Ideiglenes változat
TAMARA ĆAPETA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2026. szeptember 10.(1)
C‑38/25. P., C‑48/25. P., C‑54/25. P. és C‑55/25. P. sz. ügyek
Európai Bizottság
kontra
Aloe Vera of Europe BV (C‑38/25 P),
Aboca SpA Soc. agr.,
Coswell SpA,
Associação portuguesa de suplementos alimentares (Apard) (C‑48/25 P),
Ortis SA (C‑54/25 P),
Syndicat national des compléments alimentaires (Synadiet),
Asociación Española de Fabricantes de Preparados alimenticios especiales, dietéticos y plantas medicinales (Afepadi),
Be‑Sup Asbl,
Fitoform SAS,
Laboratoires Diététique et Santé SASU,
Laboratoires Forte Pharma S. A.M,
Laboratoires Ilapharm SAS,
Laboratoires Ineldea SAS,
Laboratoires Juva Santé SASU,
Laboratoire Pionneau SAS,
Laboratoires Super Diet SASU,
Laboratoires Vitarmonyl SARL,
La Source SARLU,
Les Trois Chênes SA,
Naturenvie SAS,
Noria Distribution SAS,
Pharmanager Ingrédients SAS,
Plantex SASU,
Santé Verte SAS,
Thera‑Sana SASU,
Vitamins SAS,
V. S. Vecteur Santé Laboratoires (C‑55/25 P)
„ Fellebbezés – Fogyasztóvédelem – 1925/2006/EK rendelet – 8. cikk – Tiltott, korlátozott vagy uniós értékelés alatt álló anyagok – (EU) 2021/468 rendelet – A növényfajok részeiből nyert hidroxi‑antracén‑származékokat tartalmazó »készítmények« tilalma – Anyagok betiltására, felhasználásuk korlátozására vagy az uniós értékelés alá vonására irányuló eljárásra vonatkozó feltételek ”
I. Bevezetés
1. Ha valamely összetevő több kockázatot hordoz, mint amennyi kulináris értékkel rendelkezik, ideje újragondolni a receptet.
2. Az 1925/2006/EK rendelet (a továbbiakban: 1925/2006 rendelet)(2) 8. cikke szerint a Bizottság feladata lényegében az, hogy azonosítsa az ilyen kockázatok okait, és meghatározza, hogy a közegészségügyi megfontolásokra tekintettel kell‑e – és ha igen, milyen mértékben – szabályozni, illetve szükség esetén megtiltani bizonyos anyagok és összetevők élelmiszerekhez történő hozzáadását.
3. A jelen fellebbezések a Törvényszék négy ítéletére vonatkoznak.(3) Ezen ítéletekben e bíróság megsemmisítette az (EU) 2021/468 rendeletet (a továbbiakban: megtámadott rendelet)(4) azon részében, amelyben közegészségügyi aggályok miatt megtiltotta vagy ellenőrzés alá vonta a számos növényfajból – többek között az aloéból – nyert hidroxi‑antracén‑származékokat (a továbbiakban: DHA‑k) tartalmazó anyagok és „készítmények” élelmiszerekhez történő hozzáadását.
4. Az Európai Bizottság fellebbezést nyújtott be ezen ítéletek ellen, lényegében azzal érvelve, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az 1925/2006 rendelet 8. cikkében foglalt követelményeket és az abban megállapított eljárást.
II. A jelen fellebbezések jogi és ténybeli háttere
A. Az 1925/2006 rendelet
5. Az élelmiszerek egyik alapvető funkciója, hogy táplálékot biztosítanak a növekedéshez, a fejlődéshez és az egészséges élet fenntartásához. Ennek érdekében az élelmiszereknek biztonságosnak kell lenniük. Ennek megfelelően az uniós jogalkotó az élelmiszerek táp‑ és egészségügyi értékére, valamint azok megjelenítésére és reklámozására vonatkozóan uniós rendeletek átfogó rendszerét hozta létre.(5)
6. E keretrendszer egyik része az 1925/2006 rendelet. E rendelet kifejti, hogy a tápanyagok és egyéb összetevők élelmiszerekhez való hozzáadására, illetve az élelmiszerek előállítása során történő felhasználására önkéntesen vagy kötelező jelleggel, valamint különböző célokból kerül sor.(6) Ezért és ezen élelmiszerek belső piacon belüli szabad mozgásának elősegítésére tekintettel e rendelet célja a vitaminok, ásványi anyagok és egyéb anyagok hozzáadására vonatkozó eltérő nemzeti szabályok harmonizálása.(7)
7. Ugyanakkor az 1925/2006 rendelet célja a fogyasztók egészsége védelmének magas szintje is.(8) Ennek érdekében e rendelet annak biztosítására irányul, hogy az élelmiszerekhez hozzáadott anyagok biztonságosak legyenek.(9)
8. Az 1925/2006 rendelet alapjául szolgáló indokolás különös hangsúlyt fektet e biztonságossági szempontra, amennyiben „vitaminoktól és ásványi anyagoktól eltérő anyagok vagy összetevők” „»innovatív« módon” történő hozzáadására kerül sor. Használatuk „egyre nagyobb aggodalomra ad okot […] nagyrészt amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre olyan tudományos adatok, amelyek igazolnák, hogy ezen anyagok nagy mennyiségben történő felhasználása – gyakran jelentősen meghaladva a normális étrend melletti fogyasztásuk mennyiségét – nem jelent egészségügyi kockázatot”.(10)
9. Ennek alapján az 1925/2006 rendelet kifejti, hogy míg „a normális és változatos étrend sok összetevőt tartalmaz, ezek pedig sokféle anyagot […], [amelyek] fogyasztása nem adna okot aggodalomra, és nem igényelne szabályozást”,(11) „[a]z élelmiszergyártás során a tápanyagok és egyéb összetevők széles köre felhasználható, beleértve, de nem kizárólag, a vitaminokat, ásványi anyagokat, ezen belül a nyomelemeket, aminosavakat, esszenciális zsírsavakat, élelmi rostokat, különféle növényi és gyógynövénykivonatokat”.(12) „Ugyanakkor némely, vitaminoktól és ásványi anyagoktól vagy azokat tartalmazó összetevőktől eltérő anyagokat kivonat vagy koncentrátum formájában adnak hozzá az élelmiszerekhez, ami jelentősen magasabb fogyasztást eredményezhet ezekből az anyagokból, mint amennyi a megfelelő és változatos étrend fogyasztása során a szervezetbe kerülhet. E gyakorlat biztonságossága esetenként komolyan vitatott, és a belőle származó előnyök nem világosak, [ami miatt] [i]lyen esetekben helyénvaló, hogy a forgalomba hozott élelmiszertermékeik biztonságosságáért felelős élelmiszeripari vállalkozókat terhelje a termékek biztonságosságára vonatkozó bizonyítási kötelezettség.”(13)
10. Ennek érdekében a rendelet két különálló keretrendszert foglal magában.
11. Az első keretrendszer a vitaminok és ásványi anyagok élelmiszerekhez való hozzáadására vonatkozó követelményeket, korlátozásokat és feltételeket szabályozza. E keretrendszer az 1925/2006 rendelet 3–7. cikkében található. E rendelkezések meghatározzák az élelmiszerekhez hozzáadható vitaminok és ásványi anyagok típusait, valamint azok esetleges formáit tartalmazó pozitív listát,(14) továbbá az élelmiszerekhez történő hozzáadásukra vonatkozó bizonyos korlátozásokat(15) és követelményeket.(16)
12. A második keretrendszer a vitaminoktól és ásványi anyagoktól eltérő egyéb anyagok hozzáadásával foglalkozik. A jelen fellebbezések szempontjából e keretrendszer, amelyről az 1925/2006 rendelet 8. cikke rendelkezik, bír jelentőséggel.
13. E rendelet 8. cikkének (1) bekezdése kifejti, hogy az e cikk alapján követendő eljárást „kell követni, amennyiben valamely, vitaminoktól vagy ásványi anyagoktól eltérő anyagot, vagy vitaminoktól vagy ásványi anyagoktól eltérő egyéb anyagot tartalmazó összetevőt olyan feltételek mellett adnak hozzá valamely élelmiszerhez, vagy használnak fel annak előállítása során, amelyek […] a szokásos fogyasztási körülmények között, kiegyensúlyozott és változatos étrend mellett észszerűen várható mértékű fogyasztásnál sokkal nagyobb mennyiség fogyasztását eredményeznék, és/vagy egyéb módon potenciális veszélyt jelentenének a fogyasztók számára”.(17)
14. Más szavakkal, a 8. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az abban foglalt eljárást három helyzetben kell alkalmazni: i. amennyiben a vitaminoktól és ásványi anyagoktól eltérő anyagokkal dúsított élelmiszereket a szokásos fogyasztási körülmények közötti fogyasztásnál „sokkal nagyobb” mennyiségben fogyasztják; ii. amennyiben ilyen fogyasztásra kerül sor, és fennáll annak a lehetősége, hogy az elfogyasztott mennyiség potenciális élelmiszer‑biztonsági kockázatot jelent a fogyasztók számára; vagy iii. amennyiben – az elfogyasztott mennyiségtől függetlenül – fennáll annak a lehetősége, hogy ezen anyag fogyasztása potenciális élelmiszer‑biztonsági kockázatot jelent a fogyasztók számára.
15. Amennyiben e helyzetek bármelyike bekövetkezik, az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése feljogosítja a Bizottságot, hogy kérje az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságtól (EFSA) az ezen egyéb anyagok élelmiszerekhez való hozzáadásával vagy azok előállítása során történő felhasználásával kapcsolatosan „rendelkezésre álló információk” értékelését, és szükség esetén vegye fel az anyagot e rendelet III. mellékletébe. E melléklet A. részből („Tiltott anyagok”), B. részből („Korlátozottan felhasználható anyagok”) és C. részből („[Uniós] értékelés alatt álló anyagok”) áll. Az anyag vagy összetevő III. mellékletbe történő felvételére vonatkozó követelményeket a rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja a következőképpen határozza meg:
„a) ha megállapították az egészségre gyakorolt káros hatást, az adott anyagot és/vagy az azt tartalmazó összetevőt:
i. a III. melléklet A. részébe kell helyezni, és élelmiszerekhez való hozzáadását vagy az azok előállítása során történő felhasználását meg kell tiltani; vagy;
ii. a III. melléklet B. részébe kell helyezni, és élelmiszerekhez való hozzáadása vagy az azok előállítása során történő felhasználása kizárólag az abban meghatározott feltételek mellett megengedhető;
b) amennyiben az egészségkárosító hatások fennállásának lehetőségét megállapítják, de tudományos szempontból a helyzet megítélése bizonytalan, az anyagot a III. melléklet C. részébe kell helyezni.”
16. A Bizottság saját kezdeményezésére vagy a tagállamok által nyújtott tájékoztatás alapján indíthatja el a fenti eljárást.(18)
B. A megtámadott rendelet elfogadásához vezető események
17. A DHA‑k heterogén és eltérő szerkezetű vegyianyag‑kategóriát alkotnak.(19) Ezeket hashajtó hatásuk miatt széles körben használják étrend‑kiegészítőkben és növényi alapú gyógyszerekben.(20)
18. A Törvényszék szerint a DHA‑k természetes módon jelen vannak különböző növényfajtákban, köztük egyes Aloe fajokban, valamint bizonyos gyümölcsökben és zöldségekben.(21)
19. Az Aloe fajokban(22) a DHA‑k „elsősorban az aloe latexben találhatók, amely a levél belseje, azaz az aloe levél tiszta, központi alapszövetei és a héj között található váladék”.(23)
20. 2016. június 29‑én a Bizottság a tagállamok által felhozott aggályok nyomán saját kezdeményezésére megindította az 1925/2006 rendelet 8. cikkében meghatározott eljárást azzal, hogy felkérte az EFSA‑t, hogy értékelje a bármely forrásból származó DHA‑k élelmiszerekben való használatának biztonságosságára vonatkozóan rendelkezésre álló információkat. A Bizottság felkérte továbbá e hatóságot, hogy a DHA‑k tekintetében javasoljon olyan napi beviteli mennyiséget, amely nem ad okot aggodalomra az egészségre gyakorolt esetleges káros hatásokkal kapcsolatban az általános népességre, és adott esetben a népesség veszélyeztetett alcsoportjaira nézve.(24)
21. 2017. november 22‑én az EFSA elfogadta a „[DHA‑k] élelmiszerekben való használatának biztonságossága” című 2017. évi EFSA‑véleményt. Az összes rendelkezésre álló adat alapján az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy a DHA‑kat természetüknél fogva „genotoxikusnak és rákkeltőnek” kell tekinteni,(25) és hogy „nem tudott véleményt nyilvánítani a [DHA‑knak] az emberi egészségre gyakorolt káros hatások szempontjából nem aggályos táplálkozási beviteléről”.(26)
22. Az ügy iratai szerint az EFSA úgy véli, hogy nem képes meghatározni a DHA‑k biztonságos napi beviteli mennyiségét, mivel ha genotoxicitással kapcsolatos aggodalmak merülnek fel, nincs olyan mennyiség, amely alatt a genotoxikus anyagoknak való kitettség biztonságosnak tekinthető, hiszen még a legalacsonyabb kitettség is kockázatot jelent.(27) Ezért „az egészségügyi alapú irányadó értékek meghatározása nem tekinthető helyénvalónak”.(28)
23. Az EFSA‑véleményre tekintettel a Bizottság 2021. március 18‑án elfogadta a megtámadott rendeletet.
24. E rendeletben a Bizottság a vonatkozó részben kifejti, hogy az EFSA „megállapította, hogy az aloe‑emodin és az emodin [DHA‑k], valamint a szerkezetileg rokon dantron anyag in vitro genotoxikusnak bizonyult. Az aloe‑kivonatokról azt is kimutatták, hogy in vitro genotoxikusak, vélhetően a kivonatban jelen lévő [DHA‑k] miatt. Ezenkívül az aloe‑emodin in vivo genotoxikusnak bizonyult. Az egész leveles aloe‑kivonat és a szerkezeti analóg dantron karcinogénnek bizonyult.”(29) A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel „az aloe‑emodin, az emodin, a dantron és az aloe [DHA‑kat] tartalmazó kivonatainak élelmiszerekben való felhasználásának az egészségre gyakorolt súlyos káros hatásaira, valamint arra, hogy a [DHA‑knak] az emberi egészség szempontjából aggodalomra okot nem adó napi bevitele nem állapítható meg, ezeket az anyagokat be kell tiltani”.(30) Ezenfelül „[mivel] a Rheum, a Cassia és a Rhamnus, valamint ezek készítményeinek élelmiszerekben történő felhasználása káros hatást gyakorolhat az egészségre, tudományos szempontból azonban továbbra is bizonytalan, hogy ezek a készítmények tartalmazzák‑e az [1925/2006] rendelet III. mellékletének A. részében felsorolt anyagokat, ezeket az anyagokat uniós vizsgálat alá kell vonni, és ezért fel kell venni [e] rendelet III. mellékletének C. részébe”.(31)
25. Ennek megfelelően a megtámadott rendelet 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság az 1925/2006 rendelet III. mellékletét az alábbiak szerint módosítja: az A. részt a következőkkel egészíti ki: „aloe‑emodin és minden olyan készítmény, amelyben ez az anyag jelen van”, „emodin és minden olyan készítmény, amelyben ez az anyag jelen van”, „az Aloe fajok leveléből nyert [DHA‑kat] tartalmazó készítmények” és „dantron és minden olyan készítmény, amelyben ez az anyag jelen van”.
26. Hasonlóképpen, a megtámadott rendelet 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság az 1925/2006 rendelet C. részét a következőkkel egészíti ki: „a Rheum palmatum L., Rheum officinale Baillon és hibridjeik gyökereiből, rizómájából nyert [DHA‑kat] tartalmazó készítmények”; „a Cassia senna L. leveléből [vagy gyümölcséből] nyert [DHA‑kat] tartalmazó készítmények”; „a Rhamnus frangula L. és a Rhamnus purshiana DC. kérgéből nyert [DHA‑kat] tartalmazó készítmények”.
C. A Törvényszék előtti eljárás
27. 2021. április 10. és május 27. között az Aloe Vera of Europe BV (a T‑189/21. sz. ügyben), az Ortis (a T‑271/21. sz. ügyben), a Syndicat national des compléments alimentaires (Synadiet) és társai (a T‑274/21. sz. ügyben), valamint az Aboca, a Coswell és az Apard (a T‑302/21. sz. ügyben), amelyek mindannyian olyan gyártók vagy gyártók képviselői, akik DHA‑kat tartalmazó növényfajokból származó anyagokat magukban foglaló termékeket forgalmaznak, keresetet indítottak a megtámadott rendelet megsemmisítése iránt.
28. 2024. november 13‑án a Törvényszék meghozta a megtámadott ítéleteket, amelyekben helyt adott az elsőfokú eljárás felperesei jogalapjainak, amennyiben az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt követelmények megsértésére hivatkoztak. A Törvényszék az e felek által hivatkozott egyéb jogalapokat nem vizsgálta.
29. A T‑302/21., T‑271/21. és T‑274/21. sz. ügyben hozott ítéletei tekintetében a Törvényszék megállapította, hogy az 1925/2006 rendelet 8. cikke nem teszi lehetővé a „készítményeknek” az említett rendelet III. mellékletének A. és C. részében szereplő listákra való felvételét.(32) E megállapítás mellett a Törvényszék a T‑189/21., T‑302/21., T‑271/21. és T‑274/21. sz. ügyben hozott ítélete tekintetében azt is megállapította, hogy a Bizottság tévesen nem állapított meg kockázati küszöböt annak érdekében, hogy az 1925/2006 rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően megtiltsák a DHA‑kat tartalmazó anyagok élelmiszerekhez való hozzáadását vagy élelmiszerek előállítása során történő felhasználását.(33)
30. Ennek következtében a Törvényszék a megtámadott rendelet vonatkozó részeit megsemmisítette.
D. A Bíróság előtti eljárás
31. Négy fellebbezésével a Bizottság azt kéri a Bíróságától, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteket, az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke alapján a kereset elutasításával minden egyes ügyet érdemben döntsön el, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyeket a Törvényszék elé a még nem vizsgált jogalapok vizsgálata céljából, valamint kötelezze az elsőfokú felpereseket a költségek viselésére, vagy amennyiben az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, a költségekről jelenleg ne határozzon.
32. A Bizottságot az EFSA támogatja, amelynek mindegyik fellebbezési eljárásban engedélyezték a beavatkozást.(34)
33. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.
III. Elemzés
34. Az indítványom felépítése a következő. Először azzal az érveléssel foglalkozom, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az 1925/2006 rendelet 8. cikke nem teszi lehetővé a vitaminoktól és ásványi anyagoktól eltérő anyagokat tartalmazó „készítményeknek” az e rendelet III. mellékletében szereplő listákra való felvételét (A. szakasz). Ezt követően arra az érvre térek rá, hogy az e rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdésének alapjául szolgáló feltételek nem értelmezhetők együttesen, vagyis a Bizottságnak kockázati küszöböt kellett volna megállapítania a DHA‑kat tartalmazó anyagok élelmiszerekhez való hozzáadása vagy az azok előállítása során történő felhasználása tekintetében (B. szakasz). Végül elemzésemben az indokolás elmulasztására és az arra vonatkozó érvre térek ki, hogy a Törvényszék túllépte a felülvizsgálati jogkörét (C. szakasz).
A. A vitaminoktól és ásványi anyagoktól eltérő anyagokat tartalmazó „készítményeknek” az 1925/2006 rendelet III. mellékletébe való felvételére vonatkozó jogalapról
35. A C‑48/25. P., a C‑54/25. P. és a C‑55/25 P. sz. ügyben előterjesztett első fellebbezési jogalapjában a Bizottság vitatja a Törvényszék azon megállapítását, hogy a „készítmények” fogalma nem tartozik az 1925/2006 rendelet 8. cikkének hatálya alá. A T‑302/21., a T‑271/21. és a T‑274/21. sz. ügyben hozott ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy az 1925/2006 rendelet 8. cikke kizárólag az „anyagok”, az „összetevők” és az „[ezen] anyagot tartalmazó összetevő” fogalmára utal. A Törvényszék tehát megállapította, hogy az 1925/2006 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében az e rendelet III. mellékletének A. részébe való felvételével csak az „anyag” vagy „[ezen] anyagot tartalmazó összetevő” élelmiszerekhez való hozzáadása vagy az azok előállítása során történő felhasználása tiltható meg. A Törvényszék azonban úgy vélte, hogy a „készítmények” fogalma túlterjed e két fogalom hatályán. Hasonlóképpen megállapította, hogy mivel az e rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) pontja kizárólag „anyagokra” utal, nem pedig „összetevőkre”, hatályának szűkebbnek kell lennie, mint e rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontja i. alpontja hatályának. Ennek megfelelően a III. melléklet C. részébe csak azok az „anyagok” vehetők fel, amelyek esetében megállapították az egészségkárosító hatások fennállásának lehetőségét, de a helyzet megítélése bizonytalan. Ezen értelmezések alapján a Törvényszék megállapította, hogy a „készítmények” fogalma nem tartozik az „anyagok” vagy az „összetevők” fogalma alá, hogy az e fogalmak egyikét sem helyettesítheti, és hogy ennek megfelelően a Bizottság nem támaszkodhatott e rendelkezésekre annak érdekében, hogy a megtámadott rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdésével elfogadja e rendelet A. és C. részének módosításait.
36. Az EFSA által támogatott Bizottság vitatja ezt a megállapítást. E felek azzal érvelnek, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a „készítmények” fogalma tágabb, mint az 1925/2006 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének hatálya, azaz nem tartozik az „anyagok” vagy az „összetevők” fogalma alá. E bíróság érvelése nem egyeztethető össze az 1925/2006 rendelet 8. cikkének szövegével, valamint az abban meghatározott eljárás kontextusával és céljával, és nem is tudja biztosítani a rendelet egészének hatékony érvényesülését.
37. Az alperesek vitatják ezt az érvelést, és támogatják a Törvényszék érvelését.
38. Egyetértek a Bizottsággal és az EFSA‑val.
39. Az 1925/2006 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének szövege hangsúlyozza, hogy azon körülményeket törekszik lefedni, amelyek között „valamely, vitaminoktól vagy ásványi anyagoktól eltérő anyagot, vagy vitaminoktól vagy ásványi anyagoktól eltérő egyéb anyagot tartalmazó összetevőt […] adnak hozzá valamely élelmiszerhez, vagy használnak fel annak előállítása során”.
40. Elsősorban e rendelkezés szó szerinti értelmezését alapul véve ítélte meg a Törvényszék úgy, hogy az abban előírt eljárás nem alkalmazandó a DHA‑kat tartalmazó anyagokból álló „készítmények” hozzáadására.
41. Megértem a Törvényszéknek a terminológiával kapcsolatos frusztrációját. A „készítmények” szó nem szerepel az 1925/2006 rendelet 8. cikkében, és a rendelet többi részében sem használják. Attól függően, hogy ezt a szót hogyan értelmezik, használata úgy is értelmezhető, hogy az meghaladja e rendelet hatályát. Az ügyiratokban nem fejtik ki, hogy a Bizottság miért tartotta mégis szükségesnek e terminológia használatát egy végrehajtási rendelet rendelkező részében, és miért kockáztatta azt, hogy a tervezett rendelet hatályát illetően félreérthetik.
42. E tekintetben a Bizottság és az EFSA nem adott meggyőző magyarázatot. Például az, hogy az EFSA a jelen eljárást nem érintő 2009. évi iránymutatásban(35) az elemzéseinek további pontosítása érdekében az „anyagok” vagy „összetevők” helyett a „készítmények” fogalmát használja (amire teljes mértékben jogosult), minden bizonnyal hasznos annak a szövegkörnyezetnek a megértéséhez, amelyben ezt a kifejezést használják. Ez azonban semmiképpen sem befolyásolhatja magasabb szintű uniós jogi aktus hatályát vagy az abban használt terminológiát.
43. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az uniós intézmények valamennyi aktusát megilleti az érvényesség általános vélelme.(36) Ez azt jelenti, hogy ezen aktusokat – amennyiben lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy tiszteletben tartsák ezt a vélelmet. Véleményem szerint ez azt is jelenti, hogy pusztán az, hogy valamely végrehajtási jogi aktus rendelkező részében olyan szót használnak, amelyet az alap‑jogiaktusban egyébként nem használnak, önmagában nem alkalmas e vélelem megdöntésére.
44. Ez különösen akkor igaz, ha – mint a jelen eljárásban – a Bizottság és az EFSA mind a Törvényszék, mind pedig a Bíróság előtt azzal érvelt, hogy a megtámadott rendeletben használt „készítmények” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja mindazokat a gyártási folyamatban inputként felhasznált termékeket, amelyek olyan anyagot tartalmaznak, amelynek káros hatását megállapították.
45. Más szavakkal, mind a Bizottság, mind pedig az EFSA ragaszkodik ahhoz, hogy a megtámadott rendelet a „készítmények” fogalmával valamely tiltott anyagnak az élelmiszerekhez történő közvetett hozzáadását vagy annak előállítását is le kívánta fedni.
46. E felek szerint az 1925/2006 rendelet 8. cikkének hatálya vagy célja nem zárja ki ezt az értelmezést. Kiemelik, hogy e rendelkezés Törvényszék általi szó szerinti értelmezése nemcsak a rendelkezésben szereplő egyéb szöveges elemeket – például az „adnak hozzá valamely élelmiszerhez” és az „használnak fel annak előállítása során” kifejezéseket – nem veszi figyelembe, hanem azt sem, hogy az „összetevők” fogalmának értelmezésétől függően az olyan anyagok élelmiszerekhez való közvetett hozzáadásának vagy élelmiszerek előállítása során történő felhasználásának különböző formáira is kiterjedhet, amelyeknek káros hatását megállapították.
47. Véleményem szerint azon értelmezéssel, amely szerint az „összetevők” fogalma úgy értelmezhető, mint a káros anyagok élelmiszerhez való közvetett hozzáadásának különböző formái és módjai, őrizhető meg valóban a legjobban az 1925/2006 rendelet 8. cikkének funkciója.
48. Amint azt már kifejtettem, e rendelet célja az „élelmiszergyártás során [felhasználható olyan] tápanyagok és egyéb összetevők széles kör[ének]”(37) ellenőrzésére szolgáló keretrendszer létrehozása, amelyek önkéntes hozzáadása a fogyasztók egészségét illetően aggodalomra adhat okot.(38)
49. Az 1925/2006 rendelet 8. cikke ezt a vitaminoktól és ásványi anyagoktól eltérő anyagok tekintetében teszi meg.(39)
50. E cél elérése érdekében kevéssé számít, hogy az adott anyag tiszta állapotú‑e, vagy korábbi feldolgozási folyamatok során nyerték‑e ki annak érdekében, hogy azt közvetlenül vagy közvetve „készítményként”, keverékként vagy összetevőként adják hozzá, feltéve, hogy azt önkéntesen adják hozzá az élelmiszerhez, vagy élelmiszerek előállítása során használják fel.
51. Amint azt ugyanis az EFSA kifejti, az a fontos, hogy káros anyagot adnak hozzá, függetlenül attól, hogy ez milyen módon történik. Végül is az e rendelet 8. cikkében előírt keretrendszer sikerét vagy kudarcát a Bizottság azon lehetősége határozza meg, hogy szabályozza az ilyen hozzáadást a potenciálisan káros anyagok tekintetében.
52. Ennek megfelelően az 1925/2006 rendelet 8. cikkének le kell fednie az ilyen anyagok különböző formáit, valamint az adott anyag élelmiszerekhez való hozzáadásának vagy azok előállítása során történő felhasználásának különböző módjait.
53. Egy ettől eltérő értelmezés, mint amelyet a Törvényszék elfogadott, olyan helyzetet eredményezhetne, amelyben a Bizottság gyakorlatilag szabályozhatná például az aloe‑emodin, az emodin vagy a danthron élelmiszerhez való közvetlen hozzáadását, de azok azáltal történő közvetett hozzáadását nem, hogy azokat az élelmiszerekhez való hozzáadásuk vagy az azok előállítása során történő felhasználásuk előtt előzetesen valamely készítményhez adják hozzá. Nem látom, hogy ez hogyan lenne logikus, vagy hogyan állna összhangban azzal a céllal, hogy megvédjék a fogyasztót a káros anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásával szemben.
54. Ezenfelül ezen értelmezés megfosztaná az 1925/2006 rendelet 8. cikkében használt „összetevő” kifejezést az e rendelkezés keretein belüli gyakorlati érvényesülésétől.
55. Ezért függetlenül attól, hogy valamely anyagot közvetlenül adnak‑e hozzá az élelmiszerekhez, vagy azok előállítása során használják‑e fel, illetve először más anyagokkal kombinálják‑e azt megelőzően, hogy azt élelmiszerekhez adják hozzá, vagy azok előállítása során használják fel, a rendelet 8. cikkében előírt eljárásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy az adott anyagra is vonatkozzon.
56. Ugyanennek a logikának szükségképpen az 1925/2006 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) pontjára is ki kell terjednie.
57. Kétségtelen, hogy – amint azt az alperesek és a megtámadott ítéletek is kiemelik – e rendelkezés kizárólag az „anyagok” fogalmára utal, az „összetevők” fogalmára pedig nem. Ennek alapján érveltek azzal, hogy az 1925/2006 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) pontja kizárólag az élelmiszerekhez közvetlenül hozzáadott vagy azok előállítása során felhasznált anyagok uniós értékelés alá helyezését teszi lehetővé. Amint azonban már kifejtettem, az 1925/2006 rendelet 8. cikke keretrendszerének egésze által követett célra tekintettel logikátlan lenne ezt a folyamatot ennek megfelelően korlátozni, és kizárni annak lehetőségét, hogy olyan anyagok közvetett hozzáadását is értékelés alá helyezzék, amelyek esetében megállapították a lehetséges egészségkárosító hatásokat, de tudományos szempontból a helyzet megítélése még bizonytalan.
58. Ezzel ellentétes értelmezésnek akkor sincs értelme, ha azt magának a 8. cikknek a keretében rendszertani szempontból vizsgáljuk meg, e cikk (5) bekezdése szerinti sürgősségi eljárás keretében a Bizottság valamely „anyagot” a III. melléklet C. részéből az A. vagy a B. részbe helyezhet át. Ennek megfelelően ahhoz, hogy az ilyen áthelyezés rendkívüli sürgősség esetén az „összetevők” esetében is lehetséges legyen, a C. résznek az „összetevőket” is magában kell foglalnia. Ez azt jelenti, hogy e rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az az „összetevőknek” az e rendelet III. mellékletének C. részébe való helyezésére is kiterjed. Ezért, és függetlenül attól, hogy az alperesek érvelése nem új,(40) e rendelkezés semmi esetre sem zárhatja ki, hogy a Bizottság szabályozza az olyan anyagok élelmiszerekhez való hozzáadását, amelyek az emberi egészségre esetleg károsak lehetnek.
59. Ez a jelen eljárás körülményeire alkalmazva azt jelenti, hogy az 1925/2006 rendelet egyetlen rendelkezése sem szól az e rendelet 8. cikkében foglalt „anyagok” és „összetevők” fogalmának olyan értelmezése ellen, hogy azok a vitaminoktól és ásványi anyagoktól eltérő anyagok élelmiszerekhez való közvetett hozzáadására, illetve ezen anyagoknak az élelmiszerek előállítása során „készítményekként” történő felhasználására utalnak. Ezért a Törvényszék tévesen értelmezte e rendelkezést, amikor úgy vélte, hogy az nem terjed ki az ilyen esetre, és amikor többek között ezen az alapon megsemmisítette a megtámadott rendelet vonatkozó részeit.
60. A fentiek alapján javaslom, hogy a Bíróság adjon helyt a Bizottság C‑48/25. P., C‑54/25. P. és C‑55/25. P. sz. ügyben előterjesztett első fellebbezési jogalapjának mint megalapozottnak.
B. Az 1925/2006 rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdésének alapjául szolgáló feltételekre vonatkozó fellebbezési jogalapokról
61. A megtámadott ítéletekben a Törvényszék úgy értelmezte az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy két együttes feltételt határoz meg ahhoz, hogy a Bizottság megtilthassa valamely anyagnak vagy összetevőnek élelmiszerekhez való hozzáadását vagy élelmiszerek előállítása során történő felhasználását, nevezetesen egyrészt azt, hogy hozzáadásuk az említett anyagból a szokásos fogyasztási körülmények között, kiegyensúlyozott és változatos étrend mellett észszerűen várható mértékű fogyasztásnál sokkal nagyobb mennyiség fogyasztását eredményezné, és/vagy egyéb módon potenciális veszélyt jelentene a fogyasztók számára (a 8. cikk (1) bekezdése), másrészt pedig, hogy megállapították az egészségre gyakorolt káros hatást (a 8. cikk (2) bekezdése). Ennek alapján, valamint figyelembe véve, hogy a Bizottság nem határozott meg küszöbértéket a DHA‑k kiegyensúlyozott és változatos étrend melletti mennyiségére vonatkozóan, ahogyan arra e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján köteles lett volna, a Törvényszék a megtámadott rendelet vonatkozó részeit megsemmisítette.(41)
62. A C‑38/25. P. sz. ügyben előterjesztett első fellebbezési jogalapjában, valamint a C‑48/25. P., a C‑54/25. P. és a C‑55/25. P. sz. ügyben előterjesztett második fellebbezési jogalapjában a Bizottság vitatja ezeket a megállapításokat. A Bizottság, amelyet az EFSA támogat, lényegében azzal érvel, hogy kizárólag az egészségre gyakorolt káros hatás megállapítására vonatkozó, e rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy megtiltsák valamely anyag élelmiszerekhez történő hozzáadását vagy azok előállítása során történő felhasználását, amelyre közvetlenül, akár az azt tartalmazó összetevők közvetítésével kerül sor.(42)
63. Az alperesek vitatják ezt az érvelést, és támogatják a Törvényszék érvelését.
64. Egyetértek a Bizottsággal és az EFSA‑val.
65. Amint azt a jelen indítvány 14. pontjában kifejtettem, az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése három olyan kockázati forgatókönyvet határoz meg, amelyek esetén a Bizottság jogosult megindítani a bizonyos anyagok és/vagy összetevők III. mellékletbe történő felvételére irányuló eljárást, nevezetesen először is azt, ha a normál és kiegyensúlyozott étrend melletti mennyiséget meghaladó mennyiségben történő fogyasztásra kerül sor; másodszor azt, ha ilyen fogyasztásra kerül sor, és potenciális kockázat áll fenn a fogyasztókra nézve; vagy harmadszor azt, ha az elfogyasztott mennyiségtől függetlenül ezen anyagok vagy összetevők hozzáadása potenciális kockázatot jelent a fogyasztók számára.
66. E feltételek egyértelműen megelőzik azt a döntéshozatali folyamatot és elkülönülnek attól, amelyre az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján kerül sor az így azonosított kockázat szabályozása céljából. E döntéshozatali folyamat csak azt követően kezdődik meg, hogy a Bizottság a tagállamok által felvetett aggályok alapján vagy saját kezdeményezésére megállapítja, hogy az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében meghatározott egy vagy több kockázat fennállása megállapítható.
67. Egyértelműnek tűnik ugyanis számomra, hogy az 1925/2006 rendelet 8. cikke két külön szakaszra tagolódik, a kockázat azonosításának szakaszára (e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján) és az e kockázat kezelésének módjáról való döntés szakaszára (e rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján).
68. E második szakaszt – a kockázatkezelési szakaszt – illetően a szóban forgó anyag vagy összetevő kezelési módja tekintetében a Bizottságnak az uniós jogalkotó által hozott politikai döntések közül kell választania.
69. Ezen időpontban az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt kockázatazonosítási forgatókönyvek irrelevánsak.
70. Amint ugyanis e rendelet 8. cikkének (2) bekezdése megjegyzi, ezen időpontban – az EFSA értékelésétől függően – a káros hatás megállapítása esetén a Bizottság az anyagot vagy összetevőt az A. részbe helyezheti, és ezzel kifejezetten megtilthatja annak felhasználását (a 8. cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontja alapján), vagy a B. részbe helyezheti, és feltételekhez kötötten lehetővé teheti annak hozzáadását (a 8. cikk (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alapján); vagy ha káros hatást állapítanak, de tudományos szempontból a helyzet megítélése bizonytalan, az anyagot vagy összetevőt a C. részbe helyezheti, lehetővé teheti annak felhasználását, és értékelés alá vonhatja (a 8. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján). Más szavakkal, a Bizottságnak a káros hatások tudományosan megállapított valószínűségére tekintettel kell a meghozandó konkrét intézkedésekről döntenie.
71. A jelen eljárás keretében úgy értelmezem, hogy a Bizottság kizárólag a fogyasztók számára egészségügyi veszélyt jelentő DHA‑kat tartalmazó anyagok fogyasztásának kockázata alapján indította meg az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt eljárást. Az EFSA értékelésére tekintettel, amelyben az utóbbi megállapította, hogy bizonyos anyagok(43) esetében ilyen kockázatok állnak fenn, a Bizottság ezt követően az 1925/2006 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában előírt szakpolitikai döntést követte.
72. Amint e rendelkezés szövegéből egyértelműen kitűnik, ha a Bizottság a 8. cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerinti határozatot hoz, akkor kifejezetten be kell tiltania az anyagot vagy összetevőt, és ezért nem rendelkezik arra vonatkozó mérlegelési jogkörrel, hogy fogyasztási küszöbértéket állapítson meg az adott anyag tekintetében (még akkor sem, ha az genotoxikus anyagok esetében lehetséges lenne).(44) Ha ilyen mérlegelési jogkört biztosítottak volna számára, az uniós jogalkotó jelezte volna azt, amint azt az e rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alapján tette.(45)
73. Ezért egyértelmű, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését e rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely értelmezés azt eredményezi, hogy a Bizottságnak két feltételt kell teljesítenie, mielőtt valamely anyagot felvesz e rendelet III. mellékletébe.
74. Az alperesek állításával ellentétben a fenti értelmezés nem fosztja meg az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését a rendeltetésétől. Véleményem szerint e felek összekeverik a kockázatértékelés és a kockázatkezelés két egymástól elkülönülő fogalmát.
75. Először is a kockázatértékelés egy tudományosan megalapozott eljárás, amely négy lépésből áll: a veszély azonosítása, a veszély jellemzése, a veszélynek való kitettség értékelése és a kockázat jellemzése.(46) E folyamat magában foglalja az anyag vagy biológiai anyag biztonságosságának valamennyi releváns tudományos és műszaki adat alapján történő összetett tudományos értékelését, amely arra irányul, hogy azonosítsa és megelőzze a felmerülő kockázatokat. Uniós szinten, valamint az 1925/2006 rendelet alkalmazásában e feladatot az EFSA látja el. Másrészt a kockázatkezelés „egy kockázatértékeléstől eltérő eljárás, amelynek során az érdekelt felekkel konzultálva mérlegelik az alternatívákat, tekintettel a kockázatértékelésre és az egyéb indokolt tényezőkre, majd szükség esetén kiválasztják a megfelelő megelőzési és ellenőrzési eljárásokat”.(47) Az illetékes hatóságok csak azt követően határozhatnak a kívánt védelmi szint eléréséhez szükséges megfelelő intézkedésekről, hogy a kockázatelemzés elkészült.(48)
76. Amint azt már kifejtettem, míg az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a kockázatértékelés elemeként értelmezhető, addig e rendelet 8. cikkének (2) bekezdése egyértelműen az EFSA által már azonosított, értékelt és minősített kockázat kezelésének különböző lehetőségeit határozza meg.(49) A jelen ügyben a Bizottság az 1925/2006 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában meghatározott intézkedéssel kezelte az EFSA által azonosított kockázatot azáltal, hogy a szóban forgó anyagot e rendelet III. mellékletének A. listájára vette fel, valamint megtiltotta az élelmiszerekhez való hozzáadását vagy az azok előállítása során történő felhasználását. E határozatot a Bizottság csak nyilvánvaló értékelési hiba megállapítása esetén vizsgálhatja felül.
77. A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Bizottság C‑38/25. P. sz. ügyben előterjesztett első fellebbezési jogalapjának, valamint a C‑48/25. P., a C‑54/25. P. és a C‑55/25. P. sz. ügyben előterjesztett második fellebbezési jogalapnak adjon helyt mint megalapozottnak.
C. A Törvényszék indokolási kötelezettségére és felülvizsgálati jogkörére vonatkozó fellebbezési jogalapokról
78. A C‑38/25. P. sz. ügyben előterjesztett második fellebbezési jogalapjával, valamint a C‑48/25. P., a C‑54/25. P. és a C‑55/25. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik fellebbezési jogalapjával az EFSA által támogatott Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék nem teljesítette indokolási kötelezettségét,(50) és túllépte a bírósági felülvizsgálati jogkörét.(51)
79. Az alperesek úgy vélik, hogy a Bizottság érvei elfogadhatatlanok, és hogy a Törvényszék mindenesetre nem mulasztotta el indokolási kötelezettségét, és felülvizsgálatának intenzitása nem lépte túl a hatáskörét.
80. Egyetértek az alperesekkel.
81. Ami azt az állítást illeti, hogy a Törvényszék nem teljesítette indokolási kötelezettségét, emlékeztetni kell arra, hogy meg kell különböztetni az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolás fennállását és azt a kérdést, hogy ezen indokolás megalapozott‑e. Csak az indokolás fennállására vonatkozó érv sorolható az EUMSZ 296. cikk alá.(52) Nyilvánvaló azonban, hogy a Bizottság nem azt állítja, hogy a megtámadott ítéletek indokolása hiányzik. Ehelyett a szóban forgó állításokkal az indokolás tartalmát kifogásolja. Mivel az ilyen típusú érvelés nem sorolható az EUMSZ 296. cikk alá, e tekintetben a Bizottság érvelését mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
82. Ami azt az állítást illeti, hogy a Törvényszék túllépte bírósági felülvizsgálati jogkörét, először is – ellentétben a Bizottság állításával – a Törvényszék nem vizsgálta felül átfogó jelleggel a Bizottságnak az 1925/2006 rendelet 8. cikkével kapcsolatos ténybeli megállapításait, és ezért a tudományos értékelések tekintetében túllépte felülvizsgálati jogkörét.(53) Ellenkezőleg, e bíróság megvizsgálta a Bizottságnak az 1925/2006 rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdésére vonatkozó értelmezését, amelynek tekintetében – amint azt kifejtettem – tévesen úgy értelmezte e rendelkezéseket, hogy azok együttes feltételeket határoznak meg. Mivel az uniós bíróságok teljes hatáskörrel rendelkeznek a jog értelmezésére, e tekintetben a Bizottság érvelését mint megalapozatlant el kell elutasítani. Másodszor, amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék az EFSA indokolását a sajátjával helyettesítette, amikor arra a következtetésre jutott, hogy „sem a 2017. évi tudományos szakvéleményből, sem az ügy iratainak egyetlen eleméből sem tűnik ki, hogy a megtámadott rendelet rendelkezéseit azért fogadták volna el, mert a szóban forgó anyagok és készítmények egyéb módon potenciális kockázatot jelentenének a fogyasztó számára”,(54) egyértelmű, hogy e megállapítás olyan ténybeli megállapításnak minősül, amely kizárólag arra korlátozódik, ami a Törvényszék szerint az ügyiratokban szerepelt. E megállapítás nem minősül tudományos értékelésnek. Ennek megfelelően, mivel ezen érv a Törvényszék ténybeli megállapítását kívánja vitatni anélkül, hogy annak esetleges elferdítésére hivatkozna, azt is elfogadhatatlannak kell tekinteni.
83. A fentiek alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Bizottságnak a C‑38/25. P. sz. ügyben előterjesztett második fellebbezési jogalapját, valamint a C‑48/25. P., a C‑54/25. P. és a C‑55/25. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik fellebbezési jogalapját részben mint elfogadhatatlant, részben mint megalapozatlant utasítsa el.
IV. Következmények
84. A C‑38/25. P. sz. ügyben előterjesztett első fellebbezési jogalap, valamint a C‑48/25. P., a C‑54/25. P. és a C‑55/25. P. sz. ügyben előterjesztett első és második fellebbezési jogalap megalapozott. Ennek megfelelően a megtámadott ítéleteket hatályon kívül kell helyezni. Mivel azonban a Törvényszék nem vizsgálta meg az elsőfokú eljárásban előterjesztett valamennyi jogalapot, a Bíróság nem tud végleges ítéletet hozni, és az ügyeket vissza kell utalnia a Törvényszék elé.(55)
V. Végkövetkeztetések
85. Azt javaslom, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a 2024. november 13‑i Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítéletet (T‑189/21, EU:T:2024:802); a 2024. november 13‑i Aboca és társai kontra Bizottság ítéletet (T‑302/21, EU:T:2024:808); a 2024. november 13‑i Ortis kontra Bizottság ítéletet (T‑271/21, EU:T:2024:804); valamint a 2024. november 13‑i Synadiet és társai kontra Bizottság ítéletet (T‑274/21, EU:T:2024:806);
– az ügyet a többi jogalap vonatkozásában új határozat meghozatala céljából utalja vissza a Törvényszék elé;
– a költségekről jelenleg ne határozzon.
1 Eredeti nyelv: angol.
2 A vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló, 2006. december 20‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 404., 26. o.).
3 2024. november 13‑i Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítélet (T‑189/21, EU:T:2024:802) (a továbbiakban: Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítélet); 2024. november 13‑i Aboca és társai kontra Bizottság ítélet (T‑302/21, EU:T:2024:808) (a továbbiakban: Aboca és társai kontra Bizottság ítélet); 2024. november 13‑i Ortis kontra Bizottság ítélet (T‑271/21, EU:T:2024:804) (a továbbiakban: Ortis kontra Bizottság ítélet); 2024. november 13‑i Synadiet és társai kontra Bizottság ítélet (T‑274/21, EU:T:2024:806) (a továbbiakban: Synadiet és társai kontra Bizottság ítélet) (a továbbiakban együttesen: megtámadott ítéletek).
4 Az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletének a hidroxi‑antracén‑származékokat tartalmazó növényi fajok tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. március 18‑i bizottsági rendelet (HL 2021. L 96., 6. o.).
5 Lásd különösen: az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20‑i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 404., 9. o., helyesbítések: HL 2007. L 12., 3. o.; HL 2011. L 36., 20. o.) és a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 304., 18. o.; helyesbítések: HL 2014. L 331., 40. o.; HL 2015. L 50., 48. o.; HL 2016. L 266., 7. o.; HL 2023. L 142., 41. o.).
6 Lásd az 1925/2006 rendelet (3) és (4) preambulumbekezdését. Lásd továbbá: a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat, COM(2003) 671 végleges (a továbbiakban: az 1925/2006 rendeletre irányuló javaslat), 3. o.
7 Lásd ebben az értelemben az 1925/2006 rendelet (1), (2) és (22) preambulumbekezdését, valamint 1. cikkének (1) bekezdését és 10. cikkét. Lásd még: az 1925/2006 rendeletre irányuló javaslat, 1. o.
8 Lásd ebben az értelemben: az 1925/2006 rendelet (14) és (22) preambulumbekezdését, valamint 1. cikkének (1) bekezdését.
9 Lásd az 1925/2006 rendelet (12) preambulumbekezdését.
10 Lásd az 1925/2006 rendeletre irányuló javaslat 21. pontját.
11 Lásd az 1925/2006 rendelet (20) preambulumbekezdését.
12 Lásd az 1925/2006 rendelet (1) preambulumbekezdését.
13 Lásd az 1925/2006 rendelet (20) preambulumbekezdését. Lásd még e rendelet (2) preambulumbekezdését, amelyben hasonló megfogalmazás szerepel.
14 Lásd: az 1925/2006 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése, amely kimondja, hogy „[a]z élelmiszerekhez csak az I. mellékletben felsorolt vitaminok és/vagy ásványi anyagok adhatók hozzá, a II. mellékletben felsorolt formában, az e rendeletben meghatározottaknak megfelelően.”
15 Lásd: az 1925/2006 rendelet 4. cikke, amely meghatározza azokat a termékkategóriákat, amelyekhez vitamin és ásványi anyag nem adható.
16 Lásd: az 1925/2006 rendelet 6. cikke, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett vitaminok és ásványi anyagok hozzáadhatók élelmiszerekhez.
17 Lásd az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését (kiemelés tőlem). Hasonló megfogalmazás szerepel e rendelet (2) preambulumbekezdésében.
18 Lásd az 1925/2006 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését.
19 Lásd ebben az értelemben: Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítélet, 4. pont; Aboca és társai kontra Bizottság ítélet, 5. pont; Ortis kontra Bizottság ítélet, 3. pont; Synadiet és társai kontra Bizottság ítélet, 3. pont.
20 Lásd: Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítélet, 4. pont; Aboca és társai kontra Bizottság ítélet, 5. pont; Ortis kontra Bizottság ítélet, 3. pont; Synadiet és társai kontra Bizottság ítélet, 3. pont.
21 Lásd: Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítélet, 4. pont; Aboca és társai kontra Bizottság ítélet, 5. pont; Ortis kontra Bizottság ítélet, 3. pont; Synadiet és társai kontra Bizottság ítélet, 3. pont.
22 Az Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítéletének 3. pontjában a Törvényszék kifejti, hogy „[a]z Aloe vera olyan Aloe fajta, amelynek levele három rétegből áll: az első egy zöld színű, vastag külső héj, amely a növényt védi az időjárástól, a második egy sárgás [DHA‑kat] tartalmazó nedv alkotta közbenső réteg, a harmadik réteget pedig a növény tápanyagait tartalmazó, nedves és áttetsző kocsonyás anyag […] alkotja”.
23 Az EFSA az élelmiszer‑adalékanyagok és aromaanyagok tudományos testülete: „Safety of hydroxyanthracene derivatives for use in food”, EFSA Journal, 16. kötet., 1. szám, 5090, 2018. Elérhető: https://doi:10.2093/j.efsa.2018.5090 (a továbbiakban: 2017. évi EFSA‑vélemény), 19. o.
24 Lásd ebben az értelemben: Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítélet, 5. pont; Aboca és társai kontra Bizottság ítélet, 6. pont; Ortis kontra Bizottság ítélet, 4. pont; Synadiet és társai kontra Bizottság ítélet, 4. pont.
25 Lásd: az 2017. évi EFSA‑vélemény, 1. o.
26 Lásd: az 2017. évi EFSA‑vélemény, 69. o.
27 Lásd ezzel kapcsolatban: az EFSA tudományos bizottsága, „Scientific opinion on genotoxicity testing strategies applicable to food and feed safety assessment”, EFSA Journal, 9. kötet, 9. szám, 2379, 2011. Elérhető a következő linken: https://doi:10.2903/j.efsa.2011.2379. Lásd különösen: 9. o., valamint a kitettségre vonatkozó 4.2. szakasz, 23–25. o.
28 Az EFSA tudományos bizottsága, „Clarification of some aspects related to genotoxicity assessment”, EFSA Journal, 15. kötet., 12. szám, 5113, 2017, 1. o. Elérhető a következő linken: https://doi.org/10.2903/j.efsa.2017.5113. Lásd még: a genotoxikus anyagokra vonatkozó egészségügyi alapú irányadó értékek meghatározásával kapcsolatban a 14. és 15. oldalt.
29 A megtámadott rendelet (7) preambulumbekezdése.
30 A megtámadott rendelet (9) preambulumbekezdése.
31 A megtámadott rendelet (11) preambulumbekezdése.
32 Lásd: az Aboca és társai kontra Bizottság ítélet, 61. pont; Ortis kontra Bizottság ítélet, 65. pont; Synadiet és társai kontra Bizottság ítélet, 57. pont.
33 Lásd ebben az értelemben: Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítélet, 66. és 67. pont; Aboca és társai kontra Bizottság ítélet, 90. és 91. pont; Ortis kontra Bizottság ítélet, 95. és 96. pont; Synadiet és társai kontra Bizottság ítélet, 86. és 87. pont.
34 Érdemes továbbá megjegyezni, hogy az Olasz Köztársaság beavatkozási kérelmet terjesztett elő a C‑48/25 P. sz. ügyben az alperesek kérelmeinek támogatása végett. Mivel azonban ezt a kérelmet a Bíróság eljárási szabályzata 190. cikkének (2) bekezdésében említett határidő lejártát követően, viszont még az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról szóló határozat meghozatala előtt nyújtották be, a Bíróság elnöke 2025. május 23‑i határozatával az eljárási szabályzat 194. cikke alapján engedélyezte, hogy e fél a tárgyaláson – amennyiben arra sor kerül – állást foglaljon.
35 EFSA tudományos bizottsága, „Guidance on safety assessment of botanicals and botanical preparations intended for use as ingredients in food supplement”, EFSA Journal, 7. kötet., 9. szám, 1249, 2009, 2. o. Elérhető a következő linken: https://doi:10.2093/j.efsa.2009.1249.
36 Lásd többek között: 1979. február 13‑i Granaria ítélet (101/78, EU:C:1979:38, 4. pont); 2026. január 27‑i Bizottság kontra Magyarország (A kannabisz átsorolása) ítélet (C‑271/23, EU:C:2026:45, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Lásd: az 1925/2006 rendelet (1) preambulumbekezdése.
38 Lásd ebben az értelemben: az 1925/2006 rendelet (20) preambulumbekezdése. A Bizottság úgy véli, hogy a káros anyagok „véletlenszerű” jelenlétét az élelmiszerekben az élelmiszerekben előforduló szennyező anyagok ellenőrzésére vonatkozó közösségi eljárások megállapításáról szóló, 1993. február 8‑i 315/93/EGK tanácsi rendelet (HL 1993. L 37., 1. o.) szabályozza, amelynek értelmében a Bizottság megállapíthatja az élelmiszerekben előforduló szennyező anyagok legmagasabb határértékeit.
39 Amint azt a jelen indítvány 11. pontjában kifejtettem, a másik eljárás a vitaminok és ásványi anyagok hozzáadására vonatkozik.
40 Lásd ezzel kapcsolatban az 1925/2006 rendeletre irányuló javaslatot, amelynek 21. pontjában az áll, hogy „[bizonyos egyéb anyagok használata] és címkén való megjelenítése néha azzal kapcsolatos kérdésekhez vezethet, hogy azokat az élelmiszerek előállítása során felhasznált összetevőkként kell‑e kezelni, vagy »hozzáadottnak« kell‑e tekinteni. Az e kérdésre adott választól függetlenül célszerű lenne e javasolt rendelet keretében szabályozni az ilyen anyagok vagy összetevők biztonságos használatát, és adott esetben azok használatát megtiltani.”
41 Lásd ebben az értelemben: Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítélet, 51. és 59. pont; Aboca és társai kontra Bizottság ítélet, 75. és 83. pont; Ortis kontra Bizottság ítélet, 79. és 87. pont; Synadiet és társai ítélet kontra Bizottság ítélet, 70. és 78. pont.
42 Bár a C‑54/25. P. és a C‑55/25. P. sz. ügyben az alperesek azt állítják, hogy e fellebbezési jogalap elfogadhatatlan, mivel a Bizottság azt első ízben a fellebbezés szakaszában hozta fel, egyértelmű, hogy a Bizottság csupán a megtámadott ítéletekből eredő, az 1925/2006 rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdésének alapjául szolgáló feltételek jellegére vonatkozó érvelést terjesztett elő. Ennek megfelelően ezen érvnek nem lehet helyt adni; lásd analógia útján: 2007. november 29‑i Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ítélet (C‑176/06 P, EU:C:2007:730, 17. pont); 2014. április 10‑i Bizottság kontra Siemens Österreich és társai és Siemens Transmission & Distribution és társai kontra Bizottság ítélet (C‑231/11 P–C‑233/11 P, EU:C:2014:256, 101. és 102. pont).
43 Azaz a jelen indítvány 25. pontjában felsorolt anyagok.
44 Amint azt a jelen indítvány 22. pontjában kifejtem, az EFSA úgy véli, hogy egyszerűen nincs olyan mennyiség, amely alatt a genotoxikus anyagok fogyasztása ne járna káros hatásokkal és ne veszélyeztetné az emberi egészséget. Ennek megfelelően az EFSA álláspontja szerint nem állapíthat meg küszöbértéket a genotoxikus anyagok tekintetében.
45 Emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés alapján a Bizottságnak az anyagot vagy a szóban forgó anyagot tartalmazó összetevőt a III. melléklet B. részébe kell helyeznie, és meg kell határoznia, hogy az élelmiszerekhez való hozzáadása vagy az azok előállítása során történő felhasználása csak bizonyos feltételek mellett megengedhető. Ugyanakkor még e rendelkezés sem ír elő olyan fogyasztási küszöbértéket, amely alatt ezen anyag hozzáadása nem lenne aggályos az emberi egészség szempontjából, még ha a III. melléklet B. részében a felsorolt anyagokra vonatkozó bejegyzésekhez kapcsolódó „további követelmények” ilyen küszöbértéket írnak is elő. Lásd például: az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletének az (‑)‑epigallokatekin‑3‑gallátot tartalmazó zöldtea‑kivonatok tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. november 30‑i (EU) 2022/2340 bizottsági rendelet (HL 2022. L 310., 7. o.).
46 Lásd e tekintetben az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az [EFSA] létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2002. L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.; helyesbítések: HL 2014. L 327., 9. o.; HL 2016. L 11., 19. o.) 3. cikkének 11. pontját, amely a „kockázatértékelés” fogalmát úgy határozza meg mint „egy tudományosan megalapozott eljárás, amely négy lépésből áll: a veszély azonosítása, a veszély jellemzése, a veszélynek való kitettség értékelése és a kockázat jellemzése”: Lásd még analógia útján: a Franciaország kontra Bizottság és a Bizottság kontra CWS Powder Coatings és társai egyesített ügyekre vonatkozó indítványom (C‑71/23 P és C‑82/23 P, EU:C:2025:65, 75. és 76. pont).
47 Lásd az 178/2002 rendelet 3. cikkének 12. pontját. Kiemelés tőlem.
48 Lásd még analógia útján az elővigyázatosság elvének alkalmazásáról szóló bizottsági közleményt (COM(2000) 1 végleges, 2000. február 2., 15. o.), amely szerint: „amikor a döntéshozók olyan környezeti, emberi, állati vagy növényi egészségre vonatkozó kockázatról szereznek tudomást, amely tétlenség esetén súlyos következményekkel járhat, felmerül a megfelelő védelmi intézkedések kérdése. A döntéshozóknak strukturált megközelítéssel a környezetre vagy az egészségre vonatkozó kockázat lehető legteljesebb tudományos értékelését kell beszerezniük annak érdekében, hogy kiválaszthassák a legmegfelelőbb eljárást.”
49 Amint azt korábban az emberi egészségre gyakorolt káros anyagok besorolásának összefüggésében már kifejtettem, a kockázatkezelési intézkedések elfogadásakor a Bizottság a jogalkotó által meghatározott intézkedéseken túlmenően kevés mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. Lásd: a Franciaország kontra Bizottság és a Bizottság kontra CWS Powder Coatings és társai egyesített ügyekre vonatkozó indítványom (C‑71/23 P és C‑82/23 P, EU:C:2025:65, 78. pont).
50 A Bizottság ezen érvet az Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítélet 58. és 60. pontjában; az Aboca és társai kontra Bizottság ítélet 82. és 84. pontjában; az Ortis kontra Bizottság ítélet 86. és 88. pontjában; valamint a Synadiet és társai kontra Bizottság ítélet 77. és 79. pontjában foglalt megállapításokkal kapcsolatban hozta fel.
51 A Bizottság ezen érvet az Aloe Vera of Europe kontra Bizottság ítélet 60. pontjában; az Aboca és társai kontra Bizottság ítélet 84. pontjában; az Ortis kontra Bizottság ítélet 88. pontjában; valamint a Synadiet és társai kontra Bizottság ítélet 79. pontjában foglalt megállapítással kapcsolatban hozta fel.
52 Lásd ebben az értelemben: 2015. június 18‑i Ipatau kontra Tanács ítélet (C‑535/14 P, EU:C:2015:407, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2024. szeptember 10‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet (C‑465/20‑P, EU:C:2024:724, 390. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Lásd például: 2025. augusztus 1‑jei Franciaország és a Bizottság kontra CWS Powder Coatings és társai ítélet (C‑71/23 P és C‑82/23 P, EU:C:2025:601, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 Lásd a jelen indítvány 78. pontját.
55 Lásd ezzel kapcsolatban az Európai Unió Bíróságának alapokmányának 61. cikkét.