<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.15-->
  <head>
    <title>2025-12-202512C118202307310-00-TRA-DOC-HU-CONCL-C-0731-23-202504756-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="0" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ContentBits"/>
    <meta content="Commission Use" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Name"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="7/01/2026 17:53:22" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="CNC" name="TypeDoc"/>
    <meta content="PBIrxP12tsbIxkwvN1sTsFrUIjqC0089I48kPZq9x/7NvvA4Sv5WGRhQoPv4drlc2izDlswDRHkTr/0MppuQw6RyYesYf4dZPRql/8sCdX4KoBUrhPCwW1u2Ivjl76xcnjYjpAAI9g93c4U4lr7YdVeddrZFqKIlesEFzWRY728=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="zsa" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="10, 3, 0, 1" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Tag"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="true" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Enabled"/>
    <meta content="4aa57a16-6d4b-4d7c-b98a-49a7c157b020" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_ActionId"/>
    <meta content="0731" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2023" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="zsa" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="b24c8b06-522c-46fe-9080-70926f8dddb1" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SiteId"/>
    <meta content="FAST_document_go_orange" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="CNC_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 23-07-25 08:39:43" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="2025-08-01T20:03:30Z" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_SetDate"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="832f14f563a64336b25fdf6777f2f366" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0731" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="ImportedWithoutSource" name="SdlIdentifier"/>
    <meta content="PV" name="NatureAff"/>
    <meta content="PV" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
    <meta content="Standard" name="MSIP_Label_6bd9ddd1-4d20-43f6-abfa-fc3c07406f94_Method"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId24" style="first"/>
      <div id="rId20" style="even">Emiliou főtanácsnok indítványa – C‑731/23. P. sz. ügy</div>
      <div id="rId21" style="default">Nicoventures Trading és társai kontra Bizottság</div>
    </div>
    <p class="C36Centre" id="para-1" title="page-1">
      NICHOLAS EMILIOU
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-2" title="page-1">
      FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-3" title="page-1">
      Az ismertetés napja: 2025. június 12. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">1</a>
</span>)
      
    </p>
    <p class="C38Centregrasgrandespacement" id="para-4" title="page-1">
      C‑731/23. P. sz. ügy
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-5" title="page-1">
      Nicoventures Trading Ltd,
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-6" title="page-1">
      British American Tobacco (Germany) GmbH,
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-7" title="page-1">
      British American Tobacco Italia SpA (BAT Italia),
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-8" title="page-1">
      British American Tobacco Polska Trading sp. z o.o.,
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-9" title="page-1">
      British American Tobacco España SA,
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-10" title="page-1">
      P.J. Carroll &amp; Company Ltd
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-11" title="page-1">
      kontra
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-12" title="page-1">
      Európai Bizottság
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-13" title="page-1">
      „Fellebbezés – Közegészségügy – 2014/40/EU irányelv – (EU) 2022/2100 felhatalmazáson alapuló irányelv – Hevített dohánytermékek – EUMSZ 263. cikk – Kereshetőségi jog – Személyes érintettség – Plaumann ítélkezési gyakorlat – Az ítélkezési gyakorlat rendszerezése és felülvizsgálata – »Behatárolt csoport« teszt”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-14" title="page-2">
      
        <br/>
      
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bevezetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">„A Törvény kapujában őr áll. Ehhez az őrhöz eljő messze földről egy férfi, s bebocsátást kér a Törvény hajlékába. De a kapuőr azt mondja, hogy most nem engedheti be. A férfi gondolkozik, s aztán megkérdezi, hogy hát akkor később beléphet‑e majd. – Meglehet – mondja az őr –, de most nem. – […] Ilyen nehézségekre nem számított a messziről jött férfi, hisz a Törvénynek, gondolja, mindig és mindenki számára elérhetőnek kell lennie […]”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Franz Kafka „A törvény kapujában” című novellájának (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">2</a>
</span>) e részlete teljes mértékben alkalmasnak tűnik számomra azon nehézség érzékeltetésére, amellyel a felperesek szembesülnek, amikor először próbálják megérteni, hogy valamely uniós jogi aktus „személyükben érinti‑e” őket az EUMSZ 263. cikk értelmében, majd amikor bizonyítani próbálják ezt az uniós bíróságok előtt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A személyes érintettség követelményének alapvető tesztjét – amint az közismert – először 1963‑ban, a Plaumann ügyben dolgozták ki: azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy jogi aktusnak, csak akkor állíthatják, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében „személyükben érintettek”, ha ez a jogi aktus sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (a továbbiakban: Plaumann formula). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-3" href="#t-3">3</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A későbbi ítélkezési gyakorlatban e formula nemcsak hogy folyamatosan megerősítést nyert, hanem a Bíróság meglehetősen szigorúan is alkalmazta azt (a továbbiakban: Plaumann ítélkezési gyakorlat). A Bíróság az intézményen belülről érkező módosító javaslatok, valamint a jogirodalomban megfogalmazott (időnként meglehetősen kemény) kritikák ellenére járt el így. Bár a Plaumann ítélkezési gyakorlatot főként annak túlságosan korlátozó jellege miatt kritizálják, a megfigyelők annak homályosságát és bonyolultságát, valamint az évek során az alkalmazásában tapasztalt következetlenségeket is sérelmezik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügy lehetőséget kínál a Bíróság számára ezen ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatára. A fellebbezők a 2023. szeptember 20‑i Nicoventures Trading és társai kontra Bizottság végzés (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-4" href="#t-4">4</a>
</span>) hatályon kívül helyezését kérik, amelyben a Törvényszék elfogadhatatlannak nyilvánította az (EU) 2022/2100 felhatalmazáson alapuló irányelv (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-5" href="#t-5">5</a>
</span>) megsemmisítése iránt benyújtott keresetüket azon az alapon, hogy ez az irányelv a fellebbezőket közvetlenül, de nem személyükben érinti.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elemzésemben rámutatok arra, hogy a Plaumann ítélkezési gyakorlat szigorú és formalista alkalmazása esetén a jelen ügy fellebbezői nem feltétlenül tekinthetők a vitatott jogi aktus által „személyükben érintettnek”, miközben ilyennek lennének tekinthetők az említett ítélkezési gyakorlat rugalmasabb és reálisabb alkalmazása esetén. Véleményem szerint az ügy méltányos kimenetele pontosan ez lenne: lehetővé kellene tenni a fellebbezők számára a vitatott jogi aktus uniós bíróságok előtti megtámadását. Talán összhangban van az uniós bíróságok egyes korábbi határozataival, ha úgy tekintjük őket, mint akiket nem „érint személyükben” a vitatott jogi aktus, de ez véleményem szerint – különösen a Lisszaboni Szerződés utáni uniós jogrendszerben – nem egyeztethető össze az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének helyes értelmezésével.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között a jelen indítvány mindenekelőtt arra irányul, hogy javaslatot tegyen a Bíróságnak arra vonatkozóan, hogy mintegy 60 évvel a Plaumann ítélet meghozatalát követően elérkezett az idő annak mérlegelésére, hogy a kapuőrnek ki kell‑e tárnia a törvény kapuját, és ha igen, mennyire.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogvita ténybeli és jogi háttere</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogvita hátterét a megtámadott végzés 2–6. pontja ismerteti. A jelen eljárás szempontjából ez a háttér a következőképpen foglalható össze.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Nicoventures Trading Ltd, a British American Tobacco (Germany) GmbH, a British American Tobacco Italia SpA (BAT Italia), a British American Tobacco Polska Trading sp. z o.o., a British American Tobacco España, SA és a P.J. Carroll &amp; Company Ltd (a továbbiakban: fellebbezők) a British American Tobacco csoporthoz (a továbbiakban: BAT csoport) tartoznak, amely dohánytermékeket gyárt és forgalmaz. A fellebbezők füstmentes termékek – köztük hevített dohánytermékek – fejlesztésével és forgalmazásával foglalkoznak az Európai Unióban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2014/40/EU irányelv (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-6" href="#t-6">6</a>
</span>) szabályozza a dohánytermékek forgalomba hozatalát. Ennek érdekében az irányelv célja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, különösen a dohánytermékek összetevőire, címkézésére és csomagolására vonatkozóan.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2014/40 irányelv 7. cikkének (1) és (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tagállamok megtiltják a jellegzetes ízesítésű, valamint az alkotóelemeikben ízesítést tartalmazó dohánytermékek forgalomba hozatalát. Az említett irányelv 7. cikkének (12) bekezdése – mielőtt a vitatott jogi aktus módosította – a cigarettától és a cigarettadohánytól eltérő dohánytermékeket mentesítette az említett cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt tilalmak alól. Ugyanígy ugyanezen irányelv 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése úgy rendelkezett, még mielőtt a vitatott jogi aktus módosította volna, hogy a cigarettától, a cigarettadohánytól és a vízipipadohánytól eltérő, dohányzásra szánt dohánytermékek esetében a tagállamok mentességet adhatnak bizonyos, a dohánytermékek címkézésével, valamint bizonyos kombinált egészségvédő figyelmeztetéseknek és tájékoztatásoknak a csomagoláson való kötelező elhelyezésével kapcsolatos kötelezettségek alól. Ezenkívül ugyanezen irányelv 7. cikkének (12) bekezdése, valamint 11. cikkének (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el meghatározott termékkategória tekintetében a 7. cikkben rögzített mentességek vagy a 11. cikkben rögzített mentességek lehetőségének visszavonására, amennyiben a Bizottság által készített jelentés megállapítja, hogy jelentős változás történt a körülményekben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2022. június 15‑én a Bizottság jelentést tett közzé, amely a hevített dohánytermékek esetében a 2014/40 irányelv értelmében vett jelentős változást állapított meg. E jelentés eredményeképpen a Bizottság 2022. június 29‑én elfogadta a vitatott jogi aktust. A vitatott jogi aktus 1. cikke módosította a 2014/40 irányelv 7. cikkének (12) bekezdését és 11. cikkének (1) bekezdését. 2023. október 23‑tól, amely időpontig a vitatott jogi aktus által előírt intézkedéseket át kellett ültetni, a hevített dohánytermékekre már nem vonatkoztak a 2014/40 irányelv 7. és 11. cikkében meghatározott mentességek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszékhez az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresetükkel a felperesek a vitatott jogi aktus megsemmisítését kérték, keresetük alátámasztása érdekében két jogalapra hivatkozva. A Bizottság elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő a kereset ellen.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott végzéssel a Törvényszék elfogadhatatlannak nyilvánította a keresetet, és a fellebbezőket a költségek viselésére kötelezte. A Törvényszék – amint azt fent említettem – megállapította, hogy a fellebbezőket közvetlenül, de nem személyükben érinti a vitatott jogi aktus.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bírósághoz benyújtott fellebbezésükben a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság i. helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott végzést; ii. ha azt a per állása megengedi, utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást, a keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak, és érdemi döntéshozatal céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé; és iii. a Bizottságot kötelezze az eljárási költségek viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság elnöke a 2024. április 25‑i határozatban megengedte a Francia Köztársaságnak, hogy az eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">V.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Értékelés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elöljáróban hasznos lehet felidézni, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján nem privilegizált felperesek akkor támadhatnak meg joghatással bíró uniós jogi aktusokat, ha a jogi aktus i. nekik van címezve; ii. közvetlenül és személyükben érinti őket; vagy iii. őket közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket. A jelen ügy a fenti második esetre és csak a „személyes érintettség” követelményének értelmezésére vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők egyetlen, két részből álló jogalapra hivatkoznak, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak értékelése során, hogy a vitatott jogi aktus személyükben érinti‑e őket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbezők érveinek értékelése (lenti B. és C. szakasz) előtt hasznosnak tartom általánosságban foglalkozni a Plaumann ítélkezési gyakorlattal (A. szakasz).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetes megjegyzések: a Plaumann ítélkezési gyakorlat múltjáról, jelenéről és jövőjéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az indítvány e szakaszában először megkísérlem rendszerezni a Plaumann ítélkezési gyakorlatot. Másodszor, az ezen ítélkezési gyakorlattal szemben megfogalmazott kritikával foglalkozom. Harmadszor, kifejtem, hogy miért vélem úgy, hogy a Plaumann formula alapgondolata nagyjából helytálló, és hogy azt következésképpen nem kell elvetni. Végül kifejtem, hogy időnként e teszt konkrét alkalmazása túlságosan szigorú és következetlen volt. Ennek megfelelően azt javaslom majd a Bíróságnak, hogy hozzon olyan elvi jelentőségű ítéletet, amelyben újra megvizsgálja, pontosítja és esetleg finomítja a Plaumann ítélkezési gyakorlat alkalmazását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Plaumann ítélkezési gyakorlat a jog jelenlegi állása szerint</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt a bevezetésben kifejtettem, a Plaumann ítélet óta a Bíróság következetesen olyan határozatokat hoz, hogy azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy jogi aktusnak, „személyükben érintettek”, ha ez a jogi aktus sajátos jellemzőik vagy az őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzettekhez hasonló módon egyéníti őket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-7" href="#t-7">7</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez egyértelműen azt jelenti, hogy ahhoz, hogy valamely felperest személyében érintettnek lehessen tekinteni, nem kell az egyetlen olyan személynek lennie, akit a megtámadott jogi aktus érint. A felperesnek mindazonáltal bizonyítania kell a vitatott rendelkezés szempontjából őt a jogi aktus által érintett minden más személytől megkülönböztető helyzet fennállását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-8" href="#t-8">8</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy kell tekinteni, hogy a felpereseket főszabály szerint nem érintik személyükben azok a jogi aktusok, amelyek objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandók, és amelyek általánosan és absztrakt módon meghatározott személycsoportok vonatkozásában fejtenek ki joghatásokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-9" href="#t-9">9</a>
</span>) Mindazonáltal az, hogy valamely megtámadott jogi aktus jogszabályi jellegű vagy általános hatályú, még nem zárja ki, hogy az érintett személyek közül egyeseket személyükben is érinthet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-10" href="#t-10">10</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez a helyzet például akkor, ha maga a jogi aktus kifejezetten érintettként jelöli meg a felpereseket, és így e jogi aktus egyszerre általános hatályú jogi aktus, mivel általános jelleggel és absztrakt módon meghatározott címzettek valamely csoportját érinti, és az abban megnevezett személyekkel szemben hozott egyedi határozatok csoportja. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-11" href="#t-11">11</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Emellett a személyek valamely csoportját általános és absztrakt kritériumok alapján érintő jogi aktus, még ha nem hivatkozik is kifejezetten konkrét személyekre, személyükben érinthet egyes érintett személyeket. Amint azt a Bíróság megállapította, ha egy jogi aktus annak elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert az érintett személyek meghatározott köréhez tartoznak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-12" href="#t-12">12</a>
</span>) Ez lényegében azt jelenti, hogy a jogi aktus személyi hatálya alá tartozó személyek általános körén belül azonosítható egy vagy több személy olyan részhalmaza, amely sajátos, e részhalmazt a többi személytől megkülönböztető jellemzőkkel rendelkezik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-13" href="#t-13">13</a>
</span>) E tesztre a továbbiakban „behatárolt csoport” tesztként hivatkozom. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-14" href="#t-14">14</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az egyértelműség kedvéért, önmagában az a körülmény, hogy azon jogalanyok, akikkel szemben valamely intézkedés alkalmazandó, szám szerint vagy akár egyedileg többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben ezen alkalmazásra a szóban forgó intézkedésben meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán kerül sor. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-15" href="#t-15">15</a>
</span>) Valami többre van tehát szükség ahhoz, hogy egy potenciális felperest személyében érintettnek lehessen tekinteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik számomra, hogy a „behatárolt csoport” teszt alapján a Bíróság négyféle helyzetben fogadta el a személyes érintettséget. Ez az eset akkor, ha a felperest azért érinti egy uniós jogi aktus, mert e jogi aktus adott esetben i. nem vette figyelembe a felperes helyzetét; ii. megsértette a felperes valamely anyagi jogát; iii. megsértette a felperes valamely eljárási jogát; és iv. számottevő negatív hatással járt a felperes valamely jogos érdekére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek részletezése előtt két pontosítást kívánok tenni. Először is, azért használom az „adott esetben” kifejezést, mert az a kérdés, hogy a megtámadott jogi aktus ténylegesen megsértette‑e a felperes valamely jogát, vagy szükségtelenül hatást gyakorolt‑e a felperes valamely jogos érdekére, – nyilvánvalóan – a kereset érdeméhez, nem pedig annak elfogadhatóságához kapcsolódik. Elegendő, ha a felperes bizonyítja, hogy a szolgáltatott jogi és ténybeli elemek fényében lehetséges, hogy megsértették valamely jogát, vagy szükségtelenül hatást gyakoroltak valamely jogos érdekére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-16" href="#t-16">16</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a „jogos érdek” kifejezéssel általánosságban azokra az uniós jog által védett helyzetekre utalok, amelyek nem tekinthetők szigorú értelemben vett alanyi jogokkal kapcsolatosnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-17" href="#t-17">17</a>
</span>) E kifejezés olyan helyzeteknek felel meg, amelyekben az uniós jog valamely szabadságot garantál a felperesnek, vagy lehetőséget, illetve mentességet biztosít számára. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-18" href="#t-18">18</a>
</span>) Csak egy példát említve, a gazdasági szereplők bizonyos körülmények között felléphetnek az uniós bíróságok előtt a belső piaci versenyt esetlegesen torzító uniós intézkedések által érintett érdekeik védelmében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-19" href="#t-19">19</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Visszatérve a fenti 28. pontban említett helyzetekre, megjegyzem, hogy az ítélkezési gyakorlat első vonulata azon ügyekre vonatkozik, amelyekben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperesek személyes érintettségük miatt megtámadhatnak egy olyan jogi aktust, amelynek elfogadása során az alkalmazandó szabályozás szerint az adott intézménynek figyelembe kellett volna vennie a személyek valamely meghatározott – a felperest is magában foglaló – csoportjának helyzetét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-20" href="#t-20">20</a>
</span>) E határozatok a fenti 25. pontban említett ítélkezési gyakorlat logikus kiterjesztését jelentik. Azok logikája világos: egyes érintett személyeket nem feltétlenül nevesített ugyan a jogi aktus, de e személyek különleges helyzetét kifejezetten kiemelte maga a jogalkotó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ítélkezési gyakorlat második vonulata azon ügyeket foglalja magában, amelyekben a felperesek megtámadhattak egy olyan uniós jogi aktust, amely – nem úgy, mint az érintett személyek többsége esetében – visszamenőleges hatást gyakorolt a felperesek szerzett jogaira vagy fennálló jogviszonyaira. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-21" href="#t-21">21</a>
</span>) Véleményem szerint az ítélkezési gyakorlat e vonulata az uniós jog több általános elve – a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, a visszaható hatály tilalma és a bizalomvédelem elve – következményének tekinthető. Magától értetődik, hogy az Európai Unióban senki sem számíthat arra, hogy az uniós szabályozás változatlan marad. Ugyanakkor azonban a magatartásukat a hatályos jogszabályokhoz igazító magánszemélyeknek némi bizalommal kell tudniuk lenni a múltban kialakult jogi helyzetek és a már létrejött jogviszonyok stabilitása iránt, kivéve, ha kivételes körülmények ez ellen szólnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-22" href="#t-22">22</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ítélkezési gyakorlat harmadik vonulata a felperesek azon eljárási jogaira vonatkozik, amelyek adott esetben sérültek valamely – például az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó uniós szabályok szerinti – uniós eljárásban. Ez a helyzet például akkor, ha a Bizottság az előzetes vizsgálata során tévesen hagy jóvá egy támogatási intézkedést, és ezzel megfosztja az érdekelt feleket attól a lehetőségtől, hogy meghallgassák őket az átfogó vizsgálat szakaszában. Ezen esetekben következetesen úgy tekintették, hogy az érdekelt feleket személyükben érinti a Bizottság határozata. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-23" href="#t-23">23</a>
</span>) Ha az uniós szabályozás konkrét eljárási jogokat biztosít bizonyos feleknek, akkor logikus, hogy az e jogok megsértésével kapcsolatos jogvitákat közvetlenül az uniós bíróságok tárgyalják, amennyiben az eljárást teljes egészében az uniós jog szabályozza, és az uniós szinten zajlik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ügyek e csoportjába tartoznak azon esetek is, amelyekben a Bíróság elfogadta az olyan uniós jogi aktust megtámadó felperes személyes érintettségét, amelyet ugyan nem a felperesnek címeztek, de egy olyan eljárás végén fogadtak el, amely e felperes és az adott uniós intézmény közötti párbeszéd nyomán indult meg, és nagyrészt azon alapult. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-24" href="#t-24">24</a>
</span>) Ezen esetekben lehetséges, hogy a felperest nem illették meg konkrét eljárási jogok a vonatkozó uniós szabályozás alapján. Mivel azonban a felperes döntő szerepet játszott az eljárásban, az adott intézmény megsérthette a (jelenleg a Charta 41. cikkében rögzített) megfelelő ügyintézéshez való jogból eredő jogainak egyikét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül az ítélkezési gyakorlat negyedik vonulata azon ügyeket foglalja magában, amelyekben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy személyükben érintettek azok a felperesek, akiknek piaci helyzetét súlyosan érinti a megtámadott jogi aktus. Ezen ügyek jellemzően a versenyjog, az állami támogatások, az összefonódás‑ellenőrzés és a dömpingellenes intézkedések területét érintették, de a mezőgazdaságot is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-25" href="#t-25">25</a>
</span>) E területeken a felelős intézmény kvázi‑jogalkotási, hatósági vagy végrehajtási hatásköröket gyakorolhat, általában egy ad hoc közigazgatási eljárás végén valamely egy vagy több azonosított vagy azonosítható személyt érintő nagyon konkrét helyzet (ténybeli és jogi értékeléseket magában foglaló) kezelése érdekében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-26" href="#t-26">26</a>
</span>) Ezenfelül az ügyek e csoportjába tartoznak azon esetek is, amikor egy intézmény – szintén egy nagyon konkrét helyzetre reagálva és egy konkrét eljárást követően – olyan jogi aktust fogadott el, amely – legalábbis formálisan nézve – jogszabályi jellegű és hatályú, miközben bizonyos döntéshozatali tartalommal is rendelkezik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-27" href="#t-27">27</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ilyen esetekben a döntéshozatali tartalommal közvetlenül érintett személyek nyilvánvalóan meglehetősen eltérő helyzetben vannak. Ezenkívül az a lehetőség, hogy az intézmény egy vagy több (azonosított vagy azonosítható) személy tevékenységét adott esetben előnyben részesíti, szinte szükségszerűen azzal jár, hogy egy vagy több (azonosított vagy azonosítható) személy tevékenysége ennek megfelelően hátrányt szenved, vagy fordítva. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-28" href="#t-28">28</a>
</span>) A hátrányosan érintett személyek bizonyos körülmények között értelemszerűen közvetlenül az uniós bíróságok előtt támadhatják meg a szóban forgó uniós intézkedést. Ezzel szemben, amint azt a jelen szakasz következő részében kifejtem, a Bíróság nem fogadta el a „súlyos érintettségen” alapuló kritériumot az olyan uniós jogi aktusok tekintetében, amelyek mind formai, mind tartalmi szempontból általános jellegűek és így valódi szakpolitikai döntéshozatali tevékenység eredményei.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Miután röviden vázoltam a Plaumann ítélkezési gyakorlat főbb tételeit, most rátérek annak leggyakoribb kritikáira.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Plaumann formulával szemben megfogalmazott kritikák</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem túlzás azt állítani, hogy a Plaumann ítélet a Bíróság közel 70 éves történetének egyik legszélesebb körben vitatott határozata. Szintén nem tagadható, hogy ez az egyik – különösen a civil társadalom és a tudományos élet képviselői által – legkeményebben kritizált határozat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-29" href="#t-29">29</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kritikák gyakran az említett ítélet alapján kialakult ítélkezési gyakorlat korlátozó hatására összpontosítanak. „Szinte leküzdhetetlen akadály[t kell leküzdeni]”, vagy „[olyan háló], amelyen senki sem csúszik át”, amely „gazdasági szempontból irreális [teszten]” alapul, „kevés [útmutatással]” szolgál a felek számára, és „abszurd eredményekhez vezet”: a Plaumann ítélkezési gyakorlathoz fűzött kommentárok átfogó olvasata a túlzó kijelentések tárházát nyújtja. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-30" href="#t-30">30</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az is igaz azonban, hogy az ítélkezési gyakorlat átfogó elemzése azt a meglehetősen borús képet tűnik festeni, hogy nagyon kevés dolog bír jelentőséggel a személyes érintettség megállapítása során. Az uniós bíróságok kimondták ugyanis, hogy a következő elemek önmagukban nem indokolják a „személyes érintettség” megállapítását: i. a felperes az egyetlen olyan személy vagy azon kevés személy egyike, akit érint a megtámadott jogi aktus; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-31" href="#t-31">31</a>
</span>) ii. a felperest különösen súlyosan érinti a megtámadott jogi aktus; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-32" href="#t-32">32</a>
</span>) iii. a felperes részt vehetett, vagy ténylegesen részt vett a megtámadott jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-33" href="#t-33">33</a>
</span>) iv. a megtámadott jogi aktus „a hatálya alá tartozó különböző jogalanyokra eltérő, egyedi hatással bír”; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-34" href="#t-34">34</a>
</span>) v. a megtámadott jogi aktus az általános hatályú szabályokkal kapcsolatos korlátozásokat és eltéréseket vagy a gazdasági szereplők egy behatárolt csoportját érintő átmeneti jellegű rendelkezéseket tartalmaz; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-35" href="#t-35">35</a>
</span>) és vi. az uniós jog különös rendelkezései megkövetelték az eljáró intézménytől, hogy „vegye figyelembe, hogy az általa elfogadni kívánt jogi aktus milyen következményekkel jár egyes magánszemélyek helyzetére nézve”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-36" href="#t-36">36</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szerzők különösen azt sérelmezik, hogy magánszemélyek és egyesületek nem léphetnek fel kirendelt védőként a személyek egy csoportjának sérelmet okozó intézkedésekkel szemben. E tekintetben gyakran hivatkoznak a teszt által teremtett paradoxonra: minél kiterjedtebb és károsabb egy intézkedés (mint például gyakran a környezetvédelmi intézkedések esetében), annál valószínűtlenebb, hogy megállapítják egy vagy több (természetes vagy jogi) személy személyes érintettségét a Plaumann ítélkezési gyakorlat alapján. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-37" href="#t-37">37</a>
</span>) A közelmúltbeli Carvalho ítéletet (amely az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós intézkedésekkel foglalkozik) ennek illusztrációjaként említik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-38" href="#t-38">38</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Plaumann ítélkezési gyakorlat kritikájának egy másik vonulata annak állítólagos homályosságára vonatkozik, amely következetlen döntésekhez vezet. Egyes szerzők véleménye szerint a Plaumann formula tényleges alkalmazása egyes esetekben inkább a megtámadott jogi aktus formai elemeire, más esetekben pedig a jogi aktusból eredő anyagi jogi kötelezettségekre összpontosított. Számos ítéletben, az „alapvető jelentőségű” ítéleteket is ideértve, az indokolás e kérdésben nem az egyértelműség iskolapéldája. Ez a hermeneutikus heterogenitás és kétértelműség – állítólag – a határozatok meglehetősen széttöredezett és kazuisztikus halmazát eredményezte, amelynek közös szála nehezen kivehető. Ez az oka annak, hogy a magánszemély felperesek által az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresetek elfogadhatóságának vizsgálata gyakran hosszas fejtegetéseket igényel az uniós bíróságok határozataiban. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-39" href="#t-39">39</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti kritikával nagyrészt egyetértett Jacobs főtanácsnok, aki az UPA ügyre vonatkozó indítványában részletesen kifejtette, hogy miért véli úgy, hogy a Bíróságnak felül kell vizsgálnia a Plaumann ítélkezési gyakorlatot, és e célból új személyes érintettségi teszt elfogadását javasolta: „egy személy akkor tekinthető valamely [uniós] intézkedés által személyében érintettnek, ha – saját konkrét körülményei okán – az intézkedés lényeges káros hatást gyakorol vagy gyakorolhat az érdekeire”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-40" href="#t-40">40</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Röviddel az említett indítvány ismertetését követően az Elsőfokú Bíróság (jelenleg Törvényszék) hasonló következtetésekre jutott Jégo‑Quéré ítéletében az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatának szükségességét illetően, és kimondta, hogy „a magánszemélyek hatékony bírói jogvédelmének biztosítása érdekében egy természetes vagy jogi személyt személyében érintettnek kell tekinteni egy, őt közvetlenül érintő, általános hatályú [uniós] intézkedés által, amennyiben a kérdéses intézkedés egyértelműen és jelenleg érinti a jogi helyzetét, oly módon, hogy jogait csökkenti, vagy kötelezettségeket ró rá”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-41" href="#t-41">41</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság mindazonáltal nem értett egyet sem a főtanácsnok, sem az Elsőfokú Bíróság elemzésével és javaslataival. UPA ítéletében a Bíróság i. megerősítette a Plaumann formulát; ii. hangsúlyozta, hogy a Szerződések által létrehozott „teljes jogorvoslati rendszer” különösen a megsemmisítés iránti keresetek és az előzetes döntéshozatali eljárások egymást kiegészítő szerepén alapul; iii. egyértelművé tette, hogy a tagállamok feladata olyan jogorvoslati és eljárási rendszer előírása, amely lehetővé teszi a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásának biztosítását; iv. elismerte, hogy a magánszemélyek által benyújtott kereset elfogadhatóságának feltételeit a hatékony bírói jogvédelemhez való jog alapelvének fényében kell értelmezni, ugyanakkor rámutatott arra, hogy ez nem vezethet de facto az említett, a Szerződésekben kifejezetten előírt feltételektől való eltéréshez; és v. kijelentette, hogy elképzelhető ugyan az általános hatályú uniós jogi aktusok jogszerűsége bírósági felülvizsgálatának olyan rendszere, amely eltér az alapító szerződés által létrehozott rendszertől, a tagállamoknak mint a Szerződések megalkotóinak kell a hatályos rendszert módosítaniuk. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-42" href="#t-42">42</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen szakasz következő részében kifejtem, hogy – annak ellenére, hogy az imént tárgyalt kritikák némelyikének van némi alapja – miért vélem úgy, hogy a Plaumann formula jelenleg is elfogadható, és azt következésképpen nem kell elvetnie a Bíróságnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Plaumann formula védelmében</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mik az alternatívák?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elöljáróban rá kell mutatnom arra, hogy a Plaumann formulát ért kritikák gyakran „eredményorientáltak”: egyszerűen fogalmazva, a teszt túl szigorú, és ezért nem lehet helyes (vagy az nem megfelelő). A szakirodalmi szerzők mindazonáltal csak ritkán vállalkoznak annak kifejtésére, hogy hol téved a Bíróság az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének értelmezésében, és hogyan kellene ehelyett értelmezni a „személyes érintettség” követelményét. Ha ténylegesen alternatív tesztet javasolnak, akkor az vagy a hatályos nemzeti rendelkezésekből merít ihletet, vagy (kisebb‑nagyobb mértékben) a Jacobs főtanácsnok és az Elsőfokú Bíróság által javasolt, a fenti 43. és 44. pontban említett tesztekhez hasonlít. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-43" href="#t-43">43</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kereshetőségi jogra vonatkozó tagállami szabályokat illetően meg kell jegyeznem, hogy a leggyakrabban említettekre (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-44" href="#t-44">44</a>
</span>) az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésétől meglehetősen eltérően megfogalmazott rendelkezések vonatkoznak, amelyek az uniós rendszertől eltérő, önmagukban zárt igazságszolgáltatási rendszerekben működnek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-45" href="#t-45">45</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami a Jacobs főtanácsnok és az Elsőfokú Bíróság által javasolt, illetve az általuk inspirált teszteket illeti, azok valóban jelentős érdemekkel rendelkeznek. Azok lehetővé tennék különösen a Bíróság számára, hogy amikor azt próbálja megállapítani, hogy a felperes helyzete kellőképpen megkülönböztető‑e, minden egyes esetben figyelembe vegye i. azon jogi és ténybeli körülmények sokféleségét, amelyek relevánsak lehetnek, valamint ii. a megtámadott intézkedés által kifejtett hatás súlyosságát. Emellett elméleti szinten nehéz nem egyetérteni azzal a gondolattal, hogy a valamely uniós intézkedés miatt lényeges káros hatást vagy egyértelmű és jelen idejű sérelmet elszenvedő magánszemélyeknek általában lehetőséggel kell rendelkezniük ezen intézkedés megtámadására.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság azonban úgy döntött, hogy nem alkalmaz ilyen teszteket. Én is látok két jelentős hátrányt ezekkel kapcsolatban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, e teszteknek vannak bizonyos strukturális korlátai, amelyeket nehéz áthidalni. A javasolt formulák bizonyos mértékig nehezen kiszámíthatóak, mivel mindegyik eseti értékelésen alapul. Azok továbbá olyan jelzőkön (lényeges, egyértelmű, jelen idejű) alapulnak, amelyek önmagukban nem túl pontosak, és következésképpen meglehetősen eltérően értelmezhetők és alkalmazhatók. A személyes érintettség követelménye a gyakorlatban a hatás „mértékének” kérdésévé válik. Ilyen esetben azon kérdés eldöntése, hogy hol kell meghúzni a határt a kellőképpen lényegesnek tekinthető és az ilyennek nem tekinthető hatás között, sok esetben szubjektívnek bizonyulhat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, nem nyilvánvaló, hogy az említett tesztek beilleszthetők az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének keretébe. Ez elvezet a következő pontomhoz.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUMSZ 263. cikk nyelvtani és történeti értelmezése</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik számomra, hogy a Plaumann formula a Szerződés szinte valamennyi nyelvi változatában használt „individual” (egyéni) kifejezés hitelesebb és észszerűbb értelmezése. A köznyelvben az „individual” kifejezés leggyakoribb szinonimái a single (egyedüli), a specific (specifikus), a particular (sajátos), a distinctive (megkülönböztető) és a separate (külön).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy egy adott uniós jogi aktus tekintetében egynél több személy kerülhet olyan helyzetbe, amely annyira sajátos, hogy egyedülállónak vagy közel egyedülállónak tekinthető. Ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy túlzás azt állítani – ahogyan azt az Elsőfokú Bíróság a Jégo‑Quéré kontra Bizottság ítéletben tette –, hogy „[a megtámadott] intézkedéssel ugyancsak érintett vagy esetlegesen érintett más személyek száma és helyzete nem releváns” azon kérdés szempontjából, hogy valamely felperest személyében érint‑e az intézkedés. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-46" href="#t-46">46</a>
</span>) Nagyon leegyszerűsítve és sematikusan: egy személy lehet különleges, 10 személy valószínűleg szintén lehet kivétel nélkül különleges, de csak nagyon erős érvekkel lehetne meggyőzni arról, hogy egy 1 ezer vagy 1 millió fős csoport minden egyes tagja különleges lehet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szempontjából. Véleményem szerint minél nagyobb a különleges hatásra hivatkozó személyek száma, annál kevésbé valószínű, hogy mindannyian „személyükben érintettnek” tekinthetők: úgy tűnik, hogy a szóban forgó intézkedés általánosan alkalmazandó absztrakt kritériumok alapján. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-47" href="#t-47">47</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az „individual” kifejezés történeti értelmezése szintén alátámasztja annak viszonylag szűk értelmezését. Nem szabad elfelejteni, hogy a (már megszűnt) ESZAK‑Szerződés 33. cikkének második bekezdése szerint a magánszemély felperesek megtámadhatták „az őket érintő egyedi határozatok[at] és ajánlások[at], valamint az olyan általános határozatok[at] és ajánlások[at], amelyek véleményük szerint hatáskörrel való visszaélést valósítanak meg vonatkozásukban”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-48" href="#t-48">48</a>
</span>) A Párizsi Szerződés megalkotói lehetővé kívánták tenni a magánszemély felperesek számára a lényegében egyedi, de általánosabb hatályú jogi aktusoknak álcázott határozatok megtámadását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-49" href="#t-49">49</a>
</span>) Első ítéleteiben azonban a Bíróság a magánszemély felperesek kereshetőségi jogának tág értelmezését fogadta el. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-50" href="#t-50">50</a>
</span>) Következésképpen úgy tűnik, hogy a Római Szerződés megtárgyalása során a szövegezők szándékosan fogadtak el szigorúbb szöveget a kereshetőségi jog tekintetében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-51" href="#t-51">51</a>
</span>) Történeti dokumentumok arra utalnak, hogy az elképzelés (ismét) az volt, hogy a nem privilegizált felperesek csak az őket személyükben érintő határozatokat támadhassák meg, még ha azokat rendeletnek vagy harmadik személyeknek címzett határozatnak „álcáztak” is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-52" href="#t-52">52</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Érdekes módon a „személyes érintettség” követelményének a Szerződés módosítása révén történő esetleges enyhítésének kérdése különböző kormányközi konferenciák előtt és alatt is felmerült. A Szerződések megalkotói azonban – nyilvánvalóan a Plaumann ítélkezési gyakorlat „sziklaszilárd” jellegének teljes tudatában – végül úgy döntöttek, hogy nem eszközölnek változtatást e tekintetben. Az Európa jövőjével foglalkozó 2002–2003‑as konvent során létrehozott, a Bíróság munkamódszerével foglalkozó munkacsoport például megosztott volt abban a kérdésben, hogy el kell‑e törölni (vagy módosítani kell‑e) a személyes érintettség követelményét, míg tagjainak többsége egyetértett a rendelkezés egyéb módosításaival. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-53" href="#t-53">53</a>
</span>) Ténylegesen csak az utóbbi módosítások kerültek be először az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésre vonatkozó javaslatba, majd a Lisszaboni Szerződésbe. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-54" href="#t-54">54</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság is megjegyezte ezt az Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítéletében, amelyben a felperesek kifejezetten kérték, hogy vizsgálja felül a Plaumann formulát, és helyette vezesse be a „lényeges káros hatás” kritériumát. A Bíróság megállapította különösen, hogy „nem áll fenn olyan körülmény, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy a Lisszaboni Szerződés szövegezőinek szándékukban állt volna módosítani az [EUMSZ 263.] cikk negyedik bekezdésében már meghatározott elfogadhatósági feltételek tartalmát”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-55" href="#t-55">55</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Hozzáteszem, hogy egyetlen olyan szöveges vagy történeti elem sem fedezhető fel, amely arra utalhatna, hogy a Szerződések megalkotói (a Római Szerződés elfogadásakor vagy későbbi módosításakor) lehetővé kívánták volna tenni a (jelenlegi) EUMSZ 263. cikk révén a magánszemély felperesek számára, hogy egyfajta közérdekű keresetet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-56" href="#t-56">56</a>
</span>) vagy alkotmányjogi panaszt (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-57" href="#t-57">57</a>
</span>) nyújtsanak be, vagy hogy különleges jogot kívántak volna biztosítani számukra az alapvető jogaik állítólagos megsértése miatti eljárásindításra. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-58" href="#t-58">58</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E szöveges és történeti elemeken kívül egy olyan rendszertani elem is van, amely a személyes érintettség követelményének óvatos értelmezése mellett szól.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">c)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUMSZ 263. cikk rendszertani értelmezése</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós bírósági rendszer sajátos kétpilléres szerkezettel rendelkezik, ami azon körülményből ered, hogy az Európai Unió nem egy tipikus nemzetközi szervezet, és nem is egy nemzetállam. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-59" href="#t-59">59</a>
</span>) E sajátosság először is az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből tűnik ki, amely – az Európai Unió Bíróságára ruházva azt a feladatot, hogy „biztosít[s]a a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során” – kijelenti, hogy „[a] tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”. E rendelkezésből következik, hogy a nemzeti bíróságok az uniós jogból származtatott jogaik védelmét kérő polgárok számára az uniós jogot alkalmazó általános bíróságnak minősülnek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-60" href="#t-60">60</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Emellett az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése szerint az Európai Unió egyes intézményei „a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el”. E rendelkezést az intézményi egyensúly elvének, az Európai Unió intézményi struktúrájának kulcsfontosságú jellemzőjének fényében kell értelmezni, amely magában foglalja, hogy valamennyi intézmény úgy gyakorolja hatásköreit, hogy közben a többi intézmény hatáskörét tiszteletben tartja. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-61" href="#t-61">61</a>
</span>) Ami az Európai Unió Bíróságát illeti, nem hagyható figyelmen kívül, hogy azt egyértelműen meghatározott hatáskörrel ruházták fel: az EUMSZ 274. cikk szerint „[a]z olyan vitás ügyeket, amelyekben az Unió az egyik fél, nem lehet erre hivatkozva kizárni a tagállamok bíróságainak hatásköréből, kivéve ha [ez] a [hatáskör] az Európai Unió Bíróságára [van ruházva]”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti rendelkezések azt mutatják, hogy (nyilvánvalóan) vannak bizonyos korlátai annak, hogy a Bíróság hogyan értelmezheti a Szerződés rendelkezéseit az EUMSZ 263. cikk szerinti hatáskörének határait illetően. Azok nyilvánvalóvá teszik továbbá, hogy elválaszthatatlan kapcsolat és kölcsönös függőség áll fenn az uniós bíróságok és a tagállami bíróságok között. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-62" href="#t-62">62</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt a Bíróság az 1/09 véleményben megállapította, „az Unió jogrendjének és bírósági rendszerének tiszteletben tartását a Bíróság és a tagállami bíróságok biztosítják”, és „a nemzeti bíróság[ok], a Bírósággal együttműködve olyan feladatot tölt[enek] be, amelyet közösen kell ellátniuk annak érdekében, hogy a Szerződések alkalmazása és értelmezése során biztosítsák a jog tiszteletben tartását”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-63" href="#t-63">63</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jogi aktusok jogszerűségének ellenőrzése ténylegesen két egymást kiegészítő bírósági eljáráson alapul: a közvetlen kereseteken (amelyek közül a legjelentősebb a megsemmisítés iránti kereset) és az érvényességre vonatkozó előzetes döntéshozatali eljáráson. Amint azt a Bíróság az ítélkezési gyakorlatában következetesen hangsúlyozta, a Szerződések egyrészt az EUMSZ 263. és EUMSZ 277. cikkel, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-64" href="#t-64">64</a>
</span>) másrészt az EUMSZ 267. cikkel „teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hoz[tak] létre, amelynek célja, hogy biztosítsa az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-65" href="#t-65">65</a>
</span>) Az EJEB a jól ismert Bosphorus ügyben lényegében úgy ítélte meg, hogy ez a sajátos struktúra megfelel az EJEE által támasztott követelményeknek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-66" href="#t-66">66</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindezen okok miatt nem vagyok meggyőződve arról, hogy a Plaumann formula a személyes érintettség EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott követelményének helytelen értelmezését tükrözi. E követelmény – bírósági eljárásban vagy azon kívül – javasolt alternatív értelmezései i. nem nyújtanak megfelelő mértékű jogbiztonságot, és ii. nem állnak teljes mértékben összhangban a Szerződés rendelkezésének eredetével, szellemével és szövegével. Végezetül úgy vélem továbbá, hogy nem észszerűtlen, hogy sok esetben az uniós jogi aktusok érvényességével kapcsolatos kérdéseket először a nemzeti bíróságok elé kell terjeszteni, amelyek szűrőként működnek annak eldöntésében, hogy e kérdéseket – mivel prima facie nem komolytalanok – a Bíróság elé kell‑e terjeszteni az EUMSZ 267. cikk alapján.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindezek után azt jelenti‑e ez, hogy – Voltaire Candide‑ját (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-67" href="#t-67">67</a>
</span>) parafrazeálva – minden a legjobb a Bíróság „személyes érintettséggel” kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában, és az Európai Unió rendelkezik az elképzelhető legjobb bírósági rendszerrel?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy gondolom, hogy nem.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Plaumann ítélkezési gyakorlat felülvizsgálata</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint a Plaumann formula megfelelősége ellenére az ítélkezési gyakorlat korántsem egyértelmű, ráadásul e formula egyes értelmezései túlzottan megszorítóak, és – különösen a 2025‑ös Európai Unióban – nem egyeztethetők össze az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének észszerű értelmezésével. Ezért most három javaslattal élek a Bíróság felé, majd végül néhány záró megjegyzést teszek arra vonatkozóan, hogy miért lenne megvalósítható, kívánatos és időszerű a Plaumann ítélkezési gyakorlat felülvizsgálata.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ítélkezési gyakorlat rendszerezése</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Első javaslatom a Bíróság felé, hogy rendszerezze az ítélkezési gyakorlatot annak érdekében, hogy mind a potenciális felperesek, mind a Törvényszék számára világosabbá váljanak azok a különböző körülmények, amelyek között a személyek valamely uniós jogi aktus által „személyükben érintettnek” tekinthetők. Nem szokatlan, hogy a Bíróság olyan elvi jelentőségű ítéletet hoz, amelyben naprakésszé teszi és egyesíti az ítélkezési gyakorlat több vonulatát annak érdekében, hogy koherens és kimerítő keretet nyújtson egy adott eljárási jellegű kérdést illetően. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-68" href="#t-68">68</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egy nem uniós jogi szakember számára meglepő lehet, hogy a kereset elfogadhatóságának értékelése az uniós bíróságok számos határozatában hosszadalmas és összetett tárgyalást igényel. Az elfogadhatóságnak ideális esetben viszonylag könnyen ellenőrizhetőnek kell lennie. Van valami eredendően furcsa egy olyan rendszerben, amelyben számos esetben a kereset elfogadhatóságának hosszabb, érdemének pedig sokkal rövidebb elemzésére van szükség. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-69" href="#t-69">69</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Valószínűleg e kérdés összetettsége vezetett a Boehringer ítélkezési gyakorlathoz, amelyben a Bíróság elfogadta, hogy amennyiben a megfelelő igazságszolgáltatás indokolja, érdemben elutasítható az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kereset anélkül, hogy a Bíróság határozna egy másik fél által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-70" href="#t-70">70</a>
</span>) Ez az ítélkezési gyakorlat pragmatikus megoldást kínál az ilyen összetettségből eredő problémákra. Ezen ítélkezési gyakorlatnak azonban, bár az pergazdaságossági okokból védhető, egy kevésbé összetett rendszerben valószínűleg nem lenne létjogosultsága.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">72.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A TWD Textilwerke Deggendorf ítélkezési gyakorlat alapján is problémát vethet fel a személyes érintettség elemzésének összetettségéből eredő bizonytalanság. Ezen ítélkezési gyakorlatban a Bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy ellentétes lenne a jogbiztonság elvével annak lehetővé tétele egy személy számára, aki kétségtelenül megtámadhatott volna egy uniós jogi aktust az uniós bíróságok előtt, és hagyta, hogy az EUMSZ 263. cikkben e célból megállapított jogvesztő határidő lejárjon, hogy vitassa ennek a jogi aktusnak a jogszerűségét a nemzeti bíróság előtt a nemzeti hatóságok által e jogi aktus végrehajtására hozott intézkedésekkel szemben benyújtott keresettel. Bármely más megoldás elfogadása lehetővé tenné a felperes számára, hogy aláássa a megtámadott jogi aktus végleges jellegét, amely a jogorvoslati határidő lejártát követően minden jogi aktus sajátja. Következésképpen az ilyen jogi aktus érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem ilyen körülmények között elfogadhatatlan. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-71" href="#t-71">71</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">73.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint kijelenthető, hogy a TWD Textilwerke Deggendorf ítélkezési gyakorlat által megkövetelt elemzést – a kétségnek a szóban forgó személyek javára történő értékelése („kétségtelenül”) ellenére – nem könnyű elvégezni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-72" href="#t-72">72</a>
</span>) Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az intézkedés által érintett személyeknek számos esetben a biztonság kedvéért két eljárást kell indítaniuk: egyet a nemzeti bíróságok, egyet pedig az uniós bíróságok előtt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-73" href="#t-73">73</a>
</span>) Tulajdonképpen a jelen eljárásban is ez történt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-74" href="#t-74">74</a>
</span>) Az azonos ügyben folytatott eljárások megsokszorozását, amely mind a felek, mind a társadalom számára magasabb költségekkel jár, nyilvánvaló okokból el kell kerülni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">74.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen úgy vélem, hogy különösen jó okok szólnak amellett, hogy a Bíróság egy elvi jelentőségű ítélet révén egyértelműbbé tegye a személyes érintettség követelményével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát. Remélem, hogy a fent javasolt rendszerezés némi segítséget nyújthat ebben a Bíróság számára. Az egyértelműség kedvéért, ez a rendszerezés nem kívánja kimerítően bemutatni az összes lehetséges helyzetet, amely „személyes érintettséget” válthat ki az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében, hanem csak a meglévő ítélkezési gyakorlatot kívánja tükrözni. Ahogyan azt ugyanis Bobek főtanácsnok a Nord Stream 2 ügyre vonatkozó indítványában megállapította, „[a Plaumann] mérce kétségkívül szigorú, de – legalábbis első ránézésre – viszonylag nyitott és rugalmas is”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-75" href="#t-75">75</a>
</span>) A személyes érintettség követelménye nemcsak a felperes sajátos helyzetétől függ, hanem a jogi aktus formájától és tartalmától, valamint azon eljárástól is, amellyel a jogi aktust elfogadják. Például, amint azt az úgynevezett aarhusi rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-76" href="#t-76">76</a>
</span>) mutatja, az uniós szabályozás az uniós intézmények bizonyos jogi aktusai által „személyükben érintett” személyek új csoportjait hozhatja létre. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-77" href="#t-77">77</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">75.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így bár az ítélkezési gyakorlat bármely jelenlegi rendszerezése nem zárja ki, hogy a Bíróság a jövőben további olyan eseteket találhat, amelyekben a személyek valamely csoportját személyesen érintheti egy adott típusú uniós jogi aktus, az egyértelmű iránymutatást nyújthat a jog jelenlegi állását illetően nemcsak a potenciális felperesek, hanem a Törvényszék számára is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A „behatárolt csoport” teszt finomítása</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">76.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti 3. részben kifejtettem, hogy miért vélem úgy, hogy a Plaumann formula a személyes érintettség EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott követelményének elfogadható értelmezését képezi. Ennek fényében ezenfelül azt gondolom, hogy a „behatárolt csoport” teszt a Plaumann formula észszerű alkalmazását jelenti. Emlékeztetek arra, hogy e jellemzően általános jellegű jogi aktusokra alkalmazott teszt szerint, ha a jogi aktus annak elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert az érintett személyek meghatározott köréhez tartoznak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">77.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nehezen vitatható az az álláspont, hogy ha a valamely uniós jogi aktus által érintett személyek nem voltak sem azonosítottak, sem azonosíthatók, akkor e jogi aktus elfogadására a körülmények egy absztrakt módon, általános szakpolitikai megfontolások alapján meghatározott adott együttesének kezelése érdekében került sor. Azt is ésszerűnek tartom ugyanakkor, hogy önmagában az a tény, hogy valamely uniós jogi aktus elfogadásakor az e jogi aktus által érintett személyek mindegyike azonosított vagy azonosítható volt, nem elegendő ahhoz, hogy e személyek személyükben érintettnek legyenek tekinthetők. Ami azt illeti, nem szokatlan, hogy egy adott piacon csak néhány olyan szereplő működik, amelyet jól ismernek a hatóságok és a nyilvánosság. A személyes érintettség tesztje nem alkalmazható másként, ha a jogi aktus például ügyvédi vagy orvosi szolgáltatások nyújtására vagy nagy légi járművek vagy katonai páncélozott járművek gyártására vonatkozik. Az alkalmazás eltérhet azonban olyan esetben, ha a jogi aktus – bár általánosan van megfogalmazva, és megkülönböztetés nélkül minden érintett személyre alkalmazandó – lényegében egy vagy több konkrét személy helyzetére van szabva. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-78" href="#t-78">78</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">78.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt a fenti 27. pontban kifejtettem, valami többre van tehát szükség önmagában azon ténynél, hogy az érintett személyek azonosítottak vagy azonosíthatók. Ezért követeli meg az ítélkezési gyakorlat, hogy e személyek olyan behatárolt csoporthoz tartozzanak, amely a megtámadott rendelkezés tekintetében bizonyos megkülönböztető jellemzőkkel rendelkezik. Ez összhangban áll a rendelkezés logikájával, amely – amint azt kifejtettem – mindig is azon helyzet kezelésében állt, amikor egy uniós jogi aktus olyan hatással van egy vagy több személy jogi helyzetére, amely meghaladja az ilyen jogi aktusnak a többi érintett személyre gyakorolt hatását. Ez a személyükben érintett személyekre és a nem személyükben érintett személyekre gyakorolt hatás tekintetében fennálló különbség nem lehet (kizárólag vagy elsősorban) mértékbeli különbség, hanem (legalábbis nagymértékben) a hatás jellegétől kell függenie. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-79" href="#t-79">79</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">79.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint az azon ügyeken végigvonuló szál, amelyekben elfogadást nyert a személyes érintettség, abban áll, hogy az eljáró intézmény a megtámadott jogi aktus elfogadása előtt – egyes konkrét rendelkezések vagy az uniós jog egyes általános elvei alapján – vagy (kifejezetten vagy hallgatólagosan) figyelembe vette, vagy figyelembe kellett volna vennie a felperesek sajátos helyzetét. Ez lényegében akkor van így, ha az intézményt cselekvésre késztető szakpolitikai okokat össze kellett egyeztetni egyes jogalanyok olyan jogaival és érdekeivel, amelyek valamilyen különleges okból nem feleltethetők meg teljes mértékben a többi érintett személy jogainak és érdekeinek. Az a körülmény, hogy a szóban forgó intézménynek nem volt tudomása e személyek számáról vagy személyazonosságáról, nem releváns, amennyiben képes lett volna beszerezni a szükséges információkat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-80" href="#t-80">80</a>
</span>) Úgy tűnik számomra, hogy a fenti 28. pontban említett négy eset jó példákkal szolgál e tekintetben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">80.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nyilvánvalóan tisztában vagyok azzal, hogy a Bíróság egyes ítéletei ellentétesnek tűnnek e megállapítással. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-81" href="#t-81">81</a>
</span>) Ezen ügyek mindazonáltal meglehetősen sajátosak, és a Bíróság e kérdéssel kapcsolatos megállapításai nem általánosíthatók. A szóban forgó ügyek tárgyát nem a jogaik védelmében eljáró magánszemélyek, hanem egy regionális hatóság (a Holland Királyságot alkotó három terület egyike) által benyújtott keresetek képezték, amely hatóság pusztán közérdekből, a saját területén a gazdasági és társadalmi kérdésekben hatáskörrel rendelkező szervezetként egy olyan intézkedéssel szemben lépett fel, amely meglehetősen korlátozott hatással volt a gazdaságára. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-82" href="#t-82">82</a>
</span>) E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint pusztán az, hogy valamely régió vagy más helyi közjogi szerv – a területén gazdasági, társadalmi vagy környezetvédelmi kérdésekben hatáskörrel rendelkező szervként – bizonyos hatáskörrel rendelkezik az általános érvényű uniós intézkedések által szabályozott kérdéseket illetően, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy e régiót az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében „érintettnek” lehessen tekinteni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-83" href="#t-83">83</a>
</span>) Mi több, a szóban forgó ügyekben a vonatkozó uniós szabályozás csak homályosan és általánosan utalt arra, hogy az eljáró intézménynek a különböző mérlegelendő tényezők között figyelembe kell vennie a tervezett intézkedés érintett területekre gyakorolt hatását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-84" href="#t-84">84</a>
</span>) Ezenkívül, amint azt a Bíróság megállapította, a megtámadott intézkedés által a felperes saját területén kifejtett hatás nem különbözött a többi érintett területen kifejtett hatástól. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-85" href="#t-85">85</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">81.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezért nem gondolom, hogy az említett ítéletek megkérdőjeleznék fenti megfontolásaimat. Egy messzemenő értelmezés ugyanis nemcsak hogy nehezen lenne összeegyeztethető a Plaumann ítélkezési gyakorlat többi részével, hanem rendszertani szempontból is problematikus lenne. Ha ugyanis egy uniós intézményt jogszabály kötelez egy vagy több konkrét személy helyzetének figyelembevételére, e személyek megfelelő joggal rendelkeznek helyzetük figyelembevételére. Természetesen ubi ius ibi remedium: ahol jog van, ott jogorvoslat is van. Az érintett személyeknek tehát képesnek kell lenniük arra, hogy bíróság előtt biztosítsák a jog védelmét azáltal, hogy megtámadják azt az intézkedést, amely állítólag nem vagy tévesen vette figyelembe helyzetüket. Voltaképpen éppen ez a (figyelembevételhez való) jog az, ami – a Plaumann formulát felidézve – „a címzettekhez hasonló módon egyéníti” a felpereseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-86" href="#t-86">86</a>
</span>) Egy adott intézkedés elfogadásával az eljáró intézmény lényegében nemcsak hogy meghatározatlan számú személyre alkalmazandó általános és absztrakt szabályokat állapíthatott meg, hanem egy vagy több azonosított vagy azonosítható személy helyzetével is foglalkozhatott, mintha bizonyos konkrét döntéshozatali tartalommal bíró jogi aktust címzett volna nekik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">82.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindemellett van egy olyan eleme a „behatárolt csoport” tesztnek, amelyet meglehetősen zavarba ejtőnek találok.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">83.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyes határozatokban az uniós bíróságok megkövetelték (vagy úgy tűnt, hogy megkövetelik), hogy a megtámadott jogi aktus által különösen érintett személyek köre, amelyhez állítása szerint a felperes tartozik, meghatározott számú személyből álljon, akiknek köre a megtámadott jogi aktus elfogadását követően nem bővíthető (a továbbiakban: a jövőre vonatkozó elem). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-87" href="#t-87">87</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">84.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben két fenntartásom van.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">85.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, elméleti szinten úgy tűnik, hogy a jövőre vonatkozó elem nem áll összhangban a Plaumann ítélkezési gyakorlat alapjául szolgáló logikával. Az lényegében egy adott felperes (vagy a személyek azon csoportja, amelyhez tartozik) helyzetének azon személyek helyzetével való összehasonlítását teszi szükségessé, akiket a jövőben valamikor érinthet a megtámadott jogi aktus.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">86.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez azonban nem az az összehasonlítás, amelyet a Plaumann ítélkezési gyakorlat megkövetel az uniós bíróságoktól. A „személyes érintettség” egyenletében két tényező van: i. a megtámadott jogi aktus által érintett személyek e jogi aktus személyi hatálya alapján in abstracto azonosítandó általános köre (a továbbiakban: általános kör) és ii. e személyek egy részhalmaza, azaz az érintett személyek egy kisebb csoportja (amelyhez a felperes tartozik), amely bizonyos sajátos jellemzők miatt állítólagosan megkülönböztethető az általános körtől (a továbbiakban: meghatározott kör). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-88" href="#t-88">88</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">87.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A meghatározott kör létezését in concreto kell vizsgálni, figyelembe véve minden olyan jogi és ténybeli elemet, amely az e körhöz tartozó személyek helyzetét jellemezheti. A Plaumann formula ugyanis kifejezetten megszabja az uniós bíróságok számára, hogy vizsgálják meg a felperes konkrét „jellemzőit” és „ténybeli helyzetét”. A Bíróság világossá tette ugyanis, hogy i. a személyes érintettséget „[az adott] egyén minden más személyhez viszonyított sajátos helyzete alapján” kell megállapítani; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-89" href="#t-89">89</a>
</span>) és ii. ezt az összehasonlítást „a vitatott rendelkezés szempontjából”, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-90" href="#t-90">90</a>
</span>) „a vitatott [rendelkezés] meghozatalának időpontjában” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-91" href="#t-91">91</a>
</span>) kell elvégezni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">88.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ha ez így van, akkor az elemzés során döntő fontosságú annak megállapítása, hogy van‑e különbség a megtámadott jogi aktus által a két csoportra (az általános körre és a meghatározott körre) gyakorolt hatás jellegében. Továbbra sem világos számomra, hogy a jövőre vonatkozó elemnek milyen szerepet kellene játszania, vagy milyen súllyal kellene bírnia ezen elemzés keretében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">89.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nehezen tudom megérteni különösen, hogy egy vagy több személy részére biztosított azon lehetőségnek, hogy megtámadjon egy (állítólag) anélkül elfogadott adott jogi aktust, hogy a szóban forgó uniós intézmény megfelelően figyelembe vette volna ezen egy vagy több személy különleges helyzetét, miért kellene más egyének (akik például egy adott tevékenységet végeznek, egy adott vállalkozást indítanak, vagy az Európai Unión belül egy adott területre költöznek) hipotetikus jövőbeli magatartásától függenie. Egy olyan jogközösségben, amely – amint azt később kifejtem – a szabad és nyitott piacgazdaságon alapuló liberális demokráciáknak az egyéni autonómiát hangsúlyozó és az alapvető jogokat védő alapgondolatait tükrözi, rendkívül ritka, hogy valamely tevékenységet végző személyek csoportja nem változhat a jövőben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-92" href="#t-92">92</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">90.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jövőre vonatkozó elem véleményem szerint a Plaumann ítélkezési gyakorlat téves alkalmazásából ered. Az a megtámadott jogi aktus személyi hatályára összpontosító olyan elemzés eredménye, amely nem veszi kellőképpen figyelembe a személyi hatály alá tartozó személyek részhalmazának tényleges jellemzőit. Ez azt jelenti, hogy döntő jelentőséget tulajdonítanak elméleti és hipotetikus jellegű elemeknek a fennálló valós helyzet rovására. Véleményem szerint az ilyen megközelítés aligha egyeztethető össze a Bíróság fenti 87. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatával.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">91.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, gyakorlati szempontból nem vagyok biztos abban, hogy észszerű és hasznos lehet figyelembe venni a jövőre vonatkozó elemet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">92.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Igaz, hogy a jövőre vonatkozó elem olyan jellemző, amely mindazon helyzetek velejárója, amelyekben a meghatározott kört az általános körtől megkülönböztető kritérium múltbeli eseményekre vonatkozik, mint például a fenti 32. pontban említett helyzetekben. Ilyen esetekben azonban nem jelent hozzáadott értéket a Bíróság számára ezen elem ellenőrzése, éppen azért, mert az elkerülhetetlenül jelen van.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">93.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A többi esetben – vagyis amikor a meghatározott kört megkülönböztető kritérium nem múltbeli eseményekhez kapcsolódik – az említett elem értékelése szintén félrevezető vagy hiábavaló lehet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">94.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyrészt bizonyos ellentmondásokhoz vezethet: az a felperes, aki egy adott jogi aktus tekintetében ténylegesen az általános kör helyzetétől megkülönböztethetően eltérő helyzetben van, i. akkor is lehet személyében érintett, ha egyes más személyek azonos helyzetben vannak, de ii. nem lehet személyében érintett, ha egyes más személyek a jövőben hasonló helyzetbe kerülhetnek. Nem értem, miért kell ilyen különbséget tenni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">95.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt felmerül bennem a kérdés, hogy a meghatározott kör helyes (azaz in concreto, az összes releváns jogi és ténybeli elem értékelésével elvégzett) azonosítása nem teszi‑e – megint csak – feleslegessé a jövőre vonatkozó elem értékelését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">96.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben például a Törvényszék a vitatott jogi aktus tárgyi és személyi hatályának vizsgálata révén a hevített dohánytermékek gyártásában és értékesítésében részt vevő vállalkozásokra összpontosította elemzését. Kétségtelen, hogy mind a felperesek, mind pedig az érintett piacon a jövőben tevékenykedni kezdő vállalkozások összehasonlíthatóak, mivel mindannyian ugyanazon szabályok hatálya alá fognak tartozni, és ezért a vitatott jogi aktus által a tevékenységükre vonatkozóan bevezetett korlátozásoktól fognak „szenvedni”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">97.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal valóban hasonló helyzetben vannak‑e az e piacon jelenleg és a jövőben tevékenykedő gazdasági szereplők az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szempontjából? Véleményem szerint egyértelműen nem ez a helyzet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">98.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt a fellebbezők jogalapjának értékelése során részletesebben kifejtem, a fellebbezők azon vállalkozások közé tartoznak, amelyek egy új terméket vezettek be az uniós piacra, és e célból jelentős beruházásokat eszközöltek, ideértve egy új technológia kifejlesztését, új értékesítési csatornák létrehozását, valamint a termék fogyasztókkal történő megismertetését és fogyasztók számára történő vonzóvá tételét célzó kampányt. A vitatott jogi aktus bevezetésére ezenkívül – leegyszerűsítve – éppen azért került sor, mert a felperesek meglehetősen sikeresek voltak törekvéseikben, és így az új termék értékesítése viszonylag rövid időn belül jelentősen nőtt. Mi több, e növekedést – és így a vitatott jogi aktus bevezetésének szükségességét és megfelelőségét – a Bizottság többek között a felperesek által szolgáltatott értékesítési adatok felhasználásával állapította meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">99.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Hogyan lehetne úgy tekinteni, hogy azok a vállalkozások, amelyek egy napon esetleg belépnek erre a piacra – például a fellebbezők beruházásait kihasználva –, valóban a fellebbezők helyzetéhez hasonló helyzetben vannak?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">100.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Összefoglalva tehát úgy vélem, hogy a jövőre vonatkozó elem aligha egyeztethető össze a Plaumann ítélkezési gyakorlat főbb tételeivel, és azt ráadásul könnyű tévesen értelmezni és alkalmazni. Ezért javaslom, hogy a Bíróság erősítse meg a „behatárolt csoport” tesztet, de vesse el azt a követelményt, hogy a szóban forgó személyek köre a megtámadott jogi aktus elfogadását követően nem bővíthető.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">c)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyenlő bánásmód minden személy és minden jog tekintetében</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">101.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A harmadik és egyben utolsó javaslatom a Bíróság számára, hogy a felperesek, illetve az érintett jogok vagy érdekek típusától függetlenül koherensebben alkalmazza a Plaumann ítélkezési gyakorlatot az elé terjesztett különböző ügyekben. Úgy tűnik ugyanis számomra, hogy a Plaumann ítélkezési gyakorlat szerinti elveket egyszer szigorúbban, máskor pedig elnézőbben alkalmazták olyan ügyekben, amelyek – legalábbis mai szemmel nézve – nagymértékben hasonlóak. Kétségtelen, hogy míg ez az 1963‑as Európai Gazdasági Közösségben indokolt volt, addig a 2025‑ös Európai Unióban már nem az.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">102.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1980‑as évek végéig vagy az 1990‑es évek elejéig az akkori Közösségek elsősorban kereskedelemmel és gazdasággal foglalkoztak. A Plateau de Kirchbergre kerülő ügyek többsége olyan kérdéseket érintett, mint a szabad mozgás, a verseny, a kereskedelempolitika és a piacvédelem, a vámok, a mezőgazdaság és a halászat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-93" href="#t-93">93</a>
</span>) Nem meglepő tehát, hogy a Plaumann ítélkezési gyakorlat fogékonyabb volt a gazdasági jogoknak a gazdaságilag aktív személyek – munkavállalók, önálló vállalkozók vagy társaságok – által hivatkozott esetleges megsértésére. A Közösségek fő célkitűzése végül is akkoriban a közös piac létrehozása volt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">103.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2025‑ös Európai Unióban a helyzet jelentősen megváltozott. Átfogó célkitűzéseinek (a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása) megvalósítása érdekében az Európai Uniónak nemcsak létre kell hoznia és meg kell erősítenie a belső piacot, hanem többek között „a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló […] térséget [is] kínál[nia kell] polgárai számára”, „[munkálkodnia kell a] fenntartható fejlődés[ért]” „teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul [tűzve és ezt] a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával páros[ítva]”, és „[elő kell segítenie] a tudományos és műszaki haladást”. Az európai emberek gazdasági jólétének növelése már nem az Európai Unió (egyetlen) fő célkitűzése.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">104.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós polgárok gazdasági jogai tehát nem lehetnek primi inter pares helyzetben az uniós jogrendszerben, mivel más jellegű (polgári, politikai, szociális stb.) jogokkal és szabadságokkal azonos jelentőséggel bírnak. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az uniós jogrendben a jogok egyik kategóriája sem élvez elsőbbséget valamely másikkal szemben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-94" href="#t-94">94</a>
</span>) Különböző jogok érintettsége esetén azok követelményeit a lehető legjobban össze kell egyeztetni egymással, megfelelő egyensúlyt teremtve köztük. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-95" href="#t-95">95</a>
</span>) Közvetlen összeütközés esetén a szóban forgó konkrét körülményektől függ, hogy mely jogok élveznek elsőbbséget. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-96" href="#t-96">96</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">105.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül aligha szükséges rámutatnom arra, hogy az uniós polgárok azon szándékát, hogy közös érdekeiket jogi személy létrehozása útján érvényesítsék, mind gazdasági, mind más jellegű érdekek esetében védi a Charta. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-97" href="#t-97">97</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">106.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekből következik, hogy szükség lehet a Plaumann ítélkezési gyakorlat különböző ügyekben történő alkalmazása módjának bizonyos mértékű kiegyensúlyozására. Nevezetesen, a személyes érintettség vizsgálata során i. a nonprofit szervezeteket (mint például az egyesületeket és a nem kormányzati szervezeteket (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-98" href="#t-98">98</a>
</span>)) általában ugyanazon mércék alapján kell vizsgálni, mint a nyereségorientált szervezeteket (mint például a társaságokat), és ii. nem bírhat jelentőséggel, hogy a felpereseknek a megtámadott jogi aktusok által érintett jogai vagy érdekei gazdasági vagy más jellegűek‑e.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">107.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Most két hipotetikus példával szemléltetem, hogy mit jelenthet ez a gyakorlatban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">108.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, az olyan uniós jogi aktus, amely a halállományok védelme érdekében jelentős időre megtiltja a legjövedelmezőbb fogásokat a Remota Insula sziget körüli tengeri területeken, véleményem szerint személyében érintheti a kisüzemi halászok helyi egyesületét – amely mindazon személyek érdekeit képviseli, akiknek megélhetése teljes mértékben a halászati tevékenységüktől függ –, de nem érinthet személyesen más olyan személycsoportokat, amelyeket szintén érint a jogi aktus különböző mértékekben: a sziget lakóit, a helyi étteremtulajdonosokat és a halászati ágazatban tevékenykedő nagyvállalatokat (amelyek könnyen máshova küldhetik hajóikat).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">109.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, az olyan uniós jogi aktus, amely súlyosan érinti az Antiqua Silva Natura 2000 területen élő avis avium állatfajt, nem feltétlenül érinti személyükben a közelben lakó különböző személyeket, madármegfigyelő amatőröket vagy nemzetközi környezetvédelmi egyesületeket. E jogi aktus mindazonáltal kétségtelenül nagyon megkülönböztető módon érint egy olyan helyi egyesületet, amelynek alapszabály szerinti feladata éppen az Antiqua Silva területen élő avis avium védelme.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">110.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az abban fennálló különbség, hogy a szóban forgó uniós jogi aktus milyen módon érinti a képzeletbeli egyesületet és más személyeket, az említett esetek egyikében sem mértékbeli, hanem a jogi aktus hatásának jellegével függ össze. Az érintett érdek gazdasági jellegű (első példa) és nem gazdasági jellegű (második példa) is lehet. A jogi aktus mindkét esetben az egyesület tevékenységének lényegét és olyan érdeket érint, amely túlmutat az egyesülethez tartozó személyek érdekein. Ennek megfelelően az egyesületnek – a fenti 98. lábjegyzetben hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban – kereshetőségi joggal kell rendelkeznie a hipotetikus jogi aktus által az egyesület saját érdekeire gyakorolt hatásra tekintettel. Nemcsak formalista, hanem a valóságtól elrugaszkodott is lenne úgy tekinteni, hogy az említett jogi személyeket nem érintik személyükben az említett jogi aktusok csak azért, mert azok nem csak őket érintik, és/vagy e jogi személyek nem rendelkeznek de jure vagy de facto monopóliummal a szóban forgó érdekek védelme tekintetében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">111.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem látok lényeges különbséget e hipotetikus esetek és például az olyan társaságok által indított eljárások között, amelyek nem címzettjei az uniós antitröszt‑ és állami támogatási szabályok alapján elfogadott határozatoknak, és ezek nem is említik őket, hanem ehelyett az e határozatok által érintett társaságok potenciális vagy tényleges versenytársai vagy üzleti partnerei.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">112.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Három javaslatom a Bíróság felé ennélfogva a következő: i. rendszerezze a Plaumann ítélkezési gyakorlatot annak érdekében, hogy a potenciális felperesek és a Törvényszék számára világosabbá tegye azt; ii. finomítsa a „behatárolt csoport” tesztet e teszt túlságosan szigorú alkalmazásának elvetésével; és iii. biztosítsa minden személy egyenlő figyelembevételét minden jog tekintetében. A jelen indítvány következő három alrészében kifejtem, hogy véleményem szerint miért lenne megvalósítható, kívánatos és időszerű a Plaumann ítélkezési gyakorlat felülvizsgálata.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">d)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Záró megjegyzések (I): miért megvalósítható a Plaumann ítélkezési gyakorlat felülvizsgálata</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">113.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Jacobs főtanácsnok, az Elsőfokú Bíróság és a jogirodalmi szerzők egy része által javasolt tesztektől eltérően az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének értelmezésére vonatkozó saját javaslataim nem térnek el a Plaumann ítélettől. Az uniós bíróságok által a személyes érintettség általános hatályú jogi aktusok esetében történő megállapítására következetesen alkalmazott „behatárolt csoport” teszt elvetését vagy lényeges módosítását sem javaslom.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">114.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Javaslataim voltaképpen szisztematikus jellegűek, és viszonylag szűk hatókörűek. A Bíróság úgy fogadhatja el azokat, hogy közben kényelmesen a meglévő ítélkezési gyakorlat, többek között az alapvető jelentőségű és közelmúltbeli ügyek – például az UPA, az Inuit vagy a Carvalho ügy – által kijelölt kereteken belül maradhat. Csupán az ítélkezési gyakorlat egy meglehetősen korlátozott és periférikus vonulatának elvetésére kerülne sor.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">115.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiek fényében úgy vélem továbbá, hogy jelentős mértékben túlzott lenne minden azzal kapcsolatos aggodalom, hogy javaslataim „a gátak lebontásával” az uniós bíróságok előtti ügyek számának robbanásszerű növekedését eredményeznék. Először is nem hagyható figyelmen kívül, hogy a személyes érintettség követelményének megfelelő személyeknek a „közvetlen érintettség” követelményének is meg kell felelniük, és bizonyítaniuk kell, hogy „érdekük” fűződik az eljáráshoz. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-99" href="#t-99">99</a>
</span>) Ezenfelül aligha kell megjegyeznem, hogy a felpereseknek pontosan meghatározott időtartam áll rendelkezésükre valamely uniós jogi aktus megtámadására: ezt a jogi aktus kihirdetésétől, a velük történő közlésétől vagy attól a naptól számított két hónapon belül kell megtenniük, amikor arról tudomást szereztek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-100" href="#t-100">100</a>
</span>) Másodszor, azon ügyek számának viszonylagos növekedését, amelyek elfogadhatók lehetnek, véleményem szerint több mint ellensúlyoznák az Európai Unió Bíróságának az ügy egyértelmű rendszerezésének köszönhetően megtakarított erőforrásai. Harmadszor, mivel a Törvényszék 54 bíróból áll, az ügyteher szerény növekedésének tökéletesen kezelhetőnek kell lennie. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-101" href="#t-101">101</a>
</span>) Negyedszer és utoljára (de nem utolsósorban), az uniós jogi aktusok érvényességének felülvizsgálata során a Bíróság viszonylag széles mérlegelési jogkört hagy az uniós intézményeknek a politikai döntések és az összetett szakmai értékelés tekintetében (a Bíróság általi úgynevezett korlátozott felülvizsgálat). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-102" href="#t-102">102</a>
</span>) Ebből következik, hogy még az elfogadhatónak tekintett ügyek között is előfordulnak majd nem elhanyagolható számban olyan ügyek, amelyek érdemben gyorsan elbírálhatók lehetnek, mivel az adott intézmény nem lépte túl mérlegelési jogkörének határait, amely nyilvánvaló mérlegelési hibát eredményezett volna.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">e)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Záró megjegyzések (II): miért kívánatos a Plaumann ítélkezési gyakorlat felülvizsgálata</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">116.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint a fent már tárgyalt előnyökhöz egy további előny is társul. Ez az előny abból a megnövekedett szerepből ered, amelyet egyes egyesületek a közvetlenül az uniós bíróságok előtt indított jogvitákban játszhatnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">117.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt Sharpston főtanácsnok lényegében megjegyezte, az olyan rendszer, amely arra bátorítja az embereket, hogy a kollektív érdekekkel (például a környezetvédelemmel) kapcsolatos vitáikat egyesületeken keresztül rendezzék, „elismeri, hogy e szervezetek nem terhelik túl, és nem is bénítják meg a bíróságokat. Ehelyett több egyén követelését egyetlen keresetben fogj[a] össze[, és ezáltal] egy olyan szűrőt hoz létre, amely hosszú távon segíti a bíróságok munkáját”. Ráadásul – amint azt a főtanácsnok megjegyezte – „ezek az egyesületek gyakran olyan szaktudással rendelkeznek, amellyel az egyének általában nem[, és e] szakértelemnek az eljárásba való bevonása azért előnyös, mert a bíróság számára megkönnyíti az ügy eldöntését”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-103" href="#t-103">103</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">118.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nincs sok hozzáfűznivalóm e nagyon észszerű megfontolásokhoz. Az egyesületek szerepének megerősítése olyan szempont is egyben, amely bizonyos mértékig orvosolni fogja a fenti 41. pontban említett paradoxont, amely szerint minél általánosabb és kollektívabb jellegű a szóban forgó érdek, és minél károsabb az intézkedés, annál valószínűtlenebb, hogy megállapítják felperesek személyes érintettségét a Plaumann ítélkezési gyakorlat alapján.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">119.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Némileg megértem mindazonáltal Cosmas főtanácsnok érvelését, aki szerint a kereshetőségi joggal kapcsolatos kritériumoknak a Bíróság által az egyesületek javára történő enyhítésével i. vissza lehet élni, mivel a kereshetőségi joggal nem rendelkező természetes személyek megpróbálhatják megkerülni ezt az eljárási akadályt egy különleges és célhoz kötött egyesület eljárási eszközként történő használat céljából történő létrehozásával, és ii. az említett enyhítés lehetővé teheti a potenciálisan nagy‑ és meghatározatlan számú egyesület általi keresetindítást. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-104" href="#t-104">104</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">120.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kifogások azonban könnyen elháríthatók. Először is, minden bizonnyal helyénvaló lenne megkövetelni, hogy a szóban forgó egyesület valódi legyen, és bizonyítsa múltbeli tevékenységét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-105" href="#t-105">105</a>
</span>) Másodszor, nem lenne elegendő, hogy egy egyesület általánosan a megtámadott jogi aktus által érintett területen tevékenykedik, vagy hogy az egyesület céljai kiterjednek az említett jogi aktus által állítólagosan érintett érdek védelmére. Az ilyen megközelítés ugyanis túlságosan kiszélesítené az érintett egyesületek körét, ami egyértelműen ellentétes lenne a Plaumann ítélkezési gyakorlat mögött meghúzódó logikával. Amint azt kifejtettem, meg kellene győződni arról, hogy a megtámadott jogi aktus jelentős hatással lehet az egyesületnek az alapszabályában meghatározott alaptevékenységére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">121.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik ugyanis, hogy a nemzeti bíróságok számos tagállamban úgy értelmezték eljárási szabályaikat (ideértve adott esetben a kereshetőségi jogra vonatkozó szabályokat is), hogy azok lehetővé teszik a kollektív érdekeket állítólagosan sértő intézkedések – különösen érdekképviseleti szervezetek általi – megtámadását. Az ilyen ügyekben hozott ítéletek némelyike különösen figyelemre méltó a tekintetben, hogy milyen messzire mentek a megtámadott intézkedések által jogellenesen érintett közérdek védelmében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-106" href="#t-106">106</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">122.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Emellett az EJEB ítélkezési gyakorlata is ebbe az irányba mozdult el a közelmúltban. Úgy vélem, hogy a Bíróság némi inspirációt meríthet az EJEB nagytanácsa által az éghajlatváltozással kapcsolatos három ügyben 2024 áprilisában hozott határozatokból. Miközben az EJEB úgy ítélte meg, hogy az egyéni kérelmezők által benyújtott kérelmek elfogadhatatlanok, megállapította, hogy egy egyesületnek joga volt kérelmet benyújtani. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-107" href="#t-107">107</a>
</span>) A strasbourgi bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy a kérelmezők által védett érdek kollektív jellege miatt fontos lehetővé tenni, hogy az egyes személyek által saját nevükben indított eljárások kizárólagos lehetősége helyett egyesületek indíthassanak bírósági eljárást. Az EJEB azonban e célból megkövetelte, hogy a kérelmező megfeleljen három kritériumnak, nevezetesen, hogy az egyesület bizonyítsa, hogy i. jogszerűen jött létre az érintett joghatósági területen, vagy jogosult ott eljárni; ii. az alapszabályban meghatározott célkitűzéseinek megfelelő cél elérésére törekszik az említett joghatósági területen; és iii. valóban jogosult arra, valamint kellőképpen reprezentatív ahhoz, hogy az adott joghatósági területen a tagok vagy más érintett személyek nevében eljárjon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">123.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik számomra, hogy e három kritérium értelemszerűen megfelel azoknak, amelyeket az egyesület alapszabály szerinti alapfeladata vizsgálatának és tevékenységei valódi jellege ellenőrzésének szükségességére vonatkozó fenti 120. pontban javasoltam. A fenti 101–112. pontban kifejtett okok miatt a javasolt megközelítés jól tűnik illeszkedni a Plaumann ítélkezési gyakorlathoz.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">124.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebben az összefüggésben mellékesen hozzáteszem továbbá, hogy más nemzetközi bíróságok is elfogadnak hasonló kereseteket. 2024 májusában például a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság is tanácsadó véleményt adott ki az éghajlatváltozásról. Először is megerősítette, hogy alapokmányának 21. cikke alapján hatáskörrel rendelkezik a döntéshozatalra az eljárás egyes résztvevőinek ezzel ellentétes álláspontja ellenére, majd megállapította, hogy az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének részes feleit konkrét kötelezettségek terhelik arra vonatkozóan, hogy „minden szükséges intézkedést megtegyenek az [üvegházhatású gázok] emberi eredetű kibocsátásából eredő tengerszennyezés megelőzésére, csökkentésére és ellenőrzésére”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-108" href="#t-108">108</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">125.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Felmerülhet a kérdés, hogy a kereshetőségi jogra vonatkozó, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti szabályok túlzottan korlátozó alkalmazása nem csökkenheti‑e annak valószínűségét, hogy a Bíróság hasonló jellegű kérdéseket felvető jogvitákat tárgyaljon. A privilegizált felperesek gyakran nem valószínű, hogy megtámadnak általános hatályú jogi aktusokat az uniós bíróságok előtt, mivel jellemzően vagy közvetlenül (uniós intézmények), vagy közvetve (tagállamok mint a Tanács tagjai) részt vettek a megtámadott jogi aktus elfogadásában.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">126.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezért az esetek többségében azon nemzeti bíróságok jóindulatától függ, hogy a Bíróság elbírálhat‑e ilyen ügyeket, amelyek előtt egy magánfél eljárást indított rendszerint éppen azzal a céllal, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárásra kerüljön sor. Természetesen nem biztos, hogy ez megtörténik, és az eljárás is hosszadalmas lehet. Ez nagyon sajnálatos lenne, mivel az ilyen kérdések szükségszerűen kiemelkedő jelentőséggel bírnak az Európai Unió jövőbeni fellépése szempontjából egyes olyan területeken, amelyeken a Bíróság a múltban úttörő szerepet játszott. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-109" href="#t-109">109</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">f)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Záró megjegyzések (III): miért időszerű a Plaumann ítélkezési gyakorlat felülvizsgálata</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">127.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogbiztonság, amely a jog nagyfokú egyértelműségét és stabilitását igényli, a legtöbb jogrendszerben alkotmányos jelentőségű elv, és annak védelme minden bíróság alapvető feladata. Minden jogrendszerben eljön azonban az a pillanat, amikor előfordulhat, hogy a legfelsőbb bíróságoknak meg kell kérdőjelezniük bizonyos feltevéseket, és felül kell vizsgálniuk az állandó ítélkezési gyakorlatot. Továbbra is összhangban van‑e az ítélkezési gyakorlat a jogrendszer mint egész alaptételeivel, és tükrözi‑e azon politikai entitás értékeit és meggyőződését, amelynek a kifejeződése?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">128.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az EJEB az EJEE‑re élő eszközként hivatkozik. A Bíróság kölcsönvette ezt a kifejezést, és a Chartával kapcsolatban használta, amelyre úgy hivatkozott, mint „élő eszköz, amelyet az aktuális életkörülmények és a demokratikus államokban napjainkban uralkodó felfogás fényében kell értelmezni […], így figyelembe kell venni a tagállamokban mind társadalmi, mind jogalkotási szempontból bekövetkezett érték‑ és fogalomváltozásokat”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-110" href="#t-110">110</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">129.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Aligha kell rámutatnom arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat felülvizsgálata nem feltétlenül jelenti annak megdöntését vagy elvetését; az csupán az abban megállapított kulcsfontosságú elveknek az új jogi és társadalmi kontextus fényében friss szemmel történő felülvizsgálatát is jelentheti. A közelmúltban például a Bíróság a Consorzio Italian Management ítéletben felülvizsgálta régóta fennálló CILFIT ítélkezési gyakorlatát. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-111" href="#t-111">111</a>
</span>) A Bíróság végül úgy döntött, hogy megerősíti a kérdéssel kapcsolatos általános megközelítést, miközben számos pontosítást tesz, és bizonyos kiigazításokat végez azon. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-112" href="#t-112">112</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">130.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint most jött el az ideje, hogy a Bíróság felülvizsgálja Plaumann ítélkezési gyakorlatát. Nemcsak azért, mert a jelen ügy lehetőséget kínál erre, hanem mindenekelőtt azért, mert – amint azt fent említettem – a jelenlegi jogrendszer gyökeresen eltér a Plaumann ítélet meghozatalakor hatályostól.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">131.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1963‑as Európai Gazdasági Közösség és a 2025‑ös Európai Unió között nem annyira a tagok számának növekedése, a földrajzi kiterjedés vagy a hatáskörök bővülése és az intézmények hatásköreinek megerősödése az, ami változott. Maga a (jelenlegi) Európai Unió szerkezete az, ami változáson esett át ezen időszak alatt. Az akkori Európai Gazdasági Közösséget elsősorban gazdasági szervezetként hozták létre, és az alapító szerződés nem utalt kifejezetten az alapvető jogokra vagy a jogállamiságra. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-113" href="#t-113">113</a>
</span>) Ebben az összefüggésben teljesen észszerű volt, hogy a magánjogi peres felek szigorú feltételek mellett fordulhattak közvetlenül a közösségi bíróságokhoz.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">132.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egy röviddel a Plaumann ítéletet követően hozott ítéletében a Bíróság röviden foglalkozott a felperesek azon érvével, hogy „a[z akkori EGK 173. cikk] alkalmazásának e cikk szövegének megszorító értelmezése miatt történő megtagadása teljes mértékben megfosztaná a magánszemélyeket mind a közösségi jog, mind a nemzeti jog szerinti bírói védelemtől, ami ellentétes lenne az összes tagállamra irányadó alapelvekkel”. A Bíróság úgy vélte, hogy ezen érvet megvitatnia sem szükséges, mivel az „felülírná a 173. cikk egyértelműen megszorító szövegét, amelynek alkalmazása a Bíróság feladata”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-114" href="#t-114">114</a>
</span>) Ez a minimalista bírósági megközelítés ma elképzelhetetlen lenne.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">133.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen összefüggésben nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Plaumann ítélet néhány hónappal a van Gend &amp; en Loos ítéletet követően és egy évvel a Costa kontra ENEL ítéletet megelőzően született. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-115" href="#t-115">115</a>
</span>) Az (akkori) EGK jogrendje autonómiájának megteremtése – amely jogrendről akkoriban frissen megállapították, hogy az „a nemzetközi jog új jogrendjét képezi” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-116" href="#t-116">116</a>
</span>) – olyan építmény volt, amelynek építése éppen csak elkezdődött.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">134.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A következő évtizedekben azonban a Bíróság fokozatosan bevezetett az (akkori) EGK jogrendszerébe olyan elveket, mint a demokrácia, az alapvető jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-117" href="#t-117">117</a>
</span>) A tagállamok ezt követően „alkotmányos szintre emelték” a Bíróság megközelítését a Szerződés egymást követő módosításai révén. E folyamat csúcspontja a Lisszaboni Szerződés elfogadása volt, amely különösen i. azon értékek szintjére emelte a demokráciát, az alapvető jogok tiszteletben tartását és a jogállamiságot, amelyeken az EUSZ 2. cikk szerint az Európai Unió alapul; ii. a Chartát az elsődleges jog kötelező erejű jogi eszközévé alakította át; és iii. számos, az Európai Unió demokratikus jellegét tükröző elvet épített be a Szerződésekbe. Különösen azokra utalok, amelyek a polgároknak, érdekképviseleti szervezeteiknek és általánosabban a civil társadalomnak az Európai Unió demokratikus életében való jelentősebb részvételét ösztönzik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-118" href="#t-118">118</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">135.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezek az alkotmányos változások nem hagyhatók figyelmen kívül az egyének igazságszolgáltatáshoz való jogával kapcsolatos kérdések felmerülése esetén. Különösen a jogállamiság elvét (EUSZ 2. cikk) és a hatékony jogvédelemhez való alapvető jogot (az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és a Charta 47. cikke) kell konkretizálni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">136.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Természetesen továbbra is igaz, hogy – amint azt az állandó ítélkezési gyakorlat megállapítja – az uniós bíróság „még a hatékony bírói jogvédelem elvének fényében is túllépi a hatáskörét, amennyiben azokat a feltételeket, amelyek mellett a magánszemélyek valamely uniós jogi aktus ellen keresetet indíthatnak, oly módon értelmezi, hogy az az EUM‑Szerződésben kifejezetten meghatározott e feltételektől való eltéréshez vezet”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-119" href="#t-119">119</a>
</span>) Amint azt ugyanis a Bíróság több alkalommal kimondta, a hatékony bírói jogvédelem elvének a Charta 47. cikkében történt kodifikálásának „nem célja a Szerződésekben előírt, bírósági felülvizsgálatra vonatkozó rendszer, különösen pedig az uniós bíróságok előtt indított közvetlen keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos szabályok módosítása”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-120" href="#t-120">120</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">137.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanakkor azonban a Bíróság kifejezetten elismerte, hogy a hatáskörére és általánosabban a magánfelek igazságszolgáltatáshoz való jogára vonatkozó szabályokat a lehető legnagyobb mértékben a hatékony bírói jogvédelem és a jogállamiság elvének fényében kell értelmezni. Ez így volt a Lisszaboni Szerződés előtt, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-121" href="#t-121">121</a>
</span>) és még inkább így van most, hogy ezen elveket kifejezetten kodifikálták.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">138.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság ugyanis számos közelmúltbeli ügyben ezen elvekre támaszkodott i. az Európai Unió Bíróságát az EUSZ 24. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 275. cikk alapján a közös kül‑ és biztonságpolitika területén megillető hatáskör korlátaira; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-122" href="#t-122">122</a>
</span>) ii. az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett „jogi személy” fogalmára; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-123" href="#t-123">123</a>
</span>) valamint iii. a magánfeleknek az uniós bíróságok előtt indított közvetlen keresetekkel összefüggésben az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és a Törvényszék eljárási szabályzata alapján történő jogi képviseletére (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-124" href="#t-124">124</a>
</span>) vonatkozó uniós szabályok értelmezése során.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">139.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság a hatékony bírói jogvédelem elvében rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását kérte a nemzeti bíróságoktól annak érdekében, hogy az egyének és érdekképviseleti szervezeteik számára biztosított legyen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés. A Bíróság számos esetben meglehetősen messzire menve megkövetelte a nemzeti bíróságoktól, hogy eljárási szabályaikat a vonatkozó uniós rendelkezésekkel összhangban értelmezzék, vagy mellőzzék e szabályok alkalmazását, ha azok akadályozzák az uniós jog teljes érvényesülését. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-125" href="#t-125">125</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">140.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyet kell értenem Jääskinen és Bobek főtanácsnokokkal abban, hogy e kérdésben következetes megközelítésre van szükség: amit a nemzeti bíróságoktól megkövetelnek, azt az uniós bíróságoktól is meg kell követelni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-126" href="#t-126">126</a>
</span>) A hatékony bírói jogvédelem elve Bíróság általi alkalmazásának félénk megközelítése e tekintetben kettős mérce benyomását keltheti. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-127" href="#t-127">127</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">141.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nincs szükség kristálygömbre ahhoz, hogy megjósoljuk, hogy a 2.0‑s világban az uniós polgárokat érintő fő kockázatok nem (csak vagy elsősorban) gazdasági jellegűek lesznek, hanem olyan jogokat és szabadságokat érinthetnek, mint az emberi méltóság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a magánélet és a személyes egészség. Hasonlóképpen, az Európai Uniónak adott esetben számos kihívással kell majd megküzdenie, hogy megvédje és előmozdítsa értékeit, köztük a demokráciát, a szolidaritást, a jogállamiságot és a környezetvédelmet. Az Európai Unió Bíróságának küldetése változatlan marad, de az eléje kerülő kérdések minden bizonnyal (még inkább, mint ma) eltérnek majd azok többségétől, amelyekkel a korábbi EGK‑ vagy EK‑Szerződés alapján kellett foglalkoznia. Mindezek fényében magától értetődő, hogy bizonyos ügyeket, amelyek az Európai Unió hatásköre gyakorlása módjának gondos értékelését igénylik – az egymással versengő célok közötti egyensúly megteremtésével –, közvetlenül az uniós bíróságoknak kell tárgyalniuk.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">142.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jacobs főtanácsnok az UPA ügyre vonatkozó indítványában részletesen kifejtette, hogy miért véli úgy, hogy az uniós bíróságok előtt indított közvetlen kereset számos okból alkalmasabb egy uniós jogi aktus érvényessége alapos vizsgálatának biztosítására, mint egy előzetes döntéshozatal iránti kérelem. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-128" href="#t-128">128</a>
</span>) Véleményem szerint ezek okok – amelyekkel itt nem kell foglalkozni – nagyrészt ma is érvényesek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">143.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Javaslatom továbbá enyhítené azt a – Wathelet főtanácsnok által hangsúlyozott – problémát, hogy még az EUMSZ 263. cikk Lisszaboni Szerződés általi módosítását követően is előfordulhatnak olyan esetek, amelyekben nemzeti szinten nincs lehetőség az ilyen kérdések nemzeti bíróság elé terjesztésére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-129" href="#t-129">129</a>
</span>) Ezen esetekben az a dogma, hogy a Szerződések teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hoztak létre, amelynek célja, hogy biztosítsa az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-130" href="#t-130">130</a>
</span>) – egy oximoronnal élve – nem abszolút igazság.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">144.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E hiányosságok megszüntetése az Európai Uniónak az EJEE‑hez történő, az EUSZ 6. cikk (2) bekezdésében előírt csatlakozása esetén is rendkívül fontos lenne. Amint azt az EJEB következetesen megállapította, az EJEE‑nek a tisztességes tárgyaláshoz való jogra vonatkozó 6. cikke olyan rendelkezés, amely többek között i. minden demokratikus társadalom egyik alapelvét rögzíti; ii. nem értelmezhető megszorítóan; iii. nem „elméleti vagy illuzórikus” jogokat, hanem „gyakorlati és tényleges” jogokat biztosít; és iv. amelynek követelményeit minden esetben teljesíteni kell. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-131" href="#t-131">131</a>
</span>) Az EJEB Klimaseniorinnen ítéletének (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-132" href="#t-132">132</a>
</span>) fényében, valamint a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke közötti összefüggés miatt különösen időszerűnek tűnik e kérdésen elgondolkodni. A felülvizsgált megállapodásra vonatkozó tárgyalások 2023. márciusi sikeres lezárását, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-133" href="#t-133">133</a>
</span>) valamint a Bíróság KS és KD ítéletének (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-134" href="#t-134">134</a>
</span>) meghozatalát követően egyes megfigyelők úgy vélik ugyanis, hogy a csatlakozás felé vezető út ismét nyitott lehet.  (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-135" href="#t-135">135</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">145.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolások fényében most rátérek a jelen ügy fellebbezői által felhozott érvekre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogalap első részéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek érvei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">146.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogalapjuknak a megtámadott végzés 45–52. pontja ellen irányuló első részében a fellebbezők azzal érvelnek, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését, és tévesen értékelte a tényeket, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott jogi aktus nem érinti őket személyükben, és megsemmisítés iránti keresetük ezért elfogadhatatlan. Véleményük szerint a Törvényszék tévesen értékelte azon bizonyítékok jogi jelentőségét, amelyre előtte támaszkodtak, és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítékok nem elegendőek a személyes érintettség megállapításához. A fellebbezők szerint a Törvényszék nem végezte el a fellebbezők helyzetének átfogó elemzését, hanem külön‑külön értékelt minden egyes általuk előterjesztett bizonyítékot. E megközelítés – állításuk szerint – ellentétes az állandó ítélkezési gyakorlattal, amely szerint azonosítani kell a valószínűsítő körülmények azon csoportját vagy azon ténybeli és jogi körülmények összességét, amelyek megkülönböztethetik a felperest a többi érintett személytől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">147.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság véleménye szerint a fellebbezők jogalapjának első része megalapozatlan. A Bizottság különösen arra hivatkozik, hogy az a körülmény, hogy a Törvényszék szisztematikus és strukturált módon vizsgálta a fellebbezők által felhozott érveket, nem jelenti azt, hogy nem vette figyelembe a bizonyítékok összességét. A Bizottság azt állítja, hogy a fellebbezők az elsőfokú eljárásban viszonylag kevés érvet hoztak fel a személyes érintettségre vonatkozó állításuk alátámasztása érdekében, és lényegében arra hivatkoztak, hogy i. gazdasági szereplők olyan behatárolt csoportját alkotják, amely a 2014/40 irányelv 5. és 19. cikke szerinti nyilatkozatok és értesítések alapján azonosítható, és a felhatalmazáson alapuló irányelv elfogadásakor ténylegesen azonosításra került; és hogy ii. a felhatalmazáson alapuló irányelv lényegesen sértheti piaci helyzetüket. A Bizottság szerint e két érvvel megfelelően foglalkozik a megtámadott végzés. A Bizottság ezenfelül arra hivatkozik, hogy a fellebbezők tévesen utalnak arra, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vitatott jogi aktus valamennyi gazdasági szereplőre azonos hatást gyakorol. A Bizottság szerint ugyanis a Törvényszék azt állapította meg, hogy a vitatott jogi aktus ugyanúgy érinti a hevített dohánytermékek forgalmazására engedéllyel rendelkező gazdasági szereplőket, mint azokat, akik nem rendelkeznek ilyen engedéllyel, de ilyen termékeket kívánnak forgalomba hozni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">148.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A francia kormány támogatja a Bizottság érvelését. Hangsúlyozza különösen, hogy önmagában az a körülmény, hogy a fellebbezők gazdasági szereplők azonosított csoportjához tartoznak, nem bizonyítja, hogy a vitatott jogi aktus személyükben érinti őket. E jogi aktus – teszi hozzá a francia kormány – általános hatályú, mivel a hevített dohánytermékek forgalmazásában részt vevő vagy érdekelt valamennyi gazdasági szereplőre vonatkozik függetlenül attól, hogy kaptak vagy kértek‑e forgalmazási engedélyt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elemzés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">149.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy vélem, hogy a jogalap e része megalapozott, mivel a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését. A megtámadott végzés vonatkozó részeinek rövid összefoglalását (a) pont) követően kifejtem, hogy miért nem meggyőző a megtámadott végzésnek a személyes érintettség követelményével kapcsolatos indokolása (b) pont). Kifejtem, hogy a Törvényszék miért jutott volna e tekintetben eltérő következtetésre, ha helyesen alkalmazta volna a Plaumann ítélkezési gyakorlatot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott végzés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">150.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott végzés 34–46. pontjában a Törvényszék először felidézte a Plaumann ítélkezési gyakorlat alapvető tételeit. Ezt követően röviden foglalkozott a 2014/40 irányelvben a dohánytermékek uniós piacon történő értékesítésére vonatkozóan meghatározott rendszer releváns szempontjaival. Ezen összefüggésben hangsúlyozta, hogy „a gyártók és az importőrök csak olyan dohánytermékeket hozhatnak forgalomba, amelyek megfelelnek az említett irányelv követelményeinek, és amelyek az irányelvben előírt nyilatkozatok és értesítések, illetve adott esetben az engedélyeztetési rendszert bevezető tagállamok által előírt engedélyek tárgyát képezték”. E tekintetben a különösen az új dohánytermékek gyártóira és importőreire vonatkozó kötelezettségeket – amint arra a Törvényszék rámutatott – a 2014/40 irányelv 5. és 19. cikke tartalmazza.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">151.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt követően a Törvényszék megvizsgálta, hogy az a körülmény, hogy a fellebbezők megtették a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál az említett nyilatkozatokat és értesítéseket, és hogy közülük egyesek (az engedélyeztetési rendszert bevezető tagállamokban) megszerezték a jellegzetes ízesítésű hevített dohánytermékek forgalmazására vonatkozó engedélyeket, elegendő‑e ahhoz, hogy a fellebbezőket egyénítse a Plaumann ítélkezési gyakorlat értelmében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">152.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék nemleges választ adott erre a kérdésre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">153.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék először is megállapította, hogy önmagában az a körülmény, hogy a nyilatkozatot vagy értesítést tevő, vagy engedéllyel rendelkező gazdasági szereplők a vitatott jogi aktus elfogadásának időpontjában azonosíthatók voltak, nem elegendő, amikor az említett jogi aktus általános és absztrakt megfontolások alapján alkalmazandó. E tekintetben a Törvényszék megjegyezte, hogy a Bizottság a vitatott jogi aktus elfogadása során nem volt köteles különösen figyelembe venni e személyek helyzetét. A Törvényszék megállapította továbbá, hogy az a körülmény sem bír jelentőséggel, hogy a vitatott jogi aktus jelenleg csak csekély számú vállalkozást érint.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">154.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék emellett úgy ítélte meg, hogy bár „a jellegzetes ízesítésű hevített dohánytermékek forgalmazásának a [vitatott] jogi aktusból eredő abszolút tilalma szükségszerűen azzal a hatással jár, hogy megkérdőjelezi egyes felperesek engedélyeit”, e körülmény „nem [tekinthető] úgy, mint [amely ezen engedélyek] jogosultjai[nak] a […] helyzetét [egyéniesíti]”. A Törvényszék szerint ez azért van így, mert a szóban forgó engedélyek nem ruháztak jogosultjaikra „szerzett jogok[at]”. A Törvényszék megjegyezte, hogy a vitatott jogi aktus hatásai valamennyi jelenlegi és jövőbeli piaci szereplő tekintetében jelentkeztek. A Törvényszék megállapította továbbá, hogy „a tagállamok által kiadott engedélyeket kizárólagosság nélkül, kizárólag a termékek megfelelősége alapján adják meg, ahogyan semmilyen kizárólagosság nem következik a gazdasági szereplők nyilatkozataiból vagy értesítéseiből sem”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">155.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék hangsúlyozta végül, hogy a 2014/40 irányelv előírja, hogy különböző felhatalmazáson alapuló jogi aktusok pontosíthatják vagy módosíthatják a hatálya alá tartozó dohánytermékek forgalmazásának feltételeit, a szóban forgó mentességek megszüntetését is ideértve. A Törvényszék szerint ebből következik, hogy „a jellegzetes ízesítésű hevített dohánytermékek forgalmazására vonatkozó engedélyeket, amelyekkel egyes felperesek rendelkeznek, nem lehet határozatlan időre megszerzettnek tekinteni, mint ahogy az ilyen termékek nyilatkozat vagy értesítés alapján történő forgalomba hozatalára vonatkozó jogot sem”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott végzésben megnyilvánuló téves jogalkalmazás</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">156.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elöljáróban hasznos lehet rámutatni arra, hogy nem vitatott, hogy a vitatott jogi aktus főszabály szerint általános hatályú jogi aktus, mivel általánosan és absztrakt módon meghatározott piaci szereplőket érint (dohánytermékek és különösen hevített dohánytermékek gyártóit és importőreit). Az sem vitatott, hogy a vitatott jogi aktus, illetve az általa módosított fő jogi aktus, nevezetesen a 2014/40 irányelv nem hivatkozik kifejezetten egyetlen konkrét gazdasági szereplőre sem.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">157.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek fényében észszerűnek tartom, hogy a Törvényszék a megtámadott végzésben megállapította, hogy ahhoz, hogy a fellebbezők a vitatott jogi aktus által személyükben érintettnek legyenek tekinthetők, bizonyítaniuk kell, hogy megfelelnek a „behatárolt csoport” tesztnek. E célból a Törvényszék – véleményem szerint helyesen – megvizsgálta, hogy a fellebbezők a jogi aktus elfogadásának időpontjában i. a jogi aktus által érintettként azonosítható személyek közé tartoztak‑e; és ii. azon gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoztak‑e, akik kellőképpen megkülönböztethetők a többi érintett személytől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">158.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék az eljárásban részt vevő felek által előterjesztett bizonyítékok mérlegelését követően arra a következtetésre jutott, hogy i. a fellebbezők a jogi aktus által érintettként azonosítható személyek közé tartoznak, de ii. nem különböztethetők meg kellőképpen a jogi aktus által érintett összes többi gazdasági szereplőtől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">159.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Míg a Törvényszék által levont első következtetés nyilvánvalóan helyes, addig a második – véleményem szerint – számos okból problematikus. Ez nem jelenti azt, hogy a Törvényszék megállapításait ne támasztanák alá az uniós bíróságok egyes ítéletei. Mindazonáltal meglehetősen egyértelműnek tűnik számomra, hogy az ítélkezési gyakorlatot a maga teljességében vizsgálva, valamint reális és nem formalista módon alkalmazva e megállapítások nem fogadhatók el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">160.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Igaz, hogy – amint azt a Törvényszék megjegyezte – a fellebbezőket érinti a vitatott jogi aktus, mert olyan gazdasági tevékenységet (hevített dohánytermékek gyártása és/vagy forgalmazása) végző vállalkozások, amelyet jelenleg és a jövőben bármely, az említett piacon tevékenykedni kívánó vállalkozás végezhet. Ennek megfelelően az elemzés absztrakt szintjén – vagyis kizárólag a vitatott jogi aktus személyi hatályának vizsgálata esetén – helytálló, hogy a vitatott jogi aktusnak a fellebbezők tevékenységére gyakorolt hatása nem különbözik bármely jelenlegi és jövőbeli piaci szereplőre gyakorolt hatástól. A jogi aktus lényegében lehetetlenné teszi az ízesített termékek uniós piacon történő értékesítését, és arra kötelezi az e piacon működő vállalkozásokat, hogy bizonyos figyelmeztetéseket helyezzenek el a csomagoláson.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">161.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amikor azonban a Törvényszék elemzése a fellebbezők tényleges helyzetét vizsgálta – azt ellenőrizte, hogy létezik‑e az érintett személyek meghatározott köre –, ezt véleményem szerint hiányos és nem alapos módon tette. Véleményem szerint a Törvényszék i. tévesen értékelte a fellebbezők által előadott egyes elemek jelentőségét, és ii. nem vett figyelembe a fellebbezők által hivatkozott más elemeket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">162.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik számomra, hogy – általános szinten – a jelen ügy megfelel annak, amit a Plaumann ítélkezési gyakorlat alapjául szolgáló logikának tartok: lehetővé tenni a személyek számára olyan jogi aktusok megtámadását, amelyek tekintetében az eljáró intézmény az elfogadás előtt (kifejezetten vagy hallgatólagosan) figyelembe vette, vagy figyelembe kellett volna vennie az adott személyek sajátos helyzetét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-136" href="#t-136">136</a>
</span>) Konkrétabban, ha a fellebbezők jogi és ténybeli helyzetét a korábbi ítélkezési gyakorlat szempontjából vizsgáljuk, számos közös vonás mutatkozik azon ügyekkel, amelyekben az uniós bíróságok megállapították a felperesek személyes érintettségét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">163.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, a jelen ügyben aligha vitatható, hogy az alkalmazandó szabályozás alapján a Bizottságnak a vitatott jogi aktus elfogadása során figyelembe kellett vennie a piaci szereplők meghatározott csoportjának helyzetét, nevezetesen azon új dohánytermékeket gyártó és forgalmazó piaci szereplők helyzetét, akik tekintetében a mentességeket visszavonták. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-137" href="#t-137">137</a>
</span>) A Bizottság szerint e gazdasági szereplők összesített értékesítései és ügyfeleik életkora – amelyeket a vállalkozások által szolgáltatott adatok alapján számítottak ki – váltotta ki a mentességek visszavonását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-138" href="#t-138">138</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">164.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem vitatott, hogy a jelen esetben a Bizottság a vitatott jogi aktus elfogadása előtt figyelembe vette többek között a fellebbezők értékesítéseit és a fiatal fogyasztók ügyfélkörön belüli arányát. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-139" href="#t-139">139</a>
</span>) Vitatott azonban, és a fellebbezők által az elsőfokú eljárásban felhozott jogalapok egyikét képezi, hogy helyesen tette‑e ezt. Ez a jelen ügynek a fenti 31. pontban említett ügyekkel közös eleme.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">165.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a jelen ügy hasonlít néhány olyan ügyre is, amelyekben az uniós bíróságok – a fenti 32. pontban kifejtettek szerint – elfogadták a személyes érintettséget azon személyek tekintetében, akik bizonyították, hogy a megtámadott jogi aktus hatással volt valamely szerzett jogra. Amint azt ugyanis a Törvényszék a megtámadott végzés 47. pontjában megállapította, „nem kétséges, hogy a jellegzetes ízesítésű hevített dohánytermékek forgalmazásának a [vitatott] jogi aktusból eredő abszolút tilalma szükségszerűen azzal a hatással jár, hogy megkérdőjelezi egyes felperesek[nek a 2014/40 irányelv 19. cikkének (3) bekezdése által megengedett módon a tagállami hatóságok által megadott] engedélyeit”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">166.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben nem értek egyet a Törvényszékkel, amely irrelevánsnak tekintette az ilyen engedélyek birtoklását azon az alapon, hogy azokat i. nem követelik meg egyes tagállamokban; ii. kizárólagosság nélkül adták meg; és iii. „nem lehet határozatlan időre megszerzettnek tekinteni”, mivel a 2014/40 irányelv rendelkezései lehetővé teszik a Bizottság számára a hevített dohánytermékekre vonatkozó mentességek visszavonását. E megfontolások egyikét sem tartom meggyőzőnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">167.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, nem értem, miért kizáró tényező az a körülmény, hogy egyes tagállamok úgy döntöttek, hogy nem vezetnek be az új dohánytermékek forgalmazásának előzetes engedélyeztetésére vonatkozó rendszert. Egy olyan megosztott hatáskörbe tartozó területen, amelyet az uniós jogalkotó csak részlegesen harmonizált, meghagyva a tagállamoknak a szabadságot bizonyos konkrét kérdések szabályozására (a vonatkozó uniós rendelkezésekben, a jelen esetben a 2014/40 irányelv 19. cikkében meghatározott korlátok között), nem indokolt úgy tekinteni, hogy csak az uniós hatóságok által biztosított és/vagy az Unió egész területét érintő jogok érdemelnek uniós szintű különleges védelmet. Ha egy adott uniós jogi aktus sérti egy személy szerzett jogát, e személynek a jog eredetétől vagy területi hatályától függetlenül képesnek kell lennie a szóban forgó jogi aktus megtámadására.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">168.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint ezenkívül irreleváns az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szempontjából, hogy a vitatott jogi aktus által állítólagosan megsértett jogok kizárólagosak‑e vagy sem. Amint azt a fenti 23–26. pontban kifejtettem, a Plaumann ítélkezési gyakorlat szerint valamely felperesnek nem kell az egyetlen olyan személynek lennie, akit a megtámadott jogi aktus érint, vagy aki megkülönböztető módon érintett. Elegendő ugyanis, hogy a felperes ily módon érintett személyek meghatározott köréhez tartozik. Az a körülmény, hogy a jogok kizárólagosak, nyilvánvalóan olyan elem, amely releváns lehet a „személy érintettség” elemzése során (mint például a megtámadott végzésben hivatkozott Infront ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-140" href="#t-140">140</a>
</span>)), de bizonyosan nem sine qua non feltétel (amint arról például a megtámadott végzésben szintén említett Stichting Woonpunt ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-141" href="#t-141">141</a>
</span>) tanúskodik).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">169.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül az a követelmény, hogy a jogot határozatlan időre szerezték meg, szintén zavarba ejtő fogalmi szempontból. E tekintetben aligha kell rámutatnom arra, hogy a nemzeti és az uniós jogalkotók bizonyos korlátok között mindig elfogadhatnak olyan intézkedéseket, amelyek megváltoztatják a hatályos jogszabályok alapján a személyeket megillető jogok időtartamát, hatályát vagy jellegét. Következésképpen feltételezem, hogy a megtámadott végzés e részében a Törvényszék azt kívánta hangsúlyozni, hogy a fellebbezők tisztában voltak (vagy tisztában kellett volna lenniük) azzal, hogy a hevített dohánytermékekre vonatkozó mentességek bizonyos feltételek teljesülése esetén visszavonhatók a 2014/40 irányelv rendelkezései szerint. A fellebbezők azonban a Törvényszékhez benyújtott keresetükben azzal érveltek, hogy i. az említett irányelvnek a mentességek visszavonását lehetővé tevő rendelkezései nem alkalmazhatók az új dohánytermékek tekintetében, és ii. mindenesetre a jelen esetben nem teljesültek a visszavonás e rendelkezésekben meghatározott feltételei. Úgy tűnik számomra, hogy a fellebbezőknek jogosultnak kell lenniük arra, hogy az uniós bíróságok megvizsgálják ezen állításokat. Ezen állítások járulékos és közvetett vizsgálata, amelyet a Törvényszék mellékesen végzett el (a megtámadott végzés 50. pontjában) a kereset elfogadhatósága tárgyában történő döntéshozatal során, kétségtelenül nem áll összhangban a fellebbezők hatékony bírói jogvédelemhez való jogával.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">170.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügy ugyanis bizonyos mértékig hasonlít ahhoz, amelyben a Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ítélet született, amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben érintettek különböző, olyan engedéllyel rendelkező vállalkozások, amely már nem hosszabbítható meg a megtámadott uniós jogi aktus miatt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-142" href="#t-142">142</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">171.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, a jelen ügy jelentős mértékű hasonlóságot mutat azokkal a – fenti 33. és 34. pontban felidézett – ügyekkel, amelyekben elfogadták a személyes érintettséget olyan személyek tekintetében, akik döntő szerepet játszottak a megtámadott jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban. Véleményem szerint a fellebbezők helyzete megegyezik különösen azon vállalkozások helyzetével, amelyek információit a dömpingellenes eljárások során felhasználták döntő fontosságú paraméterek kiszámításához. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-143" href="#t-143">143</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">172.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt az elemet a Törvényszék figyelmen kívül hagyta annak ellenére, hogy a fellebbezők által előterjesztett két megsemmisítési jogalap egyike éppen az általuk szolgáltatott adatok Bizottság általi felhasználására vonatkozott. Mivel a BAT csoport a hevített dohánytermékek uniós piacon vezető két gyártójának és forgalmazójának egyike, az általa szolgáltatott adatok nyilvánvalóan igen nagy súllyal estek latba a Bizottság által annak megállapítása érdekében végzett számítások során, hogy a 2014/40 irányelv alkalmazásában jelentős változás történt‑e a körülményekben. A fellebbezőknek tehát jogosultnak kell lenniük e számítások uniós bíróságok általi ellenőrzésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">173.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Negyedszer, a vitatott jogi aktus nem az uniós jogalkotó által szakpolitikai döntéshozatali hatáskörének egy adott gazdasági tevékenység általános és absztrakt módon történő szabályozása érdekében történő gyakorlása keretében elfogadott jogi aktus. A vitatott jogi aktus ugyanis olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amelyet a Bizottság az uniós jogalkotó által ráruházott hatáskörök alapján, egy nagyon konkrét helyzet (a hevített dohánytermékek értékesítésének növekedése) nyomán indult, nem jogalkotási jellegű eljárás keretében fogadott el. A vitatott jogi aktus tehát kvázi‑jogalkotási jellege ellenére (egy közigazgatási határozathoz hasonlóan) egyértelműen rendelkezik bizonyos döntéshozatali tartalommal. Következésképpen úgy tűnik számomra, hogy a jelen ügy egyértelműen az ítélkezési gyakorlat fenti 35. és 36. pontban említett azon vonulatához tartozik, amelynek tárgyát olyan helyzetek képezik, amelyekben az uniós bíróságok elfogadták, hogy azok a személyek, akiknek piaci helyzetét a megtámadott jogi aktusok súlyosan érintik, kereshetőségi joggal rendelkeznek e jogi aktusok megtámadására.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">174.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbezők azon állítása, hogy a vitatott jogi aktus súlyosan érintette piaci helyzetüket, legalábbis első látásra megalapozott az uniós piacon általuk értékesített ízesített hevített dohánytermékek mennyiségére tekintettel. Mindazonáltal ennél tovább menve azt mondanám, hogy ebből a szempontból is meglehetősen egyedi módon érintettek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">175.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az elsőfokú eljárásban a fellebbezők jelezték az elmúlt években a hevített dohánytermékek tekintetében eszközölt beruházások nagyságrendjét (és megfelelő bizonyítékot szolgáltattak erre vonatkozóan). A Törvényszék azonban – véleményem szerint tévesen – teljes mértékben figyelmen kívül hagyta ezt az elemet. Nem vitatott ugyanis, hogy a felperesek azon (kis számban jelen lévő) vállalkozások közé tartoznak, amelyek új dohányterméket vezettek be az uniós piacra. E célból jelentős beruházásokat kellett eszközölniük többek között egy új technológia kifejlesztése, új értékesítési csatornák létrehozása, valamint a termék fogyasztókkal történő megismertetése és fogyasztók számára történő vonzóvá tétele érdekében. Nem lenne helytelen azt állítani, hogy a vitatott jogi aktus bevezetésére – amint azt a fenti 98. pontban kifejtettem – éppen azért került sor, mert a felperesek meglehetősen sikeresek voltak ebben, és így a szóban forgó termék értékesítése viszonylag rövid időn belül erőteljesen nőtt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">176.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között gazdasági szempontból értelmetlen a fellebbezők helyzetéhez hasonló helyzetben lévőnek tekinteni azokat a vállalkozásokat, amelyek a közelmúltban léptek be vagy a jövőben lépnek be a hevített dohánytermékek uniós piacára, adott esetben a fellebbezőkhöz hasonló vállalkozások beruházásait kihasználva.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">177.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolások azt mutatják, hogy a Plaumann ítélkezési gyakorlat fényében a fellebbezőket – négy különböző okból is – a vitatott jogi aktus által személyükben érintettnek kellett volna tekinteni. Valószínűleg ezen okok mindegyike önmagában is elegendő lehetett volna ehhez. Ez még inkább igaz ezen okok együttes figyelembevétele esetén, amit – amint azt a fellebbezők hangsúlyozzák – az uniós bíróságok következetesen megtettek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-144" href="#t-144">144</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">178.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Megállapítom tehát, hogy a fellebbezők jogalapjának első része megalapozott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">C.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogalap második részéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek érvei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">179.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbezők jogalapjának második része a megtámadott végzés 54. és 55. pontját kifogásolja, amelyben a Törvényszék azon érvükkel foglalkozik, hogy személyükben érintettnek kell tekinteni őket „a piaci helyzet lényeges sérelme” teszt alapján. A fellebbezők hangsúlyozzák, hogy i. csak két jelentős szereplő van a hevített dohánytermékek uniós piacán, akik gyakorlatilag az Európai Unióban vásárolt összes hevített dohányterméket (e termékek több mint 99%‑át) értékesítik, és ii. a BAT csoport hevítettdohánytermék‑kínálata az Európai Unióban erőteljesen az ízesített termékek felé tolódott el (értékesítéseik mintegy 70%‑át kitevő arányban).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">180.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság és a francia kormány véleménye szerint ezen érvek nem elegendőek a „személyes érintettség” megállapításának alátámasztására. A vitatott jogi aktusnak a fellebbezők piaci helyzetére gyakorolt hatása, még ha lényeges is, önmagában nem indokol ilyen megállapítást.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elemzés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">181.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel megállapítottam, hogy a fellebbezők jogalapjának első része megalapozott, nyilvánvalóan nem szükséges e jogalap második részével foglalkoznom. Mindenesetre egyértelmű, hogy a fenti 35., 36. és 173–176. pontban kifejtett okokból a fellebbezők jogalapjának második része véleményem szerint szintén megalapozott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">182.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ha azonban a Bíróság nem értene egyet a jogalap első részének általam elvégzett értékelésével, ez azt jelentené, hogy e jogalap második részét is el kell utasítani mint megalapozatlant. Ebben az esetben tehát egyet kellene értenem a Bizottsággal és a francia kormánnyal abban, hogy önmagában az a körülmény, hogy a vitatott jogi aktus különösen súlyosan érinti a fellebbezők gazdasági tevékenységét – az uniós piacon fennálló jelentős piaci részesedésük és/vagy az érintett termékeknek a kínálatukban szereplő termékek körében betöltött jelentősége miatt –, nem indokolja, hogy a fellebbezőket személyükben érintettnek tekintsék az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-145" href="#t-145">145</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">VI.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az értékelés következményei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">183.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel a fellebbezők jogalapja megalapozott, a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">184.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének megfelelően a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezését követően az ügyet határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez, vagy ha a per állása megengedi, az ügyet maga is érdemben eldöntheti.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">185.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben úgy vélem, hogy a per állása megengedi, hogy a Bíróság végső döntést hozzon a fellebbezők által a Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságával kapcsolatban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">186.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott végzés 18–33. pontjában a Törvényszék elutasította a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást, amennyiben ezen intézmény arra hivatkozott, hogy a felpereseket nem érinti közvetlenül a vitatott jogi aktus. A végzés e része nem képezte fellebbezés tárgyát, és így jogerős.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">187.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen, mivel úgy kell tekinteni, hogy a felpereseket mind személyükben, mind közvetlenül érinti a vitatott jogi aktus, az első fokon benyújtott keresetük elfogadható.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">188.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben a per állása nem engedi meg, hogy a Bíróság maga határozzon e kereset érdemében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">189.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbezők a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelükben két jogalapot hoztak fel a vitatott jogi aktussal szemben. E jogalapok értékeléséhez az eljárásban részt vevő valamennyi fél által előterjesztett bizonyítékok alapján az általuk előadott érvek részletes jogi és ténybeli értékelése szükséges. Mivel a megtámadott végzés nem tartalmaz ilyen értékelést, nem helyénvaló, hogy az ügyet a Bíróság maga döntse el érdemben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">190.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, a költségekről pedig jelenleg nem szükséges határozni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">VII.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végkövetkeztetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">191.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előző megállapításokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">helyezze hatályon kívül a 2023. szeptember 20‑i Nicoventures Trading és társai kontra Bizottság végzést (T‑706/22, EU:T:2023:579);</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">az ügyet a kereset tárgyában történő érdemi határozathozatal céljából utalja vissza a Törvényszék elé; és</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">a költségekről jelenleg ne határozzon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">1</a>
</span>) Eredeti nyelv: angol.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">2</a>
</span>) Először kiadva 1915‑ben. Magyarra fordította Szabó Endre.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-3" href="#c-3">3</a>
</span>) 1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet (25/62, a továbbiakban: Plaumann ítélet, EU:C:1963:17, 107. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-4" href="#c-4">4</a>
</span>) T‑706/22, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2023:579.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-5" href="#c-5">5</a>
</span>) A 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a hevített dohánytermékekre vonatkozó egyes mentességek visszavonása tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. június 29‑i felhatalmazáson alapuló bizottsági irányelv (HL 2022. L 283., 4. o.; a továbbiakban: vitatott jogi aktus).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-6" href="#c-6">6</a>
</span>) A tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 127., 1. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-7" href="#c-7">7</a>
</span>) Az újabb ítélkezési gyakorlatból lásd például: 2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑348/20 P, a továbbiakban: Nord Stream 2 ítélet, EU:C:2022:548, 156. pont); 2024. október 4‑i Bizottság kontra Tanács és Tanács kontra Front Polisario ítélet (C‑779/21 P és C‑799/21 P, EU:C:2024:835, 107. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-8" href="#c-8">8</a>
</span>) Lásd: 1994. május 18‑i Codorniu kontra Tanács ítélet (C‑309/89, a továbbiakban: Codorniu ítélet, EU:C:1994:197, 22. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-9" href="#c-9">9</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-10" href="#c-10">10</a>
</span>) Lásd például: Codorniu ítélet, 19. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-11" href="#c-11">11</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2013. április 23‑i Gbagbo és társai kontra Tanács ítélet (C‑478/11 P–C‑482/11 P, EU:C:2013:258, 56. pont). Lásd még: 1980. október 29‑i Roquette Frères kontra Tanács ítélet (138/79, EU:C:1980:249, 15. és 16. pont); 2008. április 17‑i Flaherty és társai kontra Bizottság ítélet (C‑373/06 P, C‑379/06 P és C‑382/06 P, a továbbiakban: Flaherty ítélet, EU:C:2008:230, 26., 27. és 41. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-12" href="#c-12">12</a>
</span>) Lásd többek között: 2008. március 13‑i Bizottság kontra Infront WM ítélet (C‑125/06 P, a továbbiakban: Infront ítélet, EU:C:2008:159, 71. pont); 2014. február 27‑i Stichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ítélet (C‑132/12 P, a továbbiakban: Stichting Woonpunt ítélet, EU:C:2014:100, 59. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-13" href="#c-13">13</a>
</span>) Hasonlóképpen: Hartley, T. C., The Foundations of European Union Law, 8. kiadás, Oxford University Press, 2014, 373. o.; Gratsias, D., „Άμεση δικαστική προστασία των ιδιωτών κατά το άρθρο 263 ΣΛΕΕ: Μερικές σκέψεις”, in: Το Δικαστήριο της ΕΕ‑ Εγγυητής της εύρυθμης λειτουργίας της Ευρωπαϊκής Ένωσης και των δικαιωμάτων των πολιτών, Sakkoulas, 2016, 19–44. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-14" href="#c-14">14</a>
</span>) A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy a Bíróság egy ideig egy – gyakran „absztrakt terminológia” tesztnek nevezett – másik (alternatív) teszttel párhuzamosan alkalmazta a „behatárolt csoport” tesztet. Az „absztrakt terminológia” teszt lényegében annak ellenőrzéséből állt, hogy a megtámadott jogi aktus valódi határozat volt‑e, nem pedig egy általános hatályú jogi aktus (lásd például: 1977. május 5‑i Koninklijke Scholten Honig kontra Tanács és Bizottság ítélet, 101/76, EU:C:1977:70, 7. és 8. pont; 1980. június 17‑i Calpak és Società Emiliana Lavorazione Frutta kontra Bizottság ítélet, 789/79 és 790/79, EU:C:1980:159, 7. és 8. pont). Ez az alternatív teszt az EK 173. cikk szövegén alapul, amely „olyan határozat[ra hivatkozott], amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de [a felperest] közvetlenül és személyében érinti” (kiemelés tőlem). Ezt a tesztet elvetették az 1980‑as évek végét követően, mivel ellentétes volt a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatával, amely szerint a (jelenlegi) EUMSZ 263. cikk keretében a jogi aktus tartalma, nem pedig formája bír jelentőséggel. E megközelítés mindenesetre jelenleg összeegyeztethetetlen lenne az EUMSZ 263. cikk új szövegével, miután a Lisszaboni Szerződés a „határozat” kifejezést a „jogi aktusok” kifejezéssel váltotta fel.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-15" href="#c-15">15</a>
</span>) Lásd többek között: Nord Stream 2 ítélet, 157. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-16" href="#c-16">16</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 1985. január 17‑i Piraiki‑Patraiki és társai kontra Bizottság ítélet (11/82, a továbbiakban: Piraiki‑Patraiki ítélet, EU:C:1985:18, 20. és 21. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-17" href="#c-17">17</a>
</span>) Ez kezdettől fogva egyértelmű volt; lásd például: Bebr, G., Judicial Control of the European Communities, Stevens &amp; Sons, 1962, 69–76. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-18" href="#c-18">18</a>
</span>) Szóhasználatomat jelentős mértékben W. N. Hohfeld művei ihlették. E szerzőtől lásd például: „Some Fundamental Legal Conceptions as Applied in Judicial Reasoning”, Yale Law Journal, 23. kötet, 1913, 16–59. o., 30. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-19" href="#c-19">19</a>
</span>) Bár az uniós jog nem biztosít konkrét jogot e tekintetben, a torzulásmentes verseny rendszere elengedhetetlen a belső piac létrehozásához (lásd az EUSZ 3. cikket és a belső piacról és a versenyről szóló (27.) jegyzőkönyvet), és az (Európai Unió Alapjogi Chartájának [a továbbiakban: Charta] 16. cikkében rögzített) vállalkozás szabadsága szükséges velejárójának is tekinthető. Lásd mindazonáltal: 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 43. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-20" href="#c-20">20</a>
</span>) Lásd többek között: 1990. június 26‑i Sofrimport kontra Bizottság ítélet (C‑152/88, EU:C:1990:259, 11. pont); Piraiki‑Patraiki ítélet, 15–19. pont; 1999. február 11‑i Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ítélet (C‑390/95 P, EU:C:1999:66, 25–30. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-21" href="#c-21">21</a>
</span>) Lásd például: Codorniu ítélet, 21. pont; Infront ítélet, 72. pont; Stichting Woonpunt ítélet, 61. és 62. pont. Ezt hangsúlyozva a szakirodalomban: Craig, P., és De Burca, G., EU Law: Text, Cases, and Materials, 4. kiadás, Oxford University Press, 2008, 513. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-22" href="#c-22">22</a>
</span>) Ez nem jelenti azt, hogy a felperes helyzetének teljes mértékben ki kellett alakulnia a múltban. Lásd például: 1984. november 27‑i Agricola commerciale olio és társai kontra Bizottság ítélet (232/81, EU:C:1984:358, 10. és 11. pont); Flaherty ítélet, 40. és 41. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-23" href="#c-23">23</a>
</span>) Lásd például: 1993. május 19‑i Cook kontra Bizottság ítélet (C‑198/91, EU:C:1993:197, 23–26. pont); 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet (C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 45–48. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-24" href="#c-24">24</a>
</span>) Lásd: 1977. október 25‑i Metro SB‑Großmärkte kontra Bizottság ítélet (26/76, EU:C:1977:167, 13. pont); 1985. március 20‑i Timex kontra Tanács és Bizottság ítélet (264/82, EU:C:1985:119, 13–16. pont); 1986. január 28‑i Cofaz és társai kontra Bizottság ítélet (169/84, EU:C:1986:42, 24. és 25. pont); 2003. április 3‑i BaByliss kontra Bizottság ítélet (T‑114/02, EU:T:2003:100, 92–95. pont); 2007. július 11‑i Alrosa kontra Bizottság ítélet (T‑170/06, EU:T:2007:220, 40. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-25" href="#c-25">25</a>
</span>) Lásd többek között: 1991. május 16‑i Extramet Industrie kontra Tanács ítélet (C‑358/89, EU:C:1991:214); 2003. április 3‑i BaByliss kontra Bizottság ítélet (T‑114/02, EU:T:2003:100, 87–117. pont); 2008. december 22‑i British Aggregates kontra Bizottság ítélet (C‑487/06 P, EU:C:2008:757, 46–57. pont); 2022. január 20‑i Deutsche Lufthansa kontra Bizottság ítélet (C‑594/19 P, EU:C:2022:40, 74–76. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-26" href="#c-26">26</a>
</span>) Lásd például: 1990. november 6‑i Weddel kontra Bizottság ítélet (C‑354/87, EU:C:1990:371, 20–23. pont). Hartley, T. C. e tekintetben „kvázi bírósági jellegű aktusok[ra]” hivatkozott (a „pusztán szakpolitikai megfontolásokon és mérlegelésen alapuló aktusok[kal]” szemben). Lásd: fenti 13. lábjegyzet, 371. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-27" href="#c-27">27</a>
</span>) Ez volt a helyzet különösen a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadási eljárásai tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. január 15‑i 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 18., 1. o.) elfogadása előtt tanácsi rendeletekkel bevezetett dömpingellenes vámok esetében. Lásd többek között: 1984. február 21‑i Allied Corporation és társai kontra Bizottság ítélet (239/82 és 275/82, EU:C:1984:68, 11. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-28" href="#c-28">28</a>
</span>) Lásd például: 1988. június 30‑i CIDA és társai kontra Tanács ítélet (297/86, EU:C:1988:351, 13. pont); 1994. március 24‑i Air France kontra Bizottság ítélet (T‑3/93, EU:T:1994:36, 82. pont); 2022. július 14‑i Olaszország és Comune di Milano kontra Tanács és Parlament (Az Európai Gyógyszerügynökség székhelye) ítélet (C‑106/19 és C‑232/19, EU:C:2022:568, 69–72. és 76. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-29" href="#c-29">29</a>
</span>) Lásd: Kokott főtanácsnok Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványa (C‑583/11 P, EU:C:2013:21, 1. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-30" href="#c-30">30</a>
</span>) Lásd többek között: Barav, A., „Direct and Individual Concern: An Almost Insurmountable Barrier to the Admissibility of Individual Appeal to the EEC Court”, Common Market Law Review, 1974, 191. o.; Enchelmaier, S., „No‑One Slips Through the Net? Latest Developments, and Non‑Developments, in the European Court of Justice’s Jurisprudence on Art. 230(4) EC”, Yearbook of European Law, 2005, 173. o.; Craig, P., és De Burca, G., 21. lábjegyzet, i. m., 512. o.; Kombos, C. C., „The Recent Case Law on Locus Standi of Private Applicants under Art. 230 (4) EC: A Missed Opportunity or A Velvet Revolution?”, European Integration online Papers, 17. sz., 2005.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-31" href="#c-31">31</a>
</span>) Lásd például: 1985. január 29‑i Münchener Import‑Weinkellerei Binderer kontra Bizottság ítélet (147/83, EU:C:1985:26, 10. és 13. pont); 2002. szeptember 11‑i Pfizer Animal Health kontra Tanács ítélet (T‑13/99, EU:T:2002:209, 89. pont); 2004. április 1‑jei Bizottság kontra Jégo‑Quéré ítélet (C‑263/02 P, EU:C:2004:210, 46. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-32" href="#c-32">32</a>
</span>) Lásd például: 2003. április 30‑i VVG International és társai kontra Bizottság végzés (T‑155/02, EU:T:2003:125, 43. és 44. pont); 2008. november 13‑i Lemaître Sécurité kontra Bizottság végzés (T‑301/06, a továbbiakban: Lemaître végzés, EU:T:2008:495, 24. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-33" href="#c-33">33</a>
</span>) Lásd: Lemaître végzés, 25. pont; 2009. május 5‑i WWF‑UK kontra Tanács végzés (C‑355/08 P, EU:C:2009:286, 44. és 45. pont); 2002. február 28‑i BSC Footwear Supplies és társai kontra Tanács ítélet (T‑598/97, EU:T:2002:52, 61. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-34" href="#c-34">34</a>
</span>) Lásd: 1997. december 18‑i Bizottság kontra Sveriges Betodlares és Henrikson végzés (C‑409/96 P, EU:C:1997:635, 37. pont); 2002. december 10‑i Bizottság kontra Camar és Tico ítélet (C‑312/00 P, EU:C:2002:736, 77. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-35" href="#c-35">35</a>
</span>) Lásd: 1993. június 29‑i Gibraltár kontra Tanács ítélet (C‑298/89, EU:C:1993:267, 18. pont); 1998. szeptember 15‑i Michaïlidis és társai kontra Bizottság végzés (T‑100/94, EU:T:1998:197, 60. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-36" href="#c-36">36</a>
</span>) Lásd: 2001. november 22‑i Nederlandse Antillen kontra Tanács ítélet (C‑452/98, a továbbiakban: Nederlandse Antillen ítélet, EU:C:2001:623, 70–75. pont); 2003. április 10‑i Bizottság kontra Nederlandse Antillen ítélet (C‑142/00 P, EU:C:2003:217, 70–75. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-37" href="#c-37">37</a>
</span>) Lásd például: Gormley, L. W., „Judicial review in EC and EU law – Some architectural malfunctions and design improvements?”, Cambridge Yearbook of European Legal Studies, 2001, 174. o.; Winter, G., „Plaumann withering: standing before the EU General Court underway from distinctive to substantial concern”, European Journal of Legal Studies, 2023, 85. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-38" href="#c-38">38</a>
</span>) 2021. március 25‑i Carvalho és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑565/19 P, a továbbiakban: Carvalho ítélet, EU:C:2021:252).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-39" href="#c-39">39</a>
</span>) Lásd például: Krämer, L., „The environment before the European Court of Justice”, in: Voigt, C. (szerk.), International Judicial Practice on the Environment, Cambridge University Press, 2019, 25. o.; Arnull, A., „Private applicants and the action for annulment since Codorniu”, Common Market Law Review, 2001, 8. és 9. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-40" href="#c-40">40</a>
</span>) Az Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyre vonatkozó indítvány (C‑50/00 P, a továbbiakban: az UPA ügyre vonatkozó indítvány, EU:C:2002:197, 33–103. pont). A jelen indítvány további részében még visszatérek a Jacobs főtanácsnok által felhozott érvek némelyikére.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-41" href="#c-41">41</a>
</span>) 2002. május 3‑i Jégo‑Quéré kontra Bizottság ítélet (T‑177/01, EU:T:2002:112, 27–51. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-42" href="#c-42">42</a>
</span>) 2002. július 25‑i Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet (C‑50/00 P, EU:C:2002:462, 34–75. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-43" href="#c-43">43</a>
</span>) Lásd például az Arnull, A. („Challenging Community acts – An introduction”, in: Micklitz, H. W., és Reich, N. [szerk.], Public Interest Litigation Before European Courts, Nomos, 1996, 51. o.) által javasolt „a felperes érdekeire káros hatást gyakorló jogi aktus” tesztet és a Winter, G. (fenti 37. lábjegyzet, 105. és azt követő oldalak) által javasolt „személyes és súlyos érintettség” tesztet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-44" href="#c-44">44</a>
</span>) Lásd többek között a következő művekben felhozott példákat: Kombos, C., „Locus standi of representative groups in the shadow of Plaumann: Limitations and possible solutions”, Acta Juridica Hungarica, 47. kötet, 4. sz., 2006, 375. o.; Winter, G., fenti 37. lábjegyzet, 95. és 107. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-45" href="#c-45">45</a>
</span>) Amint azt a lenti 60–64. pontban kifejtem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-46" href="#c-46">46</a>
</span>) 2002. május 3‑i Jégo‑Quéré kontra Bizottság ítélet (T‑177/01, EU:T:2002:112, 51. pont) (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-47" href="#c-47">47</a>
</span>) Előfordulhatnak mindazonáltal olyan kivételes körülmények, amelyek között viszonylag nagyszámú érintett személy lehet „személyében érintett”. A Danielsson ügy véleményem szerint példaként szolgál erre. Az ügy tárgyát három francia polinéziai állampolgár ideiglenes intézkedések iránti kérelme képezte; e személyek vitatták az Euratom‑Szerződés szabályai alapján elfogadott bizottsági határozat jogszerűségét, amely lényegében nem ellenezte a francia hatóságok által a Mururoa és Fangataufa polinéziai atollokon végzett nukleáris kísérleteket. Az Elsőfokú Bíróság elnöke mindazonáltal nyilvánvalóan elfogadhatatlannak nyilvánította a kérelmet a személyes érintettség hiánya miatt. Úgy vélte, hogy „[m]ég ha feltételezzük is, hogy a felpereseket személyes kár érheti a szóban forgó nukleáris kísérleteknek a környezetre vagy a lakosság egészségére gyakorolt állítólagos káros hatásaihoz kapcsolódóan, e körülmény önmagában nem elegendő [az] egyénítésükhöz, mivel az általuk hivatkozott jellegű kár ugyanúgy érinthet bármely, a szóban forgó területen lakó személyt”. Ezt követően rámutatott arra, hogy a felperesek nem terjesztettek elő olyan bizonyítékot, amely alkalmas lenne annak alátámasztására, hogy a megtámadott határozat prima facie bármilyen konkrét okból érintette volna őket. Lásd: 1995. december 22‑i Danielsson és társai kontra Bizottság végzés (T‑219/95 R, EU:T:1995:219, 71. és 72. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-48" href="#c-48">48</a>
</span>) Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-49" href="#c-49">49</a>
</span>) Lásd: Lagrange főtanácsnok Assider kontra Főhatóság ügyre vonatkozó indítványa (3/54, EU:C:1954:6, 171. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-50" href="#c-50">50</a>
</span>) Lásd különösen: 1955. február 11‑i Assider kontra Főhatóság ítélet (3/54, EU:C:1955:2, 69. o.); 1956. november 29‑i Fédération charbonnière de Belgique kontra Főhatóság ítélet (8/55, EU:C:1956:11, 257. és 258. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-51" href="#c-51">51</a>
</span>) Lásd: 1962. december 14‑i Confédération nationale des producteurs de fruits and légumes és társai kontra Tanács ítélet (16/62 és 17/62, EU:C:1962:47, 478. o.); részletesebben: Lagrange főtanácsnok ugyanezen egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (EU:C:1962:40, 482. és 483. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-52" href="#c-52">52</a>
</span>) Lásd többek között: Catalano, N., „La protezione giurisdizionale nel sistema del trattato C.E.E. nei confronti degli atti non normativi”, Foro Italiano, 1965, V. rész, 77. hasáb. Lásd még további korabeli dokumentumokra való hivatkozással: Boerger‑De Smedt, A., „La Cour de Justice dans les négociations du traité de Paris instituant la CECA”, Journal of European Integration History, 2008, 7. o.; Arena, A., „The Community system of judicial protection: A tale of two legal revolutions”, Yearbook of European Law, 2025, 13–20. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-53" href="#c-53">53</a>
</span>) Lásd: Európai Konvent, a Bíróság munkamódszerével foglalkozó munkacsoport végső jelentése, CONV 636/03, 17–27. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-54" href="#c-54">54</a>
</span>) Lásd: Európai Konvent, elnökség, a Bíróságra és az Elsőfokú Bíróságra vonatkozó cikkek, CONV 734/03, 17–21. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-55" href="#c-55">55</a>
</span>) 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 69–71. pont). Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-56" href="#c-56">56</a>
</span>) Amint azt Cosmas főtanácsnok a Greenpeace Council és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványában (C‑321/95 P, EU:C:1997:421, 53. pont) megállapította, „[az uniós] jogrend [n]em ismeri a közérdekű keresetet”. Hozzáteszem, hogy a tagállamok többségének jogrendszere számára ismeretlen az ilyen típusú kereset. Lásd például: Eliantonio, M., és mások, Standing up for your right(s) in Europe – A comparative study on legal standing (Locus Standi) before the EU and Member States’ courts (Hogyan állhatsz ki a jogodért/jogaidért Európában – Összehasonlító tanulmány az uniós és tagállami bíróságok előtti kereshetőségi jogról [közérdekű kereset]), Európai Parlament, tanulmány, 2012, 60. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-57" href="#c-57">57</a>
</span>) A privilegizált és a nem privilegizált felperesek közötti különbségtétel nyilvánvalóan ellentétes ezzel a gondolattal. Az emberi jogok európai egyezménye (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény; a továbbiakban: EJEE) 6. cikke alapján nem szükséges ilyen típusú eljárást biztosítani. Amint azt az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) megállapította, a „6. [cikk] nem biztosít jogot a jogalkotó által elfogadott törvény érvénytelenségének megállapítására vagy alkalmazásának mellőzésére hatáskörrel rendelkező bírósághoz fordulásra” (2002. szeptember 24., Posti és Rahko kontra Finnország ítélet, CE:ECHR:2002:0924JUD002782495, 52. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-58" href="#c-58">58</a>
</span>) Lásd ismét: a Bíróság munkamódszerével foglalkozó munkacsoport végső jelentése (fenti 53. lábjegyzet), 19. pont. Lásd még: Carvalho ítélet, 47. és 49. pont; 2024. szeptember 10‑i KS és társai kontra Tanács és társai ítélet (C‑29/22 P és C‑44/22 P, a továbbiakban: KS és KD ítélet, EU:C:2024:725, 73. pont); 2021. január 14‑i Sabo és társai kontra Parlament és Tanács végzés (C‑297/20 P, EU:C:2021:24, 29. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-59" href="#c-59">59</a>
</span>) Lásd különösen: 2014. december 18‑i 2/13 (Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása) vélemény (EU:C:2014:2454, 157. és 158. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-60" href="#c-60">60</a>
</span>) Lásd további hivatkozásokkal: a Bizottság kontra Egyesült Királyság (A legfelsőbb bíróság ítélete) ügyre vonatkozó indítványom (C‑516/22, EU:C:2023:857, 76. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-61" href="#c-61">61</a>
</span>) Lásd többek között: 2022. november 22‑i Bizottság kontra Tanács (A Genfi Szöveghez való csatlakozás) ítélet (C‑24/20, EU:C:2022:911, 83. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-62" href="#c-62">62</a>
</span>) Lásd ezzel kapcsolatban: Eliantonio, M., és Lees, E. (szerk.), The Legitimacy of EU Environmental Governance and the Role of the European Courts, Oxford University Press, 2025, különösen 7. fejezet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-63" href="#c-63">63</a>
</span>) 2011. március 8‑i 1/09 (A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás) vélemény (EU:C:2011:123, 66. és 69. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-64" href="#c-64">64</a>
</span>) Az EUMSZ 277. cikk „jogellenességi kifogásra” biztosít lehetőséget, amely lehetővé teszi az uniós jogi aktusok jogszerűségének járulékos ellenőrzését. Az lehetővé teszi, hogy valamely általános hatállyal bíró uniós jogi aktusra vonatkozó jogvitában akár a jogi aktus megtámadására nyitva álló határidő lejártát követően is bármelyik fél hivatkozzon a Szerződésben meghatározott érvénytelenségi okokra annak érdekében, hogy a szóban forgó jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkozzon.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-65" href="#c-65">65</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben többek között: 1986. április 23‑i Les Verts kontra Parlament ítélet (294/83, a továbbiakban: Les Verts ítélet, EU:C:1986:166, 23. pont); Inuit ítélet, 92. pont; 2021. július 15‑i FBF ítélet (C‑911/19, EU:C:2021:599, 60. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-66" href="#c-66">66</a>
</span>) 2005. június 30., Bosphorus Hava Yolları Turizm ve Ticaret Anonim Şirketi kontra Írország ítélet (CE:ECHR:2005:0630JUD004503698, 159–165. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-67" href="#c-67">67</a>
</span>) François‑Marie Arouet (más néven Voltaire), Candide vagy az optimista világnézet, először kiadva 1759‑ben.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-68" href="#c-68">68</a>
</span>) Példa erre a 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet (C‑268/15, EU:C:2016:874).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-69" href="#c-69">69</a>
</span>) Hasonlóképpen: Bobek, M., „Why is it better to treat every provision of a directive as a (horizontally) directly effective one”, International Journal of Comparative Labour Law and Industrial Relations, 2023, 220. o. Lásd még: az UPA ügyre vonatkozó indítvány, 64–67. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-70" href="#c-70">70</a>
</span>) Hivatkozással a 2002. február 26‑i Tanács kontra Boehringer ítéletre (C‑23/00 P, EU:C:2002:118, 52. pont). Lásd még többek között: 2016. december 21‑i Club Hotel Loutraki és társai kontra Bizottság ítélet (C‑131/15 P, EU:C:2016:989, 68. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-71" href="#c-71">71</a>
</span>) Az 1994. március 9‑i TWD Textilwerke Deggendorf ítéleten (C‑188/92, EU:C:1994:90, 17. és 18. pont) alapuló ítélkezési gyakorlat. Lásd a közelmúltból: 2015. március 5‑i Banco Privado Português és Massa Insolvente do Banco Privado Português ítélet (C‑667/13, EU:C:2015:151, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. július 25‑i Georgsmarienhütte és társai ítélet (C‑135/16, EU:C:2018:582, 43. és 44. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-72" href="#c-72">72</a>
</span>) Lásd például: Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok Atzeni és társai egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑346/03 és C‑529/03, EU:C:2005:256, 88. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-73" href="#c-73">73</a>
</span>) Lásd többek között: 2011. március 17‑i AJD Tuna ítélet (C‑221/09, EU:C:2011:153); 2012. február 14‑i AJD Tuna kontra Bizottság végzés (T‑329/08, EU:T:2012:72). Lásd e tekintetben: Mastroianni, R., és Pezza, A., „Striking the right balance: Limits on the right to bring an action under Article 263(4) of the Treaty on the Functioning of the European Union”, American University International Law Review, 2015, 743. o. Lásd még a közelmúltból: Ćapeta főtanácsnok WhatsApp Ireland kontra EDPB ügyre vonatkozó indítványa (C‑97/23 P, EU:C:2025:210, 174. és 175. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-74" href="#c-74">74</a>
</span>) A jelen eljárás voltaképpen párhuzamosan zajlik a PJ Carroll és Nicoventures Trading ügyben (C‑759/23) folyamatban lévő eljárással, amely ügyben 2025. január 30‑án ismertettem a jelenleg a Bíróság előtt lévő indítványomat (C‑759/23, EU:C:2025:44).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-75" href="#c-75">75</a>
</span>) C‑348/20 P, EU:C:2021:831, 191. pont. Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-76" href="#c-76">76</a>
</span>) A módosított, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek az uniós intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264., 13. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-77" href="#c-77">77</a>
</span>) Lásd: Kokott főtanácsnok EBB kontra ClientEarth és Bizottság kontra EBB egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑212/21 P és C‑223/21 P, EU:C:2022:1003, 47–57. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-78" href="#c-78">78</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Nord Stream 2 ítélet, 159–163. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-79" href="#c-79">79</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Carvalho ítélet, 40. pont. Lásd még: 2010. március 2‑i Arcelor kontra Parlament és Tanács ítélet (T‑16/04, EU:T:2010:54, 104. pont). A megtámadott intézkedés által a felperes helyzetére gyakorolt hatás súlyossága mindazonáltal egyike lehet azon tényezőknek, amelyeket – más tényezőkkel együtt – figyelembe lehet venni a személyes érintettség megállapítása során. Lásd ebben az értelemben: 2023. október 18‑i Zippo Manufacturing és Zippo kontra Bizottság ítélet (T‑402/20, EU:T:2023:640, 26. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-80" href="#c-80">80</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 1965. július 1‑jei Toepfer és Getreide‑Import Gesellschaft kontra Bizottság ítélet (106/63 és 107/63, EU:C:1965:65, 411. o.); Piraiki‑Patraiki ítélet, 31. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-81" href="#c-81">81</a>
</span>) Lásd a fenti 36. lábjegyzetben hivatkozott ügyeket.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-82" href="#c-82">82</a>
</span>) Lásd különösen: Nederlandse Antillen ítélet, 57. és 62–64. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-83" href="#c-83">83</a>
</span>) Az ítélkezési gyakorlatra való hivatkozással lásd: Bobek főtanácsnok Région de Bruxelles‑Capitale kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑352/19 P, a továbbiakban: a Région de Bruxelles‑Capitale ügyre vonatkozó indítvány, EU:C:2020:588, 62. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-84" href="#c-84">84</a>
</span>) Lásd az Európai Gazdasági Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 1991. július 25‑i 91/482/EGK tanácsi határozat (HL 1991. L 263., 1. o.) 109. cikkét és IV. mellékletét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-85" href="#c-85">85</a>
</span>) Lásd különösen: Nederlandse Antillen ítélet, 73. és 74. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-86" href="#c-86">86</a>
</span>) Lásd a fenti 3. pontot (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-87" href="#c-87">87</a>
</span>) Lásd például: 1983. július 14‑i Spijker Kwasten kontra Bizottság ítélet (231/82, EU:C:1983:220, 9. pont); 1996. március 28‑i Kik kontra Tanács és Bizottság végzés (C‑270/95 P, EU:C:1996:155, 36. pont); 2003. december 12‑i Bactria kontra Bizottság végzés (C‑258/02 P, EU:C:2003:675, 35. és 36. pont). Lásd még: Lenz főtanácsnok Codorniu kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványa (C‑309/89, EU:C:1992:406, 38. pont); Bobek főtanácsnok Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványa (C‑348/20 P, EU:C:2021:831, 190. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-88" href="#c-88">88</a>
</span>) Lásd: Lenz főtanácsnok Codorniu ügyre vonatkozó indítványa, 39. és 52. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-89" href="#c-89">89</a>
</span>) Lásd: 1999. február 11‑i Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ítélet (C‑390/95 P, EU:C:1999:66, 28. pont) (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-90" href="#c-90">90</a>
</span>) Lásd: Codorniu ítélet, 22. pont (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-91" href="#c-91">91</a>
</span>) Lásd: Flaherty ítélet, 26. és 41. pont (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-92" href="#c-92">92</a>
</span>) Lásd többek között: Craig, P., és De Burca, G., 21. lábjegyzet, i. m., 512. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-93" href="#c-93">93</a>
</span>) Lásd például a Bíróság által 1998‑ban közzétett első éves jelentést (az 1997. évi igazságszolgáltatási tevékenységről), különösen a 172. és 178. oldalt.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-94" href="#c-94">94</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2010. november 9‑i Volker und Markus Schecke és Eifert ítélet (C‑92/09 és C‑93/09, EU:C:2010:662, 85. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-95" href="#c-95">95</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2020. december 17‑i Centraal Israëlitisch Consistorie van België és társai ítélet (C‑336/19, EU:C:2020:1031, 65. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-96" href="#c-96">96</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2016. május 4‑i Philip Morris Brands és társai ítélet (C‑547/14, EU:C:2016:325, 152–156. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-97" href="#c-97">97</a>
</span>) Lásd különösen a Chartának „A gyülekezés és az egyesülés szabadsága” című 12. cikkét és „A vállalkozás szabadsága” című 16. cikkét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-98" href="#c-98">98</a>
</span>) E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az egyesületek által előterjesztett keresetek három pontosan meghatározott helyzetben elfogadhatóak: először is abban az esetben, ha az egyesület olyan vállalkozások érdekeit képviseli, amelyek a saját nevükben jogosultak a keresetindításra, így az esetükben fennáll a locus standi; másodszor abban az esetben, ha az egyesületet a saját szervezeti érdekeinek az érintettsége egyéníti; harmadszor pedig abban az esetben, ha valamely jogi rendelkezés kifejezetten eljárási jellegű jogokat ismer el az egyesület számára. Lásd: Medina főtanácsnok China Chamber of Commerce for Import and Export of Machinery and Electronic Products és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑478/21 P, EU:C:2023:117, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-99" href="#c-99">99</a>
</span>) Ez azt jelenti, hogy az ítélkezési gyakorlat javasolt kismértékű kiterjesztése i. főként olyan helyzeteket érint, amelyekben a felperes valószínűleg nem tud olyan nemzeti bírósághoz fordulni, amely az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszthetne a Bíróság elé a szóban forgó uniós jogi aktus érvényességével kapcsolatban (mivel nem feltétlenül létezik nemzeti végrehajtási intézkedés); és ii. kizárja a megsemmisítés iránti kereset egyfajta közérdekű keresetként történő alkalmazását.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-100" href="#c-100">100</a>
</span>) Ez azt is jelenti, hogy a megtámadott jogi aktusok tekintetében megerősödne a jogbiztonság, mivel az uniós bíróságok rövid időn belül foglalkoznának az érvényesség kérdésével, ellentétben az EUMSZ 267. cikk alapján a Bíróság elé kerülő ügyekkel, amelyek több évig is elhúzódhatnak.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-101" href="#c-101">101</a>
</span>) Lásd: Bobek főtanácsnok Région de Bruxelles‑Capitale ügyre vonatkozó indítványa, 142. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-102" href="#c-102">102</a>
</span>) Lásd részletesebben: az EKB kontra Crédit lyonnais ügyre vonatkozó indítványom (C‑389/21 P, EU:C:2022:844, 41–74. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-103" href="#c-103">103</a>
</span>) A Djurgården‑Lilla Värtans Miljöskyddsförening ügyre vonatkozó indítvány (C‑263/08, EU:C:2009:421, 62. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-104" href="#c-104">104</a>
</span>) A Greenpeace Council és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítvány (C‑321/95 P, EU:C:1997:421, 117. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-105" href="#c-105">105</a>
</span>) Hasonlóképpen: Harding, C., „The private interest in challenging community action”, European Law Review, 1980, 354. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-106" href="#c-106">106</a>
</span>) Lásd például: Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága), 2019. szeptember 20‑i holland állam kontra Stichting Urgenda ítélet (19/00135, NL:HR:2019:2007); Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság, Németország), 2021. március 24‑i Klimabeschluss határozat (1 BvR 2656/18, 1 BvR 288/20, 1 BvR 96/20, 1 BvR 78/20, DE:BVerfG:2021:rs20210324.1bvr265618); Conseil d’État (államtanács, Franciaország), 2021. július 1‑jei Commune de Grande-Synthe kontra Franciaország határozat (427301. sz., FR:CECHR:2021:427301.20210701).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-107" href="#c-107">107</a>
</span>) EJEB, 2024. április 9., Verein Klimaseniorinnen Schweiz és társai kontra Svájc ítélet (CE:ECHR:2024:0409JUD005360020, a továbbiakban: Klimaseniorinnen ítélet); 2024. április 9., Duarte Agostinho és társai kontra Portugália és 32 másik ország határozat (CE:ECHR:2024:0409DEC003937120); 2024. április 9., Carême kontra Franciaország határozat (CE:ECHR:2024:0409DEC000718921).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-108" href="#c-108">108</a>
</span>) 2024. május 21‑i tanácsadó vélemény, 31/2022. sz. ügy, a kis szigetállamok éghajlatváltozási és nemzetközi jogi bizottsága által benyújtott kérelem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-109" href="#c-109">109</a>
</span>) Csak egy példa: a Bíróság már 1985‑ben megállapította, hogy a környezetvédelem „a Közösség egyik alapvető célkitűzése” (1985. február 7‑i ADBHU ítélet, 240/83, EU:C:1985:59, 13. pont), annak ellenére, hogy az akkori közösségi szerződések nem utaltak kifejezetten a környezetvédelemre. Jelenleg a környezet minősége magas fokú védelmének és javításának biztosítása az Európai Unió céljai közé tartozik (EUSZ 3. cikk), és az emberi egészség és a környezet védelméből eredő követelményeket be kell illeszteni az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába (EUMSZ 9. és EUMSZ 11. cikk).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-110" href="#c-110">110</a>
</span>) 2020. december 17‑i Centraal Israëlitisch Consistorie van België és társai ítélet (C‑336/19, EU:C:2020:1031, 77. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-111" href="#c-111">111</a>
</span>) 1982. október 6‑i Cilfit és társai ítélet (283/81, EU:C:1982:335); 2021. október 6‑i Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítélet (C‑561/19, EU:C:2021:799).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-112" href="#c-112">112</a>
</span>) Lásd: a KUBERA ügyre vonatkozó indítványom (C‑144/23, EU:C:2024:522, 90–99. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-113" href="#c-113">113</a>
</span>) Lásd részletesen: Mancini, G. F., és Keeling, D. T., „Democracy and the European Court of Justice”, The Modern Law Review, 1994, 2. sz., 175–190. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-114" href="#c-114">114</a>
</span>) 1965. április 1‑jei Sgarlata és társai kontra Bizottság ítélet (40/64, EU:C:1965:36, 227. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-115" href="#c-115">115</a>
</span>) 1963. február 5‑i van Gend &amp; Loos ítélet (26/62, EU:C:1963:1); 1964. július 15‑i Costa ítélet (6/64, EU:C:1964:66).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-116" href="#c-116">116</a>
</span>) 1963. február 5‑i van Gend &amp; Loos ítélet (26/62, EU:C:1963:1, 12. o.) (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-117" href="#c-117">117</a>
</span>) 1969. november 12‑i Stauder ítélet (29/69, EU:C:1969:57, 7. pont); 1980. október 29‑i Roquette Frères kontra Tanács ítélet (138/79, EU:C:1980:249, 33. pont); Les Verts ítélet, 23. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-118" href="#c-118">118</a>
</span>) Lásd különösen az EUSZ 11. cikket és az EUMSZ 15. cikket.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-119" href="#c-119">119</a>
</span>) Lásd legutóbb: Carvalho ítélet, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-120" href="#c-120">120</a>
</span>) Lásd: 2020. július 9‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet (C‑575/18 P, EU:C:2020:530, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-121" href="#c-121">121</a>
</span>) Lásd például: Les Verts ítélet, 33. pont; UPA ítélet, 44. pont; 2008. szeptember 3‑i Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461, 281. és 316. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-122" href="#c-122">122</a>
</span>) Lásd különösen: 2016. július 19‑i H kontra Tanács és társai ítélet (C‑455/14 P, EU:C:2016:569, 58. pont); 2017. március 28‑i Rosneft ítélet (C‑72/15, EU:C:2017:236, 72–75. pont); KS és KD ítélet, 77. és 115–119. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-123" href="#c-123">123</a>
</span>) Lásd: 2021. június 22‑i Venezuela kontra Tanács (Harmadik állam érintettsége) ítélet (C‑872/19 P, EU:C:2021:507, 48–52. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-124" href="#c-124">124</a>
</span>) Lásd: 2019. november 5‑i EKB és társai kontra Trasta Komercbanka és társai ítélet (C‑663/17 P, C‑665/17 P és C‑669/17 P, EU:C:2019:923, 54–63. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-125" href="#c-125">125</a>
</span>) Lásd többek között: 1992. december 3‑i Oleificio Borelli kontra Bizottság ítélet (C‑97/91, EU:C:1992:491, 13. pont); 2009. október 15‑i Djurgården‑Lilla Värtans Miljöskyddsförening ítélet (C‑263/08, EU:C:2009:631, 45. pont); 2011. március 8‑i Lesoochranárske zoskupenie ítélet (C‑240/09, EU:C:2011:125, 30. és 31. pont); 2013. december 5‑i Asociación de Consumidores Independientes de Castilla y León ítélet (C‑413/12, EU:C:2013:800, 13. pont); 2019. július 29‑i Torubarov ítélet (C‑556/17, EU:C:2019:626, 78. pont); 2022. május 17‑i Unicaja Banco ítélet (C‑869/19, EU:C:2022:397, 39. és 40. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-126" href="#c-126">126</a>
</span>) Lásd: a Tanács és Parlament kontra Bizottság és Bizottság kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht egyesített ügyekre vonatkozó indítvány (C‑401/12 P–C‑403/12 P, EU:C:2014:310, 132. pont); a Région de Bruxelles‑Capitale ügyre vonatkozó indítvány, 117. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-127" href="#c-127">127</a>
</span>) Lásd például: Arnull, A., „The action for annulment: A case of double standards?”, in: O’Keeffe, D., és Bavasso, A. (szerk.), Judicial review in the European Union, Kluwer, 2000, 185. o.; Krämer, L., „Access to environmental justice: the double standards of the ECJ”, Journal for European Environmental &amp; Planning Law, 2017, 159. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-128" href="#c-128">128</a>
</span>) Lásd az Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyre vonatkozó indítvány (C‑50/00 P, EU:C:2002:197) 45–48. pontját: többek között a felek közötti teljes körű beadványcsere, a harmadik személyek nagyobb mértékű beavatkozási lehetősége, valamint fokozott jogbiztonság a jogi aktus rövid időn belüli megtámadásának követelménye miatt.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-129" href="#c-129">129</a>
</span>) A Stichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítvány (C‑132/12 P, EU:C:2013:335, 59–63. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-130" href="#c-130">130</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány fenti 45. és 64. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-131" href="#c-131">131</a>
</span>) Lásd többek között: EJEB, 1979. október 9., Airey kontra Írország ítélet (CE:ECHR:1979:1009JUD000628973, 24. §); 1983. december 8., Pretto és társai kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:1983:1208JUD000798477, 21. §); 1990. október 23., Moreira de Azevedo kontra Portugália ítélet (CE:ECHR:1990:1023JUD001129684, 66. §); 1993. október 27., Dombo Beheer B.V. kontra Hollandia ítélet (CE:ECHR:1993:1027JUD001444888, 33. §); 2008. január 17., Ryakib Biryukov kontra Oroszország ítélet (CE:ECHR:2008:0117JUD001481002, 37. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-132" href="#c-132">132</a>
</span>) Lásd a fenti 107. lábjegyzetet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-133" href="#c-133">133</a>
</span>) A 46+1 csoport által a 18. ülésén ideiglenesen jóváhagyott csatlakozási okmánytervezetek végleges egységes szerkezetbe foglalt változata, 46+1(2023)36, 2023. március 17. (elérhető az Európa Tanács honlapján).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-134" href="#c-134">134</a>
</span>) Lásd a fenti 58. lábjegyzetet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-135" href="#c-135">135</a>
</span>) Lásd például: Iglesias Sánchez, S., „The jurisdiction of European courts in the CFSP: Between exceptionalism and consistency of legal remedies in a Union based on the rule of law”, EU Law Live, Weekend Edition, 2025. május 9.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-136" href="#c-136">136</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 79. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-137" href="#c-137">137</a>
</span>) Lásd a 2014/40 irányelv 2. cikkének 28. pontját, 5. cikkének (6) és (7) bekezdését, 7. cikkének (12) bekezdését, 11. cikkének (6) bekezdését, valamint 28. cikkének (2) és (3) bekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-138" href="#c-138">138</a>
</span>) Ezt mindazonáltal vitatják a fellebbezők. Lásd a lenti 169. pontot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-139" href="#c-139">139</a>
</span>) Lásd a vitatott jogi aktus (5) és (6) preambulumbekezdését, valamint az (5) preambulumbekezdésben említett bizottsági jelentést (lásd a jelen indítvány 12. pontját).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-140" href="#c-140">140</a>
</span>) Lásd a (megtámadott végzés 41. pontjában hivatkozott) ítélet 73–77. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-141" href="#c-141">141</a>
</span>) Lásd a (szintén a megtámadott végzés 41. pontjában hivatkozott) ítélet 60–62. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-142" href="#c-142">142</a>
</span>) 2006. június 22‑i ítélet (C‑182/03 és C‑217/03, EU:C:2006:416, 61–64. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-143" href="#c-143">143</a>
</span>) Lásd többek között: 1985. március 20‑i Timex kontra Tanács és Bizottság ítélet (264/82, EU:C:1985:119, 14. és 15. pont); 1990. július 11‑i Neotype Techmashexport kontra Bizottság és Tanács ítélet (C‑305/86 és C‑160/87, EU:C:1990:295, 19. és 20. pont); 2014. szeptember 18‑i Valimar ítélet (C‑374/12, EU:C:2014:2231, 30–32. pont). Általánosabban lásd még: Bot főtanácsnok Philips Lighting Poland és Philips Lighting kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványa (C‑511/13 P, EU:C:2015:206, 92–106. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-144" href="#c-144">144</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben többek között: 1991. május 16‑i Extramet Industrie kontra Tanács ítélet (C‑358/89, EU:C:1991:214, 17. pont); 2022. május 18‑i Uzina Metalurgica Moldoveneasca kontra Bizottság ítélet (T‑245/19, EU:T:2022:295, 66. és 69. pont); 2023. október 18‑i Zippo Manufacturing és Zippo kontra Bizottság ítélet (T‑402/20, EU:T:2023:640, 26. és 28. pont); 2024. június 20‑i Euranimi kontra Bizottság ítélet (C‑252/23 P, EU:C:2024:538, 38–40. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-145" href="#c-145">145</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 36., 43–45., 57. és 78. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</p>
</body>
</html>
