<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-674/18</NO.CASE><NO.CASE>C-675/18</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62018CC0674</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:180">EU:C:2020:180</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>21</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>21</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Tanchev főtanácsnok indítványa – C‑674/18. és C‑675/18. sz. egyesített ügyek</HT></P><P><HT TYPE="SC">TMD Friction</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Evgeni Tanchev</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20200305">2020. március 5.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI><STI><P>C‑674/18. és C‑675/18. sz. egyesített ügyek</P><P>EM</P><P>kontra</P><P>TMD Friction GmbH (C‑674/18),</P><P>valamint</P><P>FL</P><P>kontra</P><P>TMD Friction EsCo GmbH (C‑675/18)</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Bundesarbeitsgericht [szövetségi munkaügyi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Szociálpolitika</KEYWORD><KEYWORD>2001/23/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelme</KEYWORD><KEYWORD>3. és 5. cikk</KEYWORD><KEYWORD>2008/94/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén</KEYWORD><KEYWORD>A 2008/94 irányelv 8. cikke</KEYWORD><KEYWORD>Kiegészítő nyugellátás</KEYWORD><KEYWORD>A fizetésképtelen átadó által átruházott vállalkozás munkavállalóinak kiegészítő nyugellátásáért az átvevő kedvezményezett által viselt felelősség kérdése</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>Amennyiben bizonyos nyugellátások a tagállami jog szerint a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, <DATE ISO="20081022">2008. október 22‑i</DATE> 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="283" PAGE.FIRST="36" DATE.PUB="2008">HL 2008. L 283., 36. o.</REF.DOC.OJ> Az ezen irányelv 8. cikkének jelentésével kapcsolatos legutóbbi döntés a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191219">2019. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Pensions‑Sicherungs‑Verein</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑168/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1128">EU:C:2019:1128</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Lásd még többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070125">2007. január 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Robins és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑278/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:56">EU:C:2007:56</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130425">2013. április 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Hogan és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑398/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:272">EU:C:2013:272</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161124">2016. november 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Webb‑Sämann</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑454/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:891">EU:C:2016:891</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180906">2018. szeptember 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Hampshire</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑17/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:674">EU:C:2018:674</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> 8. cikke alapján a fizetésképtelen vállalkozások munkavállalói nyugdíjjogosultságának védelméért felelős intézmény részéről nem esedékesek, akkor az e nyugellátásokkal kapcsolatos felelősség milyen körülmények között terhelhető a fizetésképtelen vállalkozás átevőjére, ha ez egyáltalán lehetséges, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, <DATE ISO="20010312">2001. március 12‑i</DATE> 2001/23/EK tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="082" PAGE.FIRST="16" DATE.PUB="2001">HL 2001. L 82., 16. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.</P></NOTE> 3. és/vagy 5. cikke alapján?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Lényegében ez a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmekben felmerülő kérdés. A kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban kér iránymutatást, hogy a 2001/23 irányelvvel összeegyeztethetők‑e egyes, a vállalkozás fizetésképtelensége során tanúsított olyan gyakorlatok, amelyek eredményeként csökken a jelenlegi munkavállalók és a korábbi munkavállalók német jogon alapuló kiegészítő nyugellátása, valamint hogy ez miként hat ki az átvevő kedvezményezett felelősségére.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="2"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Arra a következtetésre jutottam, hogy e kérdést elsősorban a 2001/23 irányelv 5. cikkében tükröződő <HT TYPE="ITALIC">lex specialis</HT> szabályozza. Ezenfelül az alapeljárás körülményei között az a tagállami ítélkezési gyakorlat, amely mentesíti a kedvezményezetteket az alól, hogy kielégítsék a fizetésképtelen átadó munkavállalóinak bizonyos nyugdíjjogosultságait az átruházás időpontját megelőző időszakok tekintetében, túllép a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján a tagállamok részére annak érdekében biztosított diszkrecionális jogkörön, hogy korlátozzák a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése által a kedvezményezett számára előírt jogokat és kötelezettségeket, amennyiben az említett jogosultságok jogilag nem érvényesíthetők az átadóval szemben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191007">2019. október 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Safeway</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑171/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:839">EU:C:2019:839</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ha az érintett munkavállalók a tagállam joga alapján nem jogosultak arra, hogy fellépjenek annak érdekében, hogy a tagállami bíróságok előtt a vonatkozó nyugellátások átadó általi kifizetése céljából e jogosultságokra hivatkozzanak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191007">2019. október 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Safeway</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑171/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:839">EU:C:2019:839</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> úgy e nyugellátások a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében véve nem esedékesek a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően. Ennélfogva a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján nem zárhatók ki a kedvezményezett kötelezettségei közül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>Ugyanakkor, még ha érvényesül is a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti korlátozás, az két feltételhez van kötve.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Először is az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában rögzített korlátozást a tagállamnak a jogbiztonság garantálása érdekében a Bíróság ítélkezési gyakorlatában rögzített pontossággal és egyértelműséggel kell érvényesítenie.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Lásd az irányelvektől való eltéréssel összefüggésben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101021">2010. október 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Accardo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑227/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:624">EU:C:2010:624</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd legutóbb például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191007">2019. október 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Safeway</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑171/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:839">EU:C:2019:839</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>Másodszor, amint azt a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, a tagállami jognak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>legalább olyan szintű<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> védelmet kell nyújtania, mint amilyet a 2008/94 irányelv biztosít. Ezt a Bíróság által a <DATE ISO="20191219">2019. december 19‑i</DATE> Pensions‑Sicherungs‑Verein ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P><REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑168/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1128">EU:C:2019:1128</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> kidolgozott elvek alapján kell eldönteni, és szintén a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>A 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) és (4) bekezdése, 5. cikkének (1) bekezdése, 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint 5. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ARTICLE IDENTIFIER="003"><TI.ART><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>3. cikk</TI.ART><PARAG IDENTIFIER="003.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.</ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="003.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek, az (1) és (3) bekezdést nem kell alkalmazni a munkavállalóknak az öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátásokra vonatkozó jogára a tagállamok jogszabályilag előírt szociális biztonsági rendszereinek keretén kívüli, kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszerekben.</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="3"?><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>A tagállamoknak még abban az esetben is, ha az a) albekezdésnek megfelelően nem rendelik el az (1) és (3) bekezdés alkalmazását az ilyen jogok tekintetében, olyan intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók és az átadó vállalkozásban már nem alkalmazott személyek érdekeinek védelmét az átruházás időpontjában azon jogok tekintetében, amelyek részükre azonnali vagy jövőbeli jogcímet nyújtanak öregségi ellátásra, ideértve a hozzátartozói ellátásokat is az a) albekezdésben említett kiegészítő nyugdíjrendszerek keretében.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></ALINEA></PARAG></ARTICLE><P>[…]</P><ARTICLE IDENTIFIER="005"><TI.ART>5. cikk</TI.ART><PARAG IDENTIFIER="005.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek, a 3. és a 4. cikk nem vonatkozik egy vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének olyan átruházására, amelyben az átadó csődeljárás vagy ezzel egyenértékű más olyan fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, amely az átadó vagyonának felszámolása céljából indult, és az illetékes hatóság (illetve az illetékes hatóság által felhatalmazott esetleges csődgondnok) felügyelete alatt zajlik.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Amennyiben a 3. és a 4. cikket egy, az átadó tekintetében indított, fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházásra kell alkalmazni (függetlenül attól, hogy az eljárást az átadó vagyonának felszámolása céljából indították, vagy sem), és az ilyen eljárás az illetékes hatóság (illetve a nemzeti jog által meghatározott esetleges csődgondnok) felügyelete alatt zajlik, a tagállam rendelkezhet úgy, hogy:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>tekintet nélkül a 3. cikk (1) bekezdésére, az átadónak valamely munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő és az átruházást vagy a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően esedékessé váló tartozásai nem szállnak át a kedvezményezettre abban az esetben, ha az ilyen eljárás a tagállam jogrendszere szerint legalább olyan szintű védelmet nyújt, mint amilyet a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, <DATE ISO="19801020">1980. október 20‑i</DATE> 80/987/EGK tanácsi irányelv [(<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="283" PAGE.FIRST="23" DATE.PUB="1980">HL 1980. L 283., 23. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 217. o.)] által szabályozott esetekben biztosítanak, vagy rendelkezhet úgy, hogy</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzzék a fizetésképtelenségi eljárásokkal való visszaéléseket, amelyek során a munkavállalók részére nem biztosítanák az ezen irányelvben számukra biztosított jogokat.<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></ALINEA></PARAG></ARTICLE></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A 2008/94 irányelv 8. cikke a következőket tartalmazza:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>A tagállamok biztosítják, hogy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli, foglalkoztatási és foglalkoztatásközi [helyesen: szakmai vagy szakmaközi] kiegészítő ellátórendszerek előírásai szerinti, az öregkori ellátásra [helyesen: öregségi ellátásra] vonatkozó, beleértve a túlélő hozzátartozók ellátását is, a már megszerzett vagy jövőbeli jogosultságaik tekintetében megteszik a szükséges intézkedéseket a munkavállalók és az olyan személyek érdekeinek védelmében, akik a munkáltató fizetésképtelenségének kezdetekor már kiléptek a munkáltató vállalkozásából vagy üzeméből.<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="4"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A tagállami jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A Bürgerliches Gesetzbuch (német polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) 613a. §‑a (1) bekezdésének címe <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>Jogok és kötelezettségek az üzletek átruházása során<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>. Ezen cikk (1) bekezdésében ezután a következők szerepelnek:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="613A.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Ha valamely üzletet vagy üzletrészt jogügylettel másik tulajdonosra ruháznak át, ez utóbbi átveszi az átruházás időpontjában fennálló munkaviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket. Ha ezeket a jogokat és kötelezettségeket kollektív szerződés vagy üzemi megállapodás jogi normái határozzák meg, ezek a jogok és kötelezettségek az új tulajdonos és a munkavállaló közötti munkaviszony részét képzik, és a munkavállaló hátrányára nem módosíthatók az átruházás időpontját követő egy év letelte előtt […].<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló végzések szerint a BGB 613a. §‑a (1) bekezdésének következtében a német jog főszabályként kimondta, hogy az üzlet átruházásának esetében a kedvezményezettnek átadott munkavállaló öregségi nyugdíjjogosultsága megmarad. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság egy <DATE ISO="19800117">1980. január 17‑i</DATE> ítéletre visszanyúló ítélkezési gyakorlata, valamint a fizetésképtelenségi rendelet elsőbbséget élvező rendelkezései szerint a 613a. § (1) bekezdése nem alkalmazandó annyiban, amennyiben a vállalkozás tulajdonosává váló kedvezményezett nem felel a jövőbeli foglalkoztatói nyugdíjak azon részéért, amely a munkavállalónak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően a munkáltatónál töltött munkaviszonyán alapul. Ez az egyenlő hitelezői kielégítés elvén alapul. A fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően a tartozásokat kizárólag az Insolvenzordnung (német fizetésképtelenségi rendelet) vonatkozó rendelkezései alapján kell kiegyenlíteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A Gesetz zur Verbesserung der betrieblichen Altersversorgung (Betriebsrentengesetz – BetrAVG) (a foglalkoztatói nyugdíj javításáról szóló törvény) 7. §‑ának (1) bekezdése szerint a jogerősen megszerzett jogosultságokat el kell ismernie egy fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó, törvény által kijelölt intézménynek, míg a 7. § (2) bekezdésének hatodik mondata szerint a fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó, törvény által kijelölt intézmény nem köteles figyelembe venni a foglalkoztatói nyugellátás számítási alapjának azon változásait, amelyek a fizetésképtelenség bejelentését követően következnek be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A foglalkoztatói nyugdíj javításáról szóló törvény <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>Fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó intézmények<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> című 14. §‑a kimondja, hogy a fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó intézmény a Pensions‑Sicherungs‑Verein Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit (nyugdíjgarancia egyesület, a továbbiakban: PSV). Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint ugyanezen törvény kimondja, hogy a többek között a szolgálati időhöz kapcsolódó bizonyos mérföldkövek elérésének eredményeként megszerzett jogosultságokat a PSV garantálja (lásd különösen a foglalkoztatói nyugdíj javításáról szóló törvény 1b. és 30f. §‑át).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A C‑674/18. sz. EM kontra TMD Friction GmbH ügy</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A C‑674/18. sz. ügyben a felperes, a 1980‑ban született EM, 1996‑ban lépett munkaviszonyba a Textar GmbH‑nál. A központi üzemi megállapodás alapján a Textar GmbH munkavállalói számára többek között foglalkoztatói öregségi nyugdíjat biztosítottak. E nyugdíjmegállapodás szerint az öregségi nyugdíj minden szolgálati évre a munkavállaló által a munkaviszonyból való távozását megelőző meghatározott időpontban elért bruttó díjazás 0,2–0,55%‑a közötti összeg.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>EM munkaviszonyába később a TMD Friction GmbH lépett be munkáltatói jogutódként. A TMD Friction GmbH vagyonára vonatkozóan <DATE ISO="20090301">2009. március 1‑jén</DATE> felszámolási eljárást indítottak. 2009 áprilisában a TMD Friction GmbH‑nak – a felszámolási eljárás megindítását követően is továbbvitt – vállalkozása a bíróság által kijelölt felszámoló általi elidegenítés következtében az alperesre szállt át.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>EM írásbeli észrevételei szerint a kedvezményezett vállalkozás neve ekkor Friction OpCo volt (a TMD csoport leányvállalata), amelynek neve később változott TMD Frictionra.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A PSV – a foglalkoztatói nyugdíjrendszert a fizetésképtelenséggel szemben biztosító, törvény által kijelölt intézmény – közölte EM‑mel, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában az életkora (29 év) alapján még nem rendelkezett megszerzett nyugdíjvárománnyal, és ezért a német jog alapján az elvben nyugdíjra való jogosultságot keletkeztető esemény (mint az öregségi nyugdíjkorhatár elérése) bekövetkezése esetén nem kap majd ellátást a PSV‑től.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság előtt EM előadta, hogy az alperesnek a jövőben foglalkoztatói öregségi nyugdíjat kell számára biztosítania a nyugdíjjogosultságot keletkeztető esemény (például az öregségi nyugdíjkorhatár elérése) bekövetkezése esetén, amelynek összege a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően elért szolgálati időt is lefedi.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság előtt a TMD Friction GmbH arra hivatkozott, hogy a vállalkozást átadó vagyonára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő vállalkozásátruházás esetében a vagyont átvevő kedvezményezett a foglalkoztatói öregségi nyugdíjnak csupán azon részéért felel, amely a szolgálati viszonynak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő időszakain alapul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A fenti körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>1)</NO.P><TXT>Megengedi‑e [a 2001/23 irányelv] 3. cikkének (4) bekezdése a vállalkozás átadója vagyonára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő vállalkozásátruházás esetén az olyan korlátozást a – vállalkozásátruházás esetén a szakmai vagy szakmaközi kiegészítő ellátórendszerekben a munkavállalóknak az öregségi, rokkantsági vagy túlélő hozzátartozói ellátásokra vonatkozó jogára is elsődlegesen [a 2001/23 irányelv] 3. cikke (1) bekezdésének és (3) bekezdésének alkalmazását előíró – nemzeti jogban, hogy a vagyont átvevő kedvezményezett nem felel az olyan jövőbeli jogosultságokért, amelyek a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőző foglalkoztatási időszakokon alapulnak?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>A munkáltató fizetésképtelensége esetén [a 2008/94 irányelv] 8. cikke által megkövetelt védelem szintjéhez igazodnak‑e [a 2001/23 irányelv] 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti, a munkavállalók érdekeinek védelme céljából szükséges intézkedések, azon jogok tekintetében, amelyek részükre azonnali vagy jövőbeli jogcímet nyújtanak öregségi ellátásra szakmai vagy szakmaközi kiegészítő ellátórendszerekben a vállalkozás átadójának a vagyonára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő vállalkozásátruházás esetén?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adandó nemleges válasz esetén:</TXT><P>Úgy kell‑e értelmezni [a 2001/23 irányelv] 3. cikke (4) bekezdésének b) pontját, hogy a munkavállalók érdekeinek védelme céljából szükséges intézkedések elfogadottnak minősülnek azon jogok tekintetében, amelyek részükre azonnali vagy jövőbeli jogcímet nyújtanak öregségi ellátásra szakmai vagy szakmaközi kiegészítő ellátórendszerekben, ha a nemzeti jog előírja, hogy</P><?PAGE NO="6"?><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>a fizetésképtelenségi eljárásban történő vállalkozásátruházással érintett munkavállaló részére öregségi ellátás szakmai vagy szakmaközi kiegészítő ellátórendszerekben történő nyújtásának jövőbeni kötelezettsége az elsődlegesen a vállalkozás tulajdonosává váló kedvezményezettre száll át,</P></ITEM><ITEM><P>a vállalkozás tulajdonosává váló kedvezményezett a nyugdíjvárományokért olyan mértékben felel, amennyiben ez utóbbiak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően szerzett szolgálati időn alapulnak,</P></ITEM><ITEM><P>a fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó, a nemzeti jog szerint meghatározott intézménynek ebben az esetben nem kell helytállnia a nyugdíjvárományoknak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően szerzett részéért,</P></ITEM><ITEM><P>a munkavállaló a nyugdíjvárományának a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően szerzett részének értékét az átadóval szembeni fizetésképtelenségi eljárásban érvényesítheti?</P></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Ha a nemzeti jog [a 2001/23 irányelv] 3. és 4. cikkének alkalmazását fizetésképtelenségi eljárás során történő vállalkozásátruházás esetén is előírja, alkalmazható‑e [a 2001/23 irányelv] 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja a munkavállalók olyan nyugdíjvárományaira szakmai vagy szakmaközi kiegészítő ellátórendszerekben, amelyek ugyan már a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt keletkeztek, azonban csak a nyugdíjra való jogosultságot keletkeztető esemény megvalósulása esetén és ily módon csak egy későbbi időpontban vezetnek a munkavállalók ellátási jogosultságához?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második vagy negyedik kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>Kiterjed‑e [a 2008/94 irányelv] 8. cikke szerint a tagállamok által nyújtandó minimális védelem szintje az olyan nyugdíjvárományok biztosításának a kötelezettségére, amelyek a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor a nemzeti jogban még nem minősültek jogszabály szerint megszerzettnek, és tulajdonképpen csak azért minősülnek jogszabály szerint megszerzettnek, mert a munkaviszony megszűnése nem a fizetésképtelenséggel függ össze?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>6)</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>Milyen körülmények között tekinthetők nyilvánvalóan aránytalannak a korábbi munkavállaló által a munkáltató fizetésképtelensége miatt a foglalkoztatói nyugdíjrendszerben nyújtott ellátások tekintetében elszenvedett veszteségek, és ezért milyen körülmények között kötelezhetik azok a tagállamokat ezzel szemben [a 2008/94 irányelv] 8. cikke szerinti minimális szintű védelem biztosítására annak ellenére, hogy a munkavállaló a megszerzett nyugdíjjogosultságainak legalább a felét megkapja?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>7)</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>Abban az esetben is biztosítják‑e a munkavállalók nyugdíjvárományainak [a 2001/23 irányelv] 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja vagy [a 2001/23 irányelv] 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint szükséges – [a 2008/94 irányelv] 8. cikke szerintivel egyenértékű – védelmét, ha e védelem nem a nemzeti jogból következik, hanem csupán [a 2008/94 irányelv] 8. cikkének közvetlen alkalmazásából?</P></NP></ITEM><?PAGE NO="7"?><ITEM><NP><NO.P>8)</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>Abban az esetben is közvetlen hatálya van‑e [a 2008/94 irányelv] 8. cikkének, és ezért az egyes munkavállaló hivatkozhat rá a nemzeti bíróság előtt, ha ugyan megkapja a megszerzett nyugdíjjogosultságainak legalább a felét, a munkáltató fizetésképtelensége miatt elszenvedett veszteségeit azonban mégis aránytalannak kell tekinteni?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>9)</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett nyolcadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>A tagállam közigazgatási szervének minősül‑e a foglalkoztatói nyugdíjrendszert a fizetésképtelenséggel szemben biztosító intézményként a tagállam által – a munkáltatókra nézve kötelező jelleggel – kijelölt olyan magánjogi intézmény, amely a pénzügyi szolgáltatások állami felügyelete alá tartozik, a közjog erejénél fogva szedi be a munkáltatóktól a fizetésképtelenséggel szembeni biztosításhoz szükséges hozzájárulásokat, és hatósághoz hasonlóan közigazgatási aktussal teremtheti meg a végrehajtás feltételeit?<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A C‑675/18. sz. FL kontra TMD Friction EsCo GmbH ügy</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint FL ügye csak annyiban tér el EM ügyétől, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában már megszerezte nyugdíjjogosultságát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>FL 1950‑ben született, és 1968‑ban lépett munkaviszonyba a Textar GmbH‑nál. Itt a központi üzemi megállapodás a munkavállalók részére többek között foglalkoztatói öregségi nyugdíjat biztosított. A nyugdíjmegállapodás szerint az öregségi nyugdíj összege minden szolgálati évre a munkavállaló által a munkaviszonyból való távozását megelőző, meghatározott időpontban elért bruttó havi díjazás 0,5%‑a.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>FL munkaviszonyába később a TMD Friction GmbH lépett be munkáltatói jogutódként. A TMD Friction GmbH vagyonára vonatkozóan <DATE ISO="20090301">2009. március 1‑jén</DATE> felszámolási eljárást indítottak. <DATE ISO="20090422">2009. április 22‑én</DATE> a TMD Friction GmbH‑nak – a felszámolási eljárás megindítását követően is továbbvitt – vállalkozása a bíróság által kijelölt felszámoló általi elidegenítés következtében a TMD Friction EsCo GmbH‑ra szállt át.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT><DATE ISO="20150801">2015. augusztus 1</DATE>‑je, azaz a nyugdíjba vonulása óta FL a nyugdíjmegállapodás alapján havonta 145,03 euró összegű foglalkoztatói öregségi nyugdíjat kap a TMD Friction EsCo GmbH‑tól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>FL <DATE ISO="20150801">2015. augusztus 1</DATE>‑je óta emellett havonta 816,99 euró összegű öregségi nyugdíjat kap a PSV‑től. A német jog alapján a PSV ezt a felperesnek a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában (<DATE ISO="20090301">2009. március 1‑jén</DATE>) fennálló bruttó havi díjazása alapján számította ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság előtt FL arra hivatkozott, hogy a TMD Friction EsCo GmbH‑nak magasabb összegű foglalkoztatói nyugdíjat kellene a részére fizetnie, amely inkább a rá vonatkozó, utolsó fizetésen alapuló nyugdíjmegállapodáson alapul, és a TMD Friction EsCo GmbH‑nál, illetve annak jogelődjeinél 45 beszámítható szolgálati év, és a munkaviszonyból való kilépést megelőzően irányadó, bruttó havi 4940,00 euró összegű díjazás alapján havi 1111,50 euró összegű foglalkoztatói öregségi nyugdíjat jelent. Ebből a TMD Friction EsCo GmbH csak a PSV által folyósított 816,99 euró összegű ellátást vonhatja le, így 149,48 euróval magasabb összegű havi nyugdíjat kell a részére fizetnie.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Az ügy irataiból kitűnik, hogy ez a foglalkoztatói nyugdíj javításáról szóló törvény fenti 11. pontjában ismertetett 7. §‑ának (2) bekezdéséhez kapcsolódik.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A TMD Friction EsCo GmbH arra hivatkozott, hogy az átadóval szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő vállalkozásátruházás esetében a kedvezményezett a foglalkoztatói öregségi nyugdíjnak csupán azon részéért felel, amely a munkaviszonynak az említett eljárás megindítását követő időszakain alapul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság ennélfogva a fenti 18. pontban szereplőkkel azonos kérdéseket terjeszt elő előzetes döntéshozatalra, azzal az eltéréssel, hogy a fenti 18. pontban hivatkozott harmadik, ötödik és hatodik kérdéseket az alábbiakkal váltja fel</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>3)</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adandó nemleges válasz esetén:</TXT><P>Úgy kell‑e értelmezni [a 2001/23 irányelv] 3. cikke (4) bekezdésének b) pontját, hogy a munkavállalók érdekeinek védelme céljából szükséges intézkedések elfogadottnak minősülnek azon jogok tekintetében, amelyek részükre azonnali vagy jövőbeli jogcímet nyújtanak öregségi ellátásra szakmai vagy szakmaközi kiegészítő ellátórendszerekben, ha a nemzeti jog előírja, hogy</P><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>a fizetésképtelenségi eljárásban történő vállalkozásátruházással érintett munkavállaló részére öregségi ellátás szakmai vagy szakmaközi kiegészítő ellátórendszerekben történő nyújtásának jövőbeni kötelezettsége főszabály szerint a vállalkozás tulajdonosává váló kedvezményezettre száll át,</P></ITEM><ITEM><P>a vállalkozás tulajdonosává váló kedvezményezett az olyan nyugdíjvárományokért, amelyek mértékét többek között a munkaviszony időtartama és a díjazás határozza meg a nyugdíjra való jogosultságot keletkeztető esemény megvalósulásakor, olyan mértékben felel, amennyiben azok a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően szerzett szolgálati időn alapulnak,</P></ITEM><ITEM><P>a fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó, a nemzeti jog szerint meghatározott intézménynek ebben az esetben a jövőbeli nyugdíjjogosultságnak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően szerzett részéért annyiban kell helytállnia, amennyiben annak mértéke a munkavállalónak a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában fennálló díjazása alapján kerül megállapításra, és</P></ITEM><ITEM><P>sem a kedvezményezett, sem a fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó intézmény nem felel a nyugdíjvárományoknak a növekedéseiért, amelyekre ugyan a díjazásnak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő emelései által, de a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően szerzett szolgálati időre vonatkozóan kerül sor,</P></ITEM><ITEM><P>a munkavállaló azonban a jövőbeli jogosultságának e számszerűsíthető különbözetét az átadóval szembeni fizetésképtelenségi eljárásban érvényesítheti?</P></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második vagy negyedik kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>Kiterjed‑e [a 2008/94 irányelv] 8. cikke szerint a tagállamok által nyújtandó védelem szintje a fizetésképtelenségi eljárás megindításának az időpontjában megszerzett jövőbeli nyugdíjjogosultság azon részére is, amely csak azért keletkezik, mert a munkaviszony megszűnése nem a fizetésképtelenséggel függ össze?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>6)</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>Milyen körülmények között tekinthetők nyilvánvalóan aránytalannak a korábbi munkavállaló által a munkáltató fizetésképtelensége miatt a foglalkoztatói nyugdíjrendszerben nyújtott ellátások tekintetében elszenvedett veszteségek, és ezért milyen körülmények között kötelezhetik azok a<?PAGE NO="9"?> tagállamokat ezzel szemben [a 2008/94 irányelv] 8. cikke szerinti minimális szintű védelem biztosítására annak ellenére, hogy a korábbi munkavállaló a megszerzett nyugdíjjogosultságainak legalább a felét megkapja?<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Írásbeli észrevételeket EM, FL, a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. Valamennyien részt vettek a <DATE ISO="20191212">2019. december 12‑én</DATE> tartott tárgyaláson, miként a TMD Friction GmbH és a TMD Friction EsCo GmbH (a továbbiakban együtt: az alperesek) is.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Megközelítési mód</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Az alábbiakban három kérdést tárgyalok, annak érdekében, hogy ismertessem az alapeljárásokban felmerülő jogkérdés megoldásával kapcsolatos megközelítésemet.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az alapeljárások horizontális jellege</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt a nyolcadik és kilencedik kérdések elfogadhatatlanok. Az alapeljárások a fent hivatkozott uniós irányelvek értelmezését érintik egy magánszemélyek közötti jogvitában, így az említett irányelvek közvetlen hatályának kérdése nem bírhat meghatározó jelentőséggel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171010">2017. október 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Farrell</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑413/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:745">EU:C:2017:745</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180807">2018. augusztus 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Smith</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑122/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:631">EU:C:2018:631</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190516">2019. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Plessers</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑509/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:424">EU:C:2019:424</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Márpedig a nyolcadik és kilencedik kérdések a 2008/94 irányelvből következő közvetlen kötelezettségeket érintenek, a kilencedik kérdések pedig leírás útján a PSV‑re utalnak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191219">2019. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Pensions‑Sicherungs‑Verein</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑168/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1128">EU:C:2019:1128</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Ugyanakkor a PSV nem fél az eljárásban, és a nyolcadik és kilencedik kérdések – amely kérdésekre adott válaszok kihatnának érdekeire – túlmutatnak a pusztán harmadik személy jogait csorbító hatásokon,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180906">2018. szeptember 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Hampshire</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑17/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:674">EU:C:2018:674</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> ahogy azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata megengedi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Például a közvetlen hatály arra kötelez minden tagállami szervet, hogy mellőzze a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek ellentétesek az uniós jog közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével. Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191219">2019. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Deutsche Umwelthilfe</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑752/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1114">EU:C:2019:1114</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ennélfogva, ha a Bíróságnak meg kellene válaszolnia a közvetlen hatállyal kapcsolatos nyolcadik és kilencedik kérdéseket, amelyeket a fent hivatkozott Pensions‑Sicherungs‑Verein ítéletben lényegében előterjesztettek, és <DATE ISO="20191219">2019. december 19‑én</DATE> meg is válaszoltak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P><REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑168/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1128">EU:C:2019:1128</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>. Megjegyzem, hogy a hatodik kérdéssel azonos kérdés ebben az eljárásban is felmerült, de a jelen esetben az elfogadható, mivel nem a közvetlen hatályra vonatkozik. A nyolcadik kérdés azon eleme, amely nem a közvetlen hatályra, hanem az arányosságra vonatkozik, az átfogalmazott negyedik kérdésben szerepel (az arányosságot a hatodik kérdés is érinti). A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a nyolcadik kérdés nem jelöli meg azt a felet, amellyel szemben a közvetlen hatályra hivatkoznak.</P></NOTE> akkor elkerülhetetlenül sérülne a fegyveregyenlőség elve és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti védelemhez való jog.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170726">2017. július 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Sacko</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑348/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:591">EU:C:2017:591</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Ugyanezen okokból nem nyilvánítok véleményt azzal kapcsolatban, hogy a PSV által alkalmazott szabályok az EM vonatkozásában érvényesített életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés eredményei‑e, noha az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés kérdése felmerült a tárgyaláson. A Bíróságnak volt alkalma az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés vizsgálatára, például a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190508">2019. május 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Österreichischer Gewerkschaftsbund</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑24/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:373">EU:C:2019:373</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Mivel a PSV nem alperes, a kérdések emellett hipotetikusak is.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Ennélfogva a 2008/94 irányelv 8. cikke által biztosított minimális védelem<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Meg kell jegyezni, hogy a 2008/94 irányelv 16. cikke hatályon kívül helyezte a 80/987 irányelvet, ezért úgy lehet tekinteni, hogy az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja a 2008/94 irányelvre utal.</P></NOTE> az alapeljárásokban csak akkor lehet releváns, ha e rendelkezés <HT TYPE="ITALIC">kapcsolódik</HT> az abból az alperesekre következő jogkövetkezményekhez, például a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontja értelmezésének fényében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190516">2019. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Plessers</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑509/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:424">EU:C:2019:424</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Kokott főtanácsnok Grenville Hamphshire ügyre vonatkozó indítványának</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑17/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:287">EU:C:2018:287</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0086">86.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>, amelyben a főtanácsnok a 2008/94 irányelv 8. cikkével kapcsolatban megállapítja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>[v]alamely irányelv közvetlenül nem keletkeztethet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/>. A főtanácsnok az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19940714">1994. július 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Faccini Dori</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑91/92</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1994:292">EU:C:1994:292</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041005">2004. október 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Pfeiffer és társai</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑397/01–C‑403/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:584">EU:C:2004:584</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0108">108.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140115">2014. január 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Association de médiation sociale</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑176/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2">EU:C:2014:2</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160419">2016. április 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Dansk Industri</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑441/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:278">EU:C:2016:278</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Mivel az alapeljárás két magánszemély közötti horizontális keresetre vonatkozik, a kérdést előterjesztő bíróságnak a nemzeti jog alkalmazása során figyelembe kell vennie e jog szabályainak összességét és az e jog által elfogadott értelmezési módszereket kell alkalmaznia azért, hogy azt a lehető legnagyobb mértékben a szóban forgó irányelvek szövege és célja alapján értelmezze, annak érdekében, hogy elérje az irányelv által meghatározott eredményt, és ily módon megfeleljen az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190516">2019. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Plessers</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑509/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:424">EU:C:2019:424</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Mivel az iratokban nem merül fel arra utaló kérdés, hogy az Alapjogi Charta valamelyik rendelkezése releváns lenne a jogvita eldöntése szempontjából, egy olyan helyzetben, amelyben a tagállami jog nem értelmezhető egy uniós irányelv releváns rendelkezéseinek megfelelően, az alapeljárásokban nem relevánsak az e helyzetre vonatkozó, a Bíróság által az olyan ítéletben kidolgozott szabályok, mint a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180417">2018. április 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Egenberger</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑414/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:257">EU:C:2018:257</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181106">2018. november 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Bauer és Willmeroth</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑569/16 és C‑570/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:871">EU:C:2018:871</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181106">2018. november 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Max‑Planck‑Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑684/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:874">EU:C:2018:874</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A tagállami jog értelmezésének kizárása</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Másodszor, bármilyen hasznosak lennének háttérként a Bíróság által a német fizetésképtelenségi rendelkezésekkel és nyugdíjjoggal kapcsolatban szolgáltatott információk, emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a nemzeti rendelkezéseket értelmezze, sem pedig arra, hogy eldöntse, hogy a tagállami hatóságok e rendelkezésekre vonatkozó értelmezése helytálló‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>A Bíróság elnökének <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150128">2015. január 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Gimnasio Deportivo San Andrés végzése</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑688/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:46">EU:C:2015:46</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd legutóbb például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191003">2019. október 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Fonds du Logement de la Région de Bruxelles Capitale</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑632/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:833">EU:C:2019:833</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ennélfogva a jelen indítvány a 2001/23 irányelv és a 2008/94 irányelv releváns rendelkezéseinek értelmezésére szorítkozik, és nem bocsátkozik a német jog fogalmainak értelmezésével kapcsolatos gondolatmenetekbe.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A kérdést előterjesztő bíróság főbb problémái és a kérdések átfogalmazása</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Harmadszor, annak érdekében, hogy hasznos választ adhassunk a kérdést előterjesztő bíróság részére, megjelölöm, hogy álláspontom szerint melyek az előterjesztett kérdéseket alátámasztó fő célkitűzések, és átfogalmazom azokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Úgy tűnik, hogy három ilyen van: (1) annak eldöntése, hogy az alapeljárást a 2001/23 irányelv 3. vagy 5. cikke, vagy pedig mindkettő szabályozza; (2) ennek megállapítását követően annak eldöntése, hogy a szóban forgó körülmények között a megfelelően értelmezett releváns rendelkezés az EM és FL által igényelt ellátásokért fennálló felelősséget átruházza‑e az alperes kedvezményezettekre; valamint (3) a 2008/94 irányelv 8. cikke által e tekintetben játszott szerep.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban az előzetes döntéshozatalra utalás keretében a Bíróság a nemzeti bíróságok számára megadhatja az általa az alapjogvita eldöntéséhez szükségesnek ítélt valamennyi iránymutatást, azonban kizárólag ez utóbbi bíróságok feladata annak ellenőrzése, hogy az előttük folyamatban lévő ügyben teljesülnek‑e az uniós norma alkalmazását maguk után vonó ténybeli feltételek, valamint a meghozandó határozatukra vonatkozó következmények levonása.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140605">2014. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Mahdi</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑146/14 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:1320">EU:C:2014:1320</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0080">80.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180807">2018. augusztus 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Prenninger és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑329/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:640">EU:C:2018:640</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); hivatkozva a közelmúltban Saugmandsgaard Øe főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Paulo Nascimento Consulting</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványának (<NO.CASE>C‑692/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:362">EU:C:2019:362</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) 13. lábjegyzetében.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Ezenfelül a Bíróság a 2001/23 irányelv 3–5. cikkének értelmezésével összefüggésben megismételte, hogy a nemzeti bíróság részére adandó hasznos válasz céljából a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170622">2017. június 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Federatie Nederlandse Vakvereniging és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑126/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:489">EU:C:2017:489</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190516">2019. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Plessers</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑509/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:424">EU:C:2019:424</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság mellőzze az első négy kérdést, mivel azok a 2001/23 irányelv 3. cikkének az 5. cikkhez képest fennálló elsőbbségét feltételezik, amit sem a Bíróság ítélkezési gyakorlata, sem maga a 2001/23 irányelv nem támaszt alá. A fent említett három cél (35. pont) közül az első fényében az első kérdést az alábbiak szerint lehetne átfogalmazni.</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>1)</NO.P><TXT>Amennyiben a tagállam joga korlátozza a munkavállalók azon kiegészítő foglalkoztatói nyugellátásait, amelyekért az átadó fizetésképtelensége miatt valamely vállalkozást átvevő kedvezményezett felel, az érintett munkavállalók kedvezményezettek irányában fennálló jogait elsődlegesen a 2001/23 irányelv 5. cikke, annak 3. cikke, vagy pedig mindkét rendelkezés szabályozza?<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>A releváns rendelkezések és a köztük fennálló hierarchia azonosítása minőségileg más feladat annak eldöntéséhez képest, hogy egy egyedi ügyben felmerülő probléma e rendelkezések tárgyi hatálya alá tartozik‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Amint alább (44–59. pont) részletesen kifejtem, arra a következtetésre jutottam, hogy amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás kívül esik a 2001/23 irányelv 5. cikkének tárgyi hatályán, az ezen irányelvben található egyéb rendelkezések, így a 3. cikk (4) bekezdése nem értelmezhetők úgy, hogy azok hatálya kiterjed a fizetésképtelenségi eljárásra, mivel a 2001/23 irányelv 5. cikke <HT TYPE="ITALIC">lex specialis</HT>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság válaszoljon meg egy további, az alábbiak szerint megfogalmazott kérdést.</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>2)</NO.P><TXT>Az alapeljárásban szereplő fizetésképtelenségi eljárás a 2001/23 irányelv 5. cikke (1) vagy (2) bekezdésének tárgyi hatálya alá tartozik‑e?<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Amint alább (lásd a 61–79. pontot) kifejtettem, arra a következtetésre jutottam, hogy az alapeljárás a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének tárgyi hatálya alá tartozik. Ugyanakkor a fenti 35. pontban megjelölt második cél elérése érdekében egy harmadik kérdés is szükséges. Az alapeljárás tényállása alapján a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének bármelyik pontja arra kötelezi‑e az alpereseket, hogy garantálják az EM és FL által követelt nyugellátásokat? Ebből a célból egy harmadik kérdést lehetne feltenni:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>3)</NO.P><TXT>Az alapeljárás körülményei között a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja lehetővé teszi‑e a tagállami jog szerinti olyan korlátozást, amelynek értelmében a kedvezményezett nem felel az olyan kiegészítő nyugellátásokért, amelyek a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőző szolgálati időn alapulnak?<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Végül, amint az az ötödik, hatodik és hetedik kérdésből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság többet kíván megtudni a 2008/94 irányelv 8. cikke által a 2001/23 irányelv értelmezésére gyakorolt hatásról. Ennélfogva az alábbi utolsó kérdést javaslom:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>4)</NO.P><TXT>Az alapeljárás körülményei között milyen szerepet kell játszania a 80/987 irányelv 8. cikkének, ha az átruházással érintett munkavállaló nyugdíjellátásokkal kapcsolatos kötelezettségeket kíván betudni a kedvezményezettnek, amennyiben az átadóval szemben fizetésképtelenségi eljárásra került sor, különösen az arányosság elvére figyelemmel?<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az átfogalmazott kérdésekre adandó válaszok</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az első kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Az átfogalmazott első kérdésre olyan választ kell adni, amely szerint amennyiben a tagállam joga korlátozza a munkavállalók azon kiegészítő foglalkoztatói nyugellátásait, amelyekért az átadó fizetésképtelensége miatt valamely vállalkozást átvevő kedvezményezett felel, az uniós jog alapján az érintett munkavállalók kedvezményezettek irányában fennálló jogait elsődlegesen a 2001/23 irányelv 5. cikke szabályozza.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Az ügy irataiból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ítélkezési gyakorlatában <DATE ISO="19800117">1980. január 17.</DATE> óta a fizetésképtelenség az előfeltétele annak, hogy csökkentsék az átruházással érintett munkavállalók nyugdíjjogosultságait, és ez képezi az említett bíróság problémáinak központi elemét. Amint arra írásbeli észrevételeiben a Bizottság rámutatott, a fizetésképtelenségi eljárás megindítása eredményezte a felperes munkavállalók jogvesztését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Ki kell emelni, hogy a 2001/23 irányelv által biztosított védelem a munkavállalók valamennyi jogára kiterjed, amennyiben azok nem tartoznak az ezen irányelvben kifejezetten előírt kivételek közé.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>A Bíróság elnökének <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150128">2015. január 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Gimnasio Deportivo San Andrés végzése</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑688/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:46">EU:C:2015:46</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Főszabály szerint a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a kedvezményezettet, hogy a vagyoni jellegű jogosultságok kiszámítása során vegye figyelembe a munkaviszony teljes időtartamát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170406">2017. április 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Unionen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑336/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:276">EU:C:2017:276</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Kizárólag a 2001/23 irányelv által engedélyezettek közé tartó kivételek lehetségesek, és azokat szigorúan kell értelmezni, mivel elszakadnak a 2001/23 irányelv fő célkitűzésétől, mely a munkavállalóknak a vállalkozások egyes átruházásaival összefüggésben történő védelme.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020604">2002. június 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Beckmann</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑164/00</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:330">EU:C:2002:330</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190516">2019. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Plessers</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑509/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:424">EU:C:2019:424</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Az első négy kérdés láthatóan a 2001/23 irányelv szerkezetének téves értelmezésén nyugszik, mivel azok alapja az a feltevés, hogy a kérdést előterjesztő bíróság <DATE ISO="19800117">1980. január 17.</DATE> óta érvényesülő, a fizetésképtelenséget megelőző munkaviszonyokat a kedvezményezettek átruházással érintett munkavállalókkal szemben fennálló foglalkoztatói nyugellátási kötelezettségeiből kizáró ítélkezési gyakorlata a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában szereplő, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>amennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> szövegből következő diszkrecionális jogkörének hatálya alá tartozik, vagy hogy azoknak esetlegesen tiszteletben kell tartaniuk az említett irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontját.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ezzel szemben, amint arra írásbeli észrevételeiben Németország hivatkozott, EM és FL által támogatva, a 2001/23 irányelv 5. cikke <HT TYPE="ITALIC">lex specialis</HT>,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Az a szabály, hogy a konkrét rendelkezés alkalmazandó az általánosabbtól eltérve, régóta a Bíróság ítélkezési gyakorlatának részévé vált. Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050120">2005. január 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Engler</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑27/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:33">EU:C:2005:33</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Lásd újabban például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191219">2019. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Nederlands Uitgeversverbond és Groep Algemene Uitgevers</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑263/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1111">EU:C:2019:1111</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd általában Beck, G., <HT TYPE="ITALIC">The Legal Reasoning of the Court of Justice of the EU</HT>, Hart Publishing, Oxford, 2012, 222–223. o.</P></NOTE> amely kizárólag azt szabályozza, hogy a tagállamok milyen mértékben zárhatják ki a fizetésképtelen átadóktól érkező, átruházással érintett munkavállalókat a 3. és 4. cikk által biztosított védelemből.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Először is ez elkerülhetetlenül következik az 5. cikk szövegezéséből. Annak a 3. és 4. cikkel fennálló kapcsolata arra korlátozódik, hogy a tagállamok számára diszkrecionális jogkört biztosít a 3. és 4. cikkben biztosított védelem kiterjesztésére <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>egy vállalkozás […] olyan átruházására, amelyben az átadó csődeljárás vagy ezzel egyenértékű más olyan fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, amely az átadó vagyonának felszámolása céljából indult, és az illetékes hatóság […] felügyelete alatt zajlik<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> (az 5. cikk (1) bekezdése). A 2001/23 irányelv 3. és 4. cikkére való általános hivatkozás szerepel az 5. cikk (2) bekezdésében is, valamint a 3. és 4. cikkben biztosított védelem korlátozásának további lehetősége <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>az átadó tekintetében indított, fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházásra […] (függetlenül attól, hogy az eljárást az átadó vagyonának felszámolása céljából indították, vagy sem), [amennyiben] az ilyen eljárás az illetékes hatóság […] felügyelete alatt zajlik<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> (az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Ezenfelül, amint arra EM képviselője hivatkozott a tárgyaláson, az 5. cikket úgy kell értelmezni, hogy elrettentsen a fizetésképtelenségi eljárások visszaélésszerű alkalmazásától, mivel a tagállamok a 2001/23 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése alapján kötelesek intézkedéseket hozni az ilyen visszaélések megakadályozása céljából. Összeegyeztethetetlen lenne e céllal az irányelv oly módon történő értelmezése, amely diszkrecionális jogkört biztosít a tagállamok számára a munkavállalók jogainak csökkentésére az irányelv 5. cikkének hatályán kívül eső fizetésképtelenségi eljárások (bizonyos formáival) összefüggésben, a 2001/23 irányelv egy másik rendelkezésére, így például a 3. cikk (4) bekezdésére hivatkozva.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>A tárgyaláson mind EM, mind FL képviselője elutasították a joggal való visszaélésre hivatkozást, amellett, hogy előadták, hogy ezt a tagállami bíróságoknak kell értékelniük, egyebekben pedig a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190613">2019. június 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Ellinika Nafpigeia</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑664/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:496">EU:C:2019:496</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) vizsgált kérdésről van szó. Az uniós jog visszaélésszerű alkalmazásával kapcsolatos újabb elemzéseket lásd: Pikamäe főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>AFMB</NAME.CASE>‑ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑610/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1010">EU:C:2019:1010</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0082">82.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), (az eljárás még folyamatban), valamint Leczykiewicz, D., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>Prohibition of abusive practices as a <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>general principle<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="00AB" ID="QE0018"/> of EU law<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/>, <HT TYPE="ITALIC">Common Market Law Review</HT>, 56. kötet, 2019, 703. o.</P></NOTE> Emellett ellentétes lenne a 2001/23 irányelv szerkezetével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ebből következően a 2001/23 irányelv szerkezetében (amelyet belső összefüggésének is nevezhetünk),<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd: a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Pinckernelle</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványom (<NO.CASE>C‑535/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:996">EU:C:2016:996</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> illetve szövegezésében sem utal semmi arra, hogy annak 5. cikke alá lenne rendelve akár általában az irányelv 3. cikkének, akár a 3. cikk (4) bekezdésében szereplő kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszereken alapuló öregségi nyugdíjakkal kapcsolatos szabályoknak. Kizárólag az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja függ az uniós jog egy másik rendelkezésétől, mégpedig a 2008/94 irányelvet megelőző 80/987 irányelvtől.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd a fenti 16. lábjegyzetet.</P></NOTE> Amint ugyanis azt EM írásbeli észrevételeiben hangsúlyozza, a 2001/23 irányelv 5. cikkében a 2008/94 irányelvre való utalás (az azt megelőző 2008/94 irányelvre való utalás formájában) megerősíti annak <HT TYPE="ITALIC">lex specialis</HT> jellegét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A 2001/23 irányelv (7) preambulumbekezdése azt a célt tükrözi, hogy kifejezett lehetőséget teremtsenek a tagállami diszkrecionális jogkör figyelembevételére egy konkrét területen. Abban többek között az szerepel, hogy a vállalkozások, üzletek és ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, <DATE ISO="19770214">1977. február 14‑i</DATE> 77/187/EGK tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="061" PAGE.FIRST="26" DATE.PUB="1977">HL 1977. L 61., 26. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>a tagállamoknak a gazdasági nehézségekkel küszködő vállalatok megmentését célzó törvényalkotási irányvonalának<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> a fényében került módosításra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Az általam javasolt megközelítést alátámasztja továbbá a 2001/23 irányelv keletkezésének története.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>A 2001/23 irányelv 5. cikke azáltal vált az irányelv részévé, hogy a 77/187 irányelvet módosította a 77/187 irányelv módosításáról szóló, <DATE ISO="19980629">1998. június 29‑i</DATE> 98/50/EK tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="201" PAGE.FIRST="88" DATE.PUB="1998">HL 1998. L 201., 88. o.</REF.DOC.OJ> E sorban a harmadik irányelv a 2001/23 irányelv. A 2001/23 irányelv 3. cikkének (4) bekezdését szintén a 80/987 irányelv iktatta be, de a nyugdíjak általános kérdéskörét már a 77/187 irányelv is szabályozta. Ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>az (1) és (2) bekezdés nem érinti a munkavállalóknak az öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátásokra vonatkozó jogát [a] kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszerekben<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/>.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>A fizetésképtelenségre vonatkozó különös szabályok bevezetése megjelenik a 98/50 irányelv (7) preambulumbekezdésében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>E rendelkezés már nem hatályos.</P></NOTE> E rendelkezés szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>a fizetésképtelen vállalkozások túlélésének biztosítása érdekében a tagállamoknak kifejezetten lehetővé kell tenni, hogy ne alkalmazzák a 77/187/EGK irányelv 3. és 4. cikkét a felszámolási eljárások keretében teljesített átruházásokra, valamint engedélyezni kell <HT TYPE="ITALIC">bizonyos</HT> eltéréseket az irányelv általános rendelkezéseitől a felszámolási eljárásokkal összefüggésben teljesített átruházások esetében<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/>. (Kiemelés tőlem)</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Ezenfelül a 98/50 irányelv (3) preambulumbekezdése kimondja, hogy annak célja a 77/187 irányelv módosítása volt, többek között <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>a Bíróság ítélkezési gyakorlatának […] fényében<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd: Szpunar főtanácsnok elemzését a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Plessers</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványában (<NO.CASE>C‑509/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:50">EU:C:2019:50</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel.</P></NOTE> Amint azt Szpunar főtanácsnok<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Ugyanott.</P></NOTE> nemrégiben rendkívül részletesen kifejtette, ez az ítélkezési gyakorlat kialakított egy, a 77/187 irányelv által előírt garanciák alóli kivételt, amelyet eredetileg a csődjog <HT TYPE="ITALIC">sajátos jellege</HT> igazolt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Kiemelés tőlem. Lásd ugyanott, 43. pont. A Bíróság azon ítéletei, amelyeket a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése ténylegesen kodifikált: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19850207">1985. február 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Abels</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>135/83</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1985:55">EU:C:1985:55</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19910725">1991. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>d’Urso és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑362/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1991:326">EU:C:1991:326</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19951207">1995. december 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Spano és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑472/93</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:421">EU:C:1995:421</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19980312">1998. március 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Dethier Équipement</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑319/94</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1998:99">EU:C:1998:99</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>A Bizottság azon javaslata, amelyen a 98/50 irányelv alapult,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló tanácsi irányelv tervezete (COM/94/300 final) (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="274" PAGE.FIRST="10" DATE.PUB="1994">HL 1994. C 274., 10. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> azt is kimondta, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>a fizetésképtelen vállalkozások túlélésének biztosítása érdekében a tagállamok számára kifejezetten lehetővé kell tenni, hogy ne alkalmazzák a 77/187/EGK irányelv 3. és 4. cikkét a felszámolási eljárások keretében teljesített átruházásokra, valamint engedélyezni kell <HT TYPE="ITALIC">bizonyos</HT> eltéréseket az irányelv általános rendelkezéseitől a felszámolást megelőző fizetésképtelenségi eljárásokkal összefüggésben teljesített átruházások esetében<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/>, míg a Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>a javaslat fizetésképtelenséggel kapcsolatos új rendelkezései üdvözlendő kísérletet jelentenek egy rugalmas elem bevezetésére<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>A Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló tanácsi irányelv tervezetéről (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="133" PAGE.FIRST="13" DATE.PUB="1995">HL 1995. C 133., 13. o.</REF.DOC.OJ>, 2.10.2. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Röviden, a 2001/23 irányelv keletkezéstörténetében semmi nem utal arra, hogy a tagállamok számára a fizetésképtelen vállalkozások átruházása tekintetében biztosított rugalmasságot alá kellett rendelni a 2001/23 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében felsorolt ellátásokra vonatkozó, korábban fennálló általános szabályoknak. Ez kiterjed az öregségi nyugellátásra a kiegészítő vállalati vagy vállalatközi nyugdíjrendszerekben, vagyis az alapeljárásokban szereplő kategóriára. Hozzáteszem, hogy a jogi logikával egyszerűen ellentétes, hogy egy és ugyanazon helyzetet két különböző rendelkezés, mint a 2001/23 irányelv 3. és 5. cikke, szabályozzon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>A fenti okok miatt azt javaslom, hogy az átfogalmazott első kérdésre a Bíróság a fenti 44. pontban szereplő választ adja.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A második kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>A második kérdésre olyan értelmű választ kell adni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben ismertetett fizetésképtelenségi eljárás kívül esik a 2001/23 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének tárgyi hatályán, de az említett irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának tárgyi hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A kérdésre a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel adandó válasz</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata nemleges választ határoz meg e kérdésre az 5. cikk (1) bekezdésére figyelemmel, különösen annak fényében, hogy ez a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését megelőző ítélkezési gyakorlat lényeges az 5. cikk (1) bekezdése értelmének meghatározása céljából.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Szpunar főtanácsnok Plesser ügyre vonatkozó indítványa (C‑509/17, EU:2019:50, 42–47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ezen ítélkezési gyakorlat alapján annak eldöntése céljából, hogy a fizetésképtelenségi eljárás olyan <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>[csődeljárásnak] vagy ezzel egyenértékű más olyan fizetésképtelenségi [eljárásnak minősül‑e], amely az átadó vagyonának felszámolása céljából indult, és az illetékes hatóság […] felügyelete alatt zajlik<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>, az eljárás <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/><HT TYPE="ITALIC">jellemzői</HT><QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/><HT TYPE="ITALIC">célja</HT><QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> a döntő szempont.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Kiemelés az eredetiben. Mengozzi főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Federatie Nederlandse Vakvereniging és társai</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑126/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:241">EU:C:2017:241</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>A Bíróság megállapította, hogy ahhoz, hogy egy vállalkozás átruházása a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő kivétel hatálya alá tartozzon, három kumulatív feltételnek kell teljesülnie. Ezek a következők: az átadó csődeljárás vagy ezzel egyenértékű más fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, ez az eljárás az átadó vagyonának felszámolása céljából indult, és az az illetékes hatóság felügyelete alatt zajlik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190516">2019. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Plessers</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑509/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:424">EU:C:2019:424</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Az ügy iratai alapján kizárólag a második feltétel nem teljesült az alapeljárásokban. Ez a felszámolás céljára vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Az alperesek képviselője a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy az alapeljárásokban szereplő átruházás munkahelyeket mentett meg, és az üzlet tovább tudott folyni, illetve fel tudott virágozni. Németország írásbeli észrevételei rögzítik, hogy a német jog célja, annak jelenlegi állása szerint a munkavállalók munkaviszonyának megőrzése, a tárgyaláson pedig kiemelték, hogy a fizetésképtelen vállalkozásokat átvevő kedvezményezettek nyugellátásokkal kapcsolatos felelősségének korlátozása vonzóbbá teszi az átruházott vállalkozás megvásárlását. A vállalkozás ára ellenkező esetben magasabb lenne. E tényezők az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben is megjelennek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Ahogy ugyanakkor arra EM rámutatott írásbeli észrevételeiben, éppen az ilyen jellegű célt zárták ki a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatban. Az a követelmény, amely szerint az eljárást az átadó vagyonának felszámolása céljából kell megindítani, nem teljesült azon eljárásokban, amelyek célja az érintett vállalkozás tevékenysége folytatásának biztosítása.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190516">2019. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Plessers</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑509/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:424">EU:C:2019:424</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ez attól függetlenül érvényes, hogy a tagállami jog szerint mi a megnevezése a szóban forgó eljárásnak. Így a Bizottság kontra Olaszország ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090611">2009. június 11‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑561/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:363">EU:C:2009:363</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a Bíróság nem fogadta el az Olasz Köztársaság által a 2001/23 irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>válsághelyzetben lévő<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> vállalkozások tekintetében történő alkalmazása elmulasztásának igazolása céljából hivatkozott, azon alapuló érveket, hogy ellenkező esetben <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>a potenciális kedvezményezettet visszatarthatná a vállalkozás megszerzésétől, ha meg kellene tartania az átruházott vállalkozás felesleges személyzetét<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Uo., 26. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Nem látom be, hogy az alapeljárásokban szóban forgó eljárást miként lehetne másnak tekinteni, mint a vállalkozás vagy életképes egységei működőképességének megőrzését célzó eljárásnak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>Szpunar főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Plessers</NAME.CASE> ügyben ismertetett indítványa (<NO.CASE>C‑509/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:50">EU:C:2019:50</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> amely nem a vagyon felszámolását célzó, a hitelezői követelések együttes kielégítésének maximalizálására irányuló eljárás.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Ugyanott. Lásd még: Mengozzi főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Federatie Nederlandse Vakvereniging és társai</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑126/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:241">EU:C:2017:241</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Bíróság ítélkezési gyakorlata ezt követeli meg ahhoz, hogy a fizetésképtelenségi eljárás a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő kivétel hatálya alá tartozhasson.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Meg kell jegyezni, hogy az eljárás mindössze négy hónap alatt lezajlott. Ezen idő alatt a vállalkozást a TMD csoport egyik leányvállalatáról egy másikra ruházták, a vállalkozást annak folyamatos működtetése mellett mentve meg. Nem vitatott, hogy a vállalkozás ugyanazon a címen folytatta a kereskedést; emellett mind az átadót, mind a kedvezményezettet ugyanaz a kollektív szerződés kötelezte. Egyetlen hatóság sem bocsátott ki felszámolást elrendelő végzést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Mindenesetre, noha a fizetésképtelenségi eljárást gyakran használják szerkezetátalakítási célból, az nem a vállalkozás felszámolására irányul.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Mengozzi főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Federatie Nederlandse Vakvereniging és társai</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑126/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:241">EU:C:2017:241</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0077">77.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az ítélkezési gyakorlatban régóta megállapítást nyert, hogy azok az eljárások, amelyek a vállalkozás tevékenysége fenntartásának elősegítését célozzák egy későbbi folytatás érdekében, nem tartoznak a 2001/23 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének tárgyi hatálya alá.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19951207">1995. december 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Spano és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑472/93</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:421">EU:C:1995:421</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése által ténylegesen kodifikált egyik precedens.</P></NOTE> Ez a helyzet az alapeljárásokban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Ha ez lenne a szükséges elemzés vége, akkor nem haboznék azt javasolni a Bíróságnak, hogy mondja ki, az alpereseknek garantálniuk kell EM és FL nyugellátását is, oly módon, mintha a fizetésképtelenségi eljárásra soha nem került volna sor. Ugyanakkor a tagállamok számára az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában biztosított diszkrecionális jogkört is figyelembe kell venni, ahogy azt a kérdést is, hogy miként illeszkedik ehhez a kérdést előterjesztő bíróság <DATE ISO="19800117">1980. január 17.</DATE> óta érvényesülő ítélkezési gyakorlata.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A kérdésre a 2001/23 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésére figyelemmel adandó válasz</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Először is megjegyzem, hogy az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja irreleváns ebből a szempontból, mivel az alapeljárásokban nem állt fenn megállapodás <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>a munkavállaló munkafeltételeinek megváltoztatásáról a munkahelyek védelme érdekében a vállalkozás, az üzlet vagy ezek egy része fennmaradásának biztosításával<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Ezt követően, a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontját a Bíróság jóval kevesebbet elemezte, mint az 5. cikk (1) bekezdését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>A Bíróság azt a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150128">2015. január 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Gimnasio Deportivo San Andrés végzésben</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑688/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:46">EU:C:2015:46</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090611">2009. június 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Olaszország</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑561/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:363">EU:C:2009:363</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) elemezte.</P></NOTE> Jelentésének meghatározásában tehát a rendelkezés szövegével, összefüggésével és céljaival kapcsolatos, eddigi (korlátozott) ítélkezési gyakorlat szolgál számomra útmutatásul.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Robins és társai</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑278/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:476">EU:C:2006:476</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>A Bíróság megállapította, hogy a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>előfeltétele a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikkének alkalmazása<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090611">2009. június 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Olaszország</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑561/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:363">EU:C:2009:363</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ez összhangban van azzal a bevett szabállyal, amely szerint a 2001/23 irányelvnek a kedvezményezett jogai és kötelezettségei alól kivételeket megállapító szabályait szigorúan kell értelmezni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Uo., 30. pont. Lásd még a fenti 46. pontot, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Az 5. cikk (2) bekezdése a) pontjának megszövegezéséből és előkészítő anyagaiból is az tűnik ki, hogy azt annak érdekében iktatták be, hogy diszkrecionális jogkört biztosítanak a tagállamok számára az átadó által átruházott jogok és kötelezettségek korlátozását illetően, különösen, ha az eljárás <HT TYPE="ITALIC">nem</HT> az átadó vagyonának felszámolása céljából indult.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Az előkészítő anyagokat illetően a fenti 55 és 57. pontok tartalmára utalok. A tagállamok számára csak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>bizonyos eltéréseket<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> engedélyeztek a fizetésképtelen vállalkozások túlélésének biztosítása céljából.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>A 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának bevezető rendelkezése úgy szól, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>[a]mennyiben a 3. és a 4. cikket egy, az átadó tekintetében indított, fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházásra kell alkalmazni (függetlenül attól, hogy az eljárást az átadó vagyonának felszámolása céljából indították, vagy sem) […]<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>E szöveg csak úgy értelmezhető, hogy a jelen eljárás szempontjából a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján a kedvezményezettekre ruházott jogok és kötelezettségek <HT TYPE="ITALIC">minden</HT> olyan fizetésképtelenségi eljárásra alkalmazandók, amelyet nem az átadó vagyonának felszámolása céljából indítottak, mint az alapeljárások esetében is, mivel a tagállamoknak nincs kifejezett lehetőségük arra, hogy másként rendelkezzenek, ellentétben a 2001/23 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével, amely azzal kezdődik, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>[a]mennyiben a tagállamok másként nem rendelkeznek<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/>. A 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának bevezető rendelkezésében az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>[a]mennyiben a 3. és a 4. cikket […] fizetésképtelenségi eljárás alatt történő átruházásra kell alkalmazni<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> szövegrész nem a tagállamok diszkrecionális jogkörére utal, hanem a 2001/23 irányelv 3. és 4. cikke alkalmazásának ténybeli és jogi előfeltételeire, így az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>átruházás<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> fennállására. A tagállamok diszkrecionális jogköre az 5. cikk (2) bekezdése a) és b) pontjának tárgya.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Ez az értelmezés egyébként a Bíróság ítélkezési gyakorlatával is összhangban van.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>Amint azt a fenti 61–62. pontban kifejtettem.</P></NOTE> Az ettől eltérő intézkedéseket, amelyeket a tagállamok a nem az átadó felszámolása céljából indított fizetésképtelenségi eljárások kapcsán vezethetnek be, az a) pont szabályozza.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Ezenkívül Németország írásbeli észrevételei szerint a német jogban korlátozott kivétel érvényesül a fizetésképtelenség megállapítását megelőzően megszerzés alatt álló jogok vonatkozásában, a vállalkozás talpra állásának biztosítása céljából, amint azt a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi. Ez pontosan a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő korlátozott kivételek közé tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság <DATE ISO="19800118">1980. január 18‑i</DATE> döntése és az azt követő ítélkezési gyakorlata a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának tárgyi hatálya alá tartozó fizetésképtelenségi eljárásokra alkalmazott eltérési lehetőség gyakorlásának tekinthető. Az, hogy az 5. cikk 2001/23 irányelvbe illesztését megelőzően nem állt fenn eltérés, nem releváns. A tagállamok nem kötelesek konkrét intézkedéseket hozni az irányelvek átültetése céljából, amennyiben az intézkedések jogilag kötelezőek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>A 2001/23 irányelvet az ítélkezési gyakorlat is végrehajthatja. E tekintetben lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19860710">1986. július 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Olaszország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>235/84</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1986:303">EU:C:1986:303</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Lásd továbbá Prechal, S., <HT TYPE="ITALIC">Directives in EC Law</HT>, Oxford, Oxford University Press, 2005, 78–81. o. A szerző a 79. oldalon hangsúlyozza, hogy a releváns ítélkezési gyakorlatnak pontosnak kell lennie, azt közzé kell tenni, illetve annak előreláthatónak kell lennie. Az uniós jog végrehajtása kötelező joghatásainak jelentőségét illetően lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Safeway</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványom (<NO.CASE>C‑171/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:272">EU:C:2019:272</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállami bíróságoknak módosítaniuk kell ítélkezési gyakorlatukat annak érdekében, hogy megfeleljenek az uniós jognak. Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181106">2018. november 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Bauer és Willmeroth</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑569/16 és C‑570/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:871">EU:C:2018:871</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Nem számít, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ítélkezési gyakorlata <DATE ISO="19800118">1980. január 18</DATE>‑ra, vagyis a 2001/23 irányelv hatálybalépését megelőző időpontra nyúlik vissza, mivel a tagállamban már hatályban lévő szabályok is végrehajthatják az irányelvet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19920520">1992. május 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Hollandia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑190/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:225">EU:C:1992:225</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), amelyben az irányelv hatékony végrehajtását szabályok összessége biztosította, amelyek közül egyesek korábbiak voltak az irányelv hatálybalépésénél. Lásd Prechal, S., <HT TYPE="ITALIC">Directives in EC Law</HT>, Oxford, Oxford University Press, 2005, 77. o. Lásd újabban például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150611">2015. június 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑29/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:379">EU:C:2015:379</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Amint azt ugyanakkor a harmadik kérdésre adott válaszomban kifejtem, az ítélkezési gyakorlat révén történő végrehajtás nehézségeket eredményezhet az uniós jog jogbiztonsági követelményeit illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Mindenesetre a fenti okok miatt azt javaslom, hogy az átfogalmazott második kérdésre a Bíróság a fenti 60. pontban szereplő választ adja.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="18"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A harmadik kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>A fent átfogalmazott harmadik kérdésre olyan választ kell adni, amely szerint a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja akkor teszi lehetővé a tagállami jog szerinti olyan korlátozást, amelynek értelmében a kedvezményezett nem felel az olyan kiegészítő nyugellátásokért, amelyek a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőző szolgálati időn alapulnak, ha ezek a nyugdíjjogosultságok tényleges joghatással bírnak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191007">2019. október 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Safeway</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑171/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:839">EU:C:2019:839</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> vagyis az érintett munkavállalók a tagállami jog alapján jogosultak e jogok érvényesítése érdekében fellépni a tagállami bíróságok előtt a vonatkozó nyugellátások kedvezményezett általi kifizetésének biztosítása céljából.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191007">2019. október 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Safeway</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑171/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:839">EU:C:2019:839</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Mindenesetre azt, hogy a tagállam a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában biztosított diszkrecionális jogkört az ítélkezési gyakorlat révén a jogbiztonság garantálásához szükséges pontossággal és egyértelműséggel gyakorolta‑e, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>A TMD Friction GmbH érvelése egyértelműen nem áll helyt EM vonatkozásában, mivel – amint azt EM írásbeli észrevételeiben kifejtette – a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege alapján a nyugellátások nem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>váltak esedékessé<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> (franciául <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>dues<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/>) az átruházás időpontjában, amint azt e rendelkezés megköveteli, mert az öregségi nyugdíjjogosultságot keletkeztető esemény, EM esetében a nyugdíjkorhatár elérése, nem következett be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Ezzel szemben FL helyzete összetettebb, mivel ő <HT TYPE="ITALIC">korábbi</HT> munkavállaló. Noha FL a fizetésképtelenség megállapítását megelőzően érte el a nyugdíjkorhatárt (<DATE ISO="20150731">2015. július 31‑én</DATE> vonult nyugdíjba), az iratokban emellett az is szerepel, hogy FL nyugdíjjogosultsága <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>már megszerzettnek minősült<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie, hogy FL jogosult volt‑e arra a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor, hogy a fizetésképtelen átadótól a fenti 80. pont értelmében véve a szóban forgó kiegészítő nyugellátásban részesüljön. Amennyiben igen, a kedvezményezett e kifizetés alóli mentesítése összhangban van a 2001/23 irányelvvel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>esedékessé váló<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> kifejezést csak úgy lehet értelmezni, hogy az azt az időpontot jelöli, amikor a munkavállaló jogosult az öregségi nyugellátásra, például a jogosultságot keletkeztető esemény bekövetkezésének eredményeként. A Németország írásbeli észrevételeiben szereplő, arra vonatkozó érvek elfogadása, hogy a megszerzés alatt álló jogosultsággal kapcsolatos kötelezettség akkor válik <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>esedékessé<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/>, amikor gazdasági teher merül fel az átadónál (vagyis a fizetésképtelenséget megelőzően), kezelhetetlen helyzetet eredményezne az eszközök felosztását illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>Amellett, hogy nincs összhangban a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjával, ez összeegyeztethetetlen a jogbiztonság elvével, valamint a hitelezői követelések egyenlő kielégítése szabályának megfelelő működésével. Amint azt EM írásbeli észrevételeiben kiemeli, mivel EM még nem nyugdíjas, kárát csak becsülni lehet: ez havi 1300 euró becsült nyugdíj alapján havi 430 eurós, nem elhanyagolható összegre tehető. Ez ellentétben áll az FL 149,98 eurós kárát alátámasztó pontos aritmetikai számítással.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Ezenkívül a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>esedékessé váló<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> kifejezést szigorúan kell értelmezni, mivel korlátozza a munkavállalók 2001/23 irányelv szerinti jogait.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Lásd a fenti 71. pontot.</P></NOTE> Emellett azt a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról (Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) szóló, <DATE ISO="20190620">2019. június 20‑i</DATE> (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="172" PAGE.FIRST="18" DATE.PUB="2019">HL 2019. L 172., 18. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> megfelelő figyelembevételével kell értelmezni, amelyet a tagállamoknak<?PAGE NO="19"?> <DATE ISO="20210717">2021. július 17‑ig</DATE> kell átültetniük.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>34. cikk. Amint azt a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Pinckernelle</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványomban (<NO.CASE>C‑535/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:996">EU:C:2016:996</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) kifejtettem, az uniós jogszabályok értelmezésének kontextusa olyan jogszabályi rendelkezések elismerésével is jár, amelyek lényeges módon kapcsolódnak az értelmezendő rendelkezéshez.</P></NOTE> Ez az irányelv kimondja, hogy az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>ezen irányelv alapján megállapított megelőző szerkezetátalakítási keret nem lehet hatással az adóssal szembeni, foglalkoztatói nyugdíjrendszerből eredő követelésekre és jogosultságokra, amennyiben ezek a követelések és jogosultságok a szerkezetátalakítás előtti időszakban keletkeztek<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>(20) preambulumbekezdés.</P></NOTE> Ez arra utal, hogy a 2001/23 irányelvet oly módon kell értelmezni, amely maximalizálja a szerkezetátalakításon átmenő vállalkozásokat átvevő kedvezményezettek nyugdíjakkal kapcsolatos kötelezettségeit, nem pedig oly módon, amely minimalizálja azokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>A jogbiztonság minden esetben arra kötelezi a tagállami bíróságot, hogy vizsgálja meg, hogy a kérdést előterjesztő bíróság <DATE ISO="19800118">1980. január 18.</DATE> óta érvényesülő ítélkezési gyakorlata a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő korlátozás érvényes gyakorlását eredményezheti‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150611">2015. június 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑29/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:379">EU:C:2015:379</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>A Bíróság a közelmúltban a nyugellátások számításával kapcsolatban ismét megerősítette, hogy a jogbiztonság elvét még szigorúbban tiszteletben kell tartani a pénzügyi következményekkel járó szabályozás esetén, oly módon, hogy az uniós jog által a magánszemélyek számára biztosított jogokat kellően pontosan, világosan és előre láthatóan hajtsák végre, ezáltal lehetővé téve az érintett személyek számára, hogy pontosan megismerhessék a jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el, valamint hogy a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhassanak azokra.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191007">2019. október 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Safeway</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑171/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:839">EU:C:2019:839</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>A Bíróság a munkaviszonyban álló munkavállalók jogaival kapcsolatos irányelvektől való eltérésekkel összefüggésben azt is megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>amennyiben az uniós jog biztosítja a tagállamok számára a valamely irányelv bizonyos rendelkezéseitől való eltérés lehetőségét, úgy ez utóbbiaknak az uniós jog általános elveinek – köztük a jogbiztonság elvének – tiszteletben tartásával kell gyakorolniuk diszkrecionális jogkörüket. E célból a valamely irányelvben lefektetett elvektől való, nem kötelező eltéréseket lehetővé tevő rendelkezéseket az abból az elvből eredő követelményeknek való megfeleléshez szükséges pontossággal és egyértelműséggel kell végrehajtani.<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101021">2010. október 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Accardo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑227/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:624">EU:C:2010:624</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Az ügy irataiból kitűnik, illetve a tárgyaláson a Bizottság tisztviselője is megerősítette, hogy a Németország által a 2001/23 irányelv végrehajtása érdekében hozott aktív intézkedések a német polgári törvénykönyv 613a. §‑a köré szerveződtek. A tárgyaláson úgy tűnt, hogy a 2001/23 irányelv 5. cikke és a németországi fizetésképtelenséggel kapcsolatos jogszabályi intézkedések között nincsen kapcsolat. Ez is egy okkal több arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálja a fenti 87. és 88. pontban hivatkozott elvek tiszteletben tartását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>A fenti okok miatt a harmadik kérdést a fenti 80. pontban ismertetett módon kell megválaszolni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">4.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A negyedik kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>Az átfogalmazott negyedik kérdésre úgy kell válaszolni, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikke követelményeinek a tagállami jog alapján történő teljesítése előfeltétele a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontja alkalmazásának. A korábbi munkáltató fizetésképtelensége miatt a korábbi munkavállaló részére nyújtott foglalkoztatói nyugellátások összegének csökkentése nyilvánvalóan aránytalan akkor, ha az érdekelt a szerzett jogosultságai szerinti ellátások összegének kevesebb mint a felét kapja meg, vagy pedig e korábbi munkavállaló e csökkenés következtében már az Eurostat által az érintett tagállam tekintetében meghatározott szegénységi küszöb alatt él, vagy az alá kerül, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="20"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>A 2008/94 irányelv 8. cikkének, mint a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése által a kedvezményezettek számára előírt kötelezettségek enyhítése előfeltételének státusza a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege, illetve az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>abban az esetben, ha<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> szövegrész alapján cáfolhatatlan.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Amint azt fent kifejtettem, a 2008/94 irányelv 8. cikkének potenciális relevanciája FL‑re korlátozódik, mivel a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja csak azzal a további feltétellel engedi meg a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>esedékessé váló<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> tartozások kizárását, hogy a tagállami jog <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>legalább olyan szintű védelmet nyújt<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/>, mint a 2008/94 irányelv. Az ítélkezési gyakorlat a Robins és társai ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070125">2007. január 25‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑278/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:56">EU:C:2007:56</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> óta arányossági tesztet írt elő, amely a foglalkoztatói kiegészítő nyugdíjrendszeren alapuló felhalmozott nyugdíjjogosultságokból eredő öregségi nyugellátásoknak legalább 50%‑át garantáló minimális kötelezettséget von maga után.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Uo., 57. és 59. pont.</P></NOTE> A Bíróság azt is megállapította, hogy a 8. cikk <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>[…] célja az, hogy hosszú távon biztosítsa a munkavállalók érdekeinek védelmét, mivel a már megszerzett vagy jövőbeli jogokhoz fűződő ilyen érdekek főszabály szerint a nyugdíjban töltött idő egészére kiterjednek<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P><HT TYPE="ITALIC"><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161124">2016. november 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Webb‑Sämann</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑454/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:891">EU:C:2016:891</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</HT></P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>Meg kell jegyezni, hogy a fent ismertetett Robins‑elv később tovább fejlődött, a Bíróság <DATE ISO="20191219">2019. december 19‑i</DATE> Pensions‑Sicherungs‑Verein ítéletben hozott döntésének fényében. A Bíróság a következőket mondta ki:</TXT><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>A 2008/94 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a korábbi munkáltató fizetésképtelensége miatt a korábbi munkavállaló részére nyújtott foglalkoztatói nyugellátások összegének csökkentése nyilvánvalóan aránytalan akkor, ha – bár az érdekelt a szerzett jogosultságai szerinti ellátások összegének legalább felét megkapja – e korábbi munkavállaló e csökkenés következtében már az Eurostat által az érintett tagállam tekintetében meghatározott szegénységi küszöb alatt él, vagy az alá kerül.<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191219">2019. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Pensions‑Sicherungs‑Verein</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑168/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1128">EU:C:2019:1128</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Noha ezt a tagállami bíróságnak kell megvizsgálnia, úgy tűnik, hogy e küszöböt tiszteletben tartják, mivel FL csak kiegészítő nyugdíjat igényel az alperestől, amely 149,48 euróval magasabb annál, amelyet jelenleg kap, már csak azért is, mivel FL írásbeli észrevételeiben kiemeli, hogy csak 12,8%‑os veszteségről van szó. Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat nem ismeri el azt az FL írásbeli észrevételeiben felhozott érvet, amely szerint az FL‑hez hasonló munkavállalók által a vállalkozás folytatásának biztosítása érdekében tett engedmények relevánsak lennének az arányossági vizsgálat szempontjából.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy a 2008/94 irányelv 8. cikkében szereplő kötelezettség a munkavállalók védelmének lényeges minimumgaranciája a munkáltató fizetésképtelensége esetén ((3) preambulumbekezdés). A 8. cikk a tagállamok által a kedvezményezettek vonatkozásában a 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátások átruházásának általános kérdése kapcsán elfogadott rendelkezésektől és a számukra a 3. cikk (4) bekezdésének b) pontjában az ilyen ellátások kapcsán általános jelleggel előírt minimumkötelezettségektől függetlenül köti a tagállamokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>Összefoglalva, a 2008/94 irányelv 8. cikke egy olyan biztosíték, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>[biztosítsák] a munkavállalók számára az e rendelkezésben előírt minimális szintű védelmet<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P><REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑168/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1128">EU:C:2019:1128</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> E kötelezettség jellegzetessége, hogy olyan védelmet alakít ki, amely gazdaságilag teljesen független a fizetésképtelen átadótól.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P>Amint azt Bobek főtanácsnok kifejtette a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Webb‑Sämann</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványában (<NO.CASE>C‑454/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:657">EU:C:2016:657</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0077">77.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az a tagállamok által a 2001/23 irányelvnek megfelelően a 3. cikk<?PAGE NO="21"?> (4) bekezdése alapján a nyugdíjak kapcsán elfogadott rendelkezésektől függetlenül biztosít támogatást a munkavállalók számára. Ez összhangban van a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>szerkezetátalakítási irányelvek<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> egyik kulcsfontosságú, az 1970‑es évekre visszanyúló céljával, a szerkezetátalakítási műveletek kedvezőtlen társadalmi következményeinek enyhítésével.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P>Teljesebb elemzéshez lásd: Szpunar főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Plessers</NAME.CASE> ügyben ismertetett indítványa (<NO.CASE>C‑509/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:50">EU:C:2019:50</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>Az átfogalmazott negyedik kérdést tehát a fenti 91. pontban javasoltaknak megfelelően kell megválaszolni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>Ennélfogva az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, átfogalmazott kérdésekre az alábbi válaszokat javaslom.</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>Amennyiben a tagállam joga korlátozza a munkavállalók azon kiegészítő foglalkoztatói nyugellátásait, amelyekért az átadó fizetésképtelensége miatt valamely vállalkozást átvevő kedvezményezett felel, az uniós jog alapján az érintett munkavállalók kedvezményezettek irányában fennálló jogait elsődlegesen a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, <DATE ISO="20010312">2001. március 12‑i</DATE> 2001/23/EK tanácsi irányelv 5. cikke szabályozza.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az alapeljárásban szereplő fizetésképtelenségi eljárás a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának tárgyi hatálya alá tartozik.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi a tagállami jog szerinti olyan korlátozást, amelynek értelmében a kedvezményezett nem felel az olyan kiegészítő nyugellátásokért, amelyek a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőző szolgálati időn alapulnak, abban az értelemben, hogy ezek a nyugdíjjogosultságok tényleges joghatással bírnak, vagyis az érintett munkavállalók a tagállami jog alapján jogosultak e jogok érvényesítése érdekében fellépni a tagállami bíróságok előtt a vonatkozó nyugellátások kedvezményezett általi kifizetésének biztosítása céljából. Azt, hogy a tagállam a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjában biztosított diszkrecionális jogkört az ítélkezési gyakorlat révén a jogbiztonság garantálásához szükséges pontossággal és egyértelműséggel gyakorolta‑e, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, <DATE ISO="20081022">2008. október 22‑i</DATE> 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikke követelményeinek a tagállami jog alapján történő teljesítése előfeltétele a 2001/23 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) pontja alkalmazásának. A korábbi munkáltató fizetésképtelensége miatt a korábbi munkavállaló részére nyújtott foglalkoztatói nyugellátások összegének csökkentése nyilvánvalóan aránytalan akkor, ha az érdekelt a szerzett jogosultságai szerinti ellátások összegének kevesebb mint a felét kapja meg, vagy pedig e korábbi munkavállaló e csökkenés következtében már az Eurostat által az érintett tagállam tekintetében meghatározott szegénységi küszöb alatt él, vagy az alá kerül, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>