<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.5-->
  <head>
    <title>2021-01-202101C121201903080-00-TRA-DOC-HU-CONCL-C-0308-19-202005678-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="30/06/2020" name="CustomProvisoryEditionDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="3/02/2021 15:01:00" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="CNC" name="TypeDoc"/>
    <meta content="N2FCKKNYVWwEFs+FOHIgKyE1F2Ce4q/VrG2JJYAlY9qdZX3U/j0bXNxvSVYZht+EYcJcZTEN5DH9lE9+ge6gg+7S11pK251guTOKHtempLk4boRDCXhjNaWRYUR2hwyJpVzo3Q3CZu1cnsfhP7w4Fjx5Y46DLXLgHJzBwKPPmJE=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="valenvi" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="0308" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2019" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="FAST_document_go_ok" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="CNC_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 29/04/2020 09:59:52" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="73bddc5597554037ab6711c7f55aa56f" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0308" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="RP" name="NatureAff"/>
    <meta content="RP" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
    <meta content="OzlDInn1vnK6lrInkPhlp+vbl3GkDAdXyHaBJUW6dpmvdx5S7Bn6y2JbfEGjNrFK2Jbvxa6U7dQJAYMXVZ5nKure8MX3GeEKBnZ/gpbSx01GTqNE9xO0l3zgP9Mkfcnp" name="GeneratedGenDocVersion"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId25" style="first"/>
      <div id="rId21" style="even">Pitruzzella főtanácsnok indítványa – C‑308/19. sz. ügy</div>
      <div id="rId22" style="default">Whiteland Import Export</div>
    </div>
    <p class="C36Centre" id="para-1" title="page-1">
      GIOVANNI PITRUZZELLA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-2" title="page-1">
      FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-3" title="page-1">
      Az ismertetés napja: 2020. szeptember 3. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">1</a>
</span>)
      
    </p>
    <p class="C38Centregrasgrandespacement" id="para-4" title="page-1">
      C‑308/19. sz. ügy
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-5" title="page-1">
      Consiliul Concurenţei
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-6" title="page-1">
      kontra
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-7" title="page-1">
      Whiteland Import Export SRL
    </p>
    <p class="C39Centreespacement" id="para-8" title="page-1">
      (az Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie [legfőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-9" title="page-1">
      „Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Verseny – Kartellek – Nemzeti versenyhatóság kartellt megállapító határozata – Szankciók kiszabásának elévülési ideje – Az elévülési időt megszakító intézkedések típusai – Az antitröszt intézkedés tényleges érvényesülésének elve”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-10" title="page-1">
      
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A nemzeti bíróság a lojális együttműködés elvével és az antitröszt intézkedés tényleges érvényesülésének elvével való ellentétessége miatt mellőzheti‑e az olyan nemzeti szabályozás alkalmazását, amelynek értelmében a valamely versenyellenes magatartással kapcsolatos vizsgálat hivatalos megkezdése minősül a nemzeti versenyhatóság jogérvényesítési cselekményének elévülési idejét megszakító utolsó intézkedésnek, anélkül hogy a vizsgálat céljából később végzett eljárási cselekmények ilyen intézkedéseknek minősülnének?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdés megválaszolásához a Bíróság több uniós jogelvre – a tagállamok és az Unió közötti lojális együttműködés elvére, az antitröszt intézkedés tényleges érvényesülésének elvére, a tagállamok eljárási autonómiájának elvére, és mivel tágabb értelemben véve korlátozó jellegű jogi szabályozásról van szó, az anyagi jogi rendelkezések visszaható hatálya tilalmának elvére – vonatkozó ítélkezési gyakorlatának elemzésére van szükség, azzal, hogy ezen elvek megfelelő egyensúlyára kell törekedni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-16" title="page-3">
      „Az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-17" title="page-3">
      A tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-18" title="page-3">
      A tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-20" title="page-3">
      „(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-21" title="page-3">
      a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-22" title="page-4">
      b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-23" title="page-4">
      c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-24" title="page-4">
      d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-25" title="page-4">
      e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-26" title="page-4">
      (2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-27" title="page-4">
      (3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-31" title="page-4">
      hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből anélkül, hogy:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-32" title="page-4">
      a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-33" title="page-4">
      b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1/2003 rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">2</a>
</span>) „A szankciók kiszabására vonatkozó elévülési idők” címet viselő 25. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-35" title="page-4">
      „(1) A 23. és 24. cikk alapján a Bizottságra ruházott jogkörökre a következő elévülési idők vonatkoznak:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-36" title="page-4">
      a) három év az információkérésre vagy a helyszíni vizsgálatok lebonyolítására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-37" title="page-4">
      b) öt év minden más jogsértés esetén.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-38" title="page-5">
      (2) Az elévülési idő a jogsértés elkövetésének napján kezdődik. Folyamatos vagy ismétlődő jogsértések esetén azonban az elévülési idő a jogsértés megszűnésének napján kezdődik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-39" title="page-5">
      (3) A bírságok vagy kényszerítő bírságok elévülési idejét megszakítja a Bizottság vagy valamely tagállam versenyhatósága által a jogsértés tekintetében vizsgálat vagy eljárás céljából tett bármilyen intézkedés. Az elévülési idő azon a napon szakad meg, amelyen legalább egy olyan vállalkozás vagy vállalkozások legalább egy olyan társulása értesítést kap az intézkedésről, amely részt vett a jogsértésben. Az elévülési időt megszakító intézkedések közé tartoznak különösen a következők:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-40" title="page-5">
      a) a Bizottság vagy valamely tagállam versenyhatóságának írásbeli adatkérése;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-41" title="page-5">
      b) a Bizottság vagy valamely tagállam versenyhatósága által saját tisztviselői számára kibocsátott, vizsgálatok lefolytatására vonatkozó írásbeli megbízás;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-42" title="page-5">
      c) a Bizottság vagy valamely tagállam versenyhatósága által kezdeményezett eljárás;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-43" title="page-5">
      d) a Bizottság vagy valamely tagállam versenyhatóságának kifogásközléséről szóló értesítés.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-44" title="page-5">
      (4) Az elévülési idő megszakadása a jogsértésben részt vevő összes vállalkozásra vagy a vállalkozások összes ilyen társulására nézve bekövetkezik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-45" title="page-5">
      (5) Az elévülési idő minden megszakadás után újrakezdődik. Az elévülési idő azonban legkésőbb azon a napon jár le, amelyen az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak eltelt anélkül, hogy a Bizottság bírságot vagy kényszerítő bírságot szabott volna ki. Ez az időszak meghosszabbodik azzal az időszakkal, ameddig a (6) bekezdés szerint az elévülés nyugszik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-46" title="page-5">
      (6) A bírságok vagy kényszerítő bírságok kiszabására vonatkozó elévülés mindaddig nyugszik, amíg a Bizottság határozata a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A nemzeti jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A legea concurenței n. 21/1996 (a versenyről szóló 21/1996. sz. törvény) 5. cikke (1) bekezdésének, valamint 61. és 62. cikkének az alapeljárásra alkalmazandó és a Consiliul Concurenței (versenytanács, Románia; a továbbiakban: versenytanács) 2015. április 14‑i 13. sz. határozata meghozatalának időpontjában hatályos változata a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-49" title="page-5">
      „5. cikk – (1) Tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amelynek célja vagy hatása a román piacon vagy annak egy részén belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása:
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-50" title="page-6">
      a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb kereskedelmi feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-51" title="page-6">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-52" title="page-6">
      61. cikk – (1) A versenytanács közigazgatási szankcióknak e törvény rendelkezéseinek megsértése miatti kiszabására vonatkozó jogkörére a következő elévülési idők vonatkoznak:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-53" title="page-6">
      a) három év az 51. és 52. cikk szerinti jogsértések esetén;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-54" title="page-6">
      b) öt év az e törvény által előírt minden más jogsértés esetén.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-55" title="page-6">
      (2) A versenytanácshoz fordulás jogának elévülési ideje a jogsértés elkövetésének napján kezdődik. Folyamatos vagy ismétlődő jogsértések esetén az elévülési idő a szóban forgó utolsó versenyellenes cselekmény vagy magatartás megszűnésének napján kezdődik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-56" title="page-6">
      62. cikk – (1) A versenytanács által előzetes vizsgálat vagy bármely jogsértéssel kapcsolatos vizsgálat megkezdése céljából hozott minden intézkedés megszakítja a 61. cikkben előírt elévülési időket. Az elévülési idő azon a napon szakad meg, amelyen legalább egy olyan gazdasági szereplővel vagy gazdasági szereplők legalább egy olyan társulásával közlik a versenytanács intézkedését, amely részt vett a jogsértésben.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-57" title="page-6">
      (2) A versenytanács által meghozható és az elévülési időt megszakító intézkedések elsősorban a következők:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-58" title="page-6">
      a) írásbeli adatkérések;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-59" title="page-6">
      b) a versenytanács elnökének vizsgálat megindítására vonatkozó határozata;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-60" title="page-6">
      c) bírósági eljárás megindítása.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-61" title="page-6">
      (3) Az elévülési idő megszakadása a jogsértésben részt vevő összes gazdasági szereplőre vagy a gazdasági szereplők összes ilyen társulására nézve bekövetkezik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-62" title="page-6">
      (4) Az elévülési idő minden megszakadás után azonos időtartamban újrakezdődik a (2) bekezdésben meghatározott intézkedések egyike versenytanács általi meghozatalának napján. Az elévülési idő legkésőbb azon a napon jár le, amelyen a szóban forgó jogsértés elévülési ideje kétszeresének megfelelő időszak eltelt anélkül, hogy a versenytanács az e törvényben meghatározott szankciók egyikét kiszabta volna.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A versenyről szóló 21/1996. sz. törvény 61. és 62. cikkének az előző pontban hivatkozott rendelkezéseit módosította a versenyről szóló 21/1996. sz. törvény módosításáról és kiegészítéséről, valamint a 2015‑ben közpénzekből kifizetett személyzeti kiadásokról és a költségvetési kiadással kapcsolatos más intézkedésekről szóló 83/2014. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet kiegészítéséről szóló, 2015. június 30‑i 31. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet; e rendelkezések helyébe a törvény újbóli kihirdetését követően a 63. és 64. cikk lépett, amelyek szövege a következő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-64" title="page-7">
      „63. cikk [korábbi 61. cikk] – (1) A versenytanács közigazgatási szankcióknak e törvény rendelkezéseinek megsértése miatti kiszabására vonatkozó jogkörére a következő elévülési idők vonatkoznak:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-65" title="page-7">
      a) három év az 53. és 54. cikk szerinti jogsértések esetén;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-66" title="page-7">
      b) öt év az e törvény által előírt minden más jogsértés esetén.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-67" title="page-7">
      (2) A versenytanács szankció kiszabásához való jogának elévülési ideje a jogsértés elkövetésének napján kezdődik. Folyamatos vagy ismétlődő jogsértések esetén az elévülési idő a szóban forgó utolsó versenyellenes cselekmény vagy magatartás megszűnésének napján kezdődik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-68" title="page-7">
      64. cikk [korábbi 62. cikk] – (1) A versenytanács által előzetes vizsgálat vagy bármely jogsértéssel kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatása céljából hozott minden intézkedés megszakítja a 63. cikkben előírt elévülési időket. Az elévülési idő azon a napon szakad meg, amelyen legalább egy olyan gazdasági szereplővel vagy gazdasági szereplők legalább egy olyan társulásával közlik a versenytanács intézkedését, amely részt vett a jogsértésben.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-69" title="page-7">
      (2) A versenytanács által meghozható és az elévülési időt megszakító intézkedések elsősorban a következőket foglalják magukban:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-70" title="page-7">
      a) írásbeli adatkérések;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-71" title="page-7">
      b) a versenytanács elnökének vizsgálat megindítására vonatkozó határozata;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-72" title="page-7">
      c) vizsgálatok lefolytatása;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-73" title="page-7">
      d) a vizsgálati jelentés közlése.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-74" title="page-7">
      (3) Az elévülési idő megszakadása a jogsértésben részt vevő összes gazdasági szereplőre vagy a gazdasági szereplők összes ilyen társulására nézve bekövetkezik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-75" title="page-7">
      (4) Az elévülési idő minden megszakadás után azonos időtartamban újrakezdődik a (2) bekezdésben meghatározott intézkedések egyike versenytanács általi meghozatalának napján. Az elévülési idő legkésőbb azon a napon jár le, amelyen a szóban forgó jogsértés elévülési ideje kétszeresének megfelelő időszak eltelt anélkül, hogy a versenytanács az e törvényben meghatározott szankciók egyikét kiszabta volna.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-76" title="page-8">
      (5) A szankciók kiszabására vonatkozó elévülés mindaddig nyugszik, amíg a versenytanács határozata valamely bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2009. szeptember 7‑én a versenytanács a versenyjog esetleges megsértésének megállapítása céljából hivatalból egy sor vizsgálatot indított élelmiszerek kiskereskedelmi értékesítését végző több vállalkozással – köztük a Metro Cash&amp; Carry România SRL‑lel (a továbbiakban: Metro) – és azok beszállítóival, köztük az alapeljárásban felperesként eljáró Whiteland Import Export SRL‑lel (a továbbiakban: Whiteland) szemben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014. augusztus 12‑én a versenytanács közölte a Whitelanddel a vizsgálati jelentést, 2014. október 23‑án pedig a versenytanács teljes ülése meghallgatásokat tartott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A versenytanács 2014. december 9‑én kezdte meg a tanácskozást, és ugyanezen a napon rögzítette jegyzőkönyvben azt a határozatot, amelyben megállapította, hogy a Metro és tizenhárom beszállítója, köztük a Whiteland megsértette a versenyjogot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A versenytanács a 2015. április 14‑i 13. sz. határozattal megállapította, hogy a Metro és annak beszállítói – köztük a Whiteland – megsértették a versenyről szóló 21/1996. sz. törvény 5. cikke (1) bekezdését és az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését azzal, hogy olyan versenyellenes megállapodásokat kötöttek, amelyek a beszállítók termékei eladási és viszonteladási árának megállapítása révén a piaci verseny torzítására vagy megakadályozására irányulnak, ezzel együtt pedig bírságot szabott ki a Whitelanddel szemben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Konkrétabban, a Metro és a Whiteland jogviszonyát illetően a versenytanács olyan vertikális megállapodások együttesének fennállását állapította meg, amelyek az élelmiszerek kiskereskedelmi értékesítésének piacán a verseny korlátozására irányultak. E megállapodások korlátozzák egyrészt a vevőt (kiskereskedőt), másrészt pedig a beszállítót abban, hogy szabadon alakítsák ki az árazási politikájukat. Az eladási és viszonteladási árak korlátozása 2006 és 2009 között, a Whiteland mint beszállító és a viszonteladó Metro által megkötött több szerződéses dokumentum, valamint szerződések és promóciós ajánlatok révén valósult meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A versenytanács a versenyről szóló 21/1996. sz. törvény 53. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a Whitelanddel szemben a 2013‑ban elért árbevétele 0,55%‑ának megfelelő, 2 324,484 román lej (RON) összegű bírságot szabott ki a versenyről szóló 21/1996. sz. törvény 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának és az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértése miatt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Whiteland a Curtea de Apel Bucureștinél (bukaresti ítélőtábla, Románia; a továbbiakban: ítélőtábla) nyilvántartásba vett írásbeli kérelmével a 2015. április 14‑i 13. sz. határozat rá vonatkozó részének megsemmisítését, valamint a szankció alóli mentesítését kérte arra hivatkozással, hogy már elévült a versenytanács azon jogköre, hogy a versenyjogi szabályok megsértése miatt bármilyen közigazgatási szankciót kiszabhasson, mivel már eltelt a versenyről szóló 21/1996. sz. törvény 61. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott ötéves elévülési idő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ítélőtábla közigazgatási és adójogi perekben eljáró VIII. tanácsa a 2016. január 19‑i 92. sz. ítélettel helyt adott a Whiteland fellebbezésének, következésképpen megsemmisítette a 2015. április 14‑i 13. sz. határozat rá vonatkozó részét, mivel időközben elévült a versenytanács azon jogköre, hogy a felperessel szemben kiszabja a közigazgatási szankciót.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ítélőtábla ugyanis úgy ítélte meg, hogy – a versenytanács közigazgatási szankciók kiszabásához való joga elévülésének a versenyről szóló 21/1996. sz. törvény 61. és 62. cikke szerinti szabályozásával összhangban – a versenytanács vizsgálat megkezdésére vonatkozó határozata minősül a versenytanács elévülési idő megszakítására alkalmas utolsó intézkedésének.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ítélőtábla a szóban forgó ügyben úgy ítélte meg, hogy a versenyellenes magatartás folyamatos jellegű, és hogy a Whiteland terhére rótt utolsó versenyellenes cselekményre 2009. július 15‑én került sor, amely nap a versenyről szóló 21/1996. sz. törvény 61. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott ötéves elévülési idő kezdőnapja. A versenytanács ezt követően 2009. szeptember 7‑én elfogadta a vizsgálat megkezdésére vonatkozó határozatot, amely megszakította az elévülést, így ezen a napon újrakezdődött az ötéves elévülési idő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel az ítélőtábla a versenyről szóló 21/1996. sz. törvény megszorító értelmezését követve úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat megkezdésére vonatkozó határozat minősül a versenytanács elévülési idő megszakítására alkalmas utolsó intézkedésének, megállapította, hogy az elévülési idő 2014. szeptember 7‑én, vagyis olyan időpontban eltelt, amely megelőzi mind a versenytanács által e kérdésben később folytatott tanácskozásokat (amelyekre 2014. december 9‑én került sor), mind pedig a 2015. április 14‑i 13. sz. határozat elfogadását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A versenytanács az ítélőtábla 2016. január 19‑i 92. sz. ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely az Înalta Curte di Casație și Justiție – Secția de contencios administrativ și fiscal (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék, közigazgatási és adójogi perekben eljáró tanács, Románia; a továbbiakban: legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) előtt folyamatban lévő alapeljárás tárgyát képezi.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A versenytanács először is azt állítja, a hatályos rendelkezéseknek az a helyes értelmezése, amely szerint az elévülési időt a jogsértés tekintetében tett bármely eljárási cselekmény megszakítja, nem pedig az ítélőtábla által támogatott olyan megszorító értelmezés, amely szerint a vizsgálat megkezdésére vonatkozó határozat minősül az elévülési idő megszakítására alkalmas utolsó intézkedésnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a versenytanács arra hivatkozott, hogy az az értelmezés, amely szerint a vizsgálat megkezdésére vonatkozó határozat minősül az elévülési idő megszakítására alkalmas utolsó intézkedésnek, a releváns nemzeti és uniós rendelkezések nem egységes alkalmazását eredményezi.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amennyiben ugyanis a versenytanács a jelen ügyben nem kezdett volna az EUMSZ 101. cikk esetleges megsértésével kapcsolatban is vizsgálatot, és ha helyette maga a Bizottság vizsgálta volna meg ezt a kérdést, az elévülési időt megszakító intézkedéseket az 1/2003 rendelet 25. cikkének megfelelően határozták volna meg, amely rendelkezés értelmében elévülést megszakító intézkedések mindazok az intézkedések, amelyeket a jogsértés tekintetében eljárás céljából tesznek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A versenytanács a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék előtt folyamatban lévő eljárásban előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését kérte annak megállapítása céljából, hogy ellentétes‑e az uniós jogi rendelkezésekkel (vagyis az 1/2003 rendelet 25. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével és EUMSZ 101. cikkel) a nemzeti jogi szabályok olyan értelmezése, amely szerint a valamely versenyellenes magatartással kapcsolatos vizsgálati eljárás hivatalos megkezdése minősül az elévülési időt megszakító utolsó intézkedésnek, így a vizsgálat céljából a versenytanács által később meghozott intézkedések nem minősülnek ilyen intézkedéseknek, még ha a szóban forgó szabályok lehetetlenné is teszik a versenytanács számára az EUMSZ 101. cikk tényleges alkalmazását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis kérdésként veti fel, hogy a releváns versenyjogi rendelkezések nem egységes alkalmazását eredményezi‑e a versenyről szóló 21/1996. sz. törvénynek a jelen ügyben az ítélőtábla által követett ilyen megszorító értelmezése.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlat egyik iránya szerint az 1/2003 rendelet 25. cikke kizárólag a Bizottság azon jogkörét érinti, hogy az uniós versenyjogi szabályok állítólagos megsértése miatt szankciókat szabjon ki, a versenytanács tekintetében azonban nem alkalmazható. A legfőbb semmítő‑ és ítélőszék viszont rámutat arra, hogy létezik az ítélkezési gyakorlatnak egy újabb iránya, amely szerint az 1/2003 rendelet 25. cikkének és az elévüléssel kapcsolatos nemzeti jogi szabályoknak meg kell felelniük egymásnak, mivel koherenciát kell teremteni az uniós jogi szabályok és a nemzeti jogi szabályok között, különösen abban az esetben, ha a nemzeti jogi szabályok az uniós versenyjog tartalmának átültetését szolgálják.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ilyen körülmények között a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette az Európai Unió Bírósága elé:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-97" title="page-11">
      „Úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését és az EUMSZ 101. cikket, hogy azok értelmében a tagállamok bíróságai kötelesek a versenytanács közigazgatási szankciók kiszabásához való jogának elévülését szabályozó nemzeti szabályokat az 1/2003 rendelet 25. cikkének (3) bekezdésében foglalt szabályozással összhangban értelmezni, és hogy azokkal ellentétes valamely nemzeti jogszabály olyan értelmezése, amely szerint kizárólag a versenyellenes magatartással kapcsolatos vizsgálat hivatalos megkezdése minősül elévülési időt megszakító intézkedésnek, anélkül hogy a vizsgálat céljából később végzett eljárási cselekmények ilyen intézkedéseknek minősülnének?”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi elemzés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetes megjegyzések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a feltett jogkérdések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdés alapját képező jogkérdések kellő megértéséhez az egyértelműség érdekében a jogi elemzés keretében is hasznos utalni egyes tényadatokra.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alapeljárás idején hatályos nemzeti rendelkezés (a versenyről szóló román törvény 62. cikke) – azzal, hogy „[a] versenytanács által előzetes vizsgálat vagy bármely jogsértéssel kapcsolatos vizsgálat megkezdése céljából (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-3" href="#t-3">3</a>
</span>) hozott minden intézkedés megszakítja [az] […] elévülési időket” – arra utal, hogy az elévülési idő megszakítására alkalmas intézkedések „elsősorban” a következőket foglalják magukban: a) az írásbeli adatkérések, b) a versenytanács elnökének vizsgálat megindítására vonatkozó határozata, c) a bírósági eljárás megindítása. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-4" href="#t-4">4</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E rendelkezés az ítélőtábla követett (majd a kérdést előterjesztő bíróság előtt megtámadott) értelmezése szerint a jelen ügyben a versenytanács vizsgálat megkezdésére vonatkozó határozata minősült az elévülési idő megszakítására alkalmas utolsó intézkedésnek, ezért a határozat jogerőre emelkedésének időpontjában már eltelt az elévülési idő, következésképpen érvénytelen a versenytanács által kiszabott szankció.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság (a román legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) – amelynek eljárását a versenytanács kezdeményezte – kétségeket táplál a nemzeti szabály ítélőtábla által javasolt értelmezésének helyességét illetően, és lényegében arra kíván választ kapni a Bíróságtól, hogy: 1) az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése és az EUMSZ 101. cikk értelmében a nemzeti bíróságok a 1/2003 rendelet 25. cikkének (3) bekezdésével összhangban kötelesek‑e értelmezni a közigazgatási szankciók kiszabásához való jog elévülésével kapcsolatos szabályokat rögzítő nemzeti szabályozást, 2) az említett 62. cikkhez hasonló szabály olyan megszorító értelmezése, amely szerint a vizsgálati eljárás versenyhatóság elnöke általi hivatalos megkezdése minősül az elévülési idő megszakítására alkalmas utolsó intézkedésnek, hátrányosan érintheti‑e az EUMSZ 101. cikk tényleges alkalmazását, ezáltal sértve a tagállamok eljárási autonómiájának korlátját képező, tényleges érvényesülés elvét és a lojális együttműködés EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében rögzített elvét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megválaszolandó jogkérdés lényegét tehát annak meghatározása képezi, hogy a tagállamok milyen határok között szabályozhatják a nemzeti versenyhatóságok által meghozott intézkedések elévülését, különös tekintettel az elévülési időt megszakító intézkedések típusaira.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglalt, az 1/2003 rendelet 25. cikkére tett utalás – amennyiben azt akként értelmezik (mint azt az eljárásban részt vevő egyes felek látszólag teszik), hogy e rendelkezés közvetlenül alkalmazandó a jelen ügyre – a jogkérdés megválaszolása szempontjából félrevezető.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E cikk szerint ugyanis az ugyanezen rendelet 23. és 24. cikke alapján a Bizottságra ruházott jogkörökre meghatározott elévülési idők és azok elteltét szabályozó bizonyos előírások vonatkoznak, köztük a (3) bekezdésben előírt feltétel, amely szerint a bírságok vagy kényszerítő bírságok elévülési idejét megszakítja „a Bizottság vagy valamely tagállam versenyhatósága által a jogsértés tekintetében vizsgálat vagy eljárás céljából tett bármilyen intézkedés”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 25. cikk megfogalmazásából egyértelműen kitűnik, hogy e rendelkezés kizárólag az 1/2003 rendelet által a Bizottságra ruházott jogkörök gyakorlására vonatkozik, a nemzeti versenyhatóságokra ruházott jogkörök gyakorlására azonban nem.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen úgy vélem, nem bír semmilyen relevanciával az egyes felek által hivatkozott azon körülmény, hogy a versenyről szóló törvény hatálybalépésekor a román jogalkotó a szabály megfogalmazása során az 1/2003 rendelet fent említett 25. cikkéből merített ihletet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ahogyan arra a Bizottság is rámutatott, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-5" href="#t-5">5</a>
</span>) a versenyről szóló törvény 62. cikkének szövege eltér az 1/2003 rendelet 25. cikkének szövegétől. Következésképpen nem állítható az, hogy a román jogalkotó szó szerint átvette a fent említett 25. cikk tartalmát, sem pedig az, hogy az a nemzeti versenyhatóság által meghozott intézkedésekre közvetlenül alkalmazandó lenne.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés megválaszolása nem függhet a fent említett 25. cikk alkalmazásától, hanem az a versenyről szóló törvény fent említett 62. cikkének értelmezésétől függ, figyelemmel a különféle uniós jogelvek közötti egyensúly megteremtésére is; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-6" href="#t-6">6</a>
</span>) e jogelvek a következők: összehangolt szabályozás hiányában a tagállamok eljárási autonómiájának elve, az antitröszt intézkedés tényleges érvényesülésének elve, a tagállamok és az Unió közötti lojális együttműködés elve és a korlátozó jellegű anyagi jogi rendelkezések visszaható hatálya tilalmának elve.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alkalmazandó jog és a későbbi módosítások</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mielőtt rátérnék a fent említett elvek elemzésére, elöljáróban emlékeztetek arra, hogy a jelenleg a Bíróság előtt lévő kérdésnek a hátterét képező nemzeti jogban a jövőre nézve már nincs gyakorlati haszna.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A nemzeti jogalkotó ugyanis a fent említett 62. cikket már akként módosította, hogy azt hozzáigazította az 1/2003 rendelet 25. cikkében szereplő rendelkezésekhez, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-7" href="#t-7">7</a>
</span>) így az elévülési idő megszakadását illetően a vizsgálat megkezdéséhez képest további és időrendi sorrendben azt követő okokról rendelkezett. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-8" href="#t-8">8</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A korábban hatályos rendelkezés azonban időbeli hatályánál fogva a Whiteland által a nemzeti bíróság elé terjesztett ügyre továbbra is alkalmazandó, így a Bíróság köteles megadni a kérdést előterjesztő bíróság számára azokat a szempontokat, amelyek alapján az uniós jog helyes értelmezésének fényében elbírálhatja az ügyet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint a későbbi módosítások a jelen ügy elbírálása szempontjából teljesen közömbösek: a Bíróságtól várt értékelés ugyanis arra korlátozódik, hogy a tényállás idején hatályos nemzeti szabály valamely (a kérdést előterjesztő bíróság által felvázolthoz és az ítélőtábla által követetthez hasonló) értelmezése összeegyeztethető‑e az uniós joggal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végezetül, azt is meg kell említeni, hogy a 2019/1 irányelv (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-9" href="#t-9">9</a>
</span>) 29. cikke egyes, a bírságok nemzeti versenyhatóságok általi megállapítására vonatkozó elévülési időkkel kapcsolatos szabályokat tartalmaz, amelyek azonban nem érintik a jelen eljárás tárgyát képező kérdéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-10" href="#t-10">10</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez tehát látszólag megerősíti, hogy az uniós jogalkotónak a nemzeti versenyhatóságok által meghozott intézkedésekkel összefüggésben nem állt szándékában követlenül szabályozni az elévülési idők tartamának kérdését és az elévülési időt megszakító intézkedések típusát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tagállamok eljárási autonómiájának elvéről és az antitröszt intézkedés tényleges érvényesülésének elvéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szóban forgó ügyben – mivel az 1/2003 rendelet 25. cikke közvetlenül nem alkalmazható – egyensúlyt kell teremteni az uniós jog egyes olyan általános elvei között, amelyeket illetően a Bíróság már több alkalommal is állást foglalt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Annak értékelése során, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal a tényállás megvalósulása idején hatályos (az ítélőtáblához hasonlóan megszorítóan értelmezett) román jogszabályi rendelkezéshez hasonló jogszabályi rendelkezés, abból kell kiindulni, hogy az antitröszt intézkedésnek minden esetben ténylegesen érvényesülnie kell, tartozzon az akár a Bizottság, akár a nemzeti versenyhatóságok feladatkörébe.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tagállamok ugyanis „úgy jelölik ki az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazásáért felelős versenyhatóságot vagy versenyhatóságokat, hogy [a] rendelet rendelkezéseit ténylegesen betartsák. Az így kijelölt hatóságoknak e rendelet értelmében biztosítaniuk kell az említett cikkek közérdekből történő, hatékony alkalmazását (lásd a rendelet (5), (6), (8), (34) és (35) preambulumbekezdését)” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-11" href="#t-11">11</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Igaz, hogy „a nemzeti eljárási autonómia elvének megfelelően ilyen tárgyú uniós jogszabályok hiányában minden tagállam belső jogrendjének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bíróságot, és meghatározni a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét”, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-12" href="#t-12">12</a>
</span>) és hogy „amennyiben a közösségi jog, azon belül annak általános elvei nem tartalmaznak e tárgyban közös szabályokat, a nemzeti hatóságok a közösségi szabályozás végrehajtása során a nemzeti joguk eljárásjogi és anyagi jogi kritériumait alkalmazva járnak el” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-13" href="#t-13">13</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt az elvet azonban – szintén a Bíróság régre visszatekintő útmutatása szerint ‑ „egyensúlyba kell hozni a közösségi jog egységes alkalmazásának igényével, hogy a gazdasági szereplőkkel szemben ne valósuljon meg eltérő bánásmód alkalmazása” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-14" href="#t-14">14</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ahogyan azt a Bíróság egymást követő határozataiban egyértelművé tette, ez azt jelenti, hogy az uniós elveknek, különösen pedig a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása korlátot szab a tagállamok mérlegelési mozgásterének. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-15" href="#t-15">15</a>
</span>) A nemzeti rendelkezések nem „lehetetleníthetik el vagy nem nehezíthetik meg túlzottan az uniós jog érvényesülését” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-16" href="#t-16">16</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiek különösen a versenyjog területére érvényesek. Az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazásával kapcsolatos szabályok és eljárások 1/2003 rendelet által történő korszerűsítése ugyanis az uniós antitröszt szabályok alkalmazása olyan decentralizált rendszerének kialakításán alapul, amely rendszer keretében az Európai Bizottság, a nemzeti versenyhatóságok és a tagállamok bíróságai szorosan együttműködve járnak el. E szervek számára a korábban hatályos rendszerhez képest új jogköröket biztosítottak, hogy uniós szinten növeljék a jogérvényesítés hatékonyságát, eközben pedig az koherens és egységes maradjon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az így kialakított decentralizált rendszer – amelynek keretében a nemzeti hatóságok közvetlenül alkalmazzák az uniós jogot – a tagállamok eljárási autonómiájának tiszteletben tartása mellett szükségessé teszi, hogy az antitröszt jogérvényesítési szabályai ne akadályozzák az antitröszt jog egységes és tényleges alkalmazását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tagállamoknak emiatt „biztosítaniuk kell, hogy az általuk elfogadott és alkalmazott szabályok ne sértsék az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk hatékony alkalmazását” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-17" href="#t-17">17</a>
</span>), továbbá hogy „[a] versenyhatóságok határozataival szemben benyújtott bírósági jogorvoslatok eljárási szabályai” ne sértsék az 1/2003 rendelet célját, amely „az EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk említett hatóságok általi hatékony alkalmazásának biztosítása” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-18" href="#t-18">18</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami konkrétan az elévülést illeti, nemrégiben a Bíróság elé került egy olyan ügy, amelynek tárgyát a versenyjog megsértésével okozott kár megtérítése iránti kereset képezte.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tagállam joga az elévülési időt három évre korlátozta, és az attól függetlenül megkezdődött, hogy a károsult ismerte‑e a károkozó személyét vagy a kár nagyságát, valamint nem rendelkezett az elévülési idő nemzeti versenyhatóság előtti eljárás során történő nyugvásáról vagy megszakadásáról.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság abban az ügyben megállapította, hogy „az EUMSZ 102. cikket, valamint a tényleges érvényesülés elvét akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely egyrészt előírja, hogy a kártérítési keresetekkel kapcsolatos elévülési idő három év, és abban az időpontban kezdődik, amikor a károsult személy tudomást szerzett a kártérítéshez való jogáról, még akkor is, ha a jogsértésért felelős személy nem ismert, másrészt pedig nem biztosít semmilyen lehetőséget arra, hogy a nemzeti versenyhatóság előtt folyamatban lévő eljárás során ezen elévülés nyugodjon vagy megszakadjon” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-19" href="#t-19">19</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság emlékeztetett továbbá arra az elvre, hogy „azt a nemzeti szabályozást, amely az elévülés kezdő időpontjáról, annak időtartamáról, továbbá a nyugvásának vagy a megszakadásának feltételeiről rendelkezik, hozzá kell igazítani a versenyjog sajátosságaihoz”, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-20" href="#t-20">20</a>
</span>) amely „főszabály szerint összetett ténybeli és gazdasági elemzés lefolytatás[át]” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-21" href="#t-21">21</a>
</span>) teszi szükségessé.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint ezek az elvek, amelyeket a Bíróság magánszemélyek olyan keresetével összefüggésben állapított meg, amely valamely versenyellenes magatartás folytán elszenvedett kár megtérítésére irányult (úgynevezett private enforcement), alkalmazandók a jelen ügyre is, amelyben valamely nemzeti versenyhatóság intézkedése (úgynevezett public enforcement) minősül az elévüléssel érintett intézkedésnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek oka, hogy a magánjogi jogérvényesítés, vagyis a közjogi jogérvényesítés melletti tényleges „másik alapkő” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-22" href="#t-22">22</a>
</span>) nélkül ma már „elképzelhetetlen lenne […] a kartelljog végrehajtásának az [1/2003 rendelettel] életre hívott decentralizált rendszere.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-23" href="#t-23">23</a>
</span>) Az uniós versenyszabályok megsértése miatt indított kártérítési keresetek tehát „szerves részét képezik az e szabályok végrehajtására irányuló azon rendszernek, amely arra irányul, hogy elmarasztalja a vállalkozásokat a versenyellenes magatartásaikért, és visszatartsa azokat az ilyen magatartások tanúsításától” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-24" href="#t-24">24</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1/2003 rendelet már hangsúlyozta, hogy a közjogi és magánjogi jogérvényesítés – az uniós modellre jellemző módon – kiegészíti egymást: (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-25" href="#t-25">25</a>
</span>) a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságoknak biztosított jelentős vizsgálati és szankciós jogköröknek köszönhetően a közjogi jogérvényesítés elsősorban a versenyellenes magatartások tekintetében történő eljárást és az ilyen magatartásoktól való visszatartást, a magánjogi jogérvényesítés pedig a jogvédelmet azon sérelem orvoslását szolgálja, amely a jogellenes magatartás sértettjeit éri. Az e tárgykörben legújabban elfogadott irányelvek (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-26" href="#t-26">26</a>
</span>) is ezt támasztják alá, mindazonáltal olyan kiegészítő elemeket tartalmaznak, amelyek láthatólag az egyre markánsabb kiegészítő jelleg irányába mutatnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Két, egymással párhuzamosan fennálló jogérvényesítési rendszer helyett célszerű úgy tekinteni, hogy egyetlen rendszer létezik, mivel két olyan módszerről van szó, amelyek ugyanazon eredmény elérését szolgálják. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-27" href="#t-27">27</a>
</span>) Az említett jogérvényesítési rendszerek összehangolásának célja, hogy a versenyjog tényleges alkalmazásának közös célját szolgáló módon azok virtuóz kölcsönhatását ösztönözze. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-28" href="#t-28">28</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A valós életből származó tapasztalatokból továbbá az a tanulság vonható le, hogy a kártérítés iránti polgári keresetek nem csupán konkrét alkalmat szolgáltathatnak arra, hogy bíróság elé kerüljenek olyan potenciális antitröszt tényállások, amelyek egyébként jogvédelem nélkül maradnának, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-29" href="#t-29">29</a>
</span>) hanem ezenkívül bármely személy azon joga, hogy a valamely versenyellenes magatartásból eredő kárának megtérítését követelje, „megerősíti az uniós versenyjogi szabályok hatékonyságát […], hozzájárulva ekképpen az Európai Unión belüli hatékony verseny fenntartásához” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-30" href="#t-30">30</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az egységes piacon belüli tényleges és szabad versenyt mint közérdeket szolgáló magánjogi és közjogi jogérvényesítés (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-31" href="#t-31">31</a>
</span>) ilyen szoros, egymást kiegészítő jellege miatt úgy vélem, hogy a Bíróság által az említett Cogeco ítéletben rögzített fenti elvek a jelen eljárás tárgyát képező ügyre is alkalmazhatók.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a tényleges érvényesülés elve szerint „a nemzeti szabályok nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-32" href="#t-32">32</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez a jogérvényesítés fentiekben leírt decentralizált rendszere miatt különösen igaz a versenyjog területére, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-33" href="#t-33">33</a>
</span>) arra is tekintettel, hogy „a versenyszabályok megsértésének helytálló jogi értékelése számos esetben olyan bonyolult gazdasági összefüggések és belső üzleti iratok értékelését kívánja meg, amelyek nem ritkán csak a versenyhatóságok munkája révén kerülnek napvilágra” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-34" href="#t-34">34</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tagállamok által az elévüléssel kapcsolatban előírt szabályoknak tehát az összetettebb ügyekben is lehetővé kell tenniük az antitröszt intézkedés tényleges alkalmazását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság elé terjesztett mostani ügy elemzése során egy sor valószínűsítő körülmény arra engedhet következtetni, hogy a tényleges érvényesülés elvével nem áll összhangban a nemzeti szabály ítélőtábla által követett értelmezése; ilyen valószínűsítő körülmények a következők: azon lehetőség teljes kizárása, hogy a vizsgálat megindítását követően is sor kerülhet az elévülést megszakító intézkedésekre, ami nem teszi lehetővé a vizsgálat megindítását követő eljárási cselekmények figyelembevételét, ebből következően pedig a szintén e szabályok által előírt tízéves abszolút elévülési idő hatékonyságának túlzott mértékű csökkentése.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem önmagában az elévülési idő meghosszabbítása, sem pedig az elévülést megszakító intézkedések kazuisztikus jellege az, amely a jelenlegihez hasonló ügyben sértheti az uniós jogot, hanem a javasolt megszorító értelmezés észszerűtlen merevsége, amely nem teszi lehetővé, hogy az elévülési idő a különösen összetett ügyekben is megszakadjon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ilyen megszorító értelmezés továbbá értelmetlenné tenné az ötéves „általános” elévülési idő mellett az e szabályozás által szintén előírt tízéves abszolút elévülési időt: ha az eljárás hivatalos megkezdését követő egyetlen cselekmény sem szakíthatja meg az elévülést, az ötéves relatív elévülési idő ritkán haladható meg, vagy legfeljebb csak azzal a rövid időtartammal haladható meg, amely az esetleges versenyellenes magatartásról történő tudomásszerzés és az eljárás megkezdése között eltelik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Igaz, hogy az eljárás versenytanács által történő megkezdése előtt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező igazgatóság előkészítő tevékenységet végez, ezen időszak alatt azonban nem sok, az eljárás szempontjából releváns cselekmény – például vizsgálat – végezhető, és főszabály szerint egyébként sem zajlik le az összes, teljeskörűen lefolytatott kontradiktórius eljárásra jellemző eljárási esemény.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tagállamok ezért az 1/2003 rendelet 25. cikke által a Bizottságra vonatkozóan előírtakhoz képest eltérő elévülési időkről és az elévülés eltérő módjairól is rendelkezhetnek, viszont azzal a feltétellel, hogy azok lehetővé tegyék a nemzeti versenyhatóságok elé terjesztett ügyek jogi és gazdasági szempontból történő elemzésének összetettségéhez mérten megfelelő jogérvényesítési tevékenység végzését. Álláspontom szerint a versenyjog területén így értendő a Bíróság által több alkalommal is használt „nem nehezíthetik meg túlzottan az uniós jog érvényesülését” kifejezés.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az elévülési idő abszolút időtartama helyett – amely a kevéssé időszerű antitröszt intézkedés megtételének mint ellentétes előjelű hatásnak az elkerülése érdekében nem lehet túlzott mértékű –, az elévülési időt megszakító intézkedések játszanak központi szerepet, mivel lehetővé teszik, hogy az eljárások időtartama az ügy tényleges összetettségéhez igazodjon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">72.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből az következik, hogy a román szabályozáshoz hasonló szabályozást a nemzeti bíróságoknak akként kell értelmezniük, hogy a tagállamok eljárási autonómiáját is tiszteletben tartva figyelembe kell venniük: a) az elévülésre vonatkozó hatályos szabályok teljes tárházát, nem pedig egyes rendelkezéseket elemeikre bontva; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-35" href="#t-35">35</a>
</span>) b) a nemzeti versenyhatóság által elbírált ügyek átlagos összetettségét és a megfelelő jogi és gazdasági elemzéshez szükséges időtartamokat. Ahogyan arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben utalt, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-36" href="#t-36">36</a>
</span>) e tekintetben alkalmazható a Bíróság által a „Taricco 1” ügyben javasolt teszt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-37" href="#t-37">37</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">73.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A nemzeti bíróságnak e teszt jelen eljárás tárgyát képező ügyre történő alkalmazásával ellenőriznie kell, hogy az elévülés megszakadásával kapcsolatos nemzeti rendelkezések akként történő alkalmazása, ahogyan azokat az ítélőtábla értelmezte, azzal a következménnyel jár‑e, hogy az esetek jelentős számában szankció nélkül maradnak olyan vállalkozások, amelyek az antitröszt szabályok területére tartozó súlyos jogsértéseket követtek el, mivel e cselekmények általában elévülnének azt megelőzően, hogy a törvény által előírt antitröszt szankciót kiszabhatnák. A kérdésre adott igenlő válasz esetén a nemzeti bíróságnak meg kell állapítania, hogy az antitröszt szabályok területére tartozó jogsértések elleni küzdelem érdekében a nemzeti jog által előírt intézkedések nem tekinthetők hatékonynak és visszatartó erejűnek, ami összeegyeztethetetlen az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 101. cikkel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">74.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem csak azt lehetne figyelembe venni, hogy az adott nemzeti versenyhatóság által megvizsgált ügyek teljes számához képest ténylegesen hány cselekmény marad szankció nélkül az elévülési idő eltelte miatt, hanem azt is, hogy például a versenyjog megsértésének egyes típusai rendszeresen szankció nélkül maradnak (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-38" href="#t-38">38</a>
</span>) az elévülési idő megszakadására vonatkozó nemzeti rendelkezések alkalmazása folytán.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">75.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végezetül megjegyzem: annak értékelése szempontjából, hogy milyen hatásokkal járna, ha esetleg elévülne a nemzeti versenyhatóság jogérvényesítési intézkedése, a nemzeti bíróság olyan harmadik felek érdekeit is vizsgálhatja, amelyeket a nemzeti versenyhatóság határozatának elévülés miatti megsemmisítése következtében olyan sérelem érné, amely annak ellenére is, hogy még nem következett be, jelentősnek tekinthető.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">76.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Utalok különösen a fogyasztókra, akik azt követően, hogy a szankcióval sújtott vállalkozások versenyellenes magatartása következtében sérelmet szenvedtek, a versenyhatóság határozatának bírósági megerősítésére várnak annak érdekében, hogy előterjeszthessék a follow‑on kártérítési kereseteket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">77.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint mindez további megerősítését képezi az előző pontokban (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-39" href="#t-39">39</a>
</span>) kifejtett azon érvelésemnek, amely szerint egymást kiegészítő jellege van a közjogi és a magánjogi jogérvényesítésnek, amelyek közül mindkettő az egységes piacon belüli tényleges és szabad versenyhez fűződő közérdeket szolgálja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">78.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ilyen további értékelés feltételezi, hogy teljesüljenek bizonyos olyan feltételek, amelyek lehetővé tehetik, hogy a nemzeti bíróság által végzett összetett értékelés a fogyasztók érdekére is kiterjedjen: a) a nemzeti versenyhatóság határozata az elévüléssel kapcsolatos szempontoktól eltérő szempontok alapján első látásra ne tűnjön jogellenesnek; b) a nemzeti versenyhatóság megtámadott határozatának tartalma elvont értelemben alkalmas legyen annak megalapozására, hogy a szankcióval sújtott vállalkozások jogellenes magatartása következtében kárt szenvedő, jelentős számú fogyasztó follow‑on kereseteket terjesszen elő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">79.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint a fent ismertetett ellenőrzéseket követően a nemzeti bíróságnak egy utolsó értékelést is el kell végeznie: értékelnie kell, hogy a nemzeti rendelkezés összeegyeztethető‑e az uniós jog azon szabályai összességének nem is a szövegével, hanem a „szellemével”, amelyek a Bizottság jogérvényesítési intézkedésének elévülésére vonatkoznak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">80.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jóllehet e szabályok nem kötik a tagállamokat, „hatékonysági mércének” minősülnek az antitröszt intézkedésre nézve, amelynek a lehető legegységesebbnek kell lennie az olyan decentralizált jogérvényesítési rendszerben, amelynek keretében az egyes nemzeti versenyhatóságok a Bizottsággal egyre inkább szinergiában járnak el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">81.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekből kitűnik, hogy az iratanyagból levezethető körülmények alapján az elévülési időt megszakító intézkedéseknek az ítélőtábla által javasolt megszorító értelmezése különösen akkor akadályozhatja valamely nemzeti versenyhatóság jogérvényesítési intézkedését, ha az ügy sajátosságai (a megvizsgálandó anyag terjedelméből következően is) összetett jogi és gazdasági elemzést és későbbi vizsgálatokat tesznek szükségessé, akár vizsgálatok és más bizonyítási módszerek révén is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">82.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mint azt kiemeltem, a nemzeti bíróságnak kell alkalmaznia a fent említett kritériumokat annak értékelése céljából, hogy a jelen ügyben a nemzeti rendelkezés ítélőtábla általi értelmezése túlzottan megnehezíti‑e a nemzeti versenyhatóság antitröszt jogérvényesítési intézkedését, ezáltal ellentétbe kerülve a tényleges érvényesülés elvével.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">83.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt követően a kérdést előterjesztő bíróságnak az összhangban álló értelmezés elvét kell alkalmaznia, amely – mint ismeretes – „megköveteli, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörük keretei között tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a belső jog egészére tekintettel és a belső jogban elismert értelmezési módszerek alkalmazásával biztosítsák a szóban forgó irányelv teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jussanak” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-40" href="#t-40">40</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">84.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül arra az esetre, ha a nemzeti bíróság úgy ítélné meg, hogy nem lehetséges az összhangban álló értelmezés, és mellőzi a nemzeti szabály alkalmazását, a Bizottság írásbeli észrevételeiben foglaltaknak megfelelően (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-41" href="#t-41">41</a>
</span>) meg kell vizsgálni, hogy ez milyen jogkövetkezményekkel jár az alapeljárás keretében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">85.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amennyiben ugyanis a nemzeti bíróság a versenyről szóló román törvény 62. cikke megszorító értelmezésének az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét állapítja meg, következésképpen mellőzi a nemzeti szabály alkalmazását, mivel úgy tekinti, hogy az elévülést érvényesen megszakította a vizsgálati eljárás megkezdését követő valamely más cselekmény, a jogi helyzetet a jogszerűség elvére és a szankciós szabályok visszaható hatálya tilalmának elvére tekintettel kell értékelni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-42" href="#t-42">42</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">86.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt az indokolja, hogy az iratanyagból, különösen pedig a Bizottság írásbeli észrevételeiből (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-43" href="#t-43">43</a>
</span>) az következik, hogy a jogsértések elévülésével kapcsolatos szabályok és a bűncselekmények, valamint a büntetések meghatározásának szabályai mind a román jogrendben, mind pedig az olasz jogrendben – amely utóbbi a „Taricco 1” ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-44" href="#t-44">44</a>
</span>) és „Taricco 2” ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-45" href="#t-45">45</a>
</span>) tárgyát képezte – az anyagi büntetőjogon alapulnak, így azokra az olasz jogrend ilyen szabályaihoz hasonlóan vonatkozik a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (1) bekezdésében és az emberi jogok európai egyezménye 7. cikkének (1) bekezdésében rögzített elve. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-46" href="#t-46">46</a>
</span>) A büntetőjogi elévülés szabályozására tehát a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének elvéből következően a kiszámíthatóság, pontosság és a visszaható hatály tilalmának követelménye vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">87.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság ugyanis a „Taricco 2” ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-47" href="#t-47">47</a>
</span>) kifejtette, hogy amennyiben a nemzeti bíróság úgy ítélné meg, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések alkalmazásának mellőzésével kapcsolatos kötelezettség ellentétes a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének elvével – amelynek értelmében a törvényben kiszámíthatóan, pontosan és nem visszaható hatállyal kell meghatározni az általa büntetett bűncselekményeket és büntetéseket –, még akkor sem köteles megfelelni e kötelezettségnek, ha annak betartása az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzetet orvosolna.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">88.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tekinthető, hogy ez az elv az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata értelmében (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-48" href="#t-48">48</a>
</span>) a versenyjogi szankciós tényállásokra is alkalmazandó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">89.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Emberi Jogok Európai Bíróságának álláspontja szerint a szóban forgó eljárásokra alkalmazni kell az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkében előírt garanciákat, figyelembe véve a versenyjog célját, a szankciók természetét (megelőző, elrettentő és megtorló hatás) és a szankciók súlyosságát (jelentős összegű pénzbeli szankciók). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-49" href="#t-49">49</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">90.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság is több alkalommal követte ezt az irányvonalat: a Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítéletben elismerte, hogy a személyes felelősség elve a versenyjogi szabályokra is alkalmazható; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-50" href="#t-50">50</a>
</span>) a Hüls kontra Bizottság ítéletben az ártatlanság vélelmének az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (2) bekezdése által biztosított elvére hivatkozott. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-51" href="#t-51">51</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">91.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bot főtanácsnok szavaival élve, az „1/2003 rendelet 23. cikkében szereplő bírságok (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-52" href="#t-52">52</a>
</span>) […] jellegük és jelentőségük alapján a büntetőjogi szankciókhoz hasonlítanak”, az azokhoz kapcsolódó eljárás pedig „így az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett »büntetőjog« területéhez tartozik.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-53" href="#t-53">53</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">92.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fent említett feltételek fennállása esetén tehát nem zárható ki, hogy az olyan jogszabályi rendelkezés – amellyel kapcsolatban később megállapítást nyer, hogy az nem áll összhangban az uniós jogelvekkel – a jogszerűség elve és a büntetőjogi vagy korlátozó jellegű rendelkezések visszaható hatálya tilalmának elve alapján továbbra is kötheti a feleket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">93.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Hasonlóan lehet érvelni valamely hatályos szabály már kialakult értelmezése esetén. Ennek előfeltétele, hogy olyan egyértelmű és állandó bírósági értelmezésekről legyen szó, amelyek az adott nemzeti jogrendben „élő jognak” tekinthetők.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">94.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Csak ilyen esetben fordulhat elő, hogy valamely korlátozó jellegű jogszabályi rendelkezés értelmezése „élő jogként” továbbra is kösse a feleket még akkor is, ha később megállapítást nyer, hogy az nem áll összhangban az uniós joggal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">95.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben az iratanyag alapján számomra úgy tűnik, hogy nem áll fenn ilyen helyzet, mivel a tagállami bírósági értelmezések egymástól eltérőnek tűnnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">96.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság egyértelművé teszi, hogy a 2015. április 14‑i 13. sz. határozatot követően 10 ügyet terjesztettek az ítélőtábla elé, amelyből 5 ügyben megállapítást nyert a szankció alkalmazásához való jog elévülése, míg a másik 5 ügyben helybenhagyták a megtámadott határozatot: (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-54" href="#t-54">54</a>
</span>) ez alátámasztja, hogy „ebben a kérdésben az elsőfokú bíróságok gyakorlata nem egységes” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-55" href="#t-55">55</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">97.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A versenytanács emlékeztet arra, hogy „a 13/2015. sz. határozat jogszerűségét megvizsgáló elsőfokú bíróságok az elévülési időt megszakító intézkedések tekintetében eltérően értelmezték és alkalmazták a versenyjogi szankciók kiszabásához való jog elévülésével kapcsolatban alkalmazandó szabályokat” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-56" href="#t-56">56</a>
</span>).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">98.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal a nemzeti bíróság feladata, hogy a fentiekben ismertetett kritériumok alkalmazása útján eldöntse, hogy teljesülnek‑e a „Taricco 2” ítéletben meghatározott és az Emberi Jogok Európai Bírósága, valamint a Bíróság által az ítélkezési gyakorlatukban tisztázott feltételek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végkövetkeztetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">99.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdést a következőképpen válaszolja meg:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-177" title="page-26">
      „1) Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését és az EUMSZ 101. cikket akként kell értelmezni, hogy azok értelmében a tagállamok bíróságai kötelesek a versenytanács közigazgatási szankciók kiszabására vonatkozó jogkörének elévülését szabályozó nemzeti szabályokat a tagállamok és az Unió közötti lojális együttműködés elvének és az antitröszt intézkedés tényleges érvényesülése elvének megfelelően értelmezni.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-178" title="page-26">
      2) A tagállamok a saját eljárási autonómiájuk keretében az 1/2003 rendelet 25. cikke által a Bizottság vonatkozásában előírtaktól eltérően is szabályozhatják a nemzeti versenyhatóságok szankciók kiszabására vonatkozó jogkörének elévülését, feltéve, hogy ezen eltérő szabályok – a tényleges érvényesülés elvével összhangban – lehetővé teszik a nemzeti versenyhatóságok elé terjesztett ügyek jogi és gazdasági elemzésének összetettségéhez mérten megfelelő jogérvényesítési tevékenység végzését.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-179" title="page-27">
      3) Ellentétes lehet a lojális együttműködésnek és az antitröszt intézkedés tényleges érvényesülésének fent említett elvével valamely nemzeti jogi szabály olyan értelmezése, amely szerint a versenyellenes magatartással kapcsolatos vizsgálat hivatalos megkezdése minősül az elévülési időt megszakító utolsó intézkedésnek, anélkül hogy a vizsgálat céljából később végzett eljárási cselekmények ilyen intézkedéseknek minősülnének, ha a nemzeti bíróság azt állapítja meg, hogy teljesülnek bizonyos olyan feltételek, amelyek túlzottan megnehezítik a nemzeti versenyhatóság intézkedését. A nemzeti bíróságnak az általa végzett értékelés során – alkalmazva a Bíróság által a C‑105/14. sz. ügyben hozott ítéletben javasolt tesztet is – a következőket kell figyelembe kell vennie: a versenyjog sajátosságát, amely főszabály szerint összetett tény‑ és gazdasági elemzést tesz szükségessé; b) a hatályos elévülési szabályok teljes tárházát; c) az eljárás időtartamának az ügy összetettségéhez való hozzáigazítását lehetővé tevő, elévülést megszakító intézkedések funkcióját; d) a nemzeti versenyhatóság által elbírált ügyek átlagos összetettségét.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-180" title="page-27">
      4) A fent említett feltételek fennállása esetén a kérdést előterjesztő bíróságnak alkalmaznia kell az összhangban álló értelmezés elvét, és kizárólag abban az esetben mellőzheti a nemzeti szabály alkalmazását, ha az említett elv alkalmazása lehetetlennek bizonyul, azzal, hogy meg kell bizonyosodnia arról, hogy a szóban forgó szabály alkalmazásának mellőzése összhangban áll‑e a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének a Bíróság által a C‑42/17. sz. ügyben hozott ítéletben kifejtett elvével.”
    </p>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">1</a>
</span>) Eredeti nyelv: olasz.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">2</a>
</span>) A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-3" href="#c-3">3</a>
</span>) Kiemelés tőlem. A jelenleg hatályos, módosított szabály viszont „előzetes vizsgálat vagy bármely jogsértéssel kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatása céljából” fordulatra hivatkozik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-4" href="#c-4">4</a>
</span>) A jelenleg hatályos, módosított szabály viszont az „a) írásbeli adatkérések; b) a versenytanács elnökének vizsgálat megindítására vonatkozó határozata; c) vizsgálatok lefolytatása; d) a vizsgálati jelentés közlése” fordulatra hivatkozik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-5" href="#c-5">5</a>
</span>) Lásd a Bizottság írásbeli észrevételeinek 19. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-6" href="#c-6">6</a>
</span>) Lásd: 1983. szeptember 21‑i Deutsche Milchkontor és társai ítélet (205/82–215/82, EU:C:1983:233, 17. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-7" href="#c-7">7</a>
</span>) 31/2015. sz. sürgősségi kormányrendelet. A kormányrendelethez fűzött indokolás szerint a törvény 61. és 62. cikkének módosításai „a jogorvoslathoz való jognak és a versenytanács szankciók kiszabásához való jogának elévülésével kapcsolatos zavar megszüntetését szolgálják” (lásd az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 23. oldalán található 7. lábjegyzetet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-8" href="#c-8">8</a>
</span>) Többek között a vizsgálatok lefolytatása és a vizsgálati jelentés közlése (vö. a versenyről szóló román törvény új 64. cikkével).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-9" href="#c-9">9</a>
</span>) A tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról szóló, 2018. december 11‑i 2019/1 európai parlamenti és tanácsi irányelv (úgynevezett ECN+ irányelv), amelynek átültetési határideje 2021. február 4.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-10" href="#c-10">10</a>
</span>) Az új rendelkezések kizárólag az elévülési idők többi tagállam nemzeti versenyhatóságai vagy a Bizottság előtti eljárásokban történő nyugvásának vagy megszakításának kötelezettségére és az elévülési idők azon időszak alatt történő nyugvásának vagy megszakításának kötelezettségére vonatkoznak, amely időszak alatt az érintett nemzeti versenyhatóság határozata felülvizsgálati szerv előtti eljárás tárgyát képezi.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-11" href="#c-11">11</a>
</span>) Lásd: 2010. december 7‑i VEBIC‑ítélet (C‑439/08, EU:C:2010:739, 56. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-12" href="#c-12">12</a>
</span>) Lásd: 2010. szeptember 14‑i Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ítélet (C‑550/07 P, EU:C:2010:512, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-13" href="#c-13">13</a>
</span>) Lásd: 1983. szeptember 21‑i Deutsche Milchkontor és társai ítélet (205/82–215/82, EU:C:1983:233, 17. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-14" href="#c-14">14</a>
</span>) Lásd a fenti 13. lábjegyzetet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-15" href="#c-15">15</a>
</span>) Lásd: 2011. június 14‑i Pfleiderer ítélet (C‑360/09, EU:C:2011:389), amely a 24. pontban úgy szól, hogy „noha e szabályok megállapítása és alkalmazása a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskörüket azonban az uniós jog tiszteletben tartásával kell gyakorolniuk”; lásd ebben az értelemben: 2009. november 12‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑154/08, nem tették közzé, EU:C:2009:695, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-16" href="#c-16">16</a>
</span>) Lásd: 2011. június 14‑i Pfleiderer ítélet (C‑360/09, EU:C:2011:389, 24. pont); 1998. július 16‑i Oelmühle és Schmidt Söhne ítélet (C‑298/96, EU:C:1998:372, 23. és 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanebben az értelemben lásd még: 2006. július 4‑i Adeneler és társai ítélet (C‑212/04, EU:C:2006:443, 95. pont); 2003. szeptember 18‑i Pflücke ítélet (C‑125/01, EU:C:2003:477, 33. és 34. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-17" href="#c-17">17</a>
</span>) Lásd: 2011. június 14‑i Pfleiderer ítélet (C‑360/09, EU:C:2011:389, 24. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-18" href="#c-18">18</a>
</span>) Lásd: 2010. december 7‑i VEBIC‑ítélet (C‑439/08, EU:C:2010:739, 57. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-19" href="#c-19">19</a>
</span>) Lásd: 2019. március 28‑i Cogeco Communications ítélet (C‑637/17, EU:C:2019:263, 55. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-20" href="#c-20">20</a>
</span>) Lásd: 2019. március 28‑i Cogeco Communications ítélet (C‑637/17, EU:C:2019:263, 47. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-21" href="#c-21">21</a>
</span>) Lásd: 2019. március 28‑i Cogeco Communications ítélet (C‑637/17, EU:C:2019:263, 46. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-22" href="#c-22">22</a>
</span>) Lásd: Kokott főtanácsnok Otis Gesellschaft és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑435/18, EU:C:2019:651, 40. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-23" href="#c-23">23</a>
</span>) Ebben az értelemben: Kokott főtanácsnok Cogeco Communications ügyre vonatkozó indítványa (C‑637/17, EU:C:2019:32, 1. pont). E tárgykörben lásd még: 2001. szeptember 20‑i Courage és Crehan ítélet (C‑453/99, EU:C:2001:465); 2006. július 13‑i Manfredi és társai ítélet (C‑295/04–C‑298/04, EU:C:2006:461); 2014. június 5‑i KONE és társai ítélet (C‑557/12, EU:C:2014:1317, 25. pont); legújabban: 2019. december 12‑i Otis Gesellschaft és társai ítélet (C‑435/18, EU:C:2019:1069, különösen a 24. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-24" href="#c-24">24</a>
</span>) Lásd: 2019. március 14‑i Skanska Industrial Solutions és társai ítélet (C‑724/17, EU:C:2019:204, 45. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-25" href="#c-25">25</a>
</span>) A (7) preambulumbekezdés úgy szól, hogy „[a] nemzeti bíróságok lényeges szerepet játszanak a közösségi versenyszabályok alkalmazásában. Magánszemélyek közötti jogviták eldöntése alkalmával a közösségi jog szerinti alanyi jogokat védik, például azzal, hogy kártérítést ítélnek meg a jogsértések sértettjeinek. A nemzeti bíróságok szerepe itt kiegészíti a tagállamok versenyhatóságainak szerepét. Ezért lehetővé kell tenni számukra a Szerződés 81. és 82. cikkének teljes körű alkalmazását.”</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-26" href="#c-26">26</a>
</span>) A tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26‑i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 349., 1. o.) és a fenti 9. lábjegyzetben már hivatkozott, úgynevezett ECN+ irányelv.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-27" href="#c-27">27</a>
</span>) Lásd: Wahl főtanácsnok Skanska Industrial Solutions és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑724/17, EU:C:2019:100, 76. pont), amely úgy szól, hogy „az uniós versenyjog közjogi és magánjogi érvényesítése együttesen alkotnak teljes, noha két részből álló olyan jogérvényesítési rendszert, amelyet egy egésznek kell tekinteni”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-28" href="#c-28">28</a>
</span>) R. Chieppa, „Coordination between Private and Public Antitrust Enforcement in Italy and in the EU. Due modalità di un sistema bilanciato di enforcement”, in „Il private antitrust enforcement in Italia e nell’Unione europea:scenari applicativi e le prospettive del mercato. Atti del VII Convegno Antitrust di Trent”o, 11–13 aprile 2019 – Gian Antonio Benacchio, Michele Carpagnano (gondozásában) (2019).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-29" href="#c-29">29</a>
</span>) Lásd e tekintetben: Wahl főtanácsnok Skanska Industrial Solutions és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑724/17, EU:C:2019:100, 47. pont), amely úgy szól, hogy „a kártérítési keresetekkel történő magánjogi jogérvényesítés a versenyellenes magatartástól való azon elrettentés kiegészítő eszköze, amely egymagában a közjogi jogérvényesítéssel nem érhető el”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-30" href="#c-30">30</a>
</span>) Lásd: 2019. március 28‑i Cogeco Communications ítélet (C‑637/17, EU:C:2019:263, 41. pont). A Bíróság az EUMSZ 101. cikkel kapcsolatban a 2019. március 14‑i Skanska Industrial Solutions és társai ítéletben (C‑724/17, EU:C:2019:204, 43. pont) még egyértelműbben kifejtette, hogy „az EUMSZ 101. cikk teljes érvényesülését, és különösen az (1) bekezdésében megfogalmazott tilalom hatékony érvényesülését biztosítja a bármely személyt megillető azon jog, hogy a kartellel vagy az e cikkben tiltott magatartással okozott kár megtérítését követelje” (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-31" href="#c-31">31</a>
</span>) Wahl főtanácsnok Skanska Industrial Solutions és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑724/17, EU:C:2019:100, 80. pont) szerint „a közjogi és a magánjogi jogérvényesítés egymást kiegészítik és ugyanannak az egésznek képezik részét”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-32" href="#c-32">32</a>
</span>) Lásd: Kokott főtanácsnok Cogeco Communications ügyre vonatkozó indítványa (C‑637/17, EU:C:2019:32, 77. pont); már ebben az értelemben: 2006. július 13‑i Manfredi és társai ítélet (C‑295/04–C‑298/04, EU:C:2006:461, 62. pont); 2013. június 6‑i Donau Chemie és társai ítélet (C‑536/11, EU:C:2013:366, 27. pont); 2014. június 5‑i KONE és társai ítélet (C‑557/12, EU:C:2014:1317, 25. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-33" href="#c-33">33</a>
</span>) Lásd: 2019. március 28‑i Cogeco Communications ítélet (C‑637/17, EU:C:2019:263, 44. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-34" href="#c-34">34</a>
</span>) Lásd: Kokott főtanácsnok Cogeco Communications ügyre vonatkozó indítványa (C‑637/17, EU:C:2019:32, 85. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-35" href="#c-35">35</a>
</span>) E tekintetben lásd: 2019. március 28‑i Cogeco Communications ítélet (C‑637/17, EU:C:2019:263, 45. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-36" href="#c-36">36</a>
</span>) Lásd a Bizottság írásbeli észrevételeinek 34. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-37" href="#c-37">37</a>
</span>) Lásd: 2015. szeptember 8‑i Taricco és társai ítélet (C‑105/14, EU:C:2015:555, 47. pont), amelyben a Bíróság annak ellenőrzését javasolta a kérdést előterjesztő bíróságnak, hogy „a nemzeti rendelkezéseknek az elévülés [megszakadása] területén történő alkalmazása azzal jár[‑e], hogy az esetek jelentős számában elmarad a súlyos csalást megvalósító cselekmények büntetőjogi szankciója, mivel e cselekmények általában elévülnek azt megelőzően, hogy a törvény által előírt büntetőjogi szankciót jogerős bírósági határozattal kiszabhatnák.” E kérdésre adott igenlő válasz esetén „meg kell állapítani, hogy a nemzeti jogban a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység elleni küzdelem érdekében előírt intézkedések nem tekinthetők hatékonynak és visszatartó erejűnek, ami összeegyeztethetetlen az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésével, a PIF‑egyezmény 2. cikkének (1) bekezdésével és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéssel összefüggésben értelmezett 2006/112 irányelvvel.”</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-38" href="#c-38">38</a>
</span>) Lásd: 2018. június 5‑i Kolev és társai ítélet (C‑612/15, EU:C:2018:392, 65. pont); 2019. január 17‑i Dzivev ítélet (C‑310/16, EU:C:2019:30, 31. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-39" href="#c-39">39</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 62. és azt követő pontjait.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-40" href="#c-40">40</a>
</span>) Lásd többek között: 2018. november 6‑i Max‑Planck‑Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften ítélet (C‑684/16, EU:C:2018:874, 59. pont). Ahogyan azt a Bíróság egyértelművé tette a 60. pontban, „az ilyen értelmezés követelménye többek között a nemzeti bíróságok azon kötelezettségével jár, hogy adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a belső jognak valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul. Következésképpen valamely nemzeti bíróság nem tekintheti megalapozottan úgy, hogy csupán azon okból kifolyólag nem tud valamely nemzeti rendelkezést az uniós joggal összhangban értelmezni, mivel e rendelkezést állandó jelleggel e joggal összeegyeztethetetlen módon értelmezték.”</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-41" href="#c-41">41</a>
</span>) Lásd a Bizottság írásbeli észrevételeinek 39. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-42" href="#c-42">42</a>
</span>) Lásd: 2017. december 5‑i M. A. S. és M. B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936, 61. és 62. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-43" href="#c-43">43</a>
</span>) Lásd a Bizottság írásbeli észrevételeinek 41. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-44" href="#c-44">44</a>
</span>) Lásd: 2015. szeptember 8‑i Taricco és társai ítélet (C‑105/14, EU:C:2015:555).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-45" href="#c-45">45</a>
</span>) Lásd: 2017. december 5‑i M. A. S. és M. B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-46" href="#c-46">46</a>
</span>) Lásd: Bot főtanácsnok ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑352/09 P, EU:C:2010:635, 88. és 89. pont), amelyben szerepel, hogy „[a]z eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő valamennyi jogvitára alkalmazni kell. […] Ezzel szemben nem így történik az anyagi jogi szabályokkal. Az uniós jogalkotó ellenkező rendelkezése hiányában ezek nem visszaható hatályúak.” Lásd ebben az értelemben (a Bizottság írásbeli észrevételeinek 19. lábjegyzetében szereplő hivatkozásnak megfelelően) a Curtea Constituțională a României (alkotmánybíróság, Románia) 2018. június 25‑én közzétett 297/2018. sz. határozatát, amellyel helyt ad a román büntető törvénykönyv 155. cikk (1) bekezdésével szemben felhozott alkotmányossági kifogásnak.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-47" href="#c-47">47</a>
</span>) 2017. december 5‑i M. A. S. és M. B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-48" href="#c-48">48</a>
</span>) Az Emberi Jogok Európai Bírósága három kritériumot állapított meg annak meghatározására, hogy egy vád a büntetőjog területe alá tartozik‑e, így a jogsértés belső jogi minősítését, a szankció megtorló és elrettentő erejét, valamint azon szankció súlyosságának fokát, amely az érintett személlyel szemben a priori kiszabható (EJEB, 1976. június 8., Engel és társai kontra Hollandia ítélet, A. sorozat 22. szám, 82. §. Az Emberi Jogok Európai Bírósága e kritériumok alkalmazására vonatkozó ítélkezési gyakorlatának ismertetésére lásd: EJEB, 2006. november 23., Jussila kontra Finnország ítélet, 29–39. §). Az Emberi Jogok Európai Bírósága számos közigazgatási szankció tekintetében alkalmazta ezt az érvelést; e szankciók között a nemzeti versenyhatóságok által kiszabott szankciók is szerepelnek (lásd: EJEB, 1990. február 9., Melchers és Co. kontra Németország ítélet; 1991. május 30., Société Stenuit kontra Franciaország ítélet; 2002. december 3‑i Lilly kontra Franciaország ítélet. Lásd még: EJEB, hivatkozott Jussila kontra Finnország ítélet, 43. §; Dubus S. A. kontra Franciaország ítélet,35. §; elszigetelt értelmezésért lásd: EJEB, 2004. június 3., OOO Neste és társai kontra Oroszország ítélet). Mindezen hivatkozások kapcsán lásd: Bot főtanácsnok ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑352/09 P, EU:C:2010:635, 48–52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-49" href="#c-49">49</a>
</span>) Lásd: EJEB, 2002. december 3., Lilly kontra Franciaország ítélet (53892/00. sz. kérelem); 2009. június 11., Dubus S. A. kontra Franciaország ítélet (5242/04. sz. kérelem), 37–38. §; 2011. szeptember 27., Menarini Diagnostics S.r.l. kontra Olaszország ítélet (43509/08. sz. kérelem), 38–44. §; 2018. október 23., Produkcija Plus Storitveno podjetje d.o.o. kontra Szlovénia ítélet (47072/15. sz. kérelem), 45–46. §.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-50" href="#c-50">50</a>
</span>) Lásd: 1999. július 8‑i Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet (C‑49/92 P, EU:C:1999:356, 78. pont). Ezen ítélkezési gyakorlatot megerősíti a 2009. szeptember 10‑i Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ítélet (C‑97/08 P, EU:C:2009:536, 77. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-51" href="#c-51">51</a>
</span>) Lásd: 1999. július 8‑i Hüls kontra Bizottság ítélet (C‑199/92 P, EU:C:1999:358); a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ártatlanság vélelmének elve – a szóban forgó jogsértések természetére, valamint az azokhoz kapcsolódó szankciók jellegére és súlyosságára tekintettel – alkalmazandó a vállalkozásokra vonatkozó versenyjogi szabályok potenciálisan bírságok vagy kényszerítő bírságok kiszabását eredményező megsértéseivel kapcsolatos eljárásokra.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-52" href="#c-52">52</a>
</span>) Így elméletileg az egyes nemzeti versenyhatóságok által az 1/2003 rendelet révén számukra biztosított decentralizált jogkörök gyakorlásával kiszabott bírságok is.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-53" href="#c-53">53</a>
</span>) Lásd: Bot főtanácsnok ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑352/09 P, EU:C:2010:635, 49. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-54" href="#c-54">54</a>
</span>) Lásd az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 36. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-55" href="#c-55">55</a>
</span>) Lásd az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 70. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-56" href="#c-56">56</a>
</span>) Lásd a versenytanács írásbeli észrevételeinek 37. lábjegyzetét, amelyben a versenytanács kifejti, hogy: a) egyes bíróságok úgy ítélték meg, hogy a vizsgálat megkezdésére vonatkozó határozat minősül a versenytanács elévülési idő megszakítására alkalmas utolsó intézkedésének; a versenytanács által a jogsértés kivizsgálása céljából ezt követően meghozott intézkedések nem szakítják meg az elévülési időt; a versenytanácsnak a vizsgálatot a vizsgálat kezdőnapjától számított 5 éven belül be kell fejeznie; a versenyről szóló törvényt csak a 31/2015. sz. sürgősségi kormányrendelet révén harmonizálták az 1/2003 rendelet rendelkezéseivel, mivel az elévülési időt a versenytanács által a jogsértés megállapítása céljából meghozott minden intézkedés megszakíthatja; míg b) más bíróságok a következő álláspontra helyezkedtek: a vizsgálat megkezdésére vonatkozó határozat nem minősül a versenytanács elévülési idő megszakítására alkalmas utolsó intézkedésének; a versenytanács által a jogsértés kivizsgálása céljából meghozott minden intézkedés megszakítja az elévülési időt; a szankció a tényállás megszűnésének napjától számított tíz éven belül szabható ki (különös elévülési idő), amely tehát a vizsgálati időszak felső korlátját képezi; a 31/2015. sz. sürgősségi kormányrendelet által eszközölt módosítások kizárólag alaki módosítások, mivel a versenyről szóló törvényt a 121/2003. sz. sürgősségi kormányrendelet harmonizálta az 1/2003 rendelet rendelkezéseivel; a 121/2003. sz. sürgősségi kormányrendelet értelmében az elévülési időt megszakító intézkedések a jogsértés kivizsgálása céljából meghozott intézkedések, amelyek a vizsgálat megkezdésére vonatkozó határozat elfogadását követő eljárási intézkedésekként magukban foglalják az adatkéréseket és a kifogásközlésről szóló értesítést.</p>
</body>
</html>
