–

a Sumitomo Chemical Agro Europe SAS képviseletében M. Grunchard, M. Ombredane avocates és K. Van Maldegem advocaat,

–

az Agence nationale de sécurité sanitaire de l’alimentation, de l’environnement et du travail (ANSES) képviseletében F. Pinet avocat,

–

a francia kormány képviseletében M. de Lisi, B. Fodda, és B. Travard, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében R. Lindenthal, M. Noll‑Ehlers és F. Thiran, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16‑i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 123., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 23. kötet, 3. o.) 19. cikkének, valamint a 2014. március 11‑i 334/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2014. L 103., 22. o.) módosított, a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22‑i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 167., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 280., 57. o.) (a továbbiakban: 528/2012 rendelet) 66. és 67. cikkének, valamint a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28‑i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 41., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 375. o.) 4. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelem előterjesztésére a Sumitomo Chemical Agro Europe SAS és az Agence nationale de sécurité sanitaire de l’alimentation, de l’environnement et du travail (ANSES) (nemzeti élelmiszer‑, környezet‑ és munkabiztonsági ügynökség, Franciaország), valamint a Compagnie européenne de réalisations antiparasitaires SAS France (CERA) között a Sumitomo Chemical Agro Europe SAS és a CERA által forgalmazott biocid termékekben található két hatóanyag technikai egyenértékűségét megállapító, ezen ügynökség által készített jelentés teljes egészéhez való hozzáférés megtagadása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében került sor.

3

A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25‑én Aarhusban aláírt, és az Európai Közösség nevében a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozattal (HL 2005. L 124., 1. o.) jóváhagyott egyezmény (kihirdette: a 2001. évi LXXXI. törvény, a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) „Hozzáférés a környezeti információhoz” című 4. cikke kimondja:

„1.   Valamennyi fél biztosítja ezen cikk további bekezdései függvényében, hogy a hatóságok környezeti információ kérése esetén a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják a kért információt a nemzeti szabályozás keretében

[…]

4.   A környezeti információra vonatkozó kérés elutasítható, amennyiben az információ feltárása hátrányosan érintené:

[…]

[…]

Az információszolgáltatás fent említett okai szűken értelmezendők, figyelembe véve az információ feltárásához fűződő közérdeket, valamint azt, hogy a kért információ mennyiben vonatkozik a környezetbe történő kibocsátásokra.

[…]”

4

A 98/8 irányelv eredeti változatát – a jelen ítélet 13. pontjában említett átmeneti intézkedésekre is figyelemmel – 2013. szeptember 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte az ezen időponttól alkalmazandó 528/2012 rendelet.

5

Ezen irányelv „Bizalmas adatkezelés” című 19. cikke az (1) bekezdésében kimondta:

„A környezetre vonatkozó információkhoz való szabad hozzáférésről szóló 1990. június 7‑i 90/313/EGK tanácsi irányelv [(HL 1990. L 158., 56. o.)] sérelme nélkül a kérelmezők az illetékes hatóság felé megjelölhetik azokat az információkat, amelyeket kereskedelmi szempontból kényesnek tartanak és amelyek nyilvánosságra kerülése számukra ipari vagy kereskedelmi szempontból káros, és ezért azt kívánják, hogy azokat az illetékes hatóság és a[z Európai] Bizottság kivételével minden más személyre nézve bizalmasan kezeljék. Minden ilyen esetben követelmény a teljes körű indoklás. A (3) bekezdésben említett információk […] sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket a termék teljes összetételének bizalmas kezelésére, ha a kérelmező ezt kezdeményezi.”

6

Az 528/2012 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„(1)   E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]”

7

Ugyanezen rendelet „Az engedély megadásának feltételei” című 19. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A 25. cikkel összhangban egyszerűsített engedélyezési eljárással engedélyezhető biocid termékektől eltérő biocid termékek abban az esetben engedélyezhetők, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

[…]

[…]”

8

Az említett rendelet „A kérelmek értékelése” című 30. cikkének (3) bekezdése kimondja:

„Az (1) bekezdésben említett 365 napos időszakon belül az átvevő illetékes hatóság:

9

Ugyanezen rendeletnek „A technikai egyenértékűség értékelése” című 54. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Amennyiben hatóanyagok technikai egyenértékűségének megállapítására van szükség, az ezen egyenértékűség megállapítását kívánó személy (a továbbiakban: a kérelmező) kérelmet nyújt be az [Európai Vegyianyag‑ügynökséghez (ECHA)].

(2)   A kérelmező benyújtja a technikai egyenértékűség értékeléséhez az [ECHA] által kért összes adatot.

[…]

(4)   Az [ECHA], miután lehetőséget biztosított a kérelmező számára észrevételei megtételéhez, az (1) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított 90 napon belül határozatot hoz, és közli határozatát a tagállamokkal és a kérelmezővel.

(5)   Amennyiben az [ECHA] úgy ítéli meg, hogy a technikai egyenértékűség értékelésének elvégzéséhez további információkra van szükség, felhívja a kérelmezőt a hiányzó információknak az [ECHA] által meghatározott határidőn belül történő benyújtására. Amennyiben a kérelmező a kiegészítő információkat a meghatározott határidőn belül nem nyújtja be, az [ECHA] elutasítja a kérelmet. A (4) bekezdésben említett 90 napos időszakot az adatkérés időpontjától az információ kézhezvételéig fel kell függeszteni. A felfüggesztés nem haladhatja meg a 180 napot, kivéve, ha azt a kért adat jellege vagy rendkívüli körülmények fennállása indokolja.

(6)   Az [ECHA] adott esetben konzultálhat azon tagállam illetékes hatóságával, amely a hatóanyag értékelésekor értékelő illetékes hatóságként járt el.

[…]”

10

Az 528/2012 rendelet „Bizalmas kezelés” című 66. cikke kimondja:

„(1)   Az e rendelet alkalmazása során az [ECHA] birtokába jutó dokumentumokra az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet [(HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.)], valamint az [ECHA] igazgatótanácsának a [vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2008. L 141., 22. o.; HL 2009. L 36., 84. o.; HL 2010. L 118., 89. o.; HL 2015. L 212., 39. o.)] 118. cikkének (3) bekezdésével összhangban elfogadott szabályait kell alkalmazni.

(2)   Az [ECHA] és az illetékes hatóságok megtagadják az információkhoz való hozzáférést, ha a nyilvánosságra hozatal sértené az érintett személyek kereskedelmi érdekeinek védelmét, illetve magánélethez való jogát vagy biztonságát.

A következő információk nyilvánosságra hozatala rendes körülmények között az érintett személy kereskedelmi érdekeit, illetve magánélethez való jogát vagy biztonságát sértőnek tekintendő:

Mindazonáltal ha az emberi egészség, az állati egészség, a biztonság vagy a környezet védelme érdekében vagy nyomós közérdeken alapuló egyéb okból elengedhetetlen a sürgős intézkedés, az [ECHA] vagy az illetékes hatóságok nyilvánosságra hozzák az e bekezdésben említett információkat.

(3)   A (2) bekezdés sérelme nélkül, az engedély megadása után a következő információkhoz való hozzáférést egyetlen esetben sem lehet megtagadni:

[…]

[…]

(4)   Az e rendelet céljából egy hatóanyaggal vagy egy biocid termékkel kapcsolatban az [ECHA‑nak] vagy egy illetékes hatóságnak információkat benyújtó személyek kérelmezhetik a 67. cikk (3) és (4) bekezdésében szereplő információk bizalmas kezelését, mellékelve annak indokolását, hogy a szóban forgó információk nyilvánosságra hozatala miért sértené az említett személy vagy bármely más érintett fél kereskedelmi érdekeit.”

11

Az 528/2012 rendelet „Nyilvános elektronikus hozzáférés” című 67. cikke értelmében:

„(1)   Attól a naptól kezdve, amikor a Bizottság a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett végrehajtási rendeletet fogad el egy hatóanyag jóváhagyásáról, az adott hatóanyagra vonatkozó, az [ECHA] vagy a Bizottság birtokában lévő következő naprakész információkat egyszerűen és térítésmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni:

[…]

(2)   Az [ECHA] a biocid termék engedélyezésének napjától kezdődően egyszerűen és térítésmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a következő naprakész információkat:

(3)   Attól a naptól kezdve, amikor a Bizottság a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett végrehajtási rendeletet fogad el egy hatóanyag jóváhagyásáról, az [ECHA] térítésmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az adott hatóanyaggal kapcsolatos következő naprakész információkat, kivéve, ha az adatok benyújtója a 66. cikk (4) bekezdésével összhangban az illetékes hatóság vagy az [ECHA] által érvényesnek tekintett indokolást nyújt be arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó információk közzététele miért sértheti az ő vagy bármely más érintett fél kereskedelmi érdekeit:

[…]

(4)   Az [ECHA] a biocid termék engedélyezésének napjától kezdődően térítésmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a következő naprakész információkat, kivéve, ha az adatok benyújtója a 66. cikk (4) bekezdésével összhangban az illetékes hatóság vagy az [ECHA] által érvényesnek tekintett indokolást nyújt be arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó információk közzététele miért sértheti az ő vagy bármely más érintett fél kereskedelmi érdekeit:

12

E rendeletnek „A biocid termékek engedélyezése iránt a 98/8, irányelv szerint benyújtott kérelmekre vonatkozó átmeneti intézkedések” című 91. cikke kimondja:

„A biocid termékek engedélyezése iránt a 98/8/EK irányelv szerint benyújtott azon kérelmeket, amelyek értékelése 2013. szeptember 1‑jéig nem zárul le, az említett irányelv rendelkezéseivel összhangban az illetékes hatóságok értékelik.

[…]”

13

Az 528/2012 rendelet 96. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] 98/8 irányelv – e rendelet 86., 89–93. és 95. cikkének sérelme nélkül – 2013. szeptember 1‑jén hatályát veszti”.

14

Az 528/2012 rendelet 97. cikke (2) bekezdésének megfelelően e rendeletet 2013. szeptember 1‑jétől kell alkalmazni.

15

E rendelet III. mellékletének a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és III. mellékletének módosításáról szóló (EU) 2021/525 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (HL 2021. L 106., 3. o.) módosított változata a „Mikroorganizmusok” című 2. címében kimondja:

„Alapadatok és kiegészítő adatok

Az alábbi táblázat ismerteti, hogy mely információkkal szükséges alátámasztani a biocid termékek engedélyezésére irányuló kérelmeket.

[…]

[…]”

16

Az említett rendeletnek „A biocid termékekre vonatkozó dokumentációk értékelésének közös elvei” című VI. melléklete kimondja:

„[…]

Értékelés

Általános elvek

[…]

[…]”

17

A 2003/4 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hatóságok ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban kérelemre kötelesek legyenek bármely kérelmező rendelkezésére bocsátani a birtokukban lévő vagy számukra tárolt környezeti információkat anélkül, hogy a kérelmezőnek indokolnia kellene a kérelmét.”

18

Ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok előírhatják a környezeti információ kérésének visszautasítását, ha az információ közzététele hátrányosan befolyásolná a következőket:

[…]

[…]

Az (1) és (2) bekezdésben említett megtagadás alapját szűken kell értelmezni, minden egyes esetben figyelembe véve a közzététel által szolgált közérdeket. Az egyes esetekben a közzététel által szolgált közérdeket mérlegelni kell a megtagadás által szolgált érdekkel szemben. A tagállamok nem rendelhetik el a kérés megtagadását a (2) bekezdés a), d), f), g) és h) pontja alapján, ha az a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információt érint.

[…]”

19

Az 1907/2006 rendelet (117) preambulumbekezdése kimondja:

„Az uniós polgárok számára biztosítani kell az olyan vegyi anyagokra vonatkozó információkhoz való hozzáférést, amelyekkel érintkezésbe kerülhetnek, hogy lehetőségük legyen arra, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a vegyi anyagok felhasználásáról. Ezen cél megvalósításának átlátható eszköze, hogy a polgárok számára biztosítják az [ECHA] adatbázisában található alapvető adatokhoz – többek között a veszélyes tulajdonságok rövid leírásához, a címkézési követelményekhez és az engedélyezett felhasználásokat és a kockázatkezelési intézkedéseket is magukban foglaló vonatkozó közösségi jogszabályokhoz – való ingyenes és egyszerű hozzáférést. Az [ECHA]‑nak és a tagállamoknak lehetővé kell tenniük az információkhoz való hozzáférést a [2003/4] irányelvvel, az [1049/2001] rendelettel, valamint az [Aarhusi] egyezménnyel összhangban.”

20

A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264., 13. o.) 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik franciabekezdése esetében – a vizsgálatok, különösen az uniós jog esetleges megsértésével kapcsolatos vizsgálatok kivételével – a közzétételhez fűződő nyomós közérdek fennállását kell megállapítani, amennyiben a kért információ a környezetbe való kibocsátásra vonatkozik. Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkében szabályozott egyéb kivételek vonatkozásában az elutasítás indokait szűken kell értelmezni, figyelembe véve a közzétételhez fűződő közérdeket, illetve azt, hogy a kért információ a környezetbe való kibocsátásra vonatkozik‑e.”

21

A közigazgatási eljárási törvénykönyv L.300‑1., L.300‑2. és L.311‑1. cikkének rendelkezéseiből következik, hogy a közigazgatási szervek kötelesek közölni a birtokukban lévő közigazgatási dokumentumokat, az e törvénykönyv III. könyvének I. címében előírt kivételekre is figyelemmel.

22

Az említett törvénykönyv L.311‑6. cikke értelmében:

„Csak az érintett személy számára lehet hozzáférhetővé tenni azokat a közigazgatási dokumentumokat:

1° amelyeknek közlése […] üzleti titkot sértene, amely magában foglalja az eljárások, a gazdasági és pénzügyi információk, valamint a kereskedelmi vagy ipari stratégiák titkosságát […]

[…]”

23

A környezetvédelmi törvénykönyv L.124‑4. cikke kimondja:

„I.‑ A hatóság a hozzáférhetővé tételhez fűződő érdek mérlegelése után elutasíthatja a környezetre vonatkozó információ iránti kérelmet, ha annak megismerése vagy közlése hátrányosan befolyásolná:

1° A code des relations entre le public et l’administration (a közigazgatási eljárási törvénykönyv) L.311‑5–L.311‑8. cikkében említett valamely érdeket, az L.311‑5. cikk e) és h) pontjában említett érdekek kivételével;

[…]”

24

A környezetvédelmi törvénykönyv L.124‑5. cikke kimondja:

„[…]

II.‑ A hatóság a környezetbe való kibocsátásra vonatkozó információk iránti kérelmet csak akkor utasíthatja el, ha az ilyen információk megismerése vagy közlése hátrányosan befolyásolja az alábbiakat:

1° a francia külpolitika gyakorlása, a közbiztonság vagy honvédelem;

2° folyamatban lévő bírósági eljárások, vagy esetlegesen büntetőeljárás alapjául szolgáló jogsértések felderítése;

3° a szellemi tulajdonjogok.”

25

E törvénykönyv L.521‑7. cikke, amely az említett törvénykönyv L.522‑12. cikke értelmében a hatóanyagokra és biocid termékekre vonatkozó információkra is alkalmazandó volt, és amelynek rendelkezései a 98/8 irányelv 19. cikkét ültették át, mielőtt azokat az 528/2012 rendelet hatálybalépését követően hatályon kívül helyezték volna, a következőket írja elő:

„I.‑ Az a személy, aki olyan információkat továbbít a közigazgatási hatóságnak, amelyek tekintetében üzleti titokra hivatkozik, megjelölheti ezen információk közül azokat, amelyeket üzleti szempontból érzékenynek tart, és amelyek hozzáférhetővé tétele neki sérelmet okozhat, és amelyek bizalmas kezelését a közigazgatási hatóságtól eltérő bármely más személlyel szemben kéri. Ilyen esetben indokolást kell benyújtani a közigazgatási hatóságnak, amely elbírálja a kérelem megalapozottságát.

[…]

II.‑ A közigazgatási hatóság minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítására, hogy az általa vagy az Európai Közösség valamely tagállamának illetékes hatósága vagy az [ECHA] által üzleti titokként elismert információkhoz csak az általa kijelölt személyek férhessenek hozzá. […]

[…]”

26

Az alapeljárás felperese szúnyogok elleni védekezésre szánt, „VectoBac” elnevezésű biocid terméket forgalmaz, amelynek hatóanyaga a Bacillus thuringiensis israelensis, H14 szerotípus, AM65‑52 törzs (Bti‑AM65‑52). E hatóanyag szerepel a közösségi szinten egyeztetett követelményeknek megfelelő biocid termékekben felhasználható hatóanyagok jegyzékében, amelyet a 98/8/EK irányelv I. melléklete tartalmaz.

27

A kérdést előterjesztő bíróság, a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) tájékoztatása szerint 2013. augusztus 30‑án a CERA kérelmet nyújtott be az ANSES‑hez három biocid termék, az „Aquabac XT”, az „Aquabac DF3000” és az „Aquabac 200G” forgalomba hozatalának engedélyezése iránt, amelyek hatóanyaga ugyanazon szerotípusú ugyanazon baktérium volt, mint az előző pontban említett, viszont a törzs a BMP 144 (Bti‑BMP 144) volt. E termékek célja megegyezik a Vectobac termékével.

28

A kért engedélyeket az ANSES három, 2019. augusztus 19‑én kelt külön határozattal adta meg, egy általa készített olyan jelentés alapján, amely a Bti‑BMP 144 és a Bti‑AM65‑52 hatóanyagok technikai egyenértékűségét állapítja meg.

29

A Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy 2021. február 11‑i levelében az alapeljárás felperese azt kérte az ANSES‑től, hogy közölje vele e jelentést.

30

Az ANSES megküldte számára az említett jelentés 1., 2. és 23. oldalát, amelyek az előlapnak, az összefoglalónak, illetve egy táblázat formájában megfogalmazott következtetésnek felelnek meg, azonban megtagadta a fennmaradó oldalak közlését azzal az indokkal, hogy azok az üzleti titok körébe tartozó információkat tartalmaznak.

31

Az alapeljárás felperese keresetet indított a tribunal administratif de Melun (meluni közigazgatási bíróság, Franciaország) előtt az ANSES főigazgatója által 2021. augusztus 8‑án hozott, az alapügyben szereplő jelentés teljes egészéhez való hozzáférést megtagadó határozat megsemmisítése iránt. 2022. szeptember 22‑i ítéletével e bíróság megsemmisítette e határozatot annyiban, amennyiben az megtagadta e jelentés 21. és 22. oldalán szereplő 2.2. pontjának közlését, és arra kötelezte az ANSES‑t, hogy végezze el e közlést, az alapeljárás felperese kérelmeinek ezt meghaladó részét pedig elutasította.

32

Az alapeljárás felperese fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, amelyben többek között azt kérte, hogy az helyezze hatályon kívül az említett ítéletet annyiban, amennyiben az a kérelmeit az elfogadott kérelmet meghaladó részében elutasította, és az ügyet érdemben eldöntve adjon helyt a keresetének.

33

E bíróság pontosítja, hogy az alapügyben szereplő jelentés nem közölt kivonatai az alábbiakra vonatkoznak:

34

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a kért jelentést a CERA által az Aquabac biocid termékek forgalomba hozatalának engedélyezése iránt 2013. szeptember 1‑je előtt benyújtott kérelmek vizsgálata keretében készítették el, és hogy az ANSES az 528/2012 rendelet 91. cikkét alkalmazta, tehát megvizsgálta e kérelmeket, majd a 98/8 irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek megfelelően kiadta ezeket az engedélyeket. E körülmények között e bíróság először is azt kívánja meghatározni, hogy az e jelentéshez való hozzáférés iránti kérelmet az ezen irányelv 19. cikkét átültető nemzeti rendelkezésekben előírt, bizalmas kezelésre vonatkozó szabályokra vagy az e rendelet 66. és 67. cikkére tekintettel kell‑e vizsgálni.

35

Másodszor, a 98/8 irányelv alkalmazhatóságára vonatkozó igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság ezen irányelv 19. cikke (3) bekezdése f) és k) pontjának értelmezését kéri.

36

Harmadszor, még ha feltételezzük is, hogy az alapeljárás az 528/2012 rendelet hatálya alá tartozik, e bíróság kérdései e rendelet 66. cikke (3) bekezdése j) pontjának, valamint 67. cikke (1) bekezdése h) pontjának, (3) bekezdése e) pontjának és (4) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak.

37

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az említett 66. és 67. cikk nem hivatkozik a 2003/4 irányelvre, míg a 98/8 irányelv 19. cikke előírta, hogy azt a 2003/4 irányelvvel hatályon kívül helyezett és annak helyébe lépő 90/313 irányelv sérelme nélkül kell alkalmazni. E körülmények között e bíróság arra keresi a választ, hogy az uniós jogalkotó az 528/2012 rendeletben meg kívánta‑e határozni a biocid termékekre és azok hatóanyagara vonatkozó információk közzétételének sajátos és kizárólagos rendszerét, és így mellőzni kívánta‑e a 2003/4 irányelv rendelkezéseit.

38

Negyedszer, az alapjogvita megoldása attól a kérdéstől is függ, hogy a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „a környezetbe történő kibocsátásra vonatkozó információk” minősítés – feltéve, hogy alkalmazandó – alkalmazható‑e olyan információra, amely valamely hatóanyag egy jóváhagyott hatóanyaggal való technikai egyenértékűségének vizsgálatát követően került az illetékes hatóság birtokában.

39

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

40

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy amennyiben egy biocid termék engedélyezése iránti kérelmet a 98/8 irányelv hatálya alatt nyújtottak be, és é kérelmet az illetékes nemzeti hatóság az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek megfelelően megvizsgálta, majd elfogadta, akkor az e termékre vonatkozó információkhoz, és különösen a termékben található hatóanyag és valamely jóváhagyott hatóanyag közötti technikai egyenértékűségre vonatkozó információkhoz való hozzáférés iránti kérelmet a 98/8 irányelv 19. cikke vagy az 528/2012 rendelet 66. és 67. cikke alapján kell‑e értékelni abban az esetben, ha e hozzáférés iránti kérelmet e rendelet alkalmazásának kezdő időpontját követően nyújtották be.

41

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az alapügyben szereplő hozzáférés iránti kérelmet 2021. február 11‑én nyújtották be. A kérelem az Aquabac biocid termékekre vonatkozik, amelyek forgalomba hozatalának engedélyezését a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint 2013. augusztus 30‑án kérték.

42

Mivel az alapeljárás felperese írásbeli észrevételeiben arra hivatkozik, hogy az engedélyezés iránti kérelmeket valójában 2013. október 6‑án, tehát az 528/2012 rendelet hatálybalépését követően nyújtották be, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkben említett előzetes döntéshozatali eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az alapügy tényállásának megállapítása és megítélése kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ennek keretében a kérdést előterjesztő bíróság által közölt ténybeli és jogi helyzet figyelembevételével a Bíróság kizárólagos feladata az, hogy az uniós jog értelmezéséről vagy érvényességéről határozzon annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére bocsássa az utóbbi előtt folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez hasznos elemeket (2019. október 24‑iÉtat belge ítélet, C‑35/19, EU:C:2019:894, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Következésképpen a Conseil d’État (államtanács) által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban megjelölt ténybeli elemek alapján kell megválaszolni az előterjesztett kérdéseket.

44

Az 528/2012 rendelet 97. cikke (2) bekezdésének megfelelően e rendeletet 2013. szeptember 1‑jétől kellett alkalmazni. Ezen időponttól kezdődően helyezték hatályon kívül a 98/8 irányelvet e rendelet 96. cikkének első bekezdése értelmében, az említett rendelet 86., 89., 93. és 95. cikkének sérelme nélkül.

45

Kétségtelen, hogy az 528/2012 rendelet 91. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biocid termékek engedélyezése iránt a 98/8 irányelv szerint benyújtott azon kérelmeket, amelyek értékelése 2013. szeptember 1‑jéig nem zárul le, ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban az illetékes hatóságok értékelik.

46

Továbbá az 528/2012 rendelet III. mellékletének a 2021/525 felhatalmazáson alapuló rendeletből fakadó változata 2. címének 2.5. pontjából az következik, hogy amennyiben az e rendelet alapján lefolytatott engedélyezési eljárás keretében technikai egyenértékűség megállapítására van szükség, bizonyítékot kell szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy ezen egyenértékűséget e rendelet 54. cikkének megfelelően állapították meg, „vagy [azt] a 98/8 irányelv 26. cikkével összhangban kijelölt illetékes hatóságok valamelyike – egy 2013. szeptember 1. előtt megkezdett értékelést követően – […] megállapította”.

47

E rendelkezések a biocid termékek forgalomba hozatalának engedélyezési eljárására vonatkoznak. Ezzel szemben, ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 29. és 30. pontjában hangsúlyozta, az 528/2012 rendelet 89–93. és 95. cikkében előírt egyik átmeneti intézkedés sem vonatkozik az alapügyben szereplőhöz hasonló kérelemre, vagyis az engedélyezett biocid termékre és az abban található hatóanyagra vonatkozó információkhoz való hozzáférés iránti kérelemre, különösen e terméknek egy jóváhagyott hatóanyaggal való technikai egyenértékűségét illetően.

48

Egyébiránt, ahogyan azt lényegében a főtanácsnok is megjegyezte indítványának 33. pontjában, a biocid termék forgalomba hozatalának engedélyezése iránti kérelmet és az engedélyezett biocid termékkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférés iránti kérelmet az illetékes hatóság két külön eljárás keretében értékeli.

49

Következésképpen az alapügyben szereplőhöz hasonló, a 98/8 irányelv alapján engedélyezett biocid termékben található hatóanyagra, és különösen az ilyen hatóanyag és egy jóváhagyott másik hatóanyag technikai egyenértékűségére vonatkozó, 2013. szeptember 1‑je után benyújtott, információkhoz való hozzáférés iránti kérelemre alkalmazandó átmeneti rendelkezések hiányában az említett kérelem értékelését e rendelet rendelkezései szabályozzák.

50

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 528/2012 rendelet 96. és 97. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az engedélyezett biocid termékben található hatóanyagra és különösen annak egy jóváhagyott hatóanyaggal való technikai egyenértékűségére vonatkozó információkhoz való hozzáférés iránti kérelmet, amelyet e rendelet alkalmazásának kezdő időpontját követően nyújtottak be, ugyanezen rendelet rendelkezéseire tekintettel kell értékelni, még akkor is, ha az ilyen kérelem a 98/8 irányelvnek, vagy adott esetben az ezen irányelv 26. cikkének megfelelően kijelölt illetékes hatóság által megállapított technikai egyenértékűség alapján az 528/2012 rendeletnek megfelelően engedélyezett biocid termékre vonatkozik.

51

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

52

A 3. kérdés a) pontjának megválaszolása előtt célszerű először a 3. kérdés c) pontját, majd a 3. kérdés b) és d) pontját együttesen megvizsgálni.

53

Harmadik kérdésének c) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 528/2012 rendelet 66. cikke (3) bekezdésének j) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezésen alapuló hozzáférés iránti kérelemre válaszul az illetékes hatóságnak közölnie kell az e rendelet 19. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett analitikai módszerekkel kapcsolatos minden részletes információt, ideértve azt az esetet is, ha ezen információk hozzáférhetővé tétele üzleti titkot sért, vagy kizárólag az e módszerek jellegére és adott esetben az azokból levonható következtetésekre vonatkozó általános információkat.

54

Az 528/2012 rendelet 66. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően az ECHA és az illetékes hatóságok megtagadják az információkhoz való hozzáférést, ha a nyilvánosságra hozatal sértené az érintett személyek kereskedelmi érdekeinek védelmét, illetve magánélethez való jogát vagy biztonságát. E rendelkezés második albekezdése felsorolja azokat az információkat, amelyek hozzáférhetővé tételét főszabály szerint ilyen sérelemnek kell tekinteni.

55

E rendelet 66. cikke (3) bekezdésének j) pontja kimondja, hogy e 66. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, az engedély megadása után „a 19. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett analitikai módszerekhez” való hozzáférést egyetlen esetben sem lehet megtagadni.

56

Ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 83. és 84. pontjában lényegében rámutatott, az 528/2012 rendelet 66. cikke (3) bekezdésének egyértelmű szövegéből, és különösen az „egyetlen esetben sem” kifejezésből kitűnik, hogy a forgalombahozatali engedély megadását követően az 528/2012 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett analitikai módszerekkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférés semmilyen indokkal nem tagadható meg.

57

Ez utóbbi rendelkezés az egyszerűsített engedélyezési eljárás alá vonható termékektől eltérő biocid termékek forgalombahozatali engedélye megadásának feltételeként előírja, hogy többek között a biocid termék hatóanyagainak kémiai összetételét, mennyiségét és technikai egyenértékűségét az e rendelet II. és III. mellékletében foglalt vonatkozó követelményeknek megfelelően meg lehessen határozni.

58

Az 528/2012 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének c) pontja tehát kifejezetten megemlíti a szóban forgó biocid termékben található hatóanyagok technikai egyenértékűségét azon elemek között, amelyek az e 19. cikkben említett analitikai módszereknek megfelelően végzett értékelés tárgyát képezik, és amely értékelés e termék forgalombahozatali engedélyének megadásához vezethet. Következésképpen, mivel e rendelet 66. cikke (3) bekezdésének j) pontja megtiltja „a 19. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett analitikai módszerekhez” való hozzáférés bárminemű megtagadását, e rendelkezés szükségszerűen azokra a módszerekre vonatkozik, amelyek lehetővé tették többek között ezen egyenértékűség megállapítását, ahogyan azt az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének w) pontja meghatározza, és amely egyenértékűség többek között ugyanezen rendelet III. melléklete 2. címének 2.5. pontjában szerepel.

59

Egyébiránt, mivel az 528/2012 rendelet 66. cikke (3) bekezdésének j) pontja előírja az illetékes hatóság számára azt a kötelezettséget, hogy hozzáférést biztosítson az érintett forgalombahozatali engedély megadása céljából alkalmazott analitikai módszerekkel kapcsolatos információkhoz, e rendelkezés – ahogyan arra a főtanácsnok az indítványának 82. pontjában lényegében rámutatott – nem értelmezhető úgy, hogy az kizárólag az e módszerek jellegére vonatkozó általános információk közlésére vonatkozik. Éppen ellenkezőleg, azt úgy kell értelmezni, mint amely az említett módszerekkel kapcsolatos pontos és teljes körű információk közlését írja elő. Ezzel szemben, és ahogyan azt a főtanácsnok is megjegyezte, az említett kötelezettség az elemzési módszerekre korlátozódik, tehát nem terjed ki az e módszerek alkalmazásával kapott eredményekre vagy következtetésekre.

60

A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik kérdés c) pontjára azt a választ kell adni, hogy az 528/2012 rendelet 66. cikke (3) bekezdésének j) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely biocid termék forgalombahozatali engedélyének megadását követően az illetékes hatóság nem tagadhatja meg az e termékben található hatóanyagok technikai egyenértékűségének megállapítását lehetővé tévő analitikai módszerekkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférést. Ezen információknak pontosnak és teljes körűnek kell lenniük, de nem terjednek ki az e módszerek alkalmazásával kapott eredményekre vagy következtetésekre.

61

Harmadik kérdésének b) és d) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 528/2012 rendelet 67. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy egy jóváhagyott hatóanyag és a biocid termékben található hatóanyag közötti technikai egyenértékűséget megállapító, e termék forgalombahozatali engedélye iránti kérelem vizsgálata során készített jelentés teljes vagy részleges közlése e 67. cikk (1) bekezdése h) pontjának, (3) bekezdése e) pontjának vagy (4) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozik. A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül arra vár választ, hogy az említett 67. cikk (1) bekezdésének h) pontját, amely előírja „a II. melléklet 2. címének 4.2. szakaszában említett elemzési módszerek” nyilvános hozzáférhetővé tételét, úgy kell‑e értelmezni, hogy az valójában az 528/2012 rendelet II. melléklete 2. címének 4.3. pontjára utal, amely e cím korábbi 4.2. pontja, amely a 2021/525 felhatalmazáson alapuló rendelet hatálybalépését követően e cím 4.3. pontjává vált.

62

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 528/2012 rendelet 67. cikke arra kötelezi az ECHA‑t, az (1) bekezdésében pedig a Bizottságot, hogy bizonyos információkat térítésmentesen nyilvánosan tegyen hozzáférhetővé, ennélfogva e cikk címzettjei nem a tagállamok illetékes hatóságai.

63

Ugyanakkor az említett 67. cikk az átláthatóságra vonatkozó olyan jogszabályi keretet hoz létre, amely szintén releváns azon értékelés szempontjából, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága az 528/2012 rendelet hatálya alatt a 98/8 irányelvvel összhangban engedélyezett biocid termékre vonatkozó információkhoz való hozzáférés iránti kérelem megalapozottságának tekintetében vagy az ezen irányelv 26. cikkének megfelelően kijelölt illetékes hatóság az e rendelet III. melléklete 2. címének 2.5. pontja alapján megállapított technikai egyenértékűség alapján végez.

64

Az 528/2012 rendelet 67. cikke előírja, hogy az információkat térítésmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni egyrészt e cikk (1) és (3) bekezdésének megfelelően „[a]ttól a naptól kezdve, amikor a Bizottság […] végrehajtási rendeletet fogad el egy hatóanyag jóváhagyásáról”, másrészt pedig a (2) és (4) bekezdésének megfelelően „[a] biocid termék engedélyezésének napjától kezdődően”.

65

A jelen ügyben a szóban forgó információkhoz való hozzáférés iránti kérelem nem az első, hanem a második esetkörbe tartozik. E kérelem ugyanis nem valamely hatóanyag jóváhagyására irányuló, az 528/2012 rendelet II. fejezetének rendelkezései által szabályozott eljárással kapcsolatos dokumentumokra vonatkozik, hanem az e rendelet IV–VI. fejezetének hatálya alá tartozó, biocid termékeknek az azokban található hatóanyag egy már jóváhagyott és az engedélyezett hatóanyagok uniós jegyzékébe felvett másik hatóanyaggal való technikai egyenértékűsége alapján történő engedélyezésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumokra.

66

Ennélfogva sem az 528/2012 rendelet 67. cikke (1) bekezdésének h) pontja, sem (3) bekezdésének e) pontja nem alkalmazható az alapügyben szereplőhöz hasonló jogvita keretében.

67

A jelen ítélet 64. pontjában említett második esetet, és különösen az 528/2012 rendelet 67. cikke (4) bekezdésének az „értékelési jelentésre” vonatkozó b) pontját illetően meg kell állapítani, hogy e fogalmat e rendelet 30. cikke (3) bekezdésének a) pontja úgy határozza meg, mint „[az átvevő illetékes hatóság által készített] összefoglaló jelentés […] az értékelésben foglalt következtetésekről és a biocid termék engedélyezésének vagy az engedélyezés megtagadásának indokairól”.

68

Kétségtelen, hogy a valamely biocid termékben található hatóanyag és a már jóváhagyott hatóanyag közötti technikai egyenértékűség értékelése az ilyen termék engedélyezését megelőző lépésnek minősül, ha erre irányuló kérelmet nyújtottak be. E tekintetben először is az 528/2012 rendeletnek a technikai egyenértékűség értékelését szabályozó 54. cikke azon „értékelésre” hivatkozik, amelynek a hatóanyagok közötti technikai egyenértékűségre vonatkozó határozat elfogadásához kell vezetnie. Továbbá e rendelet III. mellékletének a 2021/525 felhatalmazáson alapuló rendeletből fakadó változata 2. címének 2.5. pontjából kitűnik, hogy ilyen technikai egyenértékűséget a 98/8 irányelv 26. cikkének megfelelően kijelölt illetékes hatóság állapíthat meg egy 2013. szeptember 1‑je előtt megkezdett „értékelést” követően. Végül az 528/2012 rendelet VI. melléklete, amely a címének megfelelően meghatározza a termékekre vonatkozó dokumentációk értékelésének közös elveket, a 21. pontjában pontosítja, hogy „[a]dott esetben a biocid termékben jelen lévő valamennyi hatóanyag tekintetében meg kell határozni a jóváhagyott hatóanyagok jegyzékében már szereplő hatóanyagokkal való egyenértékűséget”. E rendelkezésekből azonban nem következik, hogy az ECHA által e rendelet 54. cikke alapján vagy valamely tagállam illetékes hatósága által e technikai egyenértékűség megállapítása érdekében hozott határozatok az említett rendelet 30. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett „értékelési jelentésnek” minősülnének.

69

Úgy tűnik tehát, hogy sem az 528/2012 rendelet 67. cikke (1) bekezdésének h) pontja, sem e rendelet 67. cikke (3) bekezdésének e) pontja, sem 67. cikke (4) bekezdésének b) pontja nem követeli meg az alapügyben szóban forgóhoz hasonló jelentés nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét.

70

E körülmények között nem kell válaszolni a harmadik kérdés d) pontjának a jelen ítélet 61. pontjának második mondatában felidézett első részére.

71

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdés b) és d) pontjára azt a választ kell adni, hogy az 528/2012 rendelet 67. cikke (1) bekezdésének h) pontját, 67. cikke (3) bekezdésének e) pontját és 67. cikke (4) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik e rendelkezések hatálya alá az engedélyezett biocid termékben található hatóanyag és egy jóváhagyott hatóanyag közötti technikai egyenértékűséget megállapító, valamely tagállam illetékes hatósága által az e termék forgalombahozatali engedélye iránti kérelem vizsgálata keretében készített jelentés közlése.

72

Harmadik kérdésének a) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 528/2012 rendelet 66. és 67. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azok a valamely tagállam illetékes hatóságai birtokában lévő, biocid termékekkel kapcsolatos információkhoz, és különösen az abban található hatóanyag és egy jóváhagyott hatóanyag közötti technikai egyenértékűséghez való hozzáférés olyan sajátos és kizárólagos rendszerét határozzák meg, amely kizárhatja a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdését átültető nemzeti rendelkezések e hatóságok általi alkalmazását.

73

Ami először is az 528/2012 rendelet 66. és 67. cikkét illeti, mivel – ahogyan az a jelen ítélet 62. pontjából kitűnik – e rendelet 67. cikkének nem a tagállamok illetékes hatóságai a címzettjei, kizárólag e rendelet 66. cikke releváns a harmadik kérdés a) pontjának vizsgálata szempontjából.

74

Az 528/2012 rendelet 66. cikke (2) bekezdése második albekezdése a) pontjának megfelelően a „biocid termék teljes összetételével kapcsolatos információ” hozzáférhetővé tételét főszabály szerint úgy kell tekinteni, hogy az sérti a kereskedelmi érdekek védelmét. E szabály alóli kivételként, „ha […] a környezet védelme érdekében vagy nyomós közérdeken alapuló egyéb okból elengedhetetlen a sürgős intézkedés” az illetékes hatóságok e bekezdés harmadik albekezdésének megfelelően kötelesek ezeket az információkat nyilvánosságra hozni. Egyébiránt az engedély megadását követően az 528/2012 rendelet 66. cikkének (3) bekezdésében említett tizenhárom kategória – amelyek között a j) pontban szerepelnek „a 19. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett analitikai módszerek” – valamelyikébe tartozó információkhoz való hozzáférés semmilyen körülmények között nem tagadható meg.

75

Másodszor, a 2003/4 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az irányelv 2. cikkének 2. pontja értelmében vett hatóságok kötelesek legyenek bármely kérelmező rendelkezésére bocsátani minden olyan környezeti információt, amely az említett 2. cikk 1. pontjában felsorolt, a birtokukban lévő vagy számukra tárolt információk hat kategóriájának valamelyikébe tartozik, kivéve ha a kérelem az ugyanezen irányelv 4. cikkében előírt kivételek valamelyikének hatálya alá tartozik.

76

A 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdése első albekezdésének d) pontja alapján a tagállamok előírhatják a környezeti információ kérésének visszautasítását, ha az információ közzététele hátrányosan befolyásolná „az üzleti titkot vagy üzemi titkot, amennyiben e jelleget nemzeti vagy [uniós] jogszabály írja elő jogos gazdasági érdek védelme céljából”. Ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdése második albekezdésének utolsó előtti mondata e tekintetben előírja, hogy „[a]z egyes esetekben a közzététel által szolgált közérdeket mérlegelni kell a megtagadás által szolgált érdekkel szemben”.

77

Egyébiránt a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően az uniós jogalkotó az ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdése első albekezdésének d) pontjában előírt eltérés alóli kivételt vezetett be. Így az említett irányelv 4. cikke (2) bekezdése második albekezdésének utolsó mondata értelmében az üzleti vagy üzemi információk bizalmas jellege nem igazolhatja a „környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információkra” vonatkozó környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelem elutasítását.

78

Harmadszor, ami az 528/2012 rendelet 66. cikkének és a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének egymáshoz való viszonyát illeti, meg kell állapítani, hogy a 98/8 irányelv 19. cikkétől eltérően, amelynek (1) bekezdése előírta, hogy azt „[a] 90/313 irányelv sérelme nélkül” kell alkalmazni, sem az 528/2012 rendelet 66. cikke, sem annak bármely más rendelkezése nem tartalmaz hasonló pontosítást a 90/313 irányelvet hatályon kívül helyező és felváltó 2003/4 irányelvre vonatkozóan.

79

A pontosítás e hiánya azonban nem értelmezhető úgy, mint amely kizárja a 2003/4 irányelv alkalmazását az e rendelet, vagy adott esetben az említett rendeletben előírt átmeneti intézkedéseknek megfelelően a 98/8 irányelv végrehajtása céljából készített dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekre.

80

Először is, az 528/2012 rendelet nem pontosítja, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó rendelkezései eltérnének a környezeti információkhoz való hozzáférés általános rendszerétől, annak korlátozásával. Éppen ellenkezőleg, e rendelet 66. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy az 1049/2001 rendeletet, valamint az ECHA igazgatótanácsának az 1907/2006 rendelet 118. cikkének (3) bekezdésével összhangban elfogadott szabályait „az e rendelet alkalmazása során az [ECHA] birtokába jutó dokumentumokra is alkalmazni kell”.

81

E tekintetben a Bíróság már rámutatott arra, hogy az 1367/2006 rendelet 6. cikke a környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelmekre vonatkozó különös szabályokkal egészíti ki az 1049/2001 rendeletet (2013. november 14‑iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 79. pont). Márpedig e 6. cikk az (1) bekezdésében a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírthoz hasonló szabályt ír elő.

82

Végezetül az 1907/2006 rendelet (117) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a]z [ECHA]‑nak és a tagállamoknak lehetővé kell tenniük az információkhoz való hozzáférést a [2003/4] irányelvvel, az [1049/2001] rendelettel, valamint az [Aarhusi] egyezménnyel összhangban”.

83

Másodszor, az 528/2012 rendelet 66. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében szereplő „rendes körülmények között” fordulat használata arra enged következtetni, hogy az ott felsorolt négy kategória valamelyikébe tartozó információkat nem kell minden esetben védeni a nyilvánosságra hozataltól, és hogy a tagállamok illetékes hatóságai e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek. Ezenkívül e (2) bekezdés harmadik albekezdése kifejezetten megköveteli e hatóságoktól, hogy mérlegeljék a kereskedelmi érdekek és az említett információk hozzáférhetővé tétele által szolgált közérdek védelmét.

84

Így nem tűnik úgy, hogy az 528/2012 rendeletnek a bizalmas kezelésre vonatkozó rendelkezéseivel az uniós jogalkotó olyan sajátos és kizárólagos rendszert kívánt volna létrehozni, amely a 2003/4 irányelv átültetése érdekében hozott nemzeti rendelkezéseknek megfelelően kizárná a környezetbe történő kibocsátásra vonatkozó információkhoz való hozzáférést. E tekintetben a biocid termékek forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2009. június 12‑i [COM(2009) 267 végleges] bizottsági javaslat indokolásából kitűnik, hogy a 98/8 irányelv bizalmas jellegre vonatkozó rendelkezéseit kismértékben módosítani kellett, és az 1907/2006 rendelet rendelkezéseihez kellett igazítani, megkönnyítve azok ECHA általi alkalmazását.

85

Harmadszor, ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 41. pontjában rámutatott, az ezzel ellentétes értelmezés az Európai Unió által az Aarhusi Egyezmény aláírásával vállalt nemzetközi kötelezettségek figyelmen kívül hagyását jelentené, amely egyezmény a 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének d) pontjában előírja, hogy a kereskedelmi és ipari titokra nem lehet hivatkozni a környezetvédelem szempontjából releváns kibocsátási információk hozzáférhetővé tételével szemben.

86

Márpedig a 2003/4 irányelv (5) preambulumbekezdéséből az következik, hogy ezen irányelv elfogadása éppen az uniós jognak az Aarhusi Egyezménnyel való összeegyeztethetősége biztosításának szükségességére adott választ.

87

Így a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése annak előírásával, hogy a kereskedelmi vagy ipari információk bizalmas jellegére nem lehet hivatkozni a „környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk” hozzáférhetővé tételével szemben, a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi a jelen ítélet 85. pontjában hivatkozott e szabálynak és a hatóságok birtokában lévő vagy számukra tárolt környezeti információkhoz való lehető legszélesebb körű hozzáférés elvének konkrét alkalmazását (2016. november 23‑iBayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 57. pont).

88

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy az 528/2012 rendelet 66. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem határoz meg a valamely tagállam illetékes hatóságai birtokában lévő, biocid termékekkel kapcsolatos információkhoz, és különösen az abban található hatóanyag és egy jóváhagyott hatóanyag közötti technikai egyenértékűséghez való hozzáférés tekintetében olyan sajátos és kizárólagos rendszert, amely kizárhatja a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdését átültető nemzeti rendelkezések e hatóságok általi alkalmazását.

89

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a „környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk” e rendelkezés értelmében vett fogalma alkalmazható az engedélyezett biocid termékben található hatóanyag jóváhagyott hatóanyaggal való technikai egyenértékűségének vizsgálatát követően az illetékes hatóság által készített jelentésben szereplő információkra.

90

E tekintetben a Bíróság egyrészt kimondta, hogy a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „környezetbe történő kibocsátás” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed többek között az olyan termékek vagy anyagok környezetbe történő kibocsátására is, mint amilyenek a növényvédő szerek vagy biocid termékek és az ezekben található anyagok, feltéve hogy e kibocsátás ténylegesen vagy előre láthatóan, rendes vagy reális felhasználási feltételek mellett valósul meg (2016. november 23‑iBayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 81. pont).

91

Másrészt a Bíróság pontosította, hogy a „környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk” e rendelkezés értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem csupán a szoros értelemben vett kibocsátásra vonatkozó információkra, vagyis a kibocsátás jellegére, összetételére, mennyiségére, időpontjára és helyszínére vonatkozó adatokra terjed ki, hanem e kibocsátás többé‑kevésbé hosszú távú környezeti következményeivel kapcsolatos információkra is (2016. november 23‑iBayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 87. pont).

92

Ennek érdekében a nyilvánosságnak nem csupán a szoros értelemben vett kibocsátásról szóló információkhoz kell hozzáférnie, hanem azokhoz is, amelyek e kibocsátás olyan többé‑kevésbé hosszú távú környezeti következményeivel kapcsolatosak, mint amilyenek az említett kibocsátásnak a nem célszervezetekre gyakorolt hatásai. Ugyanis a nyilvánosságnak a környezetbe való kibocsátással kapcsolatos információkhoz való hozzáféréshez fűződő érdeke pontosan az, hogy ne csak arról tudjon, hogy mi az, amit a környezetbe kibocsátanak vagy előreláthatóan ki fognak bocsátani, hanem meg is értse, milyen környezeti kockázata van a szóban forgó kibocsátásnak (2016. november 23‑iBayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 86. pont).

93

Így a „környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk” fogalma körébe tartoznak az olyan tanulmányokból származó adatok, amelyek célja a szóban forgó termék vagy anyag rendes vagy reális felhasználási feltételeknek megfelelő körülmények közötti, tényleges vagy előre látható, környezetbe való kibocsátásának értékelése vagy e kibocsátás hatásainak vizsgálata, mint például a termék vagy anyag mérgező hatásának, más hatásainak vagy egyéb jellemzőinek az észszerűen bekövetkezni képes legkedvezőtlenebb, a rendes mezőgazdasági gyakorlathoz legközelebb álló olyan reális feltételek melletti meghatározására irányulnak, amelyek megfelelnek az abban a zónában uralkodó viszonyoknak, ahol ezen anyagot használni kívánják (lásd ebben az értelemben: 2016. november 23‑iBayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 89. és 91. pont).

94

Szintén e fogalom körébe tartoznak az érintett termék használatát követően a környezetben jelen lévő maradékanyagokra vonatkozó információk és az ezen használat során történő anyagsodródás mértékére vonatkozó tanulmányok (2016. november 23‑iBayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 95. pont).

95

Ezzel szemben nem tartoznak ide azok az információk, amelyek nem a szóban forgó termék vagy anyag környezetbe történő kibocsátására vonatkoznak, valamint azok az adatok, amelyek hipotetikus kibocsátásra vonatkoznak, vagyis nem a rendes vagy reális felhasználási feltételeknek megfelelő körülmények közötti, tényleges vagy előre látható kibocsátásra (lásd ebben az értelemben: 2016. november 23‑iBayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C‑442/14, EU:C:2016:890, 77–80. és 100. pont).

96

Márpedig, ahogyan arra a francia kormány rámutat, a biocid termékben található hatóanyag jóváhagyott hatóanyaggal való technikai egyenértékűsége értékelésének a priori nem az a célja, hogy megvizsgálja valamely anyag környezetbe való kibocsátásából eredő, az egészségre vagy a környezetre gyakorolt esetleges hatásokat, hanem arra szorítkozik, hogy két anyagot hasonlítson össze, figyelembe véve az azok pontos összetételére és a gyártási eljárásokra vonatkozó információkat.

97

Ezenkívül, ahogyan azt a francia kormány ugyancsak megjegyezte, a forgalombahozatali engedélyt az anyagot tartalmazó termék azon kockázatok vagy veszélyek fényében kapja meg, amelyet az anyag a rendes vagy reális felhasználási feltételeknek megfelelő körülmények között jelenthet. Ezek a feltételek nem kizárólag az anyag kibocsátására, hanem az azt tartalmazó biocid termékre vonatkozó feltételek.

98

Úgy tűnik tehát, hogy a biocid termékben található hatóanyag és egy jóváhagyott hatóanyag technikai egyenértékűségéről szóló, az alapügyben szereplőhöz hasonló jelentés, főszabály szerint nem tartalmazhat a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információkat”.

99

Végső soron azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben szereplő jelentés tartalmaz‑e ilyen információkat.

100

E bíróság feladata különösen annak vizsgálata, hogy e jelentés tartalmaz‑e az Aquabac termékekben található hatóanyag rendes vagy reális felhasználási feltételek melletti, előre látható kibocsátásainak jellegére, összetételére, mennyiségére, időpontjára vagy helyszínére vonatkozó információkat, vagy adott esetben a környezetben a szóban forgó termék használatát követően jelenlévő maradékanyagokra vonatkozó információkat.

101

A fenti megfontolások összességére tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a „környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk” e rendelkezés értelmében vett fogalma főszabály szerint nem alkalmazható az engedélyezett biocid termékben található hatóanyag egy jóváhagyott hatóanyaggal való technikai egyenértékűségének értékelését követően valamely tagállam illetékes hatósága által készített jelentésben szereplő információkra.

102

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott: