<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.5-->
  <head>
    <title>2020-12-202012C103201903110-00-TRA-DOC-HU-CONCL-C-0311-19-202006959-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="5/08/2020" name="CustomProvisoryEditionDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="21/12/2020 11:51:55" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="CNC" name="TypeDoc"/>
    <meta content="ZcClQ6DHvzvC8jBsz5iioHlWOus6UZvJP+aLfUXcojf93gHVCDnGQyK6Z+1BVRmHvWEmu6e1u9nvrgdvjB5xYk4JFCACPOLe2L/DqhFRkmYUyyeWXVzLEb9ANJO8s9jmml+ojYzG7js4TNGCBiU8ABRlN2H2NrMtzdQqUiVWZ2g=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="rkla" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="0311" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2019" name="Annee"/>
    <meta content="" name="UpdateBackupedStylesCheckSum"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="FAST_document_go_ok" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="CNC_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 25/05/2020 13:16:07" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="b70c79fbc78d4306b313ac74574ab1fe" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0311" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="RP" name="NatureAff"/>
    <meta content="RP" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
    <meta content="A838osfflBinFsD8u2XvBl1Bjr3DKaHycMYRTB/Ux9Zf1A/SHUU9rt/jjcOIMpB5Y3RQlK1x282OIbwEsWuKKusEgeP6oDv7WBjNL7TtVL4smU/etEdDbrvfgmTMEayh" name="GeneratedGenDocVersion"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId25" style="first"/>
      <div id="rId21" style="even">Szpunar főtanácsnok indítványa – C‑311/19. Sz. Ügy</div>
      <div id="rId22" style="default">BONVER WIN</div>
    </div>
    <p class="C36Centre" id="para-1" title="page-1">
      MACIEJ SZPUNAR
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-2" title="page-1">
      FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-3" title="page-1">
      Az ismertetés napja: 2020. szeptember 3. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">1</a>
</span>)
      
    </p>
    <p class="C38Centregrasgrandespacement" id="para-4" title="page-1">
      C‑311/19. sz. ügy
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-5" title="page-1">
      BONVER WIN, a. s.
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-6" title="page-1">
      kontra
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-7" title="page-1">
      Ministerstvo financí ČR
    </p>
    <p class="C39Centreespacement" id="para-8" title="page-1">
      (a Nejvyšší správní soud [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Cseh Köztársaság] által benyújtott előzetes döntéshozatali iránti kérelem)
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-9" title="page-1">
      „Előzetes döntéshozatal – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – A szerencsejátékokat bizonyos helyeken tiltó nemzeti szabályozás – Az EUMSZ 56. cikk alkalmazhatósága – Határokon átnyúló elem”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-10" title="page-1">
      
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bevezetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Cseh Köztársaság) által benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem arról tanúskodik, hogy a Bíróság elé terjesztett valamely ügyben felvetődő konkrét jogkérdés gyakran az alapeljárás látszólag semmitmondó – még ha nem is hétköznapi – tényállása mögött húzódik meg: egy fogadási szolgáltatónak fel kellett hagynia a kereskedelmi tevékenységével amiatt, hogy önkormányzati rendelet megtiltotta a fogadási szolgáltatások nyújtását a város azon részében, amelyben a fogadási szolgáltató található. E szolgáltató azt állítja, hogy olyan ügyfelei vannak, akik egy másik tagállamból származnak. Elegendő‑e ez a körülmény ahhoz, hogy alkalmazandó legyen a szolgáltatásnyújtás EUMSZ 56. cikk szerinti szabadsága?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügy tehát egyenesen a belső piac egyik alapvető szabadsága tárgyi hatályának velejéig hatol.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett hatály meghatározása különösen fontos kérdés; ez az uniós jog legrégebbi kérdéseinek egyike, amelyből folyamatosan új hajtások nőnek ki. Lehetnek mégoly változatosak az ilyen ügyek alaptényállásai, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">2</a>
</span>) mindannyiuknak az a közös vonása, hogy a belső piacnak és az Unió gazdasági felépítésének alapvető lényegével foglalkoznak. A gazdasági szereplők és ügyfeleik is várakozással tekintenek az ilyen kérdések kimenetelére, éppen annyira, mint a tagállamok. Az alapvető szabadságok érvényesülési köre meghatározza, hogy a tagállamokat a belső piacra vonatkozó uniós joganyag milyen mértékben köti a saját (nemzeti) szakpolitikai célkitűzéseiket illetően, ennek megfelelően pedig azt is, hogy a gazdasági szereplők milyen szabadságot élveznek: amennyiben valamely tagállamot egy adott helyzetben nem köti – például – a szolgáltatásnyújtás szabadsága, potenciálisan sokkal szélesebb körben léphet fel, mint ha az kötné őt. Ezzel szemben, ha valamely tagállamot köti a szolgáltatásnyújtás szabadsága, a szolgáltatók és a szolgáltatások igénybe vevőinek potenciális cselekvési tere sokkal tágabb.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen érmének az a megfelelő eljárási oldala, hogy a nemzeti bíróságoktól származó azon ügyek, amelyekben az alapeljárás tényállása teljes egészében egyetlen tagállamra korlátozódik, az alapvető szabadságok értelmezésével kapcsolatos részükben elfogadhatatlanoknak minősülnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) arról érdeklődik, hogy miként alakul a szolgáltatásnyújtás EUMSZ 56. cikk szerinti szabadságának érvényesülési köre olyan helyzetben, amelyben a határokon átnyúló elemet olyan ügyfelek jelentik, akik átlépik a határt annak érdekében, hogy a Cseh Köztársaságban részesülhessenek a szóban forgó szolgáltatások előnyeiben (már ha a szerencsejátékok tekintetében ez a helyes megfogalmazás).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen indítványban amellett érvelek, hogy ezt a kérdést lényegében lefedi a szolgáltatásnyújtás EUMSZ 56. cikk szerinti szabadsága. Ennek során azt fogom javasolni, hogy a Bíróság a hagyományos módon értelmezze a szolgáltatásnyújtás szabadságát és az ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlatot. Konkrétabban, ki fogom fejteni a Bíróságnak, hogy jelenleg nem indokolt visszafogni ezen alapvető szabadság érvényesülési körét olyan helyzetekben, amelyekben a szóban forgó intézkedések de iure és de facto is megkülönböztetés nélkül alkalmazhatók. Következésképpen azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy álljon ellen azon lehetséges kísértésnek, hogy a korábbiaknál szűkebben értelmezze az EUMSZ 56. cikk tárgyi hatályát. Álláspontom szerint nincs helye a „szolgáltatásokra vonatkozó Keck‑formulának”: a Bíróságnak ez utóbbi ügyből (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-3" href="#t-3">3</a>
</span>) nem kellene semmilyen analógiát levezetnie.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A zákon č. 202/1990 Sb., o loteriích a jiných podobných hrách (lottójátékokról és más hasonló játékokról szóló 202/1990. sz. törvény; a továbbiakban: lottójátékokról szóló törvény) 2013‑ban hatályos változata 50. §‑ának (4) bekezdése alapján valamely önkormányzat általános hatályú rendeletben kikötheti, hogy a fogadások, lottójátékok és más hasonló játékok kizárólag a rendeletben előírt helyszínen és időpontokban szervezhetők, vagy meghatározhatja, hogy az önkormányzat területén mely helyszíneken vagy időpontokban tilos az ilyen lottójátékok és más hasonló játékok szervezése, vagy teljes egészében megtilthatja az önkormányzat teljes területén a lottójátékok és más hasonló játékok szervezését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A lottójátékokról szóló törvény meghatározza a fogadások, lottójátékok és más hasonló játékok fogalmát is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Děčín városa (Cseh Köztársaság) a lottójátékokról szóló törvény 50. §‑ának (4) bekezdése szerint kiadta az obecně závazná vyhláška č. 3/2013, o regulaci provozování sázkových her, loterií a jiných podobných hert (a fogadások, lottójátékok és más hasonló játékok szabályozásáról szóló, 3/2013. sz. önkormányzati rendelet). E rendelet a törvénynek megfelelően a város teljes területén megtiltotta a fogadások, lottójátékok és más hasonló játékok szervezését. Ugyanakkor a rendelet 1. melléklete felsorolta azokat a pontos címeket Děčínben, ahol kaszinók üzemeltetése megengedett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A BONVER WIN, a. s. (a továbbiakban: BONVER WIN) cseh kereskedelmi vállalat, amely a Ministerstvo financí ČR (pénzügyminisztérium, Cseh Köztársaság) által kiadott engedély alapján Děčínben szerencsejátékokat szervez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A BONVER WIN tevékenysége a 3/2013. sz. önkormányzati rendelet hatálybalépését követően sértette e rendeletet, mivel a BONVER WIN nem a rendelet mellékletében felsorolt címek egyikén rendelkezett üzlethelyiséggel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egy 2013. október 22‑i határozat értelmében a pénzügyminisztérium visszavonta a BONVER WIN arra jogosító engedélyét, hogy szerencsejátékokat szervezzen, mivel ez az engedély nem felel meg a 3/2013. sz. önkormányzati rendeletnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A BONVER WIN közigazgatási jogorvoslat keretében megtámadta ezt a határozatot; a közigazgatási jogorvoslatot a pénzügyminiszter 2014. július 22‑i határozatával elutasította.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A BONVER WIN ezt követően a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság, Cseh Köztársaság) előtt keresetet nyújtott be e határozat ellen, amelyet azonban elutasítottak. Ítéletének indokolásában a bíróság egyebek mellett elutasította azt az érvet, hogy a nemzeti szabályok ellentétesek az uniós joggal, és megállapította, hogy az uniós jog nem alkalmazandó erre a helyzetre, mivel a felperes nem gyakorolja a szolgáltatásnyújtás szabadságát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A BONVER WIN – mivel nem értett egyet ezzel az érveléssel – ezen ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) elé, amelyben azt állította, hogy a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság) tévedett, amikor nem alkalmazta az uniós jogot. A BONVER WIN véleménye szerint a lottójátékokról szóló törvény rendelkezéseivel összefügésben értelmezett 3/2013. sz. önkormányzati rendelet ellentétes az uniós joggal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alapeljárás tárgyát képező ügyet a nemzeti eljárásjog értelmében eredetileg a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) ötödik tanácsa tárgyalta, amely úgy ítélte meg, hogy alkalmazandó az ügyre a szolgáltatásnyújtás uniós jog szerinti szabadsága, mivel a BONVER WIN ügyfelei más tagállamokból származnak. Elméletileg tehát e tanács nem látja szükségesnek, hogy az ügyet a Bíróság elé utalják.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Figyelembe véve azonban, hogy ehhez hasonló ügyekben a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) más tanácsai arra a következtetésre jutottak, hogy általában véve az uniós jog – konkrétan pedig a szolgáltatásnyújtás szabadsága – nem alkalmazható, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-4" href="#t-4">4</a>
</span>) az ötödik tanács úgy határozott, hogy a nemzeti eljárásjog alapján az ügyet a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) kibővített tanácsa elé utalja abból a célból, hogy az megváltoztassa a többi tanács által követett, az ötödik tanács álláspontja szerint téves ítélkezési gyakorlatot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kibővített tanács viszont úgy határozott, hogy az ügyet a Bíróság elé utalja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kibővített tanács abból a feltételezésből indul ki, hogy a jelen ügy tárgyát olyan esetleges korlátozás képezi, amely az ügyfeleknek a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos szabadságára vonatkozik, nem pedig a szolgáltatásnyújtás szabadságának olyan esetleges korlátozása, amely a szolgáltatójuk, vagyis az e tagállamban székhellyel rendelkező cseh társaság vonatkozásában merülne fel. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következően azok a szolgáltatások, amelyeket egy adott tagállamban letelepedett szolgáltató helyváltoztatás nélkül, egy másik tagállamban letelepedett igénybevevők részére nyújt, határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásnak minősülnek, és hogy a szolgáltatás igénybevevői között turisták vagy tanulmányi célból utazó személyek is szerepelnek. Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a jelen ügyben szóban forgó cseh szabályozáshoz hasonló nemzeti szabályozás, amely megkülönböztetés nélkül vonatkozik e tagállam és más tagállamok állampolgáraira, főszabály szerint csak annyiban tartozik az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadságokkal kapcsolatos rendelkezések hatálya alá, amennyiben a tagállamok közötti kereskedelemhez kapcsolódó helyzetekre vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság továbbá úgy ítéli meg, hogy noha a Bíróság tisztázta, hogy az EUMSZ 56. cikk alkalmazható‑e olyan helyzetekre, amelyekben a szolgáltató telefonon vagy interneten kínálja szolgáltatásait, továbbá olyan helyzetekre, amelyekben a szolgáltatást turistacsoportok veszik igénybe, még nem állapította meg egyértelműen, hogy e cikk alkalmazandó‑e pusztán amiatt, hogy egy másik tagállam állampolgárainak csoportja egy adott tagállamban igénybe vehet vagy igénybe is vesz olyan szolgáltatást, amelyet főként belföldieknek nyújtanak. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben rámutat arra, hogy nem ért egyet azzal a következtetéssel, amely szerint, ha valamely más tagállamnak akár egyetlen állampolgára is alkalmi jelleggel látogatást tesz olyan létesítményben, amely bizonyos szolgáltatásokat nyújt, az automatikusan maga után vonja, hogy az EUMSZ 56. cikket alkalmazni kell arra a nemzeti szabályozásra, amely általában véve erre a belföldi szolgáltatási ágazatra irányadó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság felveti azt a kérdést, hogy nem lenne‑e helyénvaló a szolgáltatásnyújtás szabadságának területén olyan de minimis szabályt kialakítani, amely azon alapul, hogy a szóban forgó szabályozás és a szolgáltatásnyújtás szabadsága között kellő kapcsolat áll fenn. Arra az álláspontra helyezkedik, hogy az önkormányzati szinten alkalmazandó, nem hátrányosan megkülönböztető jellegű szabályozás nem tartozik az EUMSZ 56. cikk hatálya alá.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiek alapján a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a Bírósághoz 2019. április 16‑án érkezett 2019. március 21‑i végzésével előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-36" title="page-7">
      „1) Alkalmazandó‑e az EUMSZ 56. cikk és az azt követő cikkek arra a nemzeti jogszabályra (általános hatályú önkormányzati rendeletre), amely egy önkormányzat egy részén megtilt egy bizonyos szolgáltatást, egyszerűen azért, mert az említett jogszabállyal érintett szolgáltatók ügyfeleinek némelyike esetlegesen vagy ténylegesen valamely más európai uniós tagállamból származik?
    </p>
    <p class="C10Marge1" id="para-37" title="page-7">
      Ha igen, önmagában a más tagállamból származó ügyfelek esetleges jelenlétére vonatkozó állítás elegendő‑e ahhoz, hogy az EUMSZ 56. cikk alkalmazhatóvá váljon, vagy a szolgáltató köteles bizonyítani, hogy a más tagállamból származó ügyfeleknek ténylegesen szolgáltatást nyújt?
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-38" title="page-7">
      2) Az első kérdésre adandó válasz szempontjából jelentőséggel bír‑e, hogy:
    </p>
    <p class="C11Marge1avecretrait" id="para-39" title="page-7">
      a) a szolgáltatásnyújtás szabadságának potenciális korlátozása mind földrajzilag, mind pedig tartalmilag jelentősen korlátozott (a de minimis kivétel potenciális alkalmazhatósága);
    </p>
    <p class="C11Marge1avecretrait" id="para-40" title="page-7">
      b) nem tűnik úgy, mintha a nemzeti szabályozás de iure vagy de facto eltérően szabályozná egyrészt az elsősorban a más tagállamok állampolgárai részére szolgáltatást nyújtó jogalanyok, másrészt a hazai klientúrára összpontosító jogalanyok helyzetét?”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Írásbeli észrevételeket a Cseh Köztársaság, Magyarország és az Európai Bizottság nyújtott be. A BONVER WIN, a Cseh Köztársaság, a Holland Királyság és a Bizottság részt vett a 2020. március 12‑én tartott tárgyaláson.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Értékelés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság az egyetlen választ érdemlő két kérdésével lényegében arról kíván megbizonyosodni, hogy olyan helyzetre, amelyben egy adott tagállamban letelepedett társaság a tevékenysége végzésének engedélyezett helyszíneit meghatározó helyi szabályozás hatálybalépését követően elveszti a tevékenységének végzésére vonatkozó engedélyt, a szolgáltatásnyújtás EUMSZ 56. cikk szerinti szabadsága vonatkozik‑e azon az alapon, hogy e társaság egyes ügyfelei a társaság letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamból származnak. A kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben azt kívánja megtudni, hogy a szóban forgó szabályok nem hátrányosan megkülönböztető jellege és egy de minimis szabály szolgáltatásnyújtás szabadsága terén való létezése releváns‑e a válasz szempontjából.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az is egyértelmű a kérdések szövegéből, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kellően tudatában van annak, hogy amennyiben a jelen ügy az EUMSZ 56. cikk hatálya alá tartozik, nem kétséges, hogy korlátozás áll fenn, és hogy a Cseh Köztársaság feladata lenne e korlátozást igazolni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdés körülhatárolása – Az elfogadhatóságról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első lehetséges benyomásokkal ellentétben a jelen ügy kétségtelenül elfogadható.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint ennek alátámasztása és a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés lényegének megragadása érdekében szükségesnek érzem, hogy röviden megvizsgáljuk azon jelenség történetét, amelyet ma „tisztán belső helyzetként” ismerünk.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jól ismert és állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUM‑Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók azokra a helyzetekre, amelyeknek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-5" href="#t-5">5</a>
</span>) A Bíróság tisztán belső helyzetekre vonatkozó terjedelmes ítélkezési gyakorlatán belül azonban meg kell különböztetni az érdemi kérdéseknek és az elfogadhatóságnak a két rétegét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az érdemi kérdésektől…</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tisztán belső helyzetekre vonatkozó szabály ítélkezési gyakorlatbeli teremtéstörténete (jurisprudential genesis (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-6" href="#t-6">6</a>
</span>)) egy sor olyan ítéletben lelhető fel, amelyeket a Bíróság az 1970‑es évek végétől hozott, mindegyiket a Rewe‑Zentral („Cassis de Dijon”) ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-7" href="#t-7">7</a>
</span>) körül: a Koestler ítéletben, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-8" href="#t-8">8</a>
</span>) a Knoors ítéletben, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-9" href="#t-9">9</a>
</span>) az Auer ítéletben, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-10" href="#t-10">10</a>
</span>) a Debauve és társai ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-11" href="#t-11">11</a>
</span>) és a Saunders ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-12" href="#t-12">12</a>
</span>). Míg a Knoors ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-13" href="#t-13">13</a>
</span>) „nagyon szűk kontextusban történt kinyilatkoztatás” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-14" href="#t-14">14</a>
</span>) a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát illetően, a Koestler ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-15" href="#t-15">15</a>
</span>) és az Auer ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-16" href="#t-16">16</a>
</span>) pedig határokon átnyúló helyzetre vonatkozott, addig a Saunders ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-17" href="#t-17">17</a>
</span>) a Bíróság már alkalmazta a tisztán belső helyzetekre vonatkozó szabályt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előző pontban utolsóként említett ítélet tárgyát a munkavállalók jelenlegi EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgása képezte. Egy bűncselekmény elkövetésében bűnösnek talált brit állampolgárt arra köteleztek, hogy Angliából távozzon Észak‑Írországba, és ne térjen vissza Angliába vagy Walesbe. A tényállás tehát az Egyesült Királyság területére korlátozódott. Ilyen körülmények között meglehetősen egyenesen adódott a Bíróság számára a következtetés, hogy az EUMSZ 45. cikknek (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-18" href="#t-18">18</a>
</span>) „nem […] célja, hogy korlátozza a tagállamok arra vonatkozó jogkörét, hogy saját területükön korlátozzák a nemzeti büntetőjog végrehajtása során a joghatóságuk alá tartozó valamennyi személy mozgásának szabadságát”, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-19" href="#t-19">19</a>
</span>) és hogy „a Szerződés munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezései ezért nem alkalmazhatók a tagállam tisztán belső viszonyaira, vagyis abban az esetben, ha azokat egyetlen elem sem kapcsolja az [uniós] jog által előirányzott helyzethez.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-20" href="#t-20">20</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez az újonnan felfedezett (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-21" href="#t-21">21</a>
</span>) megállapítás később kereszteződött a többi alapvető szabadsággal. Nem sokkal a Saunders ítéletet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-22" href="#t-22">22</a>
</span>) követően, a Debauve és társai ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-23" href="#t-23">23</a>
</span>) a Bíróság megállapította, hogy „a Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései nem vonatkozhatnak olyan tevékenységre, amelynek releváns elemei egyetlen tagállamon belülre korlátozódnak”. A Bíróság mégis azt állapította meg, hogy az ügy tényállása határokon átnyúló helyzetet foglal magában.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindig is egyértelmű volt és minden kétségen felül állt, hogy e korai ügyek érdemi kérdéssel foglalkoztak: ahhoz, hogy a Szerződésben meghatározott alapvető szabadságokat a tárgyi hatály szempontjából alkalmazni lehessen, úgynevezett határokon átnyúló elemre van szükség. A tisztán belső helyzetek az alapvető szabadságok tárgyi hatályán kívül esnek, mivel e szabadságoknak az a célja, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet liberalizálják.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">…az elfogadhatóságig</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alapvető szabadságok hatálya alá nem tartozó, tisztán belső helyzetek logikus eljárásjogi következménye az, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az ilyen kérdések megválaszolására, ami elfogadhatatlanná teszi a tisztán belső helyzetekkel kapcsolatos ügyekben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-24" href="#t-24">24</a>
</span>) Az uniós jog egyszerűen nem vonatkozik az ilyen helyzetekre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az évek során mégis számos esetben előfordult, hogy a Bíróság megválaszolt olyan nemzeti eljárásból eredő kérdéseket, amelyben a tényállás egésze egyetlen tagállamon belülre korlátozódott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Már nincs szükség ezen ítélkezési gyakorlat szintetizálására és összefoglalására, mivel azt a Bíróság nemrégiben az Ullens de Schooten ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-25" href="#t-25">25</a>
</span>) összefoglalta és osztályozta: a tisztán belső helyzetekből eredő ügyek négy konkrét esetben mindazonáltal elfogadhatók (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-26" href="#t-26">26</a>
</span>) az előzetes döntéshozatali eljárás keretében. Ezek az esetek a következők: 1) nem zárható ki, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozást elfogadó tagállam területén való tevékenységgyakorlás érdekében más tagállamokban letelepedett állampolgárok is érdekeltek lettek volna vagy lennének abban, hogy éljenek e szabadságokkal, és hogy következésképpen e szabályozás, amely megkülönböztetés nélkül alkalmazandó a saját állampolgárokra, illetve más tagállamok állampolgáraira, kifejthet olyan joghatásokat, amelyek nem korlátozódnak e tagállamra; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-27" href="#t-27">27</a>
</span>) 2) amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság olyan rendelkezések megsemmisítésére irányuló eljárásban fordult a Bírósághoz, amelyek nemcsak a saját állampolgárokra, hanem a többi tagállam állampolgáraira is alkalmazandók, a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítélete nyomán meghozandó határozatának joghatásai a többi tagállam állampolgáraira is kiterjednek; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-28" href="#t-28">28</a>
</span>) 3) amikor az alapvető szabadságok értelmezése relevánsnak bizonyulhat, amennyiben a nemzeti jog előírja a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy az e bíróság joghatósága szerinti tagállam állampolgárát ugyanazon jogokban kell részesíteni, mint amelyekkel valamely más tagállam állampolgára ugyanilyen helyzetben rendelkezne az uniós jog alapján; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-29" href="#t-29">29</a>
</span>) és 4) az uniós jog rendelkezéseit a nemzeti jog alkalmazandóvá teszi, amely jog a minden elemében egyetlen tagállamra korlátozódó helyzetekre adott megoldásaira nézve az uniós jog által nyújtott megoldásokhoz igazodott. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-30" href="#t-30">30</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyre történő alkalmazás: a BONVER WIN helyzete</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Rátérve a jelen ügyre, roppant nagy a kísértés olyan választ adni, mint azt a Bizottság is javasolja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, van‑e határokon átnyúló elem a jelen ügyben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel azonban elveszne a lényeg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság ennél tovább megy a kérdéseiben. Nem azt kívánja meghatározni, hogy a Bíróságnak meg kell‑e válaszolnia a kérdést (egyébként is furcsa lenne ilyen kérdést feltenni a Bíróságnak), hanem azt, hogy a szolgáltatásnyújtás EUMSZ 56. cikk szerinti szabadságának alkalmazása mellőzhető‑e olyan helyzetekben, amelyek egyértelműen rendelkeznek határokon átnyúló elemmel. Másképpen megfogalmazva, a kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 56. cikk hatályára vonatkozóan kér iránymutatást. Ehelyett le akar ásni a „tisztán belső helyzetek” kérdésének gyökeréig, és számomra úgy tűnik, arra kíván választ kapni, hogy a tisztán belső helyzeteket az eddigieknél tágabban kell‑e értelmezni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennélfogva érdemi és nem elfogadhatósággal kapcsolatos kérdésről van szó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végezetül hangsúlyozni kívánom, hogy a jelen ügy elfogadhatósága már a Bíróság Trijber és Harmsen ítéletéből (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-31" href="#t-31">31</a>
</span>) is következik. Ebben az ügyben R. L. Trijber hajókirándulások Amszterdamban (Hollandia) történő megszervezésére kért engedélyt. A Bíróság már pusztán azon az alapon megállapította az ügy elfogadhatóságát, hogy „e szolgáltatás más tagállami illetőségű személyeknek is szólhat, és hogy a szóban forgó rendszer zavarhatja valamennyi szolgáltató piaci hozzáférését, ideértve az azon más tagállamból származó szolgáltatókat is, akik Hollandiában kívánnak ilyen szolgáltatás nyújtása érdekében letelepedni.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-32" href="#t-32">32</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másképpen megfogalmazva, a Bíróság az ügy elfogadhatóságát egyebek mellett arra alapozta, hogy a szolgáltatás igénybe vevői más tagállamokból származnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-33" href="#t-33">33</a>
</span>) Az ügy azért volt elfogadható, mert a szóban forgó szolgáltatások igénybe vevői nem abból a tagállamból származtak, ahol a szolgáltatásokat kínálták. A jelen ügyben hasonló a helyzet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügy elfogadhatóságának kérdését összefoglalva, a Bíróság nem tud – és nem is kellene neki – az Ullens de Schooten ítéletre (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-34" href="#t-34">34</a>
</span>) hivatkozni a kérdést előterjesztő bíróság részére történő válaszadás céljából, mivel az ügy egyértelműen elfogadható.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ügy érdeméről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Most tehát rátérek a jelen ügy érdemére és az EUMSZ 56. cikk hatályára. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-35" href="#t-35">35</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUMSZ 56. cikk hatálya</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elöljáróban kiemelem, hogy a jelen ügy tárgyát a szolgáltatásnyújtás EUM‑Szerződés szerinti szabadságának kizárólag a tárgyi hatálya képezi. Ez az ügy nem vonatkozik a nemzeti intézkedésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságával való általános összeegyeztethetőségére. Másképpen megfogalmazva, a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság segítségével kizárólag azt kívánja meghatározni, hogy fennáll‑e az EUMSZ 56. cikk értelmében vett korlátozás (amely fennállna akkor, ha a helyzet e rendelkezés hatálya alá tartozna), nem pedig azt, hogy ezenkívül egy korlátozást igazolna‑e valamely közérdeken alapuló kényszerítő indok.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUMSZ 56. cikk értelmében az EUM‑Szerződés szolgáltatásokra vonatkozó fejezetében megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez a rendelkezés – amely a szolgáltatásnyújtás szabadságának alapvető szabálya vagy Grundnormja, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-36" href="#t-36">36</a>
</span>) és amelyet kiegészített egy sor másodlagos jogszabály, jelesül a szolgáltatási irányelv – hosszú utat járt be a Bíróság ítélkezési gyakorlatában. Jóllehet azt a Szerződés fennmaradó alapvető szabadságként határozta meg, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-37" href="#t-37">37</a>
</span>) a Bíróság már korán „a Szerződés egyik alapvető elveként” jellemezte azt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-38" href="#t-38">38</a>
</span>) Ezenfelül megállapította, hogy a szóban forgó alapvető szabadság közvetlen hatállyal bír, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-39" href="#t-39">39</a>
</span>) és hogy megkülönböztetéstől mentesen alkalmazandó intézkedésekre is vonatkozik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-40" href="#t-40">40</a>
</span>) Az EUMSZ 34., EUMSZ 45. és EUMSZ 49. cikkhez hasonlóan az EUMSZ 56. cikk célja, hogy a hazai és a külföldi piaci szereplők közötti puszta hátrányos megkülönböztetés helyett a kereskedelem akadályait szüntesse meg. A Bíróság ezzel egyidejűleg lehetővé tette, hogy a tagállamok az írott jogban nem szabályozott indokokra hivatkozzanak akkor, amikor a szolgáltatásnyújtás szabadságát közérdeken alapuló kényszerítő indok formájában korlátozzák. Ami pedig különösen a jelen ügyet illeti, a Bíróság megállapította, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságát mind a szolgáltatást nyújtó, mind pedig a szolgáltatást igénybe vevő élvezi. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-41" href="#t-41">41</a>
</span>) A szolgáltatásnyújtás szabadságának ilyen fejlődése kéz a kézben járt a tagállamok gazdaságának és társadalmának a gyártásról a szolgáltatásokra történő átállásával.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A munkavállalók szabad mozgásához vagy a letelepedés szabadságához képest a szolgáltatásnyújtás szabadsága esetében nehezebb megállapítani, hogy van‑e határokon átnyúló helyzet, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-42" href="#t-42">42</a>
</span>) és némi időbe tellett négy olyan, széles körben elfogadott helyzetet meghatározni, amelyek határokon átnyúlóak lehetnek, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-43" href="#t-43">43</a>
</span>) és amelyekben alkalmazandó a szolgáltatásnyújtás szabadsága: először is, arról a helyzetről van szó, amelyben a szolgáltató a szolgáltatások felkínálása céljából átlépi a határt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-44" href="#t-44">44</a>
</span>) Kétség sem fér hozzá, hogy ez az EUMSZ 56. cikk paradigmája, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-45" href="#t-45">45</a>
</span>) amelyet e cikk szövege egyértelműen tükröz. Másodszor, arról a helyzetről van szó, amelyben a szolgáltatás igénybevevője a szolgáltatás igénybevétele céljából átlépi a határt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-46" href="#t-46">46</a>
</span>) Harmadszor, azokról a helyzetekről van szó, amelyekben mind a szolgáltató, mind pedig az igénybevevő átlépi a határt és a szolgáltatásnyújtásra ezt követően kerül sor. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-47" href="#t-47">47</a>
</span>) Negyedszer, azokról a helyzetekről van szó, amelyekben maga a szolgáltatás lépi át a határt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-48" href="#t-48">48</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenfelül a munkavállalók szabad mozgásához hasonló más alapvető szabadságokkal vagy az uniós polgárság szabályaival ellentétben az érintett személynek nem az állampolgársága, hanem a letelepedésének helye (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-49" href="#t-49">49</a>
</span>) határozza meg, hogy van‑e határokon átnyúló elem. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-50" href="#t-50">50</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami különösen a második helyzetet illeti – amelyben a szolgáltatás igénybevevője a szolgáltatás igénybevétele céljából átlépi a határt –, a szolgáltatóra és a szolgáltatás igénybe vevőire vonatkozó korlátozások is az EUMSZ 56. cikk hatálya alá tartoznak. A szolgáltatóra vonatkozó korlátozások EUMSZ 56. cikk hatálya alá tartozását az indokolja, hogy e korlátozások elkerülhetetlenül a szolgáltatás igénybevevőire vonatkozó korlátozásokat eredményeznek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A korlátozás tehát a szolgáltató tagállamából és a szolgáltatást igénybe vevő tagállamából is eredhet. A Szerződés mindkét korlátozást azonos módon kezeli. Logikus, hogy így van. Míg például az áruk szabad mozgását illetően a Szerződés teljes joggal különbséget tesz behozatal (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-51" href="#t-51">51</a>
</span>) és kivitel (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-52" href="#t-52">52</a>
</span>) között, és a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján (meglehetősen jogosan) szigorúbban kezeli a behozatalt, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-53" href="#t-53">53</a>
</span>) a szolgáltatásnyújtás szabadságát illetően nincs ilyen megkülönböztetés, azon egyszerű oknál fogva, hogy fogalmilag nehezebb különbséget tenni a „behozatal” és a „kivitel” között. Mint azt az alábbiakban látni fogjuk, a jelen előzetes döntéshozatalra utalás pontosan ezt szemlélteti.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy „a tagállamok közötti tengeri szállítási szolgáltatások nyújtásának szabadságára […] a vállalkozások a letelepedési helyük szerinti állammal szemben akkor hivatkozhatnak, ha a szolgáltatásokat egy másik tagállamban letelepedett személyek részére nyújtják.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-54" href="#t-54">54</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenfelül a Bíróság az úgynevezett „cold‑calling” gyakorlata kapcsán – vagyis amikor magánszemélyekkel az előzetes hozzájárulásuk nélkül lépnek kapcsolatba telefonon annak érdekében, hogy pénzügyi szolgáltatásokat kínáljanak nekik – megállapította, hogy „az azonosítható igénybe vevő korábbi létezése [nem] feltétele a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezések alkalmazásának”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-55" href="#t-55">55</a>
</span>) A Bíróság a határozatát a következőképpen is indokolta: „a szolgáltatásnyújtás szabadsága illuzórikussá válna, ha a nemzeti szabályok szabadon korlátozhatnák a szolgáltatások kínálatát.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-56" href="#t-56">56</a>
</span>) Következésképpen már a szolgáltatásnyújtás előkészítése is az EUMSZ 56. cikk hatálya alá tartozik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-57" href="#t-57">57</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság azt is megállapította, hogy a korlátozás lehetősége is elegendő ahhoz, hogy valamely ügy az EUMSZ 56. cikk hatálya alá tartozzon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Összefoglalva, utalok Bobek főtanácsnok TÜV Rheinland LGA Products és Allianz IARD ügyre vonatkozó indítványára, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-58" href="#t-58">58</a>
</span>) amelyben találóan a következő megállapítást tette: „[a] határokon átnyúló elem lehetősége az észszerűen elgondolható hipotézis szintjén marad: a szolgáltatások kontextusában tehát a Szerződés szolgáltatásokra vonatkozó szabályainak alkalmazásához elegendő az, ha például valamely szolgáltatás egyes igénybevevői valószínűsíthetően egy másik tagállamból származnak.”</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyre történő alkalmazás: a BONVER WIN helyzete</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez elvezet a jelen ügyhöz és a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekhez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti elemzés alapján úgy tűnhet, hogy a jelen ügy egyértelműen az EUMSZ hatálya alá tartozik: olyan, a Cseh Köztársaságban letelepedett szolgáltatóról van szó, amely egyebek mellett olyan ügyfelek részére nyújtja szolgáltatásait, akik rendszerint Németországban telepedtek le, és akik és a szolgáltatás igénybevétele céljából átlépik a cseh–német határt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenfelül a BONVER WIN tevékenységére korlátozás vonatkozik: az, hogy a továbbiakban már nem folytathatja a tevékenységét a korábbi helyen, kétségtelenül megfelel a Bíróság erre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának. Következésképpen a BONVER WIN ügyfelei is korlátozottan képesek igénybe venni a szolgáltatást. Amennyiben a BONVER WIN megszüntetni kényszerül a kereskedelmi tevékenységét a telephelye szerinti városrészben, az ügyfelek nem fogják nála megjátszani a pénzüket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben lényegtelen, hogy a korlátozást a származási tagállam (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-59" href="#t-59">59</a>
</span>) a szolgáltató, vagyis a BONVER WIN szempontjából írta elő. A Bíróság ezzel kapcsolatban utalhat az Alpine Investments ítéletére, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-60" href="#t-60">60</a>
</span>) amelyben megállapította, hogy a szolgáltatásnyújtás Szerződés szerinti szabadsága „a szolgáltatásnyújtás szabadságának [az Unión] belüli korlátozását általában tiltja”, következésképpen e szabadság „a rendeltetés helye szerinti állam által meghatározott korlátozások mellett a származási állam által meghatározott korlátozásokra is vonatkozik”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E megállapítás alapján azt mondtam volna, hogy az ügy le van zárva.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Szükséges‑e korlátozni az EUMSZ 56. cikk hatályát?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyet azonban két további tényező is bonyolítja: először is az, hogy a korlátozás címzettje nem a szolgáltatás igénybevevője – akinek határátlépése az EUMSZ 56. cikk alkalmazását vonja maga után –, hanem a szolgáltató, másodszor pedig a nemzeti bíróság azon aggodalma, amely azzal függ össze, hogy német ügyfelekről csupán potenciálisan lehet szó, valamint egy de minimis szabály ehhez kapcsolódó kérdésével.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szolgáltatás olyan igénybevevője, akinek személyénél fogva alkalmazni kell az EUMSZ 56. cikket a szolgáltatóra</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem látom be, hogyan változtatna ezen a megállapításomon az, hogy a szolgáltatás igénybevevője lépi át a határt. Az EUMSZ 56. cikk hatályának kérdése objektív kérdés abban az értelemben, hogy az vagy teljesül – ha bizonyos feltételek fennállnak –, vagy nem teljesül.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt a kérdést meg kell különböztetni attól a kérdéstől, hogy a szolgáltató ilyen helyzetben hivatkozhat‑e az EUMSZ 56. cikkre a saját tagállamával szemben, vagyis származhat‑e e rendelkezésből olyan joga, amely megfeleltethető valamely alapvető gazdasági jognak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kérdésre igenlő választ kell adni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mint azt fentebb bemutattam, az a szabadság, hogy a szolgáltatások igénybe vevője szolgáltatásokban részesüljön, csupán a másik oldala annak az éremnek, amelyet a szolgáltató szolgáltatásnyújtási szabadsága jelképez. Ilyen helyzetben furcsa lenne, ha például a BONVER WIN lengyel vagy német ügyfelei a cseh bíróság előtti eljárásban hivatkozhatnának az EUMSZ 56. cikkre, míg maga a BONVER WIN ezt nem tehetné meg. E tekintetben párhuzamot lehet vonni a munkavállalók EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgásának területén a Bíróság által a Clean Car Autoservice ügyben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-61" href="#t-61">61</a>
</span>) kialakított ítélkezési gyakorlattal, amely ügyben a Bíróság megállapította, hogy a munkavállalók EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgására a munkáltatók is hivatkozhatnak annak érdekében, hogy a letelepedésük helye szerint tagállamban olyan munkavállalókat alkalmazhassanak, akik egy másik tagállam állampolgárai.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Szolgáltatásokkal kapcsolatos Keck‑formula?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megállapítás egyértelműen magában foglalja, hogy a jog jelenlegi állása szerint a tárgyi hatály igen tág, ami kérdésként veti fel, hogy a Bíróság megfontolja‑e hasonló korlátozás bevezetését, mint amelyet 1993‑ban, a Keck és Mithouard ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-62" href="#t-62">62</a>
</span>) vezetett be az áruk szabad mozgásával kapcsolatban. Az e korlátozást alátámasztó érvelés a következők mentén épülne fel: a Keck és Mithouard ügyhöz (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-63" href="#t-63">63</a>
</span>) hasonlóan a jelen ügyben is olyan intézkedésről van szó, amely de iure és de facto is megkülönböztetés nélkül vonatkozik a szolgáltatásnyújtás szabadságára és ezzel összefüggésben a szolgáltatás igénybevételének szabadságára. Ennélfogva nincs hátrányosan megkülönböztető jellegű elem: a szolgáltató szempontjából a szerencsejáték kínálása céljából Děčínben letelepedni kívánó minden külföldi cég a BONVER WIN‑nel azonos helyzetben van, és nem végezhetné tevékenységét a város meghatározott részében. Fordítva, ami a szolgáltatás igénybevevőjét illeti, egyetlen igénybevevő – legyen akár cseh, akár külföldi – sem játszhat szerencsejátékot a város meghatározott részében. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy az „értékesítés egyes módjainak” a Keck és Mithouard ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-64" href="#t-64">64</a>
</span>) kidolgozott fogalma valójában az árut értékesíteni vagy – a jelen ügyben – szolgáltatást kínálni szándékozó cég piacra lépését jelenti, miért ne lehetne az EUMSZ 56. cikk hatálya alól kizárni a de iure és de facto is megkülönböztetés nélkül alkalmazandó olyan intézkedéseket, amelyek nem akadályozzák a más tagállamból származó szolgáltatók piacra lépését?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez a kérdés az Unió gazdasági felépítésének, valamint azon fogalomnak a velejéig hatol, hogy mi minősül a határokon átnyúló kereskedelem korlátozásának, illetve mit kellene annak tekinteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ilyen szabály szolgáltatásnyújtás EUMSZ 56. cikk szerinti szabadságába történő beillesztésének még az ötletével kapcsolatos bármilyen felvetésre is határozott „nemmel” válaszolok.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenekelőtt nem látom, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata a jelenlegi állapotában bármilyen utalást tartalmazna ilyen megfontolásokra. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-65" href="#t-65">65</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság következetesen olyan megközelítést alkalmaz, amely az akadályokon (nem pedig a hátrányos megkülönböztetésen) alapul, amikor az EUMSZ 56. cikk hatályának meghatározásáról van szó. Ez egyértelműen kifejezésre jut az általam már hivatkozott Gebhard ügyhöz (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-66" href="#t-66">66</a>
</span>) és az Alpine Investments ügyhöz (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-67" href="#t-67">67</a>
</span>) hasonló ügyekben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-68" href="#t-68">68</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen a ponton kétségkívül fel lehetne vetni a kérdést, hogy „talán még várni kell”‑e (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-69" href="#t-69">69</a>
</span>) az EUMSZ 56. cikk Keck és Mithouard ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-70" href="#t-70">70</a>
</span>) nyomán történő korlátozásával. Az alábbiakban kifejtett okokból úgy vélem, nem indokolt, hogy az ítélkezési gyakorlat ebbe az irányba mozduljon el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, kétséges, hogy a Keck és Mithouard ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-71" href="#t-71">71</a>
</span>) az áruk szabad mozgása tekintetében továbbra is helytálló jogértelmezés‑e. Nincs már olyan alkalom, amikor a Bíróság kifejezetten hivatkozik erre az ügyre, és az is ritkán fordul elő, hogy a Bíróság az említett ügy alapját képező elgondolást alkalmazza. Tudom, hogy korábban arra a következtetésre jutottam, a „Keck‑formula továbbra is érvényes”, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-72" href="#t-72">72</a>
</span>) de mostanában néha azon gondolkodom, hogy ezt ki kell‑e egészíteni a „névlegesen, készenléti módban” kifejezésekkel. Vagy inkább arról van szó, hogy a Keck‑formula oroszlánból házimacskává vált, amelyet talán megszelídítettek, azonban továbbra sem lehet megfogni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">72.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a Keck és Mithouard ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-73" href="#t-73">73</a>
</span>) szereplő érvelést már akkor is nehéz volt megérteni, és a Bíróságot teljes joggal kritizálták amiatt, hogy az „értékesítés egyes módjai” kifejezés nem alkalmas arra, hogy azt a gyakorlatban azonnal alkalmazzák, mivel nincsenek olyan világos kritériumok, amelyek alapján egy adott ügyet értékelni lehetne. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-74" href="#t-74">74</a>
</span>) Később felmerült, hogy a Keck és Mithouard ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-75" href="#t-75">75</a>
</span>) nem is annyira az „értékesítés egyes módjairól” szólt, hanem inkább arról, hogy a piacra lépést – még ha nem is akadályozták meg – megnehezítették‑e. Még ha így is van, a piacra lépés pontos meghatározása akkor is nehéz feladat, és a jogbiztonság szempontjából is problematikus.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">73.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, noha főszabály szerint előnyben kell részesíteni az alapvető szabadságok párhuzamos értelmezését, nehéz összehasonlítani az áruk szabad mozgását a szolgáltatásnyújtás szabadságával, amikor az értékesítési módok és a piacra lépés doktrínájáról van szó. Ezt a doktrínát (főként) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-76" href="#t-76">76</a>
</span>) materiális javak esetében könnyebb kidolgozni. Szolgáltatások esetén más a helyzet: a szolgáltatás immateriális természete miatt nehezebb meghatározni, mi képezi magát a szolgáltatást, és mi az, ami nem kapcsolódik közvetlenül a szolgáltatáshoz.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">74.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Negyedszer, álláspontom szerint annak elfogadása esetén, hogy a Keck és Mithouard ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-77" href="#t-77">77</a>
</span>) a Bíróság elé érkező ügyek számának kontrollálásáról (is) szólt olyan ügyekben, amelyeknek kevesebb köze volt magukhoz az árukhoz, mint a kereskedők kereskedelmi szabadságaihoz – amit a Bíróság készséggel elismert, és ami megmagyarázhatja a Keck és Mithouard ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-78" href="#t-78">78</a>
</span>) egyik legnagyobb iróniáját, jelesül azt, hogy a tényállás egyetlen tagállamra korlátozódott, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-79" href="#t-79">79</a>
</span>) aminek következtében ebben az ügyben egyébként sem lehetett alkalmazni az áruk szabad mozgását, következésképpen pedig az ügyet nem lehetett volna elfogadhatónak tekinteni –, nem szükséges a Keck és Mithouard ítéletet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-80" href="#t-80">80</a>
</span>) más alapvető szabadságokra is kiterjeszteni. A szolgáltatásnyújtás szabadságát illetően nem érzékelem azt, hogy a szolgáltatók „egyre inkább” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-81" href="#t-81">81</a>
</span>) hivatkoznának az EUMSZ 56. cikk szerinti jogaikra, és másokról sincs tudomásom, akik ilyen tendenciát látnának. Épp ellenkezőleg. Az uniós jogalkotó az elmúlt két évtizedben erőfeszítéseinek egy részét valójában az Unión belüli szabad szolgáltatásnyújtás elősegítésére összpontosította, jelesül a szolgáltatási irányelv elfogadásával. Ezzel kapcsolatban úgy érezte, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságát elérhetőbbé kell tenni a gazdasági szereplők számára. Korlátozó szabálynak az elsődleges jogba történő beillesztése éles ellentétben állna ezzel a fejleménnyel, tehát e tekintetben szerencsétlen visszalépésnek minősülne.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">75.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti gondolatmenetet folytatva: ötödször, és ami a legfontosabb, a Bíróság (meglehetősen jogosan) nem alkalmazta a Keck és Mithouard ítéletet, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-82" href="#t-82">82</a>
</span>) amikor ezt megtehette volna a szolgáltatókat a szolgáltatási irányelv keretében megillető letelepedési szabadság értelmezése során. A Bíróság az X és Visser ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-83" href="#t-83">83</a>
</span>) megállapította, hogy az olyan intézkedés, amely a Keck és Mithouard ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-84" href="#t-84">84</a>
</span>) értelmében kétségtelenül „értékesítési módnak’” minősül, a letelepedés szolgáltatási irányelv szerinti szabadságának hatálya alá tartozik, ezáltal „a Keck ítéletet eredményező ötletektől való elmozdulást mutat”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-85" href="#t-85">85</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">76.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennélfogva nem indokolt az áruk szabad mozgása terén az egyik legvitatottabb ítélet alapgondolatát (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-86" href="#t-86">86</a>
</span>) ezen alapvető szabadságon túl átültetni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">c)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">De minimis szabály az EUMSZ 56. cikk esetében?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">77.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság ítélkezési gyakorlata ez idáig nem utal arra, hogy az EUMSZ 56. cikk – vagy egyébként bármely más alapvető szabadság – de minimis szabály hatálya alá tartozna abban az értelemben, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága kizárólag akkor lenne alkalmazható, ha a szolgáltatásból legalább egy bizonyos számú igénybevevő részesül.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">78.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jóllehet előfordult, hogy a Bíróság a szolgáltatásnyújtás szabadságát nem találta alkalmazhatónak a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett konkrét tényállásokra, erre inkább olyan helyzetekben került sor, amelyekben a szóban forgó nemzeti intézkedés és az alapvető szabadság között csekély kapcsolat áll fenn.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">79.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nyomós oka van ennek az ítélkezési gyakorlatnak és annak, hogy a Bíróság nem alkalmaz de minimis jellegű megfontolásokat: a szolgáltatásnyújtás szabadságának hatályát olyan minőségi kritériumok segítségével kell meghatározni, amelyek könnyen alkalmazhatók az Unió egész területén. Ezzel szemben mennyiségi kritériumok nem tudják meghatározni annak hatályát, és nem is kellene meghatározniuk azt. Ezenkívül pedig nem is lehetne mennyiségi küszöböt meghatározni vagy azt igazolni. Például a BONVER WIN esetében mi lenne a mérce? Tíz ügyfél? Száz? Ezer? Az ügyfelek „teljes számának” hányadát képező százalék? Például tizenöt százalék? Vagy az ügyfelek által megjátszott pénz függvényében alakulna? Az olyan ügyfél, aki 1000 eurót játszik meg, vajon felér tíz olyan ügyféllel, akik 100 euró összeget játszanak meg? Még ha ezek a példák túl együgyűnek is tűnnek, álláspontom szerint tökéletesen érzékeltetik, hogy az alapvető szabadságokkal kapcsolatos de minimis fogalom a jövőben problémák gyökerét képezné.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">80.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az, hogy a de minimis mennyiségi meghatározása jobban kapcsolódik az ügy konkrét tényállásához, mint annak jogi aspektusaihoz, egy még alapvetőbb problémát eredményezne. Korántsem elképzelhetetlen, hogy ugyanazon intézkedést az Unió egyik tagállamában de minimisnek lehetne tekinteni, míg egy másik tagállamában nem. Ez veszélyeztetné a piaci szereplők belső piacra vonatkozó rendelkezésekben meghatározott egyenlő versenyfeltételeit. Vagy a de minimist elvontan kellene meghatározni? Ha igen, hogyan és kinek? Nem szabad megfeledkezni arról, hogy olyan, nem harmonizált területről van szó, amelyen a tagállamok intézkedéseit a Szerződésben meghatározott szabadsággal kell összevetni, és hogy a belső piac továbbra is megosztott uniós hatáskörbe tartozó terület. Ez nem hasonlítható az uniós versenyjog helyzetéhez, amelynek keretében maga az uniós szabályozás határoz meg bizonyos küszöbértékeket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">81.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A de minimis szabály szolgáltatásnyújtás EUMSZ 56. cikk szerinti szabadságának, illetve bármely egyéb szabadságnak a területén történő bevezetése ellen szóló érveket összefoglalva, hangsúlyozandó, hogy ténybeli és nem jogi kérdésről van szó. Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a nemzeti bíróság feladata, hogy elbírálja a tényállást. Az ilyen szabály nemzeti bíróságok általi bevezetésének lehetővé tétele a belső piac felaprózásához vezetne, és veszélyeztetné a piaci szereplők egyenlő versenyfeltételei biztosításának célját.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">82.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből az következik, hogy az EUMSZ 56. cikkel összefüggésben elvi szinten el kell utasítani a de minimis szabályt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">V.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végkövetkeztetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">83.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Cseh Köztársaság) által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-115" title="page-23">
      A szolgáltatásnyújtásnak az EUMSZ 56. cikk szerinti szabadsága – amely nem tartalmaz de minimis szabályt – vonatkozik olyan helyzetre, amelyben valamely tagállamban letelepedett társaság a szolgáltatásnyújtás módját meghatározó közjogi intézkedés értelmében elveszti a tevékenységének végzésére vonatkozó engedélyt, amennyiben e társaság egyes ügyfelei a társaság letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamból származnak, tekintet nélkül arra, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedés (de iure és de facto) megkülönböztetés nélkül alkalmazandó‑e.
    </p>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">1</a>
</span>) Eredeti nyelv: angol.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">2</a>
</span>) Például: hátrányos megkülönböztetés vagy akadály, értékesítési megállapodás és/vagy piacra lépés, tisztán belső helyzetek.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-3" href="#c-3">3</a>
</span>) 1993. november 24‑i Keck és Mithouard ítélet (C 267/91 és C 268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-4" href="#c-4">4</a>
</span>) Látszólag anélkül, hogy a kérdést a Bíróság elé terjesztette volna.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-5" href="#c-5">5</a>
</span>) Lásd: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet (C‑268/15, EU:C:2016:874, 47. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-6" href="#c-6">6</a>
</span>) E kifejezést a következő forrásból kölcsönöztem: Arena, A., „The Wall Around EU Fundamental Freedoms: the Purely Internal Rule at the Forty‑Year Mark”, Yearbook of European Law, 2019, 38. kötet, 153–219. o., 163. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-7" href="#c-7">7</a>
</span>) 1979. február 20‑i ítélet (120/78, EU:C:1979:42).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-8" href="#c-8">8</a>
</span>) 1978. október 24‑i ítélet (15/78, EU:C:1978:184).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-9" href="#c-9">9</a>
</span>) 1979. február 7‑i ítélet (115/78, EU:C:1979:31).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-10" href="#c-10">10</a>
</span>) 1979. február 7‑i ítélet (136/78, EU:C:1979:34).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-11" href="#c-11">11</a>
</span>) 1980. március 18‑i ítélet (52/79, EU:C:1980:83).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-12" href="#c-12">12</a>
</span>) 1979. március 28‑i ítélet (175/78, EU:C:1979:88).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-13" href="#c-13">13</a>
</span>) 1979. február 7‑i ítélet (115/78, EU:C:1979:31, 24. pont): „a Szerződés letelepedéssel és szolgáltatásnyújtással kapcsolatos rendelkezései nem alkalmazhatók valamely tagállam tisztán belső viszonyaira.”</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-14" href="#c-14">14</a>
</span>) Warner főtanácsnok Saunders ügyre vonatkozó indítványa (175/78, nem tették közzé, EU:C:1979:63, 1141. o.) szerint.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-15" href="#c-15">15</a>
</span>) Lásd: 1978. október 24‑i ítélet (15/78, EU:C:1978:184, 3. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-16" href="#c-16">16</a>
</span>) Lásd: 1979. február 7‑i ítélet (136/78, EU:C:1979:34).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-17" href="#c-17">17</a>
</span>) Lásd: 1979. március 28‑i ítélet (175/78, EU:C:1979:88, 10. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-18" href="#c-18">18</a>
</span>) Korábban az EGK‑Szerződés 48. cikke.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-19" href="#c-19">19</a>
</span>) Lásd: 1979. március 28‑i Saunders ítélet (175/78, EU:C:1979:88, 10. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-20" href="#c-20">20</a>
</span>) Lásd: 1979. március 28‑i Saunders ítélet (175/78, EU:C:1979:88, 11. pont). Mindazonáltal érdemes megjegyezni, hogy a Saunders ügyben a főtanácsnok az indítványában foglalkozott ugyan a teljes mértékben belső viszonyok kérdésével, viszont a Bírósághoz képest olyan eltérő következtetésre jutott, amelynek alapján úgy döntött, hogy a szóban forgó nemzeti jogi aktusokat a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben elemzi; lásd: Warner főtanácsnok Saunders ügyre vonatkozó indítványa (175/78, nem tették közzé, EU:C:1979:63).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-21" href="#c-21">21</a>
</span>) Korábbi ügyekben, mint például a későbbi jogalkalmazásra ösztönzően ható, 1964. július 15‑i Costa ítéletben (6/64, EU:C:1964:66) a Bíróság úgy tűnik, nem látta szükségesnek megvizsgálni a tisztán belső helyzet kérdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-22" href="#c-22">22</a>
</span>) 1979. március 28‑i ítélet (175/78, EU:C:1979:88).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-23" href="#c-23">23</a>
</span>) 1980. március 18‑i ítélet (52/79, EU:C:1980:83, 9. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-24" href="#c-24">24</a>
</span>) Még ha fenn is áll annak a kockázata, hogy eretnekséggel vádoljanak, a hivatkozás megkönnyítése érdekében szinonimaként használom a „hatáskör” és az „elfogadhatóság” kifejezést. Ez nem azt jelenti, hogy nem ismerem az e kifejezések közötti jogi különbséget: a hatáskör objektív elem és a Bíróság ítélet meghozatalával kapcsolatos jogi képességére utal, míg az elfogadhatóság ennek szubjektív eleme, mivel azt részben a kérdést előterjesztő bíróság bírálhatja el. Valamely ügy ugyanis kizárólag abban az esetben elfogadható, ha a nemzeti bíróság betartotta az ügy Bíróság elé utalásával kapcsolatos eljárásjogi szabályokat és kellően megindokolta, miért van szükség az előzetes döntéshozatalra utalásra. E tekintetben továbbá teljes mértékben egyetértek Wahl főtanácsnok Gullotta és Farmacia di Gullotta Davide &amp; C. ügyre vonatkozó indítványával (C‑497/12, EU:C:2015:168, 21. és 25. pont), amelyben a Bíróság ehhez hasonló megállapítást tesz, miközben kiemeli, hogy a két kifejezés különbözőségét nem kell túlhangsúlyozni.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-25" href="#c-25">25</a>
</span>) Lásd: 2016. november 15‑i ítélet (C‑268/15, EU:C:2016:874, 50–53. pont). Ezen ítéletet megelőzően a Bíróság e kérdéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának általános összefoglalásáért lásd: Wahl főtanácsnok Venturini és társai egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑159/12–C‑161/12, EU:C:2013:529).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-26" href="#c-26">26</a>
</span>) Ebben az értelemben lásd még: az X és Visser egyesített ügyekre vonatkozó indítványom (C‑360/15 és C‑31/16, EU:C:2017:397, 115. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-27" href="#c-27">27</a>
</span>) Lásd: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet (C‑268/15, EU:C:2016:874, 50. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-28" href="#c-28">28</a>
</span>) Lásd: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet (C‑268/15, EU:C:2016:874, 51. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-29" href="#c-29">29</a>
</span>) Lásd: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet (C‑268/15, EU:C:2016:874, 52. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-30" href="#c-30">30</a>
</span>) Lásd: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet (C‑268/15, EU:C:2016:874, 53. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-31" href="#c-31">31</a>
</span>) 2015. október 1‑jei ítélet (C‑340/14 és C‑341/14, EU:C:2015:641).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-32" href="#c-32">32</a>
</span>) Lásd: 2015. október 1‑jei Trijber és Harmsen ítélet (C‑340/14 és C‑341/14, EU:C:2015:641, 41. pont). Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-33" href="#c-33">33</a>
</span>) Ennélfogva a 2015. október 1‑jei Trijber és Harmsen ítélet (C‑340/14 és C‑341/14, EU:C:2015:641) olyan ügyet képez, amely érdekes csavart tartalmaz: a Bíróság – annak megállapítását követően, hogy egyes helyzetek nem tisztán belső helyzetek – nem válaszolta meg a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett anyagi jogi kérdéseket, amelyek célja pontosan annak meghatározása volt, hogy a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 36. o.; a továbbiakban: szolgáltatási irányelv) szolgáltatók letelepedési szabadságával kapcsolatos rendelkezései alkalmazhatók‑e tisztán belső helyzetekre. A Bíróság csak később, a 2018. január 30‑i X és Visser ítéletben (C‑360/15 és C‑31/16, EU:C:2018:44) adott választ erre a kérdésre – igenlően.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-34" href="#c-34">34</a>
</span>) Lásd: 2016. november 15‑i ítélet (C‑268/15, EU:C:2016:874).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-35" href="#c-35">35</a>
</span>) A jelen ügyet a Szerződés rendelkezéseire tekintettel kell megvizsgálni. A szolgáltatási irányelv nem vonatkozik a szerencsejátékra; lásd az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének h) pontját. Amennyiben a szerencsejátékok az irányelv hatálya alá tartoznának, a kérdést előterjesztő bíróság kérdése fel sem vetődött volna, mivel a tisztán belső helyzetek a szolgáltatók letelepedésének szabadságával kapcsolatos fejezet tárgyi hatálya alátartoznak; lásd: 2018. január 30‑i X és Visser ítélet (C‑360/15 és C‑31/16, EU:C:2018:44).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-36" href="#c-36">36</a>
</span>) A következő szóhasználatával élve: Müller‑Graff, P.‑Chr., in: Streinz, R. (szerk.), EUV/AEUV Kommentar, C. H. Beck, München, 3. kiadás, 2018, Artikel 56 AEUV, 1. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-37" href="#c-37">37</a>
</span>) Lásd az EUMSZ 57. cikket, amelynek értelmében a Szerződések alkalmazásában „szolgáltatás” a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. E tekintetben a Bíróság úgy határozott, hogy a „szolgáltatás” fogalma az olyan szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek nem tartoznak más szabadság hatálya alá, és annak célja biztosítani, hogy valamennyi gazdasági tevékenység az alapvető szabadságok hatálya alá tartozzon, amiből arra következtetek, hogy nem kiegészítő, hanem fennmaradó alapvető szabadságról van szó. Lásd: X és Visser egyesített ügyekre vonatkozó indítványom (C‑360/15 és C‑31/16, EU:C:2017:397, 88. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-38" href="#c-38">38</a>
</span>) Lásd: 1981. december 17‑i Webb ítélet (279/80, EU:C:1981:314, 17. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-39" href="#c-39">39</a>
</span>) Lásd: 1974. december 3‑i van Binsbergen ítélet (33/74, EU:C:1974:131, 27. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-40" href="#c-40">40</a>
</span>) A szolgáltatásnyújtásnak EUMSZ 56. cikkben biztosított szabadsága tehát nemcsak a más tagállamban letelepedett, szolgáltatást nyújtó személyekkel szemben az állampolgárság alapján alkalmazott mindenfajta hátrányos megkülönböztetés eltörlését követeli meg, hanem valamennyi korlátozás megszüntetését akkor is, ha azok különbségtétel nélkül vonatkoznak a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatásnyújtókra. Ez az 1991. július 25‑i Säger ítélet (C‑76/90, EU:C:1991:331, 12. pont) óta egységes ítélkezési gyakorlatot képez. Lásd még: 2013. július 18‑i Citroën Belux ítélet (C‑265/12, EU:C:2013:498, 35. pont); 2009. szeptember 8‑i Liga Portuguesa de Futebol Profissional és Bwin International ítélet (C‑42/07, EU:C:2009:519, 51. pont). A Bíróság az 1995. november 30‑i Gebhard ítéletben (C‑55/94, EU:C:1995:411, 37. pont) – jóllehet a letelepedés szabadságával kapcsolatos ügyről volt szó – nem kizárólag erre a konkrét szabadságra hivatkozott: „a Szerződés által garantált alapvető szabadságok gyakorlását akadályozó vagy kevésbé vonzóvá tévő nemzeti intézkedések”. Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-41" href="#c-41">41</a>
</span>) Lásd: 1984. január 31‑i Luisi és Carbone ítélet (286/82 és 26/83, EU:C:1984:35, 16. pont); 2009. szeptember 8‑i Liga Portuguesa de Futebol Profissional és Bwin International ítélet (C‑42/07, EU:C:2009:519, 51. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-42" href="#c-42">42</a>
</span>) Ezt az álláspontot osztja: Randelzhofer, A. és Forsthoff, U., in: Grabitz, E., Hilf, M. és Nettesheim, M., Das Recht der Europäischen Union, 57. frissítve: 2020. február, C. H. Beck, München, Art. 56, Art. 57 AEUV, 3. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-43" href="#c-43">43</a>
</span>) Ezek alapvetően hasonlítanak a WTO létrehozásáról szóló egyezmény mellékletét képező, a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményben (a továbbiakban: GATS) szereplő „szolgáltatások kereskedelmének” meghatározására. A GATS 1. cikkének (2) bekezdése alapján a szolgáltatások kereskedelme a szolgáltatásnyújtás négy módját foglalja magában: 1) személymozgást magában nem foglaló, határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás; 2) külföldön történő fogyasztás, amely a fogyasztónak a szolgáltató letelepedési helye szerinti WTO‑tagország területére történő beutazását vonja maga után; 3) kereskedelmi jelenlét, vagyis leányvállalat vagy fióktelep jelenléte a szolgáltatásnyújtás helye szerinti WTO‑tagország területén; 4) WTO‑tagországból származó természetes személyek jelenléte, ami lehetővé teszi, hogy az egyik WTO‑tagországbeli szolgáltató egy másik tagország területén nyújtson szolgáltatásokat.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-44" href="#c-44">44</a>
</span>) Ezt gyakran a szolgáltatások „aktív” szabad mozgásának nevezik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-45" href="#c-45">45</a>
</span>) Lásd: Lenz főtanácsnok Cowan ügyre vonatkozó indítványa (186/87, nem tették közzé, EU:C:1988:526, 14. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-46" href="#c-46">46</a>
</span>) Ezt gyakran a szolgáltatások „passzív” szabad mozgásának nevezik. E fogalommal kapcsolatban lásd: Völker, St., Passive Dienstleistungsfreiheit im Europäischen Gemeinschaftsrecht, Duncker &amp; Humblot, Berlin, 1990, 61. és azt követő oldalak.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-47" href="#c-47">47</a>
</span>) Ennek jellemző példája a turistacsoport, amely az idegenvezetővel együtt lépi át a határt.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-48" href="#c-48">48</a>
</span>) Jelesül távközlés vagy internet útján.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-49" href="#c-49">49</a>
</span>) Lásd még az EUMSZ 56. cikk szövegét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-50" href="#c-50">50</a>
</span>) A munkavállalók szabad mozgásával és a letelepedés szabadságával ellentétben a szolgáltatásnyújtás szabadsága a szükséges határokon átnyúló elemet nem a szabadságra jogosult személye, hanem a szolgáltatási jogviszony alapján határozza meg. Közelebbről, a szolgáltatásnyújtás szabadságát nem zárja ki az, ha a szolgáltatás igénybe vevői és a szolgáltató állampolgársága azonos. Lásd részletesebben: Randelzhofer, A. és Forsthoff, U., i. m.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-51" href="#c-51">51</a>
</span>) Lásd az EUMSZ 34. cikket.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-52" href="#c-52">52</a>
</span>) Lásd az EUMSZ 35. cikket.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-53" href="#c-53">53</a>
</span>) Történetesen a Keck ítélkezési gyakorlat – amelyre az alábbiakban részletesen visszatérek – kizárólag a behozatalra vonatkozik. A Bíróság a Keck ítéletet a jelenlegi EUMSZ 34. cikk alapján hozta meg, és az kizárólag a de iure és de facto megkülönböztetéstől mentesen alkalmazandó intézkedések keretében alkalmazható. Ezzel szemben az EUMSZ 35. cikk csak a hátrányosan megkülönböztető jellegű intézkedésekre vonatkozik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-54" href="#c-54">54</a>
</span>) Lásd: 1994. május 17‑i Corsica Ferries ítélet (C‑18/93, EU:C:1994:195, 30. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-55" href="#c-55">55</a>
</span>) Lásd: 1995. május 10‑i Alpine Investments ítélet (C‑384/93, EU:C:1995:126, 19. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-56" href="#c-56">56</a>
</span>) Uo.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-57" href="#c-57">57</a>
</span>) Ebben az értelemben lásd még: Müller‑Graff, P.‑Chr., i. m.; Holoubek, M., in: Schwarze, J., Becker, U., Hatje, A. és Schoo, J. (szerk.), EU‑Kommentar, 4. kiadás, Nomos, Baden‑Baden, 2019, Art. 57 AEUV, 42. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-58" href="#c-58">58</a>
</span>) C‑581/18, EU:C:2020:77, 30. pont. Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-59" href="#c-59">59</a>
</span>) Szemben a rendeltetés helye szerinti tagállammal.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-60" href="#c-60">60</a>
</span>) Lásd: 1995. május 10‑i ítélet (C‑384/93, EU:C:1995:126, 30. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-61" href="#c-61">61</a>
</span>) 1998. május 7‑i ítélet (C‑350/96, EU:C:1998:205, 25. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-62" href="#c-62">62</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-63" href="#c-63">63</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-64" href="#c-64">64</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-65" href="#c-65">65</a>
</span>) Az elemzésemben szándékosan mellőztem az adózás kérdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot. Ezzel kapcsolatban közismert, hogy a Bíróság – meglehetősen jogosan – olyan megközelítést alkalmaz, amely közelebb áll a hátrányos megkülönböztetésen alapuló korlátozásokhoz. Még akkor is, ha az ügyek összetettek. Ennek oka egyszerű: az adók a jellegüknél fogva általában de iure és de facto is megkülönböztetés nélkül alkalmazandók. Nehezen lenne indokolható, hogy azok automatikusan az alapvető szabadságok hatálya alá tartozzanak, és hogy azokat a tagállamoknak alapértelmezés szerint igazolniuk kelljen. Ez az oka annak, hogy teljes mértékben egyetértek a Bírósággal abban az esetben, ha e konkrét területen úgy határoz, hogy ha az adók egyedül azzal a hatással járnak, hogy a szóban forgó szolgáltatás vonatkozásában többletköltséget eredményeznek, és ha azonos módon hatnak ki a tagállamok közötti és az egy tagállamon belüli szolgáltatásnyújtásra, akkor nem tartoznak az EUMSZ 56. cikk hatálya alá. Lásd például: 2005. szeptember 8‑i Mobistar és Belgacom Mobile ítélet (C‑544/03 és C‑545/03, EU:C:2005:518, 31. pont); 2005. február 17‑i Viacom Outdoor ítélet (C‑134/03, EU:C:2005:94, 38. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-66" href="#c-66">66</a>
</span>) 1995. november 30‑i ítélet (C‑55/94, EU:C:1995:411).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-67" href="#c-67">67</a>
</span>) 1995. május 10‑i ítélet (C‑384/93, EU:C:1995:126).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-68" href="#c-68">68</a>
</span>) Történetesen nem sokkal az 1993. november 24‑i Keck and Mithouard ítéletet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905) követően. Ez arra utal, hogy a Bíróság legalábbis akkoriban nem látta szükségét annak, hogy korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságának hatályát.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-69" href="#c-69">69</a>
</span>) Lásd: Bobek főtanácsnok TÜV Rheinland LGA Products és Allianz IARD ügyre vonatkozó indítványa (C‑581/18, EU:C:2020:77, 31. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-70" href="#c-70">70</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-71" href="#c-71">71</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-72" href="#c-72">72</a>
</span>) Lásd: Deutsche Parkinson Vereinigung ügyre vonatkozó indítványom (C‑148/15, EU:C:2016:394, 23. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-73" href="#c-73">73</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-74" href="#c-74">74</a>
</span>) Ebben az értelemben lásd például: Müller‑Graff, P.‑Chr., in: von der Groeben, H., Schwarze, J., Hatje, A. (szerk.), Europäisches Unionsrecht (Kommentar), 7. kiadás, Nomos, Baden‑Baden, Artikel 34 AEUV, 247. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-75" href="#c-75">75</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-76" href="#c-76">76</a>
</span>) Például a villamos energia jelentős kivételt képez a materiális jelleg követelménye alól.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-77" href="#c-77">77</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905, 14. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-78" href="#c-78">78</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-79" href="#c-79">79</a>
</span>) Francia gazdasági szereplők Franciaországban veszteségesen kívántak értékesíteni a picon bière‑t, egy franciaországi eredetű terméket, azonban megakadályozták őket ebben a francia jog alapján.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-80" href="#c-80">80</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-81" href="#c-81">81</a>
</span>) Uo., 14. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-82" href="#c-82">82</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-83" href="#c-83">83</a>
</span>) Lásd: 2018. január 30‑i ítélet (C‑360/15 és C‑31/16, EU:C:2018:44, 97. pont). Lásd még: X és Visser egyesített ügyekre vonatkozó indítványom (C‑360/15 és C‑31/16, EU:C:2017:397, 87–104. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-84" href="#c-84">84</a>
</span>) 1993. november 24‑i ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-85" href="#c-85">85</a>
</span>) Lásd: Snell, J., „Independence day for the Services Directive: Visser”, Common Market Law Review, 2019, 56. kötet, 1119–1136. o., 1129. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-86" href="#c-86">86</a>
</span>) Lásd többek között: Mattera, A., „De l’arrêt »Dassonville« à l’arrêt »Keck«: l’obscure clarté d’une jurisprudence riche en principes novateurs et en contradictions”, Revue du marché unique européen, 1994, 1. szám, 117–160. o.; Gormley, L., „Reasoning Renounced? The Remarkable Judgment in Keck &amp; Mithouard”, European Business Law Review, 1994, 63–67. pont; Steindorff, E., „Unvollkommener Binnenmarkt”, Zeitschrift für das gesamte Handelsrecht und Wirtschaftsrecht, 1994, 149–169. o.; Lenz, C. O., „Ein undeutlicher Ton”, Neue juristische Wochenschrift, 1994, 1633. és 1634. o. Az 1993. november 24‑i Keck és Mithouard ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905) melletti érvelésért lásd: Joliet, R. (az ezen ítéletet meghozó egyik bíró), „Der freie Warenverkehr: Das Urteil Keck und Mithouard und die Neuorientierung der Rechtsprechung”, Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht, internationaler Teil, 1994, 979–987. o. Lásd még: Deutsche Parkinson Vereinigung ügyre vonatkozó indítványom (C‑148/15, EU:C:2016:394, 21. és azt követő pontok).</p>
</body>
</html>
