 2010 és 2017 között és a 2020-ig meghatározott ütemezés

Forrás: A megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek, valamint a megújuló energiaforrásokból származó energia előmozdításáról és felhasználásáról szóló nemzeti eredményjelentések.

D. táblázat. A szélenergia-kapacitás alakulása a négy tagállamban 2010 és 2017 között és a 2020-ra kitűzött célok (MW)

Forrás: A megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek és az Energiaügyi Minisztériumok, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok adatai.

E. táblázat. A fotovoltaikus napenergia-kapacitás alakulása négy tagállamban 2010 és 2017 között és a 2020-ra kitűzött célok (MW)

Forrás: A megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek és az Energiaügyi Minisztériumok, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok adatai.

VI. melléklet

A négy tagállam fő támogatási rendszerei, a szél- és napenergia-kapacitás alakulása (1999–2017), valamint az ugyanezen időszakban a megújulóenergia-termelők számára kínált árak

Forrás: Európai Számvevőszék, a Bundesministerium für Wirtschaft und Energie (BMWi) adatai alapján.

Forrás: Európai Számvevőszék, a görög Környezetvédelmi és Energiaügyi Minisztérium (YPEKA) adatai alapján.

Forrás: Európai Számvevőszék, a spanyol Környezetvédelmi Minisztérium adatai alapján.

Forrás: Európai Számvevőszék, a PMOZE adatai és a Lengyel Energetikai Tőzsde PMOZE A indexei alapján.

A Bizottság válaszai

Összefoglaló

Első franciabekezdés: A Bizottság elfogadja az ajánlást.

Ez egyértelmű és állandó prioritást képez a Bizottság uniós tagállamokkal folytatott, különböző szintű egyeztetései során.

Második franciabekezdés: A Bizottság elfogadja az ajánlást.

Harmadik franciabekezdés: A Bizottság elfogadja az arra irányuló ajánlást, hogy ösztönözze a tagállamokat az e téren tett előrelépésre és az elért eredmények nyomon követésére. Az aukciók szervezése azonban a tagállamok hatáskörébe tartozik.

Negyedik franciabekezdés: A Bizottság elfogadja az ajánlást.

A Bizottság osztja a Számvevőszék azon nézetét, hogy a nemzeti jogszabályok szerinti adminisztratív eljárások egyszerűsítése kedvezőbb környezetet teremtene a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-termeléshez. Ez az egyszerűsítésre irányuló törekvés alkotja a 2018. december 11-én elfogadott átdolgozott irányelv gerincét.

Ötödik franciabekezdés: A Bizottság részben fogadja el az ajánlást, mivel úgy véli, hogy a hálózatfejlesztés a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EU már most is támogatja a hálózati infrastruktúrába és a rendszerösszekötőkbe történő beruházást.

Hatodik francia bekezdés: A Bizottság elfogadja az ajánlást, és azt az energiaunió irányításáról szóló rendelettel összhangban végre fogja hajtani.

Bevezetés

A Bizottság többször is hangsúlyozta, hogy a megújuló energiára irányuló beruházás nagy részének a magánszektorból kell származnia. Az állami finanszírozásnak – ideértve az uniós finanszírozást is – nem helyettesítenie, hanem adott esetben kiegészítenie és ösztönöznie kell a magánberuházásokat, az állami támogatási szabályokkal összhangban.

A magánberuházásokat kiegészítő egyéb uniós eszközök körébe tartozik többek között az InvestEU, az Európai horizont, a LIFE program és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz.

Az európai beruházási terv (ESBA) utódjaként az új InvestEU 11,5 milliárd EUR-t különít el fenntartható infrastruktúrára azzal a céllal, hogy különböző pénzügyi eszközökön keresztül több fenntartható magánberuházást mozgósítson.

A Bizottság 15 milliárd EUR elkülönítését javasolta energiával, éghajlattal és mobilitással kapcsolatos célokra az Európai horizont keretében, az energetikai átállást és Európa versenyképességének javítását előmozdító új generációs technológiák kifejlesztése érdekében.

A LIFE környezetvédelmi program megerősített költségvetéssel rendelkezik, és egy 1 milliárd EUR összegű új költségvetési sort tartalmaz kifejezetten a megújuló energiával – így napenergiával – és energiahatékonysággal kapcsolatos kis léptékű projektek előmozdítása számára.

Végezetül a Bizottság az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt – amely a tagállamok közötti összekapcsolódó infrastruktúrák, így az összeköttetések finanszírozásának fő költségvetési eszköze – új elemmel egészítette ki kifejezetten a megújuló energiaforrások különböző ágazataiban megvalósuló, tagállamok közötti együttműködés előmozdítása érdekében.

Észrevételek

Harmadik franciabekezdés: A szóban forgó tagállamok számára még számos lehetőség rendelkezésre áll ahhoz, hogy elérjék a 2020-ra kitűzött célt, ideértve az olyan együttműködési mechanizmusok igénybevételét is, mint például a statisztikai átruházás.

A Bizottság szorosan nyomon követi az egyes tagállamok előrehaladását, és támogatást nyújt számukra. Az uniós tagállamokkal létrehozott energiahatékonysági munkacsoporttal közösen minden szinten erőfeszítéseket mozgósítanak a 2020-ra kitűzött célok elérése érdekében. Szükség esetén további intézkedésekre kerül sor a tagállamok kötelezettségeinek érvényesítésére.

A Bizottság megjegyzi, hogy a nemzeti ütemtervek és célkitűzések hasznos hosszú távú perspektívát kínáltak a beruházások tervezéséhez, emellett hivatkozási pontként szolgálnak a Bizottság számára a beszámolás és a nyomon követés vonatkozásában.

A Bizottság közös válasza a 28. és a 29. pontra:

A Bizottság javaslatot tett az energiastatisztikáról szóló rendelet ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében történő módosítására a 2019 áprilisi szolgálatközi konzultáció során. A módosítás nem érinti az éves energiastatisztika jelentési határidejét, ugyanakkor egy hónappal fel fogja gyorsítani a villamos energiára és a szénre (beleértve a szél- és napenergiát) vonatkozó havi adatok közzétételét (három hónapról két hónapra csökkenti a jelentési határidőt).

A Bizottság 2016-ban projektet indított a tagállamokkal közösen a megújuló energiaforrások részarányára vonatkozó éves energiastatisztikai becslések, egyenlegek és mutatók közzétételének felgyorsítására.

A Bizottság folyamatosan egyeztet a holland hatóságokkal a kérdésről. A 2013. évi energiaügyi megállapodásban egyértelmű politikai akarat mutatkozik az ahhoz a célhoz szükséges erőfeszítések mozgósítása terén, hogy 2020-ra Hollandiában 14 %-ot tegyenek ki a megújuló energiaforrások (majd 2023-ra 16 %-ot).

A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvben (I. megújulóenergia-irányelv) foglalt statisztikai átruházás igénybevételének lehetőségét (azaz annak lehetőségét, hogy egy tagállam saját termelésként számolja el egy másik tagállam többlettermelését) azért, hogy hiány esetén biztosítsák a cél elérését, vagy hogy potenciális többleteiket más tagállamok számára értékesítsék. A Bizottság készen áll arra, hogy aktívan támogassa a tagállamokat e tekintetben, és elősegítse a szükséges együttműködést.

A Bizottság azt is elismeri, hogy az adminisztratív eljárások korlátozhatják a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos projektek fejlesztését. A II. megújulóenergia-irányelv céljai között szerepel ennek a problémának a kezelése, figyelemmel arra, hogy a tagállamoknak a területrendezés kapcsán környezeti hatásvizsgálatot és stratégiai környezeti vizsgálatot kell végezniük.

A Bizottság iránymutatást tartalmazó dokumentumot fogadott el a szélenergia-fejlesztésekről és a Natura 2000 területekről⁶⁶ azzal a céllal, hogy segítse a tagállamokat a szélenergia-fejlesztések Natura 2000 területeken vagy azokon kívül történő engedélyezésével kapcsolatos eljárásokban. Az iránymutatást tartalmazó dokumentum aktualizálására várhatóan 2019 végéig sor kerül.

A tagállamok többsége számára továbbra is kihívást jelent a növekvő megújulóenergia-kapacitás integrálása a hálózatba. Az akadályok elsősorban a hálózathoz való csatlakozás magas költségeiből, valamint abból adódnak, hogy nem kiszámíthatóak és átláthatóak a hálózathoz való csatlakozással kapcsolatos eljárások. A tagállamok nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervei alapján a Bizottság szorosan nyomon követi a fejleményeket, valamint a 15 %-os összeköttetésre vonatkozó célszámnak való megfelelésüket.

A Bizottság elismeri annak fontosságát, hogy a közpénzből nyújtott támogatást a jövedelemtermelő projektek fennmaradó finanszírozási hiánya esetén a szükséges minimumra korlátozzák. A kohéziós politika keretében a Bizottság nem vesz részt a projektek kiválasztásában, kivéve a fontosabb projektek jóváhagyását. A projektek kiválasztásáért felelős tagállami irányító hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az állami finanszírozás ne helyettesítse, hanem adott esetben kiegészítse és ösztönözze a magánberuházásokat, az állami támogatási szabályokkal összhangban. A Bizottság mindazonáltal emlékeztet arra, hogy a szél- és fotovoltaikus napenergiára irányuló projektek piaci feltételei gyorsan változtak az adott időszakban. A megújuló energiára vonatkozó kötelező célkitűzések teljesítése érdekében a tagállamoknak ösztönözniük kellett a megújuló energiára irányuló projektekbe történő beruházásokat, amelyek állami beruházási támogatás nélkül adott esetben nem vonzottak elegendő magántőkét, figyelembe véve az ilyen beruházások kockázati profilját a múltban, amikor az érintett technológiák még a fejlődésük korai szakaszában voltak.

A Bizottság úgy véli, hogy az energiaunió irányításáról szóló rendelet szerinti új programozási és nyomonkövetési mechanizmus segíteni fogja a tagállamokat abban, hogy meghatározzák a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan 2030-ra kitűzött legalább 32 %-os cél eléréséhez szükséges erőfeszítéseket. Az energiaunió irányításáról szóló rendelet annak kockázatát csökkentő eszközöket tartalmaz, hogy a tagállamok vagy túlteljesítsenek, vagy alulteljesítsenek a megújuló energiaforrások terén (például ajánlások és uniós szintű intézkedésekre vonatkozó javaslatok). Ez fontos annak a kockázatnak a csökkentése érdekében, hogy a tagállamok egyéni hozzájárulásainak értékelésekor uniós szintű hiányosság jelentkezzen.

Az energiaunió irányításáról szóló rendeletben foglalt iteratív folyamat lehetővé teszi a tagállamokban fennálló helyzet szoros nyomon követését. Amint sor kerül a tagállami információk elemzésére, a Bizottság szükség esetén gyorsan fog reagálni.

A Bizottság véleménye szerint az átültetési időszak elég hosszú ahhoz, hogy lehetővé tegye az egyes tagállamok általi, időben történő átültetést.

Következtetések és ajánlások

A 2017. évi adatok szerint a tagállamok egy részének valóban fokoznia kell erőfeszítéseit nemcsak a villamosenergia-ágazatban, hanem a fűtés és hűtés, valamint a közlekedés ágazatában is ahhoz, hogy teljesítse a 2020-ra kitűzött céljait.

Összességében véve azáltal, hogy a végsőenergia-fogyasztásán belül a megújuló energiaforrások részaránya eléri a 17,5 %-ot (2017. évi adat), az EU jó úton halad a 2020-ra kitűzött 20 %-os céljának elérése felé.

A Bizottság nyomon követi a megújuló energiaforrások fejlesztésével kapcsolatos előrehaladást, és szoros kapcsolatban áll a tagállamokkal. Folyamatban van az erőfeszítések mozgósítása.

A Bizottság elfogadja az ajánlást, és fokozni fogja erőfeszítéseit, hogy aktívan támogassa a tagállamokat e tekintetben, és elősegítse a szükséges együttműködést.

A megújuló energiáról szóló, 2019. április 9-i 4. eredményjelentésben az Európai Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a megújuló energiaforrások három ágazaton belüli használata, valamint az energiafogyasztás csökkentése érdekében.

Az Európai Bizottság azt ajánlja a tagállamoknak, hogy vegyék fontolóra az I. megújulóenergia-irányelvben foglalt statisztikai átruházás igénybevételének lehetőségét azért, hogy hiány esetén biztosítsák a cél elérését, vagy hogy potenciális többleteiket más tagállamok számára értékesítsék.

Az I. megújulóenergia-irányelv egyértelmű ütemtervet ír elő az egyes tagállamok által elért előrehaladás kétévenkénti nyomon követésére, ami szükségszerűen kapcsolódik a statisztikák görgetett éves felhasználásához.

Az energiastatisztika vonatkozásában a Bizottság hivatkozik a 28. és a 29. pontra adott közös válaszára.

A Bizottság elfogadja az ajánlást.

A Bizottság együtt fog működni a tagállamokkal, hogy két hónappal csökkenjen az éves energiastatisztikák megszületésének a határideje.

A Bizottság javaslatot tett az energiastatisztikáról szóló rendelet ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében történő módosítására a 2019 áprilisi szolgálatközi konzultáció során. A módosítás nem érinti az éves energiastatisztika jelentési határidejét, ugyanakkor egy hónappal fel fogja gyorsítani a villamos energiára és a szénre (beleértve a szél- és napenergiát) vonatkozó havi adatok közzétételét (három hónapról két hónapra csökkenti a jelentési határidőt).

A Bizottság 2016-ban projektet indított a tagállamokkal közösen a megújuló energiaforrások részarányára vonatkozó éves energiastatisztikai becslések, egyenlegek és mutatók közzétételének felgyorsítására.

Az I. megújulóenergia-irányelv átdolgozása ((EU) 2018/2001 irányelv) számos kezdeményezést tartalmaz az aukciók igénybevételének, valamint a polgárok és az energiaközösségek részvételének fokozására, továbbá a fogyasztókkal kapcsolatos keretszabályozás létrehozására.

a) A Bizottság elfogadja az ajánlást.

b) A Bizottság elfogadja az ajánlást.

Az aukciók terén az egyes tagállamok által elért előrehaladás nyomon követésére és annak a velük történő megvitatására az eredményjelentésük utánkövetése keretében fog sor kerülni a jelenlegi időszak végéig.

A Bizottság elfogadja az ajánlást.

A II. megújulóenergia-irányelv valójában foglalkozik ezzel a kérdéssel, és további kötelezettségekre is javaslatot tesz a hálózathoz való csatlakozásra vonatkozó engedélyezési és egyszerű értesítésre irányuló eljárás felgyorsítására. A Bizottság figyelemmel fogja kísérni az irányelv átültetését ebben az összefüggésben, és lépéseket tesz a megfelelés biztosítása érdekében.

A Bizottság osztja azt az álláspontot, hogy a hálózati beruházások rendkívül fontosak a megújuló energiaforrások elterjesztése szempontjából.

a) A Bizottság részben elfogadja az ajánlást.

A hálózatfejlesztéssel kapcsolatos problémák kezelése azonban a tagállamok hatáskörébe tartozik. A Bizottság az energiaunió irányításának tágabb összefüggésében fog foglalkozni a kérdéssel, méghozzá az energiaunió irányításáról szóló rendelet szerinti nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek kapcsán, melynek során az infrastrukturális fejlesztések elemzésére is sor kerül majd.

b) A Bizottság részben elfogadja az ajánlást.

A hálózatfejlesztéssel kapcsolatos problémák kezelése azonban a tagállamok hatáskörébe tartozik. A Bizottság az energiaunió irányításának tágabb összefüggésében fogja megvizsgálni a kérdést, méghozzá az energiaunió irányításáról szóló rendelet szerinti nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek kapcsán, melynek során az infrastrukturális fejlesztések elemzésére is sor kerül majd.

c) A Bizottság elfogadja az ajánlást az ERFA és Kohéziós Alap által társfinanszírozott 2014–2020-as operatív programokra vonatkozóan, és továbbra is támogatni fogja a végrehajtást, beleértve az intelligens energiahálózatok és a rendszerösszekötők számára rendelkezésre álló előirányzatokat is.

A Bizottság elismeri annak fontosságát, hogy a közpénzből nyújtott támogatást a szükséges minimumra korlátozzák abban az esetben, ha a jövedelemtermelő projekteknél fennmaradó finanszírozási hiánnyal kell számolni. A projektek kiválasztásáért felelős tagállami irányító hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az állami finanszírozás ne helyettesítse, hanem adott esetben kiegészítse és ösztönözze a magánberuházásokat, az állami támogatási szabályokkal összhangban. A Bizottság mindazonáltal emlékeztet arra, hogy a szél- és fotovoltaikus napenergiára irányuló projektek piaci feltételei gyorsan változtak az adott időszakban, és a megújuló energiára vonatkozó kötelező célkitűzések teljesítése érdekében a tagállamoknak ösztönözniük kellett a megújuló energiára irányuló projektekbe történő beruházásokat, amelyek állami beruházási támogatás nélkül adott esetben nem vonzottak elegendő magántőkét, figyelembe véve az ilyen beruházások kockázati profilját a múltban, amikor az érintett technológiák még a fejlődésük korai szakaszában voltak.

A Bizottság úgy véli, hogy az energiaunió irányításáról szóló rendelet szerinti új programozási és nyomonkövetési mechanizmus elő fogja segíteni a tagállamok aktív részvételét abban, hogy meghatározzák a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan 2030-ra kitűzött legalább 32 %-os cél eléréséhez szükséges erőfeszítéseket. Az energiaunió irányításáról szóló rendelet annak kockázatát csökkentő eszközöket tartalmaz, hogy a tagállamok vagy túlteljesítsenek, vagy alulteljesítsenek a megújuló energiaforrások terén (például ajánlások és uniós szintű intézkedések). Ez fontos annak a kockázatnak a csökkentése érdekében, hogy a tagállamok egyéni hozzájárulásainak értékelésekor uniós szintű hiányosság jelentkezzen.

A Bizottság elfogadja az ajánlást.

A Bizottság szorosan nyomon fogja követi az energiaunió irányításáról szóló rendelet végrehajtását és a II. megújulóenergia-irányelv átültetési folyamatát (amely 2021. június 30-án ér véget).

A Bizottság az energiaunió irányításáról szóló rendeletben előírtaknak megfelelően be fog számolni a „tiszta energiákra” irányuló csomag végrehajtása terén elért eredményekről.

Végjegyzetek

¹ GWh: a nagy villamos erőművek kibocsátásának mértékegysége. Egy kWh az egy órán át egyenletesen használt egy kilowatt áramnak felel meg.

² Eurostat, „EU reference scenario 2016, energy, transport and GHG emissions, trends to 2050”, 2016. július, 53. o.

³ Noha a fotovoltaikus napenergia és a naphőenergia villamosenergia-termelésre történő alkalmazását rendszerint összevonják, az Unió egészében a kapacitás 98%-át a fotovoltaikus napenergia teszi ki. Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA), „Renewable capacity statistics 2018”, 2018. január, 21–27. o.

⁴ A fotovoltaikus napenergia a napfény fotovoltaikus panelek segítségével villamos energiává történő átalakítását jelenti.

⁵ Európai Környezetvédelmi Ügynökség, „EEA greenhouse gas - data viewer”, 2017, https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/data/data-viewers/greenhouse-gases-viewer.

⁶ COM(2014) 15 final, „Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra”.

⁷ COM(2011) 112 final, „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve”.

⁸ Az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatala [US Energy Information Administration], „Levelized Cost and Levelized Avoided Cost of New Generation Resources in the Annual Energy Outlook 2018”, 2018. március.

⁹ IRENA, „Renewable power generation costs in 2017”, 2018. január, 5. o. Az IRENA kormányközi szervezet, amely segíti az országokat a fenntartható energetikai jövőbe való átmenetben. A szervezet az ENSZ támogatásával működik, 160 teljes jogú taggal (beleértve 27 uniós tagállamot és magát az Uniót) és 23 csatlakozásra váró országgal (ideértve Ausztriát).

¹⁰ Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).

¹¹ Az „átalányalapú hozzájárulás” a megújulóenergiaforrás-növekedésnek – megadott objektív kritériumok (elsősorban az egy főre jutó GDP) alapján – az egyes tagállamokhoz rendelt, százalékpontban kifejezett, rögzített aránya. Általában véve ez a tényező biztosítja, hogy a megújuló energiával kapcsolatos célértékek a megújulóenergia-arány növelésének potenciálja, illetve költsége helyett inkább a tagállamok gazdasági erejét tükrözzék.

¹² Az indikatív ütemtervet az utolsó évekre ambiciózusabb módon határozták meg, tekintettel a technológiai fejlődésből és a méretgazdaságosságból fakadó várt előnyökre. A tagállamok szabadon meghatározhatták saját, lineárisabb nemzeti ütemezésüket.

¹³ COM(2016) 860 final, „Tiszta energia minden európainak”. A közlemény négy rendeletre tett javaslatot: ezek az energiaunió irányításáról szóló rendelet (amely 2018. december 24-én lépett hatályba), a villamos energia belső piacáról szóló rendelet (amelynek hatályba lépése 2019 májusára várható), a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről szóló rendelet (amelynek hatályba lépése 2019 májusára várható), valamint az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról szóló rendelet (amelynek hatályba lépése szintén 2019 májusára várható). A közlemény emellett négy irányelvet is javasolt: ezek az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv (amely 2018. július 9-én lépett hatályba), a megújuló energiáról szóló (RED II.) és az energiahatékonyságról szóló irányelv (amelyek 2018. december 24-én léptek hatályba), valamint a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelv (amelynek hatályba lépése 2019 májusára várható).

¹⁴ A Bizottság kezdetben a 27%-ot tűzte ki célul az Unió számára 2030-ra, az Európai Parlament és a Tanács azonban ezt a részarányt 32%-ra növelte.

¹⁵ „Iránymutatás a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról”, 2014/C 200/01.

¹⁶ Ugyanakkor a legfeljebb 500 kW kapacitású új kisméretű létesítmények, valamint a legfeljebb 3 MW kapacitású (vagy három turbinával rendelkező) szélerőművek és a 2016 előtt aláírt szerződések esetében továbbra is alkalmazhatók átvételi árak.

¹⁷ A tagállamok a versenyeztetési eljárásokat meghatározott technológiákra korlátozhatják, amennyiben a támogatási rendszer megújuló forrásokból villamosenergiát előállító minden termelő előtt való megnyitása nem vezetne optimális eredményre.

¹⁸ COM(2018) 372 final, az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat, „Indokolás”, 4. szakasz, valamint (14) preambulumbekezdés, 7., illetve 12. o.

¹⁹ Gyorsvizsgálat: A kohéziós politika forrásainak elosztása a tagállamok körében a 2021–2027-es időszakban, 1. ábra és 9. táblázat. Európai Számvevőszék, 2019. március.

²⁰ SWD(2016) 418 final, a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot (átdolgozás) kísérő hatásvizsgálat, COM(2016) 767 final, 2. rész, 190. o.

²¹ Energiaügyi Főigazgatóság (ENER), Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (REGIO), Versenypolitikai Főigazgatóság (COMP), Éghajlatpolitikai Főigazgatóság (CLIMA), valamint Környezetvédelmi Főigazgatóság (ENV).

²² 2005 az az év, amikor először álltak rendelkezésre adatok a megújuló energiaforrásoknak a bruttó végsőenergia-felhasználáson belüli részarányára vonatkozóan.

²³ A tagállamok a RED I. irányelvben foglaltaknál ambiciózusabb összesített nemzeti célértékeket és közlekedésre vonatkozó ágazati célértéket is meghatározhattak.

²⁴ https://ec.europa.eu/eurostat/web/energy/data/shares.

²⁵ Millió tonna olajegyenérték (Mtoe): az egymillió tonna nyersolaj elégetésével felszabaduló energia mennyisége.

²⁶ Az Európai Parlament és a Tanács 1099/2008/EK rendelete (2008. október 22.) az energiastatisztikáról (HL L 304., 2008.11.14., 1. o.).

²⁷ Az Európai Parlament és a Tanács 1099/2008/EK rendelete (2008. október 22.) az energiastatisztikáról (HL L 304., 2008.11.14., B. melléklet, 48. o.).

²⁸ https://ec.europa.eu/commission/publications/4th-state-energy-union_en.

²⁹ Megújuló energiaforráson alapuló mikrolétesítmények tulajdonosai, akik villamos energiát termelnek és fogyasztanak saját szükségleteik egészének vagy egy részének fedezésére, aminek során a felesleges villamos energiát betáplálhatják a hálózatba.

³⁰ Megújuló energiaforráson alapuló létesítmények tulajdonosai által az e létesítmények által termelt energia értékesítése és kezelése céljából létrehozott csoportosulások.

³¹ SWD(2016) 417 final, a 2009/28/EK irányelv célravezető és hatásos szabályozás tekintetében történő értékelése a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló irányelvre irányuló javaslathoz (átdolgozás), 5. o.

³² 16/2015. sz. különjelentés: „Az energiaellátás biztonságának javítása a belső energiapiac megvalósításával: több erőfeszítésre van szükség”.

³³ Ecofys, „Design features of support schemes for renewable electricity”, 2014. január 27.

³⁴ Kilowatt peak (kWp): egy fotovoltaikus panel csúcsteljesítménye. A fotovoltaikus panelek működésük során kilowattórában (kWh) termelnek. Például a 300 kWp csúcsteljesítménnyel rendelkező fotovoltaikus panelek maximális kapacitáson működve egy óra alatt 300 kWh-t termelnek.

³⁵ Agora Energiewende, „Die Energiewende im Stromsektor: Stand der Dinge 2017. Rückblick auf die wesentlichen Entwicklungen sowie Ausblick auf 2018”, 7–4. ábra, 46. o.

³⁶ http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=nrg_pc_204∓lang=en.

³⁷ http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=nrg_pc_205∓lang=en.

³⁸ 2017-ben az igazolások értéke nem érte el a 39 zł (9 euró)/MWh-t, miközben a villamos energia átlagára 164 zł (39 euró)/MWh volt. Más szóval a termelők 202 zł (48 euró)/MWh-s átlagjövedelmének mindössze 19,2%-a származott az igazolásokból.

³⁹ A RED I. irányelv „REFIT” értékelése, 6. o.

⁴⁰ A 2018-as aukciókon Görögországban kínált súlyozott átlagárak az alábbiak szerint alakultak: fotovoltaikus napenergia (max. 1 MW) 78,4 euró/MWh; fotovoltaikus napenergia (1–20 MW) 63,8 euró/MWh; szélenergia (3–50 MW) 69,5 euró/MWh.

⁴¹ A 2017-es aukciókon Lengyelországban kínált árak 195 zł (47 euró)/MWh és 390 zł (93 euró)/MWh között mozogtak a fotovoltaikus napenergia esetében (max. 1 MW), illetve 285 zł (68 euró)/MWh és 320 zł (76 euró)/MWh között a szélenergia esetében (max. 1 MW).

⁴² A szélenergiával foglalkozó WindEurope szervezet szerint 1985-ben egy szárazföldi szélerőmű átlagos kapacitása 1 MW alatt volt; 2012-re ez 2,5 MW-ra nőtt, 2018-ban pedig 2,5 és 3 MW között mozgott. Napjainkban léteznek 7,5 MW kapacitású erőművek, a tervekben szerepelnek 15 MW kapacitásúak, és elméletileg a közeljövőben a 20 MW is lehetséges.

⁴³ Magazin für Wind-, Solar- und Bioenergien, „Bürger sind die wahren Treiber der Energiewende”, 2018. február.

⁴⁴ Például: EARSeL 34^th Symposium Proceedings, „Spatial consequences of adopting selected criteria for wind farm siting”, 2014. június.

⁴⁵ Ingadozó teljesítményű az olyan energiaforrásokból származó villamos energia, amelyek valamely külső tényező miatt nem folyamatosan termelnek. A szélerőművek például nem termelnek villamos energiát, ha nem fúj a szél; a fotovoltaikus létesítmények nem termelnek éjszaka vagy akkor, ha vastag felhőréteg takarja el a napot.

⁴⁶ Az ingadozó teljesítményű megújuló energiaforrások, például a szél- és a napenergia hálózatba történő integrálásához az energiatárolási technológiák alkalmazását is jelentősen növelni kell, elősegítendő a kereslet és a kínálat kiegyensúlyozását. Az energiatároláshoz nyújtott uniós támogatásról szóló, 2019 áprilisában közzétett tájékoztató dokumentumunk azonban több kihívásra is felhívja a figyelmet az energiatárolási technológiák Unión belüli fejlesztése és bevezetése tekintetében.

⁴⁷ A rendszerösszekötő kapacitás egy ország nettó átviteli kapacitása és a telepített villamosenergia-termelési kapacitása közötti arányt jelenti.

⁴⁸ A hurokáramlások az energia tervezett (piaci ügyletek révén meghatározott) áramlása és a fizikai energiaáramlás (a villamosenergia-hálózaton belüli tényleges áramlás) közötti eltéréseket jelentik. Thema Consulting Group, „Loop-flows Final advice”, 2013. október, 4. o.

⁴⁹ Nemzeti vagy regionális állami vagy magánszervezet, amely felel az energia földgáz vagy villamos energia formájában, rögzített infrastruktúra útján történő szállításáért.

⁵⁰ COM(2017) 718 final, „Közlemény Európa energiahálózatainak megerősítéséről”.

⁵¹ IRENA, „Renewable Energy Prospects for the European Union”, 2018. február, 117. o.

⁵² Az elért százalékos arány csökkenő sorrendjében ezek a tagállamok a következők: Írország, Olaszország, Románia, Portugália, Észtország, Lettország, Litvánia, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Lengyelország, Ciprus és Málta. COM(2015) 82, „Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzés elérése Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre”, 5. o.

⁵³ A Tanács 2014. október 23–24-i következtetései.

⁵⁴ COM(2014) 330 final, „Európai energiabiztonsági stratégia”.

⁵⁵ A Bizottság villamosenergia-hálózati összekapcsoltsági célkitűzésekkel foglalkozó szakértői csoportjának jelentése: „Towards a sustainable and integrated Europe”, 2017. november, 3. melléklet.

⁵⁶ E lengyel projekt esetében később kiderült, hogy az előre jelzett belső megtérülési ráta (IRR) nem valósult meg (lásd: 6. háttérmagyarázat).

⁵⁷ Olyan kamatláb, amelyet a vonatkozó tőke költségével összevetve egy projekt életképességének meghatározásához használnak.

⁵⁸ OECD, „Long-term interest rates”, http://data.oecd.org/interest/long-term-interest-rates.htm, (2019. január 9-i állapot).

⁵⁹ Azon évek száma, amelyek alatt egy befektetésből származó jövedelem fedezi a befektetés költségét.

⁶⁰ 6/2014. sz. különjelentés: „Jó eredményeket ért-e el a kohéziós politikához rendelt forrásokból a megújulóenergia-termeléshez nyújtott támogatás”, 43. bekezdés.

⁶¹ Cseh Köztársaság, „A megújuló energiaforrásokból történő energiatermelés támogatására elkülönített források”, Nejvyssi kontrolni urad, 2014; Dánia, „Jelentés a fotovoltaikus létesítmények támogatásáról szóló jogszabály módosításáról ”, Rigsrevisionen, 2014; Ciprus, „Megújuló energiaforrások”, Ελεγκτική Υπηρεσία της Δημοκρατίας της Κύπρου, 2016; valamint az Egyesült Királyság, „A megújuló villamos energiára irányuló első szerződések”, National Audit Office, 2014.

⁶² Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (átdolgozás) (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

⁶³ Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 16. o.).

⁶⁴ a) energiabiztonság; b) belső energiapiac; c) energiahatékonyság; d) a gazdaság dekarbonizációja; e) kutatás, innováció és versenyképesség.

⁶⁵ REFIT értékelés, 5. o.

⁶⁶ http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/docs/Wind_farms.pdf

A számvevőszéki csoport

Ellenőrzéseinek eredményeit a Számvevőszék különjelentésekben mutatja be, amelyek egy adott költségvetési területhez kapcsolódó uniós szakpolitikákkal és programokkal, illetve az irányítással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Hogy ellenőrzési munkája maximális hatást érjen el, témái megválasztásakor és feladatai megtervezésekor a Számvevőszék tekintetbe veszi a teljesítmény-, illetve szabályszerűségi kockázatokat, az érintett bevétel vagy kiadás nagyságát, a várható fejleményeket, valamint a politika és a nagyközönség érdeklődését.

Ezt a teljesítmény-ellenőrzést a kohéziós, növekedési és társadalmi befogadási beruházások kiadási területeire szakosodott, Iliana Ivanova számvevőszéki tag elnökölte II. Kamara végezte. Az ellenőrzést George Pufan számvevőszéki tag vezette, Patrick Weldon kabinetfőnök és Mircea Radulescu, a kabinet attaséja; Niels Brokopp ügyvezető; Chrysoula Latopoulou feladatfelelős; Fernando Pascual Gil, Katarzyna Solarek, Lutz Venske, Radka Papouskova, Francisco De Assis Carretero Llorente és Pirmin Getzner számvevők támogatásával. Nyelvi támogatás: Thomas Everett, Elli-Anna Tzortzi és Paulina Pruszko.

Balról jobbra: Pirmin Getzner, Thomas Everett, Chrysoula Latopoulou, Patrick Weldon, Fernando Pascual Gil, George Pufan, Lutz Venske, Radka Papouskova, Niels-Erik Brokopp, Katarzyna Solarek.

Elérhetőség

EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK
12, rue Alcide De Gasperi
1615 Luxembourg
LUXEMBOURG

Telefon: +352 4398-1
Megkeresés: eca.europa.eu/hu/Pages/ContactForm.aspx
Weboldal: eca.europa.eu
Twitter: @EUAuditors

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2019

© Európai Unió, 2019

Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.

KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL?

Személyesen
Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Telefonon vagy e-mailben
A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást

• az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért),
• a rendes díjszabású telefonszámon: +32 22999696, vagy
• e-mailen: https://europa.eu/european-union/contact_hu

INFORMÁCIÓKAT KERES AZ EU-RÓL?

Online
Az Europa portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: https://europa.eu/european-union/contact_hu

Uniós kiadványok
Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: (https://publications.europa.eu/hu/publications). Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: https://europa.eu/european-union/contact_hu).

Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok
Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu

Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok
A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa.eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.