<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="ECRCJ2004HUA.1000942501.case.xml"><NO.CASE>C-222/02</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62002J0222</NO.CELEX><NO.SEQ>0016.0002</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>9460</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>9481</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>22</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20041012">2004. 10. 12-I</DATE> Ítélet — C-222/02. sz. ügy</LEFT><RIGHT>PAUL ÉS TÁRSAI</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (teljes ülés)</P><P><DATE ISO="20041012">2004. október 12.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING="STAR"><P>Az eljárás nyelve: német.</P></NOTE></P></TI></TITLE><JUDGMENT.INIT><P>A C-222/02. sz. ügyben,</P><P>az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,</P><P>amelyet a Bundesgerichtshof (Németország) a Bírósághoz <DATE ISO="20020617">2002. június 17-én</DATE> érkezett, <DATE ISO="20020516">2002. május 16-i</DATE> határozatával terjesztett elő az előtte</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>Peter Paul,</P><P>Cornelia Sonnen-Lütte,</P><P>Christel Mörkens</P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P>a <HT TYPE="BOLD">Bundesrepublik Deutschland</HT></P></DEFENDANTS></PARTIES><?PAGE NO="I-9461"?><P>között folyamatban lévő eljárásban,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (teljes ülés),</P><P>tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas tanácselnökök, C. Gulmann (előadó), J.-P. Puissochet, R. Schintgen, F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr és N. Cunha Rodrigues bírák,</P><P>főtanácsnok: C. Stix-Hackl,</P><P>hivatalvezető: M.-F. Contet főtanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20030930">2003. szeptember 30-i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>tekintettel a következők által előterjesztett észrevételekre:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>P. Paul, C. Sonnen-Lütte és Ch. Mörkens képviseletében K. Hasse Rechtsanwalt,</P></ITEM><ITEM><P>a német kormány képviseletében W.-D. Plessing és A. Tiemann, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>a spanyol kormány képviseletében E. Braquehais Conesa, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><?PAGE NO="I-9462"?><ITEM><P>az ír kormány képviseletében D. J. O'Hagan, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. M. Collins BL,</P></ITEM><ITEM><P>az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Palmieri avvocatessa dello Stato,</P></ITEM><ITEM><P>a portugál kormány képviseletében L. I. Fernandes és L. Maximo dos Santos, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében K. Manji, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Hoskins barrister,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Zavvos, meghatalmazotti minőségben, segítője: B. Wägenbaur Rechtsanwalt,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20031125">2003. november 25-i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL><P>meghozta a következő</P></PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Ítéletet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát a betétbiztosítási rendszerekről szóló, <DATE ISO="19940530">1994. május 30-i</DATE> 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="135" DATE.PUB="1994" PAGE.FIRST="5">HL L 135.,<?PAGE NO="I-9463"?> 5. o.</REF.DOC.OJ>) 3. és 7. cikkeinek értelmezése, továbbá a hitelintézetek tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19771212">1977. december 12-i</DATE> 77/780/EGK első tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="322" DATE.PUB="1977" PAGE.FIRST="30">HL L 322., 30. o.</REF.DOC.OJ>), a hitelintézetek szavatoló tőkéjéről szóló, <DATE ISO="19890417">1989. április 17-i</DATE> 89/299/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="124" DATE.PUB="1989" PAGE.FIRST="16">HL L 124., 16. o.</REF.DOC.OJ>), valamint a hitelintézetek létesítésére, üzleti tevékenységének megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, és a 77/780/EGK irányelv módosításáról szóló, <DATE ISO="19891215">1989. december 15-i</DATE> 89/646/EGK második tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="386" DATE.PUB="1989" PAGE.FIRST="1">HL L 386., 1. o.</REF.DOC.OJ>) egyes rendelkezéseinek értelmezése képezi.</TXT></NP><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>Jelen kérelem a P. Paul, C. Sonnen-Lütte és Ch. Mörkens (a továbbiakban: P. Paul és társai) és a Bundesrepublik Deutschland között folyamatban lévő azon eljárások keretében került benyújtásra, amelyekben a felperesek kártérítést követelnek a 94/19 irányelv megkésett átültetése és a Bundesaufsichtsamt für das Kreditwesen (szövetségi bankfelügyelet, a továbbiakban: Bundesaufsichtsamt) által, egy adott bank felett gyakorolt elégtelen felügyelete miatt.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>Közösségi szabályozás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>A 94/19 irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>[...] ezen irányelv nem eredményezheti azt, hogy a tagállamokat vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságaikat felelősség terhelje a betétesekkel szemben, amennyiben a betéteket vagy a hitelintézeteket garantáló egy vagy több olyan rendszer bevezetését<?PAGE NO="I-9464"?> és hivatalos elismerését biztosították, amelyek az ezen irányelvben leírt feltételek mellett biztosítják a betétesek kártalanítását vagy védelmét<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/> [nem hivatalos fordítás].</P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>A 94/19 irányelv 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>Valamennyi tagállam biztosítja, hogy területén egy vagy több betétbiztosítási rendszert vezessenek be, és ismerjenek el hivatalosan. [...]</TXT><P>[...]</P></NP><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Amennyiben a hitelintézet nem teljesíti a rá, mint a betétbiztosítási rendszer tagjára vonatkozó kötelezettségeket, értesítik az engedélyét kiadó hatóságokat, amelyek a betétbiztosítási rendszerrel együttműködésben meghozzák mindazokat a megfelelő intézkedéseket, ideértve a szankciók alkalmazását is, amelyek biztosítják, hogy a hitelintézet teljesítse kötelezettségeit.</TXT></NP><NP><NO.P>(3)</NO.P><TXT>Ha ezen intézkedések a hitelintézet részéről nem vezetnek a kötelezettségek teljesítéséhez, amennyiben a nemzeti jog megengedi egy tag kizárását, a betétbiztosítási rendszer a hatáskörrel rendelkező hatóságok kifejezett hozzájárulásával legalább 12 hónapos felmondási határidővel értesíti a hitelintézetet a tagságából való kizárási szándékáról. A betétbiztosítási rendszer továbbra is teljes mértékben garantálja a felmondási idő lejárta előtt elhelyezett betétek védelmét. Ha a hitelintézet a felmondási idő lejártáig nem teljesítette kötelezettségeit, a biztosítási rendszer, ismételten beszerezve a hatáskörrel rendelkező hatóságok kifejezett hozzájárulását, végrehajthatja a kizárást.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9465"?><NP><NO.P>(4)</NO.P><TXT>Ha a nemzeti jog megengedi, és az engedélyt kiadó hatóságok kifejezetten hozzájárulnak, a betétbiztosítási rendszerből kizárt hitelintézet továbbra is gyűjthet betéteket, amennyiben kizárása előtt alternatív biztosítási megállapodásokat kötött, amelyek biztosítják, hogy a betétesek a hivatalosan elismert betétbiztosítási rendszerrel legalább azonos szintű és terjedelmű védelmet élvezzenek.</TXT></NP><NP><NO.P>(5)</NO.P><TXT>Amennyiben egy hitelintézet, amelynek kizárására a (3) bekezdés szerint javaslatot tettek, nem képes a (4) bekezdésben előírt feltételeket teljesítő alternatív biztosítások megkötésére, az engedélyét kibocsátó, hatáskörrel rendelkező hatóságok az engedélyt azonnal visszavonják, [nem hivatalos fordítás]<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>A 94/19 irányelv 7. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>A betétbiztosítási rendszerek előírják, hogy az egyes betétesek összevont betéteit 20000 ECU összegig biztosítsák abban az esetben, ha a betéteket befagyasztották.</TXT></NP><P>[...]</P><NP><NO.P>(3)</NO.P><TXT>E cikk nem zárja ki azoknak a rendelkezéseknek a fenntartását vagy alkalmazását, amelyek magasabb szintű vagy átfogóbb betétfedezetet nyújtanak. A betétbiztosítási rendszerek, különösen szociális megfontolásokból, bizonyos fajta betétekre teljes fedezetet nyújthatnak.</TXT></NP><P>[...]</P><?PAGE NO="I-9466"?><NP><NO.P>(6)</NO.P><TXT>A tagállamok biztosítják, hogy a betétes kártalanítási joga a betétes által a betétbiztosítási rendszer ellen indított eljárás tárgyát képezhesse, [nem hivatalos fordítás]<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>A 94/19 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy <QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek <DATE ISO="19950701">1995. július 1-jéig</DATE> megfeleljenek<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/> [nem hivatalos fordítás].</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A nemzeti szabályozás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A Gesetz über das Kreditwesen (a hitelnyújtásról szóló törvény, a továbbiakban: KWG) 6. §a (3) és (4) bekezdéseinek az alapeljárásban alkalmazandó szövege (az <DATE ISO="19980909">1998. szeptember 9-i</DATE> módosítás szerint, BGBl. 1998. L, 2776. o.) előírja, hogy:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>(3)</NO.P><TXT>A Bundesaufsichtsamt a ráruházott feladatok körében a hitelintézettel és annak ügyvezetőivel szemben olyan intézkedéseket foganatosíthat, amelyek alkalmasak és szükségesek a hitelintézeten belüli olyan visszás állapotok megakadályozására vagy elhárítására, amelyek a hitelintézetre bízott vagyoni értékek biztonságát veszélyeztethetik vagy a banki ügyletek vagy pénzügyi szolgáltatások szabályos lebonyolítását hátrányosan befolyásolják.</TXT></NP><NP><NO.P>(4)</NO.P><TXT>A Bundesaufsichtsamt a jelen és más törvények alapján ráruházott feladatokat kizárólag közérdekből teljesíti.<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-9467"?><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>Ez utóbbi rendelkezés megegyezik a <DATE ISO="20020422">2002. április 22-i</DATE> Gesetz über die Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht (a pénzügyi szolgáltatások egységes felügyeletéről szóló törvény) 4. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal (BGBl. 2002. I., 1310. o.).</TXT></NP><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>A Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) 839. §a (1) bekezdésének első mondata az alábbiak szerint rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>Az a tisztviselő, aki szándékosan vagy gondatlanul megszegi harmadik személlyel szemben fennálló hivatali kötelezettségét, köteles a harmadik személynek az ebből keletkezett károkat megtéríteni.<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>A Grundgesetz (alaptörvény, a továbbiakban: GG) 34. cikkének első mondata előírja, hogy:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>Ha valaki a ráruházott közigazgatási hivatal gyakorlása során megszegi harmadik személlyel szemben fennálló hivatali kötelezettségét, a felelősség alapvetően az államra vagy arra a testületre hárul, amelynek szolgálatában ez a személy áll.<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az alapeljárás és előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</P></TI></TITLE><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>P. Paul és társai a BVH Bank für Vermögensanlagen und Handel AG (a továbbiakban: BVH Bank) ügyfelei voltak. Ez a bank 1987-ben működési engedélyt<?PAGE NO="I-9468"?> kapott a Bundesaufsichtsamttól, azonban nem volt tagja egyik betétbiztosítási rendszernek sem. A BVH Bank 1987-től 1992-ig eredménytelenül kérelmezte a csatlakozását a Bundesverband deutscher Banken eV betétbiztosítási alapjához, azóta azonban nem kezdeményezte a csatlakozási eljárást, mivel nem felelt meg az elvárt követelményeknek.</TXT></NP><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>A BVH Bank nehéz pénzügyi helyzete miatt a Bundesaufsichtsamt 1991-ben, 1995-ben és 1997-ben a bank tevékenységére irányuló vizsgálatot indított. A harmadik vizsgálatot követően, <DATE ISO="19971114">1997. november 14-én</DATE> a Bundesaufsichtsamt felszámolási eljárást kezdeményezett, és visszavonta a BVH Bank pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésére szóló engedélyét.</TXT></NP><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>P. Paul és társai <DATE ISO="19930617">1993. június 17-én</DATE>, <DATE ISO="19940228">1994. február 28-án</DATE> és <DATE ISO="19950607">1995. június 7-én</DATE> nyitottak betétszámlát a BVH Banknál. Az 1997 decemberében kezdődő felszámolási eljárásban <FT TYPE="DECIMAL">131455,80</FT> DEM, 101662,51 DEM és 66976,20 DEM összegben jelentették be követeléseiket.</TXT></NP><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>P. Paul és társai keresetet indítottak a Landgericht Bonn (Németország) előtt a Bundesrepublik Deutschland ellen a betéteiket ért károk megtérítésére. Úgy érveltek, hogy nem vesztették volna el betéteiket, amennyiben a 94/19 irányelv az ezen irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében szabott határidőn belül, azaz <DATE ISO="19950701">1995. július 1.</DATE> előtt átültetésre került volna. Valójában a Bundesaufsichstamtnak bankfelügyeleti intézkedéseket kellett volna tennie a BVH Bankkal szemben, még mielőtt a felperesek teljesítették volna befizetéseiket.</TXT></NP><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>Márpedig a 94/19 irányelv csak azzal a betétbiztosításról szóló EK-irányelvnek, illetve a befektetők kártalanításáról szóló EK-irányelvnek az átültetéséről szóló <DATE ISO="19980716">1998. július 16-i</DATE> törvénnyel (BGBl. 1998. I., 1842. o.) került átültetésre a német jogba, amely <DATE ISO="19980801">1998. augusztus 1-jén</DATE> lépett hatályba.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9469"?><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>Első fokon a Landgericht Bonn úgy ítélte meg, hogy a 94/19 irányelv megkésett átültetése miatt a Bundesrepublik Deutschland egyértelműen megsértette a közösségi jogot, és a felperesek számára egyenként 39450 DEM, azaz a 94/19 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott 20000 eurónak megfelelő összeg, valamint kamatai megfizetésére kötelezte az államot.</TXT></NP><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>A Landgericht Bonn és az Oberlandesgericht Köln (Németország) P. Paul és társai kereseteit a további vagyoni károk tekintetében elutasította. E két bíróság szerint — a BGB 839. §-ának a GG 34. cikkével való együttes értelmezése alapján — a hivatali felelősség érvényesítése a <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>harmadik személlyel szemben fennálló hivatali kötelezettség<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/> megszegését feltételezi, vagyis olyan kötelezettséget, amely a sérelmet szenvedett féllel szemben minden esetben fennáll. Úgy ítélték meg, hogy jelen esetben a Bundesaufsichtsamt vonatkozásában nincs erről szó, mivel az a ráruházott feladatokat a KWG 6. §-ának (4) bekezdése alapján kizárólag közérdekből teljesíti.</TXT></NP><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>Ezek után P. Paul és társai felülvizsgálati eljárást kezdeményeztek a Bundesgerichtshof előtt, és kérték, hogy a Bundesrepublik Deutschlandot kötelezzék a károk és kamataik megfizetésére a közösségi jog megsértése miatt.</TXT></NP><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>A Bundesgerichtshof megállapítása szerint egyfelől P. Paul és társai nem jelölték meg pontosan, hogy melyek azok a felügyeleti intézkedések, amelyek szükségesek lettek volna, de amelyeket a Bundesaufsichtsamt nem tett meg. Másfelől hangsúlyozza, hogy a Bundesrepublik Deutschland kifejezetten nem vitatta a Bundesaufsichtsamt mulasztásán alapuló kifogást, csupán tagadta felelősségét abból az okból, hogy ez a hatóság kizárólag közérdekből teljesíti feladatait. Ilyen körülmények között a Bundesgerichtshof szerint a felülvizsgálati kérelem vizsgálata során arra a premiszszára kell támaszkodni, miszerint a Bundesaufsichtsamt nem tette meg a szükséges felügyeleti intézkedéseket, illetve azokat túl későn hajtotta végre, aminek<?PAGE NO="I-9470"?> következtében P. Paul és társai olyan kárt szenvedtek, amelynek összege meghaladja az első fokú bíróság által nekik már megítélt összeget.</TXT></NP><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>A Bundesgerichtshof számára az előtte folyamatban lévő eljárás jogi megítélése szempontjából annak van döntő jelentősége, hogy az olyan szabály, mint amely a KWG 6. §-ának (4) bekezdésében olvasható, a Bundesaufsichtsamt hivatali felelősségét vitathatatlanul korlátozhatja-e azáltal, hogy kizárólag közérdekből teljesítendő hivatali kötelezettségeket állapít meg számára, amely esetben a korábban eljáró bíróságok okkal utasították el a Bundesrepublik Deutschland felelősségét a BGB 839. §-ának a GG 34. cikkével való együttes értelmezése alapján, vagy ezt a rendelkezést a közösségi jog elsőbbsége miatt figyelmen kívül kell hagyni.</TXT></NP><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>A Bundesgerichtshof magyarázata szerint, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a 94/19 irányelv vagy más, a hitelintézetekre vonatkozó irányelv megadja a betétesek számára az ahhoz fűződő jogot, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok prudenciális felügyeleti intézkedéseket foganatosítsanak e személyi kör érdekében, akkor a KWG 6. §-ának (4) bekezdése ellentmondásba kerülne a közösségi joggal.</TXT></NP><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>A hivatkozott különböző bankügyi koordinációs irányelveket illetően a Bundesgerichtshof rámutatott arra, hogy P. Paul és társai a felülvizsgálati eljárás során fenntartották azt a véleményüket, miszerint az említett irányelvek összességéből az következik, hogy a prudenciális felügyeleti intézkedések célja a betétesek védelme. Ha ezek a prudenciális felügyeleti intézkedés szempontjából releváns irányelvek nem is tartalmaznak kifejezett hivatkozást a betétesek védelmére, akkor is olyan általános bankfelügyeleti szabályozási rendszer részét képezik, amelynek gyakorlati alkalmazhatósága P. Paul és társai szerint megszűnne, ha a Bundesaufsichtsamt a KWG 6. §-ának (4) bekezdése alapján kizárólag közérdekből gyakorolná tevékenységét.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9471"?><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>Ebben a helyzetben a Bundesgerichtshof úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>1)</NO.P><TXT><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Biztosítja-e a [...] 94/19 irányelv 3. és 7. cikke a betétesnek a betétje befagyasztása esetén a 7. cikk (1) bekezdésben meghatározott összeg erejéig számára nyújtott kártérítésre vonatkozó jogán túl azt a további jogot is, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól a 3. cikk (2)-(5) bekezdései alapján prudenciális felügyeleti intézkedéseket, szükség esetén a hitelintézet engedélyének visszavonását követelje?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Amennyiben az irányelv biztosítja a betétesnek ezt a jogot, ez magába foglalja-e azt a lehetőséget is, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok mulasztásán alapuló károkért a betétes olyan mértékű kártérítést követeljen, amely meghaladja a [94/19] irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott összeget?</TXT></NP></ITEM></LIST></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Biztosítanak-e a bankfelügyeleti jog harmonizálásáról szóló irányelvek alábbiakban felsorolt rendelkezései — önmagukban, együttesen és adott esetben mely időponttól kezdődően — a betétesnek és a befektetőnek olyan jogokat, amelyek alapján a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak — ezen irányelv által rájuk ruházott — prudenciális felügyeleti intézkedéseket kell foganatosítaniuk e személyi kör érdekében, és esetleges mulasztásuk esetén ezért felelősséggel tartoznak,</TXT><P>vagy a [94/19] irányelv kimerítő különszabályozást tartalmaz a betétek befagyasztásának minden esetére vonatkozóan?</P><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>A [...] 77/780/EGK első tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, negyedik és tizenkettedik preambulumbekezdése;</P></ITEM><?PAGE NO="I-9472"?><ITEM><P>a [...] 89/646/EGK második tanácsi irányelv 3. cikke, 4-7. cikkei, 10-17. cikkei, tizenegyedik preambulumbekezdése;</P></ITEM><ITEM><P>a [...] 89/299/EGK tanácsi irányelv 7. cikke, együttesen a 2-6. cikkekkel;</P></ITEM><ITEM><P>a [hitelintézetek vonatkozásában a 77/780/EGK és a 89/646/EGK irányelvnek, a nem életbiztosítási tevékenység vonatkozásában a 73/239/EGK és a 92/49/EGK irányelvnek, az életbiztosítások vonatkozásában a 79/267/EGK és a 92/96/EGK irányelvnek, a befektetési vállalkozások vonatkozásában a 93/22/EGK irányelvnek, valamint az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) vonatkozásában a 85/611/EGK irányelvnek a prudenciális felügyelet megerősítése érdekében történő módosításáról szóló,] <DATE ISO="19950629">1995. június 29-i</DATE> 95/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="168" DATE.PUB="1995" PAGE.FIRST="7">HL L 168., 7. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 269. o.) (15) preambulumbekezdése.</P></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Nyújtanak-e értelmezési segítséget az alábbi irányelvek az előző kérdések megválaszolásához:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a hitelintézetek összevont (konszolidált) alapon történő felügyeletéről szóló, <DATE ISO="19920406">1992. április 6-i</DATE> 92/30/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="110" DATE.PUB="1992" PAGE.FIRST="52">HL L 110., 52. o.</REF.DOC.OJ>) tizenegyedik preambulumbekezdése,</P></ITEM><ITEM><P>a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, <DATE ISO="19930315">1993. március 15-i</DATE> 93/6/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="141" DATE.PUB="1993" PAGE.FIRST="1">HL L 141., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 16. o.) nyolcadik preambulumbekezdése,</P></ITEM><ITEM><P>az értékpapír befektetési szolgáltatásokról szóló, <DATE ISO="19930510">1993. május 10-i</DATE> 93/22/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="141" DATE.PUB="1993" PAGE.FIRST="27">HL L 141., 27. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet,<?PAGE NO="I-9473"?> 2. kötet, 43. o.) második, ötödik, huszonkilencedik, harminckettedik, negyvenegyedik és negyvenkettedik preambulumbekezdése</P></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></TXT><P>tekintet nélkül arra, hogy egyébként ezek a jelen ügyben alkalmazható jogot tartalmaznak-e vagy sem?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Amennyiben a Bíróság elismeri, hogy a felsorolt irányelvek vagy azok közül egyes irányelvek a betéteseknek és a befektetőknek olyan jogot biztosítanak, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak prudenciális felügyeleti intézkedéseket kell foganatosítaniuk e személyi kör érdekében, az alábbi további kérdések merülnek fel:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Közvetlen hatálya van-e a betétes és a befektető saját érdekében történő prudenciális felügyeleti intézkedések foganatosításához fűződő jogának a tagállam ellen indított eljárásban abban az értelemben, hogy az ezzel ellentétes nemzeti jogszabályokat nem kell figyelembe venni,</TXT><P>vagy</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az a tagállam, amely a betétesek és a befektetők e jogát az irányelv átültetésekor nem vette figyelembe, csak az állammal szembeni kárfelelősségi igény közösségi jogi alapelvei szerint felel-e?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>Utóbbi esetben a tagállam kellően súlyosan sértette-e meg a közösségi jogot akkor, amikor nem ismerte el a prudenciális felügyeleti intézkedések foganatosításához fűződő jogot?<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-9474"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>Bár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságát illetően a Bíróság elé terjesztett egyes észrevételekben fenntartásokat fejeztek ki, megállapítható, hogy a jelen ítélet 19-22. pontjaiban hivatkozott részletes indokolásában a Bundesgerichtshof igazolta, miért látja szükségesnek a vizsgált közösségi szabályok értelmezését az alapeljárásbeli döntéshozatalhoz. Emellett kellőképpen ismertette a ténybeli és jogi kereteket, ami lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy érdemi választ adjon, valamint hogy az eljárásban részt vevő felek, a tagállamok és a Bizottság a Bíróság alapokmányának 23. cikke alapján észrevételeket tegyenek.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>Az első kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel a Bundesgerichtshof lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 94/19 irányelv 3. cikkének (2)-(5) bekezdései szerinti prudenciális felügyeleti intézkedés foganatosítása és a hitelintézetnek adott működési engedély visszavonásának kötelezettsége ellentétese azzal a nemzeti jogszabállyal, amely szerint a nemzeti bankfelügyeleti hatóság kizárólag közérdekből teljesíti feladatait, ami a nemzeti jog szerint kizárja azt, hogy a magánszemélyek kártérítési igényt érvényesíthessenek olyan károkért, amelyeket e hatóságok elégtelen felügyelete okozott.</TXT></NP><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>Ebben a vonatkozásban szükséges arra emlékeztetni, hogy a 94/19 irányelv — a betételhelyezés Közösségen belüli helyétől függetlenül — a betétesek védelmét igyekszik megvalósítani abban az esetben, ha valamely, a betétbiztosítási rendszerhez tartozó hitelintézet befagyasztja a betéteket.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9475"?><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>Ilyen esetben a betétesek kártalanításhoz való jogát az irányelv 7. cikkének (1) és (6) bekezdése szabályozza. E cikk (1) bekezdése meghatározza a kártérítés azon legmagasabb összegét, amelyre a betétes az irányelv alapján számíthat, amit e cikk (3) bekezdése úgy pontosít, hogy a tagállamok a betéteseknek magasabb szintű vagy átfogóbb betétfedezetet biztosíthatnak nemzeti szabályozásukban. A 94/19 irányelv 7. cikkének (6) bekezdése kötelezi a tagállamokat annak biztosítására, hogy a betétes (1) és (3) bekezdésben meghatározott kártalanítási joga a betétes által a betétbiztosítási rendszer ellen indított eljárás tárgyát képezhesse.</TXT></NP><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv 3. cikkének (2)-(5) bekezdései előírják a hitelintézet engedélyét kibocsátó illetékes hatóság azon kötelezettségét, hogy a betétbiztosítási rendszerrel együttműködésben felügyelje, hogy az említett hitelintézetek — mint a betétbiztosítási rendszer tagjai — teljesítsék kötelezettségeiket, és az (5) bekezdésben előírt feltételek szerint szükség esetén határozzon a szóban forgó hitelintézet engedélyének visszavonásáról.</TXT></NP><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>A 94/19 irányelv 3. cikke (2)-(5) bekezdéseinek célja, hogy biztosítsák a betétes számára, hogy a hitelintézet — amelyben betéteit tartja — olyan betétbiztosítási rendszerhez tartozzon, amely a betétek befagyasztása esetén az említett irányelv rendelkezései, és különösen 7. cikke alapján garantálja a betétes kártalanításhoz való jogát. Ezek a rendelkezések így kizárólag a 94/19 irányelvben előírt betétbiztosítási rendszer létrehozását és megfelelő működését biztosítják.</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>Ilyen feltételek mellett, és amint azt a Bíróság előtt észrevételt tett kormányok és a Bizottság is megállapították, amennyiben biztosított a betétek befagyasztása esetén a betéteseknek a 94/19 irányelv által előírt kártalanítása, ezen irányelv 3. cikkének (2)-(5) bekezdései nem adnak a betétesek számára olyan jogot, hogy a saját érdekükben a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól prudenciális felügyeleti intézkedések foganatosítását követeljék.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9476"?><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>A 94/19 irányelv ilyen irányú értelmezését az irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdése is megerősíti, amely kizárja, hogy a tagállamokat vagy hatáskörrel rendelkező hatóságaikat terhelje a felelősség a betétesekkel szemben, amennyiben az irányelvben leírt feltételek mellett biztosítják a betétesek kártalanítását vagy védelmét.</TXT></NP><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy amennyiben biztosított a betéteseknek a 94/19 irányelv által előírt kártalanítása, ezen irányelv 3. cikkének (2)-(5) bekezdéseit nem lehet úgy értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely szerint a nemzeti bankfelügyeleti hatóság kizárólag közérdekből teljesíti feladatait, ami a nemzeti jog szerint kizárja azt, hogy a magánszemélyek kártérítési igényt érvényesíthessenek olyan károkért, amelyeket e hatóságok elégtelen felügyelete okozott.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A második kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>A második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel a Bundesgerichtshof lényegében azt kívánja megtudni, hogy ellentétese a 77/780, a 89/299 és a 89/646 irányelveknek a hitelintézetek felügyeletére vonatkozó rendelkezéseivel az olyan nemzeti jogszabály, amely szerint a nemzeti bankfelügyeleti hatóság kizárólag közérdekből teljesíti feladatait, ami a nemzeti jog szerint kizárja azt, hogy a magánszemélyek kártérítési igényt érvényesíthessenek olyan károkért, amelyeket e hatóság elégtelen felügyelete okozott.</TXT></NP><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>Ebben a vonatkozásban először azt szükséges megállapítani, hogy a 77/780, a 89/299 és a 89/646 irányelveket a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, <DATE ISO="20000320">2000. március 20-i</DATE> 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="126" DATE.PUB="2000" PAGE.FIRST="1">HL L 126., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 272. o.) egyesítette, ily módon, tekintettel arra, hogy ezek az irányelvek korábban több alkalommal és lényegesen módosultak, a közösségi jogalkotó azokat egységes szerkezetbe foglalta.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9477"?><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>Ez a három irányelv az EK-Szerződés 57. cikke (2) bekezdése (jelenleg, módosítást követően az EK 47. cikk (2) bekezdése) alapján került elfogadásra, miszerint a Tanács irányelveket bocsát ki a tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolására.</TXT></NP><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>A 89/646 irányelv első preambulumbekezdéséből — amint azt a 2000/12 irányelv (4) preambulumbekezdése megismétli — következik, hogy az irányelvvel létrehozott harmonizáció mind a letelepedés, mind a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadsága szempontjából nélkülözhetetlen eszközét képezi a belső piac megvalósításának a hitelintézeti tevékenység területén.</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>A 89/646 irányelv negyedik preambulumbekezdéséből — amint azt a 2000/12 irányelv (7) preambulumbekezdése megismétli — következik, hogy a hitelintézeti tevékenység területén a jogalkotó által elfogadott megközelítési mód értelmében csak azon elengedhetetlen mértékű harmonizáció megvalósítása a cél, amely szükséges és elégséges ahhoz, hogy biztosítsa az engedélyek és a prudenciális felügyeleti rendszerek kölcsönös elismerését, lehetővé téve egyetlen, a Közösség egész területén érvényes engedély kiadását, valamint a székhely szerinti tagállam prudenciális felügyelete elvének alkalmazását.</TXT></NP><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>Az irányelvek azon egyes preambulumbekezdéseiben, amelyekre a második kérdés a) és b) pontja hivatkozik, általános jelleggel rögzítik, hogy a célzott harmonizáció többek között a betétesek védelmét célozza.</TXT></NP><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>Emellett a 77/780, a 89/299 és a 89/646 irányelvek kötelezik a nemzeti hatóságokat bizonyos felügyeleti intézkedéseknek a hitelintézetekkel szembeni megtételére.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9478"?><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>Ugyanakkor ellentétben azzal, amit P. Paul és társai hangsúlyoznak, sem az ilyen kötelezettségek fennállásából, sem abból a tényből, hogy az említett irányelvek célkitűzései között szerepel a betétesek védelme is, nem következik szükségszerűen, hogy ezek az irányelvek jogokat kívánnak biztosítani a betéteseknek arra az esetre, ha az illetékes nemzeti hatóságok elégtelen felügyelete következtében a betéteik befagyasztásra kerülnek.</TXT></NP><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>Ebben a vonatkozásban először is azt szükséges megállapítani, hogy a 77/780, a 89/299 és a 89/646 irányelvek nem tartalmaznak egyetlen kifejezett rendelkezést sem, amely ilyen jogokat biztosítana a betéteseknek.</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>Továbbá a 77/780, a 89/299 és a 89/646 irányelvekben előirányzott harmonizáció — amelynek alapja a Szerződés 57. cikkének (2) bekezdése — csak arra korlátozódik, ami elengedhetetlen, szükséges és elégséges ahhoz, hogy biztosítsa az engedélyek és a prudenciális felügyeleti rendszerek kölcsönös elismerését, lehetővé téve egyetlen, a Közösség egész területén érvényes engedély kiadását, valamint a székhely szerinti tagállam prudenciális felügyelete elvének alkalmazását.</TXT></NP><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>Azonban a nemzeti hatóságok elégtelen felügyelete esetén a betétesekkel szemben fennálló felelősségükre vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolása nem tűnik szükségesnek az előző pontban írt eredmény eléréséhez.</TXT></NP><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>Másfelől a német joghoz hasonlóan számos tagállamban kizárt, hogy a nemzeti bankfelügyeleti hatóság elégtelen felügyelet esetén felelősséggel tartozzon a magánszemélyekkel szemben. Ez a rendelkezés a bankfelügyelet komplexitásának szempontján alapul, amelynek keretében a hatóságok az érdekek sokféleségét kötelesek védeni, többek között különösen a bankrendszer stabilitásához fűződő érdeket.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9479"?><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>Végül a 94/19 irányelv elfogadásával a közösségi jogalkotó megteremtette a betétesek minimális védelmét betéteik befagyasztásának esetére, amit abban az esetben is biztosít, ha a betétek befagyasztásának oka az illetékes hatóságok elégtelen felügyeleti intézkedése.</TXT></NP><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>Ilyen feltételek mellett meg kell állapítani, hogy — amint azt a tagállamok és a Bizottság is hangsúlyozta a Bíróság elé terjesztett észrevételeiben — a 77/780, a 89/299 és a 89/646 irányelvek nem értelmezhetők úgy, hogy azok jogokat biztosítanak a betéteseknek arra az esetre, ha betéteik az illetékes nemzeti hatóságok elégtelen felügyelete következtében befagyasztásra kerülnek.</TXT></NP><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>Figyelemmel az előzőekre, a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy nem ellentétes a 77/780, a 89/299 és a 89/646 irányelvekkel az olyan nemzeti jogszabály, amely szerint a nemzeti bankfelügyeleti hatóság kizárólag közérdekből teljesíti feladatait, ami a nemzeti jog szerint kizárja azt, hogy a magánszemélyek kártérítési igényt érvényesíthessenek olyan károkért, amelyeket e hatóságok elégtelen felügyelete okozott.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A harmadik kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>A harmadik kérdés, amelyet csak arra az esetre tettek fel, amennyiben az első két kérdésre igenlő, vagy részben igenlő választ ad a Bíróság, a közösségi jog alapelveiből következő esetleges állami felelősségből eredő kötelezettségekre vonatkozik az illetékes nemzeti hatóságok elégtelen felügyelete esetén.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9480"?><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a valamely közösségi jogszabály megsértése okán keletkezett károkért való állami felelősség csak abban az esetben merül fel, ha a megsértett jogszabály célja az, hogy a magánszemélyeket jogokkal ruházza fel (lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-46/93+C-48/93" YEAR="1996" PAGE.ECR="I-1029">C-46/93. és C-48/93. sz., Brasserie du pêcheur és Factortame egyesített ügyekben <DATE ISO="19960305">1996. március 5-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1996., I-1029. o.] 51. pontját</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-78/94+C-179/94-C-188/94-C-190/94" YEAR="1996" PAGE.ECR="I-4845">C-178/94., C-179/94. és C-188/94-C-190/94. sz., Dillenkofer és társai egyesített ügyekben <DATE ISO="19961008">1996. október 8-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 1996., I-4845. o.] 21. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-63/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-14447">C-63/01. sz. Evans-ügyben <DATE ISO="20031204">2003. december 4-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2003., I-14447. o.] 83. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>Azonban az első két kérdésre adott válaszból az következik, hogy a 94/19, a 77/7880, a 89/299 és a 89/646 irányelvek, amennyiben biztosított a betéteseknek a 94/19 irányelv által előírt kártalanítása, nem biztosítanak a betéteseknek jogokat arra az esetre, ha betéteik az illetékes nemzeti hatóságok elégtelen felügyelete következtében befagyasztásra kerülnek.</TXT></NP><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>Ilyen feltételek mellett, és a már említett válaszok alapjául is szolgáló indokok alapján, az említett irányelveket nem lehet úgy tekinteni, mint amelyek a közösségi jogon alapuló állami felelősséget megalapozó jogokat biztosítanak a magánszemélyeknek arra az esetre, ha a betéteik befagyasztásra kerülnek az illetékes nemzeti hatóságok elégtelen felügyelete következtében.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-9481"?><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján a Bíróság (teljes ülés) a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>Amennyiben biztosított a betéteseknek a betétbiztosítási rendszerekről szóló, <DATE ISO="19940530">1994. május 30-i</DATE> 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv által előírt kártalanítása, ezen irányelv 3. cikkének (2)-(5) bekezdéseit nem lehet úgy értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely szerint a nemzeti bankfelügyeleti hatóság kizárólag közérdekből teljesíti feladatait, ami a nemzeti jog szerint kizárja azt, hogy a magánszemélyek kártérítési igényt érvényesíthessenek olyan károkért, amelyeket e hatóságok elégtelen felügyelete okozott.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Nem ellentétes a hitelintézetek tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19771212">1977. december 12-i</DATE> 77/780/EGK első tanácsi irányelvvel, a hitelintézetek szavatoló tőkéjéről szóló, <DATE ISO="19890417">1989. április 17-i</DATE> 89/299/EGK tanácsi irányelvvel és a hitelintézetek létesítésére, üzleti tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 77/780/EGK irányelv módosításáról szóló, <DATE ISO="19891215">1989. december 15-i</DATE> 89/646/EGK második tanácsi irányelvvel az olyan nemzeti jogszabály, amely szerint a nemzeti bankfelügyeleti hatóság kizárólag közérdekből teljesíti feladatait, ami a nemzeti jog szerint kizárja azt, hogy a magánszemélyek kártérítési igényt érvényesíthessenek olyan károkért, amelyeket e hatóságok elégtelen felügyelete okozott.</TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><P>Aláírások</P></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>