A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2017. szeptember 21. ( *1 ) ( 1 )
„Fellebbezés – Kartellek – Olasz betonvasgyártók – Az árak rögzítése, valamint a termelés és az értékesítések korlátozása és ellenőrzése – Az ESZAK 65. cikk megsértése – Az eredeti határozatnak az Európai Unió Törvényszéke általi megsemmisítése – Az 1/2003/EK rendelet alapján ismételten elfogadott határozat – Új kifogásközlés elfogadásának hiánya – Az eredeti határozat megsemmisítését követő meghallgatás hiánya”
A C‑88/15. P. sz. ügyben
a Ferriere Nord SpA (székhelye: Osoppo [Olaszország], képviselik: W. Viscardini és G. Donà avvocati)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2015. február 20‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: L. Malferrari és P. Rossi, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Moretto avvocato, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: Juhász E. tanácselnök, C. Vajda (előadó) és C. Lycourgos bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: V. Giacobbo‑Peyronnel tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. október 20‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2016. december 8‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Fellebbezésével a Ferriere Nord SpA az Európai Unió Törvényszékének 2014. december 9‑iFerriere Nord kontra Bizottság ítéletének (T‑90/10, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2014:1035) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék elutasította a fellebbező azon keresetét, amelyben a Bizottság 2009. szeptember 30‑i, az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/37.956 – „betonvas” ügy, újbóli elfogadás) hozott C(2009) 7492 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: 2009. szeptember 30‑i határozat) megsemmisítését kérte, amelyet a 2009. december 8‑i C(2009) 9912 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: módosító határozat) módosított (a módosító határozattal módosított 2009. szeptember 30‑i határozat, a továbbiakban: vitatott határozat). |
A jogvita előzményei és a vitatott határozat
|
2 |
A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 16–22. pontja ismerteti.
|
|
3 |
2009. szeptember 30‑i határozatában a Bizottság többek között azt állapította meg, hogy az [EUMSZ 101. és az EUMSZ 102.] cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendeletet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi, hogy a Bizottság 2002. július 23. után megállapítsa és szankcionálja az ESZAK‑Szerződés tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó ágazatokban létrehozott kartelleket. A Bizottság jelezte, hogy e határozatot az ESZAK‑Szerződés eljárási szabályainak, valamint az említett rendeletnek megfelelően hozta meg, és hogy a folytatólagos alkalmazásra vonatkozó elvek olyan anyagi jogi rendelkezések alkalmazásához vezethetnek, amelyek már nem hatályosak az adott jogi aktus elfogadásakor, a lex mitior általános elvének tiszteletben tartása mellett. |
|
4 |
A 2009. szeptember 30‑i határozat 1. cikke többek között kimondja, hogy a Ferriere Nord megsértette az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (1) bekezdését azzal, hogy 1993. április 1‑je és 2000. július 4. között folytatólagos jellegű megállapodásban és/vagy összehangolt magatartásokban vettek részt betonvas rudak, illetve tekercsek gyártása tekintetében, amely megállapodás és összehangolt magatartások célja és/vagy hatása a közös piacon az árak rögzítése volt, és amelyek továbbá a termelés vagy az eladások korlátozásához, illetve ellenőrzéséhez vezettek a közös piacon. A Bizottság ugyanezen határozat 2. pontjában 3,57 millió euró összegű bírság megfizetésére kötelezte a Ferriere Nordot. |
|
5 |
2009. november 20‑án és 23‑án kelt levelükben a 2009. szeptember 30‑i határozat tizenegy címzett vállalkozása közül nyolc, köztük a Ferriere Nord jelezték a Bizottságnak, hogy e határozat melléklete a címzettekkel közölt formában nem tartalmazza az árváltozásokat bemutató táblázatokat. |
|
6 |
2009. december 8‑án a Bizottság elfogadta a módosító határozatot, amelynek mellékletébe belefoglalta a hiányzó táblázatokat, és nyolc lábjegyzetben kiigazította az említett táblázatokra történő számszerű hivatkozásokat. A módosító határozatot a Ferriere Norddal 2009. december 9‑én közölték. |
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
|
7 |
A Törvényszék Hivatalához 2010. február 19‑én benyújtott keresetlevelével a Ferriere Nord keresetet indított elsődlegesen a vitatott határozat megsemmisítése iránt, másodlagosan pedig e határozat részleges megsemmisítése és a bírság összegének csökkentése iránt. |
|
8 |
Keresetének alátámasztására a Ferriere Nord tíz jogalapra hivatkozott, amelyek sorrendben a következőkre vonatkoznak: először is a Bizottság hatáskörének hiányára; másodszor új kifogásközlés előzetes továbbításának hiányára; harmadszor a meghallgatási tisztviselő általi meghallgatás hiányára; negyedszer a végleges jelentésnek a vitatott határozat elfogadása utáni elkészültére; ötödször olyan szöveg elfogadására, amelyhez nem csatolták az abban említett mellékleteket; hatodszor a tények értékelése során elkövetett jogban való tévedésre; hetedszer a bírság összegének a jogsértés súlyához és időtartamához képest aránytalan jellegére; nyolcadszor a bírság összegének visszaesés címén való növelésének jogellenességére; kilencedszer a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közleményben (HL 1996. C 207., 4. o., a továbbiakban: az 1996. évi engedékenységi közlemény) említettektől eltérő enyhítő körülmények elismerésének hiányára; végül tizedszer e közlemény téves alkalmazására. |
|
9 |
A megtámadott ítélettel a Törvényszék 3421440 euróra csökkentette a Ferriere Nordra kiszabott bírság összegét és a keresetet ezt meghaladó részében elutasította. |
|
10 |
A Törvényszék Hivatalához 2014. december 20‑án benyújtott kérelmében a Ferriere Nord a megtámadott ítélet 420. pontjának kijavítását kérte, amit a Törvényszék 2015. március 13‑iFerriere Nord kontra Bizottság végzésével (T‑90/10 REC, nem tették közzé, EU:T:2015:173) elutasított. |
A felek kérelmei a Bíróság előtt
|
11 |
Fellebbezésével a Ferriere Nord azt kéri, hogy a Bíróság:
|
|
12 |
A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
|
Az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitása iránti kérelemről
|
13 |
A Bíróság 2016. december 8‑án, a főtanácsnok indítványának ismertetését követően lezárta a szóbeli szakaszt. 2017. január 27‑i levelében, melyet a Bíróság Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott, a Bizottság azt kérte, hogy a Bíróság rendelje el az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását és csatolja az iratokhoz a kérelmében előadott ténybeli elemeket, valamint a kérelméhez csatolt dokumentumokat. |
|
14 |
E kérelem alátámasztása érdekében a Bizottság azzal érvel, hogy a Bíróság nincs kellően tájékoztatva a 2002. június 13‑i és szeptember 30‑i meghallgatásokkal kapcsolatos tényekről, melyekre a főtanácsnok indítványát alapozta, mivel a felek e körülményeket nem vitatták meg kifejezetten. |
|
15 |
A Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelje az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügyet olyan jogi érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek nem vitattak meg. |
|
16 |
Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezés tárgyát főszabály szerint a felek által felhozott jogalapok és érvek határozzák meg. A jelen ügyben ez utóbbiaknak lehetősége nyílt kellő mértékben megvitatni e jogalapokat és érveket a beadványaikban és a C‑85/15. P–89/15. P. sz. ügyekben 2016. október 20-án tartott közös tárgyalás során. |
|
17 |
Következésképpen a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy véli, hogy nem szükséges elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását. |
A fellebbezésről
|
18 |
Fellebbezésének alátámasztására a Ferriere Nord kilenc jogalapot hoz fel, amelyek sorrendben az alábbiakra vonatkoznak: először is a tények és bizonyítékok nyilvánvaló elferdítésére, a vitatott határozatban szereplő nyilvánvaló ellentmondások megállapításának hiányára, valamint a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok megsértésére; másodszor az 1/2003 rendelet 27. cikkének azáltali megsértésére, hogy a Bizottság nem küldött új kifogásközlést, a bizalomvédelem elvének megsértésére, a tények és a bizonyítékok elferdítésére, a védelemhez való jog megsértésére, az indokolás hiányára, valamint a meghallgatási tisztviselő általi meghallgatáshoz való jog megsértésére; harmadszor a Bizottság eljárási szabályzatának megsértésére; negyedszer a Ferriere Nordnak a jogsértésben való részvételére és a tények értékelése során elkövetett téves jogalkalmazásra, a bizonyítékok elferdítésére, a bizonyítási teherre vonatkozó alapelvek és az in dubio pro reo elv megsértésére, valamint az indokolás ellentmondásosságára; ötödsorban az arányosság elvének megsértésére a Ferriere Nordra kiszabott bírság összegének meghatározása során, tekintettel a jogsértés súlyosságára és időtartamára, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, valamint az indokolás hiányára; hatodszor a Ferriere Nordra kiszabott bírság összegének csökkentésekor elkövetett nyilvánvaló számítási hibára vagy nyilvánvaló pontatlanságra, a korlátlan felülvizsgálati jogkör téves alkalmazására, valamint az indokolás hiányára; hetedszer arra, hogy a védelemhez való jog megsértése miatt jogellenes a bírság alapösszegének visszaesés miatti megemelése; nyolcadszor arra, hogy az eltelt idő miatt jogellenes a bírság alapösszegének visszaesés miatti megemelése; kilencedszer arra, hogy az arányosság elvének megsértése miatt jogellenes a bírság alapösszegének visszaesés miatti megemelése. |
A második jogalapról
A felek érvei
|
19 |
Elsőként vizsgálandó második jogalapjában a Ferriere Nord úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság a vitatott határozat elfogadását megelőzően nem volt köteles új kifogásközlést küldeni neki. |
|
20 |
Elsősorban a Ferriere Nord arra kéri a Bíróságot, hogy vizsgálja meg a megtámadott ítélet 121. pontjában szereplő azon megállapítás megalapozottságát, amely szerint a tempus regit actum elvét csupán úgy lehet értelmezni, hogy valamely eljárási aktust az annak elfogadásakor hatályos szabályok alapján kell elfogadni. A Ferriere Nord szerint ez az értelmezés téves, mivel az ESZAK 36. cikk alapján elfogadott kifogásközlés nem alapozhatja meg az 1/2003 rendelet alapján elfogadott vitatott határozatot. |
|
21 |
A Ferriere Nord szerint a 2007. október 25‑iFerriere Nord kontra Bizottság ítélet (T‑94/03, nem tették közzé, EU:T:2007:320) következtében új kifogásközlésre lett volna szükség és az jelentette volna a 2002. október 15‑iLimburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet (C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582) helyes alkalmazását, amely ítélet 73. pontjában a Bíróság kimondta, hogy valamely uniós aktus megsemmisítése nem szükségképpen érinti az előkészítő aktusokat, mivel a megsemmisített aktus pótlására irányuló eljárás főszabály szerint megismételhető pontosan onnantól, hogy a jogellenesség bekövetkezett. Ugyanis a „nem szükségképpen” és a „főszabály szerint” kifejezések használatával a Bíróság nem zárta ki, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel az eljárás annál korábbi szakaszától kezdődhet újra, mint amikor az aktus megsemmisítéséhez vezető jogellenesség bekövetkezett. |
|
22 |
Másodsorban a Ferriere Nord a tények és bizonyítékok elferdítésére, valamint a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság neki továbbított leveleiben szereplő több tényező jogos bizalmat ébresztett arra vonatkozóan, hogy új kifogásközlés elfogadására fog sor kerülni. |
|
23 |
Harmadsorban a Ferriere Nord azzal érvel, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben megállapítottaktól eltérően az új kifogásközlés elfogadására szükség volt, mivel az nem lehetett volna azonos a kifogásközléssel. E tekintetben a Ferriere Nord többek között a 2002. évi határozat és a vitatott határozat rendelkező részeiben az olasz piac és a közös piac említése közötti különbségre hivatkozik. |
|
24 |
Emellett a Ferriere Nord az 1/2003 rendelet 27. cikkének, valamint a Bizottság által az [EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 123, 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 11. és 12. cikkének megsértésére hivatkozik, mivel a megtámadott ítélet 148. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy új kifogások hiányában a Bizottság nem volt köteles a meghallgatási tisztviselő általi új meghallgatás szervezésére. |
|
25 |
A Bizottság elfogadhatatlannak tekinti a Ferriere Nord érveit, egyrészt amiatt, hogy azok nem egyértelműen a megtámadott ítéletet vitatják, hanem arra korlátozódnak, hogy a fellebbező a Bíróságtól felvilágosítást kérjen azon kérdésben, hogy az 1/2003 rendelet alapján elfogadott határozat alapulhat‑e egy ESZAK‑Szerződés alapján elfogadott kifogásközlésen. |
|
26 |
A jogalap érdemét tekintve a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék az előkészítő aktus és a végleges jogi aktus jogi alapja összhangjának szükségességére irányuló érvre vonatkozóan nem alkalmazta tévesen túlságosan szigorúan a tempus regit actum elvét a megtámadott ítélet 118–122. pontjában, hanem levonta ezen elvből a szükséges következtetést, vagyis azt, hogy mivel a 2002. évi határozatot érintő jogsértés e határozat elfogadásakor következett be, az nem érintette az előkészítő intézkedések érvényességét, így a Bizottság nem volt köteles új kifogásközlést továbbítani a Ferriere Nordnak. |
|
27 |
A Bizottság szerint a Ferriere Nord által másodsorban felhozott érvek szintén elfogadhatatlanok. Egyrészt a bizalomvédelem elvének megsértése új jogalapnak minősül. Másrészt a tények elferdítésére való hivatkozással a Ferriere Nord valójában a tények újbóli értékelését kívánja elérni. |
|
28 |
A Bizottság mindenképpen kitart azon állítása mellett, hogy a Ferriere Nord által a Bizottság leveleivel kapcsolatban felhozott tényezőkből kitűnik, hogy azok összefüggéseikben értelmezve nem keletkeztetnek jogos bizalmat új kifogásközlés továbbítását illetően, ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 127. és 128. pontjában megállapította. Ennélfogva a Törvényszék helyesen és a tények elferdítése nélkül mondta ki ezen ítélet 126. pontjában, hogy a Ferriere Nord nem hivatkozhatott ilyen jogos bizalomra. |
|
29 |
A harmadsorban felhozott érvek elfogadhatóságával kapcsolatban a Bizottság azt állítja, hogy a Ferriere Nord úgy említi meg a megtámadott ítélet bizonyos pontjait, hogy nem ad elő érveket az új kifogásközlés továbbítása elmaradásának szankcionálása hiányára vonatkozó téves jogalkalmazás alátámasztására. |
|
30 |
A jogalap érdemét tekintve a Bizottság a megtámadott ítélet 143. és 144. pontjára hivatkozik, melyekben a Törvényszék hangsúlyozta azon érv megalapozatlanságát, amely szerint új kifogásközlésre lett volna szükség annak bizonyítására, hogy a kartell érinthette‑e a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel e kérdés a kiegészítő kifogásközlésben merült fel. Emellett a Ferriere Nord azon téves előfeltevésből indult ki, hogy a vitatott határozat a 2002. évi határozatban büntetettől eltérő jogsértést szankcionál. Ugyanis a vitatott határozat tartalmából kitűnik, hogy a felrótt jogsértés az olasz piac egészét, vagyis a belső piac jelentős részét érintő, következésképpen az ESZAK 65. cikk (1) bekezdése által tiltott kartell volt. |
|
31 |
A Bizottság szerint a meghallgatási tisztviselő előtti újabb meghallgatás hiányára vonatkozó érv megfogalmazása túlságosan általános és pontatlan ahhoz, hogy elfogadható legyen. A jogalap érdemét illetően a Bizottság rámutat, hogy a Ferriere Nord nem vitatta a Törvényszék azon megállapítását, amely szerint ilyen meghallgatásra csak akkor lett volna szükség, ha új kifogásközlést küldésére került volna sor. Márpedig a Törvényszék kizárta az új kifogásközlés megküldésének szükségességét. |
A Bíróság álláspontja
|
32 |
A Ferriere Nord által elsősorban felhozott érveket illetően el kell utasítani a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást. A fellebbezésből ugyanis világosan kitűnik, hogy a Ferriere Nord nem arra szorítkozik, hogy felvilágosítást kérjen a Bíróságtól a feltett kérdéssel kapcsolatban, hanem azt kívánja bizonyítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot többek között a megtámadott ítélet 121. pontjában annak kimondásával, hogy a Bizottság a vitatott határozat elfogadását megelőzően nem volt köteles új kifogásközlést küldeni. Ugyanígy, a Bizottság állításával ellentétben a Ferriere Nordnak a meghallgatási tisztviselő előtti meghallgatás hiányára vonatkozó érve kellően pontos ahhoz, hogy elfogadható legyen, mivel a fellebbezés egyaránt említést tesz a Törvényszék által megsértett uniós jogi rendelkezésekről és a megtámadott ítélet azon pontjáról, amelyben a jogsértést elkövették. |
|
33 |
A Ferriere Nordnak az új kifogásközlés küldésére és a meghallgatási tisztviselő előtti meghallgatásra vonatkozó érvei érdemi részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 2002. évi határozat elfogadásához vezető eljárásban a Bizottság 2002. március 26‑án az ESZAK‑Szerződés 36. cikke alapján kifogásközlést küldött az érintett vállalkozásoknak, köztük a Ferriere Nordnak. Az erre vonatkozó meghallgatásra 2002. június 13‑án került sor. Az ESZAK‑Szerződés lejártát követően, 2002. augusztus 12‑én, a Bizottság a 17. rendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján kiegészítő kifogásközlést küldött az említett vállalkozásoknak, amelyben kifejtette álláspontját a jogi háttér e módosulásával kapcsolatban, és felhívta e vállalkozásokat, hogy ismertessék saját nézeteiket az említett kiegészítő kifogásközlést illetően. 2002. szeptember 30‑án sor került egy meghallgatásra a tagállamok képviselőinek jelenlétében. |
|
34 |
A 2002. évi határozat megsemmisítését követően a Bizottság 2008. június 30‑án levélben tájékoztatta a Ferriere Nordot és a többi érintett vállalkozást azon szándékáról, hogy e határozatot az 1/2003 rendeletre mint jogi alapra támaszkodva újból elfogadja, az e rendelettel előírt eljárási szabályoknak megfelelően. |
|
35 |
Az eljárás e lefolyására tekintettel meg kell vizsgálni, hogy ahogyan azt a Ferriere Nord állítja és a Törvényszék által a megtámadott ítélet 144. és 148. pontjában megállapítottakkal ellentétben a Bizottság köteles lett‑e volna a 2002. évi határozat megsemmisítését követően új kifogásközlést elfogadni, valamint új meghallgatást szervezni. |
|
36 |
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni (2011. március 29‑iArcelorMittal Luxembourg kontra Bizottság ítélet és Bizottság kontra ArcelorMittal Luxembourg és társai ítélet, C‑201/09 P és C‑216/09 P, EU:C:2011:190, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. március 29‑iThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ítélet, C‑352/09 P, EU:C:2011:191, 88. pont; 2012. december 11‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑610/10, EU:C:2012:781, 45. pont), még olyan eljárás esetén is, amely ezen időpontot megelőzően indult, azonban azt követően folyamatban maradt (lásd ebben az értelemben: 2012. december 11‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑610/10, EU:C:2012:781, 47. pont). |
|
37 |
A jelen ügyben, mivel a vitatott határozatot az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 23. cikkének (2) bekezdése alapján fogadták el, az e határozat elfogadásához vezető eljárást e rendeletnek, valamint a 773/2004 rendeletnek – melynek az 1/2003 rendelet a jogi alapja – megfelelően kellett lefolytatni (lásd ebben az értelemben: 2011. március 29‑iThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ítélet, C‑352/09 P, EU:C:2011:191, 90. pont), annak ellenére, hogy ezen eljárás az 1/2003 rendelet hatálybalépése előtt indult. |
|
38 |
Ebből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 121. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, mivel az időbeli hatályt szabályozó elveket – amelyek értelmében az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor fennálló minden helyzetre alkalmazni kell – az 1/2003 rendelet alapján elfogadott vitatott határozat tekintetében úgy értelmezte, hogy az előkészítő aktusokat az azok elfogadásakor hatályos eljárási szabályok, vagyis a kifogásközléseket az ESZAK 36. cikk (1) bekezdése alapján, a kiegészítő kifogásközlést pedig a 17. sz. rendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján kellett elfogadni. |
|
39 |
Mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság által a 2002. évi határozat elfogadása céljából hozott előkészítő aktusokat az 1/2003 rendeletben és a 773/2004 rendeletben előírt előkészítő aktusokkal egyenértékűnek lehet‑e tekinteni. Ugyanis ebben az esetben nem lehetne felróni a Bizottságnak, hogy ezen előkészítő aktusokat a vitatott határozat meghozatala előtt nem ismételte meg. |
|
40 |
A kifogásközlés kibocsátását illetően a 773/2004 rendelet 10. cikkének (1) és (2) bekezdése az általa végrehajtott 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezve előírja, hogy a többek között az utóbbi rendelet 7. cikkén alapuló határozat elfogadása előtt a Bizottság kifogásközlést küld az érintett feleknek, lehetőséget biztosítva számukra arra, hogy a megszabott határidőn belül tájékoztassák a Bizottságot az álláspontjukról. |
|
41 |
Márpedig ahogyan arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 123. és 124. pontjában lényegében rámutatott, a jelen ügyben a Bizottság már továbbította az érintett vállalkozásoknak a kifogásközlést és a kiegészítő kifogásközlést, és e kifogásközlésekhez képest a vitatott határozat nem rótt fel további cselekményeket a Ferriere Nordnak, és nem módosította érezhetően a felrótt jogsértésekre vonatkozó bizonyítékokat sem. Másfelől, ahogyan a főtanácsnok indítványának 53. pontjában hangsúlyozta, nincs jelentős különbség az ESZAK‑Szerződés szerinti szabályok és a 17. rendelet, illetve az 1/2003 rendelet alapján elfogadott kifogásközlések tartalma között. Új kifogásközlés küldésére tehát nem volt szükség. |
|
42 |
E tekintetben a Törvényszék helyesen hivatkozott a 2002. október 15‑iLimburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet 73. pontjára (C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582), amelyben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy valamely uniós aktus megsemmisítése nem szükségképpen érinti az előkészítő aktusokat, mivel a megsemmisített aktus pótlására irányuló eljárás főszabály szerint megismételhető pontosan onnantól, ahol a jogellenesség bekövetkezett. |
|
43 |
Ugyanis, ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 119. pontjában megállapította, a 2002. évi határozatot a Bizottság azon hatáskörének hiánya miatt semmisítette meg, hogy azt az ESZAK‑Szerződés rendelkezései alapján fogadja el, amely e határozat meghozatalának időpontjában már nem volt hatályban, így a jogsértés pontosan ebben az időpontban következett be. Következésképpen e megsemmisítés nem érintette sem a kifogásközlést, sem a kiegészítő kifogásközlést. |
|
44 |
Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 122. pontjában azt állapította meg, hogy a Bizottság nem volt köteles új kifogásközlést elfogadni. |
|
45 |
Mindazonáltal, ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 55. pontjában rámutatott, a 773/2004 rendelet 12. cikke értelmében a Bizottságnak meghallgatás keretében lehetőséget kell adnia érveik kifejtésére azoknak a feleknek, akikhez kifogásközlést intéz, amennyiben a felek írásbeli észrevételeikben ezt kérik. Ennélfogva, mivel a jelen ítélet 43. pontjából az tűnik ki, hogy a kifogásközlést és a kiegészítő kifogásközlést nem érintette a 2002. évi határozat megsemmisítése, azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság lehetőséget adott‑e a feleknek arra, hogy érveiket az 1/2003 rendelet és a 773/2004 rendelet eljárási követelményeinek megfelelően megtartott meghallgatás keretében kifejtsék, ahogyan arra köteles volt. |
|
46 |
E tekintetben rá kell mutatni, hogy az 1/2003 rendeletben létrehozott és a 773/2004 rendeletben pontosan kifejtett eljárási rend keretében a 773/2004 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a tagállamok versenyhatóságait felkérik, hogy vegyenek részt a kifogásközlés kibocsátását követően annak címzettjei kérésére tartott meghallgatáson. |
|
47 |
Márpedig a 2002. év során tartott meghallgatások közül a tagállamok képviselői nem vettek részt a 2002. június 13‑i meghallgatáson, mivel e részvételt az akkor hatályban lévő ESZAK‑Szerződés nem írta elő. Nyilvánvaló, hogy e meghallgatás az ügy érdemére vonatkozott, vagyis a Bizottság által a kifogásközlés címzett vállalkozásainak felrótt magatartásokra. Ez következik többek között a vitatott határozat 379–382. pontjaiból, és azt megerősíti a Törvényszék 2014. december 9‑iAlfa Acciai kontra Bizottság ítéletének (T‑85/10, nem tették közzé, EU:T:2014:1037) 148. pontja, valamint Ferriera Valsabbia és Valsabbia Investimenti kontra Bizottság ítélete (T‑92/10, nem tették közzé, EU:T:2014:1032). |
|
48 |
Ezzel szemben a 2002. szeptember 30‑i meghallgatás, amelyre az akkor már alkalmazandó EK‑Szerződés szabályainak, különösen az EK-Szerződés 85. és 86. cikke alapján kezdeményezett eljárásokban a felek meghallgatásáról szóló, 1998. december 22-i 2842/98 rendelet (HL 1998. L 354., 18. o.) 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállamok képviselőit is meghívták, a kiegészítő kifogásközlés tárgyára vonatkozott, vagyis az ESZAK‑Szerződés lejártának az eljárás folytatására való jogi hatásaira. Ez kitűnik egyrészt e kifogásközlésből, amely kifejezetten felhívta a címzettjeit arra, hogy ismertessék a további kifogásokra vonatkozó saját álláspontjukat. Másrészt a Bizottság a vitatott határozat 382. pontjában jelezte, hogy nem tartotta szükségesnek megismételni a 2002. június 13‑i meghallgatást a 17. rendelet és az 1/2003 rendelet alkalmazásával, mivel e meghallgatást, melyen a tagállamok képviselői nem vettek részt, az ESZAK‑Szerződés akkor alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően tartották meg. Emellett a C‑85/15. P–C‑89/15. P. sz. ügyekben tartott közös tárgyaláson a Bizottság a Bíróság által feltett kérdésre válaszolva megerősítette, hogy a kiegészítő kifogásközlés sem az eljárás tárgyát képező tényekre, sem a bizonyítékokra nem tért vissza. |
|
49 |
Ebből következik, hogy a jelen ügyben a tagállamok képviselői nem vettek részt egy az ügy érdemét érintő meghallgatáson, hanem csupán azon, amely az ESZAK‑Szerződés lejártából eredő jogi következményekről szólt. |
|
50 |
Márpedig a jelen ítélet 36. és 37. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően amikor valamely határozatot az 1/2003 rendelet alapján fogadnak el, az e határozat elfogadásához vezető eljárásnak meg kell felelnie az e rendeletben előírt eljárási szabályoknak, még akkor is, ha ezen eljárás e rendelet hatálybalépése előtt indult meg. |
|
51 |
Ebből következik, hogy a vitatott határozat meghozatala előtt a Bizottság a 773/2004 rendelet 12. és 14. cikke alapján köteles volt lehetőséget adni a feleknek arra, hogy érveiket olyan meghallgatáson adják elő, amelyre a Bizottság meghívta a tagállamok versenyhatóságait. Ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy az ügy érdemét érintő 2002. június 13‑i meghallgatás megfelelt az 1/2003 rendelet alapján történő határozathozatalra vonatkozó eljárási követelményeknek. |
|
52 |
Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 148. pontjában megállapította, hogy a Bizottság a vitatott határozat meghozatala előtt nem volt köteles a meghallgatási tisztviselő általi újabb meghallgatást szervezni, mivel az érintett vállalkozásokat 2002. június 13‑án és szeptember 30‑án szóban meghallgatták. |
|
53 |
Tekintettel arra – ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 56. és 57. pontjában hangsúlyozta –, hogy milyen jelentőséggel bír az 1/2003 rendeletben és a 773/2004 rendeletben előírt eljárás keretében az érintett felek kérésére tartott azon meghallgatás, amelyre a 773/2004 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok versenyhatóságait is meghívják, az ilyen meghallgatás elmulasztása lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül. |
|
54 |
Mivel nem tartották tiszteletben a 773/2004 rendeletben előírt, ilyen meghallgatáshoz való jogot, azon vállalkozásnak, melynek jogait ilyen módon megsértették, nem szükséges bizonyítania, hogy e jogsértés az ő hátrányára befolyásolhatta az eljárás menetét és a vitatott határozat tartalmát. |
|
55 |
Következésképpen az említett eljárás szükségszerűen jogsértő, függetlenül attól, hogy e jogsértés milyen esetleges káros következményekkel járhat a Ferriere Nordra nézve (lásd ebben az értelemben: 2012. november 6‑iBizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑553/10 P és C‑554/10 P, EU:C:2012:682, 46–52. pont; 2016. június 9‑iCEPSA kontra Bizottság ítélet, C‑608/13 P, EU:C:2016:414, 36. pont). |
|
56 |
A fentiekből következik, hogy a Ferriere Nord által felhozott második jogalapot el kell fogadni, következésképpen a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni anélkül, hogy szükséges volna megvizsgálni a fellebbező által az e jogalap keretében kifejtett többi érvet, feltételezve azok elfogadhatóságát, vagy akár a többi jogalapot. |
A Törvényszékhez benyújtott keresetről
|
57 |
Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első albekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti. |
|
58 |
A jelen ügyben a Bíróság rendelkezik a Ferriere Nord által a Törvényszékhez benyújtott, a vitatott határozat megsemmisítése iránti kereset érdemben történő eldöntéséhez szükséges valamennyi információval. |
|
59 |
E tekintetben elegendő rámutatni, hogy a jelen ítélet 33–55. pontjában kifejtett indokok alapján a vitatott határozatot lényeges eljárási szabályok megsértése miatt a Ferriere Nordot érintő részében meg kell semmisíteni. |
A költségekről
|
60 |
A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. |
|
61 |
Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Ferriere Nord a fellebbezés keretében pernyertes lett és a Törvényszék előtti keresetének helyt kell adni, a Ferriere Nord kérelmeinek megfelelően a Bizottságot arra kell kötelezni, hogy a saját költségein felül viselje a Ferriere Nord részéről mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezés keretében felmerült költségeket. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.
( 1 ) A jelen szöveg kulcskifejezéseket tartalmazó részében, valamint 46., 50. és 55. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.