(1)

A bejelentést megelőző kapcsolatfelvételt követően Svédország 2020. április 1-jén az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikke (3) bekezdésének megfelelően értesítette a Bizottságot az üzemanyagként való felhasználásra szánt biogázra vonatkozó adómentességi program (a továbbiakban: üzemanyag-program) meghosszabbításáról és módosításáról, valamint a hőtermelésre szánt, nem élelmiszercélú biogázra és biopropánra vonatkozó adómentességi program (a továbbiakban: fűtőanyag-program) (a továbbiakban együttesen: programok) meghosszabbításáról és módosításáról.

(2)

Az üzemanyag-programot a Bizottság először 2003-ban hagyta jóvá (2). Ezt követően a programot a Bizottság többször is meghosszabbította és a belső piaccal összeegyeztethető támogatásként jóváhagyta. Az SA.43302 (2015/N) ügyben legutóbb hozott, meghosszabbítást jóváhagyó határozat (3) a 2014 és 2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatáson (a továbbiakban: környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás) (4) alapult, és 2020. december 31-ig volt érvényben. (5)

(3)

A fűtőanyag-programot a Bizottság először 2007-ben hagyta jóvá (6). Ezt követően a programot a Bizottság többször is meghosszabbította és a belső piaccal összeegyeztethető támogatásként jóváhagyta. Az SA.49893 (2018/N) ügyben legutóbb hozott, meghosszabbítást jóváhagyó határozat (7) a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatáson alapult, és 2020. december 31-ig volt érvényben. (8)

(4)

2019. október 18-án és 2020. június 19-én a Bizottsághoz beadvány érkezett egy német biometán-termelő, a Landwärme GmbH (a továbbiakban: Landwärme) részéről, a dán biogáztermelőknek nyújtott dán támogatás (9) és a biogázhoz nyújtott svéd adómentesség halmozásából eredő esetleges túlkompenzációról.

(5)

2020. június 29-én a Bizottság elfogadta a C(2020) 4487 final határozatot és a C(2020) 4489 final határozatot, amelyekben jóváhagyta az üzemanyag-program (SA.56908 (2020/N)) és a fűtőanyag-program (SA.56125 (2020/N)) módosítását és 2030. december 31-ig történő meghosszabbítását (a továbbiakban: a 2020. évi határozatok). (10) (11)

(6)

2020. október 13-án a Landwärme panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a Svéd Királysággal szemben, amelyben azt állította, hogy a Svédországban a programok keretében nyújtott támogatások és a más tagállamok által a biogáztermelőknek nyújtott egyéb támogatások halmozódása túlkompenzációt eredményezett.

(7)

A Törvényszék 2022. december 21-én, a Landwärme megsemmisítés iránti keresetét követően eljárási okokból megsemmisítette a 2020. évi határozatokat, anélkül hogy érdemben határozott volna a szóban forgó ügyekről. (12)

(8)

A Törvényszék tudomásul vette, hogy a Landwärme 2019. október 18-án és 2020. június 19-én olyan információkat nyújtott be a Bizottságnak, amelyek főként a dániai biogáztermelésre irányuló támogatási programokra vonatkoztak. A Landwärme egy olyan tanulmányt is csatolt, amely bemutatja a biogáz támogatásának különböző formáit, azaz a termeléshez nyújtott támogatást, valamint a kereslet növelésére irányuló ösztönzőket, például adókedvezményeket. Azzal érvelt, hogy ezek a különböző támogatási programok egyidejűleg is létezhetnek a különböző tagállamokban, és hogy a különböző tagállamok által nyújtott támogatások említett halmozódása a biogáztermelők túlkompenzációjához vezethetne egyéb tagállamokban, ha Svédországban értékesítenék a biogázt. A Landwärme kifejezetten a Dánia és Svédország által nyújtott támogatásra hivatkozott. (13)

(9)

A Törvényszék elismerte, hogy a svéd program kedvezményezettjei a biogáz svédországi vásárlói. Bár ezen adókedvezmények nem befolyásolnák a biogáz termelési költségeit, a Svédországba exportáló biogáztermelők számára közvetett előnyöket juttatnának, mivel az adómentességek miatt a biogázt olyan végső áron értékesíthetnék, amely képes felvenni a versenyt a földgáz árával. (14)

(10)

A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak értékelése során és a Landwärme-től kapott információk alapján figyelembe kellett volna vennie a vitatott halmozódást a bizonyos tagállamokból Svédországba irányuló biogázimport növekedésével összefüggésben. (15) A Törvényszék megállapította, hogy a megsemmisített határozatokban a Bizottság azonban csak nemzeti szinten értékelte a különböző programokból származó halmozódást. A Törvényszék komoly nehézségek fennállását valószínűsítő körülménynek tekintette azt, amikor a Bizottság által lefolytatott, a vitatott halmozódásra és a túlkompenzáció hiányára vonatkozó vizsgálat hiányos volt. Ezt a Törvényszék úgy tekintette, mint ami szorosan kapcsolódik a támogatás arányosságának értékeléséhez. (16)

(11)

A Törvényszék megállapította, hogy az a biogáz, amelynek termelési többletköltségeit a földgázzal összevetve ellentételezték, nem összehasonlítható azon biogázzal, amellyel kapcsolatban erre még nem került sor. (17) Ezenkívül a túlkompenzáció fennállása objektív ok lehet a termelési támogatásban részesült biogáz és az ilyen támogatásban nem részesült biogáz közötti adójogi megkülönböztetésre. (18) A Törvényszék megállapította, hogy a vitatott halmozódásnak a túlkompenzáció értékelése során történő figyelembevétele nem ellentétes sem a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, sem az EUMSZ 110. cikkel, ami azt jelenti, hogy az elemzésből való kihagyása komoly nehézségek fennállására utal. (19)

(12)

A Törvényszék megállapította, hogy a program belső piaccal való összeegyeztethetőségének az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti értékelése a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére és az EUMSZ 110. cikkre tekintettel komoly nehézségeket vet fel a vitatott halmozódásból eredő esetleges túlkompenzációval kapcsolatban. A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottságnak e nehézségeket a hivatalos vizsgálati eljárás keretében, a túlkompenzáció értékelése során kellett volna megvizsgálnia, ahelyett, hogy a kifogásolt határozatokat az előzetes vizsgálati eljárás végén fogadta volna el. (20)

(13)

2024. január 30-án kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Svédországot, hogy a támogatási programokkal kapcsolatban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában. (21) A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket.

(15)

Svédország 2024. március 5-én nyújtotta be az eljárás megindításáról szóló határozatra vonatkozó észrevételeit. A Bizottsághoz hat érdekelt féltől érkeztek észrevételek. Ezeket továbbította Svédországnak, amelynek lehetősége volt megjegyzéseket fűzni az észrevételekhez; megjegyzései a 2024. május 6-án kelt levelében érkeztek.

(16)

Svédország a 2024. május 31-i, 2024. október 2-i és 11-i levelében kiegészítő információkat küldött.

(17)

Svédország kivételes jelleggel beleegyezett abba, hogy lemondjon az EUMSZ-nek az 1/1958 rendelet (22) 3. cikkével összefüggésben értelmezett 342. cikkéből eredő jogairól, és hogy e határozat elfogadása és az arról szóló értesítés angol nyelven történjen.

(18)

A programok jogalapja az energiára kivetett jövedéki adókról szóló svéd törvény (1994:1776). A svéd jövedéki adó két részből áll: energiaadóból és szén-dioxid-adóból.

(19)

A Bizottság által az SA.43302 és az SA.49893 határozatban jóváhagyott támogatást az energia- és szén-dioxid-adók alóli teljes mentesség formájában nyújtották a következőkre:

(20)

Svédország bejelentette i. a programok 2030. december 31-ig történő meghosszabbítását (csak a fűtőanyag-programba tartozó biogáz tekintetében), ii. az élelmiszer-alapú biogáz kizárását, valamint iii. a nem élelmiszer-alapú biogáz mellett a nem élelmiszer-alapú biopropán bevonását. E változtatások bevezetése érdekében Svédország módosította a hatályos jogszabályokat. Az új rendelkezések 2021. január 1-jén léptek hatályba.

(21)

A biogáz biomasszából előállított gáz halmazállapotú üzemanyagokat jelent. A legtöbb esetben a biogáz biomasszából előállított metán, a biopropán pedig biomasszából előállított propán vagy bután. Ez azt jelenti, hogy adómentesség hiányában a biogázt a fosszilis metán, azaz a földgáz adómértékével, míg a biopropánt a fosszilis propán – azaz LPG (cseppfolyósított szénhidrogéngáz) – adómértékével adóztatnák.

(22)

A módosított fűtőanyag-program csak a nem élelmiszer-alapú biogázt és a biopropánt foglalja magában, egyéb bioüzemanyagok többé már nem tartoznak a hatálya alá. Az adóköteles folyékony bio-energiahordozókra, például a nem szintetikus metanolra, az állati és növényi zsírokra és olajokra vonatkozó korábbi adómentesség 2021. január 1-jétől megszűnt a svéd jogszabályokban.

(23)

Svédország közölte, hogy a módosított programok hatálya kiterjed a fenntartható biomasszából történő gáztermelés valamennyi, egymással jelenleg versengő technológiájára.

(24)

Emellett Svédország megerősítette, hogy rendszeresen nyomon fogja követni a piaci fejleményeket, és szükség esetén felül fogja vizsgálni a támogathatósági szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy a támogathatóság korlátozásai új technológiák vagy megközelítések kifejlesztése esetén, vagy több adat rendelkezésre állása esetén is indokoltak legyenek.

(25)

Az adómentességre való jogosultsághoz a biogáznak és a biopropánnak meg kell felelnie a bioüzemanyagokra, a folyékony bio-energiahordozókra és a biomasszából előállított üzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokról szóló svéd törvényben (2010:598) meghatározott, a fenntarthatóságra és üvegházhatásúgáz-kibocsátás megtakarítására vonatkozó kritériumoknak. Ez a jogi aktus a földhasználat közvetett megváltozásáról szóló irányelvvel (23) módosított megújulóenergia-irányelvet (RED I) (24) hajtja végre; aktualizálására 2021. július 1-jén került sor a felülvizsgált megújulóenergia-irányelv (RED II) (25) módosításaival. Csak az alkalmazandó kritériumoknak megfelelő, nem élelmiszer-alapú biogáz és biopropán részesülhet adómentességben. A nem fenntartható biogázt és a biopropánt (valamint az élelmiszer-alapú (26) biogázt és a biopropánt) a földgáz, illetve az LPG adómértékével adóztatják.

(26)

Svédország az üzemanyagként vagy fűtőanyagként használt biogázra és biopropánra nem alkalmaz kvótarendszert, keverési kötelezettséget vagy más, hasonló hatású rendszert, és jelezte, hogy a programok időtartama alatt nem is tervez ilyen intézkedést alkalmazni.

(27)

A svéd hatóságok azt is megerősítették, hogy biogáz és biopropán más típusú gázzal/üzemanyaggal vagy fűtőanyaggal való keverése esetén az adómentesség csak az ilyen keverékek megújuló energiaforrást tartalmazó részére vonatkozik.

(28)

A programok célja a környezet védelme azáltal, hogy több fenntartható, nem élelmiszer-alapú biogázt és biopropánt használnak üzemanyagként/tüzelőanyagként. Svédország kifejtette, hogy mivel a fosszilis üzemanyagok/tüzelőanyagok használata nagyobb mértékű üvegházhatásúgáz-kibocsátást eredményez, a földgáz biogázzal, továbbá az LPG biopropánnal való helyettesítése csökkenteni fogja ezeket a kibocsátásokat. Bár Svédország túllépte a megújuló energiaforrásokra vonatkozó 2020-as nemzeti célkitűzését, a svéd hatóságok kifejtették, hogy az ilyen kibocsátások további csökkentése elengedhetetlen lenne a megújuló energiaforrásokra vonatkozó 2030-as uniós célkitűzés, valamint azon nemzeti célkitűzés eléréséhez, hogy 2030-ra 2010-hez képest legalább 70 %-kal csökkenjen a belföldi közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Emellett a programoknak hozzá kell járulniuk Svédországnak és az EU egészének a Párizsi Megállapodás teljesítésére irányuló erőfeszítéseihez.

(29)

Az üzemanyag-program tekintetében a svéd hatóságok hozzátették, hogy a közlekedési ágazat a svédországi teljes szén-dioxid-kibocsátás mintegy egyharmadáért felel. A svéd hatóságok kifejtették, hogy a biogáz fokozott használata és a biopropán üzemanyagként való bevezetése elengedhetetlen lenne Svédország hosszú távú éghajlat-politikai céljainak eléréséhez (pl. Svédország célja, hogy 2045-re elérje a légkörbe történő nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, ezt követően pedig negatív kibocsátást érjen el), valamint a fosszilis üzemanyagoktól mentes gépjárműflotta megvalósításához. Svédországban a fosszilis üzemanyagok/tüzelőanyagok használata csökkentésének egyik módja a fosszilis üzemanyagok/tüzelőanyagok megújuló gázokkal, például biogázzal és biopropánnal való fokozott felváltása, ami a program célkitűzése.

(30)

Az energiastatisztikák és a Svéd Energiaügynökség (SEA) előrejelzései alapján a svéd hatóságok a bejelentés időpontjában igazolták, hogy a biogáz felhasználása 2013 óta kismértékben nőtt, de továbbra is alacsony, azaz a közlekedési ágazatban felhasznált összes energia 2 %-a alatt van, és az elkövetkező néhány évben várhatóan nem fog jelentős mértékben növekedni. A svéd hatóságok kifejtették, hogy a biogáz előállításának költsége túl magas ahhoz, hogy ezek az üzemanyagok/tüzelőanyagok versenyképesek legyenek a velük egyenértékű fosszilis üzemanyagokkal/tüzelőanyagokkal. Egyes, biogáz előállítására irányuló beruházások már megvalósultak, de a szükséges járművekbe és infrastruktúrába történő beruházások fenntartásához és lehetővé tételéhez jelentős biogáz-keresletre van szükség.

(31)

A két program közvetlen kedvezményezettjei a következők:

(32)

Az üzemanyag-program keretében az adómentesség közvetlen kedvezményezettjei azok a vállalkozások, amelyek a gáz után energia- és szén-dioxid-adót kötelesek fizetni, és adóbevallást nyújtanak be (a továbbiakban: adófizetők). Ide tartoznak az üzemanyag-forgalmazók, valamint a biogáz- (és biopropán-) importőrök. Lehetnek közöttük biogáz- (és biopropán-) termelők is, amennyiben ők egyúttal üzemanyag-forgalmazók vagy végső fogyasztók is. Összefoglalva, az adó akkor válik esedékessé, amikor az üzemanyag a végső fogyasztóknak történő értékesítés előtt elhagyja az utolsó üzemanyagraktárt. Az adófizetők mentesülnek a gázra kivetett energia- és szén-dioxid-adók alól, majd az elvárások szerint a biogáz (vagy biopropán) végső fogyasztók (pl. közlekedési vállalat vagy egy gáztöltő állomáson járművet töltő magánszemély) részére történő értékesítése során továbbadják az adómentességet.

(33)

A fűtőanyag-program keretében az adómentességek közvetlen kedvezményezettjei a végfelhasználók (pl. a fűtési, távfűtési vagy feldolgozóipari ágazatban működő vállalatok). Ebben az esetben a végfelhasználó az adót a saját adóbevallásából (amennyiben az energia- és szén-dioxid-adók adófizetője) írhatja le, de az is gyakori, hogy a végfelhasználó megvásárolja az adót is tartalmazó gázt, és visszatérítést kér.

(34)

Mindkét program célja a biogáz és a biopropán a végső fogyasztók által fizetendő végső árának csökkentése. A programok a saját felhasználásra biogázt (és biopropánt) előállító termelők fogyasztási költségeit is csökkentik.

(35)

Míg a programok közvetlen kedvezményezettjei azok a vállalkozások, amelyek az adóhivataltól (közvetlenül az adófizetők részére, vagy a fűtőanyag-rendszerben a végfelhasználókat illető visszatérítésként) igénylik az adómentességet, a programok közvetve a fenntartható biogáz és biopropán termelőinek is kedveznek. A termékeik (azaz a fenntartható biogáz vagy biopropán) iránti, végső fogyasztóktól származó megnövekedett kereslet révén közvetetten profitálnak a programokból.

(36)

A programok a Svédországban előállított biogáz és biopropán, valamint az importált biogáz és biopropán előtt egyaránt nyitva állnak.

(37)

A svéd hatóságok kifejtették, hogy a svéd piac nem azonos jellemzőkkel rendelkező, homogén piac. Svédország nyugati partján van egy gázhálózat, amely Dániával és így néhány egyéb európai országgal áll összeköttetésben. Ez az európai hálózat azonban Svédország összterületének csak nagyon kis részét fedi le. Svédország más részein, például Stockholmban helyi hálózatok működnek. A legtöbb régióban azonban egyáltalán nincs gázhálózat. Ezeken a területeken teherautókon juttatják el a gázt az ellátóállomásokhoz. A svéd hatóságok kifejtették továbbá, hogy a svédországi termelők többsége kistermelő, akik (pl. mezőgazdasági termelők, akik a gazdaságukból származó trágyát használják ehhez) saját fogyasztásra vagy csak egy–két ügyfél számára (pl. települési hulladékot felhasználó és biogázt előállító helyi hulladékkezelő vállalkozás vagy helyi busztársaság) állítanak elő biogázt. Ezeket a „helyi piacokat” elhanyagolható mértékben érinti a biogáz-, földgáz-import vagy a Svédország más részein történő biogáztermelés.

(38)

Az adómentesség igénybevételéhez a közvetlen kedvezményezettnek (az üzemanyag-program szerinti adófizetőnek vagy a fűtőanyag-program szerinti végfelhasználónak) be kell nyújtania a Svéd Energiaügynökség határozatát, amely igazolja, hogy az adómentességben részesülő biogáz és biopropán fenntartható és nem élelmiszer-alapú. Svédország olyan ellenőrzési rendszert vezetett be, amelynek keretében a közvetlen kedvezményezettek olyan határozatot kapnak a Svéd Energiaügynökségtől, amely megerősíti, hogy teljesülnek a fenntarthatósági kritériumok, és hogy a biogáz vagy biopropán nem élelmiszer-alapú forrásokból származik.

(39)

A svéd adóhatóság kezeli az adó adófizetők általi megfizetését, és a havi adóbevallás utólagos ellenőrzésével és rendszeres ellenőrzésekkel biztosítja, hogy az adófizetők betartsák az energia jövedéki adójáról szóló svéd törvényben foglalt, az alkalmazandó adómértékekre, mentességekre és egyéb feltételekre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Visszatérítés iránti kérelem esetén a svéd adóhatóság hasonló ellenőrzési és audit-intézkedéseket hajt végre.

(40)

A svéd hatóságok megerősítették, hogy a támogatást objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján, automatikusan nyújtják, minden olyan vállalkozás számára nyitva áll, amely megfelel a támogathatósági kritériumoknak, és hogy a svéd adóhatóság nem hozhat diszkrecionális intézkedéseket.

(41)

A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 131. bekezdésének d) pontjában foglalt feltételt illetően Svédország megerősítette, hogy támogatást csak az üzemek rendes számviteli szabályok értelmében vett teljes értékcsökkenése értékéig nyújtanak.

(42)

Az adómentességek célja a fenntartható, nem élelmiszer-alapú biogáz és biopropán magasabb költségei, illetve a földgáz és az LPG költségei közötti különbözet kompenzálása.

(43)

A svéd hatóságok rendszeresen nyomon követik a szóban forgó programokat. Svédország vállalta, hogy éves nyomonkövetési jelentéseket nyújt be a Bizottságnak, és szükség esetén kiigazítja a támogatások mértékét annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen a túlkompenzáció.

(44)

A nyomonkövetési jelentések a Svéd Energiaügynökség által az adófizetőktől – mind a belföldön előállított, mind az importált biogáz tekintetében – gyűjtött részletes információkon alapulnak. A Svéd Energiaügynökség a programból részesülő adófizetőkre, azaz az üzemanyag-forgalmazókra, az importőrökre és a termelőkre (amennyiben ez utóbbiak is adófizetők) vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség keretében gyűjt adatokat. A kötelező információk közé tartoznak a biogáz előállításának, importjának vagy közvetlen beszerzésének volumenére és költségeire vonatkozó adatok. A termelők adatokat szolgáltatnak termelési költségeikről, más adatszolgáltató szervezetek pedig a biogáz beszerzési áráról szolgáltatnak adatokat. Az importőrök esetében ez az ár megfelel a tényleges beszerzési árnak, amely tartalmazza a vámokat és a szállítást.

(45)

A biogáz költségét a bejelentett termelési, import- és beszerzési költségek forgalommal súlyozott átlagának kiszámításával határozzák meg. A biogáz költségét ezután összevetik a fosszilis megfelelőjének költségével (27) (az adókat is beleszámolva), amelyet az energiatartalom szerint igazítanak ki (28).

(46)

A svéd hatóságok kifejtették, hogy a kalkuláció egyéb, olyan lehetséges támogatási programokat is tükröz, amelyek a termelési költségeket vagy az import- és beszerzési árakat csökkentik. Ha az adófizető termelő, a termelési szinten nyújtott támogatást beleszámítják a bejelentett költségekbe (például a tőkeköltségekbe). Ha az adózó üzemanyag-forgalmazó vagy -importőr, a termelési szinten nyújtott támogatás valószínűleg megjelenik a bejelentett beszerzési vagy importárakban.

(47)

Svédország a (44)–(46) preambulumbekezdésben ismertetett módszertan alapján benyújtotta az üzemanyagként felhasznált biogázra vonatkozó 2018. és 2019. évi nyomonkövetési jelentések (29) eredményeit. Az 1. táblázat azt mutatja, hogy a biogáz adók nélküli költsége jelentősen magasabb, mint a földgáz adókkal terhelt költsége.

1. táblázat

A fenntartható biogáz költsége Svédországban 2018-ban és 2019-ben

(48)

A svéd hatóságok arra számítanak, hogy a fenntartható biogáz adók nélküli költsége a jövőben is magasabb lesz, mint a földgáz adókkal terhelt költsége.

(49)

Svédország kifejtette, hogy a biogáz megtérülési rátája 2019-ben 10 % körül volt. Ez a ráta várhatóan stabil marad a program időtartama alatt.

(50)

A svéd hatóságok csak a biogáz becsült költségeit adták meg, mivel az üzemanyagként használt biopropán még nem létezett Svédországban az eredeti, 2020. április 1-jei bejelentés időpontjában.

(51)

A biopropán esetében Svédország becslése szerint az üzemanyagként használt biopropán költségei jelentősen magasabbak, mint az LPG költségei. A svéd hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a biopropán piacának növekedésével párhuzamosan az éves nyomonkövetési jelentésben a biogázéhoz hasonló módszert követve készítik el a kalkulációt. A Svéd Energiaügynökség nyomon fogja követni a biopropán költségeit, összehasonlítja ezeket a költségeket az LPG költségeivel, és szükség esetén a túlkompenzáció elkerülése érdekében kiigazítja a támogatás mértékét. Amennyiben Svédország úgy találja, hogy az adómentesség meghaladja a biopropán és az LPG költségei közötti különbözet fedezéséhez szükséges mértéket, a teljes adómentesség megadása helyett kiigazítja a támogatás mértékét.

(52)

A fűtőanyag-programra vonatkozó nyomonkövetési jelentésekben alkalmazott, a biogázra vonatkozó költség a Svéd Energiaügynökségnek az üzemanyagként felhasznált biogázról szóló nyomonkövetési jelentéséből származik. Mivel azonban a hőerőművekben vagy a hő- és villamosenergiát kapcsoltan termelő létesítményekben felhasznált biogáznak nem kell annyira tisztának lennie, a korszerűsítési költségek levonásra kerülnek. A kalkulációhoz a kibocsátási egységek költségeit is hozzáadják.

(53)

Svédország benyújtotta a 2018. és 2019. évben fűtőanyagként felhasznált biogázra vonatkozó nyomonkövetési jelentések eredményeit.

2. táblázat

A hőerőművekben fűtési célra felhasznált biogáz költségeinek kiszámítása a 2019. és 2018. évi nyomonkövetési jelentések szerint

3. táblázat

A kapcsolt energiatermelő létesítményekben fűtési célra felhasznált biogáz költségeinek kiszámítása a 2019. és 2018. évi nyomonkövetési jelentések szerint

(54)

A 2. és 3. táblázat azt mutatja, hogy a biogázra vonatkozó fajlagos energiatermelési költség (LCOE) és a földgáz piaci ára közötti különbözet az adómentesség figyelembevétele után mind a hőerőművekben fűtésre használt biogáz, mind a kapcsolt energiatermelő létesítményekben használt biogáz esetében pozitív. A fűtési célú biogáz az adómentességek ellenére drágább, mint a földgáz.

(55)

Ami a szén-dioxid-adót illeti, a svéd hatóságok kifejtették, hogy 2019. augusztus 1-jén a földgázra kivetett szén-dioxid-adót az EU ETS hatálya alá tartozó kapcsolt energiatermelő létesítmények esetében a 11 %-os általános mértékről 91 %-ra emelték. 2023. január 1-jétől az EU ETS hatálya alá tartozó hőerőművekben nem vetnek ki szén-dioxid-adót. Az alacsonyabb energiaadót 30 %-ról 100 %-ra emelték. A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésben a fűtésre használt földgáz adómértéke és így az ára ezért megegyezik a hőerőművekben fűtésre használt földgáz adómértékével. Az adómódosítás nem vezetett túlkompenzációhoz (lásd a fenti 3. táblázatot).

(56)

A svéd hatóságok arra számítanak, hogy a fűtési célú fenntartható biogáz adók nélküli költsége a jövőben is magasabb lesz, mint a földgáz adókkal terhelt költsége.

(57)

Az üzemanyag-programhoz hasonlóan (lásd az (50) preambulumbekezdést) a biopropán svéd piacon való szűkös jelenléte (43) miatt a nemzeti hatóságok nem rendelkeznek elegendő adattal annak költségeiről. Két svéd biopropántermelő által szolgáltatott információk alapján azonban a svéd hatóságok becslése szerint a biopropán költsége közel kétszerese a fosszilis propán költségének. A svéd hatóságok vállalták, hogy a program hatálybalépésétől kezdve feltüntetik a biopropánt az éves nyomonkövetési jelentésekben, összevetik annak termelési költségeit a fosszilis propán költségeivel, és szükség esetén kiigazítják a támogatást a túlkompenzáció elkerülése érdekében.

(58)

Svédország a programok 10 évvel, 2021. január 1-jétől 2030. december 31-ig történő meghosszabbítását kérte.

(59)

A 2020. évi határozatok megsemmisítését követően a svéd adóhatóság 2023. március 7-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy a továbbiakban nem nyújthat adómentességet a biogázra vagy a biopropánra. (44)

(60)

Az adómentességeket az állami költségvetésből, adóbevétel-kiesés formájában finanszírozzák.

(61)

A svéd hatóságok az üzemanyag-program teljes időtartamára a költségvetést körülbelül 5,15 milliárd SEK-ra (477 millió EUR (45)) becsülték, az éves költségvetést pedig körülbelül 0,47 milliárd SEK-ra (43 millió EUR). A fűtőanyag-program esetében a svéd hatóságok a program teljes költségvetését 2021. január 1. és 2030. december 31. között körülbelül 5,94 milliárd SEK-ra (550 millió EUR) becsülték.

(62)

Az adómentességek általában valamely támogatással, nevezetesen a fenntartható biogáz és biopropán előállításához nyújtott támogatással halmozhatók.

(63)

Svédországban a fenntartható biogázt és biopropánt előmozdító beruházási támogatást több svéd hatóság is nyújthatja az általános csoportmentességi rendelet szerinti kutatási és innovációs vagy környezetvédelmi célú állami támogatási programok keretében. (46)

(64)

Emellett az általános csoportmentességi rendelet alapján működési támogatás is nyújtható a fenntartható biogáz és biopropán előmozdítására.

(65)

A svéd hatóságok kifejtették, hogy a biogáz- és biopropántermelőknek nyújtott támogatási összegek szerepelnek a nyomon követésben, ezért azokat az esetleges túlkompenzáció értékelésekor is figyelembe veszik.

(66)

Pontosabban, a svéd hatóságok kifejtették, hogy a túlkompenzáció nyomon követése során figyelembe vesznek minden, Svédországban vagy egy másik tagállamban működő termelőnek nyújtott támogatást – közvetlenül, ha az adatszolgáltató szervezet termelő, vagy közvetve, ha az adatszolgáltató szervezet üzemanyag-forgalmazó vagy -importőr (lásd a (46) preambulumbekezdést).

(67)

Svédország megerősítette, hogy megfelel a RED II 30. cikkében foglalt követelményeknek, és hogy jelenleg dolgozik a RED II-ben említett és a RED III-ban részletesebben kidolgozott uniós adatbázis svédországi bevezetésén. Svédország kifejtette, hogy mivel ez a program még nem állt rendelkezésre akkor, amikor Svédország kidolgozta és bejelentette a programokat, sem pedig akkor, amikor a Bizottság elvégezte a jelen értékelést, eddig nem lehetett figyelembe venni a támogatásra vonatkozó, a tömegmérleg-rendszer dokumentációjában korábban már feltüntetett információkat. Mindazonáltal Svédország kifejtette, hogy ha az uniós adatbázis teljes mértékben működőképes lesz, és az abban foglalt információk teljes körűek lesznek, nem lesz szükség a programok kialakításának módosítására. Ennek az az oka, hogy a külföldi biogáz- és biopropán-termelőknek nyújtott támogatást a nyomon követés során az importárakra gyakorolt hatása miatt már közvetett módon figyelembe veszik, és így a túlkompenzáció értékelésekor is figyelembe kell venni (lásd a (65) és (66) preambulumbekezdést).

(68)

A svéd hatóságok vállalták, hogy betartják a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2.7. szakaszában és az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló 2022. évi iránymutatás (47) 3.2.1.4. szakaszában foglalt átláthatósági rendelkezéseket, és minden szükséges információt közzétesznek egy weboldalon. (48)

(69)

A svéd hatóságok kifejtették, hogy ahhoz, hogy a támogatás kedvezményezettje jogosult legyen a programok szerinti adómentességre, vele szemben nem állhat fenn visszafizetési felszólítás a támogatást jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító korábbi bizottsági határozatot követően, illetve nem lehet a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásban meghatározottak szerinti nehéz helyzetben lévő vállalkozás. (49)

(70)

A Bizottság 2024. január 30-án fogadta el az eljárás megindításáról szóló határozatot.

(71)

Az eljárás megindításáról szóló határozat 3.3.1. szakaszában kifejtettek szerint a Bizottság a programok belső piaccal való összeegyeztethetőségét 2021. január 1-jétől 2022. január 26-ig a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2. és 3.3. szakaszában, valamint 2022. január 27-től az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3. és 4.1. szakaszában meghatározott feltételek alapján értékelte.

(72)

Tekintettel a Törvényszék azon következtetéseire (lásd a (7)–(12) preambulumbekezdést), amelyek szerint a Bizottságnak kételkednie kellett volna a program bizonyos szempontjainak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, valamint a Landwärme által a Bizottság rendelkezésére bocsátott információk fényében (lásd az eljárás megindításáról szóló határozat 2.7. szakaszát) a Bizottság úgy határozott, hogy megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást.

(73)

Amint azt a Törvényszék is kiemelte, továbbá a megsemmisített határozatok elfogadásakor a Bizottság tudomására hozott információk alapján a Bizottság megjegyezte, hogy úgy tűnik, hogy a programok meghosszabbításáról szóló értesítést megelőző években nőtt a más országokból, különösen Dániából származó import. Ennek fényében a Bizottság feltette a kérdést, hogy melyek a Svédországba irányuló biogázimport növekedésének meghatározó tényezői, és hogy ez a növekedés magyarázható-e a svéd intézkedésekkel, illetve bizonyos más tagállamok, konkrétan Dánia intézkedéseivel. A Bizottság annak tisztázását kérte, hogy a programok keretében Svédországban nyújtott támogatások és a más tagállamok által a biogáztermelőknek nyújtott támogatások kombinációja milyen hatást gyakorol a más tagállamokban, különösen Dániában termelt biogáz svédországi importjának növekedésére.

(74)

A Bizottságnak továbbá kétségei voltak a programok arányosságát illetően, tekintettel a szóban forgó programok keretében nyújtott támogatások és a Dánia által a biogáztermelőknek nyújtott támogatások lehetséges halmozódására. A Bizottság tisztázni kívánta, hogy az állítólagos halmozódás ugyanazokra az elszámolható költségekre vonatkozik-e, és ha igen, ez túlkompenzációt eredményezett-e a Dániában termelési támogatásban részesülő termelők esetében, amikor azok Svédországban biogázt értékesítenek. A Bizottság továbbá tájékoztatást kért az érdekelt felektől, amennyiben olyan konkrét bizonyítékokkal rendelkeznének, amelyek véleményük szerint arra utalnak, hogy a svéd programok a termelők túlkompenzációját eredményezik azokban az esetekben, amikor a termelési támogatást egy másik tagállam nyújtja.

(75)

Összesen hat harmadik fél nyújtott be észrevételeket az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban: a Landwärme, a Dán Energiaügynökség (DEA), a Svéd Gázszövetség, az Európai Megújuló Energia Szövetség (EREF), az Eurogas (gázszövetség) és a Green Gas Advisors (egy német tanácsadó cég).

(76)

Beadványában a Landwärme megerősítette, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat pontosan tükrözi a bírósági ügyben és az 2020. október 13-i panaszban előadott érveit (50), ezért teljes mértékben a korábbi érveire utalt, és csupán kiegészítő információkat szolgáltatott.

(77)

A harmadik személyek által benyújtott észrevételeket az alábbiak a következő csoportosítás szerint foglalják össze: i. a biogázimport növekedését meghatározó tényezőkkel kapcsolatos észrevételek (lásd a 3.1. szakaszt), ii. az állítólagos túlkompenzációra vonatkozó észrevételek (lásd a 3.2. szakaszt), és iii. egyéb témákkal kapcsolatos észrevételek (lásd a 3.3. szakaszt).

(78)

Ami a biogázimport növekedését meghatározó tényezőket illeti, a Svéd Gázszövetség előadta, hogy mivel a biogázt Svédországban az eredetétől függetlenül, azonos módon adóztatják, az adómentesség önmagában nincs hatással a felhasznált biogáz eredetére, de a Dániában nyújtott támogatás hatással lehetett a Dániából származó biogáz importjának növekedésére. A Svéd Gázszövetség azzal érvelt, hogy vannak olyan egyéb tényezők is, amelyek hatással lehettek a biogázimport növekedésére, például a fosszilis tüzelőanyagokra kivetett CO2- és energiaadó mértékének az EU ETS-ben nem szereplő egyes iparágakban 2015-ben, 2016-ban, 2018-ban, 2021-ben és 2022-ben bekövetkezett emelkedése, amely Svédországban a biogáz iránti kereslet általános növekedését eredményezte.

(79)

Az eljárás megindításáról szóló határozathoz fűzött észrevételeiben a Landwärme naprakész adatokat szolgáltatott a svéd biometánimport alakulásáról, hogy bizonyítsa a svéd programok torzító hatását. A Landwärme kifejtette, hogy míg a Svédországban felhasznált összes biometán 2015 óta 145 %-kal bővült, a termelés ugyanebben az időszakban (2015–2021) csak 17 %-kal nőtt, ami véleményük szerint azt mutatja, hogy a biometán-felhasználás növekedése szinte kizárólag az importnak tudható be. A Landwärme azt is előadta, hogy 2016 és 2020 között a dán biometán Svédországba irányuló exportja 200 GWh-ról 1 400 GWh-ra nőtt, és hogy 2020-ban ez az import Svédországba irányló teljes import közel 75 %-át tette ki. Végezetül a Landwärme azt állította, hogy 2021-ben 2,291 GWh-t, 2022-ben pedig 1,938 GWh-t importáltak Dániából, ami a Svédországba irányuló teljes biometánimport 95 %-ának felelt meg 2021-ben, 2022-ben pedig 99 %-ának (51).

(80)

A Landwärme előadta, hogy a két támogatást halmozó biometán-termelők ezt a túlkompenzációt arra használhatták fel, hogy Svédországban kedvezőbb áron kínálják származási garanciáikat, mint azok a termelők, akik nem részesülnek termelési támogatásban, vagy akiknek export esetén vissza kell fizetniük a támogatást, és ennek következtében a svéd biometán-termelőket és más tagállamok termelőit kiszorították a piacról. A Landwärme továbbá azzal érvelt, hogy míg a kettős támogatásban részesülő biometán importja folyamatosan nőtt, a svéd biometán-termelés stagnált, és csak további támogatásokkal lehetett biztosítani, valamint hogy a támogatásban nem részesülő, más tagállamokból származó gyártókat teljesen kiszorították a svéd piacról.

(81)

Az EREF általános nyilatkozata szerint a támogatásban nem részesülő termelők a támogatott biometánnal folytatott ellenőrizetlen, határokon átnyúló kereskedelem okozta versenyhátrány miatt kiszorultak a piacról.

(82)

A DEA megerősítette, hogy a vonatkozó dán biogáz-program az eljárás megindításáról szóló határozat (89) preambulumbekezdésének b) pontjában említett program, azaz a biogáznak a gázhálózatba történő betáplálása érdekében történő korszerűsítését támogató program. A DEA jelezte, hogy ezt a programot a Bizottság 2013-ban hagyta jóvá (52), 2019 óta nincs lehetőség új pályázatok benyújtására (53). A DEA megerősítette, hogy a dán biogáz-programnak és Dánia túlkompenzációs tesztjének az eljárás megindításáról szóló határozat 2.9. szakaszában szereplő leírása helyes. Kifejtette, hogy a dán biogáz-program keretében a kedvezményezettek: i. a földgáz piaci árán felül egységes felárat kapnak, ii. jogosultak a származási garanciák átvételére és értékesítésére, és hogy mindezen bevételek (a gáz értékesítéséből (azaz a földgáz árából), a származási garanciák értékesítéséből és a felárból származó bevételek) szerepelnek a dán biogáztermelők éves pénzügyi kimutatásaiban. A túlkompenzáció éves értékelése a kedvezményezetteknek a program egészére vonatkozó pénzügyi kimutatásaiban szereplő információkon alapul (54). A DEA előadta, hogy ez a módszer figyelembe veszi a svéd programok hatásait, mivel a biogáz iránti megnövekedett kereslet tükröződik a kedvezményezettek éves pénzügyi kimutatásaiban szereplő megnövekedett jövedelemben. A DEA előadta, hogy a túlkompenzáció általa alkalmazott éves értékelése szigorú, mivel könyvelők által ellenőrzött, nyilvánosan hozzáférhető információkon alapul. A DEA kifejtette továbbá, hogy Dánia hároméves gördülő időszakon keresztül utólagos értékelést végez. Ha az előző hároméves időszak azt mutatja, hogy a kedvezményezettek túlkompenzációban részesültek, a támogatást csökkentik. A DEA jelezte, hogy a 2018–2020-as és a 2019–2021-es években végzett értékelés nem mutatott túlkompenzációt. A DEA hozzátette, hogy első alkalommal a 2023. évi értékelés jelzett túlkompenzációt a 2020–2022-es időszakra vonatkozóan Ez azt mutatja, hogy a túlkompenzáció elsősorban a gázárak ebben az időszakban bekövetkezett emelkedésének tudható be. Következésképpen Dánia a következő három évre csökkentette a felárat, hogy ezt korrigálja.

(83)

A Svéd Gázszövetség kifejtette, hogy Svédország évek óta rendelkezik éves ellenőrzési mechanizmussal, amellyel felderíthető a svédországi esetleges túlkompenzáció, és hogy eddig nem került sor a biogáz túlkompenzációjára. A Svéd Gázszövetség jelezte, hogy a nyomonkövetési jelentések tükrözik a svédországi biogáztermelés költségeit, a termelőknek nyújtott támogatásokat is beleértve. A Svéd Gázszövetség kifejtette továbbá, hogy az importált biogáz esetében a jelentések az importárakon alapulnak, mivel Svédország nem tudja nyomon követni a termelési költségeket vagy a más országokban nyújtott támogatásokat, és hogy a más országokban nyújtott támogatásokat mindenképpen figyelembe veszik, mivel azok hatással lesznek a Svédországba exportált biogáz árára.

(84)

Ezenkívül a Svéd Gázszövetség megjegyezte, hogy ha a programok és a dán termelési támogatás kombinációja túlkompenzációhoz vezetne a dán termelők számára, ez megjelenne a dán ellenőrzési mechanizmusban, mivel ez utóbbi figyelembe veszi az összes költséget és bevételt, beleértve a gázértékesítéssel és a származási garanciákkal kapcsolatos bevételeket, valamint a dán támogatást.

(85)

Észrevételeiben a Landwärme két szempontból kifogásolta azt a számítási módszert, amelyet a Bizottság a biometánra vonatkozó támogatási programok, köztük a svéd programok értékelése során alkalmazott a támogatás legmagasabb megengedhető szintjének meghatározásához. A Landwärme véleménye szerint ez a számítási módszer túlkompenzációt tesz lehetővé azáltal, hogy nem veszi figyelembe 1. a származási garanciák értékesítéséből származó bevételeket, és 2. a más tagállamokban nyújtott támogatásokat. Az első pontot illetően a Landwärme kifejtette, hogy a származási garanciák értékesítéséből származó bevételek nyereséget biztosítanak a biometán-termelők számára. Mivel ezek a nyereségek lehetővé teszik a biometán-termelők számára, hogy (részben) ellentételezzék a biometán termelési költségeit, azokat figyelembe kell venni a támogatás maximális megengedhető szintjének meghatározásakor, ellenkező esetben az adóprogramok túlkompenzációhoz vezethetnek. A második pontot illetően a Landwärme előadta, hogy a Bizottság által alkalmazott számítási módszer csak a nemzeti körülményeket veszi figyelembe, és figyelmen kívül hagyja a határokon átnyúló kereskedelmet. Előfordulhat azonban, hogy a más tagállamokba exportált biometán a származási országban már részesült támogatásban. Ilyen esetben a biometán előállításával kapcsolatos többletköltségeket már részben vagy egészben ellentételezték. Az importáló tagállamokban nyújtott kiegészítő támogatás ezért túlkompenzációhoz vezethet.

(86)

A Landwärme egy kalkulációt nyújtott be annak bizonyítására, hogy a dán támogatás, a svéd adómentesség és a származási garanciák halmozása a dán termelők túlkompenzációjához vezet. A Landwärme összevetette a biometán-termelés – a Landwärme piaci ismeretein alapuló – 67,5 EUR/MWh költségét a gáz fizikai értékéből (13,27 EUR/MWh) álló bevételekkel, és arra hivatkozott, hogy már a különbözet is meghaladja a dán termelési támogatást (54,23 EUR/MWh kontra 55,27 EUR/MWh). A Landwärme ezt követően hozzáadta a svéd támogatást (29,56 EUR/MWh) és a származási garanciákból származó bevételt (nincs számszerűsítve). Ennek alapján a Landwärme azt állította, hogy a túlkompenzáció a svéd támogatás és a származási garancia ára (valamint a dán támogatás kis része) összegének felel meg (55).

(87)

Végül a túlkompenzáció elkerülése érdekében a Landwärme azt ajánlotta, hogy Svédország a származási országában már támogatásban részesült importált biometánt zárja ki a programból.

(88)

A GreenGasAdvisors szerint Dánia úgy számította ki a belföldi termelőknek nyújtott támogatást, hogy az a betáplálási támogatás és a származási garanciák értékesítésének kombinációjával elegendő legyen, ezért a származási garanciák Dánián kívüli értékesítésén túl bármely további támogatás a fizikai metán kétszeres kompenzálásával túlkompenzálná a termelési költségeket.

(89)

Az EREF és az Eurogas általános észrevételeket tett azzal kapcsolatban, hogy a különböző országokból származó több támogatási program halmozódása túlkompenzációhoz és az uniós piac torzulásához vezethet, és hogy a Bizottságnak döntéshozatali gyakorlatában nyomon kell követnie a támogatás összeegyeztethetőségét, különös tekintettel a határokon átnyúló vonatkozásokra és a támogatási programok közötti kölcsönhatásra. Az EREF sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás nem zárja ki a támogatásban részesülő zöld gáz exportját az uniós piacon.

(90)

Egyes érdekelt felek a RED II esetleges megsértésére hivatkoztak, a megújulóenergia-célkitűzések különböző tagállamok által alkalmazott elszámolási módszereit, valamint a támogatott biometán határokon átnyúló kereskedelmével összefüggésben ugyanazon energiaegység megújulóenergia-célkitűzésekbe történő esetleges kétszeres beszámítását illetően.

(91)

A Svéd Gázszövetség reagált a Törvényszék azon esetleges jelzésére, hogy Svédországnak a különböző származási országokban kapott támogatástól függően eltérő adómértékeket kellene alkalmaznia vagy alkalmazhatna (56).

(92)

A Svéd Gázszövetség azt állította, hogy az energiaadó-irányelv (57) eltérő adómértékeket tesz lehetővé a biomassza-tartalom alapján, de a származás vagy a termelési támogatás mértéke alapján nem. Ezenkívül az EUMSZ 110. cikke szerint a tagállamok az importált termékekre nem vethetnek ki a hasonló belföldi termékekre kivetett adón felül semmilyen más belső adót. Ezért annak érdekében, hogy az energiaadó-irányelv szerinti, a biomassza-tartalmon alapuló adómértékek differenciálását a gyakorlatban is érvényesíteni lehessen, a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy azonos mértékű adócsökkentést alkalmazzanak az importált és a belföldön előállított termékekre, még akkor is, ha a termelési költségek és a termelési támogatás mértéke országonként eltérnek, ami általában így is van. A Svéd Gázszövetség megállapította, hogy észszerű ilyen helyzetben valamilyen módszert alkalmazni az esetleges túlkompenzáció feltárására és orvoslására, figyelembe véve a belföldi termelési támogatást, valamint a termelőknek más országokban nyújtott támogatást. A Svéd Gázszövetség azzal érvelt, hogy Svédországban a fentiekben leírt módszert alkalmazzák.

(93)

Az eljárás megindításáról szóló határozathoz fűzött észrevételeiben a Landwärme a svéd biometán-termelőknek nyújtott svéd termelési támogatásból eredő túlkompenzáció kockázatát is megkérdőjelezte. A Landwärme értelmezése szerint ezt a támogatást soha nem jelentették be a Bizottságnak, annak ellenére, hogy az jelentősen befolyásolta az adóprogram értékelését. A Landwärme úgy vélte, hogy Svédországnak figyelembe kellene vennie ezt a termelési támogatást az adóprogram támogatási mértékének meghatározásakor. Ellenkező esetben a két támogatás halmozódása túlkompenzációhoz vezethet. Másodszor, Svédországnak biztosítania kell, hogy az olyan biometánra vonatkozó származási garanciát, amely után a biometán-termelők termelési támogatásban részesültek, csak akkor lehessen exportálni, ha a biometán-termelő teljes mértékben visszafizeti a támogatást Svédországnak. Ellenkező esetben a svéd biometán-termelők a származási garanciák exportja révén halmozhatják a támogatásokat. Végezetül Svédországnak gondoskodnia kell arról, hogy a származási garancián feltüntessék a támogatás nyújtását a kijátszások elkerülése, valamint a származási garancia exportja esetén egy másik országban történő kettős támogatás lehetőségének kizárása érdekében.

(94)

Ez a szakasz Svédországnak az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban 2024. március 5-én, valamint a harmadik felek észrevételeivel kapcsolatban 2024. május 6-án beérkezett észrevételeit foglalja össze.

(95)

Svédország kifejtette, hogy nem rendelkezik empirikus adatokkal az adómentességeknek az importált biogáz mennyiségére gyakorolt hatásáról, de úgy véli, hogy nincs összefüggés. Mivel a biogázt származástól függetlenül egyenlően adóztatják, maga az adómentesség nincs hatással a biogáz származására.

(96)

Svédország elismerte, hogy a dániai támogatások hatással lehetnek a svéd piacra irányuló importra. Svédország azonban megjegyzi, hogy a Dániából származó import növekedését más tényezők is meghatározhatják, mivel a gázpiac nemzetközi és összetett.

(97)

A Landwärme észrevételeire válaszul Svédország kifejtette, hogy például a svéd, a dán és a német biogáz közötti árkülönbözetet nem a biogáz fogyasztására vonatkozó adómentesség eredményezte, erősítette vagy semlegesítette, mivel minden biogáz egyenlő elbánásban részesül. Az adómentesség hatással lehet a biogáz földgázhoz végső piaci árára (és ez is a célja). Az adómentesség a biogáz javára fogja befolyásolni a Svédországban fogyasztott biogáz és földgáz mennyiségét. Azonban mindaddig, amíg az adómentesség minden biogáz esetében egyenlő, az adómentesség soha nem indokolhatja a felhasznált biogáznak a különböző származási országokhoz viszonyított relatív mennyiségét. Amíg az egyik tagállam biogáztermelői több termelési támogatásban részesülnek, mint egy másik tagállam termelői, a biogáz termelési költsége az első tagállamban mindig alacsonyabb lesz, feltéve, hogy az egyéb termelési költségek hasonlóak. Ezenkívül bármely két tagállam vagy két termelő termelési költségei a kapott támogatástól függetlenül mindig eltérőek lehetnek. Svédország arra a következtetésre jutott, hogy az egyenlő adómentesség nem torzítja a piacot és nem súlyosbítja a biogázágazat szereplői között fennálló piactorzulásokat.

(98)

Svédország előadta, hogy az esetleges túlkompenzáció nyomon követésére Svédországban ellenőrzési mechanizmusok állnak rendelkezésre. A 2018-ra és 2019-re vonatkozó nyomonkövetési jelentések azt mutatják, hogy nem történt túlkompenzáció, és azt jelzik, hogy a jövőben sem kerülhet erre sor. A nyomonkövetési jelentések tükrözik a svédországi biogáztermelés költségeit. Ami az importált biogázt illeti, a számítások az importárakon alapulnak, amelyek egy másik tagállambeli termelőnek nyújtott támogatási összegeket és származási garanciákat is tükrözik. Svédország kifejtette, hogy nem veheti figyelembe az importált biogáz termelési költségeit: sem Svédország, sem az importőrök nem tudhattak a termelési költségekről vagy a más országok termelőinek nyújtott támogatásról.

(99)

Svédország elismerte továbbá, hogy Dánia rendelkezik olyan ellenőrzési mechanizmussal, amely a finanszírozási hiány elemzésében az összes bevételt figyelembe veszi, beleértve a származási garanciákból származó bevételeket is. Svédország kifejtette, hogy amikor a dán termelők biogázt értékesítenek Svédországnak, az exportárak ugyanúgy megjelennek a bevételekben, ahogyan az importárak a svéd vevőknél keletkezett költségként jelennek meg. A dán és a svéd mechanizmus e tekintetben kiegészíti egymást, és nyomon követi az esetleges túlkompenzációt az egyes piacokon.

(100)

A Landwärme konkrét észrevételeit illetően Svédország pontosította, hogy:

(101)

A Landwärme azon ajánlását illetően, amely szerint Svédországnak ki kellene zárnia a programból a származási országban támogatott importált biometánt, Svédország azzal érvelt, hogy az állami támogatási szabályok nem tiltják a támogatások halmozását, és hogy ez a javaslat nem veszi figyelembe, hogy a támogatások halmozása valóban túlkompenzációhoz vezet-e.

(102)

Svédország pontosította, hogy a támogatott biometán határokon átnyúló kereskedelmével összefüggésben Svédországban nem számítják be kétszeresen ugyanazt az energiaegységet a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzésekben.

(103)

Svédország reagált a Törvényszék azon esetleges jelzésére, hogy Svédországnak a különböző származási országokban kapott támogatástól függően eltérő adómértékeket kellene alkalmaznia vagy alkalmazhatna (58).

(104)

Svédország azt állította, hogy a gáz származásán alapuló eltérő adómértékek alkalmazása több okból sem lehetséges vagy észszerű. A jövedéki adók a termékekhez kapcsolódó közvetett adók, amelyeket nem lehet külön-külön megállapítani, hanem ugyanazon termékek ugyanazon célra történő valamennyi felhasználója számára egyenlőnek kell lenniük. Emellett az uniós szinten harmonizált jövedéki adók mögött nem az indok áll, hogy kiegyenlítsék a különböző tagállamokból származó termékek termelési költségei közötti különbségeket. Az adókedvezmények továbbá kiegészítik a termelési támogatást, mivel eltérő célokat szolgálnak: a biogáz iránti kereslet növelését, illetve a biogáztermelés növelését.

(105)

Svédország jelezte továbbá, hogy az energiaadó-irányelv értelmében az azonos KN-kóddal rendelkező energiatermékekre (ami nem veszi figyelembe a származási országot) elvben azonos adómértéknek kell vonatkoznia. Svédország azt is megjegyezte, hogy nincs harmonizált uniós preferencia a biogáz támogatásának módjára vonatkozóan: annak megállapításával, hogy az egyik tagállamban nyújtott termelési támogatás egy másik tagállamban ellehetetleníti az adómentességet, a Bizottság az összes tagállamra vonatkozóan előnyben részesített támogatási módot, azaz a termelési támogatást választaná.

(106)

Következésképpen Svédország kijelentette, hogy helyénvalóbb és hatékonyabb lenne előírni, hogy a termelési támogatást ne lehessen az exportált termékekre nyújtani, mint a biogáz származásán alapuló külön jövedékiadó-mértékek alkalmazását megkövetelni.

(107)

E tekintetben Svédország pontosította, hogy a Landwärme által említett támogatási programokat az általános csoportmentességi rendelettel összhangban hajtják végre (lásd például az SA.111255 és az SA.112758. sz. határozatot). Svédország megerősítette, hogy az általános csoportmentességi rendelet követelményeivel összhangban minden egyéb támogatást, például az adómentességet is figyelembe veszik, amikor meghatározzák a svédországi termelési támogatás arányos mértékét, ami azt jelenti, hogy az állítólagos támogatáshalmozódás problémájával már korábban foglalkoztak. Végezetül Svédország tisztázta, hogy a svéd biogáztermelőknek egyelőre nem adnak ki származási igazolást.

(108)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(109)

Az állami támogatás esetleges fennállásának megállapítása érdekében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a vizsgált intézkedés esetében teljesülnek-e a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt halmozott feltételek (azaz az állami források átruházása és az államnak való betudhatóság, a szelektív előny, a verseny potenciális torzulása és az Unión belüli kereskedelemre gyakorolt hatás).

(110)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban már előzetesen arra a következtetésre jutott (lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (99)–(105) preambulumbekezdését), hogy a programok az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek.

(111)

Az adómentességeket a jövedéki adókról szóló (1994:1776) svéd törvény állapítja meg (lásd a (18) preambulumbekezdést), és csökkentik az állam adóbevételét. Ezért ezek az államnak tudhatók be, és finanszírozásuk állami forrásokból történik.

(112)

A programok közvetlen kedvezményezettjei az üzemanyag-programban részt vevő adófizetők és a fűtőanyag-programban részt vevő végfelhasználók (lásd a (32) és (33) preambulumbekezdést). Ők azok, akik nem fizetik meg a rendes körülmények között az adóhivatalnak fizetendő adót, illetve azok, akik az adóhivataltól a fenntartható, nem élelmiszer-alapú biogáz és biopropán után fizetett adó visszatérítését kérik.

(113)

A programok azonban közvetve a fenntartható, nem élelmiszer-alapú biogáz és biopropán termelőinek is kedveznek a termékeik iránti megnövekedett kereslet révén (lásd a (35) preambulumbekezdést).

(114)

Az előny szelektív, mivel csak a fenntartható, nem élelmiszer-alapú biogázt és biopropánt érinti, amely a földgáz és az LPG helyettesítőjeként szolgál.

(115)

Mivel a szállítási és fűtési célú biogázzal és biopropánnal a tagállamok közötti kereskedés zajlik, és ezek a fosszilis üzemanyagok és tüzelőanyagok helyettesítésére szolgálnak, az adómentességek valószínűleg érintik a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzíthatják a versenyt.

(116)

Svédország délnyugati része Dánián keresztül csatlakozik az európai gázhálózathoz. Svédország ezért a szomszédos országokkal, különösen Dániával folytat gáz- és biogáz-kereskedelmet. Stockholmban regionális gázhálózat is működik, amely helyben betáplált biogázzal és szállított LNG-vel/LBG-vel működik. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy a többi esetben a svéd biogázpiac nagyrészt hálózaton kívül működik, több helyi és regionális hálózattal vagy önálló biogázüzemmel és töltőállomással (lásd a (37) preambulumbekezdést).

(117)

A fentiek alapján (lásd a (111)–(116) preambulumbekezdést) és a korábbi határozatokban (59) foglaltak szerint a Bizottság megállapítja, hogy a programok az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek.

(118)

A programokat a svéd hatóságok még a hatálybalépés előtt bejelentették, a 2020. évi engedélyező határozatot a Törvényszék megsemmisítette. A programokat tehát jogellenesnek kell tekinteni. (60)

(119)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintheti „az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító” támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben”. Ezért azoknak a támogatásoknak, amelyek a Szerződés e rendelkezése szerint összeegyeztethetőnek minősülnek, hozzá kell járulniuk egyes gazdasági tevékenységek (vagy területek) fejlődéséhez. (61) A támogatás emellett nem torzíthatja a versenyt a közös érdekkel ellentétes módon.

(120)

A (71) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság a programok belső piaccal való összeegyeztethetőségét 2021. január 1-jétől 2022. január 26-ig a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2. és 3.3. szakaszában, valamint 2022. január 27-től az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3. és 4.1. szakaszában meghatározott feltételek alapján értékelte.

(121)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében ahhoz, hogy az intézkedés a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősüljön, hozzá kell járulnia bizonyos gazdasági tevékenységek (vagy területek) fejlődéséhez. (62)

(122)

A Bizottság megjegyzi, hogy a programok adómentességek révén támogatják az üzemanyagként vagy fűtőanyagként használt fenntartható biogáz és biopropán fogyasztását, és ezáltal közvetve a fenntartható biogáz és biopropán termelését is (lásd a (35) preambulumbekezdést). A programok által támogatott gazdasági tevékenység tehát a fenntartható biogáz- és biopropántermelés.

(123)

A programok célja, hogy hozzájáruljanak a (28) preambulumbekezdésben említett célok eléréséhez.

(124)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a programok az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában előírtaknak megfelelően elősegítik bizonyos gazdasági tevékenységek fejlődését.

(125)

A támogatási intézkedésnek akkor van ösztönző hatása, ha arra ösztönzi a kedvezményezettet, hogy magatartását a támogatási intézkedés által megcélzott adott gazdasági tevékenység fejlesztése érdekében megváltoztassa, és ha e magatartás-változás a támogatás hiányában nem következne be. (63) Ez a helyzet különösen akkor, ha a megújuló energia költségei meghaladják az érintett energiaforma piaci árát, és a támogatás hozzájárulhat e környezetvédelmi többletköltségek csökkentéséhez.

(126)

Amint azt az 1., 2. és 3. táblázat mutatja, az adófizetők esetében az üzemanyagként vagy fűtési célra használt biogáz egységnyi költsége magasabb, mint a földgáz egységnyi piaci ára. Svédország kifejtette, hogy a biopropán esetében is ez a helyzet. Az (51) és (57) preambulumbekezdésben említettek szerint Svédország vállalta, hogy a biopropánt feltünteti az éves nyomonkövetési jelentésekben, összeveti annak költségét a fosszilis propán árával, és a túlkompenzáció elkerülése érdekében szükség esetén kiigazítja a támogatás mértékét. Svédország továbbá a 2003/87/EK irányelv alapján elfogadott nyomonkövetési és jelentéstételi követelményekkel összhangban ki fogja igazítani éves nyomonkövetési jelentéseit, hogy figyelembe vegye a hő- és villamosenergiát kapcsoltan termelő létesítményekben felhasznált biogáz-hányadra vonatkozó ETS-mentességeket.

(127)

Mivel az adómentességek ösztönözni fogják a fenntartható biogáz és biopropán használatát, egyúttal az ilyen típusú megújuló üzemanyagok termelését is ösztönözni fogják. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a támogatásnak a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (49) pontja értelmében ösztönző hatása lesz.

(128)

Az állami támogatás nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha a támogatott tevékenység, a támogatási intézkedés vagy az ahhoz kapcsolódó feltételek szükségképpen az uniós jog megsértésével járnak. (64)

(129)

A (25) preambulumbekezdésben említettek szerint Svédország biztosítani fogja, hogy a programok keretében kizárólag olyan biogáznak és biopropánnak nyújtsanak támogatást, amely megfelel a RED I-ben és a RED II-ben meghatározott alkalmazandó uniós fenntarthatósági és üvegházhatásúgáz-kibocsátási kritériumoknak.

(130)

A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (113) pontjával összhangban Svédország azt is megerősítette, hogy a programok keretében az élelmiszer-alapú bioüzemanyagok nem részesülnek támogatásban (lásd a (20) preambulumbekezdést).

(131)

Mivel a programok energiatermékekre vonatkozó jövedékiadó-mentességet tartalmaznak, a Bizottság azt is értékelte, hogy megfelelnek-e az energiaadó-irányelvnek.

(132)

Az energiaadó-irányelv 16. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy mentességet vagy kedvezményes adómértéket alkalmazzanak a bioüzemanyagokra. A 16. cikk (2) bekezdése az adómentességet vagy az adócsökkentést a termék azon részére korlátozza, amely ténylegesen biomasszából származik, ami a szóban forgó programok esetében fennáll ((27) preambulumbekezdés), mivel az adómentesség csak a biogázt és a biopropánt tartalmazó részre vonatkozik.

(133)

A programok továbbá megfelelnek az energiaadó-irányelv 16. cikke (3) bekezdésének is, amely kimondja, hogy a tagállamok által alkalmazott adómentességet vagy adókedvezményt a nyersanyagárak változásainak figyelembevételével kell kiigazítani, hogy el lehessen kerülni a termékek gyártásához kapcsolódó többletköltségek túlkompenzálását. A Bizottság megjegyzi, hogy Svédország évente nyomon követi az érintett termékek árát, és szükség esetén kiigazítja a támogatás mértékét annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen a túlkompenzáció kockázata (lásd a (43) preambulumbekezdést).

(134)

A (36) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a jövedéki adó alóli mentesség a biogáz vagy a biopropán eredetétől függetlenül alkalmazandó, és ezért összhangban van a szabad mozgásra vonatkozó szabályokkal. A más tagállamok által importált energiára vonatkozó jövedéki adóra alkalmazandó adórendszert a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/118/EK irányelvvel összhangban kell kialakítani. (65)

(135)

Ami a harmadik feleknek a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzések elszámolási módszertanára vonatkozó észrevételét illeti (lásd a (90) preambulumbekezdést), a Bizottság úgy véli, hogy az ilyen módszertani kérdések nem érintik a támogatási intézkedés tárgyát, nevezetesen magát a biogázt vagy biopropánt, és nem függnek össze a támogatási intézkedés olyan módozataival sem, amelyek elválaszthatatlanul kötődnek a támogatás tárgyához, így azokat nem lehet külön értékelni. A Bizottság ezért ezt a pontot a jelen állami támogatási határozat összefüggésében nem vizsgálja.

(136)

A Bizottság így megállapítja, hogy a programok nem sértik az uniós jog vonatkozó rendelkezéseit.

(137)

A támogatás által érintett piac a fenntartható biogáz és biopropán svédországi és uniós piaca.

(138)

Az 5.3.2.1.1. szakaszban foglaltak szerint az intézkedés hozzájárul bizonyos gazdasági tevékenység – azaz a fenntartható biogáz és biopropán termelésének – fejlődéséhez. A megújuló energia fejlesztésének előmozdítása az Unió energiapolitikájának egyik célja.

(139)

A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2.2. pontja szerint a tagállamnak bizonyítania kell az állami beavatkozás szükségességét, különösen azt, hogy a támogatásra szükség van valamely olyan piaci hiányosság orvoslásához, amelyet máskülönben nem kezelnének. A megújulóenergia-termelés esetében a Bizottság azt feltételezi, hogy a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (115) pontjában meghatározott okokból továbbra is fennáll egy piaci hiányosság, amely megújuló energia termeléséhez nyújtott támogatással orvosolható.

(140)

Állami beavatkozás nélkül a biogázra és a biopropánra ugyanazok az adómértékek vonatkoznának, mint fosszilis megfelelőikre, a földgázra és az LPG-re. Amint azt az 1–3. táblázat mutatja, állami beavatkozás nélkül az üzemanyagként vagy fűtőanyagként használt biogáz és biopropán drágább lenne, mint fosszilis megfelelői. A Bizottság úgy véli, hogy ennélfogva a biogázt és a biopropánt nem értékesítenék a programok célját képező környezetvédelmi célok eléréséhez szükséges mértékben. Ennek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a támogatás szükséges.

(141)

Emellett, amint az a (26) preambulumbekezdésben szerepel, Svédország megerősítette, hogy a programok keretében támogatott biogázra és biopropánra nem vonatkozna kvótarendszer, keverési kötelezettség vagy más, hasonló hatású szabályozás. A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (114) pontja ezért teljesül.

(142)

A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (40) pontja szerint a javasolt intézkedésnek az adott politikai célkitűzés kezeléséhez megfelelő eszköznek kell lennie. A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (116) pontja szerint a Bizottság valamennyi egyéb feltétel teljesülése esetén feltételezi, hogy a tagállamok által az éghajlatváltozással és a fenntarthatósággal kapcsolatos céljaik eléréséhez nyújtott támogatások megfelelőek, és torzító hatásuk korlátozott.

(143)

A Bizottság megjegyzi, hogy az adómentességek ösztönzik a fenntartható biogáz és biopropán használatát, és ezáltal előmozdítják azok termelését. A programok célja, hogy hozzájáruljanak a (28) preambulumbekezdésben említett nemzeti és uniós célok eléréséhez.

(144)

A Bizottság úgy véli, hogy az adókedvezmény formájában nyújtott támogatás elvben megfelelő eszköz a megújuló energia fogyasztásának ösztönzésére, feltéve, hogy minden egyéb összeegyeztethetőségi feltétel teljesül.

(145)

A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (131) pontja szerint a megújuló forrásokból származó, villamos energiától eltérő energia termelése esetében a működési támogatásnak az alábbi kumulatív feltételeknek kell megfelelnie:

(146)

A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (131) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétellel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a svéd hatóságok rendszeresen nyomon követik a szóban forgó programokat. Svédország megerősítette, hogy továbbra is nyomon követi az üzemanyagok és fűtőanyagok piacát, és hogy nyomonkövetési jelentéseket fog összeállítani és rendszeresen megküldi azokat a Bizottságnak. Ezek a jelentések tartalmazzák a biogázra vonatkozó aktualizált költségszámításokat (és a biopropánra vonatkozó számításokat, ha ilyen piac is kialakul). Svédország azt is vállalta, hogy amennyiben a költségek alakulása miatt felmerül a túlkompenzáció kockázata, a támogatás mértékét ennek megfelelően igazítja ki. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (131) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétel teljesül.

(147)

A (41) preambulumbekezdésben említettek szerint Svédország megerősítette, hogy támogatást csak az üzemek rendes számviteli szabályok értelmében vett teljes értékcsökkenése értékéig nyújtanak. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (131) bekezdésének d) pontjában foglalt feltétel teljesül.

(148)

A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 131. pontjának a) alpontjában foglalt feltétellel kapcsolatban Svédország kifejtette, hogy a 2018-ra és 2019-re vonatkozó nyomonkövetési jelentései azt mutatják, hogy nem történt túlkompenzáció a biogáz esetében, és az előrejelzések szerint ez a jövőben sem fordulhat elő. A Svéd Energiaügynökség által összeállított, az 1., 2. és 3. táblázatban szereplő nyomonkövetési jelentések eredményei azt mutatják, hogy a földgáz és a biogáz között továbbra is árkülönbség van a biogáz kárára, függetlenül a megadott adómentességtől.

(149)

Ami a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 131. pontjának b) alpontját illeti, a svéd hatóságok azt állították, hogy a biogáz megtérülési rátája 2019-ben 10 % körül volt, ami az ágazat szempontjából észszerű megtérülési rátának minősül. Svédország vállalta, hogy évente nyomon követi a beruházások megtérülését, és szükség esetén kiigazítja a támogatás mértékét.

(150)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (131) pontjában foglalt követelmény teljesül.

(151)

A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2.5.2. szakasza szerint támogatás több, egymással versenyző támogatási program keretében is nyújtható, vagy ad hoc támogatással halmozható, feltéve, hogy a támogatás teljes összege nem lépi túl a tevékenységenként vagy projektenként a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatásban meghatározott maximális támogatási intenzitást.

(152)

A Bizottság megjegyzi, hogy nem zárható ki, hogy egy termelő termelési támogatásban részesüljön, és hogy ezt követően Svédországban mentesüljön az energia- és szén-dioxid-adó alól, amennyiben megfelel a 2.2. szakaszban részletezett támogathatósági feltételeknek.

(153)

A Bizottság megjegyzi, hogy az ilyen támogatást az ellátási lánc különböző szakaszaiban nyújtják, és különböző közvetlen kedvezményezettjei vannak. A termelési támogatás az első szakaszban (termelés), a svéd adómentességi programok pedig az utolsó szakaszban (fogyasztás) avatkoznak be. A termelési támogatás célja, hogy ösztönözze a biogáztermelésbe történő beruházásokat azáltal, hogy a termelők részére magasabb vagy stabilabb bevételt biztosít, mint amennyihez általában a piacon jutnának. A fogyasztással összefüggő támogatási program célja a biogáz végső fogyasztók által fizetendő árának csökkentése annak érdekében, hogy földgáz helyett a biogázt válasszák.

(154)

Amint azt a Törvényszék megállapította (66), a svédországi adómentesség nincs hatással a termelési költségekre. Az adómentesség a kereslet növekedéséhez vezethet, ami viszont a termelő bevételeinek növekedését eredményezheti. Ugyanakkor, amint azt a Törvényszék is megállapította (67), a termelési támogatásban részesülő biogáz lehetővé tenné a termelő számára, hogy olyan áron értékesítse a biogázt, amely versenyezhet a földgázzal.

(155)

Amint az a 2.5. szakaszban látható, a svéd hatóságok kifejtették, hogy az adómentesség és a biogáz-/biopropántermelők részére beruházási vagy működési támogatást nyújtó intézkedések halmozhatók. Azt is kifejtették, hogy a svédországi biogáz-/biopropántermelőknek esetlegesen nyújtott támogatási összegeket beleszámítják a bejelentett költségekbe, és ily módon azokat a Svéd Energiaügynökség által végzett kompenzáció-ellenőrzés során is figyelembe veszik.

(156)

Ami a Landwärme svéd termelési támogatási programokkal való halmozással kapcsolatos észrevételeit illeti (lásd a (93) preambulumbekezdést), valamint tekintettel a Svédország által adott válaszokra (lásd a (107) preambulumbekezdést), a Bizottság nem állapít meg semmilyen releváns problémát az adóprogramok és más svéd termelési támogatási programok halmozásával kapcsolatban. A Bizottság megjegyzi, hogy egyrészt a lehetséges termelési támogatást figyelembe veszik az adórendszerekkel összefüggésben végzett túlkompenzációs tesztben (lásd a (65) és (66) preambulumbekezdést), másrészt Svédország biztosítja, hogy az általános csoportmentességi rendelet szerinti termelési támogatás nyújtásakor betartják az általános csoportmentességi rendelet halmozódásra vonatkozó követelményeit (lásd a (107) preambulumbekezdést).

(157)

Ennek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a programok – a szóban forgó termelési támogatás nemzeti szintű halmozódásának esetében – összhangban vannak a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2.5.2. szakaszával. (68)

(158)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtettek szerint a Bizottság olyan információkat kapott a Landwärme-től, amelyek azt mutatják, hogy a Dániából származó biogáz mennyisége 2015 és 2019 között folyamatosan nőtt Svédországban.

(159)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően a harmadik felektől és Svédországtól kapott észrevételek azt mutatják, hogy a programok meghosszabbításáról szóló értesítést megelőző években és a 2020. évi határozatok elfogadását követően Svédországban nőtt a Dániából származó biogáz importja.

(160)

A Landwärme további adatokat szolgáltatott erről a tényről (lásd a (79) preambulumbekezdést). A Landwärme előadta, hogy a két támogatást halmozó biometán-termelők túlkompenzációban részesültek, és ezt a túlkompenzációt arra használták fel, hogy a svéd biometán-termelőket és más tagállamok termelőit kiszorítsák a svéd piacról (lásd a (80) preambulumbekezdést).

(161)

A Svéd Gázszövetség és Svédország úgy véli, hogy bár a dániai támogatások hatással lehettek a svéd piacra irányuló importra, vannak más olyan tényezők is, amelyek befolyásolhatták azt (lásd a (78) és (96) preambulumbekezdést).

(162)

Ennek alapján a Bizottság úgy véli, hogy nem zárható ki, hogy a Dániában nyújtott támogatás hatással lehetett a Dániából származó biogáz Svédországba irányuló importjának növekedésére. A Bizottság azonban úgy véli, hogy a benyújtott bizonyítékokból nem lehet arra következtetni, hogy a túlkompenzációval ok-okozati összefüggés áll fenn. Ez a fejlemény egyszerűen a dániai biogáztermelő létesítmények számának növekedéséből következhetett, ami a dániai termelési támogatás célja, és emiatt bővült a biogáz-kínálat.

(163)

A Bizottság értelmezése szerint a Landwärme érvelése a származási garanciákon alapul (amelyek lehetővé teszik a származás visszakövethetőségét). A biometán határokon átnyúló kereskedelme általában tanúsítványokon alapul. Amint a biogázt betáplálják a gázhálózatba, többé már nem különböztethető meg a földgáztól. A RED II alkalmazásában kibocsátott származási garanciák kizárólagos rendeltetése, hogy a végső fogyasztó felé igazolják, hogy az energia egy adott részét vagy mennyiségét megújuló energiaforrásokból állították elő. A származási garanciák értékesíthetők. A származási garanciák olyan piaci értékkel rendelkeznek, amelyet az érintett támogatási programok esetében figyelembe kell venni. (69)

(164)

Ezért a releváns kérdés nem az, hogy a származási garanciákkal kereskednek-e, hanem hogy azok (valamint más bevételi források) szerepelnek-e a túlkompenzációs teszt(ek)ben.

(165)

A Bizottság megjegyzi, hogy Svédország és Dánia is végez túlkompenzációs teszteket. A Bizottság értékelését a dán túlkompenzációs teszttel fogja megkezdeni.

(166)

Amint azt a dán hatóságok megerősítették (lásd a (82) preambulumbekezdést), az SA.35485 támogatási program (70) esetében Dánia éves túlkompenzációs értékelést végez. A kalkuláció a kedvezményezettek éves pénzügyi kimutatásain alapul, és figyelembe veszi az összes költséget és bevételt, beleértve többek között a gáz és a származási garanciák értékesítésével kapcsolatos bevételeket, valamint a dán támogatást. Dánia hároméves gördülő időszakban végzi el az értékelést. Amennyiben az előző hároméves időszak azt mutatja, hogy a biometánra vonatkozó dán támogatási rendszer kedvezményezettjei túlkompenzációban részesültek, a nemzeti hatóságok felülvizsgálják és kiigazítják a támogatás mértékét. Ez történt a 2023. évi értékelést követően, amint azt Dánia kifejtette. A dán hatóságok hozzátették, hogy ez a módszer figyelembe veszi a svéd programok hatásait, mivel a biogáz iránti megnövekedett kereslet tükröződik az éves pénzügyi kimutatásokban szereplő megnövekedett jövedelemben.

(167)

A Bizottság úgy véli, hogy a Dánia által elvégzett teszt alkalmas arra, hogy biztosítsa a dán program esetében a túlkompenzáció hiányát (és túlkompenzáció esetén megfelelő korrekciós intézkedéseket hozzon). 2020–2022-ben a Bizottság maga is nyomon követte az SA.35485 támogatási programot, és alaposan megvizsgálta a Dánia által elvégzett túlkompenzációs tesztet. A Bizottság ezért meg tudja erősíteni a dán érveket.

(168)

A Bizottság megjegyzi, hogy a dán túlkompenzációs teszt figyelembe veszi az összes bevételt, beleértve a származási garanciák értékesítéséből származó esetleges bevételeket, valamint a más tagállamokban nyújtott támogatásoknak a dán termelők bevételeire gyakorolt lehetséges hatását. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban már rámutatott arra, hogy a dán kalkuláció – a Landwärme állításával ellentétben – figyelembe vesz minden bevételt, nevezetesen a gáz és a származási garanciák értékesítéséből származó bevételeket (lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (95) preambulumbekezdését). Az eljárás megindításáról szóló határozatra válaszul sem a Landwärme, sem más érdekelt fél nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy ez ténybelileg pontatlan lenne.

(169)

Ami a szóban forgó svéd adóprogramokat illeti, a Svéd Gázszövetség és Svédország kifejtette, hogy a nyomonkövetési jelentések tartalmazzák a svédországi biogáztermelés költségeit, a termelőknek nyújtott támogatásokat is beleértve. Ami az importált biogázt illeti, a kalkulációk az importárakon alapulnak, amelyek egy másik tagállambeli termelőnek nyújtott támogatási összegeket és a származási garanciák árát is tükrözik. Svédország kifejtette, hogy nem veheti figyelembe az importált biogáz termelési költségeit: sem Svédország, sem az importőrök nem tudhattak a termelési költségekről vagy a más országok termelőinek nyújtott támogatásról (lásd a (83) és (98) preambulumbekezdést).

(170)

A Bizottság megjegyzi, hogy a svéd tesztet azon ár alapján végzik, amelyet az üzemanyag-forgalmazónak kell megfizetnie, mivel azt terheli adó. A svéd tesztet úgy alakították ki, hogy a biogáz átlagára a svéd piacon még az adómentesség mellett is magasabb legyen a földgáz átlagáránál. Amikor a biogázt importálják, annak ára a svéd piacon megfelel az importárnak (pl. a dán termelőnek fizetett (és a dán tesztben szereplő) árnak és az importőrnél felmerült költségeknek (pl. szállítási költségek)).

(171)

A Landwärme úgy véli, hogy a Bizottság által a biometánra vonatkozó támogatási programok – köztük a svéd programok – összeegyeztethetőségének értékelése során alkalmazott számítási módszer túlkompenzációt tesz lehetővé azáltal, hogy nem veszi figyelembe a származási garanciák értékesítéséből és a más tagállamokban nyújtott támogatásokból származó bevételeket (lásd a (85) preambulumbekezdést).

(172)

Az EREF, az Eurogas és a GreenGasAdvisors szintén általános aggályokat vetettek fel a túlkompenzáció kockázatával kapcsolatban, mivel határokon átnyúló kereskedelem esetén több programból származó támogatások halmozódhatnak fel (lásd a (88) és a (89) preambulumbekezdést).

(173)

A Bizottság úgy véli, hogy ebben az esetben a túlkompenzáció kockázatát a svéd és a dán túlkompenzációs teszt kombinációja révén megfelelően kezelik. A dán és a svéd mechanizmus kiegészíti egymást, és lehetővé teszi annak biztosítását, hogy a svéd intézkedés összeegyeztethetőségének értékelésekor ne kerüljön sor túlkompenzációra.

(174)

A dán teszt már most is megfelelően kezeli a dán biometán-termelők túlkompenzációját azáltal, hogy figyelembe veszi a származási garanciákból származó bevételeket és a határokon átnyúló kereskedelemből származó bevételeket. A svéd oldalon a teszt kielégítő módon veszi figyelembe a határokon átnyúló kereskedelmet és a más tagállamokban kapott lehetséges termelési támogatásokat, mivel a teszt nem kizárólag a belföldi termelésen alapul, hanem az importált biogázt is magában foglalja. Ezenkívül az egyéb országokban nyújtott támogatást is figyelembe veszi, hiszen az hatással lesz a Svédországba importált biogáz árára (amelyet a svéd teszt figyelembe vesz).

(175)

Ami a Landwärme által a dán termelők túlkompenzációjának bizonyítása céljából benyújtott számítást illeti (lásd a (86) preambulumbekezdést), a Bizottság megjegyzi, hogy a számítás feltételezésekből indul ki, és a Dánia által végzett túlkompenzációs teszt félreértésén alapul. A Landwärme azt feltételezte, hogy a dán termelési támogatás a biogáz előállítási költsége és a földgáz ára közötti különbözetnek felel meg, majd hozzáadta a svéd adókedvezményt (feltételezve, hogy a teljes kedvezményt áthárították a dán termelőkre), valamint a származási garancia árát. Ezzel szemben a Dánia által végzett teszt a dán termelők összes bevételt és költséget tartalmazó, tényleges pénzügyi adatain alapul, amint azt az eljárás megindításáról szóló határozat (95) preambulumbekezdése már leírja. Ez azt jelenti, hogy a dán termelőknek a svéd adókedvezményből (71), valamint a származási garanciák értékesítéséből származó potenciális többletbevételei szerepelnek a túlkompenzációs tesztben, és ezért a dán termelési támogatásból levonásra kerülnek. A Bizottság ezért nem állapíthatja meg, hogy bizonyítékot kapott arra vonatkozóan, hogy a svéd programokból eredően a termelők túlkompenzációhoz jutottak olyan esetekben, amikor a termelési támogatást egy másik tagállam nyújtja (lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (231) preambulumbekezdését). Konkrétan a Landwärme által benyújtott számítás nem érvényteleníti a fenti megállapításokat, miszerint a dániai túlkompenzációt megfelelően kezelik.

(176)

Észrevételeikben egyes harmadik felek – köztük a Landwärme – azt javasolták, hogy Svédország zárja ki a programokból a származási országában támogatásban részesülő importált biometánt (lásd a (87) preambulumbekezdést). E javaslatra válaszul Svédország kijelentette, hogy az állami támogatási szabályok nem tiltják a támogatások halmozását, és hogy ez a javaslat nem veszi figyelembe, hogy a támogatások halmozása valóban túlkompenzációhoz vezet-e (lásd a (101) preambulumbekezdést). Svédország továbbá azt is megjegyezte, hogy nincs harmonizált uniós preferencia a biogáz támogatásának módjára vonatkozóan: annak megállapításával, hogy az egyik tagállamban nyújtott termelési támogatás egy másik tagállamban ellehetetleníti az adómentességet, a Bizottság kiválasztana egy, az összes tagállamra vonatkozóan előnyben részesített támogatási módot, azaz a termelési támogatást (lásd a (105) preambulumbekezdést). Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 56. pontjával összhangban a Bizottság megjegyzi, hogy ugyanazon elszámolható költségek tekintetében lehetséges a támogatás halmozása, feltéve, hogy a projekt vagy tevékenység támogatásának teljes összege nem eredményez túlkompenzációt. A Bizottság hivatkozik továbbá az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 93. pontjára, amely kimondja, hogy tekintettel a dekarbonizációs kihívás mértékére és sürgősségére, többféle eszköz használható, beleértve a közvetlen támogatásokat is. Ebben az esetben a Bizottság értelmezése szerint a Landwärme szóban forgó javaslata a túlkompenzáció kezelésének egy lehetséges módjára irányul. A Bizottságnak ezért ezt csak akkor kellene releváns pontként értékelnie, ha bizonyítékot talált volna a túlkompenzációra. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy lehet-e eltérő adómértékeket alkalmazni (lásd a (91), (92) és (103)–(106) preambulumbekezdést).

(177)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a programok megfelelnek a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2.5.2. szakaszának.

(178)

A (157) és (177) preambulumbekezdésben foglalt következtetések fényében a Bizottság megállapítja, hogy a programok arányosak.

(179)

Az intézkedés által a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt negatív hatásokat megfelelően korlátozni kell ahhoz, hogy az intézkedés mérlege általában pozitív legyen. A Bíróság egyértelműsítette, hogy annak értékeléséhez, hogy egy adott intézkedés a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolja-e hátrányosan a kereskedelmi feltételeket, a Bizottságnak mérlegelnie kell a tervezett támogatásnak az általa elősegített tevékenység fejlesztésére gyakorolt pozitív hatásait, valamint azon negatív hatásokat, amelyekkel e támogatás a belső piac tekintetében járhat. (72)

(180)

Ami a mérleg pozitív oldalát illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy az intézkedés támogatja a fenntartható biogáz és biopropán fogyasztását, és ezáltal elősegíti a fenntartható biogáz- és biopropántermelés fejlesztését. Ezenkívül a támogatásnak pozitív közvetett hatásokat kell kiváltania a környezeti előnyök tekintetében.

(181)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a megújuló energia fejlesztésének előmozdítása az uniós energiapolitika egyik, az EUMSZ 194. cikke szerinti célja. Ezenkívül a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (30) pontja elismeri, hogy a környezetvédelem szintjének javítása érhető el a sokféle megújuló energia jelentős részarányával jellemzett, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállással.

(182)

A (30) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a biogáz előállításának költsége túl magas ahhoz, hogy ezek az üzemanyagok/tüzelőanyagok támogatás nélkül versenyképesek legyenek a velük egyenértékű fosszilis üzemanyagokkal/tüzelőanyagokkal.

(183)

Ami a mérleg negatív oldalát illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a programok közvetett előnyt biztosítanak a fenntartható biogáz- és biopropántermelők számára, kizárva más üzemanyag-/tüzelőanyag-termelőket.

(184)

A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (116) pontja azt feltételezi, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiához nyújtott támogatásnak korlátozott torzító hatása van, feltéve, hogy minden egyéb összeegyeztethetőségi feltétel teljesül.

(185)

Ennek alapján a Bizottság megállapítja, hogy nem állnak fenn a tagállamok közötti versenyre és közötti kereskedelemre gyakorolt negatív hatások.

(186)

A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2.7. szakasza értelmében a tagállamoknak közzé kell tenniük a támogatás kedvezményezettjeire vonatkozó bizonyos információkat. Svédország továbbra is eleget tesz ezeknek a rendelkezéseknek, és a vonatkozó információkat közzéteszi egy weboldalon (lásd a (68) preambulumbekezdést).

(187)

Amint az a (69) preambulumbekezdésben szerepel, a svéd hatóságok továbbra is biztosítani fogják, hogy a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (16) és (17) pontjával összhangban ne nyújtsanak támogatást nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak vagy olyan vállalkozásoknak, amelyekkel szemben valamely támogatást jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító korábbi bizottsági határozaton alapuló visszafizetési felszólítás van érvényben.

(188)

A Bizottság megállapítja, hogy a támogatás előmozdítja valamely gazdasági tevékenység fejlődését, és nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Ezért a Bizottság a támogatást az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja és a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás vonatkozó rendelkezései alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinti.

(189)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás elfogadását követően a Bizottság az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás alapján értékelte a programok összeegyeztethetőségét a 2022. január 27-től kezdődő időszakra vonatkozóan. A támogatott tevékenységek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez és megszüntetéséhez nyújtott támogatás kategóriájába tartoznak, többek között a megújuló energia és az energiahatékonyság támogatása révén (lásd az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 16. pontjának a) alpontját).

(190)

A Bizottság a programokat az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3. szakaszában foglalt általános összeegyeztethetőségi rendelkezések, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez és megszüntetéséhez – többek között a megújuló energia és az energiahatékonyság támogatása révén – nyújtott támogatásra vonatkozó, az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 4.1. szakaszában foglalt konkrét összeegyeztethetőségi kritériumok alapján értékelte.

(191)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 23–25. pontjával összhangban a tagállamoknak meg kell határozniuk azokat a gazdasági tevékenységeket, amelyeket a támogatás eredményeként elősegítenek, és ismertetniük kell, hogy a támogatás hozzájárul-e és miként uniós szakpolitikák és célok eléréséhez.

(192)

A Bizottság megjegyzi, hogy a programok adómentességek révén támogatják az üzemanyagként vagy fűtőanyagként használt biogáz és biopropán fogyasztását, és ezáltal közvetve a biogáz és biopropán termelését is, ezért hozzájárulnak e gazdasági tevékenység fejlődéséhez (lásd a (35) preambulumbekezdést). A (28) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint Svédország úgy véli, hogy a fenntartható megújuló üzemanyagok/tüzelőanyagok használatának előmozdításával a programok hozzájárulnak az említett uniós és nemzeti célok eléréséhez.

(193)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 80. pontjával összhangban Svédország megerősítette, hogy a támogatott üzemanyagok megfelelnek a RED II-ben és annak végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusaiban foglalt, a fenntarthatóságra és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás megtakarítására vonatkozó kritériumoknak (lásd a (25) preambulumbekezdést).

(194)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a programok megfelelnek az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.1. szakaszában és 80. pontjában foglalt követelményeknek.

(195)

Az állami támogatás csak akkor minősül gazdasági tevékenységet előmozdítónak, ha ösztönző hatása van. Ösztönző hatás akkor áll fenn, ha a támogatás arra ösztönzi a kedvezményezettet, hogy magatartását a támogatás által megcélzott gazdasági tevékenység fejlődése érdekében megváltoztassa, és ha a magatartás ilyen megváltoztatása a támogatás hiányában egyébként nem következne be. (73)

(196)

Az ösztönző hatás fennállásának bizonyítása érdekében az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 28. pontja előírja a tényleges forgatókönyv és a támogatás nélküli esetleges kontrafaktuális forgatókönyv azonosítását. Ezenkívül az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 28. pontja előírja, hogy az ösztönző hatást az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2.1.3. szakaszában említett számszerűsítés alapján kell bizonyítani. Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2.1.3. szakasza a támogatási intézkedés célkitűzésének megvalósításához szükséges nettó többletköltségre (finanszírozási hiányra) hivatkozik, a támogatás nélküli, kontrafaktuális forgatókönyvhöz képest. Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 54. pontja kifejti, hogy bizonyos körülmények között nehézkes lehet a kedvezményezett előnyeinek és költségeinek teljes körű meghatározása, és ennélfogva a tényleges és a kontrafaktuális forgatókönyvben a nettó jelenérték számszerűsítése. Ezekre az esetekre alternatív megközelítések is alkalmazhatók, amint azt a 4. fejezet az egyes támogatástípusokra vonatkozóan részletezi. Ebben a tekintetben az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 110. pontja kimondja, hogy amennyiben az adó- vagy adójellegűdíj-csökkentés csökkenti az ismétlődő működési költségeket, a támogatás összege nem haladhatja meg a környezetbarát projekt vagy tevékenység és a kevésbé környezetbarát kontrafaktuális forgatókönyv költségeinek a különbségét.

(197)

A programok esetében a Bizottság megjegyzi, hogy a tényleges forgatókönyv a fenntartható biogáz vagy biopropán fogyasztása, a kontrafaktuális forgatókönyv pedig az egyenértékű fosszilis üzemanyag/tüzelőanyag fogyasztása.

(198)

Ebben az összefüggésben a Bizottság úgy véli, hogy az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 110. pontjával összhangban a programokra alkalmazandó releváns számszerűsítés a környezetbarát tevékenység és a kevésbé környezetbarát kontrafaktuális forgatókönyv költségeinek különbségét, azaz a biogáz (vagy biopropán) költségei és az egyenértékű fosszilis tüzelőanyag költségei közötti különbséget jelenti.

(199)

Amint azt az 1., 2. és 3. táblázat mutatja, az üzemanyagként vagy fűtőanyagként használt fenntartható biogáz költségei magasabbak, mint a földgáz költségei. A támogatás hozzájárul e többletköltségek csökkentéséhez. A Bizottság ezért úgy véli, hogy az adómentességek ösztönözni fogják a fenntartható biogáz (és biopropán (74)) használatát, és ennek következtében közvetve ösztönözni fogják az ilyen típusú megújuló üzemanyagok/tüzelőanyagok termelését is.

(200)

Ennek alapján a Bizottság úgy véli, hogy az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (26)–(28) pontjában foglalt követelmények teljesülnek.

(201)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (29) pontja kimondja, hogy a támogatás általában nem jár ösztönző hatással azokban az esetekben, amikor a projekt munkálatai a támogatás iránti kérelem benyújtása előtt már megkezdődtek. Azonban az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (31) pontja szerint bizonyos kivételes esetekben a támogatásnak még a támogatási kérelem előtt megkezdett projektek esetében is ösztönző hatása lehet. A támogatás különösen akkor tekinthető ösztönző hatásúnak, ha a támogatást objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján, a tagállam további mérlegelési jogkörének gyakorlása nélkül, automatikusan nyújtják, és ha az intézkedést azelőtt fogadták el és léptették hatályba, hogy a támogatott projekttel vagy tevékenységgel kapcsolatos munka megkezdődött volna, kivéve az adóintézkedés formájában megvalósuló módosított támogatási programok esetében, amennyiben a tevékenységre adókedvezmény formájában megvalósuló korábbi támogatási programok vonatkoztak.

(202)

A (40) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a támogatást objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján, a tagállam további mérlegelési jogkörének gyakorlása nélkül, automatikusan nyújtják. Emellett a programok adóintézkedés formájában megvalósuló, meglévő támogatási programok módosított változatai, így a tevékenységre már a korábbi programok is kiterjedtek. Ezért az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 31. pontjában foglalt követelmények teljesülnek.

(203)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a programok keretében nyújtott támogatásnak ösztönző hatása van.

(204)

Az állami támogatás nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha a támogatott tevékenység, a támogatási intézkedés vagy az ahhoz kapcsolódó feltételek a vonatkozó uniós jog megsértésével járnak. (75)

(205)

Ebben az ügyben a Bizottság különösen azt értékelte, hogy a programok ellentétesek-e az energiaágazatra vonatkozó uniós jogszabályokkal. A Bizottság megjegyzi, hogy az érintett termékek támogatását célzó programok keretében a támogatást a RED II-ben meghatározott, a fenntarthatóságra és üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kritériumoknak megfelelően nyújtják (lásd a (25) preambulumbekezdést).

(206)

Mivel az intézkedés energiatermékekre vonatkozó jövedékiadó-csökkentést és -mentességet tartalmaz, a Bizottságnak azt is értékelnie kell, hogy megfelel-e az energiaadó-irányelvnek.

(207)

Az energiaadó-irányelv 16. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy mentességet vagy kedvezményes adómértéket alkalmazzanak a bioüzemanyagokra. A 16. cikk (2) bekezdése az adómentességet vagy adócsökkentést a termék azon részére korlátozza, amely ténylegesen biomasszából származik, ami a szóban forgó program esetében fennáll (lásd a (27) preambulumbekezdést).

(208)

Az intézkedés továbbá megfelel az energiaadó-irányelv 16. cikke (3) bekezdésének is, amely kimondja, hogy a tagállamok által alkalmazott adómentességet vagy adókedvezményt a nyersanyagárak változásainak figyelembevételével kell kiigazítani, hogy el lehessen kerülni a termékek gyártásához kapcsolódó többletköltségek túlkompenzálását. A Bizottság megjegyzi, hogy Svédország évente nyomon követi az érintett termékek árát, és szükség esetén kiigazítja a támogatás mértékét annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen a túlkompenzáció kockázata (lásd a (43) preambulumbekezdést).

(209)

Ami a harmadik feleknek a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzések elszámolási módszertanára vonatkozó észrevételét illeti (lásd a (90) preambulumbekezdést), a Bizottság úgy véli, hogy az ilyen módszertani kérdések nem érintik a támogatási intézkedés tárgyát, nevezetesen magát a biogázt vagy biopropánt, és nem függnek össze a támogatási intézkedés olyan módozataival sem, amelyek elválaszthatatlanul kötődnek a támogatás tárgyához, így azokat nem lehet külön értékelni. A Bizottság ezért ezt a pontot a jelen állami támogatási határozat összefüggésében nem vizsgálja.

(210)

A fentiek fényében a Bizottság nem lát arra utaló jelet, hogy akár a programok vagy az ahhoz kapcsolódó feltételek szükségképpen az uniós jog megsértésével járnának. A Bizottság ezért megállapítja, hogy az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 33. pontjában foglalt követelmények teljesülnek.

(211)

A Bizottság megállapítja, hogy a programok teljesítik az összeegyeztethetőségi értékelés első (pozitív) feltételét, azaz azt, hogy a támogatás az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.1. szakaszában meghatározott követelményeknek megfelelően előmozdítja valamely gazdasági tevékenység fejlődését.

(212)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 89. pontja kimondja, hogy a tagállamnak meg kell határoznia az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében már bevezetett szakpolitikai intézkedéseket. A támogatás szükségességének bizonyítása érdekében az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 38. és 90. pontja kifejti, hogy a tagállamnak bizonyítania kell, hogy a projekt a támogatás nélkül nem valósulna meg, figyelembe véve a kontrafaktuális helyzetet, valamint a vonatkozó költségeket és bevételeket, beleértve az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 89. pontjában meghatározott intézkedésekhez kapcsolódó költségeket és bevételeket is. Annak biztosítása érdekében, hogy a támogatás továbbra is szükséges legyen minden támogatható kedvezményezetti kategória esetében, a tagállamoknak a három évnél hosszabb ideig tartó programok esetében legalább háromévente frissíteniük kell a vonatkozó költségek és bevételek elemzését, az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 92. pontjának megfelelően.

(213)

Svédország megerősítette, hogy a programok keretében támogatott biogázra és biopropánra nem vonatkozik kvótarendszer, keverési kötelezettség vagy más, hasonló hatású rendszer (lásd a (16) preambulumbekezdést).

(214)

Állami beavatkozás nélkül a biogázra és a biopropánra ugyanazok az adómértékek vonatkoznának, mint fosszilis megfelelőikre, a földgázra és az LPG-re. Amint azt az 1–3. táblázat mutatja, állami beavatkozás nélkül az üzemanyagként vagy fűtőanyagként használt biogáz és biopropán drágább lenne, mint fosszilis megfelelői. A Bizottság úgy véli, hogy ennélfogva a biogázt és a biopropánt nem értékesítenék a programok célját képező környezetvédelmi célok eléréséhez szükséges mértékben.

(215)

A programok meghosszabbításának időtartamára vonatkozóan Svédország megerősítette, hogy évente aktualizálni fogja költségelemzését, és éves nyomonkövetési jelentést küld a Bizottságnak, amely aktualizált költségszámításokat tartalmaz. Korábbi kötelezettségvállalásaival összhangban Svédország megerősítette, hogy túlkompenzáció esetén a támogatás mértékét úgy fogja kiigazítani, hogy a jövőben elkerülhető legyen a túlkompenzáció (lásd a (43) preambulumbekezdést).

(216)

Ennek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a támogatás szükséges.

(217)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 93. pontja kimondja, hogy a Bizottság feltételezi, hogy a támogatás megfelelő a dekarbonizációs célok eléréséhez, feltéve, hogy minden más összeegyeztethetőségi feltétel teljesül. Megállapítja továbbá, hogy tekintettel a dekarbonizációs kihívás mértékére és sürgősségére, többféle eszköz használható.

(218)

A Bizottság megjegyzi, hogy az adómentességek ösztönzik a fenntartható biogáz és biopropán fogyasztását, és ezáltal előmozdítják azok termelését.

(219)

A Bizottság úgy véli, hogy az adókedvezmény formájában nyújtott támogatás elvben megfelelő eszköz a megújuló energia fogyasztásának ösztönzésére, feltéve, hogy minden egyéb összeegyeztethetőségi feltétel teljesül.

(220)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 95. pontja szerint a más, nem támogatott tevékenységekkel versengő, meghatározott tevékenységeket célzó dekarbonizációs intézkedések várhatóan nagyobb versenytorzulásokhoz vezetnek, mint az összes versengő tevékenység előtt nyitva álló intézkedések. Ezért a tagállamoknak meg kell indokolniuk azokat az intézkedéseket, amelyek nem terjednek ki az összes, egymással versengő technológiára és projektre. A tagállamoknak továbbá rendszeresen felül kell vizsgálniuk a támogathatósági és kapcsolódó szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy a korlátozottabb támogathatóságra előírt indokok továbbra is érvényesek legyenek az egyes programok élettartama alatt, az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 97. pontjában meghatározottak szerint.

(221)

A Bizottság megjegyzi, hogy a programok nyitva állnak az olyan, nem élelmiszer-alapú biogáz és az üzemanyagként vagy fűtőanyagként használt biopropán előtt, amely megfelel a RED II fenntarthatóságra és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kritériumainak (lásd a (25) preambulumbekezdést).

(222)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a programok a jelenleg egymással versengő összes technológiára kiterjednek (lásd a (23) preambulumbekezdést).

(223)

A (24) preambulumbekezdésben említettek szerint a svéd hatóságok megerősítették, hogy rendszeresen nyomon fogják követni a piaci fejleményeket, és szükség esetén felül fogják vizsgálni a támogathatósági szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy a támogathatóság korlátozásai új technológiák vagy megközelítések kifejlesztése esetén, vagy több adat rendelkezésre állása esetén is indokoltak legyenek.

(224)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 4.1.3.3. szakaszában foglalt támogathatósági feltételek teljesülnek.

(225)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 47. pontja szerint az állami támogatás arányosnak tekinthető, ha a támogatás kedvezményezettenkénti összege a támogatott projekt vagy tevékenység elvégzéséhez szükséges minimumra korlátozódik. Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 103. pontja kimondja, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló támogatást általában versenyeztetéses ajánlattételi eljárás keretében kell nyújtani. Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 109. pontja azonban kifejti, hogy az adók vagy adójellegű díjak csökkentése formájában megvalósuló, dekarbonizációt célzó támogatási rendszerek esetében nem kötelező versenyeztetéses ajánlattételi eljárást alkalmazni. Az ilyen támogatást azonban elvileg ugyanolyan módon kell nyújtani minden olyan támogatható vállalkozás számára, amely ugyanabban a gazdasági tevékenységi ágazatban működik, és amelyek a támogatási intézkedés céljainak vagy célkitűzéseinek szempontjából azonos vagy hasonló ténybeli helyzetben vannak A bejelentő tagállamnak éves nyomonkövetési mechanizmust kell létrehoznia annak ellenőrzésére, hogy a támogatásra továbbra is szükség van-e. Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 109. pontja meghatározza, hogy az energetikai vagy kapcsolódó szolgáltatások nyújtásának alapvető költségeit tükröző adók vagy adójellegű díjak csökkentése nem tartozik az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 4.1. szakaszának hatálya alá.

(226)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 110. pontja szerint amennyiben az adó- vagy adójellegűdíj-csökkentés csökkenti az ismétlődő működési költségeket, a támogatás összege nem haladhatja meg a környezetbarát projekt vagy tevékenység és a kevésbé környezetbarát kontrafaktuális forgatókönyv költségeinek a különbségét. Amennyiben a környezetbarátabb projekt vagy tevékenység potenciális költségmegtakarítást vagy többletbevételt eredményezhet, ezeket figyelembe kell venni a támogatás arányosságának meghatározásakor.

(227)

Svédország megerősítette, hogy az általános adókedvezményként meghatározott támogatás minden olyan vállalkozás számára nyitva áll, amely megfelel a támogathatósági kritériumoknak (lásd a (40) preambulumbekezdést).

(228)

A Bizottság megjegyzi, hogy a programok nem az energia vagy a kapcsolódó szolgáltatások nyújtásának alapvető költségeit tükröző adókedvezményeket fedezik, hanem a biogáz/biopropán termelési vagy beszerzési költségeit terhelő adókra vonatkozó kedvezményeket.

(229)

Svédország kifejtette, hogy az adómentességek célja a fenntartható, nem élelmiszer-alapú biogáz és biopropán magasabb költségei, illetve a földgáz és az LPG költségei közötti különbözet kompenzálása (lásd a (42) preambulumbekezdést). A svéd hatóságok rendszeresen nyomon követik a szóban forgó programot. Svédország vállalta, hogy éves nyomonkövetési jelentéseket nyújt be a Bizottságnak, és szükség esetén kiigazítja a támogatások mértékét annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen a túlkompenzáció (lásd a (43) preambulumbekezdést). A nyomonkövetési jelentések a Svéd Energiaügynökség által az adófizetőktől – mind a belföldön előállított, mind az importált biogáz tekintetében – gyűjtött részletes információkon alapulnak (lásd a (44) preambulumbekezdést).

(230)

A (47) és (54) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a svéd hatóságok kifejtették, hogy az adókedvezmények nem haladják meg a fenntartható biogáz és a biopropán költsége és a földgáz költsége közötti különbözetet.

(231)

A Bizottság megjegyzi, hogy a számítás során valamennyi fő költséget figyelembe veszik. Ezenkívül a melléktermékek értékesítéséből származó bevételeket is figyelembe veszik a számításban. Svédország azonban jelezte, hogy Svédországban nem létezik származásigarancia-rendszer a biogázra vonatkozóan (lásd az 1., 2. és 3. táblázatot).

(232)

Végezetül az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 111. pontja kimondja, hogy a támogatási programok kialakításakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük a RED II irányelv 30. cikke szerinti tömegmérleg-rendszer dokumentációjából már kapott támogatási információkat.

(233)

Svédország megerősítette, hogy megfelel a RED II 30. cikkében foglalt követelményeknek, és hogy jelenleg dolgozik a RED II-ben említett és a RED III-ban részletesebben kidolgozott uniós adatbázis svédországi bevezetésén (lásd a (67) preambulumbekezdést). A Bizottság megjegyzi, hogy ez a rendszer nem állt rendelkezésre sem akkor, amikor Svédország megtervezte és bejelentette a programokat, sem akkor, amikor a Bizottság elvégezte ezt az értékelést, ezért nem lehetett figyelembe venni a tömegmérleg-rendszer dokumentációjából származó információkat. Mindazonáltal Svédország kifejtette, hogy ha az uniós adatbázis teljes mértékben működőképes lesz, és az abban foglalt információk teljes körűek lesznek, nem lesz szükség a programok kialakításának módosítására, mivel a biogáz- és biopropán-termelőknek külföldön nyújtott támogatást a nyomon követés során az importárakra gyakorolt hatása miatt már közvetett módon figyelembe veszik, és így a túlkompenzáció értékelésekor is figyelembe kell venni. A Bizottság ezért úgy véli, hogy az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 111. pontjában foglalt követelmények nincsenek hatással a programok értékelésére.

(234)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 4.1.3.5. szakaszában foglalt követelmények teljesülnek.

(235)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 56. pontja szerint támogatás egyidejűleg több támogatási program keretében is nyújtható, vagy ad hoc, illetve csekély összegű támogatással halmozható, feltéve, hogy a projekt vagy tevékenység támogatásának teljes összege nem eredményez túlkompenzációt, és nem lépi túl az ezen iránymutatásban megengedett maximális támogatási intenzitást. Ha a tagállam megengedi, hogy egy intézkedés keretében nyújtott támogatást halmozni lehessen más intézkedések szerinti támogatással, akkor minden intézkedésre meg kell határoznia az e pontban meghatározott feltételeknek való megfelelés biztosítására alkalmazott módszert.

(236)

Mivel a támogatáshalmozásra és az esetleges túlkompenzáció értékelésére vonatkozó pont mindkét iránymutatásban közös, a Bizottság itt az 5.3.2.2.3.3.2. szakaszban foglalt értékelésére hivatkozik.

(237)

A (177) preambulumbekezdésben foglalt következtetéséhez hasonlóan a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a programok megfelelnek az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 3.2.1.3.1. szakaszának.

(238)

A (234) és (237) preambulumbekezdésben foglalt következtetések fényében a Bizottság megállapítja, hogy a programok arányosak.

(239)

A Bizottság megjegyzi, hogy Svédország biztosítani fogja az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 58–61. pontjában meghatározott átláthatósági követelményeknek való megfelelést. A bejelentett intézkedés vonatkozó adatait közzéteszik az állami támogatások átláthatóságával foglalkozó svéd weboldalon (lásd a (68) preambulumbekezdést).

(240)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 70. pontja kifejti, hogy a Bizottság az ezen iránymutatások szerinti intézkedéseket legfeljebb 10 éves időtartamra hagyja jóvá. Az (58) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a programok kilenc évig, azaz 2022-től 2030-ig az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás hatálya alá tartoznak.

(241)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 116. pontja kifejti, hogy a támogatás nem helyezheti át csupán az egyik szektorból a másikba a kibocsátásokat, hanem az üvegházhatásúgáz-kibocsátás átfogó csökkentését is el kell érnie. Ezen túlmenően az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 127–129. pontja előírja a tagállamok számára, hogy fejtsék ki, hogyan kívánják elkerülni annak kockázatát, hogy a támogatás végül ösztönözze vagy meghosszabbítsa a fosszilis tüzelőanyagok és az energia fogyasztását.

(242)

A Bizottság megjegyzi, hogy a programok általános célja a fosszilis üzemanyagok/tüzelőanyagok fenntartható biomasszából előállított üzemanyagokkal/tüzelőanyagokkal való felváltása. A fenntartható biogáz és biopropán földgáz vagy LGP helyett történő használata összességében csökkenteni fogja az üvegházhatású gázok kibocsátását.

(243)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 121. pontja szerint a főként üzemeltetéshez kapcsolódó költségeket, nem pedig beruházást fedező támogatás csak akkor használható, ha a tagállam bizonyítja, hogy ez környezetbarátabb üzemeltetési döntéseket eredményez. Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 122. pontja kimondja, hogy ha a támogatásra elsősorban olyan rövid távú költségek fedezésére van szükség, amelyek változóak lehetnek, a tagállamoknak meg kell erősíteniük, hogy a támogatás összegének alapjául szolgáló termelési költségeket nyomon követik, és a támogatás összegét legalább évente egyszer frissítik. A támogatást úgy kell megtervezni, hogy megakadályozza a piacok hatékony működésének bármely indokolatlan torzulását, és megtartsa különösen a hatékony működési ösztönzőket és az árjelzéseket, az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 123. pontjában meghatározottak szerint.

(244)

A jelen ügyben a támogatás célja a fenntartható biogázra és a biopropánra alkalmazandó adó mértékének csökkentése annak érdekében, hogy azok a végső fogyasztók számára versenyképes alternatívát jelentsenek fosszilis tüzelőanyag-egyenértékükkel szemben (lásd a (42) preambulumbekezdést). Ezért a támogatás célja, hogy a fogyasztókat környezetbarátabb döntés meghozatalára késztesse. A svéd hatóságok megerősítették, hogy a támogatási összeg alapjául szolgáló költségeket évente nyomon követik, és szükség esetén kiigazítják a támogatás mértékét (lásd a (43) preambulumbekezdést).

(245)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 130. pontja értelmében a Bizottság elvileg úgy ítéli meg, hogy a bioüzemanyagok, a folyékony bio-energiahordozók, a biogáz és a biomassza-tüzelőanyagok azokat a plafonértékeket meghaladó állami támogatása, amelyek az érintett tagállamban a megújuló energiaforrásokból előállított energia bruttó végső fogyasztásának kiszámításakor elszámolhatók a RED II 26. cikkével összhangban, valószínűleg nem eredményez olyan pozitív hatásokat, amelyek felülmúlják az intézkedés negatív hatásait.

(246)

Amint azt a (20) preambulumbekezdés részletezi, a programok keretében az élelmiszer- és takarmánynövényeken alapuló biomasszából előállított üzemanyagok és tüzelőanyagok nem részesülnek támogatásban.

(247)

Az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 132. pontja kimondja, hogy különösen korlátozott számú kedvezményezettnek vagy már piacon lévő kedvezményezettnek juttatott egyedi támogatási intézkedések vagy rendszerek esetében a tagállamoknak be kell mutatniuk, hogy a javasolt intézkedés nem vezet a verseny például a piaci erő növekedésén keresztül megvalósuló torzulásához.

(248)

A Bizottság megjegyzi, hogy mivel a támogatást a fenntartható biogázra és biopropánra vonatkozó általános adómentesség formájában nyújtják, nem valószínű, hogy a támogatásban csupán különösen korlátozott számú kedvezményezett részesülne. A Bizottság megjegyzi, hogy 2018-ban 16 olyan vállalat nyújtott be adatokat az üzemanyagként felhasznált biogázra vonatkozó nyomonkövetési jelentésekhez, amely részesült az üzemanyag-programból (lásd a (47) preambulumbekezdést).

(249)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 4.1.4. szakaszában foglalt releváns követelmények teljesülnek.

(250)

Az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokról szóló iránymutatás 134. pontja kimondja, hogy amennyiben minden más összeegyeztethetőségi feltétel teljesül, a Bizottság jellemzően pozitívnak találja a dekarbonizációs intézkedések egyensúlyát (azaz a belső piac torzulásait a pozitív hatások ellensúlyozzák), figyelemmel az Unió energia- és éghajlat-politikai célkitűzései eléréséhez való hozzájárulásukra, amennyiben nincs nyilvánvaló jel arra, hogy nem tartják be a jelentős károkozás elkerülését célzó elve.

(251)

A Bizottság megjegyzi, hogy a programok hozzájárulnak Svédország és az EU energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseinek eléréséhez, és hogy a támogatásban részesülő, biomasszából előállított üzemanyagok/tüzelőanyagok meg fognak felelni a RED II-ben meghatározott, a fenntarthatóságra és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás megtakarítására vonatkozó kritériumoknak. A Bizottság nem talált arra utaló nyilvánvaló jelet, hogy nem tartják be a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet.

(252)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a programok pozitív hatásai felülmúlják a belső piacra gyakorolt negatív hatásokat.

(253)

A (69) preambulumbekezdésben foglaltak szerint Svédország megerősítette, hogy ahhoz, hogy a közvetlen kedvezményezettek jogosultak legyenek a támogatásra, velük szemben nem állhat fenn visszafizetési felszólítás a támogatást jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító korábbi bizottsági határozatot követően, illetve nem lehetnek nehéz helyzetben lévő vállalkozások.

(254)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a programok megfelelnek az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 14. és 15. pontjának.

(255)

A Bizottság megállapítja, hogy a támogatás előmozdítja valamely gazdasági tevékenység fejlődését, és nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Ezért a Bizottság a támogatást az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja és az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás vonatkozó rendelkezései alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinti.

(256)

A Bizottság megállapítja, hogy Svédország az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (3) bekezdését megsértve, jogellenesen hajtotta végre a szóban forgó programokat. A Bizottság azonban megállapítja, hogy az intézkedés a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján, a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás és az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás vonatkozó rendelkezéseinek fényében összeegyeztethető a belső piaccal.