<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.7-->
  <head>
    <title>2022-03-202203C108201902130-00-TRA-DOC-HU-CONCL-C-0213-19-202103150-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="11/10/2021 09:08:39" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="CNC" name="TypeDoc"/>
    <meta content="91cxYaUyO5XnlQS0WFijOkdMVxke8o4kENjWXjasoD3jnmEdPhAXhSDQtE4KGjGZ3iNi9AfJ0yI6uMnnOVZ9FSaYsqp09zIHP4hn53FvVTauBbVF42XqVPSJOYgt7WIq/g7yhqZpulg4/PNbGfXpz39WzFSzbTz7TX7E2FM6vMs=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="karvaiv" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="0213" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2019" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="karvaiv" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="FAST_document_go_green" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="CNC_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 11/08/2021 16:28:06" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="ab910a230872411ea758d3287424dc09" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0213" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="ImportedWithoutSource" name="SdlIdentifier"/>
    <meta content="false" name="TOC_Vademecum"/>
    <meta content="RD" name="NatureAff"/>
    <meta content="RD" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId25" style="first"/>
      <div id="rId21" style="even">Pikamäe főtanácsnok indítványa – C‑213/19. sz. ügy</div>
      <div id="rId22" style="default">Bizottság kontra Egyesült Királyság (Alulértékeléssel elkövetett csalás elleni küzdelem)</div>
    </div>
    <p class="C36Centre" id="para-1" title="page-1">
      PRIIT PIKAMÄE
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-2" title="page-1">
      FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-3" title="page-1">
      Az ismertetés napja: 2021. szeptember 9. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">1</a>
</span>)
      
    </p>
    <p class="C38Centregrasgrandespacement" id="para-4" title="page-1">
      C‑213/19. sz. ügy
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-5" title="page-1">
      Európai Bizottság
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-6" title="page-1">
      kontra
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-7" title="page-1">
      Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-8" title="page-1">
      „Tagállami kötelezettségszegés – Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése – Az EUMSZ 310. cikk (6) bekezdése és EUMSZ 325. cikk – Csalás elleni küzdelem – A tényleges érvényesülés követelménye – A saját forrásoknak az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátására irányuló kötelezettség – A tagállamok pénzügyi felelőssége – Vámunió – 2913/92/EGK rendelet – Közösségi Vámkódex – 952/2013/EU rendelet – Uniós Vámkódex – Vámok – Kínából származó textiltermékek és lábbelik behozatala – Széleskörű és rendszerszintű csalás – Szervezett bűnözés – Hiányzó importőrök – Vámérték – Alulértékelés – Kockázatelemzésen alapuló vámellenőrzések – A kiadást megelőző ellenőrzések – Biztosítékok nyújtása – Az ellenőrzések hiánya – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. és 17. cikke – Az Európai Unió saját forrásai – 2007/436/EK és 2014/335/EU határozat – 1150/2000/EK, Euratom és 609/2014/EU, Euratom rendelet – Vámtartozás megállapítása – Az Európai Unió rendelkezésére bocsátására irányuló kötelezettség – A tradicionális saját forrásokat érintő veszteségre vonatkozó becslés – A korrigált átlagárra és az elfogadható minimális árra alapított statisztikai módszer – Hozzáadottérték‑adó (héa) – 2006/112/EK irányelv – Héaalap – Héából származó saját források”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-9" title="page-1">
      
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-10" title="page-1">
      
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-11" title="page-1">
      
    </p>
    <div class="toc">
<p class="C36Centre" id="para-12" title="page-4">
<span>Tartalomjegyzék</span>
</p>
<p class="CTOC1" id="para-13" title="page-4">
<span>I. Bevezetés </span>
<span>5</span>
</p>
<p class="CTOC1" id="para-14" title="page-4">
<span>II. Jogi háttér </span>
<span>6</span>
</p>
<p class="CTOC2" id="para-15" title="page-4">
<span>A. A tradicionális saját forrásokra vonatkozó jog </span>
<span>6</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-16" title="page-4">
<span>1. A saját források rendszerére vonatkozó határozatok </span>
<span>6</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-17" title="page-4">
<span>2. A saját források rendelkezésre bocsátásának részletes szabályaira és eljárására vonatkozó rendeletek </span>
<span>6</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-18" title="page-4">
<span>3. A 608/2014/EU, Euratom rendelet </span>
<span>9</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-19" title="page-4">
<span>4. Az 1553/89 rendelet </span>
<span>11</span>
</p>
<p class="CTOC2" id="para-20" title="page-4">
<span>B. A vámjog </span>
<span>11</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-21" title="page-4">
<span>1. A Közösségi Vámkódex </span>
<span>11</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-22" title="page-4">
<span>2. Az Uniós Vámkódex </span>
<span>15</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-23" title="page-4">
<span>3. A 2454/93 rendelet </span>
<span>19</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-24" title="page-4">
<span>4. A végrehajtási rendelet </span>
<span>20</span>
</p>
<p class="CTOC2" id="para-25" title="page-4">
<span>C. A héaszabályozás </span>
<span>22</span>
</p>
<p class="CTOC1" id="para-26" title="page-4">
<span>III. A tényállás és a pert megelőző eljárás </span>
<span>24</span>
</p>
<p class="CTOC2" id="para-27" title="page-4">
<span>A. A jogvita alapját képező tényállás </span>
<span>24</span>
</p>
<p class="CTOC2" id="para-28" title="page-4">
<span>B. A pert megelőző eljárás </span>
<span>32</span>
</p>
<p class="CTOC1" id="para-29" title="page-4">
<span>IV. A Bíróság előtti eljárás </span>
<span>34</span>
</p>
<p class="CTOC1" id="para-30" title="page-4">
<span>V. A felek kérelmei </span>
<span>34</span>
</p>
<p class="CTOC1" id="para-31" title="page-4">
<span>VI. A keresetről </span>
<span>36</span>
</p>
<p class="CTOC2" id="para-32" title="page-4">
<span>A. Az elfogadhatóságról </span>
<span>37</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-33" title="page-4">
<span>1. Az Egyesült Királyság védelemhez való jogának a pert megelőző eljárás és a Bíróság előtti eljárás során történő állítólagos megsértésére alapított elfogadhatatlansági kifogásról </span>
<span>38</span>
</p>
<p class="CTOC4" id="para-34" title="page-4">
<span>a) A korrigált átlagárra, az elfogadható minimális árra és a saját források becsült veszteségére vonatkozó számításokkal kapcsolatos adatok közléséről </span>
<span>41</span>
</p>
<p class="CTOC4" id="para-35" title="page-4">
<span>b) A 2011–2014. évekre vonatkozóan a C18 Snake fizetési felszólítások alapján végzett számításokra vonatkozó információkról </span>
<span>42</span>
</p>
<p class="CTOC4" id="para-36" title="page-4">
<span>c) A többi tagállam OLAF‑módszer alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatáról való tudomásszerzésről </span>
<span>43</span>
</p>
<p class="CTOC4" id="para-37" title="page-4">
<span>d) Az alulértékelt áruk jellegére és rendeltetési helye szerinti tagállamára vonatkozó bizonyítékok benyújtására irányuló kérelemről </span>
<span>44</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-38" title="page-4">
<span>2. A pert megelőző eljárás és a keresetlevél szabálytalanságára alapított elfogadhatatlansági kifogásról, különösen a 42‑es eljáráskódú vámeljárást illetően </span>
<span>44</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-39" title="page-5">
<span>3. A bizalomvédelem és a jogbiztonság elve, az estoppel‑elv és a lojális együttműködés elvének a Bizottság általi megsértésére alapított elfogadhatatlansági kifogásról </span>
<span>45</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-40" title="page-5">
<span>4. Az arra alapított elfogadhatatlansági kifogásról, hogy az EUMSZ 258. cikk alapján nem lehet elrendelni az összegek rendelkezésre bocsátását </span>
<span>50</span>
</p>
<p class="CTOC2" id="para-41" title="page-5">
<span>B. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére és a csalás elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségek, valamint az Unió vámszabályozásából eredő kötelezettségek megszegéséről </span>
<span>54</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-42" title="page-5">
<span>1. A tagállamoknak az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységek elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségeiről </span>
<span>55</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-43" title="page-5">
<span>2. A szóban forgó csalás esetén az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a vámjogszabályok alapján meghozandó intézkedésekről </span>
<span>62</span>
</p>
<p class="CTOC4" id="para-44" title="page-5">
<span>a) A szóban forgó importőrök által folyamatosan elkövetett csalás jellemzőiről és az egyesült királysági hatóságok e csalásról való tudomásszerzéséről </span>
<span>62</span>
</p>
<p class="CTOC4" id="para-45" title="page-5">
<span>b) A kockázatelemzés elvégzésének, illetve a kiadást megelőző ellenőrzések elvégzésének kötelezettségéről, valamint a biztosítéknyújtás szükségességéről </span>
<span>67</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-46" title="page-5">
<span>1) Előzetes észrevételek </span>
<span>69</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-47" title="page-5">
<span>2) A kockázatelemzés elvégzésének kötelezettségéről </span>
<span>70</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-48" title="page-5">
<span>3) A kiadást megelőző ellenőrzések elvégzésének kötelezettségéről </span>
<span>79</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-49" title="page-5">
<span>4) A biztosítéknyújtási kötelezettségről </span>
<span>82</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-50" title="page-5">
<span>3. Az Egyesült Királysággal szemben figyelembe vett körülmények összefoglalása </span>
<span>87</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-51" title="page-5">
<span>4. A tagállamok azon kötelezettségéről, hogy meghatározzák a vámok összegét és könyvelésbe vegyék a megfelelő összegeket </span>
<span>89</span>
</p>
<p class="CTOC2" id="para-52" title="page-5">
<span>C. A saját forrásokra és a tradicionális saját források – mint a vámok – veszteségeinek becslésére vonatkozó uniós szabályozás megsértéséről </span>
<span>91</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-53" title="page-5">
<span>1. A fizetendő összegek könyvelésbe vételére és a tradicionális saját források rendelkezésre bocsátására vonatkozó jogi szabályozásról </span>
<span>91</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-54" title="page-5">
<span>2. Az Egyesült Királyság azon kötelezettségének megsértéséről, hogy a Snake művelet keretében megállapított vámoknak megfelelő összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássa </span>
<span>95</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-55" title="page-5">
<span>3. A tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek értékeléséről </span>
<span>100</span>
</p>
<p class="CTOC4" id="para-56" title="page-5">
<span>a) Előzetes észrevételek </span>
<span>101</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-57" title="page-5">
<span>1) A Bizottságnak a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek értékelésére vonatkozó hatásköréről és a Bíróság e kérdés elbírálására vonatkozó hatásköréről </span>
<span>101</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-58" title="page-6">
<span>2) A kár és az okozati összefüggés bizonyításának állítólagos kötelezettségéről, valamint a kontrafaktuális forgatókönyvről </span>
<span>104</span>
</p>
<p class="CTOC4" id="para-59" title="page-6">
<span>b) Az ügy érdeméről </span>
<span>109</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-60" title="page-6">
<span>1) Az OLAF‑módszer áttekintéséről és annak a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek kiszámítására szolgáló eszközként történő alkalmazásáról </span>
<span>109</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-61" title="page-6">
<span>2) A Bizottság kontra Portugália ítélet alkalmazásáról </span>
<span>111</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-62" title="page-6">
<span>3) A Bizottság által a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek értékelése érdekében javasolt megközelítés elvi elfogadásáról </span>
<span>113</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-63" title="page-6">
<span>4) A statisztikai adatokon alapuló módszer jelen ügyben való felhasználásáról </span>
<span>117</span>
</p>
<p class="CTOC6" id="para-64" title="page-6">
<span>i) Az alulértékelt behozatalok mennyiségének meghatározásáról </span>
<span>120</span>
</p>
<p class="CTOC7" id="para-65" title="page-6">
<span>– A 2011 novembere és 2014 novembere közötti időszakról </span>
<span>120</span>
</p>
<p class="CTOC7" id="para-66" title="page-6">
<span>– A 2015. január 1‑je és 2017. október 11. közötti időszakról </span>
<span>122</span>
</p>
<p class="CTOC6" id="para-67" title="page-6">
<span>ii) A saját forrásokat érintő veszteségek összegének meghatározásához szükséges referenciaértékről </span>
<span>124</span>
</p>
<p class="CTOC5" id="para-68" title="page-6">
<span>5) A tradicionális saját források értékelésére vonatkozó összefoglaló </span>
<span>128</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-69" title="page-6">
<span>4. A késedelmi kamatokról </span>
<span>132</span>
</p>
<p class="CTOC2" id="para-70" title="page-6">
<span>D. Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvének megsértéséről </span>
<span>133</span>
</p>
<p class="CTOC2" id="para-71" title="page-6">
<span>E. A héára és a héából származó saját forrásokra vonatkozó szabályozás alapján fennálló kötelezettségek megszegéséről </span>
<span>137</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-72" title="page-6">
<span>1. A héából származó források uniós költségvetés számára történő rendelkezésre bocsátásának jogi szabályozásáról </span>
<span>138</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-73" title="page-6">
<span>2. A héából származó saját források 40‑es eljáráskódú vámeljárás alapján történő elvesztésére vonatkozó kifogásról </span>
<span>141</span>
</p>
<p class="CTOC3" id="para-74" title="page-6">
<span>3. A héából származó saját források 42‑es eljáráskódú vámeljárás alapján történő elvesztésére vonatkozó kifogásról </span>
<span>142</span>
</p>
<p class="CTOC1" id="para-75" title="page-6">
<span>VII. A költségekről </span>
<span>144</span>
</p>
<p class="CTOC1" id="para-76" title="page-6">
<span>VIII. Végkövetkeztetés </span>
<span>145</span>
</p>
<p class="C36Centre" id="para-77" title="page-1">
<span/>
</p>
</div>
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-78" title="page-1">
      
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bevezetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben az Európai Bizottság az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága ellen, azzal az indokkal, hogy a 2011. november és 2017. október 11. közötti időszakban (a továbbiakban: jogsértési időszak) egyrészt nem a vámok helyes összegét vette könyvelésbe, és nem bocsátotta rendelkezésre a bizonyos Kínából származó textiltermékek és lábbelik behozatalához kapcsolódó tradicionális saját források, valamint a hozzáadottérték‑adón (héa) alapuló saját források helyes összegét, másrészt pedig nem közölt minden, a Bizottság által a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek összegének meghatározása céljából kért információt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">2</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság szerint ezen állam ily módon megsértette a lojális együttműködés elvét előíró EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből, az EUMSZ 310. cikk (6) bekezdéséből és az EUMSZ 325. cikkből, illetve bizonyos, az uniós vámjogszabályokra, valamint a tradicionális saját forrásokra és a héára vonatkozó másodlagos jogi rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ily módon a jelen ügy arra hívja fel a Bíróságot, hogy fejlessze tovább a csalás elleni küzdelemmel és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatos, az előző pontban hivatkozott rendelkezések által előírt kötelezettségek terjedelmére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát abban az összefüggésben, amelyben a Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó tagállam nem megfelelően határozta meg az importált áruk vámértékét, mivel azokat a behozataluk során a hatékony ellenőrzési intézkedések hiánya miatt alulértékelték. Ez az ügy olyan alapvető kérdéseket vet fel, mint például a Bizottság azon lehetősége, hogy a saját forrásokat érintő veszteségekre vonatkozó kérelmének összegét értékelje olyan helyzetben, amelyben a Bizottság az áruk értékére vonatkozó, a szóban forgó tagállam által végzett helyes értékelés hiányában statisztikai módszerre, azaz az uniós szinten behozott árukra vonatkozó korrigált átlagárakra támaszkodik. Végül a Bíróságnak azt a kérdést kell eldöntenie, hogy az árukat importáló tagállamnak kell‑e viselnie a héából származó saját forrásokat érintő veszteségeket egy olyan vámeljárás keretében, amelynek során a vámot a behozatalkor megfizetik, de a héát a rendeltetési hely szerinti tagállamban utólag kell megfizetni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tradicionális saját forrásokra vonatkozó jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A saját források rendszerére vonatkozó határozatok</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2014. január 1‑jétől alkalmazandó 2014/335/EU, Euratom határozat (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-3" href="#t-3">3</a>
</span>) 2. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően, amelynek szövege lényegében megegyezik az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7‑i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozat (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-4" href="#t-4">4</a>
</span>) 2. cikke (1) bekezdésének szövegével, az Unió költségvetésében a saját forrásokat a következőkből származó bevételek alkotják: „tradicionális saját források […], a közös vámtarifa szerinti vámok és egyéb olyan vámok, amelyeket a harmadik országokkal folytatott kereskedelem tekintetében az Unió intézményei már megállapítottak vagy meg fognak állapítani”, valamint „az összes tagállamra érvényes egységes kulcs alkalmazása a harmonizált hozzáadottérték‑adó alapjára, amely alapot az uniós szabályok alapján állapítják meg”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett határozatok 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy a közös vámtarifa szerinti vámokat, mint az Unió saját forrásait, a tagállamok a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapján szedik be, amelyeket adott esetben az uniós szabályok követelményeihez igazítanak. A 2007/436 határozat 8. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és a 2014/335 határozat 8. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják a 2. cikk (1) bekezdésének a)‑c) pontjában előírt forrásokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A saját források rendelkezésre bocsátásának részletes szabályaira és eljárására vonatkozó rendeletek</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogsértési időszak első részére alkalmazandó 94/728 határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22‑i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-5" href="#t-5">5</a>
</span>) helyébe 2014. január 1‑jén a tradicionális, a héa‑ és a GNI‑alapú[ (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-6" href="#t-6">6</a>
</span>)] saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről szóló, 2014. május 26‑i 609/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-7" href="#t-7">7</a>
</span>) lépett. A 609/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése, amelynek tartalma lényegében megegyezik az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésének tartalmával, a következőket mondja ki:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-90" title="page-10">
      „E rendelet alkalmazása céljából, az Uniónak a [2014/335 határozat] 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett tradicionális saját forrásokra való jogosultsága akkor kerül megállapításra, amikor a jogosultság könyvelésbe vételét és az adós értesítését illetően teljesülnek a vámjogszabályok által előírt feltételek.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 609/2014 rendelet 6. cikke (1) bekezdése és (3) bekezdésének első és második albekezdése, amelyek lényegében átveszik az 1150/2000 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdésének a) és b) pontját, a következőképpen szólnak:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-92" title="page-10">
      „(1) A saját források számláit az egyes tagállamok államkincstára vagy az általuk kijelölt testület vezeti a források típusa szerinti bontásban.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-93" title="page-10">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-94" title="page-10">
      (3) A 2. cikk szerint megállapított jogosultságokat, e bekezdés második albekezdésére is figyelemmel, legkésőbb a megállapításuk hónapját követő második hónap tizenkilencedik napja utáni első munkanapon könyvelik le a számlákon [jelenlegi jelöléssel: A‑számla].
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-95" title="page-10">
      Az első albekezdésben említett számlákra a beszedés vagy a biztosíték hiánya miatt le nem könyvelt jogosultságokat elkülönített számlákon [jelenlegi jelöléssel: B‑számla] mutatják be az első albekezdésben megállapított időtartamon belül. A tagállamok akkor is alkalmazhatják ezt az eljárást, amikor biztosítékkal fedezett, megállapított jogosultságok vita tárgyává váltak, és a vita rendezésétől függően módosulhatnak.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-96" title="page-10">
      […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 609/2014 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében, amelynek szövege megegyezik az 1150/2000 rendelet 9. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szövegével:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-98" title="page-10">
      „A 10. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően minden tagállam a Bizottság nevében az államkincstárnál vagy az általa kijelölt testületnél megnyitott számlán írja jóvá a saját forrásokat.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016. október 1‑jétől e rendelkezést módosította az (EU, Euratom) 2016/804 tanácsi rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-8" href="#t-8">8</a>
</span>) 9. cikkének (1) bekezdése, amely a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-100" title="page-11">
      „A 10., a 10a. és a 10b. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően minden tagállam a Bizottság nevében az államkincstárnál vagy a nemzeti központi banknál megnyitott számlán írja jóvá a saját forrásokat. Ez a számla – a harmadik albekezdésben említett negatív kamat alkalmazására is figyelemmel – csak a Bizottság utasítására terhelhető meg.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 609/2014 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése, amelynek tartalma lényegében megegyezik az 1150/2000 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének tartalmával, a következőképpen szól:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-102" title="page-11">
      „A beszedési költségek [2014/335 határozat] 2. cikkének (3) bekezdése és 10. cikkének (3) bekezdése szerinti levonása után az említett határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett tradicionális saját források jóváírását legkésőbb azon hónapot követő második hónap tizenkilencedik napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultságot – e rendelet 2. cikkének megfelelően – megállapították.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-103" title="page-11">
      Az e rendelet 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerinti elkülönített számlákon szereplő jogosultságok tekintetében azonban a jóváírást legkésőbb azon hónapot követő második hónap tizenkilencedik napját követő első munkanapon végzik el, amelyben a jogosultságot behajtották.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 609/2014 rendelet 12. cikke (1) és (3) bekezdésének eredeti szövege, amelynek tartalma lényegében megegyezett az 1150/2000 rendelet 11. cikke (1) és (3) bekezdésének tartalmával, a következőképpen szólt:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-105" title="page-11">
      „(1) A 9. cikk (1) bekezdésében említett számlára történő elszámolás késedelme az érintett tagállam kamatfizetési kötelezettségét vonja maga után.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-106" title="page-11">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-107" title="page-11">
      (3) A gazdasági és monetáris unióba nem tartozó tagállamok esetében a kamatláb megegyezik a kérdéses hónap első napján a központi bankok által fő refinanszírozási műveleteik vonatkozásában alkalmazott kamatláb két százalékponttal növelt mértékével, vagy, az olyan tagállamok esetében, ahol nem áll rendelkezésre központi banki kamatláb, az ehhez legközelebb álló, a tagállam pénzpiacán a kérdéses hónap első napján alkalmazott kamatláb két százalékponttal növelt mértékével.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-108" title="page-11">
      E százalék 0,25 százalékponttal növekszik a késedelem minden egyes hónapja után. A megnövelt kamatlábat a késedelem teljes időtartamára alkalmazni kell.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016. október 1‑jétől a 2016/804 rendelet hatálybalépését követően a 609/2014 rendelet 12. cikkének (3) bekezdése helyébe a 12. cikk (5) bekezdése lépett, amelynek szövege a következő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-110" title="page-12">
      „A gazdasági és monetáris unióba nem tartozó tagállamok esetében a kamatláb megegyezik a kérdéses hónap első napján a központi bankok által a fő refinanszírozási műveleteikre alkalmazott kamatláb vagy 0 százalék – amelyik a két érték közül a magasabb – 2,5 százalékponttal megnövelt értékével. Azon tagállamok esetében, ahol nem áll rendelkezésre a központi bank által közzétett kamatláb, a kamatláb megegyezik az ehhez legközelebb álló, a tagállam pénzpiacán az adott hónap első napján alkalmazott kamatláb vagy 0 százalék – amelyik a két érték közül a magasabb – 2,5 százalékponttal megnövelt értékével.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-111" title="page-12">
      A kamatláb a késedelem minden egyes hónapja után 0,25 százalékponttal növekszik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-112" title="page-12">
      Az első és a második albekezdés szerinti teljes növekedés nem haladhatja meg a 16 százalékpontot. A megnövelt kamatlábat a késedelem teljes időtartamára alkalmazni kell.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 609/2014 rendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdése, amely lényegében az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (1) és (2) bekezdését veszi át, a következőket írja elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-114" title="page-12">
      „(1) A tagállamok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2. cikk alapján megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket az e rendeletben meghatározottak szerint a Bizottság rendelkezésére bocsássák.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-115" title="page-12">
      (2) A tagállamok mentesülnek azon kötelezettség alól, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássák a 2. cikk alapján megállapított jogosultságoknak megfelelő azon összegeket, amelyek beszedése nem lehetséges:
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-116" title="page-12">
      a) vis maior okán; vagy
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-117" title="page-12">
      b) más, a tagállamoknak fel nem róható okokból.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-118" title="page-12">
      A megállapított jogosultságok összegeit az illetékes közigazgatási hatóság a behajthatóság lehetetlenségét megállapító határozata útján kell behajthatatlannak nyilvánítani.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-119" title="page-12">
      A megállapított jogosultságok összegeit legkésőbb a jogosultság 2. cikkel összhangban történt megállapításának, illetőleg közigazgatási vagy peres eljárás esetén a jogerős határozat kihirdetésének, az arról szóló értesítésnek vagy közzétételnek az időpontjától számított öt év elteltével behajthatatlannak kell tekinteni.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-120" title="page-12">
      […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 608/2014/EU, Euratom rendelet</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2014. január 1‑jét követő időszakot illetően az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2014. május 26‑i 608/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-9" href="#t-9">9</a>
</span>) „Ellenőrzési és felügyeleti intézkedések” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-123" title="page-13">
      „(1) A [2014/335 határozat] 2. cikkének (1) bekezdésében említett saját forrásokra vonatkozóan az e rendeletben meghatározottaknak megfelelően – az [1553/89 rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-10" href="#t-10">10</a>
</span>)] […] sérelme nélkül – ellenőrzéseket kell végezni.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-124" title="page-13">
      (2) A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a [2014/335 határozat] 2. cikkének (1) bekezdésében említett saját források a Bizottság rendelkezésére álljanak.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-125" title="page-13">
      (3) A [2014/335 határozat] 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett tradicionális saját forrásokra vonatkozó ellenőrzési és felügyeleti intézkedések esetében
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-126" title="page-13">
      a) a tagállamok elvégzik az ezen saját források megállapítására és rendelkezésre bocsátására vonatkozó ellenőrzéseket és vizsgálatokat;
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-127" title="page-13">
      […]
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-128" title="page-13">
      c) A tagállamok a Bizottság kérésére a Bizottságot bevonják az általuk végzett ellenőrzésekbe. Amennyiben erre sor kerül, a Bizottság – ha e rendelet alkalmazása megköveteli – jogosult betekinteni a saját források megállapítását és rendelkezésre bocsátását igazoló dokumentumokba és minden egyéb, az igazoló dokumentumokkal kapcsolatos megfelelő dokumentumba.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-129" title="page-13">
      d) A Bizottság maga is végezhet helyszíni ellenőrzéseket. A Bizottság ilyen ellenőrzésekre felhatalmazott megbízottai jogosultak betekinteni az ellenőrzések tekintetében a c) pontban meghatározott dokumentumokba. A tagállamoknak segíteniük kell az említett ellenőrzéseket.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-130" title="page-13">
      […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 608/2014 rendelet „A tradicionális saját forrásokra való jogosultságokat érintő csalás és szabálytalanság bejelentése” című 5. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-132" title="page-14">
      „Az egyes negyedévek végét követő két hónapban a tagállamok a Bizottság számára leírást küldenek a [2014/335 határozat] 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett tradicionális saját források vonatkozásában a 10 000 [eurót] meghaladó jogosultsági összegekkel kapcsolatban felderített csalási és szabálytalansági esetekről.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-133" title="page-14">
      Az első albekezdésben említett időszakon belül mindegyik tagállam tájékoztatja a Bizottságot azon csalási és szabálytalansági ügyek állásáról, amelyeket már bejelentett a Bizottságnak, és amelyek esetében még nem számolt be a jogosultság beszedéséről, törléséről vagy be nem szedéséről.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1553/89 rendelet</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1553/89 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-136" title="page-14">
      „A HÉA‑sajátforrás alapjának meghatározása [a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó‑rendszer: egységes adóalap‑megállapítás – szóló, 1977. május 17‑i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL 1977. L 145.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.)] 2. cikkében említett adóköteles tevékenységek alapján történik […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-138" title="page-14">
      „Az 5. és a 6. cikk sérelme nélkül, a HÉA‑sajátforrás alapjának egy adott naptári évre történő kiszámítása úgy történik, hogy elosztjuk a tagállam által a tárgyévben beszedett összes nettó HÉA‑bevételt az ugyanazon évben alkalmazott HÉA‑mértékkel.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A vámjog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Közösségi Vámkódex</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2005. április 13‑i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-11" href="#t-11">11</a>
</span>) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-12" href="#t-12">12</a>
</span>) 13. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-142" title="page-15">
      „(1) A hatályos rendelkezések által meghatározott feltételek mellett a vámhatóságok elvégezhetnek minden általuk szükségesnek ítélt ellenőrzést annak érdekében, hogy biztosítsák a Közösség vámterülete és harmadik országok között mozgó áruk beléptetésére, kiléptetésére, továbbítására, átszállítására és meghatározott célra történő felhasználására, valamint a nem közösségi vámjogi helyzetű áruk jelenlétére vonatkozó vámszabályok és egyéb jogszabályok helyes alkalmazását. A közösségi jogszabályok helyes alkalmazásának céljából a vámellenőrzéseket harmadik országban is lehet végezni, amennyiben erről nemzetközi megállapodás rendelkezik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-143" title="page-15">
      (2) A nem szúrópróbaszerű vámellenőrzés automatizált adatfeldolgozási módszereket alkalmazó kockázatelemzésen alapul annak érdekében, hogy a kockázat megállapítható és számszerűsíthető legyen, és kidolgozásra kerüljenek a kockázatok felmérésére vonatkozó szükséges intézkedések a nemzeti, közösségi és – adott esetben – nemzetközi szinten kialakított kritériumok alapján.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-144" title="page-15">
      A bizottsági eljárás keretében kell meghatározni a közös kockázatkezelési keretrendszert, valamint megállapítani a közös kritériumokat és a kiemelt ellenőrzési területeket.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-145" title="page-15">
      A tagállamok a Bizottsággal együttműködve létrehoznak egy számítógépes rendszert a kockázatkezelés végrehajtására.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-146" title="page-15">
      (3) Amennyiben az ellenőrzéseket nem a vámhatóságok végzik, az ilyen ellenőrzéseket a vámhatóságokkal szorosan összehangolva kell elvégezni, lehetőség szerint ugyanabban az időpontban és ugyanazon a helyen.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-147" title="page-15">
      […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Közösségi Vámkódex II. címe tartalmazta „Az áruk vámértéke” című 3. fejezetet, amely a 28–36. cikkből áll.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kódex 29. cikke a következőket írta elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-150" title="page-15">
      „(1) Az importált áru vámértéke az ügyleti érték, vagyis a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, szükség esetén a 32. és 33. cikknek megfelelően kiigazított ár […]:
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-151" title="page-15">
      […]
    </p>
    <p class="C29Marge0doubleretrait" id="para-152" title="page-15">
      (2) a) Annak meghatározásában, hogy elfogadható‑e az ügyleti érték az (1) bekezdés alkalmazásában, az a tény, hogy a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, önmagában nem képez elegendő alapot arra, hogy az ügyleti értéket elfogadhatatlannak tekintsék. Ha szükséges, meg kell vizsgálni az eladás körülményeit, és az ügyleti értéket el kell fogadni, ha a kapcsolat nem befolyásolta az árat. […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-153" title="page-15">
      […]
    </p>
    <p class="C29Marge0doubleretrait" id="para-154" title="page-16">
      (3) a) A ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár az importált áruért az eladónak vagy az eladó javára a vevő részéről teljesített vagy teljesítendő teljes kifizetés, és magában foglal a vevő részéről az eladónak vagy a vevő részéről valamely harmadik félnek az eladó kötelezettségének teljesítésére az importált áru eladásának feltételeként teljesített vagy teljesítendő minden kifizetést. […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-155" title="page-16">
      […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett kódex 30. cikke értelmében:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-157" title="page-16">
      „(1) Ha a vámérték a 29. cikk alapján nem határozható meg, akkor a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontját kell alkalmazni – ebben a sorrendben – addig az első olyan pontig, amely szerint a vámérték meghatározható […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-158" title="page-16">
      (2) Az e cikk alapján meghatározott vámérték:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-159" title="page-16">
      a) a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos áru ügyleti értéke;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-160" title="page-16">
      b) a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált hasonló áru ügyleti értéke;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-161" title="page-16">
      c) azon az egységáron alapuló érték, amelyen az importált árukkal azonos vagy hasonló importált árut a legnagyobb összmennyiségben értékesítették a Közösségen belül az eladókkal kapcsolatban nem lévő személyek számára;
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-162" title="page-16">
      d) a számított érték, […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-163" title="page-16">
      […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Közösségi Vámkódex 31. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-165" title="page-16">
      „(1) Ha az importált áru vámértéke a 29. vagy 30. cikk alapján nem határozható meg, azt a Közösségben rendelkezésre álló adatok alapján, az alábbi elvekkel és általános rendelkezésekkel összhangban lévő indokolt eszközök segítségével kell meghatározni:
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">az [1994. évi] Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló egyezmény,</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">az [1994. évi] Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke,</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">e fejezet rendelkezései.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-169" title="page-16">
      (2) Az (1) bekezdés értelmében a vámértéket nem lehet a következők alapján meghatározni:
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-170" title="page-16">
      a) a Közösség területén előállított áru közösségbeli eladási ára;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-171" title="page-16">
      b) olyan rendszer, amely két alternatív érték közül a magasabbat veszi a vámérték meghatározásának alapjául;
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-172" title="page-17">
      c) az áruknak az exportáló országbeli belföldi piaci ára;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-173" title="page-17">
      d) az előállítás költsége, amely a 30. cikk (2) bekezdése d) pontjának megfelelően az azonos vagy hasonló árura meghatározott számított értékektől eltér;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-174" title="page-17">
      e) valamely, a Közösség vámterületének részét nem képező országba irányuló kiviteli ár;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-175" title="page-17">
      f) minimális vámértékek; vagy
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-176" title="page-17">
      g) tetszőleges vagy fiktív érték.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kódex 68. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-178" title="page-17">
      „Az általa elfogadott vámáru‑nyilatkozatok ellenőrzéséhez a vámhatóság:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-179" title="page-17">
      a) megvizsgálhatja a vámáru‑nyilatkozatot képező és az ahhoz mellékelt iratokat. A vámhatóság előírhatja, hogy a nyilatkozattevő más iratokat is mutasson be a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok pontosságának ellenőrzésére;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-180" title="page-17">
      b) megvizsgálhatja az árukat, és mintát vehet elemzéshez vagy részletes vizsgálathoz.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett kódex 71. cikkének szövege a következő volt:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-182" title="page-17">
      „(1) A vámáru‑nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit kell felhasználni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyre az árut bejelentették [helyesen: amely alá az árut vonták].
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-183" title="page-17">
      (2) Ha nem kerül sor a vámáru‑nyilatkozat ellenőrzésére, az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Közösségi Vámkódex 217. cikke a következőket írta elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-185" title="page-17">
      „(1) A vámhatóságnak, amint rendelkezésére állnak a szükséges adatok, ki kell számítania minden egyes, vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét […] és be kell jegyeznie a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba (könyvelésbe vétel).
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-186" title="page-17">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-187" title="page-17">
      (2) A tagállamok határozzák meg a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat. Ezek az eljárások eltérhetnek annak megfelelően, hogy a vámtartozás keletkezésének körülményeire tekintettel, a vámhatóság bizonyos lehet‑e afelől, hogy az említett összegeket megfizetik.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kódex 218. cikkének (1) bekezdése értelmében:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-189" title="page-18">
      „Ha vámtartozás keletkezik a behozatali vámok alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozataltól eltérő vámeljárás során az árunyilatkozat elfogadása vagy az ezzel azonos joghatású bármely más intézkedés eredményeként, az ilyen vámtartozás összegét kiszámítása után azonnal, de legkésőbb az áru kiadását követő második napon könyvelésbe kell venni.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett kódex 220. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-191" title="page-18">
      „Ha a vámtartozásból származó vámösszeget nem vették könyvelésbe a 218. és 219. cikknek megfelelően, vagy a jogszabály szerint fizetendő összegnél alacsonyabbat vettek könyvelésbe, a beszedendő vámösszeget vagy annak még fennmaradó részét attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámhatóság tudomást szerez a helyzetről, ki tudja számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudja állapítani az adós személyét (utólagos könyvelésbe vétel). Ez a határidő a 219. cikknek megfelelően meghosszabbítható.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanezen kódex 221. cikke a következőképpen szólt:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-193" title="page-18">
      „(1) A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-194" title="page-18">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-195" title="page-18">
      (3) A vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. Ez a határidő a 243. cikk értelmében vett fellebbezés benyújtásának napjától kezdve a fellebbezési eljárás időtartamára felfüggesztésre kerül.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-196" title="page-18">
      (4) Ha a vámtartozás olyan cselekmény eredménye, amely – elkövetése időpontjában – büntetőeljárást von maga után, az összeg a hatályos rendelkezésekben meghatározott feltételek mellett az adóssal a (3) bekezdésben említett hároméves időszak eltelte után is közölhető.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Uniós Vámkódex</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-13" href="#t-13">13</a>
</span>) (a továbbiakban: Uniós Vámkódex) 3. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-199" title="page-19">
      „A vámhatóságoknak kell elsődlegesen felelniük az Unió nemzetközi kereskedelmének felügyeletéért, hozzájárulva ezáltal a tisztességes és nyitott kereskedelemhez, a belső piac külső vonatkozásainak, a közös kereskedelempolitikának és a kereskedelemmel összefüggő más közös uniós politikáknak a végrehajtásához, valamint az ellátási lánc átfogó biztonságához. A vámhatóságoknak olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek különösen a következőket célozzák:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-200" title="page-19">
      a) az Unió és tagállamai pénzügyi érdekeinek védelme;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-201" title="page-19">
      b) az Unió védelme a tisztességtelen és jogellenes kereskedelemmel szemben, a jogszerű üzleti tevékenység támogatása mellett;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-202" title="page-19">
      c) az Unió és lakói biztonságáról és védelméről, valamint a környezetvédelemről való gondoskodás, szükség szerint más hatóságokkal szorosan együttműködve; és
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-203" title="page-19">
      d) megfelelő egyensúly fenntartása a vámellenőrzések és a jogszerű kereskedelem megkönnyítése között.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Uniós Vámkódex „Kockázatkezelés és vámellenőrzés” című 46. cikke értelmében:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-205" title="page-19">
      „(1) A vámhatóságok bármely olyan vámellenőrzést elvégezhetnek, amelyet szükségesnek tartanak.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-206" title="page-19">
      A vámellenőrzések különösen magukban foglalhatják az áruk vizsgálatát, a mintavételt, az árunyilatkozatban vagy az értesítésben feltüntetett információk pontosságának és teljességének megerősítését és az okmányok meglétének, hitelességének, pontosságának és érvényességének ellenőrzését, a gazdálkodók számviteli és egyéb nyilvántartásainak vizsgálatát, a szállítóeszközök átvizsgálását, a poggyász vagy egyéb, a személyek által szállított vagy rajtuk lévő áru átvizsgálását, valamint hivatalos vizsgálatok és egyéb hasonló cselekmények elvégzését.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-207" title="page-19">
      (2) A nem véletlenszerű vámellenőrzéseknek elsősorban elektronikus adatfeldolgozási eljárásokat használó kockázatelemzésen kell alapulniuk, a kockázatok azonosítása és értékelése, illetve a szükséges ellenintézkedések kialakítása céljából, a nemzeti, uniós és adott esetben nemzetközi szinten kialakított kritériumok alapján.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-208" title="page-19">
      (3) A vámellenőrzéseket egy olyan közös kockázatkezelési keretrendszerben kell végrehajtani, amely a kockázattal kapcsolatos információk és a kockázatelemzési eredmények vámigazgatások közötti cseréjén alapul, és közös kockázati kritériumokat és standardokat, ellenőrzési intézkedéseket és kiemelt ellenőrzési területeket határoz meg.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-209" title="page-19">
      Az ilyen információkon és kritériumokon alapuló ellenőrzéseket az (1) bekezdéssel vagy egyéb hatályos rendelkezésekkel összhangban végrehajtott egyéb ellenőrzések sérelme nélkül kell elvégezni.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-210" title="page-20">
      (4) A vámhatóságok kockázatkezelést végeznek, hogy különbséget tegyenek a vámellenőrzés alá eső vagy vámfelügyelet alá tartozó árukhoz kapcsolódó kockázati szintek között és hogy meghatározzák, hogy az árukat egyedi vámellenőrzés alá vonják‑e, és ha igen, ez hol történjen.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-211" title="page-20">
      A kockázatkezelés magában foglalja az adatok és információk gyűjtését, a kockázatelemzést és ‑értékelést, intézkedések előírását, illetve megtételét, valamint az eljárás és az eljárás eredményeinek rendszeres figyelemmel kísérését és felülvizsgálatát a nemzetközi, uniós és nemzeti források és stratégiák alapján.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-212" title="page-20">
      (5) A vámhatóságok kicserélik a kockázatra vonatkozó információkat és a kockázatelemzés eredményeit, amennyiben:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-213" title="page-20">
      a) a vámhatóság úgy értékeli, hogy a kockázatok jelentősek és vámellenőrzést tesznek szükségessé, és az ellenőrzés eredményeiből megállapítható, hogy a kockázatot kiváltó esemény bekövetkezett; vagy
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-214" title="page-20">
      b) az ellenőrzés eredményeiből nem állapítható meg az, hogy a kockázatot kiváltó esemény bekövetkezett, de az érintett vámhatóság úgy véli, hogy a veszély nagy kockázatot jelent valahol másutt az Unióban.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-215" title="page-20">
      (6) A (3) bekezdésben említett közös kockázati kritériumok és standardok, az ellenőrzési intézkedések és a kiemelt ellenőrzési területek megállapításakor figyelembe kell venni a következőket:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-216" title="page-20">
      a) az arányosság a kockázathoz képest;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-217" title="page-20">
      b) az ellenőrzések szükséges alkalmazásának sürgőssége;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-218" title="page-20">
      c) a kereskedelmi forgalomra, az egyes tagállamokra és az ellenőrzési erőforrásokra gyakorolt valószínű hatás.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-219" title="page-20">
      (7) A (3) bekezdésben említett közös kockázati kritériumok és standardok a következők közül valamennyit tartalmazzák:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-220" title="page-20">
      a) a kockázatok leírása;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-221" title="page-20">
      b) az áruk vagy gazdálkodók vámellenőrzésre történő kiválasztásához alkalmazandó kockázati tényezők vagy mutatók;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-222" title="page-20">
      c) a vámhatóságok által végrehajtandó vámellenőrzések jellege;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-223" title="page-20">
      d) a c) pontban említett vámellenőrzések alkalmazásának időtartama.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-224" title="page-20">
      (8) A kiemelt ellenőrzési területek az egy bizonyos időszakban fokozott szintű kockázatelemzés vagy vámellenőrzés tárgyát képező konkrét vámeljárásokra, árutípusokra, útvonalakra, fuvarozási módokra vagy gazdasági szereplőkre terjednek ki, a vámhatóságok által rendszerint elvégzett egyéb ellenőrzések sérelme nélkül.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Uniós Vámkódex „Valutaátszámítás” című 53. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-226" title="page-21">
      „Az illetékes hatóságok közzéteszik és/vagy az interneten hozzáférhetővé teszik az alkalmazandó átváltási árfolyamot, amikor a valuta átszámítása szükséges az alábbi okok valamelyike miatt:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-227" title="page-21">
      a) az áru vámértékének meghatározásához használt tényezők annak a tagállamnak a pénznemétől eltérő pénznemben vannak kifejezve, mint ahol a vámérték megállapítása történik;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-228" title="page-21">
      b) szükség van az euro értékére nemzeti pénznemekben kifejezve az áruk tarifális besorolása és a behozatali vagy kiviteli vám összegének meghatározásához, beleértve a Közös Vámtarifában szereplő értékküszöböket.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kódex 70. és 74. cikke az áruk vámértékére vonatkozó olyan szabályokat tartalmaz, amelyek lényegében megfelelnek a Közösségi Vámkódex 29–31. cikkében foglalt szabályoknak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Uniós Vámkódex 101. cikkének (1) bekezdése szerint a fizetendő behozatali vagy kiviteli vám összegét az azon a helyen illetékes vámhatóság állapítja meg, ahol a vámtartozás keletkezett vagy e kódex 87. cikkének megfelelően keletkezettnek tekintendő, amint rendelkezik a megfelelő információkkal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett kódex „A vámtartozás elévülése” címet viselő 103. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-232" title="page-21">
      „(1) A vámtartozás keletkezésének napjától számított három év eltelte után a vámtartozás már nem közölhető az adóssal.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-233" title="page-21">
      (2) Ha a vámtartozás olyan cselekmény eredményeként keletkezett, amely elkövetése időpontjában büntetőeljárást vonhatott maga után, az (1) bekezdésben meghatározott három éves időtartam a nemzeti joggal összhangban legalább öt, de legfeljebb 10 évre növekszik.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Uniós Vámkódex „A könyvelésbe vétel időpontja” című 105. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-235" title="page-21">
      „Ha az (1) bekezdésben említettektől eltérő körülmények között keletkezik vámtartozás, a fizetendő behozatali vagy kiviteli vám összegét attól a naptól számított 14 napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámhatóság a szóban forgó behozatali vagy kiviteli vám összegét meg tudja határozni, és határozatot tud hozni.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kódex „A vám‑árunyilatkozat megerősítése” című 188. cikke szerint:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-237" title="page-22">
      „A vámhatóság az elfogadott vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok pontosságának megerősítése céljából:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-238" title="page-22">
      a) megvizsgálhatja az árunyilatkozatot és az azt alátámasztó okmányokat;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-239" title="page-22">
      b) előírhatja a nyilatkozattevő számára, hogy egyéb okmányokat is benyújtson;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-240" title="page-22">
      c) megvizsgálhatja az árukat;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-241" title="page-22">
      d) mintákat vehet elemzéshez vagy az áruk részletes vizsgálatához.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett kódex „A megerősítés eredményei” című 191. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-243" title="page-22">
      „(1) A vámáru‑nyilatkozat megerősítésének eredményeit fel kell használni azon vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához, amely alá az árut vonták.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-244" title="page-22">
      (2) Ha nem kerül sor a vám‑árunyilatkozat megerősítésére, az (1) bekezdést a szóban forgó árunyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-245" title="page-22">
      (3) A vámhatóságok által végzett megerősítés eredményei azonos bizonyítóerővel bírnak az Unió vámterületének egészén.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A végrehajtási rendelet</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2003. július 25‑i 1335/2003/EK bizottsági rendelettel (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-14" href="#t-14">14</a>
</span>) módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-15" href="#t-15">15</a>
</span>) (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 181a. cikke a következőket írja elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-248" title="page-22">
      „(1) A vámhatóságok nem kötelesek a behozott áruk vámértékét az ügyleti érték szerinti módszer alkalmazásával meghatározni abban az esetben, ha a (2) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott eljárásnak megfelelően alapos okuk van kételkedni abban, hogy a bevallott érték a Vámkódex 29. cikkében hivatkozott teljes megfizetett vagy megfizetendő összeget jelenti.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-249" title="page-23">
      (2) Ha a vámhatóság részéről az (1) bekezdésben említett kételyek merülnek fel, a 178. cikk (4) bekezdésének rendelkezései szerint további információk szolgáltatását kérheti. Ha a vámhatóság kételyei ezt követően továbbra is fennállnak, a vámhatóság kötelesek a végleges határozat meghozatalát megelőzően a kételyeit alátámasztó indokokról szükség esetén írásban értesíteni az érintett személyt, és lehetőséget biztosítani számára azok megválaszolására. A végleges határozatról és az azt alátámasztó indokolásról a vámhatóság az érintett személyt köteles írásban tájékoztatni.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2454/93 rendelet 248. cikkének (1) bekezdése szerint:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-251" title="page-23">
      „A kiadás engedélyezése után el lehet végezni a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok szerint meghatározott behozatali vámok lekönyvelését. Amennyiben a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy az általa elvégzett vizsgálat magasabb összegű behozatali vámot eredményezhet, mint amely a vámáru‑nyilatkozaton feltüntetett adatokból következik, úgy olyan biztosíték nyújtását követeli meg, amely elegendő a vámáru‑nyilatkozat adatai szerint megállapított és az áruk után végül adott esetben fizetendő összegek közötti különbözet fedezésére. A nyilatkozattevő azonban a biztosíték nyújtása helyett kérheti annak a vámösszegnek az azonnali lekönyvelését, amelyet az áruk után esetleg végül fizetni fog.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A végrehajtási rendelet</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24‑i (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-16" href="#t-16">16</a>
</span>) (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) „A tarifális célból meghatározott átváltási árfolyamra vonatkozó rendelkezések” című 48. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-254" title="page-23">
      „Az euro értékét, amennyiben a Vámkódex 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban arra szükség van, havonta egyszer kell rögzíteni.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-255" title="page-23">
      Az alkalmazandó átváltási árfolyam az Európai Központi Bank által a hónap utolsó előtti napját megelőzően megállapított legutolsó árfolyam, amely a következő hónapban érvényes.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-256" title="page-23">
      Amennyiben azonban a hónap kezdetén alkalmazandó árfolyam több mint 5%‑kal eltér az Európai Központi Bank által ugyanazon hónap 15. napja előtt megállapított árfolyamtól, a hónap 15. napjától a szóban forgó hónap végéig az utóbbi árfolyamot kell alkalmazni.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A végrehajtási rendelet „A bejelentett ügyleti érték elutasítása” című 140. cikke, amely az Uniós Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének végrehajtására irányul, a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-258" title="page-23">
      „(1) Ha a vámhatóságoknak alapos kétségük van arra vonatkozóan, hogy a bejelentett ügyleti érték a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése szerinti kifizetett vagy kifizetendő teljes összeget magában foglalja, további információkat kérhetnek a nyilatkozattevőtől.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-259" title="page-24">
      (2) Ha kétségeiket nem sikerül eloszlatni, a vámhatóságok úgy határozhatnak, hogy az áruk értékét nem lehet a Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározni.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A végrehajtási rendelet „Tartalék módszer” című 144. cikke, amely az Uniós Vámkódex 74. cikke (3) bekezdésének végrehajtására irányul, a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-261" title="page-24">
      „(1) A vámértéknek a Vámkódex 74. cikkének (3) bekezdése szerinti meghatározása során észszerű rugalmasság használható a Vámkódex 70. cikkében és 74. cikkének (2) bekezdésében előírt módszerek alkalmazásakor. Az így meghatározott értéknek a lehető legnagyobb mértékben a korábban meghatározott vámértékeken kell alapulnia.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-262" title="page-24">
      (2) Ha az (1) bekezdés alapján nem határozható meg vámérték, más megfelelő módszert kell alkalmazni. Ebben az esetben a vámérték nem határozható meg a következők alapján:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-263" title="page-24">
      a) az Unió vámterületén előállított áruknak az Unió vámterületén belüli eladási ára;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-264" title="page-24">
      b) olyan rendszer, amely két alternatív érték közül a magasabbat használja a vámérték megállapításához;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-265" title="page-24">
      c) áruknak az exportáló ország belföldi piacán alkalmazott ára;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-266" title="page-24">
      d) az előállítás költsége, amely a Vámkódex 74. cikke (2) bekezdése d) pontjának megfelelően az azonos vagy hasonló árukra meghatározott számított értékektől eltér;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-267" title="page-24">
      e) harmadik országba történő kivitel árai;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-268" title="page-24">
      f) minimum‑vámértékek;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-269" title="page-24">
      g) önkényes vagy fiktív értékek.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A végrehajtási rendelet „Biztosíték nyújtása” című 244. cikke, amely az Uniós Vámkódex 191. cikkének végrehajtására irányul, a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-271" title="page-24">
      „Ha a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy a vám‑árunyilatkozat megerősítése azzal az eredménnyel járhat, hogy magasabb összegű behozatali vagy kiviteli vám, illetve egyéb terhek megfizetése válik esedékessé, mint amely a vám‑árunyilatkozat adataiból következik, úgy az áruk átengedésének feltétele egy olyan biztosíték nyújtása, amely elegendő a vám‑árunyilatkozat adatai szerinti összeg és az adott esetben végül fizetendő összeg közötti különbözet fedezésére.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-272" title="page-25">
      A nyilatkozattevő azonban az említett biztosíték nyújtása helyett kérheti annak a vámtartozásnak az azonnali közlését, amelyet az áruk után esetleg végül fizetni fog.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">C.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A héaszabályozás</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2009. június 25‑i 2009/69/EK tanácsi irányelvvel (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-17" href="#t-17">17</a>
</span>) módosított, a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-18" href="#t-18">18</a>
</span>) (a továbbiakban: 2006/112 irányelv) 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-275" title="page-25">
      „A HÉA hatálya alá a következő ügyletek tartoznak:
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-276" title="page-25">
      […]
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-277" title="page-25">
      b) termék ellenérték fejében történő Közösségen belüli beszerzése a tagállamon belül:
    </p>
    <p class="C11Marge1avecretrait" id="para-278" title="page-25">
      i. adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy által, amennyiben az eladó adóalanyként eljáró személy […];
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-279" title="page-25">
      […]
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-280" title="page-25">
      d) a termékimport.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen irányelv 73. cikke értelmében ugyanis „az adóalap tartalmaz mindent, ami azon teljesítés ellenértékét képezi, amelyet ezért az ügyletért a vevőtől, a szolgáltatás megrendelőjétől vagy harmadik személytől az eladó vagy a szolgáltatás nyújtója kap, vagy amelyet e személyeknek kapniuk kell”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett irányelv 83. cikke szerint:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-283" title="page-25">
      „A Közösségen belüli termékbeszerzés tekintetében az adóalapot ugyanazon tényezők alapján kell megállapítani, mint amelyeket a 2. fejezetnek megfelelően ugyanazon termékeknek a tagállam területén történő értékesítésére vonatkozó adóalap meghatározása során alkalmaznak. A 21. és 22. cikk szerinti, Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősülő ügyletek esetében az adóalap a termék, illetve a hasonló termék beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen ügylet időpontjában meghatározott önköltségi ár.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2006/112 irányelv 85. cikke a következőképpen szól:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-285" title="page-25">
      „Termékimport esetében az adóalap a hatályos közösségi rendelkezéseknek megfelelően megállapított vámérték.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen irányelv 86. cikkének (1) bekezdése szerint:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-287" title="page-26">
      „Az adóalap részét képezik a következő tényezők, feltéve, hogy azokat az adóalap részeként még nem vették figyelembe:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-288" title="page-26">
      a) az import szerinti tagállamon kívül esedékes, valamint az import miatt fizetendő adók, díjak, illetékek és más kötelező jellegű befizetések, kivéve magát a felszámítandó HÉA‑t;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-289" title="page-26">
      b) azon járulékos költségek – így különösen a jutalék, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek – amelyek az import szerinti tagállam területén a termék első rendeltetési helyéig felmerültek, valamint azon járulékos költségek, amelyek a terméknek egy másik, a Közösségen belül található rendeltetési helyre történő fuvarozásából adódnak, amennyiben ez a hely az adóztatandó tényállás megvalósulásának időpontjában ismert.” 
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2006/112 irányelv 87. cikke így rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-291" title="page-26">
      „Az alábbi tényezők nem képezik az adóalap részét:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-292" title="page-26">
      a) a korábbi fizetés miatt adott árengedmények (skontó);
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-293" title="page-26">
      b) a megrendelőnek adott és a behozatal időpontjában elszámolt árengedmények és visszatérítések (rabatt).”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen irányelv 138. cikke szerint:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-295" title="page-26">
      „(1) A tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha a termékeket az eladó vagy a beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett tagállam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-296" title="page-26">
      (2) Az (1) bekezdésben említett értékesítéseken kívül a tagállamok mentesítik továbbá az alábbi ügyleteket:
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-297" title="page-26">
      […]
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-298" title="page-26">
      c) másik tagállamba történő továbbításból álló termékértékesítés, amelyre vonatkozna az (1) bekezdésben és az a) és b) pontban említett adómentesség, amennyiben az értékesített termék beszerzője egy másik adóalany lenne.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett irányelv 143. cikke a következőket mondja ki:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-300" title="page-26">
      „(1) A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-301" title="page-26">
      […]
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-302" title="page-27">
      d) harmadik területről vagy harmadik országból feladott vagy fuvarozott termékeknek olyan tagállamba történő importja, amely eltér a feladás vagy a fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamtól, abban az esetben, ha a 201. cikk szerint adófizetésre kötelezett, kijelölt vagy elismert importőr által végzett termékértékesítés a 138. cikknek megfelelően adómentes;
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-303" title="page-27">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-304" title="page-27">
      (2) Az (1) bekezdés d) pontjában szereplő mentesség abban az esetben, ha a termékek importját a 138. cikk (1) bekezdése, valamint (2) bekezdésének c) pontja alapján mentesített termékértékesítés követi, csak akkor alkalmazható, ha az importőr az import időpontjáig legalább a következő adatokat közli az import szerinti tagállam illetékes hatóságával:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-305" title="page-27">
      a) az import szerinti tagállam által kibocsátott saját héa‑azonosítószáma vagy a héa megfizetéséért felelős adóügyi képviselőjének az import szerinti tagállam által kibocsátott héa‑azonosítószáma;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-306" title="page-27">
      b) azon megrendelőnek egy másik tagállam által kibocsátott héa‑azonosítószáma, akinek a részére a termékeket a 138. cikk (1) bekezdése szerint értékesítik, vagy a termék feladásának vagy fuvarozásának rendeltetési helye szerinti tagállam által kibocsátott saját héa‑azonosítószáma, ha a termékek [helyesen: termékeket] a 138. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerint továbbítják;
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-307" title="page-27">
      c) annak bizonyítéka, hogy az importált termékeket az import szerinti tagállamból egy másik tagállamba szándékoznak elfuvarozni vagy feladni.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-308" title="page-27">
      A tagállamok azonban előírhatják, hogy a c) pontban említett bizonyítékot kizárólag kérésre kell közölni az illetékes hatósággal.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tényállás és a pert megelőző eljárás</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jogvita alapját képező tényállás</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2005. január 1‑jétől az Európai Unió eltörölte a Kereskedelmi Világszervezet tagországaiból – köztük Kínából – származó textiltermékek és ruházati termékek behozatalára vonatkozó valamennyi kontingenst.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2007. április 20‑án az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 2007/015. sz. kölcsönös segítségnyújtási közleményt intézte a tagállamokhoz annak érdekében, hogy tájékoztassa ez utóbbiakat a Kínából behozott textiltermékek és lábbelik alulértékelésének kockázatáról.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E közleményében az OLAF felhívta az összes tagállamot, hogy egyrészt elemezzék a többek között Kínából származó textiltermékek és lábbelik behozatalát az alulértékelt behozatalokra utaló esetleges valószínűsítő körülmények azonosítása érdekében, másrészt pedig, hogy végezzenek megfelelő ellenőrzéseket az ilyen behozatalok tekintetében folytatott vámkezelések során.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt követően, annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat a textiltermékek és lábbelik alulértékelt szállítmányainak feltárásában, az OLAF – a Bizottság Közös Kutatóközpontjával együttműködve – uniós szintű adatokon alapuló kockázati értékelési eszközt hozott létre (a továbbiakban: OLAF‑módszer). Ez az eszköz először is a Kínából behozott és a közös vámtarifa Kombinált Nómenklatúrájának 61–64. árucsoportjába tartozó valamennyi textiltermék és lábbeli tekintetében korrigált átlagár kiszámításából áll. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-19" href="#t-19">19</a>
</span>) A korrigált átlagárakat az érintett termékek Kínából származó, a Comext statisztikai adatbázisból származó havi importárai, vagyis az Eurostat által kezelt nemzetközi kereskedelmi adatbázis 48 hónapos időszakra vonatkozó havi importárai alapján kell kiszámítani. Ezek az árak valamennyi, a Kombinált Nómenklatúra szerinti érintett 495 nyolc számjegyű termékkód esetében kilogrammonkénti értéket fejeznek ki, meghatározva az Unión belüli származási országot és a rendeltetési országot. Ezt követően a 28 tagállam korrigált átlagárainak számtani átlaga (nem súlyozott átlag) alapján kell kiszámítani az egész Unióra vonatkozó átlagértéket (a továbbiakban: az EU28‑ra vonatkozó korrigált átlagárak (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-20" href="#t-20">20</a>
</span>)). Ezen átlagok kiszámításához a szélsőséges értékeket, vagyis a kirívóan magas vagy alacsony értéket ki kell zárni: ezért nevezik az átlagárat „korrigáltnak”. Végül kiszámítják a korrigált átlagár 50%‑ának megfelelő értéket, és ez képezi a szintén kilogrammonkénti árban kifejezett „elfogadható minimális árat”, amelyet olyan küszöbértékként alkalmaznak, amely lehetővé teszi a tagállamok vámhatóságai számára, hogy felderítsék a bejelentett különösen alacsony behozatali értékeket, és így a nagy kockázattal járó behozatalokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az OLAF által 2009. január 23‑án küldött AM/2009/001. sz. kölcsönös segítségnyújtási közlemény az „Argus” műveletre, egy hat hónapos műveletre vonatkozott, amelynek keretében az OLAF megkezdte a különböző harmadik országokból, de főként Ázsiából származó textiltermékek és lábbelik kereskedelmének megfigyelését, és az előző hónap vámérték szempontjából kockázatosnak minősített behozatalait tartalmazó lista havonta történő továbbítását a tagállamoknak. E közleménnyel az OLAF arra hívta fel a tagállamokat, hogy négy hónapon belül közöljék vele a kockázati szűrőket, azonosítsák a nagy kockázattal járó szállítmányokat, és a közleményei alapján végezzenek ellenőrzéseket a vámkezelést követően.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2011‑ben a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága által koordinált, ún. „Discount” kiemelt ellenőrzési terület (a továbbiakban: PCA Discount) keretében, amelyben valamennyi tagállam, köztük az Egyesült Királyság is részt vett, az elfogadható minimális árakat alkalmazták a Kínából származó olyan textiltermékek és lábbelik behozatalának felderítése és ellenőrzése érdekében, amelyek olyan alacsony vámértékűek, hogy az gyanússá teszi e behozatalokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014‑ben az OLAF koordinálta az ún. „Snake” közös vámügyi műveletet (a továbbiakban: Snake művelet), amelynek operatív szakaszára 2014. február 17. és március 17. között került sor, és amelyben valamennyi tagállam, valamint a kínai vámhatóságok is részt vettek. Ez utóbbiak közreműködése arra irányult, hogy olyan kiviteli nyilatkozatokat szerezzenek be, amelyek lehetővé tették az érintett termékek Unióba történő behozatalára vonatkozó bejelentett érték ellenőrzését. A Snake művelet zárójelentésében a tagállamokat felhívták arra, hogy folytassák az elfogadható minimális árakon alapuló kockázati profilok használatát, úgy, ahogyan azokat e művelet során alkalmazták.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság hatóságai által e művelet keretében az említett kockázati profilok alapján végzett ellenőrzéseket követően e hatóságok 24 gazdasági szereplő tekintetében kiegészítő vámokat állapítottak meg a 2011 novembere és 2014 novembere közötti hároméves időszakban történt behozatalaik után.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyságban 2014. október 27. és 31. között végzett 14–11–1. sz. ellenőrző látogatás során a Bizottság megvizsgálta a kockázatra vonatkozó tájékoztató formanyomtatványokat, a kölcsönös segítségnyújtásról szóló közleményeket és 24, véletlenszerűen kiválasztott importügyletet, amelyek közül 23 szerepelt a B‑számlán.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014 novembere és 2015 februárja között az egyesült királysági hatóságok az említett összegek megfizetésére vonatkozó felszólításokat küldtek a szóban forgó gazdasági szereplők részére, 24 utólagos beszedési megbízás, úgynevezett „C18‑as fizetési felszólítás” (a továbbiakban: C18 Snake fizetési felszólítások) kibocsátása útján, amelyeket később megsemmisítettek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. január 16‑án az OLAF vizsgálatot indított kifejezetten egyes tagállamok, köztük az Egyesült Királyság ellen, amely a 2013‑ban kezdődő időszakra vonatkozott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Her Majesty’s Revenue and Customs (az Egyesült Királyság adó‑ és vámhatósága, a továbbiakban: HMRC) és az Egyesült Királyság határőrsége 2013 és 2016 között hajtotta végre a „Badminton” műveletet. Ez az ügylet, amely elsősorban a héacsalásra vonatkozott, egy a Kínából származó érintett termékekhez kapcsolódó négy nagy gazdasági szereplőre irányuló eredeti vizsgálat keretében zajlott, amelyet a „42‑es eljáráskódú vámeljárás”, vagyis azon eljárás keretében folytattak, amelynek során a vámot a behozatalkor fizetik meg, de a héát utólag a rendeltetési hely szerinti tagállamban kell megfizetni (a továbbiakban: 42‑es eljáráskódú vámeljárás). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-21" href="#t-21">21</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015 februárja és 2016 júliusa között az Egyesült Királyság tíz, az OLAF által szervezett, a Kínából származó textiltermékek és lábbelik alulértékelésére vonatkozó megbeszélésen vett részt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. február 19‑én és 20‑án az OLAF megszervezte az első kétoldalú megbeszélést a HMRC‑vel annak érdekében, hogy megvitassák a Snake művelet nyomon követését és a korrigált átlagárak vámalulértékelési kockázati mutatóként való felhasználását. E megbeszélésen az OLAF kiemelte, hogy nem csökkent az esetlegesen csalárd módon alulértékelt behozatal mennyisége, és hogy a statisztikákból kitűnik, hogy az Egyesült Királyság a más tagállamok által hozott intézkedések eredményeként vonzóbb volt a csalárd forgalom számára. A HMRC a maga részéről jelezte, hogy a Snake művelet során és a saját elemzéseik alapján eredményeként azonosított vállalkozások felé összesen több mint 800 millió font sterling (GBP) összegű héa‑ és vámbeszedési megbízást szándékoznak kibocsátani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság az „alulértékeléssel elkövetett csalásról” szóló, az OLAF által szervezett 2015. február 25‑i és 26‑i ad hoc megbeszélés során, amelyen a tagállamok hatóságai vettek részt, ismételten hangsúlyozta azon szándékát, hogy végrehajtja az említett beszedést. E megbeszélés során az OLAF „erőteljesen javasolta” többek között, hogy a tagállamok használjanak megfelelő kockázati szűrőket az esetlegesen alulértékelt szállítmányok azonosítására, írjanak elő biztosítékokat a gyanúsként azonosított szállítmányokra vonatkozóan, és folytassanak vizsgálatot a vámérték megállapítása érdekében. Az OLAF ismertette továbbá az esetlegesen alulértékelt behozatalok miatt a tradicionális saját forrásokat uniós szinten érintő potenciális veszteségeket is, különösen az Egyesült Királyságba irányuló behozatalokat illetően. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-22" href="#t-22">22</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. június 16‑án az OLAF továbbította a 2015/013. sz. kölcsönös segítségnyújtási közleményt, amelyben arra hívta fel a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges óvintézkedést annak érdekében, hogy megvédjék az Unió pénzügyi érdekeit a Kínából származó, alulértékelt textiltermékek és lábbelik behozatalának veszélyével szemben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015 májusában az Egyesült Királyság megindította az úgynevezett Breach műveletet az alulértékeléssel elkövetett csalások elleni küzdelem érdekében. Az Egyesült Királyság szerint e művelet egyik célja az volt, hogy a 24 C18 Snake fizetési felszólítás megsemmisítését követően meghatározza a Snake művelet során felfedezett, alulértékelt áruk vámértékét, és követelje a tradicionális saját források megkerüléssel érintett összegét. E művelet magában foglalja többek között a gyanús szállításokkal kapcsolatos előzetes ellenőrzéseket és utólagos helyszíni vizsgálatokat, az okiratok elemzését, auditokat és ellenőrzéseket, az érintett értékesítések kereskedelmi jellegének vizsgálatát, valamint az importőr, a szállítmányozók és más vállalkozások közötti kapcsolatok vizsgálatát, továbbá az importőrök számára a csalárd tevékenységek azonosítását célzó szenzibilizációs tevékenységeket. Mintegy harminc előzetes ellenőrzést is végeztek, továbbá mintákat vettek. Több C18 fizetési felszólítást bocsátottak ki. A tárgyalás során az Egyesült Királyság azt állította, hogy az e művelet keretében elfogadott intézkedések még mindig folyamatban vannak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015. július 28‑án az OLAF egy második kétoldalú megbeszélést tartott a HMRC‑vel. Ez utóbbi többek között jelezte, hogy tovább folytatja a több mint 800 millió GBP összegű beszedési eljárást, adott esetben bírósági úton, és hogy a Breach művelet keretében több ágazatot átfogó intézkedéscsoportot alakítottak ki, amelynek célja a csalárd kereskedelemben részt vevő importőrök helyzetének vizsgálata. A HMRC szerint azonban az átlagárakon alapuló kockázati mutatók alkalmazása kontraproduktív és aránytalan, figyelembe véve az Egyesült Királyságba irányuló behozatal mennyiségét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016. február 3‑án az OLAF egy harmadik kétoldalú megbeszélést tartott a HMRC‑vel, amely kijelentette, hogy az Egyesült Királyság ellenőrizte a Snake művelet keretében érintett tizenhat érintett vállalkozást. Az OLAF ismét azt javasolta, hogy a HMRC olyan uniós szintű kockázati mutatókat vegyen igénybe, amelyek az elfogadható minimális áron alapulnak. Hangsúlyozta az Egyesült Királyságba irányuló alulértékeltnek tekintett behozatalok jelentős százalékos arányát, amelyek jelentős veszteségeket okoznak a vámok területén.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016. március 22‑én és 23‑án az OLAF egy negyedik kétoldalú megbeszélést tartott a HMRC‑vel. Az OLAF ismét hangsúlyozta, hogy célszerű az uniós szintű kockázati mutatók alkalmazása behozatali megelőző intézkedésként, és gyakorlati eszközöket javasolt azok egyesült királysági hatóságok általi fokozatos végrehajtásához. Az OLAF ismét megvizsgálta az akkori helyzetet, ami azt mutatja, hogy az Egyesült Királyságban a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek nőttek, elsősorban a 42‑es eljáráskódú vámeljárás visszaélésszerű alkalmazása miatt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">72.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016 júliusában egy kétoldalú megbeszélésen az OLAF benyújtott egy jelentést, amelyből kitűnt, hogy a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek nőttek az Egyesült Királyságban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">73.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016. szeptember 18‑án és 19‑én egy többoldalú találkozón a francia hatóságok bemutatták az úgynevezett „Octopus” művelet eredményeit: az e hatóságok által tíz tagállam (köztük az Egyesült Királyság) részvételével és az OLAF támogatásával folytatott műveletről volt szó. Az e műveletről szóló zárójelentésből kitűnik, hogy szervezett bűnszervezetek okoztak alulértékeléssel elkövetett csalásokat. A behozatali vámáru‑nyilatkozatokban feltüntetett címzett szinte mindig hiányzó vagy „megszűnő és újraalakuló” vállalkozás volt. Azt is megállapították, hogy a szállított áruk túlnyomó többsége, amelyet előre meghatározott kritériumok alapján ellenőriznek Franciaországban, alulbecsült értékeket mutat, amelyeket csalárd módon jelentettek be az Egyesült Királyságban a 42‑es eljáráskódú vámeljárás keretében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">74.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016 októberében az egyesült királysági hatóságok lefolytatták a „Samurai” nevű kísérleti műveletet, amely két olyan gazdasági szereplő behozatalait célozta, amelyek rögtön beszüntették tevékenységüket, miután a HMRC vitatta a vámáru‑nyilatkozataikat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">75.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2017. március 1‑jén az OLAF lezárta az Egyesült Királyságba irányuló behozatalok alulértékelésére vonatkozó vizsgálatát, és meghozta jelentését (a továbbiakban: OLAF‑jelentés), amelynek értelmében az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező importőrök hamis számlák, fiktív számlák és helytelen vámáru‑nyilatkozatok benyújtása révén az Egyesült Királyságban magas összegű vámot kerültek ki. Az OLAF feltárta, hogy 2013 és 2016 között jelentősen növekedett az Egyesült Királyságon áthaladó alulértékelési csalási mechanizmus terjedelme. Ez az időszak egybeesett azzal, hogy más tagállamok olyan kockázati profilokat alkalmaztak, amelyek a korrigált átlagárakon alapuló kockázatértékelési eszközön alapultak, az OLAF által javasoltaknak megfelelően.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">76.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E jelentés szerint az említett időszak során az Egyesült Királyságon keresztül történő csalárd behozatalok jelentős mértékben nőttek az ellenőrzések elégtelen volta miatt. 2016‑ban az Egyesült Királyságba importált, Kínából származó textiltermékek és lábbelik több mint 50%‑át az elfogadható minimális ár alatt jelentették be, míg a tradicionális saját források teljes veszteségének mintegy 80%‑a az Egyesült Királyságba importált textiltermékek és lábbelik alulértékelésének tudható be.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">77.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az OLAF‑jelentés ezenkívül pontosította, hogy e csalások mögött az Unió egészében működő szervezett bűnszervezetek állnak. Az Egyesült Királyságba irányuló behozatalok nagy része textiltermékek és lábbelik más tagállamokbeli feketepiacára irányuló szállítmányait érintett. E behozatalok többségét a 42‑es eljáráskódú vámeljárás visszaélésszerű alkalmazásával valósították meg. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-23" href="#t-23">23</a>
</span>) Ily módon az OLAF úgy vélte, hogy az áruk végső rendeltetési helye szerinti tagállamokban, többek között Németországban, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban fizetendő héakikerülés szintén lényeges tényező. Az OLAF hangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyság nem alkalmazott elfogadható minimális áron alapuló kockázati profilokat, ahogy azt javasolta, és nem végzett megfelelő behozatali vámellenőrzéseket, legfeljebb egy hónapig a Snake művelet során. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-24" href="#t-24">24</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">78.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen e jelentés szerint az Egyesült Királyság vámellenőrzés nélkül szabad forgalomba bocsátotta a Kínából származó, alulértékelt textiltermékeket és lábbeliket, így a vámok jelentős részét nem szedték be, és nem bocsátották az uniós költségvetés rendelkezésére. Ennélfogva az OLAF a jelentésében kiszámította a 2013 és 2016 közötti időszakra vonatkozó tradicionális saját forrásokat érintő, ebből eredő veszteségeket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-25" href="#t-25">25</a>
</span>) Közelebbről, az egyes érintett termékek Kombinált Nómenklatúrája tekintetében meghatározta az alulértékelt áruk (ilyen árunak az érintett elfogadható minimális árnál alacsonyabb értékben bejelentett árukat tekintették) mennyiségét (kg‑ban), valamint a szóban forgó termék bejelentett értéke és az érintett korrigált átlagár (az EU28‑ra vonatkozó korrigált átlagár) közötti különbséget, majd az e különbségre vonatkozó hatályos vámtételt alkalmazta. Ebben az összefüggésben az OLAF azt javasolta a HMRC‑nek, hogy tegyen meg minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy beszedje az említett összeget, és hogy alkalmazzon kockázati mutatókat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">79.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016 novembere és 2018 októbere között a 608/2014 rendelet tradicionális saját források ellenőrzésére és felügyeletére vonatkozó rendelkezései értelmében a Bizottság felhatalmazott megbízottai öt ellenőrzést végeztek többek között az alulértékeléssel kapcsolatban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">80.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 16–11–1. sz. ellenőrző látogatás során, amelyre 2016. november 14. és 18. között került sor, a Bizottság, miután megállapította, hogy a B‑számlán törölt vámösszegek megfeleltek az eredetileg a Snake művelet keretében feltárt alulértékelt behozatalokra vonatkozó, de később visszavont 24 C18 Snake fizetési felszólítás kibocsátása révén követelt további tartozásoknak, felhívta az egyesült királysági hatóságokat, hogy határozzák meg valamennyi érintett behozatali nyilatkozat vámértékét, számítsák ki újra az e vámértékeket terhelő kiegészítő vámokat, a megfelelő tartozásokat könyveljék le a B‑számlára, továbbá a lehető leghamarabb hajtsák be az érintett összegeket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">81.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Arra vonatkozóan is kérdést intézett az említett hatóságokhoz, hogy alkalmazzák‑e az OLAF által az alulértékelt behozatalok feltárása érdekében javasolt elfogadható korrigált átlagárak eszközét, hogy a vámkezelés során végeznek‑e fizikai ellenőrzéseket, és hogy rendszeresen megkövetelik‑e a 2454/93 rendelet 248. cikkének (1) bekezdése alapján követelhető vámokra adott biztosíték nyújtását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">82.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2017. május 8‑tól 12‑ig lefolytatott 17–11–1. sz. ellenőrző látogatás során a Bizottság tizenkét, 2017 első negyedévében benyújtott és különösen alacsony értékeket tartalmazó behozatali nyilatkozatot választott ki helyszíni ellenőrzés céljából. A vizsgálat megerősítette, hogy az e nyilatkozatok által lefedett tizenkét tételt ellenőrzés és biztosítéknyújtás nélkül bocsátották az Unióban szabad forgalomba. Az egyesült királysági hatóságok megerősítették, hogy nem hajtották végre az OLAF által a 2014‑es Snake műveletet követően igényelt és az utóbbi által a 16–11–1. sz. vizsgálati jelentésben ismét kért intézkedéseket. Kifejtették, hogy ez elsősorban a jogi tanácsadóik azon értékelésének következménye, amely szerint semmilyen elfogadható értékelési módszer nem állt rendelkezésre. A szóban forgó behozatalokat ugyanakkor a Breach művelet keretében létrehozott munkacsoport megvizsgálja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">83.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 17–11–2. sz. ellenőrző látogatás során, amelyre 2017. november 13. és 17. között került sor, a Bizottság megbízottai megvizsgáltak öt, a Snake művelet keretében potenciális csalást elkövetőként már azonosított importőrt érintő, különösen alacsony értékű behozatali nyilatkozatot, az e műveletből származó, összesen 62 003 024,23 GBP összegre vonatkozó 24 C18 Snake fizetési felszólítás egyike alapján. Mindazonáltal lehetetlennek bizonyult a különböző behozatali nyilatkozatoknak megfelelő tartozások megtalálása, ami a HMRC szerint e tartozások törlését igazolta.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">84.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E látogatás során az egyesült királysági hatóságok tájékoztatták a Bizottság megbízottait arról, hogy a HMRC 2017. október 12‑én megindította a „Swift Arrow” elnevezésű műveletet. Az Egyesült Királyság kifejtette, hogy az e művelet keretében használt kockázati profilok nem az OLAF által meghatározott küszöbértékeken, hanem a HMRC által kizárólag az Egyesült Királyságba irányuló behozatalok alapján meghatározott nemzeti kockázati küszöbértékeken vagy profilokon alapultak. E profilokat azonban csak bizonyos, korábban csalárd kereskedelmi tevékenységet folytatóként azonosított gazdasági szereplőkre alkalmazták. Az e kockázati profilok révén beazonosított konténereket az egyesült királysági hatóságok fizikai ellenőrzéseknek vetik alá a vámkezelés során. Ha a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy a bejelentett érték nem igazolt, az áru kiadása előtt biztosíték címén fizetést követelnek meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">85.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2018. április 16. és 20. között végzett 18–11–1. sz. ellenőrző látogatás során a Bizottság megbízottai 25, a 2017. október 12. (az ún. Swift Arrow művelet kezdete) és 2017. december 31. közötti időszakra vonatkozó behozatali nyilatkozatot vizsgáltak meg. Megállapítást nyert, hogy a HMRC által kifejlesztett kockázati profil csak hetet mutatott ki a 25 rendkívül alacsony értékű tételből, és a 18 másik konténert szabad forgalomba bocsátották anélkül, hogy vitatták volna a vámértéket. Az egyesült királysági hatóságok jelezték, hogy a Swift Arrow művelet megindítása óta a kockázati profilt kiigazították annak érdekében, hogy több gazdasági szereplőt, Kombinált Nómenklatúra‑ (KN‑) kódot és belépőpontot is magában foglaljon, ily módon, ha a szóban forgó behozatalokra 2018 áprilisában került volna sor, a profil további tizenegy iratot mutatott volna ki.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">86.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül e hatóságok szerint a kiválasztott gazdasági szereplők közül többen is megszakították a behozatalt, mivel bekerültek a kockázati profilokba, a kiadást megelőzően ellenőrzés tárgyát képezték, és felhívták őket, hogy az áruk kiadása előtt nyújtsanak biztosítékokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">87.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E hatóságok azonban megtagadták a HMRC által a Swift Arrow művelet keretében megkövetelt biztosítékok meghatározása és az utólagos beszedési megbízások, vagyis a C18 fizetési felszólítások kiállítása érdekében alkalmazott számítási módszer részleteinek hozzáférhetővé tételét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">88.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2018 májusában az Egyesült Királyság a Breach művelet keretében C18 fizetési felszólításokat (a továbbiakban: C18 Breach fizetési felszólítások) bocsátott ki a 2015‑ös időszakra összesen 25 millió GBP összegben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">89.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 18–11–2. sz. ellenőrző látogatás során, amelyre 2018. október 8. és 12. között került sor, az egyesült királysági hatóságok fenntartották e megtagadást. Ezzel szemben megerősítették, hogy 2018 áprilisában kiegészítő vámot állapítottak meg hét gazdasági szereplővel, köztük több, a Snake ügylet során már célzott piaci szereplővel szemben, összesen 19 434 197,73 GBP értékben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A pert megelőző eljárás</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">90.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2017. március 24‑i és 2017. július 28‑i levelében a Bizottság tájékoztatást kért az Egyesült Királyságtól az OLAF‑jelentés nyomán tett intézkedésekről. Jelezte, hogy nem kapott konkrét kiegészítő információkat az Egyesült Királyságtól, és semmi nem enged arra következtetni, hogy ez az állam megfelelő intézkedéseket tett volna az alulértékeléssel elkövetett, e jelentésben megállapított csalás megelőzése érdekében. Ellentétes információ hiányában a Bizottság jelezte, hogy köteles felhívni az Egyesült Királyságot arra, hogy bocsássa rendelkezésre a tradicionális saját források OLAF által meghatározott veszteségeknek megfelelő összegét (a beszedési költségek levonásával).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">91.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság a 2017. július 28‑i három levél egyikében azt is kérte, hogy tájékoztassák az egyesült királysági hatóságok által a 16–11–1. sz. ellenőrző látogatásról szóló jelentés alapján hozott intézkedésekről, és e tekintetben megismételte arra irányuló felhívását, hogy bocsássák rendelkezésére azon jogi értékelést, amely a 24 C18 Snake fizetési felszólítás megsemmisítéséhez vezetett, valamint a 24 ügyre vonatkozó iratok jegyzékét, beleértve a vámtartozások megállapítása céljából végzett számításokat is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">92.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2017. augusztus 8‑i és 2017. október 12‑i levelében az Egyesült Királyság válaszolt ezekre a felhívásokra. Először is az OLAF‑jelentést illetően az Egyesült Királyság rámutatott, hogy olyan intézkedéseket tettek az alulértékelés problémájának leküzdése érdekében, mint a Breach művelet elindítása. Az uniós jog egyébként nem ír elő külön ellenőrzési modellt, így az egyes tagállamok feladata annak eldöntése, hogy miként kell a lehető legjobb módon alkalmazni a jogot. Ezenkívül a kiadást megelőző ellenőrzési intézkedések, ideértve a biztosítékok nyújtását is, jellegüknél fogva nem hatékonyabbak az Egyesült Királyság által kidolgozotthoz hasonló utólagos intézkedéseknél. Az OLAF‑módszer, mivel uniós szinten megállapított adatok alkalmazásán alapul, nem megbízható, és nem is megfelelő az Egyesült Királyság számára. Ez a modell kifogásolható, ezért az Egyesült Királyság saját megközelítést alakított ki, amely mentes az OLAF‑módszer hiányosságaitól. Ezt követően, ami a 16–11–1. sz. ellenőrző látogatásról szóló jelentés nyomon követését illeti, az Egyesült Királyság jelezte, hogy a 24 C18 Snake fizetési felszólítás megsemmisítésének és a vonatkozó B‑számlán szereplő összegek törlésének oka az volt, hogy nem tudta bizonyítani az importált áruk valós értékét, ugyanakkor ezt a problémát a Breach művelet keretében egy szakértői csoport orvosolja. Végül az Egyesült Királyság megismételte, hogy nem adhat helyt a HMRC C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítéséhez vezető jogi értékelésének rendelkezésre bocsátására irányuló megkeresésnek, és e tekintetben a titoktartásra és az ügyvéd és ügyfele közötti szakmai titok védelmére vonatkozó indokokra hivatkozott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">93.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2018. március 9‑én a Bizottság felszólító levelet küldött az Egyesült Királyságnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">94.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság e levélre 2018. június 22‑én válaszolt. Ez utóbbi levél mellékletében ez az állam azt kérte, hogy küldjék meg részére az OLAF‑jelentés teljes változatát, mivel csak e jelentés hiányos változatával rendelkezik, valamint hogy a Bizottság adjon számára részletes választ a tradicionális saját források követelt összegének kiszámítására használt módszerre vonatkozóan.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">95.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2018. szeptember 24‑én a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött az Egyesült Királyságnak, amelyben többek között válaszolt az ezen állam által 2018. június 22‑i levelének mellékletében megfogalmazott kérelmekre, és a válaszadási határidőt két hónapban határozta meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">96.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel a Bizottság az előírt határidőn belül nem kapott választ az Egyesült Királyságtól az indokolással ellátott véleményre, 2018. december 19‑én úgy határozott, hogy benyújtja a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet a Bírósághoz, miután 2018. december 18‑án tájékoztatta az Egyesült Királyságot arról, hogy másnap ilyen döntést fog hozni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">97.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2019. január 9‑én technikai megbeszélésre került sor az egyesült királysági hatóságok és a Bizottság között: ennek során egy tanácsadó társaság ismertette következtetéseit, amelyek az Egyesült Királyság által megrendelt jelentésben szerepeltek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">98.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2019. február 11‑én az Egyesült Királyság megküldte a Bizottságnak az indokolással ellátott véleményre adott válaszát, amely egy kísérő feljegyzésből és egy tanácsadó társaság jelentését tartalmazó mellékletből állt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság előtti eljárás</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">99.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2019. március 7‑én a Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Királyság által előadott érvek nem teszik lehetővé az indokolással ellátott véleményben megfogalmazott kifogások megcáfolását, benyújtotta a jelen keresetet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">100.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Belga Királyság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Portugál Köztársaság és a Szlovák Köztársaság (a továbbiakban együttesen: beavatkozók) az Egyesült Királyság támogatása érdekében beavatkozási beadványokat nyújtottak be a jelen ügyben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">101.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2020. június 6‑i levelében az Egyesült Királyság bizonyításfelvételi vagy pervezető intézkedések iránti kérelmet terjesztett elő annak érdekében, hogy a Bíróság kötelezze a Bizottságot egy sor kérdés megválaszolására, amelyek közül egyeseket az Egyesült Királyság által 2018. június 22‑én és 2019. március 22‑én a Bizottsághoz intézett információkérésekben már feltettek. 2019. április 11‑i levelében az Egyesült Királyság azt kérte a Bíróságtól, hogy kötelezze a Bizottságot arra, hogy válaszoljon a 2019. március 22‑i kérelemben feltett kérdésekre („újrafogalmazott” információkérés). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-26" href="#t-26">26</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">102.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2020. október 14‑i levelében a Bíróság írásbeli választ igénylő kérdéseket intézett a Bizottsághoz és az Egyesült Királysághoz. 2020. november 16‑i beadványaikban e felek válaszoltak ezekre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">103.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2020. december 8‑án tárgyalást tartottak, amelynek során szóbeli észrevételeket terjesztett elő egyrészt az Egyesült Királyság – amelynek támogatása végett beavatkozott az Észt Köztársaság, a Lett Köztársaság és a Portugál Köztársaság –, másrészt a Bizottság. E feleket arra kérték, hogy szóbeli előadásaikat a jelen indítvány előző pontjában említett válaszok tartalmára összpontosítsák.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">V.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek kérelmei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">104.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Keresetlevelében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">az Egyesült Királyság, mivel egyes, Kínából származó textiltermékek és lábbelik importja vonatkozásában nem a vámok helyes összegét vette könyvelésbe és nem bocsátotta rendelkezésre a tradicionális saját források és a [héaalapú] saját források helyes összegét, nem teljesítette a 2014/335 határozat 2. és 8. cikkéből, a 2007/436 határozat 2. és 8. cikkéből, a 609/2014 rendelet 2., 6., 9., 10., 12. és 13. cikkéből, az 1150/2000 rendelet 2., 6., 9., 10., 11. és 17. cikkéből, az 1553/89 rendelet 2. cikkéből, valamint az Uniós Vámkódex 105. cikkének (3) bekezdéséből és a Közösségi Vámkódex 220. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">ebből következően nem teljesítette az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből, az EUMSZ 325. cikkből és az EUMSZ 310. cikk (6) bekezdéséből, az Uniós Vámkódex 3. és 46. cikkéből, a Közösségi Vámkódex 13. cikkéből, a 2454/93 rendelet 248. cikkének (1) bekezdéséből, a végrehajtási rendelet 244. cikkéből és a 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) és d) pontjából, 83., 85., 86. és 87. cikkéből, valamint 143. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">(Az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátandó [beszedési költségekkel csökkentett] vonatkozó tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek a következő összegeknek felelnek meg:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2017‑ben 496 025 324,30 euró [2017. október 11‑ét beleértve];</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016‑ban 646 809 443,80 euró;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2015‑ban 535 290 329,16 euró;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014‑ban 480 098 912,45 euró;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2013‑ban 325 230 822,55 euró;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2012‑ban 173 404 943,81 euró;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2011‑ben 22 777 312,79 euró). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-27" href="#t-27">27</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">az Egyesült Királyság – mivel nem közölte teljeskörűen a Bizottság számára a tradicionális saját források kiesett összegének megállapítása érdekében szükséges információkat, és mivel nem bocsátotta rendelkezésre a HMRC jogi osztályának kért jogi értékelését, vagy azon határozat indokolását, amely alapján törölte a megállapított vámtartozásokat, amint arra felhívták ‑ megsértette az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből és a 608/2014 rendelet 2. cikke (2) bekezdéséből és (3) bekezdésének d) pontjából eredő kötelezettségeit; továbbá</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságát kötelezze a költségek viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">105.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">nyilvánítsa a keresetet egészben vagy részben elfogadhatatlannak;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">másodlagosan állapítsa meg, hogy</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">az Egyesült Királyság sem a tradicionális saját források, sem a lojális együttműködés alapján nem szegte meg a csalás elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségét;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">az Egyesült Királyság által hozott intézkedések nem jártak következményekkel az Unió költségvetésére nézve, ezért nem kötelezhető arra, hogy az Uniót bármilyen összeggel kártalanítsa;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">másodlagosan, ha a Bíróság megállapítja, hogy egy konkrét kötelezettségszegés veszteséget okozott az Unió számára, tegye lehetővé az Egyesült Királyság számára a felelősség megállapításából eredő további tradicionális saját források értékelését és bevallását, anélkül hogy maga meghatározná az e forrásokat érintő veszteségek összegét;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">harmadlagosan, abban az esetben, ha a Bíróság úgy döntene, hogy dönt a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségekre vonatkozó kérelemről, vizsgálja meg azok Egyesült Királyság általi értékelését;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">negyedlegesen, abban az esetben, ha a Bíróság nem fogadná el az Egyesült Királyság módszertani választásait, „ismerje el, hogy a Bizottságnak a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek értékelése során meg kell felelnie a valamely tagállammal szemben indított kártérítési keresetekre alkalmazandó bizonyítási követelménynek, amit nem tett meg”;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">a jogalap és a számszerűsítés hiánya miatt utasítsa el a héaalapú saját forrásokhoz kapcsolódó követelést; valamint</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">106.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Valamennyi beavatkozó tagállam lényegében a kereset elutasítását kéri. A Szlovák Köztársaság és a Portugál Köztársaság ezenkívül azt kéri, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze valamennyi költség viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">VI.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A keresetről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">107.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság által a keresete alátámasztására felhozott jogalapok vizsgálata előtt meg kell vizsgálni az Egyesült Királyság által az ellenkérelmében felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat (A rész). Érdemben e kereset lényegében négy jogalap köré szerveződik. Először is a Bizottság azzal érvel, hogy a jogsértési időszakban az Egyesült Királyság nem hozott az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló intézkedéseket, és e mulasztás mind az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére és a csalás elleni küzdelemre vonatkozó általános kötelezettségek megszegésének, mind pedig a vámhatóságok azon kötelezettsége megsértésének minősül, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló intézkedéseket hozzanak, kockázatelemzés alapján végezzenek ellenőrzéseket és írják elő biztosíték nyújtását (B rész). Másodszor a Bizottság azt állítja, hogy az Egyesült Királyság megsértette a saját forrásokra vonatkozó szabályozás rendelkezéseit, mivel az importált áruk vámmértékét nem helyesen számították ki, és az e vámokhoz kapcsolódó saját források összegét nem állapították meg, és nem bocsátották az uniós költségvetés rendelkezésére abban az időpontban, amikor ennek meg kellett volna történnie (C rész). Harmadszor meg kell vizsgálni az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében rögzített lojális együttműködési kötelezettség megsértésére alapított érvet (D rész). Negyedszer a Bizottság lényegében azzal érvel, hogy mivel az Egyesült Királyság nem határozta meg helyesen a behozataluk során a tényleges ellenőrzés hiánya miatt alulértékelt áruk vámértékét, megsértette a héára vonatkozó jogszabályokat, és nem bocsátotta az uniós költségvetés rendelkezésére a héából származó valamennyi saját forrást (E rész).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az elfogadhatóságról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">108.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ellenkérelmében az Egyesült Királyság az elfogadhatatlansági kifogások öt kategóriáját hozza fel, amelyek először is a védelemhez való jognak a pert megelőző eljárás és a Bíróság előtti eljárás során történő megsértésén, másodszor a héának a 42‑es eljáráskódú vámeljárás szerinti könyvelésbe vételével kapcsolatban a pert megelőző eljárás szabálytalanságán és a keresetlevél szabálytalanságán, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-28" href="#t-28">28</a>
</span>) harmadszor a bizalomvédelem és a jogbiztonság elve, az estoppel‑elv és a lojális együttműködés elveinek a Bizottság általi megsértésén, negyedszer az említett összegek rendelkezésre bocsátása EUMSZ 258. cikken alapuló előírásának lehetetlenségén, ötödször pedig a 2015. május 1‑je és 2017. október 11. közötti időszak tekintetében a kereset idő előttiségén alapulnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">109.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ötödik elfogadhatatlansági kifogás szorosan kapcsolódik a második jogalap azon érdemi érveinek vizsgálatához, amelyek a vámoknak megfelelő saját forrásoknak megfelelő összegek előírt határidőn belüli megállapításának és az uniós költségvetés számára történő rendelkezésre bocsátásának hiányára vonatkoznak. Ily módon az Egyesült Királyságnak a 2015. május 1‑je és 2017. október 11. közötti időszakot illetően a kereset idő előtti jellegére vonatkozó, ezen elfogadhatatlansági kifogás keretében előadott érvelése valójában a második jogalap keretében felrótt kötelezettségszegés megkérdőjelezésére, valamint a tradicionális saját forrásokat érintő azon veszteségek mértékének csökkentésére irányul, amelynek megállapítását a Bizottság kéri. Azt javaslom tehát, hogy az elfogadhatatlansági kifogások ötödik kategóriáját e jogalap érdemi vizsgálata keretében vizsgáljuk meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">110.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így előzetesen meg kell vizsgálni az elfogadhatatlansági kifogások első négy kategóriáját annak eldöntése érdekében, hogy a Bizottság által benyújtott jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadható‑e.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság védelemhez való jogának a pert megelőző eljárás és a Bíróság előtti eljárás során történő állítólagos megsértésére alapított elfogadhatatlansági kifogásról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">111.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság lényegében azt állítja, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan, mivel a védelemhez való jogát sem a pert megelőző eljárásban, sem a Bíróság előtti eljárásban nem tartották tiszteletben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">112.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetesen egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a pert megelőző eljárásnak az a célja, hogy alkalmat biztosítson az illető tagállam számára az uniós jogból eredő kötelezettségei teljesítésére, ezzel egyidejűleg pedig a Bizottság által megfogalmazott kifogások ellen védekezésül felhozott jogalapok hatékony érvényesítésére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-29" href="#t-29">29</a>
</span>) Ezen eljárás szabályszerűsége nemcsak az érintett tagállam jogai védelmének lényeges, az EUM‑Szerződés által előírt biztosítéka, hanem annak is, hogy az esetleges peres eljárás tárgya világosan körülhatárolt legyen. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-30" href="#t-30">30</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">113.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébként, jóllehet az indokolással ellátott véleménynek tartalmaznia kell azon okok összefüggő és részletes kifejtését, amelyek a Bizottságot arra a meggyőződésre vezették, hogy az érintett tagállam nem teljesítette a Szerződésből eredő valamely kötelezettségét, a felszólító levéltől nem várható olyan szigorú pontosság, mint az indokolással ellátott véleménytől, mivel az szükségképpen csak a kifogások első tömör összefoglalását tartalmazhatja. Semmi sem akadályozza meg tehát abban a Bizottságot, hogy az indokolással ellátott véleményben részletesebben kifejtse azon kifogásokat, amelyeket a felszólító levélben általánosabb módon már érvényesített. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-31" href="#t-31">31</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">114.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt a pert megelőző eljárás illetően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 258. cikk alapján indított keresetnek koherensen és pontosan kell tartalmaznia a kifogásokat annak érdekében, hogy a tagállam és a Bíróság az uniós jog felrótt megsértésének terjedelmét pontosan meg tudja ítélni, ami szükségszerű feltétele annak, hogy az említett állam hasznosan érvelhessen védekezési jogalapjaival, és hogy a Bíróság vizsgálni tudja az állítólagos kötelezettségszegés fennállását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-32" href="#t-32">32</a>
</span>) Konkrétan a Bizottság keresetlevelének tartalmaznia kell azon okok koherens és részletes kifejtését, amelyek a Bizottságot arra a meggyőződésre vezették, hogy az érintett tagállam nem teljesítette valamely, a Szerződésekből eredő kötelezettségét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-33" href="#t-33">33</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">115.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell meghatározni, hogy a Bizottság a pert megelőző eljárás és a jelen eljárás során tiszteletben tartotta‑e az Egyesült Királyság védelemhez való jogát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">116.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is az Egyesült Királyság azt állítja, hogy megsértették a védelemhez való jogát, mivel a Bizottság nem adott megfelelő választ sem az első információkérésére, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-34" href="#t-34">34</a>
</span>) sem az újrafogalmazott információkérésre, különösen azon információk tekintetében, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ez az állam rekonstruálhassa a Bizottság által keresetlevelében követelt tradicionális saját források összegét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">117.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Viszonválaszában az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a Bizottság által a válaszában szolgáltatott részletes technikai információk még mindig nem teszik lehetővé számára ezen összeg rekonstruálását. Jelentős bizonytalanság áll fenn többek között a Bizottság által az adatok kiigazítására alkalmazott módszert illetően, illetve azon kérdés tekintetében, hogy az Egyesült Királyság rendelkezésére álló nem összesített adatok megfelelnek‑e a Bizottság által a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek számítása során felhasznált napi összesített adatoknak, azaz a Felügyelet 2 adatoknak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">118.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát és a lojális együttműködés elvét azzal, hogy késedelmesen, azaz a válasz szakaszában közölte vele a kért információk egy részét. Azt is kifogásolja, hogy a Bizottság megtagadta, hogy információkat szolgáltasson számára a más tagállamok által a szóban forgó alulértékeléssel elkövetett csalás elleni küzdelem érdekében hozott intézkedésekről. Márpedig ezek az információk szükségesek lettek volna számára ahhoz, hogy védekezzen a Bizottság által előadott azon állításokkal szemben, amelyek szerint más tagállamokban megfelelő intézkedéseket hoztak, amelyek az alulértékelt behozatal elleni küzdelemben eredményre vezettek. Ezek az információk annak eldöntése szempontjából is relevánsak, hogy az Egyesült Királyság által hozott intézkedések az ő mérlegelési mozgásterébe tartoznak‑e, és észszerű megközelítést jelentenek‑e az érintett csalás elleni küzdelem területén, továbbá az egyesült királysági hatóságok hibás magatartása és a tradicionális saját források könyvelésbe vételének elmaradása közötti okozati összefüggésre vonatkozó érvek megfogalmazása céljából.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">119.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, az Egyesült Királyság azt rója fel a Bizottságnak, hogy veszélyeztette a védekezéséhez szükséges valamennyi adathoz való hozzáférés lehetőségét, mivel nem közölte ezen állammal a tradicionális saját forrásokra vonatkozó számításait illetően a 2011 és 2014 közötti időszakra vonatkozóan igényelt információkat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">120.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint ezeket az érveket el kellett utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">121.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben a felszólító levélre 2018. június 22‑én adott válaszhoz csatolt, az információkérésre adott válasz hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság a 2018. szeptember 23‑i indokolással ellátott véleményében (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-35" href="#t-35">35</a>
</span>) kifejezetten válaszolt erre az információkérésre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">122.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Konkrétabban, a felszólító levélre adott válaszában e tagállam azt rótta fel a Bizottságnak, hogy az OLAF 2017. március 1‑jei jelentésének 2. melléklete nem volt teljes, és több oldal hiányzott. E tekintetben ebben az indokolással ellátott véleményben a Bizottság kifejtette, hogy ezt a mellékletet felváltotta a 2017. március 1‑jei OLAF‑jelentés 7. melléklete, amely az OLAF által alkalmazott módszertanra vonatkozó valamennyi információt tartalmazza. Hozzátette, hogy a 2. melléklet alapját az ezen állam részére az OLAF és az Egyesült Királyság közötti 2015. július 28‑i megbeszélés során átadott dokumentumok képezték. Így az OLAF‑módszert a Bizottság az indokolással ellátott véleményében két, az OLAF‑jelentésének 7. mellékletében csatolt dokumentum formájában mutatta be, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-36" href="#t-36">36</a>
</span>) amely dokumentumokat egyébként csatolták a Bírósághoz benyújtott keresetlevélhez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">123.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből következik, hogy az indokolással ellátott vélemény teljes körű magyarázatokat tartalmaz e felváltást illetően, amelyek véleményem szerint nem teszik érthetetlenné az indokolással ellátott véleményben az Egyesült Királysággal szemben megfogalmazott állításokat. Következésképpen nem állapítható meg, hogy megsértették volna ezen állam védelemhez való jogának gyakorlását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">124.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül az Egyesült Királyság azt állítja, hogy megsértették a védelemhez való jogát, mivel a Bizottság nem válaszolt a jelen kereset benyújtásának időpontját, azaz 2019. március 7‑ét követően a Bizottsághoz intézett újrafogalmazott információkérésére. Ez az állítás lényegében négy kifogásra bontható.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A korrigált átlagárra, az elfogadható minimális árra és a saját források becsült veszteségére vonatkozó számításokkal kapcsolatos adatok közléséről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">125.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen első kifogásában az Egyesült Királyság azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem bocsátotta rendelkezésére a korrigált átlagárra, az elfogadható minimális árra és a saját források becsült veszteségére vonatkozó számításokhoz felhasznált adatokat, sem pedig azokat az eszközöket, amelyek alapján megérthető, hogy miként használta fel ezeket az adatokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">126.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben meg kell állapítani, hogy válaszában a Bizottság választ ad az újrafogalmazott információkérésben szereplő, a korrigált átlagár számítására és az elfogadható minimális árakra, valamint a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek becslésére vonatkozó kérdésekre. Kifejti többek között, hogy az Egyesült Királyság a Közös Kutatóközpont Theseus weboldala (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-37" href="#t-37">37</a>
</span>) révén mindig teljes mértékben hozzáfért az EU28 korrigált átlagár és a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségekre vonatkozó becslések kialakításához felhasznált adatokhoz, többek között a „DL 53” letöltéshez, e tagállam ugyanis 2010 óta teljes mértékben hozzáfért ehhez az oldalhoz, mivel az említett adatok alapján szimulációkat végzett. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-38" href="#t-38">38</a>
</span>) Közelebbről, az OLAF‑jelentés 7. mellékletében szereplő jelentések (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-39" href="#t-39">39</a>
</span>) először is bemutatták a korrigált átlagár és az elfogadható minimális ár számítási módszerét, és különösen az adatok „tisztításának” módját, valamint a veszteségek becslését (vagyis a bejelentett ár és a korrigált átlagárak közötti árkülönbözetet), másodszor tartalmazták az egyes termékkategóriák esetében alkalmazott korrigált átlagárak listáját, harmadszor áttekintést adtak arról, hogy milyen lépéseket kell tenni az EU28‑ra vonatkozó elfogadható átlagárhoz való hozzáférés céljából a Theseus weboldalon, negyedszer pedig ismertették az elfogadható minimális ár korrigált átlagárhoz képest 50%‑ban való rögzítésének indokait. Az OLAF‑jelentés 7. mellékletét ezenkívül csatolták a keresetlevél 35. mellékletéhez, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-40" href="#t-40">40</a>
</span>) és a Bizottság is hivatkozott arra az indokolással ellátott véleményben. Következésképpen úgy tűnik, hogy ezek az adatok és dokumentumok ismertek voltak az Egyesült Királyság előtt, és lehetővé tehették számára, hogy szükség esetén megismételje a Bizottság számításait. Egyébiránt a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek becslése céljából az árumennyiségek kapcsán az Egyesült Királyság a Felügyelet 2 adatbázis egészének másolatát kikérte, annak érdekében, hogy ő maga is ki tudja számítani e veszteségeket. E tekintetben, amint azt a Bizottság kifejtette, egy ezen intézmény által kidolgozott adatbázisról van szó, amely többek között a maguk a tagállamok által szolgáltatott mennyiségre vonatkozó adatokat foglalja magában. Így válaszában a Bizottság kifejtette, hogy ezek az adatok kizárólag az Egyesült Királyság által a Bizottság szolgálatai részére továbbított és egyszerűen ezen adatbázisba bejegyzett behozatali adatokon alapultak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-41" href="#t-41">41</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">127.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Viszonválaszában az Egyesült Királyság elismeri, hogy a Bizottság által a válaszában szolgáltatott információk lehetővé tették a két információkérésben foglaltaknak való megfelelést. Mindazonáltal kifogásolja azok késedelmes közlését. E tekintetben, figyelemmel az előző pontban kifejtett magyarázatokra, meg kell állapítani, hogy amint az az OLAF‑jelentés 7. mellékletében szereplő magyarázatokból kitűnik, azt a módszert, ahogyan a Bizottság elvégezte a korrigált átlagár és az elfogadható minimális ár számításait, valamint azt, ahogyan a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségeket megbecsülte, az Egyesült Királyság részére átadták (így az ismerte azokat). Ennélfogva nem lehet úgy tekinteni, hogy a válaszra vonatkozó információk új információknak minősülnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">128.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen, mivel a Bizottság által alkalmazott adatok az Egyesült Királyság számára hozzáférhető dokumentumok voltak, továbbá a Bizottság a jelen ügy előtt és annak során ismertette, hogy e tagállam milyen módon férhet hozzá ezen adatokhoz, és rekonstruálhatja az általa végzett számításokat, meg kell állapítani, hogy az Egyesült Királyság által az újrafogalmazott információkérésében az EU28‑ra vonatkozó korrigált átlagárakkal, az elfogadható minimális árakkal és a saját forrásokat érintő veszteségekkel kapcsolatban kért valamennyi információ már hozzáférhető volt számára.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2011–2014. évekre vonatkozóan a C18 Snake fizetési felszólítások alapján végzett számításokra vonatkozó információkról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">129.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E második kifogásával az Egyesült Királyság az ellenkérelmében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem férhetett hozzá a védelméhez szükséges valamennyi adathoz, amennyiben a 2014 előtti vámáru‑nyilatkozatokat megsemmisítették, mivel azokat csak négy évig őrzik meg. Ezenfelül az Egyesült Királyság az újrafogalmazott információkérésében információkat kért a 2011–2014. évekre vonatkozóan a Bizottság által végzett számításokra vonatkozóan.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">130.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig meg kell állapítani, hogy viszonválaszának mellékletében (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-42" href="#t-42">42</a>
</span>) az Egyesült Királyság benyújtotta a Bíróság számára az általa kibocsátott 23 C18 Snake fizetési felszólítást tartalmazó táblázatot, e felszólítások másolatait, valamint az általa alkalmazott számításokat tartalmazó táblázatokat. Ennélfogva a 2011–2014. évekre vonatkozóan a C18 Snake fizetési felszólítások alapján végzett számításokra vonatkozó információk kapcsán felhozott elfogadhatatlansági kifogásnak nem lehet helyt adni. Ezenkívül, amennyiben az Egyesült Királyság a Bizottság által e fizetési felszólítások alapján végzett számítások megalapozottságát kívánja vitatni, úgy valójában a Bizottságnak az ezen időszakra vonatkozó tradicionális saját forrásokat érintő veszteségekre vonatkozó értékelését kívánja megkérdőjelezni. Mindazonáltal e vitatás megvizsgálására a jelen keresetnek a tradicionális saját forrásokra vonatkozó rendelkezések megsértésére és azok becslésére vonatkozó második jogalapja keretében kerül majd sor.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">c)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A többi tagállam OLAF‑módszer alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatáról való tudomásszerzésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">131.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E harmadik kifogással az Egyesült Királyság a többi tagállamnak az OLAF‑módszer arra vonatkozó kockázatelemzési eszközként való alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatait kívánja megismerni, hogy szükséges‑e a vámkezelés előtti ellenőrzések elvégzése (vagy nem).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">132.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben, noha a többi tagállam magatartásának összehasonlító vizsgálata érdekesnek bizonyulhat az Egyesült Királyság döntései állítólagos észszerű jellegének megállapítása szempontjából, a többi tagállam e területre vonatkozó gyakorlatának elemzése nem befolyásolhatja sem az Egyesült Királyság védelemhez való jogának gyakorlását, sem pedig a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset kimenetelét. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy valamely tagállam nem igazolhatja az EUM‑Szerződés alapján fennálló kötelezettségei végrehajtásának elmulasztását azzal a körülménnyel, hogy más tagállamok szintén megszegték és megszegik kötelezettségeiket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-43" href="#t-43">43</a>
</span>) Az Egyesült Királysággal szemben indított jelen kereset elfogadhatósága nem kérdőjelezhető meg még akkor sem, ha eltérőnek bizonyulnak a többi tagállam OLAF‑módszer arra vonatkozó kockázatelemzési eszközként való alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatai, hogy szükséges‑e a vámkezelés előtti ellenőrzések elvégzése (vagy nem).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">d)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alulértékelt áruk jellegére és rendeltetési helye szerinti tagállamára vonatkozó bizonyítékok benyújtására irányuló kérelemről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">133.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E negyedik kifogásával az Egyesült Királyság az alulértékelt áruk jellegére és rendeltetési helye szerinti tagállamára vonatkozó bizonyítékokat kér.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">134.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság ezzel a kifogással valójában a saját források becslésére, illetve a héából származó saját forrásokra vonatkozó rendelkezések megsértésére vonatkozó második és harmadik jogalap megalapozottságát vitatja. E kifogás ugyanis valójában a Bizottság e becslések során figyelembe vett áruk jellegére és azok esetleges rendeltetésére vonatkozó értékelésének megkérdőjelezésére irányul. Ezenkívül véleményem szerint el kell fogadni a Bizottság érvelését, amely a jelen eljárás céljából figyelembe vett áruk jellegére és mennyiségére vonatkozó adatok hiányára vonatkozó kifogás elutasítása érdekében arra hivatkozik, hogy az Egyesült Királyság maga vezette be a Felügyelet 2 adatbázisba azokat az információkat, amelyekre a Bizottság az indokolással ellátott véleményében és a keresetlevelében támaszkodott. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-44" href="#t-44">44</a>
</span>) Ennélfogva nem állapítható meg a védelemhez való jog megsértése az áruk jellegéről és rendeltetési helyük szerinti tagállamáról való tájékoztatás elmaradásával kapcsolatban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">135.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekre figyelemmel el kell utasítani az Egyesült Királyság által felhozott, a védelemhez való jognak a pert megelőző eljárás, valamint a Bíróság előtti eljárás során történő megsértésére alapított első elfogadhatatlansági kifogást.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A pert megelőző eljárás és a keresetlevél szabálytalanságára alapított elfogadhatatlansági kifogásról, különösen a 42‑es eljáráskódú vámeljárást illetően</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">136.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy azáltal, hogy a pert megelőző szakaszban, majd a keresetlevélben nem közölt vele részletes információkat az állítólagos kötelezettségszegések ténybeli alapját illetően, különösen a 42‑es eljáráskódú vámeljárás kapcsán, a Bizottság nem tette lehetővé számára, hogy megértse e kifogásokat, és ily módon megakadályozta őt abban, hogy teljesítse a kötelezettségeit, illetve hogy kidolgozza védekezését. Hangsúlyozza, hogy semmilyen információt nem nyújtottak a héából származó saját forrásokat érintő veszteségek összegéről, az érintett gazdasági szereplők személyéről és a rendeltetési hely szerinti tagállamokról, valamint az e tagállamok által az említett gazdasági szereplők által fizetendő héa behajtása érdekében hozott intézkedésekről. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy az e jogcímen benyújtott kifogás elfogadhatatlan.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">137.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal mindenekelőtt megjegyzem, hogy ez az elfogadhatatlansági kifogás a Bizottság által a kérelme alátámasztására előterjesztett ténybeli elemek és bizonyítékok következetességére és elégséges voltára vonatkozik. Márpedig úgy vélem, hogy ezek a tényezők inkább a hivatkozott kötelezettségszegés megalapozottságának, mintsem a pert megelőző eljárás és az azt követő keresetlevél szabályszerűségének vizsgálata körébe tartoznak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-45" href="#t-45">45</a>
</span>) Úgy vélem továbbá, hogy a Bizottság által közölt információk elégtelenségére alapított érvelést a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok Bíróság általi elemzése során kell megvizsgálni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">138.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Továbbá, még ha feltételezzük is, hogy a Bíróság elfogadja az elfogadhatatlansági kifogásnak minősítést, a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a pert megelőző levélváltások során közölt és a keresetlevélben megismételt bizonyítékok elegendőek voltak ahhoz, hogy az Egyesült Királyság számára lehetővé tegyék a védekezést. Az OLAF jelentéséből – amelyre a Bizottság támaszkodott – ugyanis az következik, hogy az alulértékelt behozatalok nagy részének végső rendeltetési helye – amennyiben azok a 42‑es eljáráskódú vámeljárás alá tartoztak, és céljuk meghatározható – nem az Egyesült Királyság, hanem más tagállamok voltak, amiből az áruk rendeltetési helye szerinti tagállamban a héával kapcsolatos jelentős veszteségek eredtek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-46" href="#t-46">46</a>
</span>) Az OLAF azt is megállapította, hogy a szóban forgó csalási rendszerben az áruk nagy részét a feketepiac felé irányították, így a héát egyáltalán nem fizették meg. Ezeket az állításokat ezt követően az indokolással ellátott véleményben kifejtették, és a keresetlevélben is megismételték. E tényezőkre tekintettel úgy vélem – amint arra a Bizottság a válaszában hivatkozik –, hogy a pert megelőző szakaszban közölt, majd a keresetlevélben kifejtett bizonyítékok nem akadályozták meg az Egyesült Királyságot abban, hogy védekezzen az e veszteségekkel kapcsolatos állításokkal szemben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">139.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Egyesült Királyság által felhozott második elfogadhatatlansági kifogást.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A bizalomvédelem és a jogbiztonság elve, az estoppel‑elv és a lojális együttműködés elvének a Bizottság általi megsértésére alapított elfogadhatatlansági kifogásról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">140.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a jelen keresetet, amennyiben az a 2015. február végéig tartó időszakra vonatkozik, el kell utasítani azzal az indokkal, hogy az sérti a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét, az estoppel‑elvet és a lojális együttműködés elvét. Azzal érvel, hogy az OLAF által 2014‑ben és 2015‑ben, valamint a 2017. márciusi jelentésében tett számos nyilatkozat jogos bizalmat keltett benne. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-47" href="#t-47">47</a>
</span>) Az OLAF‑jelentésből többek között kitűnik, hogy a Snake művelet 2014. márciusi operatív szakaszának (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-48" href="#t-48">48</a>
</span>) vége előtt e hivatal semmikor nem állapította meg, hogy az Egyesült Királyság nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit. Közelebbről, az Egyesült Királyság a Bizottság és az OLAF által a jogsértési időszakban állítólag tett három konkrét ígéretre hivatkozik, amelyekből az következik, hogy álláspontjuk szerint egyrészt ezen állam nem sértette meg az uniós jogból eredő, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével és a csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségeket, másrészt pedig, hogy az említett állammal szemben nem indítanak kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást. Következésképpen a Bizottság nem jogosult arra, hogy az e három ígéretre alapított álláspontját felülvizsgálja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">141.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenekelőtt ezen állam képviselőinek beszámolójából kitűnik, hogy az OLAF‑fal 2014. június 13‑án tartott megbeszélés során az OLAF „elégedett volt az Egyesült Királyság által elért haladással, valamint az ebben az időpontban már meghozott intézkedésekkel és a tervezett intézkedésekkel”. Olyan egyértelmű ígéretről van szó, amely szerint az OLAF nem tekinti úgy, hogy az Egyesült Királyság megsértette az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére és a csalás elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségeit. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-49" href="#t-49">49</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">142.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Továbbá a Bizottság egyik megbízottja által 2014 októberében tett második nyilatkozat, amelyben arról tájékoztatta az Egyesült Királyságot, hogy a PCA Discountban való részvétele „megfelelő” volt, és hogy az e művelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket „megfelelő időben és hatékonyan hajtották végre”, arra vonatkozó világos és egyértelmű ígéretnek minősül, hogy az Egyesült Királyság nem szegte meg az uniós jogból eredő kötelezettségeit az említett műveletben való részvételét illetően. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-50" href="#t-50">50</a>
</span>) Ami a Bizottság azon ellenérvét illeti, amely szerint ez az ígéret csak egyetlen, a PCA Discountból következő esetre vonatkozott, az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a Bizottság nem kérdőjelezheti meg az említett ígéretet azon az alapon, hogy jelenleg úgy véli, hogy egyetlen eset ellenőrzése nem elegendő ezen ígéret megalapozásához, felülvizsgálva azt az eredeti döntését, hogy csak egyetlen esetre támaszkodik az Egyesült Királyság megnyugtatása érdekében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">143.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül az Egyesült Királyság az OLAF és a HMRC 2015. február 19‑én és 20‑án tartott első kétoldalú megbeszélésére hivatkozik, amelynek során az OLAF egyik tisztviselője a találkozóról a brit tisztviselők által készített beszámoló szerint kijelentette, hogy „mindeddig” e tagállam „azt tette, amit tenni kell”. Az Egyesült Királyság szerint ez utóbbi ígéret az általa addig hozott valamennyi intézkedésre vonatkozott, és nem csupán a C18 Snake fizetési felszólítások kibocsátásának kérdésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">144.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az, hogy a Bizottság most felülvizsgálja e három ígéretet, nem csak a bizalomvédelem elvével, hanem a tagállamok által hivatkozható jogbiztonság elvével, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-51" href="#t-51">51</a>
</span>) a venire contra factum proprium nemini licet elvével, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvével is ellentétes. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-52" href="#t-52">52</a>
</span>) A vámjogi rendelkezések ugyanis bizonyos rugalmasságot tesznek lehetővé a jelen ügyben szereplőhöz hasonló csalás leküzdése érdekében meghozandó intézkedéseket illetően, és nem követelik meg kifejezetten az előzetes szűrésen és ellenőrzéseken alapuló ellenőrzési rendszert, ily módon a Bizottság és az OLAF meg tudta nyugtatni az Egyesült Királyságot azzal kapcsolatban, hogy a vámellenőrzési rendszere 2015 februárjáig megfelelt az uniós jognak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">145.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az Egyesült Királyság érveinek vizsgálata érdekében először is emlékeztetni kell arra, hogy a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény megalapozott várakozásokat keltett a részére tett pontos ígéretek folytán. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-53" href="#t-53">53</a>
</span>) Bár ez a jog az uniós jog általános elve, amely magánszemélyek számára keletkeztet jogokat, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-54" href="#t-54">54</a>
</span>) a Bíróság a Bizottság és a tagállamok közötti kapcsolatokra is kiterjesztette annak alkalmazását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-55" href="#t-55">55</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">146.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanakkor a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga azt feltételezi, hogy az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságai pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, valamint hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó ígéreteket nyújtottak az érdekelt számára. E jog ugyanis azon jogalanyt illeti meg, akiben az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala – konkrét ígéretet téve neki – megalapozott várakozásokat keltett, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-56" href="#t-56">56</a>
</span>) annál is inkább, mivel a jogos bizalmának megsértésére alapított, valamely tagállam által felhozott elfogadhatatlansági kifogás vizsgálata keretében – a reus in exceptione fit actor elvnek megfelelően – a tagállamnak kell bizonyítania az ilyen jogsértést. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-57" href="#t-57">57</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">147.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben véleményem szerint az iratokból kitűnik, hogy az Egyesült Királyság nem kapott a Bizottságtól vagy az OLAF‑tól olyan ígéreteket, amelyekre jogos bizalmat alapíthatott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">148.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről, ami azt a három állítást illeti, amelyekre az Egyesült Királyság hivatkozik, ezek egyike sem tekinthető pontos és feltételhez nem kötött ígéretnek arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Királyság cselekményei és tétlensége összeegyeztethető az uniós joggal, vagy hogy ez az állam nem sértette meg az uniós jogot. Egyrészt ugyanis az OLAF megbízottjának a 2014. június 13‑án tartott megbeszélésen tett állítólagos nyilatkozata (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-58" href="#t-58">58</a>
</span>) túl általános ahhoz, hogy jogos bizalmat keltsen a kötelezettségszegés megállapítása iránti esetleges kereset elmaradása tekintetében. Ezenkívül e nyilatkozatot összefüggéseiben kell elemezni, amelyből az következik, hogy arra az OLAF és az Egyesült Királyság között a Snake műveletre vonatkozóan tartott megbeszélés keretében került sor, nevezetesen a C18 Snake fizetési felszólítások ezen állam általi esetleges kibocsátására vonatkozó vita keretében. Nem vitatott azonban, hogy az Egyesült Királyság a megbeszélést követően visszavonta azokat, így ez a nyilatkozat, amely tudomásul veszi az ezen állam által tett előrehaladást, értékének jelentős részét elveszítette. Ugyanez vonatkozik az OLAF által a 2015. február 19‑i és 20‑i megbeszélésen tett észrevételekre, amelyek abból az előfeltevésből indultak ki, hogy az Egyesült Királyság kibocsátotta e fizetési felszólításokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-59" href="#t-59">59</a>
</span>) Másrészt, ami a 2014 októberében tett azon észrevételt illeti, amely szerint az OLAF úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Királyságnak a PCA Discountban való részvétele kielégítő volt, és hogy az e művelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket „célszerű és hatékony módon hajtották végre”, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-60" href="#t-60">60</a>
</span>) meg kell állapítani, hogy az nem minősül az uniós jognak az ezen állam által az Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén való tiszteletben tartására vonatkozó értékelésnek, mivel az csak egyetlen, a PCA Discountból következő esetre vonatkozott és nem szükségképpen tükrözi az említett állam és a Bizottság, valamint az OLAF között ezen időszakban folyt valamennyi kommunikáció tartalmát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">149.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság által hivatkozott három nyilatkozat vagy kijelentés nem minősíthető „pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó” ígéretnek, annál is inkább, mivel azokra olyan összefüggésben került sor, amelyet egyrészt az OLAF és a Bizottság, másrészt az Egyesült Királyság szolgálatai közötti viszonylag hosszú ideig tartó intenzív és folyamatos párbeszéd jellemzett. Ily módon, amint azt a Bizottság állítja, ezekre az OLAF arra irányuló fellépésének keretében került sor, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-61" href="#t-61">61</a>
</span>) hogy meggyőzze a tagállamokat arról, hogy a vámkezelést megelőző vámellenőrzési intézkedéseket hozzanak, amelyek olyan kockázatelemzésen alapulnak, mint az elfogadható minimális árakon alapuló küszöbérték. Ebből az összefüggésből egyértelműen következik, hogy ilyen ígéreteket sem az OLAF, sem a Bizottság nem tett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">150.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenesetre az ilyen nyilatkozatok vagy állítások ezenkívül nem akadályozhatják meg a tagállamokat terhelő kötelezettségek be nem tartásának objektív megállapítását az EUMSZ 258. cikkben előírt eljárás alapján. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis ez az eljárás az uniós jog értelmében a tagállamra háruló kötelezettségek be nem tartásának objektív megállapításán alapszik, és a tagállam nem hivatkozhat a bizalomvédelem és a lojális együttműködés elvére annak érdekében, hogy megakadályozza az ilyen objektív megállapítást, mivel ezen igazolás elfogadása ellentétes lenne az említett eljárás céljával. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-62" href="#t-62">62</a>
</span>) Ami közelebbről a Bizottság szervezeti egységeinek pálfordulását és annak az Egyesült Királyságnak felrótt kötelezettségszegés megalapozottságára gyakorolt esetleges hatását illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság nem jogosult garanciákat nyújtani valamely meghatározott magatartásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően, és hogy semmi esetre sem rendelkezik hatáskörrel az e joggal ellentétes magatartások engedélyezésére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-63" href="#t-63">63</a>
</span>) Ebből álláspontom szerint az következik, hogy a tagállamok egy olyan rendszerben, amelyben felelősek az uniós vámjogszabályoknak a területükön való megfelelő végrehajtásáért, nem utasíthatják el az uniós jog általuk esetlegesen elkövetett megsértéséért való felelősséget arra hivatkozva, hogy a Bizottság azt egy adott időpontban nem rótta fel nekik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">151.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül elegendő megállapítani, hogy a jogbiztonságon, az estoppel‑elven és a Bizottság Egyesült Királysággal való lojális együttműködésének hiányán alapuló állítások – amint az ezen állam ellenkérelméből kitűnik – nem rendelkeznek önálló tartalommal. Az Egyesült Királyság ugyanis a beadványában lényegében nem fejti ki azokat az okokat, amelyek miatt ezeket az elveket megsértették, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-64" href="#t-64">64</a>
</span>) így ezek az állítások a fentiekben elemzett bizalomvédelem elvének megsértésére alapított érvektől függnek, és azokat az ezen elemzés keretében kifejtettekkel azonos okok miatt el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">152.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennélfogva ezt az elfogadhatatlansági kifogást álláspontom szerint el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az arra alapított elfogadhatatlansági kifogásról, hogy az EUMSZ 258. cikk alapján nem lehet elrendelni az összegek rendelkezésre bocsátását</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">153.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is az Egyesült Királyság a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozik annyiban, amennyiben az lényegében arra irányul, hogy ez az állam konkrét és kivételesen magas összegeket fizessen az uniós költségvetésnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">154.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről, a Bíróság ítélkezési gyakorlatára (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-65" href="#t-65">65</a>
</span>) támaszkodva az Egyesült Királyság a keresetlevélben foglalt kérelmeknek a körülbelül 2,7 milliárd euró összegű tradicionális saját források uniós költségvetés rendelkezésére bocsátására vonatkozó részének elfogadhatatlanságára hivatkozik, azzal az indokkal, hogy az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Bíróság nem kötelezheti valamely tagállamot arra, hogy az uniós költségvetésbe befizesse az e tagállamnak felrótt mulasztások miatt be nem fizetett saját források meghatározott összegét. Következésképpen a keresetlevél 370. pontjában megfogalmazott első kereseti kérelem harmadik bekezdése elfogadhatatlan, annál is inkább, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e kereset keretében a Bíróság csak azt állapíthatja meg, hogy valamely tagállam nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit, és nem rendelheti el, hogy e tagállam hozzon meghatározott intézkedéseket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">155.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság cáfolja a Bizottság azon érvét is, amely szerint a Bizottság a jelen ügyben a keresetlevelében foglalt kérelmeket gondosan oly módon „strukturálta”, hogy elkerülje a fent hivatkozott két Bizottság kontra Németország ügyben elkövetett hibát. Olyan manipulációról van szó, amelynek célja a Bíróság hatásköre hiányának megkerülése, mivel a Bizottság ugyanazt az eredményt kívánja elérni, mint amelyet az említett két ügyben egy másik megfogalmazás alkalmazásával kísérelt meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">156.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül a Bizottság eljárása megfosztja az Egyesült Királyságot az EUMSZ 260. cikk által számára biztosított azon lehetőségtől, hogy orvosolja az EUMSZ 258. cikk alapján megállapított bármely jogsértést, és így nem tartja tiszteletben a Bizottság, a Bíróság és a tagállamok uniós Szerződések alapján fennálló hatásköreit.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">157.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügy eltér a 2005. november 15‑i Bizottság kontra Dánia ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-66" href="#t-66">66</a>
</span>) alapjául szolgáló ügytől. Kétségtelen, hogy az említett ítéletben a Bíróság helyt adott az annak megállapítására irányuló keresetnek, hogy az érintett tagállam nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy meghatározott összegű saját forrásokat bocsásson az Unió rendelkezésére, de – amint az ezen ítélet 56. pontjából kitűnik – ebben az ügyben sem a vámtartozás fennállását, sem pedig a saját forrásokat érintő veszteségek összegét nem vitatták.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">158.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint ezen érvelés nem fogadható el. E tekintetben az első kereseti kérelem harmadik bekezdéséből az következik, hogy azáltal, hogy a 2011 és 2017 közötti időszakra vonatkozóan felsorolja a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek összegét, a Bizottság keresetlevele e veszteségek számszerűsítésével a kötelezettségszegés terjedelmét kívánja meghatározni. Noha e harmadik bekezdés tartalmazza az Egyesült Királyság által kifogásolt, „az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátandó tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-67" href="#t-67">67</a>
</span>) kifejezést, úgy vélem, hogy a mondat e részét nem úgy kell érteni, mint arra irányuló kérelmet, hogy ezen államot kötelezzék a jelen kereset által érintett összegek megfizetésére, hanem annak tárgya a kötelezettségszegés mennyiségi leírása, és ily módon azon konkrét összegek bizonyítására irányul, amelyeket az említett állam nem bocsátott az Unió költségvetése rendelkezésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">159.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami a Bizottság kontra Németország ítéletek alapjául szolgáló két ügyre alapított érvelést (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-68" href="#t-68">68</a>
</span>) illeti, véleményem szerint elegendő azt megállapítani, hogy a Bizottság által ezen ügyekben előterjesztett és a Bíróság által ezekben az ítéletekben kritikusan értékelt kérelmek szövege eltér a jelen eljárásban szereplő kérelmek szövegétől. Ezekben az ügyekben ugyanis a Bizottság azt kérte a Bíróságtól, hogy kötelezze az alperes tagállamot az összegek kifizetésére, amennyiben megállapítást nyer, hogy e tagállam nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-69" href="#t-69">69</a>
</span>) E két ítéletben a Bíróság rámutatott, hogy a Bizottság nem azt kérte, hogy állapítsa meg, hogy az érintett tagállam nem teljesítette a kötelezettségeit, hanem azt, hogy kötelezze e tagállamot bizonyos meghatározott intézkedések megtételére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-70" href="#t-70">70</a>
</span>) Ebből álláspontom szerint az következik, hogy az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Bíróság hatásköre az uniós jog valamely tagállamnak felrótt megsértésének megállapítására korlátozódik, anélkül hogy a Bíróság kötelezhetné az érintett tagállamot arra, hogy tegyen lépéseket e kötelezettségszegés megszüntetése érdekében. Ez a következtetés ezenkívül abból a megfogalmazásból is következik, amely szerint „az ilyen kötelezettségszegés megállapítása […] arra kötelezi az adott államot, hogy tegye meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket”, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-71" href="#t-71">71</a>
</span>) amely azóta az EUMSZ 260. cikkben szerepel. A Bíróság előtti eljárás az EUMSZ 258. cikk alapján tehát kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás, nem pedig kötelezésre irányuló eljárás.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">160.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás az uniós jogból eredő kötelezettségek valamely tagállam általi megszegésének objektív megállapításán alapul, a Bíróság által e rendelkezés alapján hozott ítéletek lényegüket tekintve deklaratív jellegűek, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-72" href="#t-72">72</a>
</span>) így a Bíróság az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott, a tradicionális saját források összegére vonatkozó kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek keretében kimondhatja, hogy valamely tagállam nem bocsátotta ezen összegeket az uniós költségvetés rendelkezésére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-73" href="#t-73">73</a>
</span>) E következtetés az Egyesült Királyság állításaival ellentétben a Bizottság kontra Dánia ítéletből (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-74" href="#t-74">74</a>
</span>) is következik, amelyben a Bíróság elfogadhatónak nyilvánított egy arra irányuló kérelmet, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a dán hatóságok – mivel nem bocsátottak a Bizottság rendelkezésére bizonyos összegű saját forrásokat és ennek megfelelő késedelmi kamatot – nem teljesítették kötelezettségeiket. Ezenkívül egy közelmúltbeli ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-75" href="#t-75">75</a>
</span>) a Bíróság kimondta, hogy „azáltal, hogy megtagadta a tradicionális saját források rendelkezésre bocsátását 2 120 309,50 euró összegben […], az Olasz Köztársaság nem teljesítette az [uniós jogból eredő] kötelezettségeit”. Ebből véleményem szerint az következik, hogy a Bíróság elfogadhatónak tekintheti a Bizottság kereseti kérelmeiben szereplő, az általa megfizetendőnek tekintett, saját forrásokból eredő veszteségek meghatározott összegének megállapítására irányuló kérelmet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">161.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E következtetést nem kérdőjelezheti meg az Egyesült Királyság azon érve, amely szerint a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatot azon kérdés fényében kell értelmezni, hogy az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel érintett tagállam vitatja‑e a kötelezettségszegéshez kapcsolódó tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek mértékét vagy nem. Véleményem szerint e vitatás nem releváns magának a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásnak a jellege miatt, amely magában foglalja e tagállam azon jogát, hogy a Bíróság előtt megkérdőjelezze mind a Bizottság keresetének alátámasztására előterjesztett ténybeli elemeket, mind pedig annak jogalapját, ami teljesen logikus módon magában foglalja a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek mértékét is. Ez a Bizottság azon, az uniós jog alapján jelenleg kialakított, a saját forrásokra vonatkozó rendszer részét képező lehetőségéből következik, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Bíróság mérlegelésére bízzon egy, valamely tagállammal ez utóbbi azon kötelezettségével kapcsolatban folytatott vitát, hogy az Unió bizonyos összegű saját forrását ezen intézmény rendelkezésére bocsássa. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-76" href="#t-76">76</a>
</span>) Ezenkívül a Bíróság az e területre vonatkozó legújabb ítélkezési gyakorlatában helyt adott a Bizottság arra irányuló kérelmének, hogy állapítsák meg az uniós jog megsértését azzal az indokkal, hogy a saját források meghatározott összegét nem bocsátották rendelkezésre, annak ellenére, hogy az érintett tagállam vitatta az ezen összegre vonatkozó uniós jog fennállását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-77" href="#t-77">77</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">162.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébiránt el kell vetni az Egyesült Királyság által megfogalmazott azon kifogást, amely szerint a jelen kereset elfogadhatatlan, mivel a kártérítés iránti kereset „álcázott” formájának minősül, és mivel a tagállam elmarasztalására irányul azon az alapon, hogy nem bocsátott rendelkezésre konkrét összegeket az Unió költségvetése számára. A saját forrásokra vonatkozó kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében nyilvánvaló, hogy pénzügyi kötelezettségekről van szó, és az uniós jog egyetlen szabálya sem tiltja, hogy a Bizottság azokra az állítólagos jogsértéssel összefüggésben hivatkozzon. E sajátos területen a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereseteket éppen azért terjesztették a Bíróság elé, mert a tagállamok vitatják a Bizottság által igényelt összegek uniós költségvetés rendelkezésére bocsátására irányuló kötelezettségüket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">163.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül meg kell állapítani, hogy válaszában a Bizottság hangsúlyozza, hogy az első kereseti kérelem harmadik bekezdését úgy kell értelmezni, mint bizonyos olyan konkrét összegekre vonatkozó kérelmet, amelyeket az Egyesült Királyság nem bocsátott az uniós költségvetés rendelkezésére. Ily módon meg kell állapítani, hogy maga a Bizottság is elismeri, hogy „a jelen kereset nem kártérítési kereset”, hanem annak megállapítására irányul, hogy az Egyesült Királyság nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit, többek között azáltal, hogy bizonyos konkrét összegeket nem bocsátott az uniós költségvetés rendelkezésére, és e megfogalmazás – amint azt korábban kifejtettem – megfelel az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetre vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">164.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatra és a Bizottság által tett pontosításokra tekintettel úgy vélem, hogy az első kereseti kérelem harmadik bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az arra irányul, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az Egyesült Királyság az uniós jogot megsértve nem bocsátott bizonyos konkrét összegeket az uniós költségvetés rendelkezésére, és hogy ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel az ilyen kérelem elfogadható.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">165.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodlagosan az Egyesült Királyság azt állítja, hogy ha a Bíróság úgy dönt, hogy az Unió rendelkezésére bocsátandó összeget határoz meg, előnyben kell részesítenie az Egyesült Királyság becslését, mivel a tagállam feladata a fizetendő összeg értékelése. Az Egyesült Királyság szerint a saját forrásokból származó veszteségek összegének meghatározására vonatkozó helyes elvi megközelítés három lépésből áll, amelyet a Bizottság által benyújtott keresetlevél összemosott (azaz a kötelezettségek ezen állam általi megszegése, az okozati összefüggés és az e kötelezettségszegés címén fizetendő összeg bizonyítása).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">166.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az Egyesült Királyság által előadott érvek azon az előfeltevésen alapulnak, amely szerint a Bizottság köteles bizonyítani, hogy a tagállam által hozott esetleges intézkedések nyilvánvalóan alkalmatlanok voltak. Márpedig ezen érvek vizsgálata az első és a második jogalap megalapozottságához tartozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">167.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiek fényében azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Egyesült Királyság által felhozott első, második, harmadik és negyedik elfogadhatatlansági kifogást.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére és a csalás elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségek, valamint az Unió vámszabályozásából eredő kötelezettségek megszegéséről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">168.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Első jogalapjával a Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a jogsértési időszakban az Egyesült Királyság a Bizottság és az OLAF csalás veszélyére vonatkozó ismételt figyelmeztetései és felhívásai ellenére nem hozott intézkedéseket az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére. E mulasztás egyrészt mind az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, mind pedig az EUMSZ 310. cikk (6) bekezdésében és az EUMSZ 325. cikkben előírt csalás elleni küzdelemre vonatkozó általános kötelezettségek megszegésének minősül. Másrészt sérti a vámhatóságok azon kötelezettségét, hogy először is az Uniós Vámkódex EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikke alapján hozzanak intézkedéseket az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, továbbá azon kötelezettségét, hogy a Közösségi Vámkódex 13. cikke és az Uniós Vámkódex 46. cikke szerint kockázatelemzés alapján végezzék el az ellenőrzéseket, végül pedig azon kötelezettségét, hogy a 2454/93 rendelet 248. cikkének (1) bekezdése és a végrehajtási rendelet 244. cikke alapján követeljék meg biztosítékok megfizetését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">169.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság által előterjesztett konkrét kifogások vizsgálata előtt először kitérek a tagállamokat az EUMSZ 310. cikk (6) bekezdése és az EUMSZ 325. cikk, valamint különösen azok céljai és az e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlat alapján terhelő azon kötelezettségekre, amelyekre a Bizottság a keresetének alátámasztása érdekében hivatkozott. Ezt követően értékelni kell az e rendelkezések és a másodlagos jog előző pontban említett rendelkezései alapján előadott konkrét állítások megalapozottságát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tagállamoknak az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységek elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségeiről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">170.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel az EUMSZ 310. cikk (6) bekezdése, amely azt írja elő, hogy „[a]z Unió és a tagállamok a 325. cikk rendelkezéseivel összhangban küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen”, csupán az EUMSZ 325. cikkre utaló rendelkezés, meg kell állapítani, hogy a Bizottság által felhozott jogalap, amennyiben az elsődleges jog rendelkezéseinek megsértésén alapul, valójában annak kifogásolására irányul, hogy az Egyesült Királyság nem tartotta tiszteletben az EUMSZ 325. cikkből eredő kötelezettségeit. E cikk központi rendelkezés az elsődleges jog szintjén a csalás elleni küzdelem területén, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-78" href="#t-78">78</a>
</span>) mivel meghatározza az Unió és a tagállamok kötelezettségeit, valamint azok terjedelmét e területen, amely kötelezettségeket a másodlagos jog szintjén az Uniós Vámkódex, a Közösségi Vámkódex, a 2454/93 rendelet és a végrehajtási rendelet konkretizálja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">171.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A pénzügyi érdekek védelme olyan prioritás, amely évek óta a tagállamok és az Unió figyelmének középpontjában áll, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-79" href="#t-79">79</a>
</span>) mivel a tagállamok szedik be az Unió nevében a tradicionális saját forrásokat (amelyek a vámokból és a „cukorilletékekből” állnak). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-80" href="#t-80">80</a>
</span>) 2017‑ben a tagállamok beszedési költségek címén a tradicionális saját források 20%‑át tartották vissza. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-81" href="#t-81">81</a>
</span>) A vámcsalás egyre növekvő jelenség, amely kihat e beszedésre, és így az Unió pénzügyi érdekeire. Az e csaláshoz kapcsolódó veszteségeket 2013‑ban évente 185 millió euróra becsülték. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-82" href="#t-82">82</a>
</span>) A vámcsalás káros következményei túllépnek az uniós költségvetéssel kapcsolatos pénzügyi érdekek területén, és kiterjednek a politikai, gazdasági és pénzügyi területekre, továbbá közvetlen hatást gyakorolnak a belső piac működésére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-83" href="#t-83">83</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">172.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebben az összefüggésben az EUMSZ 325. cikk (1) és (2) bekezdése nem szorítkozik arra, hogy a tagállamok számára absztrakt kötelezettséget írjon elő a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység elleni küzdelemre vonatkozóan, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-84" href="#t-84">84</a>
</span>) hanem minimumkövetelményeket ír elő azon intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket ezen államok a csalás elleni küzdelem és az ilyen tevékenységek megelőzése érdekében kötelesek végrehajtani. E rendelkezés különösen azt írja elő, hogy a tagállamok által az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységek elleni küzdelem érdekében elfogadott intézkedések egyrészt az e cikk (1) bekezdésének megfelelően elrettentő hatásúak és hatékonyak legyenek, másrészt pedig az említett cikk (2) bekezdése értelmében ne különbözzenek azoktól, amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">173.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E követelményekre az ítélkezési gyakorlat is emlékeztetett, amelyből többek között az következik, hogy az EUMSZ 325. cikk (1) és (2) bekezdése pontosan meghatározott eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára, amelyhez semmilyen további feltétel nem kapcsolódik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-85" href="#t-85">85</a>
</span>) Mivel az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységek ellen elrettentő hatású és hatékony intézkedések révén folytatott küzdelem maga után vonja a vámok beszedését, valamint az Unió tradicionális saját forrásai jogcímén az uniós költségvetésnek megfelelő összegek rendelkezésre bocsátását, e vámok beszedésének bármilyen hiányossága potenciálisan e források csökkenésében nyilvánul meg. Ennélfogva a tagállamok kötelesek meghozni a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a vámokat ténylegesen és teljes egészében beszedhessék, ami azt feltételezi, hogy a vámellenőrzést helyesen végzik el. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-86" href="#t-86">86</a>
</span>) Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének második albekezdése szerint az Unió tagállamainak a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek aktusaiból eredő kötelezettségei teljesítésének a biztosítása érdekében meg kell tenniük a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-87" href="#t-87">87</a>
</span>) E tekintetben a Bíróság mezőgazdasági szabályozásokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a tagállamok számára előírt azon követelmény, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek az Unió pénzügyi érdekei hatékony védelmének biztosítása érdekében, a tagállamokat az EUMSZ 4. cikk (3) bekezdése alapján terhelő általános lojális együttműködési kötelezettség sajátos kifejeződésének minősül. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-88" href="#t-88">88</a>
</span>) Hasonlóképpen, úgy tűnik számomra, hogy a vámcsalás elleni küzdelem területén az EUMSZ 325. cikk az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvének sajátos kifejeződése, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-89" href="#t-89">89</a>
</span>) mivel magát az EUMSZ 325. cikket a Vámkódex rendelkezései konkretizálják az uniós vámjog területén. Ebből következik, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvére a vámcsalás elleni küzdelem területén nem lehet önállóan hivatkozni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-90" href="#t-90">90</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">174.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fent említett ítélkezési gyakorlatból kétféle tanulság vonható le. Egyrészt a tagállamok azon kötelezettségén kívül, hogy az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése alapján megfelelő szankciókat írjanak elő a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb tevékenységek elleni küzdelem érdekében, a fent említett ítélkezési gyakorlatból eredő követelmények a tagállamok közigazgatási tevékenységeire is vonatkoznak, mivel a Szerződések értelmében vállalt kötelezettségeik teljes mértékben kötik őket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-91" href="#t-91">91</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">175.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészt ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EUMSZ 325. cikk (1) és (2) bekezdése eredménykötelezettséget ró a tagállamokra, többek között az e rendelkezésben előírt célokat, és különösen az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás és tevékenységek elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségüket illetően, oly módon, hogy összességükben minimalizálják az Unió költségvetésének esetleges veszteségeit. Ez azt jelenti, hogy mivel e rendelkezés célja e küzdelem eredményes eszközökkel történő lefolytatása, egy konkrét intézkedés vagy intézkedéscsoport hatékonysága csak egy jól körülhatárolt helyzettel összefüggésben, nem pedig elvontan határozható meg. A bűnözés ugyanis – beleértve különösen veszélyes összetevőjét, azaz a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb tevékenységek területén megvalósuló szervezett bűnözést – fogalmilag változó jellegű jelenség, amely fokozatosan a környezetéhez igazodik. Ennélfogva a tagállamok által elfogadott, e jelenség elleni küzdelmet célzó intézkedéseknek képesnek kell lenniük arra, hogy azt folyamatosan ellensúlyozzák. Lehetséges, hogy a tagállamok által az Unió pénzügyi érdekeit sértő tevékenységekkel szemben nemrégiben hozott intézkedéseket hatékonynak lehetett tekinteni, ugyanakkor előfordulhat, hogy a jelenlegi összefüggésben már nem ez a helyzet. Következésképpen az EUMSZ 325. cikk (1) és (2) bekezdése, mint eredménykötelezettséget tartalmazó rendelkezés nemcsak az Unió pénzügyi érdekeit sértő tevékenységek megakadályozását célzó egységes intézkedések elfogadását írja elő a tagállamok számára, hanem ezen intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében az időben folyamatos értékelést és kiigazítást is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">176.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen okokból semmiféleképpen sem lehet helyt adni az Egyesült Királyság védekezésül felhozott azon érvének, amely szerint a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az Unió pénzügyi érdekeivel ellentétes jogellenes tevékenységek megelőzése érdekében a vámok és saját források területén alkalmazott eszközök tekintetében. Úgy tűnik ugyanis, hogy az Egyesült Királyság azt sugallja, hogy mivel a vámeljárások végrehajtása és a vám beszedése a tagállamok feladata a nemzeti hatóságaik közvetítésével, ez utóbbiak széles mozgástérrel rendelkeznek a megelőző intézkedéseknek a vámcsalás elleni küzdelem keretében történő végrehajtását illetően. is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">177.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E megközelítés véleményem szerint két okból is vitatható. Először is, az uniós jogban közvetlen kapcsolat áll fenn egyrészt a vámok közvetlenül a tagállamok közvetítésével végrehajtott beszedése, másrészt pedig az Unió saját forrásai között, amely kapcsolat fennállását az Egyesült Királyság nem tagadja. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-92" href="#t-92">92</a>
</span>) Másodszor, bár a tagállamok bizonyos mozgástérrel rendelkeznek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeinek sérelme elleni megelőző intézkedések megválasztását illetően, mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlata (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-93" href="#t-93">93</a>
</span>) értelmében ez a mérlegelési mozgástér nem korlátlan, és a tényleges érvényesülés elvének van alárendelve, amely megköveteli, hogy a megtett intézkedések hatékonyak és elrettentő hatásúak legyenek, és különösen azt, hogy ezen intézkedések biztosítsák az Unió saját forrásainak hatékony beszedését, amelyek többek között a közös vámtarifa vámtételeiből állnak, azzal a feltétellel, hogy tiszteletben kell tartani az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) és az uniós jog általános elvei által biztosított alapvető jogokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-94" href="#t-94">94</a>
</span>) Ily módon a Bíróság már megállapította, hogy amennyiben valamely tagállam olyan intézkedéseket fogad el, amelyek révén általános jelleggel és különbségtétel nélkül lemond a héa beszedéséről, noha köteles biztosítani a területén fizetendő ezen adó teljes összegének beszedését, valamint az Unió saját forrásainak hatékony beszedését, úgy nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-95" href="#t-95">95</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">178.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság azt is előadja, hogy az uniós jognak valamely tagállam általi végrehajtása csak akkor sérti a tényleges érvényesülés elvét, ha „a büntetlenség nyilvánvaló és nagymértékű kockázata” áll fenn, vagy ha az a szankció hiányát eredményezi. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-96" href="#t-96">96</a>
</span>) Márpedig úgy vélem, hogy ezt az értelmezést gyengíti az ítélkezési gyakorlat, amelyből az következik, hogy az Unió pénzügyi érdekei védelmének hatékonysága elsőbbséget élvez a tagállamok diszkrecionális jogkörével szemben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-97" href="#t-97">97</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">179.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">El kell utasítani az Egyesült Királyság azon érveit is, amelyek egyrészt arra vonatkoznak, hogy a saját források hatékony beszedése biztosításának kötelezettsége pusztán azt követeli meg, hogy észszerű erőfeszítéseket tegyenek a forrásokhoz hozzájáruló vámok és adók ellenőrzése és beszedése érdekében, másrészt pedig, hogy a tagállamoknak „gondosságot” kell tanúsítaniuk a saját források beszedése során. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-98" href="#t-98">98</a>
</span>) A jelen indítványból (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-99" href="#t-99">99</a>
</span>) ugyanis az következik, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében elfogadott intézkedés hatékonyságát csak konkrét körülmények között lehet értékelni, amelyek keretében meg kell határozni, hogy az e cél elérése érdekében tett erőfeszítések észszerűek és gondosak voltak‑e. Magától értetődik, hogy a széleskörű és szervezett vámcsalás azt igényli, hogy a tagállam az alapító szerződésekből eredő kötelezettségei teljesítéséhez több erőforrást biztosítson, mint szokásos körülmények között. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-100" href="#t-100">100</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">180.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem fogadható el az Egyesült Királyság által előadott azon érv sem, amely szerint a Bizottságnak a csalás elleni küzdelmet szolgáló nemzeti intézkedések hatástalanságán kívül bizonyítania kell, hogy a tagállam gondatlanul vagy önkényesen járt el. E tekintetben az Egyesült Királyság tévesen értelmezi az általa hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-101" href="#t-101">101</a>
</span>) amelyből egyáltalán nem következik, hogy a Bizottságnak a tagállam gondatlanságát vagy önkényes magatartását kellene bizonyítania ahhoz, hogy bizonyítsa a kötelezettségszegés fennállását. Ellenkezőleg, úgy vélem, hogy ezt az ítélkezési gyakorlatot úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam önkényesen nem mentesítheti magát egyoldalúan a vámtartozás összegére vonatkozó tartozás megállapítása és saját források címén a Bizottság részére történő azonnali könyvelésbe vétele alól. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-102" href="#t-102">102</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">181.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királysághoz hasonlóan kétségkívül el kell ismerni, hogy a Szerződések említett rendelkezései nem írnak elő kifejezetten abszolút eredményt, és azt sem követelik meg, hogy a vámellenőrzési intézkedések minden esetben kiküszöböljék az Unió saját forrásaival kapcsolatos csalást. Mindazonáltal az EUMSZ 325. cikkből – a fent említett ítélkezési gyakorlathoz hasonlóan – az következik, hogy a Közösségi Vámkódex vagy az Uniós Vámkódex rendelkezései alapján elfogadott intézkedéseknek hatékonyaknak kell lenniük. Az elsődleges jog szintjén előírt tényleges érvényesülés elvét nem lehet úgy értelmezni a Vámkódex összefüggésében, hogy az minden vámcsalás teljes megszüntetését követeli meg, mivel az ilyen követelmény nem reális, tekintettel arra, hogy a jogsértő magatartás – a vámjog területén is – mindig részét fogja képezni a társadalmi életnek. Mindazonáltal ez az elv megállapítja az Unió pénzügyi érdekei megsértésének ellenőrzésére, valamint a bizonyítottan előre látható, illetve fennálló csalási kockázatokra való megfelelő reagálásra irányuló kötelezettséget.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">182.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel – amint az korábban megállapításra került – a tagállamokat az alapító szerződések alapján terhelő kötelezettségekből az következik, hogy az általuk elfogadott intézkedéseknek hatékonyaknak kell lenniük az általuk elérni kívánt célokra tekintettel, és jóllehet a tagállamok bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az általuk elfogadott intézkedések tekintetében, e mozgásteret korlátozza a fent hivatkozott tényleges érvényesülés elve, ami azt jelenti, hogy ezen intézkedések hatékonyságát nem elvontan, hanem a konkrét helyzettel összefüggésben kell értékelni. Ezt követően meg kell vizsgálni az Egyesült Királysággal szemben a jogsértési időszakban felhozott kifogások megalapozottságát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szóban forgó csalás esetén az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a vámjogszabályok alapján meghozandó intézkedésekről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">183.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Keresetében a Bizottság lényegében azt rója fel az Egyesült Királyságnak, hogy nem szüntette meg a vámcsalás kockázatait, és nem fogadott el hatékony intézkedéseket e kockázatok leküzdésére. A jelen kereset megalapozottságának elbírálása érdekében előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bizottság feladata az állítólagos kötelezettségszegés fennállásának bizonyítása és az e kötelezettségszegés fennállásának Bíróság általi vizsgálatához szükséges tények Bíróság előtt történő előadása anélkül, hogy a Bizottság bármely vélelemre alapíthatná keresetét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-103" href="#t-103">103</a>
</span>) A jelen ügyben felmerül a kérdés, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította‑e, hogy az Egyesült Királyság által a behozatali termékek alulértékelésével elkövetett csalás elleni küzdelem érdekében a jogsértési időszakban elfogadott intézkedések nem voltak hatékonyak az Unió valamennyi saját forrásának a vámok címén történő beszedése tekintetében, annak ellenére, hogy az egyesült királysági hatóságok tudomással bírtak az ország határain folyamatosan fennálló csalás alkotóelemeiről és terjedelméről. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-104" href="#t-104">104</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szóban forgó importőrök által folyamatosan elkövetett csalás jellemzőiről és az egyesült királysági hatóságok e csalásról való tudomásszerzéséről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">184.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik, hogy a Bizottság és az Egyesült Királyság egyetértenek abban, hogy ebben az államban széles körű és szervezett csalás folyt a jogsértési időszak előtt és annak folyamán. Az sem vitatott, hogy a szóban forgó csalás abban állt, hogy az importőrök, vagyis olyan kínai bűnözői csoportok, amelyek hálózatban működtek – „megszűnő és újraalakuló” társaságokat, vagyis olyan vállalkozásokat alkalmazva, amelyeket kizárólag a csalás elkövetése érdekében hoztak létre, rendkívül korlátozott erőforrásokkal, és amelyek felszámolás alá kerültek, illetve eltűntek, mihelyt a vámhatóságok megkérdőjelezték a bejelentett értékek pontosságát, ezáltal valószínűtlenné, sőt gyakorlatilag lehetetlenné téve a vámok utólagos beszedését – rendkívül alacsony szinteken jelentették be a vámértékeket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-105" href="#t-105">105</a>
</span>) Egyszerre mobil és igen reaktív csalási módról volt szó abban az értelemben, hogy a csalárd behozatalokat gyorsan helyezték át egyik tagállamból a másikba, illetve az adott tagállamon belül egyik kikötőből a másikba, amint a nemzeti hatóságok részéről az ellenőrzésre utaló legcsekélyebb jel is látszott. Így a csalárd tevékenységek a viszonylag gyenge ellenőrzési mechanizmussal rendelkező tagállamokba áthelyezhető termékek igen nagy mennyiségét érintették.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">185.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben fontos, hogy bár az Egyesült Királyság cáfolja, hogy nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit, az indokolással ellátott véleményre adott 2019. február 11‑i válaszához csatolt jelentésben elismeri, hogy „[az Egyesült Királyságban] minden kétséget kizáróan a Kínából származó textiltermékek és lábbelik behozatalának alulértékelésén alapuló csalás folyt a Bizottság keresetlevelében foglalt időszakban”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-106" href="#t-106">106</a>
</span>) E jelentés azt is elismerte, hogy „[…] a csaláshoz nem fér kétség, és hogy ellenintézkedéseket kell tenni a csalás megszüntetése és a tisztességes kereskedelem jogszerű gazdasági szereplők javára történő elősegítése érdekében […]”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-107" href="#t-107">107</a>
</span>) Ellenkérelmében az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a csalás sértettje, és semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy lehetővé tegye e bűncselekmény folytatását vagy kiterjesztését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">186.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennélfogva az iratokból kitűnik, hogy a pert megelőző eljárás és a peres eljárás során az Egyesült Királyság mégis elismerte a csalás fennállását, amikor ellenkérelmében számos alkalommal hivatkozott arra, hogy e csalásról csak fokozatosan szerzett tudomást. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-108" href="#t-108">108</a>
</span>) Így az Egyesült Királyság szerint a 2011. novemberi és decemberi PCA Discount során a Bizottságnak és a tagállamoknak nyilvánvalóan nem volt egyértelmű képe az alulértékeléssel elkövetett csalás elterjedtségéről, mivel e művelet célja az érintett termékek „alulértékelése kockázatának vizsgálata” volt. Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy az OLAF és egyes érintett tagállamok legkorábban csak 2014 végén, illetve a Snake művelet során kezdték tudomásul venni azokat a csalárd cselekményeket, amelyekkel szembesültek. E tekintetben az OLAF‑jelentés kizárólag arra utal, hogy az Egyesült Királyság 2014 óta megfelelő mértékben tudomással bírt a csalásról. E műveletet követően a tagállamok további ismereteket szereztek a csalásról, különösen annak tényleges nagyságát és európai dimenzióját illetően, többek között 2015 elején (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-109" href="#t-109">109</a>
</span>) és 2017‑ben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-110" href="#t-110">110</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">187.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Portugál Köztársaság támogatja az Egyesült Királyság e védekezésül felhozott érvét, lényegében úgy ítélve meg, hogy az OLAF hivatalos kölcsönös segítségnyújtási közleményének kézhezvételekor 2015‑ben az egyesült királysági hatóságok nem voltak tudatában annak, hogy a hamis vámáru‑nyilatkozatok általános gyakorlatot jelentenek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-111" href="#t-111">111</a>
</span>) Ezenkívül az a tény, hogy valamely tagállam már 2012 márciusában tudott a nem létező gazdasági szereplőket érintő alulértékeléssel elkövetett csalások létezéséről, nem szolgáltatott számára konkrét információt arra vonatkozóan, hogy olyan pontatlan vámáru‑nyilatkozatok állnak fenn, amelyek részéről szisztematikus vizsgálatot igényelnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">188.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Márpedig a jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy az Egyesült Királyságot teljes mértékben tájékoztatták a fent említett alulértékeléssel elkövetett csalásról és jellemzőkről, valamint arról, hogy a jogsértési időszakban hatékony intézkedéseket kell hozni e csalás elleni küzdelem érdekében. 2007 áprilisában az OLAF ugyanis a kölcsönös segítségnyújtási közleményében megjelölte a Kínából származó textiltermékek és lábbelik által jelentett kockázatokat, és ismertette azok módozatait. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-112" href="#t-112">112</a>
</span>) E közleményében az OLAF felhívta az összes tagállamot, hogy egyrészt elemezzék a többek között Kínából származó textiltermékek és lábbelik behozatalát az alulértékelt behozatalokra utaló esetleges valószínűsítő körülmények azonosítása érdekében, másrészt pedig, hogy végezzenek megfelelő ellenőrzéseket az ilyen behozatalok tekintetében folytatott vámkezelések során. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-113" href="#t-113">113</a>
</span>) A behozatal során elkövetett csalás fent említett jellemzőire tekintettel az OLAF már ekkor kiemelte, hogy valamennyi tagállam érintett lehet, kiemelve, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a csalást az Unió más kikötőibe helyezik át. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-114" href="#t-114">114</a>
</span>) Ebből következik, hogy 2007‑ben az OLAF már azonosította a csalárd kereskedelem lényeges elemeit, és azokat azonnal a tagállamok tudomására hozta.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">189.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül ellenkérelmében az Egyesült Királyság előadja, hogy 2009‑ben a Bizottság a Belgiumban és Hollandiában megállapított szabálytalanságokra hivatkozott, az Egyesült Királyságban elkövetettekre azonban nem. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a tagállamoknak küldött említett kölcsönös segítségnyújtási közleményben kifejezetten szerepelt, hogy „[m]inden tagállam érintett”, és felhívta őket, hogy „tegyenek megfelelő intézkedéseket a széles körben elterjedt alulértékelés elleni küzdelem érdekében” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-115" href="#t-115">115</a>
</span>). Emlékeztetni kell arra, hogy kétségtelen, hogy az ilyen kölcsönös segítségnyújtási közlemények információk közlésére irányultak, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-116" href="#t-116">116</a>
</span>) és nem írhatták elő a vámellenőrzések elvégzésének kötelezettségét, mivel ez utóbbiak a nemzeti hatóságok feladatkörébe tartoznak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-117" href="#t-117">117</a>
</span>) E közlemények azonban olyan körülményeknek minősülnek, amelyek felhívhatják az Egyesült Királyságot arra, hogy a csalás elleni küzdelem céljából és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében különleges intézkedéseket fogadjon el. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-118" href="#t-118">118</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">190.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen az Egyesült Királyság állításával ellentétben az iratokból nem tűnik ki, hogy az OLAF és a tagállamok valóban a Snake művelet befejezésének időpontjában kezdték megérteni a szóban forgó csalárd mechanizmust. Egyrészt ugyanis az olyan közös vámügyi művelet, mint a Snake művelet, egy olyan problémára ad választ, amelyet uniós szinten korábban egyértelműen azonosítottak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-119" href="#t-119">119</a>
</span>) Az e műveletre vonatkozó zárójelentés szerint annak előkészítése „az Uniót érintő alulértékeléssel elkövetett vámcsalás által jelentett veszélyek [OLAF által elvégzett] alapos értékelésén alapult, [amely] megerősítette, hogy a textilágazatot […] jelentős mértékben érinti az […] alulértékelés, [és] a leginkább érintett árucsoportok a KN 61–64. árucsoportjai”. Másrészt a Számvevőszék egyik jelentéséből kitűnik, hogy a Bizottság „egyértelmű iránymutatásokat adott a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy miként kell az alulértékelést kezelni az ázsiai országokból érkező textiltermékek és lábbelik alulértékelésére vonatkozó [PCA Discount] alkalmazása során”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-120" href="#t-120">120</a>
</span>) Ebből következik, hogy amikor 2011‑ben lefolytatták a PCA Discountot, a tagállamok már teljes mértékben tisztában voltak a csalással és az azzal szembeni küzdelem eszközeivel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-121" href="#t-121">121</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">191.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül a Portugál Köztársaság a Számvevőszék 2015. évi különjelentésére (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-122" href="#t-122">122</a>
</span>) hivatkozik annak bizonyítása érdekében, hogy a közös vámügyi művelet során tárták fel először a csalás fennállását. Márpedig elegendő megállapítani, hogy e jelentés szerint az OLAF egy közös vámügyi művelete lehetővé tette annak megállapítását, hogy „a 42‑es eljáráskódú vámeljárás keretében szabad forgalomba bocsátott [Kínából származó textilek és lábbelik] 40%‑a alulértékelt [volt]”, és annak célja a korábban már létező probléma és az elfogadandó intézkedések bemutatása volt. Az ilyen állítás nem annak megállapítását jelenti, hogy az alulértékeléssel elkövetett vámcsalás elleni küzdelem új problémát jelent, hanem annak megerősítését, hogy jelentős alulértékelési okról volt szó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">192.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekből az következik, hogy az Egyesült Királyságnak a teljes jogsértési időszak alatt, és különösen ezen időszak kezdetétől fogva teljes mértékben tudomása volt mind a csalás, mind pedig az annak leküzdésére meghozható intézkedések lényeges jellemzőiről. Ez a tudomás kétségeket ébreszthetett a nemzeti vámhatóságokban. E körülményekre figyelemmel felmerül a kérdés, hogy melyek voltak azok az ellenintézkedések, amelyeket e hatóságoknak az uniós jog értelmében meg kellett hozniuk.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kockázatelemzés elvégzésének, illetve a kiadást megelőző ellenőrzések elvégzésének kötelezettségéről, valamint a biztosítéknyújtás szükségességéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">193.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság azt kifogásolja, hogy az Egyesült Királyság nem fogadott el a lehető legkorábban bizonyos ellenőrzési intézkedéseket, holott megállapították a csalás veszélyét, és megállapítást nyert, hogy az széles körben elterjedt. A Bizottság azt állítja, hogy ismételten arra kérte a tagállamokat, hogy alkalmazzanak értékküszöböket az alulértékelési kockázat mutatójaként, fizikailag ellenőrizzék az elfogadható minimális ár küszöbértékénél alacsonyabb értékeken bejelentett szállítmányokat, adott esetben vitassák a bejelentett vámértéket, és követeljenek biztosítékokat az áruk szabad forgalomba bocsátása előtt esetlegesen kivethető kiegészítő vámok fedezésére. Közelebbről a jelen ügyben fennállókhoz hasonló körülmények között a kiadást megelőző ellenőrzések elengedhetetlenek voltak, mivel a csalásban részt vevő vállalkozások olyan társaságok voltak, amelyek eltűntek, mihelyt vitatták a nyilatkozatokat, ami lehetetlenné tette a vámok beszedését az importált áruk szabad forgalomba bocsátása után. Ezenkívül a még vámfelügyelet alatt lévő áruk fizikai ellenőrzése lehetővé tette az áruk minőségének értékelését azok vámértékének meghatározása érdekében. Márpedig a Snake művelet kivételével az Egyesült Királyság nem hozott ilyen intézkedéseket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">194.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság felhívta a tagállamokat arra, hogy alkalmazzák a megelőző eszközöket a lehetséges csalárd importok feltárása érdekében, és a lehetséges eszközök között az OLAF‑módszert javasolta a tagállamoknak, amely lényegében azt jelenti, hogy a kombinált nómenklatúra minden egyes érintett termékkódja tekintetében (nyolc számjegy szinten) kiszámítják az alulértékelési kockázati küszöböket, vagyis az elfogadható minimális árat, a korrigált átlagár, vagyis a 28 tagállamban az említett valamennyi kód esetében négyéves időszak során, a behozatalkor bejelentett átlagos értékek (nem súlyozott) számtani átlaga alapján. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-123" href="#t-123">123</a>
</span>) Az árat abban az értelemben korrigálják, hogy a tévesnek tűnő rendkívül alacsony vagy magas értékeket eltávolítják. Az elfogadható minimális ár számítása tehát a különböző termékkódok tekintetében a korrigált átlagár 50%‑a. A Bizottság e módszert az EURO 2004. Hungary (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-124" href="#t-124">124</a>
</span>) ítéletre alapozza, amelyből az következik, hogy amennyiben „a bejelentett ár több mint 50%‑kal alacsonyabb volt a statisztikai átlagárnál”, tehát az elfogadható minimális ár alatt van, úgy komoly kétségek merülnek fel a szóban forgó nyilatkozatok érvényességét illetően, így ezen árukat előzetes ellenőrzés nélkül nem lehet szabad forgalomba bocsátani. A Bizottság a Bizottság kontra Portugália ítéletre (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-125" href="#t-125">125</a>
</span>) is hivatkozik, amelyben a Bíróság kimondta, hogy meg kell vizsgálni a vámáru‑nyilatkozatot, különösen akkor, ha a vámhatóság konkrét adatokkal rendelkezik e nyilatkozat pontatlanságát illetően.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">195.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság azt is kifogásolja, hogy az Egyesült Királyság nem követel biztosítékot minden olyan vámáru‑nyilatkozatra vonatkozóan, amelynek bejelentett értéke kirívóan alacsonynak tekinthető, és amelyeket következésképpen ellenőrizni kell. A végrehajtási rendelet 244. cikke és a 2454/93 rendelet 248. cikke értelmében, ha vámáru‑nyilatkozatot nyújtanak be, az áru kiadása előtt az alkalmazandó vámokat meg kell fizetni, vagy biztosítékot kell nyújtani. Az Egyesült Királyság e rendelkezések megsértésével elmulasztotta a kivethető behozatali vámok teljes összegére alapított biztosíték megfizetését kérni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">196.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság lényegében azt válaszolja, hogy a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy a csalásellenes intézkedésekre vonatkozó döntései nyilvánvalóan alkalmatlanok, vagy teljesen észszerűtlenek voltak. Úgy véli, hogy nem volt köteles ellenőrzéseket végezni vagy biztosítékokat beszerezni az OLAF által megállapított átlagár 50%‑ánál alacsonyabb valamennyi nyilatkozat tekintetében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-126" href="#t-126">126</a>
</span>) Az EURO 2004. Hungary ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-127" href="#t-127">127</a>
</span>) a Bíróság kifejtette, hogy a nemzeti vámhatóságok jogosultak arra – anélkül, hogy erre kötelesek lennének –, hogy az árkülönbözetre támaszkodjanak a bejelentett érték elutasításakor. A Bizottság kontra Portugália ítéletet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-128" href="#t-128">128</a>
</span>) illetően az Egyesült Királyság arra hivatkozik, hogy a Bizottság elmossa a különbséget egyrészt azon indokok között, amelyek miatt az ellenőrzés a végrehajtási rendelet és a 2454/93 rendelet alkalmazásával igazolható, másrészt pedig azon időpont között, amikor az ellenőrzés a fent hivatkozott ítélet értelmében szükségessé válik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">197.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy ő maga is a csalás áldozata volt, így semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy lehetővé tegye e bűncselekmények folytatását. Álláspontja szerint mivel ezt a csalást nagyon nehéz volt ellenőrizni, időre lett volna szüksége ahhoz, hogy a csalást teljes mértékben felmérje, és meghatározza a legjobb módszereket a leküzdésére. Úgy véli, hogy eleget tett a szóban forgó csalás elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségének azáltal, hogy aktívan részt vett az OLAF által szervezett, a csalásellenes küzdelemre irányuló műveletekben, azaz 2011‑ben a PCA Discountban, 2014‑ben pedig a Snake műveletben. Ezenfelül 2015 óta az Egyesült Királyság a Breach művelet révén megkezdte a fellépést az alulértékeléssel elkövetett csalás ellen, amelynek keretében a hatóságai számos C18 fizetési felszólítást bocsátottak ki, amelyek közel 35 millió GBP vámértéket képviselnek. Ezenfelül 2016‑ban elindították a Samurai műveletet, ami főként előzetes ellenőrzéseket és a 42‑es eljáráskódú vámeljárással kapcsolatos képzési tevékenységeket foglal magában. Ez utóbbi műveletek információira támaszkodva az Egyesült Királyság 2017 októberében megindította a Swift Arrow műveletet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">198.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A biztosítékok nyújtását illetően az Egyesült Királyság úgy véli, hogy egyrészt a megkövetelendő biztosítékokra vonatkozó, a Bizottság által javasolt, ilyen mértékben általános felfogás elfogadása mind a Charta 16. és 17. cikke, mind pedig az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény Párizsban 1952. március 20‑án aláírt első kiegészítő jegyzőkönyvének (a továbbiakban: első kiegészítő jegyzőkönyv) 1. cikke alapján elfogadhatatlan mértékben sérti az importőrök vagyoni jogait, másrészt ahhoz, hogy a biztosíték iránti kérelem érvényes legyen, annak megfelelő alapon kell nyugodnia, az áruk valós értékének meghatározása érdekében. Az, hogy az OLAF‑módszer keretében a termékkódonkénti átlagárat alkalmazzák, a tagállamokat erőteljesen kiteszi a gazdasági szereplők panaszainak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetes észrevételek</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">199.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek írásbeli beadványainak vizsgálatából kitűnik, hogy a Bizottság nem tagadja azt, hogy az Egyesült Királyság a jogsértési időszakban végrehajtott bizonyos, a csalárd alulértékelés elleni küzdelmet célzó intézkedéseket, de azt állítja, hogy egyes alkalmazott intézkedések nem voltak hatékonyak az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében, míg másokat egyáltalán nem alkalmaztak. Ennélfogva a kereset első jogalapja keretében felhozott érvek vizsgálata érdekében először is meg kell határozni az uniós vámjog alapján a tagállamokra háruló kötelezettségek céljait és terjedelmét, ami lehetővé teszi az Egyesült Királyság által végrehajtott intézkedések hatékony (vagy nem hatékony) jellegének értékelését. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-129" href="#t-129">129</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">200.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy mivel az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelme érdekében igen különböző intézkedéseket lehet mérlegelni, a hatékonyságuk szempontjából való összehasonlítás nehezen valósítható meg a jelen ügyhöz hasonló esetben, mivel az uniós jog bizonyos mozgásteret biztosít a tagállamok számára az intézkedések megválasztása terén. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-130" href="#t-130">130</a>
</span>) Mindazonáltal véleményem szerint hatástalannak kell tekinteni azokat az elfogadott intézkedéseket, amelyek az adott helyzet sajátosságaira figyelemmel nyilvánvalóan nem teszik lehetővé az elsődleges és a másodlagos uniós jog által követett célok elérését. E célból helyt kell adni az Egyesült Királyság által a jelen eljárás keretében védekezésül felhozott egyik érvnek, amely szerint a Bizottság feladata többek között annak bizonyítása, hogy azon intézkedések, amelyeket ezen állam a szóban forgó csalás megelőzése érdekében a jogsértési időszakban állítólagosan végrehajtott, nyilvánvalóan nem voltak hatékonyak az Unió valamennyi saját forrásának vámként történő hatékony beszedése érdekében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-131" href="#t-131">131</a>
</span>) Tekintettel az Egyesült Királysággal szemben kifogásolt jogsértés időtartamára, úgy vélem, hogy figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a valamely tagállam által végrehajtott intézkedés hatékonyságának foka csak a részletes elemzés keretében derülhet ki. Annak elkerülése érdekében, hogy valamely tagállamot visszamenőlegesen hátrányos helyzetbe hozzanak a később megszerzett ismeretek fényében, a ténylegesen alkalmazott intézkedések hatékonyságának hiánya csak előzetesen, vagyis a végrehajtásuk időpontjában az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére álló ismeretek fényében kifogásolható. Más a helyzet azonban abban az esetben, ha az uniós jog kötelezően előírja a tagállamok számára bizonyos meghatározott intézkedések elfogadásának kötelezettségét. Ilyen esetben az érintett intézkedés hatékonyságát már magának az uniós jogalkotónak kell mérlegelnie, így már pusztán az intézkedés hiánya is az uniós jog megsértésének minősül.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kockázatelemzés elvégzésének kötelezettségéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">201.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Közösségi Vámkódex 2016. június 1‑jét megelőzően alkalmazandó 13. cikkének (2) bekezdése és az Uniós Vámkódex 2016. június 1‑jét követően alkalmazandó 46. cikkének (2) és (4) bekezdése arra kötelezi a nemzeti hatóságokat, hogy „kockázatelemzésen” alapuló vámellenőrzéseket végezzenek, és „kockázatkezelést” alkalmazzanak. A 648/2005/EK rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-132" href="#t-132">132</a>
</span>) és végrehajtási rendelkezései (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-133" href="#t-133">133</a>
</span>) az Unióban közös kockázatkezelési rendszert hoztak létre, amely szerint a vámellenőrzések többek között informatikai eljárásokat alkalmazó kockázatelemzésen alapulnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-134" href="#t-134">134</a>
</span>) Jelenleg a kockázatkezelési szabályokat az Uniós Vámkódex 46. cikke írja elő, amelynek (2) bekezdése lényegében átveszi a Közösségi Vámkódex 13. cikkének (2) bekezdését. Ez utóbbi, amely többek között a jogsértési időszak kezdetén (2011. novembertől 2016. júniusáig) volt alkalmazandó, azt írta elő, hogy a nem szúrópróbaszerű vámellenőrzés „automatizált adatfeldolgozási módszereket alkalmazó kockázatelemzésen alapul annak érdekében, hogy a kockázat megállapítható és számszerűsíthető legyen, és kidolgozásra kerüljenek a kockázatok felmérésére vonatkozó szükséges intézkedések” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-135" href="#t-135">135</a>
</span>). Ennélfogva e rendelkezések lényegében azt írják elő a tagállamok számára, hogy a szokásos vámellenőrzések elvégzése érdekében kockázatkezelő rendszert vezessenek be. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-136" href="#t-136">136</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">202.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kockázatkezelés világszerte fontos eszközzé vált a vámellenőrzés területén, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-137" href="#t-137">137</a>
</span>) és több kutatás tárgyát képezte. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-138" href="#t-138">138</a>
</span>) Vonatkozó közösségi rendelkezések hiányában a Bizottság a 648/2005/EK rendeletre (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-139" href="#t-139">139</a>
</span>) vonatkozó javaslatába beillesztette a kockázatkezelés fogalmának meghatározását, amely a „a kockázati kitettség korlátozásához szükséges valamennyi intézkedés módszeres azonosítását és végrehajtását” jelenti, és e fogalomba „olyan tevékenységek tartoznak bele, mint amilyen az adat‑ és információgyűjtés, a kockázatok elemzése és értékelése, az intézkedések ismertetése és elrendelése, valamint a folyamatnak és az eredményeknek a rendszeres figyelemmel kísérése és felülvizsgálata nemzetközi, közösségi és nemzeti források és stratégiák alapján”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-140" href="#t-140">140</a>
</span>) A „kockázatelemzés” fogalmát a 13. cikket módosító 648/2005 rendelet illesztette be a Közösségi Vámkódexbe. A Bizottság ezt a kiegészítést azzal indokolta, hogy „be kell vezetni a tagállamok számára a kockázatelemzési technikák alkalmazására vonatkozó kötelezettséget”, kifejtve, hogy „közösségi vagy nemzetközi kritériumok hiányában a nemzeti kritériumokat alkalmazzák (mint ahogyan e javaslat elfogadásának időpontjában is történt)”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-141" href="#t-141">141</a>
</span>) Ezzel az új rendelkezéssel a Bizottság többek között „közös kockázatkezelési keretet” kívánt kialakítani, lehetővé téve ugyanakkor, hogy a nemzeti kockázatelemzési rendszereket és kritériumokat továbbra is lehessen alkalmazni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-142" href="#t-142">142</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">203.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ily módon az uniós vámjog rendszertani elemzése megerősíti a Közösségi Vámkódex 13. cikke (2) bekezdésének és az Uniós Vámkódex 46. cikke (2) és (4) bekezdésének szó szerinti értelmezéséből eredő következtetést, amely szerint a tagállamok által a közösségi és uniós vámjognak megfelelő rendszerszintű adatelemzésen alapuló kockázatelemzés és ‑értékelés elvégzése kötelezettségnek, nem pedig lehetőségnek minősül. Az alkalmazott vámellenőrzési intézkedéseknek pedig kockázatelemzésen kell alapulniuk, ami azt jelenti, hogy azokat az értékelésük során azonosított kockázatok alapján kell kiválasztani, és alkalmasnak kell lenniük e kockázatok semlegesítésére. Így, amint azt már kifejtettem, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-143" href="#t-143">143</a>
</span>) a Közösségi Vámkódex 13. cikkének (2) bekezdését és az Uniós Vámkódex 46. cikkének (2) bekezdését az EUMSZ 325. cikk fényében úgy kell értelmezni, hogy azok magában foglalják többek között a tagállamok azon kötelezettségét, hogy állandó jelleggel kiigazítsák a kockázatelemzés eszközeit annak érdekében, hogy azok mindenkor lefedjék a vámellenőrzések által feltárt kockázatokat, és folyamatosan figyelembe vegyék azok alakulását. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok által végzett kockázatértékelésnek többek között meg kell határoznia, hogy mely árukat kell ellenőrizni, és milyen eszközökkel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">204.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekből következik, hogy a jelen ügy összefüggésében, attól kezdve, hogy uniós szinten ismert volt a vámcsalás komoly veszélye az Unió egész vámterületén a Kínából behozott termékek vonatkozásában, a tagállamok a Közösségi Vámkódex 13. cikkének (2) bekezdése (és később az Uniós Vámkódex 46. cikkének (2) bekezdése) alapján kötelesek voltak többek között saját nemzeti vámjogi kockázatkezelési módszereiket kiigazítani. Amint ugyanis már megállapítottam, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-144" href="#t-144">144</a>
</span>) az Egyesült Királyság vámhatóságainak teljes mértékben tudomásuk volt a szóban forgó kockázatról, ami azt jelenti, hogy észszerű határidőn belül ki kellett volna igazítaniuk a kockázatelemzési módszereiket a rendelkezésre álló információk figyelembevételével és a szükséges vámellenőrzések elvégzésével. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-145" href="#t-145">145</a>
</span>) Tekintettel arra, hogy az ügy irataiból kitűnik, hogy 2007‑ben az Egyesült Királyságnak tudomása volt a vámcsalási rendszerre vonatkozó tényekről, és ezt követően rendszeresen tudomást szerzett annak fejlődéséről elsősorban a Bizottságon keresztül, álláspontom szerint nehezen fogadható el az alperes azon érve, amely szerint a kockázatelemzési eszköz elfogadásának és végrehajtásának hiánya a jogsértési időszak kezdetén, 2011 novemberében, azaz négy évvel azután, hogy az említett állam hatóságai megkapták a releváns információkat, megfelel a Közösségi Vámkódex 13. cikke (2) bekezdésének.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">205.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Írásbeli beadványaiból kitűnik, hogy az Egyesült Királyság lényegében nem vitatja, hogy a jogsértési időszakban nem alkalmazott kockázatelemzési módszert az alulértékeléssel elkövetett vámcsalások felderítése érdekében. Mindazonáltal a Bizottság állításaira válaszul az Egyesült Királyság kifejti, hogy a megfelelő kockázatelemzési módszer kidolgozása bizonyos időt vett igénybe, többek között a szóban forgó csalás összetett jellege miatt, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-146" href="#t-146">146</a>
</span>) míg az OLAF‑módszer az Egyesült Királyság sajátos helyzetére tekintettel nem volt megfelelő. Vitathatatlanul igaz, hogy – amint arra az alperes állam hivatkozik – az Uniós Vámkódex 3. és 46. cikke (mely utóbbi a Közösségi Vámkódex 13. cikkének felel meg) nem követeli meg a tagállamoktól, hogy bizonyos típusú kockázatértékelési módszereket vezessenek be, így e cikkek egyáltalán nem zárják ki azt, hogy valamely tagállam az alulértékeléssel elkövetett vámcsalások felderítése érdekében ne a statisztikai átlagárakra támaszkodjon, hanem olyan módszert vegyen igénybe, amely célzottan és specifikusan az ilyen típusú csalásra szakosodott gazdasági szereplőkre koncentrál, amint azt az egyesült királysági vámhatóságok végül a Swift Arrow művelet keretében tették. Az Egyesült Királyság ezzel valójában hallgatólagosan elismeri, hogy a jogsértési időszakban nem rendelkezett megfelelő módszerekkel a kockázatelemzések elvégzéséhez. Márpedig számomra úgy tűnik, hogy az ilyen igazolás nem releváns a Közösségi Vámkódex 13. cikkének (2) bekezdésében és az Uniós Vámkódex 46. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettség szempontjából.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">206.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E következtetést megerősíti az Egyesült Királyság által a jogsértési időszakban végzett vámellenőrzési műveletekkel kapcsolatos iratokban szereplő bizonyítékok elemzése, amelyekből többek között kitűnik, hogy e tagállam hatóságai kizárólag a Snake művelet keretében alkalmaztak kockázatelemzési eszközöket, amelynek operatív szakaszára 2014. február 17. és március 17. között került sor, és amelynek keretében a Bizottság azt javasolta a tagállamoknak, hogy egyéb intézkedések mellett kockázati mutatóként alkalmazzák az értékküszöböket is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-147" href="#t-147">147</a>
</span>) Nem vitatott, hogy az Egyesült Királyság részt vett e műveletben, az OLAF által ajánlott kockázati profilokat, vagyis az OLAF‑módszert használva kockázati küszöbként, és e művelet során megfelelő ellenőrzéseket végzett. Mindazonáltal, amint azt a Bizottság kifejtette, anélkül hogy ezt az Egyesült Királyság vitatta volna, ezen intézkedések csak egy hónapig, azaz az említett eljárás operatív szakaszában álltak fenn. Másként fogalmazva, ezen az operatív szakaszon kívül az egyesült királysági hatóságok nem végeztek kockázatelemzésen alapuló ellenőrzést, és ebben az időszakban a vámkezelést követően ellenőrizték az importőröket, és utóbb intéztek hozzájuk felhívásokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-148" href="#t-148">148</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">207.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébiránt védekezésében, többek között a Bizottság kockázatelemzés elvégzésének elmaradására vonatkozó állításaira válaszul az Egyesült Királyság előadja, hogy e hiány oka többek között az volt, hogy az OLAF‑módszer nem veszi figyelembe a brit piac sajátosságait, és azt eredményezi, hogy jelentős számú jogszerű behozatalt alulértékelt áruként észlelnek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-149" href="#t-149">149</a>
</span>) E tekintetben meg kell állapítani, hogy e kifogás azon a téves előfeltevésen alapul, amely szerint az uniós jog szerinti jogsértés abból ered, hogy az Egyesült Királyság nem fogadott el a Bizottság vagy az OLAF által ajánlott konkrét vámellenőrzési formát. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-150" href="#t-150">150</a>
</span>) Márpedig a keresetlevél első jogalapjának tárgyát képező jogsértés leírásából, valamint a Bizottság más írásbeli beadványaiból kitűnik, hogy az azt rója fel az Egyesült Királyságnak, hogy nem alkalmazott semmilyen kockázatelemzési módszert. Amint az ugyanis a fenti elemzésből következik, az Uniós Vámkódex 3. cikke és 46. cikkének (2) bekezdése, valamint a Közösségi Vámkódex 13. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy vámellenőrzések keretében kockázatelemzésről rendelkezzenek, így még ha kizárólag számára ismert okokból az Egyesült Királyság nem is tartotta megfelelőnek a Bizottság módszerének alkalmazását, ez nem akadályozta meg abban, hogy saját maga dolgozza ki és hajtsa végre a vámellenőrzéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-151" href="#t-151">151</a>
</span>) Következésképpen úgy vélem, hogy az Egyesült Királyság által az OLAF‑módszerre mint kockázati eszközre vonatkozóan megfogalmazott kifogások nem relevánsak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">208.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindemellett a jelen indítvány teljessége érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 28. cikk (1) bekezdése értelmében az Unió „vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban”, és az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja kizárólagos hatáskört állapít meg a vámunió területén. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-152" href="#t-152">152</a>
</span>) E tekintetben az EUMSZ 2. cikk (1) bekezdésének megfelelően e hatáskör gyakorlása során az uniós vámszabályokat egységes szerkezetben tartalmazza az Uniós Vámkódex (és a 2454/93 rendelet, valamint a végrehajtási rendelet), és azok közvetlenül alkalmazandók a tagállamokban. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-153" href="#t-153">153</a>
</span>) Az EUMSZ 291. cikk alapján ez utóbbiak rendelkeznek hatáskörrel e szabályozás végrehajtására. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-154" href="#t-154">154</a>
</span>) Bár a vámok beszedése továbbra is a tagállamokra hárul, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-155" href="#t-155">155</a>
</span>) e feladat ellátásához szoros együttműködést kell folytatni a tagállamok és az uniós intézmények között. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-156" href="#t-156">156</a>
</span>) Így egyrészt a csalás elleni küzdelem területén az EUMSZ 325. cikk alapján (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-157" href="#t-157">157</a>
</span>) a Bizottságra és különösen az OLAF‑ra bizonyos ellenőrzési és vizsgálati jogköröket ruháztak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-158" href="#t-158">158</a>
</span>) Másrészt, ami többek között a kockázatkezelést illeti, az Unió stratégiát fogadott el a vámügyi kockázatkezelésre és ellenőrzésre vonatkozó minimumszabályok betartásának biztosítása érdekében, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-159" href="#t-159">159</a>
</span>) előírva, hogy a nemzeti vámhatóságoknak intézkedéseket hoznak az áruk ellenőrzésére vonatkozó eljárások, technikai módszerek és források megújítása érdekében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-160" href="#t-160">160</a>
</span>) A fent említett rendelkezésekre tekintettel és az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése alapján a Bizottságra ruházott általános érdekű feladatra (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-161" href="#t-161">161</a>
</span>) tekintettel úgy vélem, hogy a Bizottság jogosult volt olyan nem kötelező kritériumok kidolgozására, mint az OLAF‑módszer, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy a vámellenőrzéseik keretében kockázatelemzést végezzenek, annál is inkább, mivel a jelen ügyben a szóban forgó vámcsalások az Unió egészét érintették, és a tagállamok, valamint a Bizottság közötti együttműködés eszközeinek katalógusa nem korlátozott. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-162" href="#t-162">162</a>
</span>) Ezzel együtt hangsúlyozni kell, hogy bár a Bizottság közleményeiben pontosította a kockázatkezelés céljait, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-163" href="#t-163">163</a>
</span>) a kockázatelemzés módszereire vonatkozó harmonizált szabályok hiányában (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-164" href="#t-164">164</a>
</span>) a tagállamok a jogsértési időszak alatt szabadon választhatták és választhatják meg a kockázatkezelés konkrét eszközeit, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-165" href="#t-165">165</a>
</span>) amint azt egyébként a Bizottság is elismerte beadványaiban és a tárgyaláson.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">209.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami az OLAF‑módszer mint kockázatelemzési eszköz lényegi kritériumait illeti, a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy – amint az a Bizottság által a Bíróság írásbeli kérdéseire adott válaszokból kitűnik – e módszer mint a vámcsalások kimutatására szolgáló eszköz, alapos vita tárgyát képezte a tagállamok között. Következésképpen annak kockázatelemzési eszközkénti bevezetésére konszenzusos döntésük alapján került sor. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-166" href="#t-166">166</a>
</span>) A Bizottság által előadott magyarázatok, amelyek szerint az alulértékelés kockázati küszöbeit (elfogadható minimális ár) a kombinált nómenklatúra minden egyes érintett termékkódja tekintetében (nyolc számjegy szinten) a korrigált átlagár, vagyis a 28 tagállamban az említett valamennyi kód esetében négyéves időszak során a behozatalkor bejelentett átlagos értékek (nem súlyozott) számtani átlaga alapján számították ki, azt tanúsítják, hogy ez a módszer nem önkényes jellegű. Annál is inkább, mivel az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a bejelentett vámérték pontosságának vitatása érdekében a statisztikai adatok felhasználása, vagyis a korrigált átlagár 50%‑ánál alacsonyabb vámérték fennállása olyan alulértékeléssel elkövetett csalás fennállását támasztja alá, amely kétségeket vethet fel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-167" href="#t-167">167</a>
</span>) Úgy tűnik tehát számomra, hogy az OLAF‑módszer mint kockázatelemzési eszköz objektív és semleges kritériumokon alapul.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">210.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül úgy vélem, hogy el kell utasítani az Egyesült Királyság azon érvét, amely szerint az OLAF‑módszer jelentős számú jogszerű behozatal észlelését eredményezi, ami az érintett gazdasági szereplők tekintetében sértheti a Charta vállalkozás szabadságára vonatkozó 16., illetve tulajdonhoz való jogra vonatkozó 17. cikkét. E tekintetben, mivel a Közösségi Vámkódex 13. cikkének (2) bekezdésében és az Uniós Vámkódex 46. cikkének (2) bekezdésében előírt kockázatelemzés a vámügyi kockázatok vizsgálata és a szükséges ellenintézkedések, vagyis a vámellenőrzési intézkedések végrehajtására vonatkozó cselekvési terv tervezése révén elvont kockázatkezelést jelent, nem látom be, hogy az ilyen kezelés miért sérthetné a Charta e rendelkezéseiben szereplő alapvető jogokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kiadást megelőző ellenőrzések elvégzésének kötelezettségéről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">211.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Közösségi Vámkódex jogsértési időszak kezdetén alkalmazandó 13. cikkének (1) bekezdése azt írta elő, hogy „[a] hatályos rendelkezések által meghatározott feltételek mellett a vámhatóságok elvégezhetnek minden általuk szükségesnek ítélt ellenőrzést” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-168" href="#t-168">168</a>
</span>). Utódja, az Uniós Vámkódex 46. cikkének (1) bekezdése első albekezdésében hasonló rendelkezést tartalmaz, a második albekezdés pedig ezt kiegészíti a tagállamok által elvégezhető különböző vámellenőrzések nem kimerítő listájával. Számomra úgy tűnik, hogy e rendelkezések szövegéből, pontosabban a „‑hat” képző használatából az következik, hogy azok nem arra irányulnak, hogy a különböző vámellenőrzések között elsőbbségi sorrendet vezessenek be. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-169" href="#t-169">169</a>
</span>) Ebből véleményem szerint az következik, hogy az említett rendelkezések a vámellenőrzések lefolytatása során bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosítanak a nemzeti vámhatóságok számára a vámellenőrzés megválasztása és alkalmazása terén. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-170" href="#t-170">170</a>
</span>) Ezt az értelmezést egyébként az áruk kiadására vonatkozó rendelkezések is megerősítik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-171" href="#t-171">171</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">212.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal, amint azt a fentiekben már kifejtettem, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-172" href="#t-172">172</a>
</span>) az EUMSZ 325. cikkben előírt kötelezettségek terjedelmének értelmezését illetően a tagállamok vámhatóságait a vámellenőrzési intézkedések megválasztása terén megillető mérlegelési mozgásteret korlátozza az Unió pénzügyi érdekei hatékony védelmének biztosítására vonatkozó követelmény. Ezenkívül, amint arra szintén rámutattam, az Uniós Vámkódex 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a nemzeti vámhatóságok feladata olyan intézkedések meghozatala, amelyek célja „az Unió és tagállamai pénzügyi érdekeinek védelme”. Az Uniós Vámkódexben e célkitűzés jelentőségét mutatja az, hogy e rendelkezés e kódex elején található, így tehát a tagállamoknak biztosítaniuk kell e feladat végrehajtását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-173" href="#t-173">173</a>
</span>) Összefoglalva, bár a Közösségi Vámkódex 13. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint az Uniós Vámkódex 46. cikkének (1) és (2) bekezdése a vámellenőrzések módszereinek alkalmazását és kiválasztását a tagállamok e tekintetben bizonyos mozgástérrel rendelkező hatóságaira bízza, a választott intézkedések nem lehetnek hatástalanok.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">213.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy vélem tehát, hogy összhangban állnak az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló célkitűzéssel a szóban forgóhoz hasonló azon vámellenőrzési módszerek, amelyek az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében lehetővé teszik a súlyos és azonosított kockázatok hatékony kezelését egy adott időpontban és egy adott területen, a jelen indítvány előző pontjaiban ismertetett kockázatelemzés alapján. Amint ugyanis az a jogsértési időszakban több alkalommal megállapításra került, az Unió pénzügyi érdekeivel szemben a jogsértési időszakban azonosított fő kockázatot különösen a Kínából származó textiltermékek és lábbelik tömeges behozatalai jelentik, amely behozatalok alulértékeltek, és amelyeket egyrészt az áruk valós értékük alatti rendszerszerű és szándékos bejelentése, másrészt pedig az érintett társaságok megbízhatatlansága jellemzett, amely utóbbiakat főszabály szerint kizárólag e csalás fenntartása érdekében hoztak létre és amelyeket az általuk benyújtott vámáru‑nyilatkozat nemzeti vámhatóságok általi kifogásolását követően azonnal megszüntettek. Ennélfogva e vámcsalási rendszer a szabad forgalomba bocsátott áruk után beszedhető vámok jelentős csökkentését eredményezi. E ténybeli helyzet figyelembevételével kell értékelni az Egyesült Királyság által a jogsértési időszakban elfogadott vámellenőrzési intézkedések hatékonyságát, összehasonlítva azokkal, amelyek végrehajtásának elmulasztását a Bizottság e tagállamnak felrója.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">214.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben nem vitatott, hogy a Swift Arrow művelet 2017. októberi kezdetéig az Egyesült Királyság főszabály szerint nem fogadott el a kiadást megelőző vámellenőrzési intézkedéseket, mint például a vámkezelést megelőző ellenőrzéseket vagy mintavételeket, kivéve a Snake művelet során 2014 elején, illetve a Samurai művelet során 2016 szeptemberében végrehajtott ellenőrzéseket. E tényt nem megkérdőjelezve az Egyesült Királyság – úgy ítélve meg, hogy az OLAF által javasolt kockázatértékelési módszer nem volt alkalmas az alulértékeléssel elkövetett csalás által érintett behozatalok kimutatására – azt állítja, hogy olyan stratégiát választott, amely utólagos vámellenőrzések elvégzéséből áll, és amelynek elsődleges példája a 2015‑ben kezdődött Breach művelet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-174" href="#t-174">174</a>
</span>) Az utólagos vámellenőrzések között az Egyesült Királyság felsorolja a gyanús szállításokkal kapcsolatos ellenőrzéseket, az okiratok elemzését, auditokat és vizsgálatokat, az érintett értékesítések kereskedelmi jellegének vizsgálatát, valamint az importőr, a szállítmányozók és más vállalkozások közötti kapcsolatok vizsgálatát, továbbá az importőrök számára a csalárd tevékenységek azonosítását célzó szenzibilizációs tevékenységeket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">215.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Azon védekezésül felhozott érvet illetően, amelyet az Egyesült Királyság arra alapít, hogy az OLAF‑módszer nem megfelelő volta miatt lehetetlen elvégezni a kiadást megelőző ellenőrzéseket, rá kell mutatni, hogy – amint az a jelen indítványban már kifejtettem – (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-175" href="#t-175">175</a>
</span>) a tagállamokat, noha nem kötelesek a Bizottság által javasolt kockázatelemzési módszert követni, mindazonáltal köti a Közösségi Vámkódex 13. cikkének (2) bekezdésében és a Vámkódex 46. cikkének (2) bekezdésében előírt, a kockázatelemzésen alapuló ellenőrzések elfogadására irányuló kötelezettség. Következésképpen az Egyesült Királyság azáltal, hogy a kiadást megelőző ellenőrzések hiányát a megfelelő kockázatelemzési módszer hiányával igazolja, lényegében elismeri, hogy nem teljesítette az ezen ellenőrzések előírására vonatkozó kötelezettségét. Ezenkívül úgy vélem, hogy helyt kell adni a Bizottság azon érvének, amely szerint az Egyesült Királyság által felsorolt utólagos intézkedések semmiképpen sem tekinthetők hatékonynak. Úgy vélem, hogy nehezen érthető, hogy az ezen állam által választott utólagos stratégia, figyelemmel az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló célkitűzésre, miként lehetne hatékonynak tekinthető egy olyan helyzetben, amelyben a vámcsalás a behozott textiltermékek és lábbelik alulértékelésében állt, vagyis azok tudatos, valós értéküknél alacsonyabb értékű bejelentésében. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy az Egyesült Királyság által ismertetett intézkedések lehetővé teszik a ténylegesen fizetendő vámok beszedésének biztosítását, amennyiben az Egyesült Királyság előzőleg elmulasztotta elvégezni az importált áruk hatékony meghatározását, ami szükségszerűen feltételezi a vámkezelést megelőző fizikai ellenőrzéseket és mintavételeket a szóban forgó áruk szabad forgalomba bocsátása előtt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-176" href="#t-176">176</a>
</span>) A kiadást megelőző vámellenőrzések lefolytatása elengedhetetlennek tűnik, ha a vámhatóságoknak kétségei vannak a vámáru‑nyilatkozat helyességét illetően, de még inkább szükségesnek bizonyul azokban az esetekben, amikor a gazdasági szereplők kizárólagos célja csalás elkövetése. E tekintetben, amint az már bizonyítást nyert, az Egyesült Királyság vámhatóságai teljes mértékben tudomással bírtak a vámok alulértékelésével elkövetett csalásról, és a Snake műveletben való részvétellel egyébként empirikus alapon megerősítették, hogy az az elleni küzdelmet szolgáló hatékony intézkedéseket kell elfogadni (beleértve az előzetes intézkedéseket is). A fentiekből következik, hogy az egyesült királysági hatóságoknak már a jogsértési időszak kezdetétől kezdve tudomásuk volt a szóban forgó vámcsalás jellegéről, amelyre tekintettel komoly kétségeiknek kellett volna fennállniuk a fent említett utólagos intézkedések hatékonyságával kapcsolatban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">216.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság azt is előadja, hogy a Bizottság kontra Portugália ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-177" href="#t-177">177</a>
</span>) szerint a Bíróság kimondta, hogy a vámhatóságok csak akkor kötelesek kiegészítő ellenőrzéseket végezni, ha „konkrét adatokkal” rendelkeznek a vámáru‑nyilatkozat pontatlanságát illetően. Ez a védekezésül felhozott érv véleményem szerint ezen ítélet téves értelmezésén alapul. A Bíróság, megállapítva, hogy „a vámjogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében meg kell vizsgálni a[z érintett] küszöböt meghaladó vám‑árunyilatkozatot, különösen akkor, ha a vámhatóságok konkrét adatokkal rendelkeznek az ilyen vám‑árunyilatkozat pontatlanságát illetően”, véleményem szerint semmilyen korlátozást nem állapított meg azon információ forrását illetően, amelyből a vámáru‑nyilatkozat pontatlansága következik. Figyelembe véve különösen a nemzeti vámhatóságoknak az Uniós Vámkódex 3. cikkének (1) bekezdése szerinti feladatait, e hatóságok akkor is kötelesek reagálni a vámcsalásra, ha a vámáru‑nyilatkozatokkal kapcsolatos pontatlanságra vonatkozó információ a Bizottság vagy más tagállamok közvetítésével érkezik hozzájuk. Ezt az értelmezést megerősíti a tagállamok közötti információcsere‑rendszer, amelyet e kódex 46. cikkének (3) bekezdése az Unió vámuniójának kifejeződéseként ír elő. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-178" href="#t-178">178</a>
</span>) Tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság vámhatóságai tudomással bírtak a vámcsalás jelen indítványban ismertetett magas kockázatáról, egyetértek a Bizottsággal abban, hogy az Egyesült Királyság nem állíthatja, hogy a jelen ügyben bejelentett értékeket illetően a vámhatóságai nem rendelkeztek olyan konkrét adatokkal a vámáru‑nyilatkozat pontatlanságát illetően, mint amelyek a Bizottság kontra Portugália ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-179" href="#t-179">179</a>
</span>) alapjául szolgáló ügyben szerepeltek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A biztosítéknyújtási kötelezettségről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">217.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2454/93 rendelet 248. cikkének (1) bekezdése és a végrehajtási rendelet 244. cikkének (1) bekezdése (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-180" href="#t-180">180</a>
</span>) értelmében, ha vámáru‑nyilatkozatot nyújtanak be, az áru kiadása előtt az alkalmazandó vámokat meg kell fizetni, vagy biztosítékot kell nyújtani. Ily módon, ha a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy a vámáru‑nyilatkozat megerősítése azzal az eredménnyel járhat, hogy magasabb összegű behozatali vám (illetve esetlegesen egyéb terhek) megfizetése válik esedékessé, mint amely a vám‑árunyilatkozat adataiból következik, úgy az áruk kiadását olyan biztosíték nyújtását követően engedélyezik, amely elegendő az ezen összegek közötti különbözet fedezésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">218.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben azon kérdést illetően, hogy a 2454/93 rendelet 248. cikkének (1) bekezdése (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-181" href="#t-181">181</a>
</span>) biztosíték nyújtását követeli‑e meg, meg kell állapítani, hogy az általam vizsgált nyelvi változatok szövege arra utal, hogy a kiadás kötelező feltétele a biztosíték nyújtása. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-182" href="#t-182">182</a>
</span>) Márpedig a végrehajtási rendelet 244. cikke (1) bekezdésének különböző nyelvi változatai – amely rendelkezés lényegében megfelel a 2454/93 rendelet 248. cikke (1) bekezdésének ‑ eltérnek. A német és az észt nyelvi változat ugyanis arra enged következtetni, hogy a biztosíték nyújtása lehetőség, míg a fent hivatkozott többi nyelvi változat szerint láthatóan kötelezettségről van szó. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-183" href="#t-183">183</a>
</span>) Figyelemmel a végrehajtási rendelet 244. cikke (1) bekezdésének különböző nyelvi változatai közötti eltérésekre, annak szövege véleményem szerint nem teszi lehetővé egyértelmű következtetés levonását azon kérdést illetően, hogy e rendelkezés megköveteli‑e a biztosíték nyújtását az áruk kiadásának feltételeként, vagy hogy a tagállami vámhatóságok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az egyes esetek sajátosságaira tekintettel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-184" href="#t-184">184</a>
</span>) Az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi. E tekintetben azon összefüggést illetően, amelybe a fent említett rendelkezések illeszkednek, úgy vélem, hogy a 2454/93 rendelet 248. cikke (1) bekezdésének és a Közösségi Vámkódex 74. cikke (1) bekezdésének értelmezése céljából figyelembe kell venni, hogy „azokat az árukat, amelyekre a vám‑árunyilatkozat kiterjed, csak akkor adja ki a vámhatóság, ha a vámtartozást megfizették, vagy arra biztosítékot nyújtottak” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-185" href="#t-185">185</a>
</span>). Ami a végrehajtási rendelet 244. cikkét illeti, e kódex 89. cikke és az azt követő rendelkezései részletezik azokat a különböző helyzeteket, amelyekben biztosíték nyújtása szükséges, egyebekben meghatározva azokat az eseteket is, amikor ilyen biztosíték nyújtására nem kell, hogy sor kerüljön. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-186" href="#t-186">186</a>
</span>) Ebből a jelen jogalap keretében az következik, hogy noha valamely tagállam vámhatóságai bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, amikor úgy döntenek, hogy biztosíték nyújtását írják elő, e mérlegelési mozgásteret véleményem szerint korlátozza az Unió pénzügyi érdekei hatékony védelmének az EUMSZ 325. cikk értelmében vett követelménye, amelyet a jelen indítvány keretében már kiemeltem. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-187" href="#t-187">187</a>
</span>) Az Unió és a tagállamok pénzügyi érdekei védelmének szükségessége ezenkívül a végrehajtási rendelet (27) preambulumbekezdéséből is következik, amely többek között azt mondja ki, hogy „[t]ekintettel arra, hogy biztosítani kell az Unió és a tagállamok pénzügyi érdekeinek megfelelő védelmét, valamint a gazdálkodók közötti egyenlő versenyfeltételeket, meg kell határozni a biztosítéknyújtásra […] vonatkozó eljárási szabályokat”, továbbá az Uniós Vámkódex (36) és (37) preambulumbekezdéséből is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-188" href="#t-188">188</a>
</span>) Ennélfogva úgy vélem, hogy helyt kell adni a Bizottság azon megközelítésének, amely szerint a vámellenőrzési intézkedések alkalmazását és a biztosítékok nyújtásának követelményét eltérően kell kezelni attól függően, hogy olyan elismert vállalkozásokról van‑e szó, amelyek aktív eszközökkel rendelkeznek, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-189" href="#t-189">189</a>
</span>) vagy – mint a jelen ügyben – olyan ún. „megszűnő és újraalakuló” társaságokról, amelyeknek kizárólagos célja csalás elkövetése, és amelyek felszámolás alatt állnak az általuk bejelentett áruk szabad forgalomba bocsátásakor.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">219.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami a jelen ügyben a jogsértési időszakban a biztosítékok Egyesült Királyság általi alkalmazásának hiányára vonatkozó bizonyítékokat illeti, azokat a jelen indítványban már megvizsgáltam többek között a kockázatelemzés és az előzetes ellenőrzések elvégzésének kötelezettségére vonatkozó részben, így azokat a jelen részben nem kell megismételni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-190" href="#t-190">190</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">220.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül az Egyesült Királyság előadja, hogy egyrészt egy annyira általános felfogás elfogadása, mint amelyet a Bizottság a megkövetelendő biztosítékokat illetően javasol, a Charta 17. cikke és az első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke alapján elfogadhatatlan mértékben sérti az importőrök vagyoni jogait, másrészt pedig, hogy az egyesült királysági hatóságok nem rendelkeztek olyan bizonyítékkal, amely lehetővé tette volna a helyettesítő érték meghatározását, így nem követelhették meg biztosíték nyújtását e helyettesítő érték alapján.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">221.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezeket az érveket véleményem szerint el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">222.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami az Egyesült Királyság azon érvét illeti, amely szerint a Charta 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog nem teszi lehetővé a vámhatóságok számára, hogy általános jelleggel biztosítékokat igényelhessenek az importőröktől, megjegyzem, hogy ez az állam nem fejti ki azokat a pontos indokokat, amelyek miatt a biztosítéknyújtásra való felhívás e jog megsértését jelentené. Márpedig az actor incumbit probatio, reus in excipiendo fit actor jogelv értelmében az említett tagállamnak kell bizonyítania azon állítását, amely a Bizottság által hivatkozott, a biztosíték nyújtására vonatkozó kötelezettség megkérdőjelezésére irányul. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-191" href="#t-191">191</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">223.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenesetre, első ránézésre úgy vélem, hogy az Egyesült Királyság nem állítja, hogy a 2454/93 rendelet 248. cikke vagy a végrehajtási rendelet 244. cikke maga is ellentétes lenne a Charta 17. cikkében biztosított alapvető jogokkal. Ezenkívül röviden át kell tekinteni az első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkére vonatkozó, az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) ítélkezési gyakorlatában kialakított kritériumokat, amelyet e 17. cikk értelmezése során figyelembe kell venni a Charta 52. cikkének (3) bekezdésében előírt egységességi rendelkezésnek megfelelően. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-192" href="#t-192">192</a>
</span>) Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében az adókivetés főszabály szerint beavatkozást jelent a tulajdonhoz való jogba, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-193" href="#t-193">193</a>
</span>) ez a beavatkozás azonban az említett 1. cikk második bekezdésének megfelelően igazolt, amely az adók vagy más közterhek megfizetése tekintetében kifejezetten kivételt ír elő. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-194" href="#t-194">194</a>
</span>) Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy amikor az államok adópolitikát dolgoznak ki és hajtanak végre, széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-195" href="#t-195">195</a>
</span>) Ráadásul, amint arra a Bizottság hivatkozik, a vámbiztosíték nyújtása csak átmeneti jellegű, és az megszűnik, amint a helyes vámok megfizetésre kerülnek, vagy amint az importőr bizonyította az alulértékelés hiányát. Úgy vélem, hogy az Egyesült Királyság, amikor azt állítja, hogy a vámhatóságok nem fogadhatnak el annyira általános felfogást, mint amelyet a Bizottság a megkövetelendő biztosítékokat illetően javasol, az ezen intézmény által szorgalmazott közigazgatási gyakorlatnak a Charta 17. cikkében előírt, tulajdonhoz való alapvető joggal való esetleges összeegyeztethetőségét kérdőjelezi meg. Igaz, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, az ilyen tényállásokon kívül azonban nem, mivel az uniós jog végrehajtása magában foglalhat (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-196" href="#t-196">196</a>
</span>) a jelen ügyben szereplőhöz hasonló közigazgatási gyakorlatot. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-197" href="#t-197">197</a>
</span>) Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság által felhozott, fent említett kifogás hipotetikus jellegű a jelen ügy körülményei között, mivel a nemzeti hatóságok határozatainak és magatartásának a Chartával való összeegyeztethetősége nem értékelhető absztrakt módon, hanem kizárólag egy adott közigazgatási aktus összefüggésében. Mivel az Egyesült Királyság nem mutatott be egy olyan konkrét esetet sem, amelyben az uniós jogi rendelkezések alapján a biztosítéknyújtás az érintett piaci szereplő Charta által biztosított valamely alapvető jogának megsértéséhez vezetett volna, véleményem szerint a Bíróságnak nem kell ezt a védekezésül felhozott érvet megvizsgálnia.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">224.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami az Egyesült Királyság azon érvét illeti, amely szerint a hatóságai azért nem tudtak biztosítékot igényelni, mert nem rendelkeztek olyan információval, amely lehetővé tette volna helyettesítő érték meghatározását az importált áruk tekintetében, számomra úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság valamely vámintézkedés végrehajtásának elmaradását egy másik intézkedés elfogadásának hiányával, nevezetesen a kiadást megelőző ellenőrzések és a mintavétel hiányával igazolja. Közelebbről e mulasztás azzal a hatással járt, hogy ezen állam az Uniós Vámkódex 70. és 74. cikkének megfelelően nem tudta meghatározni az érintett termékek értékét, ami pedig szükséges a biztosítéknyújtáshoz. Végül fel kell hívni a figyelmet az Egyesült Királyság védekezésül felhozott jogalapjai közötti következetlenségre, amely tagállam lényegében arra hivatkozik, hogy olyan helyzetben, amikor a vámhatóságok nem megfelelően alkalmazták az Uniós Vámkódexnek a szóban forgó áruk vámértékének meghatározására vonatkozó rendelkezéseit, mégis lehetséges – amint azt a Breach művelet kapcsán az Egyesült Királyság kiemeli – (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-198" href="#t-198">198</a>
</span>) az áruk beszedett vámösszegek alapjául szolgáló értéke és valós értéke közötti különbség meghatározása.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királysággal szemben figyelembe vett körülmények összefoglalása</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">225.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Összefoglalva, meg kell állapítani, hogy az Egyesült Királyság által a jogsértési időszak vonatkozásában hozott intézkedések nem tekinthetők az EUMSZ 325. cikk és a másodlagos jog vámjogi rendelkezései értelmében véve hatékonynak. Úgy vélem ugyanis, hogy ami az érintett termékeket illeti, ez az állam a jogsértési időszak alatt elmulasztotta elvégezni a kockázatelemzésen és az áruk kiadását megelőző ellenőrzéseken alapuló vámellenőrzéseket, valamint nem igényelt biztosítékot azok szabad forgalomba bocsátása előtt. Az áruk vámkezelését követő ellenőrzési intézkedések az említett rendelkezések értelmében véve nem voltak sem elégségesek, sem hatékonyak. Ily módon az Egyesült Királyság által elfogadott intézkedések nyilvánvalóan nem voltak hatékonyak, figyelembe véve a szóban forgó csalás jellemzőit, valamint azt, hogy az egyesült királysági hatóságok arról tudomással bírhattak a jogsértési időszakban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">226.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez a következtetés a Bizottság által szolgáltatott statisztikai adatokból is következik, amelyekből az tűnik ki, hogy míg az OLAF‑módszer alapján 2013‑ban a behozatal 32,44%‑át jelentették be az elfogadható minimális árnál alacsonyabb szinten, ez az arány 2016‑ban 50,50%‑ra emelkedett. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-199" href="#t-199">199</a>
</span>) Az Egyesült Királyság elismeri, hogy a HMRC által kidolgozott megközelítés alapján a jogsértési időszakban a 61–64. árucsoportba tartozó, Kínából származó összes behozatal 35,2%‑át értékelték alul, míg az OLAF‑módszer alkalmazásával ez a szám 44,8% volt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-200" href="#t-200">200</a>
</span>) Márpedig meg kell állapítani, hogy a két fél egyetért abban, hogy a Swift Arrow művelet azzal a hatással járt, hogy csökkentette az alulértékelt termékek mennyiségét, mivel a 2017. és 2018. év első negyedévének számadata az elfogadható minimális árnál alacsonyabb behozatalok esetében igen csekély mennyiségeket mutatott. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-201" href="#t-201">201</a>
</span>) A két fél azt is elismeri, hogy e művelet során a vámellenőrzés az áru kiadása előtt, kockázatelemzés alapján végzett ellenőrzésekből állt, amelyeket mintavételezéssel kísértek. Ezek az adatok véleményem szerint lehetővé teszik annak megállapítását, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az alulértékeléssel elkövetett csalás fennállása és a tagállam által alkalmazott vámellenőrzési módszerek között, ami azt jelenti, hogy a szóban forgó, a jogsértési időszak alatt alulértékeléssel elkövetett, tömeges csalás nem volt elkerülhetetlen jellegű. Ennélfogva úgy vélem, hogy el kell utasítani azt az érvet, amely központi helyet foglal el az Egyesült Királyság védekezésében, és amely szerint a Swift Arrow művelet sikeréből nem lehet arra következtetni, hogy a korábban hozott intézkedések nyilvánvalóan alkalmatlanok voltak, mivel a fent megvizsgált empirikus adatok éppen az ellenkezőjét támasztják alá.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">227.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti következtetést, amely az Egyesült Királyság által a jogsértési időszak alatt az alulértékeléssel elkövetett csalás elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések elégtelen jellegét illeti, nem kérdőjelezi meg az arra alapított érv, hogy részt vett a Bizottság által végzett valamennyi műveletben, és ilyeneket saját maga is kezdeményezett, és egyébként ezen intézmény is megerősítette, hogy az Egyesült Királyság megtett minden szükséges intézkedést e tekintetben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-202" href="#t-202">202</a>
</span>) Amint ugyanis azt maga az Egyesült Királyság állította, a tagállamok feladata, hogy gondoskodjanak az uniós vámjog alkalmazásáról, ami azt jelenti, hogy rájuk hárul a megfelelő vámellenőrzések elvégzése, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelme. E feladat teljesítéséhez e hatóságok részéről folyamatos, következetes és rendszeres munka szükséges az Unió vámhatárának védelmében, amely nem korlátozódhat a vámügyi műveletekben való eseti részvételre, aminek hatásai csak átmenetiek lehetnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tagállamok azon kötelezettségéről, hogy meghatározzák a vámok összegét és könyvelésbe vegyék a megfelelő összegeket</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">228.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság arra hivatkozik, hogy a jogsértési időszakban az Egyesült Királyság folyamatosan megsértette az Uniós Vámkódex 105. cikkének (3) bekezdését és a Közösségi Vámkódex 220. cikke (1) bekezdésének megfelelő rendelkezését, mivel a szóban forgó, csalárd módon alulértékelt behozatalokat illetően nem vette könyvelésbe a még behajtandó vámtartozásokat, amint a vámhatóságok tudomást szereztek arról a helyzetről, amely e tartozások megállapításához vezetett.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">229.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság ezzel szemben lényegében azt állítja, hogy mivel nem köteles ellenőrizni a szóban forgó vámáru‑nyilatkozatokat, és nem köteles a kiegészítő vámokat kiszámítani, egyáltalán nem köteles a szóban forgó vámtartozásokat könyvelésbe venni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">230.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is az Uniós Vámkódex 104. cikkének (1) bekezdése és a Közösségi Vámkódex 218. cikke (1) bekezdésének megfelelő rendelkezése értelmében a vámhatóságok a nemzeti jogszabályoknak megfelelően könyvelésbe veszik a fizetendő behozatali vagy kiviteli vám összegét. Egyrészt, noha az e rendelkezésekben előírt könyvelésbe vétel a tradicionális saját források megállapítására és Unió részére történő rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettségek folyománya, amelyek többek között az 1150/2000 rendeletnek és a 609/2014 rendeletnek a jelen indítvány második jogalapja keretében vizsgált rendelkezéseiből következnek, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-203" href="#t-203">203</a>
</span>) arra e kötelezettségektől függetlenül kerül sor, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-204" href="#t-204">204</a>
</span>) tehát azt meg kell különböztetni az utóbbiaktól. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-205" href="#t-205">205</a>
</span>) Másrészt a vámok összegének a fent hivatkozott rendelkezések szerinti könyvelésbe vételére vonatkozó kötelezettség a jelen ügy keretében közvetlen és elkerülhetetlen következménye az olyan vámintézkedések elfogadásának, mint amilyen a már megvizsgált kockázatelemzés és kiadás előtti vámellenőrzések alkalmazása, így azok elmulasztása szükségképpen az említett összegek könyvelésbe vételének elmaradását vonja maga után. Ennélfogva úgy vélem, hogy az érintett összegek könyvelésbe vételére vonatkozó kötelezettség megsértésére vonatkozó kifogást a szükséges vámintézkedések elfogadásának kötelezettségével kapcsolatos, a jelen jogalap keretében már megvitatott kifogásokkal együttesen kell elemezni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">231.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Érdemben az ítélkezési gyakorlat értelmében a vámösszegek könyvelésbe vétele többek között abban áll, hogy a vámhatóság a behajtandó összeget bejegyzi a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba, ha e hatóságok ki tudják számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezett személyét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-206" href="#t-206">206</a>
</span>) Ez azt jelenti, hogy ha a vámhatóság megállapítja, hogy a vámtartozásokat részben vagy egészben nem fizették meg, és képes kiszámítani az ilyen tartozásból származó vámtartozás összegét, valamint meg tudja állapítani az adós személyét, ezt az összeget a fent említett rendelkezéseknek megfelelően kell könyvelésbe vennie. A jelen ügyben, amint azt már megállapítottam, az Egyesült Királyság tudott az áruk alulértékelésével elkövetett csalásról, ami azt jelenti, hogy a hatóságai nemcsak a helyes vámértékek meghatározására és a vámáru‑nyilatkozatok ellenőrzésére voltak kötelesek, hanem arra is, hogy meghatározzák a szóban forgó behozatalokkal kapcsolatos összegeket, és könyvelésbe vegyék azokat az Uniós Vámkódex 105. cikkének (3) bekezdése és a Közösségi Vámkódex 220. cikke (1) bekezdésének megfelelő rendelkezése értelmében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-207" href="#t-207">207</a>
</span>) Mivel az Egyesült Királyság nem végezte el e meghatározásokat és e könyvelésbe vételeket, az e rendelkezésekre alapított kifogást, amely valójában nem rendelkezik önálló tartalommal, szintén megalapozottnak kell tekinteni, mint a jelen indítvány előző pontjaiban vizsgált jogsértések közvetlen következményét. Az Egyesült Királyság ugyanis, mivel a Közösségi Vámkódex és az Uniós Vámkódex releváns rendelkezései alapján – az EUMSZ 325. cikkben foglalt tényleges érvényesülés elvével összefüggésben értelmezve – nem hozta meg a fent hivatkozott szükséges intézkedéseket, szükségképpen nem határozta meg a szóban forgó behozatalokhoz kapcsolódó összegeket, és az Uniós Vámkódex 105. cikkének (3) bekezdése és a Közösségi Vámkódex 220. cikke (1) bekezdésének megfelelő rendelkezése alapján elmulasztotta azokat könyvelésbe venni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">232.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között az első jogalapot megalapozottnak kell tekinteni, amennyiben az az EUMSZ 325. cikkből, a Közösségi Vámkódex 13. cikkéből és 220. cikkének (1) bekezdéséből, az Uniós Vámkódex 3. és 46. cikkéből, valamint 105. cikkének (3) bekezdéséből, a 2454/93 rendelet 248. cikkének (1) bekezdéséből és a végrehajtási rendelet 244. cikkéből eredő kötelezettségekre vonatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">C.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A saját forrásokra és a tradicionális saját források – mint a vámok – veszteségeinek becslésére vonatkozó uniós szabályozás megsértéséről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">233.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság úgy véli, hogy az Egyesült Királyság megsértette a tradicionális saját forrásokra vonatkozó jogszabályokat, és különösen a 2007/436 és a 2014/335 határozat 2. és 8. cikkét, valamint az 1150/2000 rendelet 2., 6., 9., 10., 11. és 17. cikkét, amelyeknek a 609/2014 rendelet 2., 6., 9., 10., 12., illetve 13. cikke felel meg. A Bizottság szerint ez az állam a jogsértési időszakban nem végezte el a megfelelő vámellenőrzéseket, így a csalárd módon alulértékelt árukat nem jelentették be megfelelően a vámhatóságnak. E helytelen értékelésre tekintettel az ezen áruk után fizetendő vámot nem helyesen számították ki, és a saját források azon összegeit, amelyek megfeleltek volna azon vámoknak, amelyeket meg kellett volna állapítani, nem állapították meg és így nem bocsátották az uniós költségvetés rendelkezésére abban az időpontban, amikor azokat rendelkezésre kellett volna bocsátani. A Bizottság azt is felrója az Egyesült Királyságnak, hogy az egyesült királysági hatóságok megállapították, majd törölték az alulértékelt áruk egyes behozatalaival kapcsolatos vámtartozásokat, és így adminisztratív hibát követtek el. Összefoglalva, a Bizottság úgy véli, hogy az Egyesült Királyság felelős a tradicionális saját források ebből eredő veszteségeiért.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">234.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen jogalap megalapozottságának elemzése előtt pontosítani kell a tradicionális saját források rendelkezésre bocsátására vonatkozó jogi szabályozást, a tagállamok e területen fennálló kötelezettségeinek meghatározása érdekében (1. rész). E jogalap érdemét illetően először is meg kell vizsgálni a Bizottság azon érvét, amely szerint az egyesült királysági hatóságok azáltal, hogy nem tették meg a megfelelő intézkedéseket azt követően, hogy a 2011 novemberétől 2014 novemberéig terjedő időszak tekintetében bizonyos alulértékelt áruk után további vámtartozást állapítottak meg, és azáltal, hogy törölték e megállapított többlettartozásokat, adminisztratív hibát követtek el, amelyért pénzügyileg az Egyesült Királyság felelős (2. rész). Ezt követően meg kell vizsgálni a tradicionális saját források felrótt kötelezettségszegésből eredő veszteségeinek meghatározásával kapcsolatos kényes kérdést (3. rész), végül pedig másodlagosan az Egyesült Királyság által a késedelmi kamatokra vonatkozóan védekezésül felhozott érveket (4. rész).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fizetendő összegek könyvelésbe vételére és a tradicionális saját források rendelkezésre bocsátására vonatkozó jogi szabályozásról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">235.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A közös vámtarifából származó bevételek a 2007/436 határozat 2. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának, valamint a 2014/335 határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjának megfelelően az Unió tradicionális saját forrásainak minősülnek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-208" href="#t-208">208</a>
</span>) Ez utóbbiakat úgy határozzák meg, mint „olyan bevételeket, amelyek az uniós költségvetés finanszírozása érdekében egyszer és mindenkorra az Unióhoz kerülnek, az Uniót jogosan megilletik, anélkül hogy a nemzeti hatóságok bármilyen későbbi határozatára szükség lenne” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-209" href="#t-209">209</a>
</span>). Bár a tagállamok feladata, hogy az említett határozatok 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően beszedjék az Unió saját forrásait, mindazonáltal kötelesek azokat az Unió rendelkezésére bocsátani, anélkül hogy ez ellen felléphetnének. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-210" href="#t-210">210</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">236.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tradicionális saját források Unió részére történő rendelkezésre bocsátásának kötelező jellege a többek között a tradicionális saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról szóló 609/2014 rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-211" href="#t-211">211</a>
</span>) rendelkezéseiből következik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-212" href="#t-212">212</a>
</span>) E tekintetben a 609/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-213" href="#t-213">213</a>
</span>) értelmében az Unió tradicionális saját forrásokra való jogosultsága akkor kerül megállapításra, amikor a jogosultság könyvelésbe vételét és az adós értesítését illetően teljesülnek a vámjogszabályok által előírt feltételek, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-214" href="#t-214">214</a>
</span>) és e rendelet 13. cikkének (1) bekezdése (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-215" href="#t-215">215</a>
</span>) értelmében a tagállamok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássák. Egyébiránt a Bíróság már pontosította, hogy e rendelkezés az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott lojális együttműködés követelményének egy sajátos kifejeződése, amely szerint a tagállamok kötelesek a Bizottság elé tárni az uniós jog alkalmazása során előforduló problémákat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-216" href="#t-216">216</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">237.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel a bizonyos saját forrásból származó, várakozásoktól elmaradó bevételeket vagy más saját forrásból kell pótolni, vagy a kiadásokat kell megfelelően kiigazítani, a tagállamok kötelesek megállapítani az Unió tradicionális saját forrásokra vonatkozó jogosultságait, mivel ellenkező esetben a tagállam e magatartása az Unió pénzügyi egyensúlyának felborulásához vezetne. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-217" href="#t-217">217</a>
</span>) A saját források rendelkezésre bocsátása céljából a 609/2014 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az e rendelet 10. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően minden tagállam a saját forrásokat az e célból a Bizottság nevében megnyitott számlán írja jóvá. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-218" href="#t-218">218</a>
</span>) A 609/2014 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése e tekintetben kimondja, hogy a saját források számláit a tagállamok államkincstára vagy az általuk kijelölt testület vezeti. Amennyiben a vámtartozás megállapításához szükséges feltételek teljesülnek, a tagállamok azt az e rendelet 6. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően könyvelik le a számlákon (A‑számla), vagy ha az ad hoc feltételek teljesülnek, azt megfelelően lekönyvelik az említett rendelet 6. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírt számlákon (B‑számla). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-219" href="#t-219">219</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">238.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben ki kell emelni, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek általános védelme olyan önálló célkitűzés, amely az EUM‑Szerződés hatodik részének II. címében (pénzügyi rendelkezések) szerepel, amely rész elkülönül az uniós politikára vonatkozó harmadik rész II. címének első fejezetében foglalt vámuniótól. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-220" href="#t-220">220</a>
</span>) Mindazonáltal, amint arra Trstenjak főtanácsnok rámutatott, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-221" href="#t-221">221</a>
</span>) a vámjogszabályok és az Unió saját forrásaira vonatkozó rendelkezések között kapcsolat áll fenn abban az értelemben, hogy az illetékes nemzeti vámhatóságok a vámrendelkezések alapján kötelesek saját forrásként kiszámítani, megállapítani és beszedni a vámokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-222" href="#t-222">222</a>
</span>) Ebben az összefüggésben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy elválaszthatatlan összefüggés áll fenn az Unió saját forrásainak megállapítása, ennek a meghatározott határidőn belül a Bizottság számláján történő jóváírása és a késedelmi kamatok fizetése iránti kötelezettség között. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-223" href="#t-223">223</a>
</span>) Ez utóbbiak egyébként attól függetlenül követelhetők, hogy e források milyen okból kerültek késedelmesen jóváírásra a Bizottság számláján. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-224" href="#t-224">224</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">239.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság különösen körültekintőnek mutatkozott a fent említett rendelkezések értelmezése során, emlékeztetve többek között arra, hogy az uniós jog pénzügyi rendelkezései az uniós jogrendszer azon alapvető normáinak sorába tartoznak, amelyeknek szigorú betartása elengedhetetlen az Unió hatékony működéséhez. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-225" href="#t-225">225</a>
</span>) Mivel az Uniónak „a lehető legjobb feltételek mellett” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-226" href="#t-226">226</a>
</span>) kell rendelkeznie saját forrásokkal, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a vámok beszedésére vonatkozó különböző szabályok célja a vámjogi rendelkezések körültekintő és egységes alkalmazásának biztosítása az Unió saját forrásainak gyors és hatékony rendelkezésre bocsátása érdekében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-227" href="#t-227">227</a>
</span>) Ennélfogva az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy nem érinti az érintett tagállamnak a megállapított jogosultságok és a késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó kötelezettségét az, ha a tagállam vámhatóságai által elkövetett hiba következtében az Unió saját forrásai nem kerültek beszedésre. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-228" href="#t-228">228</a>
</span>) Például elutasították a tagállamok által felhozott, a nemzeti hatóságok általi elszámolási hibára, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-229" href="#t-229">229</a>
</span>) a szóban forgó tagállam által hivatkozott ténybeli tévedés és jogi hiba közötti különbségtételre, illetve az összegeknek a Bizottság részére történő jóváírásában bekövetkezett késedelem nem szándékos jellegére alapított igazolásokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-230" href="#t-230">230</a>
</span>) Ebből következik, hogy a tagállam, amely elmulasztja az Unió saját forrásaihoz való jogosultságának megállapítását, és a 609/2014 rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek valamelyikének fennállása hiányában nem bocsátja a Bizottság rendelkezésére az e jogosultságnak megfelelő összeget, nem teljesíti az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeit. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-231" href="#t-231">231</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">240.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen észrevételekre tekintettel egyet kell értenem a Bizottság azon álláspontjával, amely szerint az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátandó tradicionális saját források összegének téves kiszámításával, valamint azzal, hogy ezeket a forrásokat nem állapították meg és nem bocsátották rendelkezésre akkor, amikor ennek meg kellett volna történnie, szükségképpen együtt jár a tagállamot az uniós jog alapján terhelő, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére és a csalás elleni küzdelemre, valamint a kockázatelemzés alapján végzett vámellenőrzések elvégzésére és a biztosítéknyújtás megkövetelésére irányuló kötelezettség jelen indítványban megállapított megsértése.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság azon kötelezettségének megsértéséről, hogy a Snake művelet keretében megállapított vámoknak megfelelő összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássa</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">241.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolásokból következik, hogy az Egyesült Királyság az 1150/2000 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően – amelynek a 609/2014 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése felel meg – köteles volt megállapítani az Unió saját forrásainak fennállását, és azokat e két rendelet 6., 9. és 10. cikke alapján az Unió rendelkezésére kellett bocsátania. Keresetlevelében a Bizottság első kifogásában lényegében azt rója fel az egyesült királysági hatóságoknak, hogy a B‑számlán jelentős vámtartozásokat töröltek. Ezek az összegek a 2014‑ben folytatott Snake műveletet követően megállapított és az egyesült királysági hatóságok által a C18 Snake fizetési felszólítások kibocsátása útján – amelyeket azonban az egyesült királysági hatóságok 2015 júniusa és novembere között visszavontak – közölt további tartozásoknak felelnek meg. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-232" href="#t-232">232</a>
</span>) A Bizottság szerint e hatóságok azáltal, hogy a további vámtartozások megállapítását és azok törlését követően nem hozták meg a megfelelő vámintézkedéseket, olyan adminisztratív hibát követtek el, amelyért pénzügyileg az Egyesült Királyságot kell felelőssé tenni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">242.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen állam lényegében két okból vitatja a jelen kifogást. Egyrészt arra hivatkozik, hogy a C18 Snake fizetési felszólítások kibocsátásakor nem létezett semmilyen módszer a vámérték utólagos meghatározására az alulértékelt áruk kiadását követően. Másrészt az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a szóban forgó összegek e rendelkezések értelmében „behajthatatlannak” bizonyultak, olyan okok miatt, amelyek nem az egyesült királysági hatóságoknak róhatók fel, mivel a 23 C18 Snake fizetési felszólítás által érintett importőrök „megszűnő és újraalakuló” társaságok voltak, vagyis olyan társaságok, amelyek az áruk szabad forgalomba bocsátásakor eltűnnek. Ennélfogva az 1150/2000 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének és a 609/2014 rendelet 13. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően véglegesen lehetetlen volt az érintett vámok beszedése olyan okok miatt, amelyek nem neki róhatók fel. Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság mentesült az alól, hogy az uniós költségvetés rendelkezésére bocsássa a megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">243.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a jelen kifogás keretében az a kérdés merül fel, hogy az Egyesült Királyság a C18 Snake fizetési felszólításokban megállapított vámok beszedésének elmulasztásával az 1150/2000 rendelet és a 609/2014 rendelet fent említett rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen módon járt‑e el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">244.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben a 609/2014 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének és az 1150/2000 rendelet 17. cikke (1) bekezdése megfelelő rendelkezésének megfelelően a tagállamok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket az Unió költségvetése rendelkezésére bocsássák. A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy az egyesült királysági hatóságok úgy ítélték meg, hogy a Snake művelet keretében ellenőrzött egyes behozatalok alulértékeltek, hogy könyvelésbe vették a szóban forgó összegeket, amelyeket a gazdasági szereplőkkel a 23 C18 Snake fizetési felszólításban közöltek, és megállapították az ezeknek megfelelő vámtartozásokat. Az e tartozásoknak megfelelő összegeket az 1150/2000 rendelet és a 609/2014 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének megfelelően eredetileg a B‑számlára könyvelték, mint megállapított, be nem szedett jogosultságokat, amelyek tekintetében nem nyújtottak biztosítékot. Ezt követően az Egyesült Királyság törölte azokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">245.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a 609/2014 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése és az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok csak akkor mentesülnek azon kötelezettség alól, hogy a megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássák, ha a beszedésre vis maior miatt nem kerülhetett sor, vagy ha bebizonyosodik, hogy a beszedés nekik fel nem róható okok miatt véglegesen lehetetlen. Emlékeztetni kell arra is, hogy a Bíróság szigorúan értelmezte a „vis maior okán” és a „más, a tagállamoknak fel nem róható okok” fogalmát. Például megtagadta annak megállapítását, hogy egy előre látható sztrájk a források jóváírása késedelmét igazoló ténynek minősülhet, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-233" href="#t-233">233</a>
</span>) vagy hogy valamely tagállam mérlegelheti a források előzetes jóváírására irányuló megkeresés végrehajtásának célszerűségét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-234" href="#t-234">234</a>
</span>) A Bíróság egyébként elutasította a vámtisztviselők csalárd magatartására vonatkozó tagállami igazolást is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-235" href="#t-235">235</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">246.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fent említett ítélkezési gyakorlatra tekintettel úgy vélem, hogy a jelen ügyben az Egyesült Királyság védekezésül felhozott érveinek nem lehet helyt adni. Először is nem vitatott, hogy ez az állam nem hivatkozik vis maiorra a C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítésének igazolása érdekében, hanem csupán arra hivatkozik, hogy nem tehető felelőssé az e fizetési felszólításokban követelt kiegészítő vámok elvesztéséért. Noha a vámtartozás adósának fizetésképtelensége prima facie olyan tényező, amely nem függ valamely tagállam szándékától, szem előtt kell tartani, hogy a jelen ügyben a Bizottság azt rója fel az Egyesült Királyságnak, hogy nem hozott meg minden, ahhoz szükséges intézkedést, hogy az Unió tradicionális saját forrásokra vonatkozó jogosultságainak megfelelő összegeket az uniós költségvetés rendelkezésére bocsássák. A felek beadványaiból kitűnik, hogy nem vitatják, hogy a kiegészítő vámokat megállapították, mivel az egyesült királysági hatóságok azonosították azokat az árukat, amelyek kiadását már engedélyezték, sem pedig azt, hogy az érintett importőröktől nem kértek biztosítékokat a követelt összegek teljes behajtásának biztosítására. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-236" href="#t-236">236</a>
</span>) Fontos hangsúlyozni, hogy ezen időszak alatt az egyesült királysági hatóságoknak teljes mértékben tudomásuk volt a szóban forgó csalási rendszerről, amely többek között abban állt, hogy az áruk behozatala céljából benyújtott vámáru‑nyilatkozat első vitatásakor a szóban forgó társaságok minden tevékenységét megszüntették. Úgy vélem tehát, hogy megalapozatlan az Egyesült Királyság azon érve, amely szerint a C18 Snake fizetési felszólításokban hivatkozott kiegészítő vámtartozások behajtása azért volt lehetetlen, mivel e követeléseket nem lehetett végrehajtani. A kiegészítő vámok megállapítását követően ugyanis ezen államnak a hatályos Közösségi Vámkódexnek és Uniós Vámkódexnek az Unió pénzügyi érdekei hatékony védelmének EUMSZ 325. cikkben előírt elve fényében értelmezett rendelkezései szerint a fizetendő összeg fedezésére elegendő biztosíték nyújtását kellett volna megkövetelnie. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-237" href="#t-237">237</a>
</span>) Ennélfogva úgy vélem, hogy a vámtartozás adósainak fizetésképtelenségére alapított igazolás, amelyre az Egyesült Királyság hivatkozik, önmagában nem olyan indok, amely mentesíthetné a tagállamot e vámtartozásnak a szóban forgó rendelkezések alapján történő beszedése alól.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">247.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébiránt el kell utasítani az Egyesült Királyság azon érvét, amely szerint a C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítése elkerülhetetlen volt, mivel nem létezett semmilyen módszer az áruk vámértékének helyes meghatározására. Közelebbről ez az állam azt állítja, hogy hatóságai azt követően vonták vissza a C18 Snake fizetési felszólításokat, hogy egyes gazdasági szereplők vitatták azokat, mivel az OLAF‑módszer, amelyet az alulértékelt behozatalok helyes vámértékének megállapítása érdekében alkalmazott és amelyet a Snake művelet során vitattak, nem volt alkalmas e behozatalok „újraértékelésére”. Az Egyesült Királyság szerint a hatóságainak vissza kellett vonniuk a C18 Snake fizetési felszólításokat, mivel azok kizárólag az OLAF‑módszeren alapultak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">248.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a vámérték megállapítására vonatkozó uniós szabályozás méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-238" href="#t-238">238</a>
</span>) A Bíróság arra is rámutatott, hogy a Közösségi Vámkódex 29–31. cikkéből (jelenleg az Uniós Vámkódex 70–74. cikke) az következik, hogy a vámérték meghatározásának az e rendelkezésekben előírt módszereit hierarchikus sorrend szerint határozták meg, és azok szubszidiaritási viszonyban állnak, így ha az ilyen érték nem határozható meg egy adott rendelkezés alkalmazásával, akkor a meghatározott sorrendben közvetlenül utána következő rendelkezésre kell hivatkozni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-239" href="#t-239">239</a>
</span>) A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy az ügy iratai szerint, amint az az első jogalap vizsgálatából következik, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-240" href="#t-240">240</a>
</span>) az OLAF‑módszert eredetileg csak a szokásos vámtevékenységek során alkalmazott kockázatelemzés eszközeként történő használatra szánták. Ezenkívül, ellentétben azzal, amit az Egyesült Királyság állít, az OLAF első alkalommal nem a 2015. február 20‑i megbeszélésen jelezte, hogy a korrigált átlagárat nem lehet „újraértékelési” célokra felhasználni, hanem a tagállamokat már a PCA Discount kezdetétől fogva tájékoztatták arról, hogy az OLAF‑módszer célja a csalások felderítése. Következésképpen, amikor az egyesült királysági hatóságok az OLAF‑módszeren alapuló korrigált átlagárakat alkalmazták a C18 Snake fizetési felszólításokban követelt kiegészítő vámok kiszámításához, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-241" href="#t-241">241</a>
</span>) e módszert nem azon célokra alkalmazták, amelyek érdekében azt kidolgozták. Egyetértek tehát a Bizottság azon álláspontjával, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-242" href="#t-242">242</a>
</span>) amely szerint az egyesült királysági hatóságoknak a csalárd módon alulértékelt áruk azonosítását követően a Közösségi Vámkódexben és az Uniós Vámkódexben megjelölt egymást követő módszerekkel összhangban meg kellett volna állapítaniuk azok helyes vámértékét, a fent említett meghatározási módszerek alapján, figyelembe véve azt a tényt, hogy vámellenőrzéssel érintett importált árukról volt szó. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-243" href="#t-243">243</a>
</span>) Következésképpen úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság azáltal, hogy nem követte az előző pontban hivatkozott alkalmazandó vámügyi rendelkezések alapján a vámérték meghatározására vonatkozó szakaszokat a Snake művelet keretében alulértékeltként azonosított áruk tekintetében, valamint azáltal, hogy e rendelkezések helyett az OLAF‑módszert alkalmazta, nem tartotta tiszteletben az uniós vámjogszabályokat, így a C18 Snake fizetési felszólításokban meghatározott összegek nem tükrözik a gazdasági szereplők által ténylegesen fizetendő összegeket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">249.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bírósághoz benyújtott iratokból valóban kitűnik, hogy az egyesült királysági hatóságok maguk is tisztában voltak a kiegészítő összegek meghatározása során általuk elkövetett hibákkal, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-244" href="#t-244">244</a>
</span>) de a hibák kijavítása és a fizetési felszólítások újbóli kibocsátása helyett a C18 Snake fizetési felszólítások végleges megsemmisítését választották. Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy elfogadható módszer hiányában előnyösebb volt a tartozások törlése. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-245" href="#t-245">245</a>
</span>) Amint azt a Bizottság kifejti, az Egyesült Királyságnak lehetősége volt újból fizetési felszólításokat kibocsátani, amit nem tett meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">250.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy az Egyesült Királyság, miután megállapította, könyvelésbe vette és közölte az adósokkal a 23 C18 Snake fizetési felszólításban követelt vámokat, nem tartotta tiszteletben a 609/2014 rendelet 13. cikkének (1) bekezdéséből és az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésének megfelelő rendelkezésből eredő kötelezettségeit, amelyek értelmében a tagállamok kötelesek megtenni az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket az uniós költségvetés rendelkezésére bocsássák. E fizetési felszólítások, valamint az azokra vonatkozó korábbi határozatok megsemmisítését az egyesült királysági hatóságok adminisztratív hibáinak kell tekinteni, amelyek következménye az Unió tradicionális saját forrásai beszedésének elmaradása. Ezenkívül egyetértek a Bizottság azon álláspontjával, amely szerint az Egyesült Királyság inkább törölte a C18 Snake fizetési felszólításokban követelt és a B‑számlán jóváírt összegeket, mintsem hogy kövesse a 609/2014 rendelet 13. cikkében és az 1150/2000 rendelet 17. cikkének ennek megfelelő rendelkezésében előírt eljárást, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy mentesüljenek azon kötelezettség alól, hogy az uniós költségvetés rendelkezésére bocsássák a behajthatatlannak bizonyuló jogosultságoknak megfelelő összegeket. Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság e körülmények között nem hivatkozhatott a 609/2014 rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében és az 1150/2000 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének megfelelő rendelkezésében előírt mentességre, mivel az ismertetett adminisztratív hibák ennek az államnak róhatók fel. Ebből következik, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-246" href="#t-246">246</a>
</span>) szerint az a tagállam, amely miután megállapította az Unió saját forrásokra vonatkozó jogosultságát, nem bocsátja a Bizottság rendelkezésére a megfelelő összeget anélkül, hogy a fent hivatkozott rendelkezésekben előírt feltételek valamelyike teljesülne, nem teljesíti az uniós jogból eredő kötelezettségeit. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 23 C18 Snake fizetési felszólítás megsemmisítése és a vonatkozó összegek rendelkezésre bocsátásának elmaradása miatt a 2011 novembere és 2014 novembere közötti időszakra a tradicionális saját forrásokat meg kell fizetni az uniós költségvetés számára.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek értékeléséről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">251.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság a jelen ügyben az OLAF‑módszerre és a rendelkezésére álló adatokra támaszkodott a tradicionális saját források uniós költségvetést érintő veszteségei azon mértékének értékelése céljából, amelyek a jelen kereset keretében az Egyesült Királyságnak felrótt uniós jogi kötelezettségszegésből erednek. Ennek alapján a 2011 novembere és 2017. október 11. közötti időszakot illetően úgy véli, hogy tradicionális saját források címén a Bizottság rendelkezésére kellett volna bocsátani 2 679 637 088,86 euró összeget (a beszedési költségekkel csökkentett bruttó összeg).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">252.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben az Egyesült Királyság védekezésében mind az alkalmazott módszert, mind pedig a Bizottság által kiszámított összeget vitatja. Saját értékelése alapján a jogsértési időszakban a Kínából származó alulértékelt behozatalhoz kapcsolódó kiegészítő saját források összegét 217 646 623 GBP‑ben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-247" href="#t-247">247</a>
</span>) jelölte meg; ezt az összeget a viszonválaszában lefelé módosította és 123 819 268 GBP‑ben állapította meg. Mivel ez az állam továbbra is vitatja a neki felrótt kötelezettségszegést, véleményem szerint valójában hallgatólagosan elismeri, hogy az alulértékeléssel elkövetett vámcsalás ellen küzdelem érdekében hatékony intézkedések végrehajtásának általa történő elmulasztása az uniós költségvetés számára a tradicionális saját forrásokat érintő veszteséget eredményezett. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-248" href="#t-248">248</a>
</span>) Ennélfogva a jelen jogalap központi kérdése az, hogy hogyan kell meghatározni a szóban forgó veszteségek mértékét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">253.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E kérdés érdemi vizsgálata előtt úgy vélem, hogy észrevételeket kell megfogalmazni az Egyesült Királyság által felhozott előzetes kifogásokra vonatkozóan, amelyek egyrészt arra vonatkoznak, hogy a Bizottság és a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a tradicionális saját források értékelésére és megállapítására, mivel ez a hatáskör a tagállamokat illeti meg (1. rész), másrészt pedig a jelen kereset jellegére, amely szerinte valójában kártérítési kereset, és így a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy az állam konkrét kötelezettségszegése és az általa okozott kár között közvetlen okozati összefüggés áll fenn (2. rész).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előzetes észrevételek</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottságnak a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek értékelésére vonatkozó hatásköréről és a Bíróság e kérdés elbírálására vonatkozó hatásköréről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">254.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy ha a vámérték meghatározása céljából az Uniós Vámkódex 70–74. cikkében előírt eljárások (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-249" href="#t-249">249</a>
</span>) sorában egy korábbi szakaszban alkalmazott egyéb módszerek nem alkalmazhatók, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-250" href="#t-250">250</a>
</span>) akkor a tagállam kizárólagos hatáskörébe tartozik, hogy az érintett áru ügyleti értékén alapuló rendes módszer helyett az Uniós Vámkódex 74. cikkének (3) bekezdésében és a Közösségi Vámkódex 31. cikkében előírt másodlagos módszert (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-251" href="#t-251">251</a>
</span>) alkalmazza, és ily módon határozza meg az érintett áruk vámértékét a rendelkezésre álló adatok és „valamennyi észszerű eszköz” felhasználásával. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-252" href="#t-252">252</a>
</span>) E meghatározás bizonyos számú összetett határozatot és nehéz módszertani döntést igényel a nemzeti hatóságok részéről, amelyek e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">255.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem értek egyet ezzel a vámrendelkezések alkalmazásán alapuló védekezésül felhozott érvvel, mivel a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy az OLAF‑módszernek – mint a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek becslésére szolgáló eszköznek – nem célja az e rendelkezések értelmében vett importált áruk vámértékének meghatározása, ami a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-253" href="#t-253">253</a>
</span>) Az Uniós Vámkódex 69–74. cikke értelmében ugyanis a tagállamnak kell meghatároznia az áruk vámértékét, és szükség esetén másodlagos módszereket kell alkalmaznia ennek elvégzéséhez. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-254" href="#t-254">254</a>
</span>) A jelen esetben az Egyesült Királyság feladata volt a Kínából származó textiltermékek és lábbelik vámértékének meghatározása, tekintettel azokra a konkrét mutatókra, amelyek az alulértékelésükre utaltak. Márpedig a jelen ügyben nem került sor ilyen meghatározásokra, amint az a jelen kereset első jogalapjának vizsgálatából következik. Ebből következik, hogy a Bizottság nem léphet a tagállamok helyébe az ilyen értékelés elvégzése céljából, ha a szóban forgó tagállam elmulasztotta ennek végrehajtását a fent említett módszerek szerint. Ez a meghatározás mindenesetre már nem lehetséges. Ez a körülmény az OLAF‑módszer mint a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek kiszámítására szolgáló eszköz statisztikai jellegéből következik, amelynek célja, hogy statisztikai adatok alapján meghatározza azon veszteségek mértékét, amelyek a tradicionális saját forrásokra vonatkozó uniós jogszabályok Egyesült Királyság általi megsértése miatt keletkeztek, mivel annak hatóságai nem végezték el a szóban forgó árukra vonatkozó megfelelő vámellenőrzéseket, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-255" href="#t-255">255</a>
</span>) így az utóbbiak tekintetében fizetendő vámot nem helyesen számították ki.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">256.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fent hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlatból következik, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-256" href="#t-256">256</a>
</span>) hogy főszabály szerint közvetlen kapcsolat áll fenn az uniós vámjog tagállamnak felrótt megsértése és a tradicionális saját forrásokat érintő, ezáltal az uniós költségvetés számára okozott veszteség között. Ebben az összefüggésben a Bíróság a 2020. július 9‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-257" href="#t-257">257</a>
</span>) alapjául szolgáló ügyben már kimondta, hogy az Unió saját forrásai uniós jog alapján jelenleg kialakított rendszerének részét képezi a Bizottság azon lehetősége, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Bíróság mérlegelésére bízzon egy, valamely tagállammal ez utóbbi azon kötelezettségével kapcsolatban folytatott vitát, hogy az Unió bizonyos összegű saját forrását ezen intézmény rendelkezésére bocsássa. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-258" href="#t-258">258</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">257.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben, mivel az Egyesült Királyság úgy határozott, hogy az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidőn belül nem bocsátja a Bizottság rendelkezésére a szóban forgó tradicionális saját források összegét, hanem a Bizottság ezen összeg végrehajtására vonatkozó kötelezettségével kapcsolatos álláspontjának vitatására szorítkozott, úgy vélem, hogy ezen intézmény jogosan állapította meg, hogy az említett állam nem teljesítette a tradicionális saját forrásokra vonatkozó szabályozásból eredő kötelezettségeit, és döntött úgy, hogy e célból kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indít. Ebben az összefüggésben főszabály szerint a Bizottságot terheli annak bizonyítása, hogy a hivatkozott kötelezettségszegés fennáll, valamint az e kötelezettségszegés fennállásának a Bíróság általi vizsgálatához szükséges bizonyítékoknak a Bíróság előtti bemutatása, azonban nem alapíthatja keresetét akármilyen vélelemre. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-259" href="#t-259">259</a>
</span>) Ily módon a Bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította‑e az általa a jogsértési időszak után követelt saját forrásokat érintő veszteségek összegét. Ebből következik, hogy el kell utasítani az Egyesült Királyságnak a módszerek vizsgálati sorrendjére vonatkozó érvét, amely szerint a Bíróságnak először az ezen állam által javasolt becslést kell megvizsgálnia.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">258.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság ezenkívül azt állítja, hogy ha a Bíróság először azt állapítaná meg, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította a csalás elleni küzdelem kötelezettségének megsértését, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-260" href="#t-260">260</a>
</span>) ezt követően a Bizottságnak azt kell bizonyítania, hogy az Egyesült Királyság által a neki járó kiegészítő saját források meghatározására javasolt módszer nyilvánvalóan észszerűtlen döntéseken és a bizonyítékok nyilvánvalóan észszerűtlen értékelésén alapul. Közelebbről, az Egyesült Királyság szerint az EUMSZ 258. és EUMSZ 260. cikk kapcsolatából az következik, hogy a Bizottság azáltal, hogy keresetének tárgyába belefoglalja a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek becslésére vonatkozó kérdést, túllép az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretein, amely arra a kérdésre korlátozódik, hogy a tagállam elmulasztotta‑e az uniós jogból eredő kötelezettségeinek teljesítését. Ilyen esetben a Bizottságnak más típusú jogellenességet kellene bizonyítania, mégpedig a meg nem fizetett vámok Egyesült Királyság általi értékelésének nyilvánvalóan észszerűtlen jellegét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">259.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben megjegyzem, hogy ez az érv nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a jelen kereset többek között arra irányul, hogy a Bíróság állapítsa meg többek között, hogy az Egyesült Királyság nem teljesítette az uniós jogból eredő, a saját források területén fennálló kötelezettségeit, ami szükségképpen azt jelenti, hogy a Bizottság bizonyítást végez az e forrásokat érintő veszteségek és a kötelezettségszegés nagyságára vonatkozóan. Az ilyen becslés nem érinti az EUMSZ 260. cikk szerinti eljárás esetleges alkalmazását abban az esetben, ha a tagállam nem fizette meg a tőkeösszeget vagy a kamatokat egy olyan esetleges ítéletet követően, amely őt elmarasztalta a saját források rendszeréből eredő kötelezettségek megszegése miatt. Mindenesetre a jelen ügyben nem merül fel az a kérdés, hogy a tagállam észszerű módon járt‑e el, amikor „újraértékelte” az alulértékelt behozatalokat. Az Egyesült Királyság által az áruk „újértékelésével” kapcsolatos állításának megalapozása érdekében hivatkozott ítélkezési gyakorlat ugyanis a tagállam azon kötelezettségeire vonatkozik, amikor a vámellenőrzések során felmerült kételyek esetén meghatározza az importált áruk vámértékét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-261" href="#t-261">261</a>
</span>) Márpedig, amint azt már hangsúlyoztam, a Bizottság e második jogalap keretében nem a meghatározott áruk vámértékének meghatározására, hanem a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek statisztikai adatok alapján történő becslésére hivatkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">260.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébiránt 2018. június 22‑i és 2019. március 22‑i információkérésében az Egyesült Királyság többek között azt kérte a Bizottságtól, hogy szolgáltasson információkat a saját forrásokat érintő, 2 679 637 088,86 euró összegben követelt veszteségek kiszámításáról, hogy ezen összeget újraszámíthassa. E tekintetben megállapítom, hogy válaszában a Bizottság kifejtette, hogy az ezen összeg kiszámításához alkalmazott módszer és felhasznált használt adatok mindig is ismertek voltak az Egyesült Királyság számára, mivel többek között a Felügyelet 2 adatbázis közvetítésével magától ettől az államtól származó információkról volt szó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kár és az okozati összefüggés bizonyításának állítólagos kötelezettségéről, valamint a kontrafaktuális forgatókönyvről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">261.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a Bizottságnak kérelmét a felelősség megállapítása iránti eljárás normáira kell alapítania, mivel azt kéri, hogy a Bíróság kötelezze ezen államot kártérítés fizetésére. Márpedig a jelen ügyben a Bizottságnak nem sikerül bizonyítania egyrészt a konkrét és számszerűsíthető kár fennállását, másrészt pedig az Egyesült Királyság által elkövetett kötelezettségszegés és e kár közötti közvetlen okozati összefüggés meglétét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">262.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság előtti eljárás az EUMSZ 258. cikknek megfelelően kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás, nem pedig felelősség megállapítása iránti vagy kártérítési eljárás. Következésképpen a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Bizottságnak azt kell bizonyítania, hogy az Egyesült Királyság nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-262" href="#t-262">262</a>
</span>) Mivel a jelen kereset nem arra irányul, hogy a Bíróság kötelezze az alperes államot kártérítés fizetésére, a Bíróságnak nem kell megvizsgálnia az Egyesült Királyság által a kár fennállására, valamint a vámjogi kötelezettségszegés és az állítólagos kár közötti okozati összefüggésre vonatkozóan előterjesztett bizonyítékokat. Mindenesetre az Egyesült Királyság ezen érvét a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára tekintettel el kell utasítani, amelyből az következik, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset objektív jellegű. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-263" href="#t-263">263</a>
</span>) A valamely uniós jogi szabály által előírt kötelezettség megsértése ugyanis önmagában is kötelezettségszegést valósít meg, aminek folytán nem releváns annak felvetése, hogy e kötelezettségszegés nem járt hátrányos következményekkel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-264" href="#t-264">264</a>
</span>) Ily módon úgy vélem, hogy a jelen kereset a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás jellemzői miatt nem arra irányul, hogy a Bíróság az alperes tagállamot kártérítés fizetésére kötelezze.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">263.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a Bizottság a keresetlevelében mindenesetre nem kért kártérítést. Az Egyesült Királyság azon álláspontja, amely szerint a Bizottságnak kell bizonyítania a „kár” fennállását, amelynek számszerűsítése csak a tagállam felróható magatartásából eredő okozati összefüggés előzetes megállapítását követően lehetséges, véleményem szerint a keresetlevél és a szóban forgó eljárás más iratainak téves értelmezésén alapul. Közelebbről, az első kereseti kérelem harmadik bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság azt rója fel az Egyesült Királyságnak, hogy nem bocsátotta az Unió költségvetésének rendelkezésére a tradicionális saját források helyes összegét, ami az e forrásokra vonatkozó rendelkezések megsértéséhez vezetett. Amint az már kifejtésre került, az 1150/2000 rendelet 9. és 10. cikke értelmében – amelyeknek a 609/2014 rendeletnek a 2007/436 és a 2014/335 határozat 2., illetve 8. cikkével összefüggésben értelmezett 9., illetve 10. cikke felel meg – a tagállamok feladata a tradicionális saját forrásokra vonatkozó uniós jogosultság megállapítása, amint teljesülnek a vámjogszabályok által a vámösszeg könyvelésbe vételére és a kötelezettel való közlésére vonatkozóan előírt feltételek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">264.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a keresetlevélből és különösen az ott hivatkozott uniós jogi rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a Bizottság azt rója fel az Egyesült Királyságnak, hogy nem bocsátotta az Unió rendelkezésére a tradicionális saját források helyesen számított összegét, nem pedig az Uniónak okozott kárt. A kereseti kérelemben ismertetett kötelezettségszegés (és különösen az „mivel […] nem a vámok helyes összegét vette könyvelésbe és nem bocsátotta rendelkezésre a tradicionális saját források […] saját források helyes összegét” fordulat) tehát jellegénél fogva az állam cselekvési kötelezettsége megsértésének, azaz az uniós jogból eredő kötelezettségei teljesítése elmulasztásának, nem pedig az ezen állam által okozott kárnak a megállapítására irányuló kérelemnek minősül.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">265.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami az Egyesült Királyságnak a tagállam konkrét kötelezettségszegése és a saját forrásokat érintő veszteségek közötti okozati összefüggés bizonyításának szükségességére alapított érvét illeti, a Bíróság már hangsúlyozta, hogy „közvetlen kapcsolat” áll fenn a vámbevételek beszedése és a vonatkozó források uniós költségvetés rendelkezésére bocsátása között. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-265" href="#t-265">265</a>
</span>) Márpedig úgy vélem, hogy ebből az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ha a valamely tagállam vámhatóságai által elkövetett hiba miatt a vámot nem szedik be, ez nem kérdőjelezi meg a tagállam azon kötelezettségét, hogy bocsássa rendelkezésre azokat az összegeket, amelyeket meg kellett volna állapítani, és késedelmi kamatot kell fizetnie. Noha elengedhetetlen összefüggés áll fenn egyrészt a tagállam vámszabályozás területén fennálló kötelezettségszegése, másrészt pedig azon saját források összege között, amelyeket nem bocsátottak az uniós költségvetés rendelkezésére, mivel az előbbi elkerülhetetlenül hatást gyakorol az utóbbira, ez nem jelenti azt, hogy e két elemet a tagállam felróható magatartása által okozott kár szempontjából kellene elemezni. Az a tagállam, amely elmulasztja az Unió saját forrásaihoz való jogosultságának megállapítását, és az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében vagy a 609/2014 rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek valamelyikének fennállása hiányában nem bocsátja a Bizottság rendelkezésére az e jogosultságnak megfelelő összeget, nem teljesíti az uniós jog és különösen a 2000/597 és 2007/436 határozat 2. és 8. cikke alapján fennálló kötelezettségeit. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-266" href="#t-266">266</a>
</span>) E következtetést megerősíti az Egyesült Királyság által az ellenkérelmében hivatkozott ítélkezési gyakorlat, amelyből az következik, hogy a vámhatóságoknak a fizetendő vámok kiszámítására vonatkozó téves magatartása elkerülhetetlenül a tradicionális saját források tagállamok felelősségi körébe tartozó veszteségét vonja maga után. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-267" href="#t-267">267</a>
</span>) Ebben az összefüggésben az EUMSZ 340. cikk és az ahhoz kapcsolódó, az Egyesült Királyság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem releváns.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">266.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül úgy vélem, hogy nem lehet ettől eltérő következtetést levonni az Egyesült Királyság és a beavatkozó felek által hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-268" href="#t-268">268</a>
</span>) alapjául szolgáló ügyből sem, mivel ez az ügy a jelen eljárás alapjául szolgálótól eltérő helyzetre vonatkozott. Ebben az ügyben valóban az Egyesült Királyság felelősségének megállapításáról volt szó, az EXP‑bizonyítványok anguillai – egy tengerentúli ország és terület (TOT) – hatóságok általi esetleges kiállítása miatt, figyelmen kívül hagyva az úgynevezett „TOT‑határozatot”. A Bizottság többek között kifejtette, hogy az Egyesült Királyságnak tagállamként felelősséget kell vállalnia az anguillai hatóságok által elfogadott, e határozattal ellentétes aktusokért és az általuk tanúsított, e határozattal ellentétes gondatlanságért, mivel az Egyesült Királyságot különleges kapcsolat fűzi a TOT‑jához, amely nem független állam. Az Egyesült Királyság úgy vélte, hogy egyetlen uniós jogi aktus sem teszi lehetővé, hogy Anguillát az Unióval szemben felelősségre vonják az anguillai hatóságok által az az említett határozat alkalmazása során elkövetett hibák, valamint a saját forrásokban emiatt bekövetkezett veszteség miatt, így az Egyesült Királyság szintén nem tekinthető felelősnek az ilyen hibákért pusztán azzal az indokkal, hogy arról a tagállamról van szó, amelyhez Anguilla kapcsolódik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-269" href="#t-269">269</a>
</span>) Ennélfogva az említett ügyben a központi probléma egy uniós tagállamnak egy olyan TOT hatóságainak magatartásával kapcsolatos felelősségére vonatkozott, amellyel különös kapcsolatban áll, amennyiben az említett magatartás sérti az uniós jogot, ami a saját források elvesztését eredményezi. Következésképpen, mivel a jelen ügy az Egyesült Királyság saját felelősségére, és nem egy másik jogalany felelősségére vonatkozik, az említett ítélet következtetései nem ültethetők át a jelen ügyre, ellentétben azzal, amit ezen állam állít.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">267.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül, az Egyesült Királyság elfogadhatatlansági kifogás formájában azt az érvet hozza fel, amely szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy az ezen állam által az alulértékeléssel elkövetett csalás elleni küzdelem érdekében választott intézkedések ténylegesen a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségeket eredményeztek az uniós költségvetés számára. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-270" href="#t-270">270</a>
</span>) Véleménye szerint a Bizottság azon állítása, amely szerint az alulértékeléssel elkövetett csalás a kockázatelemzések és a vámkezelés előtti hatékony ellenőrzések hiánya miatt folytatódott, szükségszerűen azt feltételezi, hogy ilyen intézkedések fennállása esetén a kereskedelmi kapcsolatok megszűnnek és az ahhoz kapcsolódó tradicionális saját források elvesznek. Másként fogalmazva, ha meghozta volna a Bizottság által megfelelőnek tartott csalás elleni küzdelmet szolgáló intézkedéseket, az alacsony értéken bejelentett áruk importja megszűnt volna, amiből azt a következtetést vonja le, hogy az uniós költségvetés felé semmilyen jelentős kiegészítő vámot nem kellett volna fizetni. Az Egyesült Királyság azt állítja, hogy csak az uniós költségvetést ért azon veszteségekért lehet felelős, amelyek megfelelnek a kontrafaktuális forgatókönyve szerint követelhető tradicionális saját források és az általa ténylegesen rendelkezésre bocsátott tradicionális saját források közötti különbségnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">268.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy nem releváns az a kérdés, hogy abban az esetben, amikor a tradicionális saját forrásokat a tagállam adminisztratív hibájából eredő korábbi események következtében érték veszteségek, lehetséges lett volna‑e ezen események bekövetkezése e hiba nélkül, ennélfogva a saját forrásokat érintő veszteségek nélkül. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-271" href="#t-271">271</a>
</span>) A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a szúrópróbaszerű ellenőrzéseken kívül (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-272" href="#t-272">272</a>
</span>) az Egyesült Királyság gyakorlatilag semmilyen ellenőrzést nem végzett a jogsértési időszakban. Ezzel olyan visszafordíthatatlan helyzetet teremtett, amely a tradicionális saját forrásokat érintő jelentős veszteséget eredményezett, amelyet álláspontom szerint meg kell állapítani. Úgy vélem, hogy ebben az összefüggésben nem az a Bíróság feladata, hogy azon spekuláljon, hogy mi történt volna, ha az Egyesült Királyság tiszteletben tartotta volna az uniós jogból eredő kötelezettségeit. Az Egyesült Királyság által javasolt kontrafaktuális elemzés ugyanis nem kérdőjelezheti meg sem e veszteség valós jellegét, sem azt, hogy e veszteség elkerülhető lett volna, ha a brit vámhatóságok megfelelő ellenőrzéseket végeztek volna a szóban forgó áruk szabad forgalomba bocsátását megelőzően. Ez az érv ugyanis megalapozatlan, mivel az uniós jog megsértése miatt fennálló ténybeli helyzetet kell figyelembe venni, nem pedig az alulértékelt áruk azon mennyiségét, amelyet akkor hozhattak volna be, ha a tagállam hipotetikusan teljesítette volna az uniós jogból eredő kötelezettségeit. Következésképpen úgy vélem, hogy egy ilyen kontrafaktuális forgatókönyv nem fogadható el a saját források elvesztése tekintetében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ügy érdeméről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az OLAF‑módszer áttekintéséről és annak a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek kiszámítására szolgáló eszközként történő alkalmazásáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">269.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság úgy véli, hogy a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek megállapításához a valamennyi rendelkezésre álló információn alapuló értékelést kell végezni, mivel a Közösségi Vámkódexben és az Uniós Vámkódexben előírt egyik vagy másik módszer alkalmazásával már nem lehet megállapítani az alulértékelt áruk helyes értékét. Az Egyesült Királyság együttműködésének hiányára tekintettel semmilyen közvetlen bizonyíték nem teszi lehetővé az érintett áruk vámértékének igazolását. A Bizottság tehát statisztikai adatokon és a szóban forgó, az Unióba behozott áruk árainak korrigált átlagán alapuló becslésre jutott az OLAF‑módszer alapján a tradicionális saját források tekintetében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">270.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közelebbről az OLAF‑módszer tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek nagyságának meghatározására szolgáló módszerként történő alkalmazása a következő sémát követi. Első lépésként alulértékeltnek kell tekinteni az elfogadható minimális ár (lowest acceptable price) küszöbe alá eső behozatalokat, amelyet – emlékeztetőül – úgy számítanak ki, hogy az az uniós szinten korrigált átlagár (cleaned average price) 50%‑ának felel meg. Alulértékelt behozatalnak tekintendők a Kombinált Nómenklatúra 61–64. árucsoportjába tartozó valamely termékkategória (a Kombinált Nómenklatúra valamennyi nyolc számjegyű termékkódja esetében) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-273" href="#t-273">273</a>
</span>) olyan behozatalai, amelynek napi összesített értéke (napi súlyozott átlag) alacsonyabb az érintett termékkód elfogadható minimális áránál a Comext adatbázisban felhasznált, a Felügyelet 2 adatbázisból vett adatok alapján. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-274" href="#t-274">274</a>
</span>) A második szakaszban kiszámítják az alulértékeltnek tekintett mennyiségekre vonatkozó saját forrásokat érintő veszteségek mértékét a bejelentett érték és a korrigált átlagár közötti különbség alapján fizetendő kiegészítő vámok formájában.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">271.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennélfogva az Egyesült Királyságban a releváns időszakban az alulértékelt behozatal mennyiségére és jellegére vonatkozó bármilyen közvetlen információ hiányában az alulértékelt áruk mennyiségének a kereset alapjául szolgáló becslése főszabály szerint a különböző termékkódok tekintetében elfogadható minimális áron (a korrigált átlagár 50%‑a) alapul, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-275" href="#t-275">275</a>
</span>) míg az alulértékelt mennyiségek értékére vonatkozó becslést a korrigált átlagár alapján számítják ki. Noha az így leírt módszer a tagállamok által a Bizottságnak a fent említett adatbázisokon keresztül szolgáltatott releváns adatokon alapul, az OLAF‑módszer alapján ily módon kiszámított összegek ebből következően az Uniót ért veszteségek visszamenőleges költségvetési becslését képezik, nem pedig az azon megállapított jogosultságoknak megfelelő összegek közvetlen bizonyítékát, amelyeket ezen állam a jogsértési időszak alatt köteles lett volna az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátani, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-276" href="#t-276">276</a>
</span>) ha a vámkezelés során a megfelelő ellenőrzéseket helyesen elvégezték volna.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">272.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság, amelyet e tekintetben a beavatkozók támogatnak, előadja, hogy a Bizottság nem alkalmazhatja az OLAF‑módszert a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek kiszámítására, hangsúlyozva, hogy az csak egy kockázatelemzési eszköz. Ezzel összefüggésben az Egyesült Királyság és a beavatkozók azt állítják, hogy a Bizottság keresetlevelében az OLAF‑módszert alkalmazta az alulértékelt importált áruk helyes vámértékének meghatározására.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">273.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ilyen érvelésnek azonban álláspontom szerint nem lehet helyt adni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">274.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, figyelemmel egyrészt a behozatalok jellegére, és arra, hogy a brit vámhatóságok elmulasztották elvégezni a szóban forgó vámellenőrzéseket, kétségtelen, hogy a nemzeti vámhatóságok által engedélyezett, az Unió vámterületén történő szabad forgalomba bocsátást követően objektíve már nincs lehetőség arra, hogy ezeket az árukat vámellenőrzések céljából megvizsgálják, még akkor sem, ha utólag bebizonyosodik, hogy a vámellenőrzéseket nem végezték el, vagy azok tévesek voltak. Úgy tűnik, hogy ezt a következtetést az Egyesült Királyság sem vitatja. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-277" href="#t-277">277</a>
</span>) Következésképpen csak egyetérteni tudok a Bizottság álláspontjával, amely szerint semmilyen közvetlen bizonyíték nem támasztja alá sem az érintett áruk mennyiségét, sem vámértékét. Másrészt, bár igaz, hogy az OLAF‑módszert a tagállamok eredetileg kockázatelemzési eszközként alakították ki és hagyták jóvá konszenzusos módon, annak érdekében, hogy segítsék a nemzeti vámhatóságokat az esetlegesen alulértékelt áruk azonosításában, az is igaz, hogy az lehetővé teszi egyrészt a tagállamok által a Bizottságnak szolgáltatott statisztikai adatok alapján azon behozatali mennyiségek meghatározását, amelyeket a kockázati küszöb alatti értéken jelentettek be, másrészt pedig az érintett áruk uniós szinten korrigált átlagárának ugyanezen módszer alapján kidolgozott kritériumát alkalmazva a saját források azon összegének becslését, amelyet a tagállam akkor szedett volna be és bocsátott volna az Unió rendelkezésére, ha teljesítette volna a tradicionális saját forrásokra vonatkozó szabályozáson alapuló kötelezettségeit. Ennélfogva úgy vélem, hogy nem áll fenn ellentmondás abban a vonatkozásban, hogy az OLAF‑módszer, bár eredetileg a vámkockázat‑elemzés eszközeként került kialakításra, alapul szolgálhat a tradicionális forrásokat érintő veszteségek mértékének megbecsléséhez is, amennyiben a behozatalokat az Unió vámterületén anélkül bocsátották szabad forgalomba, hogy elvégezték volna a kiadásra vonatkozó megfelelő ellenőrzéseket, ami az uniós költségvetés számára veszteséget jelent.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság kontra Portugália ítélet alkalmazásáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">275.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság szerint a statisztikai adatokon alapuló és a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek kiszámítására szolgáló módszer keretében érvényesített megközelítést erősíti meg a Bizottság kontra Portugália ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-278" href="#t-278">278</a>
</span>) is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">276.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Osztom a Bizottság azon véleményét, amely szerint a saját forrásokat érintő veszteségek statisztikai adatok alapján történő becslése főszabály szerint nem ismeretlen a Bíróság számára. A Bizottság kontra Portugália ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-279" href="#t-279">279</a>
</span>) alapjául szolgáló ügy a banán egyes portugál vámhivatalok általi szabad forgalomba bocsátásának kezelésére vonatkozott. Keresetlevelében a Bizottság annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy a Portugál Köztársaság nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit, mivel a vámhatóságok 1998 és 2002 között rendszeresen elfogadták a friss banán szabad forgalomba bocsátására vonatkozó vámáru‑nyilatkozatokat, jóllehet tudták vagy észszerűen tudniuk kellett, hogy a banán bejelentett súlya nem felel meg tényleges súlyának, és mivel a portugál hatóságok megtagadták a bevételkiesésnek és a késedelmi kamatoknak megfelelő saját források rendelkezésre bocsátását. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel a Közösségek saját forrásaira vonatkozó jogosultságok címén ténylegesen fizetendő összegeket helyesen meg lehetett volna állapítani a behozatali műveletek és az ezt követő vámkezelés során, ha a nemzeti hatóságok elvégezték volna a szükséges ellenőrzéseket, a Portugál Köztársaságot a vitatott időszak tekintetében azzal egyenértékű helyzetbe kell hozni, mintha helyesen állapította volna meg a vámokat, és azokat jóváírta volna a számlákon. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-280" href="#t-280">280</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">277.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság egyértelműen elutasította a Portugál Köztársaság azon, védekezésül felhozott érvét, amely szerint kizárt azon saját források összegének számszerűsítése, amelyeket a szóban forgó évek során nem állapítottak meg megfelelően, rámutatva arra, hogy az, hogy az érintett áruk hiányában a vizsgálatok elvégzése lehetetlen, a portugál hatóságok mulasztásának elkerülhetetlen következménye volt. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy e lehetetlenség miatt ebben az ügyben nem volt helytelen azon saját források összegének, amelyeket a szóban forgó években, vagyis 1998 és 2002 között nem állapítottak meg megfelelően, az azokat követően, 2003. augusztus 1‑je és október 31. között végzett ellenőrzések eredményei alapján történő számszerűsítése. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-281" href="#t-281">281</a>
</span>) Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Bíróság végül elutasította a Bizottságnak a jogellenes vámellenőrzés gyakorlatából eredő saját források összegének meghatározására irányuló kérelmét, mivel a javasolt statisztikai módszer téves referenciakeretet tartalmazott e meghatározás elvégzéséhez. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-282" href="#t-282">282</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">278.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Így a Bíróság által a Bizottság kontra Portugália ítéletben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-283" href="#t-283">283</a>
</span>) elfogadott megoldás megerősíti egyrészt azt, hogy nem kizárt, hogy a Bizottság az uniós vámjog azon tagállam általi megszegését illetően, amelyben a behozott árukat az Unió vámterületén már szabad forgalomba bocsátották, bizonyos, a felrótt kötelezettségszegést jellemző statisztikai adatokra támaszkodjon, többek között annak érdekében, hogy utólag meghatározza az uniós költségvetés saját forrásait érintő veszteségek mértékét. Másrészt meg kell állapítani, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy egy pontosan meghatározott vámjogi jogsértésre vonatkozott, azaz a banán bejelentett súlya és a doboz tényleges súlya közötti különbség elfogadására, amelynek tekintetében az ugyanazon kötelezettségszegésre vonatkozó utólagos ellenőrzések során gyűjtött pontos adatok alapján viszonylag könnyű volt statisztikai következtetéseket levonni a jogsértési időszakban behozott áruk esetlegesen bejelentett és valós súlya közötti különbséget illetően. Ezzel szemben a jelen ügyben a tradicionális saját források mértékének kiszámításához alkalmazott módszert a releváns mutatók sokfélesége jellemzi, mint például a jogsértési időszakban megvalósított behozatalok összessége tekintetében csalárd módon alulértékelt behozatalok mennyisége és az e behozataloknak tulajdonítandó „valós vámérték”. Ezek a mutatók tehát az áruk alulértékelésével elkövetett csalás uniós költségvetésre gyakorolt hatását, általánosabban pedig az Egyesült Királyságnak felrótt kötelezettségszegés terjedelmét jellemzik, miközben a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségekre vonatkozó adatokat is szolgáltatnak, közvetettebb módon, mint a Bizottság kontra Portugália ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplő statisztikai adatok. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-284" href="#t-284">284</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság által a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek értékelése érdekében javasolt megközelítés elvi elfogadásáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">279.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság által a tradicionális saját források uniós költségvetést érintő veszteségei mértékének értékelése céljából javasolt OLAF‑módszer, amint az a fenti elemzésből következik, láthatóan túllép a Bíróság által eddig megoldott, a saját források számszerűsítésével kapcsolatos jogi problémákon. Ily módon annak meghatározása érdekében, hogy a Bizottság által javasolt módszertani megközelítés megfelel‑e az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset kritériumainak, és ha igen, mennyiben, úgy vélem, hogy figyelembe kell venni egyrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlatában a bizonyítási teherre vonatkozóan kialakított szempontokat, másrészt pedig e módszertani megközelítés lényeges jellemzőit.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">280.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUMSZ 258. cikkben előírt kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset célja a klasszikus ítélkezési gyakorlat szerint az, hogy a tagállamok kötelezettségszegéseinek és azok következményeinek tényleges megszüntetését eredményezze. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-285" href="#t-285">285</a>
</span>) Amint arra a jelen indítvány keretében már emlékeztettem, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-286" href="#t-286">286</a>
</span>) az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az e rendelkezés szerinti eljárás az EUM‑Szerződésből vagy valamely másodlagos jogi aktusból származó kötelezettségek tagállamok általi megszegésének objektív megállapításán alapszik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-287" href="#t-287">287</a>
</span>) E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a saját forrásokra vonatkozó intézkedések meghozatalának elmulasztása az említett rendelkezés értelmében szintén kötelezettségszegésnek minősül. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-288" href="#t-288">288</a>
</span>) Ezenkívül, amint arra már emlékeztettem, a Bizottság – amelyet a hivatkozott kötelezettségszegés fennállásának bizonyítása terhel – feladata, hogy az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében a Bíróság elé terjessze azokat a bizonyítékokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Bíróság megvizsgálja az említett kötelezettségszegés fennállását, anélkül hogy bármiféle vélelemre támaszkodhatna. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-289" href="#t-289">289</a>
</span>) Az alperes tagállamnak csak akkor „feladata, hogy az előterjesztett adatok lényegét és részleteit, valamint az abból eredő következtetéseket kétségbe vonja”, ha a Bizottság az e tagállam által elkövetett kötelezettségszegéssel kapcsolatban „felmerült tényekkel kapcsolatban elegendő bizonyítékra hivatkozott”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-290" href="#t-290">290</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">281.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Véleményem szerint a fentiekből az következik, hogy egy kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében, amelyben a Bizottság azt rója fel valamely tagállamnak, hogy megsértette többek között a tradicionális saját források beszedésére vonatkozó uniós szabályokat, valamint a bizonyos összegek uniós költségvetés rendelkezésére bocsátására vonatkozó kötelezettségét, a Bizottságnak a Bíróság elé kell terjesztenie azokat a bizonyítékokat, amelyek szükségesek a Bíróság számára azon kifogás fennállásának vizsgálatához, amely szerint az Egyesült Királyság nem teljesítette azon kötelezettségét, hogy az uniós saját források bizonyos összegét az Unió rendelkezésére bocsássa, anélkül hogy a Bizottság spekulatív feltevésekre támaszkodhatna. Ez azt is jelenti, hogy az e forrásokat érintő veszteségek mértékének meghatározása érdekében a Bíróság nem köteles választani a felek által javasolt különböző módszertani megközelítések közül, amint azt az Egyesült Királyság ellenkérelmében sugalmazza, hanem csupán a Bizottság által a keresete alátámasztására javasolt OLAF‑módszert kell értékelnie.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">282.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek alapján, figyelembe véve az uniós vámjog Egyesült Királyságnak felrótt megsértésének jellegét, amely a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás első jogalapjának tárgyát képezi, a Bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül az ügy ténybeli hátterét, amely e jogalap vizsgálata keretében került bemutatásra, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-291" href="#t-291">291</a>
</span>) és amelyből az következik, hogy bár teljes mértékben tudatában volt a Kínából származó textiltermékeknek és lábbeliknek az Unió vámhatárain történt tömeges alulértékelésével elkövetett csalás fennállásának, az Egyesült Királyság nem hozott hatékony intézkedéseket az ilyen vámcsalás elleni küzdelem érdekében a jogsértési időszak során, többek között azáltal, hogy nem végzett kockázatelemzéseket, nem hajtott végre fizikai vámellenőrzéseket és nem követelt biztosítékokat az importőröktől. Mindennek során az Egyesült Királyság nem vett mintákat a Közösségi és uniós Vámkódexnek megfelelően azon behozatalok helyes vámértékének meghatározása céljából, amelyek esetében fennállt a gyanú, hogy alulértékeltek. Ily módon a jogsértési időszakban alulértékeléssel elkövetett csalás által érintett áruk arányának, valamint ezen áruk „helyes” vámértékének meghatározását lényegében veszélyezteti a fent ismertetett kötelezettségszegés.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">283.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság tehát az eljárási beadványaiban megalapozottan hangsúlyozza, hogy a Közösségi és az Uniós Vámkódexben előírthoz hasonló vámeljárás‑sorozat alkalmazásának mellőzése minősül azon meghatározó tényezőnek, amely meghatározza a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek mértékét az uniós költségvetés szempontjából, az azt közvetetten jellemző adatok utólagos statisztikai elemzése alapján. Ennélfogva tehát lehetetlen visszaállítani az uniós joggal összeegyeztethető helyzetet a konkrét csalárd behozatalokat illetően, ily módon sem az Egyesült Királyság, sem pedig a Bizottság illetékes hatóságainak nincs lehetősége többek között arra, hogy az uniós vámjogszabályok által előírt értékelési szabályok alapján állapítsák meg a helyes vámértéket. Amennyiben ez a helyzet objektív módon abból ered, hogy a tagállam maga nem teljesítette a vámjogi rendelkezéseket, e kötelezettségszegés megállapítása esetén neki kell vállalnia az uniós költségvetést érintő, kizárólag az adatok „közvetett” elemzése alapján meghatározott veszteségeket, arra a legnagyobb valószínűségre támaszkodva, amely szükségszerűen kapcsolódik e meghatározáshoz. Következésképpen úgy vélem, hogy főszabály szerint nem kizárt, hogy a Bizottság az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében statisztikai adatokon alapuló módszerrel bizonyítsa az Unió saját forrásaihoz való jog megsértésének terjedelmét, amennyiben az ellenőrzések lefolytatásának lehetetlensége a tagállami vámhatóságok mulasztásának elkerülhetetlen következménye. Ezt az értelmezést támasztja alá a tagállamokat terhelő, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó kötelezettség is, amely többek között az EUMSZ 325. cikkből fakad.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">284.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal a statisztikai adatokon alapuló OLAF‑módszer jellege miatt az ahhoz kapcsolódó, a bizonyítékok értékével kapcsolatos problémákat nem lehet alábecsülni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-292" href="#t-292">292</a>
</span>) Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis az, hogy az esetleges költségvetési veszteségek mértékének felmérése érdekében különböző módszertani megoldásokat lehet alkalmazni, és ezek alapján összegszerűen eltérő eredmények alakulhatnak ki. A jelen ügy különösen jól illusztrálja ezt a problémát, mivel a felperes és az alperes teljesen eltérő megközelítést alkalmazott a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek számszerűsítése érdekében. Maga a Bizottság sem tagadja e veszteségek értékelése lehetséges módszereinek sokféleségét, és a Bíróság által feltett írásbeli kérdésekre adott válaszaiban kiemeli, hogy a szóban forgó kötelezettségszegés eredménye főszabály szerint az említett veszteségek értékelésének más módszerein is alapulhatna. Noha komoly kétségeim vannak az OLAF‑módszer állítólagos előnyeit, azaz a Bizottság által az eljárási beadványaiban több alkalommal ennek tulajdonított „megbízhatóságot” illetően, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-293" href="#t-293">293</a>
</span>) ez minősül a releváns szempontnak a statisztikai módszerek bizonyító erejének értékelése során, és el kell ismerni, hogy az ily módon értékelt költségvetési veszteség mértéke nagymértékben függ a konkrét kiválasztott módszerrel kapcsolatos véletlenektől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">285.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül nem szabad szem elől téveszteni, hogy amennyiben a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek becslését a Felügyelet 2 (a Kombinált Nómenklatúra 61–64. árucsoportjába tartozó, Kínából származó termékek behozatalára vonatkozó adatok) és a Comext (a korrigált átlagárak kiszámítása) adatbázisban található adatok alapján számítják ki, amelyek jellegüknél fogva ténybeli elemek, a végleges összeg a módszertani döntésektől is függ, így például az alulértékelt áruk mennyiségére és az ezen áruk „újraértékeléséhez” szükséges referenciaérték meghatározására vonatkozó kritériumoktól. E módszertani döntések jellegüknél fogva inkább normatív kritériumok, mivel a szóban forgó módszert kidolgozó intézmény által választott megoldásoktól függnek. Ennélfogva egyet kell értenem az Egyesült Királyság azon érvével, amely szerint az OLAF számításának alapjául szolgáló technikai jelentés csak az EU28 szintjén előzetesen meghatározott „méltányos árral” (fair price) összefüggésben indokolt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-294" href="#t-294">294</a>
</span>) Az értékelési szempontok változásával és azoknak a veszteségek összegére gyakorolt hatásával kapcsolatos problémát többek között a Bizottságnak a Bíróság által feltett kérdésekre adott írásbeli válasza is kiemeli, amelyből az tűnik ki, hogy a végleges számítás eredménye többek között az elfogadható minimális ártól függően változik (az átlagárak 10 és 50%‑a között), (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-295" href="#t-295">295</a>
</span>) a Bizottság pedig „megvizsgálta ezt a megközelítést”. Noha a Bizottság úgy véli, hogy az egyesült királysági hatóságoknak felrótt kötelezettségszegés miatt az uniós költségvetés szempontjából a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek összesen 2 092 703 277,93 eurót tennének ki, amennyiben az elfogadható minimális árat a korrigált átlagár 10%‑ában állapítanák meg, mindazonáltal ez az összeg a Bizottság által a jelen ügyben követelt összeg 78,1%‑ának felel meg, a korrigált átlagár 50%‑ában megállapított elfogadható minimális ár alapján, ami álláspontom szerint nem elhanyagolható. El kell tehát ismerni, hogy a statisztikai adatokon alapuló módszer alkalmazásához az a lehetőség társul, hogy olyan eltérő, de ugyanolyan mértékben érvényes referenciapontokat lehet megállapítani, amelyek miatt az elért eredmény e módszertől függ.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">286.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekre tekintettel az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással összefüggésben úgy vélem, hogy nem zárható ki, hogy az uniós költségvetés szempontjából a tradicionális saját forrásokat érintő, abból eredő veszteségek becslése céljából, hogy a szóban forgó tagállam nem teljesítette a vámügyi kötelezettségeket, a bizonyítékok e tagállam mulasztása által közvetlenül okozott hiányában a Bizottság keresete statisztikai adatokon alapuló módszeren alapuljon. Mindazonáltal annak érdekében, hogy ne térjünk el a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás céljaitól és tárgyától, az ilyen módszer alkalmazása a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek becslése érdekében csak akkor fogadható el, ha valamely konkrét módszer kiválasztása az adott ügy sajátosságaira tekintettel indokolt, mivel a referenciaadatok nem önkényesek és nem torzítottak, és e módszer alkalmazása a rendelkezésre álló releváns adatok összességén alapuló koherens mennyiségi elemzésnek minősül. Ezenkívül minél korlátozottabbak a szóban forgó módszerre vonatkozó alapvető adatokat megerősítő közvetlen bizonyítékok, annál inkább óvatosnak kell lenni az e módszer által alkalmazott normatív kritériumok kiválasztásánál. Ez a szempont annál is inkább fontos, mivel az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek becslése arra irányul, hogy a tagállamot a vitatott időszak tekintetében azzal egyenértékű helyzetbe hozzák, mintha helyesen állapította volna meg a jogosultságokat, és azokat jóváírta volna a számlákon. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-296" href="#t-296">296</a>
</span>) Végül a tradicionális saját forrásokat a felrótt kötelezettségszegés miatt érintő veszteségek meghatározására kiválasztott módszer megbízhatóságát erősíti, ha az alkalmazott módszertani választást az esetleges alternatív módszerekre, a felhasználásuk révén elért eredményekre, valamint azon indokokra vonatkozó pontosítások kísérik, amelyek alapján a Bizottság a szóban forgó módszert választotta.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A statisztikai adatokon alapuló módszer jelen ügyben való felhasználásáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">287.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is meg kell állapítani, hogy a felek beadványaiból, valamint az iratok összességéből az következik, hogy a vámjogszabályok rendelkezései megsértésének jellegéből adódóan kevés közvetlen bizonyíték állt rendelkezésre az Egyesült Királyságba történő, a jogsértési időszakban megvalósított behozatalok tekintetében a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek mértékének értékelése céljából. Közelebbről, e bizonyítékok lényegében a brit vámhatóságok által 2017‑ben laboratóriumban elemzett tizenkét árucikkre, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-297" href="#t-297">297</a>
</span>) valamint a kínai vámhatóságok által végzett ellenőrzések eredményeire korlátozódnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-298" href="#t-298">298</a>
</span>) Márpedig az ilyen bizonyítékok nem reprezentatívak a szóban forgó behozatalok helyes vámértékének és az uniós költségvetés által a szóban forgó behozatalok csalárd alulértékelése miatt elszenvedett, tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek mértékének értékelése tekintetében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-299" href="#t-299">299</a>
</span>) Amint azt a jelen indítványban már több alkalommal kifejtettem, e veszteségek számszerűsítésének lehetetlensége a jelen ügyben objektív körülményekből ered, nevezetesen az Egyesült Királyságnak az alulértékelt nyilatkozatok ismert kockázatával szembeni tétlenségéből. Ennélfogva osztom a Bizottság azon álláspontját, amely szerint mivel az alulértékelt árukat már szabad forgalomba bocsátották az Unió vámterületén, azok valós értéke már nem határozható meg, így az uniós költségvetés szempontjából a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek összegét csak szigorú értelemben vett visszamenőleges becsléssel lehet kiszámítani. Számomra úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság valójában nem vitatja ezt a kiindulópontot, mivel arra az esetre, ha az első jogalap keretében neki felrótt kötelezettségszegést meg kellene állapítani, előterjeszti saját statisztikai módszerét a tradicionális saját forrásokat érintő esetleges veszteségek meghatározásához.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">288.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a rendelkezésükre álló adatok alapján a felek egyetértenek abban, hogy a jogsértési időszakban a Kínából behozott áruk alulértékelése miatt az Egyesült Királyság területén vámcsalás történt, valamint abban, hogy az alulértékelt behozatalok mennyisége 2012 és 2016 között jelentősen nőtt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-300" href="#t-300">300</a>
</span>) Ehhez hasonlóan nem vitatott a felek között, hogy a Swift Arrow művelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-301" href="#t-301">301</a>
</span>) a 2017. első félévi és 2018. első félévi adatokat összehasonlítva az Egyesült Királyságba behozott azon érintett termékek mennyiségének jelentős csökkenését eredményezte, amelyek vámértékét csalárd módon alulértékelték, miközben a jogszerű behozatalok mennyisége hasonló szinten maradt. Még ha a felek továbbra sem nem értenek egyet e tények értelmezésével kapcsolatban, e tényt önmagában elfogadják. A felek között az sem vitatott, hogy főszabály szerint releváns a statisztikai adatokon alapuló módszer alkalmazása a tradicionális saját forrásokat érintő, vámcsalásból eredő veszteségek értékelése céljából, ami először is a jogsértési időszakban csalárd módon alulértékelt behozatalok mennyiségének meghatározását, majd ezen áruk „helyes” vámértékének meghatározását vonja maga után. Ezután a kiegészítő vámösszeget a bejelentett érték és e „helyes” érték közötti különbség alapján kell kiszámítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">289.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezzel szemben a felek egyáltalán nem értenek egyet a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek kiszámításához használt módszertani alapelemekkel kapcsolatban. Először is, ami az alulértékelt áruk mennyiségének meghatározását illeti, a Bizottság szerint figyelembe kell venni az elfogadható minimális ár alatti behozatalok mennyiségét, amelyet az EU28 szintű átlagos érték alapján határoznak meg, valamint a Felügyelet 2 adatbázisban szereplő napi összesített adatokat, míg az Egyesült Királyság szerint e mennyiség meghatározásához „megfelelőségi küszöböt” kell alkalmazni, amelyet kizárólag az Egyesült Királyságban bejelentett behozatali értékek alapján állapítanak meg és amely alatt az érintett termékek behozatala alulértékeltnek tekinthető. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-302" href="#t-302">302</a>
</span>) Másodszor, az alulértékelt áruk „újraértékeléséhez” szükséges referenciaértéket illetően a Bizottság úgy véli, hogy a bejelentett érték és az EU28‑ra vonatkozó korrigált átlagár közötti különbséget kell alapul venni, míg az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a „megfelelőségi küszöb” alatt elhelyezkedő áruk „értékelhetők újra”, a (cikkenként) bejelentetett érték és ugyanezen küszöb értéke közötti különbség kiszámítása révén. A módszertani megközelítések közötti különbség jelentős eltérést eredményez a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségekre vonatkozó becslések eredményét illetően. Az OLAF‑módszer alapján a Bizottság szerint tradicionális saját forrásokként 2 679 637 088,86 euró összeget (a beszedési költségekkel csökkentendő bruttó összeg) kellett volna a Bizottság rendelkezésére bocsátani. Márpedig az Egyesült Királyság ezt az összeget először 217 646 623 GBP‑re becsüli, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-303" href="#t-303">303</a>
</span>) a C18 Breach fizetési felszólítások alapján történő levonás előtt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-304" href="#t-304">304</a>
</span>) Ezt követően ezt a számadatot 143 115 553 GBP értékre csökkenti, amelyből a C18 Breach fizetési felszólítások címén 44 296 285 GBP‑t kell levonni. Összefoglalva, a felek által javasolt módszerek közötti egyik legfontosabb különbség abban áll, hogy míg a Bizottság megközelítése az egész Unió szintjén vett átlagárakon alapul, a brit módszer kizárólag az Egyesült Királyság adatainak felhasználásán nyugszik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">290.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindemellett egymás után meg kell vizsgálni annak a módszernek a két szakaszát, amelyre a Bizottság a tradicionális forrásokat érintő veszteségek becslésekor támaszkodott, vagyis az alulértékelt behozatal mennyiségének meghatározását és az e behozatalok „újraértékeléséhez” szükséges referenciaérték meghatározását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">i)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alulértékelt behozatalok mennyiségének meghatározásáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">291.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság egyrészt arra hivatkozik, hogy nincs meggyőző indok arra, hogy a jogsértési időszakban alulértékelt áruk mennyiségének meghatározása érdekében az EU28‑ra vonatkozó átlagárakból levezetett elfogadható minimális árat alkalmazzák. Másrészt ezen állam azt állítja, hogy a keresetlevélből és a Bizottság által a pert megelőző szakaszban benyújtott beadványokból kitűnik, hogy a tradicionális saját forrásokat érintő, a 2011 novemberétől 2014 novemberéig terjedő időszakban megállapított veszteségek azon kiegészítő vámokra korlátozódnak, amelyeket az egyesült királysági hatóságok a C18 Snake fizetési felszólításokban követeltek, és amelyeket töröltek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">292.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Figyelembe véve az Egyesült Királyság fent említett védekezésül felhozott érveit, a jogsértési időszakban alulértékelt behozatalok mennyisége meghatározása problémakörének tanulmányozásához azt két lépésben kell megvizsgálni, először a 2011 novemberétől 2014 novemberéig tartó időszakról, majd a Bizottság által a 2015. január 1‑je és 2017. október 11. közötti időszakra vonatkozóan elvégzett becslésekről foglalva állást.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2011 novembere és 2014 novembere közötti időszakról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">293.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérelem tárgyát illetően a 2011 novembere és 2014 novembere közötti időszak vonatkozásában a Bizottság, különösen a Bíróság által feltett kérdésekre válaszolva pontosította, hogy azt rója fel az Egyesült Királyságnak, hogy nem teljesítette a tradicionális saját források rendszerével kapcsolatos kötelezettségeit, és ennek alapján az OLAF‑módszer alapján megállapított alulértékelt behozatalokra vonatkozó összegeket követeli.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">294.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben a Bíróság eljárási szabályzata 120. cikkéből és az azzal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az eljárást megindító keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a jogalapok rövid ismertetését, illetve annak kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, valamint a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Mindebből következik, hogy a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a keresetlevél szövegéből kell egységes és érthető módon kitűnniük, és a keresetlevélben a kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, nehogy a Bíróság a határozatában túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen, vagy ne határozzon valamely kifogás tekintetében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-305" href="#t-305">305</a>
</span>) Konkrétan a Bizottság keresetének tartalmaznia kell azon okok koherens és részletes kifejtését, amelyek a Bizottságot arra a meggyőződésre vezették, hogy az érintett tagállam nem teljesítette valamely, a Szerződésekből eredő kötelezettségét. Következésképpen a Bizottság által a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetének alátámasztására előadott jogalapban szereplő ellentmondás nem felel meg az előírt követelményeknek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-306" href="#t-306">306</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">295.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben megjegyzem, hogy a tradicionális saját forrásokat érintő, a keresetlevélben ismertetett veszteségek értékelését illetően a Bizottság kifejezetten jelezte, hogy a 2011 novemberétől 2014 novemberéig terjedő időszak „éppen az Egyesült Királyság által a megállapított és a későbbiekben törölt tartozások miatt érintett”. Ezenkívül a keresetlevélnek a kötelezettségszegés ismertetésére vonatkozó részében a Bizottság hosszasan fejtegetéseket tesz a C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítése során elkövetett adminisztratív hiba miatti kötelezettségszegés jellemzésére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-307" href="#t-307">307</a>
</span>) Álláspontja szerint ezen adminisztratív hibával, amelyért pénzügyileg az egyesült királysági hatóságok felelősek, az Egyesült Királyság a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségeket okozott az Unió költségvetésében. Úgy tűnik számomra, hogy ezáltal a keresetlevél sikeresen bizonyítja egyrészt az Egyesült Királyságnak felróható adminisztratív hiba, másrészt pedig az ezen állam által a Bizottság rendelkezésére bocsátandó tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek közötti kapcsolatot. Válaszában a Bizottság hozzátette, hogy „a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset az Egyesült Királyság által a Snake [művelet] keretében megállapított vámtartozásokra vonatkozik”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">296.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik tehát számomra, hogy ezekkel az adatokkal a Bizottság ezen időszakot illetően maga korlátozta a második jogalap tárgyát a tradicionális saját forrásokat érintő azon veszteségekre, amelyekért az Egyesült Királyság felel az ezen állam által a Snake művelet keretében megállapított tartozások miatt, ami magában foglalja többek között a 23 C18 Snake fizetési felszólítást, amelyeket a gazdasági szereplőkhöz intéztek, és ezt követően megsemmisítettek. Ezt az értelmezést véleményem szerint alátámasztják a Bizottság által a felszólító levélben és az indokolással ellátott véleményben megfogalmazott kifogások. Így a felszólító levélből kitűnik, hogy „a 24 megállapított és később törölt tartozás alapján az érintett időszakra (2011–2014. november) saját források címén fizetendő összegek esedékesek”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-308" href="#t-308">308</a>
</span>) Azt is hangsúlyozni kell, hogy az indokolással ellátott vélemény először ugyanazt a megfogalmazást tartalmazza, mint amely a keresetlevélben szerepel, majd pedig egyértelműen kifejti, hogy „amennyiben az Egyesült Királyság ezen érve a jogsértés időbeli terjedelmének korlátozására irányul, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság 2011‑től a Snake [művelet] 2014‑ben történő befejezéséig terjedő időszakra vonatkozó kifogása az utólagos beszedési megbízások által érintett összegekre vonatkozik, amelyeket a brit vámhatóságok e műveletet követően bocsátottak ki, majd ezt követően megsemmisítettek”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-309" href="#t-309">309</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">297.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolásokból következik, hogy a 2011 novemberétől 2014 novemberéig terjedő időszakot illetően a második jogalap tárgya a tradicionális saját forrásokat érintő azon veszteségek megállapítására korlátozódik, amelyekért az Egyesült Királyság felel a Snake művelet keretében megállapított kiegészítő vámtartozások, és különösen a 23 C18 Snake fizetési felszólítás miatt, amelyeket az e tagállamnak felróható adminisztratív hibák miatt semmisítettek meg. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-310" href="#t-310">310</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2015. január 1‑je és 2017. október 11. közötti időszakról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">298.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami a 2015. január 1‑je és 2017. október 11. közötti időszakot illeti, a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek és különösen az alulértékelt behozatalok mennyiségének meghatározása érdekében a Bizottság keresetlevelében az OLAF‑módszert alkalmazza. A Bizottság megközelítése az, hogy a korrigált átlagár 50%‑ának megfelelő kockázati küszöbnél alacsonyabb értéken bejelentett behozatalok mennyisége szolgál alapul e veszteségek összegének meghatározásához, amely így megfelel azon tradicionális saját források összegének, amelyeket az Egyesült Királyság akkor szedett volna be és bocsátott volna az Unió rendelkezésére, ha teljesítette volna kötelezettségeit. Az Egyesült Királyság szerint a Bizottság e döntése önkényes. Ily módon vitatja azt a megközelítést, amely szerint minden, e határérték alatti árunyilatkozat automatikusan alulértékelt nyilatkozatnak minősül, és úgy véli, hogy e körülmény pusztán arra alkalmas, hogy igazolja olyan kétségek fennállását, amelyek kiegészítő ellenőrzésekhez vezethetnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">299.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság főszabály szerint egyetért azon megközelítéssel, amely szerint az olyan importált árut, amelynek bejelentett értéke alacsonyabb az azonos kategóriába tartozó termékek átlagáránál, főszabály szerint nem lehet alulértékeltnek tekinteni, kifejtve, hogy az OLAF‑módszert nem az Egyesült Királyságba importált és a korrigált átlagár 50%‑os küszöbértékénél alacsonyabb értéken bejelentett összes árura alkalmazták, hanem napi összesítéseket használt. A napi összesítések ilyen használata azzal a hatással jár, hogy amennyiben egyes árutételek értéke alacsonyabb a korrigált átlagár 50%‑ánál, más tételek pedig lehetővé teszik, hogy az EU28 szintjén elfogadható napi minimális árat meghaladó átlagot érjenek el, úgy a napi összesítés átlaga magasabb lesz az elfogadható minimális árnál, így az ezen alulértékelt tételeket magában foglaló napi összesítés nem kerül bele a kiszámított forrásveszteségbe. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-311" href="#t-311">311</a>
</span>) Ezen intézmény azt állítja, hogy bár az összesített napi adatok felhasználása azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos jogszerű behozatalokat belefoglalnak az elfogadható minimális ár alatt bejelentett behozatalok mennyiségébe, az OLAF‑módszer kizárja többek között az alulértékelt áruk bizonyos hányadát. Úgy tűnik számomra, hogy a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszaiban az Egyesült Királyság lemond a korábbi álláspontjáról, és valójában egyetért a Bizottság ezen érvével, mivel kiemeli, hogy az egyetlen ok, amely miatt a Bizottság által a tradicionális saját források címén kiszámított összeg sokkal nagyobb, mint az Egyesült Királyság módszere alapján kiszámított összeg, az, hogy az OLAF‑módszer sokkal magasabb „újraértékelési” árakat alkalmaz. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-312" href="#t-312">312</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">300.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek kiszámítása során figyelembe vett, a jogsértési időszak alatt importált alulértékelt áruk mennyiségével kapcsolatban a felek által követett eltérő megközelítést nyilvánvalóan az e felek által választott különböző küszöbértékek magyarázhatják. Míg ugyanis az OLAF‑módszer az EU28‑ra vonatkozó korrigált átlagár 50%‑ának minősülő elfogadható minimális áron alapul, addig az Egyesült Királyság az alulértékelési küszöbérték meghatározásához a brit vámhatóságok által begyűjtött egyedi behozatali nyilatkozatokon alapuló számítást javasol. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-313" href="#t-313">313</a>
</span>) Tekintettel az e kritériumok közötti különbségekre, és arra, hogy mind az OLAF‑módszer, mind pedig az Egyesült Királyság által javasolt módszer ugyanazon veszteségek értékelésére irányul, de eltérő szinten, azaz az Unió egésze szempontjából, illetve az érintett állam szempontjából, úgy vélem, hogy az utóbbi által javasolt módszer releváns összehasonlítási alapként szolgálhat a jogsértési időszak alatti alulértékelt behozatalok OLAF‑módszer alapján kiszámított mennyiségeinek kritikus értékelése céljából. A Bíróság arra vonatkozó kérdéseire válaszolva, hogy milyen esetleges hatást gyakorolna a saját forrásokat érintő veszteségek összegére, ha a brit alulértékelési küszöbértéket alkalmaznák az alulértékelt behozatalok referenciaértékeként a Bizottság által használt elfogadható minimális ár helyett, az Egyesült Királyság megjegyezte, hogy bár nem tudja pontosan reprodukálni ezen intézmény számításait, a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek csökkenésének becsült aránya 4,4% vagy 4,7% lenne. Ennélfogva, amint arra az Egyesült Királyság helyesen rámutatott, úgy vélem, hogy a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek Bizottság által előterjesztett becslése és az Egyesült Királyság által a jelen ügyben javasolt becslése közötti jelentős különbséget elsősorban az alulértékelt áruk „újraértékelését” szolgáló referenciaérték, nem pedig a mennyiség magyarázza. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-314" href="#t-314">314</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">301.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekből következik, hogy a Bizottság módszere nem becsüli nyilvánvalóan túl a jogsértési időszakban alulértékelt áruk mennyiségét. Figyelembe véve az említett időszak hosszát, valamint a szóban forgó csalás jellegét, számomra úgy tűnik, hogy a felek e tényezővel kapcsolatos álláspontjai nem térnek el jelentősen, mivel a Bizottság, illetve az Egyesült Királyság becslései közötti 5%‑nál kisebb eltérés észszerű korlátok között marad. Következésképpen el kell fogadni az alulértékelt behozatalok mennyiségére vonatkozó becsléseket a tradicionális saját forrásokat érintő – a Bizottság keresetlevelében hivatkozott – veszteségek összege meghatározásának alapjaként.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">ii)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A saját forrásokat érintő veszteségek összegének meghatározásához szükséges referenciaértékről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">302.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt a jelen indítvány keretében már megállapítottam, a felek álláspontja alapvetően abban tér el, hogy milyen árszinten kell elvégezni az alulértékeltnek tekintett áruk „újraértékelését” a kiegészítő vám kiszámítása és a tradicionális saját forrásokat érintő, az uniós költségvetésben okozott veszteségek mértékének meghatározása érdekében. A Bizottság szerint az ilyen korrekciót a korrigált átlagárak szintjén kell elvégezni, mivel egyrészt a textiláruk és a lábbelik ára idővel nem változik jelentősen, másrészt pedig a brit vámhatóságok által statisztikailag reprezentatív szinten végzett fizikai ellenőrzések és mintavételek hiányában feltételezni kell, hogy az alulértékelt áruk ára és minősége megfelel az alulértékeléssel nem érintett árak eloszlásának. Az Egyesült Királyság ezzel szemben úgy véli, hogy e módszertani választás nem indokolt, mivel semmilyen bizonyíték nem támasztja alá azt a feltevést, amely szerint az alulértékelt áruk ugyanolyan ár‑ és minőségi jellemzőkkel rendelkeznek, mint a Kínából behozott többi áru. Éppen ellenkezőleg, a beszerzett bizonyítékok láthatóan arra utalnak, hogy az alulértékelt behozatalok a brit piac alsó szegmensére irányultak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">303.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben, amint azt már hangsúlyoztam, a referenciaérték mint normatív kritérium nem lehet önkényes, és arra kell irányulnia, hogy a tagállamot a vitatott időszak tekintetében azzal egyenértékű helyzetbe hozza, mintha helyesen állapította volna meg a vámokat, és azokat jóváírta volna a számlákon. Úgy vélem ugyanis, hogy a referenciaértéknek összhangban kell lennie a szóban forgó kötelezettségszegés valamennyi ténybeli és jogi körülményével, mivel a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek mértékének meghatározásakor alkalmazott egyik alapvető szempontról van szó. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-315" href="#t-315">315</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">304.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is a Bizottság elemzéséből – amelyet egyébként lényegében az Egyesült Királyság sem vitatott – az következik, hogy a Kínából származó, alulértékelt textiltermékek és lábbelik behozatalainak többségére mennyiségi szempontból a 42‑es eljáráskódú vámeljárás keretében került sor, vagyis azokat az Unió vámterületén belül más tagállamokba szánták. Például az OLAF jelentéséből kitűnik, hogy 2016‑ban a kis értékű textiltermékek és lábbelik Egyesült Királyságba belépett importjának 87%‑a zajlott a 42‑es eljáráskódú vámeljárás keretében, míg ugyanebben az időszakban a 40‑es eljáráskódú vámeljárást a Kínából származó textiltermékek és lábbelik behozatalának csak 13%‑ánál használták. Ez az eltérés véleményem szerint megerősíti a más tagállamok felé irányuló csalárd műveletek Egyesült Királyságba történő áthelyezését. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-316" href="#t-316">316</a>
</span>) Véleményem szerint a Bizottság azt is megalapozottan állítja, hogy a vámok beszedését illetően nem kell különbséget tenni az e két vámeljárás alá tartozó áruk között, mivel a továbbra is 40‑es eljáráskódú vámeljárás keretében bejelentett behozatalok 13%‑át az Egyesült Királyságban történő vámkezelést követően más tagállamokba lehetett volna irányítani. Ebből következik, hogy az alulértékelt behozatalok túlnyomó többsége közvetlenül vagy közvetve a textiltermékek és lábbelik teljes uniós piacára, nem pedig kifejezetten a brit piacra irányult, így nem áll fenn észszerű ok arra, hogy e behozatalokat az érintett termékek árszintjét az Unió egészében jellemzőtől eltérő referenciaérték alapján „újraértékeljék”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">305.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A beadványokból továbbá kitűnik, hogy az Egyesült Királyság azon az alapon kifogásolja a referenciaérték uniós szintű átlagárakon nyugvó korrigált átlagárakon alapuló alkalmazását, hogy az nem veszi figyelembe az érintett áruk minőségét és a beléptető tagállamukat, annál is inkább, mivel a Bizottság nem bizonyította a szóban forgó áruk értékét. Ennélfogva az Egyesült Királyságra jellemző adatokat előnyben kell részesíteni az említett korrigált uniós átlagárral szemben. E tekintetben, amint azt a jelen indítványban már kifejtettem, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-317" href="#t-317">317</a>
</span>) nehéz azt kifogásolni, hogy a Bizottság nem szolgáltatott közvetlen bizonyítékokat az alulértékelt behozatalok értékére vonatkozóan, mivel e mulasztás a brit vámhatóságok tétlenségének következménye. Úgy vélem, hogy a szóban forgó áruk értékére vonatkozó közvetlen bizonyítékok hiányában a szóban forgókhoz hasonló statisztikai adatokon alapuló bizonyíték elfogadható az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében az uniós költségvetés saját forrásait érintő veszteségek meghatározása érdekében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">306.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenkívül e kifogásokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy a saját forrásokat a jelen ügyben érintő veszteségek mértéke meghatározásának annak meghatározására kell irányulnia, hogy a jelen kereset első jogalapjának keretében leírt szabálytalanságok hiányában mekkorának kellett volna lennie az érintett tagállam uniós költségvetéshez való hozzájárulásának, azt követően, hogy a jogsértési időszakban a vámokat beszedték. Amint arra már rámutattam, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-318" href="#t-318">318</a>
</span>) a vámokból származó bevételek az Unió tradicionális saját forrásainak minősülnek, amelyeket a tagállamoknak az 1150/2000 rendelet és a 609/2014 rendelet együttesen értelmezett rendelkezései értelmében az Unió rendelkezésére kell bocsátaniuk. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-319" href="#t-319">319</a>
</span>) A behozatali vám beszedését megelőzően meg kell határozni az áruk vámértékét és ki kell számítani az azokat terhelő vámot, mivel e két elem az Unió vámterületére behozott áruk szabad forgalomba bocsátását és azok adójogi szabad forgalomba bocsátását megelőző szakasznak minősül. Ennélfogva, ami különösen a vámokat illeti, az uniós költségvetést érintő, a vámellenőrzés hiányából eredő veszteségek becslése nem alapulhat az érintett áruknak valamely tagállam egyéni piacán, és különösen e piacnak a termékminőség szempontjából vett alsó vagy felső szegmensén belül található esetleges rendeltetési helyén, ami közvetlen bizonyíték hiányában spekulációs jelleget ölt, mivel az Unióba importált áruk vámértékét az illetékes vámhatóságok határozzák meg. Következésképpen egyet kell értenem az Egyesült Királyság azon érvével, amely szerint az áruk vámértéke az exportőrtől való beszerzésük költségének felel meg, és ezt az értéket az áruk jellege és minősége, nem pedig azok rendeltetése határozza meg. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-320" href="#t-320">320</a>
</span>) Ebből következik, hogy az áruk Unió területére való belépéskor fennálló vámértékének meghatározása céljából a rendeltetési hely szerinti tagállam azonosítása nem releváns, így a Bizottság az áruk alulértékelésével elkövetett vámcsalás következtében a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek mértékének meghatározásakor megalapozottan nem tett különbséget az érintett termékeknek az Unión belüli rendeltetési helye alapján. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-321" href="#t-321">321</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">307.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A teljesség kedvéért, ami az EU28‑ra vonatkozó korrigált átlagár, mint az uniós költségvetés tradicionális saját forrásait érintő veszteségek mértékének értékelésére szolgáló referenciaérték kiválasztását illeti, amint azt a jelen indítványban már megállapítottam, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-322" href="#t-322">322</a>
</span>) egyrészt az Unió egységes vámuniót alkot, így a vámjogi szabályozás elfogadása az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. Másrészt a harmadik országokból származó behozatalokra kiszámított vámok beszedése határozza meg az Unió költségvetésének méretét. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a szóban forgóhoz hasonló esetben, amikor a nemzeti hatóságok tétlensége miatt nem létezik olyan közvetlen bizonyíték, amely lehetővé tenné a saját forrásokat érintő veszteségek mértékének meghatározását, el kell fogadni a Bizottság közös referenciaértéken alapuló módszertani megközelítését, anélkül hogy figyelembe vennék az egyes tagállamok sajátosságait, mint például az életszínvonalat és a lakosság vásárlóerejét, amelyek az egyedileg vizsgált egyes tagállamokban az érintett termékek eladási árát meghatározhatják. Ezen okokból úgy vélem, hogy helyben kell hagyni a Bizottság azon megközelítését, amely szerint az uniós szinten korrigált átlagárakat kell referenciaértékként figyelembe venni, mivel ez utóbbiak a maguk a tagállamok által a közös Felügyeleti 2 adatbázisban bejelentett értékeken alapulnak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-323" href="#t-323">323</a>
</span>) E referenciaérték tehát az az érték, amelyet akkor kellett volna alkalmazni az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátott tradicionális saját források kiszámításához, ha az uniós vámjogot helyesen alkalmazták volna. Mivel ez a módszer a bejelentett árak átlagán alapul, ez az érték tükrözi a jogsértési időszakban importált valamennyi termék jellegét és minőségét, anélkül hogy bármilyen előnyben részesítené azokat a piaci szegmenseket, amelyekhez a szóban forgó áruk tartoznak. Tekintettel arra, hogy a felek nem vitatják azt az előfeltevést, amely szerint a szóban forgó, Kínából származó textiltermékek és lábbelik olyan termékek, amelyek árai meglehetősen stabilak, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-324" href="#t-324">324</a>
</span>) véleményem szerint úgy kell tekinteni, hogy az uniós szinten korrigált átlagárak megfelelő és nem önkényes referenciaértéknek minősülnek az uniós költségvetés saját forrásait érintő veszteségek értékelése során. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-325" href="#t-325">325</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tradicionális saját források értékelésére vonatkozó összefoglaló</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">308.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kifejtett megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a Bizottság által a keresetlevelében előadott érvek nem teszik lehetővé a Bíróság számára, hogy bizonyossággal állást foglaljon a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségeknek a jelen keresetben hivatkozott pontos mértékéről.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">309.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, ami a 2011 novembere és 2014 novembere közötti időszakot illeti, a keresetlevél tárgya – amint azt a jelen indítványban korábban kifejtettem – (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-326" href="#t-326">326</a>
</span>) a C18 Snake fizetési felszólításoknak megfelelő tartozásokra korlátozódik. Így a tradicionális saját forrásokat érintő azon veszteségeknek, amelyek megállapítását a Bizottság kérelmezheti, logikusan azoknak kell lenniük, amelyek e fizetési felszólítások megsemmisítéséből erednek, és azoknál nem lehetnek magasabbak. A Bizottság azonban keresetlevelében a fent említett időszakra vonatkozóan 1 001 511 991,60 euró összegben terjeszt elő az Unió saját forrásait érintő veszteségekre vonatkozó kérelmet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-327" href="#t-327">327</a>
</span>) E tekintetben, amint azt véleményem szerint az Egyesült Királyság helyesen megjegyzi, ez az összeg nem tükrözi a Bizottság érvelését, amelyből az következik, hogy a fent említett időszak vonatkozásában kérelme a brit vámhatóságok által kibocsátott és később megsemmisített C18 Snake fizetési felszólításokban érintett összegekre vonatkozik. Hangsúlyozni kell, hogy bár e hatóságok a Snake művelet keretében alulértékeltként azonosított áruk vámértékét az uniós szintű korrigált átlagárak alkalmazásával állapították meg, ami az Egyesült Királyságnak felróható adminisztratív hiba volt, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-328" href="#t-328">328</a>
</span>) a saját forrásokat érintő, a C18 Snake fizetési felszólításokhoz kapcsolódó veszteségek becslése semmi esetre sem haladhatja meg a 357 millió GBP‑t. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-329" href="#t-329">329</a>
</span>) Ezenkívül az Egyesült Királyság szerint a gazdasági szereplőknek megküldött C18 Snake fizetési felszólításokból eredő összeg 192 568 694,30 GBP. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-330" href="#t-330">330</a>
</span>) Ezt az egyrészt a kereseti kérelmekben követelt összegek, másrészt pedig a keresetlevél indokolása – mint a jogsértési időszak tekintetében a saját forrásokat érintő veszteségek megállapítása iránti kérelem alapja – közötti ellentmondást véleményem szerint kizárólag a viszonyítási alap Bizottság általi téves megválasztása magyarázza, amely abban áll, hogy a C18 Snake fizetési felszólítások beszedéséhez kapcsolódó összegeken kívül belefoglalja a számításába a statisztikai adatok alapján az említett időszakra vonatkozó valamennyi alulértékelt behozatalt. A jelen ügyben, mivel jelentős bizonytalanságok maradnak a Bizottság által a 2011 novemberétől 2014 novemberéig terjedő időszakra az uniós költségvetés saját forrásait érintő veszteségek címén követelt összeg pontosságát illetően, úgy vélem, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon ezen összeg egészét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">310.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a fentiekből az következik, hogy az OLAF‑módszer, amelyet a Bizottság a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségeknek a 2015. január 1‑je és 2017. október 11. közötti időszak tekintetében való becslésére alkalmazott, megfelelő, és nem önkényes jellegű, így alkalmazható a jogsértési időszakban az alulértékelt áruk mennyiségének meghatározására és a referenciaértéknek az „újraértékelésük” céljából történő meghatározására.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">311.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bár a Bíróság főszabály szerint helyt adhat a Bizottság arra irányuló kérelmének, hogy a 2015. január 1‑je és 2017. október 11. közötti időszak vonatkozásában számszerűsítse a tradicionális saját források összegét, mindazonáltal felmerül a kérdés, hogy a 2015. május 1‑je és 2017. október 11. közötti időszak vonatkozásában, amely a 2018. májustól a Breach művelet keretében kibocsátott C18 Breach fizetési felszólításokban szereplő kiegészítő vámoknak felel meg, az e fizetési felszólításokban szereplő összegeket kell‑e „számszerűsíteni” az azon összegre vonatkozó becslésben, amelynek megállapítását a Bizottság kéri. E tekintetben az Egyesült Királyság azt állítja, hogy 27 gazdasági szereplőtől összesen 25 millió GBP vámot követelt, és a vonatkozó összegeket (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-331" href="#t-331">331</a>
</span>) a B‑számlán könyvelte le. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-332" href="#t-332">332</a>
</span>) Közelebbről az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a Bizottság, noha már 2018 májusa óta tudomása volt e fizetési felszólítások közül nyolcról, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-333" href="#t-333">333</a>
</span>) nem vonta le az e fizetési felszólításoknak megfelelő összegeket a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek összegére vonatkozó becsléséből. Az e lekönyvelésről szóló döntést sem az indokolással ellátott véleményben, sem a keresetlevélben nem vitatták, míg a C18 Breach fizetési felszólítások közül nyolc esetében a B‑számlára történő könyvelések 2018. májusi keltezésűek, így a Bizottságnak a pert megelőző időszakban tudomása volt ezekről. A Bizottság a maga részéről azt a választ adja, hogy az Egyesült Királyság a pert megelőző és a peres eljárás során mindvégig megtagadta a számításai részleteinek közlését (és különösen az alkalmazott nyilatkozatok, mennyiségek és „újraértékelési” értékek feltüntetését), így nem tudta e behozatalokat elválasztani a Felügyelet 2 napi szinten összesített adatain alapuló megközelítés által lefedett teljes behozatali mennyiségtől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">312.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset csak akkor terjeszthető elő, ha a szóban forgó tagállam nem teljesítette az indokolással ellátott véleményben foglaltakat a véleményben megállapított határidőn belül. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-334" href="#t-334">334</a>
</span>) A kötelezettségszegés megtörténtét ebből következően a tagállamban e határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-335" href="#t-335">335</a>
</span>) A jelen ügyben az ellenkérelemből kitűnik – anélkül, hogy ezt a ténybeli elemet a Bizottság vitatná –, hogy az Egyesült Királyság 2018 májusában, tehát a 2018. szeptember 24‑i indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejárta előtt nyolc C18 Breach fizetési felszólítást bocsátott ki, amelyek a 2015. május 1‑jével kezdődő időszakra vonatkoztak. Ily módon, mivel a Bizottságnak az indokolással ellátott vélemény közlését megelőzően tudomása volt erről, szerepeltetnie kellett volna az e címen alapuló összegeket a 2018. szeptember 24‑én kibocsátott indokolással ellátott véleményben. Ennélfogva a 2017. május 1‑je és október 11. közötti időszak után fizetendő végleges összeg kiszámítása érdekében az Egyesült Királyság csak e nyolc C18 Breach fizetési felszólítás levonását igényelheti. Annak eldöntése céljából, hogy az említett nyolc fizetési felszólításnak megfelelő összegeket figyelembe kell‑e venni a jelen ügy szempontjából, amint azt a jelen indítvány keretében több alkalommal megállapítottam, figyelembe kell venni a 609/2014 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését és az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (1) bekezdését, amelyek arra kötelezik a tagállamokat, hogy bocsássanak a Bizottság rendelkezésére minden, a megállapított jogosultságoknak megfelelő összeget. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-336" href="#t-336">336</a>
</span>) Márpedig az iratokból nem tűnik ki, és egyébként a felek sem állítják, hogy a szóban forgó nyolc C18 Breach fizetési felszólítás a 609/2014 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének második és harmadik albekezdése értelmében behajthatatlanná vált, sem pedig az, hogy az Uniós Vámkódex 103. cikke értelmében vett elévült követelésekről van szó. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-337" href="#t-337">337</a>
</span>) Ebből következik, hogy az e nyolc fizetési felszólításnak megfelelő összegeket főszabály szerint le kellene vonni a tradicionális saját források 2015 és 2017 közötti időszakra vonatkozó becslésének összegéből, annál is inkább, mivel a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszában az Egyesült Királyság bizonyítékokat szolgáltatott e levonás elvégzéséhez. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-338" href="#t-338">338</a>
</span>) Mindazonáltal úgy vélem, hogy az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében a Bíróságnak nem feladata, hogy a Bizottság helyébe lépjen azáltal, hogy maga számítja ki az említett nyolc C18 Breach nyolc fizetési felszólításnak megfelelő pontos összeget, sem pedig az, hogy ezeket az összegeket „levonja” a Bizottság által az uniós költségvetés saját forrásait érintő veszteségek címén követelt összegből.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">313.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolások alapján arra a következtetésre jutok, hogy a második jogalapnak helyt kell adni annyiban, amennyiben az annak megállapítására irányul, hogy az Egyesült Királyság nem teljesítette a saját forrásokra vonatkozó fent említett rendelkezéseket, azonban el kell utasítani a Bizottságnak a tradicionális saját források összegének meghatározására irányuló kérelmét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">314.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a 2011 novemberétől 2014 novemberéig terjedő időszakot illetően az Egyesült Királyság nem bocsátotta rendelkezésre az általa a Snake művelet és az utóbb megsemmisített C18 Snake fizetési felszólítások keretében megállapított csalárd behozatalokkal kapcsolatos tradicionális saját források helyes összegét, és ezzel megsértette a 2007/436 határozat és a 2014/335 határozat 2. és 8. cikkét, valamint az 1150/2000 rendelet 2., 6., 9., 10., 11. és 17. cikkét, amelyeknek a 609/2014 rendelet 2., 6., 9., 10., 12. és 13. cikkei felelnek meg. Mindazonáltal azt javaslom, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el az első kereseti kérelem harmadik albekezdésében szereplő kérelmet, amennyiben az erre az időszakra vonatkozik, mivel a Bizottság nem bizonyította az abban szereplő összegek pontosságát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">315.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2015. január 1‑je és 2017. október 11. közötti időszakot illetően megállapítom, hogy az Egyesült Királyság megsértette a fent említett rendelkezéseket, mivel nem bocsátotta rendelkezésre a fizetendő összegeket. Mindazonáltal, mivel a nyolc C18 Breach fizetési felszólításnak megfelelő összeget le kell vonni a tradicionális saját források összegéből, és a Bíróság e meghatározás során nem léphet a Bizottság helyébe, a tradicionális saját források összege a 2015. január 1‑je és 2017. október 11. közötti időszakra vonatkozóan nem határozható meg a jelen kereset keretében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">316.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amennyiben a Bíróság követi a második jogalappal kapcsolatos következtetésemet, a saját forrásokat érintő veszteségek összegének kiszámításához alkalmazandó árfolyamra vonatkozó kérdés tárgytalanná válik. Az alábbiakban tehát csak másodlagosan, és csak arra az esetre vizsgálom meg röviden ezen érv megalapozottságát, ha a Bíróság úgy döntene, hogy számszerűsíti a Bizottság által a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek címén követelt összeget.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A késedelmi kamatokról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">317.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami az Egyesült Királyság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást illeti, amely szerint a Bizottságnak a 609/2014 rendelet 12. cikke szerinti késedelmi kamatok iránti kérelme elfogadhatatlan, mivel a Bizottság indokolással ellátott véleményében nem említett semmilyen kötelezettségszegést a késedelmi kamat fizetését illetően, megjegyzem, hogy e vélemény kifejezetten hivatkozik e rendelet 12. cikkére, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-339" href="#t-339">339</a>
</span>) amely megfelel az 1150/2000 rendelet 11. cikkének. A keresetlevél tehát – ellentétben azzal, amit ezen állam állít – nem terjeszti ki a jogvita indokolással ellátott véleményben rögzített tárgyát, így ezt az elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">318.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság úgy véli, hogy tekintettel arra, hogy elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn egyrészt az Unió saját forrásainak megállapítására és azoknak a Bizottság részére az előírt határidőn belül történő jóváírására vonatkozó kötelezettség, másrészt pedig a késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó kötelezettség között, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-340" href="#t-340">340</a>
</span>) az Egyesült Királyság köteles volt e kamatokat a 609/2014 rendelet 12. cikke alapján megfizetni. E rendelkezés szövegére hivatkozva úgy véli, hogy a kamatok összege csak akkor kerül kiszámításra, amikor az Egyesült Királyság rendelkezésre bocsátotta a tőkeösszeget, megszüntetve ezáltal a szóban forgó tradicionális saját források összegének e számlán való jóváírásával kapcsolatos késedelmét. Válaszul az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a késedelmi kamatokra vonatkozó kérelem elfogadhatatlan, mivel az ilyen kérelem benyújtása idő előtti, tekintettel arra, hogy a késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó említett kötelezettség csak egy későbbi időpontban keletkezik. E tekintetben, amint azt már korábban kifejtettem, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-341" href="#t-341">341</a>
</span>) a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn egyrészt az Unió saját forrásainak megállapítására és azoknak a Bizottság számlájára az előírt határidőn belül történő jóváírására vonatkozó kötelezettség, másrészt pedig a késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó kötelezettség között A saját források könyvelésbe vételének kötelezettsége és a késedelmes könyvelésbe vétel miatti kamatfizetési kötelezettség egymásnak fő‑ és járulékos kötelezettségei. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-342" href="#t-342">342</a>
</span>) Ebből következik, hogy ha a Bíróság helyt ad a második jogalapnak, és úgy ítéli meg, hogy az Egyesült Királyság nem teljesítette a saját források megállapítására és jóváírására vonatkozó kötelezettségeit, akkor ezen állam köteles késedelmi kamatot fizetni. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy úgy tűnik, a felek egyetértenek abban, hogy amikor az Egyesült Királyság megfizeti a szóban forgó összegeket, a 2016/804 rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében előírt 16%‑os felső határt kell alkalmazni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-343" href="#t-343">343</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">D.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvének megsértéséről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">319.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködési kötelezettség megsértésére alapított kifogást álláspontom szerint önállóan kell vizsgálni, amennyiben az a Bizottság információk közlésének hiányára vonatkozó állításaira vonatkozik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-344" href="#t-344">344</a>
</span>) A Bizottság ugyanis e kifogással azt rója fel ezen államnak, hogy megtagadta egyrészt a C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítéséhez vezető jogi értékelés másolata, illetve ezen értékelés tartalmára vonatkozó bármilyen más információ, másrészt pedig a tradicionális saját forrásokat érintő, ebből eredő veszteségek meghatározásához szükséges valamennyi információ rendelkezésre bocsátását. Márpedig ezen állítások függetlenek a Bizottság által az első jogalapja keretében előadott azon érvtől, amely szerint a vámellenőrzési intézkedések meghozatalának hiánya a vámhatóságok azon kötelezettsége megszegésének minősül, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló intézkedéseket hozzanak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">320.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvéből következik, hogy a tagállamok kötelesek meghozni minden olyan intézkedést, amely alkalmas az uniós jog hatályának és hatékonyságának biztosítására. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-345" href="#t-345">345</a>
</span>) Hangsúlyozni kell, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése értelmében a tagállamok feladata, hogy megkönnyítsék a Bizottság feladatainak teljesítését, amely az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése alapján többek között abban áll, hogy gondoskodik a Szerződések, valamint az intézmények által a Szerződések alapján elfogadott intézkedéseknek az alkalmazásáról. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-346" href="#t-346">346</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">321.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben először is, ami a Bizottság első kifogását illeti, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-347" href="#t-347">347</a>
</span>) az iratokból kitűnik, hogy ezen intézmény azt kérte, hogy az Egyesült Királyság nyújtsa be a szóban forgó jogi értékelés másolatát, amely igazolja a C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítését. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-348" href="#t-348">348</a>
</span>) A felszólító levélre adott 2018. június 22‑i válaszában az Egyesült Királyság jelezte, hogy a tartozások törlését a felülvizsgáló tisztviselő teljesen függetlenül határozta el, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-349" href="#t-349">349</a>
</span>) anélkül, hogy az bármilyen jogi értékelésen alapulna, sőt e tagállam egyébként magának az utóbbinak a létezését is vitatja. A nemzeti hatóságok ehelyett pusztán több kibocsátott, megsemmisítést tartalmazó levélmásolat szolgáltatására szorítkoztak. Az Egyesült Királyság hangsúlyozza, hogy a szóban forgó jogi értékelés bizonyos gazdasági szereplőkkel szemben indított felszámolási eljárásokat érintett, de az nem vezetett a C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítéséhez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">322.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vámokmányok hozzáférhetővé tételének sajátos összefüggésében, annak érdekében, hogy segítsék a Bizottságot a Szerződések tiszteletben tartásának biztosításával kapcsolatos feladatában, a tagállamok kötelesek a Bizottság rendelkezésére bocsátani a saját források megfelelő megfizetésének megállapításához szükséges információkat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-350" href="#t-350">350</a>
</span>) Ebből véleményem szerint az következik, hogy még ha a szóban forgó jogi értékelés nem is releváns a felülvizsgáló tisztviselő által elfogadott megsemmisítő határozat jogalapjának vizsgálata szempontjából, a Bizottság jogosan követelte azt, hogy a tagállam adja át neki ezt a dokumentumot, mivel az iratokból kitűnik, hogy ezen állam több alkalommal elismerte annak létezését. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-351" href="#t-351">351</a>
</span>) Azt is hangsúlyozni kell, hogy bár a Bizottság az Egyesült Királyság által előadott magyarázatok miatt alakította ki a C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítésének alapjául szolgáló jogi értékeléssel kapcsolatos felfogását, a szóban forgó dokumentum átadására irányuló felhívását az e felszólítások alapján esedékes összegek behajtásának elmaradása miatt fogalmazta meg, mivel azok az Unió tradicionális saját forrásait, így tehát annak költségvetését érintették. Az a körülmény, amely szerint később kiderült, hogy a C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítését más indokok is eredményezték, véleményem szerint semmit nem változtat a Bizottság e kérelmének megalapozottságán, amely a Bizottság fent említett feladata körébe tartozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">323.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Megjegyzem, hogy a felek között elvben nem vitatott, hogy az Egyesült Királyság nem nyújtotta be a vonatkozó jogi értékelést. Ez utóbbi azonban – anélkül, hogy tagadná e benyújtás elmaradását – azt állítja, hogy még ha a C18 Snake fizetési felszólításokat a szóban forgó jogi értékelés alapján, és nem a felülvizsgáló tisztviselő független határozata alapján semmisítették is meg, ezen értékelést mindenképpen védi a szakmai titoktartás, és hogy nem lehet eltérni bizalmas jellegének alapvető védelemétől. Véleménye szerint a szükséges dokumentumoknak a Bizottság rendelkezésére bocsátására vonatkozó kötelezettség „észszerű feltételeknek” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-352" href="#t-352">352</a>
</span>) van alárendelve, így nem kellett e dokumentumot közölnie a Bizottsággal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">324.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek az érvelésnek álláspontom szerint nem lehet helyt adni. E tekintetben úgy vélem, amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozta, hogy e kötelezettség az Egyesült Királyság által hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ítélet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-353" href="#t-353">353</a>
</span>) téves értelmezéséből ered. Úgy tűnik ugyanis, hogy ebben az ügyben a Bizottság olyan kimutatást kért az Olasz Köztársaságtól, amely igazolja a szóban forgó összegek összességét, beleértve az alapul szolgáló vámokmányokra történő hivatkozásokat is. A Bíróság az e tagállam által előadott azon érvre válaszolva állapította meg, hogy amennyiben a Bizottság dokumentumokat kér, azt észszerű feltételek mellett kell megtennie, amely szerint a Bizottság által benyújtott kérelem „jelentős előkészítő munkát” igényelt, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-354" href="#t-354">354</a>
</span>) amely miatt nem lehetett annak „az előírt határidőn belül” eleget tenni. Következésképpen ez az ítélet véleményem szerint nem releváns a jelen ügyben, és megjegyzem, hogy az nem a szakmai titoktartás körébe tartozó dokumentumok hozzáférhetővé tételére vonatkozó problémakört érint.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">325.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami különösen az Egyesült Királyság által védekezésül felhozott azon érvet illeti, amely szerint a szóban forgó jogi értékelést az annak bizalmas jelleget biztosító „szakmai titoktartás” védi, úgy vélem, hogy a jelen ügyben nem bizonyította, hogy egy a HMRC szolgálatai által egy láthatóan szintén e hatósághoz tartozó (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-355" href="#t-355">355</a>
</span>) felülvizsgáló tisztviselő révén készített dokumentumot, még ha szakmai titoktartási kötelezettség alá is tartozna, ne lehetne közölni a Bizottsággal. Ugyanis, mivel a szóban forgó jogi értékelést ugyanahhoz a hatósághoz tartozó szervezeti egységnek címezték, úgy tűnik, hogy az a Bíróság in‑house véleményekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának hatálya alá tartozik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-356" href="#t-356">356</a>
</span>) Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-357" href="#t-357">357</a>
</span>) Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság a fent említett együttműködési kötelezettsége nemteljesítésének igazolása érdekében nem hivatkozhat ilyen nehézségekre a C18 Snake fizetési felszólításokra vonatkozó dokumentumok Bizottság számára történő közlésének mellőzéséről szóló határozatának igazolása érdekében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">326.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami a lojális együttműködés elvének megsértésére vonatkozó, a Bizottság által megfogalmazott második kifogást illeti, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-358" href="#t-358">358</a>
</span>) amely szerint az Egyesült Királyság a Bizottság többszöri felhívása ellenére sem bocsátott rendelkezésre minden szükséges információt a C18 Snake fizetési felszólításokból eredő, a saját forrásokat érintő veszteségek összegének meghatározásához, számomra úgy tűnik, hogy ez az állam valójában nem kérdőjelezi meg ezeket az állításokat. Ezenkívül az iratokból kitűnik, hogy az Egyesült Királyság csak a peres eljárás keretében válaszolt ezekre az állításokra. E körülményekre tekintettel következésképpen meg kell állapítani, hogy az Egyesült Királyság nem teljesítette a lojális együttműködés elvéből eredő kötelezettségeit.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">327.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy az Egyesült Királyság – mivel nem közölte a Bizottsággal a szóban forgó jogi értékelést és a C18 Snake fizetési felszólításokból eredő, a saját forrásokat érintő veszteségek összegének meghatározásához szükséges valamennyi információt – nem teljesítette az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">E.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A héára és a héából származó saját forrásokra vonatkozó szabályozás alapján fennálló kötelezettségek megszegéséről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">328.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadik jogalapjával a Bizottság úgy véli, hogy az Egyesült Királyság nem teljesítette az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből, az EUMSZ 310. cikk (6) bekezdéséből és az EUMSZ 325. cikkből, valamint a 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) és d) pontjából, 83. cikkéből, 85–87. cikkéből és 143. cikke (1) bekezdésének d) pontjából eredő kötelezettségeit. E jogalap alátámasztására a Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy mind a 40‑es, mind a 42‑es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó importált áruk vámértékének helytelen meghatározása a héaalap csökkenését eredményezte, így az Uniót megfosztották saját forrásainak egy részétől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">329.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 40‑es eljáráskódú vámeljárást illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy a 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 85–87. cikke értelmében a héát az importáló tagállamnak kell beszednie, és hogy ezen adó alapja magában foglalja a vámértéket, valamint a vámokat és a járulékos költségeket. Úgy véli, hogy mivel a héát nem az importált áruk helyes vámértékének figyelembevételével szedték be, a megfelelő összegeket nem vették figyelembe a héából származó saját források alapjának meghatározásakor.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">330.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 42‑es eljáráskódú vámeljárás kapcsán a Bizottság mindenekelőtt megjegyzi, hogy az OLAF‑jelentés szerint 2016‑ban az áruk 87%‑át az Egyesült Királyságon keresztül más tagállamokba importálták. Ezt követően kifejti, hogy a 42‑es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó áruk esetében a héa alapja a 2006/112 irányelv 83. cikkének megfelelően a termékek vagy hasonló termékek beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az értékesítés időpontjában meghatározott önköltségi ár. Végül azt állítja, hogy ha az importált áruk vámértéke helytelen, az ezen áruk után beszedendő héa rendeltetési vagy fuvarozási tagállam általi kiszámítása ebből következően téves lesz.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">331.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság e tényezők összességéből azt a következtetést vonja le, hogy az Egyesült Királyság – mivel nem hozott olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak a behozott áruk vámértéke alulértékelésének orvoslására – nem teljesítette az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből, valamint az EUMSZ 310. cikk (6) bekezdéséből és az EUMSZ 325. cikkből eredő kötelezettségeit, és mivel nem biztosította a héabevételek teljes beszedését, megfosztotta az Uniót az ezen adóból származó saját források egy részétől. Közelebbről a Bizottság hozzáteszi, hogy a 2006/112 irányelv 143. cikkének (2) bekezdése, amely meghatározza a 42‑es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó behozatalokra vonatkozó feltételeket, arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden megfelelő intézkedést a héa beszedése érdekében. Következésképpen az Egyesült Királyság azáltal, hogy nem hozott ilyen intézkedéseket, veszélyeztette a többi tagállam képességét a héa beszedésére, és meg kell állapítani felelősségét e helyzetért.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">332.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság ezzel szemben azt állítja, hogy a Bizottság panaszának nincs jogalapja. E tekintetben kifejti, hogy sem a 2006/112 irányelv, sem pedig az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése rendelkezései nem vonják maga után valamely tagállam felelősségét a tradicionális saját forrásokat vagy a más tagállamokban elszenvedett, héából származó saját forrásokat érintő veszteségek tekintetében. Hozzáteszi, hogy a Bizottság, amely pusztán a lojális együttműködésre és a csalás elleni küzdelemre vonatkozó általános kötelezettségekre hivatkozik, nem tudja pontosan meghatározni azt a jogalapot, amely alapján valamely tagállam a határain túl felelős lenne az Unió valamely más államában a héa beszedése miatt. Azt is megjegyzi, hogy ha elfogadnánk a Bizottság álláspontját, lehetetlen lenne felmérni a tagállam felelősségének mértékét a saját forrásokat érintő, a másik tagállamban amiatt elszenvedett veszteségek tekintetében, hogy az előbbi nem teljesítette kötelezettségeit.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">333.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Egyesült Királyság ezenkívül hangsúlyozza, hogy a 2006/112 irányelv 83. cikke alapján a 42‑es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó importált árukra megállapított héaalap a rendeltetési hely szerinti tagállamban található végső vevőnek kiszámlázott vételáron alapul. Megállapítja, hogy e második állam feladata annak ellenőrzése és biztosítása, hogy az e beszerzések utáni héát bevallják. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottság által hivatkozott állítólagos okozati összefüggés nem bizonyított. Végül, az Egyesült Királyság azt állítja, hogy a Bizottság által előterjesztett egyetlen ténybeli elemből sem tűnik ki, hogy magatartásával megakadályozta volna a többi tagállamot abban, hogy a héát beszedjék.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">334.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen érvek fényében először néhány pontosítást kell tenni a héából származó saját források jogi szabályozását illetően (1. rész), majd ezt követően egymás után meg kell vizsgálni a vámeljárásokra vonatkozó 40‑es (2. rész) és 42‑es (3. rész) eljáráskódú vámeljárásra vonatkozó kifogásokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A héából származó források uniós költségvetés számára történő rendelkezésre bocsátásának jogi szabályozásáról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">335.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Annak biztosítása érdekében, hogy olyan belső piac alakuljon ki, amelyen belül nem torzul a verseny, és ahol biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, az uniós jogalkotó arra törekedett, hogy a forgalmi adókra vonatkozó szabályokat olyan héarendszer útján harmonizálja, amely fogyasztási adónak minősül, és amely magában foglalja a gazdasági szempontok többségét is. Ebből a szempontból a 2006/112 irányelv az adóalapra vonatkozó közös szabályt ír elő. Közelebbről ezen irányelv 73. cikke szerint az az adóalap, amelyre a héamértéket alkalmazzák, „tartalmaz mindent, ami azon teljesítés ellenértékét képezi, amelyet ezért az ügyletért a vevőtől, a szolgáltatás megrendelőjétől vagy harmadik személytől az eladó vagy a szolgáltatás nyújtója kap, vagy amelyet e személyeknek kapniuk kell, beleértve az ezen értékesítés árát közvetlenül befolyásoló támogatásokat” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-359" href="#t-359">359</a>
</span>). Ezen az elven túl az adóalapra sajátos szabályok vonatkoznak, különösen a Közösségen belüli termékbeszerzésekre (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-360" href="#t-360">360</a>
</span>) vagy a termékimportra. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-361" href="#t-361">361</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">336.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébként a 2007/436 határozat 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának és a 2014/335 határozat 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően a tradicionális saját források mellett az Unió saját forrásai közé tartoznak az uniós szabályok alapján megállapított harmonizált hozzáadottérték‑adó alapjára vonatkozó egységes kulcs (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-362" href="#t-362">362</a>
</span>) alkalmazásából származó bevételek. Ez az egységes kulcs e forrás „lehívási mértéke”, nem pedig egy adómérték, mivel nem keletkeztet az adóalanyok számára adókötelezettséget, hanem csak azt írja elő az államok számára, hogy az általuk az Unió részére fizetendő összeget a költségvetésük bármely forrásából vonják le. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-363" href="#t-363">363</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">337.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E saját forrás adóalapját illetően, amely elkülönül a 2006/112 irányelvben előírt adóalaptól, az 1553/89 rendelet 3. cikke lényegében úgy rendelkezik, hogy a héából származó források alapját úgy számítják ki, hogy a tagállam által az év során beszedett nettó héabevétel teljes összegét elosztják vagy az ugyanazon évben alkalmazott héamértékkel vagy pedig a héamértékek súlyozott átlagával, amennyiben valamely tagállamban több adókulcsot alkalmaznak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-364" href="#t-364">364</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">338.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A saját források e rendszere tehát a héából származó forrásokat illetően a tagállamok terhére arra irányuló kötelezettség létrehozását célozza, hogy saját forrásokként az Unió rendelkezésére bocsássák a héa címén beszedett összegek egy részét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-365" href="#t-365">365</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">339.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ebből következik, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn egyrészt a héabevételeknek az alkalmazandó uniós jog tiszteletben tartásával történő beszedése, másrészt pedig a vonatkozó, héából származó források uniós költségvetés rendelkezésére bocsátása között, mivel az előbbi beszedése során történt mulasztás potenciálisan az utóbbi csökkenéséhez vezet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-366" href="#t-366">366</a>
</span>) Ebből következően a tagállamok kötelesek biztosítani az uniós saját források hatékony beszedését, visszakövetelve az e forrásoknak megfelelő azon összegeket, amelyeket csalás révén elvontak az uniós költségvetésből. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-367" href="#t-367">367</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">340.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a héa területén az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2006/112 irányelv 2. és 273. cikkéből következik, hogy a tagállamoknak nemcsak az az általános kötelezettségük, hogy fogadják el valamennyi jogalkotási és közigazgatási rendelkezést annak érdekében, hogy a területükön biztosítsák az esedékes héa teljes összegének beszedését, hanem az is, hogy küzdjenek a csalás ellen. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-368" href="#t-368">368</a>
</span>) Ezenkívül, amint azt már kiemeltem, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-369" href="#t-369">369</a>
</span>) az EUMSZ 325. cikk kötelezi a tagállamokat, hogy elrettentő hatású és hatékony intézkedésekkel küzdjenek az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységek ellen, különösen pedig előírja velük szemben, hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdése érdekében (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-370" href="#t-370">370</a>
</span>) ugyanazokat az intézkedéseket tegyék meg, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-371" href="#t-371">371</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">341.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekben kifejtettekre tekintettel számomra kevéssé tűnik kétségesnek, hogy a jelen ügyben a csalás kockázatának leküzdésére és a behozott áruk helyes értékelésének biztosítására alkalmas megfelelő intézkedések hiánya (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-372" href="#t-372">372</a>
</span>) a héából származó saját források szempontjából olyan jellegű, hogy az az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését konkretizáló EUMSZ 325. cikk olyan megsértését (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-373" href="#t-373">373</a>
</span>) jelenti, amely sértheti az Unió pénzügyi érdekeit. Mindemellett a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a héából származó bevételek valamely tagállam általi beszedése és a héából származó források uniós költségvetés számára történő rendelkezésre bocsátása közötti kapcsolat csupán potenciális. Következésképpen úgy vélem, hogy a jelen ügyben alkalmazandó egyes vámeljárások sajátos szabályaira tekintettel meg kell vizsgálni, hogy az, hogy az egyesült királysági hatóságok elmulasztottak vámellenőrzéseket végezni, amint az az első jogalap keretében bemutatásra került, ténylegesen megfosztotta‑e az uniós költségvetést a héából származó saját források egy részétől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A héából származó saját források 40‑es eljáráskódú vámeljárás alapján történő elvesztésére vonatkozó kifogásról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">342.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 40‑es eljáráskódú vámeljárás arra az esetre vonatkozik, amikor a harmadik országból importált árukat közvetlenül szabad forgalomba bocsátják. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-374" href="#t-374">374</a>
</span>) A 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a termékimport a héaköteles ügyletek közé tartozik. Ezen irányelv 85. cikke értelmében „[t]ermékimport esetében [a héa alapja] a hatályos közösségi rendelkezéseknek megfelelően megállapított vámérték”. Ezen adóalapot a 2006/112 irányelv 86. és 87. cikkében előírt szabályokkal összhangban ki kell igazítani. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-375" href="#t-375">375</a>
</span>) Ezenkívül az Uniós Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdése (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-376" href="#t-376">376</a>
</span>) tartalmazza az áruk vámértékének meghatározását, amely „az ügyleti érték, azaz az áruért az Unió vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő […] ár”. Ebből következik, hogy a 2006/112 irányelvnek az Uniós Vámkódex 70. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 85. cikke által követett cél az, hogy az adóalapba belefoglaljon mindent, ami a termék értékét jelenti annak végső vevője számára. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-377" href="#t-377">377</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">343.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tényezőkre tekintettel bizonyos, hogy a vámcsalás elleni küzdelmet szolgáló megfelelő intézkedések végrehajtásának elmulasztása nem tette lehetővé az Egyesült Királyság számára, hogy a 40‑es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó áruk behozatalai során a héaalap meghatározására vonatkozó szabályokat alkalmazza. Meg kell azonban még határozni, hogy e körülmény konkrétan érintette‑e az ezen adóból származó saját forrásokat. E tekintetben a Bizottság, amelynek bizonyítania kell az általa felrótt kötelezettségszegések fennállását, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-378" href="#t-378">378</a>
</span>) általános jelleggel úgy érvel, hogy a héából származó saját források csökkentése ipso facto az importált áruk vámértékének alulértékeléséből ered.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">344.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindazonáltal nem gondolom, hogy ez az érv lehetővé tenné annak kellő bizonyítását, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az Egyesült Királyság mulasztása és a héából származó saját források esetleges csökkenése között. Amint ugyanis azt már jeleztem, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-379" href="#t-379">379</a>
</span>) az 1553/89 rendelet 3. cikkéből az következik, hogy a héa‑források alapját a tagállam által beszedett összes nettó héabevétel alapján kell kiszámítani, amelyet elosztanak a héamértékkel. Márpedig az importált áruk esetében a beszedett nettó bevétel teljes összege nem kizárólag a termékek vámértékétől függ, hanem a végső vevőnek kiszámlázott eladási ártól is. Így a héából származó bevételek összege akkor is azonos marad, ha a végső vevő megfizette a termék valós vámértékének megfelelő vételárat. Ebből következik, hogy az importált áruk vámértéke alulértékelésének puszta megállapítása nem jár automatikusan azon adóalap csökkenésével, amely alapján a héából származó saját forrásokat kiszámítják.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">345.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között úgy vélem, hogy az az általános jellegű érvelés, amelyre a Bizottság annak alátámasztása érdekében támaszkodik, hogy a 40‑es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó termékek behozatala tekintetében az Uniót megfosztották a héából származó saját források egy részétől, önmagában nem képezheti e kifogás helytállóságának elégséges bizonyítékát. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Bizottság által e tekintetben előterjesztett kérelmet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A héából származó saját források 42‑es eljáráskódú vámeljárás alapján történő elvesztésére vonatkozó kifogásról</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">346.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az OLAF‑jelentés szerint a 2016‑ban importált áruk teljes mennyiségének 87%‑a tartozott a 42‑es eljáráskódú vámeljárás alá. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-380" href="#t-380">380</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">347.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amint azt a jelen indítványban már kifejtettem, a 42‑es eljáráskódú vámeljárás annak az esetnek felel meg, amikor a behozatal időpontjában bizonyos, hogy az importált árukat egy másik tagállamba szánják. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-381" href="#t-381">381</a>
</span>) Ilyen esetben a héát az áruk végső rendeltetési helye szerinti tagállamban, nem pedig az importőr tagállamában kell megfizetni. Közelebbről e mentesség a 2006/112 irányelv 143. cikke (1) bekezdésének d) pontjából következik, amely szerint a tagállamok mentesítik az adó alól a harmadik területről vagy harmadik országból feladott vagy fuvarozott termékeknek olyan tagállamba történő importját, amely eltér a feladás vagy a fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamtól, abban az esetben, ha az említett irányelv 201. cikke szerint adófizetésre kötelezett, kijelölt vagy elismert importőr által végzett termékértékesítés ugyanezen irányelv 138. cikkének megfelelően adómentes. Másként fogalmazva, a 2006/112 irányelv 143. cikkében előírt héamentesség azon a körülményen alapul, hogy a behozatalt Közösségen belüli termékértékesítés követi, amely maga az említett irányelv 138. cikke értelmében adómentes.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">348.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyébiránt a 2006/112 irányelv 68. cikkéből kitűnik, hogy az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, amikor a Közösségen belüli termékbeszerzés megtörténik, azaz e cikk második bekezdése szerint „abban az időpontban […] amikor a hasonló termékek [belföldön] történő értékesítése megtörténtnek minősül”. Ennek kapcsán a Bíróság kimondta, hogy a „termékértékesítés” fogalma nem a tulajdonátruházásnak az alkalmazandó nemzeti jogszabályokban előírt formáira utal, hanem magában foglal bármely, materiális javak átruházására irányuló ügyletet, amelynek során az egyik fél feljogosítja a másik felet, hogy e javakkal úgy rendelkezzék, mintha azok tulajdonosa lenne. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-382" href="#t-382">382</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">349.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végül, a Közösségen belüli termékbeszerzés esetében a 2006/112 irányelv 76. és 83. cikkéből az következik, hogy a héa alapja a termék, illetve a hasonló termék beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen értékesítés teljesülésének időpontjában meghatározott önköltségi ár.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">350.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyben álláspontom szerint nehezen fogadható el a Bizottság azon feltevése, amely szerint az importált áruk vámértékének az Egyesült Királyság általi helytelen meghatározása hatással volt az Unió rendelkezésére bocsátott, héából származó saját források összegére. A 42‑es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó ügyletekre alkalmazandó fent hivatkozott szabályokra tekintettel e közvetlen kapcsolat, amelyet végeredményben a Bizottság a beadványaiban nem támaszt alá, véleményem szerint két okból nem tűnik bizonyítottnak. Egyrészt az említett eljárás alá tartozó árukra alkalmazandó héa alapja nem az importált termékek vámértékével, hanem e termékeknek a végső rendeltetési hely szerinti tagállamban alkalmazott vételárával van összefüggésben. Másrészt a 42‑es eljáráskódú vámeljárás keretében a héa teljes összegét abban a tagállamban kell levonni és megfizetni, ahol az árukat végül értékesítik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">351.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Hozzáteszem, hogy a 42‑es eljáráskódú vámeljárás rendszerszintű hiányossága kizárja, hogy egyetlen tagállamot terheljen felelősség a héából származó saját források elvesztéséért. E tekintetben megjegyzem, hogy a Számvevőszék a 42‑es eljáráskódú vámeljárásra vonatkozó ellenőrzésről szóló 13/2011. sz. különjelentésében megállapította, hogy a vámeljárás alkalmazása jelentős veszteségeket eredményezett, amelyeket körülbelül 2200 millió euróra értékelt, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-383" href="#t-383">383</a>
</span>) és helytelenítette a tanulmányában kiválasztott hét tagállam által végzett ellenőrzések elégtelenségét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-384" href="#t-384">384</a>
</span>) A Számvevőszék többek között azt javasolta, hogy javítsák a kulcsfontosságú adatok közlését a tagállamokban és a tagállamok között, ösztönözzék a héaazonosító számok automatikus ellenőrzését, és alakítsanak ki uniós szinten közös kockázati profilt a 42‑es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó behozatalok tekintetében. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-385" href="#t-385">385</a>
</span>) A Közösségen belüli héacsalás elleni küzdelemről szóló 24/2015. sz. különjelentésében a Számvevőszék hangsúlyozta e nehézségek fennállását, megjegyezve, hogy „[k]edvező fejleménynek tekinthetők a Bizottságnak a 42‑es eljáráskódú vámeljárásra vonatkozó jogszabályi javításai, valamint a 13/2011. sz. különjelentésünk ajánlásainak hasznosítása, ám a csalás elleni küzdelmet hátráltatja a végrehajtás gyengesége és az olyan szabályszerűtlenségek, amilyeneket a tagállamokban mostani ellenőrzésünk során is feltártunk”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-386" href="#t-386">386</a>
</span>) E tekintetben a Számvevőszék azt is hangsúlyozta egyrészt, hogy a legtöbb felkeresett tagállamban a vám‑ és adóügyi adatok keresztellenőrzése nem eredményes, másrészt gondok vannak a tagállamok között kicserélt héainformációk pontosságával, teljeskörűségével és időbeniségével. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-387" href="#t-387">387</a>
</span>) Az ilyen megállapítások alapján el kell vetnem a Bizottság azon álláspontját is, amely szerint az Egyesült Királyság mulasztásai révén megakadályozta a többi tagállamot abban, hogy teljes egészében beszedjék a héát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">352.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között és annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság elmulasztotta a szóban forgó áruk vámértékének meghatározását, közvetlen kapcsolat hiányában nem lehet ezen államnak betudni a héából származó saját források csökkenését a 42‑es eljáráskódú vámeljárás alá tartozó ügyletek tekintetében. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a Bizottság által e tekintetben előterjesztett kérelmet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">353.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a harmadik jogalapot mind a 40‑es eljáráskódú vámeljárás keretében a héából származó saját forrásokat érintő veszteségekre, mind pedig a 42‑es eljáráskódú vámeljárás keretében a héából származó saját forrásokat érintő veszteségekre vonatkozó kifogás tekintetében.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">VII.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A költségekről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">354.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. E szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Ha azonban az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Bíróság határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is. Az Egyesült Királyságot, mivel az általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően, a jelen ügy körülményeire tekintettel, kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek négyötödének a viselésére. A Bizottság maga viseli saját költségeinek egyötödét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">355.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése szerint, amelynek értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket, úgy kell határozni, hogy a Belga Királyság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Portugál Köztársaság és a Szlovák Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">VIII.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végkövetkeztetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">356.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen indítványban kifejtett indokok alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-686" title="page-148">
      1) Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága – mivel a jogsértési időszakban nem hozott intézkedéseket az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, és nem a Kínából származó egyes textiltermékek és lábbelik behozatalára vonatkozó helyes vámösszegeket vette könyvelésbe – nem teljesítette az EUMSZ 325. cikkből, a 2005. április 1‑jei 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 13. cikkéből és 220. cikkének (1) bekezdéséből, az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkéből, 46. cikkéből és 105. cikkének (3) bekezdéséből, továbbá a 2003. július 25‑i 1335/2003/EK bizottsági rendelettel módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 248. cikkének (1) bekezdéséből és az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24‑i (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet 244. cikkéből eredő kötelezettségeit.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-687" title="page-148">
      2) Az Egyesült Királyság – mivel nem bocsátotta az Unió rendelkezésére az e behozatalokhoz kapcsolódó tradicionális saját források helyes összegét – nem teljesítette az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26‑i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozat és az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7‑i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozat 2. és 8. cikkéből, a tradicionális, a héa‑ és a GNI‑alapú saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről szóló, 2014. május 26‑i 609/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet 2., 6., 9., 10., 12. és 13. cikkéből, valamint a 94/728 határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22‑i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet 2., 6., 9., 10., 11. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeit.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-688" title="page-148">
      3) Az Egyesült Királyság – mivel nem közölte az Európai Bizottsággal a Her Majesty’s Revenue and Customs (az Egyesült Királyság adó‑ és vámhatósága) jogi szolgálatának jogi értékelését és a Snake művelet keretében kibocsátott utólagos fizetési felszólításokból eredő saját forrásokat érintő veszteségek összegének meghatározásához szükséges valamennyi információt – nem teljesítette az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvéből eredő kötelezettségeit.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-689" title="page-148">
      4) A Bíróság a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-690" title="page-149">
      5) Az Egyesült Királyság a saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségek négyötödét.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-691" title="page-149">
      6) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeinek egyötödét.
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-692" title="page-149">
      7) A Belga Királyság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Portugál Köztársaság és a Szlovák Köztársaság maga viseli saját költségeit.
    </p>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">1</a>
</span>) Eredeti nyelv: francia.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">2</a>
</span>) Hangsúlyozom, hogy a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből való kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 2020. január 30‑i (EU) 2020/135 tanácsi határozattal (HL 2020. L 29., 1. o.) jóváhagyott, Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás (HL 2020. L 29., 7. o.) 86. cikke alapján az átmeneti időszak vége, 2021. január 1‑je előtt Bíróság joghatósággal rendelkezik az ezen állam által vagy ellen indított bármely eljárás tekintetében.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-3" href="#c-3">3</a>
</span>) Az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26‑i tanácsi határozat (HL 2014. L 168., 105. o.; helyesbítés: HL 2015. L 67., 35. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-4" href="#c-4">4</a>
</span>) HL 2007. L 163., 17. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-5" href="#c-5">5</a>
</span>) HL 2000. L 130., 1. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-6" href="#c-6">6</a>
</span>) Bruttó nemzeti jövedelem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-7" href="#c-7">7</a>
</span>) HL 2014. L 168., 39. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-8" href="#c-8">8</a>
</span>) A 609/2014 rendelet módosításáról szóló, 2016. május 17‑i rendelet (HL 2016. L 132., 85. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-9" href="#c-9">9</a>
</span>) HL 2014. L 168., 29. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-10" href="#c-10">10</a>
</span>) A hozzáadottérték‑adóból származó saját források beszedésének végleges egységes rendszeréről szóló, 1989. május 29‑i EGK, Euratom tanácsi rendelet (HL 1989. L 155., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás: 1. fejezet, 1. kötet, 197. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-11" href="#c-11">11</a>
</span>) HL 2005. L 117., 13. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-12" href="#c-12">12</a>
</span>) HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. kötet, 4. fejezet, 307. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-13" href="#c-13">13</a>
</span>) HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-14" href="#c-14">14</a>
</span>) HL 2003. L 187., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 13. kötet, 463. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-15" href="#c-15">15</a>
</span>) HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 1. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-16" href="#c-16">16</a>
</span>) HL 2015. L 343., 558. o.; helyesbítések: HL 2016. L 87., 35. o.; HL 2017. L 101., 195. o.; HL 2018. L 157., 27. o.; HL 2019. L 181., 124. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-17" href="#c-17">17</a>
</span>) HL 2009. L 175., 12. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-18" href="#c-18">18</a>
</span>) HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-19" href="#c-19">19</a>
</span>) A továbbiakban: érintett termékek vagy Kínából származó textiltermékek és lábbelik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-20" href="#c-20">20</a>
</span>) Pontosítani kell, hogy a jogsértési időszak korábbi, mint a kilépési megállapodás hatálybalépése (lásd a jelen indítvány 2. lábjegyzetét), így az Unió 28 tagállamból állt. Ezért utal a jelen indítvány az „EU28”‑ra.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-21" href="#c-21">21</a>
</span>) A végrehajtási rendelet B. mellékletének „Az árunyilatkozatokra és értesítésekre vonatkozó közös adatszolgáltatási követelményekhez kapcsolódó kódok” című II. címének „Eljárás” című 1/10. pontjából az következik, hogy a vámáru‑nyilatkozat benyújtásakor az importőrnek négy számjegyű kódot kell feltüntetnie, amelyből az első két szám a kért eljárást jelzi. A „40‑es kód” az áruk egyidejű vám‑ és adójogi szabad forgalomba bocsátásának felel meg (a továbbiakban: 40‑es eljáráskódú vámeljárás), míg a 42‑es kód a valamely másik tagállamba történő héamentes termékértékesítés hatálya alá tartozó áruk egyidejű vám‑ és adójogi szabad forgalomba bocsátását jelöli.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-22" href="#c-22">22</a>
</span>) A 2013 májusától 2015 márciusáig tartó időszak tekintetében 589 676 121 euró összegű „esetleges veszteségről” van szó, az érintett termékek közel másfél milliárd kilogramm mennyiségére vetítve.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-23" href="#c-23">23</a>
</span>) E jelentésből kitűnik, hogy 2016‑ban a kis értékű textiltermékek és lábbelik Egyesült Királyságba irányuló importjának 87%‑a zajlott a 42‑es eljáráskódú vámeljárás keretében, míg ugyanebben az időszakban ezt az eljárást a Kínából származó, az EU28 egész területén regisztrált textiltermékek és lábbelik behozatalának csak 15%‑ánál használták. Az OLAF szerint ez az eltérés megerősíti a más tagállamokból kiinduló csalárd műveletek Egyesült Királyságba történő áthelyezését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-24" href="#c-24">24</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 58. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-25" href="#c-25">25</a>
</span>) Az OLAF e veszteségek teljes összegét 1 987 429 507,96 euróban állapította meg, és ezt az összeget a következőképpen bontotta le: 2013‑ban 325 230 822,55 euró; 2014‑ben 480 098 912,45 euró; 2015‑ben 535 290 329,16 euró és 2016‑ban 646 809 443,80 euró.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-26" href="#c-26">26</a>
</span>) Megjegyzem, hogy a Bíróság erre még nem válaszolt.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-27" href="#c-27">27</a>
</span>) A jelen esetben a kereset alátámasztása érdekében benyújtott kérelmek megfogalmazását illetően meg kell jegyezni, hogy a keresetlevél két ízben – a keresetlevél elején és végén – tartalmazza azokat. A kereseti kérelmeket ugyanakkor nem azonos módon fogalmazták meg. Így a zárójelbe tett rész (a továbbiakban: az első kereseti kérelem harmadik albekezdése), noha nem szerepel a keresetlevél elején előterjesztett kérelemben, be van illesztve a keresetlevél végén szereplő kereseti kérelmekbe (370. pont), és azt megismétli a Bizottság válasza is (285. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-28" href="#c-28">28</a>
</span>) A 42‑es eljáráskódú vámeljárás keretében a héa alóli mentesség megszerzése érdekében az importőrnek az egységes vámokmányban fel kell tüntetnie a 42‑es számmal kezdődő kódot. Ezt akkor kell alkalmazni, ha az Unión kívülről valamely tagállamba importált árukat egy másik tagállamba szándékoznak szállítani. A 2006/112 irányelv 143. cikke értelmében, amennyiben e vámeljárást alkalmazzák, a behozatal az érkezés helye szerinti tagállamban mentes a héa alól, de a termékek rendeltetési helye szerinti tagállamban azt ki kell vetni.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-29" href="#c-29">29</a>
</span>) Lásd többek között: 2005. december 8‑i Bizottság kontra Luxemburg ítélet (C‑33/04, EU:C:2005:750, 70. pont); 2018. május 31‑i Bizottság kontra Lengyelország ítélet (C‑526/16, nem tették közzé, EU:C:2018:356, 49. pont); 2018. október 18‑i Bizottság kontra Románia ítélet (C‑301/17, nem tették közzé, EU:C:2018:846, 32. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-30" href="#c-30">30</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 19‑i Bizottság kontra Írország (Regisztrációs adó) ítélet (C‑552/15, EU:C:2017:698, 28. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-31" href="#c-31">31</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2008. április 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑337/05, EU:C:2008:203, 23. pont); 2014. február 13‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑530/11, EU:C:2014:67, 40. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-32" href="#c-32">32</a>
</span>) Lásd: 2018. július 11‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑356/15, EU:C:2018:555, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-33" href="#c-33">33</a>
</span>) Lásd: 2018. július 11‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑356/15, EU:C:2018:555, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-34" href="#c-34">34</a>
</span>) A felszólító levélre 2018. június 22‑én adott válaszához csatolt információkérés.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-35" href="#c-35">35</a>
</span>) Lásd az indokolással ellátott vélemény 301–326. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-36" href="#c-36">36</a>
</span>) Többek között egyrészt a Közös Kutatóközpont technikai jelentéséről van szó, amelynek címe „The estimation of fair prices of traded goods from outlier‑free trade data” (A forgalmazott áruk helyes árának becslése a szélsőséges értéken kívüli kereskedelmi adatok alapján), másrészt az OLAF „A textiltermékek és lábbelik importjának alulértékelése: a vámok terén a becsült veszteség számítási módja” című dokumentumáról.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-37" href="#c-37">37</a>
</span>) Ami az uniós költségvetés tekintetében a tradicionális saját forrásokat érintő becsült veszteségeket illeti, az OLAF által e veszteségek kiszámítására használt (úgynevezett „DL 53”) letöltés már elérhető volt a Theseus weboldalon, amikor az OLAF 2017. március 1‑jén közzétette végleges jelentését, valamint később is. Az az OLAF jelentésének 7. mellékletében is szerepelt. Az Egyesült Királyság kérdéseire válaszolva a Bizottság arra az indokolással ellátott vélemény 307. és 308. pontjában hivatkozott.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-38" href="#c-38">38</a>
</span>) Lásd a keresetlevél A.32. mellékletét, amely a 2019. február 11‑i válaszhoz csatolt jelentés D. mellékletében szereplő táblázatokat tartalmazza.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-39" href="#c-39">39</a>
</span>) „A textiltermékek és lábbelik importjának alulértékelése: a vámok terén a becsült veszteség számítási módja” és „A forgalmazott áruk helyes árának becslése a szélsőséges értéken kívüli kereskedelmi adatok alapján” című jelentések (A.35. melléklet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-40" href="#c-40">40</a>
</span>) E mellékletből kitűnik, hogy a korrigált átlagárakat a Comext statisztikai adatbázisból 48 hónapos időszakra kinyert behozatali adatok alapján számítják ki. Ez az Eurostat által kezelt, az áruk nemzetközi kereskedelmére vonatkozó referencia‑adatbázis. Az indokolással ellátott vélemény erre kifejezetten hivatkozik a 309. pontban.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-41" href="#c-41">41</a>
</span>) A Bizottság szerint az Egyesült Királyság a SurvRecapp alkalmazáson keresztül hozzáférhet a nem összesített adatokhoz. Így tehát a birtokában lévő különböző adatokba betekinthet, azokat beillesztheti, frissítheti, illetve törölheti.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-42" href="#c-42">42</a>
</span>) Lásd a D.5. melléklet 149–1332. oldalát.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-43" href="#c-43">43</a>
</span>) Lásd: 2010. november 18‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑48/10, EU:C:2010:704, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-44" href="#c-44">44</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 126. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-45" href="#c-45">45</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2009. december 15‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑372/05, EU:C:2009:780, 33. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-46" href="#c-46">46</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 77. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-47" href="#c-47">47</a>
</span>) Lásd az ellenkérelem 116. és azt követő pontjait.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-48" href="#c-48">48</a>
</span>) Lásd e jelentés 28. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-49" href="#c-49">49</a>
</span>) Ez az első ígéret valóban jóváhagyja az Egyesült Királyság által ezen előrehaladás 2014 júniusáig történő megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseket és intézkedéseket, és nem csupán az ezen állam által tervezett jövőbeli projekteket, amint azt a Bizottság tévesen állítja.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-50" href="#c-50">50</a>
</span>) Márpedig az Egyesült Királyság szerint ebben az időpontban a Bizottság tudott arról, hogy a PCA Discount keretében az egyesült királysági hatóságok az áruk kiadását követő ellenőrző látogatások mellett okmányellenőrzéseket végeztek, de nem végeztek előzetes ellenőrzéseket, és nem vettek mintákat, illetve nem követeltek biztosítékokat.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-51" href="#c-51">51</a>
</span>) Lásd: 1982. május 26‑i Németország és Bundesanstalt für Arbeit kontra Bizottság ítélet (44/81, EU:C:1982:197, 16–18. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-52" href="#c-52">52</a>
</span>) Ezt az állítást nem kérdőjelezheti meg az ítélkezési gyakorlat által rögzített azon elv sem, amely szerint a jogos bizalom nem alapulhat jogellenes gyakorlaton (2018. április 11‑i SEB bankas ítélet, C‑532/16, EU:C:2018:228, 50. pont), és amely szerint valamely uniós jogszabály egyértelmű rendelkezésével szemben nem lehet jogos bizalomra hivatkozni (2011. április 7‑i Sony Supply Chain Solutions [Europe] ítélet, C‑153/10, EU:C:2011:224, 47. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-53" href="#c-53">53</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 1987. március 11‑i Van den Bergh en Jurgens és Van Dijk Food Products (Lopik) kontra EGK ítélet (265/85, EU:C:1987:121, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2011. április 7‑i Görögország kontra Bizottság ítélet (C‑321/09 P, EU:C:2011:218, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-54" href="#c-54">54</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 1992. május 19‑i Mülder és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑104/89 és C‑37/90, EU:C:1992:217, 15. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-55" href="#c-55">55</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2001. december 6‑i Görögország kontra Bizottság ítélet (C‑373/99, EU:C:2001:662, 56. pont); 2007. április 24‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑523/04, EU:C:2007:244, 28. pont); 2016. június 1‑jei Magyarország kontra Bizottság ítélet (T‑662/14, EU:T:2016:328, 57. pont); 2011. március 23‑i Észtország kontra Bizottság végzés (C‑535/09 P, nem tették közzé, EU:C:2011:171, 72. és 73. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-56" href="#c-56">56</a>
</span>) Lásd többek között: 2011. április 7‑i Görögország kontra Bizottság ítélet (C‑321/09 P, EU:C:2011:218, 25. pont); 2016. július 19‑i Kotnik és társai ítélet (C‑526/14, EU:C:2016:570, 62. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-57" href="#c-57">57</a>
</span>) Lásd analógia útján, a jogsértés határidőben történő megszüntetése kapcsán: Trstenjak főtanácsnok Bizottság kontra Németország ügyre vonatkozó indítványa (C‑536/07, EU:C:2009:340, 39. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-58" href="#c-58">58</a>
</span>) Lásd az Egyesült Királyság által hivatkozott első ígéretet, amelyet a jelen indítvány 141. pontjában ismertettem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-59" href="#c-59">59</a>
</span>) Lásd az Egyesült Királyság által hivatkozott első ígéretet, amelyet a jelen indítvány 140. pontjában ismertettem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-60" href="#c-60">60</a>
</span>) Lásd az Egyesült Királyság által hivatkozott második ígéretet, amelyet a jelen indítvány 142. pontjában ismertettem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-61" href="#c-61">61</a>
</span>) Lásd többek között a 2007. április 20‑i AM 2007/015. sz. kölcsönös segítségnyújtási közleményt és a 2011. évi PCA Discountra vonatkozó iránymutatást.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-62" href="#c-62">62</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben analógia útján: 2007. április 24‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑523/04, EU:C:2007:244, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2009. október 6‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑562/07, EU:C:2009:614, 18. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-63" href="#c-63">63</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2000. június 15‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑348/97, EU:C:2000:317, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-64" href="#c-64">64</a>
</span>) Lásd többek között az ellenkérelem 114., 115. és 131. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-65" href="#c-65">65</a>
</span>) Lásd: 2005. április 14‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑104/02, EU:C:2005:219, 48–51. pont); 2006. október 5‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑105/02, EU:C:2006:637, 43–45. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-66" href="#c-66">66</a>
</span>) C‑392/02, EU:C:2005:683.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-67" href="#c-67">67</a>
</span>) Jövő időt alkalmazva az angol nyelvi változatban.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-68" href="#c-68">68</a>
</span>) Az ellenkérelem 237. pontja, amely a 2005. április 14‑i Bizottság kontra Németország ítéletre (C‑104/02, EU:C:2005:219, 48–51. pont) és a 2006. október 5‑i Bizottság kontra Németország ítéletre (C‑105/02, EU:C:2006:637, 43–45. pont) hivatkozik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-69" href="#c-69">69</a>
</span>) Közelebbről ezekben az ügyekben a Bizottság annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság „köteles a késedelmes könyvelésből eredő késedelmi kamatot megfizetni a közösségi költségvetés részére” (2005. április 14‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑104/02, EU:C:2005:219, 1. pont) és „köteles haladéktalanul megfizetni a Bizottság számlájára [a] kötelezettségszegés miatt meg nem fizetett saját forrásokat” (2006. október 5‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑105/02, EU:C:2006:637, 1. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-70" href="#c-70">70</a>
</span>) 2005. április 14‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑104/02, EU:C:2005:219, 49. és 50. pont); 2006. október 5‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑105/02, EU:C:2006:637, 44. és 45. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-71" href="#c-71">71</a>
</span>) 2005. április 14‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑104/02, EU:C:2005:219, 49. pont); 2006. október 5‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑105/02, EU:C:2006:637, 44. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-72" href="#c-72">72</a>
</span>) Lásd: von Bardeleben, E., Donnat, F. és Siritzky, D., La Cour de justice de l’Union européenne et le droit du contentieux européen, La Documentation française, Párizs, 2012, 196. o. és Sharpston főtanácsnok Bizottság kontra Cseh Köztársaság ügyre (A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésére szolgáló ideiglenes mechanizmus) vonatkozó indítványa (C‑719/17, EU:C:2019:917, 100. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-73" href="#c-73">73</a>
</span>) Lásd például: 1989. szeptember 21‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (68/88, EU:C:1989:339); 2005. november 15‑i Bizottság kontra Dánia ítélet (C‑392/02, EU:C:2005:683); 2014. április 3‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑60/13, nem tették közzé, EU:C:2014:219); legújabban 2019. július 11‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (Saját források – Vámtartozás behajtása) (C‑304/18, nem tették közzé, EU:C:2019:601).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-74" href="#c-74">74</a>
</span>) 2005. november 15‑i ítélet (C‑392/02, EU:C:2005:683, 31–34. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-75" href="#c-75">75</a>
</span>) 2019. július 11‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (Saját források – Vámtartozás behajtása) (C‑304/18, nem tették közzé, EU:C:2019:601, 76. pont és rendelkező rész).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-76" href="#c-76">76</a>
</span>) Lásd: 2020. július 9‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet (C‑575/18 P, EU:C:2020:530, 68. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-77" href="#c-77">77</a>
</span>) Lásd: 2019. július 11‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (Saját források – Vámtartozás behajtása) (C‑304/18, nem tették közzé, EU:C:2019:601).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-78" href="#c-78">78</a>
</span>) Érdemes emlékeztetni arra, hogy az említett EUMSZ 325. cikk az EK 280. cikk utódja, amely 1999‑ben lépett hatályba az Amszterdami Szerződéssel, és amely maga is fejlődést jelentett az 1992. évi Maastrichti Szerződés korábbi 209A. cikkéhez képest.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-79" href="#c-79">79</a>
</span>) A tagállamok megállapítják a tradicionális saját forrásokat és közlik a Bizottsággal a megállapított jogosultságokat. Ily módon az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményt a Tanács 1995. július 26‑i aktusa (az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény létrehozásáról szóló, 1995. július 26‑i tanácsi jogi aktus, HL 1995. C 316., 48. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 9. o.) vezette be.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-80" href="#c-80">80</a>
</span>) Ezen összegeket az A‑számla havi kimutatásai útján közlik a Bizottsággal. Azokat a megállapított jogosultságokat, amelyeket azért nem vezettek fel az A‑számlára, mert azokat a tagállamok nem szedték be, és semmilyen biztosítékot nem nyújtottak (vagy ha nyújtottak ugyan biztosítékot, de a jogosultságokat mégis vitatják) külön számlán kell feltüntetni. E jogosultságokat a tagállamok által évente megküldött információk függvényében csökkenteni kell.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-81" href="#c-81">81</a>
</span>) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek – Az Európai Unió összevont éves beszámolója – 2017 (HL 2018. C 348., 1. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-82" href="#c-82">82</a>
</span>) SWD(2013) 483 final.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-83" href="#c-83">83</a>
</span>) Lásd: Djurdjevic, Z., „Fraud adversely affecting the budget of the European Union: the forms, methods and causes”, Financial Theory and Practice, 2006, 30. kötet, 254. és 255. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-84" href="#c-84">84</a>
</span>) Az EUMSZ 325. cikk értelmében vett „csalás” és minden „egyéb jogellenes tevékenység” fogalmának meghatározását és azok közötti különbségtételt illetően lásd: Bobek főtanácsnok Scialdone ügyre vonatkozó indítványa (C‑574/15, EU:C:2017:553, 65. és azt követő pontok). E rendelkezés Lisszaboni Szerződés előtti történeti alakulásáról (az EK‑Szerződés 209A. cikke) lásd: Jacobs főtanácsnok Bizottság kontra EKB ügyre vonatkozó indítványa (C‑11/00, EU:C:2002:556).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-85" href="#c-85">85</a>
</span>) Lásd többek között: 2015. szeptember 8‑i Taricco és társai ítélet (C‑105/14, EU:C:2015:555, 50. és 51. pont); 2017. december 5‑i M. A. S. és M. B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936, 38. pont). Egyébiránt a Bíróság emlékeztetett arra, hogy noha a tagállamok kötelesek olyan hatékony intézkedéseket hozni, amelyek lehetővé teszik a részben az uniós költségvetésből finanszírozott támogatás kedvezményezettje számára jogalap nélkül kifizetett összegek visszafizettetését, az EUMSZ 325. cikk az intézkedések hatékonyságára vonatkozó követelményen kívül semmilyen más megkötést nem tartalmaz a tagállamokkal szemben az ezen eredmény elérését biztosító eljárást illetően (2020. október 1‑jei Úrad špeciálnej prokuratúry ítélet [C‑603/19, EU:C:2020:774, 55. pont]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-86" href="#c-86">86</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 8‑i Taricco és társai ítélet (C‑105/14, EU:C:2015:555, 51. pont); 2017. december 5‑i M. A. S. és M. B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936, 38. pont); 2018. június 5‑i Kolev és társai ítélet (C‑612/15, EU:C:2018:392, 51–53. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-87" href="#c-87">87</a>
</span>) Lásd többek között: 2019. október 31‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑391/17, EU:C:2019:919, 70. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-88" href="#c-88">88</a>
</span>) Lásd: 1990. október 11‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet (C‑34/89, EU:C:1990:353, 12. pont); 1991. február 21‑i Németország kontra Bizottság ítélet (C‑28/89, EU:C:1991:67, 31. pont); 1999. január 21‑i Németország kontra Bizottság ítélet (C‑54/95, EU:C:1999:11, 66. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-89" href="#c-89">89</a>
</span>) Lásd többek között: Bobek főtanácsnok Scialdone ügyre vonatkozó indítványa (C‑574/15, EU:C:2017:553, 75. és azt követő pontok). Az EUMSZ 325. cikk (2) bekezdése által előírt kötelezettség és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködés elve közötti jelentős átfedés az előbbi rendelkezés keletkezéstörténetéből ered. Az EUMSZ 325. cikk (2) bekezdése bizonyos szempontból a Bíróság a lojális együttműködés elvére vonatkozó ítélkezési gyakorlatának területspecifikus kodifikációját jelenti. Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely uniós jogi szabályozás nem ír elő szankciót az uniós jog megsértése esetére, vagy ha a nemzeti törvényi és közigazgatási rendelkezésekre utal, a tagállamok az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése alapján kötelesek meghozni az uniós jog alkalmazásának és hatékonyságának biztosításához szükséges valamennyi intézkedést (lásd például: 1989. szeptember 21‑i Bizottság kontra Görögország ítélet [68/88, EU:C:1989:339, 23. pont]; 2004. január 15‑i Penycoed ítélet [C‑230/01, EU:C:2004:20, 36. pont]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-90" href="#c-90">90</a>
</span>) Nem ez a helyzet ezen elvnek a Bizottságnak a dokumentumok és a szóban forgó összegek meghatározásához szükséges bizonyítékok közlésével kapcsolatos kifogásai összefüggésében történő alkalmazását illetően. E kifogások vizsgálatára a jelen indítvány D. részében kerül sor.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-91" href="#c-91">91</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑334/08, EU:C:2010:414, 39. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-92" href="#c-92">92</a>
</span>) Lásd analógia útján: 2013. február 26‑i Åkerberg Fransson ítélet (C‑617/10, EU:C:2013:105, 26. pont), amelyben a Bíróság „közvetlen kapcsolatot” állapított meg a harmonizált héaalapra vonatkozó egységes kulcs alkalmazásából származó bevételek és a saját források között, aminek következtében az előbbiek beszedése során felmerülő bármely mulasztás potenciálisan az utóbbiak csökkenéséhez vezethet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-93" href="#c-93">93</a>
</span>) Az ítélkezési gyakorlat szerint, noha a tagállamok kötelesek biztosítani a héaalanyokat terhelő kötelezettségek tiszteletben tartását, és e tekintetben bizonyos mozgástérrel rendelkeznek többek között a rendelkezésükre álló eszközök felhasználásának módja kapcsán, e mozgásteret korlátozza többek között a Közösség saját forrásai hatékony beszedésének biztosítására irányuló kötelezettség (2008. július 17‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑132/06, EU:C:2008:412, 21. és 37–39. pont). Lásd egyébiránt az Uniós Vámkódex 3. cikkének a)–d) pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-94" href="#c-94">94</a>
</span>) Lásd többek között: 2016. április 7‑i Degano Trasporti ítélet (C‑546/14, EU:C:2016:206, 20. és 21. pont); 2017. december 5‑i M. A. S. és M. B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936, 33–36. pont); 2019. január 17‑i Dzivev és társai ítélet (C‑310/16, EU:C:2019:30, 27., 30. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-95" href="#c-95">95</a>
</span>) Lásd: 2008. július 17‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑132/06, EU:C:2008:412) és 2008. december 11‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑174/07, nem tették közzé, EU:C:2008:704), amelyekben a Bíróság megállapította, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette a 77/388 hatodik irányelv 2. és 22. cikkéből, valamint az EK 10. cikkből (jelenleg az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése) eredő kötelezettségeit. Ha ugyanis valamely uniós jogi szabályozás nem ír elő szankciót az uniós jog megsértése esetére, vagy ha a nemzeti törvényi és közigazgatási rendelkezésekre utal, a tagállamok az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése alapján kötelesek meghozni az uniós jog alkalmazásának és hatékonyságának biztosításához szükséges valamennyi intézkedést (állandó ítélkezési gyakorlat az 1989. szeptember 21‑i Bizottság kontra Görögország ítélet [68/88, EU:C:1989:339, 23. pont] óta).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-96" href="#c-96">96</a>
</span>) Bot főtanácsnok M. A. S. és M. B. ügyre vonatkozó indítványa (C‑42/17, EU:C:2017:564, 83. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-97" href="#c-97">97</a>
</span>) A 2017. december 5‑i M. A. S. és M. B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936) 34. és 35. pontja értelmében ugyanis – függetlenül attól a mérlegelési mozgástértől, amellyel a tagállamok a megtorló mechanizmusaik megválasztása terén rendelkeznek – az Unió pénzügyi érdekei hatékony védelmének biztosítása érdekében bűncselekménynek kell minősíteniük a csalás súlyos eseteit. Így az Egyesült Királyság által hivatkozott indítványában Bot főtanácsnok úgy vélte, hogy valamely jog csak akkor lehet hatékony, ha a megsértését szankcionálják, és a héacsalások szankcionálása nemzeti jogi keretének megfelelőnek kell lennie a büntetlenség kockázatával szemben (Bot főtanácsnok M. A. S. és M. B. ügyre vonatkozó indítványa, C‑42/17, EU:C:2017:564, 82–87. pont). A hatékonyság követelményét illetően lásd még: Bot főtanácsnok Scialdone ügyre vonatkozó indítványa (C‑574/15, EU:C:2017:553, 77. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-98" href="#c-98">98</a>
</span>) Lásd: 2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑334/08, EU:C:2010:414, 49. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-99" href="#c-99">99</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 175. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-100" href="#c-100">100</a>
</span>) Ezért a 2014/335 határozat 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok beszedési költség címén megtartják a vámok 20%‑át. Ez az arány a 2007/436 határozat 2. cikkének (3) bekezdése értelmében 25% volt.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-101" href="#c-101">101</a>
</span>) Lásd: 1991. május 16‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑96/89, EU:C:1991:213, 37. pont); 2000. június 15‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑348/97, EU:C:2000:317, 64. pont); 2007. október 18‑i Bizottság kontra Dánia ítélet (C‑19/05, EU:C:2007:606, 18. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-102" href="#c-102">102</a>
</span>) Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn a vámtartozás adott összegéről szóló tartozás megállapítása és a Bizottság részére történő azonnali könyvelésbe vétele között, hozzáadva adott esetben a késedelmi kamatokat is, és ez az elválaszthatatlan kapcsolat a saját források megállapításától függ, ez utóbbi pedig nem függhet a tagállamok belátásától vagy gondatlan magatartásától, amint azt Geelhoed főtanácsnok a Bizottság kontra Dánia ügyre vonatkozó indítványában (C‑392/02, EU:C:2005:142, 57. pont) hangsúlyozta. Egyébiránt a tagállamoknak meg kell állapítaniuk a követeléseket, még ha azt vitatják is. Ilyen megállapítás hiányában az érintett tagállam az Unió pénzügyi egyensúlyának megzavarását kockáztatja, még ha csak időlegesen is (lásd ebben az értelemben: 2007. október 18‑i Bizottság kontra Dánia ítélet, C‑19/05, EU:C:2007:606; 1991. május 16‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet, C‑96/89, EU:C:1991:213, 38. pont; 2000. június 15‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑348/97, EU:C:2000:317, 11. pont). Ebből véleményem szerint az következik, hogy a tagállam nem mentesülhet egyoldalúan a követelések megállapítása alól.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-103" href="#c-103">103</a>
</span>) Lásd: 2005. május 12‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑287/03, EU:C:2005:282, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2011. május 19‑i Bizottság kontra Málta ítélet (C‑376/09, EU:C:2011:320, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-104" href="#c-104">104</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160, 54. pont), amelyből mutatis mutandis az következik, hogy a vámcsalás kockázatainak kiküszöbölése és az e kockázatokra vonatkozó intézkedések elfogadásának mellőzése csak akkor róható fel a tagállamoknak, ha hatóságaiknak a jogsértési időszakban tudomásuk volt e kockázatokról.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-105" href="#c-105">105</a>
</span>) OLAF‑jelentés, összefoglaló és 6. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-106" href="#c-106">106</a>
</span>) Lásd az egy tanácsadó társaságtól származó, az Egyesült Királyság 2019. február 11‑i válaszához csatolt jelentés 2.6. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-107" href="#c-107">107</a>
</span>) Az egy tanácsadó társaságtól származó, az Egyesült Királyság 2019. február 11‑i válaszához csatolt jelentés 2.4. pontja.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-108" href="#c-108">108</a>
</span>) Az Egyesült Királyság azt is állítja, hogy a Bíróságnak el kellene utasítania a kötelezettségszegésre vonatkozó valamennyi állítást a 2015 júniusát megelőző időszak vonatkozásában, mivel az Egyesült Királyság csak ekkor szerzett kellő tudomást az említett csalásról, amikor az OLAF hivatalos kölcsönös segítségnyújtási közleményt küldött a tagállamoknak (AM/2015/013., 2015. június 16.), amelyben bizonyos ellenőrzési intézkedések meghozatalát javasolta e csalás elleni küzdelem érdekében.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-109" href="#c-109">109</a>
</span>) Többek között a Bizottság által szervezett, 2015. február 25–26‑i ad hoc megbeszélés során. E megbeszélés során az OLAF „erőteljesen javasolta” többek között, hogy a tagállamok használjanak megfelelő kockázati szűrőket az esetlegesen alulértékelt szállítmányok azonosítására, követeljenek biztosítékokat a gyanúsnak tekintett szállítmányokra vonatkozóan, és folytassanak vizsgálatot a vámérték megállapítása érdekében.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-110" href="#c-110">110</a>
</span>) Vagyis az OCTOPUS művelet során.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-111" href="#c-111">111</a>
</span>) E tagállam szerint az OLAF által a tagállamoknak megküldött 2015. június 16‑i AM/2015/013. sz. kölcsönös segítségnyújtási közleményből és az Európai Számvevőszék „A Közösségen belüli héacsalás kezelése: fokozottabb fellépésre van szükség” című 24/2015. sz. különjelentésének 83. pontjából az következik, hogy az egyesült királysági hatóságok nem tudtak arról, hogy a hamis vámáru‑nyilatkozatok általános gyakorlatot jelentenek.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-112" href="#c-112">112</a>
</span>) Lásd a 2007. április 20‑i AM 2007/015. sz. kölcsönös segítségnyújtási közleményt. Egyébiránt e kölcsönös segítségnyújtási közleményben egy előzetes vizsgálat nyomán már szerepelt, hogy fennáll ez a Németországban 2005‑ben feltárt probléma.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-113" href="#c-113">113</a>
</span>) Ez a kölcsönös segítségnyújtási közlemény már felhívott „minden tagállamot arra”, hogy keressenek „a [Kínából származó textiltermékekre és lábbelikre vonatkozó] számlák mesterségesen alacsony szinten tartására utaló esetleges jeleket”; „határozzák meg az […] áruk tényleges értékét [az ilyen alulértékelésre utaló valószínűsítő körülmények fennállása esetén]”; „végezzenek megfelelő ellenőrzéseket [az ilyen behozatalok] jövőbeli vámkezelése során”, és „hozzanak megfelelő védintézkedéseket”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-114" href="#c-114">114</a>
</span>) Lásd a 2007. április 20‑i AM 2007/015. sz. kölcsönös segítségnyújtási közlemény 12. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-115" href="#c-115">115</a>
</span>) Lásd a 2009. január 23‑i AM 2009/001. sz. kölcsönös segítségnyújtási közleményt, különösen a 10–12. pontot. Ez e tekintetben azon tanácsokra is felhívta a tagállamok figyelmét, amelyeket az OLAF már a 2007. április 20‑i AM 2007/015. sz. kölcsönös segítségnyújtási közleményben is szolgáltatott. Konkrétabban azt kérte valamennyi tagállamtól, hogy „azonosítsák a magas kockázatú szállítmányokat”, és „ellenőrizzék, hogy léteznek‑e az importőrök”. Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a többek között a Portugál Köztársaság által a beavatkozási beadványában hivatkozott AM 2015/013. sz. kölcsönös segítségnyújtási közlemény emlékeztet az OLAF által a tagállamoknak küldött AM 2007/015. és AM 2009/001. sz. közleményekben küldött figyelmeztetésekre.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-116" href="#c-116">116</a>
</span>) A tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám‑ és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság közötti együttműködésről szóló, 1997. március 13‑i 515/97/EK tanácsi rendelet (HL 1997. L 82., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 217. o.; helyesbítés: HL 2014. L 289., 23. o.) 17. cikkének (2) bekezdésében és 18. cikkében előírt eszközökről van szó. A 17. cikk (2) bekezdése értelmében: „[a] Bizottság haladéktalanul átadja a tagállamok illetékes hatóságainak a vám‑ és mezőgazdasági jogszabályok érvényesítésében őket segítő, tudomására jutott információkat”. A 18. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] Bizottság átadja ezen [valamely tagállam olyan illetékes hatóságai által továbbított információkat, amelyeknek olyan tevékenység jutott tudomására, amely különösen fontos közösségi szintű vám‑ vagy mezőgazdasági jogszabályt sért, vagy sértőnek látszik] a többi tagállam illetékes hatóságainak”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-117" href="#c-117">117</a>
</span>) Az Uniónak a vámunió területén fennálló hatásköréről és a nemzeti hatóságok ellenőrzési szerepének gyakorlásáról lásd: Albert, J.‑L., „Section 1 – Un pluralisme national préservé”, Le droit douanier de l’Union européenne, Brüsszel, Bruylant, 2019, 466–473. o. és Natarel, V. E., „Le phénomène douanier dans le marché intérieur: à propos de l’exemple français”, Revue des affaires européennes, 2005, 4. sz., 637. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-118" href="#c-118">118</a>
</span>) Az Egyesült Királyság a Vámkódexbizottság 2012. március 9‑i ülése következtetéseinek összefoglalójára is hivatkozik annak alátámasztása érdekében, hogy 2012 márciusában sem az OLAF, sem a tagállamok nem ismerték teljes mértékben a csalás terjedelmét. E dokumentumból kitűnik, hogy az abban foglalt információkat csupán megismételték. Lásd a Vámkódexbizottság 2012. március 9‑i ülése következtetéseinek összefoglalóját, 5. pont, b) alpont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-119" href="#c-119">119</a>
</span>) A Snake művelethez hasonló közös vámügyi műveletek az 515/97 rendelet 7. cikkének értelmében vett „különleges megfigyelésnek”, közelebbről az e cikk c) pontja szerinti, a vámjogszabályokkal potenciálisan ellentétesként azonosított árumozgások különleges megfigyelésének minősülnek. A művelet célja többek között a tagállamok uniós szintű cselekvéseinek összehangolása egy konkrét csalás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-120" href="#c-120">120</a>
</span>) Lásd a Számvevőszék az „Importeljárások: a jogszabályi keretek hiányosságai és a nem kellően eredményes végrehajtás hátrányos hatással vannak az Unió pénzügyi érdekeire” című 19/2017. sz. különjelentését, 94. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-121" href="#c-121">121</a>
</span>) Így el kell utasítani az Egyesült Királyság által előterjesztett azon érvet, amely szerint az OLAF, amikor 2015. június 16‑án megküldte a tagállamoknak az AM 2015/013. sz. kölcsönös segítségnyújtási közleményt, első alkalommal kérte a tagállamoktól, hogy hozzanak különleges intézkedéseket az alulértékeléssel elkövetett csalás elleni küzdelem érdekében.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-122" href="#c-122">122</a>
</span>) A jelen indítvány 111. lábjegyzetében hivatkozott 24/2015. sz. különjelentés. E tekintetben e tagállam e jelentés 83. pontjára hivatkozik, amelyben a Számvevőszék megállapította, hogy az OLAF‑fal közös vámügyi művelet lehetővé tette annak megállapítását, hogy a „42‑es eljáráskódú vámeljárás keretében szabad forgalomba bocsátott [Kínából származó textilek és lábbelik] 40%‑a alulértékelt [volt]”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-123" href="#c-123">123</a>
</span>) Az OLAF‑módszer a tagállami árak átlagát alkalmazza, amelyet 48 hónapos időszak során számítanak ki.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-124" href="#c-124">124</a>
</span>) 2016. június 16‑i ítélet, C‑291/15, EU:C:2016:455, 38. és 39. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-125" href="#c-125">125</a>
</span>) 2011. március 17‑i ítélet, C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160, 50. és 54. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-126" href="#c-126">126</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 55. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-127" href="#c-127">127</a>
</span>) 2016. június 16‑i ítélet, C‑291/15, EU:C:2016:455.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-128" href="#c-128">128</a>
</span>) 2011. március 17‑i ítélet, C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160, 50. és 54. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-129" href="#c-129">129</a>
</span>) Megjegyzem, hogy keresetlevelében a Bizottság kétségkívül az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvének megsértésére hivatkozik az első jogalap jogalapjaként. Mindazonáltal, amint azt a jelen indítvány 174. pontjában már kifejtettem, az EUMSZ 325. cikket és a szóban forgó vámrendelkezéseket ezen általános elv konkrét kifejeződésének kell tekinteni, így a jelen jogalap keretében nem kell megvizsgálni a lojális együttműködésre vonatkozó általános kötelezettség megsértését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-130" href="#c-130">130</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 175–177. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-131" href="#c-131">131</a>
</span>) Úgy tűnik számomra, hogy egyrészt a Bizottság – elismerve, hogy keresetlevelében bizonyítania kell, hogy az Egyesült Királyság által hozott intézkedések nem voltak hatékonyak ‑ elfogadja ezen állam védekezésül felhozott érvét. Másrészt a Bizottság vitatja az Egyesült Királyság azon érvét, amely szerint a Bizottság köteles bizonyítani, hogy az ezen állam által hozott esetleges intézkedések nyilvánvalóan alkalmatlanok voltak. Márpedig, figyelembe véve a csalás elleni küzdelem EUMSZ 325. cikkben rögzített célját, ezen érvek valójában másként megfogalmazva ugyanazt jelentik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-132" href="#c-132">132</a>
</span>) A 2913/92 rendelet módosításáról szóló, 2005. április 13‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2005. L 117., 13. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-133" href="#c-133">133</a>
</span>) A 2454/93 rendelet módosításáról szóló, 2006. december 18‑i 1875/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 360., 64. o.; helyesbítések: HL 2007. L 327., 32. o.; HL 2008. L277., 38. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-134" href="#c-134">134</a>
</span>) Az „Import Control System” (ICS) elnevezésű importellenőrzési rendszerről van szó, amely 2011. január 1‑jén lépett hatályba. Ez a szabályozás adott konkrét formát a nemzetközi programnak, amelyet eredetileg az Egyesült Államok („Customs Trade Partnership Against Terrorism”), majd 2005‑ben a Vámigazgatások Világszervezete (WCO) indított el, létrehozva különösen az úgynevezett „SAFE” szabványok keretét, amelyek célja az árucsere biztosítása anélkül, hogy akadályozná annak folyamatosságát, előrehozva az illetékes hatóságoknak történő adatszolgáltatást.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-135" href="#c-135">135</a>
</span>) Kiemelés tőlem. Ezenkívül az Uniós Vámkódex 46. cikkének (2) bekezdése azt írja elő, hogy a „nem véletlenszerű vámellenőrzéseknek elsősorban elektronikus adatfeldolgozási eljárásokat használó kockázatelemzésen kell alapulniuk, a kockázatok azonosítása és értékelése, illetve a szükséges ellenintézkedések kialakítása céljából” (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-136" href="#c-136">136</a>
</span>) A „kockázatkezelés” és a „kockázatelemzés” fogalma közötti különbségtételről lásd: Drobot, E. és Klevleeva, A., „Risk management in customs control”, Munich Personal RePEc Archive, 2016. Mindazonáltal az Uniós Vámkódex 46. cikkének rendelkezéseire és a Közösségi Vámkódex 13. cikke (2) bekezdésének előkészítő munkálataira tekintettel úgy tűnik, hogy a „kockázatkezelés” kifejezés nemzeti (vagy uniós szinten) közös kockázatkezelést jelent. Úgy tűnik számomra, hogy a „kockázatelemzés” fogalma kifejezetten az államok által a vámellenőrzés keretében végzett, „a kockázatok azonosítása és értékelése, illetve a szükséges ellenintézkedések kialakítása céljából” végzett elemzésre utal.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-137" href="#c-137">137</a>
</span>) Lásd: Widdowson, D., „Managing risk in the customs context”, De Wolf, L. és Sokol, J. B. (szerk.), Customs Modernization Handbook, World Bank, Washington D. C., 91–99. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-138" href="#c-138">138</a>
</span>) Lásd: Widdowson, D., i. m. Lásd még Dunne, M. – „À propos de la gestion des risques”, OMD Actualité, 2010. június, valamint Jacob, C. és Zaharia, S.: „Risk management – a new priority system customs and its consequences”, Munich Personal RePEc Archive Paper 39352, elérhetővé téve: 2012. június 17.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-139" href="#c-139">139</a>
</span>) A 2913/92/EGK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM/2003/0452 végleges), lásd a 4. cikk módosítását.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-140" href="#c-140">140</a>
</span>) Tudomásom szerint azonban az uniós jogban nem létezik a „kockázatelemzés” fogalmának meghatározása. A WCO ezt úgy határozza meg, mint „az információ rendszerszerű felhasználását annak meghatározására, hogy adott kockázatok milyen gyakorisággal valósulnak meg, és milyen mértékűek azok valószínű következményei”. Lásd Berr, C., Répertoire de droit commercial, Douanes, Dalloz, 2013. január (frissítés: 2019. március), 68. pont. Lásd még a WCO vámügyi kockázatkezelési szabályzatát, amely a következő linken érhető el: https://ec.europa.eu/taxation_customs/general‑information‑customs/customs‑risk‑management/international‑cooperation_fr#heading_2.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-141" href="#c-141">141</a>
</span>) Lásd: a 2913/92 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM/2003/0452 végleges), indokolás, 3. pont. Lásd még az IP/03/1100. sz. közleményt. E javaslatokat az Európai Parlament jóváhagyta, így a 648/2005 rendeletet 2005. május 4‑én kihirdették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2005. L 117., 13. o.), és 2005. május 11‑én hatályba lépett.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-142" href="#c-142">142</a>
</span>) Lásd a 2913/92 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-143" href="#c-143">143</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 175. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-144" href="#c-144">144</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 188–190. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-145" href="#c-145">145</a>
</span>) A Bizottság egyébként arra hivatkozik, hogy az Egyesült Királyság megsértette azon kötelezettségét, hogy észszerű határidőn belül kockázatelemzési eszközöket fogadjon el, hangsúlyozva, hogy ezen államnak ezeket az eszközöket korábban kellett volna bevezetnie.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-146" href="#c-146">146</a>
</span>) Az Egyesült Királyság hangsúlyozza, hogy „megfelelő létesítményeket kell kialakítania a kikötőn kívüli előzetes ellenőrzések fejlesztése és végrehajtása céljából”, „jelentős időt és erőforrásokat kell szentelnie az előzetes ellenőrzésekre alkalmazandó folyamatok előkészítő munkálataira, kidolgozására és a tapasztalatszerzésre, tekintettel a csalások elterjedtségére, valamint a megfelelő operatív iránymutatások kidolgozására, az alulértékeléssel elkövetett csalás gyanújával érintett konkrét szállítmányok kapcsán nyújtott biztosítékok terén a politikák és folyamatok nemzeti szintű kialakítására, a gyanús gazdasági szereplők és ellátási láncaik felügyeletét szolgáló program létrehozására, továbbá a gazdasági szereplők képzését szolgáló program megvalósítására”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-147" href="#c-147">147</a>
</span>) Nem vitatott, hogy a 2011 novemberében és decemberében lezajlott PCA Discount keretében az Egyesült Királyság nem alkalmazta a kockázatelemzést, holott az e művelettel kapcsolatos iránymutatás többek között előírta az áruk árára alkalmazandó kockázati küszöb meghatározását. Ezenkívül a Samurai művelet, amelyre 2016 szeptemberében került sor, és amelynek keretében az Egyesült Királyság vámkezelés előtti ellenőrzési és képzési tevékenységet folytatott, korlátozott terjedelmű volt, amely kizárólag két konkrét importőrre terjedt ki. A 2015 májusa óta végzett Breach művelet, amely az Egyesült Királyság tárgyaláson tett állításai szerint még mindig folyamatban van, csak olyan intézkedéseket tartalmazott, amelyek célja kizárólag az volt, hogy utólagosan vitassák a hihetőséghez túl alacsonynak ítélt értékeket (lásd az OLAF‑jelentés 2. pontját és különösen 2.1.6. és 2.3. pontját, valamint a „Guidlines for preventing and Detecting Irregularities [under‑invoicing] in imports of textiles and footwear” 5–9. pontját).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-148" href="#c-148">148</a>
</span>) Így a HMRC és az OLAF között 2014. június 13‑án tartott megbeszélésről készült beszámolóból kitűnik, hogy az Egyesült Királyság vizsgálatot készült folytatni azon importőrök vonatkozásában, amelyek alulértékelhették az árukat. Hangsúlyozta, hogy mivel az egyesült királysági hatóságok a kiadást követő intézkedéseket tettek, „kevéssé valószínű […], hogy bármilyen tartozást behajtanak”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-149" href="#c-149">149</a>
</span>) A jelen jogalap keretében meg kell vizsgálni az OLAF‑módszerrel mint kockázatkimutatási eszközzel szemben megfogalmazott kifogásokat, míg e módszernek mint a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek kiszámítása alapjának elemzése a jelen kereset második jogalapja vizsgálatának képezi részét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-150" href="#c-150">150</a>
</span>) Az Egyesült Királyság részéről az ugyanezen módszer tradicionális saját források hiányának kiszámításához történő felhasználására vonatkozóan megfogalmazott kifogások vizsgálatára a kereset második jogalapjának vizsgálata keretében kerül sor.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-151" href="#c-151">151</a>
</span>) Miután megvizsgálták a Snake művelet eredményeit, néhány tagállam, nevezetesen a Cseh Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság saját elfogadható árküszöbrendszerük kialakítása mellett döntöttek, többek között a Cseh Köztársaság által megfogalmazott azon kifogás miatt, amely szerint e tagállamban az áruk átlagos árszintje jelentősen alacsonyabb volt. A Bizottság ehhez hozzáteszi, hogy a Lengyel Köztársaság kérdéseket fogalmazott meg az OLAF‑módszerrel kapcsolatban, és e célból kiegészítő dokumentumokat kért a Közös Kutatóközponttól. E körülmény véleményem szerint megerősíti azt, hogy ezt a módszert a Bizottság soha nem tekintette kötelező értékelési módszernek a tagállamok számára.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-152" href="#c-152">152</a>
</span>) E hatáskör külső vetülete a közös kereskedelempolitika, amelynek tekintetében az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja értelmében az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, mivel a másodlagos jog rendelkezéseinek jogalapja többek között az EUMSZ 207. cikk, amely e politikát rögzíti. Ami különösen a szóban forgó vámcsalás alapjául szolgáló vámérték meghatározását illeti, a Közösségi Vámkódex és az Uniós Vámkódex célja a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó megállapodás 1. A. mellékletében szereplő 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás végrehajtása, mivel e szabályok szintén az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak (lásd többek között: 1994. november 15‑i 1/94 [A WTO‑egyezmény mellékletét képező megállapodások] vélemény [EU:C:1994:384, 34. pont], valamint Fabio, M., Customs Law of the European Union, 4. kiadás, Wolters Kluwer, 2012, 4.01. pont]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-153" href="#c-153">153</a>
</span>) Az Uniós Vámkódex jogalapját az EUMSZ 33., EUMSZ 114. és EUMSZ 207. cikk képezi.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-154" href="#c-154">154</a>
</span>) A Lisszaboni Szerződés óta fennálló hatáskörmegosztásról lásd: Grave, J.‑M., „The Impact of the Lisbon Treaty on Customs Matters: A Legal Assessment”, Global Trade and Customs Journal, 5. kötet, 3. szám, 2021, 110. o. A „végrehajtási föderalizmusról” lásd: Limbach, K., „Uniformity of Customs Administration in the European Union”, Bloomsbury Publishing, London, 2015. november, 132. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-155" href="#c-155">155</a>
</span>) A vámellenőrzések területén a tagállamokat bizonyos jogkörökkel ruháztak fel, így a jogtudomány a tagállamok „fennmaradó hatáskörére” hivatkozik a vámjog területén (lásd többek között: Albert, J. L., „L’Union douanière, les apparences d’une solidarité européenne historique”, Gestion &amp; finances publiques, 4. kötet, 4. sz., 2017, 59–69. o., és Natarel, E., „Le phénomène douanier dans le marché intérieur: à propos de l’exemple français”, Revue des affaires européennes, 4. sz., 2005, 637. o.). Az államok vámjog területén fennálló hagyományos hatásköreinek az Unió hatóságai javára történő „átengedéséről” lásd többek között: Soulard, C., „Union douanière – Taxation des marchandises”, JurisClasseur Europe, 500. füzet, 2016, 35. és 58. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-156" href="#c-156">156</a>
</span>) Ezért az EUMSZ 33. cikk a tagállamok és a Bizottság közötti vámügyi együttműködésre vonatkozó jogalapot ír elő. Ami különösen a csalások terén folytatott koordinációt illeti, hozzá kell tenni, hogy az EUMSZ 325. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok összehangolják az Unió pénzügyi érdekeinek csalással szembeni védelmét célzó tevékenységüket, a Bizottsággal együtt megszervezve a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatóságaik közötti szoros és rendszeres együttműködést.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-157" href="#c-157">157</a>
</span>) Korábban EK 280. cikk.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-158" href="#c-158">158</a>
</span>) Lásd például az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletet (HL 1995. L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.), az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11‑i 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendeletet (HL 1996. L 292., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 303. o.), és az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25‑i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 1999. L 136., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 91. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-159" href="#c-159">159</a>
</span>) Lásd különösen: a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a vámügyi kockázatkezelésről és az ellátási lánc biztonságáról, COM/2012/0793 final.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-160" href="#c-160">160</a>
</span>) Ami közelebbről a vámszabályozást illeti, az uniós jogalkotó „nemzeti, közösségi és – adott esetben – nemzetközi szinten kialakított kritériumokon” alapuló kockázatelemzés elvégzésére vonatkozó kötelezettséget írt elő. Lásd a Közösségi Vámkódex 13. cikke (2) bekezdésének és az Uniós Vámkódex 46. cikke (2) bekezdésének szövegét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-161" href="#c-161">161</a>
</span>) Az EUSZ 17. cikk (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság többek között „előmozdítja az Unió általános érdekeit”, „felügyeli az uniós jog alkalmazását”, és „a Szerződésekben meghatározott feltételek szerint koordinatív, végrehajtó és igazgatási feladatokat lát el”. E rendelkezésnek a vámjog területén történő alkalmazásáról lásd Lyons, T., EC Customs Law, Oxford University Press, Oxford, 2018., 138. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-162" href="#c-162">162</a>
</span>) Lásd: Lyons, T., i. m., 147. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-163" href="#c-163">163</a>
</span>) A „Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az uniós vámügyi kockázatkezelési stratégiáról és cselekvési tervről: a kockázatok kezelése, az ellátási lánc biztonságának megerősítése és a kereskedelem előmozdítása” című dokumentumban (COM/2014/527) a Bizottság hangsúlyozta, hogy az „árumozgásokhoz kapcsolódó kockázatkezeléshez rendelkezni kell az árukkal és az árumozgásokkal összefüggő fenyegetések és kockázatok teljes körének meghatározására, értékelésére és elemzésére alkalmas kapacitással”, és a kockázatkezelés során „figyelembe kell venni a […] kockázatok sokféleségét, valamint bekövetkezésük esetén azok hatását és következményeit, hogy a kockázatenyhítési és az ellenőrzési intézkedéseket a legalkalmasabb időben és az ellátási lánc legmegfelelőbb pontján lehessen végrehajtani” (lásd a közlemény mellékletének I. pontját).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-164" href="#c-164">164</a>
</span>) Lásd: Charroux, G. és Woerth, E., „Rapport sur l’évaluation de l’action de la douane dans la lutte contre les fraudes et trafics” című 2015. június 3‑i jelentése az Assemblée nationale, Comité d’évaluation et de contrôle des politiques publiques (a Nemzetgyűlés közpolitikai értékelési és ellenőrzési bizottsága) részére.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-165" href="#c-165">165</a>
</span>) Bár a kockázatelemzést 2005‑ben vezették be a Közösségi Vámkódexbe, kilenc évre volt szükség ahhoz, hogy a Bizottság elfogadja a 163. sz. lábjegyzetben hivatkozott közleményt, amely a vámügyi kockázatkezelési politika végrehajtásának elemzését írta elő, valamint e területen stratégiára tett javaslatot. Lásd többek között az e dokumentumhoz csatolt „Uniós vámügyi kockázatkezelési stratégiát”, amely a következő linken érhető el: https://eur‑lex.europa.eu/legal‑content/EN/TXT/?uri=COM%3A2014%3A0527%3AFIN.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-166" href="#c-166">166</a>
</span>) A Bizottság ehhez hozzátette, hogy a PCA Discountnak a bizottsági szolgálatok által a fellépés befejeződését követően végzett felülvizsgálata (2011. november és december) során az összes tagállam között széles körű egyetértés alakult ki arról, hogy a méltányos árküszöböket fenn kell tartani. Ezért a 2014. évi Snake művelet ismét alkalmazta a korrigált átlagár 50%‑ában meghatározott elfogadható minimális árat. A tagállamok a Snake művelet eredményeinek elemzése során nem vetették fel e küszöbérték módosításának kérdését. A Bizottság azonban megerősíti, hogy egyetlen tagállam sem kérte az elfogadható minimális ár csökkentését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-167" href="#c-167">167</a>
</span>) Lásd: 2016. június 16‑i EURO 2004. Hungary ítélet (C‑291/15, EU:C:2016:455) Ezen ítélet 38. pontjában a Bíróság gondosan hangsúlyozta, hogy „az importált áruk bejelentett ügyleti értéke – a szóban forgó vámhatóság álláspontja szerint – az összehasonlítható importált áruk statisztikai átlagértékéhez képest rendkívül alacsony volt”, megerősítve ezáltal, hogy az áruk „átlagos statisztikai értéke” alkalmazható a bejelentett vámérték pontosságának vitatására.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-168" href="#c-168">168</a>
</span>) E bekezdést már elfogadásakor így szövegezték meg (lásd a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot [COM/90/71final, HL 1990. C 128., 1. o.]), és az az Uniós Vámkódex 46. cikkének (1) bekezdésében jelenleg is hasonló formában szerepel. E rendelkezés fejlődését illetően lásd a jelen indítvány 202. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-169" href="#c-169">169</a>
</span>) Ezenkívül megjegyzem, hogy az Uniós Vámkódex 5. cikkének 3. pontja szerint, amely a „vámellenőrzések” fogalmát határozza meg, azok „a vámhatóságok által elvégzett konkrét intézkedések, amelyek célja az, hogy biztosítsák az Unió vámterülete és az e területen kívüli országok vagy területek között szállított áruk belépését, kilépését, árutovábbítását, szállítását, tárolását és meghatározott célra történő felhasználását, valamint a nem uniós áruknak és a meghatározott célra történő felhasználás alatt lévő áruknak az Unió vámterületén belüli jelenlétét és szállítását szabályozó vámjogszabályoknak és a más jogszabályoknak való megfelelést”.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-170" href="#c-170">170</a>
</span>) Lásd többek között: Albert, J.‑L., Le droit douanier de l’Union européenne, Brüsszel, Bruylant, 2019, 525. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-171" href="#c-171">171</a>
</span>) Lásd többek között: az Uniós Vámkódex 73. cikke és Jääskinen főtanácsnok Codirex Expeditie ügyre vonatkozó indítványa (C‑542/11, EU:C:2013:123, 51. és azt követő pontok).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-172" href="#c-172">172</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 175–177. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-173" href="#c-173">173</a>
</span>) A vámhatóságok e rendelkezés szerinti feladatáról lásd: Lyons, T., i. m., 72. és azt követő oldalak.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-174" href="#c-174">174</a>
</span>) Az Egyesült Királyság arra hivatkozik, hogy a Breach művelet magában foglalt előzetes ellenőrzéseket is. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy egyrészt az Egyesült Királyság nem fejtette ki, hogy ezen ellenőrzések miben álltak, másrészt pedig, hogy e művelet beavatkozási szakasza pusztán két napig tartott. Lásd a 2016. február 3‑i találkozóról készült beszámolót.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-175" href="#c-175">175</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 175–177. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-176" href="#c-176">176</a>
</span>) A meghozott intézkedések hatékonyságának hiányát és az intézkedések hiányát megerősítik az ezen időszakban lefolytatott helyszíni vizsgálati feladatokról szóló jelentések. A Bizottság rámutat arra, hogy több olyan konkrét szállítmányt azonosított, amelyeket az érintett időszak alatt igen alacsonynak nyilvánított értéken jelentettek be. Például a 17–11–1. sz. vizsgálati jelentésből kitűnik, hogy az egyesült királysági hatóságok megerősítették, hogy nem hajtották végre az OLAF által a 2014‑es Snake műveletet követően igényelt és az utóbbi által a 16–11–1. sz. vizsgálati jelentésben ismét kért intézkedéseket. Ezenkívül az 17–11–2. sz. vizsgálati jelentésből kitűnik, hogy öt, 2017. szeptember 29‑én importált és a Bizottság megbízottai által kiválasztott tétel átlagosan csak a korrigált átlagár 3,3%‑ának megfelelő bejelentett értéket képviselt. A HMRC megerősítette, hogy az e gazdasági szereplők által bejelentett későbbi szállítmányokat feltartóztatták, és hogy a Swift Arrow művelet keretében kiegészítő vámok beszedésére irányuló megbízásokat bocsátottak ki.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-177" href="#c-177">177</a>
</span>) 2011. március 17‑i ítélet, C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160, 50. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-178" href="#c-178">178</a>
</span>) Amint az az Uniós Vámkódexből kitűnik, az uniós vámjog ösztönzi az ilyen információk cseréjét. Közelebbről e kódex 46. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy a vámellenőrzéseket egy olyan közös kockázatkezelési keretrendszerben kell végrehajtani, amely a kockázattal kapcsolatos információk és a kockázatelemzési eredmények vámigazgatások közötti cseréjén alapul, és közös kockázati kritériumokat és standardokat, ellenőrzési intézkedéseket és kiemelt ellenőrzési területeket határoz meg. Megjegyzem, hogy e cikk (4) és (5) bekezdése hasonló kötelezettségeket ír elő.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-179" href="#c-179">179</a>
</span>) 2011. március 17‑i ítélet, C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-180" href="#c-180">180</a>
</span>) A 2454/93 rendelet 248. cikke igen nagy mértékben megismétli az áruk szabad forgalomba bocsátására vonatkozó eljárások összehangolásáról szóló 79/695/EGK tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozó egyes rendelkezések megállapításáról szóló, 1981. december 17‑i 82/57/EGK bizottsági irányelv (HL 1982. L 28., 38. o.) 20. cikkének szövegét, míg a végrehajtási rendelet 244. cikke az Unió Vámkódexe V. címének 3. fejezetében található „Ellenőrzés” című 1. szakasza rendelkezéseinek végrehajtására irányul.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-181" href="#c-181">181</a>
</span>) A jogsértési időszak kezdetén, 2016. május 1‑jéig hatályos rendelkezés.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-182" href="#c-182">182</a>
</span>) Úgy tűnik ugyanis, hogy a 2454/93 rendelet 248. cikkének spanyol, német, észt, angol, francia és olasz nyelvi változata szerint a kiadás kötelező feltétele a biztosíték nyújtása.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-183" href="#c-183">183</a>
</span>) A német nyelvi változatban: „Sind die Zollbehörden der Auffassung, dass aufgrund einer Überprüfung der Zollanmeldung höhere Einfuhr‑ oder Ausfuhrabgaben oder andere Abgaben zu entrichten sein könnten als aufgrund der Angaben in der Zollanmeldung, so kann die Überlassung der Waren von einer Sicherheitsleistung abhängig gemacht werden, die die Differenz zwischen dem aufgrund der Angaben in der Zollanmeldung ermittelten Betrag und dem Betrag abdeckt, der letztlich zu entrichten sein könnte.” Az észt nyelvi változatban: „Kui toll leiab, et tollideklaratsiooni õigsuse kontrollimisest tulenev impordi‑ või eksporditollimaksu või muude tasutavate maksude summa võib olla suurem kui tollideklaratsiooni andmetest tulenev summa, võib kauba vabastamine sõltuda tagatise esitamisest, mis on piisav deklaratsiooni andmete põhjal kindlaksmääratud summa ja hiljem tasumisele kuuluda võiva lõppsumma vahe tasumiseks.” (Kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-184" href="#c-184">184</a>
</span>) Lásd többek között: Profisa ítélet (C‑63/06, EU:C:2007:233, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-185" href="#c-185">185</a>
</span>) Lásd: 2001. február 1‑jei D. Wandel ítélet (C‑66/99, EU:C:2001:69, 36. pont); a Törvényszék 2014. szeptember 16‑i Kyocera Mita Europe kontra Bizottság végzése (T‑35/11, nem tették közzé, EU:T:2014:795, 41. és 42. pont). Megjegyzem, hogy az Uniós Vámkódex 194. cikke hasonló kötelezettségeket ír elő.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-186" href="#c-186">186</a>
</span>) Lásd: Lyons, T., i. m., 462. és 463. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-187" href="#c-187">187</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 177. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-188" href="#c-188">188</a>
</span>) A biztosíték nyújtására vonatkozó említett (36) és (37) preambulumbekezdés kiemeli többek között „az Unió és a tagállamok pénzügyi érdekeinek fokozott védelmére és a csalárd gyakorlatok visszaszorítására” irányuló célkitűzést, és pontosítja, hogy figyelembe kell venni a kockázat szintjét és az érintett gazdasági szereplők konkrét helyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-189" href="#c-189">189</a>
</span>) A gazdasági szereplőkkel szemben „jogszerűségük” alapján alkalmazott eltérő bánásmódra vonatkozó ezen álláspontot véleményem szerint megerősíti a különleges jogállás, vagyis az Uniós Vámkódex szerinti (lásd a 38. és azt követő cikkeket).engedélyezett gazdálkodó státusz fennállását.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-190" href="#c-190">190</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 201–216. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-191" href="#c-191">191</a>
</span>) Lásd analógia útján: 2009. december 15‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑372/05, EU:C:2009:780, 72–77. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-192" href="#c-192">192</a>
</span>) A Chartához fűzött magyarázatok szerint e 17. cikk megfelel az első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének (HL 2007. C 303., 17. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-193" href="#c-193">193</a>
</span>) Az EJEB számtalanszor emlékeztetett arra, hogy az első kiegészítő jegyzőkönyvnek lényegében a tulajdonjogot garantáló 1. cikke három különálló normát tartalmaz: az első bekezdés első mondatában szereplő első norma, a magántulajdon tiszteletben tartásának elve általános jellegű; a második norma, amely ugyanezen bekezdés második mondatában szerepel, a tulajdontól való megfosztásra vonatkozik, és azt meghatározott feltételeknek rendeli alá; a második bekezdésben szereplő harmadik norma elismeri a szerződő államok azon jogát, hogy többek között a közérdeknek megfelelően szabályozzák a javak használatát, olyan törvények alkalmazásával, amelyeket ehhez szükségesnek ítélnek. Ugyanakkor nem olyan szabályokról van szó, amelyek között nem áll fenn kapcsolat. A második és a harmadik szabály a tulajdonjog megsértésére vonatkozó konkrét példákkal foglalkozik; ennélfogva azokat az első által kimondott elv fényében kell értelmezni (lásd többek között: EJEB, 1986. február 21., James és társai kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:1986:0221JUD000879379, 37. §); EJEB, 2015. június 16., Sargsyan kontra Azerbajdzsán (CE:ECHR:2015:0616JUD004016706, 217. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-194" href="#c-194">194</a>
</span>) Lásd többek között: EJEB, 2008. április 29., Burden kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:2008:0429JUD001337805, 59. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-195" href="#c-195">195</a>
</span>) Lásd: EJEB, 1997. október 23., National &amp; Provincial building society, Leeds permanent building society és Yorkshire building society kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:1997:1023JUD002131993, 80. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-196" href="#c-196">196</a>
</span>) Lásd példaként: 2021. január 14‑i Okrazhna prokuratura – Haskovo és Apelativna prokuratura – Plovdiv ítélet (C‑393/19, EU:C:2021:8, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-197" href="#c-197">197</a>
</span>) Azon elvont példát illetően, amikor az adókból vagy terhek kivetéséből eredő pénzügyi kötelezettség sértheti a tulajdonhoz való jogot, lásd: EJEB, 2003. július 3., Buffalo s.r.l., felszámolás alatt kontra Olaszország (CE:ECHR:2003:0703JUD003874697, különösen 36. és 37. §).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-198" href="#c-198">198</a>
</span>) Az Egyesült Királyság hangsúlyozza, hogy e művelet keretében 239 nagy kockázatot jelentő piaci szereplőt azonosítottak, valamint hogy utólagos beszedési megbízásokat (C18‑as értesítés) közöltek több ilyen gazdasági szereplővel. Ezen állam arra hivatkozik, hogy az említett művelet során „[m]integy harminc előzetes ellenőrzést végeztek, és mintavételre került sor”, anélkül azonban, hogy pontosítaná, hogy a mintákat mikor és milyen mértékben vették fel, és miért mondtak le inkább arról, hogy az áruk kiadása előtt biztosítékot követeljenek, miközben azok utólagos beszedése gyakorlati okokból kevésbé hatékony intézkedés.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-199" href="#c-199">199</a>
</span>) OLAF‑jelentés, 2.1.4. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-200" href="#c-200">200</a>
</span>) Írásbeli beadványai szerint a Bizottság nem tudja megerősíteni az Egyesült Királyság által hivatkozott fent említett számadatot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-201" href="#c-201">201</a>
</span>) A Bizottság szerint ezek az adatok nem csupán azt bizonyítják, hogy 2015‑ben az Egyesült Királyság a tradicionális saját forrásoknak a Kínából származó textiltermékek és lábbelik alulértékeléséből eredő veszteségei 74,60%‑áért, 2016‑ban e veszteségek 79,15%‑áért, 2017‑ben pedig 66,90%‑áért volt felelős, hanem azt is, hogy a Swift Arrow művelet megindítása és fokozatos kiterjesztése óta ez a szám jelentősen csökkent, például 2017 novemberében 33,86%‑ra, 2018 júniusában pedig 4,73%‑ra (Felügyelet 2 adatbázis a Kínából származó textiltermékek és lábbelik behozatalai kapcsán). A Bizottság azt is kifejti, hogy bár az Egyesült Királyság viszonylag korlátozott intézkedéseket hozott (mivel csak néhány piaci szereplőt ellenőrzött, alacsony küszöbértékek alapján, csak néhány kikötőben), az alulértékelt behozatalok látványosan és szinte azonnal visszaestek (90%‑kal kevesebb három hónap alatt és 96%‑kal kevesebb egy éven belül).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-202" href="#c-202">202</a>
</span>) Az Egyesült Királyság többek között a PCA Discount, a Snake, a Breach és a Samurai műveletre hivatkozik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-203" href="#c-203">203</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 235–240. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-204" href="#c-204">204</a>
</span>) Noha ugyanis a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek megállapítani az uniós jogosultság fennállását a saját források tekintetében, amint a vámhatóságok ki tudják számítani a vámtartozásból eredő vámösszeget, és meg tudják állapítani a kötelezett személyét (2006. február 23‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑546/03, nem tették közzé, EU:C:2006:132, 29. pont; 2005. november 15‑i Bizottság kontra Dánia ítélet, C‑392/02, EU:C:2005:683, 59. és 61. pont; 2010. június 17‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑423/08, EU:C:2010:347, 40. pont; 2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160, 59. pont), nem szükséges, hogy a könyvelésbe vételre ténylegesen sor kerüljön (lásd ebben az értelemben: 2005. november 15‑i Bizottság kontra Dánia ítélet, C‑392/02, EU:C:2005:683, EBHT I‑9811., 58. pont), amit azt jelenti, hogy két külön jogi szabályozásról van szó.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-205" href="#c-205">205</a>
</span>) 2008. július 9‑i Gerlach &amp; Co. végzés (C‑477/07, nem tették közzé, EU:C:2008:390, 22. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-206" href="#c-206">206</a>
</span>) Lásd többek között: 2009. július 16‑i Distillerie Smeets Hasselt és társai ítélet (C‑126/08, EU:C:2009:470, 22. pont); 2012. november 8‑i KGH Belgium ítélet (C‑351/11, EU:C:2012:699, 21. pont); 2008. július 9‑i Gerlach &amp; Co. végzés (C‑477/07, nem tették közzé, EU:C:2008:390, 17. pont), amelyek a Közösségi Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdésére és 220. cikkének (1) bekezdésére vonatkoznak.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-207" href="#c-207">207</a>
</span>) Lásd: 2010. június 17‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑423/08, EU:C:2010:347, 37. és azt követő pontok).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-208" href="#c-208">208</a>
</span>) Lásd: 2014. április 3‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑60/13, nem tették közzé, EU:C:2014:219, 40. pont). A saját források rendszerének áttekintéséhez lásd:Albert, J.‑L., Le droit douanier de l’Union européenne, Bruylant, Brüsszel, 2019, 132–144. o.; Berlin, D., Politiques de l’Union européenne, Bruylant, Brüsszel, 2016, 53–64. pont és Aubert, M.‑H., „Rapport: Système des ressources propres des Communautés européennes”, Assemblée nationale (a Nemzetgyűlés tájékoztató dokumentumai. 11. ciklus, 3436. sz.), Párizs, 2001.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-209" href="#c-209">209</a>
</span>) Európai Bizottság, Les finances de l’Union européenne, (Az Európai Unió pénzügyei), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2007, 143. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-210" href="#c-210">210</a>
</span>) Potteau, A., „Budget de l’Union européenne.– Contenu du budget”, JurisClasseur Europe Traité, 198. füzet, 2016. november 4., 33. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-211" href="#c-211">211</a>
</span>) E rendelkezés megfelel az 1150/2000 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-212" href="#c-212">212</a>
</span>) Lásd: Berlin, D., i. m., 34. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-213" href="#c-213">213</a>
</span>) E rendelkezés az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését váltotta fel.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-214" href="#c-214">214</a>
</span>) A Bíróság már kimondta, hogy „a jogosultságot akkor állapítják meg, amikor a megfelelő követelést megfelelően alátámasztották” (1989. február 22‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, 54/87, EU:C:1989:76). Újabb példához lásd: 2014. április 3‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑60/13, nem tették közzé, EU:C:2014:219, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Sharpston főtanácsnok egyébként azt állította, hogy a tagállamok ezzel kapcsolatosan nem rendelkeznek semmiféle mérlegelési mozgástérrel (a Cseh Köztársaság kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑575/18 P, EU:C:2020:205, 43. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-215" href="#c-215">215</a>
</span>) E rendelkezés az 1150/2000 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének helyébe lépett.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-216" href="#c-216">216</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2006. október 5‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑105/02, EU:C:2006:637, 87. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-217" href="#c-217">217</a>
</span>) A Bíróság már megállapította, hogy a korábbi rendelkezést, az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok nem mentesülhetnek a követelések megállapítása alól, még ha azokat vitatják is, különben lehetővé tennék, hogy az Unió pénzügyi egyensúlyát valamely tagállam magatartása – akár csak ideiglenesen is – felborítsa (2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160, 58. pont). Lásd még: 2005. november 15‑i Bizottság kontra Dánia ítélet (C‑392/02, EU:C:2005:683, 54. és 60. pont); 2011. április 7‑i Bizottság kontra Finnország ítélet (C‑405/09, EU:C:2011:220, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-218" href="#c-218">218</a>
</span>) Lásd: 2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑334/08, EU:C:2010:414, 67. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-219" href="#c-219">219</a>
</span>) A Bíróság már megállapította, hogy az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontja alapján az ugyanezen rendelet 2. cikkének megfelelően megállapított jogosultságokat a tagállamok kötelesek legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon lekönyvelni az A számlákon, ami nem sérti azt a lehetőséget, miszerint ugyanezen időtartamon belül a B számlára könyvelik le azokat a megállapított jogosultságokat, amelyeket „még nem szedtek be” és amelyek tekintetében „nem adtak biztosítékot”, valamint azon megállapított jogosultságokat, amelyekre nézve „biztosítékot adtak, kifogással éltek, és amelyek esetleg változhatnak a felmerült vita rendezésétől függően” (2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑334/08, EU:C:2010:414, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-220" href="#c-220">220</a>
</span>) Lásd e tekintetben: Lyons, T., i. m., 52. és 53. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-221" href="#c-221">221</a>
</span>) Lásd: Trstenjak főtanácsnok Bizottság kontra Olaszország ügyre vonatkozó indítványa (C‑275/07, EU:C:2008:334, 82. pont és 39. lábjegyzet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-222" href="#c-222">222</a>
</span>) Lásd többek között: 1989. szeptember 21‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑68/88, EU:C:1989:339, 17. pont); 1991. május 16‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑96/89, EU:C:1991:213, 38. pont); 2003. június 12‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑363/00, EU:C:2003:335, 43. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-223" href="#c-223">223</a>
</span>) Lásd többek között: 2019. július 11‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (Saját források – Vámtartozás behajtása) (C‑304/18, nem tették közzé, EU:C:2019:601, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-224" href="#c-224">224</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 222. lábjegyzetében hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-225" href="#c-225">225</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Lenz főtanácsnok Bizottság kontra Görögország ügyre vonatkozó indítványa (70/86, EU:C:1987:250).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-226" href="#c-226">226</a>
</span>) A 609/2014 rendelet (3) preambulumbekezdése és az 1989. február 22‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (54/87, EU:C:1989:76).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-227" href="#c-227">227</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2006. október 5‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑275/04, EU:C:2006:641, 68. pont); 2006. október 5‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑312/04, EU:C:2006:643, 54. pont); 2006. október 5‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑377/03, EU:C:2006:638, 69. pont); 2009. március 19‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑275/07, EU:C:2009:169, 84. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-228" href="#c-228">228</a>
</span>) Lásd: 2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑334/08, EU:C:2010:414, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2019. július 11‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (Saját források – Vámtartozás behajtása) (C‑304/18, nem tették közzé, EU:C:2019:601, 61. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-229" href="#c-229">229</a>
</span>) Lásd többek között: 1989. február 22‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (54/87, EU:C:1989:76).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-230" href="#c-230">230</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2003. június 12‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑363/00, EU:C:2003:335, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-231" href="#c-231">231</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2014. április 3‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑60/13, nem tették közzé, EU:C:2014:219, 50. pont); 2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2019. július 11‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (Saját források – Vámtartozás behajtása) (C‑304/18, nem tették közzé, EU:C:2019:601, 61. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-232" href="#c-232">232</a>
</span>) Ami a Snake művelet keretében kibocsátott C18 fizetési felszólítások számát illeti, az Egyesült Királyságnak a viszonválasza D.5. mellékletére vonatkozó magyarázataiból és az Egyesült Királyság Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszaiból az következik, hogy hatóságai 23 C18 fizetési felszólítást bocsátottak ki, körülbelül 201 828 809,62 GBP összegben, azzal, hogy ezt a számot a viszonválaszban 192 568 694,30 GBP értékre csökkentették, mivel nem a szóban forgó valamennyi áru tartozik a kötelezettségszegés körébe.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-233" href="#c-233">233</a>
</span>) Lásd: 1987. szeptember 17‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (70/86, EU:C:1987:374).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-234" href="#c-234">234</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 1986. december 18‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (93/85, EU:C:1986:499).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-235" href="#c-235">235</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑334/08, EU:C:2010:414). Kommentárként lásd: Potteau, A., „Les finances publiques de l’Union en 2008–2009”, Revue trimestrielle de droit européen, 2. szám, 2010, 380. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-236" href="#c-236">236</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 201–216. és 219. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-237" href="#c-237">237</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 217–224. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-238" href="#c-238">238</a>
</span>) Lásd: 2010. július 15‑i Gaston Schul ítélet (C‑354/09, EU:C:2010:439, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-239" href="#c-239">239</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2016. június 16‑i EURO 2004. Hungary ítélet (C‑291/15, EU:C:2016:455, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-240" href="#c-240">240</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 193–210. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-241" href="#c-241">241</a>
</span>) A viszonválasz D.5. melléklete.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-242" href="#c-242">242</a>
</span>) Ezt az álláspontot a Bizottság már a Snake műveletet követően fejtette ki (lásd a keresetlevél A.16. mellékletében szereplő 16–11–1. sz. vizsgálati jelentés 3.1.1. pontját).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-243" href="#c-243">243</a>
</span>) Ami a C18 Snake fizetési felszólításokat illeti, a konkrét behozatal vámértékét, nem pedig a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek becslését kellett meghatározni. Lásd továbbá a jelen indítvány 206. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-244" href="#c-244">244</a>
</span>) Lásd a 2015. február 20‑i megbeszélésről készült beszámolót, az ellenkérelem B.2. mellékletében.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-245" href="#c-245">245</a>
</span>) Az Egyesült Királyság 2018. június 22‑i válaszának 147. pontja.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-246" href="#c-246">246</a>
</span>) Lásd többek között: 2019. július 11‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (Saját források – Vámtartozás behajtása) (C‑304/18, nem tették közzé, EU:C:2019:601).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-247" href="#c-247">247</a>
</span>) Lehetséges, hogy ezt az összeget körülbelül 25 millió GBP‑vel, vagyis a Breach műveletből származó, 2015 májusától 2017 októberéig terjedő időszakra vonatkozó C18‑as felszólításokban követelt összegeknek megfelelő B‑számlán feltüntetett összeggel csökkenteni kell.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-248" href="#c-248">248</a>
</span>) Az Egyesült Királyság ezt csak kiegészítő jelleggel ismeri el, mivel védekezése az első jogalap keretében ismertetett jogsértések fennállásának elutasításán alapul, míg a második jogalap keretében saját módszerét terjeszti elő a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek mérésére.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-249" href="#c-249">249</a>
</span>) Korábban a Közösségi Vámkódex 29. vagy 31. cikke.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-250" href="#c-250">250</a>
</span>) Az Egyesült Királyság szerint az „észszerű eszközök” kifejezés azt jelenti, hogy olyan döntésekről van szó, amelyeket a tagállamnak kell kizárólagos hatáskörében meghoznia, és hogy igen széles mérlegelési mozgásteret kell biztosítani számára a módszerek és értékelések megválasztása során. Az Egyesült Királyságnak nem azt kell bizonyítania, hogy a becslése helyes‑e, vagy sem, hanem csupán annak észszerű jellegét. Teljes mértékben a Bizottságra hárul annak bizonyítása, hogy az nem észszerű.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-251" href="#c-251">251</a>
</span>) Megjegyzem, hogy az Uniós Vámkódex 74. cikke (a Közösségi Vámkódex korábbi 31. cikke) előírja, hogy amennyiben a vámérték e kódex 70. cikke alapján nem határozható meg, akkor a később előírt módszereket kell alkalmazni, amelyek közül mindegyik csak akkor alkalmazható, ha az előző – a megjelenésük sorrendjében – használhatatlannak bizonyul, ezáltal módszertani hierarchiát vezetve be. Az említett 74. cikk (3) bekezdésében előírt, úgynevezett „utolsó megoldás” módszerét, amely „észszerű eszközökön” alapul, akkor kell alkalmazni, ha az előző bekezdésekben foglalt módszerek nem alkalmazhatók. Lásd többek között Albert, J.‑L., „Section 3 – La valeur en douane”, Le droit douanier de l’Union européenne, Brüsszel, Bruylant, 2019, 255–280. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-252" href="#c-252">252</a>
</span>) Az Egyesült Királyság megjegyzi, hogy már megtörtént, hogy a Bíróság bizonyos ügyekben pontosan meghatározott összegben állapította meg a tradicionális saját forrásokból származó veszteségeket, de úgy tűnik, hogy a kereseti kérelmekben ezekben az esetekben nem emeltek kifogást, és/vagy a szóban forgó összegeket nem vitatták: lásd például: 1989. szeptember 21‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑68/88, EU:C:1989:339). A jelen ügyben teljesen más a helyzet.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-253" href="#c-253">253</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2016. június 16‑i EURO 2004. Hungary ítélet (C‑291/15, EU:C:2016:455).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-254" href="#c-254">254</a>
</span>) Véleményem szerint ezen okból is el kell utasítani az Uniós Vámkódex 74. cikkének (3) bekezdésében előírt másodlagos módszerre alapított érveket.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-255" href="#c-255">255</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 193–216. és 225–227. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-256" href="#c-256">256</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 177. pontját, valamint 92. és 265. lábjegyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-257" href="#c-257">257</a>
</span>) C‑575/18 P, EU:C:2020:530.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-258" href="#c-258">258</a>
</span>) Lásd ezen ítélet 68. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-259" href="#c-259">259</a>
</span>) Lásd többek között: 2006. április 27‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑441/02, EU:C:2006:253, 48. pont); 2019. május 2‑i Bizottság kontra Horvátország (Biljane Donje hulladéklerakó) ítélet (C‑250/18, nem tették közzé, EU:C:2019:343, 33. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-260" href="#c-260">260</a>
</span>) Az Egyesült Királyság továbbá azon a véleményen van, hogy a csalás esetén kívül a Bizottságnak először bizonyítania kell az e kötelezettségszegés és a kár közötti okozati összefüggést, valamint a meghatározott összeg Unió részére történő kifizetése iránti kérelmének elfogadhatóságát.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-261" href="#c-261">261</a>
</span>) Lásd: 2016. június 16‑i EURO 2004. Hungary ítélet (C‑291/15, EU:C:2016:455, 23. és 36. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-262" href="#c-262">262</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 159–162. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-263" href="#c-263">263</a>
</span>) Lásd többek között: 1993. november 17‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑73/92, EU:C:1993:891, 19. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-264" href="#c-264">264</a>
</span>) Lásd többek között: 1999. szeptember 21‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑392/96, EU:C:1999:431, 60. és 61. pont); 2003. június 26‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑233/00, EU:C:2003:371, 62. pont); 2006. október 26‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑36/05, EU:C:2006:672, 38. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-265" href="#c-265">265</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2018. június 5‑i Kolev és társai ítélet (C‑612/15, EU:C:2018:392, 51. és 52. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-266" href="#c-266">266</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2005. november 15‑i Bizottság kontra Dánia ítélet (C‑392/02, EU:C:2005:683, 68. pont); 2007. október 18‑i Bizottság kontra Dánia ítélet (C‑19/05, EU:C:2007:606, 32. pont); 2014. április 3‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑60/13, nem tették közzé, EU:C:2014:219, 50. pont). A szakirodalmat illetően lásd Meisse, E., „Application du système des ressources propres des Communautés”, Europe, 2006/346. sz., 9. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-267" href="#c-267">267</a>
</span>) Először is, ami a 2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítéletet (C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160) illeti, az Egyesült Királyság arra hivatkozik, hogy a Bíróság jelezte, hogy az alperes állam felelős „az ebből következő bevételkiesésért”, és hogy felelőssége fennáll „[h]a a vámhatóság által elkövetett hiba […] azzal a hatással jár, hogy a vámot nem szedték be” (57. és 61. pont). Ezt követően, ami a 2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítéletet (C‑334/08, EU:C:2010:414) illeti, az Egyesült Királyság szerint az alperes állam felelős volt a tradicionális saját források elvesztéséért azon hatóságok hibás magatartása miatt, amelyek valamely társaság számára jogellenes engedélyt adtak arra, hogy bizonyos termékeket vámmentes rendszerbe soroljanak, holott e termékeket rendesen vámmal kellett volna sújtani (40. pont). Végül, ami a 2007. október 18‑i Bizottság kontra Dánia ítéletet (C‑19/05, EU:C:2007:606) illeti, az Egyesült Királyság arra hivatkozik, hogy semmi nem utalt arra, hogy ha a dán hatóságok nem követték volna el a szóban forgó áruk vám alóli mentesítésében megnyilvánuló hibát, vagyis ha helyesen értelmezték volna a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó eljárás hatályát, a beszedett és könyvelésbe vett vám összege ugyanaz lett volna.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-268" href="#c-268">268</a>
</span>) 2019. október 31‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑391/17, EU:C:2019:919), amely ügyet a 2019. október 31‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑395/17, EU:C:2019:918) alapjául szolgáló üggyel egy időben bíráltak el.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-269" href="#c-269">269</a>
</span>) Lásd többek között: 2019. október 31‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑391/17, EU:C:2019:919, 92–102. pont). A Bíróság tehát annak megállapítása érdekében, hogy fennáll‑e a tagállamnak a TOT‑nak az Unió költségvetéséből származó saját források elvesztésével járó intézkedései miatti felelőssége, úgy ítélte meg, hogy meg kell vizsgálni, hogy e tagállam felelős‑e az Unióval szemben az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése alapján őt terhelő kötelezettségek alapján, és hogy e rendelkezés értelmében köteles‑e a szóban forgó összeget megtéríteni.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-270" href="#c-270">270</a>
</span>) A negyedik jogalap keretében másodlagosan felhozott elfogadhatatlansági kifogásról van szó.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-271" href="#c-271">271</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2007. október 18‑i Bizottság kontra Dánia ítélet (C‑19/05, EU:C:2007:606, 34. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-272" href="#c-272">272</a>
</span>) Hivatkozás többek között a jelen indítvány 197. pontjában.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-273" href="#c-273">273</a>
</span>) Lásd többek között a Felügyelet 2‑nek Kombinált Nómenklatúra 61–64. árucsoportjába tartozó, 2015. január és 2018. augusztus között Kínából származó behozatalok elfogadható minimális áránál magasabb és alacsonyabb mennyiségeit mutató adatait, amelyek a keresetlevél A.34. mellékletében az „UK [Lowest Acceptable Price] Quantities of imports” című táblázatban szerepelnek.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-274" href="#c-274">274</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 40. lábjegyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-275" href="#c-275">275</a>
</span>) OLAF‑jelentés, 8. és 9. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-276" href="#c-276">276</a>
</span>) Ez a következtetés közvetlenül következik maga a Bizottság által a keresetlevelében és a válaszában megfogalmazott észrevételekből, valamint a Bizottság által a Bíróság kérdéseire adott válaszokból.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-277" href="#c-277">277</a>
</span>) Az Egyesült Királyság a jelen kereset keretében egy szintén statisztikai adatokon alapuló módszert mutat be.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-278" href="#c-278">278</a>
</span>) 2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-279" href="#c-279">279</a>
</span>) 2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-280" href="#c-280">280</a>
</span>) 2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160, 63. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-281" href="#c-281">281</a>
</span>) Közelebbről a Bíróság ezen ítélet 66. pontjában megállapította, hogy ahhoz, hogy a 2003. augusztus 1. és október 31. közötti jogsértési időszakot követően végzett ellenőrzések eredményei alapján számszerűsíteni lehessen a szóban forgó években nem megfelelően megállapított saját források összegét, a Bizottságnak össze kell hasonlítania az említett ellenőrzések során banánládánként megállapított átlagos súlyt az ugyanezen időszak alatt bejelentett átlagos súlyokkal.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-282" href="#c-282">282</a>
</span>) A közösségi költségvetés rendelkezésére bocsátandó összeg kiszámításának módszere szerint a friss banán 2003. augusztus 1. és október 31. közötti teljes behozatalát ellenőrizték, majd ezen ellenőrzés eredményei alapján kiszámították az 1998 és 2002 közötti időszakban importált banán átlagos súlyát (az ítélet 30. pontja). A Bizottság szerint az 1998–2002. évekre vonatkozóan a közösségi költségvetés rendelkezésére bocsátandó összeg 16 087 604,41 eurót tett ki (az említett ítélet 29. pontja).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-283" href="#c-283">283</a>
</span>) 2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-284" href="#c-284">284</a>
</span>) 2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-285" href="#c-285">285</a>
</span>) Lásd többek között: 1973. július 12‑i Bizottság kontra Németország ítélet (70/72, EU:C:1973:87, 13. pont); 2012. október 16‑i Magyarország kontra Szlovákia ítélet (C‑364/10, EU:C:2012:630, 68. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-286" href="#c-286">286</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 160. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-287" href="#c-287">287</a>
</span>) Lásd többek között: 2020. november 10‑i Bizottság kontra Olaszország (Határértékek – PM10) ítélet (C‑644/18, EU:C:2020:895, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-288" href="#c-288">288</a>
</span>) E tekintetben a Bíróság különösen úgy ítélte meg, hogy amikor valamely tagállam a 77/388 hatodik irányelvből következő követelmények figyelmen kívül hagyásából eredően nem vont le héát valamely ügylettípus után, az ilyen jogsértés azzal is járhat, hogy az említett tagállam elmulasztja teljesíteni azon kötelezettségét, hogy héa‑forrás címén a Bizottság rendelkezésére bocsássa az említett ügyletek után levonandó adónak megfelelő összegeket (lásd többek között: 2000. szeptember 12‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet [C‑276/97, EU:C:2000:424, 49., 56., 61. és 70. pont]; 2000. szeptember 12‑i Bizottság kontra Írország ítélet [C‑358/97, EU:C:2000:425, 58., 65., 69. és 78. pont]; 2000. szeptember 12‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet [C‑359/97, EU:C:2000:426, 70., 77. és 87. pont]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-289" href="#c-289">289</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 183. és 257. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-290" href="#c-290">290</a>
</span>) Lásd többek között: 2005. április 26‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑494/01, EU:C:2005:250, 44. pont); 2019. március 28‑i Bizottság kontra Írország (Szennyvíz összegyűjtésére és kezelésére szolgáló rendszer) ítélet (C‑427/17, nem tették közzé, EU:C:2019:269, 39. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-291" href="#c-291">291</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 184–227. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-292" href="#c-292">292</a>
</span>) A statisztikai adatok bizonyító erejére vonatkozó kérdés nem idegen a jogi vitáktól. Így a dömpingellenes ügyekben az analóg országnak a termékek rendes értékének meghatározása céljából történő megállapítása érdekében a Bíróság a GLS‑ítéletben (C‑338/10, EU:C:2012:158, 30. pont) már kimondta, hogy az uniós intézmények feladata, hogy a megkövetelt gondossággal vizsgálják meg a rendelkezésükre álló információkat – amelyek között szerepelnek többek között az Eurostat statisztikái – annak felkutatása érdekében, hogy található‑e analóg ország. A Bricmate ítélet (C‑569/13, EU:C:2015:572, 65. és 68. pont) alapjául szolgáló ügyben a Bíróság megállapította, hogy „az uniós intézmények nem vizsgálták meg a megkövetelt gondossággal az Eurostat statisztikáiban foglalt adatokat”. E kérdés felmerül a közvetett hátrányos megkülönböztetés terén is, ahol a Bíróság a kérdéskörrel kapcsolatos alapirányelvekre utalva emlékeztet arra, hogy „a közvetett hátrányos megkülönböztetés minden eszközzel, akár statisztikai adatok alapján is megállapítható” (lásd többek között: 2020. szeptember 24‑i YS [Vezetői foglalkoztatói nyugdíj] ítélet [C‑223/19, EU:C:2020:753, 50. pont]; 2019. október 3‑i Schuch‑Ghannadan ítélet [C‑274/18, EU:C:2019:828, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-293" href="#c-293">293</a>
</span>) A Bizottság hangsúlyozza a választott módszer tudományos jellegét is, anélkül azonban, hogy pontosítaná, hogy miről van szó.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-294" href="#c-294">294</a>
</span>) A tanácsadó társaság jelentése, a keresetlevél A.32. melléklete és az ellenkérelem B.5. melléklete, 2.12. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-295" href="#c-295">295</a>
</span>) Lásd a Bizottság válaszainak E.4. mellékletét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-296" href="#c-296">296</a>
</span>) Lásd: 2011. március 17‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑23/10, nem tették közzé, EU:C:2011:160, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-297" href="#c-297">297</a>
</span>) Lásd az ellenkérelem B.32. mellékletét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-298" href="#c-298">298</a>
</span>) Az OLAF jelentésének 6. mellékletét a keresetlevél A.36. melléklete tartalmazza.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-299" href="#c-299">299</a>
</span>) E tekintetben el kell fogadni a Bizottság azon álláspontját, amely szerint az Egyesült Királyság vámhatóságai által a 2017 utáni időszak tekintetében levett áruminták a jelen ügy szempontjából nem relevánsak, mivel kívül esnek a kereset tárgyát képező jogsértési időszakon.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-300" href="#c-300">300</a>
</span>) Lásd többek között az Egyesült Királyság által a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszokat.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-301" href="#c-301">301</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 226. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-302" href="#c-302">302</a>
</span>) E módszer lényege a különböző „populációk” „eloszlásának” tanulmányozása a (mennyiség szempontjából) alacsony árakból álló fő csoport „csúcsértékének” szintjén.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-303" href="#c-303">303</a>
</span>) E számadat részletesebb magyarázatához lásd a jelen indítvány 252. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-304" href="#c-304">304</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 247. lábjegyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-305" href="#c-305">305</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2010. január 14‑i Bizottság kontra Cseh Köztársaság ítélet (C‑343/08, EU:C:2010:14, 26. pont); 2010. június 15‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑211/08, EU:C:2010:340, 32. pont); 2012. november 15‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑34/11, EU:C:2012:712, 44. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-306" href="#c-306">306</a>
</span>) Lásd: 2016. június 2‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑233/14, EU:C:2016:396, 35. pont); 2020. április 2‑i Bizottság kontra Lengyelország, Magyarország és Cseh Köztársaság ítélet (A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésére szolgáló ideiglenes mechanizmus) (C‑715/17, C‑718/17 és C‑719/17, EU:C:2020:257, 116. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-307" href="#c-307">307</a>
</span>) A Bizottság hangsúlyozza többek között, hogy ha az egyesült királysági hatóságok úgy vélték volna, hogy a megállapított tartozásoknak megfelelő összegek nem megfelelőek, ad hoc korrekciókat kellett volna tenniük, és újra ki kellett volna bocsátaniuk a fizetési felszólításokat.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-308" href="#c-308">308</a>
</span>) Lásd a felszólító levél 178. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-309" href="#c-309">309</a>
</span>) Lásd különösen az A.31. mellékletben szereplő indokolással ellátott vélemény 243. és 338. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-310" href="#c-310">310</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 241–243. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-311" href="#c-311">311</a>
</span>) Amint azt a Bizottság kifejti, feltéve, hogy a Kombinált Nómenklatúra adott, nyolc számjegyű kódja esetében az EU28‑ra vonatkozó korrigált átlagár 15 GBP/kg, az elfogadható minimális ár értéke 7,50 GBP/kg. Továbbra is elfogadva azt, – folytatja– hogy egy adott napon kilenc, csekély 10 GBP/kg értékű szabályos behozatal és 1 GBP/kg alulértékelt behozatal történt, a napi adatok összesítése 9,1 GBP/kg átlagos árat eredményez. Mivel ez az ár magasabb a 7,50 GBP/kg elfogadható minimális árnál, az alulértékelt szállítmányt magában foglaló napi összesítés nem kerül bele a kiszámított tradicionális saját forrásokat érintő veszteségekbe.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-312" href="#c-312">312</a>
</span>) A tárgyalás során a Bizottság azt állította, hogy az egyik tanácsadó társaság jelentésének (a keresetlevél A.32. melléklete és az ellenkérelem B.5. melléklete) 1.12. pontjából (az következik, hogy az Egyesült Királyság elismeri, hogy az alulértékelt behozatalok az Egyesült Királyság összes behozatalának legalább 35%‑át teszik ki a jogsértési időszakban.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-313" href="#c-313">313</a>
</span>) Lásd többek között az egyik tanácsadó társaságnak a keresetlevél A.32. mellékletében és az ellenkérelem B.5. mellékletében található jelentését, 3.5. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-314" href="#c-314">314</a>
</span>) A Bíróság kérdéseire adott válaszában az Egyesült Királyság a „közös mennyiségre”, vagyis a behozatalok azon mennyiségére is hivatkozott, amelyet mindkét módszer alapján alulértékeltnek kell tekinteni. A 2015–2017. éveket érintő „közös mennyiségre” vonatkozó becslése 992 326 582 kg.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-315" href="#c-315">315</a>
</span>) Amint az egy tanácsadó társaság jelentéséből kitűnik, a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek különbségének 80%‑a a referenciaértéknek tulajdonítható (az OLAF‑módszer szerint ez 2,26–141,95 GBP, míg az Egyesült Királyság által kidolgozott „megfelelőségi küszöb” alkalmazásával 0,10–8,90 GBP; az ellenkérelem B.5. mellékletének 3.3. pontja).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-316" href="#c-316">316</a>
</span>) OLAF‑jelentés, 2.1.5. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-317" href="#c-317">317</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 274. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-318" href="#c-318">318</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 235. pontját, amely többek között a 2007/436 határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjára, valamint a 2014/335 határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-319" href="#c-319">319</a>
</span>) Lásd többek között e rendeletek 2., 9. és 10. cikkét, valamint a jelen indítvány 236–240. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-320" href="#c-320">320</a>
</span>) Lásd a tanácsadó társaság kiegészítő jelentését az ellenkérelem B.6. mellékletében, 2.25–2.26. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-321" href="#c-321">321</a>
</span>) Szintén releváns a Bizottság azon állítása, amely szerint 2016‑ban a textiltermékek és lábbelik Egyesült Királyságba irányuló behozatalának 87%‑a a 42‑es eljáráskódú vámeljárás keretében történt, ami azt jelenti, hogy ezeket az árukat más tagállamokba szánták, míg ugyanebben az időszakban a 40‑es eljáráskódú vámeljárást csak az ilyen termékek behozatalainak 13%‑a esetében alkalmazták, amely termékek a brit piacon maradhattak, vagy más tagállamok felé szállíthatták őket.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-322" href="#c-322">322</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 208. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-323" href="#c-323">323</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 126. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-324" href="#c-324">324</a>
</span>) OLAF‑jelentés, 2.1.2. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-325" href="#c-325">325</a>
</span>) Lásd mutatis mutandis többek között: 2016. június 16‑i EURO 2004. Hungary ítélet (C‑291/15, EU:C:2016:455, 23. pont) Ezenkívül el kell utasítani a Bizottság által előadott azon érvet, amely szerint ez az ítélet engedélyezi a szóban forgó termékek uniós szintű átlagárának alkalmazását az alulértékelt behozatalok „újraértékelésének” alapjaként, majd ezt követően a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek kiszámítása céljából. Ebben az ügyben ugyanis a Bíróság egyszerűen úgy ítélte meg, hogy ha a hasonló áruk importja során alkalmazott, statisztikai átlagon alapuló beszerzési átlagárakhoz képest a bejelentett ügyleti értéket irreálisan alacsonynak találják, meg kell állapítani, hogy az ilyen árkülönbség elegendőnek tűnik a vámhatóság kételyeinek igazolásához és a szóban forgó áruk bejelentett vámértékének vámhatóság általi elvetéséhez. Következésképpen a Bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy milyennek kell lennie az érintett termékek árszintjének a megfelelő vámérték meghatározásához.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-326" href="#c-326">326</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 295–297. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-327" href="#c-327">327</a>
</span>) Ez az összeg a következőkből áll: 2014‑ben 480 098 912,45 euró; 2013‑ban 325 230 822,55 euró; 2012‑ben 173 404 943,81 euró és 2011‑ben 22 777 312,79 euró.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-328" href="#c-328">328</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 241–250. pontját a C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítése tekintetében.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-329" href="#c-329">329</a>
</span>) Azt is szem előtt kell tartani, hogy ezt az összeget az egyesült királysági hatóságok téves alapon számítják ki, amint az már megállapításra került (lásd a jelen indítvány 247–249. pontját).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-330" href="#c-330">330</a>
</span>) A Bíróság kérdéseire adott válaszában az Egyesült Királyság kifejti, hogy az az ok, amely miatt a C18 Snake fizetési felszólítások 201 828 809,62 GBP összeget követelnek, míg az Egyesült Királyság viszonválaszában valamivel több mint 192 568 694,30 GBP összeget említ, azzal a ténnyel magyarázható, hogy ez utóbbi szám kizárja a Kínán kívüli más országokból származó behozatalokat, valamint a textiltermékektől és lábbeliktől eltérő termékkódok szerinti behozatalokat, amelyek nem képezik e kereset tárgyát. Egyébiránt az Egyesült Királyság azt állítja, hogy ezt az 192 568 694,30 GBP összeget ezt követően körülbelül 25 millió GBP‑re kellene csökkenteni. A brit módszer küszöbértékeit ugyanis az uniós szinten korrigált átlagárak helyett kell alkalmazni, és ugyanezen küszöbértékek alapján ki kell igazítani az alulbecsült és „újraértékelendő” áruk mennyiségét, mivel ez a mennyiség alacsonyabb, mint az OLAF‑módszer alkalmazásával kiszámított mennyiség (lásd a viszonválasz D.5. és D.10. mellékletét).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-331" href="#c-331">331</a>
</span>) Ellenkérelmében az Egyesült Királyság előadja, hogy az említett beadvány benyújtásának időpontjában 27 C18 Breach fizetési felszólítást bocsátott ki, és hogy a vonatkozó összegeket a B‑számlán könyvelték le, valamint hogy e felszólítások közül nyolc esetében a lekönyvelésre 2018 májusában került sor. Viszonválaszában az Egyesült Királyság rámutat arra, hogy az említett beszedési értesítések útján követelt vámok teljes összege időközben megemelkedett, és hogy ez a szám 45 882 997,46 GBP volt (további elemzést követően 44 296 285,04 GBP összegű felülvizsgált érték).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-332" href="#c-332">332</a>
</span>) Ez azt jelenti, hogy a vámokat megállapították, de nem könyvelték le az A‑számlán, mivel még nem szedték be azokat, és nem nyújtottak biztosítékot (lásd az 1150/2000 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdésének a) és b) pontját).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-333" href="#c-333">333</a>
</span>) A pert megelőző eljárás során a 2018. március 9‑i felszólítást követő és a 2018. szeptember 24‑i indokolással ellátott véleményben megjelölt két hónapos határidő előtti időpont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-334" href="#c-334">334</a>
</span>) Az indokolással ellátott véleményt 2018. szeptember 24‑én bocsátották ki, és ez a határidő két hónappal ezen időpontot követően járt le.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-335" href="#c-335">335</a>
</span>) Lásd többek között: 2017. május 4‑i Bizottság kontra Luxemburg ítélet (C‑274/15, EU:C:2017:333, 47. pont); 2019. március 27‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑620/16, EU:C:2019:256, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2020. április 2‑i Bizottság kontra Lengyelország, Magyarország és Cseh Köztársaság ítélet (A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésére szolgáló ideiglenes mechanizmus) (C‑715/17, C‑718/17 és C‑719/17, EU:C:2020:257, 54. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-336" href="#c-336">336</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 236. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-337" href="#c-337">337</a>
</span>) Lásd a C18 Snake fizetési felszólítás elemzése keretében előadott érveket.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-338" href="#c-338">338</a>
</span>) Ugyanakkor megjegyzem, hogy az Egyesült Királyság állításával ellentétben e figyelembevétel nem vonja maga után a kereset elfogadhatatlanságát a 2015. május 1‑je és 2017. október 11. közötti időszak tekintetében, mivel az kizárólag a tradicionális saját forrásokat érintő veszteségek mértékének meghatározására vonatkozik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-339" href="#c-339">339</a>
</span>) Lásd: indokolással ellátott vélemény, jogi háttér, 272. pont és a rendelkező rész.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-340" href="#c-340">340</a>
</span>) Lásd a keresetlevél 338. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-341" href="#c-341">341</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 238. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-342" href="#c-342">342</a>
</span>) Lásd: Trstenjak főtanácsnok Bizottság kontra Olaszország ügyre vonatkozó indítványa (C‑275/07, EU:C:2008:334, 89. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-343" href="#c-343">343</a>
</span>) A 2016/804 rendelet 2. cikkének harmadik bekezdése értelmében: „Az 1. cikk 6. pontja az e rendelet hatálybalépésének napját követően esedékes saját források késedelmes fizetéséért kirótt kamatok számítására alkalmazandó. Mindazonáltal a kamatláb összes növekedésének 16 százalékpontra való korlátozását […] az olyan saját forrásoknak a késedelmes megfizetésére vonatkozó kamat kiszámítására is alkalmazni kell, amelyek e rendelet hatálybalépésének napját megelőzően váltak esedékessé, amennyiben a Bizottság vagy az érintett tagállam e rendelet hatálybalépése után szerzett tudomást ezekről a saját forrásokról.” (kiemelés tőlem).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-344" href="#c-344">344</a>
</span>) Megjegyzem, hogy a vámjogi rendelkezésekre vonatkozó első kereseti kérelem második albekezdése utal az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvére, és hogy az első jogalap tartalmaz egy ezen elv megsértésére vonatkozó részt (lásd a jelen indítvány 173. pontját). Megjegyzem azt is, hogy a második kereseti kérelem a 608/2014 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésére és (3) bekezdésének d) pontjára hivatkozik, anélkül hogy a Bizottság a keresetlevelének indokolásában kifejtené, hogy ezen állam mennyiben sértette meg e rendelkezést, így el kell utasítani az említett rendelkezésen alapuló kötelezettségszegést.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-345" href="#c-345">345</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 1989. szeptember 21‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (68/88, EU:C:1989:339, 23. pont); 2019. október 31‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑391/17, EU:C:2019:919, 93. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-346" href="#c-346">346</a>
</span>) Lásd többek között: 1982. május 25‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (96/81, EU:C:1982:192, 7. pont); 2000. szeptember 12‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet (C‑408/97, EU:C:2000:427, 16. pont). Ebből a szempontból figyelembe kell venni azt a tényt, hogy bizonyos területeken, mint például a szóban forgó adóügyi eljárás, a Bizottság nagymértékben függ az érintett tagállam által szolgáltatott információktól (lásd ebben az értelemben: 2000. szeptember 12‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet, C‑408/97, EU:C:2000:427, 17. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-347" href="#c-347">347</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 319. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-348" href="#c-348">348</a>
</span>) A szóban forgó jogi értékelést a Bizottság által végzett 16–11–1., 17–11–1. és 17–11–2. sz. helyszíni vizsgálatok során kérték. Ezenkívül a 17–11–2. sz. vizsgálati jelentésből kitűnik, hogy annak során nem lehetett megtalálni a különböző behozatali nyilatkozatoknak megfelelő tartozásokat, ami indokolta e fizetési felszólítások megsemmisítését. E jelentés szerint a Bizottság kérte a HMRC azon jogi értékelésének másolatát, amely a C18 Snake fizetési felszólítások megsemmisítéséhez vezetett, és az egyesült királysági hatóságok megtagadták e dokumentum benyújtását, azt állítva, hogy az bizalmas, és az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés védelme alá esik.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-349" href="#c-349">349</a>
</span>) A Finance Act 2003 (2003. évi pénzügyekről szóló törvény) 33E(5). cikke alapján eljárva.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-350" href="#c-350">350</a>
</span>) Lásd többek között: 2002. március 7‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑10/00, EU:C:2002:146); Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok Bizottság kontra Finnország ügyekre vonatkozó indítványa (C‑284/05, C‑294/05, C‑372/05, C‑387/05, C‑409/05, C‑461/05 és C‑239/06, EU:C:2009:67, 168. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-351" href="#c-351">351</a>
</span>) Lásd a 16–11–1. sz. vizsgálati jelentés 3.1.2. pontját és a 17–11–1. sz. vizsgálati jelentés 3.1.2. pontját, amelyek a keresetlevél A.16. és A.15. mellékletében szerepelnek.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-352" href="#c-352">352</a>
</span>) Lásd: 2002. március 7‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑10/00, EU:C:2002:146, 91. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-353" href="#c-353">353</a>
</span>) 2002. március 7‑i ítélet (C‑10/00, EU:C:2002:146, 91. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-354" href="#c-354">354</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑10/00, EU:C:2002:146, 44. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-355" href="#c-355">355</a>
</span>) Lásd az ellenkérelem 144. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-356" href="#c-356">356</a>
</span>) A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az ügyvédek és ügyfeleik közötti írásbeli érintkezés bizalmas jellege az uniós jog alapján védelemben részesül, amennyiben az ügyfél védelemhez való joga keretében és céljából történt levélváltásról van szó, és az független ügyvédektől származik (lásd ebben az értelemben: 1982. május 18‑i AM &amp; S Europe kontra Bizottság ítélet (155/79, EU:C:1982:157, 21. és 27. pont); 2010. szeptember 14‑i Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság és társai ítélet (C‑550/07 P, EU:C:2010:512, 70. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-357" href="#c-357">357</a>
</span>) Lásd többek között: 2019. november 12‑i Bizottság kontra Írország (Derrybrieni szélerőműpark) ítélet (C‑261/18, EU:C:2019:955, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-358" href="#c-358">358</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 319. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-359" href="#c-359">359</a>
</span>) Az adóalappal kapcsolatos részletesebb információk tekintetében lásd Berlin, D.: „Taxe sur le chiffre d’affaires‑Fonctionnement de la taxe – Régimes spéciaux”, JurisClasseur Europe Traité, 1640. füzet, 2021. február, 16. és azt követő pontok.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-360" href="#c-360">360</a>
</span>) A 2006/112 irányelv 83. és 84. cikke.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-361" href="#c-361">361</a>
</span>) A 2006/112 irányelv 85–87. cikke.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-362" href="#c-362">362</a>
</span>) Ezt az egységes mértéket a 2007/436 határozat és a 2014/335 határozat 0,30%‑ban határozza meg.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-363" href="#c-363">363</a>
</span>) Lásd: Potteau, A., „Budget de l’Union européenne – Contenu du budget”, JurisClasseur Europe Traité, 198. füzet, 2016. november 4., 21. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-364" href="#c-364">364</a>
</span>) Potteau, A. szerint az 1553/89 rendelet elvetett a héából származó forrás és az adóalanyok közötti minden közvetlen kapcsolatot, egységes módszerként a bevételi módszert írva elő, amely egy egyszerű statisztikai számításból áll (lásd a jelen indítvány 210. lábjegyzetét).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-365" href="#c-365">365</a>
</span>) Lásd: 2011. november 15‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑539/09, EU:C:2011:733, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-366" href="#c-366">366</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2017. december 5‑i M.A.S. és M.B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936, 31. pont); 2016. április 7‑i Degano Trasporti ítélet (C‑546/14, EU:C:2016:206, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2013. február 26‑i Åkerberg Fransson ítélet (C‑617/10, EU:C:2013:105, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-367" href="#c-367">367</a>
</span>) Lásd: 2017. december 5‑i M.A.S. és M.B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936, 32. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-368" href="#c-368">368</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány fenti 172–175. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-369" href="#c-369">369</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 172. és 173. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-370" href="#c-370">370</a>
</span>) A csalás hatásáról lásd: Boerselli F., „Pragmatic Policies to Tackle VAT fraud in the European Union”, 2008., International VAT monitor, 19. kötet, 5. szám, 2008, 333. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-371" href="#c-371">371</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2017. december 5‑i M.A.S. és M.B. ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936, 30. pont); 2018. március 20‑i Menci ítélet (C‑524/15, EU:C:2018:197, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. május 2‑i Scialdone ítélet (C‑574/15, EU:C:2018:295, 27. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-372" href="#c-372">372</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 225. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-373" href="#c-373">373</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 173. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-374" href="#c-374">374</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 21. lábjegyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-375" href="#c-375">375</a>
</span>) A 2006/112 irányelv 86. cikkének (1) bekezdése szerint az adóalap részét képezik az import szerinti tagállamon kívül esedékes, valamint az import miatt fizetendő adók, díjak és illetékek. Kiterjed továbbá azon járulékos költségekre – így különösen a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségekre –, amelyek az import szerinti tagállam területén a termék első rendeltetési helyéig felmerültek, valamint azon járulékos költségekre, amelyek a terméknek egy másik, a Közösségen belül található rendeltetési helyre történő fuvarozásából adódnak, amennyiben ez a hely az adóztatandó tényállás megvalósulásának időpontjában ismert.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-376" href="#c-376">376</a>
</span>) A Közösségi Vámkódex 29. cikke (1) bekezdésének megfelelő rendelkezés.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-377" href="#c-377">377</a>
</span>) Az importált termékek vagy szolgáltatások részletes bemutatásához lásd: Bieber, T., „Customs Valuation and Import VAT”, Global Trade and Customs Journal, 14. kötet, 2. kiadás, 73. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-378" href="#c-378">378</a>
</span>) Lásd ebben az értelemben: 2020. június 18‑i Bizottság kontra Magyarország (Egyesületek átláthatósága) ítélet (C‑78/18, EU:C:2020:476, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-379" href="#c-379">379</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 337. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-380" href="#c-380">380</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 23. lábjegyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-381" href="#c-381">381</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 21. lábjegyzetét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-382" href="#c-382">382</a>
</span>) Lásd: 2013. július 18‑i Evita‑K ítélet (C‑78/12, EU:C:2013:486, 33. pont); 2013. november 21‑i Dixons Retail ítélet (C‑494/12, EU:C:2013:758, 20. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-383" href="#c-383">383</a>
</span>) Lásd a 13/2011. sz. jelentés összefoglalójának VI. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-384" href="#c-384">384</a>
</span>) Lásd a 13/2011. sz. jelentés 26. és azt követő pontjait.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-385" href="#c-385">385</a>
</span>) Lásd a 13/2011. sz. jelentés 55. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-386" href="#c-386">386</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány 111. lábjegyzetében hivatkozott 24/2015. sz. különjelentés 85. pontját, 34. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-387" href="#c-387">387</a>
</span>) Lásd e jelentés összefoglalójának IV. pontját, 9. o.</p>
</body>
</html>
