A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2025. szeptember 11. ( *1 )
„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 2002/584/IB kerethatározat – Szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs – A 4. cikk 6. pontja – Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető oka – A társadalomba való visszailleszkedésre irányuló célkitűzés – Az elítélt személy tartózkodási helye – A büntetés végrehajtásának végrehajtó állam általi átvétele a saját nemzeti jogának megfelelően – 2008/909/IB kerethatározat – Büntetőügyekben hozott ítéletek kölcsönös elismerése egy másik tagállamban való végrehajtásuk céljából – A szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának a végrehajtó tagállam bírósága által elrendelt felfüggesztése – 8. cikk – A végrehajtó államnak az ítélet elismerésére és a büntetés végrehajtására vonatkozó kötelezettsége – 17. cikk – A végrehajtó állam lehetősége a végrehajtási eljárások meghatározására”
A C‑215/24. sz. [Fira] ( i ) ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Judicial da Comarca do Porto – Juízo Local Criminal de Vila Nova de Gaia (portói kerületi bíróság, Vila Nova de Gaia‑i helyi büntetőbíróság, Portugália) a Bírósághoz 2024. március 20‑án érkezett, 2024. március 19‑i határozatával terjesztett elő az
YX
ellen kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló,
a Ministério Público
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: I. Jarukaitis tanácselnök, N. Jääskinen, A. Arabadjiev (előadó), M. Condinanzi és R. Frendo bírák,
főtanácsnok: T. Ćapeta,
hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2025. március 19‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
|
– |
a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, L. Ferro da Costa és J. Ramos, meghatalmazotti minőségben, |
|
– |
a spanyol kormány képviseletében A. Gavela Llopis és A. Torró Molés, meghatalmazotti minőségben, |
|
– |
az Európai Bizottság képviseletében H. Leupold, B. Rechena és J. Vondung, meghatalmazotti minőségben, |
a főtanácsnok indítványának a 2025. június 5‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés‑büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27‑i 2008/909/IB tanácsi kerethatározat (HL 2008. L 327., 27. o.; a továbbiakban: 2008/909 kerethatározat) 8., 12., 13. és 17. cikkének értelmezésére irányul. |
|
2 |
E kérelmet a portugál hatóságok által YX ellen szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs Spanyolországban történő végrehajtásával kapcsolatos eljárás keretében terjesztették elő. |
Jogi háttér
Az uniós jog
A 2002/584/IB kerethatározat
|
3 |
Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.) „Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai” című 4. cikke a 6. pontjában a következőképpen rendelkezik: „A végrehajtó igazságügyi hatóság az alábbi esetekben tagadhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását: [...]
|
A 2008/909 kerethatározat
|
4 |
A 2008/909 kerethatározat (5), (9) és (12) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
[...]
[...]
|
|
5 |
A 2008/909 kerethatározat „Célkitűzés és hatály” című 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „E kerethatározat célja azon szabályok megállapítása, amelyek értelmében a tagállamok az elítélt személy társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében elismernek egy ítéletet és végrehajtják a büntetést.” |
|
6 |
E kerethatározatnak „Az ítélet és a tanúsítvány egy másik tagállamba történő továbbításának feltételei” című 4. cikke értelmében: „(1) Feltéve, hogy az elítélt személy a kibocsátó államban vagy a végrehajtó államban tartózkodik, és feltéve, hogy ez a személy a 6. cikkben előírt esetekben ehhez hozzájárulását adta, az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt – amelyre a formanyomtatványt az I. melléklet határozza meg – a következő tagállamok egyikének lehet továbbítani:
(2) Az ítélet és a tanúsítvány továbbítására akkor kerülhet sor, ha a kibocsátó állam illetékes hatósága – adott esetben a kibocsátó állam és a végrehajtó állam illetékes hatóságai közötti egyeztetést követően – meggyőződött arról, hogy a büntetés végrehajtó állam általi végrehajtása az elítélt személy társadalomba való beilleszkedésének elősegítését szolgálja. (3) Az ítélet és a tanúsítvány továbbítását megelőzően a kibocsátó állam illetékes hatósága bármilyen megfelelő módon egyeztethet a végrehajtó állam illetékes hatóságával. Az (1) bekezdés c) pontjában említett esetekben az egyeztetés kötelező. Ilyen esetekben a végrehajtó állam illetékes hatósága haladéktalanul értesíti a kibocsátó államot arra vonatkozó határozatáról, hogy hozzájárul‑e az ítélet továbbításához. (4) Ezen egyeztetések során a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága a kibocsátó illetékes hatóságának indokolással ellátott véleményt nyújthat be arról, hogy a büntetés végrehajtó állam általi végrehajtása nem segítené elő az elítélt személy társadalmi rehabilitációját és a társadalomba való sikeres beilleszkedését. Ha nem kerül sor egyeztetésre, ilyen vélemény haladéktalanul benyújtható az ítélet és a tanúsítvány továbbítását követően. A kibocsátó állam illetékes hatósága mérlegeli ezt a véleményt, és határoz arról, hogy a tanúsítványt visszavonja‑e vagy sem. (5) A végrehajtó állam saját kezdeményezésre kérheti a kibocsátó államot az ítélet és a tanúsítvány együttes továbbítására. Az elítélt személy is kérheti a kibocsátó állam vagy a végrehajtó állam illetékes hatóságait az eljárás kezdeményezésére e kerethatározat alapján. Az e bekezdés alapján továbbított kérelmek nem kötelezik a kibocsátó államot az ítélet és a tanúsítvány együttes továbbítására. (6) E kerethatározat végrehajtása során a tagállamok olyan rendelkezéseket fogadnak el, amelyek különösen figyelembe veszik az elítélt személy társadalmi rehabilitációjának elősegítését, és amelyek alapját képezik az illetékes hatóságok arra vonatkozó döntéshozatalának, hogy az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetekben hozzájárulnak-e az ítélet és a tanúsítvány továbbításához. (7) E kerethatározat elfogadásakor vagy azt követően minden tagállam értesítheti a[z Európai Unió] Tanács[ának] Főtitkárságát, hogy az azon tagállamokkal való kapcsolatában, amelyek ugyanilyen értesítést nyújtottak be, az ítélet és a tanúsítvány továbbításához nincs szükség az (1) bekezdés c) pontja szerinti előzetes hozzájárulására:
[...]” |
|
7 |
Az említett kerethatározatnak „Az ítélet és a tanúsítvány továbbítása” című 5. cikke a következőket írja elő: „(1) A kibocsátó állam illetékes hatósága az ítéletet vagy annak hitelesített másolatát a tanúsítvánnyal együtt továbbítja a végrehajtó állam illetékes hatóságának, bármely olyan írásban dokumentált módon, amely lehetővé teszi a végrehajtó állam számára a határozat hitelességének megállapítását. Az ítélet eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát, valamint a tanúsítvány eredeti példányát kérelemre továbbítani kell a végrehajtó államnak. Az említett illetékes hatóságok minden hivatalos közlést közvetlenül küldenek meg egymásnak. (2) A tanúsítványt a kibocsátó állam illetékes hatóságának alá kell írnia, és igazolnia kell a tanúsítvány tartalmának pontosságát. (3) A kibocsátó állam az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt egyszerre csak egy végrehajtó állam részére továbbítja. (4) Ha a végrehajtó állam illetékes hatósága nem ismert a kibocsátó állam illetékes hatósága számára, ez utóbbi minden szükséges vizsgálatot elvégez – beleértve a[z 1998. június 29‑i] 98/428/IB tanácsi együttes fellépéssel (HL 1998. L 191., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 91. o.) létrehozott Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartóinak közbeiktatásával végzett vizsgálatokat – annak érdekében, hogy az információt a végrehajtó államtól beszerezze. (5) Amennyiben a végrehajtó állam azon hatósága, amely az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt megkapta, nem illetékes az ítélet elismerésére és az annak végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére, az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt hivatalból továbbítja az illetékes hatósághoz, és erről tájékoztatja a kibocsátó állam illetékes hatóságát.” |
|
8 |
Ugyanezen kerethatározatnak „Az ítélet elismerése és a büntetés végrehajtása” című 8. cikke a következőket írja elő: „(1) A végrehajtó állam illetékes hatósága elismeri a 4. cikkel összhangban és az 5. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részére továbbított ítéletet, és haladéktalanul megteszi a büntetés végrehajtásához szükséges intézkedéseket, kivéve, ha az illetékes hatóság úgy dönt, hogy az elismerés és a végrehajtás megtagadásának 9. cikk szerinti okai valamelyikére hivatkozik. (2) Amennyiben a büntetés – időtartamát tekintve – nem egyeztethető össze a végrehajtó állam jogával, a végrehajtó állam illetékes hatósága kizárólag abban az esetben dönthet a büntetés átalakításáról, ha az adott büntetés mértéke meghaladja az adott állam nemzeti jogában a hasonló bűncselekményekre előírt maximális büntetést. Az átalakított büntetés mértéke nem lehet alacsonyabb a végrehajtó állam nemzeti jogában a hasonló bűncselekményekre vonatkozóan előírt maximális büntetésnél. (3) Amennyiben a büntetés – jellegét tekintve – nem egyeztethető össze a végrehajtó állam jogával, az adott állam illetékes hatósága azt a saját jogában hasonló bűncselekményekre alkalmazott büntetésnek vagy intézkedésnek megfelelően átalakíthatja. Az ilyen büntetésnek vagy intézkedésnek a lehető legpontosabban meg kell felelnie a kibocsátó államban kiszabott büntetésnek, és ennek következtében a büntetés nem változtatható pénzbüntetésre. (4) Az átalakított büntetés nem súlyosbíthatja a kibocsátó államban kiszabott büntetést a büntetési tétel jellege vagy időtartama tekintetében.” |
|
9 |
A 2008/909 kerethatározat „Határozat a büntetés végrehajtásáról és határidők” című 12. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A végrehajtó állam illetékes hatósága a lehető leghamarabb határoz az ítélet elismeréséről és a büntetés végrehajtásáról, és erről, valamint a büntetésnek a 8. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban történő átalakításáról hozott minden határozatáról tájékoztatja a kibocsátó államot.” |
|
10 |
E kerethatározatnak „A tanúsítvány visszavonása” című 13. cikke a következőket írja elő: „Ameddig a büntetés végrehajtása nem kezdődött meg a végrehajtó államban, a kibocsátó állam indokolással együtt visszavonhatja a tanúsítványt a végrehajtó államtól. A tanúsítvány visszavonását követően a végrehajtó állam nem hajtja végre a büntetést.” |
|
11 |
Az említett kerethatározatnak „A végrehajtásra vonatkozó jog” című 17. cikkének (1), (3) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „(1) A büntetés végrehajtását a végrehajtó állam joga szabályozza. Kizárólag a végrehajtó állam hatóságai jogosultak dönteni – a (2) és (3) bekezdésre is figyelemmel – a végrehajtási eljárásokról és az összes, ezekkel kapcsolatos intézkedés meghatározásáról, beleértve a korai [helyesen: az előrehozott] vagy feltételes szabadságra bocsátás okait is. [...] (3) A végrehajtó állam illetékes hatósága kérelemre tájékoztatja a kibocsátó állam illetékes hatóságát az esetleges korai [helyesen: előrehozott] vagy feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezésekről. A kibocsátó állam hozzájárulhat az ilyen rendelkezések alkalmazásához vagy visszavonhatja a tanúsítványt. (4) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a korai [helyesen: az előrehozott] vagy feltételes szabadságra bocsátásról hozott határozat meghozatalakor figyelembe vehetik a kibocsátó állam által jelzett nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek értelmében az érintett személy meghatározott időpontban jogosult korai vagy feltételes szabadságra bocsátásra.” |
|
12 |
Ugyanezen kerethatározat 21. cikkének c)–i) pontja értelmében: „A végrehajtó állam illetékes hatósága bármely írásban dokumentálható módon haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó állam illetékes hatóságát a következőkről: [...]
|
A 2008/947/IB kerethatározat
|
13 |
A kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27‑i 2008/947/IB tanácsi kerethatározat (HL 2008. L 337., 102. o.) „Célok és hatály” című 1. cikkének (1)–(3) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „(1) E kerethatározat célja az elítéltek társadalmi beilleszkedésének elősegítése, az áldozatok és a lakosság védelmének fokozása, valamint a megfelelő, próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók alkalmazásának megkönnyítése az olyan elkövetők esetében, akik nem az elítélés szerinti államban élnek. E célok elérése céljából ez a kerethatározat megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint az érintett személlyel szembeni ítéletet hozó tagállamtól eltérő tagállam elismeri az ítéleteket és adott esetben próbaidőt megállapító határozatokat és felügyeli az ítélet alapján megállapított, próbaidő alatti magatartási szabályokat vagy az ezen ítéletben foglalt alternatív szankciókat, valamint – e kerethatározat eltérő rendelkezésének hiányában – meghoz minden egyéb, az adott ítélethez kapcsolódó határozatot. (2) Ezt a kerethatározatot kizárólag az alábbiakra kell alkalmazni:
az e kerethatározatban említettek és előírtak szerint. (3) E kerethatározatot nem kell alkalmazni
[...]” |
|
14 |
A 2008/947 határozat 2. cikkének 1., 2. és 5. pontja a következőket írja elő: „E kerethatározat alkalmazásában:
[...]
|
A portugál jog
|
15 |
A Código Penalnak (büntető törvénykönyv) „A szabadságvesztés‑büntetés pénzbüntetéssel való helyettesítése” című 45. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő: „(1) Egy évig terjedő szabadságvesztés‑büntetés kiszabása esetén e büntetés helyébe pénzbüntetés vagy más alkalmazandó, szabadságvesztés nélküli büntetés lép, kivéve, ha a jövőbeli bűncselekmények elkövetésének megakadályozása e szabadságvesztés-büntetés végrehajtását teszi szükségessé. (2) A pénzbüntetés megfizetésének elmulasztása esetén az elítélt letölti az ítéletben kiszabott szabadságvesztés-büntetést. A jelen törvénykönyv 49. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit analógia útján alkalmazni kell.” |
|
16 |
E törvénykönyvnek „A meg nem fizetett bírság szabadságvesztéssel történő helyettesítése” című 49. cikke a (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik: „Az alternatív szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása egy évtől három évig terjedő időtartamra felfüggeszthető, ha az elítélt bizonyítja, hogy a pénzbüntetést neki fel nem róható okokból nem fizették meg, feltéve, hogy e felfüggesztés nem gazdasági vagy pénzügyi jellegű kötelezettségek vagy magatartási szabályok betartásától függ. Az alternatív szabadságvesztés‑büntetést végre kell hajtani, ha a kötelezettségeket vagy magatartási szabályokat nem tartják be, és a szabadságvesztés‑büntetést meg kell szüntetni, ha azokat betartották.” |
A spanyol jog
|
17 |
A Código Penal (büntető törvénykönyv, a továbbiakban: spanyol büntető törvénykönyv) 80. cikke a következőképpen rendelkezik: „(1) A bírák vagy a bíróságok indokolt határozattal felfüggeszthetik a két évnél rövidebb szabadságvesztés-büntetések végrehajtását, ha észszerűen feltételezhető, hogy az előírt szabadságvesztés-büntetés végrehajtása nem szükséges annak megakadályozásához, hogy az elítélt a jövőben újabb bűncselekményeket kövessen el. E határozat meghozatala során a bíró vagy a bíróság értékeli a bűncselekmény elkövetésének körülményeit, az elítélt személy személyes helyzetét, előéletét, a cselekményt követő magatartását, és különösen az okozott kár megtérítésére irányuló erőfeszítéseit, társadalmi és családi helyzetét, valamint a büntetés hátralévő része végrehajtásának felfüggesztéséből és az esetlegesen kiszabott intézkedések betartásából várható hatásokat. (2) A büntetés végrehajtása felfüggesztésének feltételei a következők:
Ez a feltétel akkor tekinthető teljesítettnek, ha az elítélt kötelezettséget vállal arra, hogy a polgári jogi felelősségből eredő kötelezettségeit pénzügyi teljesítőképességének megfelelően teljesíti, valamint hogy megkönnyíti az elrendelt elkobzást, és észszerűen várható, hogy arra a bíró vagy a bíróság által meghatározott észszerű határidőn belül sor kerül. A bíró vagy a bíróság – figyelembe véve a polgári jogi felelősség mértékét és a jogsértés társadalmi következményeit – kérhet olyan biztosítékokat, amelyeket megfelelőnek ítél e feltétel teljesítésének biztosításához. (3) Kivételesen, még ha az előző bekezdés 1. és 2. pontjában foglalt feltételek nem is teljesülnek, és amennyiben az érintett személy nem minősül szokásos visszaesőnek, a két évet meg nem haladó egységes szabadságvesztés-büntetések felfüggesztése engedélyezhető, ha az elítélt személyes körülményei, a tényállás jellege, az érintett magatartása és különösen az okozott kár megtérítésére irányuló erőfeszítései ezt indokolják. Ezekben az esetekben a felfüggesztés feltétele minden esetben a kár tényleges megtérítése vagy az okozott kárnak az elítélt személy fizikai és pénzügyi képességeivel összhangban történő megtérítése, vagy a 84. cikk (1) bekezdésének 1. pontjában említett intézkedésben hivatkozott megállapodás betartása. Az e rendelkezés 2. vagy 3. pontjában felsorolt intézkedések egyikét egyébiránt mindig alkalmazni kell, amelynek mértéke nem lehet kisebb, mint a 84. cikk (1) bekezdésében meghatározott átváltási szempontok alkalmazásával a kiszabott büntetés egyötödére kiszámított mérték. (4) A bírák és a bíróságok a kiszabott büntetést feltétel nélkül felfüggeszthetik abban az esetben, ha az elítélt különösen súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenved, kivéve, ha a bűncselekmény elkövetésekor ugyanazon okból már egy másik felfüggesztett büntetés hatálya alatt állt. (5) Még abban az esetben is, ha a jelen cikk (2) bekezdésének 1. és 2. pontjában előírt feltételek nem teljesülnek, a bíró vagy a bíróság elrendelheti a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának legfeljebb öt évre történő felfüggesztését azon elítélt személyek esetében, akik a bűncselekményt a 20. cikk 2. pontjában említett anyagoktól való függőségük miatt követték el, feltéve, hogy egy megfelelően akkreditált vagy jóváhagyott állami vagy magánintézmény vagy szolgálat igazolja, hogy az elítélt a felfüggesztés elrendelésének időpontjában kábítószer-mentes vagy ilyen célú kezelés alatt áll. A bíró vagy a bíróság elrendelheti, hogy tegyék meg a szükséges megállapításokat annak ellenőrzése érdekében, hogy a fent hivatkozott feltételek teljesülnek‑e. Abban az esetben, ha az elítélt kábítószer‑elvonó kezelés alatt áll, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése a kezelés befejezéséig történő folytatásától is függ. A kezelés során bekövetkező visszaesések nem tekinthetők a kezelés abbahagyásának, ha nem mutatják a kábítószer‑elvonó kezelés végleges abbahagyását. (6) Az olyan bűncselekmények esetében, amelyek csak az áldozat feljelentése alapján üldözhetők, a bírák és a bíróságok a büntetés végrehajtása felfüggesztésének elrendelése előtt meghallgatják az áldozatot és adott esetben annak képviselőjét.” |
|
18 |
A spanyol büntető törvénykönyv 90. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő: „A büntetés‑végrehajtási bíró az elítélt szabadságvesztés büntetése fennmaradó részének végrehajtását felfüggeszti és az elítéltet feltételes szabadságra bocsátja, ha az elítélt:
A büntetés hátralévő részének felfüggesztéséről, valamint a feltételes szabadságra bocsátásról történő határozathozatal érdekében a büntetés‑végrehajtási bíró értékeli az elítélt személyiségét, az előéletét, az elkövetett bűncselekmény körülményeit, azon jogi érdekek jelentőségét, amelyeket a bűnismétlés érinthet, az elítéltnek a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartását, a szociális és családi körülményeit, valamint a büntetés hátralévő része végrehajtásának felfüggesztéséből és az esetlegesen kiszabott intézkedések betartásából várható hatásokat. A felfüggesztés nem rendelhető el, ha az elítélt személy nem tett eleget a bűncselekményből eredő polgári jogi felelősség címén fennálló kártérítési kötelezettségének az 1979. szeptember 26‑i Ley Orgánica 1/1979, General Penitenciaria (a büntetés‑végrehajtási általános törvényről szóló 1/1979 sarkalatos törvény; a BOE 1979. október 5‑i 239. száma, 23180. o.) 72. cikkének (5) és (6) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelően.” |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
|
19 |
2018‑ban a Tribunal Judicial da Comarca do Porto – Juízo Local Criminal de Vila Nova de Gaia (portói kerületi bíróság – Vila Nova de Gaia‑i helyi büntetőbíróság, Portugália), amely a kérdést előterjesztő bíróság, YX‑et adócsalás elkövetése miatt hat hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítélte. A büntető törvénykönyv 49. cikke értelmében e szabadságvesztés‑büntetést később 180 napi pénzbüntetés váltotta fel. Mivel a megfelelő pénzbüntetést nem fizették meg, és YX nem bizonyította, hogy a pénzbüntetés megfizetésének elmulasztása nem róható fel neki, e bíróság elrendelte az említett szabadságvesztés‑büntetés végrehajtását. |
|
20 |
Mivel YX időközben Spanyolországba helyezte át lakóhelyét, a kérdést előterjesztő bíróság 2022. február 22‑én európai elfogatóparancsot bocsátott ki ellene, ugyanezen szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából történő átadása iránt. |
|
21 |
Az illetékes spanyol igazságügyi hatóság a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontja alapján megtagadta YX‑nek a kérdést előterjesztő bíróság részére történő átadását, tekintettel a lakóhelyének Spanyolországba való áthelyezésére, valamint arra, hogy a büntetését e tagállamban kívánta letölteni. E hatóság kijelentette, hogy elismeri a kérdést előterjesztő bíróság által hozott ítéletet, és az illetékes spanyol igazságügyi hatóságoktól kérte annak végrehajtását. |
|
22 |
2023. október 11‑én a Juzgado Central de lo Penal no1 de Madrid (madridi 1. sz. központi büntetőbíróság, Spanyolország) a spanyol büntető törvénykönyv 80. cikke alapján két évre felfüggesztette az alapügyben szóban forgó szabadságvesztés‑büntetés végrehajtását. |
|
23 |
E felfüggesztést elrendelő határozatot követően a portugál ügyészség azzal a kérelemmel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon a Bírósághoz. |
|
24 |
A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a végrehajtó állam illetékes hatósága főszabály szerint köteles elismerni a kibocsátó állam büntetőítéletét, és végrehajtani a kiszabott büntetést, amely időtartamának és jellegének meg kell felelnie az ezen ítéletben előírtaknak. |
|
25 |
Azokat a feltételeket, amelyek mellett a végrehajtó állam illetékes hatósága módosíthatja a kibocsátó államban kiszabott büntetést, a 2008/909 kerethatározat 8. cikke kimerítően szabályozza, és a végrehajtó állam illetékes hatósága semmi esetre sem módosíthatja a kibocsátó állam illetékes hatósága által hozott büntetőítélet lényeges tartalmát. |
|
26 |
Következésképpen, ha a kibocsátó állam illetékes hatósága a nemzeti joga alapján nem függesztette fel a büntetést, a végrehajtó állam illetékes hatósága nem függesztheti fel a szóban forgó személlyel szemben a kibocsátó államban kiszabott büntetés végrehajtását, még akkor sem, ha azt e hatóság nemzeti joga a végrehajtó államban kiszabott büntetések tekintetében lehetővé teszi. Az ilyen felfüggesztés megkérdőjelezné a 2008/909 kerethatározat célkitűzéseit és a kölcsönös elismerés elvét. |
|
27 |
Egyébiránt a 2020. március 11‑iSF (Európai elfogatóparancs – A végrehajtó államba történő visszaszállítás garanciája) ítélet (C‑314/18, EU:C:2020:191) 65. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a 2008/909 kerethatározat 8. cikkét szigorúan kell értelmezni. |
|
28 |
Ráadásul a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 2008/909 kerethatározat 17. cikke ‑ amely szerint a büntetés végrehajtását a végrehajtó állam joga szabályozza ‑, kizárólag a szabadságvesztés‑büntetés tényleges végrehajtását biztosító intézkedésekre utal, és semmi nem teszi lehetővé e cikk rendelkezéseinek olyan értelmezését, hogy annak hatálya kiterjed a keresett személlyel szemben kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről szóló határozatra. |
|
29 |
Egyébiránt e kerethatározat 12. és 13. cikke értelmében a végrehajtó igazságügyi hatóságnak tájékoztatnia kellett volna a kibocsátó igazságügyi hatóságot a büntetés végrehajtása felfüggesztésének lehetőségéről annak érdekében, hogy ez utóbbi hatóság reagálhasson. |
|
30 |
A kérdést előterjesztő bíróság szerint ez az összefüggés megnehezíti az alapeljárás folytatásáról vagy befejezéséről való határozathozatalt. Úgy véli, hogy észszerű kétség merül fel az uniós jog értelmezését és alkalmazását illetően, amelyet a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem oszlat el, és amely döntő következményekkel jár ezen eljárás végső kimenetelére nézve. |
|
31 |
E körülmények között a Tribunal Judicial da Comarca do Porto – Juízo Local Criminal de Vila Nova de Gaia (portói kerületi bíróság – Vila Nova de Gaia‑i helyi büntetőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságáról
|
32 |
A spanyol kormány úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információk nem teszik lehetővé az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló eljárás azonosítását, sem pedig annak megértését, hogy a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adott válaszai miért lennének szükségesek a kérdést előterjesztő bíróság számára a határozathozatalhoz. |
|
33 |
Kétségtelen, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat utal arra, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya az, hogy lehetővé tegye a kérdést előterjesztő bíróság számára az ezen eljárás folytatásáról vagy befejezéséről történő döntést. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elfogadta, hogy az általa kiszabott büntetés végrehajtásáért felelős spanyol bíróság intézkedik e büntetés végrehajtása iránt, így a kölcsönös elismerés elve alapján tiszteletben kell tartania e spanyol bíróság döntését. |
|
34 |
Még ha az uniós jognak meg is kellene akadályoznia az említett spanyol bíróságot abban, hogy a nemzeti jogának megfelelően felfüggessze a kérdést előterjesztő bíróság által kiszabott szabadságvesztés‑büntetést, ami nem így van, ez akkor sem lenne hatással az utóbbi bíróság által meghozandó határozatra. E határozat ugyanis kizárólag attól függ, hogy ugyanezen spanyol bíróság mit közöl vele a büntetés végrehajtásával kapcsolatban a 2008/909 kerethatározat 21. cikke szerint a belső joga alapján. |
|
35 |
Ezenkívül e kerethatározat 13. cikke előírja, hogy a kiszabott büntetés elismerése és végrehajtása iránti kérelmet csak e büntetés végrehajtásának megkezdése előtt lehet visszavonni. Márpedig a jelen ügyben a spanyol büntető törvénykönyv 80. és azt követő cikkei alapján elrendelt felfüggesztés csak az említett büntetés végrehajtása egyik módjának tekinthető, amelyre e végrehajtás során kerül sor. |
|
36 |
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján ‑ amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja ‑, az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2025. április 8‑iEurópai Ügyészség [Eljárási aktusok bírósági felülvizsgálata] ítélet, C‑292/23, EU:C:2025:255, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
37 |
Jelen esetben, amint az a jelen ítélet 29. pontjából kitűnik, és amint azt a spanyol kormány is elismeri, a kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy a Bíróságnak a feltett kérdésekre adott válaszai elengedhetetlenek ahhoz, hogy döntést hozzon az YX‑szel szemben kiszabott büntetés végrehajtásának felülvizsgálatára vonatkozó eljárás folytatásáról. Véleménye szerint ugyanis a Bíróság válaszától függően, vagy le kell zárnia, vagy folytatnia kell ezt az eljárást |
|
38 |
E tekintetben megállapítható, hogy ha a kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen ítélet 23–28. pontjában összefoglalt azon értékelése, amely szerint lényegében a 2008/909 kerethatározat 8. cikkével ellentétes a kibocsátó állam illetékes hatósága által kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának a végrehajtó állam illetékes hatósága általi felfüggesztése, vagy legalábbis előzetes tájékoztatást kérne az ilyen felfüggesztés elrendelésének lehetőségéről, megalapozott lenne, e bíróság lefolytathatná az alapeljárást. Éppen ellenkezőleg, ha az alapügyben elrendelthez hasonló felfüggesztésnek – amint azt lényegében a spanyol kormány a jelen ítélet 32–34. pontjában összefoglalt érvelésében állítja – e kerethatározat 17. cikkének hatálya alá kellene tartoznia, akkor a kérdést előterjesztő bíróságnak le kellene zárnia ezen eljárást. |
|
39 |
Következésképpen nem nyilvánvaló, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések semmilyen összefüggésben nincsenek az alapügy tényállásával vagy tárgyával, vagy hogy a probléma hipotetikus jellegű. |
|
40 |
Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatók. |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Előzetes észrevételek
|
41 |
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból mindenekelőtt kitűnik, hogy a spanyol igazságügyi hatóságok a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontja alapján megtagadták a kérdést előterjesztő bíróság által YX‑szel szemben szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását azzal az indokkal, hogy YX Spanyolországban rendelkezik lakóhellyel, és kifejezte azon kívánságát, hogy a vele szemben kiszabott büntetést e tagállamban töltse le. E határozatból továbbá kitűnik, hogy ezek az igazságügyi hatóságok elismerték az e büntetést kiszabó ítéletet, és az illetékes spanyol igazságügyi hatóságtól kérték annak végrehajtását. Végül az említett határozatból kitűnik, hogy a Juzgado Central de lo Penal no1 de Madrid (madridi 1. sz. központi büntetőbíróság) később felfüggesztette az említett büntetés végrehajtását. |
|
42 |
Ellenben sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, sem a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem derül ki, hogy a Portugál Köztársaság, mint az YX ellen kibocsátott európai elfogatóparancs kibocsátó állama, hozzájárult volna az YX‑szel szemben kiszabott büntetés Spanyolországban történő végrehajtásához. Különösen a Bíróság előtti tárgyaláson nem lehetett bizonyossággal megállapítani, hogy a 2008/909 kerethatározat 4. cikkében említett igazolást (a továbbiakban: igazolás) – amelynek mintája annak I. mellékletében szerepel – a portugál illetékes hatóságok a 2008/909 kerethatározatban előírtaknak megfelelően továbbították‑e a spanyol illetékes hatóságoknak. |
|
43 |
Márpedig hangsúlyozni kell, hogy e tanúsítvány továbbítása azon eljárások egyike, amelyeket tiszteletben kell tartani a kibocsátó államban kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának a végrehajtó állam általi átvétele során. |
|
44 |
Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontjában előírt, az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása mérlegelhető okának alkalmazása két feltétel együttes fennállásától függ, nevezetesen egyrészt attól, hogy a keresett személy a végrehajtó tagállamban tartózkodik, annak állampolgára vagy lakosa, másrészt pedig attól, hogy ez az állam vállalja, hogy belső joga szerint végrehajtja azt a büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést, amely miatt az európai elfogatóparancsot kibocsátották (2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 43. pont). |
|
45 |
Ami a 2008/909 kerethatározatnak a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontjában előírt, a végrehajtás megtagadása mérlegelhető okának végrehajtására gyakorolt hatását illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 2002/584 kerethatározathoz hasonlóan a 2008/909 kerethatározat a büntetőjog terén pontosítja a kölcsönös bizalom és a kölcsönös elismerés elvét, és így megerősíti az igazságügyi együttműködést a büntetőügyekben hozott ítéletek olyan esetekben történő elismerése és végrehajtása terén, amikor személyeket egy másik tagállamban szabadságvesztés büntetésre vagy szabadságelvonással járó intézkedésre ítéltek, a társadalmi beilleszkedésük elősegítése érdekében (2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 45. pont). |
|
46 |
Ily módon, figyelembe véve egyrészt a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontjában előírt, a végrehajtás megtagadásának mérlegelhető oka, másrészt pedig a 2008/909 kerethatározatban előírt szabályok által követett cél azonosságát, nevezetesen az elítélt személyek társadalomba való beilleszkedésének elősegítését egy másik tagállamban, amennyiben a végrehajtó állam igazságügyi hatósága alkalmazni kívánja ezt az okot, figyelembe kell vennie ezeket a szabályokat (2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 47. pont). |
|
47 |
Következésképpen, amennyiben a végrehajtó igazságügyi hatóság a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontjában előírt „a végrehajtás megtagadásának mérlegelhető oka” alapján meg kívánja tagadni a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, az e büntetést kiszabó ítélet elismerését és az említett büntetés végrehajtásának átvételét a 2008/909 kerethatározat szabályozza (2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 51. pont) |
|
48 |
E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontjában előírt, a végrehajtás megtagadása mérlegelhető okának végrehajtása keretében a kibocsátó államban hozott és az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló büntetőítélettel kiszabott büntetés végrehajtó állam általi átvétele e kibocsátó állam hozzájárulásától függ, a 2008/909 kerethatározatban előírt szabályoknak megfelelően (2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 67. pont). |
|
49 |
E hozzájárulás a kibocsátó állam bírósága által hozott büntetőítéletnek a 2008/909 kerethatározat 4. cikkében megállapított módon a végrehajtó állam részére történő továbbításában nyilvánul meg, amelyhez csatolják a tanúsítványt (2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 57. pont). |
|
50 |
Következésképpen, ha a végrehajtó igazságügyi hatóság a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontjában előírt, a végrehajtás megtagadásának mérlegelhető oka alapján meg kívánja tagadni az európai elfogatóparancs végrehajtását, a kibocsátó állam illetékes hatósága megtagadhatja az ilyen átadást, ha objektív körülmények alapján úgy ítéli meg, hogy a büntetést ténylegesen nem hajtják végre a végrehajtó államban, vagy hogy e büntetés ezen államban történő végrehajtása nem járul hozzá a keresett személy társadalomba való visszailleszkedésének célkitűzéséhez a vele szemben kiszabott szabadságvesztés‑büntetés leteltét követően. A kibocsátó igazságügyi hatóság a kibocsátó állam saját büntetőpolitikájával kapcsolatos megfontolások alapján is megtagadhatja ezt az átadást (2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 72. pont). |
|
51 |
Mindemellett, noha a büntetőítéletnek és az ahhoz csatolandó tanúsítványnak a kibocsátó állam általi átadása így egyszerű lehetőségként jelenik meg, emlékeztetni kell arra, hogy többek között annak biztosítása érdekében, hogy az európai elfogatóparancs működése ne bénuljon meg, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében előírt lojális együttműködés kötelezettsége magában foglalja a végrehajtó és a kibocsátó igazságügyi hatóságok közötti párbeszédet. Ebből az elvből többek között az következik, hogy a tagállamok kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában (lásd ebben az értelemben: 2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 68. pont). |
|
52 |
Ennélfogva a kibocsátó és a végrehajtó igazságügyi hatóságoknak a büntetőügyekben folytatott hatékony együttműködés biztosítása érdekében teljes mértékben ki kell használniuk a 2002/584 kerethatározatban és a 2008/909 kerethatározatban előírt eszközöket, mint például a kibocsátó állam bírósága által hozott büntetőítélet továbbítását megelőző egyeztetéseket, valamint a tanúsítványt, ily módon elősegítve az ezen együttműködés alapjául szolágló kölcsönös bizalmat. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ez utóbbi kerethatározat 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően az ilyen egyeztetés kötelező, ha – mint a jelen ügyben is – a büntetés végrehajtását az érintett személy állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban tervezik, vagyis az említett utóbbi kerethatározat 4. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett esetben (2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 69. pont). |
|
53 |
A kibocsátó állam kötelezettségeit illetően hangsúlyozni kell, hogy ezen állam feladata annak biztosítása, hogy a 2008/909 kerethatározat által számára biztosított azon előjogot, hogy ne továbbítsa a végrehajtó államnak a valamely bírósága által hozott büntetőítéletet, valamint a tanúsítványt, oly módon gyakorolják, amely lehetővé teszi a büntetőügyekben folytatott hatékony együttműködést, és biztosítja, hogy az európai elfogatóparancs működése és a büntetőügyekben hozott ítéleteknek egy másik tagállamban történő végrehajtásuk céljából történő kölcsönös elismerése ne bénuljon meg (2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 71. pont). |
|
54 |
A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát, hogy meggyőződjön arról, hogy a kért hozzájárulást a jelen ügyben az illetékes portugál hatóság a 2008/909 kerethatározatban előírt részletes szabályoknak megfelelően megadta, és ha nem ez lenne a helyzet, akkor megvizsgálja, hogy a spanyol végrehajtó igazságügyi hatóságokkal való hatékony együttműködés alapján a portugál hatóság köteles‑e megadni e hozzájárulást. |
|
55 |
Ha a büntetés végrehajtásának a végrehajtó állam általi tényleges átvétele bármely okból – ideértve a 2008/909 kerethatározatban előírt feltételek és eljárás be nem tartását is – nem lehetséges, a kölcsönös elismerés elvéből az következik, hogy a keresett személy büntetlenségének elkerülése érdekében európai elfogatóparancsot kell végrehajtani (2025. szeptember 4‑iC. J. [Büntetés végrehajtása európai elfogatóparancs alapján] ítélet, C‑305/22, EU:C:2025:665, 70. pont). |
|
56 |
Ezzel szemben abban az esetben, ha az illetékes portugál hatóságok a 2008/909 kerethatározatban előírt részletes szabályoknak megfelelően továbbították a tanúsítványt az illetékes spanyol hatóságoknak, tükrözve ezáltal a kibocsátó állam ahhoz való hozzájárulását, hogy az YX‑szel szemben kiszabott büntetést a végrehajtó államban hajtsák végre – aminek vizsgálata végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, az előterjesztett kérdésekre választ kell adni. |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdésről
|
57 |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/909 kerethatározat 8. cikkének (1) bekezdését és 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, hogy amennyiben a végrehajtó állam illetékes igazságügyi hatósága a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontja alapján megtagadta a kibocsátó állam illetékes igazságügyi hatósága által szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, és a végrehajtó állam illetékes igazságügyi hatósága vállalta e büntetés végrehajtását, a végrehajtó állam másik illetékes igazságügyi hatósága ezt követően nemzeti joga szerint felfüggeszti az említett büntetés végrehajtását. |
|
58 |
A 2008/909 kerethatározat 8. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben – mint a jelen ügyben is – a végrehajtó állam illetékes hatósága úgy dönt, hogy nem hivatkozik az e kerethatározat 9. cikkében az elismerés és a végrehajtás megtagadására vonatkozóan előírt okok valamelyikére, elismeri az említett kerethatározat 4. cikkével összhangban és az 5. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részére továbbított ítéletet, és haladéktalanul megteszi a büntetés végrehajtásához szükséges intézkedéseket. |
|
59 |
A 2008/909 kerethatározat 8. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében a büntetés csak akkor alakítható át, ha a büntetés időtartama vagy jellege nem egyeztethető össze a végrehajtó állam jogával. |
|
60 |
A 2008/909 kerethatározat 8. cikkének (1) bekezdése tehát szigorú feltételeket szab a kibocsátó államban kiszabott büntetésnek a végrehajtó tagállam illetékes hatósága által történő átalakításához, amely feltételek így az említett hatóságot terhelő azon alapvető kötelezettség alóli egyetlen kivételt képezik, amelynek értelmében a részére továbbított ítéletet el kell ismernie, és végre kell hajtania azon büntetést, amelynek időtartama és jellege megfelel a kibocsátó államban hozott ítéletben meghatározottaknak (2016. november 8‑iOgnyanov ítélet, C‑554/14, EU:C:2016:835, 36. pont; 2020. március 11‑iSF [Európai elfogatóparancs – A végrehajtó államba történő visszaszállítás garanciája] ítélet, C‑314/18, EU:C:2020:191, 65. pont). |
|
61 |
A jelen ügyben nem vitatott, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának felfüggesztését a végrehajtó állam illetékes igazságügyi hatósága nem a büntetés jellege vagy időtartama és e tagállam szabályozása közötti összeegyeztethetetlenség miatt rendelte el, így ez az intézkedés semmi esetre sem tekinthető a büntetés 2008/909 kerethatározat 8. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében lehetővé tett átalakításának. |
|
62 |
A kérdést előterjesztő bíróság, a portugál kormány és az Európai Bizottság úgy véli, hogy az alapügyben szóban forgó szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának felfüggesztése a 2008/909 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, következésképpen azt csak a kérdést előterjesztő bíróság rendelheti el, amely a kibocsátó állam illetékes hatósága. |
|
63 |
A spanyol kormány ezzel szemben azt állítja, hogy a spanyol büntető törvénykönyvből az következik, hogy az alapügyben elrendelthez hasonló felfüggesztés a büntetések végrehajtásának területére, és ennélfogva e kerethatározat 17. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik. |
|
64 |
E rendelkezésből kitűnik, hogy e kerethatározat szerint a büntetés végrehajtását a végrehajtó állam joga szabályozza, attól az időponttól kezdve, hogy az elítélt személyt a végrehajtó állam illetékes hatóságához átszállították, és főszabály szerint kizárólag ez utóbbiak jogosultak dönteni a végrehajtási eljárásokról és az összes, ezekkel kapcsolatos intézkedés meghatározásáról, beleértve az előrehozott vagy feltételes szabadságra bocsátás okait is. Így e rendelkezés a szabadságvesztés‑büntetés materiális végrehajtásának és az elítélt személy társadalomba való visszailleszkedésének biztosítását célzó intézkedéseket foglal magában (2021. április 15‑iAV [Összbüntetési ítélet] ítélet, C‑221/19, EU:C:2021:278, 39. pont). |
|
65 |
Amint arra a főtanácsnok az indítványának 26. és 27. pontjában rámutatott, meg kell tehát határozni, hogy a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának az alapügyben szóban forgóhoz hasonló felfüggesztését úgy kell‑e tekinteni, mint amely módosítja a büntetőítéletet – amely esetben a 2008/909 kerethatározat 8. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az, hogy a végrehajtó állam illetékes hatósága ilyen felfüggesztést rendeljen el –, vagy mint amely ezen ítélet végrehajtásának körébe tartozik – amely esetben e kerethatározat 17. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi e hatóság számára, hogy ilyen felfüggesztést rendeljen el. |
|
66 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez figyelembe kell venni annak szövegét és célját, valamint e rendelkezés szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi (2014. október 1‑jei E. ítélet, C‑436/13, EU:C:2014:2246, 37. pont). |
|
67 |
Ami elsősorban a 2008/909 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének és 17. cikke (1) bekezdésének szövegét illeti, e rendelkezések egyike sem vonatkozik kifejezetten arra az esetre, amikor a végrehajtó állam illetékes hatósága felfüggeszti a kibocsátó állam illetékes hatósága által kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtását. Egyébiránt e megfogalmazás nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy az ilyen felfüggesztő intézkedés ellentétes‑e a végrehajtó tagállamnak az ítélet elismerésére és a büntetés végrehajtására vonatkozó kötelezettségével, ahogyan azt e rendelkezések közül az első előírja, vagy a büntetés „végrehajtási eljárásainak” az e rendelkezések közül a második értelmében vett fogalmába tartozik. |
|
68 |
Másodsorban, ami a rendszertani értelmezést illeti, először is a 2008/909 kerethatározat 17. cikkének (1) bekezdésében szereplő „végrehajtási eljárások” fogalmát e cikk (3) és (4) bekezdésének, valamint e kerethatározat 13. cikkének figyelembevételével kell értelmezni. |
|
69 |
A 2008/909 kerethatározat 17. cikkének (3) bekezdése értelmében a végrehajtó állam illetékes hatósága köteles tájékoztatni a kibocsátó állam illetékes hatóságát, ez utóbbi kérelmére a korai vagy feltételes szabadságra bocsátásra alkalmazandó rendelkezésekről, és a kibocsátó állam hozzájárulhat az ilyen rendelkezések alkalmazásához vagy visszavonhatja a tanúsítványt. |
|
70 |
E kerethatározat 13. cikkének megfelelően a tanúsítványt a büntetés végrehajtásának megkezdése előtt kell visszavonni a végrehajtó államtól. |
|
71 |
Egyébiránt az említett kerethatározat 17. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az előrehozott vagy feltételes szabadságra bocsátásról hozott határozat meghozatalakor figyelembe vehetik a kibocsátó állam által jelzett nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek értelmében az érintett személy meghatározott időpontban jogosult korai vagy feltételes szabadságra bocsátásra. |
|
72 |
Következésképpen, míg a 2008/909 kerethatározat 17. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a végrehajtó állam illetékes hatóságai kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a büntetés végrehajtásának valamennyi módja és az ahhoz kapcsolódó intézkedések tekintetében, amelyek magukban foglalják az előrehozott vagy feltételes szabadságra bocsátást is, e cikk (3) és (4) bekezdése a kibocsátó állam illetékes hatósága számára biztosítja a jogot, hogy kérelmére tájékoztatást kapjon a végrehajtó állam előrehozott vagy feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseiről, és hogy visszavonja a tanúsítványt, valamint biztosítja annak lehetőségét, hogy a kibocsátó állam közölje az előrehozott vagy feltételes szabadságra bocsátásának feltételeit, annak érdekében, hogy azokat a végrehajtó állam illetékes hatósága figyelembe vegye. |
|
73 |
E tekintetben meg kell állapítani, hogy az előrehozott vagy feltételes szabadságra bocsátástól eltérően – amelyre csak a szabadságvesztés‑büntetés egy részének végrehajtását követően kerül sor, és amely ennélfogva csak részben függeszti fel a büntetés végrehajtását – a kibocsátó állam illetékes igazságügyi hatósága által kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának a végrehajtó állam igazságügyi hatósága általi, e büntetés tényleges végrehajtása előtti felfüggesztése az említett büntetés egészének felfüggesztését vonja maga után. |
|
74 |
A 2008/909 kerethatározat 17. cikkének (3) és (4) bekezdésében a kibocsátó tagállam illetékes hatósága számára elismert előjogokat tehát a fortiori alkalmazni kell az ilyen intézkedésre. Márpedig, amint az az előző pontokból kitűnik, azokat az uniós jogalkotó csak az előrehozott vagy feltételes szabadságra bocsátás feltételei tekintetében írta elő. |
|
75 |
A főtanácsnok indítványának 55. pontjában foglaltakhoz hasonlóan meg kell tehát állapítani, hogy a 2008/909 kerethatározat 17. cikkének (3) és (4) bekezdése arra utal, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság által kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának a végrehajtó igazságügyi hatóság általi felfüggesztése nem tartozik e cikk (1) bekezdésének hatálya alá. |
|
76 |
Másodszor, amint arra a Bizottság hivatkozik, ezt az értelmezést megerősíti a 2008/947 kerethatározat, amely többek között az ítéletek és próbaidőt megállapító határozatok elismerésére vonatkozik, mivel először is e kerethatározat 1. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében e kerethatározat és a 2008/909 kerethatározat hatálya kölcsönösen kizárja egymást. |
|
77 |
Továbbá, amint az a 2008/947 kerethatározat 2. cikkének 2. pontjából kitűnik, a „felfüggesztett büntetés” alatt „olyan szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés” értendő, „amelynek végrehajtását az ítélethozatalkor egy vagy több, próbaidő alatti magatartási szabály megállapításával részben vagy egészben feltételesen felfüggesztették”, és „[i]lyen próbaidő alatti magatartási szabályt tartalmazhat maga az ítélet, vagy az illetékes hatóság által hozott, a próbaidőt megállapító külön határozat”. |
|
78 |
Végül e kerethatározat 2. cikkének 1. és 5. pontja pontosítja, hogy az ítéletet és adott esetben a próbaidőt megállapító külön határozatot a kibocsátó állam illetékes hatósága hozza meg. |
|
79 |
Következésképpen az a körülmény, hogy a 2008/909 kerethatározattól eltérő kerethatározat alkalmazandó azokra az ítéletekre, amelyek a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának felfüggesztését maguk rendelik el, vagy amelyekhez próbaidőt megállapító külön határozat kapcsolódik, megerősíti, hogy az a kérdés, hogy a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának felfüggesztését el kell‑e rendelni, vagy sem, e két kerethatározat rendszerében a kibocsátó állam illetékes hatóságának hatáskörébe, következésképpen pedig az elismerendő ítélet körébe tartozik, nem pedig ezen ítélet végrehajtása körébe és a végrehajtó állam illetékes hatóságának hatáskörébe. |
|
80 |
Harmadsorban, ami általában a 2008/909 kerethatározat, valamint különösen annak 8. és 17. cikke céljait illeti, e kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy e kerethatározat célja azon szabályok megállapítása, amelyek értelmében a tagállamok az elítélt személy társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében elismernek egy ítéletet és végrehajtják a büntetést. |
|
81 |
E tekintetben az említett kerethatározat (5) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a tagállamok közötti kapcsolatokat az egymás jogi rendszere iránti kölcsönösen érvényesülő különös bizalom jellemzi, és hogy e kapcsolatok igazolják, hogy a végrehajtó állam jogosult legyen a kibocsátó állam hatóságai által hozott határozatok elismerésére. Ugyanezen kerethatározat célja tehát a tagállamok közötti együttműködés megerősítése a büntetőügyekben hozott ítéletek végrehajtása terén, különösen akkor, amikor uniós polgárokkal szemben egy másik tagállamban büntetőítéletet hoztak, és őket szabadságvesztés‑büntetésre vagy szabadságelvonással járó intézkedésre ítélték. |
|
82 |
Egyébiránt a 2008/909 kerethatározat (9) preambulumbekezdése értelmében a büntetés végrehajtó államban történő végrehajtásának az a célja, hogy javítsa az elítélt személy társadalmi visszailleszkedésének esélyét, és az arról való meggyőződés érdekében, hogy a büntetés végrehajtó államban történő végrehajtása e célt szolgálja, a kibocsátó állam illetékes hatóságának olyan tényezőket kell figyelembe vennie, mint például az elítélt személy végrehajtó államhoz való kötődése, az, hogy az elítélt személy a végrehajtó államot tartja‑e családi, nyelvi, kulturális, társadalmi, gazdasági vagy egyéb kötődése helyének, vagy sem. |
|
83 |
Ebből következik, hogy elsődlegesen a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának feladata, hogy elvégezze az elítélt személy érintett tagállamokba való visszailleszkedése esélyének értékeléséhez szükséges értékeléseket, és hogy a tagállamok közötti, az érintett tagállamok igazságszolgáltatási rendszerei iránti különös kölcsönös bizalommal jellemzett kapcsolatok igazolják, hogy a kibocsátó állam hozzájárulásával a végrehajtó állam jogosult legyen a kibocsátó állam hatóságai által hozott határozatokat azok végrehajtása céljából elismerni. |
|
84 |
Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 65–67. pontjában lényegében rámutatott, a végrehajtó állam azon lehetősége, hogy a 2008/909 kerethatározat 8. és 17. cikkében kifejezetten előírt eseteken túl átalakítsa a kibocsátó államban kiszabott büntetést vagy végrehajtásának szabályait, sértheti e különös kölcsönös bizalmat, és ennélfogva ellentétes lenne a büntetőügyekben hozott ítéletek végrehajtása terén a tagállamok közötti együttműködés megerősítésére irányuló célkitűzéssel. |
|
85 |
E 8. és 17. cikk tehát központi szerepet játszik e cél elérésében, amikor a büntetőügyekben hozott ítéletek elismerése és végrehajtása tekintetében meghatározzák a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai számára elismert hatáskörök terjedelmét és korlátait. |
|
86 |
A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának felfüggesztése a 2008/909 kerethatározat 8. cikkének hatálya alá tartozik, következésképpen azt a végrehajtó állam illetékes hatósága nem rendelheti el e kerethatározat 17. cikke alapján. |
|
87 |
Amint arra a Bizottság hivatkozik, ebből az következik, hogy az alapügyben meg kell állapítani, hogy a 2008/909 kerethatározat alkalmazása céljából a kérdést előterjesztő bíróság által YX‑szel szemben kiszabott büntetés végrehajtása még nem kezdődött meg, így e kerethatározat 13. cikkének megfelelően a kibocsátó állam illetékes hatósága még visszavonhatja az esetlegesen továbbított tanúsítványt, és kérheti YX átadását e büntetés végrehajtása céljából. |
|
88 |
E következtetést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a Bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának felfüggesztését amiatt visszavonó határozat, hogy az érintett megsértette a felfüggesztéshez szükséges objektív feltételt, nem minősül a 2002/584 kerethatározat 4a. cikke értelmében vett „határozatnak”, mivel változatlanul hagyja az ilyen határozatban kiszabott büntetést mind annak jellegét, mind mértékét illetően, és az ilyen visszavonásról határozó hatóságnak nem kell felülvizsgálnia az e büntetőítélet alapjául szolgáló ügy érdemét (lásd ebben az értelemben: 2017. december 22‑iArdic ítélet, C‑571/17 PPU, EU:C:2017:1026, 77. és 78. pont; 2023. március 23‑iMinister for Justice and Equality [Felfüggesztés megszüntetése] ítélet, C‑514/21 és C‑515/21, EU:C:2023:235, 53. és 54. pont). |
|
89 |
Először is ugyanis az előző pontban hivatkozott ítéletekből eredő ítélkezési gyakorlat a 2002/584 kerethatározat, nem pedig a 2008/909 kerethatározat értelmezésére vonatkozik. |
|
90 |
Ezt követően az ezen ítéletek alapjául szolgáló ügyekben a szabadságvesztés‑büntetések végrehajtásának különböző felfüggesztését a kibocsátó állam illetékes hatósága rendelte el az elítélést tartalmazó ítéletek keretében. Márpedig, amint az a jelen ítélet 75–78. pontjában megállapításra került, az ilyen ítéletek elismerése és végrehajtása nem a 2008/909 kerethatározat, hanem a 2008/947 kerethatározat hatálya alá tartozik. |
|
91 |
Végül, amint azt a főtanácsnok az indítványának 72. pontjában lényegében megállapította, az a tény, hogy a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása felfüggesztésének amiatt történő visszavonása, hogy az érintett megsértette e felfüggesztés objektív feltételét, a kiszabott büntetés végrehajtása körébe tartozhat, nem jelenti szükségképpen azt, hogy az arra vonatkozó határozat, hogy adott esetben el kell‑e rendelni a szabadságvesztés‑büntetés felfüggesztését, ugyanilyen jellegű lenne. |
|
92 |
A fenti megfontolások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/909 kerethatározat 8. cikkének (1) bekezdését és 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, hogy amennyiben a végrehajtó állam illetékes igazságügyi hatósága a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontja alapján megtagadta a kibocsátó állam illetékes igazságügyi hatósága által szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, és a végrehajtó állam illetékes igazságügyi hatósága vállalta e büntetés végrehajtását, a végrehajtó állam másik illetékes igazságügyi hatósága ezt követően a nemzeti joga alapján felfüggeszti az említett büntetés végrehajtását. |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről
|
93 |
Tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdésre adott válaszokra, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre nem szükséges válaszolni. |
A költségekről
|
94 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: |
|
A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés‑büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27‑i 2008/909/IB tanácsi kerethatározat 8. cikkének (1) bekezdését és 17. cikkének (1) bekezdését |
|
a következőképpen kell értelmezni: |
|
azokkal ellentétes az, hogy amennyiben a végrehajtó állam illetékes igazságügyi hatósága az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkének 6. pontja alapján megtagadta a kibocsátó állam illetékes igazságügyi hatósága által szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, és a végrehajtó állam illetékes igazságügyi hatósága vállalta e büntetés végrehajtását, a végrehajtó állam másik illetékes igazságügyi hatósága ezt követően a nemzeti joga alapján felfüggeszti az említett büntetés végrehajtását. |
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: portugál.
( i ) A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.