<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C‑206/16</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62016CC0206</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:212">EU:C:2017:212</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>14</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>14</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>WAHL FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C 206/16. SZ. ÜGY</P><P>MARCO TRONCHETTI PROVERA ÉS TÁRSAI</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Nils Wahl</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20170315">2017. március 15.</DATE><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑206/16. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Marco Tronchetti Provera SpA és társai</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">kontra</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Commissione Nazionale per le Società e la Borsa (Consob)</HT></P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Consiglio di Stato [államtanács, Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Társasági jog</KEYWORD><KEYWORD>2004/25/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>A kisebbségi részvényesek érdekeinek védelme nyilvános vételi ajánlatok esetén</KEYWORD><KEYWORD>Az 5. cikk (4) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>A <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="00AB" ID="QE0001"/> fogalma</KEYWORD><KEYWORD>A felügyeleti hatóságot a nyilvános vételi ajánlatban szereplő ár módosítására feljogosító nemzeti szabályok</KEYWORD><KEYWORD>Összejátszás az ajánlattevő vagy a vele összehangoltan eljáró személyek és egy vagy több eladó között</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2004/25/EK irányelv 5. cikke (4) bekezdésének helyes értelmezésére vonatkozik.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusoknak az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, az 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról (Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz történő hozzáigazítás – Második rész) szóló, <DATE ISO="20090311">2009. március 11‑i</DATE> 219/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="087" PAGE.FIRST="109" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 87., 109. o.</REF.DOC.OJ>) módosított, a nyilvános vételi ajánlatról szóló, <DATE ISO="20040421">2004. április 21‑i</DATE> 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="142" PAGE.FIRST="12" DATE.PUB="2004">HL 2004. L 142., 12. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 20. o.).</P></NOTE> Ez a rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az értékpapírpiac területén feljogosítsák a nemzeti felügyeleti hatóságaikat (a továbbiakban: nemzeti felügyeleti hatóság), hogy a hivatkozott irányelvvel összhangban megtett kötelező nyilvános vételi ajánlatban szereplő árat módosítsák. Ez az irányelv azonban előírja, hogy az ilyen intézkedéseket <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> módon hozzák meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az alapeljárásban a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) szerint kétséges, hogy a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>tisztán meghatározott‑e<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> annak kilátásba helyezése, hogy a hivatkozott irányelvet átültető azon olasz jogszabályt az alapeljárás körülményeire alkalmazzák, amely felhatalmazza a Commissione Nazionale per le Società e la Borsát (nemzeti tőzsde‑ és értékpapír‑felügyeleti bizottság; a továbbiakban: Consob) – az olasz nemzeti felügyeleti hatóságot –, hogy összejátszás esetén megemelje a kötelező nyilvános vételi ajánlatban szereplő árat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az alapeljárás sajátossága abban mutatkozik meg, hogy az ajánlatban szereplő árat nem a nyilvános vételi ajánlatot előidéző, hanem egy másik jogügylet miatt módosították. Továbbá nem bizonyított, hogy a hivatkozott másik jogügyletben részt vevő valamennyi fél össze kívánt játszani vagy tudomással bírt az abban rejlő kockázatról. Ez az ügy ezért lehetőséget teremt a Bíróságnak arra, hogy tisztázza a tagállamok azon hatáskörének korlátait, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságaik részére engedélyezzék a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében meghatározott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabálytól<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> (a továbbiakban: megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabály) történő eltérést.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="2"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>Ahogyan azt a későbbiekben kifejtem, a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése főszabály szerint lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy feljogosítsák a nemzeti felügyeleti hatóságaikat a kötelező nyilvános vételi ajánlatban szereplő ár módosítására az előző pontban említett összejátszás esetén. Ugyanakkor a hivatkozott rendelkezés kizárja az ilyen szabály olyan körülményekre történő alkalmazását, amelyeket a nemzeti szabályozás – ha a fenti irányelvet nem kellett volna alkalmazni – egyébként nem minősített volna összejátszásnak.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 2004/25 irányelv</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A 2004/25 irányelvben szabályozott nyilvános ajánlattételi eljárás az irányelv <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>Hatály<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> című 1. cikkében foglaltakkal összhangban <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>a tagállamok joga által szabályozott társaságok értékpapírjainak nyilvános vételi ajánlataira [vonatkozik], amennyiben értékpapírjaik egy részének vagy egészének egy vagy több tagállamban a […] szabályozott piacra való bevezetése megtörtént<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/>. Az irányelv <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>Fogalommeghatározások<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> című 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt meghatározás szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>nyilvános vételi ajánlat<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> (vagy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>ajánlat<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/>) <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>olyan, egy társaság értékpapírjainak birtokosai számára az összes értékpapír vagy azok egy részének megszerzésére akár kötelezően akár önkéntesen tett (nem a céltársaságtól származó) nyilvános vételi ajánlat, amelynek eredménye vagy célja a céltársaság irányításának a nemzeti joggal összhangban történő megszerzése<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 2004/25 irányelv <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>Általános elvek<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> című 3. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="003.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az ezen irányelv végrehajtásának céljából a tagállamok biztosítják, hogy betartják a következő alapelveket:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a céltársaság értékpapírjainak ugyanazon kategóriába tartozó valamennyi birtokosa számára biztosítani kell az egyenlő elbánást; továbbá ha egy személy megszerzi egy társaság irányítását, védeni kell az értékpapírok többi birtokosát;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a céltársaság értékpapírjainak birtokosai számára elegendő időt és információt kell biztosítani ahhoz, hogy megfelelően megalapozott döntést tudjanak hozni az ajánlatról; […]</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>a céltársaság, az ajánlattevő társaság vagy bármely, az ajánlattal érintett társaság értékpapírjai tekintetében tilos hamis piacot létrehozni oly módon, hogy az értékpapírok árának emelkedése vagy csökkenése mesterségessé váljon, és a piac szokásos működése torzuljon;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="003.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az (1) bekezdésben megállapított elvek betartásának biztosítása érekében a tagállamok</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>biztosítják, hogy az ezen irányelvben meghatározott minimumkövetelményeket betartják;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az ajánlatok szabályozására további, az ezen irányelv feltételeinél és rendelkezéseinél szigorúbb feltételeket és rendelkezéseket állapíthatnak meg.<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>A 2004/25 irányelv <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>A felügyeleti hatóság és az alkalmazandó jog<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> című 4. cikkének (2) bekezdése jelöli ki a nyilvános vételi ajánlat felügyeletére illetékes nemzeti felügyeleti hatóságot. Közelebbről e bekezdés a) pontja kimondja, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>[a]z ajánlat felügyeletére illetékes hatóság azon tagállam hatósága, ahol a céltársaság létesítő okirat szerinti székhelye található, ha e társaság értékpapírjainak bevezetése a tagállam szabályozott piacán megtörtént<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A 2004/25 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>A felügyeleti hatóságokat felruházzák feladataik gyakorlásához szükséges valamennyi hatáskörrel – beleértve az ajánlat felei által az ezen irányelv végrehajtásához elfogadott és bevezetett szabályok betartásának ellenőrzésére irányuló feladatukat –.</P><P>Feltéve, hogy betartják a 3. cikk (1) bekezdésében megállapított általános elveket, a tagállamok az ezen irányelv végrehajtásához elfogadott és bevezetett szabályaikban előírhatnak a szabályoktól való eltéréseket:</P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>i.</NO.P><TXT>a nemzeti szinten meghatározott körülmények figyelembevétele céljából ilyen eltéréseknek a nemzeti szabályaikba történő bevezetésével</TXT><P>és/vagy</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>ii.</NO.P><TXT>felügyeleti hatóságaik részére annak engedélyezésével, hogy saját hatáskörükben eltérjenek e nemzeti szabályoktól, az i. pontban említett körülmények vagy más egyedi körülmények figyelembevétele céljából, ez utóbbi esetben indokolt döntést kell megkövetelni.<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A 2004/25 irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>A kisebbségi részvényesek védelme, a kötelező ajánlat és a méltányos ár<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> című 5. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="005.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Amennyiben egy természetes vagy jogi személy saját szerzése, vagy a vele összehangoltan eljáró személyek szerzése következtében [valamely] társaság értékpapírjaival rendelkezik, amely – a korábban szerzett értékpapírjaival vagy a vele összehangoltan eljáró személyek értékpapírjaival együtt – közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok meghatározott százalékát biztosítja e társaságban, amely lehetővé teszi számára a társaság irányítását, a tagállamok biztosítják, hogy e személy e társaság kisebbségi részvényeseinek védelme érdekében ajánlattételre kötelezett. Az ilyen ajánlatot a (4) bekezdésben meghatározott méltányos áron a lehető legkorábban az ezen értékpapírok valamennyi birtokosa részére az összes részesedésükre vonatkozóan teszik meg.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="005.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Méltányos árnak az ajánlattevő vagy a vele összehangoltan eljáró személyek által ugyanazon értékpapírokért a tagállamok által meghatározott időtartam alatt – amely az (1) bekezdésben említett ajánlat megtétele előtt nem kevesebb mint hat hónap és nem több mint 12 hónap – megfizetett legmagasabb ár tekintendő. Ha – az ajánlat nyilvánosságra hozatala után és az ajánlat elfogadására nyitva álló határidő lejárta előtt – az ajánlattevő vagy a vele összehangoltan eljáró személyek az ajánlati árnál magasabb áron vásárolnak értékpapírokat, az ajánlattevő megemeli ajánlatát, hogy legalább egyenlő legyen az így megszerzett értékpapírokért fizetett legmagasabb árral.</ALINEA><ALINEA>Feltéve, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott általános elveket betartják, a tagállamok feljogosíthatják felügyeleti hatóságaikat, hogy az első albekezdésben említett árat módosítsák tisztán meghatározott körülmények esetén és kritériumok szerint. E célból készíthetnek egy listát azon körülményekről, amelyek esetén a legmagasabb ár akár felfelé vagy lefelé módosítható, például amennyiben a legmagasabb árat az eladó és a vevő közötti megállapodás határozta meg, amennyiben a kérdéses értékpapírok piaci áraival manipuláltak, amennyiben a piaci árakat általánosságban, vagy bizonyos piaci árakat egyedileg kivételes események befolyásoltak, vagy az ajánlati ár módosítására egy<?PAGE NO="4"?> nehézségekkel küzdő vállalkozás megmentése érdekében kerül sor. Meghatározhatják az ilyen esetekben alkalmazandó kritériumokat is, például az átlagos piaci értéket egy meghatározott időszakban, egy társaság felszámolási értékét, vagy bármely más, a pénzügyi elemzésben általánosan használt objektív értékelési kritériumot.</ALINEA><ALINEA>A felügyeleti hatóságnak a méltányos árat módosító bármely döntését meg kell indokolni és nyilvánosságra kell hozni.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az olasz jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A decreto legislativo <DATE ISO="19980224">24 febbraio 1998</DATE>, n. 58. Testo unico delle disposizioni in materia di intermediazione finanziaria, ai sensi degli articoli 8 e 21 della legge <DATE ISO="19960206">6 febbraio 1996</DATE>, n. 52 (pénzügyi közvetítésre vonatkozó rendelkezéseknek az <DATE ISO="19960206">1996. február 6‑i</DATE> 52. sz. törvény 8. és 21. cikke értelmében elfogadott egységes szövegéről szóló, <DATE ISO="19980224">1998. február 24‑i</DATE> 58. sz., módosított törvényerejű rendelet; a továbbiakban: 58/1998. sz. törvényerejű rendelet)<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>GURI Serie Generale n. 71 del <DATE ISO="19980326">26 marzo 1998</DATE> – Supplemento Ordinario n. 52.</P></NOTE> a 2004/25 irányelvet átültető rendelkezéseket tartalmaz. Az 58/1998. sz. törvényerejű rendelet <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>Teljes körű nyilvános vételi ajánlat<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> című 106. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="106.003"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>(3)</NO.PARAG><ALINEA><P>A Consob rendeletben szabályozza azokat az eseteket, amikor:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>a Consob által hozott, indokolással ellátott intézkedését követően az ajánlat ára magasabb, mint a megfizetett legmagasabb ár, feltéve, hogy ez a befektetők védelme érdekében szükséges, és a következő feltételek közül legalább egy feltétel fennáll:</TXT><P>[…]</P><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>az ajánlattevő vagy a vele összehangoltan eljáró személyek és egy vagy több eladó összejátszottak.<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A Consob <DATE ISO="19990514">1999. május 14‑i</DATE> határozatával elfogadta a Regolamento di attuazione del decreto legislativo <DATE ISO="19980224">24 febbraio 1998</DATE>, n. 58, concernente la disciplina degli emittentit (az <DATE ISO="19980224">1998. február 24‑i</DATE> 58. sz. törvényerejű rendeletet végrehajtó, a kibocsátókra vonatkozó szabályozásról szóló, módosított rendeletet)<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>GURI Serie Generale n. 123 del <DATE ISO="19990528">28 maggio 1999</DATE> – Supplemento Ordinario n. 100.</P></NOTE> (a továbbiakban: végrehajtási rendelet). E rendeletnek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>Az összejátszásból eredő áremelkedés<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> című 47 <HT TYPE="ITALIC">octies</HT> cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="047.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>1.</NO.PARAG><ALINEA>A Consob az [58/1998. sz. törvényerejű rendelet] 106. cikke (3) bekezdése d) pontjának 2. alpontja értelmében felfelé helyesbíti az ajánlatban szereplő árat, amennyiben az ajánlattevő vagy a vele összehangoltan eljáró személyek és egy vagy több eladó között bizonyítottan fennálló összejátszásból az ajánlattevő által közzétett árnál magasabb ellentételezés elismerése tűnik ki. Ebben az esetben az ajánlatban szereplő ár a bizonyított árnak felel meg.<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT><DATE ISO="20130517">2013. május 17‑én</DATE> a Marco Tronchetti Provera SpA társaság (a továbbiakban: MTP), amelynek fő részvényese Marco Tronchetti Provera, az MTP által ellenőrzött társaságok útján másokkal együtt megalapította a Lauro Sessantuno SpA társaságot (a továbbiakban: Lauro 61).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT><DATE ISO="20130605">2013. június 5‑én</DATE> a Lauro 61 a Camfin SpA társaság (a továbbiakban: Camfin) valamennyi részvényére vonatkozóan nyilvános vételi ajánlatot tett részvényenként 0,80 euró egységes áron, ugyanezen részvénynek a megelőző tizenkét hónapra vonatkozó piaci árai alapján.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A kötelező nyilvános vételi ajánlat idején a Camfin – közvetlenül és közvetve – a Pirelli &amp; C. SpA társaság (a továbbiakban: Pirelli) részvényeinek 26,19%‑át birtokolta. A Pirelli egyes részvényesei, ideértve többek között a Malacalza Investimenti srl társaságot (a továbbiakban: MCI), az MTP‑t, a Camfint, az Allianz SpA társaságot (a továbbiakban: Allianz) és a Fondiaria SAI SpA társaságot (a továbbiakban: FonSai), korábban megkötöttek egy részvényesi (ún. lock‑up) megállapodást (a továbbiakban: Pirelli‑megállapodás).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>Az MCI, amely szintén a Camfin egyik részvényese, elfogadta a Lauro 61 nyilvános vételi ajánlatát és a fent jelzett áron a Lauro 61 részére átruházta a Camfin tőkéjének 12,37%‑át.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT><DATE ISO="20130605">2013. június 5‑én</DATE> a piacot tájékoztatták, hogy i. a Lauro 61 felbontotta az MTP és MCI között a Camfin tekintetében fennálló megállapodásokat; ii. az MCI értékesítette a Camfinben birtokolt részvényeit; iii. az MCI az Allianz és a FonSai társaságtól részvényenként 7,80 euró áron megszerezte a Pirelli tőkéjének 6,98%‑át kitevő részesedést; és iv. a Pirelli‑megállapodásban részes felek – amelynek elnöke Tronchetti Provera volt – felhatalmazták az Allianz és a FonSai társaságot, hogy részben vagy teljes egészében kivegye a megállapodás hatálya alól a megállapodás tárgyát képező, birtokában lévő részvényeket (a továbbiakban: Pirelli‑részvények).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A nyilvános vételi ajánlati eljárás <DATE ISO="20131011">2013. október 11‑én</DATE> zárult le, miután a Lauro 61 először megszerezte a Camfin tőkéjének 95,95%‑át, majd a fennmaradó részvényekre vonatkozóan is gyakorolta vételi jogát, és ezáltal a Camfin teljes tőkéjének tulajdonosává vált, amely társaság részvényeit így kivonták a jegyzés alól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A Camfin néhány kisebbségi részvényesének panasza alapján a Consob <DATE ISO="20130912">2013. szeptember 12‑én</DATE> megindította a szóban forgó nyilvános vételi ajánlatban szereplő ár megemelésére irányuló eljárást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>Miután a Consob arra a következtetésre jutott, hogy ezen átruházások lehetővé tették, hogy az MCI a Camfin részvényeinek értékesítése során összességében a részvényenkénti 0,80 eurónál magasabb összegű ellenértéket kapjon, megállapította az összejátszás tényállásának megvalósulását, és a <DATE ISO="20130925">2013. szeptember 25‑i</DATE> 18662. sz. határozatában (a továbbiakban: vitatott határozat) 0,03 euróval megemelte a részvényenkénti egységes árat, és így azt 0,83 euró összegben határozta meg.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A hivatkozott magasabb árat úgy állapították meg, hogy a 6,6 millió eurót – amely összeg a Consob szerint az MCI által a Pirelli‑részvényeiért fizetett alacsonyabb ár miatt elért előnyt jelentette – elosztották a Camfinnak a Lauro 61 által megszerzett részvényeivel. Az így meghatározott új ár következtében a Lauro 61‑nél összesen mintegy 8,5 millió eurónak megfelelő általános költség keletkezett.</P></NOTE> A vitatott határozat jogszerűségét a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) <DATE ISO="20140319">2014. március 19‑i</DATE> négy ítéletében megerősítette.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>A fenti hivatkozott négy ítélet képezi a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő fellebbezési eljárás tárgyát. Ebben a vonatkozásban a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> fogalma megjelenik az olasz szabályozás különböző területein. Bár a hivatkozott fogalom pontos jelentése nem állandó, annak megállapítása ténylegesen olyan rejtett vagy csalárd megállapodást feltételez, amely harmadik személyeknek kárt okoz, amely megkerüli a kötelező erejű jogszabályi rendelkezéseket, illetve feltételezi a megállapodásban részt vevő valamennyi szereplő akaratlagos és szándékos részvételét. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság szerint az Allianz és a FonSai nem vett részt ilyen megállapodásban. Ennek megfelelően, ha az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> fogalmának fenti értelmezését alkalmazzuk, helyt kell adni a többek között az MTP és a Lauro 61 által benyújtott fellebbezésnek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság azzal folytatja a gondolatmenetét, hogy az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> fogalma ettől eltérő értelmezést igényelhet, figyelemmel többek között a szóban forgó jogterület sajátos jellegére, valamint a Consobra ruházott hatáskör szabályozó jellegére. Mindazonáltal az ilyen értelmezés a jogbiztonsággal kapcsolatos kérdéseket vethet fel, hiszen a gazdasági szereplők számára adott esetben lehetetlenné teheti annak előirányzását, hogy miként járjanak el egy nyilvános vételi ajánlat kibocsátását megelőzően. Ezzel összhangban, mivel a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei voltak a 2004/25 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének helyes értelmezését illetően, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>Ellentétes‑e a [2004/25 irányelv] 5. cikke (4) bekezdése második albekezdésének az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésében meghatározott általános elvekkel összefüggő helyes alkalmazásával, valamint a jogbiztonság, a bizalomvédelem, az arányosság, az észszerűség, az átláthatóság és a hátrányos megkülönböztetés tilalma általános uniós elvének helyes alkalmazásával az [58/1998. sz. módosított törvényerejű rendelet] 106. cikke (3) bekezdése d) pontja 2. alpontjában, valamint a módosított [végrehajtási rendelet] 47 <HT TYPE="ITALIC">octies</HT> cikkében foglalthoz hasonló nemzeti szabályozás azon része, amelyben a hivatkozott rendelkezések felhatalmazzák a Consobot arra, hogy abban az esetben, ha <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>az ajánlattevő vagy a vele összehangoltan eljáró személyek és egy vagy több eladó összejátszottak<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="00AB" ID="QE0026"/>, anélkül emelje meg a hivatkozott 106. cikk szerinti nyilvános vételi ajánlatban szereplő árat, hogy meghatározásra kerülnének az e tényállást megvalósító különös magatartások, és így egyértelműen megállapításra kerülnének azok a körülmények és kritériumok, amelyek fennállása esetén a Consob jogosult a nyilvános vételi ajánlatban szereplő ár felfelé történő helyesbítésére?<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezető megjegyzések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Ez az első alkalom, hogy a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének értelmezésére kérik a Bíróságot. Valójában ez mindössze a második alkalom, hogy a Bíróság iránymutatással fog szolgálni a szóban forgó jogszabályban foglalt rendelkezések tekintetében.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20091015">2009. október 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Audiolux és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑101/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:626">EU:C:2009:626</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, különösen a 47–51. pont.</P></NOTE> Továbbá, a Consiglio di Stato (államtanács) határozatát követően, mellyel a Bíróság elé terjesztette előzetes döntéshozatalra ezt az ügyet, a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága) szintén úgy határozott, hogy a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozó további öt kérdést terjeszt előzetes döntéshozatalra.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>A Bíróság előtt folyamatban lévő Amber Capital Italia és Amber Capital UK ügy, C‑654/16; Hitachi Rail Italy Investments ügy, C‑655/16; Finmeccanica ügy, C‑656/16; Bluebell Partners Limited ügy, C‑657/16; valamint Elliot International és társai ügy, C‑658/16.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>Lényegében a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a 2004/25 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének és bizonyos általános elveknek – elsősorban a jogbiztonság elvének – fényében értelmezett 5. cikkének (4) bekezdése alapján megengedett‑e az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> fogalmának az <DATE ISO="19980224">1998. február 24‑i</DATE> 58/1998. sz. törvényerejű rendelet 106. cikke (3) bekezdése d) pontjának 2. alpontjában és a kibocsátókról szóló rendelet 47 g. cikkében (a továbbiakban együtt: a szóban forgó olasz szabályozás) foglalt értelmezésének megerősítése, amely fogalommeghatározás nem írja elő az ilyen tényállást megvalósító különös magatartások meghatározását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> fogalmának kétféle lehetséges értelmezését tartja elképzelhetőnek: egyrészt, egy szűk értelmezést, amelynek megállapítása ténylegesen olyan rejtett vagy csalárd megállapodást feltételez, amely harmadik személyeknek kárt okoz, amely megkerüli a kötelező erejű jogszabályi rendelkezéseket, illetve feltételezi a megállapodásban részt vevő valamennyi szereplő akaratlagos és<?PAGE NO="7"?> szándékos részvételét (a továbbiakban: szűk értelmezés vagy szűk értelemben); másrészt, az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> fogalmának tág értelmezését, amelynek értelmében a nyilvános vételi ajánlatot előidéző tényleges jogügyleten túlmutató elemek is részei lehetnek a megállapodásnak, és amely nem feltétlenül követeli meg a megállapodásban részt vevő valamennyi szereplő akaratlagos és szándékos részvételét (a továbbiakban: tág értelmezés vagy tág értelemben).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság szerint, mivel az Allianz és a Fonsai semmilyen rejtett vagy csalárd megállapodásban nem kívánt részt venni, az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/> fogalmának szűk értelmezése nem tenné lehetővé az ár módosítását, miként azt a Consob tette. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ezért az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasz meghatározó lesz annak az árnak a szempontjából, melyet a Lauro 61‑nek a 2004/25 irányelv 5. cikke szerint a Camfin részvényeiért – ez utóbbi társaság átvételekor – fel kellett kínálnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Előzetesen szeretnék határozottan tisztázni egy kérdést, amely a jelen ügy szempontjából központi jelentőségű.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Röviden, nem a Bíróság feladata azt kimondani, hogy miként kell értelmezni a szóban forgó olasz szabályozásban használt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> fogalmát. Különösen nem a Bíróság feladata annak eldöntése, hogy a két értelmezés közül melyiket részesíti előnyben. Ennek elvégzésére a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik megfelelő hatáskörrel.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Hasonlóképpen, az olyan kérdés, amellyel valamely nemzeti bíróság annak megválaszolását kéri a Bíróságtól, hogy a nemzeti jogát értelmezheti‑e az uniós jognak leginkább megfelelő módon, illetve köteles‑e azt az uniós jognak leginkább megfelelő módon értelmezni, a nemzeti jog értelmezésére vonatkozó kérdésnek minősül, amely következésképpen elfogadhatatlan. Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140227">2014. február 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Pohotovosť</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑470/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:101">EU:C:2014:101</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> A kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie, hogy a hivatkozott fogalom melyik – szűk vagy tág – értelmezését tekinti érvényesnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Ennek tisztázása után, a Bíróság a maga részéről annyit tehet, illetve köteles tenni a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő jogvita megoldásában történő segítése érdekében, hogy értelmezi az uniós jogot, amely a jelen ügyben lényegében a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének értelmezését, különösen a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> fogalmának helyes értelmezését jelenti. Bár ez utóbbi kifejezést a tagállamok által hozott intézkedésekkel összefüggésben használják, a hivatkozott irányelv 5. cikkének (4) bekezdése nem bízza a nemzeti szabályozásra e fogalom meghatározását. Ezért az uniós jog önálló fogalmaként egységes módon kell értelmezni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Ugyanakkor annak érdekében, hogy a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének értelmezése a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos lehessen, érdemes figyelemmel lenni arra a tényre, hogy a kérdést előterjesztő bíróság már kizárta azt az elképzelést, miszerint az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> fogalmának szűk értelmezése megalapozza a megtámadott ítéletek, valamint ebből következően a vitatott határozat helyben hagyását. A Bíróságnak tehát annak vizsgálata jut, hogy vajon az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> fogalmának tág értelmezéséről elmondható‑e, hogy az a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/>, és ez az az értelmezés, amelyre a Bíróság válaszának összpontosítania kell.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">D.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés értékelése</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése: előzetes megjegyzések</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Míg a 2004/25 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése meghatározza azokat a feltételeket, amelyek esetén egy természetes vagy jogi személy – a nemzeti szabályozásban megállapított küszöbérték elérése esetén – a céltársaság fennmaradó részvényeire vonatkozóan ajánlattételre kötelezett, az 5. cikk (4) bekezdése szabályozza az ennek keretében alkalmazandó ajánlati árat.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>A 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének első albekezdése ezt az árat – általános szabályként – rendkívül egyértelműen meghatározza. Ez egyszerűen az ajánlattevő (vagy a vele összehangoltan eljáró személyek) által a tagállamok által meghatározott időtartam alatt – amely nem kevesebb mint hat hónap és nem több mint 12 hónap – megfizetett legmagasabb ár (a továbbiakban: a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabály). Továbbá az irányelv szerint ez az ár a méltányos ár. Ennek indoka nyilvánvalónak tűnik, hiszen a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabály szerint egyértelműen átlátható és kiszámítható módon kell rögzíteni az ajánlati árat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Ugyanakkor a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szerint a tagállamok feljogosíthatják a nemzeti felügyeleti hatóságaikat, hogy bizonyos körülmények esetén módosítsák a hivatkozott árat. A hivatkozott rendelkezés megfogalmazása utal i. a nyilvános vételi ajánlat <HT TYPE="ITALIC">körülményeire</HT> és ii. az ár módosítása esetén alkalmazandó <HT TYPE="ITALIC">kritériumokra</HT>. Ilyen esetekben továbbá a tagállamoknak be kell tartaniuk a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott általános elveket, és a hivatkozott körülményeknek és kritériumoknak <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>tisztán meghatározottnak<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> kell lenniük.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint a fentiek alapján meglehetősen egyértelműnek tűnik, hogy a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szabályozza, hogy a tagállam <HT TYPE="ITALIC">mikor, miért és hogyan</HT> jogosíthatja fel a hatóságait valamely nyilvános vételi ajánlat vonatkozásában történő beavatkozásra, ha a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabály nem tükrözi hűen a méltányos árat.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Lásd e tekintetben: A magas szintű társasági jogi szakértői csoport <DATE ISO="20020110">2002. január 10‑i</DATE> jelentése a nyilvános vételi ajánlattal összefüggő kérdésekről, Brüsszel, 50. pont.</P></NOTE> Ahogyan azt az alábbiakban kifejtem, ilyen esetekben csak azokat a körülményeket lehet figyelembe venni, amelyek <HT TYPE="ITALIC">egyértelműen és közvetlenül kapcsolódnak</HT> a nyilvános vételi ajánlatot előidéző jogügylethez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>A következőkben részletesen elemzem az alapeljárás tárgyát képező, a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdését. Mit ír elő, és ténylegesen mit kell érteni azalatt, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/>?</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A paradigma: a tagállamok mérlegelési jogköre</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Azonnal szembetűnő, hogy a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése olyan listát tartalmaz, amelyet csak nem kimerítő jellegű, olyan példák felsorolásaként tudok elképzelni, amelyekből a tagállamok ihletet meríthetnek arra az esetre, ha a nemzeti felügyeleti hatóságaikat az ár módosítására kívánnák feljogosítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Szintén egyértelműnek tűnik az is, hogy a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében hivatkozott, az ár módosítását előidéző <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>körülmények<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> analitikus megközelítésben megelőzik az ilyen módosítás esetében alkalmazandó <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>kritériumokat<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Ettől eltekintve a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése önmagában nem sokat állapít meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Ugyanakkor egy dolog mégis kellően egyértelmű, mégpedig az, hogy a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése mérlegelési jogkört biztosít a tagállamok számára a nemzeti felügyeleti hatóságaiknak az ár módosítására történő feljogosítása tekintetében.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Ezzel összhangban lásd: Enriques, L., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>The Mandatory Bid Rule in the Takeover Directive: Harmonization Without Foundation?<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/>, <HT TYPE="ITALIC">European Company and Financial Law Review</HT>, 4. kiadás, 2004., 446. o., 440. pont, aki kijelenti, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0041" ID="QS0041"/>különös tekintettel a méltányos árra, a tagállamok és felügyeleti hatóságaik széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a leértékelés indokául szolgáló körülmények és kritériumok meghatározásakor<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/>.</P></NOTE> Az idézett rendelkezés előkészítő munkálatai alátámasztják ezt az álláspontot,<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Ellentétben a nyilvános vételi ajánlatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó bizottsági javaslattal (COM(2002) 534 végleges; <REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="045E" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2003">HL 2003. C 45 E, 1. o.</REF.DOC.OJ>), a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében nem az szerepel, hogy a tagállamok <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0042" ID="QS0042"/>készítenek<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/>, hanem <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0043" ID="QS0043"/>készíthetnek<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> egy listát azon körülményekről, amelyek esetén a legmagasabb ár módosítható.</P></NOTE> miként a szövegkörnyezet is, amelyben megjelenik. A hivatkozott irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint ez az<?PAGE NO="9"?> irányelv mindössze minimumkövetelményeket határoz meg,<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>A 2004/25 irányelv (25) preambulumbekezdése szerint az irányelv <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0044" ID="QS0044"/>nyilvános vételi ajánlat lefolytatására vonatkozó minimális iránymutatások megállapítását és a[z Unióban] az értékpapír birtokosai megfelelő szintű védelmének biztosítását<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/> tűzte ki céljául.</P></NOTE> ami azt jelenti, hogy a tagállamok az ajánlatok szabályozására további, szigorúbb feltételeket és rendelkezéseket állapíthatnak meg. Hasonlóképpen, az irányelv 4. cikkének (5) bekezdése úgy tűnik, hogy széles körben engedélyezi a tagállamok számára, hogy általában eltérjenek az irányelvtől.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Valóban, érdemes emlékeztetni arra, hogy a 2004/25 irányelv nagymértékben az Európai Parlament és a Bizottság között létrejött kompromisszum eredményeképpen született meg.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd többek között: a nyilvános vételi ajánlatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatról szóló <DATE ISO="20031208">2003. december 8‑i</DATE> jelentést, az Európai Parlament Jogi és Belső Piaci Bizottsága A5–0469/2003. végleges sz. dokumentumát, 18. o., hivatkozás a 6. pontra, és a nyilvános vételi ajánlatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslattal összefüggő <DATE ISO="20031216">2003. december 16‑i</DATE> 16116/03. sz. tanácsi dokumentumot, II. pont (2002/0240 (COD) sz. intézményközi dokumentum).</P></NOTE> A Bizottság, amely már 1985 óta felvetette a részvénytulajdonos személyében bekövetkező változásokra vonatkozó közös eljárási szabályok gondolatát,<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>A Bizottság <DATE ISO="19850614">1985. június 14‑i</DATE> Fehér Könyve az Európai Tanácsnak: a belső piac kialakításának befejezése (COM(85) 310 végleges) 139. és azt követő pontok.</P></NOTE> és e célból – sikertelenül – számos jogalkotási javaslatot nyújtott be ebben a témában az EU jogalkotása számára,<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd: a nyilvános vételi és egyéb általános ajánlatokról szóló tizenharmadik társasági jogi tanácsi irányelvre vonatkozó <DATE ISO="19890119">1989. január 19‑i</DATE> bizottsági javaslat (COM(88) 823 végleges; <REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="064" PAGE.FIRST="8" DATE.PUB="1989">HL 1989. C 64., 8. o.</REF.DOC.OJ>), valamint a nyilvános vételi ajánlatokról szóló 13. társasági jogi európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó <DATE ISO="19960207">1996. február 7‑i</DATE> bizottsági javaslat (COM(95) 655 végleges; <REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="162" PAGE.FIRST="5" DATE.PUB="1996">HL 1996. C 162., 5. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> ennek a kompromisszumnak az elérésekor nyilatkozatot bocsátott ki a Tanács jegyzőkönyvéhez, amelyben csalódottságát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az elfogadott végleges szöveg – álláspontja szerint – nem volt kellően ambiciózus, valamint alapvető fontosságú részei váltak választhatóvá.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Lásd: a nyilvános vételi ajánlatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására vonatkozó, a <DATE ISO="20040312">2004. március 12‑i</DATE> 7088/04. sz. tanácsi dokumentumban rögzített bizottsági nyilatkozat, 2. pont (2002/0240 (COD) sz. intézményközi dokumentum).</P></NOTE> Ez a jogalkotási háttér nyilvánvalóan árnyalja a 2004/25 irányelv értelmezését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Ennek ellenére, a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése által a tagállamoknak biztosított mérlegelési jogkör nem korlátlan.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>A 2004/25 irányelv (6) preambulumbekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0045" ID="QS0045"/>a hatékonyság érdekében a nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatos szabályoknak rugalmasnak kell lenniük, és képesnek kell lenniük megjelenésükkor kezelni az új körülményeket, és ebből következően elő kell írniuk a kivételekre és eltérésekre vonatkozó lehetőségeket. <HT TYPE="ITALIC">Bármely megállapított szabály vagy kivétel alkalmazásakor vagy bármely eltérés megadásakor azonban a [nemzeti] felügyeleti hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk néhány általános elvet</HT><QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> (kiemelés tőlem).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A tagállamok mérlegelési jogkörének korlátai</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Alapelvek</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Először, az alapvető szabály továbbra is a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabály marad. Ebben a szabályban pedig van logika: az uniós tőkepiacok hatékony működése megfelelő mértékű kiszámíthatóságot követel meg a nyilvános vételi ajánlatban felajánlandó ellenérték tekintetében. Ezzel összefüggésben a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabály kettős haszonnal jár, egyfelől lehetővé teszi a kisebbségi részvényesek számára, hogy a vizsgált időszak során bármikor teljes mértékben megosszák a részesedést szerző személy által fizetett árat, másfelől – ezzel egyidejűleg – arról biztosítják az ajánlattevőt, hogy a kötelező vételi ajánlat keretében nem kell többet fizetnie annál, mint amennyit az azt megelőző időszakban hajlandó volt, ennek eredményeképpen pedig maga határozhatja meg, hogy melyik az a legmagasabb ár, amennyiért hajlandó a társaság valamennyi értékpapírját megszerezni.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Lásd: A magas szintű társasági jogi szakértői csoport <DATE ISO="20020110">2002. január 10‑i</DATE> jelentése a nyilvános vételi ajánlattal összefüggő kérdésekről, Brüsszel, 49. és 50. pont.</P></NOTE> Következésképpen – strukturális szempontból – a szabályt tágan kell értelmezni. Ezzel szemben a legszükségesebbre kell korlátozni a tagállamok azon lehetőségét, hogy a<?PAGE NO="10"?> fentiektől eltérjenek.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>A nemzeti felügyeleti hatóságoknak a megfizetett legmagasabb ártól történő eltérésre vonatkozó mérlegelési jogköréhez kapcsolódó szigorúbb álláspontért lásd: T. Papadopoulos, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0046" ID="QS0046"/>The European Union Directive on Takeover Bids: Directive 2004/25/EC<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/>, <HT TYPE="ITALIC">International and Comparative Law Journal</HT>, 6. kötet, 3. kiadás, 30. és 31. o., 13. pont, aki azzal érvel, hogy a nyilvános vételi ajánlatban szereplő ár módosítására vonatkozó széles mérlegelési jogkör összeegyeztethetetlen lenne a 2004/25 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt általános elvvel (az ár lefelé történő módosítása megfelelő jogalap nélkül sértheti a részvényesek közötti egyenlő bánásmód elvét), valamint az EUMSZ 49. cikkel (az ár felfelé történő módosítása megfelelő jogalap nélkül elriaszthatja az ajánlattevőket).</P></NOTE> Továbbá, bármely arra irányuló törekvésnek, hogy ne kerüljön alkalmazásra a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabály, illetve az általa kínált kettős garancia, megfelelő érveken kell alapulnia, és az irányelv 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése szerint azt meg kell indokolni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Másodszor, mérlegelési jogkörük gyakorlása során a tagállamoknak figyelemmel kell lenniük az irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt általános elvekre. Ezek az általános elvek az említett irányelv tagállamok általi értelmezését segítő irányadó elvek.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20091015">2009. október 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Audiolux és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑101/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:626">EU:C:2009:626</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Ugyanakkor, az alapeljárást érintő körben nem fenyegeti veszély ezeket az alapvető elveket. Különösen nem észlelem az eljárási jogok vagy az egyenlő bánásmód elvének megsértését a Camfin részvényesei tekintetében: a szóban forgó olasz rendelkezések valójában csak a <HT TYPE="ITALIC">felfelé</HT> történő módosítást tudják igazolni összejátszás esetén.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Másfelől a Bíróság megállapította, hogy a 2004/25 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt, a részvényesek közötti egyenlő bánásmód általános elve nem követeli meg a nemzeti szabályoknak mindig a társaság kisebbségi részvényeseinek leginkább kedvező módon történő értelmezését. Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20091015">2009. október 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Audiolux és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑101/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:626">EU:C:2009:626</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Ezen túlmenően, egyik szóban forgó általános elv sem hivatkozik kifejezetten az előreláthatóságnak az ajánlattevő vagy a nagy nyilvánosság számára történő biztosítására – ez ugyanakkor a 2004/25 irányelv preambulumbekezdéseiből kitűnik, amelyekhez a lenti 59. pontban visszatérek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>A 2004/25 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja inkább arra az általános elvre hivatkozik, hogy a céltársaság, az ajánlattevő társaság vagy bármely, az ajánlattal érintett társaság értékpapírjai tekintetében tilos hamis piacokat létrehozni oly módon, hogy mesterségessé váljon az értékpapírok árának emelkedése vagy csökkenése, és torzuljon a piac szokásos működése. Ez az általános elv egyértelműen azt az álláspontot támasztja alá, hogy a szűk értelemben vett összejátszás esetén a tagállam feljogosíthatja a nemzeti felügyeleti hatóságát a nyilvános vételi ajánlatban szereplő ár módosítására. Ezt megerősíti a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének megfogalmazása is, amely kifejezetten olyan körülményeket irányoz elő, ahol <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0047" ID="QS0047"/>a legmagasabb árat az eladó és a vevő közötti megállapodás határozta meg<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> vagy ahol <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0048" ID="QS0048"/>a kérdéses értékpapírok piaci áraival manipuláltak<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Amikor azonban az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0049" ID="QS0049"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/> fogalmának a kérdést előterjesztő bíróság által említett tág értelmezését vizsgáljuk, az általános elvek már nem ilyen egyértelműek. Ennek ellenére nem tudom úgy értelmezni őket, hogy tiltják az ilyen értelmezést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Ellenkezőleg, a magas szintű társasági jogi szakértői csoport a nyilvános vételi ajánlattal összefüggő kérdésekről szóló ajánlásában – amely a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése jogalkotási történetének részét képezi – úgy hivatkozott az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0050" ID="QS0050"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/> fogalmára, mint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0051" ID="QS0051"/>a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabály megkerülése érdekében az eladóval kötött megállapodás<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/>.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>A magas szintű társasági jogi szakértői csoport <DATE ISO="20020110">2002. január 10‑i</DATE> jelentése a nyilvános vételi ajánlattal összefüggő kérdésekről, Brüsszel, 50. pont.</P></NOTE> Ez az egyoldalúan az eladóra összpontosító fogalommeghatározás elég tágnak tűnik ahhoz, hogy magában foglalja az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0052" ID="QS0052"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> fogalmának mind szűk, mind tág értelmezését. Emellett az irányelv 5. cikke (4) bekezdésének megfogalmazása sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem említi a tudatosság vagy szándékosság követelményét.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Harmadszor, általánosabb okokból korlátozott a tagállamok arra vonatkozó mérlegelési jogköre, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságaikat feljogosítsák a nyilvános vételi ajánlatban szereplő ár módosítására: eltekintve attól, hogy a 2004/25 irányelv 4. cikkében foglaltak szerint a nemzeti felügyeleti hatóságnak a saját hatáskörén belül kell eljárnia az ajánlat árának módosítására irányuló döntése meghozatalakor, az ítélkezési gyakorlat azt mutatja, hogy az irányelv nem vonatkozik azokra az esetekre, amelyek nem tartoznak a hatálya alá.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20091015">2009. október 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Audiolux és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑101/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:626">EU:C:2009:626</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0049">49.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Más szóval, az irányelv <HT TYPE="ITALIC">ratione materiae</HT> a nyilvános vételi ajánlatokra vonatkozik, tehát az ajánlattevő és a céltársaság értékpapírjainak birtokosai közötti kapcsolatra. Következésképpen vélelem alapján nem alkalmazható olyan jogügyletekre, amelyeknek nincsen köze valamely kötelező nyilvános vételi ajánlat előidézéséhez – az ezzel ellenkező álláspontnak nincs sok értelme.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Ezért csak azok a jogi vagy ténybeli körülmények tartoznak a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdésben hivatkozott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0053" ID="QS0053"/>körülmények<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/> közé, <HT TYPE="ITALIC">amelyek egyértelműen és közvetlenül kapcsolódnak az adott kötelező nyilvános vételi ajánlathoz</HT>. Ahogyan azt a tárgyaláson az olasz kormány is előadta, az olyan jogügyletnek, amely ránézésre különbözik a kötelező nyilvános vételi ajánlatot előidéző körülménytől, a valóságban az átvételi ügylet szempontjából elengedhetetlennek kell lennie (<HT TYPE="ITALIC">sine qua non</HT>) ahhoz, hogy figyelembe vegyék az abban az ajánlatban szereplő ár módosításakor.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Nem változtat ezen a tény, hogy a 2004/25 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerint az irányelv a nyilvános vételi ajánlatra vonatkozó szabályoknak csak részleges harmonizációját biztosítja. Valamely tagállam nem jogosíthatja fel a nemzeti felügyeleti hatóságát a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdésétől való eltérésre azáltal, hogy a kötelező nyilvános vételi ajánlatban szereplő árat oly módon módosítja, hogy – jóllehet biztosítja a kisebbségi részvényesek védelmének magasabb szintjét – az ugyanakkor azzal a következménnyel jár, hogy a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabályt megfosztja a hatékony érvényesülésétől azáltal, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok számára lehetővé teszi olyan jogügyletek figyelembevételét, amelyek kívül esnek a nemzeti felügyeleti hatóság hatáskörén és/vagy az irányelv hatályán.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161221">2016. december 21‑i</DATE> <NAME.CASE>AGET Iraklis</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑201/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:972">EU:C:2016:972</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0054" ID="QS0054"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> kifejezés jelentése és hatása</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0055" ID="QS0055"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> kifejezést illetően az alapeljárás mindkét oldalán álló felek a Periscopus ítéletre<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Az EFTA‑Bíróság <DATE ISO="20101210">2010. december 10‑i</DATE> Periscopus kontra Oslo Børs és Erik Must ítélete, E‑1/10, EFTA Court Report, 2009–10, 200. o.</P></NOTE> hivatkoznak a saját céljaik érdekében. Az EFTA Bíróság a hivatkozott ítéletben a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0056" ID="QS0056"/>piaci ár<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> fogalmának további pontosítása nélkül a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdésével összeegyeztethetetlennek ítélte a nemzeti felügyeleti hatóság feljogosítását a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabálytól való eltérésre, amennyiben egyértelmű, hogy ez az ár nem tükrözi a piaci árat. Az idézett ítélet azonban nem rendezi a jelen ügyet. Először is azért, mivel az alapeljárásban a jogvita nem abból fakadt, hogy a felajánlott ár egyértelműen alacsonyabb volt a piaci árnál, hanem abból, hogy az ár összejátszás eredményeképpen született, amely vitathatatlanul eltérő körülményt jelent. Másodszor azért, mivel a jelen ügyben vizsgált olasz szabályozás nem olyan szűkszavú, mint a hivatkozott ítéletben vizsgált norvég szabályok. Végezetül pedig azért, mivel a hivatkozott ítélet nem köti a Bíróságot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0057" ID="QS0057"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/> kifejezés előírja, hogy a nemzeti felügyeleti hatóság részére az ár módosítására adott felhatalmazásnak előzetesen közzétett és a nagy nyilvánosság számára könnyen hozzáférhető írásbeli szabályok (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0058" ID="QS0058"/>nemzeti korrekciós szabályok<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/>) formáját kell öltenie. Nem számít, hogy kormányzati szerv vagy a nemzeti felügyeleti hatóság fogadja‑e el ezeket a szabályokat, ahogyan az sem számít, hogy az elsődleges vagy másodlagos jog részét képezik‑e, amíg kötelező erővel bírnak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Ugyanakkor nem látok rá lehetőséget, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0059" ID="QS0059"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/> kifejezésből levezessük azt az elvárást, hogy a nemzeti korrekciós szabályoknak minden egyes egyedi helyzetet előzetesen – kimerítő jelleggel és részletesen – meg kell határozniuk.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd e tekintetben: az EFTA‑Bíróság <DATE ISO="20101210">2010. december 10‑i</DATE> Periscopus kontra Oslo Børs és Erik Must ítélete, E‑1/10, EFTA Court Report, 2009–10, 200. o., 47. pont.</P></NOTE> E tekintetben egyetértek az olasz kormánnyal abban, hogy az uniós jogalkotó az általánosabb jellegű <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0060" ID="QS0060"/>körülmények<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/> kifejezés használata mellett döntött azoknak az egyedi helyzeteknek az egyenként és kimerítő jelleggel történő felsorolása helyett, amelyek esetén a nemzeti felügyeleti hatóság a kötelező nyilvános vételi ajánlatban szereplő árat módosítani jogosult. Hasonlóképpen, hajlamos vagyok egyetérteni a Bizottsággal abban, hogy a 2004/25 irányelv5. cikk (4) bekezdésével nem ellentétes, ha a tagállamok elvont jogi fogalmakhoz folyamodnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások alapján nem jelent nehézséget számomra elfogadni azt, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0061" ID="QS0061"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/> kifejezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy olyan nemzeti korrekciós szabályokat fogadjanak el, amelyek – <HT TYPE="ITALIC">mind a szűk, mind a tág értelemben vett</HT> – összejátszás esetén feljogosítják a nemzeti felügyeleti hatóságaikat a kötelező vételi ajánlatban szereplő ár módosítására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság – nemzeti legfelsőbb bíróság –szerint mindenesetre az olasz jogban főszabály szerint az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0062" ID="QS0062"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> fogalmának szűk értelmezése érvényesül. Az elmondottak szerint nem a Bíróság feladata állást foglalni abban, hogy az olasz jog két szóban forgó értelmezése közül melyik a helyes. A Bíróságnak arra az egy kérdésre kell válaszolnia, hogy vajon a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében használt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0063" ID="QS0063"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/> kifejezés változtat‑e ezen, vagy – hogy hitelesebb képet kapjunk arról, hogy valójában miről is kell a Bíróságnak döntenie – <HT TYPE="ITALIC">megköveteli‑e</HT> az ilyen tág értelmezést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint nem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Először is, így tenni egyenértékű lenne a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdése második albekezdésének tág értelmezésével, amely ellentétes lenne a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabálytól való eltérés jellegével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Másodszor, a tagállamok választhatnak, hogy gyakorolják‑e a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése által rájuk ruházott mérlegelési jogkört, és amennyiben így döntenek, meghatározzák‑e a vonatkozó nemzeti korrekciós szabályokat az eljárási autonómia elvének megfelelően. Az alapeljárásban a szóban forgó olasz szabályozás meghatározásakor úgy döntöttek, hogy olyan fogalomhoz folyamodnak, amely – megítélésem szerint – nem új keletű az olasz jogban, nevezetesen az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0064" ID="QS0064"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/> fogalmához. E tekintetben túlzásnak tűnik mindössze az irányelvvel fennálló kapcsolatra tekintettel elfogadni az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0065" ID="QS0065"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/> fogalmának tág értelmezését, amikor a kizárólag a nemzeti jog alá tartozó ügyekben nem ez a helyzet. Az egyenértékűség elve csak azt követeli meg, hogy az uniós jogon alapuló igények a tagállam jogán alapuló igényekkel azonos, nem pedig azoknál kedvezőbb elbánásban részesüljenek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Harmadszor, ami kifejezetten a jogbiztonság általános elvét illeti – amelyre a kérdést előterjesztést bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésének megfogalmazásában hivatkozik –, a 2004/25 irányelv egyik átfogó célja <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0066" ID="QS0066"/>a nyilvános vételi ajánlatok esetén rendezendő jogi kérdések tekintetében szükséges uniós szintű egyértelműség és átláthatóság kialakítása<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/>.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd a 2004/25 irányelv (3) preambulumbekezdését.</P></NOTE> Továbbá mind a jogbiztonság elve, mind az irányelvek teljes jogi, és nemcsak tényleges érvényesülése biztosításának – EUMSZ 288. cikk szerinti – szükségessége megköveteli, hogy valamennyi tagállam az irányelvvel<?PAGE NO="13"?> érintett területen kötelező rendelkezéseket előíró egyértelmű, pontos és átlátható jogi szabályozás keretében átvegye a szóban forgó irányelv előírásait.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19900315">1990. március 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Európai Bizottság kontra Hollandia</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑339/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:119">EU:C:1990:119</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0006">6.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, és <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100110">2010. január 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Európai Bizottság kontra Cseh Köztársaság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑343/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:14">EU:C:2010:14</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Ennek a kötelezettségnek még inkább teljesülnie kell a tagállamok által az irányelv 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban elfogadott vagy fenntartott nemzeti korrekciós szabályok tekintetében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>A jogbiztonság elve különösen előírja annak vizsgálatát, hogy a szóban forgó jogi aktus félreérthető‑e annyira, hogy az érintettek emiatt nem tudják megfelelő bizonyossággal eloszlatni az aktus hatályát vagy jelentését illető esetleges kétségeket.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050414">2005. április 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Belga Királyság kontra az Európai Közösségek Bizottsága</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑110/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:223">EU:C:2005:223</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Ezzel szemben, bár a 2004/25 irányelv kétségkívül nem olyan büntetőjogi eszköz, amely önmagában a büntetőjog és büntetőeljárás hagyományos fogalmainak alkalmazását igényelné, a puszta tény, hogy egy gazdasági szereplő nem ismerheti előre pontosan az egyes esetekben az adott magatartásért járó kiszabható bírságok mértékét vagy fajtáját, nem jelenti a büntetések törvényessége elvének megsértését.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Schindler Holding Ltd és társai kontra Európai Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑501/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:522">EU:C:2013:522</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Ugyanakkor, bár az az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat jellemzően arra az esetre vonatkozik, amikor egy magánszemély azzal védekezik, hogy a jog nem volt kellően egyértelmű ahhoz, hogy előre lássa az adott magatartás jogkövetkezményeit – amely hivatkozás normál körülmények között nem szolgál mentségül (<HT TYPE="ITALIC">ignorantia iuris non excusat</HT>) –, ez olyan esetben nem oldja meg kielégítő módon a problémát, amikor maga a nemzeti bíróság bizonytalan a saját szabályainak értelmezése tekintetében (<HT TYPE="ITALIC">iura non novit curia</HT>). Amennyiben az olasz jogban általános jelleggel az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0067" ID="QS0067"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/> fogalmának tág értelmezése érvényesült volna, az ár módosítására vonatkozó körülmények <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0068" ID="QS0068"/>tisztán meghatározottak<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/> lennének. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból azonban kitűnik, hogy nem ez a helyzet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Ez az a pont, ahol a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0069" ID="QS0069"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/> fogalom – amely nem több mint a jogbiztonság elvének kifejeződése – felfedi a valódi arcát. A nemzeti korrekciós szabályok természetesen folyamodhatnak olyan határozatlan fogalmakhoz, amelyek idővel fokozatosan fejlődhetnek a tagállamok bíróságainak értelmezése által. Ezek a fogalmak azonban nem változathatják meg drasztikusan a tartalmukat egyik pillanatról a másikra pusztán azért, mert egy nemzeti felügyeleti hatóság olyan új körülmények tekintetében kívánja alkalmazni őket, amelyek nem tartoznak e rendelkezés korábbi értelmezésének körébe, annak állítása mellett, hogy azok <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0070" ID="QS0070"/>tisztán meghatározottak<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/>.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050628">2005. június 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:408">EU:C:2005:408</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0217">217.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0218">218.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Az ilyen önkényesség megengedése veszélyeztetné az irányelvnek az uniós szintű egyértelműség és átláthatóság kialakítására irányuló célkitűzését, nem utolsósorban a gazdasági szereplők tekintetében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Szemléletes e tekintetben az a körülmény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előadása szerint helyt adott volna az MTP és a Lauro 61 fellebbezéseinek, ha nem lett volna a 2004/25 irányelv. Valójában, a kérdést előterjesztő bíróságban a saját szabályainak helyes értelmezésével kapcsolatban felmerülő kétségek önmagukban elegendőek annak bemutatására, hogy a szóban forgó olasz szabályozás az irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében foglaltak értelmében nem olyan <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0071" ID="QS0071"/>tisztán meghatározott<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/>, hogy lehetővé tegye az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0072" ID="QS0072"/>összejátszás<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> fogalmának tág értelmezését a megfizetett legmagasabb árra vonatkozó szabálytól való eltérés érdekében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Az előzőek fényében úgy vélem, hogy a 2004/25 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése kizárja a – nemzeti felügyeleti hatóságot a kötelező nyilvános vételi ajánlatban szereplő ár összejátszás esetén történő módosítására feljogosító – nemzeti jogszabályi rendelkezés olyan körülményekre történő alkalmazását, amelyeket a nemzeti szabályozás egyébként – ha a fenti irányelvet nem kellett volna alkalmazni – nem minősített volna összejátszásnak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Következésképpen szükségtelennek tartom az állásfoglalást a tekintetben, hogy a Pirelli‑részvények eladása – és különösen a részvényesek közötti megállapodás hatása – egyértelmű és közvetlen kapcsolatban áll‑e azzal a jogügylettel, melynek következtében a Lauro 61 köteles volt nyilvános vételi ajánlatot kibocsátani. Mindenesetre a tények és bizonyítékok összegyűjtését szükségessé tevő ezen feladatot végső soron a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elemzése keretében elvégeznie.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><P>A fenti megfontolások fényében ezért azt javasolom, hogy a Bíróság a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést akként válaszolja meg, hogy a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusoknak az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, az 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról (Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz történő hozzáigazítás – Második rész) szóló, <DATE ISO="20090311">2009. március 11‑i</DATE> 219/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a nyilvános vételi ajánlatról szóló, <DATE ISO="20040421">2004. április 21‑i</DATE> 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (4) bekezdése – a rendelkezés helyes értelmezése esetén – kizárja a nemzeti felügyeleti hatóságot a kötelező nyilvános vételi ajánlatban szereplő ár olyan összejátszás esetén történő módosítására feljogosító nemzeti jogszabályi rendelkezés alkalmazását, amelyet egyébként – ha a fenti irányelvet nem kellett volna alkalmazni – a nemzeti szabályozás nem minősített volna összejátszásnak.</P></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>