FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2025. május 22. ( 1 )
C‑219/25. PPU. sz. [Kamekris] ( i ) ügy
Ministère public (ügyészség, Franciaország)
kontra
KN
(a Cour d’appel de Montpellier [montpellier‑i fellebbviteli bíróság, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Harmadik állam részére szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából történő kiadatás – Valamely másik tagállam bírósága által a kiadatási kérelem tárgyában hozott határozat elismerése – Uniós polgárság – A személyek szabad mozgása – Alapjogi Charta – Kínzás vagy más embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés komoly veszélye – Hatékony jogvédelem – Tisztességes eljárás”
I. Bevezetés
|
1. |
Amikor valamely tagállam (a jelen esetben Franciaország) bírósága egy másik tagállam (a jelen esetben Görögország) állampolgárságával rendelkező uniós polgár valamely harmadik állam (a jelen esetben Grúzia) részére szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából történő kiadatásáról határoz, kötve van‑e e bíróság egy további tagállam (a jelen esetben Belgium) bíróságának ugyanazon kiadatási kérelem tárgyában hozott határozatához? A jelen ügyben ezt a kérdést kell megválaszolni. |
II. Jogi háttér
A. A nemzetközi jog
|
2. |
A kiadatásról szóló, Párizsban 1957. december 13‑án aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1994. évi XVIII. törvény, a továbbiakban: európai kiadatási egyezmény) 1. cikke a következőképpen rendelkezik: „A Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy az ebben az Egyezményben megállapított rendelkezések és feltételek szerint kiadják egymásnak azokat a személyeket, akik ellen a megkereső Fél igazságügyi hatóságai büntetőeljárást folytatnak, vagy akiknek az említett hatóságok a körözését rendelték el büntető ítélet vagy biztonsági intézkedés végrehajtása végett.” |
|
3. |
Az európai kiadatási egyezmény Franciaország tekintetében 1986. május 11‑én, Grúzia tekintetében 2001. szeptember 13‑án, Görögország tekintetében pedig 1961. augusztus 27‑én lépett hatályba. Franciaország (az egyezmény 26. cikkének (1) bekezdése alapján) fenntartotta magának a jogot arra, hogy megtagadja a kiadatást, ha a bűnösséget megállapító ítélet olyan bírósági eljárásban született, amelyben nem voltak biztosítva az alapvető eljárási garanciák és a védelemhez való jog, vagy ha a kiadatás valószínűleg különösen súlyos következményekkel járna a keresett személyre nézve. Görögország fenntartotta magának a jogot többek között arra, hogy ne adja ki saját állampolgárait. ( 2 ) |
B. Az uniós jog
1. Az EUMSZ
|
4. |
Az EUMSZ 67. cikk a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség céljait ismerteti. A 67. cikk (3) bekezdése a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek kölcsönös elismerését említi: „Az Unió a bűncselekmények, a rasszizmus és az idegengyűlölet megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel, valamint a rendőri, az igazságügyi és az egyéb, hatáskörrel rendelkező hatóságok koordinációjára és együttműködésére irányuló intézkedésekkel, továbbá a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése és – amennyiben szükséges – a büntető jogszabályok közelítése révén a biztonság magas szintjének garantálásán munkálkodik.” |
|
5. |
Az Uniónak a büntetőügyekben folytatott együttműködés területén fennálló szabályozási hatásköre az EUMSZ 82. cikk tárgyát képezi: „(1) Az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, és magában foglalja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését a (2) bekezdésben és a 83. cikkben említett területeken. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg, amelyek célja:
(2) Amilyen mértékben az a több államra kiterjedő vonatkozású büntetőügyekben a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének, valamint a rendőrségi és igazságügyi együttműködésnek a megkönnyítése érdekében szükséges, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat állapíthat meg. E szabályoknak figyelembe kell venniük a tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségeket. E szabályozási minimumok a következőkre vonatkoznak:
Az ebben a bekezdésben említett szabályozási minimumoknak az elfogadása nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy a személyek számára magasabb szintű védelmet biztosító intézkedéseket tartsanak fenn, vagy vezessenek be.” |
2. Az Európai Unió Alapjogi Chartája
|
6. |
Az Európai Unió Alapjogi Chartája 19. cikkének (2) bekezdése védelmet nyújt kiadatás esetén: „Senki sem toloncolható ki vagy utasítható ki olyan államba, vagy adható ki olyan államnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá.” |
|
7. |
A hatékony jogvédelemhez való jogot a Charta 47. cikke rögzíti: „Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez. […]” |
C. A francia jog
|
8. |
A code de procédure pénale (a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv) 696‑4. cikkének 1° pontja szerint a kiadatás nem engedélyezhető, ha a keresett személy a cselekmény időpontjában francia állampolgársággal rendelkezett. |
III. A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem
|
9. |
KN grúz és görög állampolgársággal is rendelkezik. 2011‑ben grúz bíróságok a távollétében életfogytig tartó szabadságvesztés‑büntetésre ítélték, mert 2008‑ban és 2009‑ben más bűncselekmények leplezése céljából (végül be nem fejezett) emberölésre adott megbízást, valamint szervezett bűnözés keretében lőfegyverrel és kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket követett el. |
|
10. |
2021. október 4‑én KN‑t Belgiumban ideiglenes letartóztatásba helyezték, mert a grúz hatóságok a letartóztatásra vonatkozó figyelmeztető jelzést vittek be az Interpolnál (úgynevezett „red notice”). Miután először kiadatási letartóztatásban volt, KN‑t 2021. október 29‑én bírósági felügyelet alá helyezték. |
|
11. |
2025. január 20‑án KN‑t ugyanazon figyelmeztető jelzés alapján letartóztatták Franciaországban. Erre tekintettel a grúz hatóságok Franciaországban is hivatalosan kérték kiadatását az európai kiadatási egyezmény alapján. |
|
12. |
A belga bíróságok előtti kiadatási eljárás KN franciaországi letartóztatásakor még nem zárult le, 2025. február 19‑i ítéletével azonban a Cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság, Belgium) elutasította Grúzia Belgiumhoz intézett kiadatási kérelmét. Nem biztosítható kellőképpen, hogy KN‑t Grúziában nem fenyegeti az igazságszolgáltatás nyilvánvaló megtagadásának, illetve kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód veszélye. |
|
13. |
A kérdést előterjesztő bíróságnak, a Cour d’appel de Montpellier‑nek (montpellier‑i fellebbviteli bíróság, Franciaország) most a Franciaországhoz intézett kiadatási kérelem tárgyában kell határozatot hoznia. Ezen eljárásban mind az ügyészség, mind KN a kiadatás megtagadását kéri a belga bíróság ítéletének megfelelően. |
|
14. |
A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ a Bíróságtól, hogy kötve van‑e a belga bíróság határozatához: „Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 67. cikk (3) bekezdését és az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdését az Alapjogi Charta 19. és 47. cikkével összefüggésben, hogy valamely tagállam köteles megtagadni egy európai uniós polgár harmadik állam részére történő kiadatása iránti kérelem végrehajtását, ha egy másik tagállam korábban megtagadta ugyanezen kiadatási kérelem végrehajtását azzal az indokkal, hogy az érintett személy átadása sértheti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 19. cikkében rögzített, a kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód tilalmára vonatkozó alapvető jogot és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogot?” |
|
15. |
A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül a Bíróság eljárási szabályzatának 107. cikke szerinti sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazását kérte. |
|
16. |
2025. április 3‑án a Bíróság harmadik tanácsa úgy határozott, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság alapokmányának 23a. cikke és az eljárási szabályzat 107. és azt követő cikkei szerinti sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el. KN, a Francia Köztársaság és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A 2025. május 8‑i tárgyaláson e feleken kívül a Cseh Köztársaság és Németország vett részt. |
IV. Jogi értékelés
|
17. |
Ha a Bíróságnak meg kell válaszolnia az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, a válasz véleményem szerint nyilvánvaló: sem az EUMSZ 67. cikk (3) bekezdése, sem az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdése nem kötelezi valamely tagállam bíróságát arra, hogy elismerje valamely másik tagállam bíróságának arra vonatkozó határozatát, hogy valamely harmadik tagállam állampolgára nem adható ki valamely harmadik államba szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából a Charta 19. és 47. cikke megsértésének veszélye miatt, oly módon, hogy az előbbi bíróság saját vizsgálat nélkül szintén köteles megtagadni a kiadatást. Mindazonáltal, amennyiben az uniós jog alkalmazandó, e bíróságnak a kiadatás saját vizsgálata keretében megfelelően figyelembe kell vennie a másik bíróság megtagadó határozatának alapjául szolgáló okokat. |
|
18. |
Kevésbé egyértelmű azonban, hogy az alapügyben alkalmazandó‑e egyáltalán az uniós jog és így a Charta, tehát hogy hatáskörrel rendelkezik‑e a Bíróság (erről lásd az A. pontot). A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazásának feltételei is alaposabb vizsgálatot érdemelnek (erről lásd a B. pontot). |
A. Az uniós jog és a Charta alkalmazásáról
|
19. |
Ha az Unió és valamely harmadik ország között nem áll fenn a bűnügyi kiadatásról szóló nemzetközi megállapodás, a kiadatásra vonatkozó szabályok a tagállamok hatáskörébe tartoznak. ( 3 ) Ettől függetlenül az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekben a vonatkozó nemzeti szabályok alkalmazása során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot. ( 4 ) |
|
20. |
A kérdést előterjesztő bíróság meg kívánja tudni, hogy a jelen esetben milyen kötelezettségek következnek az EUMSZ 67. cikk (3) bekezdéséből és az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdéséből. Amint azt azonban Franciaország, a Cseh Köztársaság, Németország és a Bizottság is bemutatja, e rendelkezések inkább programadó jellegűek, és különösen nem szabályozzák az uniós polgárok harmadik államok részére szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából történő kiadatását (erről lásd az 1. pontot). Az uniós jog és a Charta alkalmazása sokkal inkább a szabad mozgáshoz való jognak az érintett uniós polgár általi gyakorlásából következhet (erről lásd a 2. pontot). |
1. A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó szabályokról
|
21. |
KN véleménye szerint az EUMSZ 67. cikk (3) bekezdéséből és az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdéséből, valamint a kölcsönös bizalom elvéből az következik, hogy valamely tagállam bírósága köteles a kiadatási akadályok saját vizsgálata nélkül elismerni egy uniós polgár valamely harmadik állam részére történő kiadatásának valamely másik tagállam bírósága által az alapvető jogok megsértésének veszélyére alapozott megtagadását. |
|
22. |
Az EUMSZ 67. cikk (3) bekezdése szerint az Unió a bűncselekmények megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel, valamint a rendőri, az igazságügyi és az egyéb, hatáskörrel rendelkező hatóságok koordinációjára és együttműködésére irányuló intézkedésekkel, továbbá a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése révén a biztonság magas szintjének garantálásán munkálkodik. A biztonság garantálásának e célja a szabadság biztosítása (az EUMSZ 67. cikk (2) bekezdése) és az igazságszolgáltatáshoz való könnyített hozzáférés (az EUMSZ 67. cikk (4) bekezdése) mellett a 67. cikk (1) bekezdése értelmében vett, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget is megalapozza, amelyben tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit és jogi hagyományait. |
|
23. |
Az Unió azon feladata, hogy a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése révén a biztonság magas szintjének garantálására irányuló cél megvalósításán munkálkodjon, nem tartalmaz azonban olyan, a tagállamokra vonatkozó, közvetlenül alkalmazandó kötelezettséget, amelyet tiszteletben kellene tartani egy uniós polgár valamely harmadik államba történő kiadatása tárgyában történő határozathozatallal összefüggésben. Különösen nem következik az EUMSZ 67. cikk (3) bekezdéséből, hogy el kellene ismerni valamely másik tagállam bíróságának e kérdésben hozott határozatát. |
|
24. |
Az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdése ezzel szemben szabályozási hatásköröket biztosít az Unió számára a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén. Az a) pont szerint az Unió különösen a bírósági ítéletek és határozatok minden formájának az Unió egészén belüli kölcsönös elismerését biztosító szabályokat és eljárásokat állapíthat meg. Az Unió azonban nem fogadott el a harmadik államok részére történő kiadatásra vonatkozó bírósági határozatok elismerésére vonatkozó szabályozást, és még ha a 82. cikk (1) bekezdésének a) pontja jogalapot teremt is erre, ebből még nem következik az elismerésre vonatkozó kötelezettség. Az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdése sem tartalmaz tehát valamely másik tagállam bírósága olyan határozatának elismerésére vonatkozó kötelezettséget, amely szerint az érintett személy nem adható ki valamely harmadik állam részére. |
|
25. |
Más a helyzet egy KN által hivatkozott ítélet esetében, amely szerint valamely tagállam a menekült jogállás fennállásának ideje alatt nem adhat ki olyan személyt e személy származási államába, akinek menekült jogállását elismerte valamely másik tagállam. ( 5 ) Ez a blokkoló hatás azonban nem az EUMSZ elsődleges jogi rendelkezéseiből, hanem a menekültek védelmére vonatkozó másodlagos uniós jogi rendelkezésekből és a lojális együttműködés elvéből következik. ( 6 ) A jelen esetben viszont nem léteznek olyan hasonló másodlagos jogi rendelkezések, amelyek arra köteleznék Franciaországot, hogy kötőerőt tulajdonítson a belga bíróság határozatának. |
|
26. |
Ezen a KN által hivatkozott kölcsönös bizalom elve sem változtat. |
|
27. |
Igaz ugyan, hogy ezen elv kivételes körülményektől eltekintve mindegyik tagállamtól megköveteli, hogy úgy tekintse, hogy az összes többi tagállam tiszteletben tartja az uniós jogot, és különösen az uniós jog által elismert alapvető jogokat. ( 7 ) Következésképpen, ha valamely tagállam bírósága helyesen megállapítja, hogy kiadatás esetén fennáll a Charta szerinti alapvető jogok megsértésének veszélye, akkor más tagállamok bíróságainak az ugyanazon kiadatás tárgyában történő határozathozatal során megfelelően figyelembe kell venniük az előbbi bíróság megállapítását. ( 8 ) Ez azonban még nem jelent az előbbi bíróság határozatának elismerésére vonatkozó kötelezettséget. ( 9 ) Ehhez – még hiányzó – kifejezett szabályozásra lenne szükség. ( 10 ) |
|
28. |
A kölcsönös bizalom elve ebben a formában egyébiránt csak a Chartában foglalt alapvető jogok alkalmazandósága esetén érvényesül. A Charta 51. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint azonban a Charta rendelkezéseinek csak annyiban címzettjei a tagállamok, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. |
|
29. |
Az „uniós jog végrehajtása” Charta 51. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti fogalmának előfeltétele az érintett területek közötti közelséget, illetve az egyik terület által a másikra gyakorolt közvetett hatásokat meghaladó, valamely uniós jogi aktus és a megfelelő nemzeti intézkedés közötti bizonyos fokú kapcsolat fennállása. ( 11 ) Az uniós alapvető jogok ezért csak akkor alkalmazhatók valamely nemzeti szabályozásra, ha az érintett területre vonatkozó uniós rendelkezések kötelezettséget írtak elő a tagállamokra nézve az alapeljárásbeli helyzet tekintetében. ( 12 ) |
|
30. |
Mivel azonban sem az EUMSZ 67. cikk (3) bekezdése, sem az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdése nem keletkeztet ilyen kötelezettséget, e rendelkezések nem vezetnek a Charta vagy a kölcsönös bizalom elvének alkalmazásához sem. |
2. Az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogáról
|
31. |
Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése szerinti, az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog mindazonáltal megalapozhatja az alapügyben a Charta alkalmazását. A görög állampolgársággal rendelkező KN uniós polgárként ezzel az alapvető szabadsággal élt, amikor egy másik tagállamba, nevezetesen Görögországból Franciaországba utazott. |
|
32. |
Ezen alapvető szabadság korlátozásának fennállása nem tűnik szükségszerűnek, mivel KN‑nek a tagállamában, Görögországban, ugyanúgy számolnia kellene azzal, hogy kiadják Grúziának, mint Franciaországban. |
|
33. |
Görögország mindazonáltal az európai kiadatási egyezmény megkötésekor fenntartotta magának a jogot arra, hogy ne adja ki saját állampolgárait. KN‑nek ezért Görögországban valószínűleg nem kellene tartania a kiadatástól. |
|
34. |
A Bíróság a legtöbb olyan ügyben, amelynek tárgyát harmadik államok részére büntetőeljárás miatt történő kiadatás képezte, a szabad mozgáshoz való jog korlátozását állapította meg az érintett tagállamok állampolgáraihoz képest eltérő bánásmód miatt. ( 13 ) E tagállamok ugyanis úgy rendelkeztek, hogy saját állampolgáraikat nem adják ki, illetve nem adják át. Amint azt a Bizottság hangsúlyozza, és Franciaország kifejti, ez megfelel a francia jogi helyzetnek, és e felek így a szabad mozgáshoz való jog korlátozásából indulnak ki. |
|
35. |
Kérdéses, hogy a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása során milyen széles az egyenlő bánásmódhoz való jog védelmi köre, hogy az például a nemzeti választójogra is kiterjed‑e, amelyet nem biztosít a hátrányos megkülönböztetésnek az uniós polgárok választójogát illetően az EUMSZ 22. cikkben rögzített különleges tilalma. ( 14 ) |
|
36. |
A kiadatással kapcsolatos ügyek többségét az jellemezte, hogy a más tagállamok érintett állampolgárai be voltak illeszkedve a megkeresett államban. ( 15 ) Ilyen beilleszkedés hiányában ezért – mint a jelen esetben is – kétséges, hogy fennáll‑e egyáltalán a megkeresett állam nem kiadható állampolgáraival való összehasonlíthatóság. |
|
37. |
Az összehasonlíthatóság vizsgálata során általában figyelembe kell venni a nemzeti rendelkezések célját. ( 16 ) Az összehasonlíthatóság kizárt, ha az összehasonlítandó csoportok között objektív különbségek állnak fenn. ( 17 ) |
|
38. |
A kiadatási tilalmak tekintetében mindkét kritérium az átutazó uniós polgárok saját állampolgárokkal való összehasonlíthatósága ellen szól. |
|
39. |
Valamely tagállam állampolgársági kapcsolatának alapja az e tagállam és az állampolgárai között fennálló, szolidaritáson és lojalitáson alapuló különleges kapcsolat, valamint a jogok és kötelezettségek kölcsönössége. ( 18 ) A tagállamoknak ezért különleges védelmet kell nyújtaniuk saját állampolgáraik számára, és a kiadatási tilalom ezt a védelmet szolgálja. Az állam ugyanakkor főszabály szerint átfogó büntetőhatalommal rendelkezik saját állampolgárai felett, mégpedig a külföldön elkövetett cselekmények tekintetében is. A büntetlenség tehát könnyebben elkerülhető a saját állampolgárok esetében. Következésképpen, bár a tagállamok adott esetben nem kötelesek saját polgáraikkal szemben külföldön elkövetett bűncselekmények miatt büntetőeljárást folytatni, mérlegelik az ilyen büntetőeljárás célszerűségét. Így elkerülhetik a büntetlenséget, és egyúttal megvédhetik saját polgáraikat a harmadik államokban folytatott büntetőeljárás aránytalan következményeitől. ( 19 ) |
|
40. |
A letelepedett, beilleszkedett uniós polgárok elvárhatják, hogy az érintett tagállam állampolgáraihoz hasonló bánásmódban részesüljenek. Azon állam vonatkozásában, amelyben letelepedtek, bizonyos – de nem minden – tekintetben mindenképpen összehasonlíthatók az állampolgárokkal. Így a választójog tekintetében vannak még kivételek, ( 20 ) és az adójogban (e tekintetben az állampolgárságot az illetőség „helyettesíti”) szintén a munkaviszonyból származó jövedelem nagyságától függ, hogy a lakóhely szerinti állam helyett a munkavégzés helye szerinti államnak kell‑e a belföldi illetőségűek számára biztosítottakhoz hasonló kiváltságokat biztosítania. ( 21 ) |
|
41. |
A jelen esetben azonban más a kérdés. A jelen esetben az a kérdés merül fel, hogy a tranzitállamban tartózkodó minden uniós polgár összehasonlítható‑e egy harmadik állam elfogatóparancsának végrehajtása szempontjából a tranzitállamban illetőséggel rendelkező polgárokkal. Az uniós polgárság tekintetében e kérdésre igenlő válasz adható. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti állampolgárságot egyre inkább háttérbe szorítja az uniós polgárság. ( 22 ) |
|
42. |
Valamely tagállam büntetőhatalma tekintetében azonban a fenti kérdésre nemleges választ kell adni. Az átutazó uniós polgárt nem fűzi összehasonlítható, szolidaritáson és lojalitáson alapuló különleges kapcsolat a tranzitállamhoz. Utóbbiak esetében gyakran sokkal inkább még az is kétséges, hogy a tranzitállam rendelkezik‑e büntetőhatalommal a harmadik államokban elkövetett bűncselekmények tekintetében, mire tekintettel az elfogatóparancs végrehajtásának mellőzése növeli a keresett személy büntetlenségének esélyét. |
|
43. |
Ezért azt javaslom a Bíróságnak, hogy – akárcsak a szociális jog területén ( 23 ) – tegyen különbséget e tekintetben a tagállamban beilleszkedett uniós polgárok és a csupán átutazó uniós polgárok között. Mivel a jelen esetben egy átutazó uniós polgárról van szó, véleményem szerint e helyzet nem tartozik az uniós jog hatálya alá. Valamely harmadik állam elfogatóparancsának végrehajtása tehát nem tartozik az uniós jog végrehajtásának körébe. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben az alapvető szabadságok nem arra szolgálnak, hogy az államok mentesüljenek a polgáraikkal szemben a bűncselekmény elkövetéséért elítélt személyek büntetésének hatékony végrehajtását illetően fennálló felelősségük alól, és ezáltal nőjön e személyek büntetlenségre való esélye. Az alapvető szabadságoknak szintén nem célja a tagállamnak a valamely harmadik állammal szemben fennálló felelősség (nemzetközi jogi kötelezettség, amely kölcsönösen biztosítja, hogy az elítélt állampolgárok ne vonhassák ki magukat büntetésük alól a másik szerződő államba történő szökés révén) alóli mentesítése. A nemzeti jog és annak alapjogi garanciái, valamint az EJEE (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény) alapján kell tehát választ adni arra a kérdésre, hogy az érintett személy kiadható‑e valamely harmadik állam részére. |
|
44. |
Arra az esetre, ha a Bíróság ennek ellenére azt állapítja meg, hogy fennáll az alapvető szabadságok korlátozása, másodlagosan megvizsgálom e korlátozás igazolhatóságát. |
|
45. |
A büntetlenség elkerülése az igazolás szintjén vizsgálható a saját állampolgárok és más tagállamok állampolgárai közötti alapvető egyenlőség esetén. ( 24 ) Amint azt a Bizottság a tárgyaláson hangsúlyozta, e célban a bűncselekmények áldozatai alapvető jogainak védelme is kifejezésre jut. ( 25 ) Az ítélkezési gyakorlat mindazonáltal megköveteli egy uniós polgár valamely harmadik állam részére történő kiadatása során az elkövetők alapvető jogainak megfelelő figyelembevételét. ( 26 ) |
3. Az alapvető jogok megsértésének veszélyéről
|
46. |
A Charta 19. cikkének (2) bekezdése kifejezetten a kiadatásra vonatkozik. E rendelkezés szerint ugyanis senki sem toloncolható ki vagy utasítható ki olyan államba, vagy adható ki olyan államnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá. |
|
47. |
Ebből következik, hogy amennyiben arról tanúskodó elemek állnak a megkeresett tagállam illetékes hatósága rendelkezésére, hogy fennáll annak tényleges veszélye, hogy a megkereső harmadik államban a személyeket embertelen vagy megalázó bánásmódnak teszik ki, e hatóság köteles figyelembe venni e veszély fennállását, amikor valamely személynek ez utóbbi állam részére való kiadatásáról kell határoznia. ( 27 ) |
|
48. |
Ehhez nem elegendő, ha e tagállam csupán a megkereső harmadik állam nyilatkozatait veszi figyelembe, vagy azt, hogy ez az állam olyan nemzetközi egyezményeket ratifikált, amelyek főszabály szerint biztosítják az alapvető jogok tiszteletben tartását. A megkeresett tagállam illetékes hatóságának sokkal inkább objektív, megbízható, pontos és kellően aktuális információkat kell alapul vennie, amely adatok származhatnak többek között nemzetközi bírósági határozatokból, így az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítéleteiből, a kibocsátó tagállam bírósági határozataiból, valamint az Európa Tanács szervezetei által elfogadott vagy az Egyesült Nemzetek rendszeréből eredő határozatokból, jelentésekből és más dokumentumokból. ( 28 ) A fogva tartási körülmények tekintetében az Európa Tanács elmúlt évekből származó dokumentumai szerint úgy tűnik, hogy lenne mit javítani, de súlyos, szisztematikus jogsértések nem történtek. ( 29 ) |
|
49. |
Más tagállamoknak az érintett harmadik állam ugyanazon vagy hasonló kiadatási kérelme tárgyában hozott olyan határozatai, amelyek az alapvető jogok megsértésének veszélyére vonatkozó megállapításokat tartalmaznak – a jelen esetben a Cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság) 2025. február 19‑i ítélete –, szintén ezen információk közé tartoznak. ( 30 ) Ez már a kölcsönös bizalom elvéből is következik. ( 31 ) |
|
50. |
Az EJEB szerint mindazonáltal az embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyének bizonyítása az érintett személyt terheli. ( 32 ) A Charta 19. cikkének (2) bekezdésével nem ellentétes tehát a kiadatás, ha az embertelen vagy megalázó bánásmód veszélye a rendelkezésre álló információk alapján nem zárható ugyan ki, de nem is állapítható meg. |
|
51. |
A Charta 47. cikkének második bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való alapvető jog megsértésének a Cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság) 2025. február 19‑i ítéletében szintén hivatkozott veszélyére főszabály szerint hasonló megfontolások érvényesek. ( 33 ) |
|
52. |
A kérdést előterjesztő bíróságnak ezért meg kell vizsgálnia, hogy a rendelkezésére álló információk megalapozzák‑e az említett alapvető jogok megsértésének veszélyét, különösen a fogvatartási körülmények tekintetében és/vagy a terhelt távollétében történő elítélése ( 34 ) miatt. |
|
53. |
Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy KN álláspontjával ellentétben semmi nem utal a Charta 50. cikke, illetve az SMVE 54. cikke szerinti kétszeres büntetés tilalmának megsértésére. A Cour d’appel de Bruxelles‑nek (brüsszeli fellebbviteli bíróság) a Grúziának történő kiadatást megtagadó 2025. február 19‑i ítélete ugyanis nem minősül olyan bűnösséget megállapító ítéletnek, amely miatt fennállhatna ez a tilalom. ( 35 ) |
B. A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásról
|
54. |
A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság eljárási szabályzatának 107. cikke szerinti sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazását kérte. |
|
55. |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem többek között az EUM‑Szerződés harmadik részének „A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség” című V. címében található EUMSZ 67. cikk (3) bekezdésére és EUMSZ 82. cikk (1) bekezdésére vonatkozik, ami az eljárási szabályzat 107. cikkének (1) bekezdése szerint a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazhatóságának feltétele. |
|
56. |
Amint azt az imént kifejtettem, e rendelkezések végeredményben nem bírnak közvetlen jelentőséggel az alapügy eldöntése szempontjából. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem éppen e kérdés tisztázására irányul. |
|
57. |
Következésképpen alkalmazható a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás. |
|
58. |
Kérelmének alátámasztása érdekében a kérdést előterjesztő bíróság különösen arra hivatkozott, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolása sürgős, mert KN csak a Grúziának történő kiadatására irányuló eljárás miatt van fogva tartásban. |
|
59. |
Ha a Bíróság nem az általam javasolt választ adja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre, hanem azt, hogy a belga bíróság határozatát el kell ismerni, akkor megszűnik ez a fogvatartási ok. |
|
60. |
Nem zárható ugyan ki, hogy a francia bíróságok ezt követően nem szüntetik meg KN fogva tartását a grúz ítélet Franciaországban történő végrehajtása ( 36 ) vagy büntetőeljárásnak a Grúziában elbírált cselekmények miatt történő lefolytatása érdekében. Az ilyen új büntetőeljárás nem ütközne sem a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (kihirdette: az 1976. évi 8. tvr.) 14. cikkének (7) bekezdése szerinti kétszeres büntetés tilalmába, mivel az nem vonatkozik a különböző államok által lefolytatott büntetőeljárásokra, ( 37 ) sem a megfelelő uniós jogi tilalmakba, mert azok nem alkalmazandók harmadik államok tekintetében. |
|
61. |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben azonban semmi nem utal arra, hogy Franciaországban ily módon történő eljárást fontolgatnának, vagy hogy Belgium illetékes hatóságai ilyen lépéseket tettek volna. Ellenkezőleg, Franciaország a tárgyaláson kijelentette, hogy KN‑t szabadon bocsátják, ha a kiadatás nem hajtható végre. |
|
62. |
Egyébiránt az előzetes döntéshozatali kérelemre a jelen indítványban adni javasolt válasz is befolyásolhatja a fogva tartás időtartamát. E válasz ugyanis végső soron ahhoz vezet, hogy a francia bíróságnak saját felelősségi körében meg kell vizsgálnia, hogy az alapvető jogok megsértésének jelentős kockázatával jár‑e a Grúziának történő kiadatás. Ha KN e vizsgálat ideje alatt továbbra is fogva tartásban marad, célszerű, hogy a francia bíróság a lehető leghamarabb megkezdje ezt a vizsgálatot. |
|
63. |
KN fogva tartásban maradása ezért attól függ, hogy a Bíróság mikor válaszol az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre. |
|
64. |
A Bíróság következésképpen helyesen alkalmazza a jelen ügyben a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárást. |
V. Végkövetkeztetés
|
65. |
Azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre a következőképpen válaszoljon: Sem az EUMSZ 67. cikk (3) bekezdése, sem az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdése, sem pedig az uniós polgároknak az EUMSZ 21. és EUMSZ 18. cikk szerinti szabad mozgáshoz való joga nem vezet ahhoz, hogy az uniós jogot alkalmazni kell valamely másik tagállam állampolgárának valamely harmadik állam részére történő kiadatása iránti kérelemre, ha e személy a letartóztatásakor csak átutazóban tartózkodott a megkeresett tagállamban. |
( 1 ) Eredeti nyelv: német.
( i ) A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.
( 2 ) https://www.coe.int/en/web/conventions.
( 3 ) 2016. szeptember 6‑iPetruhhin ítélet (C‑182/15, EU:C:2016:630, 26. pont).
( 4 ) 2016. szeptember 6‑iPetruhhin ítélet (C‑182/15, EU:C:2016:630, 26. és 27. pont); 2024. június 18‑iGeneralstaatsanwaltschaft Hamm (Menekült Törökország részére történő kiadatása iránti kérelem) ítélet (C‑352/22, EU:C:2024:521, 38. pont).
( 5 ) 2024. június 18‑i Generalstaatsanwaltschaft Hamm (Menekült Törökország részére történő kiadatása iránti kérelem) ítélet (C‑352/22, EU:C:2024:521, 71. pont).
( 6 ) 2024. június 18‑i Generalstaatsanwaltschaft Hamm (Menekült Törökország részére történő kiadatása iránti kérelem) ítélet (C‑352/22, EU:C:2024:521, 64–70. pont).
( 7 ) 2014. december 18‑i2/13 (Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása) vélemény (EU:C:2014:2454, 191. pont); 2024. július 29‑iBreian ítélet (C‑318/24 PPU, EU:C:2024:658, 46. pont).
( 8 ) 2024. július 29‑i Breian ítélet (C‑318/24 PPU, EU:C:2024:658, 46. pont). Lásd még: 2023. szeptember 14‑iSofiyska gradska prokuratura (Több, egymást követő elfogatóparancs) ítélet (C‑71/21, EU:C:2023:668, 55. pont).
( 9 ) Ebben az értelemben: 2024. július 29‑iBreian ítélet (C‑318/24 PPU, EU:C:2024:658, 43. pont).
( 10 ) A menekült jogállás meghatározásával kapcsolatban lásd: 2024. június 18‑iBundesrepublik Deutschland (A menekült jogállást elismerő határozat hatása) ítélet (C‑753/22, EU:C:2024:524, 68. pont); 2024. június 18‑iGeneralstaatsanwaltschaft Hamm (Menekült Törökország részére történő kiadatása iránti kérelem) ítélet (C‑352/22, EU:C:2024:521, 43. pont).
( 11 ) 2014. március 6‑iSiragusa ítélet (C‑206/13, EU:C:2014:126, 24. pont); 2014. július 10‑iJulián Hernández és társai ítélet (C‑198/13, EU:C:2014:2055, 34. pont); 2024. november 28‑iPT (Az ügyész és a bűncselekmény elkövetője között megkötött egyezség) ítélet (C‑432/22, EU:C:2024:987, 35. pont).
( 12 ) 2014. március 6‑iSiragusa ítélet (C‑206/13, EU:C:2014:126, 26. pont); 2014. július 10‑iJulián Hernández és társai ítélet (C‑198/13, EU:C:2014:2055, 35. pont); 2024. november 28‑iPT (Az ügyész és a bűncselekmény elkövetője között megkötött egyezség) ítélet (C‑432/22, EU:C:2024:987, 36. pont).
( 13 ) 2016. szeptember 6‑iPetruhhin ítélet (C‑182/15, EU:C:2016:630, 33. pont); 2018. április 10‑iPisciotti ítélet (C‑191/16, EU:C:2018:222, 45. pont); 2018. november 13‑iRaugevicius ítélet (C‑247/17, EU:C:2018:898, 27. pont); 2020. december 17‑iGeneralstaatsanwaltschaft Berlin (Ukrajnába történő kiadatás) ítélet (C‑398/19, EU:C:2020:1032, 30. pont); 2022. december 22‑iGeneralstaatsanwaltschaft München (Bosznia‑Hercegovinába történő kiadatás) ítélet (C‑237/21, EU:C:2022:1017, 34. pont).
( 14 ) 2024. november 19‑i Bizottság kontra Lengyelország (Passzív választójog és politikai pártban való tagság) ítélet (C‑814/21, EU:C:2024:963, 154. pont); 2024. november 19‑i Bizottság kontra Cseh Köztársaság (Passzív választójog és politikai pártban való tagság) ítélet (C‑808/21, EU:C:2024:962, 155. pont).
( 15 ) 2018. november 13‑iRaugevicius ítélet (C‑247/17, EU:C:2018:898, 19. pont); 2020. december 17‑iGeneralstaatsanwaltschaft Berlin (Ukrajnába történő kiadatás) ítélet (C‑398/19, EU:C:2020:1032, 10. és 16. pont); 2022. december 22‑iGeneralstaatsanwaltschaft München (Bosznia‑Hercegovinába történő kiadatás) ítélet (C‑237/21, EU:C:2022:1017, 13. pont). Másként, mellékes jelleggel: 2018. április 10‑iPisciotti ítélet (C‑191/16, EU:C:2018:222, 34. pont).
( 16 ) 2014. április 1‑jei Felixstowe Dock and Railway Company és társai ítélet (C‑80/12, EU:C:2014:200, 25. pont).
( 17 ) 2007. március 22‑iTalotta ítélet (C‑383/05, EU:C:2007:181, 19. pont).
( 18 ) 1980. december 17‑iBizottság kontra Belgium ítélet (149/79, EU:C:1980:297, 10. pont); 2010. március 2‑iRottmann ítélet (C‑135/08, EU:C:2010:104, 51. pont); 2025. április 29‑iBizottság kontra Málta (Állampolgárság befektetőknek) ítélet (C‑181/23, EU:C:2025:283, 96. pont).
( 19 ) Lásd: 2016. szeptember 6‑iPetruhhin ítélet (C‑182/15, EU:C:2016:630, 48. és 49. pont); 2020. december 17‑iGeneralstaatsanwaltschaft Berlin (Ukrajnába történő kiadatás) ítélet (C‑398/19, EU:C:2020:1032, 52. pont).
( 20 ) Így az EUMSZ 22. cikkel kapcsolatban: 2024. november 19‑iBizottság kontra Lengyelország (Passzív választójog és politikai pártban való tagság) ítélet (C‑814/21, EU:C:2024:963, 154. pont); 2024. november 19‑iBizottság kontra Cseh Köztársaság (Passzív választójog és politikai pártban való tagság) ítélet (C‑808/21, EU:C:2024:962, 155. pont).
( 21 ) 1995. február 14‑iSchumacker ítélet (C‑279/93, EU:C:1995:31, 35. és 36. pont).
( 22 ) Legutóbb: 2025. április 29‑iBizottság kontra Málta (Állampolgárság befektetőknek) ítélet (C‑181/23, EU:C:2025:283, 100. és 101. pont).
( 23 ) 2014. november 11‑iDano ítélet (C‑333/13, EU:C:2014:2358, 77. és azt követő pontok).
( 24 ) 2016. szeptember 6‑iPetruhhin ítélet (C‑182/15, EU:C:2016:630, 37. és 38. pont); 2018. november 13‑iRaugevicius ítélet (C‑247/17, EU:C:2018:898, 32. pont); 2020. április 2‑iRuska Federacija ítélet (C‑897/19 PPU, EU:C:2020:262, 60. pont).
( 25 ) Az EJEE 2. cikke szerinti élethez való joggal kapcsolatban: EJEB, 2019. január 29., Güzelyurtlu és társai kontra Ciprus és Törökország ítélet (CE:ECHR:2019:0129JUD003692507, 231–236. §); 2019. július 9., Romeo Castaño kontra Belgium ítélet (CE:ECHR:2019:0709JUD000835117, 81. §).
( 26 ) 2016. szeptember 6‑iPetruhhin ítélet (C‑182/15, EU:C:2016:630, 53–59. pont); 2022. december 22‑iGeneralstaatsanwaltschaft München (Bosznia‑Hercegovinába történő kiadatás) ítélet (C‑237/21, EU:C:2022:1017, 55. pont); EJEB, 1989. július 7., Soering kontra Egyesült Királyság ítélet (CE:ECHR:1989:0707JUD001403888, 88. §); 2021. március 25., Bivolaru és Moldovan kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2021:0325JUD004032416, 107. §).
( 27 ) 2016. szeptember 6‑iPetruhhin ítélet (C‑182/15, EU:C:2016:630, 58. pont); 2020. április 2‑iRuska Federacija ítélet (C‑897/19 PPU, EU:C:2020:262, 64. pont); 2017. szeptember 6‑iPeter Schotthöfer & Florian Steiner végzés (C‑473/15, EU:C:2017:633, 24. pont). Lásd még: EJEB, 1989. július 7., Soering kontra Egyesült Királyság ítélet (CE:ECHR:1989:0707JUD001403888, 88. §); 2005. július 26., N. kontra Finnország ítélet (CE:ECHR:2003:0923DEC003888502, 158. §); 2014. szeptember 4., Trabelsi kontra Belgium ítélet (CE:ECHR:2014:0904JUD000014010, 116. §); 2021. március 25., Bivolaru és Moldovan kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2021:0325JUD004032416, 107. §).
( 28 ) 2016. szeptember 6‑iPetruhhin ítélet (C‑182/15, EU:C:2016:630, 57. és 59. pont); 2020. április 2‑iRuska Federacija ítélet (C‑897/19 PPU, EU:C:2020:262, 65. pont); 2024. június 18‑iGeneralstaatsanwaltschaft Hamm (Menekült Törökország részére történő kiadatása iránti kérelem) ítélet (C‑352/22, EU:C:2024:521, 63. pont).
( 29 ) Lásd: Council of Europe Action Plan for Georgia 2024–2027 (CM(2023)168, 31. o.) és Report to the Georgian Government on the visit to Georgia carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 10 to 21 September 2018 (CPT/Inf (2019) 16, 44–48. sz.).
( 30 ) Ebben az értelemben: 2024. június 18‑iBundesrepublik Deutschland (A menekült jogállást elismerő határozat hatása) ítélet (C‑753/22, EU:C:2024:524, 77. és 78. pont); 2024. július 29‑iBreian ítélet (C‑318/24 PPU, EU:C:2024:658, 46. pont).
( 31 ) Lásd a fenti 27. pontot.
( 32 ) EJEB, 2008. február 28., Saadi kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2008:0228JUD003720106, 129. §); 2016. augusztus 23., J.K. és társai kontra Svédország ítélet (CE:ECHR:2016:0823JUD005916612, 91. §); 2021. március 25., Bivolaru és Moldovan kontra Franciaország ítélet (CE:ECHR:2021:0325JUD004032416, 109. §).
( 33 ) Ebben az értelemben: 2023. január 31‑iPuig Gordi és társai ítélet (C‑158/21, EU:C:2023:57, 97. pont); 2024. július 29‑iBreian ítélet (C‑318/24 PPU, EU:C:2024:658, 38. pont).
( 34 ) Lásd: 2013. február 26‑iMelloni ítélet (C‑399/11, EU:C:2013:107, 49. pont).
( 35 ) 2023. szeptember 14‑i Sofiyska gradska prokuratura (Több, egymást követő elfogatóparancs) ítélet (C‑71/21, EU:C:2023:668, 52. pont).
( 36 ) Lásd: 2018. november 13‑iRaugevicius ítélet (C‑247/17, EU:C:2018:898, 39. pont).
( 37 ) Az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának közleményei, 692/1996. sz., A.R.J. kontra Ausztrália, 6.4. pont, és 204/1986. sz., A.P. kontra Olaszország, 7.3. pont. Az EJEE hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikke esetében ez már a rendelkezés szövegéből következik.
.