Ideiglenes változat
ANDREA BIONDI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2025. október 30.(1)
C‑440/24. P. és C‑441/24. P. sz. egyesített ügyek
Lett Köztársaság
kontra
Petr Aven (C‑440/24 P)
és
Mikhail Fridman (C‑441/24 P)
„ Fellebbezés – Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Az érintett személyek, szervezetek és szervek jegyzékébe való felvétel – A 2014/145/KKBP határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontja – Az intézkedések vagy politikák támogatásának kritériuma – Az orosz döntéshozóknak nyújtott anyagi vagy pénzügyi támogatás kritériuma – Az orosz döntéshozók által előnyökhöz jutás kritériuma – Hatékony bírói jogvédelem – A korlátozó intézkedések uniós bíróság általi teljes körű felülvizsgálata – Az összefüggés jelentősége a jegyzékbe vételi indokok megalapozottságának értékelése során – Az elhatárolódás hiánya ”
1. Az Európai Unió Törvényszéke előtt beavatkozó félként eljáró Lett Köztársaság által benyújtott jelen fellebbezések alkalmat nyújtanak a Bíróságnak arra, hogy megismételje és tovább pontosítsa az Európai Unió Tanácsa mérlegelési jogkörének terjedelmét, az utóbbira háruló bizonyítási terhet és a bírósági felülvizsgálat uniós bíróság által biztosítandó szintjét.
2. Így a Lett Köztársaság az Aven kontra Tanács ítélet(2) és a Fridman kontra Tanács ítélet(3) (a továbbiakban együttesen: megtámadott ítéletek) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletekkel a Törvényszék helyt adott Petr Aven, illetve Mikhail Fridman keresetének, amelyek egyrészről a (KKBP) 2022/337 határozat(4) és az (EU) 2022/336 végrehajtási rendelet(5) (a továbbiakban együttesen: vitatott eredeti jogi aktusok), és másrészről a (KKBP) 2022/1530 határozat(6) és az (EU) 2022/1529 végrehajtási rendelet(7) (a továbbiakban együttesen: a fenntartásról szóló vitatott jogi aktusok) megsemmisítésére irányultak annyiban, amennyiben e jogi aktusok (a továbbiakban együttesen: vitatott jogi aktusok) őket érintik.
3. P. Avent és M. Fridmant a 2022. február 25‑i (KKBP) 2022/329 tanácsi határozattal (HL 2022. L 50., 1. o.) módosított, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i 2014/145/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.) 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő két kritérium alapján vették fel azon személyek jegyzékeibe, akiknek a vagyonát be kell fagyasztani. A Tanács ugyanis azon az alapon vette jegyzékbe P. Avent és M. Fridmant, hogy úgy ítélte meg, hogy az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét vagy Ukrajna stabilitását vagy biztonságát aláásó vagy fenyegető intézkedéseket vagy politikákat „támogat[nak] vagy […]hajt[anak végre]” (a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja, a továbbiakban: a) kritérium), és hogy „a Krím annektálásáért vagy Ukrajna destabilizálásáért felelős orosz döntéshozóknak anyagi vagy pénzügyi támogatást” nyújtanak, illetve „általuk előnyökhöz jut[nak]” (a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja, a továbbiakban: d) kritérium).
I. A jogvita előzményei és a megtámadott ítéletek
4. A jogvita előzményeit illetően az Aven kontra Tanács ítélet 2–14. pontjára, valamint a Fridman kontra Tanács ítélet 2–14. pontjára hivatkozom.
5. A Törvényszék előtt indított keresetében P. Aven két jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első azon alapult, hogy a Tanács értékelési hibák alapján vette fel őt a vitatott jegyzékekbe és tévesen tartotta fenn azokon, a második, a fenntartásról szóló jogi aktusok ellen irányuló jogalap pedig a helyzetének időszakos felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettség és az indokolási kötelezettség megsértésén alapult. A Törvényszék megvizsgálta P. Aven a) és d) kritérium alapján az említett jegyzékekbe való felvételének és a jegyzékeken való fenntartásának megalapozottságát, különös tekintettel a tények Tanács általi értékelésének állítólagosan téves jellegére.(8) Elemzése végén arra a következtetésre jutott, hogy az előtte megtámadott jogi aktusokban szereplő indokok egyikét sem támasztották alá a jogilag megkövetelt módon, és hogy a P. Avennek a jegyzékekbe való felvétele, valamint azokon való fenntartása tehát nem igazolt.(9) Következésképpen a Törvényszék helyt adott az első jogalapnak, és a P. Avent érintő részükben megsemmisítette a vitatott jogi aktusokat.
6. M. Fridman a maga részéről ugyanerre a két jogalapra hivatkozott a Törvényszék előtt, amely csak az értékelési hibákra alapított első jogalapot vizsgálta. A tények Tanács általi értékelésének állítólagosan téves jellegét elemezve a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a megtámadott jogi aktusokban szereplő indokok egyikét sem támasztották alá a jogilag megkövetelt módon, és hogy M. Fridmannak a vitatott jegyzékekbe való felvétele és az azokon való fenntartása nem igazolt.(10) Következésképpen a Törvényszék helyt adott az első jogalapnak, és az M. Fridmant érintő részükben megsemmisítette a vitatott jogi aktusokat.
II. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
7. A C‑440/24. P. sz. ügyben a Lett Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az Aven kontra Tanács ítéletet, és kötelezze a feleket saját költségeik viselésére. P. Aven elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant; másodlagosan, hogy utasítsa el a fellebbezést, és mindenesetre a Lett Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
8. A C‑441/24. P. sz. ügyben a Lett Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Fridman kontra Tanács ítéletet, és kötelezze a feleket saját költségeik viselésére. M. Fridman elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant; másodlagosan, hogy utasítsa el a fellebbezést, és mindenesetre a Lett Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
9. A Bíróság elnöke 2024. október 29‑i és 2024. november 6‑i határozatával megengedte az Észt Köztársaság és a Litván Köztársaság számára, hogy a Lett Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak ezekben az ügyekben, amelyeket ezt követően a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítettek.(11)
III. A fellebbezésekről
10. A Lett Köztársaság mindkét fellebbezésében négy hasonló jogalapra hivatkozik.
11. Az első jogalap a Kadi ítéletből(12) eredő ítélkezési gyakorlat figyelmen kívül hagyásán alapul; a második jogalap a Tanács által előterjesztett bizonyítékok elferdítésén alapul; a harmadik jogalap a d) kritérium alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul; a negyedik jogalap pedig téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben a Törvényszék az elhatárolódás hiányát nem minősítette az a) kritérium értelmében vett támogatásnak.
A. Előzetes észrevételek
12. A jelen fellebbezések elemzése előtt két előzetes megfontolást kívánok megfogalmazni.
1. A bírósági felülvizsgálat intenzitásáról és az elemzés keretéről
13. A jelen kereset keretében hivatkozott különböző jogalapok egyetlen kérdésben foglalhatók össze: az uniós bíróságok által a Tanács által elfogadott korlátozó intézkedések jogszerűsége felett gyakorolt bírósági felülvizsgálat szintjének vizsgálatára vonatkozó kérdésben. Ez nem új kérdés. Az uniós bíróságoktól elvárt, hogy a különböző és potenciálisan egymásnak ellentmondó elvek és jogi normák között kényes, de végső soron méltányos egyensúlyt teremtsenek.
14. A mérleg két serpenyőjét egyrészt a Tanácsnak a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó hatásköre, másrészt pedig az ezen intézkedések által érintett személyek jogainak védelme alkotja.
15. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a fellebbezések az Ukrajna elleni invázióval – a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmányának nyilvánvaló megsértésével(13) – kapcsolatosak, amely a második világháború vége óta az egyik legsúlyosabb fenyegetést jelenti az európai biztonságra és a nemzetközi jogrendre nézve. Ez az aggály a Lett Köztársaság érvelésében mindenütt megjelenik.
16. A Tanács által követett célkitűzések jelentősége, amelyek a béke és a nemzetközi biztonság átfogóbb célkitűzésébe illeszkednek, összhangban az Unió külső tevékenységének az EUSZ 21. cikkben meghatározott céljaival, valamint a Tanács által az Oroszországi Föderáció Ukrajnát destabilizáló intézkedéseire válaszul elfogadott korlátozó intézkedéseknek – hatékonyságuktól függően történő – fokozatos erősítése már elismerést nyert.(14) A korlátozó intézkedések vitatott jogi aktusokból eredő rendszereinek célja, hogy a lehető legnagyobb nyomást gyakorolják az Oroszországi Föderációra azáltal, hogy megnövelik az Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló intézkedéseinek költségeit.
17. Nem kétséges, hogy a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a korlátozó intézkedések megfelelőségéről való döntés és az intézkedések feltételeinek meghatározása tekintetében. Hozzáteszem, hogy ez a mérlegelési jogkör kiterjed az említett intézkedések szigorúságának fokára, valamint a – gyakorlatban korlátlan – jellegükre, annak meghatározása érdekében, hogy azok alkalmasak‑e arra, hogy véget vessenek a nemzetközi jog Oroszországi Föderáció általi súlyos megsértésének.
18. Az ilyen mérlegelési jogkör azonban nem mentesítheti a Tanácsot az alól, hogy meggyőződjön a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékbe vételéhez és jegyzéken való fenntartásához – vagyis az e személyeket jelentős mértékben negatívan érintő egyedi döntésekhez – vezető indokok megalapozottságáról és bizonyítsa azt.(15)
19. E tekintetben megjegyzem, hogy a Törvényszék a P. Aven és M. Fridman a) és d) kritérium alapján történő jegyzékbe vételének és jegyzéken való fenntartásának megalapozottságára vonatkozó elemzését megelőzően olyan előzetes észrevételeket tett, amelyek teljes mértékben tükrözik a Bíróság által az ítélkezési gyakorlatában kidolgozott elemzési keretet.
20. A Bíróság továbbá nemrégiben emlékeztetett egyrészről arra, hogy „azon indokok jogszerűségének felülvizsgálata címén, amelyeken valamely személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe történő felvételére vagy azon való fenntartására vonatkozó határozat alapul, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli többek között, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely az érintett személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez ugyanis az e határozat alapjául szolgáló indokolásban állított tények vizsgálatát feltételezi, így a bírósági felülvizsgálat nem korlátozódik a hivatkozott indokok absztrakt hihetőségének értékelésére, hanem arra a kérdésre vonatkozik, hogy ezek az indokok, vagy legalább az egyik, önmagában elegendőnek tekintett indok ugyanezen határozat alátámasztására megalapozott‑e”.(16)
21. Másrészt a Bíróság ismét kimondta, hogy az ilyen értékelést „úgy kell elvégezni, hogy a bizonyítékokat nem elszigetelten, hanem abban az összefüggésben kell vizsgálni, amelybe azok illeszkednek, mivel a Tanács eleget tesz a rá háruló bizonyítási tehernek, ha az uniós bíróság előtt kellően konkrét, pontosan meghatározott és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan együttesét mutatja be, amely lehetővé teszi a pénzeszközei befagyasztására vonatkozó intézkedéssel érintett személy és a megdönteni kívánt rezsim közötti elégséges kapcsolat fennállásának megállapítását […]. Ezenkívül vitatás esetén az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az ezen indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó bizonyítékot szolgáltatni. Bár nem követelmény, hogy e hatóság az uniós bíróság előtt az állítólagos indokokhoz kapcsolódó valamennyi információt és bizonyítékot előterjessze, fontos, hogy a szolgáltatott információk vagy bizonyítékok alátámasszák az érintett személlyel szemben felhozott indokokat”.(17)
22. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy a korlátozó intézkedések felülvizsgálata során az uniós bíróságoknak a Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell az uniós jogi aktusok jogszerűségének a – főszabály szerint – teljes körű felülvizsgálatát, ami a korlátozó intézkedéseket bevezető jogi aktusok felülvizsgálatát illetően is érvényes.(18)
23. A jelen fellebbezéseket tehát ezen elemzési keret szem előtt tartásával kell megvizsgálni.
2. A jegyzékbe vételi kritériumokról
24. Ezt követően röviden vissza kell térni a Tanács által a P. Aven és M. Fridman nevének azon személyek jegyzékeibe való felvétele és azon való fenntartása céljából alkalmazott kritériumokra, akiknek a vagyonát be kell fagyasztani.
25. Ezeket a kritériumokat a Tanács határozta meg, e célból élve a számára e területen elismert széles mérlegelési jogkörrel,(19) amely a jelen esetben nem vitatott. A jegyzékbe vételi kritériumokat a 2022/329 határozat módosította egy olyan összefüggésben, amelyet az jellemzett, hogy a helyzet súlyosságára tekintettel sürgősen szükség volt további korlátozó intézkedések elfogadására.(20)
26. A Törvényszék kifejezetten kizárta annak lehetőségét, hogy e jegyzékbe vételek és jegyzéken való fenntartások – tehát mind P. Aven, mind pedig M. Fridman esetében – más kritériumokon is alapulhattak volna,(21) amint arra a Tanács a Törvényszék előtti eljárás során utalt. Ezt a következtetést a jelen fellebbezések keretében nem vonták kétségbe. Meg kell tehát állapítani, hogy az elemzés szempontjából egyedül az a) és a d) kritérium releváns.
27. Így az a) kritériumból kitűnik, hogy be kell fagyasztani azon természetes személyek pénzeszközeit és gazdasági erőforrásait,(22) akik az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét vagy Ukrajna stabilitását vagy biztonságát aláásó vagy fenyegető intézkedéseket vagy politikákat „támogat[nak] vagy végrehajt[anak]”.
28. A d) kritérium célja többek között a természetes személyek pénzeszközeinek befagyasztása vagy amiatt, hogy a Krím annektálásáért vagy Ukrajna destabilizálásáért felelős orosz döntéshozóknak anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújtanak, vagy pedig amiatt, hogy az e döntéshozók által előnyökhöz jutnak.
29. E jogi aktusok nem határozzák meg a „támogatás”, az „anyagi vagy pénzügyi támogatás” vagy az „orosz döntéshozók” fogalmát, és azt sem, hogy mi értendő az „előnyökhöz jutnak” kifejezés alatt. Nem tartalmaznak információkat a bizonyítás módjáról sem.(23)
30. A megtámadott ítéletek 41. pontjából következik, hogy a Törvényszék megállapította, hogy az a) kritérium „alapján bizonyítani kell az érintett személy […] tevékenységei vagy intézkedései, valamint a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadásának alapjául szolgáló ukrajnai helyzet közötti közvetlen vagy közvetett kapcsolat fennállását […] [e]zeknek a személyeknek vagy szervezeteknek magatartásuknál fogva felelőseknek kell lenniük azon intézkedésekért vagy politikákért, amelyek Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláássák vagy fenyegetik”.
31. Ezen ítéletek 42. pontjából következik, hogy a Törvényszék megállapította, hogy a d) kritérium „célzott és szelektív módon irányul azokra a természetes […] személyekre […], akik […] – még ha nem is állnak kapcsolatban a Krím annektálásával vagy Ukrajna destabilizálásával – anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújtanak az azokért felelős orosz döntéshozóknak, vagy e döntéshozók által előnyökhöz jutnak”. A d) kritérium a Törvényszék szerint két elemből áll, nevezetesen az ezen annektálásért vagy destabilizálásért felelős orosz döntéshozóknak nyújtott anyagi vagy pénzügyi támogatásból, továbbá abból, hogy e döntéshozók által előnyökhöz jutnak. E két kritérium nem kumulatív, és az előnyt illetően elegendő, ha az érintett személy az orosz döntéshozók által előnyhöz jut, és nem szükséges bizonyítani, hogy kapcsolat áll fenn azon előnyök, amelyekben a jegyzékbe vett személyek vagy szervezetek részesülnek, és a Krím annektálása vagy Ukrajna destabilizálása között.
B. A C‑440/24. P. és C‑441/24. P. sz. ügyekben előterjesztett első jogalapról, amely azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel figyelmen kívül hagyta a Kadi ítéletből eredő ítélkezési gyakorlatot
1. A felek érvelésének összefoglalása
32. Az Észt Köztársaság és a Litván Köztársaság által támogatott Lett Köztársaság érvelését egy sor általános észrevétel előzi meg, amelyek az egységes ítélkezési gyakorlat kialakításának, valamint az orosz rezsim tágabb kontextusa és befolyása figyelembevételének szükségességére vonatkoznak. Az ilyen értékelést az EUSZ 3. cikk (1) és (5) bekezdéséből, valamint az EUSZ 21. cikk (1) bekezdéséből és (2) bekezdésének a) és c) pontjából eredő követelmények szem előtt tartásával kell elvégezni.
33. Állítása szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a megtámadott ítéletek 31. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatot, mivel csupán a Tanács által benyújtott bizonyítékok egyedi és elszigetelt vizsgálatát végezte el, holott e vizsgálatot együttes, átfogó elemzésnek kellett volna kiegészítenie, figyelembe véve azt az összefüggést, amelybe e bizonyítékok illeszkednek.
34. Így a Lett Köztársaság azt állítja, hogy a korlátozó intézkedések bírósági felülvizsgálatának három szakaszból kell állnia. Legelőször is a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy a Tanács által hivatkozott indokok valamelyike önmagában igazolja‑e a jegyzékbe vételt. Ha önmagában véve az indokok egyike sem igazolhatja a jegyzékbe vételt, a Törvényszéknek a bizonyítékokat együtt kellett volna megvizsgálnia. Ezt követően a benyújtott bizonyítékok korlátain kívül fennálló információkat kell felhasználni, ami a korlátozó intézkedések jogszerűsége értékelésének lényeges elemét alkotja. A külső összefüggés a Törvényszék rendelkezésére álló olyan eszköz, amely lehetővé teszi számára a bizonyítékok értékelését, amikor azok elválaszthatatlanok egy adott helyzettől,(24) és amikor a Tanács nehézségekbe ütközik a bizonyítékok összegyűjtése során, mint ami az orosz összefüggésben fennáll. Az adott személy kormányhoz való közelségére és valamely önkényuralmi rendszerben fennálló „oligarcha” státuszára vonatkozó bizonyítékokat e sajátos összefüggés fényében kell értékelni, beleértve az üzleti világ önkényuralmi rendszer politikái támogatásának való alárendelését is. A Törvényszék nem vette figyelembe a Tanács által a Törvényszékhez benyújtott viszonválaszban szolgáltatott, ezen összefüggést megvilágító információkat. A Lett Köztársaság különösen egy 2012. évi újságcikkre, a Bank of Finland Institute for Emerging Economies egy jelentésére, valamint P. Avennek az orosz gazdasági környezetről és a döntéshozók által az annak alakulásában játszott szerepről tett egy nyilatkozatára hivatkozik. Végül, a Tanács kontra Bamba ítélettel(25) való analógia útján a Törvényszéknek arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy az összefüggésre tekintettel, amely alátámasztja az orosz gazdasági környezet és a politikai vezetők közötti elválaszthatatlan kapcsolatot, a megtámadott jogi aktusok indokolása elegendő.
35. Elöljáróban P. Aven és M. Fridman azt javasolja a Bíróságnak, hogy alkalmazza az eljárási szabályzat 181. cikkét. Ezenkívül elsődlegesen azt állítják, hogy a Lett Köztársaság által az első fellebbezési jogalapja keretében kifejtett érvelés nem egyértelmű, és kérik e jogalap elfogadhatatlanságának megállapítását. Másodlagosan úgy vélik, hogy a fellebbező érvelése arra irányul, hogy azt kérje, hogy a Törvényszék a megtámadott jogi aktus kibocsátójának indokolását a saját indokolásával helyettesítse, amit az ítélkezési gyakorlat kizár.(26) A Tanács indokolását kizárólag azon elemek alapján kell értékelni, amelyekre a Tanács a határozata meghozatalakor támaszkodott.(27) P. Aven és M. Fridman azt állítja, hogy a Törvényszék nem terjeszkedhet túl a Tanács által alapul vett dokumentumokon az orosz rezsim működésének figyelembevétele érdekében. Mindenesetre, még ha a Törvényszéknek ilyen elemzést kellett volna is végeznie, ez a következtetésen nem változtatott volna.
2. Elemzés
36. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy P. Aven és M. Fridman állításával ellentétben a jelen fellebbezések nem tűnnek sem nyilvánvalóan elfogadhatatlannak, sem nyilvánvalóan megalapozatlannak, és nem alkalmasak arra, hogy azokat az eljárási szabályzat 181. cikke alapján hozott végzéssel bírálják el.
37. Az ezen első jogalap elfogadhatatlanságára alapított kifogást is el kell utasítani. P. Aven és M. Fridman állításával ellentétben ugyanis a fellebbező érvelése teljesen egyértelmű és könnyen érthető, amint azt egyébként az a tény is tanúsítja, hogy P. Avennek és M. Fridmannak sikerült az említett jogalapról érdemben állást foglalnia, hogy kérjék megalapozatlanságának megállapítását.
38. Ami az első jogalap érdemi vizsgálatát illeti, a Lett Köztársaság általánosságban azt a módot kívánja vitatni, ahogyan a Törvényszék az elemzését lefolytatta. Azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elkülönítette a jegyzékbe vétel indokait és az azokat alátámasztó feltételezett bizonyítékokat, holott az említett indokokat és bizonyítékokat az azokat övező összefüggés fényében együttesen és átfogóan kellett volna elemeznie. Ebben az értelemben az első jogalap szorosan kapcsolódik a Lett Köztársaság által megfogalmazott második jogalaphoz.
39. Javaslom a Lett Köztársaság ezen első jogalappal kapcsolatos érveinek két kérdéskörbe történő csoportosítását: először is, a korlátozó intézkedések által követett célkitűzések figyelembevételének kérdése; másodszor, a Kadi ítélkezési gyakorlatnak a bizonyítékok elszigetelt vizsgálatából és a külső összefüggés figyelembevételének hiányából adódó figyelmen kívül hagyására alapított kifogás.
40. Először is, ami a Lett Köztársaság azon érvét illeti, amely szerint a korlátozó intézkedések jogszerűségének értékelését az EUSZ 3. és EUSZ 21. cikkből eredő követelmények szem előtt tartásával kell elvégezni, itt nem a korlátozó intézkedéseknek az Unió célkitűzései és nemzetközi szintű fellépése megvalósításának szempontjából fennálló jelentőségének tagadásáról van szó. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy az uniós bíróság által végzett bírósági felülvizsgálatnak a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott szigorúsága szintén elsődleges szintű normatív követelménynek felel meg, mivel az Alapjogi Charta 47. cikkéből következik. Másként fogalmazva, még ha az EUSZ 3. és EUSZ 21. cikkre hivatkoznak is, a bírósági felülvizsgálat teljes mértékben hatékony jellege továbbra is fennmarad.
41. Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy e bírósági felülvizsgálat célja az arról való meggyőződés, hogy a Tanács eleget tett a kötelezettségeinek. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Tanácsnak abban az esetben, ha korlátozó intézkedéseket fogad el, tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat,(28) többek között a megfelelő ügyintézéshez való jogot, amelyből a minden személyt megillető azon jog következik, hogy ügyeit részrehajlás nélkül és tisztességes módon intézzék.(29)
42. Másodszor, ami a Törvényszéket abban az időpontban terhelő kötelezettségeket illeti, amikor valamely személynek az azon személyek jegyzékébe való felvétele vagy jegyzéken való fenntartása indokainak megalapozottságáról határoz, akiknek a vagyonát be kell fagyasztania, emlékeztetek arra, hogy a Törvényszéknek meg kell győződnie arról, hogy a jegyzékbe vételre vagy azon való fenntartásra vonatkozó határozatok kellően biztos ténybeli alappal rendelkeznek. Az indokolásban állított tényeket ellenőrizni kell, és nem lehet pusztán elvont valószínűségük értékelésére szorítkozni. A Tanács által előterjesztett információknak és bizonyítékoknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a jegyzékbe vétel indokai közül legalább egyet alátámasszanak, és az uniós bíróságnak meg kell vizsgálnia azok tárgyi pontosságát, és azok bizonyító erejét az adott ügy körülményeitől függően és az érintett személy által előterjesztett észrevételek fényében kell értékelnie.
43. Egyébiránt a jegyzékbe vételi indokok jogszerűségének értékelése elvégezhető úgy is, hogy a bizonyítékokat nem elszigetelten, hanem abban az összefüggésben vizsgálják, amelybe azok illeszkednek, mivel a Tanács eleget tesz a rá háruló bizonyítási tehernek, ha az uniós bíróság előtt kellően konkrét, pontosan meghatározott és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan együttesét mutatja be, amely lehetővé teszi a pénzeszközei befagyasztására vonatkozó intézkedéssel érintett személy és a megdönteni kívánt rezsim közötti elégséges kapcsolat fennállásának megállapítását.(30) Így az összefüggésre való hivatkozás lehetővé teszi a Tanács számára, hogy eleget tegyen a bizonyítási tehernek olyan helyzetekben, amikor nehéz információkhoz hozzáférni, mint például az Anbouba kontra Tanács ítéletben szóban forgó helyzetben.(31)
44. Az összefüggést tagadhatatlanul fel lehet használni a jegyzékbe vételi kritériumok jogszerűségének,(32) valamint a jegyzékbe vételi indokok megalapozottságának értékelése érdekében. Ezzel szemben, noha az összefüggés mindig kiegészíthet valamely indokot vagy bizonyítékot, soha nem helyettesítheti azt.
45. Az Anbouba kontra Tanács ítéletben az érintett személy jegyzékbe vételének indokai több valószínűsítő körülményre hivatkoztak, amelyek többek között az érintett személy által a szíriai gazdaságban betöltött bizonyos funkciókra vonatkoztak. Ezek az indokok a jegyzékbe vétel időpontjában elismert és releváns tényeken alapultak. E tények elszigetelten vizsgálva nem utaltak támogatásra; együttesen és összefüggésük által megvilágítva kielégítően konkrét, pontosan meghatározott és egybevágó valószínűsítő körülmények együttesévé váltak, amely lehetővé tette annak megállapítását, hogy ez a személy gazdasági támogatást nyújtott a szíriai rezsimnek.(33)
46. Véleményem szerint a jelen fellebbezések esetében a nehézség abban rejlik, hogy P. Aven és M. Fridman jegyzékbe vételének indokai és az azokat alátámasztó bizonyítékok olyan elemeken alapultak, amelyek nem voltak alkalmasak arra, hogy az a) vagy a d) kritérium értelmében vett támogatást vagy a d) kritérium értelmében vett előnyt mutassanak. Másként fogalmazva, a Törvényszéknek a megtámadott ítéletekben elvégzett elemzése végén nem maradt semmi, amit az összefüggés megvilágíthatott volna.
47. A Lett Köztársaság álláspontja a következő: mivel P. Aven és M. Fridman orosz oligarchák, csak úgy tudhattak ilyen szintű gazdasági sikert elérni, ha támogatják általában véve az orosz rezsimet, és konkrétan V. Putyint, vagy azoktól támogatásban részesülnek, tehát azok által előnyökhöz jutnak.
48. Több mint valószínű, hogy ez az állítás tényszerűen helytálló.
49. Ugyanakkor a bírói jogvédelem európai szintje szigorúbb, és bár a felülvizsgálatnak teljes körűnek kell lennie, figyelembe kell vennie a jegyzékbe vételi kritériumok tartalmát, és meg kell győződnie arról, hogy a jegyzékbe vétel indokai, az azokat alátámasztó bizonyítékok és maga a kritérium megfelelnek egymásnak. A teljes körű felülvizsgálat nem egyeztethető össze egy vélelemnek az összefüggésre való hivatkozás alapján történő felállításával.
50. A bizonyítékoknak az összefüggés fényében történő értelmezése nem lehet annyira konstruktív, hogy elferdítse magát a kritériumot.
51. Egyébiránt a Lett Köztársaság által előterjesztett összefüggésbeli elemek, amelyek részben átveszik a Tanács által a Törvényszékhez benyújtott viszonválaszban foglalt elemeket, nem homályosíthatják el azt, hogy ezt az összefüggést a vitatott jogi aktusokban nem ismertették.(34) A Tanács tehát köteles volt olyan tényekre vonatkozó pontos és konkrét indokokat – adott esetben konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények együttesét – előadni, amelyek olyan magatartást jellemezhetnek, mint amelyre az elemzés elején felidézett a) és d) kritérium hivatkozik.
52. Véleményem szerint tehát a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a megtámadott ítéletek 44. pontjában kifejtett különböző indokok kétségkívül alkalmasak voltak arra, hogy alátámasszák a V. Putyinhoz vagy környezetéhez való közelség egy formáját, de nem tették lehetővé sem annak bizonyítását, hogy P. Aven és M. Fridman az a) kritérium értelmében Ukrajnát veszélyeztető intézkedéseket vagy politikákat támogatott volna, sem pedig azt, hogy a d) kritérium értelmében e döntéshozók által előnyökhöz jutottak volna.(35)
53. Mivel az elfogadott kritériumok általános jellegűek, továbbá mivel az azokat megállapító rendelkezések egyáltalán nem határozzák meg, hogy mi értendő az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések vagy politikák „támogat[ása]”, a „Krím annektálásáért vagy Ukrajna destabilizálásáért felelős orosz döntéshozóknak [nyújtott] anyagi vagy pénzügyi támogatás[…]” vagy az említett döntéshozók által „előnyökhöz jut[ás]” kifejezés alatt, nem tartalmaznak továbbá az e tényezők bizonyításának módjával kapcsolatos pontosításokat, véleményem szerint nincs ok az azon ítélkezési gyakorlattól való eltérésre, amely szerint a valamely személy korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétele megalapozottságának értékelése mindenkor megköveteli azon tényezők bizonyítását, amelyek igazolhatják, hogy az érintett személy gazdasági támogatást nyújtott a rezsimnek, vagy abból hasznot húzott.(36) Az a) és a d) kritérium megfogalmazásából ugyanis nem következik az orosz rezsim támogatására vagy az orosz döntéshozók által előnyökhöz jutásra vonatkozó vélelem pusztán P. Aven és M. Fridman orosz gazdaságban fennálló státuszából adódóan.(37)
54. Ami az arra alapított érvet illeti, hogy a korlátozó intézkedések bírósági felülvizsgálata a fellebbező által leírtaknak megfelelő háromlépcsős felülvizsgálat lenne, úgy vélem, hogy azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata egyáltalán nem támasztja alá.
55. Közelebbről, az az állítás, amely szerint, ha önmagában véve az indokok egyike sem igazolhatja a jegyzékbe vételt, a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia a bizonyítékok együttesét, számomra nehezen tűnik összeegyeztethetőnek azzal a – számos alkalommal megismételt – elvvel, amely szerint, amennyiben az uniós bíróság úgy véli, hogy az említett indokok legalább egyike kellően pontos és konkrét, alá van támasztva, valamint hogy önmagában elegendő alapot képez e határozat alátámasztásához, az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen, nem igazolhatja az említett határozat megsemmisítését.(38) Ha egyetlen indok elegendő lehet, legalább egy indoknak megalapozottnak kell lennie. Márpedig, ha az indokok egyikét sem támasztották alá, az azokat együttesen figyelembe vevő elemzés következtetése sem lehet eltérő.
56. Ami a National Iranian Oil Company kontra Tanács ítéletre(39) alapított érvet illeti, az nem meggyőző. A Lett Köztársaság arra kíván hivatkozni, hogy a Bíróság ezen ítélet 78. pontjában elismerte, hogy az úgynevezett „külső” összefüggés a Törvényszék rendelkezésére álló olyan eszköz, amely lehetővé teszi számára a bizonyítékok értékelését, amikor azok elválaszthatatlanok egy adott helyzettől, és amikor a Tanács nehézségekbe ütközik a bizonyítékok összegyűjtése során, mint ami az orosz összefüggésben fennáll.
57. Márpedig egyrészt a National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet 78. pontjában, noha a Bíróság elismeri annak lehetőségét, hogy a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elfogadott határozatok értelmezése érdekében figyelembe vegyék az összefüggést, erre a jegyzékbe vételi kritériumok jogszerűségének, és nem a jegyzékbe vételi indokokat alátámasztani hivatott bizonyítékoknak a vizsgálata keretében kerül sor. Másrészt a megtámadott ítéletekből nem tűnik ki, hogy a Tanács a bizonyítékok beszerzésével kapcsolatos nehézségekre kívánt volna hivatkozni.(40)
58. Ami azt az érvet illeti, amely szerint a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie a P. Avent és M. Fridmant érintő korlátozó intézkedéseket övező külső összefüggést, és figyelembe kellett volna venni a Tanács által a Törvényszékhez benyújtott viszonválaszában szolgáltatott információkat mint olyan elemeket, amelyek alkalmasak annak alátámasztására, hogy a megtámadott jogi aktusok indokolása az összefüggésre tekintettel elegendő, ez az érv nyilvánvalóan egyrészről az indokolási kötelezettség tiszteletben tartása vizsgálatának, és másrészről a jegyzékbe vétel megalapozottsága vizsgálatának összekeveréséből ered, amely utóbbi szükségessé teszi annak felülvizsgálatát, hogy a Tanács által a jegyzékbe vétel érdekében hivatkozott tények bizonyítottak‑e, és azok igazolhatják‑e ezen intézkedések elfogadását.(41) Márpedig a Törvényszék által a két megtámadott ítéletben végzett felülvizsgálat csak erre a vizsgálatra vonatkozott.
59. A fent említett okok összességére tekintettel javaslom, hogy a Bíróság az első jogalapot utasítsa el mint megalapozatlant.
C. A C‑440/24. P. és C‑441/24. P. sz. ügyekben előterjesztett második, a Tanács által előterjesztett bizonyítékok elferdítésére alapított jogalapról
1. A felek érvelésének összefoglalása
60. Második jogalapjával, amelyet az elsőhöz szorosan kapcsolódónak tekint, a beavatkozó felek által támogatott Lett Köztársaság lényegében azzal érvel, hogy a Törvényszék elferdítette a Tanács által benyújtott bizonyítékokat azáltal, hogy azokat nem összefüggésükben vizsgálta.
61. Ami az Aven kontra Tanács ítélet 74. pontját illeti, állítása szerint a 3. és a 7. sz. bizonyíték értelmezése ellentétes a Tanács által elfogadott intézkedésekkel követett célkitűzéssel, és az a kérdés, hogy végül elfogadtak‑e amerikai szankciókat, vagy sem, nem releváns a Tanács által előterjesztett azon bizonyítékok bizonyító erejének meghatározása szempontjából, amelyek a P. Aven és V. Putyin közötti szoros kapcsolat, valamint azon tény hangsúlyozására irányultak, hogy P. Aven az orosz rezsim szerves részévé vált.
62. Ami a 4. és a 12. sz. bizonyítékot illeti, a Törvényszék mechanikusan értelmezte a tényeket, noha mind az úgynevezett Salye bizottság, mind pedig V. Putyinnak az Oroszország egyik fő magánbankja, az Alfa Bank javára folytatott lobbitevékenysége jól illusztrálja a P. Aven és az orosz rezsim közötti szoros, régi és sajátos kapcsolatokat, valamint a kölcsönös és elválaszthatatlan támogatást.
63. A 10. és a 11. sz. bizonyíték ismét a P. Aven és V. Putyin közötti közelséget szemlélteti, mivel ez utóbbi lánya volt érintett.
64. Ami a 2. és a 3. sz. bizonyítékot illeti, azok azt támasztják alá, hogy P. Aven részt vett a Kremlnek a nyugati szankciók megszüntetésére irányuló erőfeszítéseiben, valamint azt, hogy P. Aven részt vett az orosz kormánnyal folytatott, bizonyos számú megbeszélésen.
65. E bizonyítékok összességéből az következik, hogy P. Aven nem az orosz kormánytól függetlenül jár el, hanem éppen ellenkezőleg, az orosz rezsim részét képezi, amelyhez elválaszthatatlanul kapcsolódik, és nem hagyhatja figyelmen kívül e rezsim politikáit, irányvonalait és prioritásait, miközben küldöttként járt el. Ezt a P. Avenre ruházott felelősségi körök és feladatok is mutatják.
66. Ami a 8. és a 9. sz. bizonyítékot illeti, e bizonyítékok összefüggésükben történő vizsgálata lehetővé tette volna a Törvényszék számára annak megállapítását, hogy itt nem pusztán alkotmányosan garantált jogorvoslati lehetőség gyakorlásáról van szó, tekintettel a jogállamiság és a legfőbb ügyész függetlenségének gyengülésére, valamint arra, hogy a hatáskörök az orosz elnök kezében összpontosulnak. Úgy tűnik, hogy a Törvényszéket inkább meggyőzte egy, P. Aven által az orosz elnöknek küldött levelet értékelő jogi vélemény bizonyító ereje, anélkül hogy figyelembe vette volna azokat a körülményeket, amelyek között e véleményt beszerezték.
67. Ami a Fridman kontra Tanács ítéletet illeti, a Lett Köztársaság úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen utasította el a 7. sz. bizonyíték bizonyító erejét, amely pedig a V. Putyin által az Alfa Group Turkey javára folytatott lobbitevékenységet támasztotta alá, amellyel az előbbi az Alfa Group – egy, 1989‑ban létrehozott, az Alfa Bankot is magában foglaló konglomerátum – orosz rezsim iránti lojalitását jutalmazta. Márpedig az ilyen lobbitevékenység egyértelműen az M. Fridman és az orosz rezsim közötti szoros, régi és sajátos kapcsolatokat illusztrálja. Ellentétben azzal, amit a Törvényszék a Fridman kontra Tanács ügyben hozott ítélet 49. pontjában megállapított, a 2005‑ben nyújtott politikai segítségre alapított indokot figyelembe kell venni M. Fridman jegyzékbe vételének igazolása céljából.
68. Mivel az 1. és 2. sz. bizonyíték arra vonatkozott, hogy M. Fridman az Alfa Bank milliárdos részvényese, a Törvényszék ismét figyelmen kívül hagyta a tágabb összefüggést, amelyet figyelembe kellett vennie,(42) holott e bizonyítékok alátámasztják M. Fridman orosz gazdaságban fennálló státuszát.
69. M. Fridmannak az orosz elnökhöz való közelségét az 5. és a 6. sz. bizonyíték is szemlélteti.
70. A 2. sz. bizonyíték egyértelműen jelzi, hogy M. Fridman részt vett a Kremlnek a nyugati szankciók megszüntetésére irányuló erőfeszítéseiben. Bizonyított, hogy M. Fridman nem az orosz kormánytól függetlenül jár el, hanem éppen ellenkezőleg, részét képezi annak az orosz rezsimnek, amelyhez elválaszthatatlanul kapcsolódik. Nem hagyhatja figyelmen kívül e rezsim politikáit, irányvonalait és prioritásait, miközben küldöttjeként járt el. Az M. Fridmanra ruházott felelősségi körök és feladatok alátámasztják a V. Putyin és M. Fridman közötti szoros és elválaszthatatlan kapcsolatokat.
71. Végső soron az összes bizonyíték vizsgálata hibás volt, mivel azokat a Törvényszék csak alapvetően torzított szempontból vizsgálta.
72. P. Aven és M. Fridman kéri elsődlegesen e második jogalap elfogadhatatlanságának, másodlagosan pedig nyilvánvaló megalapozatlanságának megállapítását.
2. Elemzés
73. Emlékeztetni kell a Bíróság azon következetes ítélkezési gyakorlatára, amely szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott ügyiratokból ered –, másrészt pedig a tények, valamint a bizonyítékok értékelésére. E tények és bizonyítékok értékelése tehát – az elferdítés esetét kivéve – nem minősül olyan jogkérdésnek, amelyre fellebbezés keretében kiterjedne a Bíróság általi felülvizsgálat. Ezenkívül, ha valamely fellebbező a tényállás vagy a bizonyítékok Törvényszék általi elferdítésére hivatkozik, akkor pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által elferdített adatokat, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek a Törvényszéket az értékelése során ezen elferdítéshez vezették. Végül, az elferdítésből nyilvánvalóan ki kell tűnnie a fennálló bizonyítékok téves értékelésének, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése.(43)
74. P. Aven és M. Fridman állításával ellentétben a második jogalap elfogadható, mivel a Lett Köztársaság érvelése megfelel az általam imént felidézett követelményeknek, mivel a Lett Köztársaság pontosan és részletesen hivatkozik számos bizonyíték abból adódó elferdítésére, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe az összefüggést, amelybe azok illeszkednek.
a) A P. Avenre vonatkozó bizonyítékok elferdítésére vonatkozó állításról
75. Ami a 3. és a 7. sz. iratból eredő bizonyítékokat illeti, a Törvényszék megvizsgálta azt az indokot, amely szerint 2016‑ban találkozóra került sor P. Aven és V. Putyin között, amelynek során ez utóbbi figyelmeztette P. Avent arra, hogy az Egyesült Államok vele vagy az Alfa Bankkal szemben további szankciókat fogadhat el. A Törvényszék tehát úgy ítélte meg, hogy ezek az elemek annak alátámasztására irányulnak, hogy P. Aven az orosz döntéshozók által előnyökhöz jutott a d) kritérium értelmében.(44) A Törvényszék mindazonáltal az Aven kontra Tanács ítélet 74. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy bár P. Aven nem vitatja a tényeket, a bizonyítékokat tartalmazó iratanyagból nem tűnik ki, hogy az amerikai kiegészítő szankciókat végül elfogadták volna.
76. Márpedig a Törvényszék az eshetőségről való puszta tájékoztatást az előny konkrét megvalósulása nélkül nem tekintette alkalmasnak az előny bizonyítására, és az összefüggés figyelembevétele nem változtatna e következtetésen. A d) kritérium nem úgy van megfogalmazva, hogy az kiterjedne az előny puszta lehetőségére. Meg kell állapítani, hogy az a következtetés, amelyre a Törvényszék az Aven kontra Tanács ítélet 74. pontjában jutott, nem nyilvánvalóan téves, és ennélfogva nem minősül elferdítésnek.
77. Amint azt a Lett Köztársaság állítja, kétségkívül lehet azzal érvelni, hogy a korlátozó intézkedések nagyobb hatékonysága és az általuk követett célkitűzések gyorsabb teljesülése megköveteli, hogy ilyen esetekben is lehetőség legyen a személyek jegyzékbe vételére. Mindazonáltal a Tanács feladata, hogy ilyen értelmű kritériumot fogalmazzon meg.
78. Ami a 4. és a 12. sz. iratból eredő bizonyítékokat illeti, a Lett Köztársaság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy mechanikusan értelmezte a tényeket. Nehezen tudom megérteni, hogy a tények mechanikus – azaz a tényekhez túlságosan közel álló – értelmezése hogyan bizonyulhat nyilvánvalóan tévesnek.
79. Mindenesetre elsősorban az arra alapított indokkal kapcsolatban, hogy V. Putyin az Alfa Group lojalitását – amely csoportnak P. Aven jelentős részvényese volt – azzal jutalmazta, hogy 2005‑ben politikai segítséget nyújtott a csoport törökországi beruházási terveihez, a Törvényszék rögzítette, hogy ez az indok annak alátámasztására irányult, hogy P. Aven az orosz döntéshozók által előnyökhöz jutott a d) kritérium értelmében. A Törvényszék megállapította, hogy azon orosz döntéshozóknak, akiktől az e kritérium szerinti előnyök származnak, meg kellett kezdeniük a Krím annektálásának és Ukrajna destabilizálásának előkészítését ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy az említett előnyök kedvezményezettjei nem hagyhatták figyelmen kívül e döntéshozóknak az ezen előkészítésben való részvételét. Tekintettel arra, hogy ezeket a politikákat és intézkedéseket 2014. február végétől hajtották végre, a Törvényszék megállapította, hogy a 2005‑ben nyújtott politikai segítség indoka nem vehető figyelembe. Az a kérdés, hogy a Törvényszéknek az Aven kontra Tanács ítélet 48. pontjából eredő értékelése megalapozott‑e, a harmadik jogalap tárgyát képező jogkérdés, amely jogalap elemzésére hivatkozom. Ami a 12. sz. bizonyíték értékelésének fennmaradó részét illeti, nem derült fény az összefüggés figyelmen kívül hagyása miatti elferdítésre.
80. Másodsorban a Törvényszék azt is megállapította, hogy az arra alapított indok, hogy P. Aven a Salye bizottság nyomozása kapcsán segítette V. Putyint, a d) kritérium értelmében vett, az orosz döntéshozóknak nyújtott anyagi vagy pénzügyi támogatás alátámasztására irányult.
81. A Törvényszék, miután megállapította, hogy a tényekre 1991‑ben és 1992‑ben került sor, elutasította az indokot, mivel úgy ítélte meg, hogy az a P. Aven jegyzékbe vételének és azon való fenntartásának időszakától túl távoli időszakra vonatkozik ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni, különösen azért, mert ebben az időpontban még nem kezdődött meg a Krím annektálásának és Ukrajna destabilizálásának előkészítése. Az összefüggés figyelembevétele nem módosíthatja ezt a következtetést.
82. A harmadik jogalap vizsgálatára is figyelemmel meg kell állapítani, hogy a 4. és a 12. sz. bizonyíték tekintetében nem került sor elferdítésre.
83. Ami a 8. és a 9. sz. iratból származó bizonyítékokat illeti, mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék elemzése nem vonatkozott a 9. sz. bizonyítékra.(45)
84. Ami az arra alapított indokot illeti, hogy P. Aven levelet írt V. Putyinnak, amelyben hangot adott a moszkvai választottbíróság egy, P. Aven egyik vállalkozásának érdekeit érintő jogi ügyben hozott határozatával kapcsolatos elégedetlenségének. V. Putyin pedig utasítást adott Oroszország főügyészének az ügy kivizsgálására, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az annak alátámasztására irányult, hogy P. Aven a d) kritérium értelmében az orosz döntéshozók által előnyökhöz jutott.(46)
85. A 8. sz. bizonyíték egy internetes oldalon 2019‑ben megjelent cikk, amelynek tartalmát az Aven kontra Tanács ítélet 62. pontja részletezi. Ezen ítélet következő pontjából kitűnik, hogy P. Aven nem vitatja ezeket az információkat.
86. A Törvényszék azonban nem állapította meg, hogy ez a körülmény alkalmas arra, hogy a d) kritérium értelmében vett előnynek minősüljön, mivel az alkotmány rendelkezik annak lehetőségéről, hogy ilyen körülmények között és e célból az orosz elnökhöz forduljanak, és mivel a 8. sz. bizonyíték nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy P. Aven e lépés következtében valamely konkrét előnyhöz jutott.
87. Talán naívnak tűnhet úgy vélni, hogy a tények, amelyekről a 8. sz. bizonyíték beszámol, végső soron nem jelentenek mást, mint egy jogorvoslati lehetőség igénybevételét, noha az Oroszországi Föderáció már nem jogállam. Teljes mértékben megértem, hogy a Lett Köztársaság mit próbál védeni az érvelésében. Ez azonban véleményem szerint még kirívóbbá teszi a Tanács mulasztását. A Tanács feladata volt, hogy a hatalmi ágak szétválasztása hiányának, a bírói függetlenség hiányának vagy a jogállamiság gyengülésének szemléltetésére alkalmas körülményekre való hivatkozással – a fellebbező szavaival élve – megszilárdítsa az indokot, amit valószínűleg könnyen megtehetett volna.
88. A Törvényszéknek a 8. sz. bizonyítékra vonatkozó értékelése tehát nem tartalmaz elferdítést.
89. Végül, ami a P. Aven által benyújtott jogi vélemény bizonyító erejét illeti, meg kell állapítani, hogy a Lett Köztársaság tévesen értelmezi az Aven kontra Tanács ítélet 66. pontját, mivel e pontból egyszerűen az következik, hogy önmagában az a körülmény, hogy valamely dokumentumot az egyik fél nyújtotta be védekezése céljából, nem fosztja meg azt minden bizonyító erejétől. Az ettől eltérő álláspont jelentősen csökkentené az érintett személyek védekezési eszközeit. Az ilyen dokumentum viszonylagos bizonyító erővel bír, amit a Törvényszék tökéletesen elismert. Mindenesetre a Törvényszék nem pusztán e vélemény alapján állapította meg, hogy az indok nincs alátámasztva. A Törvényszék ugyanis úgy ítélte meg, hogy a Tanács által megállapított tények nem elegendőek annak bizonyításához, hogy P. Aven kérése és az abból eredő következmények egy rendes jogorvoslati lehetőség gyakorlásán túlmenő előnyt jelentettek, nemcsak a benyújtott jogi vélemény, hanem az orosz elnöki hivatal honlapján elérhető információk alapján is.(47) A 8. sz. bizonyítékot ellenbizonyítékokkal vetették össze, ami magából a védelemhez való jognak az elvéből következik, azt azonban nem ferdítették el.
90. Ami a 10. és a 11. sz. bizonyítékot illeti, azok azon indok alátámasztására irányultak, amely szerint az Alfa Group és V. Putyin között ez utóbbi lánya révén kapcsolatok álltak fenn.(48)
91. E bizonyítékokból kitűnik, hogy V. Putyin legidősebb lánya egy jótékonysági projektet működtetett, amelyet azon kutatóközpont irányított, ahol ő doktorandusz volt, és amely projekt célja a beteg gyermekek segítése volt. Ezt a projektet az Alfa Bank finanszírozta.(49)
92. A Törvényszék nem ferdítette el ezeket a bizonyítékokat, amikor úgy ítélte meg, hogy azok nem elegendőek sem az anyagi vagy pénzügyi támogatási cselekmény, illetve a P. Aven által a V. Putyinnal fennálló kapcsolatai keretében szerzett előny megállapításához a d) kritérium értelmében,(50) sem pedig az a) kritérium értelmében vett támogatás megállapításához,(51) mivel a V. Putyin lányával fenntartott esetleges kapcsolatok legfeljebb arra alkalmasak, hogy alátámasszák P. Aven V. Putyinhoz való bizonyos közelségét. Márpedig sem az a), sem a d) kritériumból nem következik, hogy az orosz döntéshozókhoz való puszta közelség jegyzékbe vételi indoknak minősülne.
93. Ami a 2. és a 3. sz. bizonyítékot illeti,(52) a Lett Köztársaság lényegében azt állítja, hogy e bizonyítékok azt mutatják, hogy P. Aven nem az orosz kormánytól függetlenül jár el, amelynek részét képezi, mivel ahhoz elválaszthatatlanul kapcsolódik.
94. Az ilyen érvelés nem meggyőző a 2. és 3. sz. bizonyíték elferdítését illetően, mivel P. Aven jegyzékbe vételének oka nem abban rejlik, hogy az orosz kormányhoz tartozik, és nem is abban, hogy azzal olyan szoros kapcsolatban áll, hogy attól elválaszthatatlan lenne. Emlékeztetek arra, hogy a Törvényszék által az Aven kontra Tanács ítéletben vizsgált kritériumok kizárólag az a) és a d) kritérium, és hogy a kapcsolat más jogi alap körébe tartozik.(53)
95. Ezenkívül a 2. sz. bizonyítékból kitűnik, hogy a washingtoni találkozóra 2018‑ban, vagyis négy évvel az eredeti jogi aktusok elfogadása előtt került sor. Tekintettel az ezen esemény és P. Aven első jegyzékbe vétele közötti időbeli távolságra,(54) önmagában ez a tény nem támaszthatta alá a jegyzékbe vétel időpontjában felrótt magatartás időszerűségét.(55)
96. Meg kell tehát állapítani, hogy a P. Avenre vonatkozó bizonyítékokat illetően nem került sor elferdítésre.
b) Az M. Fridmanra vonatkozó bizonyítékok elferdítésére vonatkozó állításról
97. Ami a 7., az 5. és a 6. sz. bizonyíték elferdítésére alapított kifogásokat illeti, mutatis mutandis utalok az e bizonyítékokra vonatkozó elemzésemre, amennyiben azok P. Avent érintették.
98. Ami az 1. és a 2. sz. bizonyítékot illeti, a Lett Köztársaság azt állítja, hogy M. Fridman milliárdos részvényesi minősége bizonyított volt. A Törvényszék különösen a Fridman kontra Tanács ítélet 53. pontjában figyelmen kívül hagyta az összefüggést, amelyből az következik, hogy önmagában ez a minőség elegendő ahhoz, hogy alátámassza a politikai intézkedések támogatását az a) kritérium értelmében, illetve az orosz döntéshozóknak nyújtott támogatást vagy az orosz döntéshozók általi előnyökhöz jutást a d) kritérium értelmében. E bizonyítékok alátámasztják M. Fridman orosz gazdaságban fennálló státuszát és az orosz rezsimen belül elfoglalt helyét.
99. Ezek az érvek egyértelműen az első jogalapot tükrözik, amelynek elemzésére hivatkozom.
100. A Fridman kontra Tanács ítélet 51. pontjából kitűnik, hogy az 1. és a 2. sz. bizonyíték azt mutatja, hogy M. Fridman az Alfa Group egyik fő részvényese, amely csoport az Alfa Bankot is magában foglalja, amelynek M. Fridman szintén részvényese. M. Fridmant a csoport egyik milliárdosának és az Alfa Group egyik vezetőjének nevezik.
101. A Törvényszék ezekből a bizonyítékokból elferdítés nélkül vonta le azt a következtetést, hogy M. Fridman az Alfa Group egyik fő részvényese volt,(56) és szintén e bizonyítékok elferdítése nélkül vetette össze azokat a jegyzékbe vételi kritériumokkal, és vonta le ebből azt a következtetést, hogy e bizonyítékok nem teszik lehetővé annak alátámasztását, hogy M. Fridman intézkedéseket vagy politikákat támogatott az a) kritérium értelmében, és nem nyújtott is anyagi vagy pénzügyi támogatást az orosz döntéshozóknak, illetve jutott előnyökhöz általuk a d) kritérium értelmében.(57) Mivel ugyanis a vitatott jogi aktusokban nem szerepelnek olyan információk, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy kapcsolatot teremtsenek a valamely üzletember által az orosz gazdaságban elfoglalt hely, illetve az e hely elérése és megőrzése érdekében nyújtott támogatás szükségszerű fennállása között, az 1. és a 2. sz. bizonyítékkal alátámasztott tények nem erősítik meg a jegyzékbe vétel indokait, és úgy tűnik, nem függnek össze az a) és a d) kritériummal, amelyek kizárólagos jelleggel indokolták M. Fridmannak azon személyek jegyzékébe való felvételét, akiknek a vagyonát be kell fagyasztani.
102. A fenti elemzés egészéből az következik, hogy a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
D. A C‑440/24. P. és C‑441/24. P. sz. ügyekben előterjesztett harmadik, a d) kritérium értelmezése és alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
103. Az Észt Köztársaság és a Litván Köztársaság által az érvelésében támogatott Lett Köztársaság e harmadik jogalapot két részre osztja. Az első részben azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a d) kritérium csak akkor alkalmazható, ha az orosz döntéshozók már megkezdték a Krím annektálásának vagy Ukrajna destabilizálásának előkészítését. A második rész téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben a Törvényszék nem vette figyelembe az orosz rezsim és az oligarchák közötti elválaszthatatlan kapcsolatot.
1. A harmadik jogalap első részéről
104. A Lett Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék túl szűken értelmezte a Rotenberg kontra Tanács ítéletet,(58) ami ellentétes a jegyzékbe vételi indokok érvényességének értékelésére vonatkozó ítélkezési gyakorlattal. Az ilyen értékelés megköveteli, hogy a bizonyítékokat összefüggésükben vizsgálják. Ezenkívül ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Tanács eleget tesz a rá háruló bizonyítási tehernek, ha konkrét, pontosan meghatározott és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan együttesét mutatja be, amely lehetővé teszi az érintett személy és a rezsim közötti elégséges kapcsolat megállapítását.(59) Ha a bizonyítékokat csak attól az időponttól kellene figyelembe venni, amikor a döntéshozók megkezdték a Krím annektálásának vagy Ukrajna destabilizálásának előkészítését, nem vennék figyelembe a korlátozó intézkedések összefüggését. A d) kritériumban említett intézkedéseket és politikákat 2014 előtt tervezték meg. Ezenkívül a Rotenberg kontra Tanács ítélet nem alkalmazható a 2022. február 22. után elfogadott intézkedésekre. Az Ukrajna elleni orosz invázió előtt a releváns kritérium az „aktív támogatás” kritériuma volt. A 2022/329 határozat módosította a kritériumot, amely immár csak a támogatásra vonatkozik. A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat tehát egy eltérő jegyzékbe vételi kritériumra vonatkozik.
105. P. Aven és M. Fridman azt állítja, hogy ez az első rész részben elfogadhatatlan, mivel a Lett Köztársaság eddig soha nem állította, hogy Oroszország politikáit és intézkedéseit már 2014 februárjának vége előtt megtervezték. Egyebekben P. Aven és M. Fridman azt állítja, hogy e rész megalapozatlan.
106. Az ezen első rész elfogadhatatlanságára alapított érvet el kell utasítani, mivel a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy a fellebbező előterjeszthet olyan fellebbezést, amelyben magából a megtámadott ítéletből eredő és ezen ítélet jogi megalapozottságának kifogásolását célzó jogalapokra hivatkozik.(60) Úgy tekinthető tehát, hogy a fellebbező kifogása arra irányul, hogy a Rotenberg kontra Tanács ítéletnek a Törvényszék által a d) kritérium terjedelmének meghatározása céljából történő értelmezését vitassa.
107. E rész érdemét illetően a megtámadott ítéletek 48. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ahhoz, hogy a d) kritérium alkalmazható legyen, az orosz döntéshozók, akiktől azok az előnyök származnak, amelyekben az érintett személyek részesülnek, már legalábbis el kellett, hogy kezdjék a Krím annektálásának vagy Kelet‑Ukrajna destabilizálásának előkészítését. A Törvényszék megállapította, hogy csak attól az időponttól kezdve, hogy a döntéshozók elkezdték ezt az előkészítést, tekinthető úgy, hogy az említett előnyök kedvezményezettjei tudomással bírnak a döntéshozók részvételéről, és számíthatnak arra, hogy erőforrásaikat a korlátozó intézkedések érintik annak megakadályozása érdekében, hogy az említett döntéshozóknak támogatást nyújthassanak. A Rotenberg kontra Tanács ítéletre támaszkodva, amely szerint az érintett politikákat és tevékenységeket 2014. február végétől hajtották végre, a Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a V. Putyin által 2005‑ben nyújtott politikai segítségre alapított indok – még ha bizonyítást nyerne is – nem vehető figyelembe P. Aven és M. Fridman vitatott jegyzékekbe való felvételének igazolása céljából.(61)
108. A d) kritérium szövegéből következik, hogy az különösen a „Krím annektálásáért vagy Ukrajna destabilizálásáért felelős orosz döntéshozók részére anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújtó”, illetve „általuk előnyökhöz jutó” természetes személyekre vonatkozik. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítéletek 42. pontjában megállapította, „[e] kritérium célzottan és szelektíven azokra a természetes […] személyekre […] vonatkozik, akik, még ha önmagukban nem is köthetők a Krím annektálásához vagy Ukrajna destabilizálásához”, ilyen támogatást nyújtanak e döntéshozóknak, vagy e döntéshozók által ilyen előnyben részesülnek, és e két elem nem kumulatív. A Törvényszék azt is helyesen állapította meg, hogy az említett kritérium „nem követeli meg, hogy a […] személyek […] a Krím annektálása vagy Ukrajna destabilizálása révén személyesen jussanak előnyhöz”,(62) hanem elegendő, ha az ezen eseményekért felelős orosz döntéshozók egyike által előnyhöz jutnak, és nem szükséges bizonyítani, hogy kapcsolat áll fenn az előnyök és az említett események között.
109. A d) kritérium Törvényszék által elfogadott meghatározása helyes.
110. A d) kritérium szövegéből következik, hogy az anyagi és pénzügyi támogatást a Krím annektálásáért vagy Ukrajna destabilizálásáért felelős orosz döntéshozók részére kell nyújtani. Ugyanezen döntéshozók által kell az előnyökhöz jutni. Márpedig ahhoz, hogy az említett – egyébként nem meghatározott – döntéshozókat felelősnek lehessen tekinteni, ténylegesen az szükséges, hogy az a tény, amelyért felelősek, bekövetkezzen.
111. A Rotenberg kontra Tanács ítéletre támaszkodva a Törvényszék megállapította, hogy a d) kritérium tárgyát képező „politikákat és tevékenységeket” 2014. február végétől hajtották végre,(63) azonban nem foglalt állást azon időpontot illetően, amelytől kezdve úgy tekinthető, hogy az orosz döntéshozók előkészítették a Krím annektálását és Ukrajna destabilizálását. Mindazonáltal, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Salye bizottsággal kapcsolatos bizonyítékok (P. Aven tekintetében) és a V. Putyin által az Alfa Group külföldi beruházásaihoz 2005‑ben nyújtott politikai segítséggel kapcsolatos bizonyítékok (P. Aven és M. Fridman tekintetében) nem alkalmasak arra, hogy alátámasszák P. Aven és M. Fridman említett kritérium alapján történő jegyzékbe vételét, mivel azok olyan időpontban következtek be, amikor a Krím annektálásának és Ukrajna destabilizálásának előkészítése még nem kezdődött meg, a Törvényszék a Krím annektálásának és Ukrajna destabilizálásának előkészítésének kezdetét szükségszerűen 2005‑öt követő időpontra helyezte.
112. Véleményem szerint anélkül, hogy a Bíróságnak állást kellene foglalnia ezen események előkészítésének pontos kezdő időpontjáról, a következőket kell megállapítani.
113. A Bíróság már kimondta, hogy „a Tanács annak értékelése során, hogy valamely személy megfelel‑e az a) kritériumhoz vagy a d) kritériumhoz hasonló jegyzékbe vételi kritériumnak, figyelembe vehet olyan információkat vagy bizonyítékokat, amelyek a korlátozó intézkedéseket előíró vagy fenntartó jogi aktus elfogadását megelőző körülményekre vonatkoznak, amennyiben ezek az információk vagy bizonyítékok alátámasztják az e jogi aktust alátámasztó indokokat, és hozzájárulnak annak megállapításához, hogy az idő múlása ellenére és az egyes esetek sajátos releváns körülményeinek összességére figyelemmel az érintett személy megfelel a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumnak […]. Különösen nem zárható ki, hogy az ilyen információkat és bizonyítékokat figyelembe lehet venni az érintett jegyzékbe vételi kritériumra tekintettel egyrészt az érintett személy korábbi helyzete, másrészt a jelenlegi helyzete közötti folytonosság megállapítása érdekében”.(64)
114. Ily módon a kellően konkrét, pontosan meghatározott és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan együttese, amely lehetővé teszi a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedéssel érintett személy és a megdönteni kívánt rezsim közötti elégséges kapcsolat fennállásának megállapítását, és amelyre a Tanács hivatkozhat, természetesen alapulhat korábbi, a jegyzékbe vételről szóló jogi aktusok elfogadásának időpontját megelőző bizonyítékokon, feltéve mindenesetre, hogy e bizonyítékok és a jegyzékbe vétel napján fennálló helyzet közötti folytonosság is bizonyított.
115. Hozzáteszem, hogy a Törvényszék által az a) kritérium kapcsán megállapítottakhoz(65) hasonlóan a d) kritérium a folyamatos melléknévi igenév használata miatt azt feltételezi, hogy a felelős orosz döntéshozók részére az anyagi vagy pénzügyi támogatást a jegyzékbe vétel és a jegyzéken való fenntartás napján nyújtják. Ugyanez vonatkozik az elért előnyökre is.
116. Így, még ha a V. Putyin által az Alfa Group külföldi beruházásaihoz 2005‑ben nyújtott politikai segítséget úgy is kellett volna tekinteni, mint amely olyan időszakban következett be, amikor a Krím annektálásának és Ukrajna destabilizálásának előkészítése megkezdődött, a Tanácsnak mégis bizonyítania kellett volna, hogy az idő múlása ellenére P. Aven és M. Fridman a jegyzékbe vételük és azon való fenntartásuk időpontjában a d) kritérium értelmében továbbra is előnyökhöz jutottak.
117. Ennélfogva a harmadik jogalap ezen első része véleményem szerint hatástalan.
2. A harmadik jogalap második részéről
118. A jelen jogalap második részében a Lett Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék túl szűken értelmezte a d) kritériumból eredő „előnyökhöz jut” kifejezést. Az orosz kormány és az orosz elit közötti elválaszthatatlan kapcsolat miatt az orosz összefüggésben már az orosz döntéshozókhoz való közelség is előnyt jelent. Az orosz gazdasági környezet, valamint P. Aven és M. Fridman V. Putyinnal való együttműködésének példái az e helyzetre utaló két valószínűsítő körülményt jelentenek. Az orosz gazdasági környezet és a politikai vezetők elválaszthatatlanságát a Tanács a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelmének 89. és 91. pontjában, valamint a Törvényszékhez benyújtott viszonválaszának 14. és 16. pontjában hangsúlyozta. A bizonyítékok az összefüggésből származó információkkal együtt vizsgálva P. Aven és M. Fridman, valamint az orosz döntéshozók közötti elválaszthatatlan kapcsolatról tanúskodnak. E közelséget többek között a megtámadott ítéletek 45. pontja feltárja és elismeri. Azt megerősíti továbbá a V. Putyin támogatását vagy előnyben részesítését eredményező tevékenységek hosszú időn keresztül történő folytatása, amint azt a P. Avenre vonatkozó 3., 4., 10. és 11. sz. bizonyíték, valamint az M. Fridmanra vonatkozó 2., 5. és 6. sz. bizonyíték is mutatja. P. Aven és M. Fridman V. Putyinnal szembeni kedvező fellépése lehetővé tette számukra, hogy kedvező bánásmódban részesüljenek. Még ha a P. Avenre vonatkozó 12. sz. bizonyíték és az M. Fridmanra vonatkozó 7. sz. bizonyíték nem releváns időszakra vonatkozik is, e bizonyítékok információval szolgálnak az orosz döntéshozókhoz fűződő kapcsolatuk állásáról, az utóbbiakhoz való közelségükről és a számukra abból származó előnyökről. Ez a hosszan tartó és fenntartott közelség lehetővé tette, hogy a beruházásokhoz támogatást és a folyamatban lévő eljárással kapcsolatos segítséget szerezzenek, valamint azt, hogy V. Putyin tanácsot és tájékoztatást nyújtson nekik.
119. P. Aven és M. Fridman a maga részéről úgy véli, hogy az Aven kontra Tanács ítélet 84. pontjában és a Fridman kontra Tanács ügyben hozott ítélet 66. pontjában a Törvényszék csak azt állapította meg, hogy egy állítás a d) kritériumra tekintettel megalapozatlan, miután elutasította ugyanezen állítás megalapozottságát az a) kritériumra tekintettel. Egyebekben ez a rész nem fogalmaz meg semmilyen jogi kifogást, és egyszerűen arra irányul, hogy megkövetelje a Bíróságtól a tények újbóli vizsgálatát.
120. Amennyiben a Lett Köztársaság felül kívánja vizsgálni a P. Avenre vonatkozó 3., 4., 10., 11. és 12. sz., valamint az M. Fridmanra vonatkozó 2., 5., 6. és 7. sz. bizonyíték értékelését, utalok a második jogalap elemzésére.
121. Egyebekben emlékeztetek arra, hogy a d) kritérium olyan előnyön alapuló jegyzékbe vételi indokot állapít meg, amelyhez az érintett személynek az orosz döntéshozók által kell jutnia, és amelynek konkrét jellegét alá kell támasztani. A fellebbező érvelése annak állításában áll, hogy a P. Aven és M. Fridman e döntéshozókhoz való közelségét alátámasztó bizonyítékokat úgy kell tekinteni, mint amelyek a d) kritérium értelmében vett előnyt támasztják alá. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a d) kritérium szövegéből nem tűnik ki, hogy a közelség jegyzékbe vételi indok lenne. Ez nem tűnik ki az említett kritériumot előíró rendelkezést övező közvetlen szabályozási környezetből sem.
122. Mivel a d) kritérium megfogalmazása általános jellegű, és nem tartalmaz az e tényezők bizonyításának módjával kapcsolatos pontosításokat, a valamely személy korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe való felvétele megalapozottságának értékelése mindenkor megköveteli azon tényezők bizonyítását, amelyek igazolhatják, hogy az érintett személy az orosz döntéshozók által előnyökhöz jutott.(66)
123. A Lett Köztársaság állításával ellentétben e kritérium megfogalmazása nem tartalmaz semmiféle arra vonatkozó vélelmet, hogy az orosz döntéshozókhoz való közelség szükségszerűen a d) kritérium értelmében vett előnyt jelent. A Lett Köztársaság érvelése arra irányul, hogy meggyőzzön az orosz kormány és az orosz gazdasági elit közötti, az Oroszországban gazdasági vezető szerepet betöltő személyek által a rezsimmel esetlegesen fenntartott kapcsolat elválaszthatatlanságáról.(67) A Tanácsra háruló bizonyítási teher azonban nem erre az elválaszthatatlan kapcsolatra vonatkozott. A Tanács feladata az volt, hogy releváns időbeli keretek közé illeszkedő olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek alkalmasak arra, hogy a P. Aven és M. Fridman tekintetében fennálló egyéni előnyt jellemezzenek, amelyhez ez utóbbiak az orosz döntéshozók által jutottak.
124. Márpedig a Tanács által az Aven kontra Tanács ügyben a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelem 89. pontja(68) az 1. sz. bizonyítékot képező cikk tartalmát e beadványnak a bizonyítékok hitelességére és megbízhatóságára vonatkozó részében mutatja be. A megtámadott ítéletek 21. pontjából kitűnik, hogy e cikk megállapítja az Alfa Group P. Aven és M. Fridman általi ellenőrzését, valamint azt a tényt, hogy korrupcióra és jogellenes magatartásra vonatkozó állítások miatt vádat emeltek velük szemben. A fellebbezés nem vitatja az 1. sz. irat ezen bemutatását. Önmagában sem az Alfa Group ellenőrzése, sem a korrupcióra vagy jogellenes magatartásra vonatkozó állítások nem tűnnek alkalmasnak arra, hogy a d) kritérium értelmében vett azon előnyt jellemezzék, amelyhez az orosz döntéshozók által jutottak.
125. Ami a Tanács által az Aven kontra Tanács ügyben a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelem 91. pontját(69) illeti, az a P. Aven által a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél A.23. mellékletére, valamint a Tanács által a Törvényszék előtt ebben az ügyben benyújtott ellenkérelem B.13. mellékletére(70) hivatkozik, amely – szintén általános jellegű állítások révén – beszámol P. Aven és M. Fridman gazdasági, sőt politikai erejéről, amely állítások nem a jegyzékbe vétel időszakához közeli időszakra vonatkoznak.
126. Ami a Tanács által az Aven kontra Tanács ügyben és a Fridman kontra Tanács ügyben a Törvényszékhez benyújtott viszonválaszok 14. és 16. pontját illeti, azok általánosságokat fogalmaznak meg a Kreml és az orosz oligarchák között fennálló kapcsolatokról, amelyek – még ha azokat P. Aven állította is(71) – semmit nem mondanak az általa szerzett előny konkrét és egyedi jellegéről. Ugyanez a megállapítás vonatkozik az említett beadványok 16. pontjának olvasatára is.
127. A fentiekből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos indokok esetlegesen alkalmasak voltak P. Aven és M. Fridman felelős orosz döntéshozókhoz való közelségének alátámasztására – amit olykor nem is vitatnak –, anélkül hogy bizonyították volna, hogy az előbbiek a d) kritérium értelmében ezen orosz döntéshozók által előnyökhöz jutottak.
128. Ellenkező esetben, vagyis ha az előny – további bizonyítás nélkül – szükségszerűen következne az adott személynek az orosz gazdaságban elfoglalt helyéből, akkor felmerülhetne a kérdés, hogy milyen különbség áll fenn a d) és a g) kritérium között.(72)
129. Ami a hivatkozott elválaszthatatlanságot illeti, számomra úgy tűnik, hogy az is egy másik kritériumra vonatkozik, amelyet a Törvényszék a megtámadott ítéletekben elutasított anélkül, hogy ezt a fellebbezések keretében vitatták volna.(73)
130. Azt javaslom tehát a Bíróságnak, hogy állapítsa meg, hogy e második rész megalapozatlan, és ennélfogva állapítsa meg, hogy a harmadik jogalap megalapozatlan.
E. A C‑440/24. P. és C‑441/24. P. sz. ügyekben előterjesztett negyedik jogalapról, amely azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta összefüggésben az elhatárolódás hiányára vonatkozó állítást
131. Az Észt Köztársaság és a Litván Köztársaság által támogatott Lett Köztársaság lényegében azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az Aven kontra Tanács ítélet 82. pontjában és a Fridman kontra Tanács ítélet 64. pontjában említett ítélkezési gyakorlatot,(74) mivel nem vizsgálta a többi bizonyíték összefüggésében a Tanács azon állítását, amely szerint P. Aven és M. Fridman nem határolódott el az orosz rezsimtől. Valamely személynek az orosz rezsimtől való elhatárolódása az egyik olyan eszköz, amellyel a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személy korlátozhatja az intézkedések alkalmazhatóságát. Az elhatárolódás által kiváltott hatás igazolja az elhatárolódás szigorú értelmezését, amely szerint az az érintett rezsim minden támogatásának vagy az azzal való minden együttműködésnek a megszüntetése, amely a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személy döntéséből ered, és amelynek következményei a közeljövőben visszafordíthatatlanok. Bár a Lett Köztársaság elismeri, hogy az elhatárolódás hiánya önmagában nem igazolhatja korlátozó intézkedések bevezetését, a Törvényszék ítélkezési gyakorlata megkülönböztet különleges eseteket. A Tanács által benyújtott bizonyítékok a P. Aven és M. Fridman, valamint a rezsim közötti olyan szoros kapcsolatot mutatnak, hogy az utóbbitól való elhatárolódás hiányában lehetetlen megszüntetni a korlátozó intézkedéseket. A Törvényszék tehát a P. Aven és M. Fridman általi, az orosz rezsimtől való elhatárolódás hiányát nem az e rezsimen belül különleges státusszal rendelkező személyek sajátos helyzetében, valamint az orosz politikai és gazdasági rendszer elválaszthatatlanságának összefüggésében értékelte. Az ilyen személyek tétlensége nem tekinthető másnak, mint a rezsim támogatásának. A Lett Köztársaság hozzáteszi, hogy szintén figyelembe veendő tényezőt jelent az, hogy P. Aven részt vett az oligarcháknak az Ukrajna elleni inváziót követő, V. Putyin által 2022. február 24‑én összehívott találkozóján. A Lett Köztársaság kéri az uniós bíróságokat a jelenlegi geopolitikai helyzet jelentette kihívás mértékének megértésére, és annak megállapítására, hogy a helyzet pusztán formális és az összefüggésétől elszigetelt értékelése nem felel meg ennek a kihívásnak.
132. P. Aven és M. Fridman, miután emlékeztettek arra, hogy ők azon kevés orosz üzletember közé tartoztak, akik nyilvánosan állást foglaltak a háború ellen, először is azt állítják, hogy az Aven kontra Tanács ítélet 82. pontjában és a Fridman kontra Tanács ítélet 64. pontjában említett ítélet nem ír elő a Tanács azon érvének vizsgálatára vonatkozó kötelezettséget, amely szerint ők nem határolódtak el az orosz rezsimtől. Ugyanezen pontokból kitűnik, hogy a Törvényszék mindazonáltal megvizsgálta a Tanács érvét, és arra a következtetésre jutott, hogy az Ukrajna elleni invázióval szembeni állásfoglalás állítólagos hiánya nem tekinthető az a) kritérium értelmében vett támogatási cselekménynek. Mindenesetre P. Aven és M. Fridman úgy véli, hogy e negyedik jogalap mellékes, mivel a Tanács azon kifogása, amelyre a megtámadott ítéletek 82. és 64. pontja válaszol, nem kérdőjelezheti meg a Törvényszéknek a washingtoni küldöttségben való részvételükre vonatkozó bizonyítékkal kapcsolatos értékelését. Mivel a jogalap többi része csupán a Bíróságnak a tények újbóli vizsgálatára való ismételt felkérése, P. Aven és M. Fridman kéri e jogalap elutasítását mint részben elfogadhatatlant, részben pedig nyilvánvalóan megalapozatlant.
133. A P. Aven és M. Fridman által hivatkozott elfogadhatatlansági okot eleve el kell utasítani. A Lett Köztársaság ugyanis nem kéri a Bíróságtól a tények újbóli vizsgálatát. A negyedik jogalap arra a jogkérdésre vonatkozik, hogy az elhatárolódás hiánya „támogatásnak” minősíthető‑e a korlátozó intézkedésekkel sújtott személyek jegyzékébe az a) kritérium alapján történő felvétel megalapozottságának felülvizsgálata során.(75) Ami az ilyen tartózkodásnak az a) kritériumra tekintettel történő jogi minősítését illeti, a jogalapot elfogadhatónak kell tekinteni.
134. A jogalap érdemét illetően a megtámadott ítéletekből az következik, hogy a Törvényszék azon indok elemzésével összefüggésben, amely szerint P. Aven és M. Fridman részt vett a Kremlnek a nyugati szankciók megszüntetésére irányuló erőfeszítéseiben azáltal, hogy részt vettek az Atlantic Council 2018. májusi ülésén, vizsgálta meg a Tanács azon érvét, amely szerint P. Aven és M. Fridman nem foglalt határozottan állást Ukrajna inváziója ellen. Emlékeztetek arra, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e részvétel az eredeti jogi aktusok elfogadásának időpontjában nem minősülhetett az Ukrajna szuverenitását veszélyeztető intézkedések és politikák P. Aven és M. Fridman általi támogatásának.(76)
135. A Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az elhatárolódás hiánya „a korlátozó intézkedések fenntartásának alátámasztása érdekében”(77) figyelembe veendő tényezőt jelenthet, feltéve hogy ez a hiány csak egyike az azon együttest alkotó valószínűsítő körülményeknek, amelyet a Tanácsnak be kell mutatnia. A Bíróságnak a Timchenko kontra Tanács ügyben nemrégiben hozott ítélete(78) ezt megerősíteni látszik. Márpedig a Törvényszék elemzésének e szakaszában a vizsgált indokok egyike sem tűnt alátámasztottnak. Következésképpen a Törvényszék által az Aven kontra Tanács ítélet 82. pontjában és a Fridman kontra Tanács ítélet 64. pontjában tett megállapítástól eltérő megállapítás szükségszerűen ahhoz vezetett volna, hogy az elhatárolódás hiányát egy pozitív és aktuális támogatási cselekménnyel egyenértékű egyéni magatartásnak tekintik. Márpedig az a) kritériumnak nem ez a terjedelme, és ezt a Lett Köztársaság is elismeri.(79)
136. A Tanácsnak az elhatárolódás hiányára vonatkozó érve nem járhat azzal a hatással, hogy a 2018. évi állítólagos támogatás hatásait a jegyzékbe vétel napjáig meghosszabbítsa.
137. Bár megértem a fellebbezőnek a korlátozó intézkedések által követett célkitűzések megvalósítása iránti, itt megismételt elkötelezettségét, e megvalósítás nem igazolhatja, hogy a megdönteni kívánt rezsimektől vagy leküzdeni kívánt helyzetektől való elhatárolódás hiánya önmagában véve automatikusan felróhatónak minősüljön, vagy legalábbis az a) kritérium értelmében vett támogatásra utaljon, különösen azért, mert e rezsimeket általában az eltérő vélemények kinyilvánításának brutális megtorlása jellemzi.
138. Egyébiránt véleményem szerint a kizárólag az elhatárolódás hiányából álló ténybeli alap nem lenne kellően biztos, és nem felelne meg az ítélkezési gyakorlat által megállapított követelményeknek.(80)
139. Végül, ami P. Avennek a Kremlben 2022. február 24‑én tartott találkozón való részvételét illeti, az nem szerepel a vitatott jogi aktusok indokai között. Az bizonyítékként alátámaszthatta volna a P. Aven oligarcha státuszára vonatkozó indokot(81) P. Avennek a Kremlhez való közelsége és a politikai és gazdasági körök közötti összejátszás miatt, azonban a támogatás az, amit alá kellett támasztani. Az e találkozón való részvétel arra is utal, hogy P. Aven kapcsolatban áll a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyekkel, azonban a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vitatott jogi aktusok indokolásából kitűnik, hogy az a kritérium, amelynek alapján P. Aven és M. Fridman jegyzékbe vételéről döntöttek, kizárólag az a) és a d) kritérium.(82) Mindenekelőtt a Tanács által Törvényszékhez benyújtott ellenkérelem 144. pontjából kitűnik, hogy a Tanács lényegében azért hivatkozott P. Avennek a 2022. február 24‑i találkozón való részvételére, hogy cáfolja P. Aven tagadását, aki azzal szemben kívánt védekezni, hogy az 50 oligarcha csoportjába tartozik.
140. Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság a negyedik jogalapot mint megalapozatlant utasítsa el.
F. Záró megjegyzések
141. Az ezen egyesített ügyekben benyújtott fellebbezésekre vonatkozó elemzésemből az következik, hogy azokat el kell utasítani. Meg kell tehát állapítani, hogy – amint azt a Törvényszék kimondta – P. Avent és M. Fridmant a vitatott jogi aktusokkal jogellenesen vették fel, majd tartották fenn a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékein.
142. Az uniós jog, az általa létrehozott jogközösség, és az általa megtestesített uniós értékek elsőbbségét folyamatosan újra meg kell erősíteni, amikor háborús szellemek kopogtatnak az ajtónkon.
143. Világosan ki kell mondani, hogy az, amit a Tanácstól elvártak, nem túlzott követelmény és nem is lehetetlen bizonyítás.(83) A Törvényszéknek a megtámadott ítéletekben szereplő elemzése összhangban áll a Bíróság által a Kadi ítéletben tett, a korlátozó intézkedések teljes körű felülvizsgálatának elvégzésére és az igazságos egyensúly megőrzésére vonatkozó kötelezettségvállalással. A korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeket sújtó egyedi határozatok elfogadása óta repedezik ezen intézkedések politikai máza, hogy teret engedjen az uniós jog által biztosított, az egyént védő teljes erő érvényesülésének. Ez az erő nem változhat sem az érintett személyek gazdasági vagy politikai jelentőségétől, sem pedig a szóban forgó téttől függően.(84)
IV. A költségekről
144. A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdéséből, amely ugyanezen szabályzat 184. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, az következik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
145. Mivel P. Aven és M. Fridman kérte, hogy a Bíróság a Lett Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére, ez utóbbit kötelezni kell a C‑440/24. P. és C‑441/24. P. sz. egyesített ügyekben felmerült költségek viselésére.
146. Az eljárási szabályzat 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amely e szabályzat 184. cikke alapján a fellebbezési eljárásban szintén alkalmazandó, az Észt Köztársaság és a Litván Köztársaság maga viseli saját költségeit.
V. Végkövetkeztetés
147. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:
1) A Bíróság a fellebbezéseket elutasítja.
2) A Bíróság ezen egyesített ügyekben a Lett Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
3) Az Észt Köztársaság és a Litván Köztársaság maga viseli saját költségeit.
1 Eredeti nyelv: francia.
2 2024. április 10‑i ítélet (T‑301/22, a továbbiakban: Aven kontra Tanács ítélet, EU:T:2024:214).
3 2024. április 10‑i ítélet (T‑304/22, a továbbiakban: Fridman kontra Tanács ítélet, EU:T:2024:215).
4 Az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. február 28‑i tanácsi határozat (HL 2022. L 59., 1. o.; helyesbítés: HL 2022. L 67. 112. o.).
5 Az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. február 28‑i tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2022. L 58., 1. o.; helyesbítés: HL 2022. L 67., 113. o.).
6 Az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. szeptember 14‑i tanácsi határozat (HL 2022. L 239., 149. o.).
7 Az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. szeptember 14‑i tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2022. L 239., 1. o.).
8 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 39. és azt követő pontjait.
9 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 87. pontját.
10 Lásd a Fridman kontra Tanács ítélet 69. pontját.
11 A Bíróság elnöke 2025. január 31‑i határozatának megfelelően.
12 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet (C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, a továbbiakban: Kadi ítélet, EU:C:2013:518).
13 Lásd: az ENSZ Közgyűlésének az „Ukrajna elleni agresszió” című, 2022. március 1‑jei határozata (A/ES‑11/L.1).
14 Lásd: 2020. június 25‑i VTB Bank kontra Tanács ítélet (C‑729/18 P, EU:C:2020:499, 59. és 82. pont).
15 Így a Bíróság – kétségkívül igen elérő területen – kimondta, hogy „még egy korlátozott hatályú bírósági felülvizsgálat is szükségessé teszi, hogy azok az uniós intézmények, amelyek a szóban forgó jogi aktus alkotói, bizonyíthassák a Bíróság előtt, hogy a jogi aktust a mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el, amely feltételezi az ezen aktus által szabályozni szándékozott helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét. Ebből következik, hogy ezen intézményeknek képesnek kell lenniük legalább arra, hogy világosan és egyértelműen szolgáltassák és bemutassák azokat az alapvető adatokat, amelyeket az említett jogi aktus vitatott intézkedéseinek megalapozásához figyelembe kellett venni, és amelyektől a mérlegelési jogkörük gyakorlása függött” (2019. december 3‑i Cseh Köztársaság kontra Parlament és Tanács ítélet [C‑482/17, EU:C:2019:1035, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]).
16 2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet (C‑702/23 P, EU:C:2025:605, 38. pont). Lásd ugyanebben az értelemben a megtámadott ítéletek 30. pontját.
17 2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet (C‑702/23 P, EU:C:2025:605, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd ugyanebben az értelemben a megtámadott ítéletek 31–33. pontját.
18 Ennek közelmúltbeli újbóli kimondásáért lásd: 2025. július 3‑i Grodno Azot és Khimvolokno Plant kontra Tanács ítélet (C‑326/24 P, EU:C:2025:522, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 Lásd többek között: 2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet (C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2016. április 7‑i Akhras kontra Tanács ítélet (C‑193/15 P, EU:C:2016:219, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2020. szeptember 17‑i Rosneft és társai kontra Tanács ítélet (C‑732/18 P, EU:C:2020:727, 91. és 105. pont).
20 Lásd a 2022/329 határozat (8)–(11) preambulumbekezdését. A sürgősség jellemezte kontextusról lásd még: Medina főtanácsnok Khudaverdyan kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványa (C‑704/23 P, EU:C:2025:410, 84. pont).
21 Lásd a megtámadott ítéletek 27. pontját.
22 Az elemzés további részében a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására „pénzeszközök befagyasztásaként” hivatkozom.
23 Úgy tűnik, hogy ez a Tanács bevett gyakorlata ezen a területen, lásd például: 2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítélet (C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 42. pont).
24 A Lett Köztársaság itt a 2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítéletre (C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) hivatkozik.
25 2012. november 15‑i ítélet (C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 59–62. pont).
26 P. Aven és M. Fridman itt különösen a 2020. június 4‑i Magyarország kontra Bizottság ítéletre (C‑456/18 P, EU:C:2020:421, 70–73. pont) és a 2021. október 6‑i World Duty Free Group és Spanyolország kontra Bizottság ítéletre (C‑51/19 P és C‑64/19 P, EU:C:2021:793, 70. pont) hivatkozik.
27 P. Aven és M. Fridman itt a 2013. szeptember 6‑i Bateni kontra Tanács ítéletre (T‑42/12 és T‑181/12, EU:T:2013:409, 47–56. pont) hivatkozik.
28 Lásd különösen: 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 27. pont); 2019. július 11‑i Azarov kontra Tanács ítélet (C‑416/18 P, EU:C:2019:602, 28. pont); 2019. szeptember 26‑i Klymenko kontra Tanács ítélet (C‑11/18 P, EU:C:2019:786, 22. pont).
29 Lásd: 2018. november 29‑i Bank Tejarat kontra Tanács ítélet (C‑248/17 P, EU:C:2018:967, 85. pont).
30 2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet (C‑702/23 P, EU:C:2025:605, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Lásd: 2015. április 21‑i ítélet (C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 46. pont).
32 Lásd: 2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet (C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 78. pont).
33 Lásd: 2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítélet (C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 51. pont).
34 A korlátozó intézkedések egy másik rendszerének keretében a Tanács jogi aktusaiban ismertették az összefüggést annak érdekében, hogy megmagyarázzák magának a kritériumnak a tartalmát. Ez az összefüggés tehát az uniós bíróság rendelkezésére álló paraméternek minősülhetett. A Bíróság akkor úgy ítélte meg, hogy e kritériumból – a jogi aktusban felidézett összefüggés fényében értelmezve – nem következett, hogy a Tanács köteles volt bizonyítani a vezető üzletember státusz és a szíriai rezsim közötti kapcsolatot, lásd: 2020. július 9‑i Haswani kontra Tanács ítélet (C‑241/19 P, EU:C:2020:545, 69. pont).
35 Lásd a megtámadott ítéletek 45. pontját.
36 Lásd analógia útján: 2020. július 9‑i Haswani kontra Tanács ítélet (C‑241/19 P, EU:C:2020:545, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Lásd analógia útján: 2020. július 9‑i Haswani kontra Tanács ítélet (C‑241/19 P, EU:C:2020:545, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 Lásd: 2013. november 28‑i Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet (C‑348/12. P, EU:C:2013:776, 72. pont).
39 2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet (C‑440/14 P, EU:C:2016:128).
40 Amennyiben e nehézségekre hivatkoznának, úgy azok teljes mértékben alkalmasak lennének arra, hogy igazolják a Tanácsra háruló bizonyítási teher bizonyos módosítását az egyrészről a béke és a nemzetközi biztonság megőrzése, és másrészről a jegyzékbe vett személyek és szervezetek alapvető jogainak és szabadságainak védelme közötti azon vékony határvonal miatt, amelyen a korlátozó intézkedések általában véve elhelyezkednek, valamint az előbbiek közötti bizonyos egyensúly folyamatos keresése miatt (lásd: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet [C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 131. pont]). A bizonyítási teher módosításának elfogadhatóságáról lásd: Bot főtanácsnok Anbouba kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványa (C‑605/13 P és C‑630/13 P, EU:C:2015:2, 204. és azt követő pontok). E tekintetben érdekes megjegyezni, hogy maga a fellebbező is elismerte, hogy a szíriai helyzet „megnehezíti a […] lefolytatandó bizonyítási eljárást” (lásd ezen indítvány 204. pontját). A Bíróság egyébként figyelembe vette ezt a helyzetet annak értékelése során, hogy a Tanács eleget tett‑e az ez esetben rá háruló bizonyítási tehernek (2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítélet [C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 52. pont]).
41 Lásd különösen: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet (C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 61. pont). Ebből az ítéletből kitűnik, hogy a Bíróság annak érdekében hivatkozott az érintett személyre vonatkozó korlátozó intézkedéseket övező – a Tanács által fellebbezésének mellékletében bemutatott – összefüggésre, hogy értékelje az említett intézkedések indokolásának elégséges jellegét (lásd: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet [C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 62. pont]).
42 A 2017. július 20‑i Badica és Kardiam kontra Tanács ítéletből (T‑619/15, EU:T:2017:532) eredő ítélkezési gyakorlat alapján.
43 Lásd: 2022. április 28‑i Yieh United Steel kontra Bizottság ítélet (C‑79/20 P, EU:C:2022:305, 52. és 53. pont); 2025. március 13‑i Shuvalov kontra Tanács ítélet (C‑271/24 P, EU:C:2025:180, 33. és 34. pont).
44 Úgy tűnik, hogy a Törvényszék ebben az értelemben a Tanács által megjelölteket követte, mivel a Tanács a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelmében maga megállapította, hogy az egyes indokok mely kritériumnak felelnek meg.
45 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 21. pontját.
46 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 61. pontját.
47 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 63. pontját.
48 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 58. pontját.
49 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 57. pontját.
50 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 58. és 59. pontját.
51 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 60. pontját.
52 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 77., illetve 72. pontját.
53 Lásd a jelen indítvány 26. pontját. A kapcsolat kritériuma a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének végén szerepel.
54 Lásd hasonló értelemben: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet (C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 156. pont).
55 Lásd ezzel szemben az RT France‑szal szembeni bizonyítékok Törvényszék általi elemzését a 2022. július 27‑i RT France kontra Tanács ítéletben (T‑125/22, EU:T:2022:483, 176–188. pont).
56 Lásd a Fridman kontra Tanács ítélet 52. pontját.
57 Lásd a Fridman kontra Tanács ítélet 53. pontját.
58 2016. november 30‑i ítélet (T‑720/14, a továbbiakban: Rotenberg kontra Tanács ítélet, EU:T:2016:689).
59 A fellebbező itt különösen a 2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítéletre (C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 50–52. pont) és a 2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítéletre (C‑630/13 P, EU:C:2015:247, 51–53. pont) hivatkozik.
60 Lásd: 2024. június 11‑i Bizottság kontra Deutsche Telekom ítélet (C‑221/22 P, EU:C:2024:488, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
61 Lásd a megtámadott ítéletek 49. pontját.
62 Lásd a megtámadott ítéletek 42. pontját.
63 Lásd a megtámadott ítéletek 48. pontját. A „politikákra és tevékenységekre” való hivatkozással ez a pont inkább az a) kritérium szóhasználatához kapcsolódik, mintsem a d) kritériuméhoz, noha ez utóbbi volt az elemzett kritérium.
64 Lásd: 2025. március 13‑i Shuvalov kontra Tanács ítélet (C‑271/24 P, EU:C:2025:180, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
65 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 80. pontját és a Fridman kontra Tanács ítélet 62. pontját.
66 Lásd analógia útján: 2020. július 9‑i Haswani kontra Tanács ítélet (C‑241/19 P, EU:C:2020:545, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
67 Lásd analógia útján: 2020. július 9‑i Haswani kontra Tanács ítélet (C‑241/19 P, EU:C:2020:545, 63. pont).
68 Illetve a Tanács által a Fridman kontra Tanács ügyben a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelem 87. pontja.
69 Illetve a Tanács által a Fridman kontra Tanács ügyben a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelem 89. pontja.
70 Illetve az M. Fridman által a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél A.23. melléklete és a Tanács által a Fridman kontra Tanács ügyben a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelem B.6. melléklete.
71 A Tanács állításai szerint: lásd a Tanács által a Törvényszékhez benyújtott viszonválasz 14. pontját.
72 Emlékeztetőül, ez a g) kritérium „a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletemberek[re], illetve jogi személyek[re], szervezetek[re] vagy szervek[re]” vonatkozott. A vezető üzletemberek és az orosz rezsim között a Tanács által létrehozott kapcsolatot a 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2025. május 13‑i 2025/904 tanácsi határozat (HL 2025. L 904., 1. o.) pontosítja (lásd különösen e határozat (1) és (2) preambulumbekezdését).
73 Lásd a jelen indítvány 26. pontját.
74 Vagyis a 2022. április 27‑i Ilunga Luyoyo kontra Tanács ítéletet (T‑108/21, EU:T:2022:253).
75 Lásd ugyanebben az értelemben: 2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet (C‑702/23 P, EU:C:2025:605, 27. pont); Medina főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványa (C‑702/23 P, EU:C:2025:273, 33. pont).
76 A támogatás aktív jellegére való, az Aven kontra Tanács ítélet 81. pontjában szereplő hivatkozás sajnálatos összetévesztést jelent, mivel az a) kritérium történeti elemzéséből kitűnik, hogy a P. Avenvel szembeni korlátozó intézkedések elfogadásának időpontjában ezt a hivatkozást már törölték. A Fridman kontra Tanács ítélet 63. pontja nem hivatkozik a támogatás aktív jellegére.
77 Lásd az Aven kontra Tanács ítélet 82. pontját és a Fridman kontra Tanács ítélet 64. pontját. Az elhatárolódás hiánya az eredeti jegyzékbe vétel időpontjában is figyelembe vehető.
78 2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet (C‑702/23 P, EU:C:2025:605, 36. pont). Egyébiránt ez a helyzet a jogellenes kartellek területén is, ahol valamely vállalkozás nyilvános elhatárolódásának hiánya „csupán egyikét képezi azon tényezőknek, amelyeket figyelembe kell venni annak megállapítása érdekében, hogy a vállalkozás ténylegesen tovább folytatta‑e a jogsértésben való részvételt, vagy épp ellenkezőleg, megszüntette azt” (lásd: 2015. szeptember 17‑i Total Marketing Services kontra Bizottság ítélet [C‑634/13 P, EU:C:2015:614, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]).
79 Lásd a C‑440/24. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés 76. pontját és a C‑441/24. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés 66. pontját.
80 Lásd különösen: 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 28. pont).
81 Ez alatt az indokolás előzetes megfontolásait, vagyis az első négy mondatot értem.
82 Lásd a jelen indítvány 26. pontját.
83 Megállapítom, hogy a P. Avenre és M. Fridmanra vonatkozó indokokat a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2025. március 14‑i (EU) 2025/527 tanácsi rendelet (HL 2025. L 527., 1. o.) jelentősen aktualizálta és bővítette.
84 Nem tudnám jobban megfogalmazni, mint ahogy ezt – bár a miénktől eltérő jogrendben – Lord Leggatt kifejezte, a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) által a Shvidler kontra Secretary of State for Foreign, Commonwealth and Development Affairs ügyben 2025. július 29‑én hozott ítélethez ([2025] UKSC 30) kapcsolódó különvéleményében: „[t]he courts are failing in their duty if they simply rubber‑stamp assertions made by the executive to justify invading individual liberties without subjecting those assertions to critical scrutiny” (szabad fordítás: „A bíróságok nem tesznek eleget a kötelezettségüknek, ha megelégednek azzal, hogy vita nélkül elfogadják a végrehajtó hatalom által az egyéni szabadságok megsértésének igazolása érdekében kifejtett értékeléseket anélkül, hogy ezen értékeléseket kritikai vizsgálatnak vetnék alá”).