A felek kérelmei

13

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–

a felpereseket érintő részében semmisítse meg a megtámadott rendeletet;

–

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

14

A Bizottság azt kéri, hogy Törvényszék:

–

a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–

a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

Az első, az alaprendeletnek a kijátszásellenes vizsgálat megindítása általi megsértésére alapított jogalapról

Előzetes észrevételek

29

Ezenkívül az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése úgy rendelkezik, hogy „[e] rendeletnek a vizsgálatok megindítására és lebonyolítására vonatkozó megfelelő eljárási rendelkezéseit e cikknek megfelelően kell alkalmazni”. Ebből következik, hogy az említett rendeletnek „Az eljárás megindítása” című 5. cikke alkalmazandó a jelen ügyben.

30

Így az alaprendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerint a Bizottságnak, amennyire csak lehetséges, meg kell vizsgálnia a panaszban foglalt bizonyítékok pontosságát és helytállóságát, annak megállapítása céljából, hogy elegendő bizonyíték áll‑e rendelkezésre a vizsgálat megindításához. Egyébiránt a Bizottságot az említett rendelet alapján terhelő bizonyos eljárási kötöttségek akadályát képezhetik annak, hogy ez utóbbi kimerítően ellenőrizze és elemezze a panaszban szolgáltatott információkat. Így a Bizottságnak e rendelet 5. cikkének (9) bekezdése alapján a panasz benyújtásától számítva csak 45 nap áll a rendelkezésére, hogy a vizsgálat megindításáról határozzon. E határidő elégtelennek bizonyulhat a panaszban szereplő valamennyi információ teljes körű ellenőrzéséhez és elemzéséhez. Az ilyen ellenőrzési és elemzési kötelezettség azzal a kockázattal is járna, hogy a panaszt még az eljárás megindításáról szóló értesítés közzététele előtt nyilvánosságra hozzák, ami sérti ugyanezen rendelet 5. cikkének (5) bekezdését (2016. december 15‑i Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ítélet, T‑199/04 RENV, nem tették közzé, EU:T:2016:740, 96. és 97. pont; 2017. július 11‑i Viraj Profiles kontra Tanács ítélet, T‑67/14, nem tették közzé, EU:T:2017:481, 86. pont).

31

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az ahhoz szükséges bizonyítékok mennyisége és minősége, hogy a vizsgálat megindítása céljából eleget tegyenek a bizonyítékok elegendő jellegére vonatkozó kritériumnak, különbözik a kijátszás fennállásának végleges megállapításához szükséges bizonyítékok mennyiségétől és minőségétől. Következésképpen az olyan bizonyítékok, amelyeknek a mennyisége vagy a minősége nem elegendő a kijátszás fennállása végleges megállapításának igazolásához, mindazonáltal elegendőek lehetnek a vizsgálat megindításának igazolásához (lásd ebben az értelemben: 2017. július 11‑i Viraj Profiles kontra Tanács ítélet, T‑67/14, nem tették közzé, EU:T:2017:481, 98. pont). Így az alaprendelet 5. cikkének (3) bekezdése nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy a rendelkezésre álló információk összességére vonatkozóan olyan elemzést végezzen, amely az alaprendelet 6. cikke szerint a vizsgálat része (2016. december 15‑i Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ítélet, T‑199/04 RENV, nem tették közzé, EU:T:2016:740, 106. pont). Nem követelmény ugyanis, hogy a panaszban szolgáltatott információk az állítólagos tények fennállásának megcáfolhatatlan bizonyítékát képezzék. Egyébiránt az említett információk elegendő jellege az egyes ügyek körülményeitől függ, következésképpen azokat eseti jelleggel kell értékelni. Ráadásul nem követelmény, hogy a panasz tartalmazza az információk elemzését (2016. december 15‑i Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ítélet, T‑199/04 RENV, nem tették közzé, EU:T:2016:740, 94. és 95. pont).

A kereskedelem szerkezetének megváltozására vonatkozó elegendő bizonyíték hiányáról

44

Emlékeztetni kell arra, hogy a „kijátszás” fogalmát az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése meglehetősen általánosan fogalmazza meg, ami széles mérlegelési mozgásteret hagy az uniós intézmények számára, mivel semmilyen pontosítást nem ad „a harmadik országok és az Unió […] közötti kereskedelem szerkezetének […] megváltozását” illetően (2014. szeptember 4‑i Simon, Evers & Co. ítélet, C‑21/13, EU:C:2014:2154, 48. pont; 2022. június 8‑i Guangxi Xin Fu Yuan kontra Bizottság ítélet, T‑144/20, nem tették közzé, EU:T:2022:346, 145. pont).

45

A jelen ügyben először is a panaszból kitűnik, hogy 2017‑ben, amely megfelel a 2017/271 végrehajtási rendelet elfogadása évének, amely rendelettel a végleges dömpingellenes vámot kiterjesztették valamennyi érintett termékre, a Thaiföldről az Unióba irányuló export összesen 375 tonnát ért el, szemben az e harmadik országból 2016‑ban exportált 25 tonnával szemben. Ráadásul 2018‑ban az említett export mennyisége 3 417 tonnára emelkedett, és 2019‑ben összesen 7240 tonnát ért el.

46

A felperesek nem vitatják ezen adatok valóságtartalmát. Ezzel szemben azt állítják, hogy azok a Kombinált Nómenklatúra 7607 11 19 és 7607 11 90 KN‑kódját érintik, amelyek az érintett termékekre nem korlátozódó termékek széles körére vonatkoznak.

47

Kétségtelen, hogy a Kombinált Nómenklatúra 7607 11 19 és 7607 11 90 KN‑kódja az érintett termékeken kívül más olyan termékeket is magában foglal, mint a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák.

48

A felperesek ‑ azonban további pontosítás nélkül ‑ elismerik, hogy a Kombinált Nómenklatúra 7607 11 19 KN‑kódja a legreprezentatívabb terméktípusokra vonatkozik. Ezen túlmenően, tekintettel arra, hogy az alumíniumfóliák – beleértve a háztartási célra és továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákat is – behozatalainak mennyisége három éven belül jelentős mértékben nőtt, mivel e mennyiség a végleges dömpingellenes vám 2017‑es kiterjesztése óta 289‑szer nagyobb volt, a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát annak megállapításával, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a kereskedelem szerkezetének megváltozására vonatkozóan, vagy legalábbis az érintett termékeket érintő kijátszás kockázatára vonatkozóan.

49

Egyrészt ugyanis, figyelemmel az alumíniumfólia Thaiföldről történő behozatalainak növekedésére, valószínű volt, hogy az érintett termékeknek az említett növekedésben való aránya ugyanolyan jelentős volt. Márpedig a felperesek nem állították, hogy az említett behozatalok szinte kizárólag az érintett termékektől eltérő olyan termékekre vonatkoztak, mint a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák. Másrészt, amint a fenti 34. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a dömpingellenes vám kivetése alapulhat a kijátszás kockázatán, amennyiben az ilyen kockázat bebizonyosodott, és nem pusztán hipotetikus. A fenti 31. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében ezen elvek még inkább alkalmazandók a kijátszásellenes vizsgálat megindítása esetén. A fentiekre tekintettel a Bizottság megállapíthatta, hogy legalábbis ilyen kockázat állt fenn az említett vizsgálat megindításának időpontjában.

50

Másodszor, a panasz statisztikákat tartalmaz azon alapanyagok – vagyis a fólia‑alapanyag és óriástekercsek – Kínából Thaiföldre való behozatalaira vonatkozóan, amelyeket az érintett termékek Thaiföldön történő előállításához használnak fel, és amelyek hozzájárulnak az érintett termékek Unióba irányuló exportjához. Egyrészt ebből kitűnik, hogy 2016 – amely megfelel a 2016/865 végrehajtási rendelet elfogadása évének, amellyel a nyilvántartásba vett érintett termékek tekintetében kijátszásellenes vizsgálatot indítottak – és 2019 között a Harmonizált Rendszer 7607 11 HR‑kódja alá tartozó alumíniumfóliák behozatalai évente közel 9% és 32% közötti mértékben nőttek. Másrészt 2015 és 2018 között a Harmonizált Rendszer 7606 12 HR‑kódja alá tartozó, alumíniumötvözetből készült lapok, lemezek és szalagok Kínából Thaiföldre irányuló behozatalai 13% és 18% közötti mértékben nőttek, majd 2019‑ben 22%‑kal csökkentek.

51

Ezek a statisztikák alátámasztják az érintett termékeknek Thaiföldről az Unióba irányuló exportjainak a jelentős növekedését. A Bizottság ugyanis támaszkodhatott ezen adatokra annak megállapítása érdekében, hogy a Kínából Thaiföldre irányuló behozatalok alkalmasak voltak az érintett termékek ez utóbbi országban történő gyártásának támogatására annak érdekében, hogy azokat az érintett termékek Kínából származó exportjára kivetett dömpingellenes vám kijátszásával az Unióba exportálják. Márpedig, még ha a Harmonizált Rendszer 7606 12 és 7607 11 HR‑kódjai a fenti 48. pontban kifejtett indokok analógiájára kétségtelenül magukban is foglalnak szélesebb körű termékeket, mint kizárólag az érintett termékek, ez nem vezethet a Bizottság részéről nyilvánvaló értékelési hiba fennállásához a kijátszásellenes vizsgálat megindítása tekintetében. Az ilyen hiba annál is kevésbé bizonyított, mivel – a fenti 31. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – nem követelmény, hogy a panaszban szolgáltatott információk az állítólagos tények fennállásának megcáfolhatatlan bizonyítékát képezzék.

52

Végeredményben meg kell állapítani, hogy a keresetlevélben a felperesek nem vitatják a Bizottságnak az összeszerelési műveletekre vonatkozó megállapításait, következésképpen pedig az alapanyag Kínából Thaiföldre irányuló tényleges behozatalait.

53

A felperesek ugyanis csak a válasz szakaszában hoztak fel kifogásokat az összeszerelési műveletek fennállását illetően.

54

Mindazonáltal a Törvényszék eljárási szabályzata 84. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

55

Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályzat 84. cikkének (1) bekezdése olyan kifogásokra vagy érvekre is alkalmazandó, amelyek nem minősülnek a keresetlevélben előterjesztett jogalapok vagy kifogások kiterjesztésének (lásd ebben az értelemben: 2021. július 14‑i AQ kontra eu‑LISA ítélet, T‑164/19, nem tették közzé, EU:T:2021:456, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Végül meg kell jegyezni, hogy a Bizottságnak az összeszerelési műveletekkel kapcsolatos megállapításai a vizsgálatot megindító rendelet (9) preambulumbekezdésében és a megtámadott rendelet (42), (79)–(82) preambulumbekezdésében szerepelnek, amelyeket a panasz is megemlít.

57

Következésképpen a felpereseknek teljes mértékben lehetőségük volt arra, hogy e megállapításokat a keresetlevélben vitassák.

58

Ennélfogva a felpereseknek az összeszerelési műveletek fennállására vonatkozó, válaszban hivatkozott azon érvei, amelyek nem képezik a keresetlevélben előterjesztett jelen kifogás kiterjesztését, az eljárási szabályzat 84. cikke alapján elfogadhatatlanok.

59

Mindenesetre a felperesek a válaszban annak kijelentésére szorítkoznak, hogy a thaiföldi infrastruktúrájukban a fólia‑alapanyagot alumíniumfóliává alakítottak át. Nincs tehát szó különálló részeknek egy új, egyetlen termék létrehozása érdekében való „összeszereléséről”. Állításaikat azonban egyáltalán nem támasztják alá.

60

Ebből következik, hogy a felperesek nem kérdőjelezték meg érvényesen az érintett termékek összeszerelésével, következésképpen pedig az alapanyag Kínából Thaiföldre irányuló importjaival kapcsolatos tényeket.

61

Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes vámmal sújtott országból származó behozatalnak a kijátszás országából származó behozatallal való felváltására vonatkozó követelmény, mint a kijátszás fennállásához szükséges feltétel, nem szerepel az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésében (2014. szeptember 4‑i Simon, Evers & Co. ítélet, C‑21/13, EU:C:2014:2154, 47. pont).

62

Következésképpen a felperesek nem alapíthatnak érvényesen érvet arra, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a Kínai Népköztársaságból az Unióba irányuló exportokat a Thaiföldről az Unióba irányuló exportok váltották fel.

63

Negyedszer, ami a panaszban szereplő, állítólagosan elavult statisztikákat illeti, mindenekelőtt a fenti 24. pontban kifejtett megfontolások fényében el kell utasítani a Bizottság azon érvét, miszerint a 2019. július 1. és 2020. június 30. közötti időszakra vonatkozóan részletesebb adatokat gyűjtött, mivel a Bizottság ezt nem bizonyította.

64

A panaszban szereplő adatokból azonban kitűnik, hogy a Bizottság egybevágó valószínűsítő körülmények együttesére támaszkodva állapította meg a kijátszás fennállását, és hogy a Thaiföld és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének megváltozása egybeesett a kijátszásellenes vizsgálat 2016. évi megindításával és a dömpingellenes vámnak a Kínából származó érintett termékekre való 2017. évi kiterjesztésével. Ezen időbeli egybeesés olyan fontos valószínűsítő körülménynek minősül, amely lehetővé teszi a Thaiföldről az Unióba irányuló behozatalok jelentős növekedése és az ezt megelőző kijátszásellenes vizsgálat közötti logikus és észszerű kapcsolat megállapítását (lásd: 2022. június 8‑i Guangxi Xin Fu Yuan kontra Bizottság ítélet, T‑144/20, nem tették közzé, EU:T:2022:346, 159. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65

Továbbá a panaszból kiderül, hogy a kijátszásellenes vizsgálat megindításakor a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján úgy tűnt, hogy az érintett termékkel kapcsolatban jelentős összeszerelési műveletek zajlottak Thaiföldön (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 4‑i Simon, Evers & Co. ítélet, C‑21/13, EU:C:2014:2154, 53. pont).

66

Ennélfogva a Bizottság a kijátszásellenes vizsgálat megindítása érdekében támaszkodhatott a kizárólag a panaszban szereplő információkra.

67

E körülmények között, még ha – amint a fenti 63. pontban megállapítást nyert – a Bizottság nem is bizonyította, hogy a fenti 22. pontban hivatkozott elveknek megfelelően részletesebb adatokat gyűjtött a 2019. július 1. és 2020. június 30. közötti időszak tekintetében, erre nem volt köteles, mivel a panasz elegendő bizonyítékot tartalmazott, anélkül hogy a Bizottságnak ilyen részletesebb adatokat kellett volna gyűjtenie.

68

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a Bizottság értékelésének vitatása keretében valamely felperes nem szorítkozhat arra, hogy a különböző gazdasági tényezőkre vonatkozó értelmezését javasolja, hanem pontosítania kell azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottságnak e tényezők alapján a kijátszás fennállását illetően eltérő következtetésre kellett volna jutnia (lásd analógia útján: 2017. július 11‑i Viraj Profiles kontra Tanács ítélet, T‑67/14, nem tették közzé, EU:T:2017:481, 54. pont). Ez még inkább igaz a vizsgálat megindításának szakaszában, amely vizsgálatindítás az alaprendelet 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően már a kijátszás kockázatának fennállásakor igazolható.

69

Márpedig a jelen ügyben egyrészt a felperesek nem kérdőjelezték meg a panaszban szereplő azon ténybeli megállapításokat vagy számadatokat, amelyekre a Bizottság támaszkodott. Másrészt annak megállapítására szorítkoztak, hogy az exportstatisztikák elavultak voltak. A felperesek azonban a legcsekélyebb bizonyítékot sem nyújtották be arra vonatkozóan, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el azáltal, hogy a 2015 és 2019 közötti időszakra vonatkozó statisztikákat használta fel. Állításaik alátámasztására nem nyújtottak be frissebb statisztikákat sem, holott azt állítják, hogy azokat a panaszos könnyen megszerezhette.

70

Ráadásul a 2021. június 24‑i általános tájékoztatónak a megtámadott rendelet (44) és (48) preambulumbekezdésében ismertetett 1. és 2. táblázatában szereplő legfrissebb adatok azt tanúsítják, hogy a 2019. július 1‑jétől 2020. június 30‑ig tartó referenciaidőszak során mind az óriástekercsek Thaiföldről az Unióba irányuló kivitelei, mind pedig az alapanyag Kínából Thaiföldre irányuló exportjai nőttek. Ezért mindenesetre a felperesek álláspontját e legfrissebb statisztikák nem támaszthatják alá.

71

A fentiek összességére tekintettel a jelen kifogást el kell utasítani.

Az eredeti vámok javító hatásainak aláásására vonatkozó bizonyítékok hiányáról

74

Meg kell állapítani, hogy a kijátszás fennállásának megállapításához az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése a dömpingellenes vám javító hatásainak a hasonló termékek ára és/vagy mennyisége tekintetében való fenntartására hivatkozik. E kritériumból következik, hogy elegendő, ha ezeket a javító hatásokat vagylagosan, vagy a hasonló termékek ára, vagy az ilyen termékek mennyisége tekintetében állapítják meg.

75

A jelen ügyben a panaszból kitűnik, hogy az eredeti vámok javító hatásainak aláásására vonatkozó állítások nemcsak a hasonló termékek árával kapcsolatos érvelésen, hanem az ilyen termékek Thaiföldről az Unióba importált mennyiségével kapcsolatos tényezőkön is alapulnak.

76

Válaszukban a felperesek elismerik, hogy nem hoztak fel különös érvet a dömpingellenes intézkedések javító hatásainak a hasonló termékek mennyiségére tekintettel való aláásására vonatkozóan. E mulasztást mindazonáltal azzal a ténnyel indokolják, hogy a panaszban szolgáltatott pontatlan és elavult statisztikákra vonatkozó érveik logikus következményéről van szó.

77

E tekintetben egyrészt a fenti 54. és 55. pontban kifejtett megfontolások fényében ezen érvet mint elkésettet el kell utasítani, mivel a panaszból és a vizsgálatot megindító rendelet (10) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a kijátszásellenes vizsgálatot többek között a meglévő dömpingellenes intézkedéseknek a mennyiségekre tekintettel is aláásott javító hatásai miatt indították meg. Ennélfogva a felperesek abban a helyzetben voltak, hogy e tekintetben az érveket a keresetlevél szakaszában is felhozhatták.

78

Másrészt az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a keresetlevélben egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították. Ennélfogva a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek legalább röviden összefoglalva, de összefüggően és érthetően ki kell tűnniük magának a keresetlevélnek a szövegéből. Igaz ugyan, hogy a keresetlevél szövegének egyes pontjait alátámaszthatják és kiegészíthetik a válaszban, ez nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezés szerint a keresetlevélben kell szerepelniük. A keresetlevélben egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá. A jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében ugyanis a felperes által felhozott jogalapok rövid ismertetésének kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a keresetről való határozathozatalt. Így nem a Törvényszéknek kell megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat, amelyek meglátása szerint a kereset alapját képezhetik (lásd ebben az értelemben: 1998. május 14‑i Mo och Domsjö kontra Bizottság ítélet, T‑352/94, EU:T:1998:103, 333. pont; 2016. december 15‑i Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ítélet, T‑199/04 RENV, nem tették közzé, EU:T:2016:740, 110. pont).

79

Következésképpen a felperesek nem hivatkozhatnak olyan logikai összefüggésre, amely nem tűnik ki egyértelműen a keresetlevélből.

80

Ennélfogva mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani a felperesek azon érveit, amelyek a dömpingellenes intézkedések javító hatásainak mennyiségek tekintetében való aláásására vonatkoznak, és amelyekre először a válaszban hivatkoztak, holott azokra a keresetlevélben is lehetett volna hivatkozni, és amelyek nem minősülnek a keresetlevélben felhozott jelen kifogás kiterjesztésének.

81

Ebből következik, hogy a jelen kifogás csak a hasonló termékek áraira vonatkozó érvelésen alapul, míg az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság jogosan hivatkozott kizárólag a javító hatások hasonló termékek mennyisége tekintetében való aláásására, anélkül hogy az ilyen termékek árára is hivatkoznia kellett volna.

82

Ennélfogva a jelen kifogást, mivel azt kizárólag a hasonló termékek ára tekintetében fogalmazták meg, mint hatástalant el kell utasítani.

A dömping fennállására vonatkozó bizonyítékok hiányáról

85

A fenti 24. pontban szereplő következtetés fényében a jelen kifogást a kizárólag a panaszban szereplő bizonyítékok és információk figyelembevételével kell elemezni.

86

Mindemellett, amint a fenti 28. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében a dömpingellenes intézkedések kijátszása többek között akkor állapítható meg, ha a hasonló termékek tekintetében korábban megállapított rendes érték vonatkozásában bizonyítékok állnak fenn a dömpingre vonatkozóan.

87

A rendes érték meghatározását illetően a panaszból kitűnik, hogy a dömping fennállásának bizonyítása a 2015/2384 végrehajtási rendelet keretében az intézkedések hatályvesztése címén felhasznált adatokon alapult.

88

Ebből következik, hogy a panasz a korábban megállapított rendes értéket vette figyelembe.

89

E tekintetben egyrészt meg kell jegyezi, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint abban az esetben, ha az érintett termék több terméktípust tartalmaz, mint a jelen ügyben is, az alaprendelet nem írja elő, hogy a panasznak információkat kell szolgáltatnia e terméktípusok mindegyikére vonatkozóan. Az említett rendelet 13. cikkének (1) és (3) bekezdéséből inkább az következik, hogy az összességében vett termék dömpingjére vonatkozó bizonyítékoknak kell elegendőnek lenniük ahhoz, hogy a Bizottság megállapíthassa, hogy a vizsgálat megindításához elegendő bizonyíték áll rendelkezésre. Így az importált termék jelentéktelen alkategóriájának dömpingjére vonatkozó bizonyítékok ebben az összefüggésben nem elegendőek (lásd ebben az értelemben: 2016. december 15‑i Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ítélet, T‑199/04 RENV, nem tették közzé, EU:T:2016:740, 100. pont).

90

Márpedig a felperesek nem állították, hogy a 2015/2384 végrehajtási rendeletben említett termék, vagyis a legalább 0,008 mm, de 0,018 mm‑t meg nem haladó vastagságú, alátét nélkül, legfeljebb hengerelt, 650 mm‑nél nem szélesebb tekercsekben kiszerelt, 10 kg‑ot meghaladó tömegű alumíniumfóliák az érintett termékek jelentéktelen alkategóriáját képezik.

91

Másrészt azt is meg kell vizsgálni, hogy az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően a panaszban a megállapított rendes érték a 2015/2384 végrehajtási rendeletben említett termékhez hasonló termékekre, azaz az érintett termékekre vonatkozott‑e.

92

Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében „[h]a a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, az e rendelet alapján kivetett dömpingellenes vámok kiterjeszthetők a hasonló, nem vagy csak kis mértékben módosított termékek harmadik országokból érkező behozatalára; vagy a hasonló, kis mértékben módosított termékeknek az intézkedések hatálya alá tartozó országból érkező behozatalára; vagy a termék alkatrészeinek behozatalára”.

93

Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdése fényében a fenti 7. pontban felsorolt azon termékeket, amelyekre az eredeti dömpingellenes vámot a 2017/271 végrehajtási rendelet kiterjesztette, a 2015/2384 végrehajtási rendeletben említett termékekhez hasonlónak kell tekinteni.

94

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a hasonló termék meghatározása az intézményeknek biztosított széles mérlegelési jogkör gyakorlásának körébe tartozik, és ezért korlátozott felülvizsgálat tárgyát képezi (lásd: 2013. július 11‑i Hangzhou Duralamp Electronics kontra Tanács ítélet, T‑459/07, nem tették közzé, EU:T:2013:369, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

95

Ebből következik, hogy a 2015/2384 végrehajtási rendeletben említett egyetlen termék tekintetében korábban megállapított rendes értéknek a panaszban való figyelembevétele megfelel az alaprendelet 13. cikkének.

96

Ennélfogva a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül támaszkodhatott a panaszban szereplő, korábban a 2015/2384 végrehajtási rendeletben megállapított rendes értékre vonatkozó adatokra.

97

Az exportár meghatározását illetően a panaszból kitűnik, hogy ezen árat a Kombinált Nómenklatúra 7607 11 19 KN‑kódja alá tartozó termékekre hivatkozva határozták meg.

98

Kétségtelen, hogy – amint a felperesek állítják – a Kombinált Nómenklatúra 7607 11 19 KN‑kódja alá tartozó termékek a termékek olyan széles körét fedik le, amelyek nem korlátozódnak az érintett termékekre.

99

A felperesek azonban maguk is elismerik, hogy a Kombinált Nómenklatúra 7607 11 19 KN‑kódja alá a leginkább jellemző terméktípusok tartoznak.

100

Mindenesetre, amint a fenti 30. és 89. pontban szerepel, az alaprendelet 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően, amelyet a jelen ügyben az említett rendelet 13. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében kell alkalmazni, a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy van‑e elegendő, összességében értékelt olyan bizonyíték, amely indokolja a vizsgálat megindítását. Márpedig a jelen jogalap keretében kifejtett megfontolásokra tekintettel a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy a panasz elegendő bizonyítékot tartalmazott, és a dömpingellenes vizsgálat megindításának eldöntése érdekében egybevágó valószínűsítő körülmények együttesére támaszkodhatott (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 4‑i Simon, Evers & Co. ítélet, C‑21/13, EU:C:2014:2154, 52. pont). E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése alapján alkalmazandó jogi kritérium nem a bizonyítékok pontossága és megfelelősége mint olyan, hanem azok elegendő jellege.

101

Ezenkívül egyrészt a fenti 44. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a „kijátszás” fogalmát az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése igen általánosan fogalmazza meg, ami széles mérlegelési mozgásteret hagy az uniós intézmények számára. Ezt az elvet még inkább alkalmazni kell az említett rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében előírt, kijátszásellenes vizsgálat megindítása keretében.

102

Másrészt, amint a fenti 31., 34. és 49. pontban szerepel, a Bizottság anélkül támaszkodhatott a kijátszás kockázatára, hogy követelmény lenne, hogy a panaszban szolgáltatott információk az állítólagos tények fennállásának megcáfolhatatlan bizonyítékát képezzék. A dömpingellenes vizsgálat ugyanis egy olyan folyamat, amelynek során a hatóságok a vizsgálat előrehaladtával fokozatosan szereznek bizonyosságot az intézkedés elfogadásához szükséges valamennyi bizonyíték fennállásáról (lásd ebben az értelemben: a WTO keretében a „Mexikó – A Guatemalából származó acélcsövekre vonatkozó dömpingellenes vám” című, 2007. június 8‑án elfogadott vizsgálóbizottsági jelentés [WT/DS331/R, 7.22. pont]).

103

Következésképpen a jelen kifogást, és ennélfogva a jelen jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Hangzhou Dingsheng Industrial Group Co., Ltd‑t, a Dingheng New Materials Co., Ltd‑t és a Thai Ding Li New Materials Co., Ltd‑t kötelezi a saját költségeiken felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.