<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-126/20</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62020CC0126</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:457">EU:C:2021:457</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>27</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>27</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Hogan főtanácsnok indítványa – C‑126/20. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">ExxonMobil Production Deutschland</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Gerard Hogan</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20210603">2021. június 3.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI><STI><P>C‑126/20. sz. ügy</P><P>ExxonMobil Production Deutschland GmbH</P><P>kontra</P><P>Bundesrepublik Deutschland, képviseli: Umweltbundesamt</P><P>(szövetségi környezetvédelmi hivatal)</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Verwaltungsgericht Berlin [berlini közigazgatási bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere</KEYWORD><KEYWORD>A kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztásának átmeneti rendszere</KEYWORD><KEYWORD>2011/278/EU bizottsági határozat</KEYWORD><KEYWORD>A 3. cikk h) pontja</KEYWORD><KEYWORD>Technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész</KEYWORD><KEYWORD>Kénkinyerés</KEYWORD><KEYWORD><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>Claus‑eljárás<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="00AB" ID="QE0001"/></KEYWORD><KEYWORD>A földgázban található szén‑dioxid kibocsátása</KEYWORD><KEYWORD>A <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="00AB" ID="QE0002"/> fogalmának hatálya</KEYWORD><KEYWORD>Széntartalmú nyersanyagok felhasználása</KEYWORD><KEYWORD>A létesítményrészek különböző kategóriáinak hierarchikus sorrendje</KEYWORD><KEYWORD>Kiosztás iránti kérelem elutasítása a kereskedési időszak végén</KEYWORD><KEYWORD>Áttérés a következő kereskedési időszakra</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elsősorban a 2011/278/EU bizottsági határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontja értelmében vett úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész [helyesen: technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész]<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> alkalmazási körére vonatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, <DATE ISO="20110427">2011. április 27‑i</DATE> 2011/278/EU bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="130" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2011">HL 2011. L 130., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> Ez az egyik olyan kategória, amely alapján az Európai Unióban kereskedő vállalkozások számára az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerét létrehozó 2003/87/EK irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, <DATE ISO="20090423">2009. április 23‑i</DATE> 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="140" PAGE.FIRST="63" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 140., 63. o.</REF.DOC.OJ>) módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, <DATE ISO="20031013">2003. október 13‑i</DATE> 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="275" PAGE.FIRST="32" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 275., 32. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.).</P></NOTE> alkalmazásában valamely létesítménynek ingyenesen kibocsátási egységeket oszthatnak ki.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="2"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Habár e kérdés nyilvánvalóan nagymértékben műszaki jellegű – nevezetesen, hogy a Claus‑eljárás néven ismert ipari folyamatból természetszerűleg következő szén‑dioxid(CO<HT TYPE="SUB">2</HT>)‑kibocsátásra vonatkozóan kell‑e ingyenesen biztosítani kibocsátási egységeket –, az mindazonáltal számottevő gazdasági jelentőséggel bír. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az ExxonMobil Production Deutschland GmbH’s (a továbbiakban: ExxonMobil) követelése a 2013–2019‑es időszakot érintően körülbelül 78,5 millió euró piaci értéket képviselő megközelítőleg 3,5 millió kibocsátási tanúsítványra vonatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Az Umweltbundesamt (szövetségi környezetvédelmi hivatal, Németország) által a tárgyaláson szolgáltatott számadatok.</P></NOTE> A tényállás és a felmerülő jogkérdések vizsgálata előtt azonban először ismertetni kell a vonatkozó jogi rendelkezéseket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2003/87 irányelv</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A 2003/87 irányelv alkalmazási körét 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen határozza meg:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>Ezen irányelvet az I. mellékletben felsorolt tevékenységekből származó kibocsátásokra és a II. mellékletben felsorolt üvegházhatású gázokra kell alkalmazni.<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A releváns fogalommeghatározások a 3. cikkében találhatók:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>b)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>kibocsátások<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="00AB" ID="QE0006"/>: üvegházhatású gázoknak valamely létesítményben található forrásokból a légkörbe történő kiengedése;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>létesítmény<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="00AB" ID="QE0007"/>: minden olyan helyhez kötött műszaki egység, amelyben egy vagy több, az I. számú mellékletben felsorolt tevékenység vagy bármely más, azzal közvetlenül együtt járó tevékenység folyik, illetőleg amely műszakilag kapcsolódik az adott telephelyen folytatott tevékenységhez, és amely hatással lehet a kibocsátásokra és a légszennyezésre.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A 2003/87 irányelv III. fejezete tartalmazza a helyhez kötött létesítményekre vonatkozó szabályokat. Ezen irányelv 10. cikke rögzíti azt az elvet, amely szerint 2013‑tól kezdődően valamennyi olyan kibocsátási egységet árverés útján értékesítenek, amelyeket ezen irányelv 10a. és 10c. cikkével összhangban ingyenesen nem osztottak ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 10a. cikk <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>A harmonizált ingyenes kiosztás közösségi szintű átmeneti szabályai<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> címet viseli. Az (1) bekezdésének első albekezdésében előírja, hogy a Bizottság közösségi szintű, teljes mértékben harmonizált végrehajtási intézkedéseket fogad el az ingyenes kibocsátási egységek kiosztására vonatkozóan.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Míg a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (11) bekezdése előírja, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeket évente úgy kell csökkenteni, hogy 2027‑re megszűnjön az ingyenes kiosztás, ugyanezen cikk (12) bekezdése rögzíti, hogy a szénszivárgás kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatokra vagy alágazatokra ez a csökkentés nem vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A 2003/87 irányelv 10a. cikkének (13)–(18) bekezdése határozza meg az annak megállapítására vonatkozó szabályokat, hogy egy ágazat vagy alágazat mikor tekinthető a szénszivárgás kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A 2003/87 irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>Az egységek átruházása, visszaadása és törlése<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> című 12. cikke a (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>A tagállamok […] gondoskodnak mind arról, hogy minden létesítmény üzemeltetője minden év április 30‑ig átadjon annyi kibocsátáskereskedelmi egységet, amennyi az előző naptári évben az adott létesítményből származó […] teljes kibocsátása, mind pedig arról, hogy ezeket az egységeket ezt követően töröljék.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A kibocsátási egységek érvényességével foglalkozó 13. cikk a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="013.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A <DATE ISO="20130101">2013. január 1</DATE>‑jétől kezdődően kiadott kibocsátási egységek a <DATE ISO="20130101">2013. január 1</DATE>‑jétől számított nyolcéves időszak során megvalósuló kibocsátásokra érvényesek.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="013.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az (1) bekezdésben meghatározott minden egyes időszak kezdete után négy hónappal az érvényességüket veszített, valamint a 12. cikkel összhangban le nem adott és nem törölt kibocsátási egységeket az illetékes hatóság törli.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A 13. cikk szövegét a 2018/410 irányelv módosította.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról szóló, <DATE ISO="20180314">2018. március 14‑i</DATE> (EU) 2018/410 európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="076" PAGE.FIRST="3" DATE.PUB="2018">HL 2018. L 76., 3. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> E cikk jelenleg a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>A <DATE ISO="20130101">2013. január 1</DATE>‑jétől kezdődően kiadott kibocsátási egységek korlátlan ideig érvényesek. A <DATE ISO="20210101">2021. január 1</DATE>‑jétől kezdődően kiadott kibocsátási egységeken fel kell tüntetni, hogy azokat melyik, <DATE ISO="20210101">2021. január 1</DATE>‑jét követő tízéves időszakban adták ki; érvényességük ennek a tízéves időszaknak az első évétől megvalósuló kibocsátásokra szól.<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2011/278 határozat</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A 2011/278 határozat (12) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>Ha nem lehetett termék‑referenciaértéket levezetni, de keletkeznek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására jogosult üvegházhatású gázok, a kibocsátási egységeket általános tartalék‑referenciaértékek alapján kell kiosztani. Annak érdekében, hogy legalább az érintett termelési folyamatok egyes részei esetében maximalizálható legyen az ÜHG‑kibocsátások csökkentése és az energiatakarékosság, három tartalék‑referenciaértéket állítottak hierarchikus sorrendbe. A hő‑referenciaérték azon hőfogyasztási folyamatoknál alkalmazandó, ahol mérhető<?PAGE NO="4"?> hővezetőt használnak. A tüzelőanyag‑referenciaértéket ott kell alkalmazni, ahol nem mérhető hőt használnak fel. A hő‑ és tüzelőanyag‑referenciaértékek levezetése az átláthatóság és egyszerűség elve alapján történt, egy széles körben hozzáférhető, az ÜHG‑hatékonyság szempontjából a második legjobbnak tekinthető tüzelőanyag referencia‑hatékonyságának felhasználásával, energiahatékony műszaki megoldások figyelembevételével. A technológiai kibocsátások esetében a kibocsátási egységeket a múltbeli kibocsátások alapján kell kiosztani. […]<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></P></CONSID></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontja a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész [helyesen: technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész] fogalmát a következőképpen határozza meg:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>h)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="00AB" ID="QE0015"/> [helyesen: <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="00AB" ID="QE0016"/>]: a szén‑dioxid kivételével a 2003/87 irányelv I. mellékletében felsorolt üvegházhatású gázok kibocsátása, amely az I. mellékletben felsorolt termék‑referenciaérték rendszerhatárain kívül történik, vagy olyan szén‑dioxid‑kibocsátás, amelyre az I. mellékletben felsorolt termék‑referenciaérték rendszerhatárain kívül, mérhető vagy nem mérhető hő, valamint villamos energia előállítása céljából az alábbi tevékenységek eredményeképpen termelt tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátás nyomán keletkező alábbi kibocsátások és tevékenységek eredményeképpen kerül sor, azzal a feltétellel, hogy levonásra kerül az a kibocsátás, amely az elégetett tökéletlenül oxidálódott szén technológiailag felhasználható energiatartalmával egyenértékű mennyiségű földgáz égetéséből adódott volna:</TXT><P>[…]</P><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>iv.</NO.P><TXT>kémiai szintézis, amelyben széntartalmú anyag vesz részt a reakcióban, a hőtermelésen kívül más elsődleges célból;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>v.</NO.P><TXT>széntartalmú adalékanyagok vagy nyersanyagok felhasználása a hőtermelésen kívüli más elsődleges célból;</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A 2011/278 határozat 6. cikke ismerteti a létesítményrészek rendszerét. A jelen szövegkörnyezetben releváns részek a következőket írják elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="006.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>E határozat alkalmazásában a tagállamok a [2003/87] irányelv 10a. cikkének értelmében ingyenes kiosztásra jogosult valamennyi létesítményt egy vagy több létesítményrészre osztanak fel az előírtaknak megfelelően:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>termék‑referenciaérték szerinti létesítményrész;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>hő‑referenciaérték szerinti létesítményrész;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>tüzelőanyag‑referenciaérték szerinti létesítményrész;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész [helyesen: technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész].</TXT></NP></ITEM></LIST><P>A létesítményrészeknek a lehetséges mértékben meg kell felelniük a létesítmény fizikai részeinek.</P><?PAGE NO="5"?><P>A hő‑referenciaérték, a tüzelőanyag‑referenciaérték és technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészek [helyesen: technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészek] esetében a tagállamoknak […] egyértelműen különbséget kell tenniük aközött, hogy a vonatkozó folyamat a 2010/2/EU határozatban meghatározott, a CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑kibocsátás‑áthelyezés kockázatának általános megítélés szerint jelentős mértékben kitett ágazatot vagy alágazatot szolgál‑e ki vagy sem.</P><P>[…]</P></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="006.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az egyes létesítményrészek ráfordításainak, teljesítményének és kibocsátásának összege nem haladhatja meg a létesítmény összes ráfordítását, teljesítményét és kibocsátását.<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A 2011/278 határozat 7. cikkének (7) bekezdése és 8. cikkének (5) bekezdése szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ne legyenek a létesítményrészek között átfedések és ne legyen kettős számítás.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 601/2012 rendelet</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A 2003/87 irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően ezeket a szabályokat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről szóló, <DATE ISO="20120621">2012. június 21‑i</DATE> 601/2012/EU bizottsági rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="181" PAGE.FIRST="30" DATE.PUB="2012">HL 2012. L 181., 30. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="347" PAGE.FIRST="43" DATE.PUB="2012">HL 2012. L 347., 43. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> állapítja meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A 601/2012 rendelet 3. cikke tartalmaz egyes, a 2003/87 irányelvből vagy a 2011/278 határozatból hiányzó fogalommeghatározásokat, például az alábbit:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="003.030"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>30.</NO.PARAG><ALINEA><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>technológiai kibocsátás<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="00AB" ID="QE0019"/>: az égetésből származó kibocsátástól eltérő, anyagok között szándékosan vagy véletlenül fellépő reakciókból vagy az anyagok átalakulásából származó kibocsátás, beleértve a fémércek kémiai vagy elektrolitikus redukciójával, az anyagok termikus bomlásával és az anyagok termékként vagy alapanyagként való felhasználására szolgáló átalakításával kapcsolatos kibocsátást is;</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="003.040"><NO.PARAG>40.</NO.PARAG><ALINEA><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>inherens CO<HT TYPE="SUB">2</HT><QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="00AB" ID="QE0020"/>: tüzelőanyag részét képező CO<HT TYPE="SUB">2</HT>;</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A 601/2012 rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>Ezt a rendeletet a [2003/87] irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységeket érintően meghatározott, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és […] jelentésére kell alkalmazni.<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A 601/2012 rendelet inherens CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑vel foglalkozó 48. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="048.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Tüzelőanyag részeként létesítménynek átadott inherens CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑nek, ideértve a földgázban, a füstgázban, például a kohógázban vagy a kokszolókemence‑gázban lévő CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑t, az adott tüzelőanyag kibocsátási tényezőjében kell szerepelnie.</ALINEA><?PAGE NO="6"?><ALINEA>Amennyiben azonban az inherens CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑t kibocsátják, vagy a létesítményből elszállítják olyan entitásokhoz, amelyek nem tartoznak az említett irányelv hatálya alá, azon létesítmény kibocsátásának számít, ahonnan származik.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">4.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2015/1814 határozat</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>A 2015/1814 határozat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról szóló, <DATE ISO="20151006">2015. október 6‑i</DATE> (EU) 2015/1814 európai parlamenti és tanácsi határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="264" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2015">HL 2015. L 264., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> a kereslet és a kínálat strukturális egyensúlyhiányának megoldása érdekében piaci stabilizációs tartalékot hozott létre. A 2015/1814 határozat 1. cikkének (2), (3) és (5) bekezdése határozza meg, hogy mely kibocsátási egységeket kell ebbe a piaci tartalékba helyezni. E rendelkezések a következőket írják elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="001.002"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A 2003/87/EK irányelv 10. cikke (4) bekezdésének megfelelően a 176/2014/EK rendeletben előírtak szerint a 2014–2016‑os időszakban az árverésre bocsátandó mennyiségekből levont 900 millió kibocsátási egységet nem lehet hozzáadni a 2019‑ben és 2020‑ban árverésre bocsátandó mennyiségekhez, hanem ehelyett tartalékba kell helyezni.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>A [z új kibocsátók tartalékaira vonatkozó rendelkezés] értelmében létesítmények számára ki nem osztott kibocsátási egységeket és a [tevékenység beszüntetésére vonatkozó rendelkezés] alkalmazása miatt létesítmények számára ki nem osztott kibocsátási egységeket 2020‑ban tartalékba kell helyezni. […]</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="001.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>Minden évben a […] forgalomban levő kibocsátási egységek teljes száma 12%‑ának megfelelő számú kibocsátási egységet le kell vonni a tagállamok által a [2003/87] irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerint árverés útján értékesíteni kívánt kibocsátási egységek mennyiségéből, és az adott év szeptember 1‑jével kezdődő 12 hónapos időszak időtartama alatt tartalékba kell helyezni, kivéve ha a tartalékba helyezendő kibocsátási egységek száma kevesebb lenne, mint 100 millió. […]<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A német jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A Treibhausgas‑Emissionshandelsgesetz (TEHG)</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>A Treibhausgas‑Emissionshandelsgesetz (az üvegházhatású gázok kibocsátáskereskedelméről szóló törvény, a továbbiakban: TEHG)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>A <DATE ISO="20110721">2011. július 21‑i</DATE> Gesetz über den Handel mit Berechtigungen zur Emission von Treibhausgasen (BGBI. 2011 I., 1475. o.).</P></NOTE> 7. §‑a (2) bekezdésének 2011‑ben hatályos szövege a 2003/87 irányelv 13. cikkében foglaltaknak felelt meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>A kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozott a TEHG 7. §‑ának (2) bekezdésére. Az ExxonMobil az írásbeli észrevételeiben ugyanakkor utalt arra, hogy e rendelkezés szolgált a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) <DATE ISO="20180426">2018. április 26‑i</DATE> ítéletében (DE:BVerwG:2018:260418U7C20.16.0) foglalt döntés alapjául. A hivatkozott rendelkezés szövegét a <DATE ISO="20190118">2019. január 18‑i</DATE> Gesetz zur Anpassung der Rechtsgrundlagen für die Fortentwicklung des Europäischen Emissionshandels (BGBl I S.37) 1. §‑a módosította <DATE ISO="20190125">2019. január 25‑i</DATE> hatállyal.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A TEHG 9. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="009.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A létesítményüzemeltetők ingyenes kibocsátásiegység kiosztásra jogosultak a [2003/87] irányelv […] 10a. cikk[ében], valamint a [2011/278 határozatban] szereplő elvek szerint. […]<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>A TEHG I. mellékletének <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>Tevékenységek<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> című 2. része az 1. pontjában az e törvény hatálya alá tartozó kibocsátást megvalósító létesítmények között említi <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>[a] legalább 20 [megawattos (MW)] teljes bemenő hőteljesítményű […] tüzelőegységeket<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/>.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A Zuteilungsverordnung 2020</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>A Zuteilungsverordnung über Treibhausgas‑Emissionsberechtigungen 2020<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>A <DATE ISO="20110926">2011. szeptember 26‑i</DATE> Verordnung über die Zuteilung von Treibhausgas‑Emissionsberechtigungen in der Handelsperiode 2013 bis 2020 (az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2013 és 2020 közötti kereskedelmi időszakban történő kiosztásáról szóló rendelet) (BGBl. I S. 1921).</P></NOTE> (az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2013 és 2020 közötti kereskedelmi időszakban történő kiosztásáról szóló rendelet, a továbbiakban: ZuV 2020) 2. §‑a 29. pontja b) alpontjának ee) alpontja határozza meg a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész fogalmát, amely megfelel a 2011/78 határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontjában foglaltaknak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A ZuV 2020 <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>Kiosztási elemek létrehozása<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> című 3. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>Valamely létesítmény kibocsátási egységek ingyenes kiosztása iránti kérelmében a kiosztás szempontjából releváns összes ráfordítást, teljesítményt és megfelelő kibocsátást az alábbi kiosztási elemek szerint osztják ki a meghatározott referencia‑időszakban […]:</P><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>termékkel kapcsolatos kibocsátási szinttel rendelkező egy vagy több kiosztási elem [termékkel kapcsolatos kiosztási elem],</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>hőkibocsátási szinttel rendelkező kiosztási elem […], amennyiben az nem foglalja magában az 1. pont hatálya alá tartozó kiosztási elemeket,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>tüzelőanyaggal kapcsolatos kibocsátási szinttel rendelkező kiosztási elem […], amennyiben az nem foglalja magában az 1. és 2. pont hatálya alá tartozó kiosztási elemeket, valamint</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>a 2. § 29. pontja szerinti technológiai kibocsátási szinttel rendelkező kiosztási elem, amennyiben az nem foglalja magában az 1–3. pont hatálya alá tartozó kiosztási elemeket.<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Az ExxonMobil földgázfeldolgozó létesítményt üzemeltet Großenknetenben (Alsó‑Szászország, Németország, a továbbiakban: létesítmény), amely létesítményben ként nyernek ki. Mivel e tevékenység 20 megawattot (MW) meghaladó teljes bemenő hőteljesítményű tüzelőanyag‑égetéssel jár, a létesítmény a 2003/87 irányelvet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>A hivatkozott irányelv vonatkozó rendelkezésének az I. melléklettel összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdése.</P></NOTE> a nemzeti jogba átültető TEHG<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>A TEHG I. mellékletének 2. részével összefüggésben értelmezett 2. §‑a.</P></NOTE> hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>E létesítmény különösen egy – Claus‑berendezésekből, gőztúlhevítőből, gőzkazánból és gázmotoros berendezésből álló – kénkinyerő berendezésből, földgáz‑kéntelenítő (földgáztisztító) és földgázszárító berendezésekből, füstgáztisztító berendezésekből, valamint vészhelyzeti fáklyázó berendezésekből áll. A CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑kibocsátások fő forrását a Claus‑berendezések képezik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>A létesítmény természetes forrásból kinyert földgázt dolgoz fel, amely magas koncentrációban tartalmaz hidrogén‑szulfidot (H<HT TYPE="SUB">2</HT>S), valamint vízgőz (H<HT TYPE="SUB">2</HT>O), metán (CH<HT TYPE="SUB">4</HT>) és szén‑dioxid (CO<HT TYPE="SUB">2</HT>) elegyét tartalmazza. E gázt az abban található hidrogén‑szulfid magas koncentrációja alapján <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>savanyúgáznak<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> is nevezik. A szén‑dioxid a többi alkotóelemhez hasonlóan természetes formájában van jelen a földfelszín alatt található nyersgázban. A szén‑dioxid mennyisége a fúrólyuk és a lelőhely függvényében változhat, ugyanakkor az ExxonMobil szerint<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Ezt a többi fél egyike sem vitatta.</P></NOTE> e gáz minden európai földgázkészletben megtalálható. A földgáznak a vezetékhálózatba történő betáplálása előtt a hálózatüzemeltető által előírt minőség betartása érdekében a szén‑dioxidot és az egyéb természetes alkotóelemeket részben el kell távolítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, röviden be kell mutatni a jelen eljárás középpontjában álló Claus‑eljárást. Ez egy többlépcsős, német feltalálója után elnevezett kéntelenítő eljárás, amely az Egyesült Királyságban 1883‑ban e célból történt szabadalmaztatása óta a szabványeljárás az adott iparágban. E kémiai eljárás alkalmazásával a ként kinyerik a nyers földgázban található gáz‑halmazállapotú hidrogén‑szulfidból. Fontos ugyanakkor, hogy a szén‑dioxid‑kibocsátás e kémiai eljárás természetes velejárója, anélkül, hogy maga a szén‑dioxid részt venne a ként előállító kémiai reakciókban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>A Großenknetenben üzemeltetett földgázfeldolgozó létesítményben a savanyúgáz tisztítása oldószerrel történő kémiai abszorpció útján történik (Sulfinol‑eljárás). Az oldószert regenerálják, a felszabadult hidrogén‑szulfidot pedig folyékony tiszta kénné alakítják a Claus‑üzemekben. A savanyúgázból kivont szén‑dioxidot, amely ott eleve megtalálható, ezt követően kéményen keresztül a légkörbe juttatják. A szén‑dioxid nem vesz részt az elemi kén kinyeréséhez vezető úgynevezett Claus kémiai reakcióban.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Az ExxonMobil a válaszában ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a szén‑dioxid éghetetlen gázként fontos működtetési feladatot tölt be a Claus‑eljárásban és hőmérsékletszabályozó funkciót lát el az üzemi hőmérséklet műszakilag szükséges ellenőrzése során. Ezt azonban a Deutsche Emissionshandelsstelle (német környezetvédelmi hivatal, Németország) vitatta.</P></NOTE> A termikus szakaszban keletkező hőt hulladékhő‑hasznosító kazánba gyűjtik be, majd felhasználják a létesítményben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Az ExxonMobil ingyenes kibocsátási egységek iránti kérelmet terjesztett elő a létesítmény vonatkozásában. E kérelem a különböző referenciaértékek szerinti eltérő kiosztásokon alapult. A Deutsche Emissionshandelsstelle (német kibocsátáskereskedelmi hatóság; a továbbiakban: DEHS) <DATE ISO="20140217">2014. február 17‑i</DATE> határozatával a 2013‑tól 2020‑ig tartó kereskedési időszakra összesen <FT TYPE="NUMBER">4216048</FT> kibocsátási egységet osztott ki ingyenesen az ExxonMobil számára. A kiosztás részben hő‑referenciaérték,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>A hulladékhő‑hasznosító kazánba begyűjtött és a létesítményben hasznosított hő felhasználása után.</P></NOTE> részben tüzelőanyag‑referenciaérték alkalmazása alapján történt, amelynek kiszámítása során figyelembe vették a széndioxid‑kibocsátásáthelyezés kockázatát. Az ExxonMobil által igényelt technológiai kibocsátások szerinti ingyenes kibocsátási egységek kiosztását azonban a DEHSt megtagadta. A DEHSt e kiosztás megtagadását azzal indokolta, hogy a szén‑dioxid‑kibocsátás nem a Claus‑eljárásból származott, hanem a szén‑dioxid már eleve megtalálható volt az eljárásban felhasznált nyersanyagban. A jelen eljárás alapjául e konkrét megtagadási aktus szolgál.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Az ExxonMobil e határozattal szemben benyújtott panaszát a DEHSt a <DATE ISO="20191007">2019. október 7‑i</DATE> határozatával elutasította.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Az ExxonMobil által <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140312">2014. március 12‑én</DATE> <NAME.CASE>benyújtott panasz és a DEHSt által annak elutasítása tárgyában hozott határozat között eltelt idő a Bíróság ExxonMobil Production Deutschland</NAME.CASE> ügyben (<NO.CASE>C‑682/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:518">EU:C:2019:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) <DATE ISO="20190620">2019. június 20‑án</DATE> hozott ítéletének meghozataláig felfüggesztett eljárás következménye. Az az ügy egy másik, szintén az ExxonMobil által üzemeltetett és Claus‑eljárást használó földgázfeldolgozó létesítményt érintett.</P></NOTE> A DEHSt ebben a határozatban újfent azzal érvelt, hogy a ZuV 2020 2. §‑a 29. pontja b) alpontjának ee) alpontjában foglalt második választási lehetőség szerinti, technológiai referenciaérték alapján történő kiosztásra nem kerülhet sor, ugyanis a szén‑dioxid pusztán kísérő gáznak minősül, amely csupán az eljárás melléktermékeként, nem pedig magában a Claus‑reakcióban való részvétele következtében került a légkörbe. Ebből következően a Claus‑eljárás végén a kéményen keresztül a légkörbe juttatott szén‑dioxidra tekintettel nem volt helye kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Az ExxonMobil a Verwaltungsgericht Berlinhez (berlini közigazgatási bíróság, Németország, a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) <DATE ISO="20191108">2019. november 8‑án</DATE> előterjesztett keresetével kívánja az igényét érvényesíteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>A felperesek a jelen ügyben ugyanazok, mint a C‑682/17. sz. ügyben. A jelen ügyben érintett létesítmény azonban nem a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében vett villamosenergia‑termelő létesítmény.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>A kérdést előterjesztő bíróság szerint az ExxonMobil csak 2014 nyarán, vagyis a DEHSt határozathozatalát követően kezdett el harmadik fél részére történő értékesítés céljából villamos energiát termelni.</P></NOTE> Továbbá a kérdést előterjesztő bíróság szerint az ExxonMobil által a Großenknetenben (Szászország) található üzemében termelt villamos energiát nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés útján állítják elő, amelyet ezért nem zárnak ki általános jelleggel a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának lehetőségéből (a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (4) bekezdése). Mivel a C‑682/17. sz. ügy tárgyát képező létesítmény esetében nem ez volt a helyzet, a Bíróság – már ezen okból – úgy határozott, hogy az ExxonMobil az adott üzem vonatkozásában nem jogosult kibocsátási egységek ingyenes kiosztására. E megállapítások folytán az alábbi kérdésekre történő válaszadás okafogyottá vált. A C‑628/17. sz. ügyben feltett, a) és b) részkérdést tartalmazó harmadik kérdést, valamint a negyedik kérdést a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben megfogalmazott első négy kérdésben ismét feltette.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Mindezek alapján a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>1)</NO.P><TXT>A földgáz‑feldolgozással összefüggésben (savanyú gáz formájában) az úgynevezett Claus‑eljárás keretében, a földgázban található CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑nek a gázkeverékből történő kivonásakor a légkörbe juttatott CO<HT TYPE="SUB">2</HT> esetén olyan kibocsátásról van‑e szó, amely a [2011/278] határozat 3. cikke h) pontjának első mondata értelmében a 3. cikk h) pontjának v. alpontjában említett folyamatból származik?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A [2011/278] határozat 3. cikke h) pontjának első mondata értelmében vett CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑kibocsátás <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>származhat‑e<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="00AB" ID="QE0031"/> olyan folyamatból, amely során a nyersanyagban található CO<HT TYPE="SUB">2</HT>–t juttatják a légkörbe anélkül, hogy e folyamat keretében további CO<HT TYPE="SUB">2</HT> keletkezne, vagy ez az előírás megköveteli, hogy a légkörbe juttatott CO<HT TYPE="SUB">2</HT> eleve a folyamat eredményeképpen keletkezzen?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A [2011/278] határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontja értelmében vett széntartalmú nyersanyag <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>felhasználásáról<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="00AB" ID="QE0032"/> van‑e szó, ha az úgynevezett Claus‑eljárás során a természetben előforduló földgázt kén előállításához használják fel, és ennek során a földgázban található CO<HT TYPE="SUB">2</HT>–t a légkörbe juttatják, anélkül, hogy a földgázban található CO<HT TYPE="SUB">2</HT> a<?PAGE NO="10"?> folyamatban végbemenő kémiai reakcióban részt venne, vagy a <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>felhasználás<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="00AB" ID="QE0033"/> fogalma szükségszerűen megköveteli, hogy a szén a végbemenő kémiai reakcióban részt vegyen, illetve ahhoz akár szükséges legyen?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Az első három kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>Ha a kibocsátáskereskedelmi rendszerben való részvételi kötelezettség hatálya alá tartozó létesítmény mind a hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész, mind a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész létesítése tényállási feltételeit teljesíti, akkor melyik referenciaérték szerint történik a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása? A hő‑referenciaérték szerinti kiosztási igény elsőbbséget élvez a technológiai kibocsátások szerinti igényhez képest, vagy a technológiai kibocsátások szerinti igény élvez elsőbbséget a specialitás okán a hő‑referenciaértékkel és a tüzelőanyag‑referenciaértékkel szemben?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>Az első négy kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>A harmadik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységek ingyenes többletkiosztására vonatkozó igények teljesíthetők‑e a harmadik kereskedési időszak végét követően a negyedik kereskedési időszak egységeivel, ha a kiosztásra vonatkozó ilyen igény fennállását a bíróság csak a harmadik kereskedési időszak lejártát követően állapítja meg, vagy a harmadik kereskedési időszak végével a még nem teljesített, kiosztásra vonatkozó igények megszűnnek?<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Az ExxonMobil, az Umweltbundesamt (szövetségi környezetvédelmi hivatal, Németország)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>A Németországi Szövetségi Köztársaság részt vevő fél a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban, mivel a megtámadott határozatot a szövetségi környezetvédelmi hivatalhoz tartozó DEHSt hozta. A Németországi Szövetségi Köztársaságot e minőségében a szövetségi környezetvédelmi hivatal képviseli. E hivatal a Németországi Szövetségi Köztársaság központi környezetvédelmi ügynöksége.</P></NOTE> – a Bíróság által feltett írásbeli kérdésekre – a német kormány<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Tagállami minőségében eljárva képviseli: a Bundesministerium für Wirtschaft und Energie (szövetségi gazdasági és energiaügyi minisztérium, Németország).</P></NOTE>, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett a Bíróság elé, és képviseltette magát a <DATE ISO="20210224">2021. február 24‑i</DATE> tárgyaláson.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Első, második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a valamely termék előállításához használt nyersanyagban található CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑nek a termék‑referenciaérték rendszerhatárain kívül történő légkörbe juttatása minősülhet‑e a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrésznek<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/>, ha a szóban forgó CO<HT TYPE="SUB">2</HT> nem vesz részt a termék előállításához vezető kémiai reakcióban. Mivel mindhárom kérdés a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontja v. alpontja szövegének különböző aspektusaira koncentrál, érdemes azokat együttesen tárgyalni.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Előzetes észrevételek: a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének a kénkinyerési eljárásra való alkalmazása</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>E kérdések feltételezik azonban, hogy a földgázban található CO<HT TYPE="SUB">2</HT> kibocsátása ténylegesen a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének alkalmazási körébe tartozik. Első ránézésre meglepőnek tűnik, hogy egyáltalán foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, hiszen a Bíróság a C‑<?PAGE NO="11"?>682/17. sz. ügyben hozott, szintén egy Claus‑berendezéssel foglalkozó ítéletében már megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>az olyan létesítmény, mint amilyen az alapeljárásban szerepel, a 2003/87 irányelv hatálya alá, és ezáltal a kibocsátási egységeknek az ezen irányelvvel létrehozott kereskedelmi rendszerébe tartozik, és nincs jelentősége annak, hogy az ezen létesítmény tevékenységéből származó szén‑dioxid természetes módon jelen van‑e a létesítmény által feldolgozott nyersanyagban<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>58. pont.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>A német kormány, valamint a Bizottság ezen ítélet ellenére azzal érvel, hogy a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszere csak az égetés által okozott üvegházhatásúgáz‑kibocsátásra vonatkozik – amelyről a jelen eljárásban nincs szó –, a földgázban található CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑nek a kénkinyerési eljárás végén – az égetési folyamatban való részvétele nélkül – járulékosan keletkező kibocsátásából származó üvegházhatásúgáz‑kibocsátásra nem. Érvelésük szerint e két tevékenységet külön kell választani.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Némiképp ugyanakkor meglepő, hogy úgy tűnik, ezen állításuk körében nem foglalkoznak a Bíróság C‑682/17. sz. ügyben hozott ítéletével.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel szeretnék végigmenni a Bíróság C‑682/17. sz. ügyben hozott ítéletének indokolásán, amelynek során főszabály szerint mellőzni kívánom az azonos érvek újbóli ismertetését. Ez helyénvalónak tűnik, mivel láthatóan a felek is egyetértenek abban, hogy a két ügyben szereplő létesítmények egymással összehasonlíthatók.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>A C‑682/17. sz. ügyben a Bíróság a 2003/87 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében előírtakat vizsgálta. E rendelkezés határozza meg az irányelv alkalmazási körét, így közvetetten az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerének alkalmazhatóságát. E rendelkezés alapján a szóban forgó irányelvet kell alkalmazni a II. mellékletében felsorolt üvegházhatásúgáz‑kibocsátásokra – amely listában többek között a szén‑dioxid is szerepel –, ha e kibocsátások <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>az I. mellékletben felsorolt tevékenységekből<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> származnak. E tevékenységek között szerepelnek a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>[t]üzelőanyag‑berendezések 20 [megawattot (MW)] meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel […]<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>A veszélyeshulladék‑égető és településihulladék‑égető létesítményekre vonatkozó kivételek a jelen eljárásnak nem képezik tárgyát.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>A Bíróság ezt követően, a hivatkozott ítélet 47–53. pontjában arra a megállapításra jutott, hogy a 2003/87 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének és – a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>kibocsátások<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> fogalmát meghatározó – 3. cikke b) pontjának szövegéből nem következik annak előírása, hogy a kibocsátott üvegházhatású gáz <HT TYPE="ITALIC">maga is az I. mellékletben felsorolt tevékenységek során termelődjön</HT>. A Bíróság ezen álláspontjának alátámasztásául a kibocsátásoknak a 2003/87 irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről szóló 601/2012 rendelet 48. cikkének (1) bekezdésére hivatkozott. E rendelkezés úgy szól, hogy a földgázban lévő, – az említett rendelet 3. cikke 40. pontjának értelmében vett – inherens CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑t az adott tüzelőanyag kibocsátási tényezőjében kell szerepeltetni. A Bíróság a 2003/87 irányelv célkitűzésére, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzésére is hivatkozott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Uo., 54. és 56. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Ebből az indokolásból az következik, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló Claus‑berendezés üzemeltetője köteles átadni a 2003/87 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése szerint annyi kibocsátási egységet, <HT TYPE="ITALIC">amennyi az adott létesítményből származó teljes kibocsátása volt</HT>. A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>létesítmény<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> fogalmát a 2003/87 irányelv 3. cikkének e) pontja úgy határozza meg, mint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>minden olyan helyhez kötött műszaki egység, amelyben egy vagy több, az I. számú mellékletben<?PAGE NO="12"?> felsorolt tevékenység vagy bármely más, azzal közvetlenül együtt járó tevékenység folyik, illetőleg amely műszakilag kapcsolódik az adott telephelyen folytatott tevékenységhez, és amely hatással lehet a kibocsátásokra és a légszennyezésre<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/>. E fogalommeghatározás lehetővé teszi annak valamely önálló egységre való kiterjesztését, ha az abban folytatott tevékenység összefügg az adott létesítménnyel, illetőleg ahhoz műszakilag kapcsolódik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160609">2016. június 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Elektriciteits Produktiemaatschappij Zuid‑Nederland EPZ</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑158/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:422">EU:C:2016:422</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ezzel szemben a német kormány és a Bizottság érvelése szerint, ha egy létesítmény számos tevékenységet folytat – miként a jelen ügyben az I. mellékletben felsorolt 20 MW‑ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel rendelkező [létesítményekben történő] tüzelőanyag‑égetési tevékenység mellett folytatott, az I. mellékletben nem szereplő kénkinyerés –, az I. mellékletben nem felsorolt tevékenység nem tartozik a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének alkalmazási körébe,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>E tekintetben eltér Saugmandsgaard Øe főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>ExxonMobil Production Deutschland</NAME.CASE> ügyre (<NO.CASE>C‑682/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:167">EU:C:2019:167</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) vonatkozó indítványától.</P></NOTE> arra e megfogalmazás nem vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>A Trinseo Deutschland ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P><DATE ISO="20180228">2018. február 28‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑577/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:127">EU:C:2018:127</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑577/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:127">EU:C:2018:127</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), amelynek alapjául szolgáló ügyben a felperes létesítménye nem járt a 2003/87 irányelv II. mellékletében felsorolt kibocsátásokkal, habár a folytatott tevékenysége szerepelt az említett irányelv I. mellékletében található felsorolásban – és így, bizonyos szempontból, a jelen ügy fordítottjának felel meg –, a Bizottság azzal érvelt, hogy a hőtermelésből származó <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0041" ID="QS0041"/>közvetett kibocsátásokat<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszere szempontjából figyelembe kell venni, vagyis olyan értelmezés mellett érveltek, amely szerint a kibocsátásokat el kell választani az adott létesítménytől. A Bíróság mindazonáltal a 2003/87 irányelv 3. cikke b) pontjának szövegére volt figyelemmel, amely a kibocsátásokat a létesítménnyel kapcsolja össze. A magam részéről nem látom okát, hogy miért kellene eltérni ettől az egyértelmű megfogalmazástól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Amennyiben a 2011/278 határozat 6. cikke a létesítményeket létesítményrészekre osztja fel, ez nem több mint egy a referenciaértékek alkalmazása céljából történő elemző tevékenység. E rendelkezés egyértelműen megjelöli, hogy erre a 2011/278 határozat alkalmazásában kerül sor. A rendelkezés megfogalmazása, amely szerint a <HT TYPE="ITALIC">létesítményeket</HT> egy vagy több <HT TYPE="ITALIC">létesítményrészre</HT> osztják fel, azt is egyértelművé teszi, hogy e felosztás semmilyen módon nem érinti a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0042" ID="QS0042"/>létesítmény<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> 2003/87 irányelv 3. cikkének e) pontjában meghatározott fogalmát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>E megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy összhangban a Bíróságnak a C‑682/17. sz. ügyben tett megállapításaival, a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszere nem csupán az égetési tevékenységből származó, hanem az azonos létesítményben folytatott kénkinyerési eljárásból származó szén‑dioxid‑kibocsátásokra is alkalmazandó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A Bíróság a Bizottság azon érvelésével összefüggésben, mely szerint az I. mellékletben nem szerepeltetett tevékenységek rendszerbe való bevonása ellentétes lenne az uniós jogalkotó arra irányuló döntéseivel, hogy csak azok a tevékenységek tartozzanak az említett rendszerbe, amelyek az üvegházhatású gázok költséghatékony csökkentése szempontjából konkrét potenciállal rendelkeznek,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>A Bizottság érvelését a Bíróság <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180517">2018. május 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Evonik Degussa</NAME.CASE> ítéletére (<NO.CASE>C‑229/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:323">EU:C:2018:323</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) alapítja. A Bíróság azonban abban az ítéletben elegendőnek tekinti, ha a tevékenységek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0043" ID="QS0043"/>bizonyos lehetőséget biztosítanak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/>, és nem követelte meg, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentésére <HT TYPE="ITALIC">konkrétan alkalmasak</HT> legyenek.</P></NOTE> a C‑682/17. sz. ügyben hozott ítéletben már rámutatott, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0044" ID="QS0044"/>még ha a szén‑dioxid jelen is van a savanyúgázban, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló létesítmény által a Claus‑eljárás alapján földgáz kéntelenítési és kénkinyerési tevékenység céljából folytatott tüzelőanyag‑égetési tevékenység bizonyos lehetőséget biztosít a szén‑dioxid kibocsátásának<?PAGE NO="13"?> csökkentésére, mivel a savanyúgáz szén‑dioxid‑tartalma [földgázteleptől] függően eltérhet. Az ExxonMobil állításával ellentétben e tekintetben nem releváns, hogy a szén‑dioxid‑tartalom rendszerint nem tudható előre<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>57. pont. Lásd még: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Elektriciteits Produktiemaatschappij Zuid‑Nederland EPZ</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑158/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:139">EU:C:2016:139</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), aki hangsúlyozta, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0045" ID="QS0045"/>a piaci mechanizmushoz az is hozzátartozik, hogy bizonyos körülmények között teljesen le kell mondani egyes tevékenységekről, ha azok az elkerülhetetlen kibocsátások költségei miatt már nem versenyképesek<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/>. Ezen érvelés a jelen ügyben vonatkozhat egyes lelőhelyekre, ha a természetes szén‑dioxid‑tartalom különösen magas.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első, második és harmadik kérdés: A Claus‑eljárás során a savanyúgáz kondicionálás részeként a légkörbe juttatott szén‑dioxid a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0046" ID="QS0046"/>technológiai kibocsátásnak<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> minősül‑e?</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Míg a szövetségi gazdasági és energiaügyi minisztérium által képviselt német kormány és a Bizottság nem értenek egyet a szövetségi környezetvédelmi hivatallal abban a kérdésben, hogy vajon a kénkinyerési eljárás részeként a légkörbe juttatott szén‑dioxid a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének alkalmazási körébe tartozik‑e, a tekintetben nincsen vita e három fél között, hogy ezen kibocsátások után nincsen helye ingyenes kiosztásnak. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy a német kormány és a Bizottság arra vonatkozóan előadott érveivel kapcsolatban, hogy e kibocsátások nem tekinthetők a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontja szerinti technológiai kibocsátásoknak, figyelemmel kell lenni arra, hogy állításuk szerint az ExxonMobil e kibocsátások tekintetében nem köteles kibocsátási egységek átadására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság első három kérdése a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0047" ID="QS0047"/>technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészt<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> meghatározó v. alpontja különböző elemeire vonatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Ugyanakkor a 2011/278 határozat nem határozza meg a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0048" ID="QS0048"/>technológiai kibocsátás<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/> fogalmát. Erre később még visszatérek.</P></NOTE> E rendelkezés alkalmazhatóságához a következő tényállási elemeknek kell teljesülniük: Kell, hogy legyen i. szén‑dioxid‑kibocsátás, amely ii. az I. mellékletben felsorolt termék‑referenciaérték rendszerhatárain kívül keletkezik, és végezetül iii. <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0049" ID="QS0049"/>széntartalmú […] nyersanyagok a hőtermelésen kívüli más elsődleges célból<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/> történő felhasználása eredményeképpen. A tekintetben egyetértés van a felek között, hogy e feltételek közül az első kettő teljesül. Az (inherens) szén‑dioxid kibocsátására a kénkinyerési eljárás végén mint annak természetes mellékterméke kerül sor, amely eljárásra nem vonatkozik termék‑referenciaérték.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>A 2011/278 határozat 3. cikkének c) pontja értelmében az égetésből származó szén‑dioxid‑kibocsátásokra alkalmazandók a hő‑referenciaérték szerinti kiosztások.</P></NOTE> Így a harmadik feltétel tekintetében nézeteltérés van a felek között.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság e harmadik feltételt három szempontból vizsgálja: először is, az inherens szén‑dioxid kibocsátása tekinthető‑e úgy, hogy az valamely további folyamatból <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0050" ID="QS0050"/>származik<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/>, másrészt az ilyen inherens szén‑dioxid eljárásban való <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0051" ID="QS0051"/>felhasználásáról<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> van‑e szó, ha a szén‑dioxid a kémiai reakcióban nem vesz részt. A harmadik vitatott kérdés, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0052" ID="QS0052"/>széntartalmú nyersanyagról<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> van‑e szó. A harmadik kérdésre nemleges választ javasolók azzal érvelnek, hogy az eljárásban <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0053" ID="QS0053"/>felhasznált<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/> nyersanyagnak nem a savanyúgáz, hanem a hidrogén‑szulfid minősül, amely egyáltalán nem tartalmaz szén‑dioxidot. Abban ugyanakkor egyetértés van, hogy a kénkinyerési eljárásnak nem a hőtermelés az elsődleges célja.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez – az adott rendelkezés megfogalmazása mellett, amely <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0054" ID="QS0054"/>a hagyományos értelmezési alapelveknek megfelelően mindig kiindulópontja és egyúttal korlátja is minden értelmezésnek<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd e tekintetben: Trstenjak főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Agrana Zucker</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑33/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:99">EU:C:2009:99</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> – a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd e tekintetben például: C‑682/17. sz.ügyben hozott ítélet (71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A szó szerinti értelmezés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Először a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontja szövegét vizsgálva: a szén‑dioxid‑kibocsátásoknak széntartalmú adalékanyagoknak vagy nyersanyagoknak a hőtermelésen kívüli más elsődleges célból történő felhasználásából kell származniuk. Mivel a <HT TYPE="ITALIC">szén‑dioxid‑kibocsátásoknak</HT> e folyamatból kell származniuk, és nem lehetnek <HT TYPE="ITALIC">szén‑dioxid</HT>‑termelés eredményei, számomra úgy tűnik, hogy az említett rendelkezés szövegébe bőven beleérthető az az eset, ha egy a Claus‑eljáráshoz hasonló eljárás végén inherens szén‑dioxid kibocsátására kerül sor, noha a szén‑dioxidot a szóban forgó eljárás során kémiai reakcióban ténylegesen nem használják fel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180228">2018. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Trinseo Deutschland</NAME.CASE> ítélet <NO.CASE>C‑577/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:127">EU:C:2018:127</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Lényegesen nehezebb kérdés annak eldöntése, hogy vajon e szén‑dioxid‑kibocsátásokról kijelenthető‑e, hogy <HT TYPE="ITALIC">széntartalmú adalékanyagok vagy nyersanyagok felhasználásából</HT> származnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Mint már mondtam, a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0055" ID="QS0055"/>nyersanyag<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> fogalmával kapcsolatban nemigen vannak kétségeim. A Cambridge Dictionary<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Online elérhető.</P></NOTE> szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0056" ID="QS0056"/>nyersanyag<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> jelentése <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0057" ID="QS0057"/>a feldolgozását megelőzően a természetes állapotában előforduló anyag, például olaj, gyapjú vagy cukor<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/>. Tény persze, hogy a Claus‑eljárás során ténylegesen csak a hidrogén‑szulfidot dolgozzák fel, a savanyúgáz pedig mindössze áthalad a Claus feldolgozóüzemen anélkül, hogy részt venne magában a folyamatban. Az egyszerű szó szerinti értelmet tekintve azonban számomra nem úgy tűnik, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0058" ID="QS0058"/>nyersanyag<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/> fogalma a ténylegesen feldolgozott anyag részeire korlátozódna. A szövetségi környezetvédelmi hivatalnak igaza lehet abban, hogy ha a szén‑dioxidot a savanyúgázból ez utóbbinak a Claus‑berendezésben való feldolgozását megelőzően vonnák ki, úgy a szén‑dioxid a további feldolgozása hiányában nem minősülne nyersanyagnak, míg a fennmaradó gáz igen.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Ez nem akadályozná a Claus‑eljárás lefolyását, mivel a szén‑dioxid abban semmilyen szerepet nem tölt be (amit az alábbiakban részletesebben kifejtek).</P></NOTE> Ugyanakkor az, ha erre az előző szakaszra nem kerül sor, nem azt jelenti, hogy a létesítménybe feldolgozás céljából betáplált szén‑dioxid‑tartalmú anyag ne minősülne nyersanyagnak pusztán abból az okból, hogy annak csupán egy részét dolgozzák fel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Kevésbé egyértelmű azonban az ok‑okozati összefüggéssel kapcsolatos arra vonatkozó kérdés, hogy a szén‑dioxid‑kibocsátások tekinthetők‑e úgy, hogy a szóban forgó nyersanyag <HT TYPE="ITALIC">felhasználásából</HT> származnak. E tekintetben a szó szerinti értelmezés inkább amellett szól, hogy ez nem foglaltatik benne a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontja v. alpontjának szövegében. Ismét a Cambridge Dictionary szótárhoz fordulva,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Online elérhető.</P></NOTE> az abban található meghatározás, amely a legjobban leírja ezt a jelen ügyben használt szót a következő: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0059" ID="QS0059"/>valaminek a használatára irányuló tevékenység, vagy az időtartam, amely alatt valamit használnak<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/>, míg a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0060" ID="QS0060"/>használ<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/> ige jelentése <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0061" ID="QS0061"/>valaminek,<?PAGE NO="15"?> például eszköznek, képességnek vagy épületnek konkrét célból történő igénybevétele<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>A 2011/278 határozat 3. cikke h) pontja v. alpontjának más nyelvi változatai, például a holland, a francia, a német, az olasz, a portugál, a svéd és a spanyol változat sem vezetnek eltérő értelmezéshez.</P></NOTE> Ez a konkrét célból történő igénybevétel véleményem szerint arra utal, hogy végeznek valamit a nyersanyag e részével, nevezetesen annak széntartalmával, amelyre kifejezetten utalnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Abban egyetértenek a felek, hogy a szén‑dioxid nem vesz részt a Claus‑eljárás során a kémiai reakcióban. Az ExxonMobil ugyanakkor azzal érvel, hogy az inherens szén‑dioxidot hasznosítja valamilyen módon. Az ExxonMobil szerint a szén‑dioxid éghetetlen gázként szerepet játszik a Claus‑eljárásban és hőmérsékletszabályozó funkciót tölt be a kén előállítására irányuló Claus‑eljárás folyamán az égési hőmérséklet műszakilag szükséges ellenőrzése során. Ezt a szövetségi környezetvédelmi hivatal láthatóan nem vitatja. Képviselője a tárgyaláson azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ez nem szükséges szerep, mivel ugyanaz az eredmény más módokon is elérhető.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>A szövetségi környezetvédelmi hivatal képviselője arra hivatkozott, hogy a gáz Claus‑eljárás során történő feldolgozását megelőzően a szén‑dioxid anélkül kivonható, hogy az a végeredményre bármilyen kihatással lenne, illetőleg a Claus‑eljárásban használt berendezés beállítását hozzá kellene igazítani a felhasznált földgáz szén‑dioxid meghatározott tartalmához. Ezt az ExxonMobil nem vitatta. Végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a szén‑dioxid szükséges‑e az adott eljárásban.</P></NOTE> Ez azt a további kérdést veti fel, hogy ahhoz, hogy valamely folyamat technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrésznek minősüljön, elégséges‑e, ha a szén‑dioxidot valamilyen módon felhasználják, vagy a felhasználásának a folyamat szempontjából szükségesnek kell lennie.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>Ennek szükségessége kérdésében a nemzeti bíróságnak kell döntenie.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Arra is hivatkoztak, hogy mivel a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának iv. alpontja kifejezetten olyan <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0062" ID="QS0062"/>kémiai szintézisre<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> utal, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0063" ID="QS0063"/>amelyben széntartalmú anyag vesz részt a reakcióban<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/>, míg e határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontja nem tesz ilyet, ez utóbbi rendelkezés alapján a kémiai reakcióban való részvétel nem lehet elvárás.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Ezen a ponton elidőzve, és habár a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontjában megjelenő kulcsfontosságú <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0064" ID="QS0064"/>felhasználás<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/> szót illetően úgy vélem, hogy e megfogalmazás olyan értelmezésre utal, amely szerint a szén‑dioxidnak a folyamat során aktív és szükséges szerepet kell betöltenie, ebben az értelmezési folyamatban az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően helyénvaló, ha segítségképpen a 2003/87 irányelv és a 2011/278 határozat általános rendszerét, illetve célkitűzéseit vesszük figyelembe.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201203">2020. december 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Ingredion Germany</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑320/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:983">EU:C:2020:983</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A rendszertani és teleologikus értelmezés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a 2003/87 irányelv, és ekként az azt végrehajtó 2011/278 határozat is, olyan, az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmét szabályozó rendszer létrehozására irányul, amelynek célja e gázok kibocsátásainak olyan szintre való csökkentése a légkörben, amely megakadályozza az éghajlat veszélyes, emberi eredetű befolyásolását, és amelynek végső célja a környezet védelme.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170308">2017. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>ArcelorMittal Rodange et Schifflange</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑321/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:179">EU:C:2017:179</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180118">2018. január 18‑i</DATE> <NAME.CASE>INEOS</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑58/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:19">EU:C:2018:19</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180228">2018. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Trinseo Deutschland</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑577/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:127">EU:C:2018:127</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); C‑682/17. sz. ügyben hozott ítélet, 62. pont.</P></NOTE> E rendszer alapjául az a gazdasági megfontolás szolgál, hogy a résztvevőket arra ösztönzik, hogy a számukra eredetileg kiosztott kibocsátási egységeknél kevesebb mennyiségű üvegházhatású gázt bocsássanak ki, hogy a többletet eladhassák más résztvevőknek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170308">2017. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>ArcelorMittal Rodange et Schifflange</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑321/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:179">EU:C:2017:179</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180118">2018. január 18‑i</DATE> <NAME.CASE>INEOS</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑58/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:19">EU:C:2018:19</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180228">2018. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Trinseo Deutschland</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑577/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:127">EU:C:2018:127</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); C‑682/17. sz.ügyben hozott ítélet, 63. pont.</P></NOTE> Ennek érdekében a 2003/87 irányelv 10a. cikke a<?PAGE NO="16"?> meghatározott tevékenységi ágazatokhoz tartozó létesítményekre vonatkozóan ingyenes kibocsátási egységek kiosztását írja elő, amelyek mennyisége e cikk (11) bekezdése szerint a 2013 és 2020 közötti időszakban fokozatosan csökken, míg 2027‑ben az ingyenes kibocsátási egységek kiosztása meg nem szűnik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180118">2018. január 18‑i</DATE> <NAME.CASE>INEOS</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑58/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:19">EU:C:2018:19</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E célkitűzést később (habár felülvizsgálattól függően) a kibocsátásáthelyezés kockázatának nem, vagy csak kis mértékben kitett ágazatok és alágazatok tekintetében – a távfűtés kivételével – 2030‑ra halasztották, a kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok tekintetében pedig feladták, lásd a 2018/410 irányelv (10) preambulumbekezdésének második bekezdését. A 2018/410 irányelv 1. cikke 14. pontjának k) alpontja ennek megfelelően törölte a vonatkozó szövegrészt a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (11) bekezdéséből. Ez azonban nem változtat az irányelv e módosítást megelőzően fennálló célkitűzésein. A kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó szabályok még e határidőn túl is kivételesnek tekintendők. A 2018/410 irányelv (5) preambulumbekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0065" ID="QS0065"/>az ingyenes kiosztás nem szűnik meg, és a jelenleg meglévő intézkedések 2020 után is érvényben maradnak a kibocsátásáthelyezés éghajlat‑politikából adódó kockázatának a megelőzése érdekében – mindaddig, amíg más jelentős gazdaságok nem tesznek hasonló mértékű erőfeszítéseket<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Ez azt jelenti, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikke szerinti, a kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó szabályok, amelyeket a 2011/278 határozat határoz meg, kivételes (valamint átmeneti) jellegűek. Továbbá a 2011/278 határozat 3. cikkének c), d) és h) pontja<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>A negyedik kérdés elemzése során fogom vizsgálni annak kérdését, hogy e három <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0066" ID="QS0066"/>tartalék‑referenciaérték<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/> között is van‑e (hierarchikus) sorrend.</P></NOTE> határozza meg az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0067" ID="QS0067"/>tartalék‑referenciaértékeket<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/>, amelyek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0068" ID="QS0068"/>a létesítményrész termék‑referenciaértékével le nem írható […] megfelelő kibocsátás[ok]<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/> esetén,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Lásd a 2011/278 határozat 3. cikkének c) és d) pontját.</P></NOTE> illetve akkor jutnak szerephez, ha a kibocsátás a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0069" ID="QS0069"/>termék‑referenciaérték rendszerhatárain kívül történik<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Lásd a 2011/278 határozat 3. cikkének h) pontját.</P></NOTE> A Bíróság az INEOS ítéletében már megállapította, hogy a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának iv. alpontja nem teszi lehetővé annak tág értelmezését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180118">2018. január 18‑i</DATE> <NAME.CASE>INEOS</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑58/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:19">EU:C:2018:19</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Abban az ítéletben a Bíróság a technológiai kibocsátásokra úgy hivatkozott mint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0070" ID="QS0070"/>ultima ratio jellegű <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0071" ID="QS0071"/>tartalék<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="00AB" ID="QE0071"/><QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/>.</P></NOTE> E megállapításnak a 2011/278 határozat 3. cikkének h) pontjában felsorolt valamennyi tevékenységre érvényesnek kell lennie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Ebből következően nem tudok egyetérteni azzal, hogy mivel a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának iv. alpontja kifejezetten hivatkozik a széntartalmú anyag részvételére a kémiai szintézisben, e határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontja pedig nem, ez azt jelentené, hogy az utóbbi rendelkezésben szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0072" ID="QS0072"/>felhasznál<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> szót – pusztán annak érdekében, hogy megkülönböztessék az előbbi rendelkezés hatálya alá tartozó esetektől – olyan tágan kell értelmezni, hogy annak körét a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0073" ID="QS0073"/>felhasznál<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/> szó már nem is fedi le. A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0074" ID="QS0074"/>felhasznál<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/> kifejezés valójában tágabb jelentéssel bír, és kémiai reakción kívüli <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0075" ID="QS0075"/>felhasználást<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/> is magában foglalhat. A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0076" ID="QS0076"/>felhasznál<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/> kifejezés ugyanakkor utal arra, hogy a széntartalmú nyersanyagnak szükségesnek kell lennie a (hőtermelésen kívüli más) elsődleges cél elérése szempontjából.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>A jelen ügyben láthatóan egyik fél sem vitatja, hogy a kénkinyerési eljárás célja nem hőtermelésre irányul.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Az ilyen korlátozóbb értelmezést támaszthatja alá a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0077" ID="QS0077"/>technológiai kibocsátás<QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/> 601/2012 rendelet 3. cikkének 30. pontjában foglalt meghatározása. E meghatározás szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0078" ID="QS0078"/>technológiai kibocsátás<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="201D" ID="QE0078"/> jelentése <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0079" ID="QS0079"/>az égetésből származó kibocsátástól eltérő, anyagok között szándékosan vagy véletlenül fellépő reakciókból vagy az anyagok átalakulásából származó [üvegházhatású gáz] kibocsátás […]<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/>. A savanyúgázban található szén‑dioxid ugyanakkor nyilvánvalóan nem anyagok között szándékosan vagy véletlenül fellépő reakciókból vagy az anyagok átalakulásából származik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>A 601/2012 rendelet az üvegházhatású gázok kibocsátásának nyomon követésével és jelentésével foglalkozik. A 2003/87 irányelv 14. cikke írta elő a Bizottság számára, hogy e célból rendeletet fogadjon el. Ezért a 601/2012 rendelet sem nem rendezi, sem nem határozza meg a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának eseteit. Ugyanebből az okból az a körülmény, hogy<?PAGE NO="17"?> a 601/2012 rendelet 48. cikke olyan rendelkezést tartalmaz, amely meghatározza, hogy az inherens szén‑dioxidot melyik létesítményhez kell hozzárendelni az üvegházhatású gázok kibocsátásának nyomon követése és jelentése céljából, arra vonatkozóan nem szolgál tényleges iránymutatással, hogy az ilyen inherens kibocsátások után kioszthatók‑e ingyenesen technológiai kibocsátási egységek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Amint arra Saugmandsgaard Øe főtanácsnok az ExxonMobil Production Deutschland ügyre vonatkozó indítványában már rámutatott, a 601/2012 rendelet 3. cikke 30. pontjának értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0080" ID="QS0080"/>technológiai kibocsátás<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/> fogalom és a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0081" ID="QS0081"/>technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/> fogalom csak részben fedi egymást, mivel a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0082" ID="QS0082"/>technológiai kibocsátásokra<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/> nagyrészt kiterjednek az e határozat I. mellékletében szabályozott termék referenciaértékek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>42. lábjegyzet.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Attól is tartózkodnék, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsak annak a körülménynek, hogy a 601/2012 rendelet 48. cikkének (1) bekezdése azt is kimondja, hogy az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0083" ID="QS0083"/>inherens CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑nek, ideértve a földgázban […] lévő CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑t, az adott tüzelőanyag kibocsátási tényezőjében kell szerepelnie<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/>. Ha a földgázt tüzelőanyagnak tekintjük is,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>A 601/2012 rendelet 3. cikkének 40. pontja az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0084" ID="QS0084"/>inherens CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑t<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/> tüzelőanyag részét képező szén‑dioxidként határozza meg.</P></NOTE> amint arra a Bíróság a C‑682/17. sz. ügyben hozott ítéletében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>54. pont.</P></NOTE> láthatóan utalt, a 601/2012 rendelet 48. cikkének (1) bekezdése csupán a nyomon követés módszertanával kapcsolatos szabályt tartalmaz. A tekintetben nem nyújt tényleges iránymutatást, hogy az ilyen inherens kibocsátások tekintetében van‑e helye technológiai kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Áttérve a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontja v. alpontjának céljára és általában véve a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészekre, a felek ennek kérdésében láthatóan nem értenek egyet. Az ExxonMobil ugyanis azt az álláspontot képviseli, hogy mivel a kénkinyerési iparágban ismert a szén‑dioxid‑kibocsátásáthelyezés kockázata, ennek megfelelően az inherens szén‑dioxid‑kibocsátások után is ki kell hogy osszanak ingyenesen kibocsátási egységeket. E <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0085" ID="QS0085"/>szükséges következményre<QUOT.END REF.START="QS0085" CODE="201D" ID="QE0085"/> figyelemmel az ExxonMobil úgy véli, hogy a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontját alkalmazni kell, hiszen a többi lehetőség közül nyilvánvalóan egyik sem érvényesül. A német szövetségi környezetvédelmi hivatal ezzel szemben azt állítja, hogy a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészek csak olyan kibocsátások szempontjából vehetők figyelembe, amelyek a 2003/87 irányelv I. melléklete szerinti tevékenységkategóriák egyikéből származnak. Mivel a jelen ügyben kizárólag a tüzelőanyag‑égetés tartozik bele ebbe a kategóriába, az ingyenes kiosztás szempontjából – termék‑referenciaérték hiányában, miként a jelen ügyben – csak az ebből származó kibocsátások vehetők figyelembe. Ez azt jelentené, hogy a 3. cikk h) pontjában foglaltak a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának lehetőségét arra az esetre korlátoznák, ha a szén‑dioxid‑kibocsátások a 2003/87 irányelv I. mellékletében felsorolt olyan (további) tevékenységből származnak – a tüzelőanyag‑égetés kivételével –, amelyre vonatkozóan nem határoztak meg termék‑referenciaértéket.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0086" ID="QS0086"/>szénszivárgás jelentős kockázatának<QUOT.END REF.START="QS0086" CODE="201D" ID="QE0086"/> szerepe a kibocsátáskereskedelmi rendszerben</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Amint azt a 2009/29 irányelv (24) preambulumbekezdése megfogalmazza, a <HT TYPE="ITALIC">szénszivárgás</HT> olyan helyzetre vonatkozik, amelyben <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0087" ID="QS0087"/>más fejlett országok és a nagy üvegházhatású gázkibocsátók nem lesznek részesei [az éghajlatváltozásról szóló nagyszabású nemzetközi<?PAGE NO="18"?> megállapodásnak], [és] ez az olyan harmadik országokban történő üvegházhatású gázkibocsátás emelkedéséhez vezethet, ahol az iparágra nem vonatkoznak hasonló, üvegházhatású gázkibocsátással kapcsolatos szén‑dioxid‑kibocsátási korlátozások […]. Ez alááshatja a közösségi fellépések környezeti integritását és eredményességét<QUOT.END REF.START="QS0087" CODE="201D" ID="QE0087"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>A 2003/87 irányelv 10a. cikkének (14)–(17) bekezdése írja elő annak feltételeit, hogy egy ágazat vagy alágazat mikor tekinthető a szénszivárgás kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak. A 2003/87 irányelv 10a. cikke (13) bekezdésének megfelelően a szénszivárgás kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok vagy alágazatok listáját a CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról szóló, <DATE ISO="20091224">2009. december 24‑i</DATE> 2010/2/EU bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="001" PAGE.FIRST="10" DATE.PUB="2010">HL 2010. L 1., 10. o.</REF.DOC.OJ>) tartalmazza. A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0088" ID="QS0088"/>Kőolaj‑, földgázkitermelés<QUOT.END REF.START="QS0088" CODE="201D" ID="QE0088"/> a melléklet 1.4. pontjában szerepel.</P></NOTE>. A 2003/87 irányelv ennek megelőzése érdekében különleges intézkedéseket ír elő. Először is, az említett irányelv 10a. cikkének (12) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ezen irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésével összhangban történő éves ingyenes kiosztás a harmadik kereskedési időszakra vonatkozóan 100%‑os szinten történik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Lásd e tekintetben: a C‑682/17. sz. ügyben hozott ítélet 94. pontját, lásd továbbá a jelen indítvány 44. lábjegyzetét.</P></NOTE> Ezzel szemben a szénszivárgás jelentős kockázatának nem kitett ágazatok és alágazatok létesítményei tekintetében a 2013‑ban kiosztott kibocsátásiegység‑mennyiségnek a 10a. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott mennyiség 80%‑ára kell korlátozódnia. Ezekben az ágazatokban a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (11) bekezdésének megfelelően az ingyenesen kiosztott mennyiséget évente mindig azonos mennyiséggel úgy kell csökkenteni, hogy 2020‑ra 30%‑ot érjen el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161026">2016. október 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Yara Suomi és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑506/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:799">EU:C:2016:799</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Az irányelv 10a. cikkének (6) bekezdésében arról is rendelkezik, hogy: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0089" ID="QS0089"/>A tagállamok emellett azon ágazatok vagy alágazatok számára, amelyekről megállapítást nyert, hogy a villamosenergia‑árakban megjelenő, üvegházhatású gázkibocsátással kapcsolatos költségeik miatt jelentősen érinti őket a szénszivárgás kockázata, pénzügyi intézkedéseket is elfogadhatnak e költségek kompenzálása érdekében, amennyiben a pénzügyi intézkedések összeegyeztethetőek az állami támogatásokra alkalmazandó és az e területen a jövőben elfogadandó szabál yokkal.<QUOT.END REF.START="QS0089" CODE="201D" ID="QE0089"/></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Ebből egyértelműen látszik, amint arra Wahl főtanácsnok az ArcelorMittal Atlantique et Lorraine ügyre vonatkozó indítványában már felhívta a figyelmet, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0090" ID="QS0090"/>az irányelv nem azt rögzíti, hogy a jelentős szénszivárgási veszélynek kitettnek tekintett ágazatoknak minden körülmények között az általuk kibocsátott összes üvegházhatású gáznak megfelelő ingyenes kibocsátási egységet kell kapniuk<QUOT.END REF.START="QS0090" CODE="201D" ID="QE0090"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>(<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑80/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:192">EU:C:2017:192</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. A kibocsátási egységek ingyenes kiosztását illetően a kötelező követelmény inkább az, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egység‑mennyiséget a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésében előírtakkal összhangban elfogadott szabályoknak megfelelően határozzák meg. Ezek döntik el az előzetesen kiosztott kibocsátásiegység‑mennyiségeket. A 2003/87 irányelv 10a. cikkének (12) bekezdése csak így alkalmazható, hogy nem csökkentik a meghatározott kibocsátási egységek számát. E rendelkezésekben semmi nem írja elő, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának <HT TYPE="ITALIC">lehetőségéről</HT> való döntéshozatal során figyelemmel kellene lenni a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0091" ID="QS0091"/>szénszivárgás jelentős kockázatára<QUOT.END REF.START="QS0091" CODE="201D" ID="QE0091"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Lásd még analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161026">2016. október 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Yara Suomi és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑506/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:799">EU:C:2016:799</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelyben a felperesek vitatták az egységes, ágazatközi korrekciós tényező alkalmazását – amellyel a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésével összhangban korlátozható az éves maximális kibocsátásiegység mennyiség – valamennyi előzetesen kiosztott kibocsátási egység mennyiségére, anélkül hogy mentesítenék a kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatokba vagy alágazatokba tartozó létesítményeket.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Mindebből az következik, hogy mind a 2003/87 irányelv szövegével, mind az abban létrehozott rendszerrel ellentétes lenne, ha pusztán azért, mert a szóban forgó folyamat a szénszivárgás jelentős kockázatának kitett folyamatnak minősül, tágan értelmeznénk a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontjában foglalt ok–okozati követelményt.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0092" ID="QS0092"/>technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész<QUOT.END REF.START="QS0092" CODE="201D" ID="QE0092"/> célja</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Az ExxonMobil azt állítja, hogy az uniós jogalkotó a 2011/278 határozat 3. cikkének h) pontja szerinti technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészek tekintetében arra törekedett, hogy olyan folyamatok vonatkozásában is létesítményrészeket hozzon létre, amelyek elkerülhetetlenül szén‑dioxid‑kibocsátással járnak, ugyanakkor amelyekre nem határoztak meg termék‑referenciaértéket. Ez azonban a 2011/278 határozatból nem olvasható ki egyértelműen. A 2011/278 határozat (12) preambulumbekezdése mindössze megállapítja, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0093" ID="QS0093"/>[h]a nem lehetett termék‑referenciaértéket levezetni, <HT TYPE="ITALIC">de keletkeznek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására jogosult üvegházhatású gázok</HT>, a kibocsátási egységeket általános tartalék‑referenciaértékek alapján kell kiosztani. […] A technológiai kibocsátások esetében a kibocsátási egységeket a múltbeli kibocsátások alapján kell kiosztani<QUOT.END REF.START="QS0093" CODE="201D" ID="QE0093"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>A 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése úgy rendelkezik, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0094" ID="QS0094"/>[a]z egyes ágazatokban és alágazatokban a referenciaértékeket elviekben a termékek – és nem a ráfordítások – alapján kell kiszámítani, az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének és az energiahatékonysági megtakarításnak az érintett ágazat vagy alágazat <HT TYPE="ITALIC">termelési folyamata során</HT> való maximalizálása érdekében<QUOT.END REF.START="QS0094" CODE="201D" ID="QE0094"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE>. Ez azt jelenti, hogy a technológiai kibocsátások jellemzően benne foglaltatnak egy termék‑referenciaértékben. Nem mindig lehetett azonban kidolgozni termék‑referenciaértéket. Ennek az az egyik oka, hogy számos létesítmény csupán azért tartozik bele a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerébe, mert a létesítményekben legalább 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű tüzelőegységeket üzemeltetnek. Ez a tág meghatározás olyan, különböző ágazatokban működő létesítményekre is kiterjed, amelyek egyébként nem tartoznának bele a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerébe. Az Európai Bizottság megbízásából készített <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0095" ID="QS0095"/>Methodology for the free allocation of emission allowances in the EU ETS post 2012<QUOT.END REF.START="QS0095" CODE="201D" ID="QE0095"/> című tanulmányban foglalt magyarázat szerint az olyan létesítmények, amelyek teljes bemenő hőteljesítménye nem éri el a 20 MW‑ot, vagy amelyeket más tulajdonában lévő létesítmények látnak el hővel, nem tartoznak a hatálya alá. Nehéz meghatározni egy termék‑referenciaértéket, ha a terméket előállító termelő létesítmények nem tartoztak bele a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>Ecofys, Fraunhofer Institute for Systems and Innovation Research, Öko‑Institut, 2009. november (az Európai Bizottság megbízásából készített tanulmány), ii. és 25. o.</P></NOTE> E körülmények között és ezen esettípusokra figyelemmel hozták létre az úgynevezett tartalék‑referenciaértékeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Mindez azt jelenti, hogy nincsen közvetlen kapcsolat a kibocsátások elkerülhetetlensége és a tartalék‑referenciaértékek között. A 2003/87 irányelv 10a. cikkének (3) bekezdése, amely kifejezetten csak a villamosenergia‑termelőket zárja ki – bizonyos kivételekkel – a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásából, szintén nem támasztja alá az ilyen tág értelmezést. Könnyen elő lehetett volna írni, hogy a termék‑referenciaértékkel, hő‑referenciaértékkel vagy tüzelőanyag‑referenciaértékkel rendelkező kibocsátások kivételével valamennyi, a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó kibocsátásra a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0096" ID="QS0096"/>grandfathering<QUOT.END REF.START="QS0096" CODE="201D" ID="QE0096"/> elnevezésű számítási módszer alkalmazandó. Ehelyett külön meghatározták a technológiai kibocsátásokkal<?PAGE NO="20"?> rendelkező létesítményrészeket. Továbbá a szövetségi környezetvédelmi hivatal képviselője által a tárgyaláson előadottak szerint, még ha létezik is termék‑referenciaérték, az nem feltétlenül terjed ki valamennyi olyan kibocsátásra, amely kémiai reakciók elkerülhetetlen melléktermékeként keletkezik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>E képviselő felhívta rá a figyelmet, hogy a 2011/278 határozat II. melléklete értelmében a finomítókban történő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0097" ID="QS0097"/>kénvisszanyerésre<QUOT.END REF.START="QS0097" CODE="201D" ID="QE0097"/> létezik külön termék‑referenciaérték. A finomítóágazatban a termék‑referenciaértékek jellemzően a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0098" ID="QS0098"/>CO<HT TYPE="SUB">2</HT> súlyozott tonna<QUOT.END REF.START="QS0098" CODE="201D" ID="QE0098"/> megközelítésen alapulnak, amely szintén nem veszi figyelembe az inherens CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑t. E megközelítés tekintetében lásd a 2011/278 határozat (24) preambulumbekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Úgy tűnik tehát, hogy a 2003/87 irányelv céljai között nem szerepel, hogy minden olyan kibocsátás tekintetében biztosítsa a kibocsátási egységek ingyenes kiosztását, amely egy, a Claus‑eljáráshoz hasonló ipari kémiai folyamat alkalmazása során mint elkerülhetetlen melléktermék keletkezik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>Ugyanakkor már az is kérdéses, amint arra felhívtam a figyelmet, hogy vajon a jelen ügyben a kibocsátások elkerülhetetlennek tekintendők‑e. Lásd a jelen indítvány 47. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>A fenti teleologikus elemzésre figyelemmel arra a következtetésre jutottam, hogy a földgáz (savanyúgáz formájában történő) feldolgozásával összefüggésben az úgynevezett Claus‑eljárás keretében, a földgázban található CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑nek a gázkeverékből történő kivonásakor a légkörbe juttatott CO<HT TYPE="SUB">2</HT> esetén nem olyan kibocsátásról van szó, amely a 2011/278/EU bizottsági határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontjában említett folyamatból <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0099" ID="QS0099"/>származik<QUOT.END REF.START="QS0099" CODE="201D" ID="QE0099"/>, mivel a savanyúgáznak mint széntartalmú nyersanyagnak a hivatkozott rendelkezés értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0100" ID="QS0100"/>felhasználására<QUOT.END REF.START="QS0100" CODE="201D" ID="QE0100"/> nem kerül sor, még akkor sem, ha annak szó szerinti szövegét tekintve maga a szöveg kétségkívül félreérthető.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">C.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A negyedik kérdés: Létezik‑e hierarchia a különböző tartalék‑referenciaértékek között?</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság a negyedik kérdésével arra kíván választ kapni, hogy melyik referenciaértéket kell alkalmazni, ha valamely létesítmény a hőkibocsátásokkal rendelkező létesítményrészre, valamint a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészre vonatkozó feltételeket egyaránt teljesíti.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk által bevezetett, a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti együttműködési eljárás keretében a Bíróságnak kell olyan hasznos választ adnia a nemzeti bíróság számára, amely megkönnyíti az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191107">2019. november 7‑i</DATE> <NAME.CASE>K.H.K. (Ideiglenes számlazárolás)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑555/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:937">EU:C:2019:937</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az első három kérdésre adott választól függően a jelen ügyben előfordulhat, hogy a Claus‑eljárásból származó kibocsátások a hőkibocsátásokkal rendelkező létesítményrészre, valamint a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészre vonatkozó fogalommeghatározásnak egyaránt megfelelnek. Ezért javaslatom szerint arra a kérdésre, hogy melyik referenciaértéket kell alkalmazni, célszerű lenne aszerint válaszolni, hogy a kibocsátások (az általam képviselt állásponttal ellentétben) a hőkibocsátásokkal rendelkező létesítményrészre, valamint a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészre vonatkozó feltételeket egyaránt ténylegesen teljesítik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P>Ez mellőzi annak kérdését, hogy ez egyáltalán lehetséges‑e, a Bíróság ugyanis a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160908">2016. szeptember 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Borealis és társai</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>C‑180/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:647">EU:C:2016:647</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) már megállapította, hogy kölcsönösen kizárják egymást.</P></NOTE> Ez az arra vonatkozó<?PAGE NO="21"?> tágabb kérdést is magában foglalja, hogy fennáll‑e hierarchia a különböző tartalék‑referenciaértékek között, ha valamely létesítmény e referenciaértékek közül egynél többnek teljesíti a feltételeit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Ami azt illeti, a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a negyedik kérdése csak az első három kérdésre adott igenlő válasz esetén merül fel. Mivel nemleges választ javasolok adni ezekre a kérdésekre – ami azt jelenti, hogy az ExxonMobil létesítménye nem jogosult kibocsátási egységek ingyenes kiosztására a technológiai kibocsátások szerinti referenciaérték alapján –, a negyedik kérdésre szigorúan véve nem szükséges válaszolni. Ennek ellenére foglalkozni fogok vele arra az esetre, ha a Bíróság az első három kérdést másként válaszolná meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>E kérdést érintően a ZuV 2000 3. §‑ának (1) bekezdésében foglalt német végrehajtási jogszabályi rendelkezés némiképp eltér a 2011/278 határozat 6. cikkének szövegétől. Az előbbi rendelkezés egyértelműen hierarchiát állapít meg a referenciaértékek között. A kibocsátási egységeket kérelmezőknek a ráfordításokat, teljesítményeket és a megfelelő kibocsátásokat egyetlen létesítményrészhez kell hozzárendelniük. E rendelkezés szerint a ráfordítások, teljesítmények és a megfelelő kibocsátások csak annyiban rendelhetők egy hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrészhez, amennyiben az ilyen ráfordításokat, teljesítményeket és megfelelő kibocsátásokat nem fedi le valamely hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész. A ráfordítások, teljesítmények és a megfelelő kibocsátások csak akkor rendelhetők hozzá egy tüzelőanyag‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrészhez, ha azokat sem egy termék‑referenciaértékkel, sem egy hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész nem fedi le. Végezetül a ráfordítások, teljesítmények és a megfelelő kibocsátások kizárólag akkor rendelhetők egy technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészhez, ha azokat semmilyen más referenciaértékkel rendelkező létesítményrész nem fedi le.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Jelenleg ugyanezt a megközelítést alkalmazza a kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó uniós szintű átmeneti szabályoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, <DATE ISO="20181219">2018. december 19‑i</DATE> (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="059" PAGE.FIRST="8" DATE.PUB="2019">HL 2019. L 59., 8. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="180" PAGE.FIRST="31" DATE.PUB="2019">HL 2019. L 180., 31. o.</REF.DOC.OJ>) 10. cikkének (2) bekezdése.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>A 2011/278 határozat valamivel kevésbé egyértelmű a tartalék‑referenciaértékek egymáshoz való viszonyát illetően, habár a hő‑referenciaértékkel, a tüzelőanyag‑referenciaértékkel, illetve a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrésznek a 3. cikk c), d), illetve h) pontjában foglalt meghatározása tartalmazza, hogy csak a létesítményrész termék‑referenciaértékével le nem írható ráfordításokra, teljesítményekre és a megfelelő kibocsátásokra vonatkoznak. Ha azonban részletesebben megnézzük a hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész és a tüzelőanyag‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész feltételeit, az előbbi – néhány további kapcsolódó feltétel meghatározása mellett – pontosítja, hogy amiről szó van, az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0101" ID="QS0101"/>olyan ráfordítás, teljesítmény és a megfelelő kibocsátás, amely […] <HT TYPE="ITALIC">mérhető hő</HT> termeléséhez<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE>, illetve az uniós rendszerben részt vevő másik létesítménytől vagy egyéb entitástól való behozatalához, illetve mindkettőhöz […] kapcsolódik<QUOT.END REF.START="QS0101" CODE="201D" ID="QE0101"/>. Másfelől azonban a tüzelőanyag‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész olyan ráfordításra, teljesítményre és a megfelelő kibocsátásra vonatkozik, amely bizonyos további feltételek mellett nem mérhető hő termeléséhez kapcsolódik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>A Bíróság is erre a megállapításra jutott a Borealis és társai ítéletében, amelyben kimondta, hogy a különböző referenciaértékekkel rendelkező létesítményrészek fogalommeghatározásai egymást kölcsönösen kizárják.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160908">2016. szeptember 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Borealis és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑180/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:647">EU:C:2016:647</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180118">2018. január 18‑i</DATE> <NAME.CASE>INEOS</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑58/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:19">EU:C:2018:19</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201203">2020. december 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Ingredion Germany</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑320/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:983">EU:C:2020:983</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészt illetően a Bíróság úgy találta, hogy ez abból következik, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0102" ID="QS0102"/>csupán [a 2011/278] határozat<?PAGE NO="22"?> 3. cikke h) pontjának i–vi. alpontjában említett sajátos kibocsátások bizonyos típusai esetében alkalmazható ez a minősítés<QUOT.END REF.START="QS0102" CODE="201D" ID="QE0102"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160908">2016. szeptember 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Borealis és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑180/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:647">EU:C:2016:647</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. A Bíróság az említett határozat (12) preambulumbekezdésére hivatkozással azt is kimondta, hogy ha nem lehetett termék‑referenciaértéket levezetni, de keletkeznek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására jogosító, üvegházhatású gázok, e tekintetben három tartalék referenciaértéket állítottak hierarchikus sorrendbe.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P>Uo., 67. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Ebből tehát az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdést a Bíróság a Borealis és társai ítéletben már megválaszolta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160908">2016. szeptember 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Borealis és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑180/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:647">EU:C:2016:647</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Az ExxonMobil azon érvei, amelyek szerint nincsen hierarchikus sorrend a tartalék‑referenciaértékek között, illetve ennek alternatívájaként, hogy a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész élvez elsőbbséget a specialitás okán, – minden tisztelet mellett – nem meggyőzőek. Az alábbi okok miatt állítom ezt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>Az ExxonMobil érvelése szerint a hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész és a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész egybeeshet. Az ExxonMobil úgy véli, hogy ez egyértelműen következik annak módjából, ahogyan a 2011/278 határozat 9. cikkének (3) bekezdésében a hőhöz kapcsolódó éves múltbeli tevékenységi szintet meghatározzák. A hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrésznek kiosztott kibocsátási egységek a mérhető hő termeléséből származó kibocsátásoktól függnek. E kibocsátásokra a megtermelt hő terajoule/évben mért mennyiségéből következtetnek. A technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészt ugyanakkor úgy jellemzik – legalábbis a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontja alapján –, hogy a kibocsátások <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0103" ID="QS0103"/>a hőtermelésen kívüli más elsődleges célból<QUOT.END REF.START="QS0103" CODE="201D" ID="QE0103"/> folytatott eljárásból származnak. Így a 2011/278 határozat 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően az éves múltbéli tevékenységi szint a szén‑dioxid tonna‑egyenértékben kifejezett kibocsátásmennyiségnek felel meg. Ezek az érvek azzal a kérdéssel kapcsolatosak, hogy azonos létesítményben jelen lehet‑e egyidejűleg – azonban eltérő kibocsátások tekintetében – hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész és technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Jóllehet valóban megtörténhet, hogy egyetlen létesítményen belül kettő (vagy több), eltérő tevékenységekkel összefüggő létesítményrész is megtalálható, ugyanazokat a ráfordításokat, teljesítményeket és kibocsátásokat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0070"><P>A 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikkében jelenleg használt megfogalmazást használom, mivel az egyértelműbb a tekintetben, hogy nem csupán a kibocsátásokra hivatkozik, hanem <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0104" ID="QS0104"/>a létesítmény bemenő és kimenő anyag‑ és energiaáramait és kibocsátásait<QUOT.END REF.START="QS0104" CODE="201D" ID="QE0104"/> említi, amelyeket egy vagy több létesítményrészhez rendelnek, ami egy sokkal megfelelőbb hivatkozás a különböző létesítményrészekre.</P></NOTE> nem fedheti le több létesítményrész is, mivel ellenkező esetben felmerülhetne a 2011/278 határozat 6. cikkének (2) bekezdésében tilalmazott átfedések és kétszeres beszámítás kockázata.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0071"><P>A tagállamok a 2011/278 határozat 7. cikke (7) bekezdésének és 8. cikke (5) bekezdésének megfelelően kötelesek ennek biztosításáról gondoskodni. Lásd továbbá: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160908">2016. szeptember 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Borealis és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑180/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:647">EU:C:2016:647</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ha feltételezzük is, hogy ugyanazok a ráfordítások, teljesítmények és kibocsátások különböző létesítményrészekre vonatkozó feltételeket is képesek teljesíteni, a 2011/278 határozat alapjául szolgáló koncepció a következő: Az Európai Bizottság megbízásából készített <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0105" ID="QS0105"/>Methodology for the free allocation of emission allowances in the EU ETS post 2012<QUOT.END REF.START="QS0105" CODE="201D" ID="QE0105"/> című tanulmányban foglalt magyarázat szerint három tényező befolyásolja a konkrét szén‑dioxid‑kibocsátást. E tényezők a választott tüzelőanyag‑szerkezet, a hőtermelés hatékonysága és a hő végső felhasználásának hatékonysága. A termék‑referenciaértékek mindhárom tényezőre figyelemmel vannak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="23"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Mindez összhangban áll a 2011/278 határozat (1) preambulumbekezdésével, amely megállapítja, hogy lehetőség szerint előzetes referenciaértékeket kell meghatározni annak biztosítására, hogy az ingyenes kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat. A hőtermelésre vonatkozó referenciaérték‑meghatározás módszertana a hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrészek tekintetében, a tüzelőanyag‑szerkezetre vonatkozó referenciaérték‑meghatározás módszertana a tüzelőanyag‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrészek tekintetében, illetve az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0106" ID="QS0106"/>grandfathering<QUOT.END REF.START="QS0106" CODE="201D" ID="QE0106"/> számítási módszer (amelyet a technológiai kibocsátásokra alkalmaznak és amely csak a múltbéli adatokat veszi figyelembe) e tényezők közül mindig eggyel kevesebbet használ fel, a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0107" ID="QS0107"/>grandfathering<QUOT.END REF.START="QS0107" CODE="201D" ID="QE0107"/> módszer pedig egyiket sem veszi figyelembe.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0072"><P>Ecofys, Fraunhofer Institute for Systems and Innovation Research, Öko‑Institut, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0108" ID="QS0108"/>Methodology for the free allocation of emission allowances in the EU ETS post 2012: Report on the project approach and general issues<QUOT.END REF.START="QS0108" CODE="201D" ID="QE0108"/>, 2009. november (az Európai Bizottság megbízásából készített tanulmány), 38. és 39. o.</P></NOTE> Ez a magyarázata a különböző tartalék‑referenciaértékek között fennálló hierarchiának. Azok a referenciaérték‑meghatározási módszerek, amelyek ösztönzik a kibocsátások csökkentését, elsőbbséget élveznek a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrésszel szemben, amellyel összefüggésben nem rendelkeznek ilyen ösztönzőkről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Ennélfogva a 2003/87 irányelv 10a. cikkében és a 2011/278 határozatban előírt rendszerrel ellentétes lenne, ha mellőznénk az említett határozat (12) preambulumbekezdésében ismertetett különböző referenciaértékek közötti hierarchia alkalmazását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>E megfontolásokra figyelemmel álláspontom szerint a kibocsátási egységek ingyenes kiosztását a hő‑referenciaérték alapján kell elvégezni, ha a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó kibocsátások egyaránt teljesítik a hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész és a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész meghatározó feltételeit. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész alapján történő kiosztás elsőbbséget élvez a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész alapján történő kiosztáshoz képest.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">D.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az ötödik kérdés: A harmadik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó igények teljesíthetők‑e a harmadik kereskedési időszak végét követően?</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság ötödik kérdésével arra kíván választ kapni, hogy ha a harmadik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó igény fennállását a bíróság csak a harmadik kereskedési időszak lejártát követően állapítja meg, az ilyen<?PAGE NO="24"?> igény teljesíthető‑e a negyedik kereskedési időszakra vonatkozó ingyenes kiosztással.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0073"><P>Az ExxonMobil arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy <DATE ISO="20200716">2020. július 16‑án</DATE> ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz. E bíróságtól a DEHSt annak biztosítására való kötelezését kérte, hogy legkésőbb <DATE ISO="20201231">2020. december 31‑ig</DATE> a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló eljárásban kiosztani kért kibocsátási egységek számával megegyező kiosztási egység kerüljön rögzítésre az ExxonMobil üzemeltetői számláján, hogy ezáltal biztosítsák a kiosztási igényét. A DEHSt válaszul erre, azonban a kérdést előterjesztő bíróság e tárgyban hozott határozatát megelőzően, a Bizottsághoz fordult, és kérte, hogy a megadott számú kibocsátási egységet vezesse át a Németországi Szövetségi Köztársaság nemzeti kibocsátásiegység‑nyilvántartási számlájára vagy az ExxonMobil üzemeltetői számlájára. E kérelmet a Bizottság a DEHSt‑nek címzett levélben <DATE ISO="20201208">2020. december 8‑án</DATE> elutasította. A kérdést előterjesztő bíróság <DATE ISO="20201215">2020. december 15‑én</DATE> ideiglenes intézkedést elrendelő végzést hozott (VG 10 L 216/2020), amelyben annak vállalására kötelezte a DEHSt‑t, hogy a 2013–2020‑as kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási tanúsítványok lejárta esetén úgy fog eljárni az ExxonMobil tekintetében, mintha az nem következett volna be. E végzést az Oberverwaltungsgericht Berlin‑Brandenburg (berlin‑brandenburgi közigazgatási felsőbíróság, Németország) <DATE ISO="20201223">2020. december 23‑án</DATE> hatályon kívül helyezte és az ExxonMobil kérelmét jogerősen elutasította (ECLI:DE:OVGBEBB:2020:0323.OVG11S12.20.00). Sikertelenül zárult a Bundesverfassungsgerichthez (szövetségi alkotmánybíróság, Németország) benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem is (ECLI:DE:BVerfG:2020:qk20201229.1bvq016120). Ezzel párhuzamosan az ExxonMobil <DATE ISO="20201217">2020. december 17‑én</DATE> a Bizottság <DATE ISO="20201208">2020. december 8‑i</DATE> DEHSt‑nek címzett határozatának jogszerűségét vitató keresetet nyújtott be az EUMSZ 263. cikk alapján. Ezen felül az EUMSZ 279. cikk szerint ideiglenes intézkedés elrendelését kérelmezte. E keresetet a Törvényszék elnöke a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201231">2020. december 31‑i</DATE> <NAME.CASE>ExxonMobil Production Deutschland kontra Bizottság</NAME.CASE> végzéssel (<NO.CASE>T‑731/20 R</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2020:654">EU:T:2020:654</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) elutasította, többek között azért, mivel valószínűtlennek tekintették, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó nem teljesített igények megszűnnének a harmadik kereskedési időszak végével (17. pont).</P></NOTE> A kérdést előterjesztő bíróság e kérdést is csak arra az esetre tette fel, ha az első négy kérdésre a Bíróság igenlő választ ad. Figyelemmel az első négy kérdésre adott válaszomra, ez az eset nem áll fenn. Ettől függetlenül azt javaslom, hogy vizsgáljuk meg ezt a kérdést is, arra az esetre, ha a Bíróság másként határozna.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság e kérdéssel kapcsolatos kétségei elsősorban a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) ítélkezési gyakorlatából erednek. Az említett bíróság úgy határozott, hogy a második kereskedési időszakra (2008–2012.) vonatkozó kibocsátási egységek többletkiosztására irányuló (nyitott) igények legkésőbb <DATE ISO="20130430">2013. április 30‑án</DATE> (éjfélkor) megszűntek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0074"><P>A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) <DATE ISO="20180426">2018. április 26‑i</DATE> ítélete (ECLI:DE:BVerwG:2018:260418U7C20.16.0).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a második kereskedési időszak végén teljesen más volt a jogi helyzet, mint a harmadik kereskedési időszak végén. Míg a 2003/87 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése szerint az adott kereskedési időszakban kiadott egységek csak azokra a kibocsátásokra voltak érvényesek, amelyek abban a kereskedési időszakban valósultak meg, ezt a szöveget a 2018/410 irányelv módosította. A 2003/87 irányelv 13. cikkének első mondata jelenleg úgy szól, hogy: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0109" ID="QS0109"/>A <DATE ISO="20130101">2013. január 1</DATE>‑jétől kezdődően kiadott kibocsátási egységek korlátlan ideig érvényesek.<QUOT.END REF.START="QS0109" CODE="201D" ID="QE0109"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0075"><P>A 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikke értelmében a 2011/278 határozatot a hatályvesztését követően továbbra is alkalmazni kell a <DATE ISO="20210101">2021. január 1.</DATE> előtti időszakra vonatkozó kiosztásokra.</P></NOTE> Ez a szabályok általános folyamatosságának köszönhető a harmadik és negyedik kereskedési időszak között. A kérdés lényegében arra irányul, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása iránti esetleges igény az e kérdéskörre vonatkozó különös rendelkezés hiányában teljesíthető‑e, és ha igen, milyen módon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten rákérdezett, hogy a harmadik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységek többletkiosztása iránti igény ilyen esetben teljesíthető‑e a negyedik kereskedési időszakra vonatkozó egységekkel. A 2003/87 irányelv (a 2018/410 irányelvvel módosított) 13. cikkének második mondata szerint a <DATE ISO="20210101">2021. január 1</DATE>‑jétől kezdődően kiadott kibocsátási egységek csak annak a tízéves időszaknak a kezdetétől érvényesek, amelyben azokat kiadták. Ennélfogva az a felperes, akinek megállapították a jogosultságát a kibocsátási egységek kiosztására, a negyedik kereskedési időszakra vonatkozó egységekkel nem tudná teljesíteni a 2003/87 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettségeit. Annak érdekében, hogy hasznos válasszal lehessen szolgálni a kérdést előterjesztő bíróság számára,<?PAGE NO="25"?> érdemes e bíróság kérdését átfogalmazni. Ennek megfelelően a megválaszolandó kérdést ne korlátozzuk annak eldöntésére, hogy egy ilyen igény teljesíthető‑e a negyedik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységekkel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Két vetülete van annak a kérdésnek, hogy miként teljesíthető egy a harmadik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységek ingyenes kiosztása iránti esetleges igény. Ott van egyrészt a kiosztás ilyen változásának eljárási alapja, másrészt az érintett kibocsátási egységek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0110" ID="QS0110"/>eredetének<QUOT.END REF.START="QS0110" CODE="201D" ID="QE0110"/> kérdése. Ami e tényezők közül az elsőt illeti, amint arra a szövetségi gazdasági és energiaügyi minisztérium által képviselt német kormány, valamint a Bizottság is hivatkozott, bármilyen kiigazítás a 389/2013 rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0076"><P>A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 280/2004/EK és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti uniós kibocsátásiegység‑forgalmi jegyzék létrehozásáról, továbbá a 920/2010/EU és az 1193/2011/EU bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20130502">2013. május 2‑i</DATE> 389/2013/EU bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="122" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2013">HL 2013. L 122., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 52. cikkében előírt nemzeti kiosztási tábla módosításának minősül, amely rendelet a 2019/1122 felhatalmazáson alapuló rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0077"><P>A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós kibocsátásiegység‑forgalmi jegyzék működése tekintetében történő kiegészítéséről szóló, <DATE ISO="20190312">2019. március 12‑i</DATE> (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="177" PAGE.FIRST="3" DATE.PUB="2019">HL 2019. L 177., 3. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 88. cikke szerint <DATE ISO="20260101">2026. január 1</DATE>‑jéig továbbra is alkalmazandó a 2013 és 2020 közötti kereskedési időszakkal kapcsolatban szükséges valamennyi műveletre. Ha egy bíróság úgy ítéli meg, hogy valamely üzemeltető kibocsátási egységek további ingyenes kiosztására jogosult, az érintett tagállam ennek megfelelően értesíti a Bizottságot (a 389/2013 rendelet 52. cikk (2) bekezdésének d) pontja), a Bizottság pedig utasítja a központi tisztviselőt a nemzeti kiosztási tábla megfelelő módosításainak az európai uniós ügyleti jegyzőkönyvben való megtételére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0078"><P>A Bizottság a 389/2013 rendelet 52. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően ellenőrzi, hogy az ilyen módosítás összhangban van‑e elsősorban a 2003/87 irányelvvel és a 2011/278 határozattal, és amennyiben nem, elutasítja a módosítást.</P></NOTE> A központi tisztviselő a 389/2013 rendelet 53. cikkének (2) bekezdésével összhangban biztosítja, hogy az uniós kibocsátásiegység‑forgalmi jegyzék a módosított nemzeti kiosztási táblának megfelelően a megfelelő számú kibocsátási egységet az európai uniós kiosztási számláról átvezesse az érintett üzemeltetői számlára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>Ami a kérdés második vetületét, vagyis e kibocsátási egységek eredetét illeti, noha sem a 2003/87 irányelv vagy a 2011/278 határozat, sem a 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet nem foglalkozik kifejezetten az ingyenes kibocsátási egységek bírósági határozaton alapuló kiigazításával, és habár a 2011/278 határozat 24. cikkének (2) bekezdése nem hivatkozik a kibocsátási egységek mennyiségének bírósági határozatból fakadó növelésére, e cikk az ilyen esetekre analógia útján mégis alkalmazható. Az adott ügyben abban nyilvánul meg a különbség a között, hogy az ilyen határozatot a bíróság a kereskedési időszak végét megelőzően vagy azt követően hozza meg, hogy az utóbbi esetben az érintett kibocsátási egységek többé nem vonhatók le az adott tagállam által abban az időszakban árverésre szánt kibocsátási egységek számából.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Noha a piaci stabilizációs tartaléknak nem az a célja, hogy egységeket biztosítson a harmadik kereskedési időszak végéig nem teljesült igényekre, hanem inkább a kibocsátáskereskedelmi rendszert érintően a kereslet és a kínálat strukturális egyensúlyhiányának megoldását célozza,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0079"><P>Lásd e tekintetben a 2015/1814 határozat (4) preambulumbekezdését.</P></NOTE> az e forrásból származó kibocsátási egységek megfelelnek az első célkitűzésnek. Ennek a piaci stabilizációs rendszer szerkezete és célja az oka.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>A 2015/1814 határozat 1. cikkének (2), (3) és (5) bekezdése szerint a piaci stabilizációs tartalék a következőkből tevődik össze: i. 900 millió kibocsátási egység, amelyet a 176/2014 rendelet IV. mellékletének harmadik oszlopa értelmében2019‑ben és 2020‑ban árverésre<?PAGE NO="26"?> bocsátanak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0080"><P>Az 1031/2010/EU rendeletnek különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeiből a 2013 és 2020 közötti időszakban árverés útján értékesítendő mennyiségek meghatározása céljából történő módosításáról szóló, <DATE ISO="20140225">2014. február 25‑i</DATE> 176/2014/EU bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="056" PAGE.FIRST="11" DATE.PUB="2014">HL 2014. L 56., 11. o.</REF.DOC.OJ>). A kibocsátási egységek piaci többletével szembeni rövidtávú intézkedésként azokat eredetileg <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0111" ID="QS0111"/>későbbre ütemezték<QUOT.END REF.START="QS0111" CODE="201D" ID="QE0111"/> a mennyiségek 2014 és 2016 között annak szándékával történt csökkentésével, hogy majd 2019‑ben és 2020‑ban árverésre bocsátják őket.</P></NOTE> ii. a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (7) bekezdése értelmében az új kibocsátók számára ki nem osztott kibocsátási egységek és az olyan létesítmények számára ki nem osztott kibocsátási egységek, amelyek (részben vagy teljesen) beszüntették a működésüket vagy jelentősen csökkentették a kapacitásukat (a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (19) és (20) bekezdése), és iii. minden évben a forgalomban levő kibocsátási egységek teljes száma<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0081"><P>A 2015/1814 határozat 1. cikkének (4) bekezdése szerint ez a következőkből tevődik össze: a <DATE ISO="20080101">2008. január 1</DATE>‑je óta eltelt időszakban kiutalt kibocsátási egységek összesített száma és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó létesítmények által az adott év december 31‑ig a kibocsátások tekintetében nemzetközi jóváírás igénybevételére vonatkozóan gyakorolt jogok, levonva az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó létesítmények <DATE ISO="20080101">2008. január 1.</DATE> és az adott év december 31. közötti ellenőrzött kibocsátásának tonnában kifejezett összesített mennyiségét, a törölt kibocsátási egységek számát, valamint a tartalékban található kibocsátási egységek számát.</P></NOTE> 12%‑ának megfelelő számú kibocsátási egység, ha e szám meghaladja a 100 milliót.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>E kiosztási szabályok csupán arra szolgálnak, hogy eltávolítsák a piacról a többlet kibocsátási egységeket, és idővel egy részüket vagy az összeset piacra bocsássák, ha a forgalomban lévő kibocsátási egységek száma a forgalomban lévő kibocsátási egységek számára vonatkozó 400 milliós küszöbérték alá esik. Az olyan kibocsátási egységek, amelyeket a 2003/87 irányelv és a 2011/278 határozat helyes alkalmazása esetén ki kellett volna osztani valamely létesítmény üzemeltetőjének, nem minősülnek ilyen többletnek, és ezért azokat anélkül ki lehet venni a piaci stabilizációs tartalékból, hogy ez befolyásolná az összes kibocsátási egység teljes számát. Szintén nem veszélyezteti a piaci stabilizációs tartalék célját, ha abból levonunk korlátozott számú kibocsátási egységet és azokat hozzáadjuk a forgalomban lévő kibocsátási egységek számához. Mivel a harmadik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységek a 2003/87 irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0082"><P>Módosította a 2018/410 irányelv.</P></NOTE> 13. cikke első mondatának értelmében határozatlan ideig érvényesek, azokat a kedvezményezett akár a harmadik kereskedési időszakra, akár az azon túli kereskedési időszakokra is felhasználhatja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>A fentiekre figyelemmel annak megállapítását javaslom, hogy a harmadik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységek ingyenes többletkiosztására vonatkozó igények a harmadik kereskedési időszak végét követően teljesíthetők a harmadik kereskedési időszak egységeivel, ha a kiosztásra vonatkozó ilyen igény fennállását a bíróság a harmadik kereskedési időszak lejártát követően állapítja meg. A harmadik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységek nem járnak le a harmadik kereskedési időszak leteltével.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A földgáz (savanyúgáz formájában történő) feldolgozásával összefüggésben az úgynevezett Claus‑eljárás keretében, a földgázban található CO<HT TYPE="SUB">2</HT>‑nek a gázkeverékből történő kivonásakor – azonban a kémiai kéntelenítési reakcióban való felhasználása nélkül – a légkörbe juttatott CO<HT TYPE="SUB">2</HT> esetén nem a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke<?PAGE NO="27"?> értelmében történő meghatározásáról szóló, <DATE ISO="20110427">2011. április 27-i</DATE> 2011/278/EU bizottsági határozat 3. cikke h) pontjának v. alpontjában említett folyamatból <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0112" ID="QS0112"/>származó<QUOT.END REF.START="QS0112" CODE="201D" ID="QE0112"/> kibocsátásról van szó, mivel a savanyúgáznak mint széntartalmú nyersanyagnak a hivatkozott rendelkezés értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0113" ID="QS0113"/>felhasználására<QUOT.END REF.START="QS0113" CODE="201D" ID="QE0113"/> nem kerül sor.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A kibocsátási egységek ingyenes kiosztását a hő‑referenciaérték alapján kell elvégezni, ha a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó kibocsátások egyaránt teljesítik a hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész és a technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész meghatározó feltételeit. Ennek az az oka, hogy a hő‑referenciaértékkel rendelkező létesítményrész alapján történő kiosztás elsőbbséget élvez a technológiai kibocsátásokkal rendelkező teljesítményrész alapján történő kiosztáshoz képest.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A harmadik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységek ingyenes többletkiosztására vonatkozó igények a harmadik kereskedési időszak végét követően teljesíthetők a harmadik kereskedési időszak egységeivel, ha a kiosztásra vonatkozó ilyen igény fennállását a bíróság a harmadik kereskedési időszak lejártát követően állapítja meg. A harmadik kereskedési időszakra vonatkozó kibocsátási egységek nem járnak le a harmadik kereskedési időszak leteltével.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>