1

Fellebbezésével a Ferriere Nord SpA az Európai Unió Törvényszékének 2014. december 9‑i Ferriere Nord kontra Bizottság ítéletének (T‑90/10, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2014:1035) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék elutasította a fellebbező azon keresetét, amelyben a Bizottság 2009. szeptember 30‑i, az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/37.956 – „betonvas” ügy, újbóli elfogadás) hozott C(2009) 7492 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: 2009. szeptember 30‑i határozat) megsemmisítését kérte, amelyet a 2009. december 8‑i C(2009) 9912 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: módosító határozat) módosított (a módosító határozattal módosított 2009. szeptember 30‑i határozat, a továbbiakban: vitatott határozat).

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

2

A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 16–22. pontja ismerteti.

3

2009. szeptember 30‑i határozatában a Bizottság többek között azt állapította meg, hogy az [EUMSZ 101. és az EUMSZ 102.] cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendeletet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi, hogy a Bizottság 2002. július 23. után megállapítsa és szankcionálja az ESZAK‑Szerződés tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó ágazatokban létrehozott kartelleket. A Bizottság jelezte, hogy e határozatot az ESZAK‑Szerződés eljárási szabályainak, valamint az említett rendeletnek megfelelően hozta meg, és hogy a folytatólagos alkalmazásra vonatkozó elvek olyan anyagi jogi rendelkezések alkalmazásához vezethetnek, amelyek már nem hatályosak az adott jogi aktus elfogadásakor, a lex mitior általános elvének tiszteletben tartása mellett.

4

A 2009. szeptember 30‑i határozat 1. cikke többek között kimondja, hogy a Ferriere Nord megsértette az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (1) bekezdését azzal, hogy 1993. április 1‑je és 2000. július 4. között folytatólagos jellegű megállapodásban és/vagy összehangolt magatartásokban vettek részt betonvas rudak, illetve tekercsek gyártása tekintetében, amely megállapodás és összehangolt magatartások célja és/vagy hatása a közös piacon az árak rögzítése volt, és amelyek továbbá a termelés vagy az eladások korlátozásához, illetve ellenőrzéséhez vezettek a közös piacon. A Bizottság ugyanezen határozat 2. pontjában 3,57 millió euró összegű bírság megfizetésére kötelezte a Ferriere Nordot.

5

2009. november 20‑án és 23‑án kelt levelükben a 2009. szeptember 30‑i határozat tizenegy címzett vállalkozása közül nyolc, köztük a Ferriere Nord jelezték a Bizottságnak, hogy e határozat melléklete a címzettekkel közölt formában nem tartalmazza az árváltozásokat bemutató táblázatokat.

6

2009. december 8‑án a Bizottság elfogadta a módosító határozatot, amelynek mellékletébe belefoglalta a hiányzó táblázatokat, és nyolc lábjegyzetben kiigazította az említett táblázatokra történő számszerű hivatkozásokat. A módosító határozatot a Ferriere Norddal 2009. december 9‑én közölték.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

7

A Törvényszék Hivatalához 2010. február 19‑én benyújtott keresetlevelével a Ferriere Nord keresetet indított elsődlegesen a vitatott határozat megsemmisítése iránt, másodlagosan pedig e határozat részleges megsemmisítése és a bírság összegének csökkentése iránt.

8

Keresetének alátámasztására a Ferriere Nord tíz jogalapra hivatkozott, amelyek sorrendben a következőkre vonatkoznak: először is a Bizottság hatáskörének hiányára; másodszor új kifogásközlés előzetes továbbításának hiányára; harmadszor a meghallgatási tisztviselő általi meghallgatás hiányára; negyedszer a végleges jelentésnek a vitatott határozat elfogadása utáni elkészültére; ötödször olyan szöveg elfogadására, amelyhez nem csatolták az abban említett mellékleteket; hatodszor a tények értékelése során elkövetett jogban való tévedésre; hetedszer a bírság összegének a jogsértés súlyához és időtartamához képest aránytalan jellegére; nyolcadszor a bírság összegének visszaesés címén való növelésének jogellenességére; kilencedszer a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közleményben (HL 1996. C 207., 4. o., a továbbiakban: az 1996. évi engedékenységi közlemény) említettektől eltérő enyhítő körülmények elismerésének hiányára; végül tizedszer e közlemény téves alkalmazására.

9

A megtámadott ítélettel a Törvényszék 3 421 440 euróra csökkentette a Ferriere Nordra kiszabott bírság összegét és a keresetet ezt meghaladó részében elutasította.

10

A Törvényszék Hivatalához 2014. december 20‑án benyújtott kérelmében a Ferriere Nord a megtámadott ítélet 420. pontjának kijavítását kérte, amit a Törvényszék 2015. március 13‑i Ferriere Nord kontra Bizottság végzésével (T‑90/10 REC, nem tették közzé, EU:T:2015:173) elutasított.

A felek kérelmei a Bíróság előtt

11

Fellebbezésével a Ferriere Nord azt kéri, hogy a Bíróság:

–

elsődlegesen helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az elutasította a fellebbezőnek a T‑90/10. sz. ügyben előterjesztett elsődleges kérelmét, és ebből következően:

–

semmisítse meg a vitatott határozatot;

–

másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az elutasította a fellebbezőnek a T‑90/10. sz. ügyben előterjesztett másodlagos kérelmét, és ebből következően részlegesen semmisítse meg a vitatott határozatot és csökkentse nagyobb mértékben a Ferriere Nordra kiszabott bírság összegét;

–

a Bizottságot kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére;

12

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–

utasítsa el a fellebbezést, és

–

a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

Az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitása iránti kérelemről

13

A Bíróság 2016. december 8‑án, a főtanácsnok indítványának ismertetését követően lezárta a szóbeli szakaszt. 2017. január 27‑i levelében, melyet a Bíróság Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott, a Bizottság azt kérte, hogy a Bíróság rendelje el az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását és csatolja az iratokhoz a kérelmében előadott ténybeli elemeket, valamint a kérelméhez csatolt dokumentumokat.

14

E kérelem alátámasztása érdekében a Bizottság azzal érvel, hogy a Bíróság nincs kellően tájékoztatva a 2002. június 13‑i és szeptember 30‑i meghallgatásokkal kapcsolatos tényekről, melyekre a főtanácsnok indítványát alapozta, mivel a felek e körülményeket nem vitatták meg kifejezetten.

15

A Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelje az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügyet olyan jogi érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek nem vitattak meg.

16

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezés tárgyát főszabály szerint a felek által felhozott jogalapok és érvek határozzák meg. A jelen ügyben ez utóbbiaknak lehetősége nyílt kellő mértékben megvitatni e jogalapokat és érveket a beadványaikban és a C‑85/15. P–89/15. P. sz. ügyekben 2016. október 20-án tartott közös tárgyalás során.

17

Következésképpen a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy véli, hogy nem szükséges elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.

A fellebbezésről

18

Fellebbezésének alátámasztására a Ferriere Nord kilenc jogalapot hoz fel, amelyek sorrendben az alábbiakra vonatkoznak: először is a tények és bizonyítékok nyilvánvaló elferdítésére, a vitatott határozatban szereplő nyilvánvaló ellentmondások megállapításának hiányára, valamint a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok megsértésére; másodszor az 1/2003 rendelet 27. cikkének azáltali megsértésére, hogy a Bizottság nem küldött új kifogásközlést, a bizalomvédelem elvének megsértésére, a tények és a bizonyítékok elferdítésére, a védelemhez való jog megsértésére, az indokolás hiányára, valamint a meghallgatási tisztviselő általi meghallgatáshoz való jog megsértésére; harmadszor a Bizottság eljárási szabályzatának megsértésére; negyedszer a Ferriere Nordnak a jogsértésben való részvételére és a tények értékelése során elkövetett téves jogalkalmazásra, a bizonyítékok elferdítésére, a bizonyítási teherre vonatkozó alapelvek és az in dubio pro reo elv megsértésére, valamint az indokolás ellentmondásosságára; ötödsorban az arányosság elvének megsértésére a Ferriere Nordra kiszabott bírság összegének meghatározása során, tekintettel a jogsértés súlyosságára és időtartamára, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, valamint az indokolás hiányára; hatodszor a Ferriere Nordra kiszabott bírság összegének csökkentésekor elkövetett nyilvánvaló számítási hibára vagy nyilvánvaló pontatlanságra, a korlátlan felülvizsgálati jogkör téves alkalmazására, valamint az indokolás hiányára; hetedszer arra, hogy a védelemhez való jog megsértése miatt jogellenes a bírság alapösszegének visszaesés miatti megemelése; nyolcadszor arra, hogy az eltelt idő miatt jogellenes a bírság alapösszegének visszaesés miatti megemelése; kilencedszer arra, hogy az arányosság elvének megsértése miatt jogellenes a bírság alapösszegének visszaesés miatti megemelése.

A második jogalapról

A felek érvei

19

Elsőként vizsgálandó második jogalapjában a Ferriere Nord úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság a vitatott határozat elfogadását megelőzően nem volt köteles új kifogásközlést küldeni neki.

20

Elsősorban a Ferriere Nord arra kéri a Bíróságot, hogy vizsgálja meg a megtámadott ítélet 121. pontjában szereplő azon megállapítás megalapozottságát, amely szerint a tempus regit actum elvét csupán úgy lehet értelmezni, hogy valamely eljárási aktust az annak elfogadásakor hatályos szabályok alapján kell elfogadni. A Ferriere Nord szerint ez az értelmezés téves, mivel az ESZAK 36. cikk alapján elfogadott kifogásközlés nem alapozhatja meg az 1/2003 rendelet alapján elfogadott vitatott határozatot.

21

A Ferriere Nord szerint a 2007. október 25‑i Ferriere Nord kontra Bizottság ítélet (T‑94/03, nem tették közzé, EU:T:2007:320) következtében új kifogásközlésre lett volna szükség és az jelentette volna a 2002. október 15‑i Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet (C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582) helyes alkalmazását, amely ítélet 73. pontjában a Bíróság kimondta, hogy valamely uniós aktus megsemmisítése nem szükségképpen érinti az előkészítő aktusokat, mivel a megsemmisített aktus pótlására irányuló eljárás főszabály szerint megismételhető pontosan onnantól, hogy a jogellenesség bekövetkezett. Ugyanis a „nem szükségképpen” és a „főszabály szerint” kifejezések használatával a Bíróság nem zárta ki, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel az eljárás annál korábbi szakaszától kezdődhet újra, mint amikor az aktus megsemmisítéséhez vezető jogellenesség bekövetkezett.

22

Másodsorban a Ferriere Nord a tények és bizonyítékok elferdítésére, valamint a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság neki továbbított leveleiben szereplő több tényező jogos bizalmat ébresztett arra vonatkozóan, hogy új kifogásközlés elfogadására fog sor kerülni.

23

Harmadsorban a Ferriere Nord azzal érvel, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben megállapítottaktól eltérően az új kifogásközlés elfogadására szükség volt, mivel az nem lehetett volna azonos a kifogásközléssel. E tekintetben a Ferriere Nord többek között a 2002. évi határozat és a vitatott határozat rendelkező részeiben az olasz piac és a közös piac említése közötti különbségre hivatkozik.

24

Emellett a Ferriere Nord az 1/2003 rendelet 27. cikkének, valamint a Bizottság által az [EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 123, 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 11. és 12. cikkének megsértésére hivatkozik, mivel a megtámadott ítélet 148. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy új kifogások hiányában a Bizottság nem volt köteles a meghallgatási tisztviselő általi új meghallgatás szervezésére.

25

A Bizottság elfogadhatatlannak tekinti a Ferriere Nord érveit, egyrészt amiatt, hogy azok nem egyértelműen a megtámadott ítéletet vitatják, hanem arra korlátozódnak, hogy a fellebbező a Bíróságtól felvilágosítást kérjen azon kérdésben, hogy az 1/2003 rendelet alapján elfogadott határozat alapulhat‑e egy ESZAK‑Szerződés alapján elfogadott kifogásközlésen.

26

A jogalap érdemét tekintve a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék az előkészítő aktus és a végleges jogi aktus jogi alapja összhangjának szükségességére irányuló érvre vonatkozóan nem alkalmazta tévesen túlságosan szigorúan a tempus regit actum elvét a megtámadott ítélet 118–122. pontjában, hanem levonta ezen elvből a szükséges következtetést, vagyis azt, hogy mivel a 2002. évi határozatot érintő jogsértés e határozat elfogadásakor következett be, az nem érintette az előkészítő intézkedések érvényességét, így a Bizottság nem volt köteles új kifogásközlést továbbítani a Ferriere Nordnak.

27

A Bizottság szerint a Ferriere Nord által másodsorban felhozott érvek szintén elfogadhatatlanok. Egyrészt a bizalomvédelem elvének megsértése új jogalapnak minősül. Másrészt a tények elferdítésére való hivatkozással a Ferriere Nord valójában a tények újbóli értékelését kívánja elérni.

28

A Bizottság mindenképpen kitart azon állítása mellett, hogy a Ferriere Nord által a Bizottság leveleivel kapcsolatban felhozott tényezőkből kitűnik, hogy azok összefüggéseikben értelmezve nem keletkeztetnek jogos bizalmat új kifogásközlés továbbítását illetően, ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 127. és 128. pontjában megállapította. Ennélfogva a Törvényszék helyesen és a tények elferdítése nélkül mondta ki ezen ítélet 126. pontjában, hogy a Ferriere Nord nem hivatkozhatott ilyen jogos bizalomra.

29

A harmadsorban felhozott érvek elfogadhatóságával kapcsolatban a Bizottság azt állítja, hogy a Ferriere Nord úgy említi meg a megtámadott ítélet bizonyos pontjait, hogy nem ad elő érveket az új kifogásközlés továbbítása elmaradásának szankcionálása hiányára vonatkozó téves jogalkalmazás alátámasztására.

30

A jogalap érdemét tekintve a Bizottság a megtámadott ítélet 143. és 144. pontjára hivatkozik, melyekben a Törvényszék hangsúlyozta azon érv megalapozatlanságát, amely szerint új kifogásközlésre lett volna szükség annak bizonyítására, hogy a kartell érinthette‑e a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel e kérdés a kiegészítő kifogásközlésben merült fel. Emellett a Ferriere Nord azon téves előfeltevésből indult ki, hogy a vitatott határozat a 2002. évi határozatban büntetettől eltérő jogsértést szankcionál. Ugyanis a vitatott határozat tartalmából kitűnik, hogy a felrótt jogsértés az olasz piac egészét, vagyis a belső piac jelentős részét érintő, következésképpen az ESZAK 65. cikk (1) bekezdése által tiltott kartell volt.

31

A Bizottság szerint a meghallgatási tisztviselő előtti újabb meghallgatás hiányára vonatkozó érv megfogalmazása túlságosan általános és pontatlan ahhoz, hogy elfogadható legyen. A jogalap érdemét illetően a Bizottság rámutat, hogy a Ferriere Nord nem vitatta a Törvényszék azon megállapítását, amely szerint ilyen meghallgatásra csak akkor lett volna szükség, ha új kifogásközlést küldésére került volna sor. Márpedig a Törvényszék kizárta az új kifogásközlés megküldésének szükségességét.

A Bíróság álláspontja

32

A Ferriere Nord által elsősorban felhozott érveket illetően el kell utasítani a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást. A fellebbezésből ugyanis világosan kitűnik, hogy a Ferriere Nord nem arra szorítkozik, hogy felvilágosítást kérjen a Bíróságtól a feltett kérdéssel kapcsolatban, hanem azt kívánja bizonyítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot többek között a megtámadott ítélet 121. pontjában annak kimondásával, hogy a Bizottság a vitatott határozat elfogadását megelőzően nem volt köteles új kifogásközlést küldeni. Ugyanígy, a Bizottság állításával ellentétben a Ferriere Nordnak a meghallgatási tisztviselő előtti meghallgatás hiányára vonatkozó érve kellően pontos ahhoz, hogy elfogadható legyen, mivel a fellebbezés egyaránt említést tesz a Törvényszék által megsértett uniós jogi rendelkezésekről és a megtámadott ítélet azon pontjáról, amelyben a jogsértést elkövették.

33

A Ferriere Nordnak az új kifogásközlés küldésére és a meghallgatási tisztviselő előtti meghallgatásra vonatkozó érvei érdemi részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 2002. évi határozat elfogadásához vezető eljárásban a Bizottság 2002. március 26‑án az ESZAK‑Szerződés 36. cikke alapján kifogásközlést küldött az érintett vállalkozásoknak, köztük a Ferriere Nordnak. Az erre vonatkozó meghallgatásra 2002. június 13‑án került sor. Az ESZAK‑Szerződés lejártát követően, 2002. augusztus 12‑én, a Bizottság a 17. rendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján kiegészítő kifogásközlést küldött az említett vállalkozásoknak, amelyben kifejtette álláspontját a jogi háttér e módosulásával kapcsolatban, és felhívta e vállalkozásokat, hogy ismertessék saját nézeteiket az említett kiegészítő kifogásközlést illetően. 2002. szeptember 30‑án sor került egy meghallgatásra a tagállamok képviselőinek jelenlétében.

34

A 2002. évi határozat megsemmisítését követően a Bizottság 2008. június 30‑án levélben tájékoztatta a Ferriere Nordot és a többi érintett vállalkozást azon szándékáról, hogy e határozatot az 1/2003 rendeletre mint jogi alapra támaszkodva újból elfogadja, az e rendelettel előírt eljárási szabályoknak megfelelően.

35

Az eljárás e lefolyására tekintettel meg kell vizsgálni, hogy ahogyan azt a Ferriere Nord állítja és a Törvényszék által a megtámadott ítélet 144. és 148. pontjában megállapítottakkal ellentétben a Bizottság köteles lett‑e volna a 2002. évi határozat megsemmisítését követően új kifogásközlést elfogadni, valamint új meghallgatást szervezni.

36

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni (2011. március 29‑i ArcelorMittal Luxembourg kontra Bizottság ítélet és Bizottság kontra ArcelorMittal Luxembourg és társai ítélet, C‑201/09 P és C‑216/09 P, EU:C:2011:190, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. március 29‑i ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ítélet, C‑352/09 P, EU:C:2011:191, 88. pont; 2012. december 11‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑610/10, EU:C:2012:781, 45. pont), még olyan eljárás esetén is, amely ezen időpontot megelőzően indult, azonban azt követően folyamatban maradt (lásd ebben az értelemben: 2012. december 11‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑610/10, EU:C:2012:781, 47. pont).

37

A jelen ügyben, mivel a vitatott határozatot az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 23. cikkének (2) bekezdése alapján fogadták el, az e határozat elfogadásához vezető eljárást e rendeletnek, valamint a 773/2004 rendeletnek – melynek az 1/2003 rendelet a jogi alapja – megfelelően kellett lefolytatni (lásd ebben az értelemben: 2011. március 29‑i ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ítélet, C‑352/09 P, EU:C:2011:191, 90. pont), annak ellenére, hogy ezen eljárás az 1/2003 rendelet hatálybalépése előtt indult.

38

Ebből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 121. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, mivel az időbeli hatályt szabályozó elveket – amelyek értelmében az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor fennálló minden helyzetre alkalmazni kell – az 1/2003 rendelet alapján elfogadott vitatott határozat tekintetében úgy értelmezte, hogy az előkészítő aktusokat az azok elfogadásakor hatályos eljárási szabályok, vagyis a kifogásközléseket az ESZAK 36. cikk (1) bekezdése alapján, a kiegészítő kifogásközlést pedig a 17. sz. rendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján kellett elfogadni.

39

Mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság által a 2002. évi határozat elfogadása céljából hozott előkészítő aktusokat az 1/2003 rendeletben és a 773/2004 rendeletben előírt előkészítő aktusokkal egyenértékűnek lehet‑e tekinteni. Ugyanis ebben az esetben nem lehetne felróni a Bizottságnak, hogy ezen előkészítő aktusokat a vitatott határozat meghozatala előtt nem ismételte meg.

40

A kifogásközlés kibocsátását illetően a 773/2004 rendelet 10. cikkének (1) és (2) bekezdése az általa végrehajtott 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezve előírja, hogy a többek között az utóbbi rendelet 7. cikkén alapuló határozat elfogadása előtt a Bizottság kifogásközlést küld az érintett feleknek, lehetőséget biztosítva számukra arra, hogy a megszabott határidőn belül tájékoztassák a Bizottságot az álláspontjukról.

41

Márpedig ahogyan arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 123. és 124. pontjában lényegében rámutatott, a jelen ügyben a Bizottság már továbbította az érintett vállalkozásoknak a kifogásközlést és a kiegészítő kifogásközlést, és e kifogásközlésekhez képest a vitatott határozat nem rótt fel további cselekményeket a Ferriere Nordnak, és nem módosította érezhetően a felrótt jogsértésekre vonatkozó bizonyítékokat sem. Másfelől, ahogyan a főtanácsnok indítványának 53. pontjában hangsúlyozta, nincs jelentős különbség az ESZAK‑Szerződés szerinti szabályok és a 17. rendelet, illetve az 1/2003 rendelet alapján elfogadott kifogásközlések tartalma között. Új kifogásközlés küldésére tehát nem volt szükség.

42

E tekintetben a Törvényszék helyesen hivatkozott a 2002. október 15‑i Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet 73. pontjára (C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582), amelyben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy valamely uniós aktus megsemmisítése nem szükségképpen érinti az előkészítő aktusokat, mivel a megsemmisített aktus pótlására irányuló eljárás főszabály szerint megismételhető pontosan onnantól, ahol a jogellenesség bekövetkezett.

43

Ugyanis, ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 119. pontjában megállapította, a 2002. évi határozatot a Bizottság azon hatáskörének hiánya miatt semmisítette meg, hogy azt az ESZAK‑Szerződés rendelkezései alapján fogadja el, amely e határozat meghozatalának időpontjában már nem volt hatályban, így a jogsértés pontosan ebben az időpontban következett be. Következésképpen e megsemmisítés nem érintette sem a kifogásközlést, sem a kiegészítő kifogásközlést.

44

Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 122. pontjában azt állapította meg, hogy a Bizottság nem volt köteles új kifogásközlést elfogadni.

45

Mindazonáltal, ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 55. pontjában rámutatott, a 773/2004 rendelet 12. cikke értelmében a Bizottságnak meghallgatás keretében lehetőséget kell adnia érveik kifejtésére azoknak a feleknek, akikhez kifogásközlést intéz, amennyiben a felek írásbeli észrevételeikben ezt kérik. Ennélfogva, mivel a jelen ítélet 43. pontjából az tűnik ki, hogy a kifogásközlést és a kiegészítő kifogásközlést nem érintette a 2002. évi határozat megsemmisítése, azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság lehetőséget adott‑e a feleknek arra, hogy érveiket az 1/2003 rendelet és a 773/2004 rendelet eljárási követelményeinek megfelelően megtartott meghallgatás keretében kifejtsék, ahogyan arra köteles volt.

46

E tekintetben rá kell mutatni, hogy az 1/2003 rendeletben létrehozott és a 773/2004 rendeletben pontosan kifejtett eljárási rend keretében a 773/2004 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a tagállamok versenyhatóságait felkérik, hogy vegyenek részt a kifogásközlés kibocsátását követően annak címzettjei kérésére tartott meghallgatáson.

47

Márpedig a 2002. év során tartott meghallgatások közül a tagállamok képviselői nem vettek részt a 2002. június 13‑i meghallgatáson, mivel e részvételt az akkor hatályban lévő ESZAK‑Szerződés nem írta elő. Nyilvánvaló, hogy e meghallgatás az ügy érdemére vonatkozott, vagyis a Bizottság által a kifogásközlés címzett vállalkozásainak felrótt magatartásokra. Ez következik többek között a vitatott határozat 379–382. pontjaiból, és azt megerősíti a Törvényszék 2014. december 9‑i Alfa Acciai kontra Bizottság ítéletének (T‑85/10, nem tették közzé, EU:T:2014:1037) 148. pontja, valamint Ferriera Valsabbia és Valsabbia Investimenti kontra Bizottság ítélete (T‑92/10, nem tették közzé, EU:T:2014:1032).

48

Ezzel szemben a 2002. szeptember 30‑i meghallgatás, amelyre az akkor már alkalmazandó EK‑Szerződés szabályainak, különösen az EK-Szerződés 85. és 86. cikke alapján kezdeményezett eljárásokban a felek meghallgatásáról szóló, 1998. december 22-i 2842/98 rendelet (HL 1998. L 354., 18. o.) 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállamok képviselőit is meghívták, a kiegészítő kifogásközlés tárgyára vonatkozott, vagyis az ESZAK‑Szerződés lejártának az eljárás folytatására való jogi hatásaira. Ez kitűnik egyrészt e kifogásközlésből, amely kifejezetten felhívta a címzettjeit arra, hogy ismertessék a további kifogásokra vonatkozó saját álláspontjukat. Másrészt a Bizottság a vitatott határozat 382. pontjában jelezte, hogy nem tartotta szükségesnek megismételni a 2002. június 13‑i meghallgatást a 17. rendelet és az 1/2003 rendelet alkalmazásával, mivel e meghallgatást, melyen a tagállamok képviselői nem vettek részt, az ESZAK‑Szerződés akkor alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően tartották meg. Emellett a C‑85/15. P–C‑89/15. P. sz. ügyekben tartott közös tárgyaláson a Bizottság a Bíróság által feltett kérdésre válaszolva megerősítette, hogy a kiegészítő kifogásközlés sem az eljárás tárgyát képező tényekre, sem a bizonyítékokra nem tért vissza.

49

Ebből következik, hogy a jelen ügyben a tagállamok képviselői nem vettek részt egy az ügy érdemét érintő meghallgatáson, hanem csupán azon, amely az ESZAK‑Szerződés lejártából eredő jogi következményekről szólt.

50

Márpedig a jelen ítélet 36. és 37. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően amikor valamely határozatot az 1/2003 rendelet alapján fogadnak el, az e határozat elfogadásához vezető eljárásnak meg kell felelnie az e rendeletben előírt eljárási szabályoknak, még akkor is, ha ezen eljárás e rendelet hatálybalépése előtt indult meg.

51

Ebből következik, hogy a vitatott határozat meghozatala előtt a Bizottság a 773/2004 rendelet 12. és 14. cikke alapján köteles volt lehetőséget adni a feleknek arra, hogy érveiket olyan meghallgatáson adják elő, amelyre a Bizottság meghívta a tagállamok versenyhatóságait. Ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy az ügy érdemét érintő 2002. június 13‑i meghallgatás megfelelt az 1/2003 rendelet alapján történő határozathozatalra vonatkozó eljárási követelményeknek.

52

Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 148. pontjában megállapította, hogy a Bizottság a vitatott határozat meghozatala előtt nem volt köteles a meghallgatási tisztviselő általi újabb meghallgatást szervezni, mivel az érintett vállalkozásokat 2002. június 13‑án és szeptember 30‑án szóban meghallgatták.

53

Tekintettel arra – ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 56. és 57. pontjában hangsúlyozta –, hogy milyen jelentőséggel bír az 1/2003 rendeletben és a 773/2004 rendeletben előírt eljárás keretében az érintett felek kérésére tartott azon meghallgatás, amelyre a 773/2004 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok versenyhatóságait is meghívják, az ilyen meghallgatás elmulasztása lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül.

54

Mivel nem tartották tiszteletben a 773/2004 rendeletben előírt, ilyen meghallgatáshoz való jogot, azon vállalkozásnak, melynek jogait ilyen módon megsértették, nem szükséges bizonyítania, hogy e jogsértés az ő hátrányára befolyásolhatta az eljárás menetét és a vitatott határozat tartalmát.

55

Következésképpen az említett eljárás szükségszerűen jogsértő, függetlenül attól, hogy e jogsértés milyen esetleges káros következményekkel járhat a Ferriere Nordra nézve (lásd ebben az értelemben: 2012. november 6‑i Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑553/10 P és C‑554/10 P, EU:C:2012:682, 46–52. pont; 2016. június 9‑i CEPSA kontra Bizottság ítélet, C‑608/13 P, EU:C:2016:414, 36. pont).

56

A fentiekből következik, hogy a Ferriere Nord által felhozott második jogalapot el kell fogadni, következésképpen a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni anélkül, hogy szükséges volna megvizsgálni a fellebbező által az e jogalap keretében kifejtett többi érvet, feltételezve azok elfogadhatóságát, vagy akár a többi jogalapot.

A Törvényszékhez benyújtott keresetről

57

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első albekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti.

58

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezik a Ferriere Nord által a Törvényszékhez benyújtott, a vitatott határozat megsemmisítése iránti kereset érdemben történő eldöntéséhez szükséges valamennyi információval.

59

E tekintetben elegendő rámutatni, hogy a jelen ítélet 33–55. pontjában kifejtett indokok alapján a vitatott határozatot lényeges eljárási szabályok megsértése miatt a Ferriere Nordot érintő részében meg kell semmisíteni.

A költségekről

60

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

61

Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Ferriere Nord a fellebbezés keretében pernyertes lett és a Törvényszék előtti keresetének helyt kell adni, a Ferriere Nord kérelmeinek megfelelően a Bizottságot arra kell kötelezni, hogy a saját költségein felül viselje a Ferriere Nord részéről mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezés keretében felmerült költségeket.

1)

A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2014. december 9‑i Ferriere Nord kontra Bizottság ítéletét (T‑90/10, nem tették közzé, EU:T:2014:1035) hatályon kívül helyezi.

2)

A Bíróság a 2009. december 8‑i C(2009) 9912 végleges bizottsági határozattal módosított, 2009. szeptember 30‑i, az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/37.956 – „betonvas” ügy, újbóli elfogadás) hozott C(2009) 7492 végleges bizottsági határozatot a Ferriere Nord SpA‑t érintő részében megsemmisíti.

3)

Az Európai Bizottság a saját költségein felül köteles viselni a Ferriere Nord SpA részéről mind az elsőfokú eljárásban, mind a jelen fellebbezés keretében felmerült költségeket.