1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben ismertetett bolgár eljárásjog szerint a törvénynél alacsonyabb szintű normatív jogi aktussal szemben benyújtott bírósági keresetek főszabály szerint okafogyottá válnak, ha ezen jogi aktust az ítélethozatal előtt módosítják.

2.

Az alapeljárásban az a személy, akire az említett eljárási szabályt alkalmazták, miután jogorvoslati kérelmét a normatív jogi aktus módosítása miatt okafogyottá nyilvánították, az állam szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti keresetet indított.

3.

Az e keresetet elbíráló bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy ezen eljárási szabály összeegyeztethető‑e az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében biztosított bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való joggal.

I.

Jogi háttér

A.

Az uniós jog

1.

A 2012/27/EU irányelv ( 2 )

4.

A 9. cikk (1) bekezdése szerint:

5.

A 10. cikk meghatározza az ügyfelek számára nyújtandó számlainformációk tartalmát és jellemzőit.

B.

A bolgár jog

1.

Az Administrativnoprotsesualen kodeks ( 3 )

6.

A 156. cikk kimondja:

7.

A 187. cikk így rendelkezik:

8.

A 195. cikk előírja:

9.

A 204. cikk (3) bekezdése értelmében, ha a kárt egy megsemmisített vagy visszavont közigazgatási aktus okozta, annak jogellenességét az a bíróság állapítja meg, amelyhez a kártérítési kérelmet benyújtották.

10.

A 221. cikk (4) bekezdése kimondja:

2.

A Zakon za otgovornostta na darzhavata i obshtinite za vredi ( 4 )

11.

Az 1. cikk előírja:

II.

A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12.

A Bolgár Köztársaság gazdasági és energiaügyi minisztere által hozott Naredba n.º 16‑334/06.04.2007 za toplosnabdyavaneto ( 5 ) 61. cikke (1) bekezdésének 1. melléklete tartalmazza a lakásszövetkezetek hőfogyasztása elosztásának módszerét (a továbbiakban: számítási módszer).

13.

A számítási módszert IG a Varhoven administrativen sadhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária; a továbbiakban: VAS) benyújtott az 1372/2016. sz. keresetében kifogásolta.

14.

A három bíróból álló tanácsban eljáró VAS 2018. április 13‑án helyt adott a keresetnek, és megállapította, hogy a számítási módszer nem felel meg a 2012/27 irányelv 9. és 10. cikkében foglalt célkitűzésnek (a hőenergia tényleges fogyasztáson alapuló elszámolásának), így az ex tunc semmisnek minősül. ( 6 )

15.

A gazdasági és energiaügyi miniszter az elsőfokú ítélet ellen az 1318/2019. sz. felülvizsgálati kérelmet terjesztette az öt bíróból álló tanácsban eljáró VAS elé.

16.

2019. szeptember 20‑án új rendelet lépett hatályba, amely különösen a számítási módszer képletét módosította.

17.

2020. február 11‑én a felülvizsgálati kérelem elbírálására hatáskörrel rendelkező VAS öt bíróból álló tanácsa megállapította, hogy az eljárás okafogyottá vált. Határozatát arra alapozta, hogy a számítási módszer 6.1.1. pontjának módosítása annak megsemmisítéséhez vezetett, a bíróságok pedig – a nemzeti jog szerint – csak a hatályos rendelkezésekre vonatkozóan hozhatnak érdemi döntést.

18.

Következésképpen a VAS öt bíróból álló tanácsa hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, anélkül, hogy a számítási módszer érvényességét vizsgálnia kellett volna. Ez a határozat jogerőre emelkedett.

19.

Ezen összefüggésben IG az Administrativen sad Sofia‑gradtól (szófiai közigazgatási bíróság) az első eljárás (1372/2016. sz. ügy) költségeivel megegyező 830 leva (BGN) összegű kár, valamint az 1318/2019. sz. felülvizsgálati eljárás során hozott ítéletből eredő 300 BGN összegű nem vagyoni kár ( 7 ) megtérítését kérte.

20.

A kártérítési kereset a kérdést előterjesztő bíróság előtt alperesként eljáró VAS ellen irányul.

21.

Ezzel összefüggésben az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság) előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

III.

A Bíróság előtti eljárás

22.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2021. május 5‑én érkezett a Bírósághoz.

23.

IG, a VAS, a lengyel kormány és a Bizottság nyújtottak be írásbeli észrevételeket. A lengyel kormány kivételével mindannyian megjelentek a 2022. április 6‑án tartott tárgyaláson.

IV.

Elemzés

A.

Előzetes megjegyzések

24.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya természetesen az alapeljárásban elbírálandó jogvitából ered. Az alapeljárásban csupán az vitatott, hogy IG jogosult‑e azon kára megtérítésére, amelyet állítása szerint a – számítási módszer érvényességére vonatkozó érdemi döntést megakadályozó – bolgár eljárásjogi rendelkezés alkalmazásával hozott ítélet következtében szenvedett el.

25.

Ezért a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem körén kívül esik annak eldöntése, hogy a) a számítási módszer 6.1.1. pontja összeegyeztethető‑e a 2012/27 irányelvvel; b) IG jogosult volt‑e az említett irányelv megsértése miatti kártérítésre; és c) IG‑n kívül más harmadik személyek jogosultak‑e e kártérítésre.

26.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tehát nem annak a kérdésnek a megválaszolására irányul, hogy az energiahatékonyság területére vonatkozó, az uniós joggal feltehetően ellentétes rendeleti rendelkezés alkalmazása által okozott kár megtérítése megalapozott‑e vagy sem. Az egyetlen kár, amelynek megtérítését IG kéri – ismétlem – az, amelyet (feltehetően) egy, az elszámolt energia számítási módszerének semmisségét kimondó első ítélet joghatás nélkül maradását lehetővé tevő belső eljárásjogi szabályozás okozott.

27.

Az említett kár és annak esetleges megtérítése megítéléséhez a kérdést előterjesztő bíróságnak tudnia kell, hogy az uniós joggal összeegyeztethető‑e az a nemzeti rendelkezés, amelynek alapján az elsőfokú ítéletben megállapított számítási módszer semmissé nyilvánítása joghatás nélkül maradt. ( 8 )

28.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem ezen értelmezése alapján nem lehet helyt adni a VAS által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásoknak, amelyek lényegében a) a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikke c) pontjának megsértésére, b) a jogi alaphelyzet és az uniós jog közötti kapcsolat hiányára, valamint c) a 2020. február 11‑i ítélet jogerőre emelkedésére hivatkoznak. ( 9 )

29.

E kifogásokkal szemben úgy vélem, hogy:

30.

Egyébiránt úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdés együttesen is megválaszolható, a harmadik pedig – amint azt később kifejtem – hipotetikus jellege miatt elfogadhatatlan.

B.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés

1.

A megsemmisítés iránti keresetek és a kártérítési keresetek mint a jogalanyt megillető jogok tiszteletben tartását biztosító lehetőségek

31.

A 2021. december 21‑i Randstad Italia ítéletben ( 10 ) a Bíróság megismételte, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy teremtsék meg azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartásához szükségesek. ( 11 )

32.

A tagállamok e kötelezettsége összeegyeztethető az eljárási autonómia elvével, amelynek értelmében – az adott területre vonatkozó uniós szabályozás sérelme nélkül – a tagállamok feladata az említett jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó eljárásjogi szabályozás megalkotása. ( 12 )

33.

A tagállamok szabályalakítási szabadsága egészen odáig terjed, hogy az uniós jog nem követeli meg tőlük egy olyan önálló kereset ( 13 ) meglétét, amely lehetővé teszi az elsődlegesen az uniós joggal ellentétes nemzeti rendelkezések közvetlen megtámadását.

34.

A Bíróság elutasította, hogy az ilyen önálló keresetnek a hiánya a nemzeti jogban sértené a Charta 47. cikkét: „a hatékony bírói jogvédelem elve önmagában nem követeli meg egy olyan önálló keresetfajta létezését, amely elsődlegesen egy nemzeti rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetetlenségének megállapítására irányul, amennyiben létezik olyan jogorvoslati lehetőség vagy lehetőségek, amely vagy amelyek járulékos jelleggel lehetővé teszik az uniós jog által a jogalanyok számára biztosított jogok tiszteletben tartását”. ( 14 )

35.

Az uniós jog által a „jogalanyok számára biztosított” jogok védelme érdekében tehát elegendő, ha más jogorvoslati lehetőségek járulékos jelleggel biztosítják e jogok tiszteletben tartását.

36.

Az uniós jog által elismert jogok tiszteletben tartását akár csak járulékosan is biztosítani képes eljárási jogorvoslatok közé tartozik az e jogok megsértésével a magánszemélyeknek okozott kárért való tagállami felelősség megállapítása.

37.

Lehetséges tehát, hogy „az uniós jog teljes érvényesülését és a magánszemélyeket az uniós jog alapján megillető jogok hatékony védelmét biztosíthatja azon elv, amely szerint az állam felelős az uniós jog megsértésével a magánszemélyeknek okozott, neki felróható kárért, amely elv szerves része az Unió alapját képező Szerződések rendszerének.” ( 15 )

38.

Ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazása teszi főszabály szerint összeegyeztethetővé a Charta 47. cikkével az olyan eljárásjogi szabályozást, amely – anélkül, hogy megsemmisítés iránti keresetet biztosítana – az érintettek jogainak hatékony védelmét lehetővé tevő kártérítési kereseteket vezet be.

39.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a bolgár jog által előírt – és e bíróság által is ismert – kártérítésre irányuló eljárás jellegénél fogva alkalmas‑e az uniós szabályozás által a felperesnek biztosított jogok hatékony védelmére.

40.

Ezen elemzés keretében a kérdést előterjesztő bíróság értékes megfontolásokat vonhat le az általa is hivatkozott 2018. október 4‑i Kantarev ítéletből, ( 16 ) annál is inkább, mivel annak tárgyát az állammal szembeni szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó bolgár szabályozással kapcsolatos kérdések képezték. ( 17 )

41.

Ebben az ítéletben a Bíróság kimondta:

2.

A bolgár jog kétlépcsős eljárásrendje: a rendeleti jellegű jogi aktusok elleni jogorvoslati kérelmek és a kártérítési kérelmek

42.

A bolgár jog közvetlen (önálló) jogorvoslati lehetőséget biztosít, amely megkönnyíti a nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatát. Pontosan ez a jogorvoslat tette lehetővé a 2018. április 13‑i elsőfokú ítélet meghozatalát, amelyben a számítási módszer 6.1.1. pontját semmisnek nyilvánították, mivel az nem felelt meg a 2012/27 irányelv célkitűzéseinek. ( 21 )

43.

Ettől a közvetlen jogorvoslattól függetlenül a bolgár jog egy járulékos lehetőséget – a magánszemélyek jogait elismerő uniós rendelkezés megsértése miatt az állammal szembeni szerződésen kívüli kártérítési lehetőséget – is biztosít.

44.

A tárgyaláson hangsúlyozták, hogy a kártérítés iránti jogorvoslat felhatalmazza az illetékes bíróságokat – jóllehet, csak eseti jelleggel – arra, hogy a törvénynél alacsonyabb szintű azon rendeleti jellegű jogi aktust, amelyből a fellebbezőnek kára származik, jogellenesnek nyilvánítsák. Úgy tűnik, hogy ezeket a bíróságokat nem korlátozza az a körülmény, hogy a rendeleti jellegű jogi aktust az ítéletet megelőzően visszavonták vagy módosították.

45.

Ez a kétlépcsős eljárásrend főszabály szerint elegendő lenne a jogvédelemhez való jog teljesüléséhez, ahogyan azt a VAS, a lengyel kormány és a Bizottság állítja:

46.

A Bíróság korábban hivatkozott ítélkezési gyakorlata lehetővé teszi e megállapítás megerősítését. Az állam felelősségének megállapítása – feltéve, hogy hatékony – a magánszemélyeknek okozott kár esetén jogorvoslati lehetőséget biztosíthat, amennyiben az egyben a nemzeti rendelkezés uniós joggal való összhangjának vizsgálatát is lehetővé teszi.

47.

Ezt a kézenfekvőnek tűnő választ azonban az önálló keresetnek a bolgár jogi szabályozásból fakadó esetleges hatástalanságára vagy zavaró hatásaira történő figyelmeztetéssel kell árnyalni annak érdekében, hogy a rendeleti jellegű nemzeti rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatát teljes mértékben biztosítani lehessen. Ezek a zavaró hatások – amint azt az alábbiakban kifejtem – a kártérítési jogorvoslatot is érintik.

48.

Kétségtelen – amint arra már emlékeztettem –, hogy az uniós jog nem követeli meg az önálló jogorvoslati lehetőség meglétét. Úgy vélem azonban, hogy ha egy tagállam azt mégis biztosítja, a tagállamoknak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatos eljárási szabályok megállapítására vonatkozó szabadsága az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének van alávetve. ( 22 )

49.

A tagállami felelősség megállapítása a magánszemélyek jogainak hatékony védelmét szolgáló másodlagos jogorvoslati lehetőséget jelent, amikor a nemzeti jog nem biztosít önálló jogorvoslatot. Ha létezik ilyen önálló jogorvoslat, annak – ismétlem – meg kell felelnie az uniós jog által megkövetelt egyenértékűség és tényleges érvényesülés feltételeinek.

50.

Ezenkívül, amennyiben a nemzeti eljárásjog megnehezíti, gátolja vagy késlelteti a magánszemélyek kártérítéshez való hozzáférését, úgy a hatékony jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása nem lesz biztosított, ami következésképpen további alapot szolgáltathat az állami felelősség megállapításához. Pontosan ahhoz, amely miatt IG az alapeljárásban kártérítést követel.

51.

Vajon a bolgár jogban szabályozott önálló jogorvoslat megfelel az uniós jog által megkövetelt egyenértékűség és tényleges érvényesülés feltételeinek?

52.

Ami az egyenértékűség elvét illeti, úgy tűnik, hogy a jelen ügyben a VAS által megállapított okafogyottság nem kizárólag az uniós joggal összeegyeztethetetlen belső jogi rendelkezésekkel szembeni jogorvoslatokra vonatkozik.

53.

A kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálat fenntartása mellett, a rendelkezésre álló információkból úgy tűnik, hogy ugyanez az okafogyottság akkor is bekövetkezett volna, ha a megtámadott rendelkezés valamely hierarchikusan magasabb szintű nemzeti jogszabály megsértése miatt lenne érvénytelen.

54.

Ami a tényleges érvényesülés elvét illeti, az alapeljárásban eldöntendő jogvita rávilágít arra, hogy az IG részére az uniós jog által biztosított jog gyakorlását az önálló jogorvoslat a gyakorlatban nagyon megnehezíti olyan esetben, amikor – amint azt a későbbiekben elemzem – a megtámadott szabály módosítása megzavarja annak érvényesítését.

3.

A rendeleti jellegű jogi aktussal szembeni jogorvoslati kérelem okafogyottsága és e jogi aktus módosításának következményei

55.

Az ügyiratokban szereplő és a tárgyaláson megerősített információk szerint a törvénynél alacsonyabb szintű normatív jogi aktusokkal szembeni jogorvoslati kérelem a bolgár jogban úgy van szabályozva, hogy az – a jelen ügyhöz hasonlóan – okafogyottá válhat, ha a megtámadott jogi aktust azelőtt módosítják, hogy a bíróságok arról érdemi végső döntést hoznának. ( 23 )

56.

Elméleti szempontból az uniós joggal nem ellentétes, ha a normatív jogi aktusok megsemmisítése iránti kereseteket egy tagállam úgy szabályozza, hogy az illetékes bíróságoknak főszabályként csak az ítélet meghozatalakor hatályos jogszabályok jogszerűségéről kell dönteniük. ( 24 )

57.

E szabály nemzeti jog szerinti sajátosságaitól függően lehetséges azonban, hogy annak alkalmazása jelentősen korlátozza a bíróságokat a tekintetben, hogy a megtámadott, majd módosított rendelkezés jogszerűségét elsődlegesen és erga omnes hatállyal vizsgálják.

58.

Meg kell tehát vizsgálni, hogy e korlátozás mellett a bolgár jog hatékony jogvédelmet biztosít‑e az uniós jogból eredő jogoknak valamely jogszabály módosítását vagy megsemmisítését megelőzően kifejtett joghatásai tekintetében.

59.

Az alapeljárásban elegendő volt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez, hogy az IG által az 1372/2016. sz. eljárásban megtámadott rendelkezést a felülvizsgálati kérelem elbírálása előtt módosították. Az e rendelkezésnek az elsőfokú ítéletben kimondott megsemmisítését az ezt megállapító ítéletnek a – felülvizsgálati bíróság érdemi vizsgálata nélkül történő – hatályon kívül helyezése követte.

60.

IG tehát nem tudta jogerősen elérni a rendeleti jellegű jogi aktus első fokon megállapított megsemmisítését. Épp ellenkezőleg, az uniós joggal ellentétes jogi aktus hatálybalépése és későbbi módosítása között eltelt időszakban keletkezett joghatások ezen ítélet ellenére is fennmaradtak.

61.

Az ehhez hasonló eredmény egy olyan szabályozási rendszer (vagy legalábbis annak bírósági értelmezésének) hozadéka, amely – amint az a tárgyalás során kiderült –, úgy tűnik, nem felel meg a hatékony jogvédelemhez való jog biztosításához szükséges egyértelműség és előreláthatóság feltételeinek.

62.

A tárgyaláson megvitatták azt a jogalapot, amelynek alapján a VAS öt bíróból álló tanácsa a jogvitát okafogyottá nyilvánította. A VAS képviselője a Bíróság kérdéseire válaszolva az állította, hogy ezt a jogalapot nem a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv 221. cikkének (4) bekezdése képezi, ( 25 ) és hogy az öt bíróból álló tanács nem jelölt meg semmilyen más olyan pozitív rendelkezést, amely alapul szolgálna. ( 26 )

63.

A jogszabály egyértelműsége és kiszámíthatósága hiányának – az elsőfokú eljárás sikere ellenére érdemi bírósági választ nem kapó felperesre nézve negatív – következményeit fokozná, ha azt – amint azt IG állítja – az érintett felek előzetes meghallgatása nélkül alkalmaznák, így annak célja a jogszabály jogvitára gyakorolt hatásának megvitatása lenne. ( 27 )

64.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy a vitatott eljárásjogi szabályozás a következményeit illetően kellően egyértelmű és kiszámítható‑e, vagy éppen ellenkezőleg, az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti rendelkezéssel érintett magánszemély az egyes bíróságok eltérő mérlegelési szempontjainak van kitéve, ami a jogbiztonság csökkenésével jár.

65.

Az ezen eljárásjogi szabályozás értékelése során jelentkező legérzékenyebb szempont azonban az, hogy lehetővé teszi a végrehajtó hatalom számára, hogy az uniós jog megsértését korábban megállapító bírósági ítéletet visszamenőlegesen megfossza a joghatásaitól. Elegendő csupán, ha az említett ítéletben megsemmisített rendelkezést a felülvizsgálati bíróság ítélethozatala előtt módosítja. ( 28 )

66.

A jelen ügyben is így történt volna: a számítási módszer módosítását „pontosan az indokolná”, hogy az elsőfokú ítélet megsemmisítette azt. ( 29 )

67.

Ha ez így lenne – aminek megállapítása ismét csak a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, akkor az uniós joggal való összeegyeztethetetlenséget megállapító, a törvénynél alacsonyabb szintű rendelkezések megsemmisítése iránt indított keresetek hatékonysága a megtámadott rendelkezést kibocsátó hatóság akaratától függne.

68.

Ilyen körülmények között semmi nem akadályozná meg, hogy az említett hatóság éppen azért döntsön a normatív jogi aktus módosításáról, hogy a megsemmisítés elsőfokú ítéletben helybenhagyó joghatásait a jogerős felülvizsgálati bírósági ítélet megerősítése előtt elkerülje.

69.

Más szóval, a vitatott eljárásjogi szabályozás lehetővé tenné, hogy az említett jogi aktust az uniós jog megsértésén alapuló korábbi megsemmisítés érvénytelenségének biztosítására használják. Ugyanerre tekintettel, a magánszemélyek jogainak védelmét a hatékonyság elvének rovására túlságosan megnehezítené.

70.

Igaz, hogy – amint azt a tárgyaláson a VAS előadta – a végrehajtó hatalom (vagy általában az a kormányzati hatóság, amely a törvénynél alacsonyabb szintű normatív jogi aktust fogad el) bármikor jogosult a jogi aktust módosítani vagy hatályon kívül helyezni.

71.

Ez a hatáskör azonban nem használható arra, hogy semlegesítse a bíróságoknak az uniós jog megsértését korábban megállapító ítéleteit, amennyiben ez az eszköz egyidejűleg megakadályozza:

72.

Ez azt eredményezi, hogy a megsemmisítés iránti keresetet, amelyet akkor nyújtottak be, amikor a normatív jogi aktus még hatályban volt, és amelyről a felperes javára jogerősen döntöttek azon elsőfokú ítéletben, amelyet akkor hoztak, amikor a jogi aktus még hatályban volt, ugyanezen aktusnak az elsőfokú ítélet meghozatalát követő módosítása miatt nyilvánítják okafogyottá.

73.

Összefoglalva, a jogi aktust eredetileg megalkotó és azt az elsőfokú ítéletre adott „reakcióként” módosító – ugyanezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet benyújtó – hatóság az említett ítéletet sikeresen fosztja meg joghatásaitól, jóllehet annak tartalmáról magasabb szintű bíróság nem foglalt állást.

74.

A megsemmisítés iránti kereset az eredményét illetően végső soron elfogadhatatlan mértékű bizonytalansággal járna. Ezen eredmény nem a kereset érdemi részének bírói értékeléstől, hanem a megtámadott rendelkezést hozó hatóság által azt követően kezdeményezett esetleges jogszabálymódosítástól függne, hogy megállapítást nyert: a megtámadott rendelkezésről az elsőfokú bíróság e hatóság számára kedvezőtlen ítéletet hozott.

75.

Ebből véleményem szerint az következik, hogy a bolgár jogban szabályozott önálló jogorvoslat az általam imént elemzett körülmények között nem nyújt hatékony védelmet az uniós jog által biztosított jogok megsértésére hivatkozó személy számára.

76.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz azonban annak értékelése, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályozás értelmezhető‑e úgy, hogy az az alapján lefolytatott jogvita körülményei között a vitatott jogi aktus módosítása nem zárja ki a keresetet érdemben elbíráló, jogerős ítélet meghozatalát.

77.

E célból pontosan meg kell határozni, hogy a vitatott szabályozás következményei a még elbírálás alatt lévő keresetek okafogyottsága tekintetében kellően világosak és pontosak‑e, illetve rendelkeznek‑e szilárd jogalappal.

78.

Végső megoldásként felmerülhet az a lehetőség, hogy – a megsemmisítés iránti kereset okafogyottság miatti sikertelensége esetén – a károsult a megsértett jogok védelmét szolgáló másodlagos eszköznek minősülő állami felelősségre hivatkozzon.

79.

A kártérítési kereset – amint azt már említettem – az IG‑nek okozott azon kár megtérítésére szolgálna, amely azért keletkezett, mert egy végül – rajta teljes mértékben kívül álló körülmények miatt – eredménytelennek bizonyult eljárási jogorvoslatot volt kénytelen igénybe venni.

80.

Véleményem szerint az uniós joggal összeegyeztethetetlen szabályozás alkalmazása miatt keletkezett károkért való felelősséget csak akkor lehet kártérítés formájában érvényesíteni, ha a vitatott eljárásrend nem teszi lehetővé a hatékony jogvédelemhez való jog követelményeinek megfelelő értelmezést.

81.

Tisztázni kell továbbá, hogy az irányelvek alkalmazása rendszerének sajátos jellegéből kifolyólag a nemzeti jog figyelembe veszi‑e – az IG‑hez hasonló helyzetben lévő – olyan személyek jogos érdekét, akik az irányelv által biztosított jogokat csak akkor tudják érvényesíteni, ha az irányelvvel összeegyeztethetetlen belső jogi rendelkezést megsemmisítik.

82.

Ugyanis, még ha a magánszemélyt megillető jogokat biztosító irányelv közvetlenül alkalmazandó is, IG akkor is nehezen hivatkozhat arra egy olyan energiaszolgáltató vállalkozással szemben, amelynek a vitatott módszer 6.1.1. pontjának alkalmazásából származó összegeket fizettek. ( 30 )

83.

Mindent egybevéve, az uniós jogrend által rájuk ruházott jogok védelmének érvényesítése érdekében a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben ismertetett kétlépcsős eljárásrend a magánszemélyek számára a következőket írja elő:

84.

Ilyen körülmények között úgy vélem, hogy a vitatott eljárásjogi szabályozás túlzottan megnehezíti az uniós jogból eredő jogok védelmének hatékony biztosítását.

85.

Ez azokra a magánszemélyekre vonatkozik, akik az uniós joggal összeegyeztethetetlen szabályozás bírósági megsemmisítését kérték. Azokra viszont nem, akik e szabályozást nem támadták meg, így nekik adott esetben az állami felelősség megállapítása keretében kell kártérítést kérniük.

C.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés

86.

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy „[e]lfogadható‑e, hogy a szóban forgó rendelkezés az elfogadás és a módosítás közötti időszakban továbbra is szabályozza a jogviszonyokat korlátlan számú olyan személy tekintetében, akik nem indítottak kártérítési keresetet a rendelkezés miatt.”

87.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésre javasolt válaszomra tekintettel a harmadik kérdés megválaszolását nem tartom szükségesnek.

88.

Mindenesetre a harmadik kérdésben megfogalmazott felvetés jellege az előzetes döntéshozatal iránti kérelem összefüggéseiben pusztán hipotetikus.

89.

IG kártérítési keresetének – amely kereset, ismétlem, az alapeljárás tárgyát képezte – elbírálása szempontjából közömbös a nem fellebbező harmadik személyek jogviszonyainak szabályozása, vagy az, hogy „a nemzeti norma uniós jogi normával való összeegyeztethetőségének értékelése a módosítás előtti időszak tekintetében e személyeket illetően nem történt meg”.

90.

IG jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló keresetének sorsa ugyanis független az „olyan személy[ekétől] […], akik nem indítottak kártérítési keresetet”. A kérdést előterjesztő bíróságnak csak ezzel a keresettel kell foglalkoznia.

91.

Az általam imént leírtak értelmében tehát úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés elfogadhatatlan.

V.

Végkövetkeztetés

92.

A fent kifejtettek értelmében azt javaslom, hogy a Bíróság az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság, Bulgária) számára a következő választ adja: