<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-39/18 P</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62018CJ0039</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:584">EU:C:2019:584</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>8</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>8</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC"><DATE ISO="20190710">2019. 07. 10‑i</DATE> ítélet – C‑39/18. P. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Bizottság kontra Icap és társai</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (harmadik tanács)</P><P><DATE ISO="20190710">2019. július 10.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: angol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Fellebbezés</KEYWORD><KEYWORD>Verseny</KEYWORD><KEYWORD>Kartellek</KEYWORD><KEYWORD>A japánjen‑alapú kamatláb‑derivatívák ágazata</KEYWORD><KEYWORD>Az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat</KEYWORD><KEYWORD>Valamely vállalkozásnak a kartell elősegítőjeként betöltött szerepe miatti felelőssége</KEYWORD><KEYWORD>Bírságkiszámítás</KEYWORD><KEYWORD>Indokolási kötelezettség</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><JUDGMENT.INIT><P>A C‑39/18. P. sz. ügyben,</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Bizottság</HT> (képviselik: B. Mongin, M. Farley, T. Christoforou és V. Bottka, meghatalmazotti minőségben)</P><PARTY.STATUS>fellebbezőnek</PARTY.STATUS></PLAINTIFS><P>az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján <DATE ISO="20180122">2018. január 22‑én</DATE> benyújtott fellebbezése tárgyában,</P><AGAINST>a többi fél az eljárásban:</AGAINST><DEFENDANTS><P>a <HT TYPE="BOLD">NEX International Limited</HT>, korábban Icap plc (székhelye: London [Egyesült Királyság]),</P><P>az <HT TYPE="BOLD">Icap Management Services Ltd</HT> (székhelye: London),</P><P>az <HT TYPE="BOLD">Icap New Zealand Ltd</HT> (székhelye: Wellington [Új‑Zéland], képviselik őket: C. Riis‑Madsen advokat és S. Frank avocat)</P><PARTY.STATUS>felperesek az elsőfokú eljárásban,</PARTY.STATUS></DEFENDANTS></PARTIES><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),</P><P>tagjai: A. Prechal tanácselnök, F. Biltgen, J. Malenovský, C. G. Fernlund (előadó) és L. S. Rossi bírák,</P><P>főtanácsnok: E. Tanchev,</P><P>hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20190214">2019. február 14‑i</DATE> tárgyalásra,</VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20190502">2019. május 2‑i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><?PAGE NO="2"?><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Fellebbezésében az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171110">2017. november 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Icap és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletének (<NO.CASE>T‑180/15</NO.CASE>, továbbiakban: megtámadott ítélet, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2017:795">EU:T:2017:795</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék részlegesen megsemmisítette az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39861 – <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>jenalapú kamatláb‑derivatívák<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> ügy) <DATE ISO="20150204">2015. február 4‑én</DATE> hozott C(2015) 432 final bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei és a vitatott határozat</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>A jogvitánk a megtámadott ítélet 1–21. pontjában kifejtett előzményeiből kitűnik, hogy az Icap plc (a NEX International Limited jogai és kötelezettségei erejéig), az Icap Management Services Ltd és az Icap New Zealand Ltd (a továbbiakban együttesen: Icap) olyan, hangalapú és elektronikus hálózatok közvetítésével tőzsdeügynöki szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásnak képezi a részét, amely kereskedés utáni szolgáltatásokat is nyújt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>A Bizottság a vitatott határozatban megállapította, hogy az Icap a <HT TYPE="ITALIC">London Interbank Offered Rate</HT> (LIBOR, a Londonban [Egyesült Királyság] alkalmazott bankközi kamatláb) és a <HT TYPE="ITALIC">Tokyo Interbank Offered Rate</HT> (TIBOR, a Tokióban [Japán] alkalmazott bankközi kamatláb) bankközi referencia‑kamatlábak manipulációját illetően a japánjen‑alapú kamatláb‑derivatívák piacán részt vett az EUMSZ 101. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló, <DATE ISO="19920502">1992. május 2-i</DATE> megállapodás (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="001" PAGE.FIRST="3" DATE.PUB="1994">HL 1994. L 1., 3. o.</REF.DOC.OJ>) 53. cikke hat olyan megsértésének elkövetésében, amelyeket az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39861 – <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>jenalapú kamatláb‑derivatívák<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> ügy) <DATE ISO="20131204">2013. december 4‑én</DATE> hozott C(2013) 8602 final bizottsági határozat korábban megállapított.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>A Bizottság <DATE ISO="20131029">2013. október 29‑én</DATE> jogsértési eljárást indított az Icap ellen.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT><DATE ISO="20131112">2013. november 12‑én</DATE> az Icap tájékoztatta a Bizottságot azon szándékáról, hogy nem kíván vitarendezési eljárást igénybe venni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>A Bizottság <DATE ISO="20150204">2015. február 4‑én</DATE> elfogadta a vitatott határozatot, amelyben összesen <FT TYPE="NUMBER">14960000</FT> euró összegben hat bírságot szabott ki az Icappel szemben amiatt, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>elősegített<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> hat jogsértést, jelesül az alábbiakat:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P><DATE ISO="20070814">2007. augusztus 14.</DATE> és <DATE ISO="20071101">november 1.</DATE> között a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>2007. évi UBS/RBS jogsértést<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>;</P></ITEM><ITEM><P><DATE ISO="20080828">2008. augusztus 28.</DATE> és <DATE ISO="20081103">november 3.</DATE> között a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>2008. évi UBS/RBS jogsértést<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>;</P></ITEM><ITEM><P><DATE ISO="20090522">2009. május 22.</DATE> és <DATE ISO="20090810">augusztus 10.</DATE> között a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>UBS/DB jogsértést<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/>;</P></ITEM><ITEM><P><DATE ISO="20100303">2010. március 3.</DATE> és <DATE ISO="20100622">június 22.</DATE> között a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>Citi/RBS<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> jogsértést;</P></ITEM><ITEM><P><DATE ISO="20100407">2010. április 7.</DATE> és <DATE ISO="20100607">június 7.</DATE> között a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>Citi/DB jogsértést<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>;</P></ITEM><ITEM><P><DATE ISO="20100428">2010. április 28.</DATE> és <DATE ISO="20100602">június 2.</DATE> között a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>Citi/UBS jogsértést<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/>.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>A megtámadott ítélet 18–21. pontja a következőképpen szól:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>18.</NO.P><TXT>A Bizottság elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="210" PAGE.FIRST="2" DATE.PUB="2006">HL 2006. C 210., 2. o.</REF.DOC.OJ>; a továbbiakban: 2006. évi iránymutatás) alapján a bírság alapösszegét a jogsértés elkövetésének<?PAGE NO="3"?> összefüggéseire, különösen pedig a jogsértés súlyára és időtartamára tekintettel kell meghatározni, továbbá hogy az egyes résztvevők által játszott szerepet egyedileg kell értékelni, ezzel együtt tükrözve az esetleges súlyosító vagy enyhítő körülményeket (a [vitatott] határozat (284) preambulumbekezdése).</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>A Bizottság megjegyezte, hogy a 2006. évi iránymutatás csak kevés útmutatást tartalmaz a jogsértés elősegítőivel szembeni bírság kiszámításának módszeréről. Mivel az Icap a tőzsdeügynöki szolgáltatások piacain, nem pedig a kamatláb‑derivatívák piacán tevékenykedő gazdasági szereplő volt, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a forgalom megállapításához és a bírság összegének meghatározásához a kamatláb‑derivatívák árait nem helyettesítheti a tőzsdeügynöki díjakkal, mivel az ilyen helyettesítés nem tükrözné a jogsértés súlyát és jellegét. A Bizottság ebből lényegében azt vezette le, hogy a 2006. évi iránymutatás 37. pontját kell alkalmazni, amely a bírság alapösszegének meghatározását illetően lehetővé teszi az ezen iránymutatástól való eltérést (a [vitatott] határozat (287) preambulumbekezdése).</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>A szóban forgó magatartások súlyára és az Icap által a szóban forgó hat jogsértés mindegyikében való részvétel időtartamára tekintettel a Bizottság minden egyes jogsértés vonatkozásában megállapította a bírság alapösszegét, vagyis <FT TYPE="NUMBER">1040000</FT> eurót a 2007. évi UBS/RBS jogsértés esetében, <FT TYPE="NUMBER">1950000</FT> eurót a 2008. évi UBS/RBS jogsértés esetében, <FT TYPE="NUMBER">8170000</FT> eurót a UBS/DB jogsértés esetében, <FT TYPE="NUMBER">1930000</FT> eurót a Citi/RBS jogsértés esetében, <FT TYPE="NUMBER">1150000</FT> eurót a Citi/DB jogsértés esetében és <FT TYPE="NUMBER">720000</FT> eurót a Citi/UBS jogsértés esetében (a [vitatott] határozat (296) preambulumbekezdése).</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>A bírság végleges összegének meghatározását illetően a Bizottság nem vett figyelembe semmilyen súlyosító vagy enyhítő körülményt, és rögzítette, hogy az éves forgalom 10%‑ában meghatározott felső határt nem lépték túl (a [vitatott] határozat (299) preambulumbekezdése). Ezért a megtámadott határozat rendelkező részének 2. cikke a felperesekkel szemben olyan bírságokat szab ki, amelyek végleges összege megegyezik az alapösszegükkel.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>A Törvényszék Hivatalához <DATE ISO="20150414">2015. április 14‑én</DATE> benyújtott keresetlevelével az Icap a vitatott határozat megsemmisítése, illetve másodlagosan a kiszabott bírságok összegének csökkentése iránt fellebbezést nyújtott be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>Az Icap a megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására hat jogalapra hivatkozott. Az első négy jogalappal a vitatott határozatnak a jogsértések fennállásával kapcsolatos 1. cikkének jogszerűségét vitatta. Az ötödik és a hatodik jogalap e határozatnak a kiszabott bírságokkal kapcsolatos 2. cikke ellen irányult.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>A megtámadott ítéletben a Törvényszék egyfelől a vitatott határozat 1. cikkét részben, másfelől pedig e határozat 2. cikkét teljes egészében megsemmisítette.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A felek kérelmei a Bíróság előtt</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az megsemmisíti a vitatott határozat 2. cikkében kiszabott bírságokat;</P></ITEM><?PAGE NO="4"?><ITEM><P>utasítsa el az Icap által a Törvényszék előtt felhozott, a bírságokra vonatkozó ötödik és hatodik kereseti jogalapot, továbbá a korlátlan felülvizsgálati jogkörének alkalmazásával állapítsa meg az Icappel szemben kiszabandó megfelelő bírságokat;</P></ITEM><ITEM><P>az Icapet kötelezze ezen eljárások valamennyi költségének viselésére, továbbá változtassa meg az elsőfokú ítéletnek a költségekkel kapcsolatos rendelkezését annak érdekében, hogy az tükrözze a jelen fellebbezés kimenetelét.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>Az Icap azt kéri, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>a fellebbezést egészben vagy részben utasítsa el, és</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás valamennyi költségének viselésére, beleértve az első fokon felmerült költségeket is.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A fellebbezésről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>A Bizottság egyetlen jogalapra hivatkozik, amely a bírságokat kiszabó határozatok indokolására vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmezését és alkalmazását érintő téves jogalkalmazáson alapul.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A felek érvei</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az Icappel szemben kiszabott bírságok összegének meghatározása nem volt kellően indokolt a vitatott határozatban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>Ez az intézmény azzal érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 287–291. pontjában az indokolási kötelezettség téves értelmezésére támaszkodott. A Törvényszék nem vette figyelembe a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111208">2011. december 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Chalkor kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>C‑386/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:815">EU:C:2011:815</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151022">2015. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>AC‑Treuhand kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>C‑194/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:717">EU:C:2015:717</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) következő ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a Bizottság akkor teljesíti ezt a kötelezettséget, ha az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértésért a jogsértés elősegítőjeként felelősségre vonható vállalkozás számára megjelöli a jogsértés súlyának és időtartamának megítélését lehetővé tévő elemeket, anélkül azonban, hogy a bírság összegének meghatározásához alkalmazott összes számadatot és számítást meg kellene jelölnie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>Ezen túlmenően a Törvényszék a megtámadott ítélet 295. és 296. pontjában nem vette figyelembe a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160128">2016. január 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Quimitécnica.com és de Mello kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑415/14 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:58">EU:C:2016:58</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelyből azonban kitűnik hogy a Bizottság valamely jogi aktusának indokolását annak kontextusára tekintettel kell értékelni, ami magában foglalja a Bizottság és az érintett felek között a szóban forgó jogi aktus elfogadását megelőzően és azt követően történő egyeztetéseket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>A Bizottság úgy véli, hogy a vitatott határozat jogilag megkövetelt módon megjelöli az Icap jogsértésben való részvételének súlyát és időtartamát illető tényezőket, és hogy az erre vonatkozó indokolása hasonlít ahhoz, mint amely a Bíróság <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151022">2015. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>AC‑Treuhand kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletének (<NO.CASE>C‑194/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:717">EU:C:2015:717</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló ügy tárgyát képező határozatban szerepel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>A Bizottság véleménye szerint a kötelezettségét meghaladó mértékben igyekezett válaszolni az Icapnek, amely úgy vélte, hogy – az ugyanezen kartellben játszott elősegítő szerepe miatt szintén bírságfizetésre kötelezett, de vitarendezési eljárás igénybe vétele mellett döntő – R. P. Martin vállalkozáshoz képest eltérő bánásmódban részesült.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>A Bizottság mindenekelőtt kifejti, hogy a számítások alapjául az eladások értéke és a részt vevő bankokra vonatkozó világszintű forgalom szolgált. Ezt követően figyelembe vette az Icap részvételének időtartamát, végül pedig az elméleti alapösszeget csökkentette annak érdekében, hogy megfelelő és arányos átalánybírságot érjen el. Ugyanezt a módszert alkalmazták az R. P. Martin vállalkozás esetében is, az egyenlő bánásmód elvét tiszteletben tartva. Az utóbbi vállalkozást azonban engedékenység címén nyújtott 25%‑os csökkentés, a vitarendezési eljárás címén pedig 10%‑os csökkentés illette meg. Ráadásul a forgalma közel huszada volt az Icapének, és a jogsértésben való részvétele hozzávetőleg egy hónapig tartott, míg az Icap részvétele több mint két hónapig.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>Arra az esetre, ha a Bíróság a bírságok összegét a korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva maga kívánja meghatározni, a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság az egyes bírságok összegét a Törvényszék által jogerősen megállapított időtartamok csökkentésével arányos mértékben határozza meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>Az Icap azt állítja, hogy ez a jogalap megalapozatlan.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Bíróság álláspontja</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>A fellebbezési jogalap lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta‑e a Bizottságra háruló indokolási kötelezettség terjedelmét, amikor a megtámadott ítélet 287–296. pontjában lényegében azt mondta ki, hogy a Bizottság nem elégedhet meg annak általános biztosításával, hogy a kartell elősegítése miatt az EUMSZ 101. cikk megsértéséért felelős vállalkozások esetében megállapított alapösszegek tükrözik a jogsértésben való részvételük súlyát, időtartamát és jellegét, valamint a bírságok elrettentő hatását, noha nem vitatott, hogy ezeket az összegeket egy konkrét – e vállalkozásokkal nem közölt – módszertan alapján határozták meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 287. és 288. pontjában emlékeztetett, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a kérdéses aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a kifogásolt aktust kibocsátó intézmény érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést igazoló okokat, az uniós bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikkben meghatározott követelményeknek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19980402">1998. április 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑367/95 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1998:154">EU:C:1998:154</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190508">2019. május 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Landeskreditbank Baden‑Württemberg kontra EKB</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑450/17 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:372">EU:C:2019:372</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0087">87.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>Az EUMSZ 101. cikk megsértése miatt a vállalkozásokkal szemben bírságokat kiszabó határozatokat illetően az indokolási kötelezettség különös jelentőséggel bír. A Bizottságnak meg kell indokolnia határozatát, és ki kell fejtenie különösen azt, hogy a figyelembe vett tényezőket hogyan súlyozta és értékelte. Az indokolás meglétét a bíró hivatalból ellenőrzi (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111208">2011. december 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Chalkor kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑386/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:815">EU:C:2011:815</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>Bár a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az uniós versenyjogi szabályok megsértése miatt kiszabott bírságok kiszámítási módja tekintetében (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121219">2012. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Heineken Nederland és a Heineken kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑452/11 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:829">EU:C:2012:829</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0092">92.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az átláthatóság érdekében azonban elfogadta a 2006. évi iránymutatást, amelyben megjelöli, hogy milyen címen fogja figyelembe venni a jogsértés adott körülményeit és a bírság összegére tekintettel ezekből levonható következtetéseket (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111208">2011. december 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Chalkor kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑386/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:815">EU:C:2011:815</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>A 2006. évi iránymutatás a kiszabandó bírságok alapösszegének meghatározásához tehát a jogsértéssel érintett termékek eladásának értékét veszi figyelembe. Az iránymutatás 6. és 13. pontja kimondja, hogy az ilyen eladások értéke a jogsértés időtartamával együtt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>tükrözi a jogsértés gazdasági jelentőségét, valamint a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások egymáshoz viszonyított súlyát<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>Ez a módszer azonban néha nem igazodik az ügy sajátos körülményeihez. Ez különösen abban az esetben áll fenn, ha a kartell elősegítése miatt az EUMSZ 101. cikk megsértéséért felelősségre vont vállalkozás egyáltalán nem bonyolít forgalmat az érintett termékpiacokon. Ilyen helyzetre nézve a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan alkalmazhat más számítási módszert, mint amelyet a 2006. évi iránymutatás megszab, és ezen iránymutatás 37. pontja értelmében átalányjelleggel határozhatja meg a tanácsadó tevékenysége folytán a kartellt elősegítő vállalkozással szemben kiszabott bírság alapösszegét (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151022">2015. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>AC‑Treuhand kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑194/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:717">EU:C:2015:717</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0065">65</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>A 2006. évi iránymutatásban meghatározott általános módszertől való eltérés esetén a Bizottságra háruló indokolási kötelezettség terjedelmét illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az állandó döntéshozatali gyakorlatot követő határozat összefoglaló jelleggel, például korábbi döntésekre hivatkozással is indokolható, amennyiben azonban a határozat lényegesen túllép a korábbi határozatok gyakorlatán, a Bizottság köteles érvelését kifejezett módon kifejteni (lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19751126">1975. november 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Groupement des fabricants de papiers peints de Belgique és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>73/74</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1975:160">EU:C:1975:160</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110929">2011. szeptember 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Elf Aquitaine kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑521/09 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:620">EU:C:2011:620</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0155">155.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell továbbá arra az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely elismerte, hogy az említett iránymutatás a követendő gyakorlatot érintő, tájékoztató jellegű olyan magatartási szabályokat tartalmaz, amelyektől a Bizottság egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot adna, amely összeegyeztethető többek között az egyenlő bánásmód elvével (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130530">2013. május 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Quinn Barlo és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑70/12 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:351">EU:C:2013:351</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130711">2013. július 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Ziegler kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑439/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:513">EU:C:2013:513</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>Amennyiben a Bizottság a 2006. évi iránymutatás 37. pontjára hivatkozik, ki kell fejtenie azokat az okokat, amelyek alapján úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő ügy sajátos jellemzői vagy az elrettentő hatás elérésének szükségessége indokolja az említett iránymutatásban meghatározott módszertől való eltérést, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 289. pontjában lényegében megállapította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>Egyébiránt a Bizottság akkor is eleget tesz indokolási kötelezettségének, amikor a határozatában kifejti a jogsértés súlyának és időtartamának meghatározását lehetővé tevő tényezőket (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151022">2015. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>AC‑Treuhand kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑194/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:717">EU:C:2015:717</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ugyan nem köteles feltüntetni valamennyi számadatot a kiszabott bírság számítási módjának egyes közbenső szakaszaira vonatkozóan, mégis ki kell fejtenie, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 291. pontjában megállapította, hogy az általa figyelembe vett tényezőket hogyan súlyozta és értékelte (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111208">2011. december 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Chalkor kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑386/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:815">EU:C:2011:815</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>Amennyiben e tényezőket szükséges megemlíteni, azt hogy ezeket kellőképpen kifejtették‑e, a szóban forgó körülmények és a bizottsági határozat összefüggései alapján kell megvizsgálni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT>Kétségkívül, egy olyan ügyben, amelyben a Bizottság átalányjelleggel határozta meg a kartellt elősegítő vállalkozással szemben kiszabott bírság alapösszegét, a Bíróság kimondta, hogy elegendő az az indokolás, amely csupán azt fejti ki, hogy a bírság összegének meghatározásakor figyelembe vették a jogsértés súlyát és időtartamát (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151022">2015. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>AC‑Treuhand kontra<?PAGE NO="7"?> Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑194/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:717">EU:C:2015:717</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ebből az ítéletből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy az ilyen indokolás mindig elegendő, tekintet nélkül a szóban forgó helyzet sajátosságaira.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>Egyébiránt, amennyiben a Bizottság eltér a 2006. évi iránymutatástól, és más, konkrétan a kartellt elősegítő vállalkozások helyzetének sajátosságaihoz igazított módszert alkalmaz, a védelemhez való jogra tekintettel szükséges, hogy a módszertant az érintett felekkel ismertessék, hogy kifejthessék álláspontjukat mindazon tényezőkkel kapcsolatban, amelyeket a Bizottság a határozatban alapul kíván venni (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131022">2013. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Sabou</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑276/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:678">EU:C:2013:678</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezek ismertetése ugyanis hozzájárul a Bizottság határozatainak méltányosságához, pártatlanságához és minőségéhez, amelytől függ végső soron a nyilvánosságnak és a vállalkozásoknak a Bizottság versenyjogi tevékenységének jogszerűségébe vetett bizalma (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190116">2019. január 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra United Parcel Service</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑265/17 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:23">EU:C:2019:23</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság az Icappel és az R. P. Martinnal szemben kiszabott bírságok alapösszegét ugyanazon, a kifejezetten az elősegítők sajátos helyzetének kezelésére kialakított, egy ötlépcsős vizsgálaton alapuló és a szóban forgó jogsértésekben való részvételük időtartamának és súlyának mérésére alkalmas módszer alapján határozta meg. Így a jelen ügy körülményei különböznek a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151022">2015. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>AC‑Treuhand kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑194/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:717">EU:C:2015:717</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló ügy alapját képező helyzettől, amely ítéletben a Bizottság a kartell egyetlen elősegítőjével szemben kiszabott bírság alapösszegét átalányjelleggel határozta meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>A Törvényszék ezenfelül a megtámadott ítélet 293. pontjában megjegyezte, hogy a vitatott határozat (287) preambulumbekezdése <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>nem szolgál pontosítással a Bizottság által előnyben részesített módszerről, hanem megelégszik annak általános biztosításával, hogy az alapösszegek tükrözzék az Icap szóban forgó jogsértésekben való részvételének súlyát, időtartamát és jellegét, valamint annak szükségességét, hogy biztosított legyen a bírságok kellő elrettentő hatása<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>A jelen ítélet 28–34. pontjában hivatkozott jogi helyzetre tekintettel a Törvényszék helyesen fogadta el a megtámadott ítélet 294. pontjában azt az értékelést, amely szerint egyrészt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>[a vitatott] határozat ekként megszövegezett (287) preambulumbekezdése nem teszi lehetővé sem a felperesek számára, hogy megértsék a Bizottság által előnyben részesített módszer megalapozottságát, sem pedig a Törvényszék számára, hogy felülvizsgálja azt<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/>, másrészt pedig, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>[a]z indokolás ezen elégtelensége felfedezhető az említett határozat (290)–(296) preambulumbekezdésében is, amelyek nem adják meg azokat a minimális információkat, amelyek lehetővé tehették volna a Bizottság által a bírságok alapösszegének meghatározása során figyelembe vett körülmények relevanciájának és súlyozásának megértését és felülvizsgálatát, mindezt az […] ítélkezési gyakorlat megsértésével<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111208">2011. december 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Chalkor kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑386/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:815">EU:C:2011:815</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>A Bizottság állításával ellentétben az előnyben részesített alternatív módszer meghatározásakor figyelembe vett tényezők relevanciájának és súlyozásának kellő indokolására vonatkozó kötelezettség – a jelen ítélet 31. pontjában említett ítélkezési gyakorlatot figyelembe véve – nem jelenti azt, hogy a Bizottság köteles a bírság kiszámításának módjára vonatkozó számadatokat szolgáltatni, vagy az általa elvégzett közbenső számításokat részletesen megmagyarázni. Egyébiránt a jelen ügyben a Bizottság nem állította, hogy az alkalmazott alternatív módszer öt szakaszának felsorolása folytán, amelyet csak a Törvényszék előtti eljárás szakaszában ismertetett, számadatokat vagy közbenső számításokat közölne.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>A Bizottság kifogásolja továbbá, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a számítási módszerre vonatkozóan a fellebbezőnek mind a közigazgatási eljárásban, mind pedig a peres eljárás szakaszában szolgáltatott információkat.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>Tekintettel azonban arra, hogy a jelen ítélet 34. pontjában hivatkozott tényezők fényében az indokolási kötelezettség jelentőséggel bír, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 295. pontjában megállapította, hogy bár <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>valamely megtámadott jogi aktus indokolását az aktus összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni, nem lehet kijelenteni, hogy az ilyen puhatolózó jellegű és informális megbeszélések mentesíthetnék a Bizottságot azon kötelezettsége alól, hogy a megtámadott határozatban fejtse ki azt a módszert, amelyet a kiszabott bírságok összegének meghatározása érdekében alkalmazott<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>Továbbá, tekintettel arra, hogy a Bizottság az Icappel szemben kiszabott bírság alapösszegét illető számítási módszer meghatározásakor figyelembe vett tényezők relevanciájára és súlyozására vonatkozóan nem szolgált magyarázattal, a Törvényszék a megtámadott ítélet 296. pontjában helyesen állapította meg, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>a Törvényszék előtti eljárás szakaszában nyújtott […] magyarázatot nem lehetett figyelembe venni annak mérlegelése során, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e az indokolási kötelezettségét<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>Ennélfogva a fellebbezés egyetlen jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a fellebbezést el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, az Icap kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság a fellebbezést elutasítja.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>