A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2014. december 11. ( *1 )
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Mezőgazdaság — 3665/87/EGK rendelet — A 4. cikk (1) bekezdése és a 13. cikk — 2220/85/EGK rendelet — A 19. cikk (1) bekezdésének a) pontja — Export‑visszatérítések — Export‑visszatérítési előleg — Az előleg visszafizetésének biztosítékául nyújtott garancia feloldásának feltételei”
A C‑128/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal da Relação de Lisboa (Portugália) a Bírósághoz 2013. március 18‑án érkezett, 2013. január 17‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Cruz & Companhia Lda
és
az Instituto de Financiamento da Agricultura e Pescas, IP (IFAP),
a Caixa Central – Caixa Central de Crédito Agrícola Mútuo, CRL
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, C. Vajda (előadó), A. Rosas, Juhász E. és D. Šváby bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. június 19‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
|
— |
a Cruz & Companhia Lda képviseletében B. Lacerda, R. Freitas és J. Freitas advogados, |
|
— |
a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes és M. Folgado Moreno, meghatalmazotti minőségben, |
|
— |
az Európai Bizottság képviseletében P. Guerra e Andrade és D. Triantafyllou, valamint M. Afonso, meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1994. július 26‑i 1829/94/EK bizottsági rendelettel (HL L 191., 5. o.) módosított, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó export‑visszatérítési rendszer alkalmazásának közös részletes szabályai megállapításáról szóló [helyesen: a mezőgazdasági termékek után járó export‑visszatérítések rendszerének alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló], 1987. november 27‑i 3665/87/EGK bizottsági rendelet (HL L 351., 1. o.; a továbbiakban: 3665/87 rendelet) 4. cikke (1) bekezdésének, valamint az 1993. december 10‑i 3403/93/EK bizottsági rendelettel (HL L 310., 4. o.) módosított, a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. július 22‑i 2220/85/EGK bizottsági rendelet (HL L 205., 5. o.; a továbbiakban: 2220/85 rendelet) 19. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik. |
|
2 |
Ezt a kérelmet a Cruz & Companhia Lda (a továbbiakban: Cruz & Companhia) és az Instituto de Financiamento da Agricultura e Pescas, IP (IFAP), valamint a Caixa Central – Caixa Central de Crédito Agrícola Mútuo, CRL (a továbbiakban: CCAM) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az 1995 folyamán megvalósított borexport tekintetében fizetett export‑visszatérítési előleg összege visszafizetésének biztosítékaként nyújtott bankgarancia feloldásának megtagadása és e bankgarancia lehívása. |
Jogi háttér
|
3 |
A borpiac közös szervezéséről szóló, 1987. március 16‑i 822/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 84., 1. o.) 56. cikke ezt írta elő: „(1) A [borágazat piacainak közös szervezése alá tartozó] termékek exportálásának lehetővé tételéhez szükséges mértékben és ezeknek a termékeknek a nemzetközi kereskedelmi árai alapján az ezen árak és a közösségi árak közti különbséget export‑visszatérítés formájában fedezni lehet. [...] (2) A visszatérítések a Közösség egészére nézve ugyanazok. A rendeltetési hely szerint változhatnak. Export‑visszatérítést kizárólag az érintett kérelmére lehet nyújtani. (3) A Tanács – a Bizottság javaslatára, minősített többséggel eljárva – meghatározza az export‑visszatérítések nyújtására vonatkozó általános szabályokat, és összegük meghatározásának kritériumait. (4) E cikk alkalmazásának részletes szabályait a 83. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni. [...]” |
|
4 |
A 822/87/EGK rendelet 71. cikkének (2) bekezdése így rendelkezett: „Azok a természetes és jogi személyek vagy személyek csoportjai, akik, illetve amelyek szakmai tevékenységük során ilyen termékeket [köztük, a jelen esethez hasonlóan, borhoz kapcsolódó termékeket] tartanak, különösen a termelők, a palackozók, a feldolgozók, valamint a később meghatározásra kerülő kereskedők, kötelesek nyilvántartást vezetni az említett termékek bevételezéséről és kiadásáról.” [nem hivatalos fordítás] |
|
5 |
A mezőgazdasági termékekre vonatkozó export‑visszatérítési rendszer alkalmazásának közös részletes szabályait a 3665/87 bizottsági rendelet állapította meg. |
|
6 |
Az 3665/87 rendelet második, negyedik és tizenhatodik preambulumbekezdése így szólt: „[...] a Tanács által megállapított általános szabályok úgy rendelkeznek, hogy a termékek Közösségből való kivitele megtörténtének igazolása esetén kell visszatérítést fizetni; [...] [...] bizonyos exportműveletek visszaéléshez vezethetnek; [...] az ilyen visszaélések megakadályozása érdekében a visszatérítés megfizetésének feltételéül kell szabni, hogy a termék nem csupán elhagyta a Közösség vámterületét, de egy harmadik országban ténylegesen behozatalra, és adott esetben forgalomba került. [...] [...] annak érdekében, hogy az exportőrök könnyebben finanszírozhassák ügyleteiket, a tagállamok – a kiviteli nyilatkozat vagy a fizetési nyilatkozat elfogadását követően – megelőlegezhetik a visszatérítés összegének egészét vagy egy részét, attól függően, hogy a megelőlegezett összeg visszafizetésére garanciát nyújtottak‑e arra az esetre, ha később kiderül, hogy a visszatérítés mégsem lett volna kifizethető”. |
|
7 |
A 3665/87 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében: „A 5. és a 16. cikk sérelme nélkül a visszatérítés kifizetése annak igazolásától függ, hogy az elfogadott kiviteli nyilatkozatok hatálya alá tartozó termékek változatlan állapotban, az elfogadástól számított 60 napon belül elhagyták a Közösség vámterületét”. |
|
8 |
A 3665/87 rendelet 13. cikkének első bekezdése előírja: „Nem jár visszatérítés az olyan termékek után, amelyek egészségügyileg nem megfelelő, a jogszabályi követelményeket nem kielégítő és nem kereskedelmi minőségűek, valamint – amennyiben az ilyen termékeket emberi fogyasztásra szánják – akkor, ha jellemzőik vagy állapotuk kizárja, illetve lényegesen korlátozza rendeltetésszerű felhasználásukat.” |
|
9 |
A 3665/87 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja az alábbiakat mondta ki: „Annak igazolásául, hogy az import vámalakiságok teljesültek, az exportőr választása szerint, a következő okmányok egyike szolgál: [...]
|
|
10 |
A 3665/87 rendelet „A visszatérítés előzetes kifizetése közvetlen kivitel esetén” című 2. fejezetében található 22. cikke így rendelkezett: „(1) Az exportőr kérelmére a tagállamok a visszatérítést részben vagy egészben előre kötelesek kifizetni, a kiviteli nyilatkozat elfogadását követően, amennyiben az előleg 15%‑kal növelt összegével egyenlő garancia letétbe helyezése megtörtént. A tagállamok a visszatérítés egy részére vonatkozó előleg iránti kérelmekre feltételeket állapíthatnak meg. (2) Az előre kifizetendő összeget a bejelentett rendeltetési helyre vonatkozó visszatérítési ráta alkalmazásával kell kiszámítani, adott esetben a közösségi rendeletekben foglalt egyéb összegekkel kiigazítva”. |
|
11 |
A 3665/87 rendelet 33. cikke (1) bekezdése az alábbiakat írta elő: „Amikor a visszatérítésre vonatkozó jogosultság bizonyítékát az ennek a fejezetnek a keretében jogosult termékek tekintetében beterjesztik, az előleget és a kifizetendő összeget egymással szemben elszámolják. Amikor az exportált mennyiség után járó összeg nagyobb, mint az előlegként kifizetett összeg, a különbséget az érintett személynek kifizetik. Amennyiben az exportált mennyiség után járó összeg kisebb, mint a kifizetett előleg, és különösen amikor a (2) bekezdés érvényes, az illetékes hatóság késedelem nélkül kezdeményezi a 2220/85/EGK rendelet 29. cikkében előírt eljárást azzal a céllal, hogy az érintett szereplő a két összeg közötti különbséget 20%‑kal megnövelve fizesse vissza”. |
|
12 |
A 2220/85 rendelet meghatározta a 822/87 rendelet, illetve annak végrehajtási rendeletei értelmében nyújtandó garanciára vonatkozó rendelkezéseket. |
|
13 |
A 2220/85 rendelet „Előlegek” című IV. címe alatt szereplő 19. cikke így rendelkezett: „(1) A biztosíték feloldható, amikor:
(2) Amennyiben a nyújtott összegre való végleges jogosultság igazolása nem történik meg az erre nyitva álló határidő végéig, az illetékes hatóság haladéktalanul megindítja a 29. cikkben említett eljárást. [...]” [nem hivatalos fordítás] |
|
14 |
A borászati termékek fuvarozásához szükséges kísérő okmányokról, valamint a borágazatban vezetendő nyilvántartásokról szóló, 1993. július 26‑i 2238/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 200., 10. o.) 1. cikke az alábbiakat írta elő: „(1) E rendelet, a [jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25‑i] 92/12/EGK irányelv [(HL L 76., 1. o.)] alkalmazásának sérelme nélkül, meghatározza a 822/87/EGK rendelet borágazati termékek kísérő okmányairól szóló 71. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat. Megállapítja:
(2) Ez a rendelet ugyanakkor szabályokat állapít meg a bevételezésekre és kiadásokra vonatkozó nyilvántartásnak a tevékenységüknél fogva borászati termékeket tartó személyek által történő vezetéséről”. [nem hivatalos fordítás] |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
|
15 |
A Cruz & Companhia bor, égetett szesz és származékaik kereskedelmével foglalkozó kereskedelmi társaság, amelynek tevékenységei közé tartozik a termelés, a raktározás és a viszonteladás céljából történő vásárlás is. Tevékenysége keretében e társaság bort exportált Angolába alacsonyabb áron, mint amelyet a bornak az európai uniós piacon történő értékesítése során szerzett volna. |
|
16 |
1995 júniusában a Cruz & Companhia a visszatérítés megelőlegezett kifizetését kérte az Instituto Nacional de Intervenção e Garantia Agrícolától (a továbbiakban: INGA). Benyújtotta e célból a kiviteli nyilatkozat elfogadásával kapcsolatos dokumentumokat, valamint annak igazolását, hogy a termékek az elfogadástól számított legfeljebb 60 napon belül elhagyták az Unió vámterületét, és hogy a CCAM‑nél 1995. június 14‑én letétbe helyezte a visszatérítés előlegének 15%‑kal növelt összegével megegyező összegű bankgaranciát. |
|
17 |
A Cruz & Companhia számára 1995. június 26‑án folyósították a visszatérítés‑előleget. |
|
18 |
A megvalósult exportálást követően a Cruz & Companhia benyújtotta az INGA‑hoz az exportálásra vonatkozó dokumentumokat: számlákat, tanúsítványt, az áruk összetételére vonatkozó nyilatkozatot, a kiválasztott mintát, valamint a behozatal engedélyezésére vonatkozó nyilatkozatot. |
|
19 |
A termékek beléptek a rendeltetési hely szerinti harmadik országba, és megtörtént azok vámkezelése. |
|
20 |
Az INGA soha nem térítette vissza a bankgaranciát a Cruz & Companhia részére. |
|
21 |
A Cruz & Companhia által végzett borexportálás szabályszerűségének vizsgálatára irányuló ellenőrzést követően az INGA 2004. július 29‑i határozatával az export‑visszatérítés címén kifizetett összeg 30 napon belül történő visszafizetésére kötelezte a Cruz & Companhiát, és figyelmeztette arra, hogy a visszafizetés hiányában megteszik a bankgarancia lehívásához szükséges lépéseket. |
|
22 |
A Cruz & Companhia, amely a követelt összeg önkéntes visszafizetését nem teljesítette, keresetet nyújtott be a Tribunal Administrativo e Fiscal de Viseu (viseui közigazgatási és adóügyi bíróság) előtt az INGA 2004. július 29‑i határozatával szemben. 2008. július 25‑én e bíróság a Cruz & Companhia keresetét, mint megalapozatlant, elutasította. |
|
23 |
A Cruz & Companhia fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben a Tribunal Central Adminstrativo do Norte előtt. E bíróság 2009. július 9‑i jogerős ítéletében elutasította a fellebbezést, és helybenhagyta a Tribunal Administrativo e Fiscal de Viseu határozatát. |
|
24 |
A Cruz & Companhia a kérdést előterjesztő bíróság előtt eljárást indított az IFAP, az INGA helyébe lépett szervezet, valamint a CCAM ellen annak megállapítása iránt, hogy a bankgarancia tárgya megszűnt 1995. augusztus 31‑én, azon dokumentumok benyújtásának időpontjában, amelyek a termékek Angola területére történő belépését bizonyították, és ilyen körülmények között a bankgarancia IFAP általi lehívása jogellenes és visszaélésszerű. A Cruz & Companhia kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze a CCAM‑ot arra, hogy tartózkodjon a szóban forgó bankgaranciának az IFAP részére történő kifizetésétől, az IFAP‑t pedig arra, hogy kártérítés címén fizesse meg az általa kért összeget. |
|
25 |
A kérdést előterjesztő bíróság előtt felmerült az a kérdés, hogy a visszatérítés összegére vonatkozó végleges jogosultság létrejött‑e, következésképpen fel kell‑e oldani az előleg összege visszafizetésének biztosítékaként nyújtott garanciát, amint az exportőr benyújtotta a kiviteli nyilatkozat elfogadásával kapcsolatos dokumentumot, és igazolta, hogy a termékek az elfogadástól számított 60 napos határidőn belül elhagyták az Unió vámterületét és beléptek a rendeltetési hely szerinti harmadik országba, vagy ezenfelül arról is meg kell győződni, hogy a visszatérítési előleg címén kapott összegek jogszerűek voltak. |
|
26 |
E körülmények között a Tribunal da Relação de Lisboa úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
|
27 |
Kérdéseivel, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2220/85 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy az exportőr által a számára folyósított export‑visszatérítési előleg visszafizetésének biztosítékául nyújtott garanciát megszűntnek kell tekinteni, ha megállapítható, hogy az exportőr benyújtotta a kiviteli nyilatkozat elfogadásával, és annak igazolásával kapcsolatos dokumentumokat, hogy a termékek az elfogadástól számított legfeljebb 60 napon belül elhagyták az Unió vámterületét, továbbá az importáló harmadik országban történő vámkezelést hasonlóképpen igazolta. |
|
28 |
Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 3665/87 rendelet 22. cikke értelmében az exportőr kérelmére a tagállamok a visszatérítést részben vagy egészben előre kötelesek kifizetni, a kiviteli nyilatkozat elfogadását követően, amennyiben a garancia letétbe helyezése megtörtént. |
|
29 |
E garancia feloldásának feltételeivel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a 2220/85 rendelet „Előlegek” című IV. címe alatt található 19. cikke (1) bekezdésének a) pontja azt írja elő, hogy a garancia akkor oldható fel, amikor az előlegként nyújtott összegre vonatkozó végleges jogosultság létrejött. |
|
30 |
A Bíróság elé terjesztett észrevételeiben a Cruz & Companhia úgy véli, hogy a letétbe helyezett garancia tárgya annak biztosítása, hogy az az export, amely tekintetében a visszatérítést megelőlegezték, létrejött, a termék megérkezett a rendeltetési országba, és azt ebben az országban, az előírt határidőn belül, forgalomba hozták. E társaság, a 3665/87 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 18. cikke (1) bekezdése b) pontjának egymással összefüggő értelmezésére hivatkozva azt állítja, hogy a garanciát fel kell szabadítani, amint az exportőr benyújtja a vámkezelési okmányt, mivel a visszatérítéshez való jogosultság ezen időponttól kezdve válik véglegessé. |
|
31 |
E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 3665/87 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a visszatérítés kifizetése annak igazolásától függ, hogy az elfogadott kiviteli nyilatkozatok hatálya alá tartozó termékek változatlan állapotban, az elfogadástól számított legfeljebb 60 napon belül elhagyták a Közösség vámterületét. |
|
32 |
E rendelkezés egyáltalán nem tesz említést az e visszatérítés nyújtására vonatkozó végleges jogosultságról. |
|
33 |
Amint az a 3665/87 rendelet tizenhatodik preambulumbekezdéséből kitűnik, az e rendelet értelmében nyújtott garancia célja az előleg visszafizetésének biztosítása olyan esetben, ha a későbbiekben úgy tűnik, hogy a visszatérítés kifizetésének nem lett volna helye. |
|
34 |
Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az említett rendelet 13. cikke értelmében nem jár visszatérítés az olyan termékek után, amelyek „egészségügyileg nem megfelelő, a jogszabályi követelményeket nem kielégítő és nem kereskedelmi minőségűek”, valamint – amennyiben az ilyen termékeket emberi fogyasztásra szánják – akkor, ha jellemzőik vagy állapotuk kizárja, illetve lényegesen korlátozza rendeltetésszerű felhasználásukat. |
|
35 |
Az „egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőséget” illetően meg kell jegyezni, hogy a 3665/87 rendelet 13. cikke a „Harmadik országokba irányuló kivitel” címet viselő 2. címének „Visszatérítésre való jogosultság” című 1. fejezetében található, ami azt mutatja, hogy az exportált termék „egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minősége” a visszatérítéshez megkövetelt anyagi feltétel (lásd: Fleisch‑Winter ítélet, C‑309/04, EU:C:2005:732, 28. pont). |
|
36 |
Ugyancsak az említett 13. cikkből következik, hogy a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a harmadik országokba exportált termékek egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségűek (lásd ebben az értelemben: Németország kontra Bizottság ítélet, C‑54/95, EU:C:1999:11, 49. pont). |
|
37 |
Írásbeli észrevételeiben a portugál kormány arra hivatkozik, hogy a Cruz & Companhia tevékenységének ellenőrzését követően megállapítást nyert, hogy ezen exportőr nem vezette a külön szabályozásban előírt kötelező nyilvántartásokat. |
|
38 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 822/87 rendelet 71. cikkének (2) bekezdése azt írja elő, hogy azok a természetes és jogi személyek vagy személyek csoportjai, akik, illetve amelyek szakmai tevékenységük során ilyen termékeket tartanak, különösen a termelők, a palackozók, a feldolgozók, valamint a később meghatározásra kerülő kereskedők, kötelesek nyilvántartást vezetni az említett termékek bevételezéséről és kiadásáról. |
|
39 |
Ezenfelül, a 2238/93 rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet meghatározza a 822/87/EGK rendelet borágazati termékek kísérő okmányairól szóló 71. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat. |
|
40 |
Meg kell állapítani, hogy ha az exportőr nem tett eleget a 822/87 és 2238/93 rendeletnek megfelelő nyilvántartások vezetésére vonatkozó kötelezettségének, aminek meghatározása a kérdést előterjesztő bíróság feladata, a tagállamoknak nincs lehetőségük annak ellenőrzésére, hogy a harmadik országokba exportált termékek a 3665/87 rendelet 13. cikkével összhangban egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségűek, következésképpen az arról való meggyőződésre sem, hogy az export‑visszatérítés megelőlegezett fizetésének rendszerére vonatkozó feltételek teljesülnek. |
|
41 |
Az állandó ítélkezési gyakorlatból következően az export‑visszatérítések előfinanszírozási rendszerével együtt járó kötelezettségek elmulasztásának következményeit az exportőrnek kell viselnie (lásd a 3665/87 rendelet 33. cikk (1) bekezdése második albekezdésének értelmezésével kapcsolatban: Groupe Limagrain Holding ítélet, C‑402/10, EU:C:2011:704, 52. pont). |
|
42 |
Az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell tehát adni, hogy a 2220/85 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy az exportőr által a számára folyósított export‑visszatérítési előleg visszafizetésének biztosítékául nyújtott garanciát nem kell megszűntnek tekinteni, még akkor sem, ha megállapítható, hogy az exportőr benyújtotta a kiviteli nyilatkozat elfogadásával, és annak igazolásával kapcsolatos dokumentumokat, hogy a termékek az elfogadástól számított legfeljebb 60 napon belül elhagyták az Európai Unió vámterületét, továbbá az importáló harmadik országban történő vámkezelést hasonlóképpen igazolta, amennyiben a visszatérítés nyújtásának többi feltétele, különösen az exportált termékek egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségére vonatkozóan a 3665/87 rendelet 13. cikkében előírt feltételek nem teljesülnek. |
A költségekről
|
43 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
|
A fenti indokok alapján, a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: |
|
Az 1993. december 10‑i 3403/93/EK bizottsági rendelettel módosított, a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. július 22‑i 2220/85/EGK bizottsági rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy az exportőr által a számára folyósított export‑visszatérítési előleg visszafizetésének biztosítékául nyújtott garanciát nem kell megszűntnek tekinteni, még akkor sem, ha megállapítható, hogy az exportőr benyújtotta a kiviteli nyilatkozat elfogadásával, és annak igazolásával kapcsolatos dokumentumokat, hogy a termékek az elfogadástól számított legfeljebb 60 napon belül elhagyták az Európai Unió vámterületét, továbbá az importáló harmadik országban történő vámkezelést hasonlóképpen igazolta, amennyiben a visszatérítés nyújtásának többi feltétele, különösen az exportált termékek egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő, kereskedelmi minőségére vonatkozóan az 1994. július 26‑i 1829/94/EK bizottsági rendelettel módosított, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó export‑visszatérítési rendszer alkalmazásának közös részletes szabályai megállapításáról szóló [helyesen: a mezőgazdasági termékek után járó export‑visszatérítések rendszerének alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló], 1987. november 27‑i 3665/87/EGK bizottsági rendelet 13. cikkében előírt feltételek nem teljesülnek. |
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: portugál.