A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács)

2025. október 31. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – Az ítélkezési gyakorlatból egyértelműen levezethető válasz – Állami támogatások – EUMSZ 108. cikk – Jogellenes támogatások visszafizettetését elrendelő európai bizottsági határozat – (EU) 2015/1589 rendelet – A 16. cikk (3) bekezdése – A 17. cikk (1) bekezdése – Az uniós jogban előírt elévülési időnél rövidebb elévülési időt előíró nemzeti szabályozás – A tényleges érvényesülés elve”

A C‑24/25. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Administrativo e Fiscal do Funchal (funchali közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália) a Bírósághoz 2025. január 16‑án érkezett, 2024. október 28‑i határozatával terjesztett elő

a Mission – Trading, Gestão e Serviços, Unipessoal, Lda (Zona Franca da Madeira)

és

az Autoridade Tributária e Assuntos Fiscais da Região Autónoma da Madeira

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: F. Schalin tanácselnök, M. Gavalec és Csehi Z. (előadó) bírák,

főtanácsnok: A. Rantos,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 16. cikke (3) bekezdésének és a Portugália által a Zona Franca da Madeira (ZFM) – III. programcsomag tekintetében nyújtott SA.21259. (2018/C) (korábbi 2018/NN.) számú támogatási programról szóló, 2020. december 4‑i (EU) 2022/1414 bizottsági határozat (HL 2022. L 217., 49. o.) 5. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Mission – Trading, Gestão e Serviços, Unipessoal, Lda (Zona Franca da Madeira) (a továbbiakban: „Mission – Trading”) és az Autoridade Tributária e Assuntos Fiscais da Região Autónoma da Madeira (Madeira autonóm régió adóügyi hatósága, Portugália, a továbbiakban: adóhatóság) között, az utóbbi által a Mission – Tradinggel szemben indított, a Mission – Trading számára jogellenesen nyújtott állami támogatás visszafizettetése céljából indított adóvégrehajtási eljárás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2015/1589 rendelet

3

A 2015/1589 rendeletnek „A támogatás visszatérítése [helyesen: visszatéríttetése]” című 16. cikke a (3) bekezdésében a következőket írja elő:

„Az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ 278. cikk értelmében hozott határozatának sérelme nélkül, a visszatérítést [helyesen: visszatéríttetést] késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Ebből a célból és a nemzeti bíróságok előtt zajló eljárás esetén – az uniós jog sérelme nélkül – az érintett tagállamok meghozzák a jogrendszerük szerint rendelkezésre álló szükséges intézkedéseket, beleértve az átmeneti intézkedéseket is.”

4

A 2015/1589 rendeletnek „A támogatás visszafizettetésére vonatkozó jogvesztő határidő [helyesen: elévülési idő]” című 17. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A Bizottság támogatás‑visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn [helyesen: elévülési időn] belül érvényesíthető.”

A 2022/1414 határozat

5

A 2022/1414 határozat 1. cikkének szövege a következő:

„A »Zona Franca da Madeira (ZFM) – III. programcsomag« támogatási programot Portugália jogellenesen, az [EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdésének megsértésével léptette hatályba, és összeegyeztethetetlen a belső piaccal, amennyiben Portugália az [N 421/2006. sz. ügyben 2007. június 27‑én hozott C(2007) 3037 végleges] és az [SA.34160. (2011/N) sz. ügyben 2013. július 2‑án hozott C(2013) 4043 final] bizottsági határozatba ütköző módon hajtotta végre.”

6

E határozat 4. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Portugália visszafizetteti a kedvezményezettekkel az 1. cikkben említett támogatási program keretében nyújtott, a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokat.”

7

Az említett határozat 5. cikke értelmében:

„(1)   Az 1. cikkben említett támogatási program alapján nyújtott támogatásokat haladéktalanul és ténylegesen vissza kell fizettetni.

(2)   Portugália gondoskodik arról, hogy e határozatot a róla szóló értesítéstől számított nyolc hónapon belül végrehajtsák.”

A portugál jog

Az adóügyi közigazgatási és bírósági eljárásról szóló törvénykönyv

8

A Código de Procedimento e de Processo Tributário (adóügyi közigazgatási és bírósági eljárásról szóló törvénykönyv) az alapügyre alkalmazandó változatának „A végrehajtással szembeni kifogás indokai” című 204. cikke az (1) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„Végrehajtási kifogás kizárólag a következő indokokon alapulhat:

[…]

d)

a végrehajtás tárgyát képező tartozás elévülése;

[…]”

Az általános adótörvény

9

Az 1998. december 17‑i 398/98. sz. Decreto‑Leivel (398/98. sz. törvényerejű rendelet; Diário da República, I., A. sorozat, 290. sz., 1998. december 17.) elfogadott Lei Geral Tributária (általános adótörvény) alapügyre alkalmazandó változata tartalmazza „Az adómegállapításhoz való jog elévülése” című 45. cikket, amelynek szövege a következő:

„(1)   [Megszűnik] az adómegállapításhoz való jog, ha az adóalanyt az adó megállapításáról négy éven belül nem értesítik érvényesen, kivéve ha törvény másként rendelkezik.

(2)   Az adóalany nyilatkozatának nyilvánvaló hibája esetén az előző bekezdésben említett elévülési idő három év.

(3)   Adólevonás vagy adójóváírás esetén az elévülési idő az adott jog gyakorlásától számított időtartam.

(4)   Az elévülési idő rendszeres adók esetében azon év végétől kezdődik, amelyben az adókötelezettséget keletkeztető tény bekövetkezett, egyszeri adókötelezettség esetében pedig az adókötelezettséget keletkeztető tény bekövetkezésének időpontjától, kivéve a forrásadó útján adóztatott hozzáadottérték‑adót és jövedelemadót, amelyek esetében az elévülési idő az adóztatandó, illetve az adókötelezettséget keletkeztető tény bekövetkezését követő naptári év elején kezdődik.

[…]

(7)   Az (1) bekezdésben említett határidő tizenkét év, ha az adó megállapításához való jog a következőkkel összefüggő adóügyi tényeket érint:

a)

a pénzügyminiszter rendeletével jóváhagyott listán szereplő, egyértelműen kedvezőbb adórendszer hatálya alá tartozó ország, terület vagy régió, amellyel kapcsolatban az adóhatóságnak való bejelentési kötelezettséget nem teljesítik; vagy

b)

az Európai Unió tagállamaiban székhellyel nem rendelkező pénzügyi intézményekben, illetve az Európai Unió tagállamaiban székhellyel rendelkező pénzügyi intézmények Európai Unión kívüli fióktelepeinél nyitott olyan betétszámlák vagy értékpapírszámlák, amelyek meglétét és adatait a személyi jövedelemadó alanya az adókeletkeztető tény bekövetkezése szerinti éves adóbevallásában nem tünteti fel.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

10

A 2022/1414 határozatot követően az adóhatóság adóvégrehajtási eljárást indított a Mission – Trading ellen a „Zona Franca da Madeira (ZFM) – III. programcsomag” keretében e társaságnak a 2015. adóévre vonatkozó társaságiadó‑csökkentés formájában nyújtott állami támogatások visszafizettetése érdekében.

11

A Mission – Trading kifogást nyújtott be ezen eljárással szemben a Tribunal Administrativo e Fiscal do Funchalhoz (funchali közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália), amely a kérdést előterjesztő bíróság, és az eljárás megszüntetését kérte.

12

Kifogásának alátámasztására a Mission – Trading többek között azt állítja, hogy az adóhatóság megalapozatlanul követeli tőle az említett eljárás tárgyát képező adótartozás megfizetését, mivel ezen adó megállapításáról nem értesítették az általános adótörvény 45. cikkében előírt elévülési határidőn belül.

13

A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy e 45. cikk összeegyeztethető‑e a 2015/1589 rendelet 16. cikkének (3) bekezdésével és a 2022/1414 határozat 5. cikkével.

14

Egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a portugál jog nem ír elő különös szabályozást az állami támogatás visszafizettetése esetén alkalmazandó elévülési határidőre vonatkozóan. Az általános elévülési határidők alkalmazását kizáró nemzeti jogi szabály hiányában az általános adótörvény 45. cikke alkalmazandó. Másrészt megjegyzi, hogy a jelen ügyben a 2022/1414 határozatot a nemzeti jogban előírt elévülési határidő lejártát követően fogadták el.

15

E körülmények között a Tribunal Administrativo e Fiscal do Funchal (funchali közigazgatási és adóügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2022/1414] határozat 5. cikkében szereplő »haladéktalanul és ténylegesen vissza kell fizettetni« fordulatot, valamint a [2015/1589] rendelet 16. cikkének (3) bekezdésében szereplő »a visszatérítést [helyesen: visszatéríttetést] késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását« fordulatot, hogy azokkal ellentétes a nemzeti jog azon szabályainak (különösen az [általános adótörvény] 45. cikkének) alkalmazása, amelyek előírják, hogy az adó megállapításához való jog a nemzeti jog által e vonatkozásban megszabott határidő lejártát követően elévül?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

16

Eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

17

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben szabályozott igazságszolgáltatási együttműködés a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul. Egyrészt a Bíróság csak arra jogosult, hogy a Szerződések és az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok által hozott aktusok értelmezéséről döntsön, arra viszont nem, hogy az uniós jog szabályait egy meghatározott ügyre alkalmazza (lásd ebben az értelemben: 2021. május 18‑i Asociația „Forumul Judecătorilor din România” ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 201. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Másrészt, a Bíróság által a nemzeti bíróságok számára az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan megfogalmazott ajánlások (HL C, C/2024/6008) 11. pontjának megfelelően a nemzeti bíróságok feladata, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben a Bíróság által adott értelmezési szempontokból levonja a konkrét következtetéseket (lásd ebben az értelemben: 2018. október 25‑iRoche Lietuva ítélet, C‑413/17, EU:C:2018:865, 43. pont).

18

A jelen ügyben a Bíróság úgy véli, hogy az uniós jognak a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése egyértelműen levezethető a 2020. április 30‑iNelson Antunes da Cunha ítéletből (C‑627/18, EU:C:2020:321) és a 2023. december 14‑iI (Illetékek visszatérítése) ítéletből (C‑655/22, EU:C:2023:993). Így tehát a jelen ügyben az eljárási szabályzat 99. cikkét kell alkalmazni.

19

Amint az a jelen végzés 17. pontjából kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapügyben a Bíróság ezen ítélkezési gyakorlatából következő értelmezési szempontokból levonja a konkrét következtetéseket.

20

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2015/1589 rendelet 16. cikkének (3) bekezdését, amennyiben az a tényleges érvényesülés elvére vonatkozik, úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti elévülési időnek valamely támogatás visszafizettetésére történő alkalmazása, amennyiben e határidő már az e támogatást jogellenesnek nyilvánító és a visszafizettetését elrendelő bizottsági határozat elfogadása előtt lejárt.

21

A nemzeti elévülési szabályok alkalmazását illetően a Bíróság a 2020. április 30‑iNelson Antunes da Cunha ítélet (C‑627/18, EU:C:2020:321) 41., 44. és 46. pontjában többek között kimondta:

„(41)

[…] [B]ár a jogellenesen nyújtott támogatások visszatéríttetésére főszabály szerint a nemzeti elévülési szabályok alkalmazandók, e rendelkezéseket azonban minden esetben az uniós érdek teljes körű figyelembevételével és oly módon kell alkalmazni, hogy azok ne vezessenek az uniós jog által megkövetelt visszatéríttetés gyakorlati ellehetetlenítéséhez (lásd ebben az értelemben: 2003. június 26‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑404/00, EU:C:2003:373, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

[…]

(44)

[…] Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az elévülési idők rendeltetése általában véve az, hogy garantálja a jogbiztonságot (2019. január 23‑iFallimento Traghetti del Mediterraneo ítélet, C‑387/17, EU:C:2019:51, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

[…]

(46)

[…] [A]z állandó ítélkezési gyakorlat kimondja, hogy figyelembe véve a Bizottság által az állami támogatások felett az EUMSZ 108. cikk alapján gyakorolt ellenőrzés kötelező jellegét, egyrészt a támogatás kedvezményezett vállalkozásai főszabály szerint csak akkor bízhatnak jogosan a támogatás szabályszerűségében, ha azt az e cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották, másrészt pedig egy gondos gazdasági szereplőnek rendszerint meg kell tudnia bizonyosodni arról, hogy ezt az eljárást betartották‑e. Különösen, ha a támogatást a Bizottságnak való előzetes bejelentés nélkül hajtották végre, vagyis az az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében jogellenes, a támogatás kedvezményezettjének ebben az időpontban nem állhat fenn jogos bizalma arra vonatkozóan, hogy a támogatást szabályszerűen nyújtották (2019. március 5‑iEesti Pagar ítélet, C‑349/17, EU:C:2019:172, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). […] [I]igaz ez mind az egyedi támogatások, mind pedig a támogatási program keretében nyújtott támogatások esetében.”

22

Az elévülési vagy jogvesztő határidőkkel, valamint a tényleges érvényesülés elvével kapcsolatban a Bíróság ezenkívül a 2023. december 14‑iI (A járulékok visszatérítése) ítélet (C‑655/22, EU:C:2023:993) 44. pontjában kimondta:

„[A]mi a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartását illeti, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az észszerű elévülési vagy jogvesztő határidők megállapítása főszabály szerint megfelel a tényleges érvényesülés követelményének, mivel az a jogbiztonság alapvető elvének alkalmazását jelenti, amely elv egyszerre védi az érdekeltet és az érintett hatóságot, még akkor is, ha az ilyen határidők lejárta jellegénél fogva megakadályozhatja az érintett személyeket jogaik teljes vagy részleges érvényesítésében (2019. december 19‑iCargill Deutschland ítélet, C‑360/18, EU:C:2019:1124, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).”

23

Abban az esetben, ha a nemzeti jogban előírt és a jogalap nélkül kifizetett támogatás visszafizettetésére alkalmazandó elévülési idő még azelőtt lejárt, hogy a Bizottság elfogadta volna a támogatást összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak visszafizettetését elrendelő határozatot, a Bíróság több alkalommal kimondta – amint az a 2020. április 30‑iNelson Antunes da Cunha ítélet (C‑627/18, EU:C:2020:321) 46., 50–52., 60. és 61. pontjából kitűnik –, hogy:

„(46)

Emlékeztetni kell arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat kimondja, hogy figyelembe véve a Bizottság által az állami támogatások felett az EUMSZ 108. cikk alapján gyakorolt ellenőrzés kötelező jellegét, egyrészt a támogatás kedvezményezett vállalkozásai főszabály szerint csak akkor bízhatnak jogosan a támogatás szabályszerűségében, ha azt az e cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották, másrészt pedig egy gondos gazdasági szereplőnek rendszerint meg kell tudnia bizonyosodni arról, hogy ezt az eljárást betartották‑e. Különösen, ha a támogatást a Bizottságnak való előzetes bejelentés nélkül hajtották végre, vagyis az az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében jogellenes, a támogatás kedvezményezettjének ebben az időpontban nem állhat fenn jogos bizalma arra vonatkozóan, hogy a támogatást szabályszerűen nyújtották (2019. március 5‑iEesti Pagar ítélet, C‑349/17, EU:C:2019:172, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). […] Ez a helyzet mind az egyedi támogatások, mind a támogatási program keretében nyújtott támogatások esetében.

[…]

(50)

[…] [A] Bizottság a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt tízéves elévülési időn belül bármikor követelheti a jogellenes támogatás visszatéríttetését, mégpedig annak ellenére, hogy a nemzeti eljárásban alkalmazandó elévülési idő esetlegesen lejárt (lásd ebben az értelemben: 2019. március 5‑iEesti Pagar ítélet, C‑349/17, EU:C:2019:172, 114. pont).

(51)

Ezenkívül, amint az a jelen ítélet 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a Nelson Antunes da Cunha a jelen ügyben nem hivatkozhat érvényesen a szóban forgó támogatás szabályszerűségébe vetett jogos bizalomra, mivel azt a Portugál Köztársaság a Bizottságnak való előzetes bejelentés nélkül hajtotta végre.

(52)

A visszatéríttetendő támogatás behajtására alkalmazandó nemzeti elévülési időt, amely még a visszatéríttetést elrendelő bizottsági határozat elfogadása előtt lejárt, a kérdést előterjesztő bíróságnak tehát figyelmen kívül kell hagynia.

[…]

(60)

Ilyen körülmények között a jogbiztonság elve, amelyet az elévülési idők hivatottak biztosítani, nem képezheti akadályát a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás visszatéríttetésének […]

(61)

A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/1589 rendelet 16. cikkének (2) bekezdését, amely szerint a visszatéríttetendő támogatás magában foglalja a kamatokat, és az ugyanezen cikk (3) bekezdésében foglalt tényleges érvényesülés elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a nemzeti elévülési idő alkalmazása a támogatás visszatéríttetésére, amennyiben e határidő az e támogatást jogellenesnek nyilvánító és a visszatéríttetést elrendelő bizottsági határozat meghozatala előtt lejárt […]”

24

A jelen esetben a 2022/1414 határozat 1. cikkéből kitűnik, hogy „A »Zona Franca da Madeira (ZFM) – III. programcsomag« támogatási programot a Portugál Köztársaság jogellenesen, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével léptette hatályba, amennyiben azt az említett tagállam az N 421/2006. sz. ügyben 2007. június 27‑én hozott C(2007) 3037 végleges és az SA.34160. (2011/N) sz. ügyben 2013. július 2‑án hozott C(2013) 4043 final bizottsági határozatba ütköző módon hajtotta végre.

25

A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a Mission – Trading részére e támogatási program alapján jogellenesen kifizetett összegek visszafizettetésére irányuló eljárásra alkalmazandó nemzeti elévülési idő a 2022/1414 határozat elfogadása előtt lejárt.

26

Márpedig a Bíróságnak a jelen végzésben felidézett ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a nemzeti jog által előírt ilyen elévülési vagy jogvesztő határidő lejárata ellenére a Bizottság a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt tízéves elévülési lejárta előtt bármikor követelheti a jogellenes támogatások visszafizettetését.

27

E körülmények között az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/1589 rendelet 16. cikkének (3) bekezdését, amennyiben az a tényleges érvényesülés elvére vonatkozik, úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti elévülési időnek valamely támogatás visszafizettetésére történő alkalmazása, amennyiben e határidő már az e támogatást jogellenesnek nyilvánító és a visszafizettetését elrendelő bizottsági határozat elfogadása előtt lejárt.

A költségekről

28

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

 

Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet 16. cikkének (3) bekezdését, amennyiben az a tényleges érvényesülés elvére vonatkozik,

 

a következőképpen kell értelmezni:

 

azzal ellentétes a nemzeti elévülési határidőnek valamely támogatás visszafizettetésére történő alkalmazása, amennyiben e határidő már az e támogatást jogellenesnek nyilvánító és a visszafizettetését elrendelő európai bizottsági határozat elfogadása előtt lejárt.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: portugál.