Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA Észtország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról és Észtország 2012–2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programjának tanácsi véleményezéséről /* COM/2013/0356 final - 2013/ () */
Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA Észtország 2013. évi nemzeti
reformprogramjáról
és Észtország 2012–2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programjának
tanácsi véleményezéséről AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2)
bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére, tekintettel a költségvetési egyenleg
felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák
felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK
tanácsi rendeletre[1]
és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság ajánlására[2], tekintettel az Európai Parlament
állásfoglalásaira[3], tekintettel az Európai Tanács
következtetéseire, tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság
véleményére, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal
folytatott konzultációt követően, mivel: (1) Az Európai Tanács 2010.
március 26-án elfogadta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a
gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és foglalkoztatást
célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a
kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség
annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható
növekedés és a versenyképesség terén. (2) A Bizottság javaslatai
alapján a Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió
gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást
(2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok
foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot[4], melyek együtt alkotják az
„integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti
gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált
iránymutatásokat. (3) Az állam-, illetve
kormányfők 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és
Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges
ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és
euróövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó
intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az
Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások
végrehajtása iránt. (4) A Tanács 2012. július 6-án
ajánlást fogadott el Észtország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint
véleményezte Észtország 2011–2015-ös időszakra vonatkozó, aktualizált
stabilitási programját. (5) A Bizottság
2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést[5], amely elindítja a
gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak
2012. november 28-án a Bizottság a makrogazdasági egyensúlyhiányok
megelőzéséréről és kiigazításáról szóló 1176/2011/EU rendelet alapján
elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést[6], amelyben Észtországot nem
sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra
kerül sor. (6) Az Európai Tanács 2013.
március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és
a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat..
Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedésbarát költségvetési konszolidációt
kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás
rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet,
kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit,
valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást. (7) Észtország 2013. április
30-án benyújtotta a 2012–2017-es időszakra vonatkozó 2013. évi stabilitási
programját és 2013. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok
figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került
sor. (8) A 2013. évi stabilitási
programnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács
úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket
alátámasztó 2013–2014-es makrogazdasági forgatókönyv megalapozott, a reál GDP
tervezett növekedése átlagosan mintegy 3,3 %. A Bizottság 2013. évi
tavaszi előrejelzésében a 2013–2014-re prognosztizált növekedés
3,5 %. Észtország GPD-arányos államháztartási hiánya 2012-ben 0,3 %
volt. A program megerősíti a strukturális többletet tartalmazó középtávú
célkitűzést. Ezen célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírtnál
ambiciózusabb. Mivel Észtország 2012-es strukturális egyenlege többlettel
rendelkezett, a középtávú célkitűzést egy évvel előbb teljesítette a
korábbi programban előre jelzettnél. A stabilitási programban
körvonalazott költségvetési stratégia kiegyensúlyozott növekedést szolgáló
olyan fenntartható költségvetési politika biztosítására irányul, amely a
középtávú célkitűzés megőrzésével kellő mértékű
költségvetési tartalékot eredményez, és csökkenti a munka adóterhét. A program
szerint a GDP 0,5 %-át kitevő 2013-as tervezett államháztartási hiány
várhatóan javul majd az előrejelzés időszakában, e szerint az
államháztartás 2014-re egyensúlyba kerül, azt követően pedig többlettel
rendelkezik. Az újraszámított strukturális egyenleg általános értékelése
alapján –, amely kiterjed a kiadási referenciaértékre is – megállapítható, hogy
Észtország 2013-ban nem távolodik el jelentősen a középtávú
célkitűzéstől, 2014-ben pedig ismét strukturális többlettel
rendelkezik majd. Jóval 60% alatti a GDP-arányos államadósság, amely a program
szerint 2013 után csökkenni fog, mígnem 2015–2016-ban eléri a 9%-os szintet.
Észtország a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és
kormányzásról szóló szerződéssel összhangban strukturális költségvetési
egyenlegre vonatkozó szabály bevezetését tervezi 2013-ban. A költségvetési
szabályt bevezetésétől kezdve még kiegészíti az is, hogy megerősítik
a többéves kiadási célkitűzések kötelező jellegét is. (9) A munkaerőpiacot
illetően a foglalkoztatás növekedése folyamatos, ugyanakkor továbbra is olyan
szűk keresztmetszetek állnak a növekedés útjában, mint a tartós
munkanélküliség és a tartós ifjúsági munkanélküliség, a készségkereslet és
-kínálat közötti eltérések, a munkaerőhiány fokozódása, ideértve a tartós
egészségügyi problémák miatt kieső munkaerőt. Rugalmasabbá és
célirányosabbá kell tenni a szociális ellátórendszert, hogy az támogassa és
ösztönözze a munkanélkülieket és az újrafoglalkoztatható inaktív személyeket,
ezzel egyidejűleg meg kell erősíteni a leginkább rászorulók bevonását
biztosító aktivizálási intézkedéseket. A családpolitikai kiadásokat
költségvetési szempontból semleges módon lehetne költséghatékonyabbá tenni,
többek között a szülőknek járó juttatások hatékonyabb intézkedésekbe
történő átcsoportosításával, például a nők foglalkoztatására
várhatóan pozitív hatást gyakorló gyermekgondozási szolgálatok révén. A régiók
gazdasági fejlődését a láthatóbb eredmények érdekében koordináltabb módon
kell kezelni. (10) Az oktatás és képzés terén
Észtországnak részben sikerült végrehajtania a 2012-es ajánlásokat, 2012-ben
elfogadásra került a felsőoktatási reform, illetve az új átfogó
szakoktatási és szakképzési reformot várhatóan 2013-ban elfogadják.
Észtországnak különös figyelmet kell fordítania a szociális partnerek
megfelelő részvételére, hogy a szakképzésben kellő számban álljon
rendelkezésre tanulószerződéses gyakorlati képzés. A középfokú oktatás
ésszerűsítése továbbra is azon fontos kötelezettségvállalások közé
tartozik, amelyek teljesítése még várat magára. A még mindig viszonylag magas
ifjúsági munkanélküliséget annak fényében kell kezelni, hogy magas a
szakoktatást, illetve szakképzést el nem végzett személyek aránya. Észtország
máig sem kezelte kellőképpen az alacsonyan képzett munkavállalók egész
életen át tartó tanulási programokban való részvételét, és az ifjúsági
munkanélküliséggel kapcsolatos intézkedések nem minden esetben elégítik ki
hitelt érdemlően a munkaerőpiac igényeit. Az állami kutatási ágazat
és a gazdaság összekapcsolásának hiánya továbbra is akadályozza a
termelékenység növekedését, illetve hatással van Észtország versenyképességére.
Ezen túlmenően, a gazdaság kis mérete következtében további kihívást
jelent a kutatási és innovációs rendszer nemzetköziesedése és priorizálása. (11) Észtország energiaintenzitása
továbbra is nagyon magas. A kormány bizonyos lépései ellenére folytatni,
illetve fokozni kell az ez irányú erőfeszítéseket, nagyobb hangsúlyt
fektetve a lakóépületek felújítására. Az észtországi újautó-flotta a
legenergiaigényesebb az EU-ban, és a fogyasztói minták az üzemanyagokra
kivetett jövedéki adó ellenére sem változnak. További intézkedések hiányában
Észtország valószínűleg nem lesz képes teljesíteni az üvegházhatású gázok
kibocsátására vonatkozóan megállapított célértéket, különösen ha elmaradnak az
épületek és a közlekedés esetében meghozandó intézkedések. Észtország
energiapiaca továbbra is viszonylag elszigetelt, mivel nincsenek
kellőképpen kiépítve a határain átnyúló összeköttetések. (12) A helyi önkormányzatok által
történő, törvényben rögzített szolgáltatásnyújtás az ágazatok többségében
nem hatékony, különösen a tartós ápolás-gondozás, a családtámogatási
szolgáltatások, az egészségügyi ellátás, az oktatás és a közlekedés területén. Mindez
a helyi önkormányzatok gyenge közigazgatási kapacitásának, valamint az
önkormányzati bevételek és a rájuk ruházott felelősségek közötti
aránytalanságoknak tulajdonítható. Ez idáig nem került kidolgozásra egy olyan
megvalósítható terv, amely a helyi közigazgatás javítását tűzné ki célul. (13) Az európai szemeszterrel
összefüggésben a Bizottság elvégezte Észtország gazdaságpolitikájának átfogó
elemzését, értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot.
Figyelembe vette nemcsak a programok Észtország fenntartható költségvetési,
valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott
jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak
és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását
uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell
megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai
szemeszter keretében tett ajánlásait. (14) A Tanács ezen értékelés
fényében megvizsgálta Észtország stabilitási programját, és arról alkotott
véleményét[7]
különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi. (15) Az európai szemeszter
keretében a Bizottság elkészítette az euróövezet egészének gazdaságpolitikájára
vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon
tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euró. Észtországnak ezen ajánlások teljes
körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is
gondoskodnia kell, AJÁNLJA, hogy Észtország a
2013–2014-ben tegyen intézkedéseket a következők érdekében: 1. Folytasson növekedésbarát költségvetési
politikát és a terveknek megfelelően tartsa fenn a költségvetés rendezett
pozícióját, biztosítva a programidőszak alatt a középtávú célnak való
megfelelést. A középtávú költségvetési kereten belül egészítse ki a tervezett
költségvetési szabályt kötelezőbb jellegű többéves kiadási
szabályokkal, továbbá fokozza az állami kiadások hatékonyságát. 2. A különböző meglévő szociális
ellátórendszerek ésszerűsítésével, valamint a juttatások rugalmasabbá és
célirányosabbá tételével javítsa a munkára ösztönzést. Javítsa a szociális
szolgáltatásokat, beleértve a gyermekgondozást, és ezzel egyidejűleg
növelje a családpolitika eredményességét és a költséghatékonyságát. Fokozza a
tartós munkanélküliek, valamint a rokkantsági járadékban és keresőképtelenségi
ellátásban részesülők munkaerőpiacra történő visszatérését
megkönnyítő aktivizálási intézkedéseket. Dolgozzon ki koordinált
stratégiát a magas munkanélküliség sújtotta régiók gazdasági fejlődésének
elősegítésére. 3. Folytassa az oktatási és képzési
rendszerek munkaerőpiachoz való igazítására irányuló erőfeszítéseket,
többek között a szociális partnerek további bevonásával és az ifjúsági
munkanélküliség kezelésére irányuló célzott intézkedések végrehajtásával.
Növelje jelentős mértékben az alacsonyan képzett munkavállalók egész
életen át tartó tanulási programokban való részvételét. Fokozza a kutatási és
innovációs rendszerek priorizálására és nemzetköziesedésére irányuló
erőfeszítéseket, továbbá erősítse meg az üzleti szektor, a felsőoktatás
és a kutatóintézetek közötti együttműködést. 4. Javítson az energiahatékonyságon,
különösen az épületek és a közlekedés esetében, továbbá fokozza a
környezetvédelmi ösztönzőket a gépjárművek és a hulladékkezelés
területén, ennek részeként pedig vegye számításba a gépjárművek
megadóztatását és/vagy az üzemanyagokra kivetett jövedéki adó emelését.
Erősítse a határain átnyúló energia-összeköttetések kiépítését az
energiaforrások diverzifikálása és az energiapiaci verseny előmozdítása
érdekében. 5. Teremtsen megfelelőbb egyensúlyt a
helyi önkormányzatok bevételei és az önkormányzatokra ruházott
felelősségek között. Növelje a helyi önkormányzatok hatékonyságát és
biztosítson minőségi helyi közszolgáltatásokat. Kelt Brüsszelben, -án/-én. a
Tanács részéről az
elnök [1] HL L 209., 1997.8.2., 1. o. [2] COM(2013) 356 final. [3] P7_TA(2013)0052 és P7_TA(2013)0053. [4] A Tanács 2013. április 22-i
2013/208/EU határozata. [5] COM(2012) 750 final. [6] COM(2012) 751 final. [7] Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének
(2) bekezdése értelmében.