FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2020. szeptember 3. ( 1 )
C‑404/19. P. sz. ügy
Francia Köztársaság
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – EMGA és EMVA – Az európai uniós finanszírozásból kizárt kiadások – Felső‑Korzikában nyújtott területalapú közvetlen támogatások – Súlyosan hiányos kontrollrendszer – A 100%‑os átalánykorrekció alkalmazásának feltételei – 100%‑os mérték – 1306/2013/EU rendelet – Az 52. cikk (2) bekezdése – 907/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet – A 12. cikk (7) bekezdésének c) pontja – A pénzügyi korrekcióknak a megfelelőségvizsgálati eljárás és a számviteli vizsgálati eljárás keretében történő kiszámítására vonatkozó iránymutatás – 3.2.5. pont”
I. Bevezetés
|
1. |
A jelen fellebbezésben a Francia Köztársaság az Európai Unió Törvényszéke 2019. március 12‑i Franciaország kontra Bizottság ítéletének ( 2 ) részleges hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította az ezen tagállam által a Bizottság 2017/2014/EU végrehajtási határozatával szemben benyújtott keresetét. ( 3 ) E határozatában a Bizottság többek között 100%‑os átalánykorrekciót írt elő az említett tagállammal szemben a Felső‑Korzikában a 2013‑as és 2014‑es igénylési évre nyújtott területalapú közvetlen támogatások vonatkozásában, az említett támogatások kontrollrendszerét illetően megállapított súlyos hiányosságok miatt. A 100%‑os mértékű korrekció a folyósított támogatások teljes összegének felel meg. |
|
2. |
A 100%‑os mértékű átalánykorrekció alkalmazásának feltételeit a pénzügyi korrekciók kiszámítására vonatkozó bizottsági iránymutatás 3.2.5. pontja határozza meg. ( 4 ) E pont azt írja elő, hogy ilyen mértékű korrekció akkor alkalmazható, ha a tagállam kontrollrendszerének hiányosságai olyan súlyos fokúak, hogy azok az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek és jellegüknél fogva valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezik. |
|
3. |
Fellebbezése alátámasztásaként a Francia Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítéletben, amikor kimondta, hogy a Bizottság által előírt 100%‑os átalánykorrekció igazolt volt. E tagállam nem vitatja a felső‑korzikai kontrollrendszer hiányos voltát – így a Bizottság alkalmazhatott átalánykorrekciót –, hanem azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen értelmezte és alkalmazta az iránymutatás 3.2.5. pontját annak megállapításával, hogy a 100%‑os átalánykorrekció előírásának e pontban szereplő feltételei teljesülnek. A jelen fellebbezés keretében tehát – tudomásom szerint az első alkalommal – arra kérik a Bíróságot, hogy az iránymutatás 3.2.5. pontja alapján értékelje a 100%‑os átalánykorrekció alkalmazásának feltételeit. |
|
4. |
Az elemzésem végén azt javasolom majd a Bíróságnak, hogy adjon helyt a fellebbezésnek. |
II. Jogi háttér
A. Az 1306/2013/EU rendelet
|
5. |
Az 1306/2013/EU rendelet ( 5 )„Megfelelőségi vizsgálat” című 52. cikke (1) bekezdésében kimondja, hogy a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján határozza meg az uniós finanszírozásból kizárandó összegeket, amennyiben úgy találja, hogy a felmerült EMGA‑ és EMVA‑kiadások nem felelnek meg az uniós jognak. E rendelet 52. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság a meg nem felelés súlyossága alapján megállapítja a kizárásra kerülő összegeket, és kellően figyelembe veszi a jogsértés jellegét és az Uniónak okozott pénzügyi veszteséget. |
B. A 907/2014/EU végrehajtási rendelet
|
6. |
Az 1306/2013 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének keretében alkalmazott korrekciók alkalmazási kritériumait és módszerét a 907/2014/EU végrehajtási rendelet ( 6 ) 12. cikke határozza meg. E rendelet 12. cikkének (6) bekezdéséből kitűnik, hogy amennyiben az uniós finanszírozásból kizárt összegek nem határozhatók meg az 52. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt kalkuláció, illetve extrapoláció útján, ( 7 ) a Bizottság a megfelelő átalánykorrekciókat alkalmazza, figyelembe véve a jogsértés jellegét és súlyát és saját becslését az Uniónak okozott pénzügyi kár kockázatáról. |
|
7. |
A 907/2014/EU végrehajtási rendelet 12. cikke (7) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik: „Az átalánykorrekciók mértékének megállapításakor a Bizottság elsősorban az alábbi körülményeket veszi figyelembe, mivel ezek nagyobb súlyú hiányosságokat képviselnek, így nagyobb kockázatot jelentenek az uniós költségvetés potenciális vesztesége tekintetében: […] c) a tagállam nem alkalmazza vagy súlyos hiányosságok mellett alkalmazza az ellenőrző rendszert, és bizonyítottan széles körben tapasztalhatók szabálytalanságok és hanyagság a szabálytalanságok vagy a csalás elleni fellépés tekintetében; […]” |
C. Az iránymutatás
|
8. |
Iránymutatásában a Bizottság ismerteti az átalánykorrekcióra vonatkozó általános elveket és annak az általa az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése, valamint a 907/2014 végrehajtási rendelet 12. cikkének (6) és (7) bekezdése alapján javasolható mértékét. ( 8 ) |
|
9. |
Az általános elveket illetően az tűnik ki az iránymutatásból, hogy átalánykorrekció alkalmazása esetében az Uniónak okozott valószínű pénzügyi kárt az ellenőrzés hiányosságaiból eredő kockázatok értékelése útján kell meghatározni, amely értékelés vonatkozhat az elvégzett ellenőrzés jellegére, minőségére, valamint az ellenőrzések számára is. Az e mögött húzódó alapelv, az 1306/2013/EU rendelet 52. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott arányosság elve szerint a korrekció mértékének egyértelműen az Uniónak okozott pénzügyi kárhoz kell igazodnia. ( 9 ) |
|
10. |
Ami az átalánykorrekció mértékét illeti, az iránymutatás az ott ismertetett körülményektől függően 2, 3, 5, 7 vagy 10%‑os mértékű korrekció alkalmazását írja elő. ( 10 ) Egyebekben az is kitűnik az iránymutatásból, hogy kivételes esetekben magasabb mértékű, akár 100%‑os korrekció is alkalmazható. ( 11 ) Ilyen magasabb mértékű korrekciót a 907/2014 végrehajtási rendelet 12. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt esetekben írnak elő. Ily módon az iránymutatásoknak az e rendelkezésre vonatkozó 3.2.5. pontja a következőképpen rendelkezik: „»[Ha] a tagállam nem alkalmazza vagy súlyos hiányosságok mellett alkalmazza az ellenőrző rendszert, és bizonyítottan széles körben tapasztalhatók szabálytalanságok és hanyagság a szabálytalanságok vagy a csalás elleni fellépés tekintetében [ ( 12 )]«, 25%‑os korrekciót kell alkalmazni, mivel észszerűen feltételezhető, hogy az elfogadhatatlan kérelmek büntetlen előterjesztésének lehetősége azt eredményezi, hogy az Unió költségvetése nagyon súlyos veszteségeket szenved. Indokolt esetben magasabb mértékű átalánykorrekció is meghatározható. Ilyen eset áll fenn akkor, ha a tagállam által szolgáltatott információk alapján a kockázatnak kitett populációt (nagy mértékben) szűkítették. Hasonlóképpen, a kiadások teljes összege kizárható az uniós finanszírozásból, ha a hiányosságok olyan súlyos fokúak, hogy azok az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek, és e jellegükből adódóan valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezik.” |
III. A jogvita alapját képező tényállás, a Törvényszékhez benyújtott kereset és a megtámadott ítélet
A. A jogvita alapját képező tényállás
|
11. |
A jelen indítvány szempontjaira tekintettel a jogvita előzményei – amelyeket a Törvényszék a megtámadott ítélet 1–37. pontjában ismertet – az alábbiak szerint foglalhatók össze. |
|
12. |
2014. november 24–28. között a Bizottság a 2013‑as és 2014‑es évekre igényelt területalapú támogatások ágazatát érintő vizsgálatot folytatott Franciaországban. Ezen vizsgálat végeztével a Bizottság tájékoztatta a Francia Köztársaságot annak eredményeiről, majd ezt követően a vizsgálattal kapcsolatban ezen intézmény és tagállam között levelezés zajlott. |
|
13. |
2016. május 20‑i levelében (a továbbiakban: 2016. május 20‑i közlemény) a Bizottság tájékoztatta a Francia Köztársaságot azon javaslatáról, amely szerint összesen 117439017,55 euró összeget kíván kizárni az uniós finanszírozásból amiatt, hogy a területalapú támogatási program franciaországi végrehajtása a 2013‑as és 2014‑es igénylési években nem felelt meg az uniós jogszabályoknak. Ez az összeg a korrekciós javaslatok négy csoportjából adódott össze, amelyek egyike a Felső‑Korzikában nyújtott területalapú közvetlen támogatásokra vonatkozott. Ez a korrekció 28973945,46 euró összegnek megfelelő, 100%‑os átalánykorrekcióként került meghatározásra. |
|
14. |
Az említett 100%‑os átalánykorrekciót több – többek között a támogatható területek meghatározásával összefüggő problémákkal kapcsolatban – feltárt hiányosság alapján állapították meg. |
|
15. |
Először is, a francia szabályozás a „jó mezőgazdasági és környezeti állapotra” (a továbbiakban: GAEC) vonatkozó uniós szabályozással összeegyeztethetetlen módon lehetővé tette, hogy tájjellegzetességként meghatározott területhányadot számítsanak bele a mezőgazdasági területbe, ami arra vezetett, hogy a francia hatóságok nem minden esetben zárták ki a nem támogatható területeket. Pontosabban, a francia szabályozás nem biztosította a GAEC keretében a mezőgazdasági földterületek „fenntartásának” a 73/2009/EK rendelet 6. cikkének megfelelő ellenőrzését. ( 13 ) |
|
16. |
Másodszor, a korrekciós javaslat a támogatható területek meghatározásával összefüggő problémákon alapult, amelyek abból adódtak, hogy a francia hatóságok helytelenül értelmezték az 1122/2009/EK rendelet ( 14 ) 34. cikkét. Lényegében a francia hatóságok támogathatónak tekintettek olyan, elsősorban fás területeket, amelyek igen alacsony takarmányhozammal rendelkeztek vagy megközelíthetetlenek voltak az állatok számára, azokat „legelők és pusztai legelőknek” minősítve, holott ezen területek nem feleltek meg az uniós szabályozás által szabott feltételeknek. |
|
17. |
Egyébként a Bizottság azt is közölte a 2016. május 20‑i közleményében, hogy ezeket a hiányosságokat már a 2008–2012 igénylési évekre vonatkozóan végzett megfelelőségi vizsgálat feltárta, de a francia hatóságok nem változtattak az e tekintetben követett megközelítésükön. Mivel ezidáig nem történt változás az alkalmazott megközelítésben, ami a földterületekre tényleges hatást gyakorolt, a korábbi vizsgálatok során az e megyében alkalmazott korrekciók – a 100%‑os átalánykorrekció – alkalmazását a 2013‑as és 2014‑es igénylési évek tekintetében továbbra is fenn kellett tartani. |
|
18. |
A francia hatóságok 2016. június 22‑i levelükben az egyeztető testülethez fordultak a Bizottság által Felső‑Korzikára vonatkozóan megállapított pénzügyi korrekciók tárgyában. Lényegében arra hivatkoztak, hogy az általuk e tekintetben javasolt számítás elutasításának igazolására vonatkozóan a Bizottság által előadott érv az uniós szabályozás szerint nem elegendő, és hogy a Felső‑Korzika esetére javasolt 100%‑os átalánykorrekció nem felel meg az e szabályozásban a kárösszeg kiszámítására előírt eljárásoknak. |
|
19. |
2016. december 19‑én az egyeztető testület kiadta véleményét. Lényegében azt állapította meg, hogy az egyeztetés nem lehetséges ebben a szakaszban, és úgy vélte, hogy a 100%‑os korrekció valószínűleg aránytalan lenne az EMGA‑ra jelentett tényleges kockázat fényében. Következésképpen a bizottsági szolgálatokat egy alacsonyabb mértékű korrekció előirányzására hívta fel. |
|
20. |
2017. február 21‑én a Bizottság elfogadta végleges álláspontját. Fenntartotta a 2016. május 20‑i közleményében ismertetett, eredeti álláspontját, és pontosította, hogy a 100%‑os átalánykorrekció indokolt, mivel a rendelkezésre álló információk arra mutatnak, hogy Felső‑Korzikában a támogatások ellenőrzésének hiányosságai olyan súlyos fokúak, hogy azok teljes mértékben összeegyeztethetetlenek az uniós jogszabályokkal, és az EMGA‑ra nézve igen magas kockázatot jelentenek. |
|
21. |
2017. november 8‑án a Bizottság az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadta a vitatott határozatot, amelyben a korrekciók négy csoportját írta elő, közöttük egy 28973945,46 euró összegnek megfelelő 100%‑os átalánykorrekciót a Korzikán a 2013‑as és 2014‑es igénylési évben nyújtott területalapú közvetlen támogatásokkal összefüggésben felmerült kiadásokra vonatkozóan, az említett támogatások kontrollrendszerét illetően („Súlyos hiányosságok a kontrollrendszerben, Korzika” címen) megállapított súlyos hiányosságok miatt. A vitatott határozathoz csatolt összefoglaló jelentésben a Bizottság ugyanazon indokokkal igazolta ezen korrekció előírását, mint amelyeket a 2016. május 20‑i közleményében kifejtett. |
B. A Törvényszékhez benyújtott kereset
|
22. |
A Törvényszék Hivatalához 2018. január 19‑én benyújtott keresetlevelében a Francia Köztársaság a vitatott határozat részleges megsemmisítése iránt keresetet nyújtott be, amelyben több jogalapot is felhozott a pénzügyi korrekciók négy csoportjával, így a Felső‑Korzikát érintő 100%‑os korrekcióval szemben. A megtámadott ítéletben a Törvényszék elutasította a keresetet. |
C. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
|
23. |
2019. május 23‑i beadványával a Francia Köztársaság a megtámadott ítélettel szemben előterjesztette a jelen fellebbezést. Ezen tagállam e fellebbezés keretében a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elismert pénzügyi korrekciók négy csoportja közül csupán egynek, a Felső‑Korzikában a 2013‑as és 2014‑es igénylési évre nyújtott területalapú közvetlen támogatások vonatkozásában előírt 100%‑os átalánykorrekciónak a megalapozottságát vitatja. |
|
24. |
Így tehát fellebbezésében a Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:
|
|
25. |
Válaszbeadványában a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
|
|
26. |
A 2020. február 27‑én tartott tárgyaláson a Francia Köztársaság és a Bizottság előadták szóbeli észrevételeiket. |
IV. Elemzés
|
27. |
Egyetlen jogalapjában a Francia Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítéletben kimondta, hogy a Bizottság jogszerűen írta elő a 100%‑os átalánykorrekciót a 2013‑as és 2014‑es igénylési évek tekintetében a Felső‑Korzikában nyújtott területalapú közvetlen támogatásokra vonatkozóan. |
|
28. |
A vitatott határozatban e korrekciót Felső‑Korzika egyedülálló helyzetével indokolták, amelyre vonatkozóan a Bizottság többek között a támogatható területek meghatározásával összefüggésben felmerülő problémákból adódó hiányosságokat állapított meg. ( 15 ) A Bizottság azt is kifejtette, hogy ezen hiányosságokat már a 2008–2012 igénylési évekre vonatkozóan végzett megfelelőségi vizsgálat feltárta, és mivel a francia hatóságok nem változtattak az e tekintetben követett megközelítésükön, a 100%‑os átalánykorrekciót a 2013‑as és 2014‑es igénylési évek tekintetében is alkalmazni kell. ( 16 ) |
|
29. |
A Francia Köztársaság a Törvényszék előtt vitatta ezen határozat megalapozottságát, többek között arra hivatkozva, hogy a 100%‑os átalánykorrekció alkalmazásának az iránymutatás 3.2.5. pontjában szabályozott feltételei nem teljesültek, és ennélfogva a vitatott korrekció aránytalan volt. |
|
30. |
A megtámadott ítéletben ezt a jogalapot a Törvényszék megalapozatlanként elutasította. ( 17 ) Pontosabban, a Törvényszék lényegében először is – a megtámadott ítélet 117. és 118. pontjában – értelmezte az iránymutatás 3.2.5. pontjában a 100%‑os mérték alkalmazására vonatkozóan előírt feltételeket, majd a megtámadott ítélet 134–136. pontjában a jelen ügy körülményeire alkalmazta ezen értelmezést. E tekintetben egyrészről kimondta, hogy a felső‑korzikai kontrollrendszer a támogatható területek téves meghatározásán alapult, amely így a területalapú támogatási program egyik alapvető feltételét hagyta figyelmen kívül, másrészről pedig megállapította, hogy ennek figyelmen kívül hagyása az iránymutatás 3.2.5. pontja alapján olyan súlyos fokú, hogy az az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősül, és jellegénél fogva valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezi. A Törvényszék ez alapján arra következtetett, hogy a Bizottság ily módon jogszerűen írta elő a vitatott korrekciót. |
|
31. |
Fellebbezése alátámasztásaként a Francia Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. pontjában tévesen értelmezte az iránymutatás 3.2.5. pontját, amely ezt követően, a megtámadott ítélet 134–136. pontjában ezen iránymutatás téves alkalmazásához vezetett. E tagállam különösen azt állítja, hogy önmagában az, hogy a kontrollrendszer figyelmen kívül hagyja a területalapú támogatási rendszer egyik alapvető feltételét, nem elegendő indok a 100%‑os mértékű korrekció alkalmazásához. Másképpen szólva, a Francia Köztársaság önmagukban véve nem vitatja azokat a hiányosságokat, amelyeket a Bizottság a felső‑korzikai kontrollrendszert illetően megállapított, mindössze annak állítására szorítkozik, hogy az ilyen hiányosságok nem eredményezhetik 100%‑os átalánykorrekció alkalmazását. |
|
32. |
A Bizottság a maga részéről elutasítja a Francia Köztársaság érveit és a jogalap megalapozatlanként való elutasítását kéri. |
|
33. |
A Francia Köztársaság által felhozott jogalap értékelése érdekében előzetesen meg kell határozni, hogy milyen indokokkal igazolta a Bizottság a vitatott korrekció előírását, tekintettel arra, hogy a Bíróság előtt ez képezi vita tárgyát a felek között (A. szakasz). Ezt követően meg kell vizsgálni az iránymutatás 3.2.5. pontjának a Törvényszék általi értelmezését a megtámadott ítélet 117. és 118. pontjában kifejtettek alapján (B. szakasz). Végezetül ezen elemzés fényében azt kell megvizsgálni, hogy a Törvényszék helytállóan járt‑e el, amikor a megtámadott ítélet 134–136. pontjában jóváhagyta a Bizottság által előírt vitatott korrekciót (C. szakasz). |
A. A Bizottság által a vitatott korrekció előírásának igazolására felhozott indokok
|
34. |
Elöljáróban kiemelem, hogy 100%‑os pénzügyi korrekció alkalmazása két, egymástól eltérő helyzetben igazolható: akkor, ha a kiadások teljes összegét úgy nyújtották, hogy az minden jogalapot nélkülöz az uniós jog szerint (első helyzet), vagy akkor, ha ugyan az uniós jog szerint van jogalapja a finanszírozásnak, ám a tagállami kontrollrendszert olyan súlyos hiányosságok jellemzik, hogy azok valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezik (második helyzet). ( 18 ) Az iránymutatás 3.2.5. pontja e második helyzetre vonatkozik. |
|
35. |
A Bíróság előtt a Bizottság megerősítette, hogy a vitatott korrekció előírása a második helyzet alapján történt. Mindazonáltal a Bizottság arra hivatkozott, hogy ennek előírása az első helyzeten is alapult. A Bizottság így azt állította válaszbeadványában, hogy „Felső‑Korzikában egyszerre volt tapasztalható a minden jogalapot nélkülöző támogatások kifizetése és a kontrollrendszert jellemző működési zavar”, amelyet a tárgyalás során is megerősített. ( 19 ) |
|
36. |
E tekintetben megjegyzem, hogy fontos tisztázni, hogy a vitatott korrekció – a Francia Köztársaság állításának megfelelően – kizárólag a második helyzeten, vagy a második és az első helyzeten alapult‑e, amint azt a Bizottság állítja; ugyanis egyrészt az indokolás, és ennélfogva a bírósági felülvizsgálat nem ugyanaz a két esetben, másrészt pedig a Francia Köztársaság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítéletben összemosta a 100%‑os pénzügyi korrekció alkalmazására az első, illetve a második helyzetben irányadó feltételeket. |
|
37. |
A Francia Köztársaság által felhozott jogalap értékelése céljából tehát először is meg kell határozni, hogy a Bizottság milyen helyzet(ek)re vonatkozóan írta elő a vitatott korrekciót. Ennek érdekében hasznosnak vélem, ha először is e két helyzet közötti különbségeket idézem fel. |
1. A két helyzet közötti különbségek
|
38. |
Elsőként a 100%‑os mértékű korrekció előírásának igazolásával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az első helyzetben az szabályozási szinten van meghatározva. |
|
39. |
A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy az EMGA csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, az uniós rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozza. Ily módon kizárólag a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében megállapított szabályoknak megfelelően folyósított összegek fedezhetők az EMGA‑ból. Minden további folyósított összeg a tagállamokat terheli, így többek között azok is, amelyek kifizetését a nemzeti hatóságok tévesen e közös szervezés keretében engedélyezhetőnek ítéltek. ( 20 ) |
|
40. |
Ebben a helyzetben a nem létező jogalappal folyósított támogatások ki vannak zárva az uniós finanszírozásból, függetlenül attól, hogy a nemzeti hatóságok részéről szabálytalanságot vagy gondatlanságot állapítanának meg. A Bizottság e tekintetben valamely kiadás uniós finanszírozásának elfogadására, illetve elutasítására vonatkozóan semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkezik. ( 21 ) Az ilyen helyzetben előírt korrekció pontos korrekció formájában kerül megállapításra, ami azt jelenti, hogy az Uniót ért veszteség – és ebből következően a kizárandó összeg – teljes pontossággal meghatározható. |
|
41. |
A második helyzetben, a 100%‑os mértékű korrekció alkalmazását különösen a tagállam által alkalmazott kontrollrendszernek a 907/2014 rendelet 12. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerinti súlyos hiányossága igazolja. Az iránymutatás e rendelkezésre vonatkozó 3.2.5. pontjában a Bizottság így pontosította, hogy akkor van helye 100%‑os mértékű korrekció alkalmazásának, ha a kontrollrendszer hiányosságai olyan súlyos fokúak, hogy azok az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek és jellegüknél fogva valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezik. ( 22 ) |
|
42. |
Hangsúlyozom, hogy azon helyzettől eltérően, amelynek esetében a támogatásokat minden jogalap nélkül folyósítják (első helyzet), az iránymutatás 3.2.5. pontjában előírt 100%‑os korrekció átalánykorrekciónak minősül, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetést ért veszteség nem határozható meg pontosan. Ily módon, a 907/2014 rendelet 12. cikkének (6) bekezdése szerint, az ugyanezen cikk (7) bekezdésében előírt átalánykorrekciók akkor alkalmazhatók, ha az e cikk (2) és (3) bekezdésében rögzített kalkuláció vagy extrapoláció útján a kizárandó összegek nem határozhatók meg. ( 23 ) |
|
43. |
Másként fogalmazva, a 907/2014 rendelet 12. cikkének (6) bekezdése alapján, ha a Bizottság átalánykorrekciót alkalmaz, a kizárandó összeget – a jogsértés jellegének és súlyának figyelembevétele mellett – az uniós költségvetést érő veszteség kockázatának nagyságától függően kell meghatároznia. ( 24 ) |
|
44. |
Másodszor, a bírósági felülvizsgálatot illetően, a fentiekből az következik, hogy az első helyzet keretében a Törvényszéknek azt kell ellenőriznie, hogy a támogatásoknak a nemzeti hatóságok általi folyósítására az uniós jog szerint minden jogalap nélkül került‑e sor. Ez a vizsgálat annak értékeléséből áll, hogy a folyósított támogatások figyelmen kívül hagyják‑e a szóban forgó támogatási program azon alapvető feltételeit, amelyek alapvető jelentőségűek a támogatási igények elfogadhatóságának meghatározása szempontjából, ezáltal e támogatások kívül esnek a támogatási programon. ( 25 ) |
|
45. |
Ezzel szemben a második helyzet keretében a Törvényszéknek azt kell ellenőriznie, hogy a Bizottság joggal vélte‑e úgy, hogy a kontrollrendszer hiányosságai az iránymutatás 3.2.5. pontja szerint olyan súlyos fokúak, hogy azok az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek és jellegüknél fogva valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezik. Másként fogalmazva, a Törvényszéknek arról kell meggyőződnie, hogy a Bizottságnak az uniós költségvetést érő valós veszteségre vonatkozó becslése megalapozott‑e. ( 26 ) |
2. A vitatott korrekció igazolása
|
46. |
A vitatott korrekciót illetően számomra úgy tűnik, hogy elfogadhatatlan a Bizottság arra vonatkozóan felhozott jogalapja, amely szerint e korrekció az első helyzeten is alapult volna. Megjegyzem ugyanis, hogy e jogalapra a Törvényszék előtt nem hivatkozott, és a megtámadott ítéletben a Törvényszék vizsgálata arra szorítkozik, hogy a vitatott korrekció az iránymutatás 3.2.5. pontja alapján igazolt‑e. ( 27 ) Emlékeztetek arra, hogy ez a pont a második helyzetre vonatkozik. |
|
47. |
Mindezek pontosítás mellett, még ha e jogalapra hivatkoztak volna is a Törvényszék előtt, úgy vélem, hogy a Törvényszék mindenesetre helytállóan szorítkozott a megtámadott ítéletben annak vizsgálatára, hogy a vitatott korrekció előírása a második helyzet tekintetében igazolt volt‑e. Megállapítom ugyanis, hogy az ügy eljárási iratai azt mutatják, hogy a Bizottság a vitatott korrekció előírását a kontrollrendszer vonatkozásában megállapított hiányosságokra alapította, ( 28 ) amely okafogyottá vált volna, amennyiben a folyósított összes támogatás szabálytalansága az uniós jog szerinti jogalap hiányában állt volna fenn. ( 29 ) Továbbá az nem kérdéses, hogy a vitatott 100%‑os korrekciót a Bizottság átalánykorrekció formájában írta elő. ( 30 ) |
|
48. |
A fentiekből következően, a jelen fellebbezés keretében kizárólag azt szükséges vizsgálni, hogy a Törvényszék téves jogalkalmazást követett‑e el annak megállapításával, hogy az iránymutatás 3.2.5. pontja alapján a kontrollrendszer hiányosságára tekintettel a 100%‑os korrekció előírása igazolt volt. ( 31 ) |
B. Az iránymutatás 3.2.5. pontjának a Törvényszék általi értelmezése
|
49. |
Az iránymutatás 3.2.5. pontjának a Törvényszék általi értelmezése a megtámadott ítélet 117. és 118. pontjában szerepel. Az említett 117. és 118. pontban a Törvényszék a saját ítélkezési gyakorlatában az iránymutatás e pontjával kapcsolatban korábban kialakított értelmezésre hivatkozik. ( 32 ) |
|
50. |
Megjegyzem, hogy a Francia Köztársaság a Törvényszék értelmezésének kizárólag a megtámadott ítélet 118. pontjában kifejtett részét vitatta. Mindazonáltal e 118. pont visszautal a 117. pontra. Az említett 118. pont megalapozottságának megállapítása érdekében tehát először ezen 117. pontot kell megvizsgálni. Amint azt majd kifejtem, úgy vélem, hogy a megtámadott ítélet 117. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat az iránymutatás ezen pontjára vonatkozóan észszerű értelmezést ad (1. szakasz), míg álláspontom szerint a Törvényszék a 118. pontban tévesen alkalmazta a jogot (2. szakasz). |
1. A megtámadott ítélet 117. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat
|
51. |
Ami a megtámadott ítélet 117. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot illeti, abból az tűnik ki, hogy az iránymutatás 3.2.5. pontja alapján akkor alkalmazható 100%‑os mértékű korrekció, „ha a létező kontrollrendszer a releváns uniós szabályozástól teljesen idegen, a szóban forgó támogatási program lényegi elemeit és célkitűzéseit figyelmen kívül hagyja, valamint jellegénél fogva nem ad lehetőséget azon érintett piaci szereplők gyakorlatának felderítésére, akik ezen lényegi elemeket kijátsszák vagy manipulálják. Ezen ellenőrzési hiányosságok ugyanis a szóban forgó támogatási program keretében folyósított valamennyi kifizetés szabálytalanságának kockázatát hordozzák magukban. Ily módon e hiányosságok – az [alapokat] érintő pénzügyi következményeiknél fogva – a támogatási programon kívül eső intézkedésekhez hasonlatosak.” |
|
52. |
Véleményem szerint ez az ítélkezési gyakorlat az iránymutatás 3.2.5. pontjának észszerű értelmezését adja, mivel a 117. pontban hivatkozott három valószínűsítő körülmény együttes fennállása alapján megállapítható, hogy a kontrollrendszer hiányosságai olyan súlyos fokúak‑e, hogy azok az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek és az iránymutatás értelmében jellegüknél fogva valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezik. |
|
53. |
Az első valószínűsítő körülmény ugyanis (a kontrollrendszer teljesen idegen a releváns uniós szabályozástól) a 100%‑os mértékű korrekció alkalmazására vonatkozóan az iránymutatás 3.2.5. pontjában foglalt azon alapvető feltétel tiszteletben tartásását biztosítja először is, amely szerint a kontrollrendszer hiányosságai annyira súlyos mértékűek, hogy azok az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek. E tekintetben hangsúlyozom, hogy amennyiben a kontrollrendszert a 907/2014 rendelet 12. cikke (7) bekezdése c) pontjának értelmében nem alkalmazzák, vagy súlyos hiányosságok mellett alkalmazzák, azonban az nem minősül az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának, az iránymutatásnak megfelelően főszabály szerint 25%‑os mértékű korrekciót kell alkalmazni. |
|
54. |
Ezt követően a második valószínűsítő körülmény (a kontrollrendszer figyelmen kívül hagyja a szóban forgó támogatási program lényegi elemeit és célkitűzéseit) jellemzi a hiányosság azon típusát, amely valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezheti. Emlékeztetek arra, hogy valamely támogatás lényegi elemeit a támogatás nyújtásának alapvető feltételei alkotják, ( 33 ) és azon körülmény fennállása, hogy a kontrollrendszer egy vagy több ilyen alapvető feltételt figyelmen kívül hagy, valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezheti. ( 34 ) Ugyanez érvényes a támogatási program célkitűzéseire. Előfordulhat ugyanis, hogy az alapvető feltételek formálisan teljesülnek, azonban a piacok közös szervezése mögött húzódó célkitűzések nem, ezért valamennyi kifizetés szabálytalannak minősül. ( 35 ) |
|
55. |
Végül a harmadik valószínűsítő körülmény (a kontrollrendszer jellegénél fogva nem ad lehetőséget azon érintett piaci szereplők gyakorlatának felderítésére, akik ezen lényegi elemeket kijátsszák vagy manipulálják) a 907/2014 rendelet 12. cikke (7) bekezdésének c) pontjában írt azon eseten alapul, amikor bizonyítottan széles körben tapasztalhatók szabálytalanságok és hanyagság a szabálytalanságok vagy a csalás elleni fellépés tekintetében. |
|
56. |
Amint e három együttes valószínűsítő körülményből következik, a 100%‑os átalánykorrekció – véleményem szerint helyesen – csak szigorú keretek között alkalmazható. |
|
57. |
Ugyanis egyrészt, emlékeztetek arra, hogy 100%‑os korrekció kizárólag kivételes esetekben alkalmazható, amelyekben a kontrollrendszer hiányosságai – az alapokat érintő pénzügyi következményeiknél fogva – a támogatási programon kívül eső intézkedésekhez hasonlatosak (első helyzet). ( 36 ) Mindazonáltal, a kontrollrendszer hiányosságainak jellege miatt, amely nem teszi lehetővé a folyósított támogatások szabályszerűségének ellenőrzését, ( 37 ) a Bizottság nem tudja megállapítani, hogy valamennyi vitatott támogatást ténylegesen az uniós jogot sértve folyósítottak‑e, amely helyzet a jogalap nélkül folyósított támogatások esetében egyértelműen fennáll. A megtámadott ítélet 117. pontjában hivatkozott három valószínűsítő körülmény e tekintetben lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy a kontrollrendszer szintjén kellően súlyos hiányosságok állnak‑e fenn valamennyi kifizetés szabálytalanságának megállapításához. |
|
58. |
Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatás 3.2.5. pontjának megfelelően, főszabály szerint 25%‑os korrekciót kell alkalmazni abban az esetben, ha a tagállam nem alkalmazza vagy súlyos hiányosságok mellett alkalmazza a kontrollrendszert, és bizonyítottan széles körben tapasztalhatók szabálytalanságok és hanyagság a szabálytalanságok vagy a csalás elleni fellépés tekintetében. Másként fogalmazva, 25%‑ot meghaladó mértékű – és különösen a 100%‑os mértéket elérő – korrekció alkalmazása a 25%‑os korrekció alkalmazását igazoló helyzetet jellemzőkhöz képest súlyosabb, 100%‑os korrekció esetében pedig különösen súlyos körülmények bizonyított fennállását feltételezi. ( 38 ) Márpedig, az ilyen különösen súlyos helyzet fennállását több valószínűsítő körülmény együttes fennállása igazolhatja. |
2. A megtámadott ítélet 118. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat
|
59. |
A megtámadott ítélet 118. pontjában ezt követően az szerepel, hogy „így ezen [a megtámadott ítélet 117. pontjában hivatkozott] ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy elsősorban nem a [kontrollrendszert érintő kulcsfontosságú] ellenőrzési hiányosságok fennállása, [hanem a szóban forgó támogatási program lényegi elemeinek és célkitűzéseinek figyelmen kívül hagyása] igazolhatja a 100%‑os korrekció alkalmazását. A támogatás nyújtására vonatkozó egy vagy több alapvető feltétel teljesítésének hiánya az összes kiadás kizárását igazolja (2014. július 10‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, T‑376/12, EU:T:2014:623, 123. pont [nem tették közzé])”. |
|
60. |
Véleményem szerint nem világos, hogy ezt a pontot hogyan kell érteni, különösen az nem, hogy milyen összefüggésben áll a megtámadott ítélet 117. pontjában említett három együttes valószínűsítő körülménnyel. E pont tartalma így vita tárgyát képezte a tárgyaláson, és véleményem szerint okkal. E 118. pont ugyanis két szempontból sem világos. |
|
61. |
Egyrészről megjegyzem, hogy e 118. pont a Görögország kontra Bizottság ítélet ( 39 ) 123. pontjára utal vissza, de azt csak részben idézi. Másrészről, maga a hivatkozott 123. pont tartalma sem egyértelmű, és véleményem szerint nem teszi világosabbá a megtámadott ítélet 118. pontjának tartalmát. |
|
62. |
Ennek pontosítása mellett ugyanakkor megjegyzem, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 135. pontjában ismételten hivatkozik a fent említett 118. pontra, amelyben kijelenti, hogy „[a megtámadott ítélet] 117. és 118. pontjában hivatkozott […] ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó támogatási program alapvető feltételeinek figyelmen kívül hagyása az összes kiadás kizárását igazolja”. |
|
63. |
E megállapítás fényében számomra úgy tűnik – amint arra a Francia Köztársaság a tárgyaláson rámutatott –, hogy a Törvényszék a fent említett 118. pontban tévesen összemosta a 100%‑os átalánykorrekció előírásának – a megtámadott ítélet 117. pontjában igen helytállóan ismertetett három együttes valószínűsítő körülmény fennállása esetén történő – igazolását a 100%‑os átalánykorrekció abban az esetben történő előírásának igazolásával, amikor a támogatásokat minden jogalap nélkül nyújtották. Emlékeztetek arra, hogy csak ez utóbbi esetben igazolhatja önmagában az alapvető feltételek figyelmen kívül hagyása a 100%‑os mértékű korrekció előírását. |
|
64. |
E tekintetben a Bizottság pontosította a tárgyaláson, hogy az iránymutatás 3.2.5. pontja arra a helyzetre vonatkozik, amelyben a nemzeti szabályozás megfelel az uniós jogból fakadó alapvető feltételeknek, és amelyben a tagállam által elkövetett egyetlen jogsértés a kontrollrendszerrel kapcsolatban merül fel, amely nem biztosítja az alapvető feltételeknek tényleges teljesülését. Márpedig a jelen ügyben a jogsértés az uniós jognak nem megfelelő nemzeti szabályozás és a kontrollrendszer szempontjából is felmerül. Így tehát a nemzeti szabályozásban alkalmazott téves fogalommeghatározás vezetett a kontrollrendszerben keletkezett hibákhoz. ( 40 ) |
|
65. |
A Bizottság szerint ebben az összefüggésben szükséges értelmezni a 117. és 118. pontot. Együttesen értelmezve az említett pontok így azt jelentik, hogy ha az átalánykorrekciókkal összefüggésben jogsértés valósul meg a nemzeti szabályozás és a kontrollrendszerben jelentkező hiányosságok szintjén is, és e hiányosságok miatt nem állapítható meg az, hogy ki és milyen összegű támogatásra volt jogosult, igazolt a 100%‑os átalánykorrekció. Ilyen helyzetben fennáll annak a veszélye, hogy az összes kiadás tévesen került megállapításra. |
|
66. |
Úgy vélem, hogy a Bizottság által javasolt olvasat – azon túl, hogy a fentiek szerint kissé eltávolodik a megtámadott ítéletben foglaltaktól – mindenesetre ellentétes úgy a szabályozási kerettel, mint az iránymutatással. |
|
67. |
Ugyanis, a szabályozási keret szintjén emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt bármilyen mértékű átalánykorrekció előírása jellegénél fogva azt feltételezi, hogy a valós veszteség pontosan nem állapítható meg. Az Uniót ért veszteséggel kapcsolatos bizonytalanság indokolja tehát átalánykorrekció alkalmazását, de önmagában annak 100%‑os mértékét nem igazolhatja. |
|
68. |
Másrészt, noha általában véve észszerű azt feltételezni, hogy ha – a kontrollrendszeren kívül – a nemzeti szabályozás figyelmen kívül hagyja az alapvető feltételeket, az növeli az Uniót érő veszteségek kockázatát, azonban ebből önmagában egyáltalán nem következik az, hogy a tényleges kockázat elérné a 100%‑os mértéket. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy nem minden, az alapvető feltételeket érintő jogsértés eredményezi valamennyi kifizetés szabálytalanságát, ( 41 ) és ennél fogva – erre vonatkozó előzetes vizsgálat hiányában – nem állapítható meg, hogy a tényleges kockázat eléri a 100%‑os mértéket. |
|
69. |
Az iránymutatást illetően úgy vélem, hogy annak a Bizottság általi értelmezése a 25%‑os átalánykorrekció alkalmazására és a 100%‑os átalánykorrekció alkalmazására irányadó feltételek összetévesztésén alapul. Ily módon az, ha lehetetlen annak ellenőrzése, hogy az arra jogosult személyek részesültek‑e a támogatásban, egyaránt annak a következménye, hogy a tagállam egyáltalán nem alkalmazta a kontrollrendszert, amely alapján a 25%‑os korrekció alkalmazása igazolt. Valójában minden olyan ellenőrzési hiányosság, amely a támogatás jogszerű nyújtásának alapvető feltételét érinti, bizonytalanságot kelt azzal kapcsolatban, hogy a támogatásban az arra jogosult személyek részesültek‑e. Következésképpen e körülmények önmagukban nem igazolhatják a 100%‑os korrekciónak az iránymutatás alapján történő alkalmazását. ( 42 ) Összességében az, hogy külön‑külön, minden egyes folyósított támogatás szabályszerűségével kapcsolatban bizonytalanság merül fel, nem jelenti azt, hogy az iránymutatás 3.2.5. pontja értelmében az összes folyósított támogatás szabálytalannak minősül. |
|
70. |
Mindezekből az következik, hogy a megtámadott ítélet 117. pontja az iránymutatás 3.2.5. pontjának észszerű értelmezését adja. Azt javasolom a Bíróságnak, hogy a jelen fellebbezés keretében ezt alkalmazza. Ami a megtámadott ítélet 118. pontját illeti, úgy tűnik, hogy a Törvényszék rosszul értelmezte az iránymutatás 3.2.5. pontját, és amint majd kifejtem, úgy tűnik, hogy ez a hiba vezetett az iránymutatás e pontjának téves alkalmazásához. |
C. Az iránymutatás 3.2.5. pontjának a Törvényszék általi alkalmazása a jelen ügyre
|
71. |
Az iránymutatás 3.2.5. pontjának a Törvényszék által a jelen ügy körülményeire való alkalmazása (a megtámadott ítélet 134–136. pontja) lényegében a megtámadott ítéletben korábban ismertetett, a felső‑korzikai kontrollrendszert illetően megállapított hiányosságokra vonatkozó három elemen alapul. Bár ezen elemeket a Francia Köztársaság nem vitatja, azok a vitatott elemek vizsgálata szempontjából mindazonáltal relevánsak. |
|
72. |
A Törvényszék először is megállapította, hogy egy mezőgazdasági üzem mezőgazdasági területének meghatározása a területalapú támogatások alapvető feltételének minősül. Ha ugyanis az említett terület helytelenül, az azt alkotó egy vagy több összetevőnek (szántóterületek, állandó legelők és állandó kultúrák) az uniós joggal összeegyeztethetetlen fogalma alapján kerül meghatározásra, az a területalapú támogatási program egyik alapvető feltételét, azaz a mezőgazdasági terület kiterjedésének meghatározását érinti, amely alapján a támogatási jogosultságot kiszámítják. ( 43 ) |
|
73. |
Ezt követően a Törvényszék kimondta, hogy a felső‑korzikai támogatási program a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági területének meghatározásához kapcsolódó fogalmak hibás definícióján alapult. Két ilyen hiba merült fel: a francia hatóságok az uniós jogban előírt szabályokba ütköző módon egyrészt olyan topográfiai jellemzőkkel, mint tavacskákkal, sziklakibúvásokkal és ligetekkel rendelkező területeket, valamint másrészt „legelők és pusztai legelőknek” minősülő területeket is elfogadtak. ( 44 ) |
|
74. |
Végezetül a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a felső‑korzikai területalapú támogatási program keretében támogatható területek meghatározását érintő hibák a Felső‑Korzikában működő IIER‑t is érintették, amelyet e hibák alapján úgy hoztak létre, hogy az említett kontrollrendszer nem volt alkalmas a mezőgazdasági területek meghatározásával kapcsolatban felmerülő hibák kiszűrésére, ezáltal lehetővé vált, hogy a mezőgazdasági termelők számos esetben nem támogatható földterületeket jelentsenek be. ( 45 ) |
|
75. |
A megtámadott ítélet 134–136. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy ezen hibás meghatározás alapján szinte szisztematikus jelleggel nem támogatható területeket fogadtak el, ami a kontrollrendszer kellően súlyos működési zavarát tanúsítja. A Törvényszék szerint az említett fogalommeghatározás ily módon egy alapvető feltételt figyelmen kívül hagyott. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a megtámadott ítélet 117. és 118. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a támogatási program alapvető feltételeinek figyelmen kívül hagyása igazolja az összes kiadás kizárását, és ebből arra következtetett, hogy a szóban forgó hiányosságok olyan súlyos fokúak, hogy azok az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek és jellegüknél fogva valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezik. |
|
76. |
A francia kormányhoz hasonlóan magam is úgy vélem, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 134–136. pontjában, amikor azt állapította meg, hogy a szóban forgó támogatási program alapvető feltételeinek figyelmen kívül hagyása az iránymutatás 3.2.5. pontja alapján igazolja az összes kiadás kizárását. Lényegében két szempontból hibás ez a megközelítés. |
|
77. |
Mindenekelőtt, amint azt a jelen indítvány 63. pontjában már kifejtettem, valamely támogatási program alapvető feltételeinek figyelmen kívül hagyása önmagában nem igazolja a 100%‑os átalánykorrekciónak az iránymutatás 3.2.5. pontja alapján történő alkalmazását. ( 46 ) A Törvényszék tehát tévesen állapította meg azt a megtámadott ítélet 136. pontjában, hogy „[a kontrollrendszer] szóban forgó hiányosságai [a támogatási program alapvető feltételeit] hagyják figyelmen kívül, és ennélfogva olyan súlyos fokúak, hogy az uniós szabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek és jellegüknél fogva valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezik” ( 47 ). |
|
78. |
Mindezek pontosítása mellett továbbá megjegyzem, hogy a szóban forgó alapvető feltétel figyelmen kívül hagyása már csak jellegénél fogva sem alkalmas arra, hogy valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezze. |
|
79. |
Ugyanis a jelen ügyben figyelmen kívül hagyott fogalommeghatározás a területek néhány típusára vonatkozik (igen alacsony hozamú takarmánytermő területek, valamint olyan tájjellegzetességek, mint a sziklakibúvások, tavacskák és ligetek), ami nem azt jelenti, hogy semelyik területet ne lehetett volna támogathatóként bejelenteni. Amint azt lényegében maga a Törvényszék is megállapítja a megtámadott ítélet 127. pontjában, a téves definíció csupán azzal a következménnyel jár, hogy a területalapú támogatások összege magasabb, mint amekkora támogatásra az érintett mezőgazdasági termelők jogosultak lettek volna, ha mezőgazdasági üzemük mezőgazdasági területét helyesen állapítják meg. Másként fogalmazva, a Francia Köztársaság túlságosan tágan értelmezte a támogatható területek fogalmát, és a mezőgazdasági területek meghatározásának ilyen jellegű figyelmen kívül hagyása nem eredményezi valamennyi kifizetés szabálytalanságát. Az a tény, hogy a kontrollrendszeren kívül a nemzeti szabályozás is figyelmen hagyja e feltételt, ami ahhoz vezetett, hogy a mezőgazdasági termelők számos esetben nem támogatható területeket jelentettek be, e tekintetben semmin nem változtat. |
|
80. |
A fenti megállapítások összességéből következően a Francia Köztársaság e kérdésre vonatkozóan felhozott jogalapjának helyt kell adni, és következésképpen a megtámadott ítéletet részben hatályon kívül kell helyezni. |
D. A Törvényszékhez benyújtott keresetről
|
81. |
Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdése második mondatának megfelelően a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén, ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti. |
|
82. |
Úgy vélem, hogy a jelen ügyben ez a helyzet áll fenn. A vitatott korrekció Bizottság általi előírása lényegében a kontrollrendszer ugyanazon két hiányosságára alapult, mint amelyet a Törvényszék is megállapított. ( 48 ) Márpedig a jelen indítványban szereplő elemzésből kitűnik, hogy az ilyen hiányosságok nem igazolhatják 100%‑os korrekció előírását. Következésképpen a vitatott határozatot e vonatkozásában meg kell semmisíteni. |
E. A költségekről
|
83. |
Eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. |
|
84. |
E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. |
|
85. |
A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a saját költségeinek viselésén kívül kötelezni kell a Francia Köztársaság részéről felmerült költségek viselésére. |
V. Végkövetkeztetés
|
86. |
A fenti megállapításokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy:
|
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) T‑26/18, nem tették közzé, EU:T:2019:153, a továbbiakban: megtámadott ítélet.
( 3 ) Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2017. november 8‑i határozat (HL 2017. L 292., 61. o.; a továbbiakban: vitatott határozat).
( 4 ) A pénzügyi korrekcióknak a megfelelőségvizsgálati eljárás és a számviteli vizsgálati eljárás keretében történő kiszámítására vonatkozó, 2015. június 8‑i iránymutatás, közlemény (C(2015) 3675 final, a továbbiakban: iránymutatás).
( 5 ) A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.; HL 2018. L 233., 3. o.;).
( 6 ) Az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, a biztosítékok és az euro használata tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 255., 18. o.; helyesbítés: HL 2017. L 107., 38. o.).
( 7 ) A 907/2014 rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében szereplő korrekció útján a Bizottság a kizárást a jogosulatlanul elköltött összegek azonosítására alapozza. A 907/2014 rendelet 12. cikkének (3) bekezdésében szabályozott extrapolált korrekció alkalmazása esetén az érintett esetek azon részéből – amelynél az azonosított meg nem felelés bekövetkezése várható – vett reprezentatív mintán elvégzett ellenőrzések eredményeinek statisztikai eszközökkel végzett extrapolációja alapján kerül meghatározásra az uniós finanszírozásból kizárandó összeg (az iránymutatás 1.2. pontja).
( 8 ) Lásd az iránymutatás 11. fejezetének 11.3.2. pontját, amely visszautal a 3. fejezetre.
( 9 ) Az iránymutatás 1.3.2. és 3.1. pontja.
( 10 ) Az iránymutatás 3.2. pontja.
( 11 ) Az iránymutatás 3. pontja.
( 12 ) Ez az idézet lényegében megfelel a 907/2014 végrehajtási rendelet 12. cikke (7) bekezdése c) pontja szövegének.
( 13 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i tanácsi rendelet (HL 2009. L 30., 16. o.; helyesbítések: HL 2009. L 213., 30. o.; HL 2010. L 43., 7. o.).
( 14 ) A 73/2009/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30‑i bizottsági rendelet (HL 2009. L 316., 65. o.).
( 15 ) E tekintetben lásd a jelen indítvány 14–16. pontját.
( 16 ) Lásd e tekintetben a jelen indítvány 17. pontját. A 2019. március 12‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet (T‑156/15, nem tették közzé, EU:T:2019:157) alapjául szolgáló ügyben a Francia Köztársaság a megtámadott ítéletben kifejtettekhez hasonló okokból vitatta a 2011‑es és 2012‑es igénylési évekre vonatkozóan előírt 100%‑os átalánykorrekció megalapozottságát. A T‑156/15. sz. ítéletben a Törvényszék a védelemhez való jog megsértése miatt megsemmisítette ezen korrekciót, így nem nyílt alkalma annak vizsgálatára, hogy e korrekció kiszabása egyben az arányosság elvét is sértette‑e (az ítélet 120–138. pontja).
( 17 ) Lásd a megtámadott ítélet 111–139. pontját.
( 18 ) Lásd ugyanebben az értelemben Stix‑Hackl főtanácsnok Belgium kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványát (C‑332/00, EU:C:2001:653, 68–71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 19 ) A Francia Köztársaság e tekintetben megjegyezte, hogy a Bizottság egyedül a fellebbezés keretében hivatkozott arra, hogy a vitatott korrekció egyszerre alapult a támogatások jogalap nélküli folyósításán és a kontrollrendszer működési zavarán.
( 20 ) Lásd ebben az értelemben: 2002. április 18‑iBelgium kontra Bizottság ítélet (C‑332/00, EU:C:2002:235, 44. pont).
( 21 ) Lásd ebben az értelemben: 2002. április 18‑iBelgium kontra Bizottság ítélet (C‑332/00, EU:C:2002:235, 36. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 22 ) Arra vonatkozó jogkörének gyakorlása keretében, hogy a tagállamok által végzett ellenőrzésekben tapasztalható hiányosságok alapján az uniós finanszírozásból kizárható kiadásokról döntsön, a Bizottság ezen iránymutatással korlátozta magát oly módon, hogy attól nem térhet el (lásd ugyanebben az értelemben: 2014. július 10‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, T‑376/12, EU:T:2014:623, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 23 ) A számítások e típusainak definícióját lásd a jelen indítvány 7. lábjegyzetében.
( 24 ) Általánosságban az a körülmény, hogy súlyos hiányosságokkal rendelkező kontrollrendszer esetében a kizárandó összegek nem határozhatók meg pontosan, éppen a hiányosságok ilyen jellegéből fakad. Amennyiben ugyanis például a kulcsfontosságú ellenőrzéseket nem végzik el, a kontrollrendszer jellegéből fakadóan nem alkalmazható hatékonyan a támogatási igény elfogadhatóságának meghatározására.
( 25 ) Lásd különösen: 2002. április 18‑iBelgium kontra Bizottság ítélet (C‑332/00, EU:C:2002:235, 36. pont), amelyben a támogatást lényegében nem létező jogalap alapján folyósították, és az e támogatásnak az uniós finanszírozásból való teljes kizárásához vezetett, függetlenül attól, hogy felmerült‑e szabálytalanság vagy gondatlanság az illetékes hatóságok részéről. Lásd még: 2000. július 6‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑45/97, EU:C:2000:362, 40–43. pont), amelyben a Bíróság megállapította, hogy az olívaolaj tisztaságára vonatkozó uniós szabályozás megsértése megállapítható, amennyiben valamely vegyi anyag jelenléte nem összeegyeztethető az olívaolaj definíciójával, és ennélfogva úgy ítélte meg, hogy a kiadások 100%‑os korrekciója igazolt. Hasonlóképpen a 2008. április 9‑iGörögország kontra Bizottság ítéletben (T‑364/04, nem tették közzé, EU:T:2008:97, 39. pont) a Törvényszék megállapította, hogy az összes kiadás finanszírozásának elutasítása igazolt, amennyiben a teljes őszibarackkészlet értékesítésére a közösségi programon kívül került sor, a minimálárra vonatkozó előírások be nem tartása miatt.
( 26 ) Amint az a jelen indítvány IV.B szakaszából kitűnik, a Törvényszék e célból saját ítélkezési gyakorlatában az ilyen becslés megalapozottságának értékelése érdekében kialakított egy értelmezést.
( 27 ) Lásd e tekintetben a jelen indítvány IV.B és IV.C szakaszát. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság hatásköre a Törvényszék előtt tárgyalt jogalapokról és érvekről hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik, lásd többek között: 2011. március 24‑iISD Polska és társai kontra Bizottság ítélet (C‑369/09 P, EU:C:2011:175, 83. pont), valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 28 ) A vitatott határozathoz csatolt táblázatban az átalánykorrekció indokát konkrétan „Súlyos hiányosságok a kontrollrendszerben” elnevezéssel jelölik. Ráadásul a Bizottság 2017. február 21‑i végleges állásfoglalásából kitűnik, hogy „[a]mennyiben a rendelkezésre álló információk arra mutatnak, hogy a felső‑korzikai kontrollrendszert érintő hiányosságok olyan súlyos fokúak, hogy azok az EU szabályainak teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek […], és az Alap számára kiemelt kockázatot jelentenek, a 100%‑os korrekció igazolt.”
( 29 ) Lásd ebben az értelemben: 2002. április 18‑iBelgium kontra Bizottság ítélet (C‑332/00, EU:C:2002:235, 36. pont).
( 30 ) Amint az a vitatott határozathoz csatolt táblázatból kitűnik, a kizárt kiadások típusa „átalánykorrekció”.
( 31 ) Mindezek pontosítása mellett, a jelen fellebbezés és az átalánykorrekciók keretében egy másik – különálló, ám mégis kapcsolódó – kérdés is felmerül arra vonatkozóan, hogy a téves (de létező) jogalap alapján folyósított támogatás igazolhatja‑e – és ha igen, mennyiben – a 100%‑os átalánykorrekció előírását akkor, ha e téves jogalap olyan hibát okoz a kontrollrendszerben, amelynek folytán nem lehet kiszűrni, hogy ki volt jogosult és ki nem a támogatás igénybe vételére (lásd a jelen indítvány 64–69. pontját).
( 32 ) Ezen ítélkezési gyakorlat a Bizottság 1997. december 23‑i VI/5330/97. számú, az „Iránymutatás a pénzügyi következmények kiszámításához az EMOGA‑Garanciarészleg záróelszámolására vonatkozó határozat kidolgozásához” címet viselő dokumentumát értelmezi, amelyet az iránymutatás váltott fel. Az említett iránymutatás 3.2.5. pontja hasonlóképpen fogalmaz, mint a VI/5330/97. számú dokumentum, amelynek II. mellékletében az szerepelt, hogy „a kiadás teljes összege kizárható abban az esetben is, ha a hiányosságok olyan súlyosak, hogy az már a[z] [uniós] szabályok megszegését jelenti, ami szabálytalanná teszi az összes kifizetést”. A Törvényszék e dokumentumra vonatkozó értelmezése tehát ugyanúgy érvényes az iránymutatás 3.2.5. pontjára is, amint azt a Törvényszék is megjegyzi a megtámadott ítélet 116. pontjában.
( 33 ) E tekintetben lásd a jelen indítvány 44. pontját, valamint 25. lábjegyzetét.
( 34 ) E második körülmény ily módon lényegében az első helyzet keretében megszabott feltételnek felel meg, de az ellenőrzés tekintetében: az első helyzet keretében minden folyósított támogatás szabálytalannak minősül abból fakadóan, hogy a nemzeti szabályozás figyelmen kívül hagyja az uniós jog által a támogatási program alapvetőként meghatározott feltételeit. A második helyzet ezzel szemben azon az előfeltevésen alapul, hogy a nemzeti szabályozás megfelel az uniós jog támasztotta feltételeknek, azonban a kontrollrendszer figyelmen kívül hagyja azokat. Ennélfogva az a kérdés, hogy a támogatási program alapvető feltételeinek figyelmen kívül hagyása (legyen egy vagy akár több alapvető feltételről is szó) a második helyzet keretében valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezheti‑e, a szóban forgó feltétel vagy feltételek megsértésének jellegétől függ, ugyanúgy, ahogy az első helyzet esetében. Olyan ügyre vonatkozó példaként, amelynek esetében egy alapvető feltétel figyelmen kívül hagyása valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezte lásd különösen: a jelen indítvány 35. lábjegyzetében hivatkozott, 2002. április 18‑iBelgium kontra Bizottság ítélet (C‑332/00, EU:C:2002:235), valamint a jelen indítvány 35. lábjegyzetében hivatkozott, 2009. július 1‑jei Spanyolország kontra Bizottság ítélet (T‑259/05, nem tették közzé, EU:T:2009:232). Ezzel szemben arra vonatkozó példaként, amikor egy alapvető feltétel figyelmen kívül hagyása nem eredményezte valamennyi kifizetés szabálytalanságát, lásd a jelen indítvány 78–79. pontját.
( 35 ) Lásd e tekintetben: 2009. július 1‑jei Spanyolország kontra Bizottság ítélet (T‑259/05, nem tették közzé, EU:T:2009:232, 90–114. pont), amely esetben a szóban forgó támogatások nyújtásának valamennyi feltétele teljesült formálisan. Ugyanakkor a szóban forgó ügyletek (textil‑len termelés) alapvetően nem kereskedelmi célra irányultak, ezáltal ellentétesek voltak az érintett ágazat közös piacának szervezésére vonatkozó egyik célkitűzéssel, amely így valamennyi kifizetés szabálytalanságát eredményezte.
( 36 ) Lásd ebben az értelemben az iránymutatásnak a jelen indítvány 10. pontjában hivatkozott 3. és 3.2.5. pontját.
( 37 ) Lásd e tekintetben a jelen indítvány 24. lábjegyzetét.
( 38 ) Lásd ebben az értelemben: 2014. július 10‑iGörögország kontra Bizottság ítélet (T‑376/12, EU:T:2014:623, 111. pont); 2011. szeptember 9‑iGörögország kontra Bizottság ítélet (T‑344/05, nem tették közzé, EU:T:2011:440, 197. pont).
( 39 ) 2014. július 10‑i ítélet (T‑376/12, EU:T:2014:623). E 123. pont szövege a következő: „Így ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy elsősorban nem a kontrollrendszert érintő kulcsfontosságú ellenőrzési hiányosságok fennállása, hanem a szóban forgó támogatási program lényegi elemeinek és célkitűzéseinek figyelmen kívül hagyása igazolhatja a 100%‑os korrekció alkalmazását. Ez a helyzet állt fenn a Törvényszék 2009. július 1‑jei Spanyolország kontra Bizottság ítéletének (T‑259/05, nem tették közzé, 181–185. pont) alapjául szolgáló ügyben, amelyben megállapításra került, hogy a spanyol hatóságok hibát követtek el a textillen termeléséhez nyújtott támogatások kontrollrendszerének kialakítása során, amely olyan nagyléptékű csalásokhoz vezetett, amelyek főként a feldolgozott textillen eltúlzott mennyiségének szisztematikus bejelentése révén, valamint a textillen nem kereskedelmi célból történő előállítása formájában gyakorolt visszaélésszerű magatartás folytán valósultak meg. Szintén ez a helyzet állt fenn a Törvényszék 2008. április 9‑i Görögország kontra Bizottság ítéletének (T‑364/04, nem tették közzé, 31–39. pont) alapjául szolgáló ügyben, amelyben megállapításra került, hogy az őszibaracktermelők úgy kerülték meg az előírt minimáláron való értékesítésre vonatkozó kötelezettséget, hogy bár ezen az áron is beszállítottak a feldolgozóknak, ugyanakkor a szabályozás körén kívül ezen ár alatt, akár ingyen is szállítottak. A támogatás nyújtására vonatkozó egy vagy több alapvető feltétel teljesítésének hiánya az összes kiadás kizárását igazolja (2011. szeptember 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, fenti 105. pont, 203. pont).”
( 40 ) Lásd e tekintetben a jelen indítvány 72–74. pontját.
( 41 ) Lásd a jelen indítvány 54. pontját, valamint 34. lábjegyzetét.
( 42 ) Lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 9‑iGörögország kontra Bizottság ítélet (T‑344/05, nem tették közzé, EU:T:2011:440, 202. pont).
( 43 ) A megtámadott ítélet 111–133. pontja.
( 44 ) A megtámadott ítélet 120. és 121. pontja, amelyek a Törvényszék által egyrészt a megtámadott ítélet 50–74. pontjában, másrészt a megtámadott ítélet 75–106. pontjában kifejtett értékelésre vonatkoznak. E hibás definíciót a jelen indítvány 15. és 16. pontja is említi.
( 45 ) A megtámadott ítélet 130–132. pontja.
( 46 ) Lásd e tekintetben a jelen indítvány 52–58. pontját.
( 47 ) Kiemelés tőlem.
( 48 ) Lásd e tekintetben a jelen indítvány 28. pontját.