C-544/17 P62017CJ0544EU:C:2018:8800001111010CJ

2018. 11. 07‑i ítélet – C‑544/17. P. sz. ügy

BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság

<TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (első tanács)</P><P><DATE ISO="20181107">2018. november 7.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: angol.</P></NOTE></P></TI>FellebbezésÁllami támogatásokMegsemmisítés iránti keresetElfogadhatóságA portugál hatóságok által a Banco Espírito Santo SA pénzügyi intézmény szanálásához nyújtott támogatásÁthidaló bank létrehozása és feltőkésítéseA támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító európai bizottsági határozatAz eljáráshoz fűződő érdekA Banco Espírito Santo szanálásáról szóló határozat megsemmisítése iránt a nemzeti bíróságok előtt indított kereset

A C‑544/17. P. sz. ügyben,

a BPC Lux 2 Sàrl (székhelye: Senningerberg [Luxemburg]) és a fellebbezés mellékletében megnevezett többi fellebbező (képviselik őket: J. Webber és M. Steenson solicitors, valamint B. Woolgar barrister és K. Bacon QC)

fellebbezőknek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2017. szeptember 18‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn és P.‑J. Loewenthal, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Portugál Köztársaság

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta, elnökhelyettes, az első tanács elnökeként eljárva, J.‑C. Bonichot, E. Regan (előadó), C. G. Fernlund és S. Rodin bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,meghozta a következő<TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI>1Fellebbezésükkel a fellebbezők a Törvényszék 2017. július 19‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság végzésének (T‑812/14, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2017:560) hatályon kívül helyezését kérik, amelyben a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbezőknek a Portugália által a Banco Espírito Santo szanálásához nyújtott SA.39250 (2014/N) állami támogatásról szóló, 2014. augusztus 3‑i C(2014) 5682 final bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítésére irányuló keresetét.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei és a vitatott határozat</HT></P></TI>2A fellebbezők a Banco Espírito Santo SA (a továbbiakban: BES) (Lower Tier 2 besorolású) alárendelt követeléssel rendelkező hitelezői.32014 májusában a Banco de Portugal (Portugál Nemzeti Bank) az általa az Espírito Santo International SA csoportnál elvégzett ellenőrzés során arra a következtetésre jutott, hogy utóbbi nehéz pénzügyi helyzetben van, amely kedvezőtlenül befolyásolhatja a BES fizetőképességét, amely banknak e csoport a többségi részvényese.42014. július 30‑án a BES közzétette a 2014 első félévére vonatkozó eredményeit, amelyek jelentős pénzügyi veszteséget mutattak. Ehhez társult 2014 júliusában a BES betétállományának jelentős csökkenése.5Ebben az összefüggésben a portugál hatóságok úgy határoztak, hogy a BES‑t szanálási eljárás alá vonják, amely egy ideiglenes hitelintézet, azaz áthidaló bank létrehozását is magában foglalta, amelyre átruházták a BES eredményes üzletágait. Az eszközök és kötelezettségek áthidaló bankra történő átruházása nyomán a fennmaradó egyéb eszközöknek és kötelezettségeknek továbbra is az – ezentúl rossz bankká vált – BES keretein belül kellett maradniuk.62014. augusztus 3‑án a portugál hatóságok arról tájékoztatták az Európai Bizottságot, hogy 4899 millió EUR összegű állami támogatást terveznek nyújtani a Fundo de Resolução (szanálási alap, Portugália) útján, amely támogatás célja, hogy indulótőkét biztosítsanak az áthidaló bank számára. A bejelentéssel együtt a portugál hatóságok megküldték a Bizottságnak a Portugál Nemzeti Bank két jelentését, mégpedig egyrészt a BES szanálása tekintetében szóba jöhető választási lehetőségek értékelését, amely arra a következtetésre jutott, hogy az áthidaló bank létrehozása az egyetlen olyan megoldás, amely lehetővé teszi a Portugál Köztársaság pénzügyi stabilitásának megőrzését, másrészt pedig a BES szanálása során követendő eljárás leírását. Ez utóbbi jelentést követően a portugál hatóságok a Bizottság elé tárták azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyek mind az áthidaló bank, mind a rossz bank tekintetében azok szabályos felszámolására vonatkoznak. Az e két intézménnyel kapcsolatos közös kötelezettségvállalások a meglévő eszközök kezelésére, a bérkifizetések korlátozására és az állami támogatásból történő részesedésszerzés, kamat‑ vagy osztalékfizetés és reklámtevékenység tilalmára vonatkoznak.7A Bizottság ugyanezen a napon, az előzetes vizsgálati szakasz végén az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján elfogadta a vitatott határozatot, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentett intézkedés, nevezetesen a portugál hatóságok által az áthidaló banknak nyújtott 4899 millió EUR összegű tőke‑hozzájárulás az e hatóságok által tett kötelezettségvállalásokkal együtt olyan állami támogatásnak minősül, amely összeegyeztethető a belső piaccal az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében (a továbbiakban: szóban forgó állami támogatás).8A portugál hatóságok által előterjesztett kötelezettségvállalások között szerepelt többek között az is, hogy az áthidaló banknak nem kerül átadásra sem a részvényeseket, sem a hitelviszonyt megtestesítő alárendelt értékpapírok tulajdonosait illető eszköz, sem hibrid eszköz. Azt is vállalták, hogy a BES felszámolására legkésőbb 2016. december 31‑ig sor kerül.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés</HT></P></TI>9A Törvényszék Hivatalához 2014. december 12‑én benyújtott keresetlevelükkel a fellebbezők keresetet indítottak a vitatott határozat megsemmisítése iránt.10A Törvényszék 2016. december 7‑én kérdést intézett a fellebbezőkhöz aziránt, hogy fűződik‑e érdekük a vitatott határozattal szembeni eljáráshoz.11A fellebbezők 2017. január 23‑án válaszoltak a Törvényszék által feltett kérdésre.12A megtámadott végzésben a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította, miután hivatalból megállapította, hogy a fellebbezőknek nem fűződik érdeke a vitatott határozattal szembeni eljáráshoz. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy nem szükséges határozni a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról, amely azon alapult, hogy a fellebbezőknek nincs kereshetőségi joguk az említett határozattal szemben.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A felek kérelmei</HT></P></TI>13Fellebbezésükben a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

az ügyet érdemi vizsgálat céljából utalja vissza a Törvényszék elé, és

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;

14A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

utasítsa el a fellebbezést, és

a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

<TI><P><HT TYPE="BOLD">A fellebbezésről</HT></P></TI><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A felek érvei</HT></HT></P></TI>15A fellebbezők egyetlen jogalapot hoznak fel, amely azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy nem fűződik érdekük a vitatott határozat megsemmisítéséhez.16Amint a megtámadott végzés 27. és 33. pontjából kitűnik, a fellebbezők a Törvényszék előtt előadták, hogy a vitatott határozat megsemmisítése igen jelentősen növelné azon kereset eredményességének valószínűségét, amelyet a nemzeti bíróságok előtt indítottak a BES szanálásáról szóló határozat megsemmisítése iránt, és hogy ez az eredményesség azt vonná maga után, hogy vagy megszüntetnék a BES szanálását, vagy a fellebbezők kártérítés követelésére válnának jogosulttá. Konkrétan a fellebbezők benyújtottak egy portugál ügyvéd által kiállított tanúsítványt, amelyben az részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt a vitatott határozat megsemmisítése befolyásolná az említett nemzeti eljárást, jóllehet annak tárgya eltér a Törvényszék előtti kereset tárgyától. Ráadásul ez a bizonyíték nem képezte vita tárgyát az elsőfokú eljárásban.17Másfelől azt állítják, amint azt a Bíróság a 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet (C‑33/14 P, EU:C:2015:609) 68., 69. és 79. pontjában kimondta, az, ha valamely határozat uniós bíróság általi megsemmisítése alkalmas arra, hogy előnyt biztosítson a nemzeti bíróságok előtt indított kereset keretében, főszabály szerint elegendő az uniós bíróságok előtti eljáráshoz fűződő érdek megalapozásához. A megtámadott végzés nem cáfolja ezt az elvet.18Ugyanakkor a Törvényszék a megtámadott végzés 34. és 35. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy az előtte indított eljárásnak és a portugál bíróságok előtt indított eljárásnak nem ugyanaz a tárgya, és a vitatott határozat megsemmisítése nem befolyásolná a portugál alkotmányos szabályok e bíróságok általi értelmezését. Márpedig a fellebbezők szerint egyedül a portugál bíróságok jogosultak arra, hogy a portugál jog alapján ilyen következtetést vonjanak le, és nem az uniós bíróságok feladata, hogy ezt tegyék az uniós jog alapján. Így a Törvényszék tévesen vette át a nemzeti bíróságok szerepét a nemzeti kereset megalapozottságának értékelése során.19Másodlagosan a fellebbezők úgy érvelnek, hogy még ha a Törvényszék jogosan is értékelte a portugál ügyvédjük tanúsítványában a portugál joggal kapcsolatban kifejtett jogi érvek megalapozottságát, az általa elvégzett értékelés nyilvánvalóan elferdítette az elé terjesztett a bizonyítékokat.20Ellenkérelmében a Bizottság először is előadja, hogy amennyiben a fellebbezők a portugál jog Törvényszék általi értelmezését vitatják, ez az értelmezés ténykérdésnek minősül, amely főszabály szerint nem tartozik a Bíróság által elvégzendő felülvizsgálat körébe. A Bíróságnak csak arra van hatásköre, hogy ellenőrizze, hogy a Törvényszék részéről megvalósult‑e a nemzeti jog elferdítése. Az ilyen elferdítésnek azonban nyilvánvalóan ki kell tűnnie a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére.21Márpedig a jelen esetben a fellebbezők nem utalnak arra, hogy mely tényeket vagy bizonyítékokat ferdítette el a Törvényszék, valamint azt sem bizonyították, hogy a Törvényszék olyan hibákat követett el, amelyek következtében tényeket vagy bizonyítékokat ferdíthetett el. Ellentétben azzal, amit a fellebbezők állítanak, a Törvényszék hivatalból nem azt állapította meg, hogy a portugál ügyvéd tanúsítványában az ügyvéd által kifejtett érvek nem megalapozottak. Ugyanis azt mondta ki, hogy – mivel az előtte indított eljárás tárgya különbözik azon eljárás tárgyától, amelyet a portugál bíróságok előtt indítottak, amit a fellebbezők nem vitattak – a vitatott határozat megsemmisítése nem befolyásolná a portugál jog nemzeti bíróság általi értelmezését. Következésképpen a fellebbezők fellebbezése nyilvánvalóan elfogadhatatlan, mivel ténybeli kérdést érint.22Ezt követően a Bizottság arra emlékeztet, hogy a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik. Nem a Törvényszék feladata, hogy megkeresse és azonosítsa a mellékletekben azokat a jogalapokat, amelyek megítélése szerint a kereset alapját képezhetik, mivel a mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van.23A jelen esetben, noha a fellebbezők azt állítják, hogy a vitatott határozat megsemmisítése alátámasztaná azon érvüket, amely szerint a BES szanálása aránytalan a portugál jog alapján, nem adtak semmilyen magyarázatot ezen állítás alátámasztására az eljáráshoz fűződő érdekükre vonatkozó kérdésre adott válaszukban. Így különösen azok a magyarázatok, amelyeket a fellebbezők e tekintetben a Törvényszék elé terjesztettek, nem közvetlenül e válasz szövegében szerepeltek, hanem csak egy portugál ügyvéd által kiállított tanúsítványban, amely e válaszhoz volt mellékelve.24A fellebbezők az eljáráshoz fűződő érdekükre vonatkozó válaszukban továbbá azt állítják, hogy a vitatott határozat megsemmisítése lehetővé tenné számukra annak alátámasztását, hogy a BES szanálására vonatkozó intézkedés – az áthidaló banknak a szóban forgó állami támogatás útján való feltőkésítése hiányában – nem alkalmas arra, hogy elkerüljék a BES fizetésképtelenségét. Azonban nem adtak magyarázatot e válaszban arra, hogy a vitatott határozat megsemmisítése miként vonhatja maga után a BES szanálásáról szóló határozat megsemmisítését vagy a portugál állammal, illetve a Portugál Nemzeti Bankkal szembeni felelősség megállapítása iránti kereset megalapozását.25Végül, mindenestre ahhoz, hogy fennálljon a Bizottság határozata elleni eljáráshoz fűződő érdek, az szükséges, hogy valamely nemzeti bírósági eljárás keretében benyújtott felelősség megállapítása iránti kereset eredményessége az e határozattal szembeni megsemmisítés iránti kereset eredményességétől függjön, amint ez a 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet (C‑33/14 P, EU:C:2015:609) alapjául szolgáló ügyben is felmerült. A fellebbezők azonban nem bizonyították, hogy hasonló összefüggés áll fenn a vitatott határozat ellen a Törvényszék előtt általuk indított megsemmisítési eljárás és a feltételezett felelősség megállapítása iránti kereset között, amely esetében azt állítják, hogy jogukban áll megindítani a portugál állam és a Portugál Bank ellen abban az esetben, ha helyt adnak a keresetüknek a szanálásról szóló határozattal szembeni nemzeti bírósági eljárás keretében.26Különösen, amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 28–31. pontjában kifejtette, a BES szanálásáról szóló határozat, nem pedig a vitatott határozat az, amelynek tényleges hatása lehet a fellebbezők követeléseinek értékére, így a vitatott határozat esetleges megsemmisítése alapján Portugália végeredményben nem lenne köteles a szanálásról szóló határozat visszavonására. Következésképpen a fellebbezők nem lennének feltétlenül jogosultak arra, hogy a nemzeti bíróságok előtt felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtsanak be a portugál állam és a Portugál Nemzeti Bank ellen.27Ezenkívül, még ha a vitatott határozat megsemmisítése a BES szanálásáról szóló határozat megsemmisítését is eredményezné, és ez utóbbi határozat megsemmisítése meg is alapozhatná a portugál állam és a Portugál Nemzeti Bank elleni felelősség megállapítása iránti keresetet, egy ilyen jövőbeni kereset nem minősülhet olyan indoknak, amelyre a fellebbezők a vitatott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdeküket alapíthatnák. Amint ugyanis a 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet (C‑33/14 P, EU:C:2015:609) 56., 69. és 79. pontjából kitűnik, egy ilyen kártérítési kereset tisztán hipotetikus jellegű, mivel a nemzeti eljárás eredményességétől függ.<TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Bíróság álláspontja</HT></HT></P></TI>28A Bíróság már számos alkalommal kimondta, hogy valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csupán abban az esetben elfogadható, ha e személynek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és hogy a kereset – eredményét tekintve – az azt indító személy javára szolgálhat (2015. június 4‑i Andechser Molkerei Scheitz kontra Bizottság ítélet, C‑682/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:356, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).29Ezenkívül a megsemmisítés iránti keresethez fűződő érdeknek létrejött és fennálló érdeknek kell lennie, és azt a keresetindítás időpontjára vonatkozóan kell elbírálni (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 17‑i Bizottság kontra Koninklijke FrieslandCampina ítélet, C‑519/07 P, EU:C:2009:556, 65. pont; 2015. június 4‑i Andechser Molkerei Scheitz kontra Bizottság ítélet, C‑682/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:356, 26. pont).30A jelen esetben mindenekelőtt el kell utasítani a Bizottság azon érvelését, amely szerint a fellebbezés elfogadhatatlan annyiban, amennyiben az a Törvényszék általi azon ténybeli értékelést vitatja, amely az elé terjesztett keresetnek a fellebbezők által a nemzeti bíróságok előtt indított megsemmisítés iránti keresetre gyakorolt lehetséges hatásaira vonatkozik.31Nem vitatott, hogy a Törvényszék kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a tényállás megállapítására és mérlegelésére, valamint – főszabály szerint – az általa e tényállás alátámasztása érdekében elfogadott bizonyítékok megvizsgálására. Mivel azonban azok jogi minősítéséről és az abból levont jogi következtetésekről a Törvényszék dönt, a Bíróság feladata, hogy felülvizsgálatot gyakoroljon. Következésképpen azon kérdés, hogy e tényállásra és bizonyítékokra tekintettel a vitatott határozatnak az uniós bíróság általi megsemmisítése a fellebbezők javára szolgálhat‑e a nemzeti bíróságok előtt indított kereset keretében, ami ezáltal bizonyíthatja az uniós bíróság előtti eljáráshoz fűződő érdeküket, olyan jogkérdés, amely a Bíróság által a fellebbezés keretében gyakorolt felülvizsgálat körébe tartozik (lásd analógia útján: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 68. pont).32Ezt követően szintén el kell utasítani a Bizottság azon érvelését, amely szerint a fellebbezők nem indokolták megfelelően az eljáráshoz fűződő érdeküket, mivel az általuk e tekintetben a Törvényszék elé terjesztett magyarázatok nem közvetlenül az eljáráshoz fűződő érdekükre vonatkozó kérdésre adott válaszuk szövegében, hanem csak annak mellékletében szerepeltek.33Kétségtelen, hogy – amint azt a Bíróság már kimondta – a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik, ami minden bírósági eljárás lényeges és alapvető feltétele (2015. június 4‑i Andechser Molkerei Scheitz kontra Bizottság ítélet, C‑682/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:356, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).34Különösen a valamely természetes vagy jogi személy által benyújtott, jogi aktus megsemmisítése iránti kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy a felperes releváns módon igazolja az ezen aktus megsemmisítésében fennálló érdekét (2015. június 4‑i Andechser Molkerei Scheitz kontra Bizottság ítélet, C‑682/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:356, 28. pont; 2017. december 20‑i Binca Seafoods kontra Bizottság, C‑268/16 P, EU:C:2017:1001, 45. pont).35Márpedig, amint a megtámadott végzés 27. és 33. pontjából kitűnik, a fellebbezők a Törvényszék által e tekintetben feltett kérdésre adott válaszukban azt állították, hogy a vitatott határozat megsemmisítése igen jelentősen növelné azon bírósági felülvizsgálati eljárás eredményességének valószínűségét, amelyet a portugál bíróságok előtt indítottak a BES szanálásáról szóló határozattal szemben. Konkrétan azt adták elő, hogy ez az eredményesség azt vonná maga után, hogy vagy megsemmisítenék a BES szanálásáról szóló határozatot, vagy a BES jogellenes szanálása miatt őket ért veszteségekért kártérítés követelésére válnának jogosulttá.36Továbbá a fellebbezőknek az eljáráshoz fűződő érdekükre vonatkozó kérdésre adott ugyanezen válaszából kitűnik, hogy ezzel kapcsolatos érveiket több oldalon keresztül kifejtették. Így különösen a Bíróság és a Törvényszék e témakörrel kapcsolatos ítéleteire hivatkoztak, és röviden, de megfelelően kifejtették azokat az okokat, amelyek miatt egy portugál ügyvédnek a válaszhoz mellékletben csatolt tanúsítványa szerint a vitatott határozat megsemmisítése jelentősen növelné esélyeiket arra nézve, hogy a BES szanálásáról szóló határozat megsemmisítése iránti keresetük eredményes legyen. Különösen azt állítják, hogy a vitatott határozat Törvényszék általi megsemmisítése lehetővé tenné egyrészt, hogy alátámasszák a nemzeti eljárásban már felhozott érveket, amelyek szerint a BES szanálása aránytalan volt a portugál jog szerint, másrészt pedig továbbra is ezen eljárás keretében előterjesszék azt az érvet, amely szerint a szóban forgó állami támogatás hiányában a BES szanálása nem érheti el azt a célt, hogy elkerüljék a BES fizetésképtelenségét.37Igaz ugyan, hogy egyrészt a fellebbezők érvelésének részletei az eljáráshoz fűződő érdekük vonatkozásában nem közvetlenül a Törvényszék elé terjesztett válaszuk szövegében szerepeltek, hanem annak mellékletében, másrészt pedig a fellebbezők fellebbezésüket további, az említett válaszban nem szereplő elemekkel egészítették ki, a fellebbezők érvelésének ezzel kapcsolatos fő vonalai mégis közvetlenül e válaszban voltak fellelhetők.38Tekintettel továbbá a fellebbezőknek az eljáráshoz fűződő érdekükre vonatkozó kérdésre adott válaszához mellékletként csatolt portugál ügyvédi tanúsítvány hosszára és bizonyító erejére, valamint más erre vonatkozó bizonyítékokra, nem kifogásolható a fellebbezőkkel szemben, hogy azokat az említett válaszhoz csatolták, mivel utóbbi ezen túlmenően arra irányul, hogy a kereshetőségi jogukra vonatkozó érvelésüket elmélyítsék a Törvényszék felhívására ezzel kapcsolatban is adott válaszképpen.39A továbbiakat illetően, amennyiben a Bizottság érvelésével azt kívánja alátámasztani, hogy a vitatott határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdekük igazolására a fellebbezők által első fokon előterjesztett bizonyítékok nem voltak elegendők, ez az érvelés arra a következtetésre vonatkozik, amelyre a Törvényszék jutott a megtámadott végzésben, miszerint a fellebbezőknek nem fűződik érdekük ezen eljáráshoz. Erre az érvelésre tehát a jelen fellebbezés keretében felhozott egyetlen jogalap megalapozottságának értékelése keretében kell választ adni.40Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot a megtámadott végzés 34–36. pontjában annak megállapításával, hogy – mivel az előtte folyamatban lévő eljárás és a nemzeti bíróságok előtti eljárás tárgya nem ugyanaz – a vitatott határozat esetleges megsemmisítése nem befolyásolná az említett nemzeti eljárást, ezért semmilyen előnnyel nem járna a fellebbezők számára.41A megtámadott végzés e pontjaiból kitűnik, hogy a Törvényszék kiemelte, hogy a nemzeti eljárás kizárólag arra a kérdésre vonatkozott, hogy a szanálási eljárás alkalmazása összhangban van‑e a nemzeti joggal, míg az előtte folyamatban lévő eljárás csak e szanálási eljárás finanszírozásának az uniós joggal való összeegyeztethetőségét érintette. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy annak általa való esetleges értékelése, hogy a Bizottság betartotta‑e az uniós jogot, nem befolyásolja a portugál bíróságoknak a nemzeti jogukra vonatkozó értelmezését, így különösen azt a kérdést, hogy sérült‑e az arányosságnak a portugál alkotmányos jog által védett elve.42E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy főszabály szerint a fél megsemmisítés iránti eljárás folytatásához fűződő érdeke fennmarad, amennyiben ez utóbbi eljárás alapján esetlegesen felelősség megállapítása iránt keresetet indíthat (2013. június 20‑i Cañas kontra Bizottság ítélet, C‑269/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:415, 17. pont).43Egy esetleges kártérítési kereset elegendő az ilyen eljáráshoz fűződő érdek megalapozásához, feltéve hogy az nem hipotetikus (lásd: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 79. pont).44A Bíróság azt is kimondta, hogy az eljáráshoz fűződő érdeket a nemzeti bíróságokhoz benyújtott minden olyan kereset megalapozhatja, amelynek keretében a megtámadott aktus uniós bíróság általi esetleges megsemmisítése a felperes javára szolgálhat (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 81. pont).45Végül az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradását in concreto kell értékelni, figyelembe véve különösen a hivatkozott jogellenesség következményeit, valamint az állítólagosan elszenvedett kár jellegét (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).46A jelen esetben a fellebbezők a fellebbezésükben azzal érvelnek, hogy az őket ért kár abból adódik, hogy – mivel a kötvényeik a rossz bankban maradtak – a szanálási eljárás azt idézte elő, hogy ők a BES kötvényeinek tulajdonosaiból egy olyan bank kötvényeinek tulajdonosaivá váltak, amelynek eszközértéke nem volt, amely új ügyleteket nem köthetett, és amely esetében a banki működési engedélyt egy rövid határidejű felszámolást követően vissza kellett vonni. A fellebbezőket tehát jelentős veszteségek érték, a jogi helyzetük pedig megváltozott. Ezenfelül, amint az eljáráshoz fűződő érdekükre vonatkozó kérdésre a Törvényszéknek adott válaszukból és az ehhez csatolt mellékletekből kitűnik, a fellebbezők előadják, hogy a pénzügyi veszteségeik összegére tekintettel a helyzetük nem hasonlítható össze azzal a helyzettel, amely akkor érvényesül, amikor a portugál jog általános fizetésképtelenségi szabályai nyernek alkalmazást, mivel azok előírják, hogy a vállalkozás vagyonát alapul véve és a kielégítési sorrendnek megfelelően a vállalkozás összes hitelezőjét ki kell elégíteni, ideértve az alárendelt követelések jogosultjait is. A fellebbezők az említett válaszban arra a következtetésre jutottak, hogy elveszítették az e területre vonatkozó általános portugál szabályok szerinti igényjogosultságukat a BES minden vagyonával szemben, beleértve a nem értékvesztett eszközöket is.47Az állítólagos jogellenesség következményei kapcsán, amint a jelen ítélet 35. pontjából következik, a fellebbezők azt állították a Törvényszék előtt, és azzal érvelnek a Bíróság előtt is, hogy a BES szanálásáról szóló határozattal szemben a portugál bíróságok előtt indított kereset eredményessége azt vonná maga után, hogy vagy megsemmisítenék e határozatot, vagy a BES jogellenes szanálása miatt őket ért veszteségekért kártérítés követelésére válnának jogosulttá.48A Bizottság a maga részéről lényegében úgy érvel, hogy a jövőbeni nemzeti kártérítési kereset, amelyre a fellebbezők annak érdekében hivatkoznak, hogy bizonyítsák a vitatott határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdeküket, hipotetikus jellegű, mivel nem biztos, hogy ezt a nemzeti keresetet ténylegesen megindítják, és hogy a fellebbezők nem bizonyították az elégséges összefüggést az említett nemzeti kereset és a Törvényszék előtt első fokon benyújtott kereset között.49Mindazonáltal, még ha a fellebbezők azon lehetősége, hogy a jövőben kártérítési keresetet indíthatnak, nem is biztosíthat számukra a vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelemhez fűződő létrejött és fennálló érdeket, emlékeztetni kell arra, hogy ilyen érdeket alapozhat meg, amint az a jelen ítélet 44. pontjából is következik, a nemzeti bíróságokhoz benyújtott minden olyan kereset, amelynek keretében a megtámadott aktus esetleges megsemmisítése a felperes javára szolgálhat.50Márpedig nem vitatott ugyanis, hogy a fellebbezők már megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be a BES szanálásáról szóló határozattal szemben a portugál bíróságok előtt. Továbbá a Bíróság rendelkezésére álló adatokból úgy tűnik, hogy e kereset önmagában alkalmas arra, hogy a fellebbezők javára szolgáljon.51Meg kell tehát vizsgálni, hogy a vitatott határozat Törvényszék általi megsemmisítése, amint azt a fellebbezők előadják, befolyásolhatja‑e azt a megsemmisítés iránti keresetet, amelyet a BES szanálásáról szóló határozattal szemben a nemzeti bíróságok előtt indítottak.52Igaz, és ezt egyébként a jelen fellebbezés keretében egyáltalán nem vitatják, hogy a Törvényszék elé benyújtott keresetnek – amint a megtámadott végzés 34. pontjában a Törvényszék is megállapította – nem ugyanaz volt a tárgya, mint a portugál bíróságok előtt indított kereseté, mivel az első a szóban forgó állami támogatás uniós joggal való összeegyeztethetetlenségének megállapítására irányult, míg a második annak megállapítására vonatkozik, hogy a BES szanálásáról szóló határozat megfelel‑e a portugál jognak.53Azonban mind a megtámadott végzésből, mind a Bírósághoz benyújtott iratokból kiderül, hogy a vitatott határozat és a BES szanálásáról szóló határozat elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással. Így különösen e végzés 4–7. pontjából az következik, hogy a szanálási eljárás magában foglalta egy olyan ideiglenes hitelintézet létrehozását, amelyre a BES eredményes üzletágait átruházták. E pontokból az is kitűnik, hogy a portugál hatóságok által a Bizottsághoz benyújtott értékelés szerint, amely a szanálás tekintetében szóba jöhető választási lehetőségekről szólt, az áthidaló bank létrehozását tekintették az egyetlen megoldásnak, amely lehetővé tette a Portugál Köztársaság pénzügyi stabilitásának megőrzését, és a Bizottság a szóban forgó állami támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek ítélte, figyelembe véve a portugál hatóságok által tett kötelezettségvállalásokat, amelyek mind az áthidaló bank, mind a rossz bank tekintetében azok szabályos felszámolására vonatkoznak. A kötelezettségvállalások között szerepelt többek között az is, hogy az áthidaló banknak nem adnak át sem a részvényeseket, sem a hitelviszonyt megtestesítő alárendelt értékpapírok tulajdonosait illető eszközt.54Kétségkívül nem vitatott, amint azt a megtámadott végzés 28. pontjában a Törvényszék is megemlíti, hogy a fellebbezők tulajdonában lévő kötvények értékének csökkentése a BES szanálásáról szóló határozatból ered. Ugyanígy, amint a Törvényszék a megtámadott végzés 31. pontjában megállapította, és amit a fellebbezők sem vitatnak, a vitatott határozat esetleges megsemmisítése nem kötelezné a Portugál Köztársaságot, hogy vonja vissza arra vonatkozó döntését, hogy áthidaló bankot hoz létre, és hogy nem viszi be annak vagyonába az olyan típusú kötvényeket, amelyekkel a fellebbezők rendelkeznek.55Tekintettel azonban a vitatott határozat és a BES szanálásáról szóló határozat között több tekintetben is fennálló elválaszthatatlan kapcsolatra, amely a jelen ítélet 53. pontjában került kifejtésre, és amely különösen azt mutatja, hogy a szóban forgó állami támogatást a BES szanálása keretében nyújtották, meg kell állapítani, amint azt a fellebbezők is előadják, hogy a Törvényszék, anélkül hogy ne vette volna át a portugál bíróságok szerepét a BES szanálásáról szóló határozat megsemmisítése iránt a fellebbezők által benyújtott kereset megalapozottságának értékelése során, nem állapíthatta volna meg, hogy amiatt, hogy az utóbbi kereset tárgya nem egyezett meg a Törvényszék elé terjesztett kereset tárgyával, a vitatott határozat esetleges megsemmisítése egyáltalán nem lehetne hatással a portugál bíróságok előtt indított kereset e bíróságok általi értékelésére, különösen azon a módon, amelyet a fellebbezők mind a Törvényszék elé terjesztett beadványaikban, mind pedig a Bíróság előtti fellebbezésükben felvázoltak.56Nem az uniós bíróság feladata ugyanis, hogy az előtte való eljáráshoz fűződő érdek vizsgálata keretében mérlegelje a nemzeti bíróságok előtt indított kereset nemzeti jog szerinti megalapozottságának valószínűségét, és hogy ennélfogva e mérlegelés elvégzése érdekében a nemzeti bíróságok helyébe lépjen. Szükséges és elégséges viszont az, hogy az uniós bíróság előtt indított megsemmisítés iránti kereset – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 76. pont). Márpedig a jelen esetben erről van szó, amint ez a jelen ítélet 42–55. pontjából kitűnik.57A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 34–36. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat esetleges megsemmisítése – mivel az előtte folyamatban lévő eljárásnak és a nemzeti eljárásnak nem ugyanaz a tárgya – nem befolyásolná ez utóbbi eljárást, és ezért semmilyen előnnyel nem járna a fellebbezők számára a releváns ítélkezési gyakorlat értelmében.58Következésképpen az sem volt helyes, hogy a Törvényszék azt a következtetést vonta le e végzés 37. pontjában, hogy a vitatott határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdek hiányában a fellebbezők keresetét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.59E körülmények között helyt kell adni a fellebbezésnek, következésképpen a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni.<TI><P><HT TYPE="BOLD">Az ügynek a Törvényszék elé való visszautalásáról</HT></P></TI>60Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve visszautalhatja az ügyet a Törvényszék elé.61A jelen esetben a Bíróság nem rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy véglegesen határozzon a Bizottság által az elsőfokú eljárás keretében emelt elfogadhatatlansági kifogás tárgyában, amely azon alapul, hogy a felpereseknek nincs kereshetőségi joguk a vitatott határozattal szemben. Ugyanez vonatkozik a kereset érdemére, a jogvita ezen aspektusa ugyanis magában foglalja azon elemek vizsgálatát, amelyeket sem a Törvényszék nem értékelt a megtámadott végzésben, sem pedig a Bíróság előtt nem vitattak meg.62Következésképpen az ügyet vissza kell utalni a Törvényszékhez annak érdekében, hogy az határozzon a Bizottság által azzal kapcsolatban emelt elfogadhatatlansági kifogásról, hogy a fellebbezők nem felelnek meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt követelményeknek.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI>63Mivel az ügyet a Bíróság visszautalja a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:1)A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2017. július 19‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság végzését (T‑812/14, nem tették közzé, EU:T:2017:560) hatályon kívül helyezi.2)A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.3)A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások