(1)

„a hajózási adatszolgáltatási rendszerekben és az említett ügynökségek által üzemeltetett vagy az általuk hozzáférhető más információs rendszerekben rendelkezésre álló információk megosztása, összevonása és elemzése az egyes ügynökségekre vonatkozó jogalapokkal összhangban és a tagállamok adatok feletti rendelkezési jogának sérelme nélkül;

(2)

a legkorszerűbb technológián alapuló felügyeleti és kommunikációs szolgáltatások nyújtása, ideértve a világűrbe telepített és a földi infrastruktúrát és a bármilyen platformra telepített érzékelőket is;

(3)

kapacitásépítés iránymutatások és ajánlások kidolgozása és bevált gyakorlatok megállapítása, valamint a személyzet képzésének és cseréjének biztosítása révén;

(4)

a parti őrségi feladatokkal kapcsolatos információcsere és együttműködés fokozása többek között a tengerészeti területen fennálló műveleti kihívások és felmerülő kockázatok elemzése révén;

(5)

kapacitások megosztása többcélú műveletek tervezése és végrehajtása révén, valamint az eszközök és más kapacitások megosztása által, amennyiben ezeket a tevékenységeket az említett ügynökségek koordinálják és azokhoz az érintett tagállamok illetékes hatóságai hozzájárultak”.

a)

a tagállamokban a parti őrségi feladatokat támogató valamennyi ügynökségközi tevékenységre vonatkozó szolgáltatások, termékek, tanfolyamok, bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatások és kézikönyvek jegyzéke;

b)

regionális együttműködési keretek; valamint

c)

„országadatlapok”, amelyek részletesen ismertetik a parti őrségi feladatok felépítését és szervezését.

a)

az ügynökségek közreműködésével igénybe vehető, ágazatokon átívelő szolgáltatások ismertetése, valamint útmutatás azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok és az ügynökségek hogyan férhetnek hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz;

b)

az ügynökségek által kidolgozott képzési lehetőségeknek és kézikönyveknek, valamint az azokhoz való hozzáférés módjának az áttekintése;

c)

a tagállamok gyakorlati munkájához kapcsolódó parti őrségi feladatokat tartalmazó, meglévő együttműködési mechanizmusok áttekintése;

d)

a parti őrségi feladatok ellátásában részt vevő nemzeti hatóságok felsorolását és a kapcsolattartó pontjaikat is tartalmazó adatlapok biztosítása a tagállamok számára.

a)

az ügynökségközi együttműködés öt területére terjed ki;

b)

elsősorban ágazatokon átívelő témákra korlátozódik;

c)

olyan egyfunkciós témákat fed le, amelyek legalább két ügynökség hatáskörébe tartozhatnak (például tengerfelügyelet);

d)

az uniós tagállamokra és az EFTA-államokra terjed ki;

e)

adatlapok formájában tartalmazza a tagállamok által közölt információkat, többek között a meglévő regionális és nemzetközi együttműködési mechanizmusok meghatározását;

f)

a parti őrségi feladatokért felelős valamennyi (polgári vagy katonai) szervezetre (például a parti őrségi feladatokat ellátó tagállami haditengerészetre) kiterjed.

a)

A szolgáltatásjegyzék a tagállami érdekelt felek által jelenleg igénybe vehető és a parti őrségi feladatok ellátását támogató ügynökségközi szolgáltatásokra helyezi a hangsúlyt.

b)

Az ügynökségek kapacitásépítési tevékenységeinek szerves részét képező képzésjegyzék a három ügynökség által (a tengerügyhöz kapcsolódó valamennyi területen) biztosított és a tagállami érdekelt felek számára jelenleg rendelkezésre álló összes tanfolyamot tartalmazza. Ezeket a tanfolyamokat vagy egyetlen ügynökség szervezi, vagy két vagy három ügynökség közösen szervezi.

c)

A bevált gyakorlatokról szóló iránymutatások és kézikönyvek jegyzékének célja, hogy bemutassa mindazokat a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat és kézikönyveket, amelyek a három ügynökségen keresztül az érdekelt felek rendelkezésére állnak. Ezeket a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat és kézikönyveket egyetlen ügynökség vagy két-három ügynökség közösen adja közre. Ezenfelül több, az uniós érdekelt felek részvételével létrejött, régóta fennálló regionális együttműködési megállapodás létezik Európán belül és kívül. E megállapodások keretében számos, a kézikönyv szempontjából releváns, bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatás és kézikönyv kidolgozására került sor, és a kézikönyvek jegyzékébe megfelelő hivatkozások kerültek.

d)

A regionális/nemzetközi/kétoldalú/többoldalú együttműködésről szóló szakasz a parti őrségi feladatok teljes spektrumából az Európában és Európán kívül létező koordinációs és együttműködési mechanizmusok reprezentatív mintáját tartalmazza. A (kifejezetten erre a célra létrehozott online platformon keresztül elérhető) külön rész számos ilyen mechanizmust tartalmaz, amelyek mindegyike az országadatlapokhoz kapcsolódik (lásd alább). Ez lehetővé teszi, hogy az egyes országok jelezzék, részt vesznek-e mindegyik mechanizmusban.

e)

Az országadatlapok célja az egyes országok parti őrségi feladatainak ellátásában részt vevő szervezetek megnevezése. Az adatlap-sablonok kidolgozására az ügynökségek igazgatótanácsa által kijelölt szakértőkkel folytatott egyeztetés keretében került sor, a sablonokat ezt követően az egyes országok töltötték fel adatokkal.

a)

tengerészeti biztonság, beleértve a hajóforgalom-irányítást;

b)

hajóknak nyújtott sürgősségi szolgáltatás és tengeri segítségnyújtási szolgáltatás;

c)

halászati felügyelet és ellenőrzés;

d)

tengeri határellenőrzés;

e)

tengeri környezetvédelem és reagálás;

f)

az illegális kereskedelem és a csempészet megakadályozása és visszaszorítása, valamint a kapcsolódó tengerjog érvényesítése;

g)

tengeri kutatás-mentés;

h)

tengeri nyomon követés és ellenőrzés;

i)

tengeri vámügyi tevékenységek;

j)

tengeri balesetek és katasztrófaelhárítás;

k)

tengeri védelem, hajó- és kikötővédelem.

a)

Az EFCA és az EMSA között 2012-ben létrejött, és azóta rendszeresen megújított és bővített, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás. A megállapodás jelenleg évente automatikusan megújul, és az EMSA által az EFCA-nak nyújtott integrált tengerészeti szolgáltatásokra, valamint az EFCA tevékenységeihez használandó, az EMSA által szerződött hajókra vonatkozó mechanizmusokra terjed ki. A megállapodás lehetővé teszi az EFCA számára azt is, hogy az EMSA távirányítású légijármű-rendszerét (RPAS) használja a halászati nyomonkövetési és ellenőrzési tevékenységekhez, valamint a szennyezés elleni fellépésre irányuló együttműködéshez.

b)

Az EMSA és a Frontex között 2013-ban létrejött, és azóta rendszeresen megújított és bővített, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás. Jelenleg határozatlan időre szól, és az EMSA által a Frontexnek kifejezetten az EUROSUR támogatásához nyújtott tengerészeti szolgáltatásokra, valamint egy olyan mechanizmusra terjed ki, amelynek célja, hogy a Frontex az EMSA távirányítású légijármű-rendszereit használja a határellenőrzési tevékenységekhez.

c)

Az EFCA és a Frontex között létrejött, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás, amely az EFCA tevékenységeit támogató szolgáltatások nyújtására, többek között a légi határőrizeti szolgáltatásokra és a nyílt tengeri járőrhajók bevetésére terjed ki. A megállapodás évente automatikusan megújul.

d)

Az EFCA és a Frontex közötti, az EUROSUR keretében határőrizeti szolgáltatások nyújtására irányuló, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás. A megállapodás évente automatikusan megújul, rendszeresen frissül és módosul.

a)

Földi automatikus azonosító rendszer

A földi automatikus azonosító rendszer (T-AIS) igen magas frekvenciájú rádiós jelátvitel-alapú tengerészeti hírközlési rendszer. A hajók az azonosítójukat, a helyzetüket és a menetirányukat, valamint a rakományukra vonatkozó információkat tartalmazó jelentéseket küldenek. Európában az automatikus azonosító rendszer (AIS) üzeneteinek cseréje a SafeSeaNet rendszeren (SSN) keresztül valósul meg.

b)

Az uniós tengeri információcsere-rendszer (SafeSeaNet)

Az uniós tengeri információcsere-rendszer (SSN) (5) olyan, ágazatokon és határokon átívelő információmegosztási és információcsere-rendszer, amely integrált tengerészeti szolgáltatásokat nyújt a tengerészeti biztonság, a kikötő- és a tengeri védelem, a tengeri környezet védelme, a tengeri forgalom és a tengeri szállítás hatékonysága, valamint a tengeri helyzetismeret és a tengerfelügyelet céljából; a rendszer egy tengeri adatcsere-hálózaton keresztül köti össze az európai tengerészeti hatóságokat. Az SSN az automatikus azonosító rendszerből (AIS) és a kötelező hajójelentési rendszerekből (MRS) származó hajóinformációkat, a kikötői megállásokra, a veszélyes és szennyező árukra, a védelemre, a hulladékokra és a rakománymaradványokra vonatkozó adatokat, valamint a biztonsági vonatkozású eseményekre vonatkozó információkat tartalmazza.

Az EMSA felel az SSN központi rendszerének fejlesztéséért, üzemeltetéséért és karbantartásáért, és operatív alapon együttműködik a felhasználókkal.

c)

Műholdas automatikus azonosító rendszer

A műholdak az AIS helyzetmeghatározási üzeneteit is képesek fogadni. Az AIS-információk műholdon keresztüli, kereskedelmi szolgáltatók közreműködésével végzett cseréje révén bővült az a földrajzi terület, amelyen belül a hajók nyomon követhetők; ilyen esetben az adatszolgáltatás egy óránál rövidebb idő alatt megvalósul.

Az EMSA-n keresztül elérhető és az EFCA-val és a Frontexszel megosztott műholdas AIS-adatok globális lefedettséggel rendelkeznek.

d)

Nagy hatókörű hajóazonosító és nyomonkövető rendszer

A nagy hatókörű hajóazonosító és nyomonkövető rendszer (LRIT) műholdas kommunikáción alapuló globális hajóazonosító és nyomonkövető rendszer. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) előírásai értelmében a személyhajók, a (legalább 300 bruttó tonnatartalmú) teherhajók és a nemzetközi vízi utakon közlekedő mobil tengeri fúrótornyok 6 óránként egyszer küldenek kötelező helyzetmeghatározási jelentéseket. Az EMSA üzemelteti a nagy hatókörű hajóazonosító és nyomonkövető rendszer együttműködési célú európai uniós adatközpontját, amelyen keresztül a részt vevő országok felhasználói világszerte hozzáférhetnek a lobogójuk alatt közlekedő hajóik LRIT-információihoz.

A tagállamok térítésmentesen kapják meg a kötelező helyzetmeghatározási jelentéseket, mivel a kapcsolódó költségeket az EMSA az uniós költségvetésből fedezi. Érvényben van egy olyan megállapodás, amelynek értelmében a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajóik adatait megosztják más tagállamokkal.

Ezenfelül a nagy hatókörű hajóazonosító és nyomonkövető rendszer együttműködési célú európai uniós adatközpontjában részt vevő országok felhasználói – kérésre, de költség ellenében – megkaphatják az uniós vizektől számított 1 000 tengeri mérföldön belülre kényszerült vagy e távolságon belül bármely lobogó alatt közlekedő hajókra vonatkozó adatokat.

e)

Az EMSA központi tengerészeti referencia-adatbázisai

Az EMSA számos központi tengerészeti adatbázist kezel. Jelenleg különös érdeklődés tárgya (az európai egyablakos tengerügyi ügyintézési környezet, az EMSWe vonatkozásában is) a központi szervezeti adatbázis (COD), a veszélyes anyagok központi adatbázisa (CHD) és a központi hajóadatbázis (CSD).

A központi szervezeti adatbázis állami szervezetekkel, például a SafeSeaNet ökoszisztémában részt vevő helyi és nemzeti hatóságokkal kapcsolatos információkat tárolja. A központi szervezeti adatbázis eredeti célja az volt, hogy a hajóforgalom megfigyelésére létrehozott parti infrastruktúra adatbázisa legyen, amely egyszerűbbé teszi és megkönnyíti a tagállamok által a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló 2002/59/EK irányelv 22. cikke alapján kijelölt hatóságokra és parti állomásokra vonatkozó információk megosztását.

A központi hajóadatbázis a nemzeti hajóadatbázisokban tárolt vagy az adatszolgáltató felektől kapott hajóazonosító adatok (IMO-szám, MMSI-szám, név, hívójel és lobogó) keresztellenőrzésére használható. A hajó adatai (például tonnatartalom, hosszúság, merevítőrúd) akkor is rendelkezésre állnak, ha a megfelelő érdekelt felek megadják ezeket az adatokat. A központi hajóadatbázis gazdagépe az EMSA-nál található, és közös szolgáltatást nyújt az EMSA belső felhasználói és valamennyi tagállam számára.

A veszélyes anyagok központi adatbázisának elsődleges célja a SafeSeaNet rendszeren belül a veszélyes és szennyező árukra vonatkozó adatszolgáltatás minőségének javítása. Az adatbázis tartalmazza mindazon veszélyes és szennyező áruk átfogó jegyzékét, amelyeket a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, módosított 2002/59/EK irányelv (6) értelmében be kell jelenteni. Ezenkívül hozzáférést biztosít a tengeri vegyianyag-adatlapok adatbázisához (MAR-CIS), amely a veszélyes és szennyező árukkal összefüggő veszélyeket és kockázatokat tartalmazza. A veszélyes anyagok központi adatbázisa a tagállami hatóságok, az iparág és a nyilvánosság számára is hozzáférhető.

f)

Halászatspecifikus adatok és információk

A közös alkalmazási tervek részeként és a nemzetközi kötelezettségek értelmében az EFCA a tagállami illetékes hatóságoktól és nemzetközi szervezetektől számos halászatspecifikus adatot és szolgáltatást kap.

A hajómegfigyelési rendszer (VMS) olyan műholdas megfigyelési rendszer, amely rendszeres időközönként adatokat szolgáltat a lobogó szerinti állam halászati hatóságainak a halászhajók helyéről, menetirányáról és sebességéről. Az EU-ban e rendszer használata a legalább 12 méter teljes hosszúságú halászhajók esetében kötelező (7).

A halászhajók manipulálásbiztos fedélzeti terminállal vannak felszerelve. Ez a terminál műholdon keresztül fogadja a globális navigációs műholdrendszerek (GNSS) helyzetmeghatározási adatait, ezt követően műholdon keresztül továbbítja a VMS-adatokat, rendszerint óránként vagy kétóránként (legfeljebb) egy földi telepítésű földi állomásra (LES) a megfelelő halászati felügyelő központnak történő későbbi továbbítás céljából. A rendszer úgy van kialakítva, hogy teljesen automatikusan, manuális adatbevitel szükségessége nélkül működjön.

A VMS a halászhajók közel valós idejű és korábbi helyzetének ellenőrzéséhez használatos a fogási nyilvántartásoknak való megfelelés, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU-) halászati tevékenységekre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának támogatása, valamint a parti őrségi feladatok támogatása érdekében. A közös alkalmazási terv részeként az EFCA a közös alkalmazási tervekben részt vevő valamennyi uniós tagállamtól kap VMS-adatokat. A tagállamok a felségvizeiken folytatott halászatra jogosult harmadik országbeli hajóktól kapott VMS-adatokat is elküldik az EFCA-nak.

Mivel az EFCA nemzetközi vizeken is koordinálja a közös alkalmazási terveket, a halászati gazdálkodási szervezetek adatokat küldenek az EFCA hajómegfigyelési rendszerébe az e területeken tevékenységet folytató harmadik országbeli halászhajókról.

Az elektronikus adatrögzítési és jelentéstételi rendszer (ERS) a halászati tevékenységre vonatkozó adatok automatikus cseréjére használatos. Ezeket az adatokat a halászhajók jelentik a lobogó szerinti állam nemzeti hatóságainak, és azokat az ERS-en keresztül, a lobogó szerinti állam és más felek (parti állam, ellenőrző állam, EFCA) közötti szabványos formátum és protokoll használatával cserélik ki. Az ERS a (fogási és kirakási nyilatkozatokat stb. is tartalmazó) uniós halászati naplók esetében használatos, és az EFCA előzetesen összeállított hajólistához kapcsolódó adatokat kap.

a)

A Kopernikusz tengerfelügyeleti szolgáltatása

b)

Szintetikus apertúrájú radar (SAR) segítségével készített műholdképek

Az SAR-érzékelők mikrohullámú frekvenciákat használnak a detektált felület (tenger vagy szárazföld) alatt végzett visszaszórás-mérések visszakereséséhez. A képek az időjárási viszonyoktól és a felhőtakarótól függetlenül, valamint nappal vagy éjszaka bármikor megszerezhetők.

Az óceánokról készült SAR-képek nagymértékben függnek a tenger szélterhelése által okozott felületi érdességtől. A kapott képek – a hullámmagasság mérése révén – megjelenítik a háttérből kiemelkedő elemeket; például a hajók és más mesterséges szerkezetek élénk foltként jelennek meg, míg az olajszennyezések vagy a nagyon alacsony szélterhelésű területek sötét alakzatokként jelennek meg.

c)

Optikai műholdképek

Az optikai képek számos információt szolgáltathatnak különböző spektrális sávokban. Az optikai képek a vörös-zöld-kék (RGB) frekvenciák és a nagyobb kontraszt kombinációja miatt megkönnyítik a képértelmezést és az objektumazonosítást, bár nagyon nagy mértékben függnek a napfénytől és az időjárási viszonyoktól. Az optikai érzékelők éjszaka vagy felhőtakaró esetén nem tudnak képeket rögzíteni.

d)

A Kopernikusz tengerikörnyezet-monitoring szolgáltatása (8)

e)

Oceanográfiai műholdas termékek

Egyes Sentinel-műholdak kifejezetten óceánmegfigyelésre szolgálnak olyan eszközökkel, mint a magasságmérők, a sugárzásmérők és a külön spektrális sávokkal rendelkező optikai műszerek. E három érzékelőtípus (például fedélzeti Sentinel3, Sentinel6) referencia-megfigyelést végez az óceánok állapotára és fizikájára vonatkozó információk levezetéséhez az óceánokra (áramlatok, hullámok, tengerszint, tengerjég, hőmérséklet, sótartalom) vonatkozó előrejelzések elkészítése érdekében. Számos optikai képforrással együtt ezek az érzékelők a tengerek biogeokémiai összetételének megfigyelését is biztosítják (a kapcsolódó előrejelzések is esetében is).

a)

Távirányítású légijármű-rendszerek

A távirányítású légijármű-rendszerekhez kapcsolódó szolgáltatások segítséget nyújtanak a tengerfelügyeleti műveletekhez, támogatva a tagállamok és az uniós ügynökségek által ellátott alábbi parti őrségi feladatokban részt vevő hatóságokat:

A teljes felügyeleti lánc kiegészítő eszközeként használt távirányítású légijármű-rendszerek hosszú ideig (rendszertől függően 10 óránál hosszabb ideig) képesek repülni. Ez lehetővé teszi nagy területek megfigyelését, és a távirányítású légijármű-rendszerek szükség esetén nappal és éjszaka is a helyszínen maradhatnak.

Az EMSA távirányítású légijármű-rendszereket tartalmazó jelenlegi portfóliója függőleges fel- és leszállási (VTOL) rendszereket, valamint merevszárnyú távirányítású légijármű-rendszereket foglal magában, amelyek közül néhány műholdas kommunikációt használ a látótávolságon túli rádiós műveletek lehetővé tételéhez. A függőleges fel- és leszálláshoz használt távirányítású légijármű-rendszerek különösen hasznosak a halászati ellenőrzéshez, a hajók kibocsátásának nyomon követéséhez (a hajó kipufogócsövében füstérzékelő használatával) és a szennyezés elleni fellépést célzó műveletekhez. A távirányítású légijármű-rendszerek – maximális hasznos terhelésüktől függően – különféle érzékelőket hordozhatnak, például optikai és/vagy infravörös videokamerákat a nappali/éjszakai megfigyeléshez, infravörös sugárzáson (IR) alapuló érzékelőket és/vagy radarérzékelőket a hajók és az olajfoltok detektálásához.

Az élő videoközvetítések terjesztése és a távirányítású légijármű-rendszerek segítségével gyűjtött adatok terjesztése egy webalapú RPAS-adatközponton keresztül történik, amely lehetővé teszi a munkaállomásokról és/vagy a távoli helyszínekről történő hozzáférést. Az adatokat egyesítik az egyéb tengerfelügyeleti szolgáltatások integrációja révén már rendelkezésre álló tengeri helyzetképpel.

b)

Személyzettel ellátott légi járműveken alapuló források

A személyzettel működtetett szolgáltatások lehetővé teszik többek között a „határok előtti” érdekeltségi területek valós idejű nyomon követését, míg a felügyeleti adatokat a művelet során azonnal a kérelmezők rendelkezésére bocsátják.

A légi platformra telepített érzékelők valós idejű video- és információközvetítést biztosítanak, amelyeket közvetlenül az uniós megfigyelőhelyiségbe és a partnerek koordinációs központjaiba továbbítanak.

Az elsődleges cél a tagállamok és a schengeni társult országok parti őrségi feladatok ellátásában részt vevő nemzeti hatóságainak, valamint az uniós ügynökségeknek és szervezeteknek egy adott érdekeltségi területen folytatott felügyeleti és megfigyelési tevékenységekben való támogatása, az uniós határok előtti területekre helyezett hangsúllyal.

A többcélú légi felügyelet a következőkben részt vevő felhasználókat támogatja:

A Frontex és az EFCA közös intézményközi keretszerződés keretében nyújtja ezeket a szolgáltatásokat.

a)

Meteorológiai-oceanográfiai adatok

Számos meteorológiai-oceanográfiai adat áll rendelkezésre, amelyek bekerültek az EMSA rendszereibe. Az adatkészletek ismertetése az alábbiakban található.

b)

A hajókra és az útvonalra vonatkozó kiegészítő információk

A tagállamok az EMSA rendszerein keresztül további adatokat is cserélnek (a hajókra, az útvonalakra, az ellenőrzésekre és egyéb kapcsolódó információkra vonatkozóan). Ezek az adatok többek között a következőket foglalják magukban: a nemzetközi vagy uniós rendeletekkel kapcsolatos ellenőrzési adatok és figyelmeztető jelzések (THETIS, THETIS-EU); baleseti vizsgálati jelentések (EMCIP); a tengerészek képesítésére vonatkozó adatok (STCW-IS); tengerészeti felszerelések jóváhagyása (MarED); a kikötőkbe érkezésről és a kikötők elhagyásáról, a veszélyes áruk szállításáról és a váratlan eseményekről szóló értesítések (SafeSeaNet).

a)

Automatizált viselkedés-megfigyelési (ABM) algoritmusok/rendellenesség-felderítési szolgáltatás

Az ABM-ek olyan algoritmusalapú eszközök, amelyek a hajók konkrét viselkedésének felderítése és a megfelelő gazdasági szereplő figyelmeztetése érdekében elemzik a hajók helyzetét. Eddig több mint húsz algoritmust fejlesztettek ki, többek között az érdekeltségi területekre való belépéshez, két hajó tengeren való találkozásához és a parthoz közelítő hajókhoz kapcsolódó algoritmusokat. Minden ABM-et közvetlenül a felhasználó tud kiválasztani és konfigurálni; a gazdasági szereplők automatikus, valós idejű figyelmeztető jelzést kapnak e-mailben vagy a SafeSeaNet grafikus felhasználói felületén (SEG) keresztül.

Automatizált viselkedés-megfigyelési algoritmusokat egyre több uniós tagállam és szerv használ különböző műveleti területeken, például a halászati ellenőrzés, a határellenőrzés, a védelem, a tengeri közlekedés biztonsága, a partvédelem és a környezetvédelem területén.

Az automatizált viselkedés-megfigyelési algoritmusok az EMSA integrált tengerészeti szolgáltatásainak (IMS) igénybevételével érhetők el a tagállamok és az EFCA számára. A kapcsolódó platform a SafeSeaNet grafikus felhasználói felülete (SEG). Automatizált viselkedés-megfigyelési algoritmusokat rendszerközi alapon is biztosítanak a Frontex számára a közös műveletek bejelentő rendszerén (JORA) keresztül. A Frontex platformján ezek rendellenesség-felderítési szolgáltatásként ismertek.

b)

A Föld-megfigyelés szempontjából hozzáadott értéket képviselő termékek

A hozzáadott értéket képviselő termékek azáltal segítik a felhasználókat, hogy különösen értékes információkat nyernek ki az alapul szolgáló képtermékekből, lehetővé téve a hatóságok számára, hogy gyorsabban és hatékonyabban végezhessék el a tengerre telepített objektumok, tereptárgyak vagy tevékenységek magasabb szintű elemzését. A hozzáadott értéket képviselő termékek az eredeti műholdas képterméken rétegként vagy külön információrétegként, például vektorrétegként, előrejelzésként vagy éghajlat- újraelemzésként/előrejelzésként is rendelkezésre bocsáthatók. A felhasználók számára jelenleg kínált, hozzáadott értéket képviselő termékek többek között a következők:

Ezek a hozzáadott értéket képviselő Föld-megfigyelési termékek az EMSA integrált tengerészeti szolgáltatásain keresztül érhetők el a tagállamok és az EFCA számára. A tagállamok és az EFCA számára a felhasználás helyén ingyenesek lehetnek, mivel a finanszírozás a Kopernikusz tengerikörnyezet-monitoring szolgáltatása (12) segítségével fedezhető a Kopernikusz tengerfelügyeleti szolgáltatása keretében. Ezek a termékek megjeleníthetők a SafeSeaNet grafikus felhasználói felületén, és a JORA-n keresztül rendszerközi alapon a Frontex rendelkezésére is bocsáthatók. A Frontex platformján hajófelderítési szolgáltatás (VDS) és tevékenységfelderítési szolgáltatás néven ismertek.

c)

A Föld-megfigyelés keretében végzett hajómegfeleltetés

Az SAR segítségével végzett hajófelderítéseket és az optikai képeket megfeleltetik a hajóadatoknak (például AIS, LRIT és VMS). Ez áttekintést nyújthat arról, hogy egy adott területen mely hajók szolgáltatnak adatot, és melyek nem. Ezek az információk két vektorrétegben jelennek meg:

A felhasználók a hajókra vonatkozó adatszolgáltatás során közölt azon információk megfeleltetését kapják meg, amelyekhez megfelelő hozzáférési jogosultságokat szereztek.

a)

EFCA: Az EFCA integrált tengerészeti szolgáltatása kifejezetten a halászati ellenőrzéshez kapcsolódó átfogó tengeri helyzetképet nyújt, amely támogatja a tagállamok halászati ellenőrzési tevékenységeit. Ez a szolgáltatás az EMSA által kifejlesztett SEG-felületen jön létre és arra épül.

Az EFCA integrált tengerészeti szolgáltatása képes valós időben integrálni és egyesíteni a VMS-hez, a földi automatikus azonosító rendszerhez és a műholdas automatikus azonosító rendszerhez hasonló csatornákon keresztül gyűjtött helyzetmeghatározási adatkészleteket, valamint a Kopernikusz tengerfelügyeleti szolgáltatásán keresztül továbbított LRIT- és VDS-jelentéseket és műholdképeket.

Az alkalmazás funkciók és referencia-adatkészletek széles skáláját tartalmazza, és meghatározott halászati ellenőrzési feladatokat tud ellátni. Ezek a feladatok az uniós és regionális halászati gazdálkodási szervezetek vizein folytatott halászati tevékenységek nyomon követésétől az IUU-fogási tanúsítványok ellenőrzéséhez (IUU-rendelet (13)) szükséges megbízható globális hajómozgási információk (nem kizárólag halászhajókra vonatkozó információk) forrásának rendelkezésre bocsátásáig terjednek.

Ezenfelül a tengeri határokra és a halászati területekre vonatkozó halászatspecifikus információk integrálása, valamint mindenekelőtt a halászhajók halászati tevékenységeinek sajátos jellemzőire – például az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) hajótípusaira, halászeszköz-típusaira, az uniós halászflotta-nyilvántartás szerinti külső jelölésekre és a halászati engedélyekre – vonatkozó információk integrálása fejlett szűrési és keresési funkciókat tesz lehetővé. A számos funkció a következőket foglalja magában:

b)

EMSA: Az SEG a legtöbb felhasználói közösség számára a SafeSeaNet és az integrált tengerészeti szolgáltatások – többek között az automatizált viselkedés-megfigyelés – megjelenítésének elsődleges platformja. Az integrált tengerészeti szolgáltatásokba az SEG online grafikus felhasználói felületén lehet belépni, amely asztali számítógépen, laptopon és mobil eszközökön (az IMS alkalmazáson keresztül) érhető el. Ezek a szolgáltatások rendszerközi interfészeken is elérhetők, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy megtekintsék a saját rendszereikbe integrált adatokat, és egyedi, előre meghatározott felügyeleti esetekre vonatkozó figyelmeztető jelzéseket kapjanak.

Ezenfelül a Föld-megfigyelési termékek kezelésének fő platformja a Föld-megfigyelési adatközpont. A távirányítású légijármű-rendszerek üzemeltetési adatainak fő platformja a távirányítású légijármű-rendszerek adatközpontja.

c)

Frontex:

—

a tanfolyam célja,

—

a tanfolyam célkitűzései, valamint

—

a tanfolyam célközönsége.

a)

minisztériumokon belüli és stratégiai szintű nemzeti kapcsolattartó pontok, a megfelelő elérhetőségek, azaz az e-mail-cím és a telefonszám megadásával;

b)

a különböző parti őrségi feladatokban részt vevő minisztériumok/szervezeti egységek/ügynökségek/szervezetek címe, a hét minden napján napi 24 órában biztosított elérhetőségek (telefon és e-mail-cím), valamint adott esetben a megfelelő honlap;

c)

az adatlap megnevezi továbbá az egyes parti őrségi feladatokért felelős „vezető” szervezetet, valamint az ezekhez a feladatokhoz kapcsolódóan szerepet betöltő vagy felelősséget vállaló bármely egyéb szervezetet. Az adatlapon az is szerepel, hogy ez a „vezető” szerep a tengeri területtől/joghatóságtól (azaz parti tengertől, csatlakozó övezettől, kizárólagos gazdasági övezettől és nyílt tengertől) függően változik-e, és ha igen, mikor;

d)

azon regionális/nemzetközi szervezetek jegyzéke, amelyekben az ország részt vesz vagy érintett.