FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2020. március 5. ( 1 )
C‑674/18. és C‑675/18. sz. egyesített ügyek
EM
kontra
TMD Friction GmbH (C‑674/18),
valamint
FL
kontra
TMD Friction EsCo GmbH (C‑675/18)
(a Bundesarbeitsgericht [szövetségi munkaügyi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – 2001/23/EK irányelv – A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelme – 3. és 5. cikk – 2008/94/EK irányelv – A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén – A 2008/94 irányelv 8. cikke – Kiegészítő nyugellátás – A fizetésképtelen átadó által átruházott vállalkozás munkavállalóinak kiegészítő nyugellátásáért az átvevő kedvezményezett által viselt felelősség kérdése”
|
1. |
Amennyiben bizonyos nyugellátások a tagállami jog szerint a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22‑i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 8. cikke alapján a fizetésképtelen vállalkozások munkavállalói nyugdíjjogosultságának védelméért felelős intézmény részéről nem esedékesek, akkor az e nyugellátásokkal kapcsolatos felelősség milyen körülmények között terhelhető a fizetésképtelen vállalkozás átevőjére, ha ez egyáltalán lehetséges, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelv ( 3 ) 3. és/vagy 5. cikke alapján? |
|
2. |
Lényegében ez a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmekben felmerülő kérdés. A kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban kér iránymutatást, hogy a 2001/23 irányelvvel összeegyeztethetők‑e egyes, a vállalkozás fizetésképtelensége során tanúsított olyan gyakorlatok, amelyek eredményeként csökken a jelenlegi munkavállalók és a korábbi munkavállalók német jogon alapuló kiegészítő nyugellátása, valamint hogy ez miként hat ki az átvevő kedvezményezett felelősségére. |
|
3. |
Arra a következtetésre jutottam, hogy e kérdést elsősorban a 2001/23 irányelv 5. cikkében tükröződő lex specialis szabályozza. Ezenfelül az alapeljárás körülményei között az a tagállami ítélkezési gyakorlat, amely mentesíti a kedvezményezetteket az alól, hogy kielégítsék a fizetésképtelen átadó munkavállalóinak bizonyos nyugdíjjogosultságait az átruházás időpontját megelőző időszakok tekintetében, túllép a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján a tagállamok részére annak érdekében biztosított diszkrecionális jogkörön, hogy korlátozzák a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése által a kedvezményezett számára előírt jogokat és kötelezettségeket, amennyiben az említett jogosultságok jogilag nem érvényesíthetők az átadóval szemben. ( 4 ) Ha az érintett munkavállalók a tagállam joga alapján nem jogosultak arra, hogy fellépjenek annak érdekében, hogy a tagállami bíróságok előtt a vonatkozó nyugellátások átadó általi kifizetése céljából e jogosultságokra hivatkozzanak, ( 5 ) úgy e nyugellátások a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében véve nem esedékesek a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően. Ennélfogva a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján nem zárhatók ki a kedvezményezett kötelezettségei közül. |
|
4. |
Ugyanakkor, még ha érvényesül is a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti korlátozás, az két feltételhez van kötve. |
|
5. |
Először is az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában rögzített korlátozást a tagállamnak a jogbiztonság garantálása érdekében a Bíróság ítélkezési gyakorlatában rögzített pontossággal és egyértelműséggel kell érvényesítenie. ( 6 ) Ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie. |
|
6. |
Másodszor, amint azt a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, a tagállami jognak „legalább olyan szintű” védelmet kell nyújtania, mint amilyet a 2008/94 irányelv biztosít. Ezt a Bíróság által a 2019. december 19‑i Pensions‑Sicherungs‑Verein ítéletben ( 7 ) kidolgozott elvek alapján kell eldönteni, és szintén a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie. |
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
|
7. |
A 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) és (4) bekezdése, 5. cikkének (1) bekezdése, 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint 5. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „3. cikk (1) Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre. […] (4)
[…] 5. cikk (1) Amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek, a 3. és a 4. cikk nem vonatkozik egy vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének olyan átruházására, amelyben az átadó csődeljárás vagy ezzel egyenértékű más olyan fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, amely az átadó vagyonának felszámolása céljából indult, és az illetékes hatóság (illetve az illetékes hatóság által felhatalmazott esetleges csődgondnok) felügyelete alatt zajlik. (2) Amennyiben a 3. és a 4. cikket egy, az átadó tekintetében indított, fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházásra kell alkalmazni (függetlenül attól, hogy az eljárást az átadó vagyonának felszámolása céljából indították, vagy sem), és az ilyen eljárás az illetékes hatóság (illetve a nemzeti jog által meghatározott esetleges csődgondnok) felügyelete alatt zajlik, a tagállam rendelkezhet úgy, hogy:
[…] (4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzzék a fizetésképtelenségi eljárásokkal való visszaéléseket, amelyek során a munkavállalók részére nem biztosítanák az ezen irányelvben számukra biztosított jogokat.” |
|
8. |
A 2008/94 irányelv 8. cikke a következőket tartalmazza: „A tagállamok biztosítják, hogy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli, foglalkoztatási és foglalkoztatásközi [helyesen: szakmai vagy szakmaközi] kiegészítő ellátórendszerek előírásai szerinti, az öregkori ellátásra [helyesen: öregségi ellátásra] vonatkozó, beleértve a túlélő hozzátartozók ellátását is, a már megszerzett vagy jövőbeli jogosultságaik tekintetében megteszik a szükséges intézkedéseket a munkavállalók és az olyan személyek érdekeinek védelmében, akik a munkáltató fizetésképtelenségének kezdetekor már kiléptek a munkáltató vállalkozásából vagy üzeméből.” |
B. A tagállami jog
|
9. |
A Bürgerliches Gesetzbuch (német polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) 613a. §‑a (1) bekezdésének címe „Jogok és kötelezettségek az üzletek átruházása során”. Ezen cikk (1) bekezdésében ezután a következők szerepelnek: „(1) Ha valamely üzletet vagy üzletrészt jogügylettel másik tulajdonosra ruháznak át, ez utóbbi átveszi az átruházás időpontjában fennálló munkaviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket. Ha ezeket a jogokat és kötelezettségeket kollektív szerződés vagy üzemi megállapodás jogi normái határozzák meg, ezek a jogok és kötelezettségek az új tulajdonos és a munkavállaló közötti munkaviszony részét képzik, és a munkavállaló hátrányára nem módosíthatók az átruházás időpontját követő egy év letelte előtt […].” |
|
10. |
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzések szerint a BGB 613a. §‑a (1) bekezdésének következtében a német jog főszabályként kimondta, hogy az üzlet átruházásának esetében a kedvezményezettnek átadott munkavállaló öregségi nyugdíjjogosultsága megmarad. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság egy 1980. január 17‑i ítéletre visszanyúló ítélkezési gyakorlata, valamint a fizetésképtelenségi rendelet elsőbbséget élvező rendelkezései szerint a 613a. § (1) bekezdése nem alkalmazandó annyiban, amennyiben a vállalkozás tulajdonosává váló kedvezményezett nem felel a jövőbeli foglalkoztatói nyugdíjak azon részéért, amely a munkavállalónak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően a munkáltatónál töltött munkaviszonyán alapul. Ez az egyenlő hitelezői kielégítés elvén alapul. A fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően a tartozásokat kizárólag az Insolvenzordnung (német fizetésképtelenségi rendelet) vonatkozó rendelkezései alapján kell kiegyenlíteni. |
|
11. |
A Gesetz zur Verbesserung der betrieblichen Altersversorgung (Betriebsrentengesetz – BetrAVG) (a foglalkoztatói nyugdíj javításáról szóló törvény) 7. §‑ának (1) bekezdése szerint a jogerősen megszerzett jogosultságokat el kell ismernie egy fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó, törvény által kijelölt intézménynek, míg a 7. § (2) bekezdésének hatodik mondata szerint a fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó, törvény által kijelölt intézmény nem köteles figyelembe venni a foglalkoztatói nyugellátás számítási alapjának azon változásait, amelyek a fizetésképtelenség bejelentését követően következnek be. |
|
12. |
A foglalkoztatói nyugdíj javításáról szóló törvény „Fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó intézmények” című 14. §‑a kimondja, hogy a fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó intézmény a Pensions‑Sicherungs‑Verein Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit (nyugdíjgarancia egyesület, a továbbiakban: PSV). Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint ugyanezen törvény kimondja, hogy a többek között a szolgálati időhöz kapcsolódó bizonyos mérföldkövek elérésének eredményeként megszerzett jogosultságokat a PSV garantálja (lásd különösen a foglalkoztatói nyugdíj javításáról szóló törvény 1b. és 30f. §‑át). |
II. Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A C‑674/18. sz. EM kontra TMD Friction GmbH ügy
|
13. |
A C‑674/18. sz. ügyben a felperes, a 1980‑ban született EM, 1996‑ban lépett munkaviszonyba a Textar GmbH‑nál. A központi üzemi megállapodás alapján a Textar GmbH munkavállalói számára többek között foglalkoztatói öregségi nyugdíjat biztosítottak. E nyugdíjmegállapodás szerint az öregségi nyugdíj minden szolgálati évre a munkavállaló által a munkaviszonyból való távozását megelőző meghatározott időpontban elért bruttó díjazás 0,2–0,55%‑a közötti összeg. |
|
14. |
EM munkaviszonyába később a TMD Friction GmbH lépett be munkáltatói jogutódként. A TMD Friction GmbH vagyonára vonatkozóan 2009. március 1‑jén felszámolási eljárást indítottak. 2009 áprilisában a TMD Friction GmbH‑nak – a felszámolási eljárás megindítását követően is továbbvitt – vállalkozása a bíróság által kijelölt felszámoló általi elidegenítés következtében az alperesre szállt át. ( 8 ) |
|
15. |
A PSV – a foglalkoztatói nyugdíjrendszert a fizetésképtelenséggel szemben biztosító, törvény által kijelölt intézmény – közölte EM‑mel, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában az életkora (29 év) alapján még nem rendelkezett megszerzett nyugdíjvárománnyal, és ezért a német jog alapján az elvben nyugdíjra való jogosultságot keletkeztető esemény (mint az öregségi nyugdíjkorhatár elérése) bekövetkezése esetén nem kap majd ellátást a PSV‑től. |
|
16. |
A kérdést előterjesztő bíróság előtt EM előadta, hogy az alperesnek a jövőben foglalkoztatói öregségi nyugdíjat kell számára biztosítania a nyugdíjjogosultságot keletkeztető esemény (például az öregségi nyugdíjkorhatár elérése) bekövetkezése esetén, amelynek összege a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően elért szolgálati időt is lefedi. |
|
17. |
A kérdést előterjesztő bíróság előtt a TMD Friction GmbH arra hivatkozott, hogy a vállalkozást átadó vagyonára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő vállalkozásátruházás esetében a vagyont átvevő kedvezményezett a foglalkoztatói öregségi nyugdíjnak csupán azon részéért felel, amely a szolgálati viszonynak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő időszakain alapul. |
|
18. |
A fenti körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
|
A C‑675/18. sz. FL kontra TMD Friction EsCo GmbH ügy
|
19. |
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint FL ügye csak annyiban tér el EM ügyétől, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában már megszerezte nyugdíjjogosultságát. |
|
20. |
FL 1950‑ben született, és 1968‑ban lépett munkaviszonyba a Textar GmbH‑nál. Itt a központi üzemi megállapodás a munkavállalók részére többek között foglalkoztatói öregségi nyugdíjat biztosított. A nyugdíjmegállapodás szerint az öregségi nyugdíj összege minden szolgálati évre a munkavállaló által a munkaviszonyból való távozását megelőző, meghatározott időpontban elért bruttó havi díjazás 0,5%‑a. |
|
21. |
FL munkaviszonyába később a TMD Friction GmbH lépett be munkáltatói jogutódként. A TMD Friction GmbH vagyonára vonatkozóan 2009. március 1‑jén felszámolási eljárást indítottak. 2009. április 22‑én a TMD Friction GmbH‑nak – a felszámolási eljárás megindítását követően is továbbvitt – vállalkozása a bíróság által kijelölt felszámoló általi elidegenítés következtében a TMD Friction EsCo GmbH‑ra szállt át. |
|
22. |
2015. augusztus 1‑je, azaz a nyugdíjba vonulása óta FL a nyugdíjmegállapodás alapján havonta 145,03 euró összegű foglalkoztatói öregségi nyugdíjat kap a TMD Friction EsCo GmbH‑tól. |
|
23. |
FL 2015. augusztus 1‑je óta emellett havonta 816,99 euró összegű öregségi nyugdíjat kap a PSV‑től. A német jog alapján a PSV ezt a felperesnek a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában (2009. március 1‑jén) fennálló bruttó havi díjazása alapján számította ki. |
|
24. |
A kérdést előterjesztő bíróság előtt FL arra hivatkozott, hogy a TMD Friction EsCo GmbH‑nak magasabb összegű foglalkoztatói nyugdíjat kellene a részére fizetnie, amely inkább a rá vonatkozó, utolsó fizetésen alapuló nyugdíjmegállapodáson alapul, és a TMD Friction EsCo GmbH‑nál, illetve annak jogelődjeinél 45 beszámítható szolgálati év, és a munkaviszonyból való kilépést megelőzően irányadó, bruttó havi 4940,00 euró összegű díjazás alapján havi 1111,50 euró összegű foglalkoztatói öregségi nyugdíjat jelent. Ebből a TMD Friction EsCo GmbH csak a PSV által folyósított 816,99 euró összegű ellátást vonhatja le, így 149,48 euróval magasabb összegű havi nyugdíjat kell a részére fizetnie. ( 9 ) |
|
25. |
A TMD Friction EsCo GmbH arra hivatkozott, hogy az átadóval szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő vállalkozásátruházás esetében a kedvezményezett a foglalkoztatói öregségi nyugdíjnak csupán azon részéért felel, amely a munkaviszonynak az említett eljárás megindítását követő időszakain alapul. |
|
26. |
A kérdést előterjesztő bíróság ennélfogva a fenti 18. pontban szereplőkkel azonos kérdéseket terjeszt elő előzetes döntéshozatalra, azzal az eltéréssel, hogy a fenti 18. pontban hivatkozott harmadik, ötödik és hatodik kérdéseket az alábbiakkal váltja fel
|
|
27. |
Írásbeli észrevételeket EM, FL, a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. Valamennyien részt vettek a 2019. december 12‑én tartott tárgyaláson, miként a TMD Friction GmbH és a TMD Friction EsCo GmbH (a továbbiakban együtt: az alperesek) is. |
III. Értékelés
A. Megközelítési mód
|
28. |
Az alábbiakban három kérdést tárgyalok, annak érdekében, hogy ismertessem az alapeljárásokban felmerülő jogkérdés megoldásával kapcsolatos megközelítésemet. |
1. Az alapeljárások horizontális jellege
|
29. |
Mindenekelőtt a nyolcadik és kilencedik kérdések elfogadhatatlanok. Az alapeljárások a fent hivatkozott uniós irányelvek értelmezését érintik egy magánszemélyek közötti jogvitában, így az említett irányelvek közvetlen hatályának kérdése nem bírhat meghatározó jelentőséggel. ( 10 ) Márpedig a nyolcadik és kilencedik kérdések a 2008/94 irányelvből következő közvetlen kötelezettségeket érintenek, a kilencedik kérdések pedig leírás útján a PSV‑re utalnak. ( 11 ) |
|
30. |
Ugyanakkor a PSV nem fél az eljárásban, és a nyolcadik és kilencedik kérdések – amely kérdésekre adott válaszok kihatnának érdekeire – túlmutatnak a pusztán harmadik személy jogait csorbító hatásokon, ( 12 ) ahogy azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata megengedi. ( 13 ) Ennélfogva, ha a Bíróságnak meg kellene válaszolnia a közvetlen hatállyal kapcsolatos nyolcadik és kilencedik kérdéseket, amelyeket a fent hivatkozott Pensions‑Sicherungs‑Verein ítéletben lényegében előterjesztettek, és 2019. december 19‑én meg is válaszoltak, ( 14 ) akkor elkerülhetetlenül sérülne a fegyveregyenlőség elve és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti védelemhez való jog. ( 15 ) Mivel a PSV nem alperes, a kérdések emellett hipotetikusak is. |
|
31. |
Ennélfogva a 2008/94 irányelv 8. cikke által biztosított minimális védelem ( 16 ) az alapeljárásokban csak akkor lehet releváns, ha e rendelkezés kapcsolódik az abból az alperesekre következő jogkövetkezményekhez, például a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontja értelmezésének fényében. ( 17 ) |
|
32. |
Mivel az alapeljárás két magánszemély közötti horizontális keresetre vonatkozik, a kérdést előterjesztő bíróságnak a nemzeti jog alkalmazása során figyelembe kell vennie e jog szabályainak összességét és az e jog által elfogadott értelmezési módszereket kell alkalmaznia azért, hogy azt a lehető legnagyobb mértékben a szóban forgó irányelvek szövege és célja alapján értelmezze, annak érdekében, hogy elérje az irányelv által meghatározott eredményt, és ily módon megfeleljen az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének. ( 18 ) |
2. A tagállami jog értelmezésének kizárása
|
33. |
Másodszor, bármilyen hasznosak lennének háttérként a Bíróság által a német fizetésképtelenségi rendelkezésekkel és nyugdíjjoggal kapcsolatban szolgáltatott információk, emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a nemzeti rendelkezéseket értelmezze, sem pedig arra, hogy eldöntse, hogy a tagállami hatóságok e rendelkezésekre vonatkozó értelmezése helytálló‑e. ( 19 ) Ennélfogva a jelen indítvány a 2001/23 irányelv és a 2008/94 irányelv releváns rendelkezéseinek értelmezésére szorítkozik, és nem bocsátkozik a német jog fogalmainak értelmezésével kapcsolatos gondolatmenetekbe. |
3. A kérdést előterjesztő bíróság főbb problémái és a kérdések átfogalmazása
|
34. |
Harmadszor, annak érdekében, hogy hasznos választ adhassunk a kérdést előterjesztő bíróság részére, megjelölöm, hogy álláspontom szerint melyek az előterjesztett kérdéseket alátámasztó fő célkitűzések, és átfogalmazom azokat. |
|
35. |
Úgy tűnik, hogy három ilyen van: (1) annak eldöntése, hogy az alapeljárást a 2001/23 irányelv 3. vagy 5. cikke, vagy pedig mindkettő szabályozza; (2) ennek megállapítását követően annak eldöntése, hogy a szóban forgó körülmények között a megfelelően értelmezett releváns rendelkezés az EM és FL által igényelt ellátásokért fennálló felelősséget átruházza‑e az alperes kedvezményezettekre; valamint (3) a 2008/94 irányelv 8. cikke által e tekintetben játszott szerep. |
|
36. |
Az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban az előzetes döntéshozatalra utalás keretében a Bíróság a nemzeti bíróságok számára megadhatja az általa az alapjogvita eldöntéséhez szükségesnek ítélt valamennyi iránymutatást, azonban kizárólag ez utóbbi bíróságok feladata annak ellenőrzése, hogy az előttük folyamatban lévő ügyben teljesülnek‑e az uniós norma alkalmazását maguk után vonó ténybeli feltételek, valamint a meghozandó határozatukra vonatkozó következmények levonása. ( 20 ) |
|
37. |
Ezenfelül a Bíróság a 2001/23 irányelv 3–5. cikkének értelmezésével összefüggésben megismételte, hogy a nemzeti bíróság részére adandó hasznos válasz céljából a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. ( 21 ) |
|
38. |
Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság mellőzze az első négy kérdést, mivel azok a 2001/23 irányelv 3. cikkének az 5. cikkhez képest fennálló elsőbbségét feltételezik, amit sem a Bíróság ítélkezési gyakorlata, sem maga a 2001/23 irányelv nem támaszt alá. A fent említett három cél (35. pont) közül az első fényében az első kérdést az alábbiak szerint lehetne átfogalmazni.
|
|
39. |
A releváns rendelkezések és a köztük fennálló hierarchia azonosítása minőségileg más feladat annak eldöntéséhez képest, hogy egy egyedi ügyben felmerülő probléma e rendelkezések tárgyi hatálya alá tartozik‑e. |
|
40. |
Amint alább (44–59. pont) részletesen kifejtem, arra a következtetésre jutottam, hogy amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás kívül esik a 2001/23 irányelv 5. cikkének tárgyi hatályán, az ezen irányelvben található egyéb rendelkezések, így a 3. cikk (4) bekezdése nem értelmezhetők úgy, hogy azok hatálya kiterjed a fizetésképtelenségi eljárásra, mivel a 2001/23 irányelv 5. cikke lex specialis. |
|
41. |
Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság válaszoljon meg egy további, az alábbiak szerint megfogalmazott kérdést.
|
|
42. |
Amint alább (lásd a 61–79. pontot) kifejtettem, arra a következtetésre jutottam, hogy az alapeljárás a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének tárgyi hatálya alá tartozik. Ugyanakkor a fenti 35. pontban megjelölt második cél elérése érdekében egy harmadik kérdés is szükséges. Az alapeljárás tényállása alapján a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének bármelyik pontja arra kötelezi‑e az alpereseket, hogy garantálják az EM és FL által követelt nyugellátásokat? Ebből a célból egy harmadik kérdést lehetne feltenni:
|
|
43. |
Végül, amint az az ötödik, hatodik és hetedik kérdésből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság többet kíván megtudni a 2008/94 irányelv 8. cikke által a 2001/23 irányelv értelmezésére gyakorolt hatásról. Ennélfogva az alábbi utolsó kérdést javaslom:
|
B. Az átfogalmazott kérdésekre adandó válaszok
1. Az első kérdésről
|
44. |
Az átfogalmazott első kérdésre olyan választ kell adni, amely szerint amennyiben a tagállam joga korlátozza a munkavállalók azon kiegészítő foglalkoztatói nyugellátásait, amelyekért az átadó fizetésképtelensége miatt valamely vállalkozást átvevő kedvezményezett felel, az uniós jog alapján az érintett munkavállalók kedvezményezettek irányában fennálló jogait elsődlegesen a 2001/23 irányelv 5. cikke szabályozza. |
|
45. |
Az ügy irataiból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ítélkezési gyakorlatában 1980. január 17. óta a fizetésképtelenség az előfeltétele annak, hogy csökkentsék az átruházással érintett munkavállalók nyugdíjjogosultságait, és ez képezi az említett bíróság problémáinak központi elemét. Amint arra írásbeli észrevételeiben a Bizottság rámutatott, a fizetésképtelenségi eljárás megindítása eredményezte a felperes munkavállalók jogvesztését. |
|
46. |
Ki kell emelni, hogy a 2001/23 irányelv által biztosított védelem a munkavállalók valamennyi jogára kiterjed, amennyiben azok nem tartoznak az ezen irányelvben kifejezetten előírt kivételek közé. ( 22 ) Főszabály szerint a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a kedvezményezettet, hogy a vagyoni jellegű jogosultságok kiszámítása során vegye figyelembe a munkaviszony teljes időtartamát. ( 23 ) Kizárólag a 2001/23 irányelv által engedélyezettek közé tartó kivételek lehetségesek, és azokat szigorúan kell értelmezni, mivel elszakadnak a 2001/23 irányelv fő célkitűzésétől, mely a munkavállalóknak a vállalkozások egyes átruházásaival összefüggésben történő védelme. ( 24 ) |
|
47. |
Az első négy kérdés láthatóan a 2001/23 irányelv szerkezetének téves értelmezésén nyugszik, mivel azok alapja az a feltevés, hogy a kérdést előterjesztő bíróság 1980. január 17. óta érvényesülő, a fizetésképtelenséget megelőző munkaviszonyokat a kedvezményezettek átruházással érintett munkavállalókkal szemben fennálló foglalkoztatói nyugellátási kötelezettségeiből kizáró ítélkezési gyakorlata a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában szereplő, „amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek” szövegből következő diszkrecionális jogkörének hatálya alá tartozik, vagy hogy azoknak esetlegesen tiszteletben kell tartaniuk az említett irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontját. |
|
48. |
Ezzel szemben, amint arra írásbeli észrevételeiben Németország hivatkozott, EM és FL által támogatva, a 2001/23 irányelv 5. cikke lex specialis, ( 25 ) amely kizárólag azt szabályozza, hogy a tagállamok milyen mértékben zárhatják ki a fizetésképtelen átadóktól érkező, átruházással érintett munkavállalókat a 3. és 4. cikk által biztosított védelemből. |
|
49. |
Először is ez elkerülhetetlenül következik az 5. cikk szövegezéséből. Annak a 3. és 4. cikkel fennálló kapcsolata arra korlátozódik, hogy a tagállamok számára diszkrecionális jogkört biztosít a 3. és 4. cikkben biztosított védelem kiterjesztésére „egy vállalkozás […] olyan átruházására, amelyben az átadó csődeljárás vagy ezzel egyenértékű más olyan fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, amely az átadó vagyonának felszámolása céljából indult, és az illetékes hatóság […] felügyelete alatt zajlik” (az 5. cikk (1) bekezdése). A 2001/23 irányelv 3. és 4. cikkére való általános hivatkozás szerepel az 5. cikk (2) bekezdésében is, valamint a 3. és 4. cikkben biztosított védelem korlátozásának további lehetősége „az átadó tekintetében indított, fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházásra […] (függetlenül attól, hogy az eljárást az átadó vagyonának felszámolása céljából indították, vagy sem), [amennyiben] az ilyen eljárás az illetékes hatóság […] felügyelete alatt zajlik” (az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja). |
|
50. |
Ezenfelül, amint arra EM képviselője hivatkozott a tárgyaláson, az 5. cikket úgy kell értelmezni, hogy elrettentsen a fizetésképtelenségi eljárások visszaélésszerű alkalmazásától, mivel a tagállamok a 2001/23 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése alapján kötelesek intézkedéseket hozni az ilyen visszaélések megakadályozása céljából. Összeegyeztethetetlen lenne e céllal az irányelv oly módon történő értelmezése, amely diszkrecionális jogkört biztosít a tagállamok számára a munkavállalók jogainak csökkentésére az irányelv 5. cikkének hatályán kívül eső fizetésképtelenségi eljárások (bizonyos formáival) összefüggésben, a 2001/23 irányelv egy másik rendelkezésére, így például a 3. cikk (4) bekezdésére hivatkozva. ( 26 ) Emellett ellentétes lenne a 2001/23 irányelv szerkezetével. |
|
51. |
Ebből következően a 2001/23 irányelv szerkezetében (amelyet belső összefüggésének is nevezhetünk), ( 27 ) illetve szövegezésében sem utal semmi arra, hogy annak 5. cikke alá lenne rendelve akár általában az irányelv 3. cikkének, akár a 3. cikk (4) bekezdésében szereplő kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszereken alapuló öregségi nyugdíjakkal kapcsolatos szabályoknak. Kizárólag az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja függ az uniós jog egy másik rendelkezésétől, mégpedig a 2008/94 irányelvet megelőző 80/987 irányelvtől. ( 28 ) Amint ugyanis azt EM írásbeli észrevételeiben hangsúlyozza, a 2001/23 irányelv 5. cikkében a 2008/94 irányelvre való utalás (az azt megelőző 2008/94 irányelvre való utalás formájában) megerősíti annak lex specialis jellegét. |
|
52. |
A 2001/23 irányelv (7) preambulumbekezdése azt a célt tükrözi, hogy kifejezett lehetőséget teremtsenek a tagállami diszkrecionális jogkör figyelembevételére egy konkrét területen. Abban többek között az szerepel, hogy a vállalkozások, üzletek és ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. február 14‑i 77/187/EGK tanácsi irányelv ( 29 )„a tagállamoknak a gazdasági nehézségekkel küszködő vállalatok megmentését célzó törvényalkotási irányvonalának” a fényében került módosításra. |
|
53. |
Az általam javasolt megközelítést alátámasztja továbbá a 2001/23 irányelv keletkezésének története. |
|
54. |
A 2001/23 irányelv 5. cikke azáltal vált az irányelv részévé, hogy a 77/187 irányelvet módosította a 77/187 irányelv módosításáról szóló, 1998. június 29‑i 98/50/EK tanácsi irányelv ( 30 ). |
|
55. |
A fizetésképtelenségre vonatkozó különös szabályok bevezetése megjelenik a 98/50 irányelv (7) preambulumbekezdésében. ( 31 ) E rendelkezés szerint „a fizetésképtelen vállalkozások túlélésének biztosítása érdekében a tagállamoknak kifejezetten lehetővé kell tenni, hogy ne alkalmazzák a 77/187/EGK irányelv 3. és 4. cikkét a felszámolási eljárások keretében teljesített átruházásokra, valamint engedélyezni kell bizonyos eltéréseket az irányelv általános rendelkezéseitől a felszámolási eljárásokkal összefüggésben teljesített átruházások esetében”. (Kiemelés tőlem) |
|
56. |
Ezenfelül a 98/50 irányelv (3) preambulumbekezdése kimondja, hogy annak célja a 77/187 irányelv módosítása volt, többek között „a Bíróság ítélkezési gyakorlatának […] fényében”. ( 32 ) Amint azt Szpunar főtanácsnok ( 33 ) nemrégiben rendkívül részletesen kifejtette, ez az ítélkezési gyakorlat kialakított egy, a 77/187 irányelv által előírt garanciák alóli kivételt, amelyet eredetileg a csődjog sajátos jellege igazolt. ( 34 ) |
|
57. |
A Bizottság azon javaslata, amelyen a 98/50 irányelv alapult, ( 35 ) azt is kimondta, hogy „a fizetésképtelen vállalkozások túlélésének biztosítása érdekében a tagállamok számára kifejezetten lehetővé kell tenni, hogy ne alkalmazzák a 77/187/EGK irányelv 3. és 4. cikkét a felszámolási eljárások keretében teljesített átruházásokra, valamint engedélyezni kell bizonyos eltéréseket az irányelv általános rendelkezéseitől a felszámolást megelőző fizetésképtelenségi eljárásokkal összefüggésben teljesített átruházások esetében”, míg a Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye szerint „a javaslat fizetésképtelenséggel kapcsolatos új rendelkezései üdvözlendő kísérletet jelentenek egy rugalmas elem bevezetésére”. ( 36 ) |
|
58. |
Röviden, a 2001/23 irányelv keletkezéstörténetében semmi nem utal arra, hogy a tagállamok számára a fizetésképtelen vállalkozások átruházása tekintetében biztosított rugalmasságot alá kellett rendelni a 2001/23 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében felsorolt ellátásokra vonatkozó, korábban fennálló általános szabályoknak. Ez kiterjed az öregségi nyugellátásra a kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszerekben, vagyis az alapeljárásokban szereplő kategóriára. Hozzáteszem, hogy a jogi logikával egyszerűen ellentétes, hogy egy és ugyanazon helyzetet két különböző rendelkezés, mint a 2001/23 irányelv 3. és 5. cikke, szabályozzon. |
|
59. |
A fenti okok miatt azt javaslom, hogy az átfogalmazott első kérdésre a Bíróság a fenti 44. pontban szereplő választ adja. |
2. A második kérdésről
|
60. |
A második kérdésre olyan értelmű választ kell adni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben ismertetett fizetésképtelenségi eljárás kívül esik a 2001/23 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének tárgyi hatályán, de az említett irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának tárgyi hatálya alá tartozik. |
a) A kérdésre a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel adandó válasz
|
61. |
A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata nemleges választ határoz meg e kérdésre az 5. cikk (1) bekezdésére figyelemmel, különösen annak fényében, hogy ez a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését megelőző ítélkezési gyakorlat lényeges az 5. cikk (1) bekezdése értelmének meghatározása céljából. ( 37 ) Ezen ítélkezési gyakorlat alapján annak eldöntése céljából, hogy a fizetésképtelenségi eljárás olyan „[csődeljárásnak] vagy ezzel egyenértékű más olyan fizetésképtelenségi [eljárásnak minősül‑e], amely az átadó vagyonának felszámolása céljából indult, és az illetékes hatóság […] felügyelete alatt zajlik”, az eljárás „jellemzői” és „célja” a döntő szempont. ( 38 ) |
|
62. |
A Bíróság megállapította, hogy ahhoz, hogy egy vállalkozás átruházása a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő kivétel hatálya alá tartozzon, három kumulatív feltételnek kell teljesülnie. Ezek a következők: az átadó csődeljárás vagy ezzel egyenértékű más fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, ez az eljárás az átadó vagyonának felszámolása céljából indult, és az az illetékes hatóság felügyelete alatt zajlik. ( 39 ) Az ügy iratai alapján kizárólag a második feltétel nem teljesült az alapeljárásokban. Ez a felszámolás céljára vonatkozik. |
|
63. |
Az alperesek képviselője a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy az alapeljárásokban szereplő átruházás munkahelyeket mentett meg, és az üzlet tovább tudott folyni, illetve fel tudott virágozni. Németország írásbeli észrevételei rögzítik, hogy a német jog célja, annak jelenlegi állása szerint a munkavállalók munkaviszonyának megőrzése, a tárgyaláson pedig kiemelték, hogy a fizetésképtelen vállalkozásokat átvevő kedvezményezettek nyugellátásokkal kapcsolatos felelősségének korlátozása vonzóbbá teszi az átruházott vállalkozás megvásárlását. A vállalkozás ára ellenkező esetben magasabb lenne. E tényezők az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben is megjelennek. |
|
64. |
Ahogy ugyanakkor arra EM rámutatott írásbeli észrevételeiben, éppen az ilyen jellegű célt zárták ki a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatban. Az a követelmény, amely szerint az eljárást az átadó vagyonának felszámolása céljából kell megindítani, nem teljesült azon eljárásokban, amelyek célja az érintett vállalkozás tevékenysége folytatásának biztosítása. ( 40 ) Ez attól függetlenül érvényes, hogy a tagállami jog szerint mi a megnevezése a szóban forgó eljárásnak. Így a Bizottság kontra Olaszország ítéletben ( 41 ) a Bíróság nem fogadta el az Olasz Köztársaság által a 2001/23 irányelv „válsághelyzetben lévő” vállalkozások tekintetében történő alkalmazása elmulasztásának igazolása céljából hivatkozott, azon alapuló érveket, hogy ellenkező esetben „a potenciális kedvezményezettet visszatarthatná a vállalkozás megszerzésétől, ha meg kellene tartania az átruházott vállalkozás felesleges személyzetét”. ( 42 ) |
|
65. |
Nem látom be, hogy az alapeljárásokban szóban forgó eljárást miként lehetne másnak tekinteni, mint a vállalkozás vagy életképes egységei működőképességének megőrzését célzó eljárásnak, ( 43 ) amely nem a vagyon felszámolását célzó, a hitelezői követelések együttes kielégítésének maximalizálására irányuló eljárás. ( 44 ) A Bíróság ítélkezési gyakorlata ezt követeli meg ahhoz, hogy a fizetésképtelenségi eljárás a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő kivétel hatálya alá tartozhasson. |
|
66. |
Meg kell jegyezni, hogy az eljárás mindössze négy hónap alatt lezajlott. Ezen idő alatt a vállalkozást a TMD csoport egyik leányvállalatáról egy másikra ruházták, a vállalkozást annak folyamatos működtetése mellett mentve meg. Nem vitatott, hogy a vállalkozás ugyanazon a címen folytatta a kereskedést; emellett mind az átadót, mind a kedvezményezettet ugyanaz a kollektív szerződés kötelezte. Egyetlen hatóság sem bocsátott ki felszámolást elrendelő végzést. |
|
67. |
Mindenesetre, noha a fizetésképtelenségi eljárást gyakran használják szerkezetátalakítási célból, az nem a vállalkozás felszámolására irányul. ( 45 ) Az ítélkezési gyakorlatban régóta megállapítást nyert, hogy azok az eljárások, amelyek a vállalkozás tevékenysége fenntartásának elősegítését célozzák egy későbbi folytatás érdekében, nem tartoznak a 2001/23 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének tárgyi hatálya alá. ( 46 ) Ez a helyzet az alapeljárásokban. |
|
68. |
Ha ez lenne a szükséges elemzés vége, akkor nem haboznék azt javasolni a Bíróságnak, hogy mondja ki, az alpereseknek garantálniuk kell EM és FL nyugellátását is, oly módon, mintha a fizetésképtelenségi eljárásra soha nem került volna sor. Ugyanakkor a tagállamok számára az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában biztosított diszkrecionális jogkört is figyelembe kell venni, ahogy azt a kérdést is, hogy miként illeszkedik ehhez a kérdést előterjesztő bíróság 1980. január 17. óta érvényesülő ítélkezési gyakorlata. |
b) A kérdésre a 2001/23 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésére figyelemmel adandó válasz
|
69. |
Először is megjegyzem, hogy az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja irreleváns ebből a szempontból, mivel az alapeljárásokban nem állt fenn megállapodás „a munkavállaló munkafeltételeinek megváltoztatásáról a munkahelyek védelme érdekében a vállalkozás, az üzlet vagy ezek egy része fennmaradásának biztosításával”. |
|
70. |
Ezt követően, a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontját a Bíróság jóval kevesebbet elemezte, mint az 5. cikk (1) bekezdését. ( 47 ) Jelentésének meghatározásában tehát a rendelkezés szövegével, összefüggésével és céljaival kapcsolatos, eddigi (korlátozott) ítélkezési gyakorlat szolgál számomra útmutatásul. ( 48 ) |
|
71. |
A Bíróság megállapította, hogy a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának „előfeltétele a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikkének alkalmazása”. ( 49 ) Ez összhangban van azzal a bevett szabállyal, amely szerint a 2001/23 irányelvnek a kedvezményezett jogai és kötelezettségei alól kivételeket megállapító szabályait szigorúan kell értelmezni. ( 50 ) |
|
72. |
Az 5. cikk (2) bekezdése a) pontjának megszövegezéséből és előkészítő anyagaiból is az tűnik ki, hogy azt annak érdekében iktatták be, hogy diszkrecionális jogkört biztosítanak a tagállamok számára az átadó által átruházott jogok és kötelezettségek korlátozását illetően, különösen, ha az eljárás nem az átadó vagyonának felszámolása céljából indult. |
|
73. |
Az előkészítő anyagokat illetően a fenti 55 és 57. pontok tartalmára utalok. A tagállamok számára csak „bizonyos eltéréseket” engedélyeztek a fizetésképtelen vállalkozások túlélésének biztosítása céljából. |
|
74. |
A 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának bevezető rendelkezése úgy szól, hogy „[a]mennyiben a 3. és a 4. cikket egy, az átadó tekintetében indított, fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházásra kell alkalmazni (függetlenül attól, hogy az eljárást az átadó vagyonának felszámolása céljából indították, vagy sem) […]”. |
|
75. |
E szöveg csak úgy értelmezhető, hogy a jelen eljárás szempontjából a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján a kedvezményezettekre ruházott jogok és kötelezettségek minden olyan fizetésképtelenségi eljárásra alkalmazandók, amelyet nem az átadó vagyonának felszámolása céljából indítottak, mint az alapeljárások esetében is, mivel a tagállamoknak nincs kifejezett lehetőségük arra, hogy másként rendelkezzenek, ellentétben a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével, amely azzal kezdődik, hogy „[a]mennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek”. A 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának bevezető rendelkezésében az „[a]mennyiben a 3. és a 4. cikket […] fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházásra kell alkalmazni” szövegrész nem a tagállamok diszkrecionális jogkörére utal, hanem a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikke alkalmazásának ténybeli és jogi előfeltételeire, így az „átruházás” fennállására. A tagállamok diszkrecionális jogköre az 5. cikk (2) bekezdése a) és b) pontjának tárgya. |
|
76. |
Ez az értelmezés egyébként a Bíróság ítélkezési gyakorlatával is összhangban van. ( 51 ) Az ettől eltérő intézkedéseket, amelyeket a tagállamok a nem az átadó felszámolása céljából indított fizetésképtelenségi eljárások kapcsán vezethetnek be, az a) pont szabályozza. |
|
77. |
Ezenkívül Németország írásbeli észrevételei szerint a német jogban korlátozott kivétel érvényesül a fizetésképtelenség megállapítását megelőzően megszerzés alatt álló jogok vonatkozásában, a vállalkozás talpra állásának biztosítása céljából, amint azt a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi. Ez pontosan a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő korlátozott kivételek közé tartozik. |
|
78. |
Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság 1980. január 18‑i döntése és az azt követő ítélkezési gyakorlata a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának tárgyi hatálya alá tartozó fizetésképtelenségi eljárásokra alkalmazott eltérési lehetőség gyakorlásának tekinthető. Az, hogy az 5. cikk 2001/23 irányelvbe illesztését megelőzően nem állt fenn eltérés, nem releváns. A tagállamok nem kötelesek konkrét intézkedéseket hozni az irányelvek átültetése céljából, amennyiben az intézkedések jogilag kötelezőek. ( 52 ) Nem számít, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ítélkezési gyakorlata 1980. január 18‑ra, vagyis a 2001/23 irányelv hatálybalépését megelőző időpontra nyúlik vissza, mivel a tagállamban már hatályban lévő szabályok is végrehajthatják az irányelvet. ( 53 ) Amint azt ugyanakkor a harmadik kérdésre adott válaszomban kifejtem, az ítélkezési gyakorlat révén történő végrehajtás nehézségeket eredményezhet az uniós jog jogbiztonsági követelményeit illetően. |
|
79. |
Mindenesetre a fenti okok miatt azt javaslom, hogy az átfogalmazott második kérdésre a Bíróság a fenti 60. pontban szereplő választ adja. |
3. A harmadik kérdésről
|
80. |
A fent átfogalmazott harmadik kérdésre olyan választ kell adni, amely szerint a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja akkor teszi lehetővé a tagállami jog szerinti olyan korlátozást, amelynek értelmében a kedvezményezett nem felel az olyan kiegészítő nyugellátásokért, amelyek a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőző szolgálati időn alapulnak, ha ezek a nyugdíjjogosultságok tényleges joghatással bírnak, ( 54 ) vagyis az érintett munkavállalók a tagállami jog alapján jogosultak e jogok érvényesítése érdekében fellépni a tagállami bíróságok előtt a vonatkozó nyugellátások kedvezményezett általi kifizetésének biztosítása céljából. ( 55 ) Mindenesetre azt, hogy a tagállam a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában biztosított diszkrecionális jogkört az ítélkezési gyakorlat révén a jogbiztonság garantálásához szükséges pontossággal és egyértelműséggel gyakorolta‑e, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. |
|
81. |
A TMD Friction GmbH érvelése egyértelműen nem áll helyt EM vonatkozásában, mivel – amint azt EM írásbeli észrevételeiben kifejtette – a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege alapján a nyugellátások nem „váltak esedékessé” (franciául „dues”) az átruházás időpontjában, amint azt e rendelkezés megköveteli, mert az öregségi nyugdíjjogosultságot keletkeztető esemény, EM esetében a nyugdíjkorhatár elérése, nem következett be. |
|
82. |
Ezzel szemben FL helyzete összetettebb, mivel ő korábbi munkavállaló. Noha FL a fizetésképtelenség megállapítását megelőzően érte el a nyugdíjkorhatárt (2015. július 31‑én vonult nyugdíjba), az iratokban emellett az is szerepel, hogy FL nyugdíjjogosultsága „már megszerzettnek minősült” a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie, hogy FL jogosult volt‑e arra a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor, hogy a fizetésképtelen átadótól a fenti 80. pont értelmében véve a szóban forgó kiegészítő nyugellátásban részesüljön. Amennyiben igen, a kedvezményezett e kifizetés alóli mentesítése összhangban van a 2001/23 irányelvvel. |
|
83. |
Az „esedékessé váló” kifejezést csak úgy lehet értelmezni, hogy az azt az időpontot jelöli, amikor a munkavállaló jogosult az öregségi nyugellátásra, például a jogosultságot keletkeztető esemény bekövetkezésének eredményeként. A Németország írásbeli észrevételeiben szereplő, arra vonatkozó érvek elfogadása, hogy a megszerzés alatt álló jogosultsággal kapcsolatos kötelezettség akkor válik „esedékessé”, amikor gazdasági teher merül fel az átadónál (vagyis a fizetésképtelenséget megelőzően), kezelhetetlen helyzetet eredményezne az eszközök felosztását illetően. |
|
84. |
Amellett, hogy nincs összhangban a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjával, ez összeegyeztethetetlen a jogbiztonság elvével, valamint a hitelezői követelések egyenlő kielégítése szabályának megfelelő működésével. Amint azt EM írásbeli észrevételeiben kiemeli, mivel EM még nem nyugdíjas, kárát csak becsülni lehet: ez havi 1300 euró becsült nyugdíj alapján havi 430 eurós, nem elhanyagolható összegre tehető. Ez ellentétben áll az FL 149,98 eurós kárát alátámasztó pontos aritmetikai számítással. |
|
85. |
Ezenkívül a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő „esedékessé váló” kifejezést szigorúan kell értelmezni, mivel korlátozza a munkavállalók 2001/23 irányelv szerinti jogait. ( 56 ) Emellett azt a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról (Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 57 ) megfelelő figyelembevételével kell értelmezni, amelyet a tagállamoknak2021. július 17‑ig kell átültetniük. ( 58 ) Ez az irányelv kimondja, hogy az „ezen irányelv alapján megállapított megelőző szerkezetátalakítási keret nem lehet hatással az adóssal szembeni, foglalkoztatói nyugdíjrendszerből eredő követelésekre és jogosultságokra, amennyiben ezek a követelések és jogosultságok a szerkezetátalakítás előtti időszakban keletkeztek”. ( 59 ) Ez arra utal, hogy a 2001/23 irányelvet oly módon kell értelmezni, amely maximalizálja a szerkezetátalakításon átmenő vállalkozásokat átvevő kedvezményezettek nyugdíjakkal kapcsolatos kötelezettségeit, nem pedig oly módon, amely minimalizálja azokat. |
|
86. |
A jogbiztonság minden esetben arra kötelezi a tagállami bíróságot, hogy vizsgálja meg, hogy a kérdést előterjesztő bíróság 1980. január 18. óta érvényesülő ítélkezési gyakorlata a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő korlátozás érvényes gyakorlását eredményezheti‑e. ( 60 ) |
|
87. |
A Bíróság a közelmúltban a nyugellátások számításával kapcsolatban ismét megerősítette, hogy a jogbiztonság elvét még szigorúbban tiszteletben kell tartani a pénzügyi következményekkel járó szabályozás esetén, oly módon, hogy az uniós jog által a magánszemélyek számára biztosított jogokat kellően pontosan, világosan és előre láthatóan hajtsák végre, ezáltal lehetővé téve az érintett személyek számára, hogy pontosan megismerhessék a jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el, valamint hogy a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhassanak azokra. ( 61 ) |
|
88. |
A Bíróság a munkaviszonyban álló munkavállalók jogaival kapcsolatos irányelvektől való eltérésekkel összefüggésben azt is megállapította, hogy „amennyiben az uniós jog biztosítja a tagállamok számára a valamely irányelv bizonyos rendelkezéseitől való eltérés lehetőségét, úgy ez utóbbiaknak az uniós jog általános elveinek – köztük a jogbiztonság elvének – tiszteletben tartásával kell gyakorolniuk diszkrecionális jogkörüket. E célból a valamely irányelvben lefektetett elvektől való, nem kötelező eltéréseket lehetővé tevő rendelkezéseket az abból az elvből eredő követelményeknek való megfeleléshez szükséges pontossággal és egyértelműséggel kell végrehajtani.” ( 62 ) |
|
89. |
Az ügy irataiból kitűnik, illetve a tárgyaláson a Bizottság tisztviselője is megerősítette, hogy a Németország által a 2001/23 irányelv végrehajtása érdekében hozott aktív intézkedések a német polgári törvénykönyv 613a. §‑a köré szerveződtek. A tárgyaláson úgy tűnt, hogy a 2001/23 irányelv 5. cikke és a németországi fizetésképtelenséggel kapcsolatos jogszabályi intézkedések között nincsen kapcsolat. Ez is egy okkal több arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálja a fenti 87. és 88. pontban hivatkozott elvek tiszteletben tartását. |
|
90. |
A fenti okok miatt a harmadik kérdést a fenti 80. pontban ismertetett módon kell megválaszolni. |
4. A negyedik kérdésről
|
91. |
Az átfogalmazott negyedik kérdésre úgy kell válaszolni, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikke követelményeinek a tagállami jog alapján történő teljesítése előfeltétele a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontja alkalmazásának. A korábbi munkáltató fizetésképtelensége miatt a korábbi munkavállaló részére nyújtott foglalkoztatói nyugellátások összegének csökkentése nyilvánvalóan aránytalan akkor, ha az érdekelt a szerzett jogosultságai szerinti ellátások összegének kevesebb mint a felét kapja meg, vagy pedig e korábbi munkavállaló e csökkenés következtében már az Eurostat által az érintett tagállam tekintetében meghatározott szegénységi küszöb alatt él, vagy az alá kerül, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania. |
|
92. |
A 2008/94 irányelv 8. cikkének, mint a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése által a kedvezményezettek számára előírt kötelezettségek enyhítése előfeltételének státusza a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege, illetve az „abban az esetben, ha” szövegrész alapján cáfolhatatlan. |
|
93. |
Amint azt fent kifejtettem, a 2008/94 irányelv 8. cikkének potenciális relevanciája FL‑re korlátozódik, mivel a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja csak azzal a további feltétellel engedi meg a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően „esedékessé váló” tartozások kizárását, hogy a tagállami jog „legalább olyan szintű védelmet nyújt”, mint a 2008/94 irányelv. Az ítélkezési gyakorlat a Robins és társai ítélet ( 63 ) óta arányossági tesztet írt elő, amely a foglalkoztatói kiegészítő nyugdíjrendszeren alapuló felhalmozott nyugdíjjogosultságokból eredő öregségi nyugellátásoknak legalább 50%‑át garantáló minimális kötelezettséget von maga után. ( 64 ) A Bíróság azt is megállapította, hogy a 8. cikk „[…] célja az, hogy hosszú távon biztosítsa a munkavállalók érdekeinek védelmét, mivel a már megszerzett vagy jövőbeli jogokhoz fűződő ilyen érdekek főszabály szerint a nyugdíjban töltött idő egészére kiterjednek”. ( 65 ) |
|
94. |
Meg kell jegyezni, hogy a fent ismertetett Robins‑elv később tovább fejlődött, a Bíróság 2019. december 19‑i Pensions‑Sicherungs‑Verein ítéletben hozott döntésének fényében. A Bíróság a következőket mondta ki: „A 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a korábbi munkáltató fizetésképtelensége miatt a korábbi munkavállaló részére nyújtott foglalkoztatói nyugellátások összegének csökkentése nyilvánvalóan aránytalan akkor, ha – bár az érdekelt a szerzett jogosultságai szerinti ellátások összegének legalább felét megkapja – e korábbi munkavállaló e csökkenés következtében már az Eurostat által az érintett tagállam tekintetében meghatározott szegénységi küszöb alatt él, vagy az alá kerül.” ( 66 ) |
|
95. |
Noha ezt a tagállami bíróságnak kell megvizsgálnia, úgy tűnik, hogy e küszöböt tiszteletben tartják, mivel FL csak kiegészítő nyugdíjat igényel az alperestől, amely 149,48 euróval magasabb annál, amelyet jelenleg kap, már csak azért is, mivel FL írásbeli észrevételeiben kiemeli, hogy csak 12,8%‑os veszteségről van szó. Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat nem ismeri el azt az FL írásbeli észrevételeiben felhozott érvet, amely szerint az FL‑hez hasonló munkavállalók által a vállalkozás folytatásának biztosítása érdekében tett engedmények relevánsak lennének az arányossági vizsgálat szempontjából. |
|
96. |
Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkében szereplő kötelezettség a munkavállalók védelmének lényeges minimumgaranciája a munkáltató fizetésképtelensége esetén ((3) preambulumbekezdés). A 8. cikk a tagállamok által a kedvezményezettek vonatkozásában a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátások átruházásának általános kérdése kapcsán elfogadott rendelkezésektől és a számukra a 3. cikk (4) bekezdésének b) pontjában az ilyen ellátások kapcsán általános jelleggel előírt minimumkötelezettségektől függetlenül köti a tagállamokat. |
|
97. |
Összefoglalva, a 2008/94 irányelv 8. cikke egy olyan biztosíték, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy „[biztosítsák] a munkavállalók számára az e rendelkezésben előírt minimális szintű védelmet”. ( 67 ) E kötelezettség jellegzetessége, hogy olyan védelmet alakít ki, amely gazdaságilag teljesen független a fizetésképtelen átadótól. ( 68 ) Az a tagállamok által a 2001/23 irányelvnek megfelelően a 3. cikk (4) bekezdése alapján a nyugdíjak kapcsán elfogadott rendelkezésektől függetlenül biztosít támogatást a munkavállalók számára. Ez összhangban van a „szerkezetátalakítási irányelvek” egyik kulcsfontosságú, az 1970‑es évekre visszanyúló céljával, a szerkezetátalakítási műveletek kedvezőtlen társadalmi következményeinek enyhítésével. ( 69 ) |
|
98. |
Az átfogalmazott negyedik kérdést tehát a fenti 91. pontban javasoltaknak megfelelően kell megválaszolni. |
IV. Végkövetkeztetés
|
99. |
Ennélfogva az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, átfogalmazott kérdésekre az alábbi válaszokat javaslom.
|
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) HL 2008. L 283., 36. o. Az ezen irányelv 8. cikkének jelentésével kapcsolatos legutóbbi döntés a 2019. december 19‑iPensions‑Sicherungs‑Verein ítélet (C‑168/18, EU:C:2019:1128). Lásd még többek között: 2007. január 25‑iRobins és társai ítélet (C‑278/05, EU:C:2007:56); 2013. április 25‑iHogan és társai ítélet (C‑398/11, EU:C:2013:272); 2016. november 24‑iWebb‑Sämann ítélet (C‑454/15, EU:C:2016:891); 2018. szeptember 6‑iHampshire ítélet (C‑17/17, EU:C:2018:674).
( 3 ) HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.
( 4 ) 2019. október 7‑iSafeway ítélet (C‑171/18, EU:C:2019:839, 29. pont).
( 5 ) 2019. október 7‑iSafeway ítélet (C‑171/18, EU:C:2019:839, 25. pont).
( 6 ) Lásd az irányelvektől való eltéréssel összefüggésben: 2010. október 21‑iAccardo és társai ítélet (C‑227/09, EU:C:2010:624, 55. pont). Lásd legutóbb például: 2019. október 7‑iSafeway ítélet (C‑171/18, EU:C:2019:839, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 7 ) C‑168/18, EU:C:2019:1128.
( 8 ) EM írásbeli észrevételei szerint a kedvezményezett vállalkozás neve ekkor Friction OpCo volt (a TMD csoport leányvállalata), amelynek neve később változott TMD Frictionra.
( 9 ) Az ügy irataiból kitűnik, hogy ez a foglalkoztatói nyugdíj javításáról szóló törvény fenti 11. pontjában ismertetett 7. §‑ának (2) bekezdéséhez kapcsolódik.
( 10 ) Lásd: 2017. október 10‑iFarrell ítélet (C‑413/15, EU:C:2017:745); 2018. augusztus 7‑iSmith ítélet (C‑122/17, EU:C:2018:631); 2019. május 16‑iPlessers ítélet (C‑509/17, EU:C:2019:424, 28. pont).
( 11 ) 2019. december 19‑iPensions‑Sicherungs‑Verein ítélet (C‑168/18, EU:C:2019:1128).
( 12 ) 2018. szeptember 6‑iHampshire ítélet (C‑17/17, EU:C:2018:674, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 13 ) Például a közvetlen hatály arra kötelez minden tagállami szervet, hogy mellőzze a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek ellentétesek az uniós jog közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével. Lásd: 2019. december 19‑iDeutsche Umwelthilfe ítélet (C‑752/18, EU:C:2019:1114, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 14 ) C‑168/18, EU:C:2019:1128. Megjegyzem, hogy a hatodik kérdéssel azonos kérdés ebben az eljárásban is felmerült, de a jelen esetben az elfogadható, mivel nem a közvetlen hatályra vonatkozik. A nyolcadik kérdés azon eleme, amely nem a közvetlen hatályra, hanem az arányosságra vonatkozik, az átfogalmazott negyedik kérdésben szerepel (az arányosságot a hatodik kérdés is érinti). A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a nyolcadik kérdés nem jelöli meg azt a felet, amellyel szemben a közvetlen hatályra hivatkoznak.
( 15 ) Lásd például: 2017. július 26‑iSacko ítélet (C‑348/16, EU:C:2017:591). Ugyanezen okokból nem nyilvánítok véleményt azzal kapcsolatban, hogy a PSV által alkalmazott szabályok az EM vonatkozásában érvényesített életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés eredményei‑e, noha az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés kérdése felmerült a tárgyaláson. A Bíróságnak volt alkalma az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés vizsgálatára, például a 2019. május 8‑iÖsterreichischer Gewerkschaftsbund ítéletben (C‑24/17, EU:C:2019:373).
( 16 ) Meg kell jegyezni, hogy a 2008/94 irányelv 16. cikke hatályon kívül helyezte a 80/987 irányelvet, ezért úgy lehet tekinteni, hogy az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja a 2008/94 irányelvre utal.
( 17 ) 2019. május 16‑iPlessers ítélet (C‑509/17, EU:C:2019:424, 28. és 29. pont). Lásd még: Kokott főtanácsnok Grenville Hamphshire ügyre vonatkozó indítványának (C‑17/17, EU:C:2018:287) 86. pontját, amelyben a főtanácsnok a 2008/94 irányelv 8. cikkével kapcsolatban megállapítja, hogy „[v]alamely irányelv közvetlenül nem keletkeztethet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget”. A főtanácsnok az 1994. július 14‑iFaccini Dori ítéletre (C‑91/92, EU:C:1994:292, 25. pont); 2004. október 5‑iPfeiffer és társai ítéletre (C‑397/01–C‑403/01, EU:C:2004:584, 108. pont); 2014. január 15‑iAssociation de médiation sociale ítéletre (C‑176/12, EU:C:2014:2, 36. pont); 2016. április 19‑iDansk Industri ítéletre (C‑441/14, EU:C:2016:278, 30. pont) hivatkozik.
( 18 ) 2019. május 16‑iPlessers ítélet (C‑509/17, EU:C:2019:424, 29. pont). Mivel az iratokban nem merül fel arra utaló kérdés, hogy az Alapjogi Charta valamelyik rendelkezése releváns lenne a jogvita eldöntése szempontjából, egy olyan helyzetben, amelyben a tagállami jog nem értelmezhető egy uniós irányelv releváns rendelkezéseinek megfelelően, az alapeljárásokban nem relevánsak az e helyzetre vonatkozó, a Bíróság által az olyan ítéletben kidolgozott szabályok, mint a 2018. április 17‑iEgenberger ítélet (C‑414/16, EU:C:2018:257); a 2018. november 6‑iBauer és Willmeroth ítélet (C‑569/16 és C‑570/16, EU:C:2018:871); a 2018. november 6‑iMax‑Planck‑Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften ítélet (C‑684/16, EU:C:2018:874).
( 19 ) A Bíróság elnökének 2015. január 28‑iGimnasio Deportivo San Andrés végzése (C‑688/13, EU:C:2015:46, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd legutóbb például: 2019. október 3‑iFonds du Logement de la Région de Bruxelles Capitale ítélet (C‑632/18, EU:C:2019:833, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 20 ) Lásd többek között: 2014. június 5‑iMahdi ítélet (C‑146/14 PPU, EU:C:2014:1320, 78–80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. augusztus 7‑iPrenninger és társai ítélet (C‑329/17, EU:C:2018:640, 27. pont); hivatkozva a közelmúltban Saugmandsgaard Øe főtanácsnok Paulo Nascimento Consulting ügyre vonatkozó indítványának (C‑692/17, EU:C:2019:362) 13. lábjegyzetében.
( 21 ) 2017. június 22‑iFederatie Nederlandse Vakvereniging és társai ítélet (C‑126/16, EU:C:2017:489, 36. pont); 2019. május 16‑iPlessers ítélet (C‑509/17, EU:C:2019:424, 36. pont).
( 22 ) A Bíróság elnökének 2015. január 28‑iGimnasio Deportivo San Andrés végzése (C‑688/13, EU:C:2015:46, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 23 ) 2017. április 6‑iUnionen ítélet (C‑336/15, EU:C:2017:276, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 24 ) Lásd például: 2002. június 4‑iBeckmann ítélet (C‑164/00, EU:C:2002:330, 29. pont); 2019. május 16‑iPlessers ítélet (C‑509/17, EU:C:2019:424, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 25 ) Az a szabály, hogy a konkrét rendelkezés alkalmazandó az általánosabbtól eltérve, régóta a Bíróság ítélkezési gyakorlatának részévé vált. Lásd például: 2005. január 20‑iEngler ítélet (C‑27/02, EU:C:2005:33). Lásd újabban például: 2019. december 19‑iNederlands Uitgeversverbond és Groep Algemene Uitgevers ítélet (C‑263/18, EU:C:2019:1111, 55. pont). Lásd általában Beck, G., The Legal Reasoning of the Court of Justice of the EU, Hart Publishing, Oxford, 2012, 222–223. o.
( 26 ) A tárgyaláson mind EM, mind FL képviselője elutasították a joggal való visszaélésre hivatkozást, amellett, hogy előadták, hogy ezt a tagállami bíróságoknak kell értékelniük, egyebekben pedig a Bíróság által a 2019. június 13‑iEllinika Nafpigeia ítéletben (C‑664/17, EU:C:2019:496) vizsgált kérdésről van szó. Az uniós jog visszaélésszerű alkalmazásával kapcsolatos újabb elemzéseket lásd: Pikamäe főtanácsnok AFMB‑ügyre vonatkozó indítványa (C‑610/18, EU:C:2019:1010, 72–82. pont), (az eljárás még folyamatban), valamint Leczykiewicz, D., „Prohibition of abusive practices as a »general principle« of EU law”, Common Market Law Review, 56. kötet, 2019, 703. o.
( 27 ) Lásd: a Pinckernelle ügyre vonatkozó indítványom (C‑535/15, EU:C:2016:996, 40. pont).
( 28 ) Lásd a fenti 16. lábjegyzetet.
( 30 ) HL 1998. L 201., 88. o. E sorban a harmadik irányelv a 2001/23 irányelv. A 2001/23 irányelv 3. cikkének (4) bekezdését szintén a 80/987 irányelv iktatta be, de a nyugdíjak általános kérdéskörét már a 77/187 irányelv is szabályozta. Ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerint „az (1) és (2) bekezdés nem érinti a munkavállalóknak az öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátásokra vonatkozó jogát [a] kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszerekben”.
( 31 ) E rendelkezés már nem hatályos.
( 32 ) Lásd: Szpunar főtanácsnok elemzését a Plessers ügyre vonatkozó indítványában (C‑509/17, EU:C:2019:50, 42. pont), a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel.
( 33 ) Ugyanott.
( 34 ) Kiemelés tőlem. Lásd ugyanott, 43. pont. A Bíróság azon ítéletei, amelyeket a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése ténylegesen kodifikált: 1985. február 7‑iAbels ítélet (135/83, EU:C:1985:55); 1991. július 25‑id’Urso és társai ítélet (C‑362/89, EU:C:1991:326); 1995. december 7‑iSpano és társai ítélet (C‑472/93, EU:C:1995:421); 1998. március 12‑iDethier Équipement ítélet (C‑319/94, EU:C:1998:99).
( 35 ) A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló tanácsi irányelv tervezete (COM/94/300 final) (HL 1994. C 274., 10. o.).
( 36 ) A Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló tanácsi irányelv tervezetéről (HL 1995. C 133., 13. o., 2.10.2. pont).
( 37 ) Szpunar főtanácsnok Plesser ügyre vonatkozó indítványa (C‑509/17, EU:2019:50, 42–47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 38 ) Kiemelés az eredetiben. Mengozzi főtanácsnok Federatie Nederlandse Vakvereniging és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑126/16, EU:C:2017:241, 53. pont).
( 39 ) 2019. május 16‑iPlessers ítélet (C‑509/17, EU:C:2019:424, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 40 ) 2019. május 16‑iPlessers ítélet (C‑509/17, EU:C:2019:424, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 41 ) 2009. június 11‑i ítélet (C‑561/07, EU:C:2009:363).
( 42 ) Uo., 26. pont.
( 43 ) Szpunar főtanácsnok Plessers ügyben ismertetett indítványa (C‑509/17, EU:C:2019:50, 62. pont).
( 44 ) Ugyanott. Lásd még: Mengozzi főtanácsnok Federatie Nederlandse Vakvereniging és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑126/16, EU:C:2017:241, 57. pont).
( 45 ) Mengozzi főtanácsnok Federatie Nederlandse Vakvereniging és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑126/16, EU:C:2017:241, 77. pont).
( 46 ) Lásd például: 1995. december 7‑iSpano és társai ítélet (C‑472/93, EU:C:1995:421, 28. pont), amely a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése által ténylegesen kodifikált egyik precedens.
( 47 ) A Bíróság azt a 2015. január 28‑iGimnasio Deportivo San Andrés végzésben (C‑688/13, EU:C:2015:46) és a 2009. június 11‑iBizottság kontra Olaszország ítéletben (C‑561/07, EU:C:2009:363) elemezte.
( 48 ) Lásd: Kokott főtanácsnok Robins és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑278/05, EU:C:2006:476, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 49 ) 2009. június 11‑iBizottság kontra Olaszország ítéletben (C‑561/07, EU:C:2009:363, 41. pont).
( 50 ) Uo., 30. pont. Lásd még a fenti 46. pontot, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
( 51 ) Amint azt a fenti 61–62. pontban kifejtettem.
( 52 ) A 2001/23 irányelvet az ítélkezési gyakorlat is végrehajthatja. E tekintetben lásd például: 1986. július 10‑iBizottság kontra Olaszország ítélet (235/84, EU:C:1986:303). Lásd továbbá Prechal, S., Directives in EC Law, Oxford, Oxford University Press, 2005, 78–81. o. A szerző a 79. oldalon hangsúlyozza, hogy a releváns ítélkezési gyakorlatnak pontosnak kell lennie, azt közzé kell tenni, illetve annak előreláthatónak kell lennie. Az uniós jog végrehajtása kötelező joghatásainak jelentőségét illetően lásd: Safeway ügyre vonatkozó indítványom (C‑171/18, EU:C:2019:272). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállami bíróságoknak módosítaniuk kell ítélkezési gyakorlatukat annak érdekében, hogy megfeleljenek az uniós jognak. Lásd például: 2018. november 6‑iBauer és Willmeroth ítélet (C‑569/16 és C‑570/16, EU:C:2018:871, 68. pont).
( 53 ) Lásd például: 1992. május 20‑iBizottság kontra Hollandia ítélet (C‑190/90, EU:C:1992:225), amelyben az irányelv hatékony végrehajtását szabályok összessége biztosította, amelyek közül egyesek korábbiak voltak az irányelv hatálybalépésénél. Lásd Prechal, S., Directives in EC Law, Oxford, Oxford University Press, 2005, 77. o. Lásd újabban például: 2015. június 11‑iBizottság kontra Lengyelország ítélet (C‑29/14, EU:C:2015:379, 38. pont).
( 54 ) 2019. október 7‑iSafeway ítélet (C‑171/18, EU:C:2019:839, 29. pont).
( 55 ) 2019. október 7‑iSafeway ítélet (C‑171/18, EU:C:2019:839, 25. pont).
( 56 ) Lásd a fenti 71. pontot.
( 57 ) HL 2019. L 172., 18. o.
( 58 ) 34. cikk. Amint azt a Pinckernelle ügyre vonatkozó indítványomban (C‑535/15, EU:C:2016:996, 40. pont) kifejtettem, az uniós jogszabályok értelmezésének kontextusa olyan jogszabályi rendelkezések elismerésével is jár, amelyek lényeges módon kapcsolódnak az értelmezendő rendelkezéshez.
( 59 ) (20) preambulumbekezdés.
( 60 ) Lásd például: 2015. június 11‑iBizottság kontra Lengyelország ítélet (C‑29/14, EU:C:2015:379, 38. pont).
( 61 ) 2019. október 7‑iSafeway ítélet (C‑171/18, EU:C:2019:839, 25. pont).
( 62 ) 2010. október 21‑iAccardo és társai ítélet (C‑227/09, EU:C:2010:624, 55. pont).
( 63 ) 2007. január 25‑i ítélet (C‑278/05, EU:C:2007:56).
( 64 ) Uo., 57. és 59. pont.
( 65 ) 2016. november 24‑iWebb‑Sämann ítélet (C‑454/15, EU:C:2016:891, 27. pont).
( 66 ) 2019. december 19‑iPensions‑Sicherungs‑Verein ítélet (C‑168/18, EU:C:2019:1128, 46. pont).
( 67 ) C‑168/18, EU:C:2019:1128, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 68 ) Amint azt Bobek főtanácsnok kifejtette a Webb‑Sämann ügyre vonatkozó indítványában (C‑454/15, EU:C:2016:657, 77. és 78. pont).
( 69 ) Teljesebb elemzéshez lásd: Szpunar főtanácsnok Plessers ügyben ismertetett indítványa (C‑509/17, EU:C:2019:50, 38–41. pont).