EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2021.2.22.
COM(2021) 75 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE
AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2019. január 16-i (EU) 2019/125 rendelettel a Bizottságra ruházott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskör gyakorlásáról
1.HÁTTÉR
Az (EU) 2019/125 rendelet célja egyrészről a halálbüntetés, másrészt a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések alkalmazásának megelőzése a nem uniós országokban egyes áruk kereskedelmének tilalma vagy korlátozása révén. A rendelet különbséget tesz az áruk következő két típusa között:
˗azon áruk, amelyek a természetüknél fogva csak visszaélésszerű felhasználásra alkalmasak, és nem képezhetik kereskedelem tárgyát (II. melléklet), valamint
˗azon áruk, amelyek jogszerű módon is felhasználhatók – ilyenek például a bűnüldözési eszközök (III. melléklet), illetve a terápiás felhasználásra szánt áruk (IV. melléklet).
Az ilyen árukkal való kereskedelemre bizonyos korlátozások vonatkoznak. A rendelet a következő rendelkezéseket tartalmazza különösen:
I.Tiltja azoknak a II. mellékletben felsorolt áruknak az EU-ba történő behozatalát, az EU-ból történő kivitelét és az EU-n keresztül történő továbbítását, amelyek a halálbüntetésen vagy a kínzáson vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódon vagy büntetésen kívül más gyakorlati felhasználásra nem alkalmasak. Szintén tiltja az ilyen árukhoz kapcsolódó technikai segítségnyújtást, ideértve különösen a felhasználásuk módjával kapcsolatban nyújtott képzéseket is. Tiltja továbbá az ilyen áruknak a nyomtatott sajtóban vagy az interneten történő reklámozását, a reklámidő biztosítását az ilyen áruk számára a televízióban vagy a rádióban, valamint az ilyen áruk eladásra történő bemutatását vagy felkínálását kiállításon vagy vásáron.
II.Eseti alapon kiadott előzetes kiviteli engedélyt ír elő a III. mellékletben felsorolt, halálbüntetés vagy kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés céljára, valamint más jogszerű (bűnüldözési) célokra egyaránt felhasználható áruk esetében. Az áruk e kategóriájához kapcsolódó technikai segítségnyújtást és brókertevékenységet szintén előzetes engedélyhez köti.
III.Szabályozza a halálbüntetés céljára is felhasználható vegyi vagy gyógyszerészeti anyagok (IV. melléklet) kereskedelmét. Ebbe a körbe például olyan készítmények tartoznak, amelyek fecskendő segítségével halálos adagot beadva emberek kivégzésére is felhasználhatók.
A rendelet I. melléklete felsorolja azokat a tagállami hatóságokat, amelyek a rendelet 20. cikkével összhangban elbírálják az engedélyezés iránti kérelmeket, illetőleg amelyek döntenek az egyes exportőröknek az uniós általános exportengedély igénybevételétől való eltiltásáról. A tilalom, illetve az engedélyezés hatálya alá tartozó áruk jegyzékét a rendelet II., III. és IV. melléklete tartalmazza. Az V. melléklet az uniós általános exportengedélyt határozza meg (első része az árukkal, második része a rendeltetési helyekkel foglalkozik).
2.JOGALAP
Az (EU) 2019/125 rendelet 29. cikke értelmében a Bizottság felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a rendelet I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII. és IX. mellékletének módosítása érdekében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. E jelentés elkészítéséről az (EU) 2019/125 rendelet 29. cikkének (2) bekezdése rendelkezik. A rendelkezés értelmében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, 2016. december 16-án kezdődő hatállyal, és a Bizottságnak legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést kell készítenie a felhatalmazás gyakorlásáról.
3.A FELHATALMAZÁS GYAKORLÁSA
A felhatalmazás 2016. évi bevezetése óta a Bizottság három alkalommal fogadott el felhatalmazáson alapuló jogi aktust:
a)A 2017. október 18-i (EU) 2018/181 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet az V. melléklet módosításával felvette a Dominikai Köztársaságot, São Tomé és Príncipét, valamint Togót az uniós általános exportengedély alkalmazási körébe tartozó rendeltetési helyek jegyzékére. A rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, 2018. február 14-én lépett hatályba.
c)A 2020. december 4-i (EU) 2021/139 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet módosította az I. mellékletnek az Egyesült Királyságra vonatkozó bejegyzését, és az V. melléklet módosításával felvette az Egyesült Királyságot az uniós általános exportengedély alkalmazási körébe tartozó rendeltetési helyek jegyzékére. A rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő ötödik napon, 2021. február 13-án lépett hatályba.
Az egyes felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban meghatározott elvekkel összhangban konzultált az egyes tagállamok által a kínzás elleni koordinációs csoportba jelölt szakértőkkel.
4. KÖVETKEZTETÉS
Ez a jelentés az (EU) 2019/125 rendelet 29. cikkének (2) bekezdésében foglalt jelentéstételi kötelezettségnek tesz eleget. A Bizottság a jelentést az Európai Parlament és a Tanács figyelmébe ajánlja.
A Bizottság szükségesnek látja az (EU) 2019/125 rendelet 24. és 29. cikkében foglalt, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazás további öt évre történő meghosszabbítását. Erre egyebek mellett azért is szükség van, hogy reagálni lehessen azokra a helyzetekre, ha olyan új áruk jelennek meg a piacon, amelyek felhasználhatók a halálbüntetés, kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés céljára, ha egy vagy több harmadik ország teljesíti az uniós általános exportengedély alkalmazásának feltételeit vagy megsérti a halálbüntetés valamennyi bűncselekmény tekintetében történő eltörlésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalását, illetőleg ha megváltoznak az illetékes hatóságok adatai.
A 29. cikk (2) bekezdése szerint a felhatalmazás a korábbival megegyező időtartamra hallgatólagosan meghosszabbodik, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt nem ellenzi azt.