–

J. Šalplachta képviseletében K. Jurisch és P. Probst Rechtsanwälte,

–

a német kormány képviseletében M. Hellmann, T. Henze és J. Mentgen, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében L. Březinová, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

a spanyol kormány képviseletében M. Sampol Pucurull, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Heller és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27‑i 2003/8/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 26., 41. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 90. o.) 1. és 2. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Jan Šalplachta által az elmaradt munkabérnek a volt munkáltatója, az Elektroanlagen & Computerbau GmbH általi kifizetése tárgyában indított eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3

A 2003/8 irányelv (5), (6), (18) és (23) preambulumbekezdése értelmében:

4

A 2003/8 irányelv „Célok és alkalmazási kör” című 1. cikke kimondja:

5

Ezen irányelv „Határon átnyúló vonatkozású jogviták” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

6

Az említett irányelvnek „A költségmentességhez való jog” című 3. cikke a következőképpen hangzik:

7

A 2003/8 irányelvnek „A pénzügyi forrásokra vonatkozó feltételek” című 5. cikke az (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

8

Ugyanezen irányelvnek „A jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez kapcsolódó költségek” című 7. cikke a következőket mondja ki:

9

A 2003/8 irányelvnek „A lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam által fedezett költségek” című 8. cikke a következőket írja elő:

10

Ezen irányelvnek „A költségmentességet megítélő hatóság” című 12. cikke a következőképpen rendelkezik:

11

Az említett irányelvnek „A költségmentesség iránti kérelmek beadása és továbbítása” című 13. cikke a következőképpen hangzik:

A német jog

12

A Zivilprozessordnung (polgári perrendtartás) alapeljárás tényállása idején hatályos szövege (a továbbiakban: ZPO) 114. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

13

A ZPO 117. §‑a a következőket írja elő:

14

A ZPO 1076. §‑a előírja:

15

A ZPO 1078. §‑ának szövege a következő:

16

A Gerichtsverfassungsgesetz (a bíróságok szervezetéről szóló törvény) alapeljárás tényállása idején hatályos szövege 184. §‑ának első mondata a következőképpen hangzik:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

17

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2013. szeptember 24‑i és október 21‑i beadványaival a Cseh Köztársaságban lakóhellyel rendelkező J. Šalplachta keresetet nyújtott be az Arbeitsgericht Zwickauhoz (zwickaui munkaügyi bíróság, Németország) annak érdekében, hogy kötelezzék az Elektroanlagen & Computerbaut az elmaradt munkabér számára való kifizetésére. Keresetében az alapeljárás felperese emellett költségmentességet kért az elsőfokú eljárásban.

18

2013. november 27‑i beadványával az alapeljárás felperese kérte a költségmentességnek a jövedelmi és vagyoni viszonyaira vonatkozó iratok német nyelvre történő lefordításának költségeire való kiterjesztését, amely fordítást egy drezdai (Németország) székhelyű fordítóiroda végzett el.

19

2014. április 8‑i végzésével az Arbeitsgericht Zwickau (zwickaui munkaügyi bíróság) engedélyezte a felperesnek az elsőfokú eljárásban a költségmentességet, azonban elutasította az e mentességnek az említett iratok fordítási költségeire való kiterjesztésére irányuló kérelmet.

20

A Landesarbeitsgericht Chemnitz (chemnitzi tartományi munkaügyi bíróság, Németország) a 2015. április 15‑i határozatával elutasította az alapeljárás felperese által ezen elutasító határozattal szemben benyújtott fellebbezést. E bíróság rámutatott különösen arra, hogy a 2003/8 irányelv rendelkezéseivel összhangban akkor kell átvállalni a költségmentesség iránti kérelemhez csatolt iratok fordítási költségeit, ha e kérelmet az ezen irányelv 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett továbbító hatósághoz, vagyis a kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam illetékes hatóságához nyújtják be. Ezzel szemben e rendelkezések nem írják elő e költségek átvállalását akkor, ha a kérelmet – a jelen esethez hasonlóan – közvetlenül az említett irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett fogadó hatósághoz, vagyis a bíróság székhelye vagy a határozat végrehajtásának helye szerinti tagállam illetékes hatóságához nyújtják be.

21

Ezenfelül az említett bíróság szerint a ZPO 114. és 1078. §‑a alapján a költségmentesség kizárólag az eljárási költségekre terjed ki. E költségmentesség tehát nem vonatkozik a költségmentesség iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárás keretében benyújtandó iratok fordításának költségeire, mivel úgy tekintendő, hogy e költségek a peres eljáráson kívül merültek fel.

22

Az alapeljárás felperese e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a Bundesarbeitsgerichthez (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország). E bíróság álláspontja szerint a 2003/8 irányelv alapján nem határozható meg kellő egyértelműséggel, hogy a bíróság székhelye szerinti tagállamnak át kell‑e vállalnia – és ha igen, milyen mértékben – a költségmentesség iránti kérelemhez csatolt iratok fordításának költségeit, amennyiben – az alapeljáráshoz hasonlóan – a költségmentességet kérő személy maga készíttette ezen iratok fordítását, és a kérelmét közvetlenül az érdemi jogvita elbírálására jogosult bírósághoz nyújtotta be, amely bíróság az említett irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett fogadó hatóságként egyúttal az említett kérelem elbírálására is hatáskörrel rendelkezik. A bíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy a költségmentesség ezen iratok fordítási költségeire való kiterjesztésének megtagadása – feltételezve, hogy e megtagadás az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés korlátozását jelenti – jogszerű célkitűzést követ azzal, hogy mentesíti a bíróság székhelye szerinti tagállam költségvetését azon költségek alól, amelyeket inkább a kérelmező lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamnak kellene fedeznie.

23

E körülmények között a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

24

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/8 irányelv 3., 8. és 12. cikkét együttesen úgy kell‑e értelmezni, hogy a bíróság székhelye szerinti tagállam által nyújtott költségmentesség – amely tagállamban a másik tagállamban lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy költségmentesség iránti kérelmet nyújtott be egy határon átnyúló vonatkozású jogvitában – magában foglalja az e személy által az említett kérelem elbírálásához szükséges, csatolt iratok fordításakor előlegezett költségeket is.

25

E kérdés megválaszolása érdekében rá kell mutatni arra, hogy (5) preambulumbekezdése értelmében a 2003/8 irányelv a polgári és kereskedelmi ügyekben – a határon átnyúló jogviták esetén – a költségmentesség alkalmazását kívánja előmozdítani annak érdekében, hogy biztosítsa az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést az elegendő forrással nem rendelkező személyek számára, az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének harmadik bekezdésével összhangban.

26

Amint azt ugyanis az irányelv (6) preambulumbekezdése kimondja, sem a peres fél forrásainak hiánya, sem pedig a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéből eredő nehézségek nem akadályozhatják az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést.

27

E tekintetben az említett irányelvből az következik, hogy a nyelvi akadályok nem gátolhatják a bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyt abban, hogy maradéktalanul érvényesítse a jogait valamely másik tagállam bíróságai előtt, ha ez utóbbi tagállam eljárási nyelve eltér az első tagállam nyelvétől. E követelmény azokra az iratokra és igazoló dokumentumokra is kiterjed, amelyeket a jogvita határon átnyúló jellege miatt az eljárási nyelvtől eltérő nyelven készítettek, és következésképpen azokat le kell fordítani.

28

Ebben az összefüggésben az említett irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése biztosítja a polgári és kereskedelmi ügyekben folyó, határon átnyúló vonatkozású jogvitában érintett természetes személyek jogosultságát a „megfelelő” költségmentességre.

29

Ami a költségmentesség iránti kérelem benyújtására irányuló eljárást illeti, az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében a 2003/8 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése szerint a költségmentességet kérő személy két lehetőség közül választhat, így a költségmentesség iránti kérelmet benyújthatja a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam illetékes hatóságához, amelyet ezen irányelv 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja továbbító hatóságként jelöl meg, vagy a bíróság székhelye vagy a határozat végrehajtásának helye szerinti tagállam illetékes hatóságához, amelyet az említett irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja fogadó hatóságként jelöl meg.

30

Ami a költségmentesség terjedelmét illeti, a 2003/8 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése először is úgy rendelkezik, hogy e mentesség akkor tekinthető „megfelelőnek”, ha biztosítja a kérelmező számára a pert megelőző tanácsadást, a jogi segítségnyújtást és a bíróság előtti képviseletet, valamint az eljárási költségek alól nyújtott mentességet vagy e költségek átvállalását, beleértve adott esetben – ha a költségmentességben részesülő személy a pervesztes – az ellenérdekű fél részéről felmerült esetleges költségeket is.

31

Ezen irányelv 7. cikkével összhangban a bíróság székhelye szerinti államban nyújtott költségmentesség fedezi a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez közvetlenül kapcsolódó költségeket, vagyis a tolmácsolási költségeket, a bíróság vagy az illetékes hatóság által kért, a kérelmező személy által bemutatott és az ügy megoldásához szükséges iratok fordításának költségeit, valamint a kérelmező személy által viselendő utazási költségeket.

32

Végül, az említett irányelvnek „A lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam által fedezett költségek” című 8. cikke előírja, hogy e tagállam átvállalja a helyi ügyvéd vagy törvényben jogi tanácsadásra feljogosított más személy által nyújtott segítséggel kapcsolatosan, a költségmentesség iránti kérelemnek a bíróság székhelye szerinti tagállamban történő beérkezéséig az abban a tagállamban felmerült költségeket, valamint – ha a kérelmet a lakóhely vagy a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam hatóságaihoz nyújtják be – a költségmentesség iránti kérelem és az annak elbírálásához szükséges, csatolt iratok fordításának költségeit.

33

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság azzal indokolja az előzetes döntéshozatal iránti jelen kérelmet, hogy kétségei vannak azon tagállam azonosítása tekintetében, amelynek át kell vállalnia a költségmentesség iránti kérelem elbírálásához szükséges, csatolt iratok fordításának költségeit abban az esetben, amikor a költségmentességet kérő személy a 2003/8 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt lehetőséget választja, és e kérelmet közvetlenül a fogadó hatósághoz nyújtja be.

34

Először is meg kell állapítani, hogy a határon átnyúló vonatkozású jogvitában érintett természetes személyeket megillető költségmentességnek az említett irányelv 3. cikke (2) bekezdésének szövege szerint „megfelelőnek” kell lennie az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében.

35

Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 42. pontjában lényegében rámutatott, a költségmentesség iránti kérelem benyújtása – függetlenül attól, hogy arra a továbbító vagy a fogadó hatóság előtt kerül‑e sor – az előfeltételét képezi az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférésnek, amelyet ugyanezen irányelv az Alapjogi Charta 47. cikkének (3) bekezdésével összhangban biztosítani kíván.

36

Ennek keretében rá kell mutatni arra, hogy a költségmentesség iránti kérelemhez csatolt iratok különös jelentőséggel bírnak a 2003/8 irányelv rendszerén belül. Ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban ugyanis azon személyeknek nyújtanak költségmentességet, akik a gazdasági helyzetükből kifolyólag részben vagy teljes egészében képtelenek az eljárási költségek viselésére. Az említett irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében a személyek gazdasági helyzetét a bíróság székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága értékeli az olyan különböző objektív tényezők fényében, mint a jövedelem, a tőke vagy a családi állapot. Ezért ha a kérelmező nem nyújt be bizonyos, a személyes és pénzügyi helyzetét igazoló dokumentumokat, akkor nem lehet helyt adni a költségmentesség iránti kérelemnek. Ez említett iratok tehát az e mentességben való részesülés előfeltételét jelentik.

37

Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/8 irányelvnek az irányelv (23) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 12. cikke szerint a költségmentességet a bíróság székhelye szerinti tagállam ítéli oda, illetve tagadja meg, ezen irányelv „8. cikk[ének] sérelme nélkül”.

38

Ugyanakkor az alapeljárást illetően rá kell mutatni arra, hogy az említett irányelv 8. cikkének b) pontjával összhangban a költségmentességet kérelmező személy lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam a kérelem és az ahhoz csatolt szükséges iratok fordításának költségeit fedező költségmentességet nyújt, „amikor a kérelmet annak a tagállamnak a hatóságaihoz benyújtják”.

39

Ebben az összefüggésben a 2003/8 irányelv 8. cikke b) pontjának utolsó mondatában szereplő pontosítást úgy kell értelmezni, hogy az nem olyan feltételt tartalmaz, amelyet a költségmentességet kérelmező személynek e költségek megtérítése érdekében minden esetben teljesítenie kell, hanem mindössze megjelöli azt az eshetőséget, amikor a kedvezményezett a lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti államban is hozzájuthat az említett költségek fedezéséhez, és nem zárja ki ezt az átvállalást abban az esetben, amikor – az alapügyhöz hasonlóan – a kérelmet a bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtják be.

40

Másként fogalmazva, amint arra a főtanácsnok az indítványának 53. pontjában lényegében rámutatott, a 2003/8 irányelv 8. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy annak előírása szerint – a jogvita határon átnyúló jellegéből fakadó költségeknek a bíróság székhelye szerinti tagállam általi átvállalását előíró főszabály alóli kivételként – a lakóhely vagy a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam fedezi a költségmentesség iránti kérelem és az annak elbírálásához szükséges, csatolt iratok fordításának költségeit.

41

Harmadszor, meg kell állapítani, hogy ellentétes lenne a 2003/8 irányelv által megvalósítani kívánt és a jelen ítélet 25–27. pontjában felhívott célkitűzésekkel – amelyek a határon átnyúló vonatkozású jogvitákban az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáféréssel kapcsolatosak –, ha a bíróság székhelye szerinti tagállam által átvállalt költségek köréből kizárnák a költségmentesség iránti kérelem elbírálásához szükséges, csatolt iratok fordításának költségeit, mivel ez hátrányos helyzetbe hozná a költségmentességet kérelmező személyt abban az esetben, ha a költségmentesség iránti kérelmének közvetlenül a fogadó hatósághoz való benyújtása mellett dönt.

42

A jelen ítélet 29. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a 2003/8 irányelv 13. cikke választási lehetőséget biztosít a költségmentességet kérelmező személynek két vagylagos, egymással egyenrangú alternatíva között azzal, hogy lehetővé teszi számára a költségmentesség iránti kérelmének vagy a továbbító, vagy a fogadó hatósághoz való benyújtását.

43

Márpedig, ha a költségmentesség iránti kérelem elbírálásához szükséges, csatolt iratok fordításának költségeit kizárólag akkor vállalnák át, ha a költségmentességet kérelmező személy a lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz fordul, akkor – tévesen – az érintett személy eljárásjogi választásától tennék függővé az e költségek alóli mentességben részesülést, ezzel megfosztva értelmétől a 2003/8 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontját, amely a költségmentesség iránti kérelemnek közvetlenül a fogadó hatósághoz való benyújtására vonatkozó lehetőségről rendelkezik.

44

Ráadásul, amint arra a főtanácsnok az indítványának 46. pontjában rámutatott, egy ilyen kizárás a költségmentességet kérelmező személy számára hátrányosabb eljárási megoldást eredményezhet. Ugyanis ahelyett, hogy közvetlenül az érdemi jogvita elbírálására jogosult bírósághoz nyújtaná be a költségmentesség iránti kérelmét, az említett kérelmező személynek két külön eljárást kellene kezdeményeznie, az elsőt a bíróság székhelye szerinti tagállamban az eljárási határidők betartása érdekében, a másodikat pedig a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságai előtt, a költségmentesség iránti kérelemmel kapcsolatosan felmerült költségek megtérítése érdekében.

45

Egy ilyen helyzet ezért gátolná a határon átnyúló vonatkozású jogvitában érintett olyan személyek igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférését, aki nem rendelkeznek az eljárási költségek viseléséhez szükséges forrásokkal, és akik az említett jogvita határon átnyúló jellegéből fakadóan nehezebb helyzetben vannak.

46

Megjegyzendő továbbá, hogy a 2003/8 irányelv a címe szerint „a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítés[ér]e” irányul, és felváltja a költségmentességre vonatkozó azon együttműködési rendszert, amelyet az Európa Tanács égisze alatt létrejött, a költségmentesség iránti kérelmek továbbításáról szóló, Strasbourgban 1977. január 27‑én aláírt európai megállapodás hozott létre, amely megállapodás a kézbesítésre és a továbbításra vonatkozó részletes szabályokat tartalmazott, azonban nem érintette a bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtott költségmentesség terjedelmének kérdését.

47

A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/8 irányelv 3., 8. és 12. cikkét együttesen úgy kell értelmezni, hogy a bíróság székhelye szerinti tagállam által nyújtott költségmentesség – amely tagállamban a másik tagállamban lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy költségmentesség iránti kérelmet nyújtott be egy határon átnyúló vonatkozású jogvitában – magában foglalja az e személy által az említett kérelem elbírálásához szükséges, csatolt iratok fordításakor előlegezett költségeket is.

A költségekről

48

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.