<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C‑567/14</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62014CC0567</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:177">EU:C:2016:177</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>19</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>19</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>WATHELET FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C‑567/14. SZ. ÜGY</P><P>GENENTECH</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Melchior Wathelet</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20160317">2016. március 17.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑567/14. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Genentech Inc.</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">kontra</HT></P><P>Hoechst GmbH, korábban Hoechst AG,</P><P><HT TYPE="BOLD">Sanofi‑Aventis Deutschland GmbH</HT></P><P><HT TYPE="NORMAL">(a cour d’appel de Paris [párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Választottbírósági ítélet megsemmisítése iránti kereset</KEYWORD><KEYWORD>Verseny</KEYWORD><KEYWORD>EUMSZ 101. cikk</KEYWORD><KEYWORD>Kartell</KEYWORD><KEYWORD>Szabadalmak nem kizárólagos hasznosítási szerződése</KEYWORD><KEYWORD>A szabadalmak megsemmisítése</KEYWORD><KEYWORD>Szabadalombitorlás hiánya</KEYWORD><KEYWORD>Hatás</KEYWORD><KEYWORD>Díjfizetési kötelezettség</KEYWORD></INDEX><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>I –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya az EUMSZ 101. cikk értelmezése. A cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) közelebbről arra a kérdésre keresi a választ, hogy ez a cikk ellentétes‑e a szabadalom hasznosítására vonatkozó szerződés jogosultját terhelő, az engedély alá eső szabadalom vagy szabadalmak bitorlásának hiányától vagy megsemmisítésétől függetlenül is a szerződés felmondásáig tartó díjfizetési kötelezettséggel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>E kérelmet a Genentech Inc., a delaware‑i (Egyesült Államok) jog szerinti társaság (a továbbiakban: Genentech) és a Hoechst GmbH, korábban Hoechst AG (a továbbiakban: Hoechst), illetve a Sanofi‑Aventis Deutschland GmbH (a továbbiakban: Sanofi‑Aventis) német jog szerinti társaságok közötti választottbírósági ítéletek megsemmisítése iránti kereset keretében nyújtották be.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="2"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>II –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 101. cikk ekként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="101.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a piacok vagy a beszerzési források felosztása;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="101.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="101.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja;</P></ITEM><ITEM><P>vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja;</P></ITEM><ITEM><P>összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja</P></ITEM></LIST><P>hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből anélkül, hogy:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A francia jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A polgári perrendtartás 1518. cikke a következőket tartalmazza:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>A Franciaországban meghozott nemzetközi választottbírósági ítélettel szemben csak megsemmisítés iránti kereset nyújtható be.<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A polgári perrendtartás 1520. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>Megsemmisítés iránti kereset kizárólag akkor nyújtható be, ha</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>a választottbíróság tévesen állapította meg hatáskörét vagy hatáskörének hiányát; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>a választottbíróság összetétele ellentétes volt a szabályokkal; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>a választottbíróság a döntéshozatalkor nem tett eleget a számára kirótt feladatnak; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>megsértették a kontradiktórius eljárás elvét; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>az ítélet elismerése vagy végrehajtása a nemzetközi közrendbe ütközne.<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>III –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT><DATE ISO="19920806">1992. augusztus 6‑án</DATE> a német jog szerint alapított Behringwerke AG társaság<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A Behringwerke ezt követően a Hoechstre ruházta át jogait. 2005 júliusa óta a Hoechst a Sanofi‑Aventis leányvállalata, amely törzstőkéjének 100%‑ával rendelkezik.</P></NOTE> (a továbbiakban: Behringwerke) az egész világra kiterjedő, nem kizárólagos hasznosítási engedélyt (a továbbiakban: hasznosítási szerződés) adott a Genentechnek a human citomegalovírus (CMVH) aktivátorának felhasználása tekintetében, amely lehetővé tette a fehérjék előállításához használt sejtszintű folyamat hatékonyságának fokozását (a továbbiakban: aktivátor). Ez a technológia az <DATE ISO="19920422">1992. április 22‑én</DATE> kiadott EP 0173 177 53 sz. európai szabadalom (a továbbiakban: EP 177 szabadalom) tárgya volt, valamint két, az Egyesült Államokban <DATE ISO="19981215">1998. december 15‑én</DATE>, illetve <DATE ISO="20010417">2001. április 17‑én</DATE> kiadott szabadalomé (a továbbiakban: US 522 szabadalom és US 140 szabadalom). <DATE ISO="19990112">1999. január 12‑én</DATE> az Európai Szabadalmi Hivatal (ESzH) megsemmisítette az EP 177 szabadalmat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>A hasznosítási szerződésre a német jog alkalmazandó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A hasznosítási szerződés 3.1 cikkéből kiderül, hogy a Genentech az aktivátor felhasználási jogának ellenértékeként megfizetni vállalt:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>egyszeri <FT TYPE="NUMBER">20000</FT> német márka (DEM) (hozzávetőleg <FT TYPE="NUMBER">10225</FT> euró) összegű díjat az engedély megadásáért;</P></ITEM><ITEM><P><FT TYPE="NUMBER">20000</FT> DEM (hozzávetőleg <FT TYPE="NUMBER">10225</FT> euró) összegű rögzített éves díjat a kutatásokért;</P></ITEM><ITEM><P>a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>végtermék<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A hasznosítási szerződésben a fogalom jelentése: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>azok a kereskedelmi forgalomba hozható, engedély alá eső terméket tartalmazó áruk, amelyeket olyan formában értékesítenek, amelynek folytán azok a betegeknél terápiás céllal alkalmazhatók, illetve amelyeket diagnosztikai eljárás során használnak fel, és amelyeket nem arra szánnak, illetve nem abból a célból forgalmaznak, hogy felhasználásuk előtt új készítmény vagy kezelés alapját jelentsék, illetve hogy azokat újracsomagolják vagy újracímkézzék<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>. E szerződés értelmében az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>engedély alá eső termék<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> kifejezés jelentése <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>azok az anyagok (beleértve az élő szervezeteket is), amelyek előállítása, felhasználása vagy eladása a jelen szerződés hiányában egy vagy több le nem járt, az engedély alá eső szabadalom bitorlásával járna<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/>.</P></NOTE> eladásainak összegéből 0,5%‑ot úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>forgalmi<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> díjként (a továbbiakban: forgalmi díj).</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A Genentech megfizette az egyszeri, valamint az éves díjat, de soha nem fizette meg a forgalmi díjat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT><DATE ISO="20080630">2008. június 30‑án</DATE> a Hoechst és a Sanofi‑Aventis kérdést intézett a Genentechhez a forgalmi díj követelését megalapozó, szabadalom alá eső anyagokat és eljárásokat alkalmazó végtermékekről.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT><DATE ISO="20080827">2008. augusztus 27‑én</DATE> a Genentech értesítette a Hoechstöt és a Sanofi‑Aventist, hogy a hasznosítási szerződést két hónappal későbbi hatállyal felmondja.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>A hasznosítási szerződés 8. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>[a] hasznosító a Behringwerke számára biztosított két (2) hónapos felmondási idővel felmondhatja a jelen szerződést és az annak értelmében átadott engedélyeket, ha a hasznosító úgy határoz, hogy nem kívánja a jelen szerződés szerint megadott hasznosítási jogokat gyakorolni<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>Mivel úgy ítélte meg, hogy a Genentech megsértette a hasznosítási szerződést azáltal, hogy a Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> aktív hatóanyaga a rituximab. Ez a gyógyszer az Egyesült Államokban 1998 óta kereskedelmi forgalomban Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> kereskedelmi néven, az Európai Unióban pedig MabThera<HT TYPE="SUP">®</HT> néven kapható. A Bíróság által feltett írásbeli kérdésekre a Genentech, valamint a Hoechst és a Sanofi‑Aventis által adott válaszokból kitűnik, hogy a jelen üggyel érintett választottbírósági ítéletek a Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> világszintű eladásaira vonatkoznak, magában foglalva e gyógyszer <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>MabThera<HT TYPE="SUP">®</HT><QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> megnevezés alatti eladásait is.</P></NOTE> és más gyógyszerek előállításához használta az aktivátort a fehérjék rekombináns szintézisében, és nem fizette meg a forgalmi díjat valamennyi ilyen gyógyszer eladása után, a Hoechst és a Sanofi‑Aventis a hasznosítási szerződés 11. cikkében szereplő választottbírósági kikötésnek megfelelően <DATE ISO="20081024">2008. október 24‑én</DATE> választottbírósági keresetet terjesztett elő a Genentechhel szemben a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (a továbbiakban: CCI) mellett működő Nemzetközi Választottbíróság előtt, amely azt a 15900/JHN/GFG ügyszámon vette nyilvántartásba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT><DATE ISO="20081027">2008. október 27‑én</DATE> a Hoechst és a Sanofi‑Aventis az US 522 és az US 140 szabadalmak bitorlása miatt keresetet nyújtott be a United States District Court for the Eastern District of Texas (az Egyesült Államok kelet‑texasi kerületi szövetségi bírósága, Egyesült Államok) előtt a Genentech és a Biogen (korábban Biogen Idec) ellen. Utóbbiak ugyanezen a napon e szabadalmak semmisségének megállapítása iránti keresetet nyújtottak be a United States District Court for the Northern District of California (az Egyesült Államok észak‑kaliforniai kerületi szövetségi bírósága, Egyesült Államok) előtt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>E két eljárást végül a United States District Court for the Northern District of California (az Egyesült Államok észak‑kaliforniai kerületi szövetségi bírósága) előtt egyesítették.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT><DATE ISO="20110311">2011. március 11‑i</DATE> ítéletével a United States District Court for the Northern District of California (az Egyesült Államok észak‑kaliforniai kerületi szövetségi bírósága) lényegében úgy döntött, hogy nem valósult meg a szóban forgó szabadalmak bitorlása, és elutasította a szabadalmak semmisségének megállapítása iránti keresetet, mivel úgy ítélte meg, hogy a Genentech nem érte el a bizonyítás megkövetelt szintjét. E határozatot a United States Court of Appeals for the Federal Circuit (az Egyesült Államok szövetségi fellebbviteli bírósága, Egyesült Államok) <DATE ISO="20120322">2012. március 22‑én</DATE> helybenhagyta, és az jogerőre emelkedett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20120905">2012. szeptember 5‑én</DATE> hozott harmadik részítéletben (a továbbiakban: harmadik részítélet)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>A harmadik részítélet eredeti nyelve angol. A Genentech a kérdést előterjesztő bíróság előtti, valamint a Bíróság előtti ügyirathoz csatolta annak francia nyelvű <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>szabad<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> fordítását, a jelen indítványban ezt használom.</P></NOTE> a felek által választott egyedüli választottbíró úgy ítélte meg<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Lásd a harmadik részítélet 322–330. pontját.</P></NOTE>, hogy a Genentech a Rituxant<HT TYPE="SUP">®</HT> a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>bizonyos ideig tévesen vagy helyesen az [EP 177 szabadalom], valamint később az [US 522 és 140 szabadalmak] alá tartozó[…]<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Lásd a harmadik részítélet 326. pontját.</P></NOTE> aktivátor felhasználásával állította elő, valamint ezen az alapon kötelezte a Genentechet a Hoechst és a Sanofi‑Aventis részére a Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> és a hasonló tulajdonságokkal rendelkező termékek eladásából a forgalmi díj megfizetésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Lásd a harmadik részítélet 114. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>Az egyedüli választottbíró úgy ítélte meg, hogy eredetileg a Genentech szabadalombitorlás nélkül kívánta felhasználni az aktivátort<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Lásd a harmadik részítélet 299. pontját.</P></NOTE>, ez indokolta a hasznosítási szerződés megkötését. Ebből az egyedüli választottbíró szerint az következik, hogy a hasznosítási szerződés kereskedelmi célja<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Az egyedüli választottbíró úgy ítélte meg, hogy a hasznosítási szerződésre alkalmazandó német jog szerint a szerződéseket nemcsak azok rendelkezései, hanem azok keletkezése, rendszerszintű összefüggéseik és kereskedelmi céljuk alapján kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a harmadik részítélet 255. pontját). Megállapította, hogy a feleket a hasznosítási szerződés megkötésekor vezérlő kereskedelmi cél abból a tényből eredt, hogy annak megkötése időpontjában a Behringwerke rendelkezett egy szabadalom (tudniillik az EP 177 szabadalom) alá eső találmánnyal, amelynek kereskedelmi hasznosítását a Genentech a szabadalombitorlás kockázata nélkül kívánta végezni (lásd ebben az értelemben a harmadik részítélet 258. pontját). Az egyedüli választottbíró szerint a szabadalom érvényességének kérdése a német jog szerint nem volt releváns, mivel e jog lehetőséget ad egy hasznosítási szerződésben díjazás megfizetésének kikötésére még abban az esetben is, ha a szóban forgó szabadalmat végül megsemmisítik. Megállapította, hogy a német jog szerint egy személy egy szabadalom alá nem eső vagy nem szabadalmaztatható találmánnyal kapcsolatban is engedélyezheti a hasznosítást (lásd ebben az értelemben a harmadik részítélet 292. pontját).</P></NOTE> a hasznosítási szerződés érvényességének időtartama alatt az US 522 és US 140 szabadalmak érvényességével kapcsolatos minden jogvita elkerülése volt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Lásd ebben az értelemben a harmadik részítélet 307. pontját.</P></NOTE> E választottbíró szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>ez a nyugalmi helyzet nem [tarthatott] örökké, mivel a [hasznosítási szerződést] a felek egyike viszonylag rövid idő alatt felmondhatta […]<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd a harmadik részítélet 308. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>Álláspontja szerint, ha egy szabadalmat lajstromoztak, egy, a Genentechhez hasonló hasznosító számára megerősítés lehet az e szabadalom hasznosítására vonatkozó engedély megszerzése, szemben harmadik személyekkel, akiket ez eltántoríthat a hasznosítóval való versengéstől. Az egyedüli választottbíró úgy ítélte tehát meg, hogy a hasznosítási szerződés alkalmazása tekintetében, bár a szabadalmak érvényessége nem, azok lajstromozása ugyanakkor releváns megfontolás volt a szóban forgó hasznosítási szerződés megkötése kereskedelmi oka meglétének bizonyításához. E tekintetben rámutatott, hogy egy szabadalmi jogvita évekig eltarthat, amint azt az Egyesült Államokban párhuzamosan folyó eljárások is mutatják, és komoly költségeket keletkeztet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Lásd a harmadik részítélet 313. pontját.</P></NOTE> Egy Genentechhez hasonló társaságnak tehát érdekében állt ilyen szerződés megkötése.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>Következésképpen az egyedüli választottbíró úgy ítélte meg, hogy a hasznosítási szerződésnek megfelelően kifizetett vagy kifizetendő díjak nem követelhetőek vissza, és azok továbbra is megfizetendők abban az esetben, ha a szabadalmat megsemmisítik, vagy azt nem sértette a hasznosítási szerződés jogosultjának tevékenysége.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd a harmadik részítélet 314. pontját.</P></NOTE> Tekintettel arra, hogy a hasznosítási szerződés kereskedelmi célja valamennyi szabadalmi jogvita elkerülése volt, úgy ítélte meg, hogy a szabadalommal kapcsolatos eljárás végeredménye abban az esetben, ha a szabadalom semmisnek bizonyulna, nem kötelezi az engedélyezőt a kapott díj visszafizetésére, és nem mentesíti a hasznosítót e díjak megfizetésének kötelezettsége alól abban az esetben, ha – mint a Genentech esetében is – a hasznosító azokat nem fizette meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>E megfontolások alapján a választottbíró úgy ítélte meg, hogy a hasznosítási szerződésnek megfelelően a Genentechnek meg kell fizetnie a Hoechst és a Sanofi‑Aventis részére az <DATE ISO="19981215">1998. december 15.</DATE> (az US 522 szabadalom kiadásának időpontja) és a <DATE ISO="20081028">2008. október 28.</DATE> (a hasznosítási szerződés felmondásának időpontja) között előállított Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> eladásából járó forgalmi díjat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Lásd ebben az értelemben a harmadik részítélet 161. pontját és rendelkező részének 1. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Ezen túlmenően kötelezte a Genentechet a Hoechst és a Sanofi‑Aventis számára <FT TYPE="DECIMAL">391420,36</FT> euró és <FT TYPE="DECIMAL">293565,27</FT> amerikai dollár (USD) (hozzávetőleg <FT TYPE="NUMBER">260000</FT> euró) megfizetésére a <DATE ISO="20110609">2011. június 9.</DATE> és <DATE ISO="20120905">2012. szeptember 5.</DATE> közötti képviselet költségeivel összefüggésben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Végül a megfizetendő díj összegével, a választottbírósági eljárás költségével, valamint a képviselet egyéb költségeivel kapcsolatos döntést a végső ítéletre hagyta.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT><DATE ISO="20130225">2013. február 25‑én</DATE> az egyedüli választottbíró meghozta a végső ítéletet, amelyben a Genentechet a Hoechst számára kártérítés címén <FT TYPE="NUMBER">108322850</FT> euró, valamint rendes kamatai megfizetésére, a választottbírósági eljárás költségeként <FT TYPE="NUMBER">211250</FT> euró, valamint a képviselet költségei címén <FT TYPE="DECIMAL">634649,88</FT> euró és <FT TYPE="DECIMAL">555907,23</FT> USD (hozzávetőleg <FT TYPE="NUMBER">490778</FT> euró) megfizetésére kötelezte.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Ezeket az összegeket nem módosította a végső ítélethez tartozó, <DATE ISO="20130225">2013. február 25‑én</DATE> meghozott határozat és kiegészítés, amely a Genentech által a Hoechst számára megfizetendő kamat számítására vonatkozott (a továbbiakban: kiegészítés).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>A végső ítélet 219. pontjában az egyedüli választottbíró rámutat, hogy az eljárás viszonylag késői szakaszában a Genentech azt állította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>a Hoechst erőfeszítései, hogy a [hasznosítási szerződést] úgy értelmezze, hogy az lehetővé tegye számára a forgalmi díj beszedését, tekintet nélkül arra a tényre, hogy a feltételezhetően a hasznosítási engedély alá eső termékek szabadalom alá estek‑e, vagy sem, sértik <HT TYPE="ITALIC">az Európai Unió antitröszt szabályozását</HT><QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>E tekintetben az egyedüli választottbíró úgy ítélte meg, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>a Genentech nem fejt[ette] ki, <HT TYPE="ITALIC">milyen módon</HT> sért[ené az uniós versenyjogot] […] az, ha elveszt[ené] a jelen választottbírósági eljárást. A hasznosítási engedélyekkel kapcsolatos német jog nem szabadalmaztatott know‑how hasznosítása érdekében is lehetővé teszi a hasznosítási szerződések megkötését, és ebben az esetben is lehetőséget ad díj szedésére. Ez nem változtatható meg azzal, ha – további érvek nélkül – azt állítjuk, hogy ez a hasznosítási engedély sérti [az uniós versenyjogot]<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Lásd a végső ítélet 222. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>A Genentech a polgári perrendtartás 1518. és 1520. cikke alapján a harmadik részítélet, a végső ítélet, valamint a kiegészítés megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a cour d’appel de Paris‑hoz (párizsi fellebbviteli bíróság).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT><DATE ISO="20131003">2013. október 3‑i</DATE> végzésével a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) elutasította a Genentech arra irányuló kérelmét, hogy egyesítse a harmadik részítélet, a végső ítélet, valamint a kiegészítés megsemmisítése iránti kereseteket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>A harmadik részítélet megsemmisítésére irányuló eljárás keretében a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) a hasznosítási szerződés EUMSZ 101. cikkel való összeegyeztethetőségét vizsgálja. Rámutat arra, hogy az egyedüli választottbíró úgy ítélte meg, hogy annak érvényessége időtartama alatt a hasznosító köteles volt a szerződésben meghatározott díj megfizetésére, még akkor is, ha a szabadalmat vagy szabadalmakat visszaható hatállyal megsemmisítették. Kérdése az, hogy egy ilyen szerződés ellentétes‑e az EUMSZ 101. cikk rendelkezéseivel, mivel olyan díjak megfizetésére kötelezi a hasznosítót, amelyek a megadott jogokhoz kapcsolódó szabadalom vagy szabadalmak megsemmisítése miatt már okafogyottá váltak, és utóbbinak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>versenyhátrányt<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> okoz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) e körülmények között függesztette fel az eljárást, és terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>Az EUMSZ 101. cikk rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy azok kizárják az olyan hasznosítási szerződésnek a szabadalmak megsemmisítése esetén történő teljesítését, amely díjfizetési kötelezettséget ír elő a hasznosító számára pusztán az engedély alá eső szabadalmak oltalmából eredő jogok hasznosítása alapján?<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT><DATE ISO="20151118">2015. november 18‑i</DATE> végzésével a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) elfogadhatatlannak nyilvánította a Hoechst és a Sanofi‑Aventis által a cour d’appel de Paris‑nak (párizsi fellebbviteli bíróság) az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés Bírósághoz való előterjesztéséről szóló <DATE ISO="20140923">2014. szeptember 23‑i</DATE> ítélete ellen előterjesztett fellebbezést.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="7"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>IV –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet <DATE ISO="20141209">2014. december 9‑én</DATE> nyújtották be a Bíróság Hivatalához. A Genentech, a Hoechst és a Sanofi‑Aventis, a francia, a spanyol és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>A Bíróság eljárási szabályzata 61. cikke (1) bekezdésének megfelelően a feleknek írásban kellett válaszolniuk a Bíróság kérdéseire, amit <DATE ISO="20151218">2015. december 18‑án</DATE> meg is tettek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT><DATE ISO="20160120">2016. január 20‑án</DATE> tárgyalást tartottak, amelyen a Genentech, a Hoechst és a Sanofi‑Aventis, a francia és a spanyol kormány, valamint a Bizottság előadták szóbeli észrevételeiket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>V –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az elfogadhatóságról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésnek az alapeljárás tényállásával való kapcsolatáról</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>A Hoechst és a Sanofi‑Aventis, valamint a francia kormány úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés téves ténybeli előfeltevésen alapul. Mivel ugyanis az a hasznosítási szerződésnek az EUMSZ 101. cikkel a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/><HT TYPE="ITALIC">szabadalmak</HT> megsemmisítése esetén<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE> való összeegyeztethetőségére irányul, márpedig kizárólag az EP 177 szabadalmat megsemmisítették <DATE ISO="19990112">1999. január 12‑én</DATE>, az US 522 és az US 140 szabadalmat nem.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd a jelen indítvány 6. pontját.</P></NOTE> Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tehát okafogyott, ezért azt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint az a tény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előterjesztett kérdésben <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>szabadalmakra<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> utal (többes számban), pedig csak egyetlen szabadalmat megsemmisítettek, nem jelenti azt, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem téves ténybeli előfeltevésen alapulna.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből világosan kiderül ugyanis, hogy a kérdést előterjesztő bíróság teljességgel tisztában van azzal a ténnyel, hogy az US 522 és az US 140 szabadalmakat nem megsemmisítették.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>E tekintetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmének 2. oldalán a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a hasznosítási szerződés alá eső technológia <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>alapján több szabadalmat adtak ki, egyrészt <DATE ISO="19920422">1992. április 22‑én</DATE> az [EP 177] európai szabadalmat, amelyet <HT TYPE="ITALIC">utóbb</HT> <DATE ISO="19990112">1999. január 12‑én</DATE> az [ESzH] újdonság hiányában <HT TYPE="ITALIC">megsemmisített</HT>, másrészt pedig <DATE ISO="19981215">1998. december 15–én</DATE> az [US 520] szabadalmat, végül pedig <DATE ISO="20010417">2001. április 17–én</DATE> az [US 140] szabadalmat.<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE> A kérdést előterjesztő bíróság semmilyen utalást nem tesz az US 522 és az US 140 szabadalmak megsemmisítésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Ezen túlmenően előzetes döntéshozatal iránti kérelmének 3. oldalán a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik a United States District Court for the Northern District of California (az Egyesült Államok észak‑kaliforniai kerületi szövetségi bírósága) <DATE ISO="20110311">2011. március 11‑i</DATE> ítéletére, amely szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>a Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> nem valósítja meg a szóban forgó szabadalmak bitorlását<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/>. Ebből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ismeri ennek az ítéletnek a tartalmát, amely elutasította az US 522 és az US 140 szabadalmak megsemmisítése iránti keresetet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Lásd a jelen indítvány 13–15. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Végül a harmadik részítélet 193. és 194. pontjában az egyedüli választottbíró az US 522 és az US 140 szabadalmaknak a United States District Court for the Northern District of California (az Egyesült Államok észak‑kaliforniai kerületi szövetségi bírósága) általi megsemmisítésére hivatkozott, amely hiba sehogyan nem jelenik meg a végső ítéletben. Ellenkezőleg, a végső ítélet 50. pontjában az egyedüli választottbíró nagyon világosan kimondja, hogy a Genentechnek az US 522 és az US 140 szabadalmak megsemmisítésére vonatkozó keresetét elutasították.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Bár igaz, hogy a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) előtt a harmadik részítélet, a végső ítélet és a kiegészítés megsemmisítése iránt benyújtott három keresetet nem egyesítették<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Lásd a jelen indítvány 27. pontját.</P></NOTE>, a Bíróság előtt fekvő ügyiratból világosan kiderül, hogy a három kereset összekapcsolódik. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis előzetes döntéshozatal iránti kérelmében maga is egy egységként kezeli ezt a három ítéletet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd különösen a Genentechnek a kérdést előterjesztő bíróság előtt előadott kérelmeit (amelyeket az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megismétel), amelyek a harmadik részítélet, a végső ítélet és a kiegészítés megsemmisítésére irányulnak.</P></NOTE> Világos tehát, hogy nincs szó téves ténybeli előfeltevésről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Mindenesetre az állítólagos téves ténybeli előfeltevés meglétének vagy hiányának nem lenne semmilyen hatása a válaszra, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésre adni javasolok, amely egyaránt vonatkozik egy szabadalom megsemmisítésének esetére (a jelen esetben az EP 177 szabadalom) és a szabadalombitorlás hiányának (a jelen esetben az US 522 és az US 140 szabadalom) esetére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Amint ugyanis arra a Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszában a Bizottság is rámutatott, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>az egyedüli választottbíró arra a következtetésre jutott a [h]armadik [r]észítéletben, hogy a [hasznosítási] szerződés értelme nem a díjak visszafizetésének vagy követelhetősége hiányának kikötése volt olyan esetekben, ha egyes szabadalmak később semmisnek vagy bitorlással nem érintettnek bizonyulnának. A szerződés értelme a német jog és a felek közötti tárgyalások történetének fényében értelmezve a szabadalom (szabadalmak) használójának – tudniillik a Genentechnek – a védelme volt egy potenciálisan hosszú és költséges, a szabadalmakkal kapcsolatos jogvitával szemben. Ebből következően az, hogy az amerikai szabadalmakat esetleg semmisnek vagy bitorlással nem érintettnek tekintették, nem változtat a Genentechnek a díjak megfizetésére irányuló kötelezettsége mértékén<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A Bíróság által a kérdést előterjesztő bíróságnak adható hasznos válasz lehetőségéről</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>A Hoechst és a Sanofi‑Aventis, valamint a francia kormány úgy véli, hogy a Bíróság nem tud hasznos választ adni a kérdést előterjesztő bíróságnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>E tekintetben a francia kormány rámutat, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem fejti ki pontosan az EUMSZ 101. cikk, és különösen az [EUMSZ 101.] cikk (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, <DATE ISO="20040427">2004. április 27‑i</DATE> 772/2004/EK bizottsági rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="123" PAGE.FIRST="11" DATE.PUB="2004">HL L 123., 11. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 74. o.</P></NOTE> alkalmazásának keretében szükséges ténybeli és jogi elemeket, mint a szóban forgó piac működésének valós feltételeit és annak szerkezetét, a hasznosítási szerződés mint versenytársak közötti szerződés vagy kölcsönös megállapodás jellegét, valamint a német jog e szerződésre irányadó elemeit.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Úgy vélem, hogy ezeket az érveket el kell utasítani, mivel az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ottung</NAME.CASE>‑ítélettel (<NO.CASE>320/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1989:195">EU:C:1989:195</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) összhangban úgy vélem, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) és (2) bekezdése alapján nem kell megsemmisíteni a harmadik részítéletet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd a jelen indítvány 84–97. pontját.</P></NOTE> Márpedig a francia kormány által említett mentesítési rendeletek<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>A szóban forgó három rendelet mindegyikének jogalapja a[z EUMSZ] [101.] cikk (3) bekezdésének a megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, <DATE ISO="19650302">1965. március 2‑i</DATE> 19/65/EGK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="P" NO.OJ="036" PAGE.FIRST="533" DATE.PUB="1965">HL 36., 533. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 11. o.).</P></NOTE> az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdését a technológiaátadási megállapodások olyan csoportjaira alkalmazzák, amelyekben csak két vállalkozás vesz részt, és olyan, ezekhez kapcsolódó összehangolt magatartásokra, <HT TYPE="ITALIC">amelyek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak</HT>, ami véleményem szerint a jelen ügyben nem áll fenn.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Mindenesetre úgy vélem, hogy a Bíróság nem rendelkezik elegendő adattal ilyen elemzés elvégzéséhez, abban az esetben, ha nem osztaná a következtetésemet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Az említett mentesítési rendeletek alkalmazására vonatkozó elfogadhatatlansági kifogás csak abban az esetben fogadható el, ha a Bíróság nem osztja a következtetésemet.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság azon jogosultságáról, hogy a Bírósághoz kérdést terjesszen elő</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>A Hoechst és a Sanofi‑Aventis azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést nem lehet a francia jog megsértése nélkül megválaszolni, amely a nemzetközi közrend súlyos megsértésének esetét kivéve megtiltja a nemzetközi választottbírósági ítéletek érdemi felülvizsgálatát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd: cour d’appel de Paris, <DATE ISO="20041118">2004. november 18.</DATE>, Thalès, RG 2002/19606. sz., 9. o.; Cour de cassation, első polgári tanács, <DATE ISO="20080604">2008. június 4.</DATE>, Cytec, 06–15.320. sz., Polgári ítéletek közlönye I, 162. sz., 4. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Ilyen súlyos sérelem (mint egy kartell esete) hiányában a Hoechst és a Sanofi‑Aventis különbséget tesz azon esetek között, ahol a vállalkozások közötti szerződésnek az EUMSZ 101. cikkel való összeegyeztethetőségére nem tért ki a nemzetközi választottbírósági ítélet, amely esetben fennáll a versenyjog tényleges érvényesülése sérelmének kérdése, valamint azon esetek között, amelyek kitértek erre a kérdésre. Álláspontjuk szerint ezen utóbbi esetben, amely a jelen ügyben is fennáll, a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasz alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak érdemben felül kellene vizsgálnia a harmadik részítéletet, mivel az e kérdés tárgyát képező megsemmisítési indokra az egyedüli választottbíró előtt hivatkoztak, és azzal kapcsolatban vitát folytattak le.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk szerinti együttműködés keretében egyedül az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult az előtte folyamatban lévő ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges‑e az előzetes döntéshozatal, másrészt azt, hogy a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ennélfogva, ha a nemzeti bíróságok által feltett kérdés egy uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkozik, a Bíróság főszabály szerint köteles a kérelemről határozni, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem valójában arra irányul, hogy a Bíróság fiktív jogvita kapcsán döntsön, illetve általános vagy hipotetikus természetű kérdésben nyilvánítson véleményt, ha az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>EBS Le Relais Nord‑Pas‑de‑Calais</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑240/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:173">EU:C:2013:173</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0012">12.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint semmi nem utal arra, hogy az előterjesztett kérdés hipotetikus lenne, vagy hogy az uniós jog kért értelmezése ne függene össze a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban levő, az EUMSZ 101. cikkel kapcsolatos jogvita tényállásával vagy tárgyával. Ezen túlmenően úgy vélem, hogy a Bíróság rendelkezésére áll minden olyan ténybeli és jogi elem, amely szükséges ahhoz, hogy a feltett kérdést hasznosan megválaszolja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Kizárólag tájékoztatásképpen rá kívánok mutatni, hogy a Cour de cassation (semmítőszék) elfogadhatatlannak nyilvánította a Hoechst és a Sanofi‑Aventis által a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) <DATE ISO="20140923">2014. szeptember 23‑i</DATE> ítélete ellen benyújtott fellebbezést, amely a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről döntött.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Következésképpen álláspontom szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadható, és arra választ kell adni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az ügy érdeméről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A nemzetközi választottbírósági ítéletek európai közrendi normákra tekintettel való felülvizsgálatának terjedelméről</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Írásbeli észrevételeiben a francia kormány emlékeztet arra, hogy az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Eco Swiss</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑126/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:269">EU:C:1999:269</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában a Bíróság kimondta, hogy az uniós jogi kérdéseket felvető nemzetközi választottbírósági ítéletek tagállami bíróságok általi felülvizsgálata a tagállamok által eljárási autonómiájuk keretében elfogadott szabályoktól függően <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>esetenként szűkebb vagy tágabb lehet<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/>. Ennek alapján a francia kormány előadja, hogy az uniós jog által bevezetett tényleges érvényesülés elvével összhangban vannak a francia jog azon rendelkezései, amelyek szerint a francia bíróságok nem vizsgálhatják felül érdemben a nemzetközi választottbírósági ítéleteket, és a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonlóan egy nemzetközi választottbírósági ítélet megsemmisítése iránti kereset keretében a nemzetközi közrend <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>súlyos<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Cour de cassation, első polgári tanács, <DATE ISO="20080604">2008. június 4.</DATE>, Cytec, 06–15.320. sz., Polgári ítéletek közlönye I, 162. sz., 4. o.</P></NOTE> megsértésének vizsgálatára kell korlátozniuk tevékenységüket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>A Hoechst és a Sanofi‑Aventis előadja<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd a jelen indítvány 48. és 49. pontját.</P></NOTE>, hogy bár az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Eco Swiss</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑126/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:269">EU:C:1999:269</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy olyan nemzeti bíróságnak, amelyhez nemzetközi választottbírósági ítélet megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtottak be, saját belső eljárási szabályainak megfelelően helyt kell adnia, az EUMSZ 101. cikk megsértésére alapított megsemmisítés iránti keresetnek, a szóban forgó francia eljárásjogi szabályok kizárják a nemzetközi választottbírósági ítéletek érdemi felülvizsgálatát, és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>súlyos<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> jogsérelemre korlátozzák annak terjedelmét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd: cour d’appel de Paris, <DATE ISO="20041118">2004. november 18.</DATE>, Thalès, RG 2002/19606. sz., 9. o. Ezt a megoldást megerősítette a Cytec‑ítélet (Cour de cassation, első polgári tanács, <DATE ISO="20080604">2008. június 4.</DATE>, Cytec, 06–15.320., Polgári ítéletek közlönye I, 162. sz., 4. o.). A két ügy az uniós versenyjog sérelmével függött össze.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Márpedig a Hoechst és a Sanofi‑Aventis álláspontja szerint, tekintettel arra, hogy az egyedüli választottbíró előtt hivatkoztak a hasznosítási szerződés esetleges EUMSZ 101. cikkbe ütközésének kérdésére, és arról vitát folytattak, amelyet az utóbbi elutasított, lehetetlen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a harmadik részítélet érdemi felülvizsgálata nélkül válaszolni, mivel egy, a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló hasznosítási szerződés nem jelentheti az EUMSZ 101. cikk cél általi korlátozását, így tehát nem jelentheti az EUMSZ 101. cikk súlyos megsértését sem.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint ellentétesek az uniós jog tényleges érvényesülésének elvével a nemzetközi választottbírósági ítéletek felülvizsgálata terjedelmének olyan korlátai<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Minthogy a megsemmisítés iránti keresetek a polgári perrendtartás 1520. cikkével összhangban a Franciaországban meghozott nemzetközi választottbírósági ítéletekre vonatkoznak, a felülvizsgálat tárgya maga a nemzetközi választottbírósági ítélet, nem pedig az annak alapjául szolgáló, a választottbírósági eljárásnak helyt adó választottbírósági kikötést tartalmazó dokumentum, a jelen esetben a hasznosítási szerződés. Igaz, hogy a nemzetközi választottbírósági ítéletek nem az EUMSZ 101. cikk értelmében vett vállalkozások közötti szerződéseknek, hanem olyan nemzetközi bírósági határozatoknak minősülnek, amelyek egyetlen állami jogrendhez sem kapcsolódnak, hanem a nemzetközi választottbíráskodás keretébe tartoznak (lásd: Cour de cassation, első polgári tanács, <DATE ISO="20150708">2015. július 8.</DATE>, Ryanair, 13–25.846. sz., FR:CCASS:2015:C100797; lásd továbbá ebben az értelemben: Cour de cassation, első polgári tanács, <DATE ISO="19940323">1994. március 23.</DATE>, Hilmarton Ltd, 92–15137. sz., Polgári ítéletek közlönye I, 104. sz., 79. o.; Cour de cassation, első polgári tanács, <DATE ISO="20070629">2007. június 29.</DATE>, PT Putrabali Adyamulia, 05–18053. sz., Polgári ítéletek közlönye I, 250. sz.). Mindazonáltal az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Eco Swiss</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>C‑126/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:269">EU:C:1999:269</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) világosan kiderül, hogy meg kell semmisíteni azt a nemzetközi választottbírósági ítéletet, amely egy vállalkozások közötti, az EUMSZ 101. cikkel ellentétes szerződést érvényesít, még akkor is, ha az ítélet maga nem minősül vállalkozások közötti megállapodásnak. Ellenkező esetben a felek a versenyellenes megállapodásokat kivonhatnák az EUMSZ 101. cikk hatálya alól azáltal, hogy azokba választottbírósági kikötést foglalnak.</P></NOTE>, amelyre a francia joggal összefüggésben a Hoechst és a Sanofi‑Aventis, valamint a francia kormány hivatkozik, tudniillik a nemzetközi közrend súlyos megsértése és a nemzetközi választottbírósági ítélet hasonló jogsértésért való felülvizsgálatának lehetetlensége abban az esetben, ha a közrenddel kapcsolatos kérdésre a választottbíróság előtt hivatkoztak, és azt megvitatták.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>A nemzetközi választottbírósági ítéletek uniós joggal való összeegyeztethetőségének a közrendi fenntartáson keresztül történő felülvizsgálati rendszerére való hivatkozással, amint azt a Bíróság az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Eco Swiss</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑126/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:269">EU:C:1999:269</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kidolgozta, amely a jelen ügyhöz hasonlóan egy nemzetközi választottbírósági ítélet közrendbe ütközés miatti megsemmisítése iránti kereseten alapult, és amelyet a Bíróság a közrendi okokból vitatott nemzetközi választottbírósági ítélet elismerésére és végrehajtására irányuló kérelemmel kapcsolatos <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Gazprom</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑536/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:316">EU:C:2015:316</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) megerősített, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság álláspontja szerint az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>szerződésen alapuló<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Eco Swiss</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑126/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:269">EU:C:1999:269</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Azért használom ezt a fogalmat, hogy megkülönböztessem őket egyes olyan választottbíróságoktól, amelyekről a Bíróság kimondta, hogy azok megfelelnek az ítélkezési gyakorlatban kialakított feltételeknek ahhoz, hogy előzetes döntéshozatalra kérdést terjeszthessenek elő (lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ascendi Beiras Litoral e Alta, Auto Estradas das Beiras Litoral e Alta</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑377/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:1754">EU:C:2014:1754</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Merck Canada végzés</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑555/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:92">EU:C:2014:92</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Ezen ítélkezési gyakorlat alapján elképzelhető, hogy azok a választottbíróságok, amelyekhez az államok és más államok állampolgárai között keletkező beruházási viták rendezéséről szóló egyezmény (CIRDI) keretében keresetet nyújtottak be, kérdést terjeszthetnek előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé. Lásd ebben az értelemben: J. Basedow: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>EU Law in International Arbitration: Referrals to the European Court of Justice<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/>, <HT TYPE="ITALIC">Journal of International Arbitration</HT>, 32. kötet, 2015., 367. o, 376–381. o. Mivel egyre növekszik az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket felvető beruházási ügyekben való választottbíráskodás száma és jelentősége, különösen az állami támogatások területén, hozzájárulhat az uniós jog helyes és hatékony alkalmazásához az a lehetőség, hogy a választottbíróságok kérdést terjeszthessenek előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé.</P></NOTE> választottbíróságok az EUMSZ 267. cikk értelmében nem tagállami bíróságok. Következésképpen nem terjeszthetnek elő előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. Tehát az EUMSZ 267. cikk értelmében vett tagállami bíróságoknak kell, adott esetben az előzetes döntéshozatali mechanizmus útján<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Eco Swiss</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑126/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:269">EU:C:1999:269</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd továbbá ebben az értelemben: a Högsta domstolen (legfelsőbb bíróság, Svédország) <DATE ISO="20150617">2015. június 17‑i</DATE> T 5767–13. sz., Systembolaget kontra The Absolute Company ítéletének 23. pontja.</P></NOTE>, megvizsgálniuk a (nemzetközi vagy más) választottbírósági ítéleteknek az uniós joggal való összeegyeztethetőségét megsemmisítés iránti kereset<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Ebben a helyzetben van a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság, valamint az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Eco Swiss</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑126/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:269">EU:C:1999:269</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló ügyben a holland bíróság.</P></NOTE>, végrehajthatóvá nyilvánítás<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Ebben a helyzetben volt a litván bíróság a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Gazprom</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑536/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:316">EU:C:2015:316</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló ügyben, ahol a kérdés az volt, hogy a szóban forgó nemzetközi választottbírósági ítélet a közrenddel ellentétes <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>anti‑suit injunction<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/>‑nak minősül‑e a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban <DATE ISO="19580610">1958. június 10‑én</DATE> kelt egyezmény (<HT TYPE="ITALIC">Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára</HT>, 330. kötet, 3. o.) V. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében.</P></NOTE>, vagy bármilyen más, az alkalmazandó nemzeti jog szerinti kereset vagy felülvizsgálati forma esetén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Másként fogalmazva, a nemzetközi választottbírósági ítéletek uniós anyagi joggal való összeegyeztethetőségének a közrendi fenntartáson keresztül történő felülvizsgálatának rendszere vagy az elismeréssel és végrehajtással szembeni kereset, vagy megsemmisítés iránti kereset keretében lefelé helyezi a felülvizsgálat terhét, tudniillik a tagállamok bíróságaihoz, nem pedig feljebb, tudniillik a választottbíróságokhoz.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Néhány kivétel természetesen van, mint különösen a választottbíróság székhelye szerinti (állami) bíróság eljárása a választottbírósági eljárást támogató bíróság minőségében. Ezek a kivételek ugyanakkor nem az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítását célozzák. Lásd ebben az értelemben az egy választottbíróság megalakítására vonatkozó <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rich</NAME.CASE>‑ítéletet (<NO.CASE>C‑190/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1991:319">EU:C:1991:319</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>A választottbíró feladata ugyanis a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásban a feleket kötelező szerződés megfelelő értelmezése és alkalmazása. E feladat ellátása közben a választottbírók természetesen kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor az uniós jogot kell alkalmazniuk, ha az a szerződésre alkalmazandó jog (<HT TYPE="ITALIC">lex contractus</HT>), vagy a választottbíráskodásra alkalmazandó jog (<HT TYPE="ITALIC">lex arbitri</HT>). Mindazonáltal az európai közrendi normák tiszteletben tartásának felülvizsgálata megsemmisítés iránti kereset, vagy elismerés és végrehajtás iránti eljárás keretében a tagállami bíróságok, és nem a választottbírák feladata.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>A helyzet eltérő lehet a nemzetközi befektetési választottbíráskodás vagy más rendszerek, mint például a CIRDI egyezmény keretében, amelyek nem teszik lehetővé a tagállami bíróságok számára a nemzetközi választottbírósági ítéletek európai közrenddel való összhangjának felülvizsgálatát (lásd különösen ezen egyezmény 53. és 54. cikkét). Mindazonáltal, mivel ezek a jogi rendszerek, mint a CIRDI egyezmény, harmadik országokkal kötik össze a tagállamokat, azok az EUMSZ 351. cikk hatálya alá tartoznak. A nemzetközi választottbírósági rendszer és az uniós jogrend összeütközése elkerülhető lenne, ha a választottbíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszthetnének a Bíróság elé (lásd a 34. lábjegyzetet).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Ez a rendszer tehát éppen ellenkezőleg működik, mint a többek között a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="20121212">2012. december 12‑i</DATE> 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="351" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2012">HL L 351., 1. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> bevezetett kölcsönös bizalom elvének rendszere, amely az alapeljárás érdemére alkalmazandó uniós jog tiszteletben tartásának terhét, beleértve ebbe az európai közrendi normákat is, az ügy érdemében eljáró bíróságra, vagyis feljebb telepíti, nem pedig lejjebb, az elismerésről és a végrehajtásról határozó bíróságra.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Lásd ebben az értelemben a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Renault</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑38/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:225">EU:C:2000:225</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>, amelyben a Bíróság megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>[a] megkeresett tagállami bíróság, az egyezmény céljának kétségbevonása nélkül nem tagadhatja meg egy másik szerződő államtól eredő határozat elismerését pusztán azzal az indokkal, hogy úgy ítéli meg, hogy ebben a határozatban a nemzeti vagy a[z uniós] jogot rosszul alkalmazták. Ezzel szemben viszont fontos figyelembe venni, hogy ilyen esetekben a minden egyes szerződő államban kialakított jogorvoslati lehetőségek rendszere, az [EUMSZ 267. cikk] szerinti előzetes döntéshozatali mechanizmussal kiegészítve elegendő biztosítékot nyújt a jogalanyok számára<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/>. Ezt követően a Bíróság ezen ítélet 34. pontjában kimondta, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>[e]gy, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló esetleges téves jogalkalmazás nem minősül a megkeresett állam jogrendjében alapvető jelentőségű jogi szabály nyilvánvaló megsértésének<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Mindezek alapján elemzem a francia jog által előírt két korlátozást.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A közrend súlyos vagy nyilvánvaló megsértése</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Ha egy nemzetközi választottbírósági ítéletnek az európai közrendi normákra (amelyek maguk is csak az Unió jogrendje normáinak egy igen korlátozott kategóriáját jelentik) tekintettel történő felülvizsgálata az EUMSZ 101. cikk nyilvánvaló vagy súlyos megsértésének eseteire korlátozódna, ez a felülvizsgálat pusztán illuzórikus lenne, tekintettel arra, hogy a versenyt korlátozó vagy torzító megállapodások vagy magatartások <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>gyakran leplezettek<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P><REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Courage és Crehan</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑453/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:465">EU:C:2001:465</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>, ez számos esetben ahhoz vezetne, hogy a jogalanyok számára az uniós versenyjog alapján biztosított jogok gyakorlása lehetetlen (vagy túlzottan nehéz) lenne.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Amint azt ugyanis a Hoechst és a Sanofi‑Aventis írásbeli észrevételeik 21. pontjában, valamint azt általuk felkért jogi szakértő szakvéleményének 5. pontjában<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>Laurence Idot professzor elismeri, hogy álláspontja azzal az eredménnyel járna, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>azon a kivételes eseten kívül, amikor egy ítélet például egy kartellt érvényesítene, az állami bíróság az ítélettel szemben benyújtott kereset alapján már nem vitathatná az érdemi versenyjogi kérdést, ha arra a választottbíróság előtt hivatkoztak és azt megvitatták<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/>.</P></NOTE> maga is elismeri, ennek a rendkívül korlátozott felülvizsgálatnak a hatásaként az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>[c]sak az [EUMSZ 101. cikk] legegyértelműbb megsértéseit érintené, mint például az árak rögzítésére vagy a piacok felosztására irányuló megállapodások<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/>. A hatás általi korlátozások így teljes egészében kikerülnének a megsemmisítésre irányuló bírósági felülvizsgálat alól, mivel azok fennállásának megállapítása a választottbírósági ítélet érdemi részének a minimálisnál részletesebb vizsgálatát igényelné, amelyet a francia bíróságok nem végezhetnének el.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Márpedig, még ha az EUMSZ 101. cikk megsértésének vannak is valamiféle fokozatai a jogsértések egyértelműsége és károssága tekintetében, különösen a cél általi és a hatás általi korlátozások között<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>CB kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑67/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2204">EU:C:2014:2204</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>, az EUMSZ 101. cikk nem tartalmaz semmit, amiből arra lehetne következtetni, hogy e korlátozások bármelyikét el lehetne tűrni. Az EUMSZ 101. cikk ugyanis kifejezetten megtiltja a vállalkozások közötti olyan megállapodást, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/><HT TYPE="ITALIC">amelynek célja vagy hatása</HT><QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE> a verseny korlátozása. Tehát vagy fennáll az EUMSZ 101. cikk megsértése, amely esetben a szóban forgó vállalkozások közötti megállapodás semmis, vagy nem áll fenn.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Ebben az értelemben következésképpen kevéssé számít, hogy a közrendi norma megsértése súlyos‑e, vagy sem. Semmilyen rendszer nem fogadhatja el közrendje legalapvetőbb normáinak megsértését, függetlenül e jogsértések súlyosságától, vagy annak hiányától, azok egyértelműségétől vagy annak hiányától.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>A nemzetközi választottbírósági ítélet közrendbe ütközés miatti felülvizsgálatának lehetetlensége, ha a kérdésre a választottbíróság előtt hivatkoztak és azt megvitatták, mivel ez az említett ítélet érdemi felülvizsgálatával járna</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Eco Swiss</NAME.CASE> ítélet 36. pontjában (<NO.CASE>C‑126/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:269">EU:C:1999:269</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróság kimondta, hogy az EUMSZ 101. cikk (korábban EK 81. cikk) <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>olyan alapvető rendelkezést tartalmaz, amely elengedhetetlen a[z Unióra] bízott feladatok megvalósításához, és különösen a belső piac működéséhez<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>A Bíróság ezt a megállapítást az EK‑Szerződés 3. cikkének g) pontjával (jelenleg az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja) támasztotta alá. Amint azt a Gazprom–ügyre vonatkozó indítványom (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑536/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2414">EU:C:2014:2414</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0182">182.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában kifejtettem, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>nem osztom az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Eco Swiss</NAME.CASE> ítélet (<NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:269">EU:C:1999:269</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) […] azon értelmezését, hogy pusztán az a tény, hogy egy különös terület az EUMSZ 3. cikknek vagy az EUMSZ 4. cikknek megfelelően az Unió kizárólagos vagy megosztott hatáskörébe tartozik, elegendő ahhoz, hogy az uniós jog valamelyik rendelkezését a közrendi rendelkezés rangjára emelje. Ha ez így lenne, akkor az uniós jog egésze az Európai Unió Alapjogi Chartájától a nyomástartó berendezésekről szóló irányelvig a […] közrend részét képezné<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/>. Ugyanezen indítvány 177. pontjában kifejtettem, a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NAME.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NAME.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0304">304.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jára hivatkozással, hogy az európai közrend fogalma csak az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>[uniós] jogrend alapjait képező elvek[et]<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> tartalmazhat, mivel a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/><HT TYPE="ITALIC">figyelmen kívül hagyás[uk</HT>] elfogadhatatlan lenne egy szabad és demokratikus jogállam szempontjából<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/>. Tehát <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>az [uniós] jogrendben olyan <HT TYPE="ITALIC">alapvető jelentőségű</HT> kötelező szabály[ok]ról [kell, hogy szó] legyen, amely[ek]től a szóban forgó üggyel összefüggésben egyáltalán nem lehet eltérni<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> (lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bogendorff von Wolffersdorff ügyre vonatkozó indítványom</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑438/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:11">EU:C:2016:11</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0100">100.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk ebben az értelemben olyan alapvető jelentőségű és a belső piac működéséhez elengedhetetlen szabályok, amelyek nélkül az Unió nem működne, és amelyeknek a figyelmen kívül hagyása, legyen az súlyos, vagy nem súlyos, egyértelmű, vagy nem egyértelmű, elfogadhatatlan az uniós jogrend szempontjából.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Egyébiránt a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Gazprom</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑536/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:316">EU:C:2015:316</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában a Bíróság kimondta, hogy a kölcsönös bizalom elve nem köti a választottbíróságokat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Lásd továbbá ebben az értelemben a Gazprom‑ügyre vonatkozó indítványom (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑536/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2414">EU:C:2014:2414</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0154">154.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> Ez azt is jelenti, hogy a tagállamok bíróságait nem kötik a választottbíróságok által az uniós jogi kérdésekre adott válaszok, amely bíróságok az EUMSZ 267. cikk értelmében nem minősülnek tagállami bíróságnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Következésképpen, ha az EUMSZ 101. cikk ilyen alapvető jelentőségű rendelkezés az uniós jogrendben, az a tény, hogy a felek a választottbíróság előtt hivatkoztak a nemzetközi választottbírósági ítélet e rendelkezéssel való összeegyeztethetetlenségének kérdésére, és azt megvitatták, nem lehet döntő jelentőségű, mert a felek magatartása a választottbírósági eljárás során megfoszthatja e cikket annak hatékony érvényesülésétől, mivel főszabály szerint<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ascendi Beiras Litoral e Alta, Auto Estradas das Beiras Litoral e Alta</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑377/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:1754">EU:C:2014:1754</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Merck Canada</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑555/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:92">EU:C:2014:92</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). A jelen ügyben az egyedüli választottbíró ezen ítélkezési gyakorlat értelmében nem minősül <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>a tagállamok egyike bíróságának<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/>, mivel illetékessége nem kötelező, hanem egy, a hasznosítási szerződés felei által szabadon meghozott döntés eredménye, amely az alapügyben szóban forgó választottbírósági ítéletekhez vezetett.</P></NOTE> a választottbíróság nem terjeszthet előzetes döntéshozatalra kérdést a Bíróság elé, valamint nem szükségképpen feladata az uniós jog értelmezése és alkalmazása.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Mindezen okoknál fogva a nemzetközi választottbírósági ítéletek európai közrendi normákba ütközésének egy tagállami bíróság általi felülvizsgálata nem köthető ahhoz a kérdéshez, hogy erre a kérdésre a választottbírósági eljárás során hivatkoztak‑e, vagy azt megvitatták‑e, és nem korlátozható a nemzeti jogban szereplő, a szóban forgó ítélet érdemi felülvizsgálatának tilalma által sem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Másként fogalmazva, az olyan megállapodásokban részes felek, amelyek versenyellenesnek minősülhetnek, választottbírósági eljárás útján nem vonhatják ki e megállapodásokat az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk szerinti felülvizsgálat alól.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján meg kell‑e semmisíteni egy, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzetközi választottbírósági ítéletet, ha az olyan szabadalomhasznosítási szerződést érvényesít, amely annak teljes időtartama alatt forgalmi díj megfizetését írja elő, még az érintett technológiát lefedő szabadalom (a jelen ügyben az EP 177 szabadalom) visszaható hatállyal történő megsemmisítése esetén is, illetve akkor is, ha a szóban forgó technológia felhasználása nem jelent szabadalombitorlást (a jelen ügyben az US 522 és az US 140 szabadalom)?</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Előzetes megjegyzések</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>A harmadik részítélet értelmezéséből, valamint a hasznosítási szerződésnek az egyedüli választottbíró általi értelmezéséből kitűnik, hogy a Genentech azon kötelezettségének, hogy a Hoechst és a Sanofi‑Aventis számára az aktivátor technológiáját használó gyógyszerek előállítása alapján kiszámított forgalmi díjat fizessen, nem volt feltétele, hogy ez a technológia szabadalom által védett legyen, vagy ilyen maradjon.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>A Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaikban a Genentech, a Hoechst és a Sanofi‑Aventis, valamint a francia kormány és a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a harmadik részítélet nem érinti az EP 177 szabadalmat. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a két amerikai szabadalom (az US 522 és az US 140 szabadalom) sem sokkal relevánsabb a harmadik részítélet szempontjából. Úgy véli, hogy a hasznosítási szerződésre alkalmazandó joggal, tudniillik a német joggal összhangban egy hasznosítási szerződés tárgyául szolgáló szabadalom visszavonása vagy megsemmisítése nem érinti a díjak megfizetésére irányuló kötelezettséget, hozzátéve, hogy a német jog lehetővé teszi hasznosítási engedély megadását olyan technológia vonatkozásában is, amely nem esik és nem is eshet szabadalom alá. A Hoechst és a Sanofi‑Aventis hangsúlyozza azt a tényt, hogy a harmadik részítéletből világosan kitűnik, hogy az egyedüli választottbíró kizárólag az Egyesült Államokban a Genentech által a Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> előállításához felhasznált, a hasznosítási szerződés tárgyát képező aktivátor felhasználása alapján kötelezte a Genentechet a Sanofi számára járó díjak megfizetésére.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>A harmadik részítélet szerint ugyanis a forgalmi díj megfizetésére irányuló kötelezettség megalapozásához elegendő volt a szóban forgó technológiának a hasznosítási szerződés időtartama alatt történő egyszerű felhasználása.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Nem vitatott, hogy az amerikai bíróságok szerint az US 522 és az US 140 szabadalom szabadalombitorlással nem érintett. Az egyedüli választottbíró egyébiránt a harmadik részítélet 322–330. pontjában megállapította, hogy az aktivátort <DATE ISO="19981215">1998. december 15.</DATE> és <DATE ISO="20081027">2008. október 27.</DATE> között használták a Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> előállításához. Lásd a jelen indítvány 16. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>E tekintetben a Bíróságnak nem feladata újból megvizsgálni és kétségbe vonni az egyedüli választottbíró által megállapított tényeket, valamint az általa a hasznosítási szerződésnek a német jog alapján alkalmazott értelmezését, amelynek értelmében ez a hasznosítási szerződés egy vagy több szabadalom megsemmisítésétől, vagy azok bitorlásának hiányától függetlenül kötelezettséget keletkeztet a díjak megfizetésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság továbbá csak az EUMSZ 101. cikk értelmezésével kapcsolatban tesz fel kérdést a Bíróságnak, ami haszontalanná teszi a Genentech által a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Huawei Technologies</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑170/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2391">EU:C:2014:2391</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), valamint az ezen ügyre vonatkozó indítványom<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P><REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑170/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2391">EU:C:2014:2391</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> egyes részeire történő hivatkozást, amelyek kizárólag az EUMSZ 102. cikk értelmezésére vonatkoztak.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="15"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>A felek érvelése</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>A Genentech álláspontja szerint a harmadik részítéletben foglalt azon kötelezettség, hogy a szóban forgó forgalmi díjat a szabadalom megsemmisítése esetén vagy a hasznosítási engedély alá eső szabadalmat érintő szabadalombitorlás hiányában is meg kell fizetni, nemcsak a tagállamok közötti kereskedelmet érinti jelentős mértékben, de az céljánál és hatásánál fogva is a verseny korlátozását jelenti.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>A tagállamok közötti kereskedelem érintettségét illetően a Genentech rámutat, hogy a Bizottság a MabThera<HT TYPE="SUP">®</HT> forgalomba hozatalára vonatkozóan az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség létrehozásáról szóló, <DATE ISO="19930722">1993. július 22‑i</DATE> 2309/93/EGK tanácsi rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="214" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1993">HL L 214., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 12. kötet, 151. o.</P></NOTE> alapján adott az egész Unióra vonatkozó engedélyt <DATE ISO="19980602">1998. június 2‑án</DATE>. A Genentech álláspontja szerint a releváns időszakban (1998‑tól 2008‑ig) a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>rituximab<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/>‑ot különböző tagállamokban, főleg a Németországi Szövetségi Köztársaságban, a Spanyol Királyságban, a Francia Köztársaságban, az Olasz Köztársaságban, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságában való forgalmazás céljából állította elő. Rámutat, hogy az egyedüli választottbíró által megállapított díjakat az 1998 és 2008 közötti időszakban a végtermékek nettó világszintű eladása alapján számították ki, valamint hogy tekintettel az Unión belül a releváns időszakban történt eladások nagyságrendjének jelentőségére, az egyedüli választottbíró által megállapított díjfizetési kötelezettségből fakadó versenykorlátozás közvetlenül érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>A Genentech előadja továbbá, hogy versenyhátrányt szenved a piacon, mivel köteles egy olyan technológia felhasználásáért fizetni, amelyet más versenytársak szabadon és ingyen felhasználhatnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Ezen túlmenően a Genentech álláspontja szerint a Hoechst és a Sanofi‑Aventis olyan tudományos és technológiai felfedezések után kapott díjazást<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P><DATE ISO="20131003">2013. október 3‑i</DATE> végzésével a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) végrehajthatóvá nyilvánította a harmadik részítéletet, a végső ítéletet és a kiegészítést. Az azokban foglalt kötelezéseket tehát végre kellett hajtani.</P></NOTE> és gazdagodott így jogtalanul, amelyekhez semmilyen módon nem járultak hozzá. Úgy véli, hogy az alapügyben szóban forgó nemzetközi választottbírósági ítéletek az uniós versenyjog megsértésével felhatalmazták a Hoechstöt és a Sanofi‑Aventist versenytársaik <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>megadóztatására<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/>, és pénzügyi terhet helyeztek a teljes gyógyszeriparra általában, valamint a Genentechre és leányvállalataira különösen, amelyek mind Európában, mind a világ többi részén végzik tevékenységüket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>A szorosan vett versennyel összefüggésben a Genentech rámutat arra, hogy a Sanofi‑Aventis a rendelvényre kiváltható gyógyszerekből származó bevételek alapján a második legnagyobb gyógyszeripari csoport Európában, amely több terápiás területen is részt vesz a kutatásban és fejlesztésben, valamint gyógyszerek előállításában. Hozzáteszi, hogy a Sanofi‑Aventis a Roche (amely ma a Genentech 100%‑os tulajdonosa) egyik fő versenytársa a kutatásra fókuszáló gyógyszeripar területén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Ezzel szemben a Hoechst és a Sanofi‑Aventis úgy ítéli meg, hogy a Genentech által vitatott választottbírósági ítéletek csak nagyon korlátozott kapcsolatban vannak az Unióval.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Rámutatnak továbbá arra is, hogy a Genentech által megfizetendő díjak forrása nem valamilyen európai szabadalom, valamint hogy a vitatott nemzetközi választottbírósági ítéleteknek semmilyen hatása nem volt a Genentech eladásaira. Hozzáteszik azt is, hogy az egyedüli választottbíró kizárólag arról a kérdésről döntött, hogy a Genentech köteles‑e a hasznosítási szerződésben foglalt díjakat a<?PAGE NO="16"?> szerződés alapján megfizetni, valamint hogy a Hoechst és a Sanofi‑Aventis számára a végső ítéletben megállapított díjakat a Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> világszintű eladásai alapján számították ki, amelynek csak 17%‑a érinti az Uniót, ami az 1998‑tól 2008‑ig terjedő szóban forgó időszakban hozzávetőleg 18 millió eurónak felel meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>Értékelés</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>A tagállamok közötti kereskedelem érintettségének értékelését illetően csatlakozom a Bizottságnak a Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaiban foglalt észrevételeihez, amelyek szerint a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a szóban forgó piac jellegzetességeire tekintettel elegendő fokú‑e a valószínűsége annak, hogy a végső ítéletet követően a hasznosítási szerződés értelmében a díjak megfizetésének kötelezettsége közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális hatást gyakorol a tagállamok közötti kereskedelmi forgalomra, valamint hogy ez a hatás nem jelentéktelen.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>A Bizottság álláspontja szerint bizonyos tényezők arra utalnak, hogy a szóban forgó díj megfizetésére irányuló kötelezettségnek lehet ilyen hatása. <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>Először is a hasznosítási szerződés földrajzi hatálya az egész világra kiterjed, így magában foglalja az egész Európai Uniót […]. Másodszor a hasznosítási szerződés olyan technológiát érint, amelyet a[z egyedüli] választottbíró álláspontja szerint felhasználtak a rituximab, az Unióban forgalmazott MabThera<HT TYPE="SUP">®</HT> gyógyszer aktív összetevőjének előállításához. Harmadszor a MabThera<HT TYPE="SUP">®</HT> forgalomba hozatalára a[…] [2309/93/EGK rendelet] 3. [c]ikkével összhangban adtak engedélyt. Negyedszer a Genentech, úgy tűnik, hogy legalább Németországban, Franciaországban és Olaszországban forgalmazta a MabThera<HT TYPE="SUP">®</HT>‑t. Ötödször úgy tűnik, hogy a Sanofi és [a Genentech, amely jelenleg a Roche‑csoport része] jelentős versenytársak a gyógyszeripari kutatás területén, és potenciális versenytársak különösen a Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> (és a MabThera<HT TYPE="SUP">®</HT>) felhasználási területén. Hatodszor a díjfizetési kötelezettség súlyosbíthatja a Genentech előállítási költségeit, és annak hatásaként a létező termékek és technológiák piacán, különösen a MabThera<HT TYPE="SUP">®</HT> felhasználási területén csökkenhet a verseny. Hetedszer úgy tűnik, hogy a Rituxan<HT TYPE="SUP">®</HT> és a MabThera<HT TYPE="SUP">®</HT> több mint egy milliárd euró összegű forgalmat keletkeztet, amely alapján <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>blockbuster<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="00AB" ID="QE0044"/> gyógyszernek tekinthetők<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>A verseny korlátozását illetően itt nem azt a kérdést kell feltenni, hogy a Genentech kereskedelmi szempontból hátrányosabb helyzetbe került‑e az egyedüli választottbírónak a hasznosítási szerződésre vonatkozó értelmezése következtében, vagy hogy a visszatekintés (kétségtelen) előnyével ez a vállalkozás nem kötött volna ilyen szerződést.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>Amint a Hoechst és a Sanofi‑Aventis a Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszaikban rámutattak, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>önmagában az a tény, hogy a szerződésben kikötött, a hasznosítási szerződés alkalmazása alapján járó díjak megfizetése adott esetben pénzügyi terhet jelenthet a hasznosítónak, a jelen ügyben a Genentechnek, nem elegendő ahhoz, hogy az versenykorlátozást valósítson meg. Egy ilyen teher egyszerűen a hasznosítási szerződés kereskedelmi természetét mutatja, amelyet azonos erővel rendelkező és teljes mértékben körültekintő kereskedelmi vállalkozások kötöttek egymással, és amely, mint bármely kereskedelmi megállapodás, a felek egyikének előzetes elképzeléseihez képest kereskedelmi értelemben kevésbé előnyösnek bizonyulhat.<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/></P></NOTE> Az EUMSZ 101. cikk célja nem általánosságban szabályozni a vállalkozások közötti kereskedelmi kapcsolatokat, hanem az csupán bizonyos típusú, vállalkozások közötti olyan megállapodások tilalmára korlátozódik, amelyek hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelyeknek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Egyébiránt <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ottung</NAME.CASE>‑ítéletében (<NO.CASE>320/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1989:195">EU:C:1989:195</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróság már vizsgált a versenyjog fényében olyan szerződéses kötelezettséget, amelynek értelmében egy szabadalom alá eső találmányra vonatkozó engedély jogosultjának időkorlátozás nélkül, tehát a szabadalom lejártát követően is díjat kellett fizetnie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Ítéletének 11. és 12. pontjában a Bíróság kimondta:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>Nem zárható ki, hogy egy hasznosítási szerződés díjfizetési kötelezettséget keletkeztető kikötése <HT TYPE="ITALIC">nem egy szabadalomból, hanem más forrásból ered</HT>. Egy ilyen kikötés ugyanis inkább a hasznosítási szerződés által biztosított felhasználási lehetőségek értékén alapuló, <HT TYPE="ITALIC">kereskedelmi jellegű döntésből</HT> fakadhat […]</P><?PAGE NO="17"?><P>Abban az esetben, ha a díjfizetési kötelezettséget határozatlan időtartamra kötötték ki, és így előadják, hogy az a kötelezettet a szóban forgó szabadalom érvényességi idejének lejártát követően is köti, felmerül a kérdés, hogy a hasznosítási szerződés gazdasági és jogi összefüggéseire tekintettel a díjfizetési kötelezettség fennmaradása a [101.] cikk (1) bekezdése értelmében a verseny korlátozásának minősülhet‑e<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE>.</P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>A Bíróság álláspontja szerint a szóban forgó kötelezettség akkor sértheti az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését, ha az vagy nem ad lehetőséget a hasznosító számára észszerű felmondási idővel a szerződés felmondására, vagy a felmondást követően is korlátozni kívánja a hasznosító cselekvési szabadságát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ottung</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>320/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1989:195">EU:C:1989:195</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0013">13.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A Genentech úgy ítéli meg, hogy a Bizottság az [EUMSZ 101. cikk] alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, <DATE ISO="19751202">1975. december 2‑i</DATE> határozatában (IV/26.949 – AOIP/Beyrard) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="006" PAGE.FIRST="8" DATE.PUB="1975">HL L 6., 8. o.</REF.DOC.OJ>) <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>kimondta, hogy versenykorlátozás valósul meg, ha egy szabadalomra vonatkozó hasznosítási szerződés <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>az engedélyező számára járó díj megfizetését tartalmazza anélkül, hogy az engedélyező szabadalmait felhasználnák<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="00AB" ID="QE0048"/>. A Bizottság álláspontja szerint […] a hasznosítási szerződés ilyen kikötése <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>összeegyeztethetetlen a [101.] cikk (1) bekezdésével is, csakúgy, mint a <HT TYPE="ITALIC">szabadalom lejártát követő</HT> díjfizetési kötelezettség<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="00AB" ID="QE0049"/><QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> (kiemelés tőlem). A Genentech észrevételei egy olyan kikötésre vonatkoznak, amely a szerződésben foglalt termékeknek a hasznosítást engedélyező szabadalmainak felhasználása nélkül történő előállítása esetén kötelezi a hasznosítót díj megfizetésére. Ebben a határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kikötésnek versenykorlátozó hatása van, mivel az a hasznosítást engedélyező szabadalmainak felhasználása hiányában írt elő részére történő díjfizetést. E tekintetben úgy ítélte meg, hogy ez a kikötés, csakúgy, mint az a másik kikötés, amely egy szabadalom lejártát követően írt elő díjfizetési kötelezettséget, összeegyeztethetetlen az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével. Fontos megjegyezni, hogy a Bizottság, csakúgy, mint <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ottung</NAME.CASE>‑ítéletének (<NO.CASE>320/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1989:195">EU:C:1989:195</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0013">13.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában a Bíróság, hangsúlyozta, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>[e]gy szabadalom lejártát követő díjfizetési kötelezettség […] a [101.] cikk megsértésének […] minősül, <HT TYPE="ITALIC">mivel a szerződés nem teszi lehetővé a hasznosító számára a szerződés megszüntetését</HT><QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/> (kiemelés tőlem).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Bár igaz, hogy ez az ítélet az alapügytől némileg eltérő gazdasági és jogi körülményekre vonatkozott<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>A jelen ügy szabadalmak megsemmisítésére vagy azok bitorlásának hiánya esetére vonatkozik, míg az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ottung</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>320/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1989:195">EU:C:1989:195</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló ügyben szabadalmak lejártáról volt szó.</P></NOTE>, úgy vélem, hogy ez az ítélkezési gyakorlat analógia útján a jelen ügyre is alkalmazható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>A harmadik részítélet megerősíti azt a tényt, hogy a Genentech díjfizetési kötelezettsége nem az érvényes szabadalmak által védett technológia felhasználásából fakadt, hanem kizárólag a szóban forgó hasznosítási szerződésből.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>A Hoechst és a Sanofi‑Aventis rámutat arra, hogy több tagállam nemzeti joga is úgy rendelkezik, hogy egy szabadalom megsemmisítése esetén a hasznosítónak joga van a jövőre nézve felhagyni a díj megfizetésével, ezzel szemben ugyanakkor nem követelheti a már megfizetett díjak visszatérítését.</P></NOTE> Az egyedüli választottbírónak a német jog alkalmazásával a hasznosítási szerződésre vonatkozó értelmezéséből világosan kiderül, hogy e szerződés kereskedelmi célja az volt, hogy a Genentech számára a szóban forgó aktivátor felhasználását szabadalmi jogviták kockázata nélkül tegye lehetővé. Tekintettel arra, hogy az aktivátor más felhasználóival szemben, akik nem kötöttek ilyen hasznosítási szerződést a Hoechsttel és a Sanofi‑Aventisszel, a Genentech a hasznosítási szerződés időtartama alatt valóban részesült ennek az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>átmeneti nyugalomnak<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>Lásd a harmadik részítélet 315. pontját.</P></NOTE> az előnyeiből, az e szerződés értelmében a Genentech által az aktivátor használatáért megfizetendő díjakat a szóban forgó szabadalmak szabadalombitorlásának hiánya vagy azok megsemmisítése esetén sem lehetett visszakövetelni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>Ezen túlmenően a díjfizetési kötelezettség csak e hasznosítási szerződés érvényességének időtartama alatt állt fenn, a Genentech pedig szabadon felmondhatta azt nagyon rövid, két hónapos felmondási idővel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>Az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ottung</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>320/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1989:195">EU:C:1989:195</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló ügyben minden év október 1‑jén lejáró hat hónapos felmondási idő volt kikötve.</P></NOTE> A hasznosítási szerződés felmondásától kezdve tehát a Genentech pontosan ugyanabban a helyzetben volt, mint a szóban forgó aktivátor valamennyi más felhasználója.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P>Ezzel szemben, amint arra a Bizottság észrevételeiben rámutat, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>a díjfizetési kötelezettségnek a szerződés észszerű felmondási idővel történő felmondásának lehetősége nélküli folytonossága gazdasági indok nélkül tenné még súlyosabbá a hasznosító előállítási költségeit, és ennek eredményeként csökkentené a létező termékek és technológiák piacán a versenyt, és eltántorítaná a hasznosítót attól, hogy befektetéseket eszközöljön technológiájának fejlesztésébe és javításába<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>Rá kívánok továbbá mutatni arra a tényre is, hogy a Genentech cselekvési szabadsága a felmondást követően semmilyen módon nem volt korlátozva, nem kötötte olyan kikötés, amely tiltotta volna számára a szóban forgó szabadalmak érvényességének vagy bitorlásának vitatását. Egyébiránt a hasznosítási szerződés felmondását követően utóbbi a szabadalmak megsemmisítése érdekében el is járt a United States District Court for the Northern District of California (az Egyesült Államok észak‑kaliforniai kerületi szövetségi bírósága) előtt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>A Genentech mindazonáltal úgy véli, hogy a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Windsurfing International kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>193/83</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1986:75">EU:C:1986:75</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) az következik, hogy megvalósul az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértése, ha a szabadalomhoz kapcsolódó engedély jogosultja egy, nem a szabadalom alá eső termék nettó eladási ára alapján kiszámított díjat köteles fizetni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>Ebben az ítéletben a Bíróság azt mondta ki, hogy főszabály szerint a díjaknak egy teljesen felszerelt szörf nettó eladási ára alapján történő kiszámítása korlátozza a versenyt a szabadalom alá nem eső szörfdeszkák területén.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Windsurfing International kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>193/83</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1986:75">EU:C:1986:75</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> E tekintetben a Bíróság ezen ítélet 65. pontjában megállapította, hogy mind a külön vitorlázatra, mind a külön szörfdeszkákra van kereslet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Mindazonáltal ezen ítéletben a szabadalom jogosultja a szóban forgó kikötés útján, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése e) pontjának megsértésével a szerződés megkötését olyan kiegészítő kötelezettségeknek<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>A hasznosítási szerződés szóban forgó kikötése a hasznosítókat egy szörf kizárólag a vitorlarészre vonatkozó szabadalom alá eső vitorlarészének előállításáért egy teljesen felszerelt, a vitorlarészből és egy szörfdeszkából álló szörf eladási ára alapján kiszámított díj megfizetésére kötelezte, miközben a szörfdeszka nem esett a szabadalom alá.</P></NOTE> a másik fél részéről történő vállalásától tette függővé, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoztak a szerződés tárgyához. Márpedig az alapügyben semmi nem utal arra, hogy a harmadik részítélet végrehajtásának eredményeként olyan kötelezettségek hárulnának a Genentechre, amelyek természetüknél fogva vagy a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznának a hasznosítási szerződés tárgyához.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>Az egyedüli választottbíró álláspontja szerint ugyanis a hasznosítási szerződés kereskedelmi célja a szabadalmi jogviták elkerülése volt, következésképpen a díjak kiszámítása teljesen független volt a végtermékre vonatkozó érvényes szabadalom meglététől vagy annak hiányától.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>Következésképpen álláspontom szerint az EUMSZ 101. cikk nem zárja ki az olyan hasznosítási szerződésnek a valamely technológiára vonatkozó szabadalmak megsemmisítése vagy szabadalombitorlás hiánya esetén történő érvényesítését, amely díjfizetési kötelezettséget ír elő a hasznosító számára pusztán az engedély alá eső szabadalmak oltalmából eredő jogok hasznosítása alapján, ha egyrészt e szerződés kereskedelmi célja, hogy szabadalmi jogviták elkerülése mellett lehetővé tegye a hasznosító számára a szóban forgó technológia felhasználását, és másrészt a hasznosító a hasznosítási szerződést még megsemmisítés esetén vagy szabadalombitorlás hiánya esetén is észszerű felmondási idővel felmondhatja.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A technológiaátadásra vonatkozó mentesítési rendeletek alkalmazhatóságáról</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>A Genentech, a Hoechst, a Sanofi‑Aventis, a holland kormány és a Bizottság észrevételeket nyújtottak be az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, <DATE ISO="20140321">2014. március 21‑i</DATE> 316/2014/EU bizottsági rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="093" PAGE.FIRST="17" DATE.PUB="2014">HL L 93., 17. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>A francia kormány ezzel szemben úgy véli, hogy mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a hasznosítási szerződésnek az <DATE ISO="19981215">1998. december 15.</DATE> és <DATE ISO="20081027">2008. október 27.</DATE> közötti időszakban történő végrehajtására vonatkozik, az [EUMSZ 101.] cikk (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, <DATE ISO="19960131">1996. január 31‑i</DATE> 240/96/EK bizottsági rendeletet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="031" PAGE.FIRST="2" DATE.PUB="1996">HL L 31., 2. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE>, valamint a 772/2004 rendeletet kell a szóban forgó időszakra alkalmazni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint a jelen ügyre nézve nem indokolt e három, úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>mentesítési<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/> rendelet alkalmazhatóságának vizsgálata.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101.</NO.P><TXT>Túl azon a tényen, hogy a Bíróság nem rendelkezik elegendő adattal egy ilyen elemzés elvégzéséhez, az felesleges is lenne, mivel úgy vélem, hogy az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ottung</NAME.CASE>‑ítélettel (<NO.CASE>320/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1989:195">EU:C:1989:195</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) összhangban az EUMSZ 101. cikk (1) és (2) bekezdése alapján nem kell megsemmisíteni a harmadik részítéletet. Rá kívánok mutatni, hogy ezek a mentesítési rendeletek<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P>A szóban forgó három rendelet mindegyikének jogalapja a 19/65 rendelet.</P></NOTE> az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdését a technológiaátadási megállapodások olyan csoportjaira alkalmazzák, amelyekben csak két vállalkozás vesz részt, és olyan, ezekhez kapcsolódó összehangolt magatartásokra, <HT TYPE="ITALIC">amelyek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak</HT>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102.</NO.P><TXT>A teljesség kedvéért úgy vélem, hogy nem lehet helyt adni a Genentech azon észrevételeinek, amelyek szerint a harmadik részítélet alapján őt terhelő, a MabThera<HT TYPE="SUP">®</HT> teljes eladásain alapuló díjfizetési kötelezettség a 316/2014 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontja alapján különösen súlyos korlátozásnak minősül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103.</NO.P><TXT>Nem tűnik ki ugyanis a Bíróság előtti ügyiratból, hogy a hasznosítási szerződés és a harmadik részítélet célja vagy hatása egyrészt a Genentech azon képességének korlátozása lenne, hogy harmadik felek számára történő értékesítés során meghatározza saját árait<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P>Lásd a 316/2014 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontját. Lásd ebben az értelemben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének a) pontját.</P></NOTE>, vagy másrészt azon képességének korlátozása lenne, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0054" REF.END="QE0054"/>a saját technológiai jogait hasznosítsa<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/>, vagy hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0055" REF.END="QE0055"/>kutatást‑fejlesztést végezzen<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P>Lásd a 316/2014 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének d) pontját. Lásd ebben az értelemben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének b) pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>VI –</NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104.</NO.P><TXT>Következésképpen azt javasolom, hogy a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a Bíróság a következő választ adja:</TXT><P>Az EUMSZ 101. cikk alapján valamely technológiára vonatkozó szabadalmak megsemmisítése esetén vagy szabadalombitorlás hiánya esetén nem kell megsemmisíteni az olyan hasznosítási szerződést érvényesítő nemzetközi választottbírósági ítéletet, amely díjfizetési kötelezettséget ír elő a hasznosító számára pusztán az engedély alá eső szabadalmak oltalmából eredő jogok hasznosítása alapján, ha e szerződés kereskedelmi célja, hogy szabadalmi jogviták elkerülése mellett lehetővé tegye a hasznosító számára a szóban forgó technológia felhasználását, feltéve hogy a hasznosító a hasznosítási szerződést ésszerű felmondási idővel felmondhatja, a szabadalmak érvényességét vagy az azokkal kapcsolatos szabadalombitorlást vitathatja, valamint a felmondást követően megőrzi cselekvési szabadságát.</P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>