–

az Oblastní nemocnice Kolín, a.s., nemocnice Středočeského kraje képviseletében M. Bohuslav és J. Procházková advokáti,

–

az Odvolací finanční ředitelství képviseletében V. Mertová,

–

a cseh kormány képviseletében L. Březinová, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Herold és J. Hradil, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335.; 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv) 173. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Oblastní nemocnice Kolín, a.s., nemocnice Středočeského kraje (a közép‑csehországi régió kolíni kórháza, részvénytársaság, Cseh Köztársaság) (a továbbiakban: Nemocnice Kolín) és az Odvolací finanční ředitelství (másodfokú adóigazgatóság, Cseh Köztársaság) (a továbbiakban: adóigazgatóság) között a hozzáadottérték‑adó (héa) levonásához való jog tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3

A héairányelv 168. cikkének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

4

Ezen irányelv 173. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

A cseh jog

5

A vyhláška č. 92/2012 Sb., o požadavcích na minimální technické a věcné vybavení zdravotnických zařízení a kontaktních pracovišť domácí péče (az egészségügyi intézmények műszaki és tárgyi eszközökkel való minimális felszereltségének és az otthoni ellátást érintő kapcsolattartás követelményeiről szóló 92/2012. sz. rendelet) alapügybre hatályos változata (a továbbiakban: 92/2012. sz. rendelet) 1. §‑ának (1) bekezdése lényegében úgy rendelkezik, hogy az egészségügyi intézmények műszaki és tárgyi eszközökkel való minimális felszereltségére (a továbbiakban: műszaki és tárgyi eszközök) vonatkozó általános követelményeket e rendelet melléklete határozza meg.

6

A 92/2012. sz. rendelet 4. melléklete „Különleges követelmények” című II. részének 2.1. pontja előírja, hogy minden felnőtt intenzív osztálynak rendelkeznie kell többek között defibrillátorral.

7

Ugyanezen rendelet mellékletei több száz olyan műszaki és tárgyi eszközt említenek, amelyekkel a különböző típusú egészségügyi intézményeknek rendelkezniük kell. Ezek közé tartoznak például a helyiségekre (rendelő, váróterem, betegek számára biztosított WC, raktárhelyiségek), e helyiségek berendezésére (szék, mosdókagyló, szekrény, székek, asztalok), a műszerekre (sztetoszkóp, nagyító), az egyszerűbb berendezésekre (tonométer, mérleg, vércukorszintmérő) és az összetettebb berendezésekre (EKG‑készülék, ultrahangkészülék, laringoszkópok, életjel‑monitorok) vonatkozó követelmények.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

8

A Nemocnice Kolín olyan kórház, amelynek fő gazdasági tevékenysége héalevonásra nem jogosító egészségügyi szolgáltatások nyújtása. Ezenkívül más, héalevonásra jogosító szolgáltatásokat is nyújt (a továbbiakban: kiegészítő szolgáltatások), így többek között a gyógyszerek hatásaira vonatkozó klinikai vizsgálatok, a betegeket kísérő személyek elszállásolása, orvosok szakmai gyakorlata, eszközök harmadik személyek számára történő fertőtlenítésére irányuló szolgáltatás, szülésfelkészítő tanfolyamok, illetve röntgen‑, ultrahang‑ és állatorvosi vizsgálatok.

9

2019. január 18‑án a Nemocnice Kolín kiegészítő adóbevallást nyújtott be 2016 decemberére vonatkozóan, amelyben 4 176 327 cseh korona (CZK) (hozzávetőleg 164 500 euró) összegű, arányosított héaösszeg levonásához való jogát gyakorolta. 2021. február 5‑én a Finanční úřad pro Středočeský kraj (a közép‑csehországi régió adóhivatala, Cseh Köztársaság) utólagos adómegállapításról szóló határozatot bocsátott ki, amelyben engedélyezte e levonás egy részét. Mindazonáltal e hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a Nemocnice Kolín nem bizonyította a 3 287 723 CZK (hozzávetőleg 129 500 euró) összegű héa levonásához való jog megalapozottságát, mivel az ezen összeggel kapcsolatban igénybe vett szolgáltatásokat elsősorban egészségügyi szolgáltatások nyújtására, azaz adólevonásra nem jogosító ügyletekre szánták és használták fel.

10

Mivel az ezen utólagos adómegállapításról szóló határozattal szemben a másodfokú adóigazgatósághoz benyújtott keresetnek csak részben adtak helyt, a Nemocnice Kolín keresetet indított a Krajský soud v Praze (prágai regionális bíróság, Cseh Köztársaság) előtt. 2022. február 25‑i ítéletével e bíróság elutasította e keresetet azzal az indokkal, hogy nem lehet általános költségnek tekinteni minden olyan műszaki és tárgyi eszköz költségét, amellyel az egészségügyi intézményeknek a működésük és valamennyi szolgáltatásuk (egészségügyi ellátás és kiegészítő szolgáltatások) nyújtása érdekében rendelkezniük kellett. E műszaki és tárgyi eszközök ugyanis nem képezik a héalevonásra jogosító termékek vagy szolgáltatások árának alkotóelemeit. Következésképpen az említett bíróság úgy ítélte meg, hogy az említett műszaki és tárgyi eszközök költségei nem vonhatók le a használatuk arányában fizetendő héából.

11

Ezt követően a Nemocnice Kolín felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben a Nejvyšší správní soudhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Cseh Köztársaság), amely a kérdést előterjesztő bíróság. Arra hivatkozik, hogy a műszaki és tárgyi eszközökkel kapcsolatos költségek általános költségeknek minősülnek. Ahhoz ugyanis, hogy kiegészítő szolgáltatásokat nyújthasson, rendelkeznie kell az egészségügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedéllyel. Márpedig a 92/2012. sz. rendeletnek megfelelően ahhoz, hogy ilyen engedéllyel rendelkezzenek, az egészségügyi intézményeknek meg kell felelniük a minimális műszaki és tárgyi eszközök követelményének. Ebből következik, hogy ezen eszközök beszerzése, javítása, felülvizsgálata és karbantartása szükséges a kiegészítő szolgáltatások nyújtásához.

12

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy azt az álláspontot, amely szerint a 92/2012. sz. rendelet által előírt kiadások általános költségek, alátámasztja az a tény, hogy nyilvánvaló, hogy e kiadások hiányában a Nemocnice Kolín nem lenne jogosult egészségügyi szolgáltatások nyújtására, és így nem nyújthatna kiegészítő szolgáltatásokat. Ugyanakkor e bíróság lényegében megállapítja, hogy a 92/2012. sz. rendelet kizárólag az egészségügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozik, nem pedig minden olyan szolgáltatásra, amelyet valamely kórház nyújthat, mint például a kutatási vagy oktatási tevékenységek. A kérdést előterjesztő bíróság tehát azt kívánja megtudni, hogy az e rendeletben megállapított, a beszerzési és értékesítési ügyletek közötti kapcsolat kellően közvetlen és azonnali‑e.

13

E körülmények között a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

14

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a héairányelv 173. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a nemzeti szabályozás által előírt, adólevonásra nem jogosító egészségügyi szolgáltatások nyújtásához, de adólevonásra jogosító szolgáltatások nyújtásához is felhasznált termékek és szolgáltatások beszerzése során felmerült költségek ezen egyetlen rendeleti szabályozási követelmény miatt olyan általános költségeknek minősülnek, amelyek arányos levonásra jogosítanak.

15

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a héairányelv 168. cikkének a) pontjában foglalt adólevonási jog a héa mechanizmusának szerves részét képezi, és főszabály szerint nem korlátozható. E jog a teljesített ügyleteket terhelő előzetesen felszámított adó teljes összege tekintetében azonnal érvényesül. Az adólevonások rendszerének ugyanis az a célja, hogy az adóalanyt teljes egészében mentesítse a valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól. A közös héarendszer valamennyi gazdasági tevékenység adóterhét illetően biztosítja a semlegességet, függetlenül azok céljától és eredményétől, feltéve, hogy e tevékenységek főszabály szerint maguk is héakötelesek. Amennyiben az adóalany – a beszerzéskor e minőségében eljárva – az eszközt vagy a szolgáltatást az adóztatott tevékenységeihez használja, jogosult az ilyen eszközre vagy az ilyen szolgáltatásra vonatkozóan fizetendő vagy megfizetett héa levonására (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 14‑i Iberdrola Inmobiliaria Real Estate Investments ítélet, C‑132/16, EU:C:2017:683, 25–27. pont; 2021. november 25‑i Amper Metal ítélet, C‑334/20, EU:C:2021:961, 23. pont).

16

A héairányelv 173. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy amennyiben az adóalany egyidejűleg használ fel termékeket és szolgáltatásokat olyan ügyletekhez, amelyek esetében adólevonási jog illeti meg, valamint olyan ügyletekhez, amelyekre vonatkozóan nincs adólevonási joga, az előzetesen felszámított héa összege kizárólag olyan mértékben vonható le, amilyen mértékben az az először említett ügyletekhez köthető, és hogy a levonási hányadot – az ezen irányelv 174. és 175. cikkében előírt módszer szerint – az adóalany által lebonyolított összes ügyletre kell meghatározni.

17

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a konkrét beszerzési ügyletnek főszabály szerint közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állnia a héa levonására jogosító értékesítési ügylettel vagy ügyletekkel ahhoz, hogy az adóalany jogosult legyen a héa levonására, és a levonás mértéke megállapítható legyen. A beszerzett termékeket és az igénybe vett szolgáltatásokat terhelő héa levonásának joga ezért azzal a feltétellel gyakorolható, hogy a beszerzés vagy az igénybevétel érdekében felmerült költségek az adólevonásra jogosító, más részére végzett adóköteles tevékenységek árának alkotóelmét képezik (2007. február 8‑i Investrand ítélet, C‑435/05, EU:C:2007:87, 23. pont; 2017. szeptember 14‑i Iberdrola Inmobiliaria Real Estate Investments ítélet, C‑132/16, EU:C:2017:683, 28. pont).

18

Az adóalany azonban akkor is jogosult az adólevonásra, ha nem áll fenn közvetlen és azonnali kapcsolat a konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító értékesítési ügylet vagy ügyletek között, amennyiben az igénybevett szolgáltatások az ezen adóalany általános költségeinek részét képezik, és mint ilyenek, az adóalany termékei vagy szolgáltatásai árának alkotóelemei. Az ilyen szolgáltatások ugyanis közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak az adóalany gazdasági tevékenységének egészével (2007. február 8‑i Investrand ítélet, C‑435/05, EU:C:2007:87, 24. pont; 2024. június 13‑i C [Bírósági vagyonfelügyelők és felszámolók] ítélet, C‑696/22, EU:C:2024:499, 87. pont).

19

Ezzel szemben, amennyiben az adóalany által beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások adómentes ügyletekhez kapcsolódnak, vagy nem tartoznak a héa hatálya alá, nem kerül sor sem az áthárított adó beszedésére, sem annak előzetes levonására (2017. szeptember 14‑i Iberdrola Inmobiliaria Real Estate Investments ítélet, C‑132/16, EU:C:2017:683, 30. pont, és a 2022. szeptember 8‑i Finanzamt R [Tagi hozzájáruláshoz kapcsolódó héalevonás] ítélet, C‑98/21, EU:C:2022:645, 48. pont).

20

A Bíróság ezenkívül pontosította, hogy az ügyletek közötti kapcsolatok fennállását azok objektív tartalmára tekintettel kell értékelni. Közelebbről, az adóhatóságok és a nemzeti bíróságok feladata, hogy figyelembe vegyék az összes olyan körülményt, amelyek között az érintett ügyleteket lebonyolítják, és csak azokat az ügyleteket kell figyelembe venniük, amelyek objektíve kapcsolódnak az adóalany adóköteles tevékenységéhez. Ebben az értelemben megállapítást nyert, hogy figyelembe lehet venni az adóalany által előzetesen beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások tényleges felhasználását és e beszerzés kizárólagos okát (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 14‑i Iberdrola Inmobiliaria Real Estate Investments ítélet, C‑132/16, EU:C:2017:683, 31. pont; a 2021. november 25‑i Amper Metal ítélet, C‑334/20, EU:C:2021:961, 34. pont; 2024. június 13‑i C [Bírósági vagyonfelügyelők és felszámolók] ítélet, C‑696/22, EU:C:2024:499, 89. pont).

21

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a 92/2012. sz. rendeletnek megfelelően a Nemocnice Kolínnak rendelkeznie kell az egészségügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedély megszerzéséhez szükséges műszaki és tárgyi eszközökkel. Ezen intézménynek meg kell felelnie az ilyen szolgáltatások nyújtásához szükséges feltételeknek is, annak érdekében, hogy héaköteles kiegészítő szolgáltatásokat nyújthasson.

22

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság többek között arra keresi a választ, hogy megállapítható‑e közvetlen és azonnali kapcsolat a termékek előzetes beszerzése és az adóalany gazdasági tevékenységének egésze között azzal az indokkal, hogy e termékek beszerzése az adóalanyt terhelő jogszabályi kötelezettségből ered.

23

Mindazonáltal a fenti megfontolásokra, valamint a főtanácsnok indítványának 20., 24. és 25. pontjára tekintettel meg kell állapítani, hogy a termékek vagy szolgáltatások beszerzésére vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállása önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy közvetlen és azonnali kapcsolat áll fenn az ilyen beszerzés és a héalevonásra jogosító értékesítési ügyletek vagy az adóalany gazdasági tevékenységének egésze között. Ezenkívül a közös héarendszer által bevezetett objektív héarendszerre tekintettel kizárólag az adóalany beszerzési és értékesítési ügyletei közötti objektív kapcsolat vagy az adóalany gazdasági tevékenységének egésze a meghatározó, máskülönben komolyan megkérdőjeleződne az uniós jog e területen történő egységes alkalmazása (lásd ebben az értelemben: 2013. február 21‑i Becker ítélet, C‑104/12, EU:C:2013:99, 32. pont).

24

Mindemellett az ilyen kötelezettség fennállása figyelembe vehető a jelen ítélet 20. pontjában említett valamennyi releváns körülmény értékelése során.

25

A kérdést előterjesztő bíróságnak tehát e körülmények összességére tekintettel kell értékelnie az egyes előzetesen beszerzett műszaki és tárgyi eszközök tekintetében, hogy azok közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak‑e a Nemocnice Kolín levonásra jogosító értékesítési ügyletével, illetve ennek hiányában a Nemocnice Kolín gazdasági tevékenységének általános költségei címén e gazdasági tevékenység egészével (lásd ebben az értelemben: 2021. november 25‑i Amper Metal ítélet, C‑334/20, EU:C:2021:961, 38. pont; 2022. szeptember 8‑i Finanzamt R [Tagi hozzájáruláshoz kapcsolódó héalevonás] ítélet, C‑98/21, EU:C:2022:645, 51. pont).

26

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a célból, hogy hasznos választ adhasson ez utóbbi kérdésére, a Bíróság a nemzeti bíróságokkal való együttműködés szellemében megadhat számára minden, általa szükségesnek ítélt iránymutatást (lásd: 1985. március 21‑i Celestri & C. ítélet, 172/84, EU:C:1985:137, 12. pont; 2008. július 1‑jei MOTOE ítélet, C‑49/07, EU:C:2008:376, 30. pont; 2024. május 30‑i Amazon Services Europe ítélet, C‑665/22, EU:C:2024:435, 40. pont).

27

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a Nemocnice Kolín egyrészt egészségügyi szolgáltatásokat nyújt. A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk szerint e szolgáltatások mindegyike héamentes. Mindemellett a Nemocnice Kolín arra hivatkozott a Bíróság előtt, hogy az említett egyes szolgáltatások, mint például a terhesség önkéntes megszakítása, héakötelesek is lehetnek. Másrészt a Nemocnice Kolín kiegészítő szolgáltatásokat nyújt, amelyek héakötelesek.

28

Először is hangsúlyozni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapügyben szóban forgó valamennyi műszaki és tárgyi eszköz tekintetében megvizsgálja, hogy ezen eszközök beszerzése közvetlen és azonnali kapcsolatban áll‑e egy vagy több értékesítési tevékenységgel. E célból a jelen ítélet 20. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően e bíróság figyelembe veheti többek között ezen eszközök tényleges használatát, valamint – amint arra a főtanácsnok az indítványának 25. pontjában rámutat – az említett eszközök rendeltetését.

29

E tekintetben meg kell jegyezni, amint azt a főtanácsnok is tette indítványának 27. pontjában, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokra tekintettel és az e bíróságra háruló értékelések sérelme nélkül úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó tárgyi és műszaki eszközök első ránézésre az egészségügyi szolgáltatások nyújtására, nem pedig a kiegészítő szolgáltatások nyújtására szolgálnak.

30

Az egészségügyi szolgáltatásokat illetően pontosítani kell, hogy bár a jelen ítélet 28. pontjában említett értékelés alapján úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban bizonyos tárgyi és műszaki eszközök rendeltetése az, hogy azokat kizárólag adómentes egészségügyi szolgáltatások nyújtásának céljára használják, az ezen eszközök beszerzésére irányuló ügyletek nem keletkeztetnek semmiféle levonási jogot, amint az a jelen ítélet 19. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik.

31

Ezzel szemben, ha ezen bizonyos tárgyi és műszaki eszközöket a héaköteles egészségügyi szolgáltatásokhoz és az ezen adó alól mentes egészségügyi szolgáltatásokhoz egyaránt használnak, a héairányelv 173. cikke (1) bekezdésének megfelelően az ezen irányelv 174. és 175. cikkében említett módszert követve meg kell határozni a levonási hányadot.

32

A Bíróság rendelkezésére álló iratokra tekintettel és a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok sérelme nélkül ez lehet a helyzet például egy olyan defibrillátor esetében, amelynek beszerzése szükséges az egészségügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedély megszerzéséhez, függetlenül attól, hogy azok adómentesek vagy héakötelesek‑e, és amelyet szükség esetén e szolgáltatások nyújtása során kell felhasználni.

33

A kiegészítő szolgáltatásokat illetően meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának 28. pontjában rámutatott – az a tény, hogy a nemzeti szabályozás nem teszi lehetővé az adóköteles beszerzési ügyletek és az áthárított héa levonására jogosító, a Nemocnice Kolín által teljesített ügyletek közötti közvetlen és azonnali kapcsolat automatikus megállapítását, nem akadálya annak, hogy az ilyen kapcsolat fennállása a fent említett elvek szerint esetről esetre megállapítható legyen.

34

Így abban az esetben, ha az alapügyben szóban forgó műszaki és tárgyi eszközök egy része a kiegészítő szolgáltatások nyújtásához is szükséges, közvetlen és azonnali kapcsolat állapítható meg a beszerzési és értékesítési ügyletek között, így a jelen ítélet 31. pontjában említett módszernek megfelelően levonási jog biztosítható számukra.

35

Egyébiránt pontosítani kell, hogy az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó egyes műszaki és tárgyi eszközöket adott esetben nem használják a jelen ítélet 27. pontjában említett szolgáltatások valamelyikének nyújtása során, nincs hatással a közvetlen és azonnali kapcsolat értékelésére.

36

Amint ugyanis arra a jelen ítélet 15. pontja emlékeztet, a héa közös rendszere valamennyi gazdasági tevékenység adóterhét illetően biztosítja a semlegességet, függetlenül azok céljától és eredményétől, feltéve, hogy az említett tevékenységek főszabály szerint maguk is héakötelesek. Ennélfogva a levonáshoz való jog a keletkezését követően még akkor is fennmarad, ha a tervezett gazdasági tevékenység nem valósult meg, tehát nem vezetett adóköteles ügyletekhez, illetve ha az adóalany a levonást lehetővé tévő termékeket vagy szolgáltatásokat akaratától független körülmények miatt nem használta fel adóköteles ügyletek keretében (2021. november 25‑i Amper Metal ítélet, C‑334/20, EU:C:2021:961, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Tehát, amint az a jelen ítélet 28. pontjában már megállapításra került, az előzetesen beszerzett eszközök felhasználása lehet a meghatározó.

37

Másodszor, csak akkor kell megvizsgálni, hogy ez a beszerzés mégis közvetlen és azonnali kapcsolatban áll‑e az adóalany teljes gazdasági tevékenységével, ha bizonyos műszaki és tárgyi eszközök beszerzése nem áll közvetlen és azonnali kapcsolatban egy vagy több konkrét értékesítési művelettel, mivel a beszerzés az adóalany általános költségeinek részét képezi. Ez lehet például az a helyzet, amikor egy nemzeti szabályozás biztonsági vagy kényelmi okokból előírja, hogy bizonyos helyiségeknek rendelkezniük kell bizonyos eszközökkel.

38

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a héairányelv 173. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti szabályozás által előírt, adólevonásra nem jogosító egészségügyi szolgáltatások nyújtásához, de adólevonásra jogosító szolgáltatások nyújtásához is felhasznált termékek és szolgáltatások beszerzése során felmerült költségek ezen egyetlen szabályozási követelmény miatt nem minősülnek arányos levonásra jogosító általános költségeknek.

A költségekről

39

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.