–

a Bizottság által a Törvényszék Hivatalához 2024. május 3‑án benyújtott külön beadványban felhozott elfogadhatatlansági kifogásra,

–

a Törvényszék 2024. szeptember 11‑i határozatára, amelynek értelmében a Törvényszék az elfogadhatatlansági kifogást az ügy érdemével együtt bírálja el,

–

a 2025. január 21‑i végzésre, amely megengedte az EBAA‑nak és a Compagnie Dahernek, hogy a felperes támogatása végett beavatkozzon, és elutasította a Daher Aerospace SA és Dainis Liepa beavatkozási kérelmét,

–

a 2025. január 21‑i határozatra, amely megengedi a Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy a Bizottság támogatása végett beavatkozzon,

1

A felperes Dassault Aviation az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével lényegében az (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges további technikai vizsgálati kritériumok tekintetében történő módosításáról szóló, 2023. június 27‑i (EU) 2023/2485 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L, 2023/2485) I. melléklete 2. pontjának megsemmisítését kéri, amennyiben az a „Légi járművek gyártása” című 3.21. szakasszal (a továbbiakban: 3.21. szakasz) kiegészíti az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása érdekében történő kiegészítéséről szóló, 2021. június 4‑i (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2021. L 442., 1. o.) I. mellékletét (a továbbiakban: megtámadott rendelkezés).

A jogvita előzményei

2

A felperes egy francia csoport, amely üzleti repülőgépek, katonai repülőgépek és űrrendszerek tervezésével, gyártásával és értékesítésével foglalkozik. Az üzleti repülés ágazatában a felperes világszinten a harmadik helyet foglalja el.

3

2020. június 18‑án az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló (EU) 2020/852 rendeletet (HL 2020. L 198., 13. o.; a továbbiakban: taxonómiai rendelet).

4

A taxonómiai rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint „kritériumokat állapít meg annak eldöntésére, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntarthatónak minősül‑e, annak megállapítása céljából, hogy egy befektetés környezeti szempontból milyen mértékben fenntartható”. A rendelet (3) preambulumbekezdése szerint e rendelet fontos lépés a pénzügyi források áramlásának a klímasemleges Európai Unió 2050‑ig történő elérése felé történő irányításához.

5

E célból a taxonómiai rendelet – amint az a (6) és (12) preambulumbekezdéséből kitűnik – a fenntartható tevékenységek egységes osztályozási rendszerét (a továbbiakban: „taxonómia”) hozza létre annak érdekében, hogy uniós szinten összehangolja azokat a kritériumokat, amelyek alapján meghatározható, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntarthatónak minősül‑e, ami lehetővé teszi a befektetők és más gazdasági szereplők számára a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek egységes értelmezését.

6

2021. június 4‑én a Bizottság többek között a taxonómiai rendelet 10. és 11. cikke alapján elfogadta a 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely két mellékletet tartalmaz, amelyek gazdasági ágazatokra osztott osztályozás szerint meghatározzák azokat a technikai vizsgálati kritériumokat, amelyeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy valamely gazdasági tevékenység a taxonómiai rendelet 10. cikkével összhangban (az I. melléklet tekintetében) lényegesen hozzájárul‑e az éghajlatváltozás mérsékléséhez vagy ugyanezen rendelet 11. cikkével összhangban (a II. melléklet tekintetében) az ahhoz való alkalmazkodáshoz. E mellékletek „Feldolgozóipar” című 3. szakaszának eredeti szövege nem tesz említést a légi közlekedési ágazatról.

7

2021. július 6‑án a Bizottság különösen a taxonómiai rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadta az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a 2013/34/EU irányelv 19a. vagy 29a. cikkének hatálya alá tartozó vállalkozások által a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozóan közzéteendő információk tartalmának és megjelenítésének meghatározása, valamint az e közzétételi kötelezettségnek való megfelelés módszertanának meghatározása révén történő kiegészítéséről szóló (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendeletet (HL 2021. L 443., 9. o.).

8

2022. március 9‑én a Bizottság elfogadta az (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletnek egyes energiaágazatbeli gazdasági tevékenységek tekintetében, valamint az (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az ezekre a gazdasági tevékenységekre vonatkozó különös közzétételek tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2022/1214 felhatalmazáson alapuló rendeletet (HL 2022. L 188., 1. o.).

9

2022. december 14‑én a Parlament és a Tanács elfogadta az 537/2014/EU rendeletnek, a 2004/109/EK irányelvnek, a 2006/43/EK irányelvnek és 2013/34/EU irányelvnek a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolás tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2022/2464 irányelvet (HL 2022. L 322., 15. o.). A 2022/2464 irányelv többek között módosította a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26‑i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2013. L 182., 19. o.) E cikkek a 2022/2464 irányelvből eredő változatukban előírják, hogy a vezetés beszámolóiba, illetve a vezetés összevont beszámolójába belefoglalják a vállalkozások tevékenységeinek fenntarthatóságára vonatkozó információkat.

10

2023. június 27‑én a Bizottság elfogadta a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendeletet. A 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet 1. cikkének 1. pontja értelmében az említett felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletét többek között a 3.21. szakasszal egészíti ki.

11

A 3.21. szakasz tartalma a következő:

A felek kérelmei

12

A felperes, amelyet a European Business Aviation Association (EBAA) és a Compagnie Daher támogat, lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–

utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást;

–

semmisítse meg a megtámadott rendelkezést;

–

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

13

A Bizottság, amelyet a Parlament és a Tanács támogat, azt kéri, hogy a Törvényszék:

–

utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;

–

másodlagosan utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;

–

a felperest kötelezze a költségek viselésére.

Az elfogadhatóságról

14

A külön iratban felhozott elfogadhatatlansági kifogással a Bizottság azt állítja, hogy a felperesnek egyrészt nem fűződik érdeke a megtámadott rendelkezés megsemmisítéséhez, másrészt pedig az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján nem rendelkezik kereshetőségi joggal.

15

A tárgyaláson a Törvényszék kérdésére válaszolva a Bizottság jelezte, hogy vissza kívánja vonni a felperes kereshetőségi jogának hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást, fenntartva ugyanakkor, hogy a felperes a jelen ügyben nem bizonyította az eljáráshoz fűződő érdekét.

16

Így a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezés megsemmisítése nem állna összhangban a felperes által a keresetlevélben hivatkozott érdekkel, vagyis annak elkerülésével, hogy tevékenységeit a taxonómia értelmében ne lehessen fenntarthatónak tekinteni.

17

A felperes, az EBAA és a Compagnie Daher vitatja a Bizottság érvelését.

18

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat. Ezen érdek bizonyítékát, amelyet a keresetindítás időpontjára vonatkozóan kell elbírálni, és amely minden bírósági jogorvoslat lényeges és elsődleges feltételének minősül, a felperesnek kell szolgáltatnia (2015. június 4‑i Andechser Molkerei Scheitz kontra Bizottság ítélet, C‑682/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:356, 25–27. pont; lásd továbbá: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. október 18‑i Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ítélet, C‑100/17 P, EU:C:2018:842, 37. pont).

19

Meg kell tehát vizsgálni, hogy a felperes jogosan állítja‑e azt, hogy a megtámadott rendelkezés megsemmisítése jogi következményekkel járhat, és hogy a keresetből ekként előnye származhat.

20

A Bizottság ezzel szemben azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezés nem érinti hátrányosan a felperes jogi helyzetét, mivel nem vezet be semmilyen kötelezettséget vagy korlátozást az üzleti légi közlekedési tevékenységekre vonatkozóan, és nem szüntet meg egyetlen olyan jogot sem, amelyre a felperes e rendelkezés elfogadása előtt hivatkozhatott volna. A megtámadott rendelkezés egyszerűen lehetőséget biztosít a légijárműgyártási tevékenységeket folytató gazdasági szereplők számára arra, hogy a technikai vizsgálati kritériumoknak megfelelő bizonyos tevékenységeket a taxonómiai rendelet értelmében „az éghajlatváltozás mérsékléséhez lényegesen hozzájáruló tevékenységeknek” vagy „átállási tevékenységeknek” minősítsenek, és ezáltal megkönnyítsék a beruházások e tevékenységekre való összpontosítását.

21

E tekintetben meg kell állapítani, amint azt a felperes is tette, hogy a taxonómiai rendelet átláthatósági kötelezettséget ír elő bizonyos vállalkozások számára a nem pénzügyi kimutatásaikban.

22

Így a taxonómiai rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében „[b]ármely vállalkozás, amely a 2013/34[…] irányelv 19a. vagy 29a. cikke alapján nem pénzügyi információkat köteles közzétenni, a nem pénzügyi kimutatásában vagy összevont (konszolidált) nem pénzügyi kimutatásában tájékoztatást ad arról, hogy a vállalkozás tevékenységei milyen módon és mértékben kapcsolódnak környezeti szempontból fenntarthatónak minősülő gazdasági tevékenységekhez e rendelet 3. és 9. cikke szerint”.

23

A taxonómiai rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében a nem pénzügyi vállalkozásoknak különösen közzé kell tenniük azt, hogy árbevételük mekkora részaránya származik környezeti szempontból fenntarthatóknak minősülő gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó termékekből vagy szolgáltatásokból ugyanezen rendelet 3. és a 9. cikk szerint, valamint azt, hogy mekkora a tőkekiadásuk részaránya és a működési költségük részaránya a környezeti szempontból fenntarthatóknak minősülő gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó eszközök vagy eljárások viszonylatában ugyanezen rendelkezések szerint.

24

A taxonómiai rendelet 8. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a Bizottság e 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az e cikk (1) és (2) bekezdésének kiegészítése céljából, hogy pontosítsa az említett bekezdések alapján közzéteendő információk tartalmát és megjelenítését, beleértve az ezeknek való megfeleléshez alkalmazandó módszertant, figyelembe véve mind a pénzügyi, mind a nem pénzügyi vállalatok sajátosságait és az e rendelet alapján megállapított technikai vizsgálati kritériumokat.

25

A taxonómiai rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet (2) preambulumbekezdése e tekintetben pontosítja, hogy „[a]nnak érdekében, hogy a befektetők és a nyilvánosság megfelelően fel tudja mérni a nem pénzügyi vállalkozások környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységeinek arányát, e vállalkozások számára elő kell írni annak közzétételét, hogy a gazdasági tevékenységeik közül melyek a taxonómiához igazodó tevékenységek. Ezenkívül közzé kell tenni, hogy ezek a tevékenységek mely környezeti célkitűzésekhez járulnak hozzá jelentős mértékben, és a nem pénzügyi vállalkozásoknak ezért a kulcsfontosságú teljesítménymutatókban bontásban is meg kell adniuk a taxonómiához igazodó tevékenységek azon egyes környezeti célkitűzéseken alapuló arányát, amelyekhez ezek a tevékenységek jelentős mértékben hozzájárulnak”.

26

A 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikkének megfelelően a nem pénzügyi vállalkozások a taxonómiai rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett információkat a 2021/2178 rendelet I. mellékletében meghatározottak szerint teszik közzé.

27

A 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 1. pontja ismerteti a nem pénzügyi vállalkozások által közzéteendő, az árbevételhez, a tőkekiadásokhoz és a működési kiadásokhoz kapcsolódó három kulcsfontosságú teljesítménymutató (a továbbiakban: KPI‑k) tartalmát. Az említett pontból kitűnik, hogy e KPI‑k arányszámítások eredményei, amelyekben a számláló egyrészt „a taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységekre”, másrészt pedig „a taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységekre” vonatkozik.

28

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet 1. cikkének 5. pontja úgy határozza meg a „taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységet”, mint a taxonómiáról szóló rendelet 10. cikkének (3) bekezdése, 11. cikkének (3) bekezdése, 12. cikkének (2) bekezdése, 13. cikkének (2) bekezdése, 14. cikkének (2) bekezdése és 15. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban ismertetett gazdasági tevékenység, függetlenül attól, hogy a gazdasági tevékenység megfelel‑e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott valamennyi technikai vizsgálati kritériumnak.

29

A 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet 1. cikkének 2. pontja a „taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységet” a taxonómiai rendelet 3. cikkében meghatározott követelményeknek megfelelő gazdasági tevékenységként határozza meg.

30

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy valamely gazdasági tevékenység megfeleljen a taxonómiai rendelet 3. cikkében foglalt követelményeknek, annak az említett rendelet 3. cikkének d) pontja értelmében többek között meg kell felelnie a Bizottság által az ugyanezen rendelet 10. cikkének (3) bekezdése, 11. cikkének (3) bekezdése, 12. cikkének (2) bekezdése, 13. cikkének (2) bekezdése, 14. cikkének (2) bekezdése vagy 15. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott technikai vizsgálati kritériumoknak.

31

Ebből az következik, hogy a taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységek szükségképpen a taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységek, vagyis olyan, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban leírt gazdasági tevékenységek, amelyek megfelelnek a taxonómiai rendelet 3. cikkében foglalt követelményeknek, beleértve az e rendelet 3. cikkének d) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban előírt technikai vizsgálati kritériumokat is. Ezzel szemben előfordulhat, hogy a taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységek nem felelnek meg a taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységeknek, amennyiben – az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban leírtak alapján – nem felelnek meg a taxonómiai rendelet 3. cikkében foglalt követelményeknek.

32

Ezenkívül a 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 2. pontjával összhangban a taxonómiai rendelet 8. cikkének (2) bekezdése szerinti információk közzététele során a nem pénzügyi vállalkozások először is minden egyes gazdasági tevékenységet azonosítanak, beleértve az átállási és támogató gazdasági tevékenységek részhalmazait is; másodszor mindegyik gazdasági tevékenységre vonatkozóan közzéteszik a KPI‑ket és a gazdasági tevékenységek összességére vonatkozó, az érintett vállalkozás vagy csoport szintjén összesített KPI‑ket; harmadszor, minden egyes környezetvédelmi célkitűzés tekintetében közzéteszik az árbevételhez kapcsolódó KPI‑ket, a tőkekiadásokhoz kapcsolódó KPI‑ket és a működési kiadásokhoz kapcsolódó KPI‑ket, valamint az összes környezetvédelmi célkitűzés tekintetében a vállalkozás vagy csoport szintjén összesített KPI‑ket, elkerülve a kétszeres elszámolást; negyedszer meghatározzák a taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységek részarányát és azon taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységek részarányát, amelyek nem felelnek meg a technikai vizsgálati kritériumoknak, valamint azon, taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységek részarányát, amelyek igazodnak a taxonómiához; ötödször, meghatározzák a taxonómiához nem igazítható tevékenységeket, és közzéteszik ezen gazdasági tevékenységeknek a vállalkozás‑ vagy csoportszintű árbevételi KPI nevezőjében való részarányát.

33

Amint az a 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete 1. és 2. pontjának együttes értelmezéséből következik, a nem pénzügyi vállalkozásokra a taxonómiai rendelet 8. cikke alapján háruló közzétételi kötelezettség annyiban alkalmazandó, amennyiben gazdasági tevékenységük a taxonómiához igazítható gazdasági tevékenység, vagyis olyan tevékenység, amelynek leírása az említett rendelet 3. cikkének d) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok valamelyikében szerepel.

34

Ezt az értékelést nem kérdőjelezi meg a Bizottság azon érve, amely szerint a 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet értelmében, amennyiben egy olyan vállalkozás gazdasági tevékenységét, amelyre a 2013/34 irányelv 19a. vagy 29a. cikke alapján nem pénzügyi információk közzétételére vonatkozó kötelezettség vonatkozik, a taxonómiai rendelet 3. cikkének d) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok egyike sem írja le, az említett vállalkozás a vezetés beszámolóiban vagy a vezetés összevont beszámolójában továbbra is köteles feltüntetni, hogy tevékenysége nem igazítható a taxonómiához. Ez ugyanis semmit nem változtat azon a tényen, hogy amennyiben a gazdasági tevékenységet a taxonómiai rendelet 3. cikkének d) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok valamelyike írja le, az információk közzétételére vonatkozó kötelezettség az említett rendeletnek a 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 2. pontjával összefüggésben értelmezett 8. cikkéből ered, amelyből többek között az a kötelezettség következik, hogy információkat kell közzétenni a taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységek arányáról, valamint a taxonómiához igazítható azon gazdasági tevékenységek részarányáról, amelyek nem felelnek meg a technikai vizsgálati kritériumoknak (lásd a fenti 32. pontot).

35

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelkezés a 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletét többek között a 3.21. szakasszal egészíti ki. A szóban forgó gazdasági tevékenységet e szakasz úgy írja le, mint „[l]égi járművek, valamint légijármű‑alkatrészek és ‑berendezések gyártása, javítása, karbantartása, felújítása, utólagos átalakítása, tervezése, átállítása és korszerűsítése”. Az említett szakasz azt is pontosítja, hogy ha az e kategóriába tartozó gazdasági tevékenység nem teljesíti az e szakasz a) pontjában foglalt lényeges hozzájárulási kritériumot, e tevékenység a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységnek minősül, amennyiben megfelel az e szakaszban foglalt egyéb technikai vizsgálati kritériumnak.

36

A 3.21. szakasz a) pontja a „zéró közvetlen (kipufogógáz‑) CO2‑kibocsátású légi járművekre” vonatkozik, míg a 3.21. szakasz b) pontja „2027. december 31‑ig azon légi járműre” vonatkozik, „amelyet nem magán‑ vagy kereskedelmi üzleti repülés céljára gyártottak”, és amely megfelel bizonyos, ott meghatározott javulási mutatóknak, az összesített helyettesítési arány által korlátozott mértékben. Végül a 3.21. szakasz c) pontja „2028. január 1‑jétől 2032. december 31‑ig az ezen alszakasz b) pontjában meghatározott technikai vizsgálati kritériumoknak megfelelő olyan légi járműre” vonatkozik, „amely rendelkezik 100%‑ban fenntartható légijárműüzemanyag‑keverékkel való üzemelésre vonatkozó tanúsítvánnyal”.

37

Ebből következik, hogy a megtámadott rendelkezés arra kötelezi a felperest, aki nem „zéró közvetlen (kipufogógáz‑) CO2‑kibocsátású” légi járműveket gyárt, hogy a vezetés beszámolóiban, illetve a vezetés összevont beszámolójában közzétegye azt az információt, amely szerint az üzleti repülőgépek gyártására irányuló tevékenysége, bár a taxonómiához igazítható, a taxonómiához nem igazodó tevékenységnek, azaz a taxonómiai rendelet 3. cikke értelmében környezeti szempontból nem fenntartható gazdasági tevékenységnek minősül.

38

Márpedig a megtámadott rendelkezés megsemmisítése azzal a következménnyel járna, hogy a „magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repüléshez” gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenység a taxonómiához nem igazítható gazdasági tevékenységnek minősülne. E körülmény a 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 1. és 2. pontjában előírt szabályok szerint a taxonómiai rendelet 8. cikkében foglalt kötelezettséget a felperes tekintetében alkalmazhatatlanná tenné. Ebből következik, hogy a felperes már nem lenne köteles a vezetés beszámolóiban, illetve a vezetés összevont beszámolójában feltüntetni, hogy az üzleti repülőgépek gyártására irányuló tevékenysége nem igazodik a taxonómiához.

39

Meg kell tehát állapítani, hogy jóllehet a megtámadott rendelkezés megsemmisítése nem járna azzal a hatással, hogy eltörli a 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendeletben előírt közzétételi kötelezettséget, e megsemmisítés lehetővé tenné a felperes számára, hogy a vezetés beszámolóiban, illetve a vezetés összevont beszámolójában mozgásteret kapjon annak kifejtésére, hogy az üzleti repülőgépek gyártására irányuló tevékenysége mennyiben felel meg a fenntartható fejlődési céloknak.

40

Ennélfogva, a Bizottság állításával ellentétben, és amint azt a felperes állítja, a megtámadott rendelkezés hátrányosan érinti a felperes jogi helyzetét, így a fenti 18. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően igazolja az eljáráshoz fűződő érdekét a jelen ügyben.

41

E megállapítást nem kérdőjelezheti meg a Bizottság által előadott többi érv sem.

42

Így először is el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint a megtámadott rendelkezés megsemmisítése nem jár azzal a hatással, hogy javítja a felperes légijármű‑építési tevékenységeinek jogállását azáltal, hogy azokat a taxonómiai értelemben környezeti szempontból fenntartható tevékenységek körébe vonja, hanem éppen ellenkezőleg, súlyosbítja azt azáltal, hogy megfosztja e tevékenységeket attól a lehetőségtől, hogy e taxonómia előnyeiben részesüljenek.

43

Mindenekelőtt ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelkezés megsemmisítése azzal a következménnyel járna, hogy a felperes mozgásteret kapna arra, hogy a vezetés beszámolóiban, illetve a vezetés összevont beszámolójában kifejtse, hogy az üzleti repülőgépek gyártására irányuló tevékenysége mennyiben felel meg a fenntartható fejlődés céljainak (lásd a fenti 38. és 39. pontot), ami nem tekinthető a felperes tevékenységei taxonómiához viszonyított jogállása fenntartásának vagy súlyosbodásának.

44

Továbbá, a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy a megtámadott rendelkezés megsemmisítése megfosztaná a felperest attól a lehetőségtől, hogy fenntarthatónak minősítse az olyan jövőbeli üzleti repülőgép tervezéséhez kapcsolódó kutatási és fejlesztési tevékenységeket, amelynek közvetlen CO2‑kibocsátása zéró. A felek között ugyanis nem vitatott, hogy a felperes üzleti légi közlekedési ágazatban folytatott tevékenységének lényeges része olyan légi járművek tervezésére, gyártására és értékesítésére vonatkozik, amelyek közvetlen CO2‑kibocsátása nem zéró.

45

Végül el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint a megtámadott rendelkezés megsemmisítésének a felperes finanszírozási lehetőségeire gyakorolt következményei, amelyekre a felperes az eljáráshoz fűződő érdekének bizonyítása érdekében hivatkozott, csupán hipotetikusak, és a befektetők végleges döntésétől függnek.

46

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a taxonómiai rendelet (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a fenntartható növekedés finanszírozásáról szóló bizottsági cselekvési tervben a fenntartható tevékenységek egységes osztályozási rendszerének létrehozása a legfontosabb és legsürgősebb intézkedés, amelynek egyik célja a tőkeáramlásoknak a fenntartható befektetések felé történő átirányítása a fenntartható és inkluzív növekedés elérése érdekében. Ugyanezen preambulumbekezdés pontosítja, hogy első lépésként a környezeti célkitűzésekhez hozzájárulóknak minősülő tevékenységekre vonatkozó egyértelmű iránymutatás segítené a befektetők tájékozódását a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységeket finanszírozó befektetéseket illetően.

47

Hasonlóképpen, a taxonómiai rendelet (16) preambulumbekezdése értelmében „[a] környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek uniós szintű osztályozásának lehetővé kell tennie a fenntartható finanszírozást támogató jövőbeli uniós szakpolitikák kidolgozását, beleértve a környezeti szempontból fenntartható pénzügyi termékekre vonatkozó, uniós szintű előírásokat, és olyan címkék esetleges létrehozását, amelyek az Unió egész területén hivatalosan tanúsítják az említett előírásoknak való megfelelést[,ezen osztályozás] további gazdasági és szabályozói intézkedések alapjául is szolgálhat[, és a] befektetések környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek felé való elmozdulásának előmozdítását célzó jövőbeli uniós jog kiindulópontjaként a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozó egységes kritériumokon alapuló, egységes jogi követelményekre van szükség a befektetések környezeti fenntarthatósága mértékének meghatározásához”.

48

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a taxonómiai rendelet céljaira tekintettel kellően közvetlen kapcsolat áll fenn a felperes gazdasági tevékenységeinek a taxonómiához nem igazodó tevékenységekként való bemutatása, és azon feltételek között, amelyek mellett a felperes finanszírozáshoz juthat.

49

Másodszor el kell utasítani a Bizottság azon érvét is, amely szerint a keresetnek a taxonómiai rendelet 10. cikkének (3) bekezdésével szemben, amely a megtámadott rendelkezés jogalapját képezi, az EUMSZ 277. cikken alapuló jogellenességi kifogásra alapított első jogalapja a taxonómiai rendszer egészének megkérdőjelezéséhez vezetne, ami ellentétes lenne a felperes állítólagos érdekével. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az a körülmény, hogy a kereset első jogalapja járulékos jelleggel megkérdőjelezheti a Bizottságnak adott felhatalmazás jogszerűségét, többek között azon technikai vizsgálati kritériumok megállapítása érdekében, amelyek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy valamely gazdasági tevékenység hogyan és milyen mértékben járul hozzá lényegesen az éghajlatváltozás mérsékléséhez, nem tűnik ellentétesnek a felperes ahhoz fűződő érdekével, hogy az üzleti repülőgépek gyártásával kapcsolatos tevékenységet bevonják a taxonómiába. Az ilyen felhatalmazás jogellenességének esetleges megállapítása ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy egy adott gazdasági tevékenységre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok megállapítása már nem a Bizottság, hanem a Parlament és a Tanács felelősségi körébe tartozna. Önmagában e megállapítás alapján nem lehet előre megítélni, hogy e két utóbbi intézmény az üzleti repülőgépek gyártását belefoglalja‑e a taxonómiába, vagy sem.

50

Harmadszor mint hatástalant el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint a felperes nem alapíthatja az eljáráshoz fűződő érdekét arra a körülményre, hogy a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet őt hátrányos versenyhelyzetbe hozza. Meg kell ugyanis állapítani, hogy – amint azt maga a felperes is hangsúlyozza – a felperes kizárólag a kereset hatodik, az üzleti repülőgépgyártók és a többi repülőgépgyártó közötti egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapja keretében hivatkozott a versenyhelyzetére vonatkozó érvekre, nem pedig a keresetlevélnek az eljáráshoz fűződő érdekének bizonyítására vonatkozó részében.

51

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság által felhozott, a felperes eljáráshoz fűződő érdekének hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

Az ügy érdeméről

52

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a taxonómiai rendelet 10. cikkének (3) bekezdésével szembeni, amelynek alapján a megtámadott rendelkezést elfogadták, az EUMSZ 277. cikken alapuló jogellenességi kifogáson alapul. A második jogalap a lényeges eljárási szabályok megsértésén alapul, mivel egyrészt a Bizottság a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadása előtt nem szerzett be minden szükséges információt, másrészt pedig e felhatalmazáson alapuló rendelet nem tartalmaz semmilyen indokolást az üzleti légi közlekedésnek a taxonómiából való kizárására vonatkozóan. A harmadik jogalap a jogbiztonság elvének megsértésén alapul, mivel a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet nem tartalmazza az üzleti légi közlekedés meghatározását. A negyedik jogalap a taxonómiai rendelet 19. cikke (1) bekezdése d), f), h) és j) pontjának, valamint (4) bekezdésének, következésképpen pedig e rendelet 10. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul, amely bekezdés meghatározza a műszaki kritériumok kidolgozása során figyelembe veendő tényezőket. Az ötödik jogalap nyilvánvaló értékelési hibán alapul. Végül a hatodik jogalap az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul, amennyiben a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet eltérő és méltánytalan bánásmódban részesíti az üzleti repülőgépek gyártóit más repülőgépek gyártóihoz képest.

A taxonómiai rendelet 10. cikke (3) bekezdésének jogellenességére alapított első jogalapról

53

A felperes azt állítja, hogy mivel a megtámadott rendeletet a Bizottság a taxonómiai rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében ráruházott felhatalmazás alapján fogadta el, közvetlen és szükséges jogi kapcsolat áll fenn e rendelkezés és a megtámadott rendelet között. E körülmények között a felperes az EUMSZ 277. cikk alapján jogellenességi kifogást hoz fel a taxonómiai rendelet 10. cikkének (3) bekezdésével szemben.

54

A Bizottság vitatja mind az első jogalap elfogadhatóságát, mind annak megalapozottságát. A Parlament és a Tanács ugyancsak vitatja az első jogalap megalapozottságát.

Az első jogalap elfogadhatóságáról

55

A Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a felperes nem jelölte meg kellő pontossággal a taxonómiai rendelet azon rendelkezését, amellyel szemben az EUMSZ 277. cikk alapján jogellenességi kifogást emel, megsértve ezzel a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontját.

56

Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 76. cikke d) pontjának megfelelően a keresetlevél tartalmazza a jogvita tárgyát, a felhozott jogalapokat és érveket, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését.

57

Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a keresetlevélben egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították. Így a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek legalább röviden, de összefüggően és érthetően ki kell tűnniük magából a keresetlevél szövegéből. A keresetlevélnek így ki kell fejtenie, hogy miben áll a kereset alapjául szolgáló jogalap, így annak puszta elvont említése nem felel meg az eljárási szabályzat követelményeinek. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében ugyanis a felperes által felhozott jogalapok rövid ismertetésének kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a keresetről való határozathozatalt (lásd: 2023. június 21‑i Hangzhou Dingsheng Industrial Group és társai ítélet, T‑748/21, EU:T:2023:346, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a keresetlevél 128. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy a felperes a taxonómiai rendelet 10. cikke (3) bekezdésének jogszerűségét kívánja vitatni, mivel – amint azt ugyanezen keresetlevél 129. pontjában kifejti – a megtámadott rendelkezést e rendelkezés alapján fogadták el.

59

A Bizottság azzal érvel, hogy a felperes a keresetlevélben olyan gazdasági tevékenységekre hivatkozott, mint az üzleti repülőgépeknek a természeti katasztrófák kezelése során történő használata, amelyek úgy tekinthetők, hogy lényegesen hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és amelyek a taxonómiai rendelet 11. cikke (3) bekezdésének, nem pedig ugyanezen rendelet 10. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartoznak, ami bizonytalanságot eredményezett az első jogalap tartalmát illetően. Mindazonáltal a keresetlevélből kitűnik, hogy a felperes az első jogalap keretében nem hivatkozott ilyen tevékenységekre.

60

A Bizottság arra is hivatkozik, hogy az első jogalap tartalmával kapcsolatos bizonytalanságot megerősítette az a körülmény, hogy a felperes a kereseti kérelmeiben nem említette a taxonómiai rendelet 10. cikkének (3) bekezdését.

61

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 277. cikk azt az alapelvet fejezi ki, amely bármely fél számára biztosítja azt a jogot, hogy az általa keresettel megtámadható jogi aktus megsemmisítése érdekében járulékos módon a megtámadott aktus jogi alapját képező korábbi intézményi aktusok érvényességét vitassa, ha ez a fél nem rendelkezett azzal a joggal, hogy ezen jogi aktusok ellen az EUMSZ 263. cikk alapján közvetlen keresetet nyújtson be, és a következményeket tehát anélkül viseli, hogy lehetősége lett volna a megsemmisítésüket kérni (lásd: 2017. február 17‑i Islamic Republic of Iran Shipping Lines és társai kontra Tanács ítélet, T‑14/14 és T‑87/14, EU:T:2017:102, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá, ebben az értelemben: 2020. február 12‑i Amisi Kumba kontra Tanács ítélet, T‑163/18, EU:T:2020:57, nem tették közzé, 145. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy a felperes által felhozott jogellenességi kifogás azon kereseti kérelem alátámasztására szolgáló jogalapnak minősül, amellyel a megtámadott rendelkezés megsemmisítését kéri, nem pedig a jelen kereset tárgyának, így a felperes nem volt köteles a kereseti kérelmeiben pontosítani, hogy a taxonómiai rendelet 10. cikke (3) bekezdésének jogellenességére kíván hivatkozni.

62

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az EUMSZ 263. cikken alapuló jogszerűségi felülvizsgálat keretében megállapítási ítéleteket hozzon (lásd ebben az értelemben: 2005. december 15‑i Infront WM kontra Bizottság ítélet, T‑33/01, EU:T:2005:461, 171. pont).

63

Noha a Bizottság azt állítja, hogy nem tudta megfelelően előkészíteni védekezését, elegendő megállapítani, hogy nehézség nélkül vitathatta a felperes valamennyi érvét, és azonosíthatta a taxonómiai rendelet azon rendelkezését, amelynek jogszerűségét a felperes az első jogalap keretében vitatja.

64

Következésképpen el kell utasítani a Bizottság által benyújtott, az eljárási szabályzat 76. cikke d) pontjának megsértésére alapított elfogadhatatlansági kifogást.

Az első jogalap megalapozottságáról

65

A felperes, a Compagnie Daher és az EBAA lényegében arra hivatkozik, hogy mivel a taxonómiai rendelet nem tartalmazza azon gazdasági tevékenységek listáját, amelyek tekintetében a 3. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumokat megállapították, az ugyanezen rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében a Bizottságra ruházott felhatalmazás arra készteti a Bizottságot, hogy maga válassza ki azokat a gazdasági tevékenységeket, amelyek tekintetében technikai vizsgálati kritériumokat fogad el azon feltételek meghatározása érdekében, amelyek mellett úgy tekinthető, hogy az említett tevékenységek lényegesen hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez. A Bizottság dönti el tehát, hogy mely gazdasági tevékenységek jogosultak a taxonómiára, és hogy e tevékenységek milyen feltételek mellett részesülhetnek a dekarbonizált Európában nyújtott finanszírozás átirányításából. Mindazonáltal a szóban forgó gazdasági tevékenységek megválasztása, amely eltérő érdekek közötti politikai mérlegelést tesz szükségessé, az uniós jogalkotó saját felelősségi körébe tartozik, tehát nem ruházható át a Bizottságra az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdésének megsértése nélkül.

66

A Bizottság, a Parlament és a Tanács vitatja ezt az érvelést.

67

Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdése értelmében jogalkotási aktusokban felhatalmazás adható a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják.

68

A felhatalmazás adására vonatkozó, az EUMSZ 290. cikkben szereplő lehetőség célja az, hogy lehetővé tegye az uniós jogalkotónak, hogy a szabályozás alapvető elemeire összpontosítson, valamint azon nem alapvető elemeire, amelyek esetében úgy ítéli meg, hogy célszerű jogalkotás keretében rendelkezni, amellett, hogy a Bizottságra bízza az elfogadott jogalkotási aktus bizonyos nem alapvető elemei „kiegészítésének” vagy ezek „módosításának” feladatát, az utóbbi intézménynek adott felhatalmazás keretében (lásd: 2017. május 11‑Dyson kontra Bizottság ítélet, C‑44/16 P, EU:C:2017:357, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69

Ebből következik, hogy az érintett tárgykör alapvető szabályait az alapszabályozásban kell elfogadni, és az nem képezheti hatáskör‑átruházás tárgyát (lásd: 2017. május 11‑i Dyson kontra Bizottság ítélet, C‑44/16 P, EU:C:2017:357, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70

Az alapszabályozás alapvető elemei azok, amelyeknek az elfogadásához az uniós jogalkotó saját felelősségi körébe tartozó politikai döntések szükségesek (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 5‑i Parlament kontra Tanács ítélet, C‑355/10, EU:C:2012:516, 65. pont), amennyiben az a szóban forgó eltérő érdekek több értékelés alapján történő mérlegelésével jár, vagy azon érdekek mérlegelésével, amelyek elfogadása az érintett személyek olyan fontosságú alapvető jogaiba jelenthet beavatkozást, amely szükségessé teszi az uniós jogalkotó intézkedését (2017. július 26‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C‑696/15 P, EU:C:2017:595, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

Valamely terület alapvető fontosságúnak minősítendő elemei azonosításának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik, és ez az azonosítás megköveteli az érintett terület jellemzőinek és sajátosságainak figyelembevételét (lásd: 2016. június 22‑i DK Recycling und Roheisen kontra Bizottság ítélet, C‑540/14 P, EU:C:2016:469, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

E tekintetben először is a taxonómiai rendelet 1. cikkéből kitűnik, hogy e rendelet célja kritériumok megállapítása annak eldöntésére, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntarthatónak minősül‑e, annak megállapítása céljából, hogy egy befektetés környezeti szempontból milyen mértékben fenntartható (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 106. pont).

73

A taxonómiai rendelet 3. cikkének megfelelően valamely gazdasági tevékenység környezeti szempontból akkor minősül fenntarthatónak, ha megfelel az e rendelkezés a)–d) pontjában előírt „környezeti fenntarthatósági kritériumoknak”, vagyis ha lényegesen hozzájárul az e rendelet 9. cikkében meghatározott egy vagy több környezeti célkitűzéshez, nem sérti jelentősen e célkitűzések egyikét sem, azt az ugyanezen rendelet 18. cikkében megállapított minimális biztosítékokkal összhangban végzik, és megfelel a Bizottság által többek között az e rendelet 10. cikkének (3) bekezdésével és 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban megállapított technikai vizsgálati kritériumoknak (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 107. pont).

74

Másodszor, a taxonómiai rendelet 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjából és 11. cikke (3) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy e rendelkezések a Bizottságra ruházzák azt a feladatot, hogy kiegészítse e cikkek (1) és (2) bekezdését az azon feltételek meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapításával, amelyek mellett egy konkrét gazdasági tevékenység úgy minősül, mint amely lényegesen hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 108. pont).

75

A taxonómiai rendelet 10. cikke (3) bekezdésének b) pontjából és 11. cikke (3) bekezdésének b) pontjából az is kitűnik, hogy e rendelkezések a Bizottságra ruházzák azt a feladatot, hogy kiegészítse e rendelet 17. cikkét az egyes releváns környezeti célkitűzésekre vonatkozóan az annak meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapításával, hogy egy olyan gazdasági tevékenység, amelynek vonatkozásában technikai vizsgálati kritériumokat állapítottak meg, jelentősen sért‑e e környezeti célkitűzések közül egyet vagy többet (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 109. pont).

76

Ezenkívül a taxonómiai rendelet 10. cikkének (5) bekezdése és 11. cikkének (5) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy e felhatalmazás gyakorlása során vegye figyelembe az említett rendelet 19. cikkében meghatározott követelményeket (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 110. pont).

77

A fenti 76. pontban említett követelmények közül a taxonómiai rendelet 19. cikke (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy a technikai vizsgálati kritériumoknak a technológiasemlegesség elvének tiszteletben tartása mellett, az adott gazdasági tevékenység rövid és hosszú távú hatását egyaránt figyelembe véve azonosítaniuk kell az adott környezeti célkitűzéshez való legrelevánsabb potenciális hozzájárulásokat (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 111. pont).

78

Ezenkívül a taxonómiai rendelet 19. cikkének (3) bekezdése értelmében az e cikk (1) bekezdésében említett technikai vizsgálati kritériumoknak biztosítaniuk kell, hogy a szilárd fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó villamosenergia‑termelési tevékenységek ne minősüljenek környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységnek (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 112. pont).

79

Egyébiránt az ítélkezési gyakorlat szerint a technológiai semlegesség elve magában foglalja, hogy az érintett szabályozásnak általánosan kell meghatároznia a személyek jogait és kötelezettségeit annak érdekében, hogy valamely technológia alkalmazását ne részesítse előnyben a másikkal szemben (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80

A fentiekből következik, hogy az uniós jogalkotó a taxonómiai rendelet 3. cikkében meghatározta azokat a környezeti fenntarthatósági kritériumokat, amelyek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy egy gazdasági tevékenység környezeti szempontból fenntarthatónak minősül‑e, annak megállapítása céljából, hogy egy befektetés környezeti szempontból milyen mértékben fenntartható, anélkül hogy valamely technológiát előnyben részesített volna egy másik technológiával szemben, és kizárólag a szilárd fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó villamosenergia‑termelési tevékenységeket zárva ki. Az uniós jogalkotó ily módon meghagyta a Bizottság számára azt a lehetőséget, hogy kiegészítse a taxonómiai rendeletet azáltal, hogy technikai vizsgálati kritériumokat határoz meg a jövőbeli innovációkhoz való alkalmazkodás érdekében, lehetővé téve, hogy a szabályozási keret rugalmas legyen, és figyelembe vehesse a környezeti és gazdasági fejlődést. Azt is meg kell jegyezni, hogy a taxonómiai rendelet nem a tevékenységek típusaira, hanem a környezeti célkitűzésekre és az annak meghatározására szolgáló általános kritériumokra összpontosít annak meghatározásához, hogy egy adott gazdasági tevékenységet fenntarthatónak kell‑e tekinteni, így a kifejezetten kizárt fosszilis tüzelőanyagok kivételével a technológiasemlegesség elve alapján e rendelet potenciálisan bármely tevékenységet érinthet (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 114. pont).

81

Ebből következik, hogy a gazdasági tevékenységek környezeti fenntarthatósági kritériumait az uniós jogalkotó a taxonómiai rendelet 3. cikkében határozta meg, és hogy e jogalkotó nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy az e kritériumoknak megfelelő valamennyi tevékenységtípust fenntarthatóként határozzák meg, kivéve a kifejezetten kizárt fosszilis tüzelőanyagokat (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 115. pont).

82

A taxonómiai rendelet céljára és tartalmára tekintettel ugyanis e rendelet alapvető elemei többek között a környezeti célkitűzések, az e rendelet 3. cikkében előírt környezeti fenntarthatósági kritériumok és a technikai vizsgálati kritériumokra alkalmazandó követelmények meghatározása. Márpedig a Bizottság a megtámadott rendelettel (2023/2485) technikai vizsgálati kritériumokat állapított meg, amelyek nem tartoznak a taxonómiai rendelet ilyen elemei közé (lásd analógia útján: 2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 116. pont).

83

Hasonlóképpen, az uniós jogalkotó azáltal, hogy lehetőséget biztosított a Bizottság számára, hogy a szilárd fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó villamosenergia‑termelési tevékenységek kivételével a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő valamennyi tevékenységtípusra vonatkozóan technikai vizsgálati kritériumokat határozzon meg, a taxonómiai rendelet alapvető elemei tekintetében saját felelősségi körébe tartozó szakpolitikai döntéseket hozott (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 117. pont).

84

Ebből következik, hogy maguknak a gazdasági tevékenységeknek a meghatározása, valamint a fenntarthatósági kritériumokat végrehajtó, minden egyes gazdasági tevékenységre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok megállapítása – a felperes állításával ellentétben – nem tartozik a taxonómiai rendelet alapvető elemeinek körébe (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 118. pont).

85

E megállapítást nem kérdőjelezheti meg a felperes azon érve, amely szerint a taxonómiai rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében a Bizottságra ruházott hatáskör arra készteti ezen intézményt, hogy konkrétan meghatározza e rendelet tárgyi hatályát azáltal, hogy maga választja ki azokat a tevékenységeket, amelyek tekintetében technikai vizsgálati kritériumokat állapít meg. Amint ugyanis a fenti 70–84. pontban kifejtett megfontolásokból kitűnik, e körülmény magából a taxonómiai rendelet rendszeréből, valamint az uniós jogalkotó által e rendelet hatályának és a gazdasági tevékenység környezeti fenntarthatóságára vonatkozó általános kritériumoknak az említett rendelet 1., illetve 3. cikkében történő meghatározása során hozott politikai döntésekből következik. Amennyiben ez az érv úgy tekinthető, mint amely a taxonómiai rendelet hatályának vagy valamely gazdasági tevékenység környezeti fenntarthatóságára vonatkozó általános kritériumoknak a meghatározására irányul, meg kell állapítani, hogy a felperes nem emelt jogellenességi kifogást sem e rendelet 1. cikkével, sem 3. cikkével szemben.

86

El kell utasítani a felperesnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 16. cikkének megsértésére alapított érvét is. Meg kell ugyanis állapítani, hogy ez az érv nem kapcsolódik a taxonómiai rendelet 10. cikke (3) bekezdésének jogszerűségéhez, hanem valójában arra a kérdésre vonatkozik, hogy sérti‑e a felperesnek az Alapjogi Charta 16. cikkében biztosított vállalkozási szabadságát az, hogy a megtámadott rendelkezés a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésre szánt légi járművek gyártására irányuló tevékenységet kizárja az átállási tevékenységek köréből.

87

A fentiekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a taxonómiai rendelet 10. cikkének (3) bekezdését az EUMSZ 290. cikk megsértésével fogadták el amiatt, hogy az e rendelet 10. cikke (1) és (2) bekezdésének és 17. cikkének kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadására vonatkozó hatáskört ruház a Bizottságra (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 126. pont).

88

Ennélfogva az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A lényeges eljárási szabályok megsértésére vonatkozó második jogalapról

89

A második jogalap két részre osztható. Az első rész a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadása eljárásának megsértésén alapul, amennyiben annak kidolgozása során a Bizottság sem a felperessel, sem az üzleti repülési ágazat egyetlen képviselő testületével nem konzultált. A második rész az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, amennyiben a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet nem tartalmaz magyarázatot az üzleti repülésre szánt repülőgépek gyártására irányuló tevékenységnek az átmeneti tevékenységek köréből való kizárása tekintetében.

A második jogalap arra alapított első részéről, hogy nem konzultáltak a felperessel vagy az üzleti légi közlekedési ágazat bármely képviselő testületével

90

A felperes azt állítja, hogy bár ő a magánszektor érdekelt és érintett fele, a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet kidolgozása során nem konzultáltak vele, és nem hallgatták meg, annak ellenére, hogy a Bizottságot a taxonómiai rendelet 23. cikkének (4) bekezdése és 10. cikkének (4) bekezdése alapján konzultációs kötelezettség terhelte. Így a felperes rámutat, hogy az üzleti légi közlekedés egyetlen képviselő testülete sem vett részt a taxonómiai rendelet 20. cikkében előírt fenntartható finanszírozással foglalkozó platformban (a továbbiakban: platform). A Bizottság azáltal, hogy úgy döntött, nem konzultál a felperessel vagy az ágazat képviselőivel, akik számos észrevételt és számos – a keresetlevél mellékletében foglalt – arra irányuló levelet küldtek hozzá, hogy az egész ágazatot – beleértve az üzleti légi közlekedést is – vonják be a taxonómiába, megsértette a taxonómiai rendeletben a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadására előírt eljárás lényeges eljárási szabályokat. A felperes szerint, ha e formákat tiszteletben tartották volna, a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet tartalma lényegesen eltérő lehetett volna.

91

A Bizottság vitatja a felperes érveit.

92

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelkezés a Bizottság által többek között a taxonómiai rendelet 10. cikkének (3) bekezdése és 11. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendeletbe illeszkedik, mivel az ilyen felhatalmazáson alapuló rendelet az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdése értelmében az olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok kategóriájába tartozik, amelyek a jogalkotási aktus egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják.

93

Hangsúlyozni kell, hogy bár a meghallgatáshoz való jog általános elve nem alkalmazandó az általános hatályú jogi aktusokra, más a helyzet akkor, ha a szóban forgó jogi aktus elfogadását szabályozó jogi háttér kifejezett rendelkezése ilyen eljárási jogot biztosít az érintett személy számára. Ugyanis, noha erre sem a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja, sem pedig a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartásának általános elve nem kötelezi, az uniós jogalkotónak továbbra is lehetősége van arra, hogy az általános hatályú jogi aktus által érinteni szándékozott személyek számára biztosítsa a meghallgatáshoz, a konzultációhoz vagy a tájékoztatáshoz való jogot, valamint meghatározza e jog gyakorlásának kereteit (2026. január 29‑i Bizottság kontra Zippo Manufacturing és Zippo ítélet, C‑811/23 P, EU:C:2026:48, 59. és 60. pont).

94

Meg kell jegyezni, hogy a taxonómiai rendelet 10. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság az ugyanezen cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását megelőzően konzultál a platformmal. A taxonómiai rendelet 20. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a platformot többek között a magánszektorbeli érdekelt feleket – beleértve a releváns iparágakat képviselő pénzügyi és nem pénzügyi piaci szereplőket és üzleti szektorokat – képviselő szakértőkből kell létrehozni.

95

Azt is meg kell jegyezni, hogy a taxonómiai rendelet 23. cikkének (4) bekezdése értelmében „[a] Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását megelőzően és azok kidolgozása során összegyűjt minden szükséges szakismeretet, többek között a [rendelet] 24. cikk[é]ben említett, a fenntartható finanszírozással foglalkozó tagállami szakértői csoport szakértőivel folytatott konzultáció révén. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13‑i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek és eljárásoknak megfelelően jár el”.

96

A Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13‑i intézményközi megállapodás (HL 2016. L 123., 1. o.) 28. pontja kimondja, hogy „a Bizottság vállalja, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását megelőzően összegyűjt minden szükséges szaktudást, többek közt a tagállamok szakértőivel folytatott konzultáció és nyilvános konzultációk útján”.

97

A jelen ügyben a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadására irányuló eljárást illetően meg kell állapítani, hogy a platform 2021. augusztus 3‑án technikai vizsgálati kritériumokra vonatkozó javaslatokat tett közzé, amelyek többek között a légi közlekedési ágazat bizonyos tevékenységeire, köztük a légi járművek gyártására vonatkoztak. E technikai vizsgálati kritériumokról 2021. szeptember 28‑ig nyilvános konzultációra került sor. A platform 2022 márciusában tette közzé az említett kritériumokra vonatkozó végleges ajánlásait. A platform végleges ajánlásait a fenntartható finanszírozással foglalkozó tagállami szakértői csoport 2022. április 6‑án, július 8‑án, október 4‑én, december 15‑én és 2023. január 24‑én megvitatta. A Bizottság 2023. április 5. és május 3. között, az érdekelt felek véleményének összegyűjtése érdekében, nyilvános konzultációra bocsátotta a platform által javasolt technikai vizsgálati kritériumokat tartalmazó, felhatalmazáson alapuló rendelet tervezetét, és 2023. június 27‑én elfogadta a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendeletet.

98

Meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a Bizottság azon állítását, amely szerint a légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó ajánlásainak kidolgozása során a platform a Steer‑tanulmányra támaszkodott, amely információcserét eredményezett olyan szövetségekkel, amelyeknek a felperes tagja, vagy amelyek tagjaik közé tartoznak olyan üzleti repülőgépgyártók, mint az Európai Repülő‑, Űrhajózási, Biztonsági és Védelmi Ipari Szövetség (ASD) vagy az Unió Airlines for Europe légitársaságainak szövetsége (A4E). A felperes nem vitatja a Bizottság azon állítását sem, amely szerint a platform légi közlekedéssel foglalkozó munkacsoportjának tagja volt a légi közlekedési ágazat egyik képviselője. A felperes azt sem vitatja, hogy több olyan szövetség is részt vett a platform által javasolt technikai vizsgálati kritériumokról folytatott nyilvános konzultációban, amelyeknek a tagja, mint amilyen a Groupement des industries française aérien etespacees [a francia légi‑ és űripari vállalatok szövetsége] (GIFAS), az ASD és az Association des fabricants de l’aviation générale [az általános célú légi közlekedés gyártóinak szövetsége](GAMA). Ezen túlmenően az ügyiratokból kitűnik, hogy maga a felperes (a keresetlevél A.3. melléklete), valamint a Compagnie Daher, az EBAA, a GAMA, a GIFAS, az ASD és a Liebherr‑Aerospace Toulouse SAS (a keresetlevél A.4–A.9. melléklete) részt vettek a Bizottság által a felhatalmazáson alapuló rendelet tervezetéről szervezett nyilvános konzultáción.

99

E körülmények között a felperes nem állíthatja megalapozottan, hogy a Bizottság nem teljesítette a taxonómiai rendelet 10. cikkének (4) bekezdéséből és 23. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

100

Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy amennyiben a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendeletben nem adott kedvező választ a felperes vagy az üzleti légi közlekedési ágazat képviselőinek észrevételeire, ezt az érvet el kell utasítani, mivel az nem valamely eljárási kötelezettség megsértésére, hanem a megtámadott rendelkezés megalapozottságára vonatkozik.

101

A fenti megfontolásokra tekintettel a második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalapnak az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második részéről

102

A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem teljesítette az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdéséből eredő indokolási kötelezettségét. E tekintetben a felperes megjegyzi, hogy a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendeletnek sem a 3.21. szakasza, sem a preambulumbekezdései nem indokolják az üzleti légi közlekedésnek a taxonómiából való kizárását.

103

A felperes rámutat, hogy a 2023. július 4‑i SWD(2023) 239 final/2 hivatkozási számú bizottsági munkadokumentum (a továbbiakban: bizottsági munkadokumentum) kétségtelenül tartalmazza e kizárás indokolását, azonban a felperes azt állítja, hogy az mindazonáltal nem minősül megfelelő indokolásnak, mivel először is a szóban forgó munkadokumentum a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelettől elkülönülő jogi aktus, másodszor e munkadokumentum előkészítő aktus, és nem ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint az említett felhatalmazáson alapuló rendelet, és harmadszor a Törvényszéknek, annak érdekében, hogy értelmet adjon az üzleti légi közlekedés 3.21. szakaszban előírt taxonómiából való kizárásának, a megtámadott rendelkezést kizárólag a munkadokumentum fényében kellene értelmeznie, ami ellentétes lenne az ítélkezési gyakorlattal.

104

Mindenesetre a bizottsági munkadokumentumban szereplő indokolás nem teszi lehetővé annak megértését, hogy az üzleti repülőgépek üzemeltetésére irányuló tevékenység miért igazítható a taxonómiához, míg ugyanezen repülőgépek gyártása soha nem igazítható, kivéve a karbonsemleges repülőgépeket.

105

Az EBAA hangsúlyozza, hogy az a döntés, hogy a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülést kizárják a taxonómiából, nem tekinthető azonosnak egy olyan technikai döntéssel, amely nem igényel további magyarázatot, különös tekintettel az általa és a felperes által a konzultációs eljárás során tett azon javaslatokra, hogy a taxonómiába vonják be a legalább 19 utast szállító légi járműveket, függetlenül azok használatától, és hogy igazodjanak a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) CO2‑kibocsátásra vonatkozó szabványaihoz. Tekintettel ugyanis az ezen eljárás során kifejtett számos véleményre, amelyek ellenezték a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésnek a taxonómiából való kizárását, valamint arra a tényre, hogy Mairead McGuinness, az akkoriban a pénzügyi stabilitásért, a pénzügyi szolgáltatásokért és a tőkepiaci unióért felelős biztos a légi közlekedési ágazat tizenhárom egyesületének erre irányuló kérelmére válaszul küldött 2023. március 22‑i levelében jelezte, hogy adott esetben mérlegeli az üzleti légi közlekedésnek a taxonómiába való bevonását, a Bizottságot e tekintetben fokozott indokolási kötelezettség terhelte.

106

A Compagnie Daher hozzáteszi, hogy a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülés taxonómiából való kizárásának a Bizottság munkadokumentumában szereplő indokolása a légi jármű üzemeltetésére irányuló tevékenységre vonatkozik, és így nem ad magyarázatot az üzleti célú légi járművek gyártására irányuló tevékenység kizárására. A Compagnie Daher szerint a jelen ügyben a Bizottságot terhelő indokolási kötelezettség annál is inkább jelentős, mert a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendeletet egy, a számára különösen széles mérlegelési mozgásteret biztosító felhatalmazás keretében fogadta el.

107

A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

108

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében „[a] jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyan javaslatra, kezdeményezésre, ajánlásra, kérésre vagy véleményre, amelyet a Szerződések előírnak”.

109

Az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt a kérdést, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében foglalt követelményeknek, nemcsak a szövegére, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel is meg kell vizsgálni (lásd: 2025. július 10‑i Ligue royale belge pour la protection des oiseaux ítélet, C‑287/24, EU:C:2025:550, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

110

Így a sérelmet okozó jogi aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan kontextusban hozzák meg, amely lehetővé teszi a számára a vele szemben hozott intézkedés megértését (lásd: 2020. szeptember 17‑i Rosneft és társai ítélet, C‑732/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:727, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

111

A jelen ügyben a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a közlekedési ágazat és értéklánca nagymértékben olyan gazdasági tevékenységek körébe tartozik, amelyek nem tartoznak a 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet hatálya alá, és amelyekre vonatkozóan ezért további technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani a környezeti szempontból fenntartható befektetések további előmozdítása érdekében.

112

Ezenkívül a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet (11) preambulumbekezdése kimondja, hogy „valamennyi közlekedési mód elengedhetetlen a közlekedési rendszerhez, és hogy a légi közlekedés kulcsfontosságú szerepet játszik a kohézió, az összeköttetés és a belső piachoz való hozzáférés valamennyi [uniós] régió számára történő javításában”. Ugyanezen preambulumbekezdés pontosítja, hogy „[a] légi közlekedésben jelentős a potenciál, hogy csökkentse üvegházhatásúgáz‑kibocsátását, hozzájáruljon a közlekedés dekarbonizációjához, és ezáltal jelentős mértékben hozzájárulhat az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és ezért „meg kell állapítani a légi járművek gyártására, lízingelésére, a légi személy‑ és áruszállításra, valamint a légi közlekedés földi kiszolgálására vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat”. Ami a légi közlekedés fenntartható vagy átállási jellegét illeti, a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet (11) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a] kibocsátásmentes, zéró közvetlen CO2‑kibocsátással vagy kizárólag fenntartható légijármű‑üzemanyagokkal üzemeltetett kereskedelmi légi közlekedés technológiai szempontból még nem áll rendelkezésre, [és a]míg az ilyen kibocsátásmentes kereskedelmi légi közlekedés technológiailag nem áll rendelkezésre, a légi közlekedést átállási tevékenységnek kell tekinteni, és a technikai vizsgálati kritériumoknak a repülőgépvázak és a hajtóművek üzemanyag‑hatékonysága tekintetében rendelkezésre álló legjobb technológiákon, valamint azon a lehetőségen kell alapulniuk, hogy a fenntartható légijármű‑üzemanyagok fokozatos elterjedése révén jelentősen csökken az üvegházhatásúgáz‑kibocsátás a légi járművek teljes életciklusa során”.

113

Így a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet (11) preambulumbekezdéséből többek között az következik, hogy a légi közlekedés lényegesen hozzájárulhat az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és hogy ezért technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani ezen ágazat bizonyos tevékenységeire, köztük a légi járművek gyártására vonatkozóan. E preambulumbekezdésből az is kitűnik, hogy mivel a ilyen kibocsátásmentes kereskedelmi légi közlekedés technológiailag nem áll rendelkezésre, a légi közlekedési tevékenységeket átállási tevékenységeknek kell tekinteni, és az e célból meghatározott technikai vizsgálati kritériumoknak a repülőgépvázak és a hajtóművek üzemanyag‑hatékonysága tekintetében rendelkezésre álló legjobb technológiákon, valamint azon a lehetőségen kell alapulniuk, hogy a fenntartható légijármű‑üzemanyagok fokozatos elterjedése révén jelentősen csökken az üvegházhatásúgáz‑kibocsátás a légi járművek teljes életciklusa során.

114

Rá kell mutatni, hogy a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet indokolása pontosítja, hogy „[a]mikor [az említett] felhatalmazáson alapuló jogi aktus technikai vizsgálati kritériumokat állapít meg a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti átállási tevékenységekre vonatkozóan, e kritériumokat olyan gazdasági tevékenységekre vonatkozóan határozzák meg, amelyek esetében jelenleg nem állnak rendelkezésre technológiai és gazdasági szempontból elérhető alacsony karbon‑intenzitású alternatívák, amelyek szükségesek a klímasemlegességre való átálláshoz”.

115

A 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet indokolásában az szerepel, hogy e felhatalmazáson alapuló rendeletet „a Bizottság szolgálatainak elemző munkadokumentuma támasztja alá, amely többek között kifejti az érintett technikai vizsgálati kritériumok meghatározása során alkalmazott megközelítést, beleértve azt is, hogy e kritériumok várhatóan hogyan működnek a gyakorlatban, valamint a platform ajánlásaitól való esetleges eltéréseket vagy kiegészítéseket”.

116

A 2023. június 27‑én, vagyis a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadásával egyidejűleg közzétett bizottsági munkadokumentum korábbi változatának 4. fejezete tartalmazza a „Lényeges hozzájárulás az éghajlatváltozás mérsékléséhez” című 4.5. szakaszt, amely magában foglalja a közlekedésre vonatkozó 4.5.2. alszakaszt.

117

A bizottsági munkadokumentum 4.5.2. alszakasza a légi közlekedés tekintetében választott lényeges hozzájárulás típusát illetően a következőket pontosítja:

118

Így a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet indokolásából és a bizottsági munkadokumentum 4.5.2. szakaszából kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a „magán‑ vagy kereskedelmi üzleti repüléshez gyártott” légi járművek gyártására irányuló tevékenység nem felel meg a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében a technikai vizsgálati kritériumok meghatározására vonatkozóan meghatározott feltételeknek, figyelembe véve a magán‑ vagy kereskedelmi üzleti repülésben gyártott utolsó generációs repülőgépek utaskilométerenkénti CO2‑lábnyomát a többi rendelkezésre álló közlekedési eszközhöz képest.

119

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy nem lehetséges, hogy a felperes nem ismerte azt a kontextust, amelyben a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendeletet elfogadták, tekintettel arra, hogy részt vett a platform által megfogalmazott technikai vizsgálati kritériumokra irányuló javaslatokra vonatkozó nyilvános konzultációs eljárásban (lásd a fenti 98. pontot).

120

Következésképpen a felperesnek módjában állt megérteni azokat az okokat, amelyek miatt a 3.21. szakasz kizárta a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésre gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenységet azon tevékenységek köréből, amelyekre vonatkozóan a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységek címén technikai vizsgálati kritériumokat írtak elő. Ezt a megállapítást egyébiránt megerősítik a felperes által a kereset ötödik jogalapjának alátámasztására előadott érvek, amelyek pontosan a Bizottság által a munkadokumentumában adott magyarázatra vonatkoznak.

121

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (2001. március 22‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑17/99, EU:C:2001:178, 35. pont; lásd: 2024. szeptember 10‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑465/20 P, EU:C:2024:724, 389. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

122

Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, ami megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki. Ebből az következik, hogy a valamely jogi aktus megalapozottságának vitatására irányuló kifogások és érvek nem relevánsak az indokolás hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalap keretében (lásd: 2015. június 18‑i Ipatau kontra Tanács ítélet, C‑535/14 P, EU:C:2015:407, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

123

Ennélfogva el kell utasítani a Compagnie Daher azon érvét, amely szerint a Bizottság munkadokumentumában szereplő magyarázat a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repüléshez gyártott légi járművek üzemeltetésére, nem pedig azok gyártására vonatkozik, mivel ezzel az érvvel lényegében e magyarázat megalapozottságát vitatja, ami az indokolási kötelezettség megsértésének kérdésétől elkülönülő kérdésnek minősül.

124

A fent kifejtett megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen ügy sajátos körülményei között a Bizottság nem sértette meg a fenti 109. és 110. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerint őt terhelő indokolási kötelezettséget.

125

Következésképpen a második jogalap második részét mint megalapozatlant, és ennélfogva a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

A nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított ötödik jogalapról

126

A felperes az ötödik jogalap keretében arra hivatkozik, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor kizárta a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésre gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenységet azon tevékenységek köréből, amelyekre vonatkozóan az átállási tevékenységek címén technikai vizsgálati kritériumokat írtak elő, azzal az indokkal, hogy e légi járművek utaskilométerenkénti CO2‑kibocsátása meghaladja a többi rendelkezésre álló közlekedési eszköz CO2‑kibocsátási lábnyomát.

127

A Bizottság a jogalapnak mind az elfogadhatóságát, mind pedig a megalapozottságát vitatja.

Az ötödik jogalap elfogadhatóságáról

128

A Bizottság azt állítja, hogy az, hogy a keresetlevélben a felperes nem jelöli meg azt a rendelkezést, amelynek alkalmazásában azt rója fel neki, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett el, elfogadhatatlanná teszi a jogalapot, mivel az nem felel meg a fenti 57. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatban meghatározott egyértelműség és pontosság követelményének. A Bizottság különösen azt kifogásolja, hogy a felperes nem közölte, hogy azt rója‑e fel neki, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett el a taxonómiai rendelet 10. cikke vagy ugyanezen rendelet 19. cikke tekintetében.

129

A felperes vitatja a felperes érveit.

130

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és az eljárási szabályzat nem kötelezi a felperest az általa hivatkozott cikkek idézésére (2009. május 6‑i Outokumpu és Luvata kontra Bizottság ítélet, T‑122/04, EU:T:2009:141, 53. pont). Elegendő, hogy a tények, jogalapok és a felperes kérelmei szerepelnek a keresetlevélben. Ezzel szemben ahhoz, hogy valamely jogalap elfogadható legyen, nem elegendő a Szerződés vagy az uniós jog valamely rendelkezésének megjelölése. Az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja értelmében ugyanis a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ezen ismertetésnek továbbá kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, és a Törvényszék számára a keresetről – adott esetben további információ nélkül – történő határozathozatalt. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében ahhoz, hogy valamely jogalap elfogadható legyen, az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli és jogi elemek, amelyeken e jogalap alapul, legalább röviden, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből, mégpedig annak elkerülése érdekében, hogy a Törvényszék a határozatában túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen, vagy ne határozzon valamely, a jogvita megoldása szempontjából releváns kifogásról. Elfogadhatatlannak kell tekinteni minden olyan jogalapot, amelyet a keresetlevélben nem megfelelően fogalmaztak meg (lásd: 2020. február 12‑i Kampete kontra Tanács ítélet, T‑164/18, nem tették közzé, EU:T:2020:542, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

131

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperes a keresetlevélben nem jelölte meg kifejezetten azt a rendelkezést, amellyel kapcsolatban azt kifogásolta, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

132

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a keresetlevélből kellő egyértelműséggel kitűnik, hogy a felperes a Bizottság munkadokumentumában kifejtett, a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repüléshez gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenység azon tevékenységek köréből való kizárására vonatkozó indokok megalapozottságát vitatja, amelyek tekintetében a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdése alapján technikai vizsgálati kritériumokat fogadtak el.

133

Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság ellenkérelemben arra hivatkozott, hogy a felperes által a kereset negyedik, a taxonómiai rendelet 19. cikke (1) bekezdése d), f), h) és j) pontjának, valamint (4) bekezdésének megsértésére alapított jogalapjának alátámasztása érdekében előadott érvek az e rendelkezések alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák fennállásának bizonyítására irányultak.

134

Arra is rá kell mutatni, hogy az ötödik jogalapra adott válaszában (az ellenkérelem 142–146. és 153. pontja) a Bizottság egyértelműen rámutatott, hogy vitatni kívánja, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett el a taxonómiai rendelet 10. cikke (2) bekezdésének alkalmazása során.

135

Ebből az következik, hogy a keresetlevél bizonyos pontatlansága ellenére a Bizottság úgy értelmezte, hogy bár a negyedik jogalap lényegében a taxonómiai rendelet 19. cikke (1) bekezdése d), f), h) és j) pontjának, valamint (4) bekezdésének alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibákon alapul, az ötödik jogalap pedig lényegében az ugyanezen rendelet 10. cikke (2) bekezdésének alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

136

Ennélfogva el kell utasítani a Bizottságnak az ötödik jogalap egyértelműségének és pontosságának hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogását.

Az ötödik jogalap megalapozottságáról

137

A felperes azt állítja, hogy az üzleti repülőgépek gyártásának az átállási tevékenységek köréből való kizárása a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésére tekintettel nem alapulhat kizárólag az utaskilométerenkénti CO2‑kibocsátás kritériumán. Ily módon a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie többek között az üzleti repülőgépek különböző felhasználási módjait, az üzleti légi közlekedés vezető szerepét az innovációban, különösen a fenntartható légijármű‑üzemanyagok magas arányának alkalmazása révén, amely lehetővé teszi a teljes légi közlekedési ágazat dekarbonizációját, az európai üzleti légi közlekedésnek a teljes légi közlekedési ágazathoz viszonyított alacsony CO2‑kibocsátási arányát, valamint az üzleti légi közlekedés által az összeköttetés tekintetében a rendszeres légitársaságokhoz képest nyújtott előnyöket. Az a körülmény, hogy a Bizottság maga is elismeri, hogy további munkálatokra van szükség annak bizonyításához, hogy az utolsó generációs üzleti repülőgépek gyártása milyen módon járulhat hozzá a taxonómiai célokhoz, a felperes szerint megerősíti, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az összes releváns tényezőt, amikor kizárta a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésre gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenységet azon tevékenységek köréből, amelyekre vonatkozóan a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységek címén technikai vizsgálati kritériumokat írtak elő.

138

A Bizottság azt állítja, hogy figyelembe vette az üzleti légi közlekedés utaskilométerenkénti CO2‑kibocsátását, amely jelentősen magasabb, mint más közlekedési eszközöké, amelyek bizonyos esetekben az üzleti légi közlekedés alternatíváját jelenthetik. Arra hivatkozik, hogy a felperes által a jelen jogalap alátámasztása érdekében említett elemek nem relevánsak azon kérdést illetően, hogy a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésre gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenység a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységek körébe, vagyis azon tevékenységek körébe tartozik‑e, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez.

139

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben valamely uniós intézmény – különösen összetett értékelések keretében – széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, az uniós bíróság által az ilyen jogkör gyakorlásának keretében hozott jogi aktus megalapozottságára vonatkozóan végzett bírósági felülvizsgálat nem indíthatja e bíróságot arra, hogy saját értékelésével helyettesítse a szóban forgó intézmény értékelését, hanem annak ellenőrzésére irányul, hogy e jogi aktus nem alapul‑e helytelen ténymegállapításokon, illetőleg hogy nem tartalmaz‑e nyilvánvaló értékelési hibát, vagy pedig nem jelent‑e hatáskörrel való visszaélést (lásd ebben az értelemben: 2023. május 4‑i EKB kontra Crédit lyonnais ítélet, C‑389/21 P, EU:C:2023:368, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

140

Ezenkívül az EUMSZ 290. cikk értelmében vett felhatalmazás keretében a Bizottság a ráruházott hatáskörök gyakorlása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, különösen amennyiben összetett értékelést és mérlegelést kell végeznie (lásd ebben az értelemben: 2017. május 11‑i Dyson kontra Bizottság ítélet, C‑44/16 P, EU:C:2017:357, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

141

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróságnak többek között különösen nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (lásd: 2023. május 4‑i EKB kontra Crédit lyonnais ítélet, C‑389/21 P, EU:C:2023:368, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

142

Ha ugyanis valamely intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, akkor az eljárási garanciák tiszteletben tartása alapvető fontosságú, amely garanciák között szerepel ezen intézménynek az adott eset összes releváns elemének gondos és pártatlan vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége (lásd: 2023. május 4‑i EKB kontra Crédit lyonnais ítélet, C‑389/21 P, EU:C:2023:368, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

143

A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 117. pontban megállapításra került – a jelen ügyben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repüléshez gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenység nem felel meg a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében a technikai vizsgálati kritériumok meghatározásához előírt feltételeknek, figyelembe véve a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésre gyártott utolsó generációs repülőgépek utaskilométerenkénti CO2‑lábnyomát a többi rendelkezésre álló közlekedési eszközhöz képest.

144

A taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól:

145

Ki kell emelni, hogy ellenkérelemben a Bizottság azt állítja, hogy a személy‑ és áruszállításra használt légi járművek gyártására vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok kidolgozásának szakaszában az utaskilométerenkénti CO2‑lábnyomot vette figyelembe releváns kritériumként annak megállapításához, hogy valamely gazdasági tevékenység lényegesen hozzájárul‑e az éghajlatváltozás mérsékléséhez, amint azt a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdése előírja.

146

Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott rendelkezésnek az indokolása, amint az a bizottsági munkadokumentumból és a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet indokolásából kitűnik, a magán‑ vagy kereskedelmi üzleti célú légi közlekedéshez gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenységet illetően egyrészt a taxonómiai rendelet 10. cikke (2) bekezdésének első tagmondata által meghatározott feltétel tiszteletben tartására irányul, amely előírja, hogy az átállási tevékenységek magukban foglalhatnak olyan tevékenységeket, amelyek esetében nem állnak rendelkezésre technológiai és gazdasági szempontból alacsony CO2‑kibocsátású alternatívák, másrészt pedig az ugyanezen rendelet 10. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltétel tiszteletben tartására, amely kimondja, hogy az ilyen tevékenység „üvegházhatásúgáz‑kibocsátási értékei megfelelnek az ágazatban vagy iparágban fennálló legjobb teljesítménynek”.

147

Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Bizottság nem követett‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát a fenti 146. pontban említett két feltétel alkalmazása során.

148

Először is, ami a Bizottság munkadokumentumában szereplő azon állítást illeti, amely szerint lényegében a „rendelkezésre álló alternatív közlekedési eszközök” az utolsó generációs üzleti repülőgépek alternatíváinak minősülnek, meg kell állapítani, hogy a Bizottság az ellenkérelemben rámutatott, hogy ezt az értékelést a Transport & Environment egyesület (T & E) „Private jets: can the super rich supercharge zero‑emission aviation? című jelentésére (a továbbiakban: T & E‑jelentés) alapozta, amelyből kitűnt, hogy bizonyos, 500 kilométernél rövidebb útvonalakon, vagyis az Unión belüli összes magánjárat 50%‑a tekintetében, léteznek jóval alacsonyabb utasonkénti CO2‑kibocsátású alternatívák, amelyek között főként az olyan kereskedelmi vonatok és repülőgépek szerepelnek, amelyek az üzleti repülőgéppel megtett úthoz képest legfeljebb három órával növelik az utazási időt, valamint az autóbuszok és az egyéni gépjárművek. A Bizottság ekként rámutat, hogy a T & E‑jelentés szerint a magán légi járatok 72%‑a esetében létezik közvetlen kereskedelmi járat. A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy az Unióban a magánrepülőgépek tíz legnépszerűbb útvonalának 70–80%‑án vannak nagysebességű vasúti összeköttetések.

149

E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a taxonómiai rendelet 10. cikke (2) bekezdésének első tagmondatából kitűnik, hogy az átállást támogató tevékenységek magukban foglalhatnak olyan tevékenységeket is, amelyek nem alacsony karbonintenzitásúak, és amelyek nem felelnek meg a taxonómiai rendelet 10. cikke (1) bekezdése alkalmazási feltételeinek (2025. szeptember 10‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑625/22, fellebbezés alatt, EU:T:2025:869, 159. pont).

150

Ezt követően meg kell állapítani, hogy a taxonómiai rendelet 10. cikke (2) bekezdésének első tagmondatából kitűnik, hogy az átállási tevékenység ezenkívül olyan gazdasági tevékenység, amelynek nem létezik technológiailag és gazdaságilag megvalósítható alacsony karbonintenzitású alternatívája.

151

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy önmagában az a körülmény, hogy valamely gazdasági tevékenység kevesebb CO2‑t bocsát ki, mint egy másik gazdasági tevékenység, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy alacsony karbonintenzitású tevékenységről van szó.

152

Így az a körülmény – feltéve, hogy bizonyítást nyer –, hogy a menetrend szerinti kereskedelmi repülőgépek utasonkénti CO2‑kibocsátása jóval kisebb, mint az utolsó generációs üzleti repülőgépeké, önmagában nem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy a menetrend szerinti kereskedelmi repülőgépekkel történő légi utasszállítás alacsony karbonintenzitású tevékenység.

153

Éppen ellenkezőleg, a megtámadott rendelet (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy „[a] légi közlekedésben jelentős a potenciál, hogy csökkentse üvegházhatásúgáz‑kibocsátását”, ami azt jelenti, hogy jelenleg nem alacsony karbonintenzitású tevékenységről van szó, amint azt maga a Bizottság is elismerte a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszában. Ebből következik, hogy a menetrendszerű kereskedelmi repülésre gyártott repülőgépek nem tekinthetők a taxonómiai rendelet 10. cikke (2) bekezdésének első tagmondata értelmében vett „alacsony karbonintenzitású alternatívának” az utolsó generációs üzleti repülőgépek tekintetében.

154

Ráadásul, a Bizottság állításával ellentétben, rá kell mutatni, hogy az a kérdés, hogy egy adott gazdasági tevékenységnek létezik‑e technológiailag és gazdaságilag megvalósítható alacsony karbonintenzitású alternatívája, a szóban forgó gazdasági tevékenység jellegének és jellemzőinek figyelembevételét teszi szükségessé.

155

A jelen ügyben, amint arra a felperes helytállóan hivatkozik, noha a T & E‑jelentésből kitűnik, hogy vannak vasúti összeköttetések bizonyos 500 kilométernél rövidebb útvonalakon, amelyek megfelelnek azoknak az útvonalaknak, amelyeken a légi útvonalak jelentős részét üzleti repülőgépek üzemeltetik az Unióban, ebből nem következik, hogy a vonat szükségszerűen alternatívát jelent az utolsó generációs üzleti repülőgépek tekintetében.

156

Egyrészt ugyanis meg kell állapítani, hogy a felek között nem vitatott, hogy az Unió területének két pontja között, illetve az Unió és harmadik államok területe között nem létezik az üzleti repülőgépek által igénybe vehető útvonalak mindegyikének megfelelő vasúti összeköttetés, különösen, ami az Unió területének szigeti részeit illeti, amint azt a Bizottság a tárgyaláson a Törvényszék kérdésére adott válaszában elismerte. Egyébiránt maga a Bizottság pontosította a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet (11) preambulumbekezdésében, hogy „a légi közlekedés kulcsfontosságú szerepet játszik a kohézió, az összekapcsoltság és a belső piachoz való hozzáférés előmozdításában [az Unió] valamennyi régió[ja] számára”.

157

Másrészt azt is meg kell állapítani, hogy – amint arra a felperes hivatkozott anélkül, hogy a Bizottság ezt vitatta volna – az üzleti repülőgépek a használóik számára jelentős rugalmasságot biztosítanak az útvonalakat és repülési menetrendeket illetően, valamint általánosságban nagyobb gyorsaságot mutatnak, mint a vasúti közlekedés. Ezenkívül a vasúti közlekedéssel ellentétben az utolsó generációs üzleti repülőgépek lehetővé teszik az Unió szigeti részeinek elérését.

158

E körülmények között nem tekinthető úgy, hogy a vonatok a taxonómiai rendelet 10. cikke (2) bekezdésének első tagmondata értelmében az utolsó generációs üzleti repülőgépek „alacsony karbonintenzitású alternatívájának” minősülnek.

159

E megfontolások vonatkoznak az autóbuszokra és a személygépjárművekre is, amelyek, még azt feltételezve is, hogy „alacsony karbonintenzitásúak”, nem rendelkeznek az utolsó generációs üzleti repülőgépek rugalmasságával, illetve gyorsaságával.

160

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság a magán‑ vagy kereskedelmi üzleti repülésre gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenységnek a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok hatálya alá tartozó tevékenységek köréből való kizárását nem alapíthatta technológiailag és gazdaságilag megvalósítható alacsony karbonintenzitású alternatívák meglétére.

161

Másodszor, ami a Bizottság munkadokumentumában szereplő azon állítást illeti, amely szerint lényegében az utolsó generációs üzleti repülőgépek utaskilométerenkénti CO2‑lábnyoma lényegesen nagyobb, mint a többi rendelkezésre álló közlekedési eszközé, meg kell állapítani, hogy a Bizottság az ellenkérelemben pontosította, hogy az utaskilométerenkénti CO2‑lábnyom jól megalapozott kritérium a légi közlekedés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak értékeléséhez. A Bizottság e tekintetben hangsúlyozza, hogy az ICAO CO2‑kibocsátási kalkulátora, amely az ENSZ hivatalos eszköze a légi közlekedés CO2‑lábnyomának számszerűsítésére, a férőhelykihasználtsági tényezőn és az utas/áru tényezőn alapuló módszert alkalmazza a teljes felhasznált üzemanyagnak a szállított utasokhoz rendelhető részarányának kiszámításához. A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy a fenntartható légi közlekedés egyenlő versenyfeltételeinek biztosításáról szóló, 2023. október 18‑i (EU) 2023/2405 európai parlamenti és tanácsi rendelet (ReFuelEU Aviation) (HL L, 2023/2405), amely önkéntes közös környezetvédelmi címkézést vezet be a járatokra vonatkozóan, a várható utasonkénti szénlábnyomon és a légi járat várható CO2‑hatékonyságán alapuló módszert ír elő.

162

Ezenkívül a Bizottság vitatja a felperes azon állítását, amely szerint az üzleti légi közlekedési ágazat CO2‑kibocsátáshoz való globális hozzájárulása minimális. A Bizottság szerint kontextusba kell helyezni az üzleti repülőgépek használatából hasznot húzó lakosság viszonylag kis méretét (azaz 256 000 egyént, vagyis a felnőtt lakosság 0,003%‑át) az üzleti légi közlekedés globális CO2‑kibocsátáshoz való jelentős hozzájárulásához (azaz a kereskedelmi légi közlekedésből származó CO2‑kibocsátás 1,7–1,8%‑ához) képest. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az üzleti légi közlekedés a legenergiaigényesebb légi közlekedés, amely a közvetlen kibocsátásokat illetően legalább 15,6 millió tonna CO2‑t, azaz járatonként körülbelül 3,6 tonna CO2‑t képvisel. Egyébiránt az üzleti repülőgépek járatai által generált gázkibocsátás 2019 és 2023 között 46%‑kal nőtt, és fennáll annak a kockázata, hogy az ágazatnak a következő években várható jelentős növekedése miatt még tovább emelkedik.

163

A Bizottság vitatja a felperes azon érvét is, amely szerint légi járművei alkalmasak arra, hogy fenntartható légijármű‑üzemanyagokat használjanak. A Bizottság e tekintetben azt állítja, hogy még azt feltételezve is, hogy a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésre gyártott légi járművek a fenntartható légijármű‑üzemanyagok használatát illetően fejlettebbek a menetrendszerű kereskedelmi repülésre gyártott légi járműveknél, nem lenne indokolt a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységek körébe vonni a légi járművek gyártását, még akkor sem, ha azok alkalmasak 100%‑ban fenntartható légijármű‑üzemanyagokból álló keverékkel való működésre, mivel a légijárművek gyártóinak nincs befolyásuk azok tényleges üzemeltetésére, amelyet külön gazdasági egységeknek minősülő gazdasági szereplők végeznek. Ennélfogva a légijármű‑gyártóknak nincs befolyásuk az utaskilométerenkénti magas CO2‑kibocsátás kockázatára, amely ahhoz kapcsolódhat, hogy a légijármű üzemetetője fenntartható légijármű‑üzemanyagokat használ‑e, vagy sem.

164

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységek lehetnek olyan tevékenységek, amelyek önmagukban nem alacsony karbonintenzitásúak (lásd a fenti 149. pontot). Így hangsúlyozni kell, hogy a taxonómiai rendelet 19. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy főszabály szerint csak a szilárd fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó villamosenergia‑termelési tevékenységek zárhatók ki a környezeti szempontból fenntarthatónak minősíthető gazdasági tevékenységek köréből. Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy az üzleti légi közlekedés nem alacsony karbonintenzitású tevékenység, önmagában nem zárja ki azt azon átállási tevékenységek köréből, amelyekre vonatkozóan technikai vizsgálati kritériumokat kell megállapítani.

165

Másodszor rá kell mutatni, hogy a légijármű‑gyártási tevékenységet a 3.21. szakasz úgy írja le, mint „légi járművek, valamint légijármű‑alkatrészek és ‑berendezések gyártása, javítása, karbantartása, felújítása, utólagos átalakítása, tervezése, átállítása és korszerűsítése”.

166

Mindazonáltal az utaskilométerenkénti CO2‑lábnyomot a szállított utasok számának és a járatonként megtett kilométerek számának figyelembevételével kell kiszámítani. Ebből következik, hogy e kritérium a légi járműveknek a 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének „Légi személy‑ és áruszállítás” című 6.19. szakaszában (a továbbiakban: 6.19. szakasz) említett üzemeltetéséhez, nem pedig azok gyártásához tartozik.

167

Ezenkívül, ami az utaskilométerenkénti CO2‑lábnyom kritériumának a légi közlekedési ágazatba tartozó gazdasági tevékenységek átállási jellegére vonatkozó bizottsági értékelésben játszott állítólagosan meghatározó szerepét illeti, meg kell állapítani, hogy a 6.19. szakasz e) pontjából kitűnik, hogy a légi személyszállítási tevékenység akkor tekinthető átállási tevékenységnek, ha azt olyan légi járművel végzik, amelyet 2022‑ben legalább 5%‑ban fenntartható légijármű‑üzemanyaggal üzemeltetnek, és ezt követően az említett üzemanyagok százalékos aránya évente két százalékponttal nő. Azt is meg kell jegyezni, hogy a 6.19. szakasz b)–d) pontjában meghatározott technikai vizsgálati kritériumokkal ellentétben az ugyanezen szakasz e) pontjában meghatározott technikai vizsgálati kritérium nem utal a 3.21. szakasz b) pontjában meghatározott technikai vizsgálati kritérium tiszteletben tartására. A 6.19. szakasz e) pontjából tehát az következik, hogy a légi személyszállítási tevékenység akkor is tekinthető átállási tevékenységnek, ha azt magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repüléshez gyártott légi járművel végzik, feltéve hogy azt meghatározott százalékban fenntartható légijármű‑üzemanyagokkal üzemeltetik, tehát függetlenül annak utaskilométerenkénti CO2‑lábnyomától.

168

Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy a taxonómiai rendelet 10. cikke (2) bekezdésének a) pontja az üvegházhatásúgáz‑kibocsátás azon szintjeire utal, „amelyek megfelelnek az ágazatban vagy iparágban fennálló legjobb teljesítménynek”, így a Bizottság e rendelkezés alapján a magán‑ vagy kereskedelmi üzleti repülésre gyártott légi járművek CO2‑kibocsátását a légi személyszállítás területén fennálló legjobb teljesítményre, nem pedig a vasúti vagy közúti ágazatra tekintettel volt köteles figyelembe venni.

169

Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság a magán‑ vagy kereskedelmi üzleti repülésre gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenységnek a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok hatálya alá tartozó tevékenységek köréből való kizárását nem alapíthatta az említett légi járművek utaskilométerenkénti CO2‑lábnyomára.

170

Harmadszor meg kell állapítani, hogy a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy e bekezdés alkalmazásában és a technikai vizsgálati kritériumoknak a 19. cikk alapján történő megállapítása céljából a Bizottság értékeli minden releváns meglévő technológiának az éghajlatváltozás mérsékléséhez való potenciális hozzájárulását, valamint megvalósíthatóságát.

171

A jelen ügyben a Bizottság azt állítja, hogy nem vette figyelembe az üzleti repülőgépek arra való alkalmasságát, hogy állítólagosan jelentős arányban fenntartható légijármű‑üzemanyagokkal működjenek, mivel az üzleti repülőgépgyártóknak nincs befolyásuk a fenntartható légijármű‑üzemanyagoknak az üzleti repülőgép‑üzemeltetők általi használatára. Ugyanakkor a Bizottság ellenkérelmében jelezte, hogy a technikai vizsgálati kritériumok következő felülvizsgálata során mérlegelni fogja a fenntartható légijármű‑üzemanyagokat használó üzleti repülőgépekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok előírásának szükségességét az üzleti repülőgép‑üzemeltetők fenntartható légijármű‑üzemanyaggal való feltöltésre vonatkozó gyakorlatának alakulására tekintettel.

172

Rá kell mutatni azonban, hogy a 3.21. szakasz c) pontjából kitűnik, hogy átállási tevékenységnek minősül 2028. január 1‑jétől 2032. december 31‑ig a 3.21. szakasz b) pontjában meghatározott technikai vizsgálati kritériumoknak megfelelő olyan légi jármű gyártása, amely rendelkezik 100%‑ban fenntartható légijárműüzemanyag‑keverékkel való üzemelésre vonatkozó tanúsítvánnyal.

173

Ebből következik, hogy nyilvánvalóan önkényesnek tűnik a Bizottság azon döntése, hogy nem veszi figyelembe az üzleti repülőgépek arra való alkalmasságát, hogy jelentős arányban fenntartható légijármű‑üzemanyaggal működjenek, miközben az erre való alkalmasságát figyelembe vette a többi, 5,7 tonnát meghaladó felszállótömegű légi jármű esetében.

174

Negyedszer meg kell állapítani, hogy a Bizottság munkadokumentumából kitűnik, hogy a Bizottság maga is úgy véli, hogy további munkálatokra van szükség annak bizonyításához, hogy az utolsó generációs üzleti repülőgépek gyártása hozzájárulhat‑e a taxonómiai célokhoz, és ha igen, milyen feltételek mellett.

175

A Bizottság által e tekintetben előadott azon érv, amely szerint a munkadokumentum e része csupán azt a fokozatos megközelítést tükrözi, amelyet a Bizottság a technikai vizsgálati kritériumok megállapítása során követett, inkább azt erősíti meg, hogy a megtámadott rendelet elfogadásának időpontjában a Bizottság még nem elemezte az annak értékelése szempontjából releváns összes elemet, hogy a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésre gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenység a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységek körébe tartozik‑e.

176

A fenti 148–175. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság a fenti 141. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor kizárta a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésre gyártott légi járművek gyártására irányuló tevékenységet azon tevékenységek köréből, amelyekre vonatkozóan a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett átállási tevékenységek címén technikai vizsgálati kritériumokat írtak elő.

177

Következésképpen az ötödik jogalap megalapozott.

178

Meg kell határozni, hogy a megállapított jogellenesség eredményezheti‑e a megtámadott rendelkezés felperes által kért megsemmisítését.

179

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes a megtámadott rendelkezés, vagyis a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete 2. pontjának megsemmisítését kéri azon részében, amellyel az a 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletébe beillesztette a 3.21. szakaszt.

180

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatóak a jogi aktus többi részétől. Ezen elválaszthatósági követelmény nem teljesül, ha az aktus részleges megsemmisítése folytán annak lényeges tartalma megváltozna (lásd: 2023. május 10‑i Ryanair kontra Bizottság [SASII; COVID‑19] ítélet T‑278/21, nem tették közzé, EU:T:2023:247, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

181

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a 3.21. szakaszban szereplő táblázat első bekezdésének b) pontja, amely kizárja azon légi járművek gyártását, amelyeket „magán‑ vagy kereskedelmi üzleti repülés céljára gyártanak”, a „Technikai vizsgálati kritériumok” című alrovatban szerepel, amelynek célja, hogy felsorolja az egyes olyan légijármű‑típusokra vonatkozó technikai kritériumokat, amelyek gyártása, javítása, karbantartása, felújítása, utólagos átalakítása, tervezése, átállítása és korszerűsítése a taxonómia hatálya alá tartozik.

182

Márpedig a magán‑ vagy kereskedelmi célú üzleti repülésre gyártott légi járművek által teljesítendő valamennyi műszaki követelményt a 3.21. szakasz b) pontja tartalmazza. A 3.21. szakasz a) pontja ugyanis mindössze a zéró közvetlen (kipufogógáz‑) CO2‑kibocsátású légi járművekre utal, a 3.21. szakasz c) pontja pedig 2028. január 1‑jétől 2032. december 31‑ig a 100%‑ban fenntartható légijárműüzemanyag‑keverékkel való üzemelésre vonatkozó tanúsítvánnyal rendelkező légi járművekre vonatkozik, és a technikai kritériumok tekintetében közvetlenül a 3.21. szakasz b) pontjára hivatkozik. A 3.21. szakasz b) pontjának megsemmisítése tehát megváltoztatná a 3.21. szakasz egészének lényegét, mivel azzal a hatással járna, hogy eltörölné azokat a technikai kritériumokat, amelyeknek bizonyos légijármű‑típusoknak meg kell felelniük ahhoz, hogy az azokhoz kapcsolódó tevékenységeket a taxonómiai rendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti átállási tevékenységeknek lehessen minősíteni. Következésképpen a 3.21. szakasz b) pontja nem választható el az említett szakasz többi részétől.

183

Ezenkívül rá kell mutatni, hogy a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 2. pontja a 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletébe a 3.21. szakaszon kívül beillesztette a „Gépjármű‑ és mobilitási alkotóelemek gyártása” című 3.18. szakaszt, a „Vasúti járművek alkatrészeinek gyártása” című 3.19. szakaszt és „Az éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentős mértékben hozzájáruló vagy azt lehetővé tevő, villamosenergia‑átvitelre és ‑elosztásra szolgáló nagy‑, közép‑ és kisfeszültségű elektromos berendezések gyártása, üzembe helyezése és szervizelése” című 3.20. szakaszt, amelyek a taxonómiai rendelet 10. cikkének (3) bekezdése és 11. cikkének (3) bekezdése alapján technikai vizsgálati kritériumokat állapítanak meg e tevékenységekre vonatkozóan.

184

Meg kell állapítani, hogy mivel a fenti 183. pontban említett szakaszok mind tárgyukat, mind pedig az általuk megállapított kritériumokat tekintve eltérnek, a 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 3.21. szakasza elválasztható e rendelet 3.18–3.20. szakaszától.

185

Ehhez hasonlóan, noha a 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének „Légi jármű lízingelése” címet viselő 6.18. szakaszában szereplő táblázat első bekezdésének b) és c) pontja, valamint ugyanezen rendelet I. melléklete „Légi személy‑ és áruszállítás” című 6.19. szakasza első bekezdésének b) és c) pontja – amely szakaszokat a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 22. pontja illesztette be az említett rendelet I. mellékletébe – utal a 3.21. szakasz b) és c) pontjában meghatározott technikai vizsgálati kritériumokra, ugyanakkor e szakaszoknak más a céljuk, mivel a 3.21. szakaszban említettektől eltérő gazdasági tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok megállapítására irányulnak. Következésképpen a 3.21. szakasz elválasztható a 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 6.18. és 6.19. szakaszától, amit a Bizottság a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva megerősített.

186

Következésképpen a jelen ügyben a Törvényszék megalapozottan semmisíti meg teljes egészében a 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 2. pontjával a 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletébe beillesztett 3.21. szakaszt.

187

A fenti megfontolások összességére tekintettel a jelen keresetnek helyt kell adni, anélkül hogy a harmadik, a negyedik és a hatodik jogalapról határozni kellene, és a megtámadott rendelkezést meg kell semmisíteni.

A költségekről

188

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az EBAA és a Compagnie Daher kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

189

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Parlament és a Tanács tehát maga viseli saját költségeit.

1)

A Törvényszék megsemmisíti az (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges további technikai vizsgálati kritériumok tekintetében történő módosításáról szóló, 2023. június 27‑i (EU) 2023/2485 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet I. mellékletének 2. pontjával az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása érdekében történő kiegészítéséről szóló, 2021. június 4‑i (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet I. mellékletébe beiktatott „Légi járművek gyártása” című 3.21. szakaszt.

2)

Az Európai Bizottság viseli saját költségeit, valamint a Dassault Aviation, a European Business Aviation Association (EBAA) és a Compagnie Daher részéről felmerült költségeket.

3)

Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.