<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.21-20110601.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2010HUA.1101090901.case.xml"><NO.CASE>C-540/08</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62008CC0540</NO.CELEX><NO.SEQ>0002.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>I-10911</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>I-10956</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>46</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>TRSTENJAK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C-540/08. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>MEDIAPRINT ZEITUNGS- UND ZEITSCHRIFTENVERLAG</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Verica Trstenjak</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>az ismertetés napja: <DATE ISO="20100324">2010. március 24.</DATE><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: német.</P></NOTE></P></TI></TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><TOC><TITLE><TI><P>Tartalomjegyzék</P></TI></TITLE><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>I –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Bevezetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10913</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>II –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Jogi háttér</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10914</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A közösségi jog</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10914</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>B –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A nemzeti jog</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10916</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>III –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10917</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>IV –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A Bíróság előtti eljárás</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10918</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>V –</NO.ITEM><ITEM.CONT>A felek főbb érvei</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10919</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10919</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>B –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10921</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>VI –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Jogi értékelés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10922</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>A –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Bevezető megjegyzések</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10922</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>B –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10923</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>1.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>kereskedelmi gyakorlat<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> fogalma a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontjában</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10924</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>2.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2005/29 irányelv személyi hatálya</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10924</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2005/29 irányelv által lefedett terület</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10925</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><?PAGE NO="I-10912"?><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt tilalom védelmi célja</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10928</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>i)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az egyes védett jogtárgyak eltérő súlyozásáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10928</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>ii)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A releváns nemzeti rendelkezések és ítélkezési gyakorlat vizsgálata</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10930</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>c)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Következtetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10932</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>3.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A két szabályozás struktúrájának vizsgálata</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10932</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2005/29 irányelv szabályai</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10932</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>i)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A nemzeti szabályok teljes és maximális harmonizációja mint szabályozási cél</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10933</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>ii)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2005/29 irányelv szabályozási struktúrája</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10934</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az UWG szabályai</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10935</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>i)Az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja szerinti tilalom szabályozási struktúrájának bemutatása</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10936</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>4.</NO.ITEM><ITEM.CONT>A vita tárgyát képező szabályozás összeegyeztethetősége a 2005/29 irányelvvel</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10937</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>a)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az írott nemzeti jog</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10937</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>i)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A szabályozási rendszer megfordítása</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10937</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>ii)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az UWG 9a. §-ának (2) bekezdése szerinti kivételek elégtelensége</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10938</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>iii)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Következtetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10939</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>b)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az irányelvvel összhangban álló értelmezés lehetősége</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10940</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>i)</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2005/29 irányelv rendelkezéseire tekintettel történő vizsgálat</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10941</ITEM.REF></TOC.ITEM><?PAGE NO="I-10913"?><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>–</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2005/29 irányelv 5. cikkének (4) és (5) bekezdése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10941</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.ITEM><NO.ITEM>–</NO.ITEM><ITEM.CONT>A 2005/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10943</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>c)</NO.ITEM><ITEM.CONT>Következtetés</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10950</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>5.</NO.ITEM><ITEM.CONT>Következtetések</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10953</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>C –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10954</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><NO.ITEM>VII –</NO.ITEM><ITEM.CONT>Végkövetkeztetések</ITEM.CONT><ITEM.REF>I - 10956</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I —</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Az EK 234. cikk<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>Az előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló, <DATE ISO="20071213">2007. december 13-i</DATE> Lisszaboni Szerződés (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="306" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2007">HL C 306., 1. o.</REF.DOC.OJ>) szerint immár az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke szabályozza.</P></NOTE> szerint megindított jelen előzetes döntéshozatali eljárásban az Oberster Gerichtshof (Ausztria) (a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) a belső piacon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, <DATE ISO="20050511">2005. május 11-i</DATE> 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/>) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="149" PAGE.FIRST="22" DATE.PUB="2005">HL L 149., 22. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> (a továbbiakban: 2005/29 irányelv) értelmezése céljából terjesztett két kérdést a Bíróság elé. Lényegében azon nemzeti szabályozás közösségi joggal való összeegyeztethetőségének kérdéséről van szó, amely alapján tilos időszaki lapokhoz csatolt ingyenes kiegészítő kedvezmények meghirdetése, kínálása vagy nyújtása, illetve amely alapján tilos az ingyenes kiegészítő kedvezmények más árukhoz vagy szolgáltatásokhoz történő csatolása anélkül, hogy az egyedi esetben meg kellene vizsgálni ennek a kereskedelmi gyakorlatnak a megtévesztő jellegét.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10914"?><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előzménye a Mediaprint Zeitungs- und Zeitschriftenverlag GmbH &amp; Co. KG (a továbbiakban: az alapeljárás felperese) által benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem, amellyel az említett felperes egy promóciós játékban megnyilvánuló, a nemzeti jog alapján főszabály szerint tilos kiegészítő kedvezmény versenyellenes alkalmazása okán e tevékenység abbahagyásának igényével lépett fel az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>Österreich<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/>-Zeitungsverlag GmbH-val (a továbbiakban: az alapeljárás alperese) szemben.</TXT></NP><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A jelen ügy a C-261/07. és C-299/07. sz., VTB-VAB és Galatea egyesített ügyeket<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-261/07+C-299/07" PAGE.ECR="I-2949" YEAR="2009">C-261/07. és C-299/07. sz., VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben <DATE ISO="20090423">2009. április 23-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2009., I-2949. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>, valamint a C-304/08. sz. Plus-ügyet<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-304/08" PAGE.ECR="I-217" YEAR="2010">C-304/08. sz. Plus-ügyben <DATE ISO="20100114">2010. január 14-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2010., I-217. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> követően már a harmadik azon kérelmek sorában, amelyekkel a nemzeti bíróságok a kapcsolt ajánlatok tagállami tilalmának a 2005/29 irányelvvel való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdést vetik fel a Bíróság előtt. A jelen ügyet az eddigiektől megkülönböztető, és ezért jogi szempontból gondosan megvizsgálandó fő kérdések egyike az, hogy az összeegyeztethetőség vizsgálatára akkor is lehetőség van-e, ha az érintett nemzeti szabályozás feltételezett szabályozási célja egyrészt a sajtó sokszínűségének, másrészt a versenytársaknak a védelmében rejlik.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II —</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A közösségi jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv 1. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv 2. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>Ezen irányelv alkalmazásában:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="00AB" ID="QE0006"/> (a továbbiakban: <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>kereskedelmi gyakorlatok<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="00AB" ID="QE0007"/>): a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási<?PAGE NO="I-10915"?> forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>Ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni.<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az irányelv 4. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>A tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az ezen irányelv által közelített területekhez tartozó indokok alapján.<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>Az irányelvnek a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> címet viselő 5. cikke a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="005.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel,</TXT><P>és</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut, vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Azon kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek valószínűsíthetően csak a fogyasztóknak egy, e kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk<?PAGE NO="I-10916"?> vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportjának gazdasági magatartását torzítják jelentősen – és oly módon, hogy azt a kereskedőnek ésszerűen előre kellene látnia –, az adott csoport átlagtagja szempontjából kell értékelni. Ez nem érinti azokat a megszokott és jogszerű reklámtevékenységeket, amelyek túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentéseket alkalmaznak.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA><P>Különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő,</TXT><P>vagy</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a 8. és 9. cikkben meghatározott módon agresszív.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>Az irányelv I. melléklete az időszaki lapokhoz csatolt ingyenes kiegészítő kedvezmények meghirdetését, kínálását vagy nyújtását nem sorolja fel a minden körülmény között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatok között.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A nemzeti jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT>A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló osztrák törvény (Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb, a továbbiakban: UWG)<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>A <DATE ISO="20071113">2007. november 13-i</DATE> törvénnyel (BGBl. I, 79/2007. sz.) módosított, a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló, 1984. évi szövetségi törvény (Bundesgesetz gegen den unlauteren Wettbewerb, UWG, BGBl. 448. sz.).</P></NOTE> 9a. §-ának (1) bekezdése így szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>Aki kereskedelmi forgalomban a verseny céljából</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>nyilvános közleményekben vagy egyéb olyan közlésekben, amelyek egy nagyobb személyi körhöz szólnak, meghirdeti, hogy a fogyasztóknak a termékek vagy szolgáltatások mellett ingyenes kiegészítő kedvezményeket (bónuszokat) nyújt, vagy fogyasztóknak időszaki nyomtatványok mellett ingyenes kiegészítő kedvezményeket (bónuszokat) kínál, ilyeneket meghirdet vagy nyújt, vagy</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="I-10917"?><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>üzleti vállalkozásoknak termékek vagy szolgáltatások mellett ingyenes kiegészítő kedvezményeket (bónuszokat) hirdet meg vagy nyújt,</TXT></NP></ITEM></LIST><P>a magatartás abbahagyására és kártérítésre kötelezhető. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a kiegészítő kedvezmények ingyenességét a termékek vagy szolgáltatások együttes árával, vagy a kiegészítő kedvezmény látszólagos árával, vagy más módon leplezik.<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III —</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint az osztrák napilapok piacán tevékenykedő két versenytárs abból eredő jogvitájában kell döntenie, hogy az alapeljárás alperese az újságjában <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>az év focistájának<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> megválasztását hirdette meg. A cikk vastagon szedett bevezetőjében az állt, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>Érdemes részt venni: nyerjen egy vacsorát a nagy focistaszavazás nyertesével.<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> A cikktől balra egy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>szavazókupon<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> volt található, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>vágja ki és küldje be<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> felirattal. Jobb oldalon utaltak az internetes szavazás lehetőségére. A következő kilenc napban hasonló cikkek jelentek meg.</TXT></NP><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT>Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére úgy határozott, hogy a hirdetés az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja értelmében vett tilos kiegészítő kedvezménynek minősül, és ideiglenes intézkedéssel helyt adott a hirdetési tevékenység abbahagyása iránti kérelemnek. A fellebbviteli bíróság ellenben úgy határozott, hogy a hirdetés nincs a piacra releváns hatással, amivel szemben a felperes az elsőfokú bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés visszaállítása iránti kérelemmel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz. A kérdést előterjesztő bíróság előzetes megítélése szerint az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontját alkalmazva a felperes kérelmének helyt kellene adni. A kérdést előterjesztő bíróságnak mindazonáltal kétségei vannak azt illetően, hogy az UWG 9a. §-a (1) bekezdése 1. pontjának alkalmazása nem ellentétes-e az irányelvvel, ami az irányelv szabályozási területét érintő értelmezés függvénye.</TXT></NP><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>E körülményekre figyelemmel az Oberster Gerichtshof az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>Ellentétes-e a 2005/29/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével és 5. cikkének (5) bekezdésével, vagy ennek az irányelvnek más rendelkezéseivel az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján tilos<?PAGE NO="I-10918"?> időszaki lapokhoz csatolt ingyenes kiegészítő kedvezmények meghirdetése, kínálása vagy nyújtása, illetve amely alapján az ingyenes kiegészítő kedvezmények más árukhoz vagy szolgáltatásokhoz történő csatolása a kimerítő jelleggel felsorolt kivételeken túlmenően tilos, anélkül, hogy az egyedi esetben meg kellene vizsgálni ennek a kereskedelmi gyakorlatnak a megtévesztő, agresszív, vagy egyébként tisztességtelen jellegét, abban az esetben is, ha ez a szabályozás nem csak a fogyasztóvédelem célját, hanem olyan más célokat is szolgál, amelyekre az irányelv tárgyi hatálya nem terjed ki, mint például a sajtó sokszínűségének a fenntartása vagy a gyengébb versenytársak védelme?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén:</TXT><P>Önmagában már azért tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül-e a 2005/29/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében az, ha egy nyereményjátékban a részvételt egy újság megvásárlásához kapcsoltan teszik lehetővé, mert ez a részvételi lehetőség az érintett kör legalábbis egy része számára ugyan nem az egyetlen, minden bizonnyal azonban a döntő indoka az újság megvételének?</P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV —</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20081118">2008. november 18-i</DATE> előzetes döntéshozatalra utaló határozat <DATE ISO="20081204">2008. december 4-én</DATE> érkezett a Bíróság Hivatalához.</TXT></NP><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT>A Bíróság alapokmányának 23. cikkében megállapított határidőn belül az alapeljárás felei, az Osztrák Köztársaság kormánya és a Belga Királyság kormánya, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20100119">2010. január 19-én</DATE> tartott szóbeli tárgyaláson az alapeljárás feleinek a meghatalmazottjai, az Osztrák Köztársaság kormányának és a Németországi Szövetségi Köztársaság kormányának a meghatalmazottjai, valamint a Bizottság meghatalmazottja adták elő érveiket.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-10919"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V —</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A felek főbb érvei</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az áruk kiegészítő kedvezmények alkalmazása melletti értékesítését főszabály szerint tiltó tagállami rendelkezés a 2005/29 irányelv hatálya alá tartozik-e annak ellenére, hogy e rendelkezés nem kizárólag fogyasztóvédelmi célt szolgál.</TXT></NP><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>Az <HT TYPE="ITALIC">alapeljárás felperese</HT>, valamint az <HT TYPE="ITALIC">osztrák</HT> és a <HT TYPE="ITALIC">belga kormány</HT> azt javasolják, hogy a Bíróság nemleges választ adjon e kérdésre.</TXT></NP><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>E tekintetben egyrészt arra hivatkoznak, hogy a kedvezményes áron történő árusítás egy rendeletre vonatkozó javaslat tárgya volt, amely az ilyen eladás-ösztönzési intézkedések jogi kezelését világosan megkülönböztette a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jogi kezelésétől, amelyet jelenleg a 2005/29 irányelv szabályoz. A Bizottság azonban e javaslatot 2006-ban – egy évvel az irányelv elfogadását követően – visszavonta. Ennélfogva nem állítható, hogy a kedvezményes áron történő árusítás közvetetten az irányelv hatálya alá tartozik. Az irányelv továbbá – tekintettel arra a tényre, hogy az a (6) preambulumbekezdésének tanúsága szerint a fogyasztók gazdasági érdekeinek közvetlen védelmét célozza – nem alkalmazható az alapesetbelihez hasonló, elsődlegesen egyéb célokat, nevezetesen a versenytársak védelmét és a sajtó sokszínűségének a fenntartását szolgáló, és a fogyasztóvédelmet csak közvetve célzó tagállami szabályozásokra.</TXT></NP><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>Az <HT TYPE="ITALIC">alapeljárás felperese</HT> és az <HT TYPE="ITALIC">osztrák kormány</HT> a biztonság kedvéért kifejti, hogy az UWG 9a. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában a kiegészítő kedvezmények alkalmazása melletti értékesítés vonatkozásában előírt tilalom mindenképpen összeegyeztethető az irányelvvel.</TXT></NP><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv megengedi ugyanis a tagállamoknak, hogy az 5. cikk (2) bekezdése szerint tisztességtelennek minősítsék, és ennek megfelelően megtiltsák az olyan kereskedelmi gyakorlatot, amely ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, és jelentősen torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását. A vita tárgyát képező tagállami tilalom azonban csak abban az esetben alkalmazható, ha a nemzeti bíró megállapítja, hogy a fogyasztó nem objektív, valamely járulékos előnyhöz való esetleges hozzájutás reményével összefüggő okokból vásárolta meg a lapot, és ha az ilyen előny nem tartozik az UWG 9a. cikkének (2) bekezdésében<?PAGE NO="I-10920"?> felsorolt kivételek közé. Ezenfelül a nemzeti bíróságok elvégzik az egyedi esetek megfelelő értékelését.</TXT></NP><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>Az <HT TYPE="ITALIC">alapeljárás felperesének</HT> véleménye szerint az osztrák szabályozás lényegesen különbözik a korábban a C-261/07. és C-299/07. sz., VTB-VAB és Galatea egyesített ügyek, valamint a C-304/08. sz. Plus-ügy tárgyát képező szabályozásoktól annyiban, amennyiben az utóbbiak általános tilalmakat tartalmaznak, és ezért az egyes konkrét esetek különleges körülményeire nem voltak tekintettel.</TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>Az <HT TYPE="ITALIC">alapeljárás alperese</HT> ellenben arra hivatkozik, hogy a (6) preambulumbekezdésnek megfelelően csak a kizárólag a versenytársak gazdasági érdekeit sértő, vagy a kereskedők közötti ügyletekhez kapcsolódó nemzeti jogszabályok vannak kizárva a 2005/29 irányelv hatálya alól. Nyilvánvalóan nem ez a helyzet azonban a vita tárgyát képező szabályozás esetében, mivel az UWG 9a. cikke (1) bekezdésének 1. pontja elsődlegesen és közvetlenül a fogyasztóvédelem célját szolgálja.</TXT></NP><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>Az alapeljárás alperesének álláspontja szerint továbbá az UWG 9a. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti tilalom nem egyeztethető össze az irányelv szabályozási koncepciójával, mivel noha a kiegészítő kedvezmények révén történő eladásösztönzés nem szerepel a minden körülmény között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatoknak a 2005/29 irányelv I. mellékletében foglalt felsorolásában, az az osztrák jog által elrendelt általános tilalom hatálya alá tartozik, amint azt az Oberster Gerichtshof az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában megállapította.</TXT></NP><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>A <HT TYPE="ITALIC">német kormány</HT> a tárgyaláson a C-304/08. sz. Plus-ügyre hivatkozva azzal érvelt, hogy a 2005/29 irányelvvel megvalósítani szándékozott teljes harmonizáció ellenére az átültetés vonatkozásában a tagállamok számára biztosított mérlegelési mozgástér sértetlen marad. Különösen igaz ez a tartalommal kitöltendő – a 2005/29 irányelv jogi fogalom-meghatározásaiban szereplő – fogalmak nemzeti jogba történő átültetésére. A német kormány továbbá azon az állásponton volt, hogy a 2005/29 irányelvvel akkor nem ellentétes a nemzeti szabályozás, ha ez utóbbi az irányelvétől eltérő célt szolgál.</TXT></NP><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>A <HT TYPE="ITALIC">Bizottság</HT> ezzel szemben sajátos jogi álláspontot képvisel azzal, hogy egyrészt kifejti, hogy a 2005/29 irányelvvel ellentétes az olyan általános és elvont tilalom, mint amelyet a vita tárgyát képező jogszabály tartalmaz, másrészt viszont arra a következtetésre jut, hogy e jogszabály nem tartozik az irányelv hatálya alá, mivel az elsődlegesen egyéb célokat, nevezetesen a sajtó sokszínűségének a<?PAGE NO="I-10921"?> fenntartását szolgálja, és csak csekély mértékben szolgálja a fogyasztóvédelmet, valamint a tisztességes kereskedelmi gyakorlatokat.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT>Arra az esetre, ha a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő választ ad, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a kiegészítő kedvezmények alkalmazása melletti értékesítés önmagában már azért is tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül-e a 2005/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében, mert ez a részvételi lehetőség az érintett kör legalábbis egy része számára ugyan nem az egyetlen, de minden bizonnyal döntő indoka a főtermék megvételének.</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>Mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre mind az <HT TYPE="ITALIC">osztrák</HT>, mind a <HT TYPE="ITALIC">belga kormány</HT> nemleges választ adott, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés kapcsán nem foglalnak állást, míg az <HT TYPE="ITALIC">alapeljárás felperese</HT> és a <HT TYPE="ITALIC">Bizottság</HT> a célszerűség kedvéért érveléseket terjesztenek elő azzal összefüggésben.</TXT></NP><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>Az <HT TYPE="ITALIC">alapeljárás felperese</HT> annak megállapítására szorítkozik, hogy az alapeljárás alperesének a vita tárgyát képező eljárása tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül, nem ismerteti azonban az e megállapítást alátámasztó bizonyítékokat.</TXT></NP><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>A <HT TYPE="ITALIC">Bizottság</HT> véleménye szerint önmagában az a körülmény, hogy a fogyasztó számára a nyereményjátékban való részvétel a lap megvásárlásának döntő indoka, nem enged a 2005/29 irányelv értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra következtetni, hanem az csak a nemzeti bíró által az egyedi értékelés során figyelembe vehető tényezők egyikét jelenti.</TXT></NP><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>Az <HT TYPE="ITALIC">alapeljárás alperese</HT> a maga részéről kiemeli, hogy a kereskedelmi gyakorlat fogalma a Bíróság ítélkezési gyakorlatában <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztóként<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> jellemzett átlagfogyasztóra utal. Az így jellemzett fogyasztó tudatában van annak, hogy a reklám és az eladásösztönzés a szabad piacgazdaságban ügyfélszerzésre irányul, mégpedig nem csupán a termék ára és minősége, hanem további előnyök kilátásba helyezése révén is. Ennélfogva a kiegészítő kedvezmények alkalmazása melletti értékesítés tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet akkor, ha az ajánlat úgy van kialakítva, hogy az alkalmas a fogyasztót arra ösztönözni, hogy a főterméket például ne objektív megfontolások alapján, hanem kizárólag valamely járulékos előny reményében vásárolja meg.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-10922"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VI —</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Bevezető megjegyzések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>A jelen ügy már a harmadik azon kérelmek sorában, amelyekkel nemzeti bíróságok arra vonatkozóan kérnek felvilágosítást a Bíróságtól, hogy a kapcsolt ajánlatok tagállami tilalma mennyiben tekinthető még éppen összeegyeztethetőnek a közösségi joggal annak jelen állása szerint. E kérdésfelvetés relevanciája nem utolsósorban abból a körülményből fakad, hogy az Európai Parlament és a Tanács által <DATE ISO="20050511">2005. május 11-én</DATE> elfogadott 2005/29 irányelv a fogyasztókkal szemben alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozására vonatkozó egységes szabályozási keret megteremtésére irányul.</TXT></NP><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>A vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben alkalmazott kereskedelmi gyakorlataira vonatkozó szabályok vonatkozásában a 2005/29 irányelv által a Közösség tagállamaiban célul tűzött teljes harmonizációra<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Lásd a 4. lábjegyzetben hivatkozott VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben hozott ítélet 52. pontját, valamint az 5. lábjegyzetben hivatkozott Plus-ügyben hozott ítélet 41. pontját.</P><P>A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra és a szerződésekre vonatkozó jog esetleges kimerítőbb európai uniós harmonizációja esetén a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>Draft Common Frame of Reference<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> (DCFR) előírásait is megfelelően figyelembe kell venni, mivel annak egyik súlypontja éppen a fogyasztóvédelemben rejlik, például annak révén, hogy a vállalkozásra különleges tájékoztatási kötelezettséget ró a fogyasztóval szemben a megvásárolt áruk és szolgáltatások lényeges jellemzői tekintetében (lásd például II.-3:102. DCFR). E <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>jó kereskedelmi gyakorlatok<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> bizonyos fokig ellentétben állnak a 2005/29 irányelv I. mellékletében felsorolt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>tiltott kereskedelmi gyakorlatokkal<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/>.</P></NOTE> tekintettel nem csupán az irányelv átültetésének céljából újonnan elfogadott tagállami rendelkezések, hanem azon rendelkezések közösségi joggal való összhangját is vizsgálni kell, amelyek ugyan – miként az UWG vita tárgyát képező 9a. §-ának (1) bekezdése – már az irányelv elfogadása előtt hatályban voltak, de az adott tagállam szempontjából az átültetéssel összefüggő rendeltetéssel bírnak.</TXT></NP><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>A teljes harmonizáció által a tagállamoknak az irányelv átültetése során rendszerint biztosított szűk mérlegelési jogkörre tekintettel az ilyen régebbi rendelkezések hatályban tartása jogi szempontból nem mindig bizonyul problémamentesnek. Jóllehet ugyanis ezek végeredményben az adott irányelv hatálya alá tartoznak, gyakran nem felelnek meg az irányelv előírásainak. Amint azt a VTB-VAB és Galatea egyesített ügyek, valamint a Plus-ügy megmutatták, ez volt a helyzet a 2005/29 irányelv belgiumi<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>A kérdéses rendelkezések a kereskedelemi gyakorlatokról, valamint a fogyasztók tájékoztatásáról és védelméről szóló, <DATE ISO="19910714">1991. július 14-i</DATE> belga törvény (hivatalos német fordítás: a <HT TYPE="ITALIC">Belgisches Staatsblatt</HT> <DATE ISO="19940119">1994. január 19-i</DATE> száma) 54. és azt követő cikkei voltak.</P></NOTE> és németországi<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Ebben az esetben a tisztességtelen verseny elleni harcról szóló – legutóbb a <DATE ISO="20081222">2008. december 22-i</DATE>, első módosító törvény (Erstes Änderungsgesetz, BGBl. I, 2949. o.) 1. cikkével módosított – német törvény (Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb, UWG, BGBl. I, 1414. o.) 3. §-áról és 4. §-ának 6. pontjáról volt szó.</P></NOTE> átültetése esetében.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10923"?><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv 20. cikke szerint már az <HT TYPE="ITALIC">Európai Unió Hivatalos Lapjában</HT> való kihirdetését követő napon hatályba lépett, azaz <DATE ISO="20050612">2005. június 12-én</DATE>. A 19. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamoknak az irányelvet a szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések elfogadása útján <DATE ISO="20070612">2007. június 12-ig</DATE> kellett átültetniük a nemzeti jogba, bizonyos szigorúbb nemzeti szabályok tekintetében ugyanakkor rendelkezésükre állt egy további hatéves átmeneti időszak. E törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket mindazonáltal csak <DATE ISO="20071212">2007. december 12-től</DATE> kellett alkalmazni.</TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>Az Osztrák Köztársaság ezt az átültetési kötelezettséget formálisan a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló, 1984. évi szövetségi törvényt – az UWG-t – módosító, <DATE ISO="20071212">2007. december 12-én</DATE> hatályba lépett szövetségi törvény (a továbbiakban: 2007. évi UWG-átdolgozás)<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>BGBl. I, 79/2007. sz.</P></NOTE> elfogadásával teljesítette. Az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt – a vita tárgyát képező – rendelkezést mindazonáltal, mint már utaltam rá, nem a 2005/29 irányelv átültetése céljából fogadták el, hanem az korábbi nemzeti jogalkotási termék<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>A kiegészítő kedvezményeknek az UWG 9a. §-ában foglalt – eredetileg a bónuszokról szóló, <DATE ISO="19290620">1929. június 20-i</DATE> törvényben (Prämiengesetz, BGBl. 227.), később pedig a kiegészítő kedvezményekről szóló, 1934. évi törvényben (Zugabengesetz) szabályozott – tilalmát a versennyel összefüggő deregulációról szóló, 1992. évi törvény (Wettbewerbs-Deregulierungsgesetz, BGBl. 1992/147.) illesztette az UWB-be. E rendelkezés keletkezéstörténetéhez lásd Duursma, D., in: <HT TYPE="ITALIC">UWG – Kommentar</HT> (kiadja: Maximilian Gumpoldsberger/Peter Baumann), Bécs 2006., 9a. §, 1. pont, 276. o. és Wiltschek, L., <HT TYPE="ITALIC">UWG – Kommentar</HT>, 2. kiadás, Bécs 2007., 9a. §, 44. o.</P></NOTE>. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában kétségeinek ad hangot e rendelkezésnek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét illetően<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Lásd többek között az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 9. és 10. oldalát.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az EK 234. cikk alapján megindult eljárásban nem jogosult egy nemzeti intézkedésnek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről dönteni. Mindazonáltal minden olyan tanácsot megadhat a kérdést előterjesztő bíróság számára a közösségi jog értelmezéséhez, ami lehetővé teszi számára, hogy az összeegyeztethetőség kérdését az előtte folyamatban lévő eljárás eldöntésénél megítélje<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd többek között a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="6/64" PAGE.ECR="1251" YEAR="1964">6/64. sz. Costa-ügyben <DATE ISO="19640715">1964. július 15-én</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1964., 1251., 1268. o.)</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-17/00" PAGE.ECR="I-9445" YEAR="2001">C-17/00. sz. De Coster-ügyben <DATE ISO="20011129">2001. november 29-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2001., I-9445. o.)</REF.DOC.ECR> 23. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-265/01" PAGE.ECR="I-683" YEAR="2003">C-265/01. sz., Pansard és társai ügyben <DATE ISO="20030116">2003. január 16-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-683. o.)</REF.DOC.ECR> 18. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés annak megállapítására irányul, hogy a 2005/29 irányelvvel ellentétes-e az olyan nemzeti rendelkezés, mint az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja. E célból azt kell megvizsgálni, hogy e rendelkezés szabályozási tárgyát tekintve a 2005/29 irányelv tárgyi és személyi hatálya alá tartozik-e. Egy további lépésben azt kell megvizsgálni, hogy úgy kell-e értelmezni a 2005/29 irányelvet, hogy annak hatálya az e rendelkezés megsértése esetére az osztrák jog által előírt jogkövetkezményekre is kiterjed.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10924"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>kereskedelmi gyakorlat<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> fogalma a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontjában</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja tiltja azt, hogy az üzleti vállalkozások a fogyasztók számára áruk vagy szolgáltatások mellé ingyenes kiegészítő kedvezményeket hirdessenek meg. Ennélfogva a kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom fennállásából kell kiindulni.</TXT></NP><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>E tilalomnak ezenfelül a 2005/29 irányelv 2. cikke d) pontjának értelmében vett kereskedelmi gyakorlatokra kellene kiterjednie. E rendelkezés különösen tág megfogalmazást alkalmazva<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Lásd a 4. lábjegyzetben hivatkozott VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben hozott ítélet 49. pontját és az 5. lábjegyzetben hivatkozott Plus-ügyben hozott ítélet 36. és 39. pontját. Lásd Keirsbilck, B., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>Towards a single regulatory framework of unfair commercial practices?<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>, <HT TYPE="ITALIC">European business law review</HT>, 4/2009., 505. o., akinek véleménye szerint a 2005/29 irányelv rendkívül tág hatályával tűnik ki.</P></NOTE> a kereskedelmi gyakorlat fogalmát úgy határozza meg, hogy e fogalomba tartozik <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>Amint a C-261/07. és C-299/07. sz., VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben ismertetett indítványomban részletesen kifejtettem<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd a VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben <DATE ISO="20081021">2008. október 21-én</DATE> ismertetett indítványom (az ezen ügyekben hozott ítéletre a 4. lábjegyzet hivatkozik) 68–70. pontját.</P></NOTE>, és amint a Bíróság az ezen ügyekben hozott ítéletben megerősítette<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>A 4. lábjegyzetben hivatkozott VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben hozott ítélet 48. és 50. pontja. Egy promóciós akcióval összefüggésben, amely a sorsoláson való ingyenes részvételt bizonyos mennyiségű áru megvételétől vagy szolgáltatás igénybevételétől tette függővé, lásd az 5. lábjegyzetben hivatkozott Plus-ügyben hozott ítélet 37. pontját.</P></NOTE>, a kapcsolt ajánlatok olyan kereskedelmi tevékenységnek minősülnek, amelyek nyilvánvalóan a piaci szereplő kereskedelmi stratégiájába illeszkednek, és közvetlenül a piaci szereplő részéről történő eladásösztönzést és eladásainak növelését célozzák. Ebből következően a kapcsolt ajánlatok a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek, és így a kapcsolt ajánlat vonatkozásában az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában előírt tilalom a 2005/29 irányelv tárgyi hatálya alá tartozik<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Ugyanebben az értelemben Heidinger, R., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>Zugabenverbot, quo vadis?<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/>, <HT TYPE="ITALIC">Medien und Recht</HT>, 1/2009., 45. o., amely szerint a 2005/29 irányelv hatálya érintett, mivel a kiegészítő kedvezmények vonatkozásában az UWG 9a. §-ában előírt tilalmat a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályozásnak kell minősíteni.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv személyi hatálya</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>42.</NO.P><TXT>Az arra a kérdésre adott válasz, hogy az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja szerinti, szóban forgó nemzeti szabályozás az irányelv személyi hatálya alá tartozik-e, attól függ, hogy az irányelvhez hasonlóan az UWG is a fogyasztók védelmét célozza-e.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10925"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv által lefedett terület</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>43.</NO.P><TXT>Az irányelv ugyanis főszabály szerint a B2C területét (business to consumer), azaz, a vállalkozások és fogyasztók közötti kapcsolatokat szabályozza. Ez egyrészt a 3. cikk (1) bekezdéséből következik, amely értelmében ezt az irányelvet <HT TYPE="ITALIC">az üzleti vállalkozásoknak</HT> a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, <HT TYPE="ITALIC">a fogyasztókkal szemben</HT> folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni. Különös hangsúlyt kap ez az összefüggés a (8) preambulumbekezdésben, amely szerint az irányelv <HT TYPE="ITALIC">közvetlenül csak a fogyasztó gazdasági érdekeit</HT> védi az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataitól<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Ugyanígy Hoeren, T., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>Das neue UWG – der Regierungsentwurf im Überblick<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>, <HT TYPE="ITALIC">Betriebs-Berater</HT>, 2008., 1183. o.; Stuyck, J., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>The Unfair Commercial Practices Directive and its Consequences for the Regulation of Sales Promotion and the Law of Unfair Competition<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/>, <HT TYPE="ITALIC">The regulation of unfair commercial practices under EC Directive 2005/29 – New rules and new techniques</HT>, Norfolk 2007., 166. o.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>44.</NO.P><TXT>Mindazonáltal tévesnek tartom azt a feltevést, hogy az irányelv ezért a jogszerűen kereskedő versenytársak gazdasági érdekeit kevésbé védendőnek tartaná.<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Ugyanebben az értelemben Koppensteiner, H.-G., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>Grundfragen des UWG im Lichte der Richtlinie über unlautere Geschäftspraktiken<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/>, <HT TYPE="ITALIC">Wirtschaftsrechtliche Blätter</HT>, 2006., 12. füzet, 558. o., akinek véleménye szerint elhibázott lenne a 2005/29 irányelvet a vállalkozások közötti viszonyban minden jelentőségtől megfosztani. A szerző az érvelését a (6) és (8) preambulumbekezdésre alapítja, amelyekből kitűnik, hogy a jogszerűen kereskedő versenytársak gazdasági érdekei közvetett védelmét élveznek, és szintén támaszkodik az irányelv 11. cikkének (1) bekezdésére, amely értelmében a tagállamok a versenytársaknak is kötelesek biztosítani a kereshetőségi jogot az irányelvvel összeegyeztethetetlen magatartás esetében. Uő., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>Das UWG nach der Novelle 2007<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/>, <HT TYPE="ITALIC">Die Europäisierung des Kartell- und Lauterkeitsrechts</HT>, Tübingen 2009., 86. o., 8. lábjegyzet, utal arra, hogy a 2005/29 irányelv közvetetten a versenytársakat is védelemben részesíti.</P></NOTE>. Erre utoljára a C-304/08. sz. Plus-ügyben <DATE ISO="20090903">2009. szeptember 3-án</DATE> ismertetett indítványomban az osztrák kormány ezzel kapcsolatos érvére tekintettel utaltam<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd a C-304/08. sz. Plus-ügyben <DATE ISO="20090903">2009. szeptember 3-án</DATE> ismertetett indítványom 35. és 64. pontját.</P></NOTE>. Amint ugyanis a (8) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, az irányelv közvetetten védi a <HT TYPE="ITALIC">jogszerűen eljáró üzleti vállalkozásokat is</HT> az ezen irányelvet be nem tartó <HT TYPE="ITALIC">versenytársaiktól</HT>. Ennek normatív kifejeződése az irányelv 11. cikkének (1) bekezdése, amelyből a tagállamok azon kötelezettsége fakad, hogy a versenytársaknak is biztosítsák a kereshetőségi jogot az irányelvvel összeegyeztethetetlen magatartás esetében annak érdekében, hogy ezek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben bírósági eljárást kezdeményezhessenek.</TXT></NP><NP><NO.P>45.</NO.P><TXT>Központi jelentőséggel bír a (6) preambulumbekezdésben foglalt kijelentés, miszerint a 2005/29 irányelv közelíti a tagállamoknak<?PAGE NO="I-10926"?> a fogyasztók gazdasági érdekeit <HT TYPE="ITALIC">közvetlenül</HT> sértő és ezáltal a jogszerűen eljáró versenytársak gazdasági érdekeit is <HT TYPE="ITALIC">közvetett módon</HT> sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó jogszabályait. Az irányelv ily módon tekintetbe veszi azt a körülményt, hogy a fogyasztók és a versenytársak érdekei nem minden esetben határolhatók el egymástól világosan, mivel nagyon gyakran átfedik egymást<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Marsland, V., Unfair <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>Commercial Practices: Stamping out Misleading Packaging<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/>, <HT TYPE="ITALIC">The regulation of unfair commercial practices under EC Directive 2005/29 – New rules and new techniques</HT>, Norfolk 2007., 194. o., helyesen utal arra, hogy a 2005/29 irányelv fogyasztóvédelmi irányultsága ellenére elismeri annak tényét, hogy a fogyasztók és a versenytársak érdekei a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tekintetében egybevágnak, és hogy a fogyasztók és a versenytársak közös érdeke, hogy valamennyi vállalkozás betartsa a szabályokat. Büllesbach, E., <HT TYPE="ITALIC">Auslegung der irreführenden Geschäftspraktiken des Anhangs I der</HT> Richtlinie 2005/29/EG <HT TYPE="ITALIC">über unlautere Geschäftspraktiken</HT>, München 2008., 16. o., arra utal, hogy a vállalkozói kereskedelmi gyakorlatok nagy része mind a fogyasztók, mind a versenytársak érdekeire hatást gyakorol. Ezért annak érdekében, hogy a kereskedelmi tevékenységnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó jog alapján elvégzett értékelése során megfelelő eredményekre jussunk, valamennyi érintett érdekeit egyformán figyelembe vevő, többdimenziós megközelítésre van szükség. Azt, hogy a versenytársak és a fogyasztók védelme rendszerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>ugyanazon érme két oldala<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>, jól mutatja például a megtévesztő reklám esete, amely nem csupán a fogyasztók, hanem a versenytársak gazdasági érdekeit is érinti, amennyiben ez az utóbbiak üzleti lehetőségeit károsan befolyásolja. Ugyanez vonatkozik a lejáratásra, amely egyrészt árt a jogtalanul kritizált személynek, másrészt meghamisítja a félretájékoztatott fogyasztó döntési alapját. Bargelli, E., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>L’àmbito di applicazione della direttiva 2005/29/CE: La nozione di pratica commerciale<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/>, <HT TYPE="ITALIC">Le pratiche commerciali sleali tra imprese e consumatori</HT>, Torino 2007., 80. o., a fogyasztói és versenytársi érdekek elhatárolásának nehézségére utal. Schuhmacher, W., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>The Unfair Commercial Practices Directive<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/>, <HT TYPE="ITALIC">Law Against Unfair Competition – Towards a New Paradigm in Europe</HT> (kiadja: Reto M. Hilty/Frauke Henning-Bodewig), Berlin/Heidelberg 2007., 132. o., véleménye szerint a 2005/29 irányelv egyértelműen megmutatja, hogy vannak olyan versenyjogi helyzetek, amelyekben a versenytársak és a fogyasztók védelme egymástól nem választható el.</P></NOTE>. A vállalkozói kereskedelmi gyakorlatok nagy része mind a fogyasztók, mind a versenytársak érdekeire hatást gyakorol. A közösségi jogalkotó e szoros összefüggés ismeretében úgy határozott, hogy a fogyasztóvédelmi érdekeknek egy tulajdonképpeni versenypolitikai szabályozás – mint amilyen a 2005/29 irányelvben foglalt – útján szerez érvényt<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Gamerith, H., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>Richtlinie über unlautere Geschäftspraktiken: bisherige rechtspolitische Überlegungen zu einer Neugestaltung des österreichischen UWG<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/>, <HT TYPE="ITALIC">Lauterkeitsrecht im Umbruch</HT>, 2005., 157. o., egyenesen azt az álláspontot képviseli, hogy a 2005/29 irányelv a szabályozási területén nem igazán határolja el egymástól a fogyasztói és versenytársi érdekeket, hanem egy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>hiányos B2B+B2C-rendszert<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> tartalmaz, ami az irányelvnek az osztrák UWG-beli átültetése mellett szól.</P></NOTE>. Az irányelvnek a belső piac működési feltételeivel összefüggő versenypolitikai orientációja és az európai fogyasztó általános érdekeivel összefüggő normatív védelmi irányultsága között nem áll fenn módszeres ellentét<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Ugyanebben az értelemben Kessler, J., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>Lauterkeitsschutz und Wettbewerbsordnung – Zur Umsetzung der Richtlinie 2005/29/EG über unlautere Geschäftspraktiken in Deutschland und Österreich<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/>, <HT TYPE="ITALIC">Wettbewerb in Recht und Praxis</HT>, 2007., 7. füzet, 716. o. Szintén lásd Falce, V./Ghidini, G., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>The new regime on unfair commercial practices at the intersection of consumer protection<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/>, <HT TYPE="ITALIC">Competition law and unfair competition, Antitrust between EC law and national law</HT>, 2009., 374. o., akik kifejtik, hogy a közösségi jogalkotó a 2005/29 irányelvvel abból indul ki, hogy csak a belső piaci szabad verseny képes biztosítani a fogyasztó döntési szabadságát.</P></NOTE>. Így például a kereshetőségi<?PAGE NO="I-10927"?> jognak az irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírt biztosítása, ami az érintett versenytársat a tisztességtelenül eljáró versenytársakkal szemben abbahagyásra irányuló kérelem benyújtására jogosítja fel, mindenképpen a fogyasztóvédelem javára szolgálhat<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Ugyanígy Gamerith, H., a 22. lábjegyzetben hivatkozott mű, 157. o., akinek véleménye szerint az érintett versenytárs által a tisztességtelenül eljáró versenytársakkal szemben benyújtott abbahagyásra irányuló kérelmek fokozzák a fogyasztóvédelmet annyiban, amennyiben azokról a tilalmakról van szó, amelyek a fogyasztó döntési szabadságára megtévesztés, lerohanás, elcsábítás, nyomásgyakorlás stb. útján gyakorolt tisztességtelen befolyás ellen irányulnak.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>46.</NO.P><TXT>Az irányelv a hatályának jobb körülhatárolása céljából ennek ellenére világos különbséget tesz egyfelől a mind a fogyasztókat, mind a versenytársakat károsító, másfelől a két személyi kör közül csak az egyik érdekeit sértő kereskedelmi gyakorlatok között. Így a (8) preambulumbekezdés rögzíti, hogy természetesen létezhetnek más kereskedelmi gyakorlatok, amelyek a fogyasztókat ugyan nem károsítják, de a versenytársakat és az üzleti vállalkozásokat mint ügyfeleket károsíthatják.</TXT></NP><NP><NO.P>47.</NO.P><TXT>Amint azt a Bíróság a Plus-ügyben <DATE ISO="20100114">2010. január 14-én</DATE> hozott ítéletben megállapította, e második eset nem tartozik az irányelv hatálya alá<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd az 5. lábjegyzetben hivatkozott Plus-ügyben hozott ítélet 39. pontját. Lásd Micklitz, H.-W., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>Full Harmonization of Unfair Commercial Practices Under Directive 2005/29<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/>, <HT TYPE="ITALIC">International Review of Intellectual Property and Competition Law</HT>, 2009., 4. füzet, 373. o., akinek véleménye szerint a 2009/25 irányelv a B2B-viszonyokra annyiban alkalmazandó, amennyiben két feltétel teljesül: a kérdéses kereskedelmi gyakorlat közvetlenül a fogyasztók érdekeit, közvetetten pedig a versenytársak érdekeit érinti. A szerző attól tart, hogy az irányelv hatályának e korlátozása új védekezési stratégiákat hívhat életre. Így a vállalkozások megkísérelhetik azt állítani, hogy kereskedelmi gyakorlataik kizárólag B2B-viszonyokat érintenek.</P></NOTE>, mivel az a (6) preambulumbekezdés tanúsága szerint nem vonatkozik a <HT TYPE="ITALIC">kizárólag</HT> a versenytársak gazdasági érdekeit sértő vagy a kereskedők közötti ügyletekhez kapcsolódó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló nemzeti jogszabályokra, és nem is érinti azokat. A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>kizárólagos<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> szó jelentéstani szempontból – amint az a 2005/29 irányelv néhány nyelvi változatának összehasonlításából is kitűnik<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Németül: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>lediglich<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/>; dánul: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>udelukkende<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/>; angolul: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0041" ID="QS0041"/>only<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/>; franciául: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0042" ID="QS0042"/>uniquement<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/>; olaszul: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0043" ID="QS0043"/>unicamente<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/>; hollandul: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0044" ID="QS0044"/>alleen<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/>; portugálul: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0045" ID="QS0045"/>apenas<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/>; szlovénül: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0046" ID="QS0046"/>samo<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/>; spanyolul: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0047" ID="QS0047"/>sólo<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/>.</P></NOTE> – jellemzően kizárólagosságot jelent. A (6) preambulumbekezdés ennek<?PAGE NO="I-10928"?> megfelelően azt is rögzíti, hogy a tagállamok – amennyiben úgy kívánják – a szubszidiaritás elvének teljes körű figyelembevételével és a közösségi joggal összhangban továbbra is maguk szabályozhatják ezeket a gyakorlatokat.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt tilalom védelmi célja</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>i)</NO.P><TXT>Az egyes védett jogtárgyak eltérő súlyozásáról</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ezért felmerül a kérdés, hogy a kapcsolt ajánlat vonatkozásában az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában előírt – a vita tárgyát képező – tilalom esetében olyan nemzeti szabályról van-e szó, amely <HT TYPE="ITALIC">kizárólag</HT> a versenytársak gazdasági érdekeit sértő kereskedelmi gyakorlatnak kívánja útját állni. A kérdést előterjesztő bíróság<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 10–12. oldalát.</P></NOTE> és az osztrák kormány<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd az osztrák kormány írásbeli észrevételeinek 4. és 5. oldalát.</P></NOTE> e tekintetben arra hivatkoznak, hogy a kapcsolt ajánlat vonatkozásában az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában előírt – a vita tárgyát képező – tilalom egy további, az irányelv által célzott fogyasztóvédelmen túlmutató jogalkotói céllal is bír.</TXT></NP><NP><NO.P>49.</NO.P><TXT>A tilalom ugyanis a fogyasztóvédelem mellett a működő verseny fenntartását és a sajtó sokszínűségének a védelmét is szolgálja. Annak megakadályozása révén, hogy a versenytársak egymást további kiegészítő kedvezményekkel kölcsönösen túllicitálják, főleg az olyan versenytársakat kívánják megvédeni, akik csekély gazdasági eszközeik miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy termékeik forgalmát ingyenes kiegészítő kedvezményekkel növeljék. E védelem a sajtó a demokratikus társadalmakban véleményformáló tényezőként betöltött szerepének a jelentőségére tekintettel igazolt. Az osztrák kormány erre már az e tilalomnak az áruk szabad mozgásával való összeegyeztethetőségét tárgyaló C-368/95. sz. Familiapress-ügyben<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-368/95" PAGE.ECR="I-3689" YEAR="1997">C-368/95. sz. Familiapress-ügyben <DATE ISO="19970626">1997. június 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1997., I-3689. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> is hivatkozott, és ezt a Bíróság az ezen alapvető szabadság korlátozását főszabály szerint igazoló jogos jogalkotói célként nem is vonta kétségbe.</TXT></NP><NP><NO.P>50.</NO.P><TXT>Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az UWG egyes védett jogtárgyainak súlyozásával kapcsolatos megítélések a részleteket illetően megoszlanak.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10929"?><NP><NO.P>51.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja – az osztrák jogalkotó vélt értékelésének megfelelően – nem túlnyomórészt fogyasztóvédelmi célokat szolgál, hanem <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0048" ID="QS0048"/>legalább ugyanolyan módon<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/> a versenytársak védelmét és a működő piaci viszonyok fenntartását is célozza<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 10–12. oldalát.</P></NOTE>. Ezt az osztrák kormány kifejezetten vitatja, és a maga részéről arra hivatkozik, hogy a kapcsolt ajánlatok tilalma <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0049" ID="QS0049"/>elsődlegesen<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/> a sajtóágazatban működő verseny védelmét szolgálja<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd az osztrák kormány írásbeli észrevételeinek 4. oldalán szereplő 11. pontot.</P></NOTE>, az e jogi álláspontot alátámasztó meggyőző bizonyítékokat azonban nem terjeszt elő, főként hogy egy folyóirat nyereményjátékkal való alapesetbeli összekapcsolására vonatkozó fejtegetéseiben ismételten óva int a fogyasztó játékszenvedélyének kihasználása révén megvalósuló tiltott befolyásolás veszélyétől<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Ennyiben érvelésbeli hasonlóság áll fenn a német kormány által a promóciós vagy nyereményjátékokkal összefüggő kapcsolt ajánlatokat tiltó nemzeti szabályozás (a német UWG 4. §-a 6. pontjának) összeegyeztethetőségével kapcsolatos C-304/08. sz. Plus-ügyben kifejtett állásponttal. E tilalom indokát elsősorban fogyasztóvédelmi jogi megfontolások képezték. A német kormány érvelésével kapcsolatban lásd az ezen ügyben <DATE ISO="20090903">2009. szeptember 3-án</DATE> ismertetett indítványomat, különösen annak 93. és 107. pontját.</P></NOTE>. Véleményem szerint aligha merülhet fel kétség azt illetően, hogy az osztrák kormány által ebben kifejezésre juttatott aggodalom elsősorban fogyasztóvédelmi jogi háttérrel bír.</TXT></NP><NP><NO.P>52.</NO.P><TXT>Ezekkel a nemzeti jog értelmezésére vonatkozó eltérő kijelentésekkel kapcsolatban a következőket kell leszögezni.</TXT></NP><NP><NO.P>53.</NO.P><TXT>Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az EK 234. cikk szerinti eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködésen alapszik, amely során nem a Bíróság feladata a nemzeti rendelkezések értelmezése, és annak eldöntése sem, hogy e rendelkezéseket a kérdést előterjesztő bíróság helyesen értelmezte-e<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd ebben az értelemben a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-58/98" PAGE.ECR="I-7919" YEAR="2000">C-58/98. sz. Corsten-ügyben <DATE ISO="20001003">2000. október 3-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-7919. o.)</REF.DOC.ECR> 24. pontját, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-482/01+C-493/01" PAGE.ECR="I-5257" YEAR="2004">C-482/01. és C-493/01. sz., Orfanopoulos és Oliveri egyesített ügyekben <DATE ISO="20040429">2004. április 29-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2004., I-5257. o.)</REF.DOC.ECR> 42. pontját.</P></NOTE>. A Bíróság feladata inkább az, hogy a közösségi és nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztás keretei között az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglalt kérdések ténybeli és jogi hátterét illetően a kérdést előterjesztő bíróság megállapításait perjogi szempontból főszabály szerint figyelembe vegye<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-475/99" PAGE.ECR="I-8089" YEAR="2001">C-475/99. sz. Ambulanz Glöckner ügyben <DATE ISO="20011025">2001. október 25-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2001., I-8089. o.)</REF.DOC.ECR> 10. pontját, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-153/02" PAGE.ECR="I-13555" YEAR="2003">C-153/02. sz. Neri-ügyben <DATE ISO="20031113">2003. november 13-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-13555. o.)</REF.DOC.ECR> 34. és 35. pontját, a 33. lábjegyzetben hivatkozott Orfanopoulos és Oliveri egyesített ügyekben hozott ítélet 42. pontját, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-267/03" PAGE.ECR="I-3247" YEAR="2005">C-267/03. sz. Lindberg-ügyben <DATE ISO="20050421">2005. április 21-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2005., I-3247. o.)</REF.DOC.ECR> 41. és 42. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>54.</NO.P><TXT>Másrészt ezen eltérő értékelés anyagi jogi szempontból végeredményben irrelevánsnak bizonyul, mivel semmiképpen sem vitatott, hogy az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt szabályozás nem az irányelv (6) preambulumbekezdése értelmében vett, <HT TYPE="ITALIC">kizárólag</HT> a versenytársak gazdasági érdekeit sértő vagy a kereskedők közötti ügyletekhez kapcsolódó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megakadályozására irányul. Ellenkezőleg, egyetértés van abban, hogy<?PAGE NO="I-10930"?> az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja – szabályozási céljánál fogva – a minden esetben a B2C területére hatást gyakorló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat tiltja. Az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt szabályozás ennélfogva mindenképpen még a 2005/29 irányelv szabályozási területére tartozik anélkül, hogy jelentőséggel bírna, hogy e kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom elsődlegesen egy meghatározott jogtárgy védelmét, a fogyasztó, a versenytársak vagy a köz – például a sajtó sokszínűségének fenntartásához fűződő – érdekeinek a védelmét szolgálja-e. Ennyiben a jelen előzetes döntéshozatali eljárás céljai szempontjából jogi tekintetben nyitva hagyható a kérdés, hogy a vita tárgyát képező nemzeti szabályozás az osztrák kormány által előadottakon túl a sajtó sokszínűségének fenntartását is szolgálja-e, és ha igen, milyen mértékben.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>ii)</NO.P><TXT>A releváns nemzeti rendelkezések és ítélkezési gyakorlat vizsgálata</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>55.</NO.P><TXT>Tekintettel annak szükségességére, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hasznos választ kapjon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>A Bíróság a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="244/78" PAGE.ECR="2663" YEAR="1979">244/78. sz. Union Laitière Normande ügyben <DATE ISO="19790712">1979. július 12-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1979., 2663. o.)</REF.DOC.ECR> 5. pontjában kifejtette, hogy jóllehet az EK 234. cikk nem teszi lehetővé számára az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokainak értékelését, a közösségi jog hasznos értelmezésének szükségessége azonban megkövetelheti azon jogi keretek körvonalazását, amelyekbe a kért értelmezésnek illeszkednie kell. Lenaerts, K./Arts, A./Maselis, I., <HT TYPE="ITALIC">Procedural Law of the European Union</HT>, 2. kiadás, 188. o., 6-021. pont, véleménye szerint semmi sem gátolja a Bíróságot abban, hogy az alapeljárás tényeivel és a nemzeti jog néhány vonatkozásával kapcsolatos felfogását mint az alkalmazandó közösségi jogi rendelkezések és elvek hasznos értelmezésének kiindulópontját felvázolja.</P></NOTE>, és egyúttal megfelelve a főtanácsnokot az EK 222. cikk alapján terhelő kötelezettségnek, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, indokolással ellátott indítványt terjesszen elő<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0050" ID="QS0050"/>La función del Abogado del Tribunal de Justicia de las Comunidades Europeas<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/>, <HT TYPE="ITALIC">Problèmes d’interprétation</HT>, Brüsszel 2004., 334. és azt követő oldal, véleménye szerint az indítványoknak a bírák számára a tanácskozások alapjául kell szolgálniuk. Azoknak főszabály szerint az eljárás során felmerülő valamennyi jogkérdésre választ kell adniuk, minek kapcsán a Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlatát alaposan meg kell vizsgálni. A főtanácsnok a jogtudománynak a jogkérdések vizsgálatában betöltött növekvő jelentőségét is hangsúlyozza.</P></NOTE>, a biztonság kedvéért utalok arra, hogy az érintett szabályozások – ideértve az UWG előkészítő anyagait – vizsgálatából kitűnik, hogy az osztrák jogalkotó számára a fogyasztóvédelemnek legalább ugyanolyan fontosnak kellett lennie, mint a versenytársak védelmének. Így a 2007. évi UWG-átdolgozásra vonatkozó kormányzati törvényjavaslathoz kapcsolódó magyarázatokból<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>A <HT TYPE="ITALIC">Recht und Wettbewerb</HT> című folyóirat 53. évfolyama 2007. decemberi 170. számának 13. oldalán közzétett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0051" ID="QS0051"/>A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló, 1984. évi szövetségi törvény (UWG) módosításáról szóló szövetségi törvényre vonatkozó kormányzati törvényjavaslathoz (2007. évi UWG-átdolgozás) kapcsolódó magyarázatok<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> szerint: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0052" ID="QS0052"/>A tervezet – mint már a hatályos UWG – a B2B területét lényegében nem szabályozza a B2C területétől eltérően, mert a versenytársak és a fogyasztók védelme egymástól nem különíthető el.<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/></P></NOTE> kiderül, hogy az UWG a B2B területét lényegében nem szabályozza a B2C területétől eltérően, mivel a versenytársak és a fogyasztók védelme az osztrák<?PAGE NO="I-10931"?> jogalkotó véleménye szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0053" ID="QS0053"/>egymástól nem különíthető el<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>56.</NO.P><TXT>Ez megfelel a jogirodalomban uralkodó álláspontnak, amely nem utolsósorban ezért tekinti úgy, hogy az UWG a versenytársak és a köz érdekei mellett a fogyasztók érdekeit is ugyanúgy védelemben részesíti, és ennélfogva <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0054" ID="QS0054"/>a védelmi célok hármasából<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> indul ki<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Prunbauer, M., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0055" ID="QS0055"/>Kommentar zum Vorschlag für eine EU-Richtlinie über unlautere Geschäftspraktiken im binnenmarkt-internen Geschäftsverkehr zwischen Unternehmen und Verbrauchern – ein missglückter Ansatz der Harmonisierung des Lauterkeitsrechts in der EU<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/>, <HT TYPE="ITALIC">Recht und Wettbewerb</HT>, 49. évfolyam, 161. sz., 2003. szeptember, 3. o., véleménye szerint az UWG főszabály szerint nem csupán a verseny fogyasztóvédelmi jogi szempontjait érinti, hanem ugyanúgy vonatkozik a versenytársak és a köz szempontjaira is. Valamely hirdetés aligha tekinthető egyoldalúan fogyasztói vonatkozásúnak vagy értékelhető ekként. A versenytársak és az érdemen alapuló működő versenyhez fűződő közérdek védelme legalább közvetetten a fogyasztóvédelmet is szolgálja, mert ezáltal a fogyasztó javára is biztosított lesz a verseny működése. A szerző ebből arra következtet, hogy a versenyjellegű cselekvés sem a gazdasági élet valóságában, sem dogmatikailag nem osztható fel értelmesen <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0056" ID="QS0056"/>fogyasztói<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> és <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0057" ID="QS0057"/>vállalkozói<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/> versenyre. Wiebe, A., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0058" ID="QS0058"/>Umsetzung der Geschäftspraktikenrichtlinie und Perspektiven für eine UWG-Reform<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/>, <HT TYPE="ITALIC">Juristische Blätter</HT>, 129. évfolyam, 2. füzet, 2007. február, 71. o., állítása szerint Ausztria és Németország számára már régóta nem vitatott, hogy az UWG a versenytársak, a fogyasztók és a közérdek védelmét szolgálja, amint azt az új német UWG 1. §-a kifejezetten rögzíti. A védelmi célok természetszerű összekapcsolódása voltaképpen a dolog természeténél fogva lehetetlenné teszi a jogi szabályozások B2B- és B2C-ügyletek közötti elkülönítését. Hasonlóképpen Büllesbach, E., a 21. lábjegyzetben hivatkozott mű, 15. o., aki a védelmi célok Németország és Ausztria tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályozásának alapját képező hármasára (fogyasztó, versenytárs, köz) utal. Lettner, H., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0059" ID="QS0059"/>Die Umsetzung der EU-Richtlinie über unlautere Geschäftspraktiken – Eine Bilanz des UWG-Neu in Österreich und Deutschland<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/>, <HT TYPE="ITALIC">European Law Reporter</HT>, 2009., 9. sz., 313. o., szintén arra utal, hogy az osztrák UWG együtt szolgálja a vállalkozók, a köz és a fogyasztók érdekeinek védelmét.</P></NOTE>. Ez a jelen ügy középpontjában álló – az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt – szabályozásra is vonatkozik, amelynek fogyasztóvédelmi jellegét a jogirodalom nem vonja kétségbe<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>Így Duursma-Kepplinger, D. a 11. lábjegyzetben hivatkozott művében arra utal, hogy az UWG 9a. §-a a fogyasztóvédelmet is szolgálja (16. §, 24. pont, 808. o.). A kiegészítő kedvezmények törvényi korlátozásának célja többek között a vásárlók nem objektív és megtévesztő reklámokkal szembeni védelmében és annak megakadályozásában rejlik, hogy a versenytársak egymást (további) kiegészítő kedvezményekkel kölcsönösen túllicitálják (9a. §, 2. pont, 276. o.). A szerző álláspontja szerint az UWG tulajdonképpeni célkitűzése abban áll, hogy a verseny tisztességtelen gyakorlatoktól való tisztántartásához fűződő általános fogyasztói érdekeket általános megelőző védelemben részesítse (16. §, 26. pont, 810. o.). Horak, M., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0060" ID="QS0060"/>Naht das Ende des Zugabenverbots?<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/>, <HT TYPE="ITALIC">Ecolex</HT>, 2008., 1138. o., állítása szerint a kiegészítő kedvezmények UWG 9a. §-a szerinti tilalma által szolgált célnak különösen a fogyasztóvédelmet tekintik. A szerző e tekintetben utal az Oberster Gerichtshof jelen indítvány 40. lábjegyzetében hivatkozott ítéletére. Szintén lásd Kucsko, G., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0061" ID="QS0061"/>Zur rechtspolitischen Begründung des Zugabenverbots<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/>, <HT TYPE="ITALIC">Ecolex</HT>, 1992., 709. o., aki a kiegészítő kedvezmények osztrák tilalmának keletkezéstörténetét a 20. század kezdete óta követi nyomon. A szerző utal arra, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0062" ID="QS0062"/>kiegészítő kedvezmények [osztrák] tilalmának<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> elsődleges célja annak keletkezése óta annak megakadályozásában áll, hogy a fogyasztót kiegészítő kedvezmények útján a vásárlásra vonatkozó elhatározásában nem objektív módon befolyásolják, és hogy a kiegészítő kedvezmények révén a főtermék valós árát elleplezzék, és így az ügyfelet megtévesszék. Ezenfelül annak az egymással versenyben álló vállalkozók kölcsönös túllicitálása ellen is hatnia kell.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>57.</NO.P><TXT>Mindemellett meg kell állapítani, hogy az Oberster Gerichtshof ítélkezési gyakorlata<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Lásd az Oberster Gerichtshof 4 Ob 28/99t. sz. Fini’s Feinstes ügyben hozott <DATE ISO="19990309">1999. március 9-i</DATE> ítéletét. Ennek értelmében: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0063" ID="QS0063"/>A kiegészítő kedvezmények tilalmának célját különösen a fogyasztóvédelemben látják: a fogyasztó ítéletét – például egy nyereményjátékban való részvételi lehetőség megnyílta esetén – nem zavarhatja meg a játékkedv vagy a nyeremény elérésére való törekvés. A vásárlásra vonatkozó elhatározásnak az árukon és azok jutányosságán, valamint célszerű összehasonlításán, nem pedig – több-kevesebb megfontolás nélkül – a csaléteknek szánt díj elnyerésén kell alapulnia.<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/></P></NOTE> – részben a jogtudományban képviselt véleményekre utalva – a kiegészítő kedvezmények UWG 9a. §-ának (1) bekezdésében<?PAGE NO="I-10932"?> foglalt tilalmának célját szintén különösen a fogyasztóvédelemben látja. Eszerint a fogyasztó ítéletét – például egy nyereményjátékban való részvételi lehetőség megnyílta esetén – nem zavarhatja meg a játékkedv vagy a nyeremény elérésére való törekvés.</TXT></NP><NP><NO.P>58.</NO.P><TXT>Így a releváns osztrák rendelkezések és ítélkezési gyakorlat megvizsgálását követően is abból kell kiindulni, hogy a kiegészítő kedvezmények UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt tilalma legalább ugyanolyan mértékben szolgálja a fogyasztóvédelmet.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>Következtetés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>59.</NO.P><TXT>Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt nemzeti szabályozás a 2005/29 irányelv hatálya alá tartozik. Így azt az irányelv előírásai fényében kell értékelni<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Lásd Horak, M., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0064" ID="QS0064"/>Zugabenverbot gemeinschaftsrechtswidrig?<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/>, <HT TYPE="ITALIC">Ecolex</HT>, 2009/123., 341. o., akinek véleménye szerint az első kérelem arra vonatkozik, hogy a kiegészítő kedvezmények abszolút – mind a fogyasztók, mind a vállalkozók védelmét szolgáló – tilalma összeegyeztethető-e a 2005/29 irányelvvel. A szerző véleménye szerint az ilyen abszolút tilalom ellentétes a közösségi joggal, amíg annak hatálya nem határolható körül élesen, és nem korlátozható kizárólag vállalkozóknak szóló, fogyasztói érdekeket nem érintő ajánlatokra. E feltételeket az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja nem teljesíti. Lettner, H., a 38. lábjegyzetben hivatkozott mű, 9. sz., 317. o., véleménye szerint az a körülmény, hogy a kapcsolt ajánlatok vonatkozásában az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában előírt tilalom nem csupán a fogyasztóvédelmet, hanem az irányelv tárgyi hatálya alá nem tartozó egyéb célokat, például a sajtó sokszínűségének fenntartását vagy a gyengébb versenytársak védelmét is szolgálja, nem indokolhatja a feketelista mellett a B2C területére vonatkozó abszolút tilalom fenntartását. Így mindkét szerző úgy véli, hogy a 2005/29 irányelv hatálya kiterjed a vita tárgyát képező nemzeti szabályozásra.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A két szabályozás struktúrájának vizsgálata</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv szabályai</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>60.</NO.P><TXT>Annak megállapításához, hogy a 2005/29 irányelvvel ellentétes-e az olyan nemzeti rendelkezés, mint az UWG 9a. §-ának<?PAGE NO="I-10933"?> (1) bekezdése, szükséges a két szabályozás normatív céljára és szabályozási struktúrájára tekintettel való vizsgálata és összehasonlítása.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>i)</NO.P><TXT>A nemzeti szabályok teljes és maximális harmonizációja mint szabályozási cél</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>61.</NO.P><TXT>Amint a bevezetőben kifejtésre került<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Lásd a jelen indítvány 33. pontját.</P></NOTE>, a 2005/29 irányelv célja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó tagállami jogszabályi előírások teljes harmonizációja. Az irányelv ezenfelül nemcsak minimumharmonizációra törekszik, mint a fogyasztóvédelmi jog harmonizálására irányuló, ágazatokra vonatkozó jogi aktusok, hanem a nemzeti jogszabályi előírások maximális közelítésére, ami – bizonyos kivételektől eltekintve – megtiltja a tagállamoknak szigorúbb szabályok fenntartását vagy bevezetését, mégpedig függetlenül attól, hogy ez a magasabb szintű fogyasztóvédelem megvalósítását célozza-e<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>Lásd a 4. lábjegyzetben hivatkozott VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben hozott ítélet 52. pontját.</P></NOTE>. Ezek mind a preambulumból, mind az irányelv rendelkezéseiből következnek.</TXT></NP><NP><NO.P>62.</NO.P><TXT>Ez egyrészt a (11) preambulumbekezdésből következik, miszerint a nemzeti rendelkezések <HT TYPE="ITALIC">közelítése</HT> megteremti a fogyasztóvédelem egységesen magas szintjét. Másrészt a (12) preambulumbekezdés azt is kijelenti, hogy mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások világosan meghatározott jogi koncepción alapuló, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat az Európai Unió egész területén szabályozó <HT TYPE="ITALIC">egységes szabályozási keretre</HT> támaszkodhatnak. A <HT TYPE="ITALIC">jogközelítés</HT> módszereire ismét utal az irányelv 1. cikke, amelyből kiderül, hogy a fogyasztóvédelem javításának és a belső piac tökéletesítésének célját szolgálja.</TXT></NP><NP><NO.P>63.</NO.P><TXT>Az irányelv hatálya alá tartozó életviszonyokban az átfogó és maximális közösségi szintű szabályozás a (14) és (15) preambulumbekezdés kijelentéseiben is világos, ahol kifejezetten <HT TYPE="ITALIC">teljes közelítésről</HT> van szó. Ezen túlmenően ez következik az irányelv 4. cikkének belső piaci klauzulájából is, amely szerint a tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az ezen irányelv által <HT TYPE="ITALIC">közelített</HT> területekhez tartozó indokok alapján.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10934"?><NP><NO.P>64.</NO.P><TXT>Kivételként az irányelv 3. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a <DATE ISO="20070612">2007. június 12-ét</DATE> követő hat év folyamán az ezen irányelv által közelített területen a tagállamok továbbra is alkalmazhatják azon nemzeti jogszabályaikat, amelyek megszorítóbbak és szigorúbbak ezen irányelvnél. Ez a kivétel ugyanakkor olyan nemzeti szabályokra korlátozott, amelyek minimális harmonizációs kikötéseket tartalmazó irányelveket hajtanak végre<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>A 2005/29 irányelv 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett minimumharmonizációs kikötéseket tartalmazó irányelvekhez a következők tartoznak: az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, <DATE ISO="19851220">1985. december 20-i</DATE> 85/577/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="372" PAGE.FIRST="31" DATE.PUB="1985">HL L 372., 31. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 262. o.), a szervezett utazási formákról szóló, <DATE ISO="19900613">1990. június 13-i</DATE> 90/314/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="158" PAGE.FIRST="59" DATE.PUB="1990">HL L 158., 59. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 10. kötet, 132. o.), az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződések egyes szempontjai vonatkozásában a fogyasztók védelméről szóló, <DATE ISO="19941026">1994. október 26-i</DATE> 94/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="280" PAGE.FIRST="83" DATE.PUB="1994">HL L 280., 83. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 13. kötet, 315. o.), a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, <DATE ISO="19970520">1997. május 20-i</DATE> 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="144" PAGE.FIRST="19" DATE.PUB="1997">HL L 144., 19. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 319. o.), a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló, <DATE ISO="19980216">1998. február 16-i</DATE> 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="080" PAGE.FIRST="27" DATE.PUB="1998">HL L 80., 27. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 32. o.), a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19891003">1989. október 3-i</DATE> 89/552/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="298" PAGE.FIRST="23" DATE.PUB="1989">HL L 298., 23. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 224. o.).</P></NOTE>. A teljes harmonizáció alóli további kivételt tartalmaz végül a 3. cikk (9) bekezdése a 2002/65/EK irányelvben meghatározott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0065" ID="QS0065"/>pénzügyi szolgáltatásokra<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/> és az ingatlanokra vonatkozóan.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>ii)</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv szabályozási struktúrája</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>65.</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv központi része az 5. cikk (1) bekezdésének generálklauzulája, amely előírja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmát. Az 5. cikk (2) bekezdése meghatározza, hogy az egyes esetekben mi értendő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0066" ID="QS0066"/>tisztességtelen<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/> alatt. Eszerint a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, ha egyrészt ellentétes a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0067" ID="QS0067"/>szakmai gondosság<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/> követelményeivel, és másrészt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0068" ID="QS0068"/>jelentősen torzíthatja<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/> az átlagfogyasztó gazdasági magatartását. A (4) bekezdés szerint különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő (6. és 7. cikk) vagy agresszív (8. és 9. cikk). Az (5) bekezdés utal az I. mellékletre, és az ott említett kereskedelmi gyakorlatokra, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0069" ID="QS0069"/>amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/>. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.</TXT></NP><NP><NO.P>66.</NO.P><TXT>A nemzeti bíróságok és hatóságok jogalkalmazása számára ebből az következik, hogy először is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok 31 esetét felsoroló I. mellékletbeli listával kell kezdeni. Ha a kereskedelmi gyakorlat az egyik tényállás alá sorolható, meg kell tiltani; további vizsgálatra – például a hatások tekintetében – nem kerül sor. Ha a konkrét tényállás nem tartozik a lista által tiltott gyakorlatok közé, azt kell megvizsgálni,<?PAGE NO="I-10935"?> hogy a generálklauzula által szabályozott esetek egyike – megtévesztő vagy agresszív – áll-e fenn. Csak ha nem ez a helyzet, akkor alkalmazandó közvetlenül az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének generálklauzulája<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Így például De Cristofaro, G., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0070" ID="QS0070"/>La direttiva 2005/29/CE – Contenuti, rationes, caratteristiche<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/>, <HT TYPE="ITALIC">Le pratiche commerciali sleali tra imprese e consumatori</HT>, Torino 2007., 12. o., és Henning-Bodewig, F., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0071" ID="QS0071"/>Die Richtlinie 2005/29/EG über unlautere Geschäftspraktiken<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/>, <HT TYPE="ITALIC">Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht Internationaler Teil</HT>, 2005., 8/9. füzet, 631. o. vizsgálati sémája is.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az UWG szabályai</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>67.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében minden tagállam, amely valamely irányelv címzettje, köteles a nemzeti jogrendjében valamennyi szükséges intézkedést meghozni az irányelv teljes érvényesülésének biztosítása céljából, az irányelv által követett célnak megfelelően<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Lásd többek között az <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="51/76" PAGE.ECR="113" YEAR="1977">51/76. sz. Verbond van Nederlandse Ondernemingen ügyben <DATE ISO="19770201">1977. február 1-jén</DATE> hozott ítélet (EBHT 1977., 113. o.)</REF.DOC.ECR> 22. pontját, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="152/84" PAGE.ECR="723" YEAR="1986">152/84. sz. Marshall-ügyben <DATE ISO="19860226">1986. február 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1986., 723. o.)</REF.DOC.ECR> 48. pontját, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-72/95" PAGE.ECR="I-5403" YEAR="1996">C-72/95. sz., Kraaijeveld és társai ügyben <DATE ISO="19961024">1996. október 24-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1996., I-5403. o.)</REF.DOC.ECR> 55. pontját, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-336/97" PAGE.ECR="I-3771" YEAR="1999">C-336/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben <DATE ISO="19990617">1999. június 17-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1999., I-3771. o.)</REF.DOC.ECR> 19. pontját, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-97/00" PAGE.ECR="I-2053" YEAR="2001">C-97/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben <DATE ISO="20010308">2001. március 8-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2001., I-2053. o.)</REF.DOC.ECR> 9. pontját, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-478/99" PAGE.ECR="I-4147" YEAR="2002">C-478/99. sz., Bizottság kontra Svédország ügyben <DATE ISO="20020507">2002. május 7-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2002., I-4147. o.)</REF.DOC.ECR> 15. pontját, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-233/00" PAGE.ECR="I-6625" YEAR="2003">C-233/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben <DATE ISO="20030626">2003. június 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-6625. o.)</REF.DOC.ECR> 75. pontját.</P></NOTE>. Ehhez kapcsolódik a nemzeti jogalkotó kötelezettsége, hogy az érintett irányelvet szabályszerűen átültesse a nemzeti jogba<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Az irányelv átültetése egy kétlépcsős jogalkotási eljárás eleme, ahol a második lépcső a nemzeti jog szintjére helyezendő. A nemzeti jog szintjén történő materiális átültetéssel konkretizálódik az irányelvben foglalt jog (lásd ehhez Vcelouch, P., <HT TYPE="ITALIC">Kommentar zu EU- und EG-Vertrag</HT> [kiadja: Heinz Mayer], Bécs 2004., 249. cikk, 48. és 50. pont, 17. és 18. o.).</P></NOTE>. Az EK 249. cikk harmadik bekezdése azonban – a szövege szerint – a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. Ez a választási szabadság különösen a nemzeti jogalkotót illeti meg.</TXT></NP><NP><NO.P>68.</NO.P><TXT>Ezen okból az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy valamely irányelv szabályszerű átültetése nem szükségszerűen az irányelv rendelkezéseinek valamely kifejezett, különös törvényi rendelkezésbe történő szó szerinti átvételét követeli meg<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-131/88" PAGE.ECR="I-825" YEAR="1991">C-131/88. sz., Bizottság kontra Németország ügyben <DATE ISO="19910228">1991. február 28-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1991., I-825. o.)</REF.DOC.ECR> 6. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-96/95" PAGE.ECR="I-1653" YEAR="1997">C-96/95. sz., Bizottság kontra Németország ügyben <DATE ISO="19970320">1997. március 20-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1997., I-1653. o.)</REF.DOC.ECR> 35. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-49/00" PAGE.ECR="I-8575" YEAR="2001">C-49/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben <DATE ISO="20011115">2001. november 15-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2001., I-8575. o.)</REF.DOC.ECR> 21. és 22. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-410/03" PAGE.ECR="I-3507" YEAR="2005">C-410/03. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben <DATE ISO="20050428">2005. április 28-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2005., I-3507. o.)</REF.DOC.ECR> 60. pontját. Erre helytállóan utal Seichter, D., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0072" ID="QS0072"/>Der Umsetzungsbedarf der Richtlinie über unlautere Geschäftspraktiken<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/>, <HT TYPE="ITALIC">Wettbewerb in Recht und Praxis</HT>, 2005., 1088. o., a 2005/29 irányelvnek a német jogba való átültetésére vonatkozó szükséglettel összefüggésben.</P></NOTE>. Sokkal inkább annak van jelentősége, hogy az irányelv átültetéseként hatályba léptetett nemzeti jog megfeleljen a jogi egyértelműség és a jogbiztonság követelményének, annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti jognak az egyes tagállamok bíróságai és hatóságai által történő alkalmazása során a irányelv programja teljes körűen megvalósuljon<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>Ebben az értelemben Ruffert, M., in Calliess és Ruffert (kiadó), <HT TYPE="ITALIC">Kommentar zu EUV/EGV</HT>, 3. kiadás, 2007., 249. cikk, 49. pont, 2135. o. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az irányelv átültetésének ténylegesen biztosítania kell annak teljes körű alkalmazását. Lásd többek között a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-217/97" PAGE.ECR="I-5087" YEAR="1999">C-217/97. sz., Bizottság kontra Németország ügyben <DATE ISO="19990909">1999. szeptember 9-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1999., I-5087. o.)</REF.DOC.ECR> 31. pontját, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-214/98" PAGE.ECR="I-9601" YEAR="2000">C-214/98. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben <DATE ISO="20001116">2000. november 16-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-9601. o.)</REF.DOC.ECR> 49. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-62/00" PAGE.ECR="I-6325" YEAR="2002">C-62/00. sz. Marks &amp; Spencer ügyben <DATE ISO="20020711">2002. július 11-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2002, I-6325. o.)</REF.DOC.ECR> 26. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10936"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><P>i) Az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja szerinti tilalom szabályozási struktúrájának bemutatása</P></TI></TITLE><NP><NO.P>69.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja tiltja azt, hogy az üzleti vállalkozások a fogyasztók számára áruk vagy szolgáltatások mellé ingyenes kiegészítő kedvezményeket hirdessenek meg. Amennyiben a főtermék időszaki nyomtatvány (újság, folyóirat), úgy a tilalom a kiegészítő kedvezmények puszta kínálására és nyújtására is vonatkozik. Az Oberster Gerichtshof ítélkezési gyakorlata szerint<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 10. oldalát.</P></NOTE> kiegészítő kedvezménynek számít különösen egy nyereményjátékon történő részvétel főtermék megvételéhez kapcsolt lehetősége.</TXT></NP><NP><NO.P>70.</NO.P><TXT>Amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 8. oldalán az Oberster Gerichtshof 4 Ob 87/92. sz. Welt des Wohnens ügyben hozott <DATE ISO="19921020">1992. október 20-i</DATE>, a 3 Ob 273/07d. sz. ORF-Teletext-ügyben hozott <DATE ISO="20080130">2008. január 30-i</DATE> és a 4 Ob 17/08s. sz. ügyben hozott <DATE ISO="20080214">2008. február 14-i</DATE> ítéleteit említi.</P></NOTE> kiderül, az ítélkezési gyakorlat e rendelkezést mindazonáltal megszorítóan értelmezi, úgy, hogy nem minden ingyenes kiegészítő kedvezmény minősül tiltottnak. Az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja az Oberster Gerichtshof állandó ítélkezési gyakorlat alapján feltételezi, hogy a kifogásolt magatartás az adott esetben (a) objektíve alkalmas volt arra, hogy a fogyasztókat a főtermék (főszolgáltatás) megvásárlására vonatkozó elhatározásukban befolyásolja<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 8. oldalán a fenti 51. lábjegyzetben hivatkozott Welt des Wohnens ügyben hozott ítéletet említi.</P></NOTE>, és, hogy ez a magatartás ezért (b) egy nem pusztán jelentéktelen keresletáthelyeződéshez vezethetett<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 8. oldalán az Oberster Gerichtshof 4 Ob 290/99x. sz. Tipp des Tages III ügyben hozott <DATE ISO="19991214">1999. december 14-i</DATE> ítéletét említi.</P></NOTE>. Ezen okból az (1) bekezdés értelmében vett tilos <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0073" ID="QS0073"/>kiegészítő kedvezmény<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/> hiányában már bizonyos fokig elvész az e rendelkezés szerinti tényállásszerűség, amennyiben az ítélkezési gyakorlatban kimunkált fent említett feltételek nem állnak fenn<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Lásd az alapeljárás felperese írásbeli észrevételeinek 4. oldalát is.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>71.</NO.P><TXT>Az osztrák ítélkezési gyakorlat szerinti megszorító értelmezés ellenére le kell szögezni, hogy az UWG 9a. §-a szerinti – a vita tárgyát képező – szabályozás a főszabály-kivétel elvén nyugszik, mégpedig oly módon, hogy két eltérő áru vagy szolgáltatás eladás-ösztönzési céllal történő összekapcsolása az (1) bekezdés értelmében tiltott marad, amennyiben a (2) bekezdésben felsorolt kivételek nem relevánsak. Másképpen fogalmazva, e rendelkezés tiltja két eltérő áru vagy szolgáltatás<?PAGE NO="I-10937"?> eladás-ösztönzési céllal történő összekapcsolását, azt tehát a kapcsolt ajánlatok általános tilalmaként kell értelmezni, amely mindemellett bizonyos esetekben eltérést enged<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>Lásd Horak, M., a 39. lábjegyzetben hivatkozott mű, 1137. o., aki az UWG 9a. §-a szerinti szabályozást az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0074" ID="QS0074"/>abszolút tilalmakkal<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/> hasonlítja össze. Az abszolút tilalmak bizonyos általános módon körülírt kereskedelmi gyakorlatokat anélkül tiltanak általánosan, hogy valamely bíróság egyedileg megvizsgálhatná a fogyasztókra avagy versenytársakra gyakorolt hatást. A praktikus egyensúly megteremtése érdekében e tilalmakat többnyire a kivételek felsorolása kíséri. A szerző véleménye szerint az UWG 9a. §-a a kiegészítő kedvezmények (1) bekezdés szerinti általános tilalmával és a kivételek (2) bekezdés szerinti felsorolásával e rendszert követi. Heidinger, R., a 17. lábjegyzetben hivatkozott mű, 45. o., álláspontja szerint az UWG 9a. §-ában foglalt szabályozás olyan abszolút tilalomként van kialakítva, amely anélkül tilt meghatározott kereskedelmi gyakorlatokat, hogy az egyes esetekben vizsgálni kellene a fogyasztókra gyakorolt hatást.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>A vita tárgyát képező szabályozás összeegyeztethetősége a 2005/29 irányelvvel</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>72.</NO.P><TXT>A továbbiakban a vita tárgyát képező szabályozásnak a 2005/29 irányelvvel való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdést kell elemezni, minek során elsősorban a nemzeti szabályozás struktúráját kell megvizsgálni. Ha a törvény szövegéből következő nemzeti jog összeegyeztethetetlenségét kellene megállapítani, akkor ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy e szabályozás az Oberster Gerichtshof fent említett megszorító értelmezésére figyelemmel mégis az irányelvvel összhangban állónak tekinthető-e.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Az írott nemzeti jog</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>i)</NO.P><TXT>A szabályozási rendszer megfordítása</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>73.</NO.P><TXT>Ami a vita tárgyát képező szabályozásnak a 2005/29 irányelvvel való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdést illeti, meg kell állapítani, hogy a kapcsolt ajánlatok vonatkozásában az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában előírt – a vita tárgyát képező – tilalom az UWG-n belül különös szabályozásnak minősül, amelynek a 2005/29 irányelvben jelenleg nem található megfelelője. Az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja az irányelvben magában elő nem írt tilalmat rendel el a kapcsolt ajánlatokra vonatkozóan.</TXT></NP><NP><NO.P>74.</NO.P><TXT>E nemzeti szabályozás továbbá az alapjául szolgáló főszabály-kivétel elvére tekintettel a 2005/29 irányelvtől eltérő szabályozási struktúrát mutat. Elsősorban a szabályozási rendszer e megfordítása az, ami az irányelvvel való összeegyeztethetőséget illető kétségeket vet fel, amelynek tekintetében kevésbé magáról a szabályozás formális kialakításáról – elvégre a nemzeti jogalkotót az átültetés során bizonyos fokú mérlegelési mozgástér illeti meg –, mint inkább e nemzeti rendelkezés normatív tartalmáról van szó. Az nem egyezik meg a 2005/29 irányelv normatív tartalmával. Amint azt már ugyanis a C-261/07. és<?PAGE NO="I-10938"?> C-299/07. sz., VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben ismertetett indítványomban kifejtettem, a 2005/29 irányelv a vállalkozások vállalkozói szabadságát előnyben részesítő szempontot követ, ami az <HT TYPE="ITALIC">in dubio pro libertate</HT><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Lásd a 15. lábjegyzetben hivatkozott, a VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben ismertetett indítványom 81. pontját. Helyeslően Micklitz, H.-W., a 25. lábjegyzetben hivatkozott mű, 374. o.</P></NOTE> jogelvének felel meg. Az irányelv ezért az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja szerinti szabályozással ellentétben a kereskedelmi gyakorlatok tisztességességéből indul ki, amíg a tilalom közelebbről körülírt jogi feltételei nem adottak<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Abbamonte, G., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0075" ID="QS0075"/>The unfair commercial practices Directive and its general prohibition<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/>, <HT TYPE="ITALIC">The regulation of unfair commercial practices under EC Directive 2005/29 – New rules and new techniques</HT>, Norfolk 2007., 15. o., ezért az irányelv által követett szempontot liberálisnak írja le. Eszerint minden megengedett, ami nem kifejezetten tilos. De Cristofaro, G., a 45. lábjegyzetben hivatkozott mű, 11. o., találóan állapítja meg, hogy az irányelv elszórt szempontot követ, amennyiben megállapítja egy kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenné nyilvánításának kritériumait, miközben teljesen lemond arról, hogy a tisztességes kereskedelmi gyakorlat jellemzőit körülírja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>75.</NO.P><TXT>E liberális szempont konkrét szabályozáspolitikai háttérrel bír, amely annak biztosításában áll, hogy megvalósuljon a közösségi jogalkotó (4) és (5) preambulumbekezdésben, valamint 1. cikkben rögzített azon célja, hogy egységes, közösségi szintű szabályok révén – a belső piac megfelelő működéséhez és a fogyasztóvédelem magasabb szintjének létrehozásához szükséges mértékben – megszűnjenek a szolgáltatások és termékek határon átnyúló szabad mozgása vagy a letelepedés szabadsága útjában álló, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó nemzeti szabályok nagy számából fakadó akadályok<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>Lásd Bakardjieva Engelbrekt, A., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0076" ID="QS0076"/>An End to Fragmentation? The Unfair Commercial Practices Directive from the Perspective of the New Member States from Central and Eastern Europe<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/>, <HT TYPE="ITALIC">The regulation of unfair commercial practices under EC Directive 2005/29 – New rules and new techniques</HT>, Norfolk 2007., 47. és azt követő oldal, aki a 2005/29 irányelv harmonizáló hatását emeli ki, amelynek célja az irányelv hatálybalépésig a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó tagállami szabályozások között fennálló jelentékeny különbségek megszüntetésében áll. Hasonlóképpen Bargelli, E., a 21. lábjegyzetben hivatkozott mű, 79. o. Weatherill, S., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0077" ID="QS0077"/>Who is the <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0078" ID="QS0078"/>Average Consumer<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="00AB" ID="QE0078"/><QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/>, <HT TYPE="ITALIC">The regulation of unfair commercial practices under EC Directive 2005/29 – New rules and new techniques</HT>, Norfolk 2007., 137. o., a 2005/29 irányelv célját egyidejű reguláció melletti deregulációként jellemzi. A nemzeti jogalkotások harmonizációja deregulálja a piacot azáltal, hogy a tagállamok szabályozási sokszínűségét megszünteti egy egységes szabályozás javára. Falce, V./Ghidini, G., a 23. lábjegyzetben hivatkozott mű, 372. o., véleménye szerint a 2005/29 irányelv egyfelől a határok nélküli belső piacon belüli verseny, másfelől a fogyasztóvédelem közötti egyensúly ismételt megteremtését szolgálja.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>ii)</NO.P><TXT>Az UWG 9a. §-ának (2) bekezdése szerinti kivételek elégtelensége</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>76.</NO.P><TXT>Ezenfelül az általános tilalmakhoz kötődő kivételek – mint az UWG 9a. §-ának (2) bekezdése – nem alkalmasak minden olyan helyzet lefedésére, amely esetében a 2005/29 irányelv rendelkezései szerint megengedett kereskedelmi gyakorlatot kell feltételezni, mivel azok a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti bíróságok és hatóságok általi<?PAGE NO="I-10939"?> egyedi értékelést nem teszik lehetővé<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>Ugyanebben az értelemben Heidinger, R., a 17. lábjegyzetben hivatkozott mű, 46. o.</P></NOTE>. A Bíróság ezt a VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben hozott ítéletben is megerősítette<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>A 4. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 64. és 65. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>77.</NO.P><TXT>Mivel a kapcsolt ajánlatok nem tartoznak az I. mellékletben említett azon kereskedelmi gyakorlatokhoz, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek, elvileg csak akkor tilthatók meg, ha tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot jelentenek, mert például az irányelv értelmében megtévesztőek vagy agresszívek. Ettől eltekintve a 2005/29 irányelv szerint tilalom csak akkor jön szóba, ha egy kereskedelmi gyakorlatot azért kell tisztességtelennek értékelni, mert ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, vagy jelentősen torzítja vagy torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását.</TXT></NP><NP><NO.P>78.</NO.P><TXT>Nem állapítható meg általános érvénnyel, hogy a kapcsolt ajánlatok tekintetében ez-e a helyzet, hanem sokkal inkább a konkrét kereskedelmi gyakorlat megítélésére van szükség az egyedi esetben. Mindez egyértelműen kitűnik az irányelv (7) preambulumbekezdéséből, amely szerint az ezen irányelvnek és különösen az általános záradékainak az alkalmazásakor teljes mértékben figyelembe kell venni az adott egyedi eset körülményeit. A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0079" ID="QS0079"/>különösen<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/> szó is azt mutatja, hogy az egyes egyedi esetek megítélése nem korlátozódik az 5. cikk (1) bekezdésében szereplő generálklauzula alkalmazására, hanem kiterjed az irányelv 5–9. cikke ezt konkretizáló rendelkezéseinek alkalmazására is. A (17) preambulumbekezdés alapján a közösségi jogalkotó is az eseteknek az irányelv 5–9. cikkének rendelkezései alapján történő egyedi megítélése szükségességéből indul ki abban az esetben, ha valamely kereskedelmi gyakorlat nem tartozik az I. mellékletben felsorolt kereskedelmi gyakorlatok közé. Ez a contrario következik a (17) preambulumbekezdés harmadik mondatából, amely szerint kizárólag az I. mellékletben felsorolt kereskedelmi gyakorlatok olyan kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0080" ID="QS0080"/>az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek kell tekinteni<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>iii)</NO.P><TXT>Következtetés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>79.</NO.P><TXT>A vita tárgyát képező, a törvény szövegéből következő szabályozás nem egyeztethető össze a 2005/29 irányelvvel.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-10940"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Az irányelvvel összhangban álló értelmezés lehetősége</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>80.</NO.P><TXT>Amint azt a Plus-ügyben ismertetett indítványomban bemutattam<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>A 20. lábjegyzetben hivatkozott főtanácsnoki indítvány 82. pontja.</P></NOTE>, azon kérdés vizsgálatánál, hogy a nemzeti jog egy rendelkezése ellentétes-e a közösségi joggal, nemcsak ezen rendelkezés szövege a mérvadó, hanem ezen túl figyelemmel kell lenni azon értelmezésre is, amit a nemzeti bíróságok ezen rendelkezéssel kapcsolatban alapul vesznek<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P>Lenaerts, K./Arts, D./Maselis, I., a 35. lábjegyzetben hivatkozott mű, 5-056. pont, 162. o., arra utalnak, hogy a nemzeti törvényi, rendeleti és végrehajtási rendelkezések hatókörét azon értelmezés fényében kell megítélni, amit a nemzeti bíróságok hozzájuk rendelnek. A nemzeti jog közösségi joggal összhangban lévő értelmezése volt a német Bundesgerichtshof előzetes döntéshozatal iránti kérelmének a tárgya a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-42/95" PAGE.ECR="I-6017" YEAR="1996">C-42/95. sz., Siemens kontra Nold ügyben (az <DATE ISO="19961119">1996. november 19-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1996., I-6017. o.]</REF.DOC.ECR>), valamint a belga Hof van beroep te Gent előzetes döntéshozatal iránti kérelmének a tárgya a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-205/07" PAGE.ECR="I-9947" YEAR="2008">C-205/07. sz. Gysbrechts-ügyben (a <DATE ISO="20081216">2008. december 16-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2008., I-9947. o.]</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. Azáltal, hogy egy törvény minden jogalanyra kötelező értelmezését visszaadja, egy tagállam ítélkezési gyakorlata elengedhetetlen mércének minősül a nemzeti jog közösségi joggal összhangban lévő átültetésének és értelmezésének megítélése szempontjából<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P>Lásd ezzel összefüggésben a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-338/06" PAGE.ECR="I-10139" YEAR="2008">C-338/06. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben <DATE ISO="20080904">2008. szeptember 4-én</DATE> ismertetett indítványom (a <DATE ISO="20081218">2008. december 18-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2008., I-10139. o.]</REF.DOC.ECR>) 89. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>81.</NO.P><TXT>Az irányelvvel való összeegyeztethetőség javára szólhat ezért az a körülmény, hogy az Oberster Gerichtshof a kapcsolt ajánlatokra vonatkozó általános tilalmat rendszerint megszorítóan értelmezi. Nem zárható ki, hogy egy ilyen tilalom a nemzeti bíró megszorító értelmezése folytán olyannyira megenyhül, hogy az végeredményben az irányelvvel összhangba kerül. Ettől eltekintve emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállami bíróságnak annak érdekében, hogy elérje az irányelv által kívánt eredményt, és ily módon megfeleljen az EK 249. cikk harmadik bekezdésének, a nemzeti jogot – akár az irányelvet megelőzően, akár az azt követően alkotott rendelkezésekről van szó – az irányelv szövege és célja fényében kell értelmeznie<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="14/83" PAGE.ECR="1891" YEAR="1984">14/83. sz., von Colson és Kamann kontra Nordrhein-Westfalen ügyben <DATE ISO="19840410">1984. április 10-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1984., 1891. o.)</REF.DOC.ECR> 26. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="79/83" PAGE.ECR="1921" YEAR="1984">79/83. sz., Harz kontra Deutsche Tradax ügyben <DATE ISO="19840410">1984. április 10-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1984., 1921. o.)</REF.DOC.ECR> 26. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="222/84" PAGE.ECR="1651" YEAR="1986">222/84. sz., Johnston kontra Chief Constable of the Royal Ulster Constabulary ügyben <DATE ISO="19860515">1986. május 15-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1986., 1651. o.)</REF.DOC.ECR> 53. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="80/86" PAGE.ECR="3969" YEAR="1987">80/86. sz. Kolpinghuis Nijmegen ügyben <DATE ISO="19871008">1987. október 8-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1987., 3969. o.)</REF.DOC.ECR> 12. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="31/87" PAGE.ECR="4635" YEAR="1988">31/87. sz. Beentjes-ügyben <DATE ISO="19880920">1988. szeptember 20-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1988., 4635. o.)</REF.DOC.ECR> 39. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-91/92" PAGE.ECR="I-3325" YEAR="1994">C-91/92. sz. Faccini Dori-ügyben <DATE ISO="19940714">1994. július 14-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1994., I-3325. o.)</REF.DOC.ECR> 24. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-131/97" PAGE.ECR="I-1103" YEAR="1999">C-131/97. sz. Carbonari-ügyben <DATE ISO="19990225">1999. február 25-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1999., I-1103. o.)</REF.DOC.ECR> 48. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="365/98" PAGE.ECR="I-4619" YEAR="2000">365/98. sz. Brinkmann Tabakfabriken ügyben <DATE ISO="20000615">2000. június 15-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-4619. o.)</REF.DOC.ECR> 40. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-240/98+C-241/98+C-242/98+C-243/98+C-244/98" PAGE.ECR="I-4941" YEAR="2000">C-240/98–C-244/98. sz., Océano Grupo Editorial és Salvat Editores egyesített ügyekben <DATE ISO="20000627">2000. június 27-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-4941. o.)</REF.DOC.ECR> 30. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-456/98" PAGE.ECR="I-6007" YEAR="2000">C-456/98. sz. Centrosteel-ügyben <DATE ISO="20000713">2000. július 13-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-6007. o.)</REF.DOC.ECR> 16. pontja; valaminta <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-371/97" PAGE.ECR="I-7881" YEAR="2000">C-371/97. sz. Gozza-ügyben <DATE ISO="20001003">2000. október 3-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-7881. o.)</REF.DOC.ECR> 37. pontja. Hasonlóképpen a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-106/89" PAGE.ECR="I-4135" YEAR="1990">C-106/89. sz. Marleasing-ügyben <DATE ISO="19901113">1990. november 13-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1990., I-4135. o.)</REF.DOC.ECR> 8. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-160/01" PAGE.ECR="I-4791" YEAR="2003">C-160/01. sz. Mau-ügyben <DATE ISO="20030515">2003. május 15-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-4791. o.)</REF.DOC.ECR> 36. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-462/99" PAGE.ECR="I-5197" YEAR="2003">C-462/99. sz. Connect Austria ügyben <DATE ISO="20030522">2003. május 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-5197. o.)</REF.DOC.ECR> 38. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-408/01" PAGE.ECR="I-12537" YEAR="2003">C-408/01. sz., Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben <DATE ISO="20031023">2003. október 23-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-12537. o</REF.DOC.ECR>.) 21. pontja; valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-397/01+C-398/01+C-399/01+C-400/01+C-401/01+C-402/01+C-403/01" PAGE.ECR="I-8835" YEAR="2004">C-397/01–C-403/01. sz., Pfeiffer egyesített ügyekben <DATE ISO="20040309">2004. március 9-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2004., I-8835. o.)</REF.DOC.ECR> 113. pontja. Lásd ezzel összefüggésben Schweitzer, M./Hummer, W./Obwexer, W., <HT TYPE="ITALIC">Europarecht</HT>, Bécs 2007., 82. és azt követő oldal.</P></NOTE>, minek során a tagállami bíróságnak ezt az értelmezést minden olyan intézkedés során, ahol a nemzeti jog mérlegelési jogkört biztosít számára, a közösségi jog követelményeivel összhangban kell elvégeznie<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P>A 64. lábjegyzetben hivatkozott Von Colson és Kamann kontra Nordrhein-Westfalen ügyben hozott ítélet 28. pontja, valamint a 64. lábjegyzetben hivatkozott Harz kontra Deutsche Tradax ügyben hozott ítélet 28. pontja.</P></NOTE>. Ehhez kötődik az érintett nemzeti szabály irányelvvel összhangban álló puhításának vagy akár a jogfejlesztésnek a<?PAGE NO="I-10941"?> lehetősége, amennyiben erre a nemzeti bíróságok jogosultak<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P>Streinz, R., <HT TYPE="ITALIC">Europarecht</HT>, 8. kiadás, Heidelberg 2008., 161. o., 456. pont, véleménye szerint az irányelvvel összhangban álló értelmezés határa a nemzeti jog értelmezésre való alkalmassága mentén húzódik. Amennyiben a nemzeti bíróságok jogfejlesztésre is jogosultak, a nemzeti jogot adott esetben szintén az irányelvvel összhangban kell továbbfejleszteniük.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>82.</NO.P><TXT>Az Oberster Gerichtshof által képviselt megszorító értelmezésnek mindazonáltal az UWG 9a. §-a (1) bekezdése 1. pontja normatív tartalmának az irányelvi rendelkezések normatív tartalmával való messzemenő egyezőségét kellene eredményeznie.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><P>i) A 2005/29 irányelv rendelkezéseire tekintettel történő vizsgálat</P></TI></TITLE><NP><NO.P>83.</NO.P><TXT>Az alábbiakban azt vizsgálom, hogy a kapcsolt ajánlatokra vonatkozó – a vita tárgyát képező – tilalom az osztrák ítélkezési gyakorlat által képviselt megszorító értelmezés mellett összeegyeztethetőnek tekinthető-e az irányelvvel. E célból a jelen indítvány 66. pontjában ismertetett vizsgálati sémát veszem figyelembe.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv 5. cikkének (4) és (5) bekezdése</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><P>A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak a 2005/29 irányelv I. mellékletében foglalt listája</P></TI></TITLE><NP><NO.P>84.</NO.P><TXT>Először azt kell megállapítani, hogy az UWG 9a. §-ának (1) bekezdése által tiltott kereskedelmi gyakorlat nem felel meg a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok I. mellékletben felsorolt egyik esetének sem. Különösen nem releváns az említett melléklet 16. pontjában szereplő eset, azaz annak hirdetése, hogy bizonyos termékek növelhetik a nyerési esélyeket a szerencsejátékokon. Ez a reklám egy különös formáját<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P>E tilalom céljával összefüggésben lásd Büllesbach, E., a 21. lábjegyzetben hivatkozott mű, 114. o. Ha a kereskedő azt állítja, hogy valamely termék növelheti a nyerési esélyeket a szerencsejátékokon, akkor a fogyasztónak azt sugallják, hogy a díj elnyerése a termék megvásárlása útján a saját javára befolyásolható. A szerencsejátékokat mindazonáltal az jellemzi, hogy a díj elnyerése többnyire a véletlenen múlik. E szerencseelemre tekintettel a díj elnyerésének befolyásolása elvileg elképzelhetetlen. A megtévesztés tárgya tehát a termék célra való alkalmassága. Mivel az állítás közvetetten a játékkedvhez kapcsolódik, a fogyasztó különös veszélynek van kitéve, mivel döntésének racionalitását a könnyű nyeremény reménye rendkívül károsan befolyásolhatja.</P></NOTE> érinti, azonban önmagában a kapcsolt ajánlatok alkalmazását nem<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P>Lásd a 20. lábjegyzetben hivatkozott, Plus-ügyben ismertetett indítványom 85. pontját.</P></NOTE>. Ettől eltekintve az alapeljárás alperese nem azt hirdeti például, hogy valamely áru puszta megvásárlása önmagában nyerési esélyt biztosít. Csupán az internet útján egyébként is bárki számára hozzáférhető<?PAGE NO="I-10942"?> nyereményjátékban való részvétel lehetőségét kínálja anélkül, hogy ezáltal nagyobb nyerési esélyt ígérne a vásárlónak. <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0081" ID="QS0081"/>Az év focistájának<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/> megválasztásában részt venni kívánó fogyasztónak így nem feltétlenül kell megvásárolnia a szóban forgó újságot, hanem választhat a részvétel különböző módjai között. Nem sugallják azt, hogy nyerési esélyei a szóban forgó újság megvásárlásától eltérő részvételi mód esetén esetleg a többi résztvevőjénél kisebbek lennének, és az objektív szemléletmód mellett sem tűnik így.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="8"><TITLE><TI><P>A 2005/29 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatok</P></TI></TITLE><NP><NO.P>85.</NO.P><TXT>Kérdéses, hogy az UWG 9a. §-ának (1) bekezdése által tiltott kereskedelmi gyakorlat megtévesztőnek vagy agresszívnek tekinthető-e az irányelv 5. cikkének (4) bekezdése értelmében. A vita tárgyát képező szabályozást az irányelv 6. cikke (1) bekezdése d) pontjának, illetve 8. és 9. cikkének átültetéseként is értékelő osztrák kormány ezt állítja<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P>Lásd az osztrák kormány írásbeli észrevételeinek 21. oldalán szereplő 55. pontot.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="8"><TITLE><TI><P>A 2005/29 irányelv 6. és 7. cikke értelmében vett megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok</P></TI></TITLE><NP><NO.P>86.</NO.P><TXT>A megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat – amint azt az irányelv 6. és 7. cikkének értelmezése alátámasztja – mindenekelőtt a termék lényeges tulajdonságai tekintetében történő megtévesztés jellemzi. Az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a termék lényeges tulajdonságai közé tartozik az ár is.</TXT></NP><NP><NO.P>87.</NO.P><TXT>Az osztrák kormány által a fejtegetéseiben hivatkozott Oosthoek’s Uitgeversmaatschappij ügyben hozott ítéletben<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0070"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="286/81" PAGE.ECR="4575" YEAR="1982">286/81. sz. Oosthoek’s Uitgeversmaatschappij ügyben <DATE ISO="19821215">1982. december 15-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1982., 4575. o.)</REF.DOC.ECR> 18. pontja.</P></NOTE> a Bíróság a kiegészítő kedvezmények holland tilalmának az áruk szabad mozgásával való összeegyeztethetősége kapcsán megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0082" ID="QS0082"/>az ajándékok felajánlása mint az eladásösztönzés eszköze a fogyasztókat tévedésbe ejtheti a termékek tényleges árát illetően, és torzíthatja a teljesítésen alapuló verseny feltételeit<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/>. A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0083" ID="QS0083"/>az ilyen kereskedelmi gyakorlatot ezen okból korlátozó vagy akár megtiltó szabály alkalmas a fogyasztóvédelem és a kereskedelem tisztességességének előmozdítására<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>88.</NO.P><TXT>E megállapítások, amelyeket a 2005/29 irányelv elfogadását jóval megelőzően tettek, nem vesztettek aktualitásukból, mivel azok az ítélet fent idézett részletének helyes értelmezése mellett tulajdonképpen arra az általános<?PAGE NO="I-10943"?> veszélyre vonatkoznak, amely az egyes termékek értékének megfelelő felismerését bizonyos körülmények között akadályozó kapcsolt ajánlatokból fakad. Erre utal a ható igék használata az első mondatban. A Bíróság ezért közvetetten az eseti megítélés szükségességéből indult ki, amint ezt a közösségi jogalkotó a 2005/29 irányelvvel meg is kívánja.</TXT></NP><NP><NO.P>89.</NO.P><TXT>Ettől eltekintve az említett ítéletből egyértelműen kiderül, hogy a Bíróság kizárólag a kiegészítő kedvezményekre vonatkozó kérdéses holland tilalomnak az áruk szabad mozgásával való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdés kapcsán foglalt állást, figyelemmel a tilalom sajátos törvényi kialakítására. A Bíróság végkövetkeztetései ezért nem minden további nélkül alkalmazhatók az alapesetre. E körülmények között az érv, miszerint a kiegészítő kedvezmények alkalmazása azok kialakításától függetlenül a megtévesztés veszélyét hordozza magában, minden alapot nélkülöz.</TXT></NP><NP><NO.P>90.</NO.P><TXT>Következésképpen a vita tárgyát képező szabályozás az osztrák ítélkezési gyakorlat által képviselt megszorító értelmezés mellett nem tekinthető az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összhangban állónak.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="8"><TITLE><TI><P>A 2005/29 irányelv 8. cikke értelmében vett agresszív kereskedelmi gyakorlatok</P></TI></TITLE><NP><NO.P>91.</NO.P><TXT>A kapcsolt ajánlatoknak az agresszív kereskedelmi gyakorlatok csoportjába történő általános besorolása éppily kevésbé kerül számításba, mivel ehhez az irányelv 8. cikke értelmében az szükséges, hogy az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását többek között zaklatás, kényszerítés vagy erőszak alkalmazása útján befolyásolják.</TXT></NP><NP><NO.P>92.</NO.P><TXT>Ez azonban sem a kapcsolt ajánlatokra nem jellemző, sem az alapesetben nem merült fel. A vita tárgyát képező szabályozás ennélfogva a megszorító értelmezés ellenére sem áll összhangban az irányelv 8. cikkével.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="6"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT>A 2005/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>93.</NO.P><TXT>Az irányelv szerint tilalom továbbá csak akkor jön szóba, ha egy kereskedelmi gyakorlatot azért kell tisztességtelennek értékelni, mert ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, vagy jelentősen torzítja vagy torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását. Ehhez együtt kell teljesülniük az<?PAGE NO="I-10944"?> 5. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja szerinti követelményeknek<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0071"><P>Ebben az értelemben Abbamonte, G., az 57. lábjegyzetben hivatkozott mű, 21. o.; Massaguer, J., <HT TYPE="ITALIC">El nuevo derecho contra la competencia desleal – La Directiva 2005/29/CE sobre las Prácticas Comerciales Desleales</HT>, Cizur Menor 2006., 58. o.; Maione, N., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0084" ID="QS0084"/>Le pratiche commerciali sleali nella direttiva 2005/29/CE<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/>, <HT TYPE="ITALIC">Lezioni di diritto privato europeo</HT>, 2007., 1068. o.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>94.</NO.P><TXT>Az UWG 9a. §-a (1) bekezdése 1. pontjának a 2005/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével való összeegyeztethetőséget érintő vizsgálata két lépcsőben történik. Elsőként azt kell megvizsgálni, hogy az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja szerinti szabályozás a már említett megszorító értelmezésre figyelemmel ugyanazokat a jogi követelményeket támasztja-e egy tilalommal szemben, mint az irányelv. Igenlő válasz esetén azt kell megvizsgálni, hogy e tagállami szabályozás kizárólag az 5. cikk (2) bekezdése értelmében tisztességtelennek tekintendő esetekre vonatkozik-e.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><P>Az átlagfogyasztó magatartásának jelentős torzítására való alkalmasság</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="8"><TITLE><TI><P>A jogi követelmények egyezősége</P></TI></TITLE><NP><NO.P>95.</NO.P><TXT>A vita tárgyát képező szabályozás és a 2005/29 irányelv előírásai között mindenképpen messzemenő tartalmi egyezőség áll fenn az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt követelmény tekintetében, mivel az UWG 9a. §-ának (1) bekezdése értelmében vett tilos kiegészítő kedvezmény megállapításához az osztrák bíróságok megszorító értelmezése szerint is az szükséges, hogy annak a meghirdetése, kínálása vagy nyújtása <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0085" ID="QS0085"/>tárgyilagosan alkalmas […] legyen arra, hogy a megszólított fogyasztó magatartását objektíve befolyásolja<QUOT.END REF.START="QS0085" CODE="201D" ID="QE0085"/>. Ennek az osztrák ítélkezési gyakorlat által kifejlesztett követelménynek az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján történő átértelmezésére vonatkozó lehetőségre a kérdést előterjesztő bíróság egyébként az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában maga is utal<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0072"><P>Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 10. oldalát.</P></NOTE>. Ezzel szemben nem állnak fenn kétségek, ha e lényegében szó szerint azonos nemzeti jogi követelménynek a közösségi jogival egyező értelmet tulajdonítanak.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="8"><TITLE><TI><P>A hatály egyezősége</P></TI></TITLE><NP><NO.P>96.</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0086" ID="QS0086"/>A fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása<QUOT.END REF.START="QS0086" CODE="201D" ID="QE0086"/> alatt a 2. cikk e) pontja értelmében az e rendelkezésben szereplő jogi meghatározás szerint azt kell érteni, hogy az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0087" ID="QS0087"/>a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazása, hogy érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára<?PAGE NO="I-10945"?> való képességét, és amely ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg<QUOT.END REF.START="QS0087" CODE="201D" ID="QE0087"/>. Az e szabályozás által védett jogi tárgy a fogyasztó döntési szabadsága<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0073"><P>A fogyasztó gazdasági érdeke azonban nem. Abbamonte, G., az 57. lábjegyzetben hivatkozott mű, 23. o., szerint e szabály azon alapfeltevésből indul ki, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat rendszerint torzítja a fogyasztó választását, mivel befolyásolja a döntési szabadságát, illetve képességét. Ennek következtében a fogyasztók olyan árukat vásárolnak, amelyekre nincs szükségük, vagy olyanokat, amelyeket más esetben – a befolyásolás nélkül – alacsonyabb minőségűnek tekintettek volna. A 2005/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja mindazonáltal nem követeli meg, hogy a fogyasztót gazdasági kár érje. Az ilyen tényállási követelmény a szerző véleménye szerint helytelen lett volna, mivel lényegesen csökkentette volna a fogyasztóvédelemnek az Európai Unión belüli szintjét.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>97.</NO.P><TXT>Még ha a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésében általánosságban az UWG 9a. §-a (1) bekezdése 1. pontjának az irányelvvel való összeegyeztethetősége iránt érdeklődik is, az alapeljárás szempontjából nem az UWG 9a. §-a (1) bekezdése 1. pontjának a hatálya alá tartozó valamennyi eset (folyóiratok és bónuszok) tekintetében való összeegyeztethetősége, hanem csak a folyóiratok és nyereményjátékok összekapcsolása tekintetében való összeegyeztethetősége bír jelentőséggel. Fejtegetéseikben az eljárás résztvevői is elsősorban a kapcsolt ajánlatok e rendkívül különleges, a fogyasztóvédelem szempontjából nem problémamentes formájára hivatkoznak. Ezen okból a következőkben csak e konkrét kereskedelmi gyakorlat által a fogyasztói magatartásra gyakorolt hatások részletesebb vizsgálatára lesz szükség.</TXT></NP><NP><NO.P>98.</NO.P><TXT>Az osztrák kormány szerint teljesül az áruk és nyereményjátékok összekapcsolásával összefüggésben fent említett követelmény<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0074"><P>Lásd az osztrák kormány írásbeli észrevételeinek 20. oldalán szereplő 51. pontot.</P></NOTE>. Az osztrák kormány azt állítja, hogy a fogyasztó éppen az alapesetbeli, viszonylag alacsony kiskereskedői áron kapható időszaki nyomtatványok esetében fog a nyerési esély alapján nem objektív okokból a főtermék megvásárlása mellett dönteni. Éppen ebben az esetben alkalmas az aránytalanul nagy nyereménnyel kecsegtető nyereményjátékon történő ingyenes részvétel lehetősége arra, hogy a fogyasztó vásárlási magatartását a sajtóágazatban jelentősen torzítsa.</TXT></NP><NP><NO.P>99.</NO.P><TXT>Az osztrák kormány azt a nézetet osztja, hogy a reklámpiaci nyereményjátékok tétje mindenképpen alkalmas a játékkedv felkeltésére. Amint azt már a Plus-ügyben ismertetett indítványomban<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0075"><P>A 20. lábjegyzetben hivatkozott főtanácsnoki indítvány 93. pontja.</P></NOTE> kifejtettem, az ilyen játékok különösen az adott esetben igen nagy nyeremény reménye miatt gyakorolnak bizonyos vonzerőt az emberekre. A játékok képesek a lehetséges ügyfelek figyelmének felkeltésére, és arra, hogy ezt a kiválasztott reklámstratégia keretében meghatározott célokra irányítsák. Nehéz tehát teljesen megalapozatlannak<?PAGE NO="I-10946"?> tekinteni azon érvet, hogy az ilyen kereskedelmi gyakorlat bizonyos körülmények között jelentősen torzíthatja a fogyasztó vásárlási magatartását a sajtóágazatban.</TXT></NP><NP><NO.P>100.</NO.P><TXT>Kétséges azonban, hogy egy ilyen általánosító megközelítés minden további nélkül összeegyeztethető-e a közösségi jog előírásaival, mivel a 2005/29 irányelv egyrészt – mint már láttuk – megkívánja az egyedi eset körülményeinek a nemzeti bíróságok és hatóságok általi átfogó értékelését ahhoz, hogy egy adott kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen voltára lehessen következtetni<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0076"><P>Lásd a jelen indítvány 76–78. pontját.</P></NOTE>, másrészt az adott promóciós intézkedés hatásmódját érintő vizsgálat céljából az átlagfogyasztót, illetve egy fogyasztói csoport átlagtagját veszi alapul.</TXT></NP><NP><NO.P>101.</NO.P><TXT>Amint a (18) preambulumbekezdésből kiderül, az átlagfogyasztónak a 2005/29 irányelvben használt fogalma a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0088" ID="QS0088"/>megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő<QUOT.END REF.START="QS0088" CODE="201D" ID="QE0088"/> fogyasztó vonatkozásában pontosan a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított eszményképnek<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0077"><P>A Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított fogyasztói eszményképre vonatkozóan lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-373/90" PAGE.ECR="I-131" YEAR="1992">C-373/90. sz. X-ügyben <DATE ISO="19920116">1992. január 16-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1992., I-131. o.)</REF.DOC.ECR> 15. és 16. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-210/96" PAGE.ECR="I-4657" YEAR="1998">C-210/96. sz., Gut Springenheide és Tusky ügyben <DATE ISO="19980716">1998. július 16-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1998., I-4657. o.)</REF.DOC.ECR> 31. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-108/97+C-109/97" PAGE.ECR="I-2779" YEAR="1999">C-108/97. és C-109/97. sz., Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben <DATE ISO="19990504">1999. május 4-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1999., I-2779. o.)</REF.DOC.ECR> 29. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-220/98" PAGE.ECR="I-117" YEAR="2000">C-220/98. sz. Estée Lauder ügyben <DATE ISO="20000113">2000. január 13-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-117. o.)</REF.DOC.ECR> 27. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-30/99" PAGE.ECR="I-4619" YEAR="2001">C-30/99. sz., Bizottság kontra Írország ügyben <DATE ISO="20010621">2001. június 21-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2001., I-4619. o.)</REF.DOC.ECR> 32. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-99/01" PAGE.ECR="I-9375" YEAR="2002">C-99/01. sz., Linhart és Biffl ügyben <DATE ISO="20021024">2002. október 24-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2002., I-9375. o.)</REF.DOC.ECR> 31. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-44/01" PAGE.ECR="I-3095" YEAR="2003">C-44/01. sz. Pippig Augenoptik ügyben <DATE ISO="20030408">2003. április 8-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-3095. o.)</REF.DOC.ECR> 55. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-363/99" PAGE.ECR="I-1619" YEAR="2004">C-363/99. sz. Koninklijke KPN Nederland ügyben <DATE ISO="20040212">2004. február 12-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2004., I-1619. o.)</REF.DOC.ECR> 77. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-218/01" PAGE.ECR="I-1725" YEAR="2004">C-218/01. sz. Henkel-ügyben <DATE ISO="20040212">2004. február 12-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2004., I-1725. o.)</REF.DOC.ECR> 50. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-421/04" PAGE.ECR="I-2303" YEAR="2006">C-421/04. sz. Matratzen Concord ügyben <DATE ISO="20060309">2006. március 9-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2006., I-2303. o.)</REF.DOC.ECR> 24. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-356/04" PAGE.ECR="I-8501" YEAR="2006">C-356/04. sz. Lidl Belgium ügyben <DATE ISO="20060919">2006. szeptember 19-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2006., I-8501. o.)</REF.DOC.ECR> 78. pontját.</P></NOTE> felel meg, és e tekintetben<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0089" ID="QS0089"/>társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőkre<QUOT.END REF.START="QS0089" CODE="201D" ID="QE0089"/> kell figyelemmel lenni. A (18) preambulumbekezdés utolsó mondata pontosítja az átlagfogyasztó fogalmát, és ennek keretében hangsúlyozza, hogy ez <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0090" ID="QS0090"/>nem statisztikai alapú<QUOT.END REF.START="QS0090" CODE="201D" ID="QE0090"/>. Ezenfelül szükséges, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0091" ID="QS0091"/>a nemzeti bíróságok és hatóságok – az Európai Bíróság esetjogának figyelembevételével – saját mérlegelési jogkörükben határozzák meg az átlagfogyasztó adott esetben tanúsított jellegzetes viselkedését<QUOT.END REF.START="QS0091" CODE="201D" ID="QE0091"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>102.</NO.P><TXT>A valamely promóciós intézkedés által az átlagfogyasztóra gyakorolt hatások vizsgálatának a Bíróság által kimunkált módszere az arányosság elvén alapszik. Az egyrészt a fogyasztóvédelmi cél, másrészt az áruk mozgásának a szabad verseny által jellemzett belső piacon történő elősegítésével összefüggő szükségszerűség közötti megfelelő egyensúly megteremtését célozza. A közösségi jogalkotó a 2005/29 irányelvvel jelenleg e módszert szabályozza, és ennek keretében a vizsgálat<?PAGE NO="I-10947"?> feladatát – a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban – a nemzeti bíróságokra és hatóságokra bízza. Ez az azonos kereskedelmi gyakorlatok egyes tagállamok általi eltérő megítélésének veszélyét hivatott elhárítani a fogyasztók és a versenytársak által élvezett magasabb fokú jogbiztonság érdekében<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0078"><P>Abbamonte, G., a 57. lábjegyzetben hivatkozott mű, 25. o., arra utal, hogy a 2005/29 irányelvvel a közösségi jogalkotó jelenleg ezt a néhány tagállam bírósága által nem alkalmazott módszert szabályozza. A szerző véleménye szerint ez csökkenti az azonos kereskedelmi gyakorlatok Európai Unión belüli eltérő megítélésének veszélyét, és növeli a jogbiztonságot. Hasonlóképpen Wiebe, A., a 38. lábjegyzetben hivatkozott mű, 75. o., és Micklitz, H. W., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0092" ID="QS0092"/>Das Konzept der Lauterkeit in der Richtlinie 2005/29/EG<QUOT.END REF.START="QS0092" CODE="201D" ID="QE0092"/>, <HT TYPE="ITALIC">Droit de la consommation/Konsumentenrecht/Consumer law, Liber amicorum Bernd Stauder</HT>, Bázel 2006., 311. o. Weatherill, S., az 58. lábjegyzetben hivatkozott mű, 135. o., kijelenti, hogy az átlagfogyasztó alapulvétele a különböző fogyasztói magatartásokra tekintettel ugyan mesterségesnek tűnhet, de nélkülözhetetlen egy működő, harmonizált szabályozási rendszerhez.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>103.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0093" ID="QS0093"/>szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó<QUOT.END REF.START="QS0093" CODE="201D" ID="QE0093"/> alapulvételét jogi szempontból úgy kell értelmezni, hogy a két cél közötti megfelelő viszony biztosításához megfelelően magas követelményeket kell támasztani az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti tényállás teljesítésével szemben. Eszerint nem minden kereskedelmi gyakorlat tekinthető tényállásszerűnek pusztán a vásárlásra vonatkozó döntés befolyásolására való alkalmassága okán. A fogyasztót a közösségi jog sokkal inkább képesnek tartja arra, hogy a bizonyos kereskedelmi gyakorlatok által hordozott veszélyeket felismerje, és azokat megfelelő racionalitással kezelje<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0079"><P>Lecheler, H., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0094" ID="QS0094"/>Verbraucherschutz<QUOT.END REF.START="QS0094" CODE="201D" ID="QE0094"/>, in: <HT TYPE="ITALIC">Handbuch des EU-Wirtschaftsrechts</HT> (kiadja: Manfred Dauses), 2. kötet, München 2004., H. V, 27. pont, 11. o., úgy értelmezi a Bíróság (a jelen indítvány 77. lábjegyzetben hivatkozott) ítélkezési gyakorlatát, hogy egy főszabály szerint ésszerűen és figyelmesen eljáró fogyasztó szolgál alapul, aki képes tájékozódni, és képes az önrendelkezésre.</P></NOTE>. Ez szabályozáspolitikai szempontból is következetes, ha nem akarjuk a reklám valamennyi, bizonyos körülmények között ugyan provokatív, általánosságban azonban ártalmatlannak tekintett formáját eleve tisztességtelennek és így tiltásra érdemesnek minősíteni<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0080"><P>Így Maione, N., a 71. lábjegyzetben hivatkozott mű, 1068. o., utal arra, hogy a közösségi jogalkotó szándéka szerint nem minden, a fogyasztó vásárlási magatartását befolyásoló kereskedelmi gyakorlatot kell megtiltani, hanem csak azokat, amelyek sértik a szakmai gondosság követelményeit azáltal, hogy hátrányosan befolyásolják a fogyasztó döntési szabadságát.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>104.</NO.P><TXT>Miként azt az alapeljárás alperese véleményem szerint helyesen kifejti<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0081"><P>Lásd az alapeljárás alperese írásbeli észrevételeinek 10. oldalát.</P></NOTE>, az átlagfogyasztó manapság rendszerint tudatában van annak, hogy a reklám és az eladásösztönzés egy szabad piacgazdaságban nem csupán az áru árával és minőségével igyekszik ügyfeleket szerezni, hanem járulékos hasznok sokaságát ígéri. E hasznok lehetnek érzelmi természetűek, mint például a szabadság és a függetlenség érzését vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozást közvetítő reklám esetében, vagy kizárólag gazdasági haszonnal járó járulékos hasznok, mint a kiegészítő kedvezmények. Ezért logikus, hogy a közösségi jog által meghatározott szabályozási<?PAGE NO="I-10948"?> kereten belül a megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő fogyasztóra bízzuk, hogy a terméket a hirdetett előnyök, illetve annak minősége vagy éppen alacsony ára miatt vásárolja-e meg<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0082"><P>Ugyanebben az értelemben Kucsko, G., a 39. lábjegyzetben hivatkozott mű, 709. o., aki kételkedik abban, hogy a bónuszokról szóló, 1929. évi törvény (amelyre a kiegészítő kedvezmények UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalt tilalma végső soron visszanyúlik) előkészítő anyagainak alapjául szolgáló érvelésnek manapság még kellő súly lenne tulajdonítható. A mai fogyasztó lényegesen körültekintőbb és tájékozottabb. A reklám világa is gyökeresen megváltozott az utóbbi évtizedekben. A fogyasztó sokkal nagyobb mértékben van kitéve az egyáltalán nem minden esetben objektív reklámoknak, és ehhez hozzá van szokva. Bizonyos márkák <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0095" ID="QS0095"/>imázsát<QUOT.END REF.START="QS0095" CODE="201D" ID="QE0095"/> a termék tulajdonképpeni tulajdonságaival már régóta semmiféle kapcsolatban nem álló asszociációkkal töltik meg. Másfelől a fogyasztók kritikai ítélőképessége az objektív összehasonlító tesztek közzététele, a jóváhagyási jelek, a kritikus hangvételű fogyasztói folyóiratok stb. révén nem csupán az érintett tesztelt termékek vonatkozásában, hanem általánosságban is élesedett. A fogyasztó ezért manapság sokkal inkább képes annak önálló megítélésére, hogy hagyni kívánja-e magát <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0096" ID="QS0096"/>nem objektív módon elcsábítani<QUOT.END REF.START="QS0096" CODE="201D" ID="QE0096"/>, vagy hogy számára a főtermék ára túl magas-e. A kiegészítő kedvezmény esetében a fogyasztó egyébként többet – valós árut vagy szolgáltatást – kap a megfoghatatlan <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0097" ID="QS0097"/>imázsnál<QUOT.END REF.START="QS0097" CODE="201D" ID="QE0097"/>. A fogyasztó védelmével összefüggő gyámkodó érv manapság már nem meggyőző.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>105.</NO.P><TXT>A valamennyi általános törvényi tilalomban benne rejlő feltételezés, miszerint egy áru és egy nyereményjáték közötti minden kapcsolat az általa hordozott tényleges veszélyre, valamint az érintett címzetti kör sajátosságaira tekintet nélkül veszélyes és ezért tiltandó, mindazonáltal nem felelne meg a fogyasztó közösségi jogi eszményképének. Annak végeredményben a fogyasztó feletti gyámkodásnak kellene tűnnie<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0083"><P>Heidinger, R., a 17. lábjegyzetben hivatkozott mű, 46. o., és Wittmann, H., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0098" ID="QS0098"/>EuGH: Zugabenverbot vor dem Fall?<QUOT.END REF.START="QS0098" CODE="201D" ID="QE0098"/>, <HT TYPE="ITALIC">Medien und Recht</HT>, 6/2008., 284. o., magukévá teszik a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban megfogalmazott kétségeket. Utalnak arra, hogy a 2005/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének alapjául szolgáló nagykorú fogyasztó eszményképe az alapesetben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat feltételezése ellen szól. Az ilyen széles körű fogyasztóvédelem ellentétben áll a nagykorú fogyasztó korképével, akinek főszabály szerint szabadságában kell állnia, hogy gazdasági döntéseit akár nem objektív megfontolások alapján hozza meg.</P></NOTE>. Ez egyidejűleg aránytalanul korlátozná az áruk és szolgáltatások szabad mozgását. Egy ilyen tilalom ugyanis túllépne azon a mértéken, ami ahhoz szükséges, hogy mind a fogyasztói érdekekre, mind az áruk és szolgáltatások szabad mozgására tekintettel legyünk.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="8"><TITLE><TI><P>Következtetés</P></TI></TITLE><NP><NO.P>106.</NO.P><TXT>Összefoglalva megállapítható, hogy a kapcsolt ajánlatok vonatkozásában az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában előírt tilalom az osztrák ítélkezési gyakorlat által képviselt megszorító értelmezésre figyelemmel a 2005/29 irányelv előírásainak nem megfelelő jogalkotói mérlegelésen nyugszik.</TXT></NP><NP><NO.P>107.</NO.P><TXT>Jóllehet e következtetés már elegendő ahhoz, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő választ adjunk, a következőkben – a kérdést előterjesztő bíróság és az osztrák kormány által kifejtettekre válaszul – másodlagosan a vita tárgyát képező szabályozásnak az irányelv<?PAGE NO="I-10949"?> 5. cikkének (2) bekezdése szerinti további feltételekkel való összeegyeztethetőségét fogom megvizsgálni.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="7"><TITLE><TI><P>A szakmai gondosság követelményének megsértése</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="8"><TITLE><TI><P>A jogi követelmények egyezősége</P></TI></TITLE><NP><NO.P>108.</NO.P><TXT>Az egyik nyilvánvaló különbség az irányelvi előírásokhoz képest abban érhető tetten, hogy a vita tárgyát képező rendelkezés megszorítóan értelmezve is teljesen lemond a szakmai gondosság követelménye megsértésének – az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt – lényeges feltételéről.</TXT></NP><NP><NO.P>109.</NO.P><TXT>Az osztrák kormány ezzel összefüggésben előadja, hogy a szakmai gondosság követelménye tulajdonképpen közvetetten szolgál a vita tárgyát képező szabályozás alapjául, mivel ez utóbbi a verseny védelmét célozza a fogyasztók játékszenvedélyének kihasználásával összefüggő veszéllyel szemben. A szakmai gondosság követelményének betartását az egyes esetekben az adott szakmára vonatkozó követelmények alapján a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0084"><P>Lásd az osztrák kormány írásbeli észrevételeinek 19. oldalán szereplő 47. pontot.</P></NOTE>. Ezt az érvelést úgy kell értelmezni, hogy a vita tárgyát képező nemzeti szabályozás ezt a követelményt is átülteti, még ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság általi helyesbítő értelmezés útján is.</TXT></NP><NP><NO.P>110.</NO.P><TXT>A nemzeti jog kapcsán tett ezen megállapítások mindazonáltal nem meggyőzőek, hiszen a kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben kifejezetten utal arra, hogy az osztrák bíróságok – a fogyasztói magatartás jelentős torzításával kapcsolatos, már említett követelmény esetétől eltérően<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0085"><P>Lásd a jelen indítvány 95. pontját.</P></NOTE> – nem vizsgálhatják, hogy a kiegészítő kedvezmény meghirdetése, kínálása vagy nyújtása alapvetően tisztességtelen-e, mert ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0086"><P>Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 10. oldalát.</P></NOTE>. A kérdést előterjesztő bíróságnak ezért kétségei vannak azt illetően, hogy a kiegészítő kedvezmények jelenleg hatályos általános tilalma összeegyeztethető lehet-e a 2005/29 irányelvvel.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="8"><TITLE><TI><P>Következtetés</P></TI></TITLE><NP><NO.P>111.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság megállapításai így az én álláspontomat támasztják alá, miszerint a kapcsolt ajánlatok vonatkozásában az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének<?PAGE NO="I-10950"?> 1. pontjában előírt tilalom az irányelv előírásait az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában felállított követelmény tekintetében sem elégíti ki. Ennélfogva a vita tárgyát képező szabályozásban nem állapítható meg az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti jogi követelmények egyezősége. Azt sem támasztották alá, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó osztrák jogban létezne egy olyan másik követelmény, amely hozzávetőlegesen megfelel az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt jogi követelményeknek.</TXT></NP><NP><NO.P>112.</NO.P><TXT>Tekintettel arra a tényre, hogy ez már elegendő ahhoz, hogy a vita tárgyát képező szabályozásnak a 2005/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével való összeegyeztethetetlenségére következtessünk, nem látom szükségét, hogy a vizsgálatot az irányelv e rendelkezése alapján folytassam.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>Következtetés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>113.</NO.P><TXT>Az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjához hasonló nemzeti szabály, amely a kapcsolt ajánlatok általános tilalmát rendeli el, anélkül hogy előírná a konkrét eset összes körülménye kellő figyelembevételének a lehetőségét, természeténél fogva megszorítóbb és szigorúbb, mint a 2005/29 irányelv szabályai.</TXT></NP><NP><NO.P>114.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja olyan területet érint, amely teljes harmonizáció alá tartozik, és amelyre nem vonatkoznak az irányelv 3. cikke (5) bekezdésének átmeneti rendelkezései. Az eljárás résztvevőinek egyike sem támasztotta alá, hogy a vita tárgyát képező nemzeti szabályozást az irányelv (9) preambulumbekezdésében felsorolt területek valamelyikéhez kellene sorolni<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0087"><P>Mint Schuhmacher, W., a 21. lábjegyzetben hivatkozott mű, 131. o., helytállóan megjegyzi, a 2005/29 irányelv (9) preambulumbekezdése a teljes harmonizáció bizonyos korlátait sorolja fel. Mindazonáltal a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban az eljárás résztvevőinek egyike sem mutatta be kifejezetten, hogy e korlátokat az alapesetre alkalmazni kellene. Objektív megközelítés mellett sem tűnik úgy, hogy ez lenne a helyzet.</P></NOTE>. Éppily kevésbé alkalmazandók az irányelv 3. cikkének (9) bekezdésében meghatározott kivételek.</TXT></NP><NP><NO.P>115.</NO.P><TXT>A kapcsolt ajánlatok vonatkozásában az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában előírt – a fent ismertetett módon megszorítóan értelmezett – általános tilalom végeredményben az irányelv I. mellékletében foglalt kimerítő felsorolás bővítésére vezet, ami a 2005/29 irányelvvel végbement teljes és maximális harmonizációra tekintettel azonban<?PAGE NO="I-10951"?> éppen hogy tiltott a tagállamok számára<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0088"><P>Abbamonte, G., az 57. lábjegyzetben hivatkozott mű, 21. o., arra utal, hogy a tagállamok maguk nem bővíthetik a tiltott kereskedelmi gyakorlatoknak a 2005/29 irányelv I. mellékletében található kimerítő listáját. Amennyiben ez megengedett lenne számukra, úgy ez az irányelv által célzott maximumharmonizáció megkerülésével járna, ami meghiúsítaná a jogbiztonság célját. Keirsbilck, B., a 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 522. o., a tiltott kereskedelmi gyakorlatoknak az I. mellékletben található listáját kimerítő listaként jellemzi.</P></NOTE>. E felsorolásnak a tagállamok részéről történő egyoldalú bővítése arra tekintettel, hogy az az 5. cikk (5) bekezdése értelmében csak magának az irányelvnek a módosítása – vagyis az EK 251. cikk szerinti együttdöntési eljárás – útján módosítható, tilos.</TXT></NP><NP><NO.P>116.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában foglalthoz hasonló tagállami szabályozás a megszorító értelmezés ellenére sem felel meg a 2005/29 irányelv előírásainak.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><P>A belső piacon kedvezményes áron történő árusításról szóló rendeletre vonatkozó bizottsági javaslat visszavonásáról</P></TI></TITLE><NP><NO.P>117.</NO.P><TXT>Az osztrák kormány érvelésének egy részét a belső piacon kedvezményes áron történő árusításról szóló rendeletre vonatkozó, a Bizottság által végül visszavont javaslat<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0089"><P>A belső piacon kedvezményes áron történő árusításról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó, <DATE ISO="20020115">2002. január 15-i</DATE> bizottsági javaslat, COM(2001) 546. végleges.</P></NOTE> egyes rendelkezéseire alapítja. Ezek többek között az ingyenes juttatásoknak, kiegészítő kedvezményeknek vagy a promóciós és nyereményjátékokon történő részvétel lehetőségének a kínálására vonatkozó szabályokat tartalmaztak. Az osztrák kormány úgy véli, hogy e tervezet visszavonása arra enged következtetni, hogy a szabályozási terület, amelyet a kedvezményes áron történő árusításról szóló rendelettervezet felölelt volna, továbbra is szabályozatlan, és azt a 2005/29 irányelv nem fedi le.</TXT></NP><NP><NO.P>118.</NO.P><TXT>A kapcsolt ajánlatok jogi kezelésére vonatkozó bizottsági javaslat visszavonásával járó következmények kapcsán már a VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0090"><P>A 15. lábjegyzetben hivatkozott főtanácsnoki indítvány 90–94. pontja.</P></NOTE> és a Plus-ügyben<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0091"><P>A 20. lábjegyzetben hivatkozott főtanácsnoki indítvány 106–111. pontja.</P></NOTE> ismertetett indítványaimban részletesen állást foglaltam. Az ok a belga és a német kormány ezen ügyekben előadott, lényegében egybehangzó érvelése volt. Ezen ügyekben kifejtettem, hogy véleményem szerint miért nem vonhatók le következtetések sem a belső piacon kedvezményes áron történő árusításról szóló rendeletre vonatkozó bizottsági javaslatból, sem pedig a jogalkotási eljárás során benyújtott módosító javaslatokból a 2005/29 irányelv értelmezésére nézve.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10952"?><NP><NO.P>119.</NO.P><TXT>A fent említett javaslat ugyanis egy közösségi jogi normára vonatkozik, amely mindazonáltal sosem lépett hatályba, és így sosem vált a közösségi jogrend részévé. Ezért az nem vehető figyelembe minden további nélkül értelmezési tárgyként. Ez különösen igaz akkor, ha a Bizottság e javaslatot – mint az említett rendelettervezet esetében – önszántából vonja vissza. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság javaslattételi joggal rendelkezik, és így lehetősége van arra, hogy javaslatát visszavonja. Ettől eltekintve figyelemmel kell lenni arra, hogy e javaslatokhoz a jogalkotási eljárás során a Tanács és a Parlament számos módosítást fűzhet, így ezek mint értelmezési eszközök csupán korlátozottan vehetők igénybe<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0092"><P>Lásd a még folyamatban lévő C-484/08. sz. Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ügyben <DATE ISO="20091029">2009. október 29-én</DATE> ismertetett indítványom 83. pontját. Ebben az értelemben Riesenhuber, K., <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0099" ID="QS0099"/>Die Auslegung<QUOT.END REF.START="QS0099" CODE="201D" ID="QE0099"/>, in: <HT TYPE="ITALIC">Europäische Methodenlehre</HT>, Berlin 2006., 257. o., 31. pont. A szerző kifejti, hogy az európai magánjogban központi szerepet játszik a történeti értelmezés, amely az előzményekre és a keletkezés történetére terjed ki. Amennyiben az értelmezés célja a jogalkotó szándékának kiderítése, először is azt kell meghatározni, hogy kinek a szándéka az irányadó. Demokratikus legitimációval rendelkező jogalkotónak csak azon jogalkotó szervek tekinthetőek, akiknek egyetértését bírja a konkrét esetben szereplő jogi aktus. Ezzel szemben különböző szervek csak konzultációra jogosultak, és a Bizottságnak is csak kezdeményezési jogköre van, valamint arra vonatkozó lehetősége, hogy visszavonja javaslatait, amelyek a jogalkotási eljárás során tetszőlegesen módosíthatóak. Amennyiben a Bizottság javaslatait, illetve kívánságait nem fogadják el, ezekből adott esetben (de nem feltétlenül) <HT TYPE="ITALIC">a contrario</HT> érvek adódhatnak.</P></NOTE>. Egy ilyen rendelet végleges változatáról ezért csak találgatni lehet. Ennyiben egy ilyen javaslat nem alkalmas a bizalomvédelem megalapozására.</TXT></NP><NP><NO.P>120.</NO.P><TXT>A tagállam még kevésbé hivatkozhat eredményesen a bizalomvédelemre, ha mindkét jogalkotási eljárásban megfelelően részt vett. A rendelet és a 2005/29 irányelv jogalkotási eljárásai részben egy időben zajlottak. Az osztrák kormány a Tanácsban képviselt tagállam alkotmányos képviselőjeként mindkét jogalkotási eljárásban megfelelően részt vett, és ezért mindig tájékoztatást kapott azok előrehaladásáról. Ezért jogerősen nem hivatkozhat arra, hogy nem volt tudomása a két jogalkotási eljárás eseményeiről.</TXT></NP><NP><NO.P>121.</NO.P><TXT>A Bíróság hangsúlyozta a tagállamok Tanácsban képviselt kormányainak különleges felelősségét az irányelvek átültetése terén. Így abból a körülményből, hogy az irányelvek előkészítő munkáiban részt vesznek, arra következtetett, hogy olyan helyzetben kell lenniük, hogy a megállapított határidőn belül a végrehajtásukhoz szükséges jogszabályi szövegeket kidolgozzák<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0093"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="301/81" PAGE.ECR="467" YEAR="1983">301/81. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben <DATE ISO="19830301">1983. március 1-jén</DATE> hozott ítélet (EBHT 1983., 467. o.)</REF.DOC.ECR> 11. pontja és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-319/99" PAGE.ECR="I-10439" YEAR="2000">C-319/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben <DATE ISO="20001123">2000. november 23-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-10439. o.)</REF.DOC.ECR> 10. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>122.</NO.P><TXT>Ezért az osztrák kormánynak adott esetben legkésőbb a bizottsági javaslat visszavonásának időpontjában<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0094"><P>A Bizottságnak a rendeletre vonatkozó javaslat visszavonására irányuló döntése a <REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="064" PAGE.FIRST="3" DATE.PUB="2006">HL 2006. C 64. 3. o</REF.DOC.OJ>ldalán került közzétételre. Mindenesetre a Bizottság ezt a döntését már előre jelezte az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0100" ID="QS0100"/>elbírálás alatt álló jogalkotási javaslatok átvizsgálásának eredménye<QUOT.END REF.START="QS0100" CODE="201D" ID="QE0100"/> című <DATE ISO="20050927">2005. szeptember 27-i</DATE> közleményében, COM (2005) 462 végleges, 10. o.</P></NOTE> meg kellett volna<?PAGE NO="I-10953"?> vizsgálnia, mennyiben terjed ki a 2005/29 irányelv tárgyi hatálya az eddig a tervezett rendelet által lefedett területekre. Az ilyen eljárás szükségessége nyilvánvaló volt, főképp mivel az irányelv eredeti változata szerint azért készült, hogy egyrészt általános, szubszidiárius szabályokat vezessen be a közösségi fogyasztóvédelmi jog területén, és másrészt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tagállami szabályainak teljes harmonizációját érje el<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0095"><P>Így Stuyck, J., a 18. lábjegyzetben hivatkozott mű, 161. o., aki azon feltételezésének ad hangot, hogy némely tagállam nyilvánvalóan nem volt tisztában azzal, hogy a visszavont rendelettervezet szabályait, amelyek a vállalkozások és a fogyasztók közötti viszonyt érintették, végül a 2005/29 irányelv (a teljes harmonizációt kitűző céljára tekintettel) ismét felölelte.</P></NOTE>. Mivel a visszavonásra olyan időpontban került sor, amikor az irányelv átültetésének határideje még nem telt le, az osztrák jogalkotó feladata volt, hogy ezt a felismerést a nemzeti jog közelítése során figyelembe vegye.</TXT></NP><NP><NO.P>123.</NO.P><TXT>Végezetül meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben hozott ítéletben nem foglalkozott a belga kormány lényegében azonos érvelésével, miáltal közvetetten azt juttatta kifejezésre, hogy azzal nem ért egyet. Ez végül a Plus-ügyben hozott ítéletben nyert megerősítést<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0096"><P>Az 5. lábjegyzetben hivatkozott Plus-ügyben hozott ítélet 33. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>124.</NO.P><TXT>Így ezt az érvet el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>Következtetések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>125.</NO.P><TXT>Összefoglalva megállapítható, hogy először is a vita tárgyát képező nemzeti szabályozásnak a 2005/29 irányelv előírásaival való összeegyeztethetősége ellen szól az a körülmény, hogy az előbbi általános tilalomként olyan szabályozási struktúrát mutat, amely a konkrét kereskedelmi gyakorlat tisztességességének megítélését az egyedi esetben nem teszi az irányelvvel azonos mértékben lehetővé<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0097"><P>Lásd a jelen indítvány 76–79. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>126.</NO.P><TXT>Meg kell állapítani továbbá, hogy a vita tárgyát képező nemzeti szabályozásban az osztrák ítélkezési gyakorlat által képviselt megszorító értelmezés alapulvétele mellett sem fedezhető fel az irányelv 5. cikkének (2), (4) és (5) bekezdésében foglalt szabályozások szabályszerű átültetése. Ez arra vezethető vissza, hogy a nemzeti jog törvényi feltételei vagy nem felelnek meg az irányelv által a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenné minősítésével szemben szabott feltételeknek, vagy nem értelmezhetők az irányelvvel összhangban.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10954"?><NP><NO.P>127.</NO.P><TXT>Mivel az irányelvvel ellentétes az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontja által előírthoz hasonló, kapcsolt ajánlatokra vonatkozó tilalom, nem szükséges az alapvető szabadságok esetleges sérelmének a vizsgálata<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0098"><P>Lásd a 4. lábjegyzetben hivatkozott VTB-VAB és Galatea egyesített ügyekben hozott ítélet 67. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>128.</NO.P><TXT>E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján tilos időszaki lapokhoz csatolt ingyenes kiegészítő kedvezmények meghirdetése, kínálása vagy nyújtása, illetve, amely alapján az ingyenes kiegészítő kedvezmények más árukhoz vagy szolgáltatásokhoz történő csatolása a kimerítő jelleggel felsorolt kivételeken túlmenően tilos, anélkül, hogy az egyedi esetben meg kellene vizsgálni ennek a kereskedelmi gyakorlatnak a megtévesztő, agresszív, vagy egyébként tisztességtelen jellegét, abban az esetben is ellentétes a 2005/29 irányelv rendelkezéseivel, ha ez a szabályozás nem csak a fogyasztóvédelem célját, hanem olyan más célokat is szolgál, amelyekre az irányelv tárgyi hatálya nem terjed ki, mint például a sajtó sokszínűségének a fenntartása vagy a gyengébb versenytársak védelme.</TXT></NP><NP><NO.P>129.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben végezetül emlékeztetni kell arra, hogy – szemben azzal, ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság feltételezni tűnik<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0099"><P>Lásd az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 13. oldalán szereplő 2.2. pontját. A kérdést előterjesztő bíróság e pontban saját bevallása szerint az UWG 9a. §-a (1) bekezdése 1. pontjának <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0101" ID="QS0101"/>tárgytalanságából<QUOT.END REF.START="QS0101" CODE="201D" ID="QE0101"/> indul ki arra az esetre, ha a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő választ adna.</P></NOTE> – a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0100"><P>Az irányelvek horizontális közvetlen hatályához lásd a 64. lábjegyzetben hivatkozott Marleasing-ügyben hozott ítélet 6. pontját, a 64. lábjegyzetben hivatkozott Faccini Dori-ügyben hozott ítélet 24. és azt követő pontját, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-443/93" PAGE.ECR="I-7535" YEAR="2000">C-443/93. sz. Unilever Italia ügyben <DATE ISO="20000926">2000. szeptember 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-7535. o.)</REF.DOC.ECR> 50. pontját. Az állam felelősségének megállapítása iránti közösségi jogi kereset azon esetbeli lehetőségéhez, ha a nemzeti rendelkezések nem értelmezhetők az irányelvvel összeegyeztethető módon, lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-178/94+C-179/94+C-188/94+C-189/94+C-190/94" PAGE.ECR="I-4845" YEAR="1996">C-178/94., C-179/94. és C-188/94–C-190/94. sz., Dillenkofer és társai egyesített ügyekben <DATE ISO="19961008">1996. október 8-án</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1996., I-4845. o.)</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-111/97" PAGE.ECR="I-5411" YEAR="1998">C-111/97. sz. EvoBus Austria ügyben <DATE ISO="19980924">1998. szeptember 24-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1998., I-5411. o.)</REF.DOC.ECR> 27. és 28. pontját, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-81/98" PAGE.ECR="I-7671" YEAR="1999">C-81/98. sz. Alcatel Austria ügyben <DATE ISO="19991028">1999. október 28-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1999., I-7671. o.)</REF.DOC.ECR> 49. és 50. pontját.</P></NOTE> a közösségi jog nem követeli meg okvetlenül, hogy a nemzeti bíróságok a magánszemélyek közötti jogvitában az irányelvvel nem összeegyeztethető nemzeti jogot ne alkalmazzák.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>130.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés – ésszerű értelmezés mellett – lényegében annak a Bíróság általi megállapítására irányul, hogy valamely meghatározott kereskedelmi gyakorlat bizonyos – a kérdést előterjesztő bíróság által nyilvánvalóan adottnak vett – körülmények között a 2005/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0102" ID="QS0102"/>tisztességtelennek<QUOT.END REF.START="QS0102" CODE="201D" ID="QE0102"/> tekinthető-e. A kérdést előterjesztő bíróság a fejtegetéseiben konkrétan abból a feltevésből indul ki, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0103" ID="QS0103"/>egy nyereményjátékban való részvételnek egy újság megvásárlásához kapcsoltan történő lehetővé tétele az érintett kör legalábbis egy része számára ugyan nem az egyetlen, minden bizonnyal azonban a döntő indoka az újság megvételének<QUOT.END REF.START="QS0103" CODE="201D" ID="QE0103"/>. Ez a jellemző elsősorban<?PAGE NO="I-10955"?> azon kérdés tisztázása szempontjából releváns, hogy a konkrét esetben megvalósul-e az átlagfogyasztó gazdasági magatartásának az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzítása.</TXT></NP><NP><NO.P>131.</NO.P><TXT>Az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja leszögezi, hogy elsősorban az adott kereskedelmi gyakorlat azon átlagfogyasztó magatartására gyakorolt hatása bír jelentőséggel, akihez eljut, vagy aki a címzettje. Ezen irányelvi rendelkezés mindazonáltal nem csupán átveszi a Bíróság által kidolgozott vizsgálati módszert, hanem tovább is finomítja azt azáltal, hogy olyan helyzetekhez is hozzáigazítja, amelyekben különleges csoportok érintettek<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0101"><P>Ugyanebben az értelemben Abbamonte, G., az 57. lábjegyzetben hivatkozott mű, 25. o., aki e vizsgálati módszer módosítása útján megvalósított finomításról beszél, ha különleges csoportok érdekei érintettek.</P></NOTE>. Ha egy meghatározott kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul, az bír jelentőséggel, hogy e kereskedelmi gyakorlat jelentősen torzítja vagy torzíthatja-e e csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását. E vizsgálat során ezen átlagfogyasztó szemszögét kell alapul venni, és ennek során többek között várakozásaira és valószínű reakciójára is figyelemmel kell lenni<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0102"><P>Abbamonte, G., az 57. lábjegyzetben hivatkozott mű, 25. o., példákat ad e szabályozás alkalmazására. Ha a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra – például gyermekekre vagy űrhajótechnikusokra – irányul, akkor e csoport átlagtagjának szemszögét kell alapul venni. A szerző véleménye szerint egy gyermekeknek szóló műsor keretében sugárzott játékreklám esetében a célcsoportba tartozó átlagos gyermek várakozásait és valószínű reakcióit kell alapul venni, egy kivételesen éretlen gyermek várakozásait és reakcióit pedig figyelmen kívül kell hagyni.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>132.</NO.P><TXT>Tekintettel arra, hogy az alapeljárás alperese által az újságjában közölt, a nyereményjátékon történő részvételre buzdító felhívás nyilvánvalóan egy általános újságban, nem pedig például egy sportújságban jelent meg, a nemzeti bíróság feladata elvégezni annak vizsgálatát, hogy ez az ajánlat bizonyos körülmények között mennyiben irányul egy különleges olvasói csoportra, és mennyiben alkalmazandó erre tekintettel a második vizsgálati mérce.</TXT></NP><NP><NO.P>133.</NO.P><TXT>Ennek ellenére emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy az 5. cikk (2) bekezdése értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra következtethessünk, együtt kell teljesülniük az a) és b) pont szerinti követelményeknek<NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0103"><P>Lásd a jelen indítvány 93. pontját.</P></NOTE>. A szakmai gondosság követelményei megsértésének ezért az alapesetben szintén meg kellene valósulnia. A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0104" ID="QS0104"/>szakmai gondosság<QUOT.END REF.START="QS0104" CODE="201D" ID="QE0104"/> fogalmát az irányelv 2. cikkének h) pontjában úgy határozzák meg, hogy az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0105" ID="QS0105"/>a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása ésszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvének megfelelően, a kereskedő tevékenységi körében<QUOT.END REF.START="QS0105" CODE="201D" ID="QE0105"/>. A nemzeti bírónak részleteiben kell megvizsgálnia, hogy az alapesetben fennáll-e ilyen jogsértés.</TXT></NP><NP><NO.P>134.</NO.P><TXT>Ennélfogva az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy nem minősül önmagában már azért tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak a 2005/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében az, ha a valamely nyereményjátékban való részvételt egy újság megvásárlásához kapcsoltan teszik lehetővé, mert ez a részvételi lehetőség az érintett kör legalábbis egy része számára ugyan nem az egyetlen, minden bizonnyal azonban a döntő indoka az újság megvételének.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-10956"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VII —</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>135.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság az Oberster Gerichtshof előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit a következőképpen válaszolja meg:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0106" ID="QS0106"/>1.</NO.P><TXT>A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, <DATE ISO="20050511">2005. május 11-i</DATE> 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0107" ID="QS0107"/>irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról<QUOT.END REF.START="QS0107" CODE="00AB" ID="QE0107"/>) rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy az UWG 9a. §-a (1) bekezdésének 1. pontjához hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely alapján tilos időszaki lapokhoz csatolt ingyenes kiegészítő kedvezmények meghirdetése, kínálása vagy nyújtása, illetve, amely alapján az ingyenes kiegészítő kedvezmények más árukhoz vagy szolgáltatásokhoz történő csatolása a kimerítő jelleggel felsorolt kivételeken túlmenően tilos, anélkül, hogy az egyedi esetben meg kellene vizsgálni ennek a kereskedelmi gyakorlatnak a megtévesztő, agresszív, vagy egyébként tisztességtelen jellegét, abban az esetben is ellentétes az említett rendelkezésekkel, ha ez a szabályozás nem csak a fogyasztóvédelem célját, hanem olyan más célokat is szolgál, amelyekre az irányelv tárgyi hatálya nem terjed ki, mint például a sajtó sokszínűségének a fenntartása vagy a gyengébb versenytársak védelme.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Nem minősül önmagában már azért tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak a 2005/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében az, ha a valamely nyereményjátékban való részvételt egy újság megvásárlásához kapcsoltan teszik lehetővé, mert ez a részvételi lehetőség az érintett kör legalábbis egy része számára ugyan nem az egyetlen, minden bizonnyal azonban a döntő indoka az újság megvételének.<QUOT.END REF.START="QS0106" CODE="201D" ID="QE0106"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>