MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2023. március 30. ( 1 )

C‑162/22. sz. ügy

A. G.;

a Lietuvos Respublikos generalinė prokuratūra

részvételével

(a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas [Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Távközlés – Személyes adatok kezelése – 22002/58/EK irányelv – Hatály – A 15. cikk (1) bekezdése – Az elektronikus hírközlési szolgáltók által megőrzött és a vizsgálati eljárások keretében gyűjtött adatokhoz való hozzáférés – Az adatok közszolgálati kötelességszegésre vonatkozó vizsgálat során történő későbbi felhasználása”

1.

Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegében arra irányul, hogy a bűnügyi nyomozás során megszerzett bizonyos személyes adatok felhasználhatók‑e a későbbiekben egy köztisztviselővel szemben indított közigazgatási jellegű fegyelmi eljárás keretében.

2.

Az e kérdésre adandó válasz újabb lehetőséget kínál a Bíróság számára, hogy határozzon egyrészt a 2002/58/EK irányelv, ( 2 ) másrészt az (EU) 2016/680 irányelv ( 3 ), illetve az (EU) 2016/679 rendelet ( 4 ) hatályáról.

3.

A 2002/58 irányelv tekintetében a Bíróság már állandó ítélkezési gyakorlatot alakított ki arra vonatkozóan, hogy a tagállamok milyen esetekben és mely feltételek mellett korlátozhatják az irányelvben előírt jogok és kötelezettségek alkalmazási körét. ( 5 )

I. Jogi háttér

A.   Az uniós jog

1. A 2002/58 irányelv

4.

Az 1. cikk („Hatály és cél”) a következőképpen szól:

„(1)   Ez az irányelv előírja azon nemzeti rendelkezések összehangolását, amelyekre azért van szükség, hogy biztosítsák az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelése vonatkozásában az alapvető jogok és szabadságok védelmének egyenértékű szintjét – különös tekintettel a magánélethez és a bizalmas adatkezeléshez való jogra –, valamint biztosítsák az ilyen adatoknak, az elektronikus hírközlő berendezéseknek és az elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak a Közösségen belüli szabad mozgását.

(2)   Ennek az irányelvnek a rendelkezései az (1) bekezdésben említett célok érdekében pontosítják és kiegészítik a 95/46/EK[ ( 6 )] irányelvet. Rendelkeznek továbbá a jogi személyiséggel rendelkező előfizetők jogos érdekeinek védelméről.

(3)   Ez az irányelv nem alkalmazható azokra a tevékenységekre, amelyek nem tartoznak az Európai Közösséget létrehozó szerződés hatálya alá, – így az Európai Unióról szóló szerződés V. és VI. címe alá tartozó tevékenységekre –, valamint nem alkalmazható a közbiztonsággal, a nemzetvédelemmel, a nemzetbiztonsággal (beleértve a nemzetbiztonsági ügyekkel kapcsolatos tevékenységek tekintetében az állam gazdasági prosperitását) összefüggő tevékenységekre, valamint a büntetőjogi szankciók végrehajtása terén kifejtett állami tevékenységekre.”

5.

Az 5. cikk („A közlések titkossága”) (1) bekezdése előírja:

„A tagállamok nemzeti jogszabályok révén biztosítják a nyilvános hírközlő hálózatok és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok titkosságát. Különösen megtiltják a közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok felhasználókon kívüli személyek által történő, az érintett felhasználó hozzájárulása nélküli meghallgatását, lehallgatását, tárolását vagy más módon történő elfogását vagy megfigyelését, kivéve, ha az ilyen személy a 15. cikk (1) bekezdésével összhangban jogszerűen jár el. Ez a bekezdés nem akadályozza a közlés továbbításához szükséges műszaki tárolást, a bizalmas adatkezelés elvének sérelme nélkül.”

6.

A 15. cikk („A 95/46/EK irányelv egyes rendelkezéseinek alkalmazása”) a következőket állapítja meg:

„(1)   A tagállamok jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az ezen irányelv 5. és 6. cikkében, 8. cikkének (1), (2), (3) és (4) bekezdésében, valamint 9. cikkében előírt jogok és kötelezettségek hatályának korlátozására vonatkozóan, ha az ilyen jellegű korlátozás – a 95/46/EK irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint – egy demokratikus társadalomban szükséges, megfelelő és arányos intézkedésnek minősül a nemzetbiztonság (vagyis az állam biztonsága), a nemzetvédelem és a közbiztonság védelme érdekében, valamint a bűncselekmények, illetve az elektronikus hírközlési rendszer jogosulatlan használata megelőzésének, kivizsgálásának, felderítésének és üldözésének a biztosítása érdekében. E célból a tagállamok többek között jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az adatoknak az e bekezdésben megállapított indokok alapján korlátozott ideig történő visszatartására [helyesen: megőrzésére] vonatkozóan. Az e bekezdésben említett valamennyi intézkedésnek összhangban kell lennie a közösségi jog általános elveivel, beleértve az [EUSZ 6. cikk] (1) és (2) bekezdésében említetteket.

[…]

(2)   A 95/46/EK irányelv bírósági jogorvoslatról, felelősségről és szankciókról szóló III. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni az ezen irányelv szerint elfogadott nemzeti rendelkezésekre és az ezen irányelvből eredő egyedi jogokra.

[…]”

2. Az általános adatvédelmi rendelet

7.

A 2. cikk („Tárgyi hatály”) a következőket írja elő:

„(1)   E rendeletet kell alkalmazni a személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon történő kezelésére, valamint azoknak a személyes adatoknak a nem automatizált módon történő kezelésére, amelyek valamely nyilvántartási rendszer részét képezik, vagy amelyeket egy nyilvántartási rendszer részévé kívánnak tenni.

(2)   E rendelet nem alkalmazandó a személyes adatok kezelésére, ha azt:

a)

az uniós jog hatályán kívül eső tevékenységek során végzik;

[…]

d)

az illetékes hatóságok bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzik, ideértve a közbiztonságot fenyegető veszélyekkel szembeni védelmet és e veszélyek megelőzését.

[…].”

8.

Az 5. cikk („A személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek”) megállapítja:

„(1)   A személyes adatok:

[…]

b)

gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történjen, és azokat ne kezeljék ezekkel a célokkal össze nem egyeztethető módon; a 89. cikk (1) bekezdésének megfelelően nem minősül az eredeti céllal össze nem egyeztethetőnek a közérdekű archiválás céljából, tudományos és történelmi kutatási célból vagy statisztikai célból történő további adatkezelés (»célhoz kötöttség«);

[…].”

9.

A 6. cikk („Az adatkezelés jogszerűsége”) előírja:

„(1)   A személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben legalább az alábbiak egyike teljesül:

[…]

e)

az adatkezelés közérdekű vagy az adatkezelőre ruházott közhatalmi jogosítvány gyakorlásának keretében végzett feladat végrehajtásához szükséges;

[…]

(3)   Az (1) bekezdés c) és e) pontja szerinti adatkezelés jogalapját a következőknek kell megállapítania:

a)

az uniós jog, vagy

b)

azon tagállami jog, amelynek hatálya alá az adatkezelő tartozik.

[…]

(4)   Ha az adatgyűjtés céljától eltérő célból történő adatkezelés nem az érintett hozzájárulásán vagy valamely olyan uniós vagy tagállami jogon alapul, amely szükséges és arányos intézkedésnek minősül egy demokratikus társadalomban a 23. cikk (1) bekezdésében rögzített célok eléréséhez, annak megállapításához, hogy az eltérő célú adatkezelés összeegyeztethető‑e azzal a céllal, amelyből a személyes adatokat eredetileg gyűjtötték, az adatkezelő többek között figyelembe veszi:

a)

a személyes adatok gyűjtésének céljait és a tervezett további adatkezelés céljai közötti esetleges kapcsolatokat;

b)

a személyes adatok gyűjtésének körülményeit, különös tekintettel az érintettek és az adatkezelő közötti kapcsolatokra;

c)

a személyes adatok jellegét, különösen pedig azt, hogy a 9. cikk szerinti személyes adatok különleges kategóriáinak kezeléséről van‑e szó, illetve, hogy büntetőjogi felelősség megállapítására és bűncselekményekre vonatkozó adatoknak a 10. cikk szerinti kezeléséről van‑e szó;

d)

azt, hogy az érintettekre nézve milyen esetleges következményekkel járna az adatok tervezett további kezelése;

[…]”

3. A 2016/680 irányelv

10.

Az 1. cikk („Tárgy és célok”) (1) bekezdése megállapítja:

„(1)   Ez az irányelv szabályokat állapít meg a természetes személyek védelmére a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása – így többek között a közbiztonságot fenyegető veszélyekkel szembeni védelem és e veszélyek megelőzése – céljából végzett kezelése tekintetében.”

11.

A 2. cikk („Hatály”) (1) bekezdése kimondja:

„Ez az irányelv a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott célokból végzett kezelésére alkalmazandó.”

12.

A 4. cikk („A személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek”) szövege a következő:

„(1)   A tagállamok előírják, hogy a személyes adatok:

[…]

b)

gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történjen, és azokat ne kezeljék ezekkel a célokkal össze nem egyeztethető módon;

[…]

(2)   Az azonos vagy más adatkezelő által az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott, de a személyes adatok gyűjtésének céljától eltérő célból végzett adatkezelés akkor megengedett, ha:

a)

az adatkezelő az uniós vagy tagállami joggal összhangban jogosult az említett személyes adatokat az említett célból kezelni, és

b)

az adatkezelés az uniós vagy tagállami joggal összhangban, az említett egyéb cél szempontjából szükséges és arányos.

[…]”

13.

A 9. cikk („Különös adatkezelési feltételek”) (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„Az illetékes hatóságok által az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott célokból gyűjtött személyes adatok az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározottaktól eltérő célból nem kezelhetők, kivéve, ha az az ilyen adatkezelésre uniós vagy tagállami jog felhatalmazást ad. Ha személyes adatokat ilyen más célokból kezelnek, [az általános adatvédelmi rendeletet] kell alkalmazni, kivéve, ha az adatkezelést az uniós jog hatályán kívül eső tevékenység keretében végzik.”

B.   A nemzeti jog

1. Lietuvos Respublikos elektroninių ryšių įstatymas ( 7 )

14.

A 65. cikk (2) bekezdése arra kötelezi az elektronikus hírközlési szolgáltatókat, hogy őrizzék meg az ugyanezen törvény 1. mellékletében felsorolt adatokat, és azokat adott esetben a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem során való felhasználás céljából az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsássák. ( 8 )

15.

A 77. cikk (1) bekezdése értelmében az elektronikus hírközlési szolgáltatók kötelesek az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátani azon információkat, amelyek jogszerűen a birtokukban vannak, és amelyek többek között a bűncselekmények megelőzéséhez, felderítéséhez és üldözéséhez szükségesek.

16.

A 77. cikk (4) bekezdése alapján, amennyiben létezik indokolással ellátott bírósági határozat vagy más, törvényben meghatározott jogalap, az elektronikus hírközlési szolgáltatóknak – a büntetőeljárási jogszabályokban előírt meghatározott eljárás szerint – technikailag lehetővé kell tenniük, különösen a bűnügyi nyomozó szervek és az előzetes bírói vizsgálatot végző szervek számára, az elektronikus hírközlő hálózatok által terjesztett közlések tartalmának ellenőrzését.

2. Lietuvos Respublikos kriminalinės žvalgybos įstatymas ( 9 )

17.

A 6. cikk (3) bekezdésének 1. pontja értelmében, ha teljesülnek a LIC által meghatározott feltételek, és az ügyészség vagy valamely bíróság előzetes engedélyt ad rá, a bűnügyi nyomozó szervek információkat ( 10 ) gyűjthetnek be az elektronikus hírközlési szolgáltatóktól.

18.

A 8. cikk (1) és (3) bekezdése értelmében a bűnügyi nyomozó szervek haladéktalanul intézkednek, amint nagyon súlyos, súlyos vagy viszonylag súlyos bűncselekmény előkészületére vagy elkövetésére vonatkozó információ jut a birtokukba, és amennyiben a nyomozás bűncselekmény elkövetését tárja fel, haladéktalanul büntetőeljárást indítanak.

19.

A 19. cikk (1) bekezdésének 5. pontja szerint a bűnügyi nyomozásból származó információk felhasználhatók az ugyanezen 19. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott esetekben, valamint a törvényben meghatározott más esetekben.

20.

A 19. cikk (3) bekezdése értelmében a vesztegetéshez kapcsolódó bűncselekmény jellemzőivel rendelkező cselekményre vonatkozó információk minősítése – az ügyészséggel való egyetértésben – feloldható, és ezen információk a fegyelmi vagy közszolgálati kötelességszegésre vonatkozó nyomozás keretében felhasználhatók.

3. Lietuvos Respublikos baudžiamojo proceso kodeksas ( 11 )

21.

A 154. cikk („Az elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül továbbított információk kezelése, rögzítése és tárolása”) (1) bekezdése értelmében a vizsgálatvezető az ügyészség kérelmére hozott vizsgálóbírói határozat alapján lehallgathatja, rögzítheti és tárolhatja az elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül továbbított beszélgetéseket, ha okkal feltételezhető, hogy információ szerezhető be egy előkészületben lévő, folyamatban lévő vagy már elkövetett nagyon súlyos vagy súlyos bűncselekményről, illetve egy viszonylag súlyos vagy nem súlyos bűncselekményről.

22.

A 177. cikk („Az előzetes vizsgálati adatok nyilvánosságra hozatalának tilalma”) (1) bekezdése szerint az előzetes vizsgálati adatok bizalmasak, és az ügy bírósági elbírálásáig csak az ügyészség engedélyével és csak indokolt mértékben hozhatók nyilvánosságra. ( 12 )

II. A tényállás, a jogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

23.

A Lietuvos Respublikos generalinė prokuratūra (a Litván Köztársaság főügyészsége; a továbbiakban: főügyészség) belső vizsgálatot indított A.G., az egyik Apygardos prokuratūra (regionális ügyészség) akkori ügyésze ellen, mivel hivatali visszaélésre utaló bizonyítékok merültek fel.

24.

A főügyészség tanácsa megállapította, hogy A.G. hivatali visszaélést követett el, és javasolta, hogy hivatalvesztés fegyelmi szankciót szabjanak ki vele szemben.

25.

E magatartás a közigazgatási vizsgálat során szerzett, a bűnügyi információgyűjtést végző szolgálatok tevékenységéből, más tisztviselők és a felperes nyilatkozataiból, valamint két előzetes vizsgálat megállapításaiból eredő információk alapján nyert megállapítást.

26.

Konkrétan A. G. és egy gyanúsított személy ügyvédje között telefonbeszélgetések zajlottak az A. G. által olyan ügyek tárgyában folytatott előzetes vizsgálati eljárás keretében, amelyekben az említett ügyvéd védőként járt el. ( 13 )

27.

Az elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül továbbított információk megfigyelését és rögzítését bírósági határozatokkal engedélyezték.

28.

A főügyész a hivatalvesztés szankciót szabta ki A. G.‑vel szemben, aki ez ellen keresetet indított a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság, Litvánia) előtt, kérve a szankció megsemmisítését.

29.

A keresetet az elsőfokú bíróság 2021. július 16‑i ítéletével elutasította, mivel megállapította, hogy a bűnügyi információgyűjtést végző szolgálatok tevékenysége – csakúgy mint a fegyelmi eljárás során az e szolgálatok által megszerzett adatok felhasználása – jogszerű volt.

30.

A. G. az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést terjesztett elő a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) előtt, amely előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni [a 2002/58] irányelv 15. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartájának [Charta] 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, hogy az illetékes hatóságok a vesztegetéshez kapcsolódó hivatali visszaélésre vonatkozó nyomozás során nem használhatják fel az elektronikus hírközlési szolgáltatók által megőrzött olyan adatokat, amelyek valamely elektronikus hírközlési eszköz felhasználójának adataira és az általa folytatott közlésekre vonatkozó információkat szolgáltathatnak, függetlenül attól, hogy az adott esetben a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése céljából engedélyezték‑e az ezen adatokhoz való hozzáférést?”

III. Bíróság előtti eljárás

31.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2022. március 3‑án érkezett a Bírósághoz.

32.

A.G., a cseh, az észt, a magyar, az ír, az olasz és a litván kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

33.

A 2023. február 2‑án tartott nyilvános tárgyaláson A.G., a francia, a magyar, az ír, a litván és a litván kormány, valamint a Bizottság vett részt.

IV. Értékelés

A.   Elfogadhatóság. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz körülhatárolása

34.

A kérdést előterjesztő bíróság közigazgatási bíróság, amely hatáskörrel rendelkezik a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára. Ilyen jellegű a főügyész által hozott – közszolgálati kötelezettségszegést megvalósító tényállás miatt a területileg illetékes ügyészség egyik tisztviselőjével szemben hivatalvesztés szankciót kiszabó – határozat.

35.

Az alapeljárás tehát nem büntető igazságügyi hatóságok határozataira vonatkozik. Még ha e határozatok párhuzamosan léteznek is a hivatalvesztéshez vezető közigazgatási (fegyelmi) eljárással, ( 14 ) fontos megjegyezni, hogy csak ez utóbbi tekintetében merül fel a jogvita.

36.

Mindemellett az előzetes döntéshozatalra utaló határozat bizonyos mértékben pontatlanul mutatja be a jogvita tényállását, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés hátterét alkotja.

37.

Amint azt a cseh kormány és a Bizottság kiemelte, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem állapítható meg biztosan, hogy az illetékes hatóságok: a) megkeresték‑e az elektronikus hírközlési szolgáltatókat a szóban forgó adatok megszerzése érdekében; vagy b) közvetlenül saját maguk szerezték meg ezen adatokat.

38.

A kérdés egyáltalán nem mellékes. Ettől függ, hogy mely uniós szabályozás releváns az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása szempontjából. A tényállás megvalósulásától függően kell alkalmazni:

–

a 2002/58 irányelvet, ha a megszerzett adatok az elektronikus hírközlési szolgáltatókat terhelő adatkezelési kötelezettségből származnak; vagy

–

a 2016/680 irányelvet, ha az adatokat közvetlenül a hatóság szerezte be, anélkül hogy e szolgáltatók számára kötelezettségeket írt volna elő.

39.

E második esetben a személyes adatok védelmét a nemzeti jog szabályozza, a 2016/680 irányelv alkalmazásának sérelme nélkül. ( 15 ) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tehát nem megfelelő megközelítést alkalmazott azzal, hogy a hangsúlyt a 2002/58 irányelvre helyezte.

40.

A magyar kormány – amely meg van győződve arról, hogy a személyes adatokat a bűnügyi információgyűjtést végző szolgálatok által végzett telefonlehallgatási tevékenységek révén szerezték meg – vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, mivel a 2002/58 irányelv a fent említettek alapján nem alkalmazható.

41.

A Bizottság szerint azonban

–

a 2016/680 irányelv alkalmazandó, amennyiben közvetlenül a hatóságok által egy korábbi bűnügyi nyomozás keretében gyűjtött és tárolt személyes adatoknak egy későbbi nyomozás céljából történő felhasználásáról van szó;

–

a 2002/58 irányelv akkor alkalmazandó, ha – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapította – ( 16 ) az adatok legalább egy részét az említett irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott nemzeti szabályozás alapján kellett gyűjteni és megőrizni. A 2002/58 irányelv tehát releváns a jogvita eldöntése szempontjából.

42.

Egyetértek a Bizottság e megközelítésével, amely egyébként az egyetlen, amely lehetővé teszi az előzetes döntéshozatalra utaló határozat elfogadhatóságával kapcsolatos (jogos) aggályok eloszlatását.

43.

Így értelmezve az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, annak megválaszolása szempontjából a 2002/58 irányelv relevanciája:

–

az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szükségességére vonatkozó, valamennyi előzetes döntéshozatal iránti kérelemhez kapcsolódó vélelemből fakad, amely szükségesség megítélése a kérdést előterjesztő bíróság feladata. ( 17 )

–

elfogadható, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság általi jogértelmezést kizárólag a 2002/58 irányelv tekintetében kéri, amelyet az előbbi bíróság a jogvita megoldása szempontjából kulcsfontosságúnak tart. ( 18 )

44.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis az előtte folyamatban lévő jogvita szempontjából a következők relevánsak:

„i.

az elektronikus hírközlési szolgáltatók által megőrzött adatokhoz való hozzáférés, nem csupán a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése céljából, valamint

ii.

a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése céljából megszerzett, megőrzött adatoknak a vesztegetéshez kapcsolódó hivatali visszaélésre vonatkozó nyomozás során történő felhasználása”. ( 19 )

45.

Úgy tűnik tehát, minden arra utal, hogy – függetlenül az esetleges olyan személyes adatoktól, amelyek kezelése nem tartozhat a 2002/58 irányelv (hanem a 2016/680 irányelv) hatálya alá – a szankció kiszabásához vezető vizsgálat során az elektronikus hírközlési szolgáltatóktól begyűjtött személyes adatokat használták fel.

46.

A Bíróság válaszának a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérelemre kell korlátozódnia. Meg kell tehát határozni, hogy a büntetőeljárás keretében a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján megszerzett és kezelt személyes adatok később felhasználhatók‑e egy köztisztviselő ellen irányuló fegyelmi jellegű (közigazgatási) eljárásban.

47.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem fogalmának ily módon történő körülhatárolását követően az előbbiekben kifejtettek következménye, hogy a következő kérdések nem tartoznak az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgykörébe:

–

Először is, a személyes adatok 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése szerinti eredeti megszerzésének jogszerűségére vonatkozó kérdések. A kérdést előterjesztő bíróság kérdése ezen adatoknak a fegyelmi eljárásban történő későbbi felhasználására korlátozódik, anélkül, hogy megkérdőjelezné az eredeti megszerzésük jogszerűségét. ( 20 )

–

Másodszor, a korábbi büntetőeljárások keretében közvetlenül a hatóságok által megszerzett és kezelt adatok felhasználásával kapcsolatos kérdések. E kérdések tekintetében – amelyek a nemzeti jog és a 2016/680 irányelv hatálya alá tartoznak – a kérdést előterjesztő bíróság sem támaszt kétségeket.

48.

Összefoglalva, a következő érdemi megfontolásoknak figyelmen kívül kell hagyniuk a 2016/680 irányelv értelmezését. ( 21 ) E megfontolásoknak – a 2002/58 irányelv tekintetében – a 2002/58 irányelv alapján olyan adatkezelési tevékenységek révén szerzett személyes adatok felhasználására korlátozódnak, amelyek eredeti jogszerűségét vélelmezni kell, amennyiben az az alapeljárásban nem vitatott.

B.   Az ügy érdeméről

1. A Bíróság 2002/58 irányelv alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának áttekintése

49.

A 2002/58 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének első mondatából következik, hogy a tagállamok az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt titkosság elve alóli eltérést biztosító intézkedést fogadhatnak el, ha az „egy demokratikus társadalomban szükséges, megfelelő és arányos”, valamint „szigorúan” arányos a tervezett céllal. ( 22 )

50.

Különösen a tagállamok azon lehetőségét, hogy a 2002/58 irányelv 5., 6. és 9. cikkében előírt jogok és kötelezettségek korlátozását igazolják, az ilyen korlátozással járó beavatkozás súlyossága alapján, valamint annak ellenőrzésével kell értékelni, hogy a korlátozás által elérni kívánt közérdekű cél jelentősége összefügg‑e a beavatkozás súlyosságával. ( 23 )

51.

„Az arányosság követelményének való megfelelés érdekében a szabályozásnak a szóban forgó intézkedés hatályával és alkalmazásával kapcsolatban egyértelmű és pontos szabályokat kell tartalmaznia, valamint bizonyos minimumkövetelményeket kell előírnia annak érdekében, hogy a személyes adataik révén érintett személyek elegendő biztosítékkal rendelkezzenek ezen adatoknak a visszaélések veszélyeivel szembeni hatékony védelmére. E szabályozásnak a belső jogban jogilag kötelező erejűnek kell lennie, és többek között meg kell jelölnie, hogy milyen körülmények között és milyen feltételek mellett lehet az ilyen adatok kezelését előíró intézkedést megtenni […].” ( 24 )

52.

Ami a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján hozott intézkedés igazolását lehetővé tevő közérdekű okokat illeti, az arányosság elvével összhangban a célok között – azok fontosságától függően – hierarchia áll fenn: az ilyen intézkedéssel elérni kívánt cél jelentőségének kapcsolatban kell állnia a beavatkozás súlyosságával. ( 25 )

53.

A célok e hierarchiájában a nemzetbiztonság védelmére irányuló, az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett célkitűzés jelentősége meghaladja a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében említett többi célt, nevezetesen a nemzetvédelem és a közbiztonság védelmének, valamint a bűncselekmények, illetve az elektronikus hírközlési rendszer jogosulatlan használata megelőzésének, kivizsgálásának, felderítésének és üldözésének biztosítására irányuló célt. Általánosságban véve az – adott esetben súlyos – bűncselekmények elleni küzdelem, valamint a közbiztonság védelmére irányuló cél ez utóbbi kategóriába tartozik. ( 26 )

54.

A célkitűzések e kategorizálásából következik, hogy:

–

A nemzetbiztonság védelme – amely a Bíróság által megjelölt hierarchikus sorrendben az első helyen áll – olyan súlyos beavatkozásokat foglal magában, mint amelyeket az olyan jogszabályi intézkedések jelentenek, amelyek lehetővé teszik, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatókat a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzésére kötelezzék. ( 27 )

–

Az ezt közvetlenül követő legfontosabb célkitűzés – nevezetesen a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem – igazolhatja az olyan beavatkozásokat, mint például a forgalmi és helymeghatározó adatok vagy a csatlakozási forráshoz hozzárendelt IP‑címek célzott, a feltétlenül szükséges mértékre korlátozott időtartamú megőrzése. ( 28 )

2. Az említett ítélkezési gyakorlatnak a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tekintetében való alkalmazása

55.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a szóban forgó adatokat a Charta 7., 8. és 11. cikke által biztosított jogokba történő súlyos beavatkozással szerezték meg. ( 29 )

56.

Itt nem arról van szó – ismétlem –, hogy az ilyen adatok megszerzésének eredeti jogszerűségét vizsgáljuk, vagyis azt, hogy a beavatkozás kellően indokolt volt‑e azon bűncselekmény súlyosságára tekintettel, amely ellen az intézkedés irányult.

57.

A kérdést előterjesztő bíróság mindkét eseteben (a beavatkozás súlyossága és a jogsértés súlya) olyan kérdésekben foglalt állást, amelyek az alapeljárásban nem kerülnek szóba, és így az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szempontjából nem relevánsak.

58.

Az alapügyben eljáró bíróság szavaival élve, most meg kell határozni, hogy ezen adatok: a) felhasználhatók olyan későbbi vizsgálatok során is, amelyek általánosságban a bűnözés elleni küzdelemre irányulnak (feltéve, hogy a szóban forgó fegyelmi szankció tárgyát képező magatartás e körbe tartozik); vagy b) kizárólag a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából folytatott vizsgálatok során használhatók fel.

59.

A cseh és az ír kormány megvizsgálta, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtti jogvita tárgyát képező magatartás „súlyos bűncselekménynek” minősül‑e vagy sem, és igenlő válaszra jutott.

60.

Véleményem szerint ugyanakkor olyan kérdésről van szó, amelyről nem a Bíróságnak kell határoznia, mivel a magatartás minősítése a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik.

61.

A kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy amennyiben az alapvető jogokba való súlyos beavatkozással megszerzett adatok felhasználása csak a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése érdekében igazolható, akkor ezen adatok nem használhatók fel a vesztegetéshez kapcsolódó fegyelmi kötelességszegésekkel kapcsolatos vizsgálatok keretében. ( 30 ) Vagyis a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló vizsgálatok esetében.

62.

Ezen értékelés alapján azt kell meghatározni, hogy a fegyelmi kötelességszegéseknek – amelyek üldözése érdekében bizonyos személyes adatokat fel kívánnak használni – súlyosságukat tekintve minőségileg egyenértékűeknek kell‑e lenniük az ezen adatok gyűjtését indokoló bűncselekményekkel. ( 31 )

63.

A tárgyaláson a litván kormány elismerte, hogy a hivatalvesztést a szankcióval sújtott ügyész etikai kötelességszegése miatt rendelték el. Annak értékelése, hogy e kötelességszegés (az előzetes nyomozásra vonatkozó információk kiszivárogtatása) súlyos bűncselekménynek tekinthető‑e, vagy a közbiztonság védelme szempontjából súlyos veszélyt jelent‑e, olyan tényezők összességétől függ, amelyeket kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálhat. ( 32 )

64.

A tárgyalás során számos utalást tettek a korrupció elleni küzdelemre mint a szóban forgó magatartáshoz hasonló magatartások alapját képező jelenségre. Az e kérdésről folyó vitát igencsak árnyalni kell az állam büntetőigényének valamennyi megnyilvánulása esetén megkövetelt pontosság érdekében. Meg kellene határozni például, hogy a „korrupció” fogalmát általános értelemben használják‑e, vagy az egy konkrét magatartásformára utal, amelybe absztrakt módon talán túlzás lenne a titoktartási kötelezettség puszta megszegését is belevenni, ha az nem jár együtt a tisztviselő számára biztosított megfelelő előnnyel. ( 33 )

65.

Mindenesetre, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az itt szankcionált etikai kötelezettségszegés kevésbé súlyos, mint az a bűncselekmény, amelynek vizsgálata a 2002/58 irányelv 15. cikke alapján hozott intézkedést indokolta, akkor az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésére adandó válasz a Bíróság alábbi megállapításaiból következik:

–

„a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján hozott intézkedés alkalmazásával a szolgáltatók által megőrzött forgalmi és helymeghatározó adatokhoz való hozzáférés, amelyet a 2002/58 irányelvet értelmező ítélkezési gyakorlatból következő feltételek teljes mértékű tiszteletben tartásával kell megvalósítani, főszabály szerint csak azzal a közérdekű céllal igazolható, amely miatt e megőrzést e szolgáltatók számára előírták. Ez csak akkor lehet másként, ha a hozzáférés által elérni kívánt cél jelentősége meghaladja a megőrzést igazoló célt.” ( 34 )

–

„különösen […] a közönséges bűncselekmények üldözése és szankcionálása céljából az ilyen adatokhoz semmiképpen nem adható hozzáférés abban az esetben, ha az adatok megőrzését a súlyos bűncselekmények elleni küzdelemmel, vagy a fortiori a nemzetbiztonság védelmével indokolták”. ( 35 )

66.

E tekintetben tehát egyfajta egyenértékűség elve érvényesül egyrészt a személyes adatok megszerzését igazoló közérdekű célok, másrészt az ezen adatok későbbi felhasználását igazoló célok között. Az ezen elv alóli egyetlen kivétel – amint az a fentiekben kifejtésre került – az, ha a hozzáférés által elérni kívánt cél jelentősége meghaladja a megőrzést igazoló célt.

67.

Az ezzel ellentétes értelmezés eltorzítaná a 2002/58 irányelv garanciarendszerét: az általa védett jogok olyan súlyos beavatkozások tárgyát képezhetnék, amelyekre az irányelv 15. cikkében előírt esetek és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott feltételek nem vonatkoznak–.

68.

Különösen a közlések titkosságához való jog megsértésének áldozata jogszerűen csak az általa szolgált konkrét közérdekű célra tekintettel fogadható el. Ezért a megőrzött adatokhoz való hozzáférés jogszerűségét esetről esetre kell értékelni, mérlegelve egyrészt annak súlyosságát, másrészt az ilyen beavatkozással elérni kívánt közérdekű cél jelentőségét.

69.

A 2002/58 irányelv értelmezéseként nem fogadható el, hogy miután a hozzáférést egy olyan eredeti ügy kapcsán biztosították, amely azt jogosan indokolja, nyitva áll az út a későbbi olyan hozzáférés (valójában a megszerzett adatok újrafelhasználása) előtt, amely az eredeti ügy céljához képest a hierarchiában alacsonyabb szintű célkitűzésen alapul.

70.

E tekintetben az eredeti hozzáférésre vonatkozó követelmények (beleértve a Bíróság által az engedélyezést illetően megkövetelt követelményeket is) ( 36 ) ugyanezen adatok más hatóságok általi későbbi felhasználására is átültethetők.

C.   Másodlagosan: a 2016/680 irányelv hatása

71.

Eddig azt fejtettem ki, hogy mit tartok az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre adandó, annak szövegét követő, legmegfelelőbb válasznak, azaz a kérdést előterjesztő bíróság kérésének megfelelően megadtam a 2002/58 irányelv értelmezését.

72.

Abban az esetben, ha a jelen ügyben szóban forgó adatokat nem a 2002/58 irányelv 15. cikkének (15) bekezdése alapján szerezték volna meg, hanem azokat – büntetőeljárás keretében – közvetlenül a tagállam bűnügyi információgyűjtést végző szolgálata szerezte volna meg, más lenne a helyzet.

73.

Ebben az esetben – a 2016/680 irányelv alkalmazásának sérelme nélkül – a nemzeti jog szabályai lépnének életbe a büntetőeljárás keretében szerzett személyes adatok kezelése tekintetében. Tényként kezelem, hogy a bűnügyi információgyűjtést végző szolgálatok tevékenysége az ilyen esetekben a 2016/680 irányelv hatálya alá tartozik. Ez a tárgyalás során megerősítést nyert.

74.

Amint azt az Inspektor v Inspektorata kam Visshia sadeben savet (A személyes adatok kezelésének céljai – nyomozás) ügyre vonatkozó indítványban ( 37 ) kifejtettem, „[a] 2016/679 rendelet és a 2016/680 irányelv egy következetes rendszert hozott létre, amelyben:

–

A 2016/679 rendelet általános szabályokat határoz meg a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelme érdekében.

–

A 2016/680 irányelv ezen adatoknak a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés és a rendőrségi együttműködés területén történő kezelésének különös szabályait állapítja meg.” ( 38 )

75.

Akkor arra emlékeztetettem, ( 39 ) hogy:

–

„Az e két szabályozásból eredő rendszer által biztosított védelem a jogszerűség, a tisztességes eljárás és az átláthatóság elvén, valamint – ami a jelen ügy vonatkozásában releváns – az adatgyűjtés és az adatkezelés jogszabályban meghatározott célhoz kötöttségének elvén alapul.”

–

„Egész pontosan a 2016/679 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a személyes adatok »gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történjen, és azokat ne kezeljék ezekkel a célokkal össze nem egyeztethető módon«. Lex specialisként a 2016/680 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja ugyanígy fogalmaz.”

–

„A személyes adatok tehát általános jelleggel nem gyűjthetők vagy kezelhetők, hanem csak meghatározott célokból és az uniós jogalkotó által megállapított jogszerűségi feltételek mellett.” ( 40 )

–

„Az adatgyűjtés és adatkezelés, valamint a két művelet által szolgálandó célok közötti szoros kapcsolat főszabály szerint nem abszolút, mivel mind a 2016/679 rendelet, mind a 2016/680 irányelv bizonyos rugalmasságot biztosít […].”

76.

Márpedig a 2016/680 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének Bíróság általi értelmezése alapján ( 41 ) aligha fogadható el, hogy a büntetőeljárás során gyűjtött személyes adatokat ugyanezen célból használják fel a köztisztviselővel szembeni későbbi fegyelmi eljárás során.

77.

Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy a 2016/680 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében „[az] azonos vagy más adatkezelő által az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott, de a személyes adatok gyűjtésének céljától eltérő célból végzett adatkezelés akkor megengedett, ha:

–

az adatkezelő az uniós vagy tagállami joggal összhangban jogosult az említett személyes adatokat az említett célból kezelni, és

–

az adatkezelés az uniós vagy tagállami joggal összhangban, az említett egyéb cél szempontjából szükséges és arányos.”

78.

Ezen előfeltevésből kiindulva a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a további adatkezelés (eltérő) célja a 2016/680 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott célok közé tartozik‑e vagy sem:

–

Az első esetben (ad intra újrabesorolás) meg kell vizsgálni, hogy a 2016/680 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott két feltétel teljesül‑e.

–

A második esetben (ad extra újrabesorolás) a 2016/680 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó.

1. Az adatoknak a 2016/680 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti felhasználása

79.

Ami az e rendelkezésben előírt két feltétel közül az elsőt illeti, az csak akkor teljesül, ha a tagállam joga olyan törvény ( 42 ) formáját ölti, amely szabályozza, hogy az adatkezelő mikor jogosult személyes adatok kezelésére. E törvénynek egyébiránt kötelező erejű, világos és pontos szabályokat kell tartalmaznia. ( 43 )

80.

Ezt azonban természetesen – a CEC 177. cikkének, a LIC 19. cikke (3) bekezdésének, valamint a főügyészség ajánlásainak elemzését követően – a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. ( 44 ) E tényezők alapján fel kell mérni, hogy a nemzeti jog milyen mértékben teszi lehetővé a büntetőeljárás keretében szerzett információk fegyelmi kötelességszegések kivizsgálásával összefüggésben – bizonyos feltételek mellett – történő felhasználását. E vizsgálat során az EJEB Adomaitis ítéletének megállapításai hasznosak lehetnek a bíróság számára. ( 45 )

81.

Ami a második feltételt illeti, a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell értékelnie, hogy a jelen ügy tárgyát képező adatkezelés során szükséges és arányos volt‑e a beavatkozás. ( 46 )

82.

Az EJEB Adomaitis ítéletében tett megállapítások ismét hozzájárulhatnak ezen értékeléshez:

–

Ami a szükségességet illeti, mérlegelni kell, hogy a fegyelmi eljárás során rendelkezésre álló egyéb adatok elégtelen bizonyítása milyen mértékben tette ténylegesen szükségessé a vitatott adatoknak a folyamatban lévő vizsgálat sikeressége érdekében való felhasználását. ( 47 )

–

Ami az arányosságot illeti, fel kell mérni a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló jogsértés súlyát, szem előtt tartva, hogy – amint azt a litván kormány állítja, és amint az az EJEB Adomaitis ítéletéből kitűnik – ( 48 ) a személyes adatok felhasználása olyan jogsértések esetére van fenntartva, amelyek esetében a legsúlyosabb fegyelmi szankciót, azaz a hivatalvesztést helyezik kilátásba.

2. Az adatoknak a 2016/680 irányelv 9. cikke szerinti felhasználása

83.

A 2016/680 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében az illetékes hatóságok által az irányelv 1. cikkében meghatározott célokból gyűjtött személyes adatok az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározottaktól eltérő célból is kezelhetők, amennyiben az ilyen adatkezelésre uniós vagy tagállami jog felhatalmazást ad. Ebben az esetben a 2016/679 rendeletet kell alkalmazni, kivéve, ha az adatkezelést az uniós jog hatályán kívül eső tevékenység keretében végzik. ( 49 )

84.

Abban az esetben is, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a 2016/680 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható, a 2016/679 rendelet irányadó. E rendelet értelmében meg kell határozni, hogy a jogszabályi rendelkezésen túlmenően teljesül‑e a személyes adatok kezelésének jogszerűségére vonatkozó, e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében kimerítő jelleggel felsorolt feltételek legalább egyike.

V. Végkövetkeztetés

85.

A fent kifejtettek alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) számára a következő választ adja:

„1)

Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról [helyesen: a személyes adatok kezeléséről] és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikkének (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) a Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

e rendelkezés nem teszi lehetővé az illetékes hatóságok számára, hogy begyűjtsék az elektronikus hírközlési szolgáltók által megőrzött olyan adatokat, amelyek valamely felhasználóról részletes információkkal szolgálhatnak, és hogy azokat olyan vizsgálat során felhasználják, amely kevésbé súlyos bűncselekményeket megvalósító magatartásokra vonatkozik, mint azok a magatartások, amelyek vizsgálata az adott időpontban indokolttá tehette volna az adatokhoz való hozzáférést.

2)

Másodlagosan:

A személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. és 10. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkére tekintettel

a következőképpen kell értelmezni:

e rendelkezéssel nem ellentétes a hatóság által bűnügyi nyomozás keretében jogszerűen és közvetlenül megszerzett személyes adatoknak fegyelmi jellegű közigazgatási eljárás során történő felhasználása, feltéve, hogy a nemzeti jog egyértelmű, pontos és kötelező erejű szabályai szerint a fenti eljárás és az említett nyomozás összefügg, és amennyiben az adatok felhasználása jogszerű célt szolgál, valamint szükséges és arányos, aminek a meghatározása a bíróság feladata.”


( 1 ) Eredeti nyelv: spanyol.

( 2 ) Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról [helyesen: a személyes adatok kezeléséről] és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL 2002. L 201., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 514. o.).

( 3 ) A személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 119., 89. o.; helyesbítések: HL 2018. L 127., 7. o.; HL 2021. L 74., 39. o.).

( 4 ) A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 314., 72. o.; HL 2018. L 127., 2. o.; HL 2021. L 74., 35. o.). A továbbiakban: 2016/679 rendelet.

( 5 ) A teljesség igénye nélkül, ezen ítélkezési gyakorlat fő elemeiként említhetők: 2014. április 8‑iDigital Rights Ireland és társai ítélet (C‑293/12 és C‑594/12, EU:C:2014:238); 2016. december 21‑iTele2 Sverige és Watson és társai ítélet (C‑203/15 és C‑698/15, EU:C:2016:970); 2020. október 6‑iLa Quadrature du Net és társai ítélet (C‑511/18, C‑512/18 és C‑520/18, EU:C:2020:791, a továbbiakban: La Quadrature du Net ítélet); 2021. március 2‑iProkuratuur (Az elektronikus hírközléssel kapcsolatos adatokhoz való hozzáférés feltételei) ítélet (C‑746/18, EU:C:2021:152); 2022. április 5‑iCommissioner of An Garda Síochána és társai ítélet (C‑140/20, EU:C:2022:258, a továbbiakban: Commissioner of An Garda Síochána ítélet).

( 6 ) A személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1995. L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.).

( 7 ) A Litván Köztársaság elektronikus hírközlésről szóló, a 2019. június 6‑i XIII‑2172. sz. törvénnyel módosított, 2004. április 15‑i IX‑2135. sz. törvénye (a továbbiakban: LCE).

( 8 ) Az említett mellékletben („A védendő adatok kategóriái”) felsorolt adatok olyan adatok, amelyek a közlés kiindulási és célállomásának, dátumának, időpontjának és időtartamának, a közlés típusának, továbbá a felhasználók hírközlési eszközeinek (beleértve a mobilkommunikációt is) azonosításához és helymeghatározásához szükségesek.

( 9 ) A Litván Köztársaság bűnügyi hírszerzésről szóló, a 2018. december 20‑i XIII‑1837. sz. törvénnyel módosított, 2012. október 2‑i XI‑2234. sz. törvénye, a továbbiakban: LIC.

( 10 ) Az „információgyűjtés”, nem pedig a „hírszerzés” kifejezést használom a vonatkozó vizsgálatokat végző szolgálatok megjelölésére.

( 11 ) A Litván Köztársaság – az alapügy tényállása idején hatályos – 2002. március 14‑i, büntetőeljárásról szóló törvénykönyve, a továbbiakban: CEC.

( 12 ) A 2018. június 25‑i 1211. sz. utasítással módosított, a főügyész 2017. augusztus 17‑i 1279. sz. végzésével jóváhagyott Ikiteisminio tyrimo duomenų teikimo ir panaudojimo ne baudžiamojo persekiojimo tikslais ir ikiteisminio tyrimo duomenų apsaugos rekomendajos (az előzetes bírói vizsgálat adatainak nem büntetőeljárási célú átadásáról és felhasználásáról, valamint az előzetes bírói vizsgálat adatainak védelméről szóló ajánlások) – különösen annak 23. pontja – szerint a nyomozás adataihoz való hozzáférés iránti kérelem beérkezését követően az ügyész dönt arról, hogy azokat hozzáférhetővé lehet‑e tenni. Igenlő válasz esetén meg kell határozni, hogy milyen mértékben lehet azokat hozzáférhetővé tenni.

( 13 ) A tárgyaláson ismertetettek alapján e cselekmények miatt még mindig büntetőeljárás van folyamatban A. G. és az ügyvéd ellen.

( 14 ) Lásd a jelen indítvány 13. pontját.

( 15 ) La Quadrature du Net ítélet (103. pont): „ha a tagállamok közvetlenül hajtanak végre az elektronikus közlések titkosságának elv[étől eltérést tartalmazó]intézkedéseket, és nem írnak elő az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóira vonatkozó kezelési kötelezettségeket, akkor az érintett személyek adatainak védelme nem a 2002/58 irányelv hatálya alá, hanem – a [2016/680 irányelv] alkalmazására is figyelemmel – kizárólag a nemzeti jog hatálya alá tartozik”.

( 16 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 37. pontja.

( 17 ) Többek között lásd: 2018. december 4‑iMinister for Justice and Equality és Commissioner of An Garda Síochána ítélet (C‑378/17, EU:C:2018:979, 26. pont); 2022. december 22‑iAirbnb Ireland és Airbnb Payments UK ítélet (C‑83/21, EU:C:2022:1018, 82. pont).

( 18 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat rendelkező részében a 2002/58 irányelvre való egyértelmű hivatkozás, valamint a határozat jogi indokolásában a 2016/680 irányelv említésének hiánya is ebbe az irányba mutat. Más kérdés, hogy a Bíróság – anélkül, hogy túllépné a kérdés határait – hasznos útmutatással szolgálhat a kérdést előterjesztő bíróság számára a határozathozatalhoz, adott esetben az uniós jog más szabályaira való hivatkozással. E tekintetben lásd: VIPA‑ítélet (C‑222/18, EU:C:2019:751, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 19 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 35. pontja. Kiemelés tőlem.

( 20 ) Nem szükséges tehát, hogy a Bíróság határozzon ezen előzetes műveletek jogszerűségéről. Ha ezt tenné, akkor emlékeztetni kell arra, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatók birtokában lévő adatokhoz való hozzáférés csak akkor engedélyezhető, ha azok megőrzése megfelel a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak. Lásd ebben az értelemben: La Quadrature du Net ítélet (167. pont). E rendelkezéssel – a Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezve – ellentétesek az olyan jogszabályi intézkedések, amelyek e célokból a forgalmi és a helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli, megelőző jelleggel történő megőrzését írják elő (La Quadrature du Net ítélet, 168. pont).

( 21 ) A jelen indítvány utolsó részében azonban másodlagosan hivatkozni fogok rá.

( 22 ) La Quadrature du Net ítélet (129. pont):

( 23 ) La Quadrature du Net ítélet (131. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 24 ) Commissioner of An Garda Síochána és társai ítélet (54. pont).

( 25 ) Commissioner of An Garda Síochána ítélet (56. pont).

( 26 ) La Quadrature du Net ítélet 135. és 136. pontja, amely kifejti, hogy a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata, amely az állam alapvető funkcióinak és a társadalom alapvető érdekeinek a védelméhez fűződő elsődleges érdeknek felel meg, az olyan tevékenységekkel szemben, amelyek komolyan destabilizálhatják az ország alapvető alkotmányos, politikai, gazdasági vagy társadalmi szerkezetét, és közvetlenül fenyegethetik a társadalmat, a lakosságot vagy magát az államot, mint például a terrorcselekmények. Azon veszélyek, amelyek jellegüknél és különösen súlyosságuknál fogva különböznek a közbiztonságot érintő, adott esetben súlyos feszültségek vagy zavarok felmerülésének általános veszélyétől. Ebből következik, hogy a nemzetbiztonság védelmére irányuló céllal igazolhatók az olyan intézkedések, amelyek súlyosabb beavatkozásokat jelentenek az alapvető jogokba, mint amelyek e más célokkal igazolhatók.

( 27 ) Commissioner of An Garda Síochána ítélet (58. pont).

( 28 ) La Quadrature du Net ítélet (168. pont).

( 29 ) Ez derül ki az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 46. pontjából: e pont olyan adatokra vonatkozik, amelyek információkat szolgáltathatnak az elektronikus hírközlő eszköz felhasználója általi közlésekről vagy az általa használt végberendezések helyéről, és lehetővé teszik az érintett személyek magánéletére vonatkozó pontos következtetések levonását.

( 30 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 46. pontja.

( 31 ) Az elektronikus kommunikációnak – a büntetés‑végrehajtási intézet igazgatója által elkövetett folyamatos hatalommal való visszaélés miatti – lehallgatásáról szóló, az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) 2022. január 18‑i, Adomaitis kontra Litvánia ítélete (CE:ECHR:2022:0118JUD001483318; a továbbiakban: az EJEB Adomaitis ítélete) támpontokat nyújt ezen egyenértékűség értékeléséhez.

( 32 ) Főszabály szerint nem összehasonlítható egyrészt a büntetőeljárás keretében büntetendő magatartás, másrészt a tisztán etikai jellegű kötelességszegés, amelynek szankcionálása fegyelmi eljárás keretében történik. A büntetőeljárás és a fegyelmi eljárás – a jogvita tárgyát illetően – a büntetendő magatartás jellegében és súlyosságában különbözik egymástól. Az eljárások közötti eltérés e tekintetben a tárgyuk súlya közötti különbségre utal.

( 33 ) Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján, az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezmény (HL 1997. C 195., 2. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 8. kötet, 136. o.) szabályozza a passzív korrupció eseteit („az a tisztviselő, aki szándékosan, közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt kér, vagy az előnyt elfogadja, a maga vagy harmadik személy javára, vagy ilyen előny ígéretét elfogadja azért, hogy hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen”), valamint az aktív korrupció eseteit („aki szándékosan, közvetlenül vagy közvetítő útján, bármiféle előnyt ígér vagy ad egy tisztviselőnek, a maga vagy harmadik személy javára azért, hogy a tisztviselő, hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen”), amelyek bűncselekménynek minősülnek.

( 34 ) Commissioner of An Garda Síochána ítélet (98. pont).

( 35 ) La Quadrature du Net ítélet (166. pont).

( 36 ) Commissioner of An Garda Síochána ítélet (106. pont), a Prokuratuur ítéletre (51. pont) való hivatkozással.

( 37 ) C‑180/21 (EU:C:2022:406); a továbbiakban: Inspektor kontra Inspektorata ügyre vonatkozó indítvány.

( 38 ) Inspektor kontra Inspektorata ügyre vonatkozó indítvány, 35. pont.

( 39 ) Inspektor kontra Inspektorata ügyre vonatkozó indítvány, 36–39. pont.

( 40 ) A „jogszerűség” követelményét a 2016/679 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja (a 2016/680 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja) írja elő, és ennek feltételeit a rendelet 6. cikke határozza meg. A jelen ügy szempontjából, valamint ez utóbbi rendelkezés e) pontja értelmében az adatkezelésnek közérdekű vagy az adatkezelőre ruházott közhatalmi jogosítvány gyakorlásának keretében végzett feladat végrehajtásához szükségesnek kell lennie.

( 41 ) 2022. december 8‑iInspektor v Inspektorata kam Visshia sadeben savet (A személyes adatok kezelésének céljai: bűnügyi nyomozás) ítélet (C‑180/21, EU:C:2022:967; a továbbiakban: Inspektor kontra Inspektorata ítélet).

( 42 ) Egyetértek a Bizottsággal abban, hogy mivel a büntetőeljárás során szerzett személyes adatok további felhasználása a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogokba történő beavatkozást jelent, a Charta 52. cikkének (1) bekezdése alapján elengedhetetlen, hogy e beavatkozás törvényben meghatározott legyen.

( 43 ) A jelen indítvány 51. pontja.

( 44 ) A jelen indítvány 12. lábjegyzete.

( 45 ) Az ítélet 83. pontja elegendőnek tartja a beavatkozás jogszerűségének a nemzeti jogszabályi rendelkezések és a litván alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlat által biztosított garanciáját.

( 46 ) Amint azt a Bizottság megjegyzi, ez az ügy nem sokban különbözik az EJEB 2016. június 16‑i Versini‑Campinchi és Crasnianski kontra Franciaország ítéletében (CE:ECHR:2016:0616JUD004917611) vizsgált ügytől. Az ítélet 57. pontja szerint a büntetőeljárás során lehallgatott beszélgetések felhasználása a szakmai titoktartás megsértése miatti fegyelmi eljárás keretében az EJEE 8. cikke értelmében vett jogszerű célt szolgál. A büntetőeljárás és a fegyelmi eljárás tárgya közötti szoros anyagi jogi kapcsolat a két eljárás célja jogszerűségének hasonlóságát eredményezi.

( 47 ) Az EJEB Adomaitis ítélete (85. pont).

( 48 ) Az EJEB Adomaitis ítélete (87. pont).

( 49 ) Ezt a kivételt 2021. június 22‑iLatvijas Republikas Saeima (Büntetőpontok) ítélet (C‑439/19, EU:C:2021:504, 66. pont) megszorítóan értelmezte.