<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>T-702/16 P</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62016TJ0702</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:557">EU:T:2018:557</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>18</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>18</PAGE.TOTAL><AUTHOR>T</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC"><DATE ISO="20180918">2018. 09. 18‑i</DATE> ítélet – T‑702/16. P. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Barroso Truta és társai kontra az Európai Unió Bírósága</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Törvényszék ítélete</HT> (fellebbezési tanács)</P><P><DATE ISO="20180918">2018. szeptember 18.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: francia.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Fellebbezés</KEYWORD><KEYWORD>Közszolgálat</KEYWORD><KEYWORD>Szerződéses alkalmazottak</KEYWORD><KEYWORD>Nyugdíjak</KEYWORD><KEYWORD>A korábban a nemzeti rendszerekben megszerzett nyugdíjjogosultságok uniós nyugdíjrendszerbe történő átvitele</KEYWORD><KEYWORD>A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság által a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására tett javaslatok továbbításakor a fellebbezőknek nyújtott tájékoztatás állítólagos elégtelenségéből eredő kár</KEYWORD><KEYWORD>A kártérítési kereset első fokon történő elutasítása</KEYWORD><KEYWORD>A személyzeti szabályzat 77. cikkének negyedik bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>Vagyoni kár</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><JUDGMENT.INIT><P>A T‑702/16. P. sz. ügyben,</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P><HT TYPE="BOLD">José Barroso Truta</HT>, az Európai Unió Bíróságának szerződéses alkalmazottja (lakóhelye: Bofferdange [Luxemburg]),</P><P><HT TYPE="BOLD">Marc Forli</HT>, az Európai Unió Bíróságának szerződéses alkalmazottja (lakóhelye: Lexy [Franciaország]),</P><P><HT TYPE="BOLD">Calogero Galante</HT>, az Európai Unió Bíróságának szerződéses alkalmazottja (lakóhelye: Aix‑sur‑Cloie [Belgium]),</P><P><HT TYPE="BOLD">Bernard Gradel</HT>, az Európai Unió Bíróságának szerződéses alkalmazottja (lakóhelye: Konacker [Franciaország])</P><P>(képviselik őket: S. Orlandi és T. Martin ügyvédek)</P><PARTY.STATUS>fellebbezőknek</PARTY.STATUS></PLAINTIFS><P>az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) <DATE ISO="20160720">2016. július 20‑i</DATE> Barroso Truta és társai kontra az Európai Unió Bírósága ítélete (F‑126/15, EU:F:2016:159) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezése tárgyában,</P><AGAINST>a másik fél az eljárásban:</AGAINST><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Unió Bírósága</HT> (képviselik: J. Inghelram és Á. Almendros Manzano, meghatalmazotti minőségben)</P><PARTY.STATUS>alperes az elsőfokú eljárásban,</PARTY.STATUS></DEFENDANTS></PARTIES><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács),</P><P>tagjai: M. Van der Woude elnök, H. Kanninen és D. Gratsias (előadó) bírák,</P><P>hivatalvezető: G. Predonzani tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><?PAGE NO="2"?><GR.VISA><VISA>tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a <DATE ISO="20180209">2018. február 9‑i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Fellebbezésükben a fellebbezők, José Barroso Truta, Marc Forli, Calogero Galante és Bernard Gradel, az Európai Unió Bíróságának Adminisztrációs Főosztályán (korábban <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>Infrastrukturális<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> főosztály) határozatlan időtartamra alkalmazott, az I. besorolási fokozatba tartozó szerződéses alkalmazottak az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160720">2016. július 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Barroso Truta és társai kontra az Európai Unió Bírósága</NAME.CASE> ítéletének (<NO.CASE>F‑126/15</NO.CASE>, a továbbiakban: megtámadott ítélet, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2016:159">EU:F:2016:159</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) hatályon kívül helyezését kérik. Ebben az ítéletben a Közszolgálati Törvényszék elutasította az az iránt benyújtott keresetüket, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az Európai Unió Bíróságát, hogy térítse meg az említett intézménynél való szolgálatba lépésüket megelőzően a nemzeti nyugdíjrendszerekben szerzett és az uniós nyugdíjrendszerbe átvitt nyugdíjjogosultságaik elvesztése miatt keletkező kárukat.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér és a jogvita alapját képező tényállás</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Jogi háttér</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) V. címe 3. fejezetének a <DATE ISO="20140101">2014. január 1.</DATE> óta alkalmazandó változata a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>Nyugdíjak és rokkantsági támogatás<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> címet viseli. Ennek 77. cikke ekként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>A legalább 10 éves szolgálati idővel rendelkező tisztviselő öregségi nyugdíjra jogosult […]</ALINEA><ALINEA>Az öregségi nyugdíj legnagyobb összege a tisztviselő utolsó azon besorolási fokozatban kapott alapilletményének 70%‑a, amelybe a tisztviselő legalább egy évig tartozott. Minden egyes, a VIII. melléklet 3. cikkével összhangban elismert szolgálati jogviszonyban eltöltött év után a tisztviselő ezen utolsó alapilletmény 1,80%‑ára jogosult.</ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA><ALINEA>A nyugdíj összege nem lehet alacsonyabb, mint a létminimum 4%‑a, minden egyes szolgálati jogviszonyban eltöltött év után.</ALINEA><ALINEA>A nyugdíjjogosultságot a tisztviselő a 66. életévének betöltésével szerzi meg.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 6. cikke értelmében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>[a] nyugdíjellátások kiszámításánál alkalmazott létminimum megegyezik az AST 1 besorolási fokozat első fizetési fokozatába tartozó tisztviselő alapilletményével<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat <DATE ISO="20040501">2004. május 1</DATE>‑jétől <DATE ISO="20131231">2013. december 31‑ig</DATE> alkalmazandó korábbi változatának 77. cikke előírta, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>[m]inden egyes, […] szolgálati jogviszonyban eltöltött év után [azon besorolási fokozatban kapott] utolsó alapilletmény 1,90%‑át fizetik ki a tisztviselő részére<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>, amelybe a tisztviselő legalább egy évig tartozott, valamint hogy a nyugdíjjogosultságot a tisztviselő – főszabály szerint – a 63. életévének betöltésével szerzi meg.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 2. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>Az öregségi nyugdíjat a tisztviselő nyugdíjszerző szolgálati éveinek összesített száma alapján kell folyósítani. A 3. cikk rendelkezései szerint kiszámított minden egyes szolgálati év egy nyugdíjszerző szolgálati évnek, és minden teljes hónap egy év tizenketted részének megfelelő nyugdíjszerző szolgálati időnek számít.</ALINEA><ALINEA>Az öregségi nyugdíjjogosultság kiszámítása során figyelembe vehető nyugdíj- szerző szolgálati évek maximuma a maximum nyugdíj eléréséhez a személyzeti szabályzat 77. cikkének értelmében szükséges szám.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>Az a tisztviselő, aki azt követően lép az Unió szolgálatába, hogy:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>egy közigazgatási hatóság, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezet szolgálatából kilépett, vagy</P></ITEM></LIST><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedett,</P></ITEM></LIST><P>jogosult beiktatását követően, de az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultság elnyerése előtt az ilyen szolgálat vagy tevékenység révén szerzett nyugdíjjogosultság – az átruházás tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett – tőkeértékét az Uniónak befizettetni.</P><P>Ilyen esetben az intézmény kinevezésre jogosult hatósága, amelynél a tisztviselő szolgálatot teljesít, a tisztviselő alapilletménye, életkora és az átruházás iránti kérelem időpontjában érvényes átváltási árfolyam figyelembevételével, az általános végrehajtási rendelkezések segítségével megállapítja azon nyugdíjszerző szolgálati évek számát, amelyeket a nyugdíjrendszerében a korábbi szolgálati jogviszonyra tekintettel az átruházott tőke alapján, az átruházás iránti kérelem időpontja és az átruházás tényleges időpontja közötti tőkenövekedésnek megfelelő összeg levonása után a tisztviselő számára jóvá kell írni.</P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 109. cikke ekként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="109.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A szolgálati jogviszony megszűnésekor a szerződéses alkalmazott öregségi nyugdíjra, a biztosításmatematikai egyenérték átruházására vagy távozási díjra jogosult a személyzeti szabályzat V. címének 3. fejezetével és a személyzeti szabályzat VIII. mellékletével összhangban. […]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="109.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) és (3) bekezdését analógia útján kell alkalmazni a szerződéses alkalmazottakra.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 110. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA>„Az Unió valamelyikének [helyesen: az Unió] szerződéses alkalmazottjaként teljesített szolgálati időt figyelembe veszik a nyugdíjszerző szolgálati éveknek a személyzeti szabályzat VIII. melléklete szerinti kiszámítása során.</ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>Végezetül az Európai Unió Bírósága adminisztratív bizottságának a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikkével kapcsolatos általános végrehajtási rendelkezésekről szóló, <DATE ISO="20111017">2011. október 17‑i</DATE> határozata 7. cikkének (6) bekezdése értelmében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>[a] nyugdíjra jogosító szolgálati éveknek a[z átvitelt követő jóváírás céljából] figyelembe veendő száma semmiképpen sem haladhatja meg az<?PAGE NO="4"?> érdekelt félnek az érintett rendszerekben teljesített biztosítási ideje éveinek számát<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> és <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>[a] nyugdíjra jogosító szolgálati idő felső határának eléréséből eredő esetleges többletösszeget vissza kell téríteni az érintett alkalmazottnak<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/>.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A jogvita alapját képező tényállás</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>A Közszolgálati Törvényszék a jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 8–48. pontjában fejtette ki. Ezeket a pontokat a jelen ítélet az alábbiakban lényegében megismétli.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A nyugdíjjogosultságok átvitele iránti kérelmekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>A fellebbezők 2006 és 2010 között a személyzeti szabályzat 11. cikkének (2) bekezdése alapján kérelmeket nyújtottak be az általuk a különféle luxemburgi, francia és belga szervezeteknél korábban megszerzett nyugdíjjogosultságok átvitele iránt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>Az Európai Unió Bíróságának a munkaszerződések megkötésére jogosult hatósága továbbította a fellebbezők részére a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására tett javaslatokat, és kérte, hogy gondosan ellenőrizzék a figyelembe vett tényezőket, továbbá felszólította őket, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>[a]zért, hogy magyarázattal szolgáljanak számukra a kiszámítást illetően, valamint hogy megvitassák, hogy [számukra] célszerű‑e az átvitel […], lépjenek kapcsolatba [az Európai Unió Bírósága Személyzeti és Pénzügyi Főigazgatóságának Humánerőforrási Szervezési és Személyzeti Igazgatóságán kijelölt, felelős személlyel]<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>E tekintetben a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság felhívta a fellebbezők figyelmét arra, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>a nyugdíjra jogosító szolgálati idő [szóban forgó javaslatok] alapján biztosított jóváírásának a személyzeti szabályzat szerinti hatásaira az európai közszolgálat nyugdíjrendszerére vonatkozó, a nyugdíjjogosultságok folyósításakor hatályos részletes szabályok vonatkoznak, feltéve hogy az átviteli rendszer alapján jóváírt, nyugdíjra jogosító szolgálati évek száma nem fog módosulni<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/>, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>[a] jóváírásra vonatkozó hivatalos javaslat kizárólag a teljes átutalandó összeg jóváírását követően lép hatályba<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/>, valamint hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>[a]z ily módon megvalósuló jóváírást nem veszik figyelembe a személyzeti szabályzat 77. cikke értelmében az európai közszolgálati nyugdíjra való jogosultságot keletkeztető minimális szolgálati idő, azaz tíz év kiszámításához […]<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> (a megtámadott ítélet 11., 12., 16., 21. és 27. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>A fellebbezők megtették az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy sor kerüljön az azon különféle nemzeti nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságaiknak a – némelyikük esetében teljes, némelyikük esetében pedig részleges – átvitelére, amely nyugdíjrendszereknek az Európai Unió Bíróságánál való szolgálatba lépésüket megelőzően a tagjai voltak (a megtámadott ítélet 13., 18., 23., 29. és 30. pontja). Amint azt e tekintetben a megtámadott ítélet jelzi, az Európai Unió Bíróságának a hatáskörrel rendelkező szolgálatai a fellebbezők nemzeti nyugdíjjogosultságainak átvitelére irányuló eljárást lezáró határozatokat (a továbbiakban együttesen: a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírásáról szóló határozatok) fogadtak el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>Konkrétabban: <DATE ISO="20120216">2012. február 16‑i</DATE> feljegyzésében a személyzeti szabályzati jogokkal foglalkozó egység egységvezetője tájékoztatta J. Barroso Trutát, hogy a korábban megszerzett nyugdíjjogosultságainak megfelelő tőke, azaz <FT TYPE="DECIMAL">61121,08</FT> euró átvitelét követően a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság újból kiszámította az e jogosultságoknak az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitele alapján jóváírt, nyugdíjra jogosító szolgálati évek számát, amely számítás eredményeként az említett rendszerben 8 év és 24 napos járulékfizetési időszakot ismertek el (a megtámadott ítélet 14. pontja).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT><DATE ISO="20120216">2012. február 16‑i</DATE>, <DATE ISO="20130408">2013. április 8‑i</DATE> és <DATE ISO="20140725">2014. július 25‑i</DATE> feljegyzésében a személyzeti szabályzati jogokkal foglalkozó egység egységvezetője tájékoztatta M. Forlit, hogy a különféle nemzeti szervezeteknél megszerzett nyugdíjjogosultságainak megfelelő tőkeösszeg átvitelét követően a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság újból kiszámította az e jogosultságoknak az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitele alapján jóváírt, nyugdíjra jogosító szolgálati évek számát, amely számítás eredményeként az említett rendszerben egy 15 év és 18 napos, egy 6 napos, és egy 1 év és 23 napos járulékfizetési időszakot ismertek el (a megtámadott ítélet 19. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT><DATE ISO="20091113">2009. november 13‑i</DATE> és <DATE ISO="20101206">2010. december 6‑i</DATE> feljegyzésében a személyzeti szabályzati jogokkal foglalkozó egység tájékoztatta C. Galantét, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság újból kiszámította a különféle nemzeti szervezeteknél korábban megszerzett nyugdíjjogosultságoknak az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitele alapján jóváírt, nyugdíjra jogosító szolgálati évek számát, amely számítás eredményeként az uniós nyugdíjrendszerben egy – 7626,50 euró összeg C. Galante részére való visszatérítésével <FT TYPE="NUMBER">–4</FT> év és 1 hónapos, valamint egy 10 év, 4 hónap és 5 napos járulékfizetési időszakot ismertek el (a megtámadott ítélet 25. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>Egyrészről – a <DATE ISO="20091221">2009. december 21‑i</DATE> feljegyzéssel megsemmisített és felváltott – <DATE ISO="20061220">2006. december 20‑i</DATE> feljegyzésében, másrészről pedig <DATE ISO="20111018">2011. október 18‑i</DATE> feljegyzésében a személyzeti szabályzati jogokkal foglalkozó egység tájékoztatta B. Gradelt, hogy a különféle nemzeti szervezeteknél megszerzett nyugdíjjogosultságainak megfelelő tőke átvitelét követően a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság újból kiszámította az e jogosultságoknak az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitele alapján jóváírt, nyugdíjra jogosító szolgálati évek számát, amely számítás eredményeként ebben a rendszerben egy <FT TYPE="DECIMAL">–14235,11</FT> euró összeg B. Gradel részére való visszatérítésével <FT TYPE="NUMBER">–16</FT> éves, egy 3 év 2 hónap és 20 napos, valamint egy 2 év, 3 hónap és 5 napos járulékfizetési időszakot ismertek el (a megtámadott ítélet 31. pontja).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A <DATE ISO="20120412">2012. április 12‑i</DATE> ülésről, valamint a fellebbezők által előterjesztett, tájékoztatás iránti kérelmekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>Az Európai Unió Bíróságának Humánerőforrás és Személyzeti Adminisztrációs Igazgatósága által a teljes személyzethez címzett, a tisztviselők nyugdíjjogosultságai – <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>nyugdíjkalkulátornak<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> nevezett – szimulációs eszközének frissítésére vonatkozó, <DATE ISO="20120309">2012. március 9‑i</DATE> elektronikus levél kézhezvételét követően a fellebbezők alkalmazták ezt az eszközt, és észlelték, hogy nyugdíjaik összegét nem érinti pozitívan a nyugdíjjogosultságok átvitele. Más szóval: a fellebbezők és az ekként szerzett becslés szerint nyugdíjuk összege nyugdíjba vonulásukkor – a korábban a különféle nemzeti rendszerekben korábban megszerzett nyugdíjjogosultságaik átvitelétől függetlenül – lényegében ugyanaz maradna (a megtámadott ítélet 32. és 33. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>2012 áprilisában J. Barroso Truta és M. Forli egy ülés – amelynek megtartását ők kérték – keretében találkoztak a személyzeti szabályzati jogokkal foglalkozó egység egységvezetőjével. Ezen az ülésen az említett egység egységvezetője elmagyarázta nekik – többek között – a személyzeti szabályzat 77. cikkének negyedik bekezdéséből eredő szabály (a továbbiakban: a létminimum szabálya) alkalmazásának az ő esetükre vonatkozó hatályát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>A fent említett ülésen a fellebbezőket arról is tájékoztatták, hogy főszabály szerint nem lehetséges az uniós nyugdíjrendszerbe már átvitt nyugdíjjogosultságoknak az érintett nemzeti szervezetek részére való visszautalása. Az említett egység egységvezetője megegyezett a két érintett féllel, hogy kapcsolatba fog lépni az Európai Bizottság szolgálataival annak megvizsgálása céljából, hogy tudnak‑e hasonló esetekről, és hogy miként kezelték azokat (a megtámadott ítélet 34. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>A megtámadott ítélet 35. pontjában jelzetteknek megfelelően, a személyzeti szabályzati jogokkal foglalkozó egység – az Európai Unió Bíróságánál ideiglenesen más tisztséget betöltő – egységvezetőjének <DATE ISO="20150211">2015. február 11‑i</DATE> elektronikus leveléből kitűnik, hogy a fent említett ülésen a fenti 20. pontban említett két fellebbező tájékoztatta az egységvezetőt, hogy részt vettek egy szakszervezet<?PAGE NO="6"?> C. Galante kezdeményezésére megtartott ülésén, ahol tájékoztatták őket akkoriban arról, hogy nyugdíjjogosultságaikat sürgősen át kell vinniük, különben fennáll a kockázata a jogosultságok elvesztésének.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT><DATE ISO="20120423">2012. április 23‑i</DATE> levelében J. Barroso Truta és M. Forli a személyzeti szabályzat 25. cikke alapján kérte az Európai Unió Bírósága Személyzeti és Pénzügyi Főigazgatóságának főigazgatóját (a továbbiakban: főigazgató), hogy vizsgálja meg az uniós nyugdíjrendszerbe a nevükben átvitt összegek érintett nemzeti szervezetekhez való visszautalásának lehetőségét (a megtámadott ítélet 36. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT><DATE ISO="20120426">2012. április 26‑án</DATE> J. Barroso Truta és M. Forli kérte a jelen ügyben érintett egyik szervezetet, azaz a luxemburgi caisse nationale d’assurance pensiont (országos nyugdíjbiztosítási pénztár; a továbbiakban: CNAP), hogy töröljék a nyugdíjjogosultságok átvitele iránti kérelmüket és állítsák vissza az e szervezetnél korábban megszerzett jogosultságaikat. <DATE ISO="20120507">2012. május 7‑i</DATE> leveleiben a CNAP nem adott helyt ezeknek a kérelmeknek, és hangsúlyozta lényegében, hogy a nyugdíjjogosultságok átvitele végleges jellegű (a megtámadott ítélet 37. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT><DATE ISO="20120903">2012. szeptember 3‑án</DATE> C. Galante a személyzeti szabályzat 25. cikke alapján kérte a főigazgatót, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy Európai Unió Bírósága visszautalja az általa korábban megszerzett jogosultságok formájában a CNAP által átutalt tőkeösszeget. Ez a fellebbező ugyanakkor a CNAP‑hoz közvetlenül is fordult ebben a témában. <DATE ISO="20120927">2012. szeptember 27‑i</DATE> memorandumában a főigazgató közölte C. Galantéval, hogy nem bírálhatja el kedvezően kérelmét (a megtámadott ítélet 38. és 39. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT><DATE ISO="20130205">2013. február 5‑én</DATE> a főigazgató tájékoztatta J. Barroso Trutát és M. Forlit, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság két alkalommal lépett kapcsolatba a CNAP‑vel, hogy megvizsgálják helyzetüket, ez a nemzeti szervezet azonban <DATE ISO="20120720">2012. július 20‑án</DATE> és <DATE ISO="20120817">augusztus 17‑én</DATE> jelezte számára, hogy nem fogadja el, hogy az Európai Unió Bírósága visszautalja az e két fellebbező által korábban megszerzett, az uniós nyugdíjrendszerbe átvitt nyugdíjjogosultságokat. Ennek megtagadását a CNAP <DATE ISO="20130107">2013. január 7‑én</DATE> újból megerősítette (a megtámadott ítélet 40. pontja).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A pert megelőző eljárásról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>Hasonló szöveggel megfogalmazott <DATE ISO="20140416">2014. április 16‑i</DATE> levelükben a fellebbezők – a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján – az iránt nyújtottak be kérelmet, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság térítse meg a nyugdíjjogosultságaik uniós nyugdíjrendszerbe való átvitelének következtében elszenvedett vagyoni káraikat. Kérelmük alátámasztása céljából lényegében azzal érveltek, hogy a személyzeti szabályzat 77. cikkének negyedik bekezdése, konkrétabban pedig a létminimum szabálya alapján – amelyről nem volt tudomásuk, amikor beleegyeztek a korábban megszerzett nyugdíjjogosultságaik átvitelébe – kizárólag az Európai Unió Bíróságánál teljesített szolgálati jogviszonyban eltöltött éveket veszik figyelembe a nyugdíjuk kiszámításához. Ily módon a jogosultságaik átvitele alapján általuk egyenként megszerzett, nyugdíjra jogosító szolgálati idő véleményük szerint nem érinti a jövőbeli nyugdíjaik összegét. A fellebbezők hangsúlyozták, hogy ha a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság megfelelően tájékoztatta volna őket arról, hogy létezik az öregségi nyugdíjnak egy olyan alsó határa, amelynek legalább a létminimum 4%‑ának kell megfelelnie a szolgálati jogviszonyban eltöltött évek után, akkor elálltak volna a korábban megszerzett nyugdíjjogosultságaik átvitelétől, ugyanakkor egyébként megőrizték volna nemzeti nyugdíjjogosultságaikat, amelyek adott esetben lehetővé tették volna számukra, hogy nemzeti nyugdíjat igényeljenek (a megtámadott ítélet 41. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>A fellebbezők úgy vélik, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság közszolgálati kötelességszegést követett el azzal, hogy nem szolgált számukra elegendő információkkal arra vonatkozóan, hogy az ő konkrét esetükben a nyugdíjra jogosító azon szolgálati idő jóváírása semmiféle hatással nem fog járni jövőbeli öregségi nyugdíjuk összegére, amely szolgálati időt a személyzeti<?PAGE NO="7"?> szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése alapján esetlegesen megszereznek. Következésképpen azt kérték, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság térítse meg az uniós nyugdíjrendszerbe átvitt – a fellebbezők szerint kárba veszett – nemzeti nyugdíjjogosultságok tőkeösszegének megfelelő vagyoni kárukat. A késedelmi kamattal növelendő igényelt összegek a következők voltak: J. Barroso Truta esetében <FT TYPE="DECIMAL">61121,08</FT> euró; M. Forli esetében <FT TYPE="DECIMAL">129440,98</FT> euró; C. Galante esetében <FT TYPE="DECIMAL">76324,29</FT> euró, M. Gardel esetében pedig <FT TYPE="DECIMAL">99565,13</FT> euró (a megtámadott ítélet 42. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT><DATE ISO="20140903">2014. szeptember 3‑i</DATE> feljegyzésében a főigazgató – amellett, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>sajnálatát fejezte ki aziránt, hogy [a fellebbezők] ebbe a helyzetbe kerültek<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> – a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságként eljárva elutasította <DATE ISO="20140416">2014. április 16‑i</DATE> kérelmeiket. Ezen elutasító határozat szerint a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság nem követett el közszolgálati kötelességszegést – az általa a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására tett, a fellebbezőkre vonatkozó javaslatok fellebbezők elé terjesztésekor – a részükre nyújtott információkat illetően (a megtámadott ítélet 43. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>A főigazgató konkrétabban hangsúlyozta, hogy semmiféle kétség nem fér ahhoz, hogy ha a fellebbezők elfogadták volna a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására tett javaslatokat kísérő memorandumokban <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>meglehetősen közvetlen nyelvezetben<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> kifejtett azon felhívást, hogy lépjenek kapcsolatba a személyzeti szabályzati jogokkal foglalkozó egységgel, felvilágosítást kaphattak volna a létminimum szabályával kapcsolatos mechanizmus működését illetően, és – az ilyen esetekben szokásos módon – az adminisztráció a jövőbeli nyugdíjuk átvitel melletti vagy átvitel nélküli összegére vonatkozóan szimulációkat végzett volna, ami rávilágított volna arra, hogy esetükben milyen hatást fejt ki a létminimum szabálya (a megtámadott ítélet 44. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>A főigazgató kifejtette, hogy mindenesetre a nemzeti rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságok átvitelének vagy átvitele mellőzésének célszerűségével kapcsolatos minden értékelést bizonytalanságok öveznek, különösen azért, mert az értékelés olyan – többek között a személyzeti szabályzattal kapcsolatos – feltételeken alapul, amelyek az idők során változhatnak. Hangsúlyozta, hogy ily módon nincs kizárva, hogy a fellebbezők karrierjük során más illetménycsoportokba – például a szerződéses alkalmazottakénál magasabb besorolási fokozatokba, vagy a tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak csoportjába – kerülnek. Ugyanígy az is előfordulhat, hogy az uniós jogalkotó a jövőben módosítja a létminimum összegét, míg nemzeti szinten esetleg halmozódást tiltó szabályokat vezetnek be (a megtámadott ítélet 45. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>A főigazgató arra a következtetésre jutott, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>[i]yen kontextusban a nyugdíjjogosultságok átvitelére vagy átvitelük mellőzésére vonatkozó döntés olyan felelősségmegosztáson alapult, amelynek keretében az adminisztráció az érdekelt fél rendelkezésére állt, és kérésre olyan információkat bocsátott rendelkezésre, amelyeket az adminisztráció ismert, illetve amelyeket be tudott szerezni, továbbá amelynek keretében az érdekelt fél a maga részéről – elsődleges érintettként – megbizonyosodott arról, hogy teljes körű és helytálló tájékoztatást kapott, mielőtt döntött volna<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> (a megtámadott ítélet 46. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT><DATE ISO="20141121">2014. november 21‑én</DATE> a fellebbezők – lényegében azonos feljegyzésükben – a főigazgatónak a <DATE ISO="20140416">2014. április 16‑i</DATE> kérelmüket elutasító <DATE ISO="20140903">2014. szeptember 3‑i</DATE> határozata ellen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszokat nyújtottak be (a megtámadott ítélet 47. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>Hasonlóan megfogalmazott <DATE ISO="20150617">2015. június 17‑i</DATE> határozataiban az Európai Unió Bíróságának a panaszok elbírálásával megbízott bizottsága elutasította a fent említett panaszokat (a megtámadott ítélet 48. pontja).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="8"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az elsőfokú eljárás és a megtámadott ítélet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT><DATE ISO="20150925">2015. szeptember 25‑én</DATE> a fellebbezők keresetet indítottak a Közszolgálati Törvényszék előtt, amely keresetet F‑126/15. számon vettek nyilvántartásba, és amelyben a fellebbezők elsődlegesen azt kérték, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az Európai Unió Bíróságát, hogy J. Barroso Truta nevében <FT TYPE="DECIMAL">61121,08</FT> euró, M. Forli nevében <FT TYPE="DECIMAL">129440,98</FT> euró, C. Galante nevében <FT TYPE="DECIMAL">76324,29</FT> euró, B. Gradel nevében pedig <FT TYPE="DECIMAL">99565,13</FT> euró összeget fizessen be az összes nemzeti nyugdíjalapba, illetve biztosításba. A fellebbezők másodlagosan azt kérték, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az Európai Unió Bíróságát, hogy részükre fizesse meg az említett összegeket. A fellebbezők harmadlagosan azt kérték, hogy a Közszolgálati Törvényszék állapítsa meg, hogy az Európai Unió Bírósága közszolgálati kötelességszegést követett el a korábban megszerzett nemzeti nyugdíjjogosultságaik átvitelekor. A fellebbezők végezetül azt kérték, hogy a Közszolgálati Törvényszék az Európai Unió Bíróságát kötelezze a költségek viselésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>A Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítéletben elsősorban megállapította, hogy a keresetet mint elfogadhatatlant kell elutasítani. Még konkrétabban megállapította, hogy a jelen ügyben a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságnak felrótt magatartás – azaz a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására tett javaslatok továbbítása során a fellebbezőknek nyújtott elégtelen tájékoztatás – nem választható el a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírását elismerő végleges határozatok elfogadását eredményező, több szakaszból álló eljárástól (a megtámadott ítélet 66. pontja). Márpedig amennyiben a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságnak a nyugdíjra jogosító szolgálati idő uniós nyugdíjrendszerben való, a fellebbezők által korábban megszerzett nyugdíjjogosultságok átvitelét követő jóváírását elismerő végleges határozatai képezték a sérelmet okozó aktusokat, azokat a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panasz útján, és adott esetben az EUMSZ 270. cikk és a személyzeti szabályzat 91. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel lehetett volna megtámadni (a megtámadott ítélet 67. pontja). E kereset alátámasztására a fellebbezők hivatkozhattak volna arra, hogy a nyugdíjjogosultságaik jóváírására tett javaslatokba úgy egyeztek bele, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságtól állítólagosan nem kaptak tájékoztatást. A Közszolgálati Törvényszék szerint ez a magatartás a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó, a fellebbezőket érintő végleges határozatok előkészítő aktusaihoz kapcsolódik, ekként pedig nem képezheti önálló kereset tárgyát, így azokat a fent említett végleges határozatokkal szembeni esetleges keresetben kell megtámadni (a megtámadott ítélet 68. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>A Közszolgálati Törvényszék – emlékeztetve egyrészről arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az a tisztviselő vagy alkalmazott, aki egy panasz megfelelő időben történő benyújtásával, később pedig egy megsemmisítés iránti kereset előterjesztésével elmulasztotta megtámadni a neki sérelmet okozó aktusokat, nem pótolhatja e mulasztást, és nem biztosíthat magának így újabb keresetindítási határidőket kártérítési kérelem utólagos benyújtásával, amely egyértelműen arra irányul, hogy pénzügyileg olyan eredményre jusson, amilyet az ezen aktusokkal szemben megfelelő időben benyújtott megsemmisítés iránti kereset eredményezett volna (lásd a megtámadott ítélet 60–63. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), továbbá másrészről megállapítva, hogy a fellebbezők elmulasztották vitatni a fenti 36. pontban említett végleges határozatok jogszerűségét – megállapította, hogy a kereset elfogadhatatlan.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>A Közszolgálati Törvényszék mellékesen érdemben is vizsgálta az elé terjesztett kérelmet. Először is – az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapításával kapcsolatos feltételek felidézését követően (a megtámadott ítélet 72. pontja) – megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>még ha jobban is lehetett volna kezelni azt, ahogyan a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság megfogalmazta a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására tett javaslatokat, oly módon, hogy felhívja az érintett szerződéses alkalmazottak figyelmét a személyzeti szabályzat 77. cikke negyedik bekezdésének hatályára, észszerűen nem várható el egy gondos adminisztrációtól, amely – mint a jelen ügyben – 2008 és 2010 között a nyugdíjjogosultságok átvitelére vonatkozó kérelmek […] százait kezelte, hogy minden egyes javaslatát úgy fogalmazza meg, hogy minden egyes érintett tisztviselő és alkalmazott számára<?PAGE NO="9"?> előrevetítse a saját nyugdíjjogosultságainak átviteléből eredő következményeket<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> (a megtámadott ítélet 74. pontja). A Közszolgálati Törvényszék ily módon megállapította, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság a jelen ügyben – a megfelelő ügyintézés elvét tiszteletben tartva – vélhetően eleget tett gondoskodási kötelezettségének (a megtámadott ítélet 75. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>E tekintetben egyrészről a Közszolgálati Törvényszék azt is figyelembe vette, hogy a fellebbezők <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>gyorsan kérték nemzeti nyugdíjjogosultságaik uniós nyugdíjrendszerbe való átvitelét, majd pedig megerősítették az említett kérelmeket<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/>, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>anélkül hogy hasznosnak ítélték volna, hogy ezt megelőzően kapcsolatba lépjenek az adminisztrációval azért, hogy kifejtse számukra a határozatokat<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/>, holott a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság a javaslataiban felszólította őket arra, hogy lépjenek vele kapcsolatba, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>hogy magyarázatokkal szolgálhasson a számítással kapcsolatban, és hogy megvitathassák, hogy [esetükben] célszerű‑e a [szóban forgó] átvitel, vagy sem<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> (a megtámadott ítélet 75. és 76. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>A Közszolgálati Törvényszék másrészről emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében minden tisztviselőnek ismernie kell a személyzeti szabályzatot és különösen az illetményére vagy az öregségi nyugdíjra irányadó szabályokat (lásd a megtámadott ítélet 77. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezen ítélkezési gyakorlat tükrében a Közszolgálati Törvényszék – figyelembe véve, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>a fellebbezők, tekintettel szolgálati jogviszonyukra, nem szükségszerűen voltak a legtájékozottabbak a kérdésben<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> – megállapította, hogy a releváns rendelkezések szövege <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>viszonylag egyértelmű<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> volt, és hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>ennek legalábbis arra kellett volna késztetnie a fellebbezőket, hogy a [jelen ügyben szóban forgó] kérdést az adminisztrációnak feltegyék<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> (a megtámadott ítélet 78. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>A Közszolgálati Törvényszék másodszor megállapította, hogy a fellebbezők nem határozták meg a hivatkozott károk ténylegességét és bizonyosságát, amely kárt a Közszolgálati Törvényszék kizárólag vagyoni kárnak minősített. Ily módon egyrészről megállapította, hogy a fellebbezők <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>továbbra is folytatni kívánják előmenetelüket az Európai Unió Bíróságánál vagy más uniós intézménynél, és így nem zárható ki, hogy néhányuk vagy akár mindegyikük később ideiglenes alkalmazottként vagy tisztviselőként tölt be állást, olyan típusú munkakörben, amely […] lehetővé teszi számukra, hogy a jövőbeni öregségi nyugdíjuk, amelynek legnagyobb összege utolsó alapilletményük 70%‑a, meghaladja a személyzeti szabályzat 77. cikke negyedik bekezdésének alkalmazásából következő összeget<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/>. Ebben az esetben <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>nem merülhet fel semmiféle olyan kár, amelyet […] az okozott [a fellebbezőknek], hogy a nemzeti nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultságaik átvitele mellett döntöttek<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> (a megtámadott ítélet 81. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>Másrészről nem volt bizonyos, hogy akkor, amikor a fellebbezők elérik a nyugdíjkorhatárt, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>a személyzeti szabályzat 77. cikke negyedik bekezdésében foglalt szabály hatálya és alkalmazási feltételei szükségszerűen ugyanazok lesznek<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/>, mint a megtámadott ítélet meghozatalakor, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>mivel emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogalkotó bármikor módosíthatja az uniós tisztviselők és alkalmazottak jogait és kötelezettségeit az EUMSZ 336. cikk alapján elfogadott, a személyzeti szabályzatot és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket módosító rendeletek útján, amelyek – a kivételektől eltekintve – alkalmazandók a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött jogi helyzetek jövőbeni hatásaira is<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> (lásd a megtámadott ítélet 82. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>Végezetül a Közszolgálati Törvényszék – eljárási szabályzatának 101. és 102. cikke alapján – figyelemmel a jelen ügyben a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság magatartására, és különösen arra, hogy a panaszra adott válasz szakaszában nem hívta fel a fellebbezők figyelmét kártérítési kérelmeik elfogadhatatlan jellegére, arra kötelezte az Európai Unió Bíróságát, hogy viselje mind a saját költségeit, mind pedig a fellebbezők részéről felmerült költségeket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="10"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék előtti eljárás és a felek kérelmei</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>A Törvényszék Hivatalához <DATE ISO="20160930">2016. szeptember 30‑án</DATE> benyújtott beadványukban a fellebbezők előterjesztették a jelen fellebbezést. <DATE ISO="20161220">2016. december 20‑án</DATE> az Európai Unió Bírósága válaszbeadványt nyújtott be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>A válasz <DATE ISO="20170222">2017. február 22‑i</DATE> és a viszonválasz <DATE ISO="20170420">2017. április 20‑i</DATE> benyújtását követően a Törvényszék lezárta az eljárás írásbeli szakaszát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT><DATE ISO="20170515">2017. május 15‑i</DATE> levelükben a fellebbezők – a Törvényszék eljárási szabályzata 207. cikkének (1) bekezdése alapján – indokolással ellátott kérelmet terjesztettek elő, hogy a Törvényszék az eljárás szóbeli szakaszában hallgassa meg őket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék helyt adott a fellebbezők kérelmének és megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 89. cikkének (3) bekezdésében – amelyet e szabályzat 213. cikkének (1) bekezdése értelmében a jelen ügyben alkalmazni kell – előírt pervezető intézkedések keretében a Törvényszék <DATE ISO="20171219">2017. december 19‑én</DATE> írásban megválaszolandó kérdéseket tett fel a feleknek. A felek e kérdésekre a kiszabott határidőn belül válaszoltak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT>A Törvényszék a <DATE ISO="20180209">2018. február 9‑i</DATE> tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT>A fellebbezők azt kérik, hogy a Törvényszék:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;</P></ITEM><ITEM><P>a jogvita érdemi vizsgálata keretében kötelezze az Európai Unió Bíróságát, hogy J. Barroso Truta nevében <FT TYPE="DECIMAL">61121,08</FT> eurót, M. Forli nevében <FT TYPE="DECIMAL">129440,98</FT> eurót, C. Galante nevében <FT TYPE="DECIMAL">76324,29</FT> eurót, B. Gradel nevében pedig <FT TYPE="DECIMAL">99565,13</FT> eurót fizessen <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>az összes alapba, illetve biztosításba<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>;</P></ITEM><ITEM><P>másodlagosan, kötelezze az Európai Unió Bíróságát <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>a nyugdíjjogosultságok [az uniós nyugdíjrendszerbe] történő átvitelének napjától számított 3,1%‑os éves kamattal<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> növelt fent említett összegek fellebbezők számára történő kifizetésére;</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Unió Bíróságát kötelezze mind az első, mind pedig a másodfokú eljárás költségeinek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT>Az Európai Unió Bírósága azt kéri, hogy a Törvényszék:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>részben mint elfogadhatatlant és részben mint megalapozatlant, másodlagosan pedig mint teljes egészében elfogadhatatlant utasítsa el a fellebbezést;</P></ITEM><ITEM><P>a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A fellebbezésről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT>A fellebbezők a megtámadott ítélet elleni fellebbezés alátámasztása céljából két jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap a jog téves alkalmazásán alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék elsődlegesen megállapította, hogy keresetük elfogadhatatlan. Második jogalapjuk a jogvita érdemére vonatkozik, és konkrétan azon alapul, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor másodlagosan úgy vélte egyfelől, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság a jelen<?PAGE NO="11"?> ügyben nem követett el közszolgálati kötelességszegést, amikor közölte a fellebbezőkkel a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására tett javaslatokat, másfelől pedig, hogy a fellebbezők által hivatkozott kár pusztán hipotetikus.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalapról</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT>A fellebbezők beadványaiból kitűnik, hogy első jogalapjukban azt róják fel a Közszolgálati Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy az általuk indított keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Ezen túlmenően előadják, hogy a Közszolgálati Törvényszék előtt nemcsak vagyoni kárra, hanem egyúttal nem vagyoni kárra is hivatkoztak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>E tekintetben az Európai Unió Bírósága azt állítja, hogy amennyiben a fellebbezők első fokon nem hivatkoztak ilyen nem vagyoni kárra, az azzal kapcsolatos bármely érvelést elfogadhatatlanként kell elutasítani. Ennélfogva mindenekelőtt a fellebbezők által az elsőfokú eljárás keretében felhozott kár pontos jellegét kell megvizsgálni.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A fellebbezők által az elsőfokú eljárás keretében hivatkozott kár jellegéről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>Amint arra az Európai Unió Bírósága helytállóan rámutat, az ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely félnek megengednék, hogy első alkalommal a Törvényszék előtt hozzon fel olyan jogalapot és olyan érveket, amelyeket a Közszolgálati Törvényszék előtt nem hozott fel, az azt jelentené, hogy a Közszolgálati Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Törvényszékhez, amelynek hatásköre korlátozott a fellebbezési eljárásban. A fellebbezési eljárás keretében tehát a Törvényszék hatásköre az első fokon tárgyalt jogalapokról és érvekről hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160513">2016. május 13‑i</DATE> <NAME.CASE>CX kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑496/15 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2016:305">EU:T:2016:305</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>A jelen ügyben az elsőfokú eljárás iratainak vizsgálatából kitűnik, hogy a fellebbezők beadványaikban csupán vagyoni kárra hivatkoztak, és hogy a Közszolgálati Törvényszék előtt nem hoztak fel az általuk elszenvedett esetleges nem vagyoni kárral alapított jogalapot. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék előtt indított keresetükben a fellebbezők mindössze az Európai Unió Bíróságához átvitt nyugdíjjogosultságaiknak megfelelő összeg elvesztésére hivatkoztak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>Ráadásul ellentetében azzal, amit a fellebbezők a válasz 27. pontjában állítanak, a Közszolgálati Törvényszék egyáltalán nem vélte úgy, hogy kárukat – akár csak részben is – az a bizonytalanság okozta, amelyben állítólag voltak. Éppen ellenkezőleg: az Európai Unió Bíróságához hasonlóan meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 80. pontja kifejezetten jelzi, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>a fellebbezők által hivatkozott károk vagyoni jellegűek<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>Noha a fellebbezők az elsőfokú eljárásban azt állították, hogy keresetüket <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>megállapítási keresetként nyújtották be, amennyiben az arra irányult, hogy az uniós bíróság állapítsa meg, hogy a Bíróság hibát követett el káruk esetleges megtérítése tekintetében<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/>. E tekintetben egyfelől az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19790201">1979. február 1‑jei</DATE> <NAME.CASE>Deshormes kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>17/78</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1979:24">EU:C:1979:24</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150226">2015. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Planet kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑564/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:124">EU:C:2015:124</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), másfelől pedig Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Planet kontra Bizottság</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványára (<NO.CASE>C‑564/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2352">EU:C:2014:2352</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) hivatkoztak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>A keresetlevél 114. és azt követő pontjaiból ugyanakkor kitűnik, hogy a fellebbezők a megállapítás iránti kérelmet nem az állítólagos nem vagyoni kárra vonatkozó állítások alátámasztása céljából, hanem arra az esetre fogalmazták meg, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>az átvitt jogosultságok elvesztését ebben a szakaszban nem ítélik <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>bizonyosnak<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="00AB" ID="QE0035"/><QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/>. Ez a kérelem ugyanis nem a fellebbezők által hivatkozott kár jellegére, hanem inkább<?PAGE NO="12"?> egy hiba fennállásának a Törvényszék általi megállapíttatására irányult. Ezt a kérelmet tehát nem lehet a fellebbezők által állítólagosan elszenvedett nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kérelemnek tekinteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>E megállapításra figyelemmel a jelen ügyben nem releváns a fellebbezők által hivatkozott ítélkezési gyakorlat, amely alapján – álláspontjuk szerint – meg lehet állapítani azt, hogy az uniós bíróság elé lehet terjeszteni a megállapítás iránti kérelmet (lásd a fenti 58. pontot).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>Ennélfogva – a fenti 55. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – meg kell állapítani, hogy a fellebbezők kártérítési iránti kérelmét elfogadhatatlannak kell tekinteni, amennyiben az az általuk állítólagosan elszenvedett – a Törvényszék előtt első alkalommal felhozott – nem vagyoni kár megtérítésére irányul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>Ennélfogva meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 55–61. pontban megállapítottakból kitűnik – a fellebbezők által első fokon előterjesztett kereseti kérelmek kizárólag vagyoni károk megtérítésére irányultak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>Ezután a fellebbezők azon érveit kell megvizsgálni, amelyek keresetük – Közszolgálati Törvényszék által elsődlegesen megállapított – elfogadhatatlanságának vitatására irányulnak.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A fellebbezők által első fokon előterjesztett kereseti kérelmek vagyoni kár megtérítése iránti részeinek elfogadhatóságáról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64</NO.P><TXT>Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a jogorvoslati lehetőségeknek a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkével létrehozott rendszerében a kártérítési keresetek csak akkor elfogadhatók, ha azokat – a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően – pert megelőző eljárás előzi meg (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="19980324">1998. március 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Meyer és társai kontra Bíróság végzés</NAME.CASE>, <NO.CASE>T‑181/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:1998:64">EU:T:1998:64</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65</NO.P><TXT>A kártérítési keresettel összefüggésben a pert megelőző eljárás különbözik aszerint, hogy a kár, amelynek megtérítését kérték, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett sérelmet okozó aktusból vagy az adminisztráció határozati jelleget nélkülöző magatartásából fakad. Az első esetben az érintett félnek kell a megszabott határidőn belül a kinevezésre jogosult hatóságnál a szóban forgó aktus ellen panasszal élnie. Ezzel szemben a második esetben a közigazgatási eljárásnak a személyzeti szabályzat 90. cikke (1) bekezdése szerinti, kártérítésre irányuló kérelem benyújtásával kell kezdődnie, majd – adott esetben – a kérelmet elutasító határozat elleni panasz benyújtásával kell folytatódnia (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19971106">1997. november 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Liao kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑15/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:1997:169">EU:T:1997:169</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlat értelmében egyébként a megsemmisítés iránti kereset és a kártérítési kereset önálló keresettípusok. Mivel a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke sem a közigazgatási, sem a peres eljárást illetően nem alkalmaz semmiféle különbségtételt e két kereset között, a tisztviselő – ezen eltérő jogorvoslati lehetőségek önállósága miatt – választhatja vagy az egyiket, vagy a másikat, vagy akár a kettőt együttesen, feltéve hogy a panaszának elutasításától számított három hónapos határidőn belül fordul az uniós bírósághoz (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19910124">1991. január 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Latham kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑27/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:1991:5">EU:T:1991:5</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070206">2007. február 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Wunenburger kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑246/04 és T‑71/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2007:34">EU:T:2007:34</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlat ugyanakkor bevezetett egy kivételt ezen elv alól, amennyiben a kártérítési kereset szoros kapcsolatban áll azzal a megsemmisítés iránti keresettel, amelyet egyébként elfogadhatatlannak fognak vagy kellene nyilvánítani. Ily módon a kártérítési kérelmek elfogadhatatlanok, ha a kártérítési kereset kizárólag a megsemmisítés iránti olyan keresettel érintett jogi aktus következményeinek orvoslására irányul, amely keresetet elfogadhatatlannak lehetett volna nyilvánítani vagy amelyet elfogadhatatlannak nyilvánítottak, így különösen, ha a kártérítési kereset<?PAGE NO="13"?> egyetlen célja az olyan elmaradt díjazás megtéríttetése, amely a megsemmisítés iránti kereset sikere esetén nem maradt volna el (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19910124">1991. január 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Latham kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑27/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:1991:5">EU:T:1991:5</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070206">2007. február 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Wunenburger kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑246/04 és T‑71/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2007:34">EU:T:2007:34</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ily módon ezen ítélkezési gyakorlat értelmében az a tisztviselő vagy alkalmazott, aki elmulasztotta megfelelő időben benyújtott panasszal és utólagosan megsemmisítés iránti keresettel megtámadni a neki sérelmet okozó aktust, nem pótolhatja e mulasztást, és nem biztosíthat magának így újabb keresetindítási határidőket kártérítési kérelem utólagos benyújtásával, amely egyértelműen arra irányul, hogy pénzügyileg olyan eredményre jusson, amilyet az ezen aktusokkal szemben megfelelő időben benyújtott megsemmisítés iránti kereset eredményezett volna (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140320">2014. március 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Michel kontra Bizottság végzés</NAME.CASE>, <NO.CASE>F‑44/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:F:2014:40">EU:F:2014:40</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68</NO.P><TXT>E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy amennyiben a két kereset – azaz egyfelől a megsemmisítés iránti kereset, másfelől pedig a kártérítési kereset – alapját az adminisztráció különböző jogi aktusai vagy magatartásai képezik, a kártérítési kereset még akkor sem oszthatja a megsemmisítés iránti kereset sorsát, ha a két kereset pénzbeli eredménye a felperes számára ugyanaz lenne (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19910124">1991. január 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Latham kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑27/90</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:1991:5">EU:T:1991:5</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69</NO.P><TXT>Egyebekben a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151013">2015. október 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Cocchi és Falcione</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑103/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:777">EU:T:2015:777</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló ügyben, amelyben a fellebbezők a nyugdíjra jogosító szolgálati idő meghatározására tett, a jelen ügyben a fellebbezőknek címzettekhez hasonló jóváírási javaslatok megsemmisítését kérték, a Törvényszék megállapította, hogy egy ilyen javaslat nem sérelmet okozó aktust, hanem a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett határozati jelleget nélkülöző magatartást képez, amely lehetővé teheti az érdekelt fél számára, hogy keresetet indítson az e magatartás miatt elszenvedett kár megtérítési iránt (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151013">2015. október 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Cocchi és Falcione</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑103/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:777">EU:T:2015:777</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A Törvényszék ezen túlmenően megállapította, hogy mivel az érdekelt fél hozzájárulására szükség van ahhoz, hogy az uniós rendszertől eltérő rendszerben korábban megszerzett nyugdíjjogosultságait át lehessen vinni az uniós nyugdíjrendszerbe, meg kell állapítani, hogy ha az érdekelt fél hozzájárult volna az említett átvitelhez, bízva a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására tett javaslatban, amely az intézményének betudható hiba folytán tévesnek és megtévesztőnek bizonyul, ezt a hozzájárulást hibásnak lehet tekinteni, ami ekként megnyitja a jogot az érdekelt fél előtt arra, hogy kérje az ezen átvitelt követően elfogadott határozat megsemmisítését azzal a céllal, hogy megfordítsa annak hatásait (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151013">2015. október 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Cocchi és Falcione</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑103/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:777">EU:T:2015:777</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0075">75.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0076">76.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70</NO.P><TXT>A <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151013">2015. október 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Cocchi és Falcione</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>T‑103/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:777">EU:T:2015:777</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy amennyiben valamely intézmény állítólagosan jogsértő magatartása a jelen ügyben szóban forgó jogosultságok átvitelére irányulóhoz hasonló eljáráshoz kapcsolódik és hatással lehetett az érdekelt fél általi hozzájárulásra, az érdekelt fél semmi esetre sem hivatkozhat olyan kárra, amelyet e magatartás miatt egy kártérítés iránti kérelem keretében szenvedett volna el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71</NO.P><TXT>Konkrétabban: a fenti 70. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat ilyetén értelmezése a fellebbezők – általuk állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránti – kereset benyújtásához fűződő jogának túlzott korlátozását eredményezné. A fellebbezők nemzeti nyugdíjjogosultságainak átvitelére vonatkozó határozatok megsemmisítését megállapító ítélet ugyanis olyan aktusok visszamenőleges eltűnését idézné elő, amelyek – főszabály szerint – pozitív hatással járnak a fellebbezőkre, amennyiben rájuk nézve – a szóban forgó átvitelt követően – a nyugdíjra jogosító jóváírt szolgálati idő elismerését vonja maga után.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72</NO.P><TXT>Márpedig a fellebbezők a jelen ügyben nem a fent említett határozatok hatásait – azaz a nemzeti nyugdíjjogosultságaik átvitelét és a nyugdíjra jogosító jóváírt szolgálati idő ebből eredő elismerését – mint olyanokat kérdőjelezik meg, hanem az adminisztráció magatartását, amely adminisztráció nem jelezte számukra, hogy a szóban forgó átvitel nem fog mindazon hatással járni, amelyben<?PAGE NO="14"?> reménykedtek. A fellebbezők keresete ily módon nem arra irányul, hogy eltüntessék a szóban forgó átvitelről szóló határozatok hatásait, hanem hogy megtéríttessék azt a kárt, amelyet – álláspontjuk szerint – azért szenvedtek el, mert a vitatott átvitel a jogi helyzetükre nézve nem váltotta ki az összes várt joghatást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73</NO.P><TXT>A Közszolgálati Törvényszéknek következésképpen azt kellett volna vizsgálnia, hogy a fellebbezők keresete kizárólag a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírásáról szóló határozatok következményeinek orvoslására irányul‑e, és különösen, hogy e kereset arra irányult‑e, hogy az e határozatok megsemmisítése iránti, megfelelő időben benyújtott keresetből eredővel azonos pénzbeli eredményhez jussanak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74</NO.P><TXT>Meg kell állapítani, hogy – a megtámadott ítéletben megállapítottakkal ellentétben – nem ez a helyzet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75</NO.P><TXT>E tekintetben elöljáróban pontosítani kell, hogy a fellebbezőkre vonatkozó, a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírásáról szóló határozatok tárgya a nyugdíjra jogosító, az átvitelt követően jóváírt szolgálati évek bizonyos számának elismerése.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76</NO.P><TXT>Persze nem zárható ki, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati éveknek a jóváírásról szóló határozatokban elismert száma alacsonyabb a fellebbezők által vártnál, és hogy ennyiben a szóban forgó határozatok sérelmet okozhattak nekik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77</NO.P><TXT>A jelen ügyben azonban nem ez volt a helyzet. A fellebbezők ugyanis kártérítés iránti kérelmeikben nem a nyugdíjra jogosító szolgálati idő elismerése miatt állítólagosan elszenvedett káruk, hanem az állítólagosan abból eredő kár megtérítését kérik, hogy – ezen elismerés ellenére – nem számíthattak magasabb szintű nyugdíjra, és nem is számíthattak arra, hogy az uniós nyugdíjrendszerbe átvitt nemzeti nyugdíjjogosultságaiknak megfelelő tőkeösszeget megtérítik számukra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell állapítani, hogy az első fokon előadott válasz 9. pontja értelmében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>a felpereseknek egyáltalán nem fűződik érdeke az átvitelt megerősítő határozatok megsemmisítéséhez, mivel azok nem különböznek azoktól a javaslatoktól, amelyekhez beleegyezésüket adták<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/>, továbbá <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>[m]ivel pontosan azt kapták, amit kértek, és az átvitt tőkeösszeget megfelelően írták jóvá, ezek a […] határozatok jogszerűek<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79</NO.P><TXT>Következésképpen nem lehetett úgy vélni, hogy a kereset kizárólag a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírásáról szóló, rájuk vonatkozó határozatok következményeinek orvoslására irányul, a fenti 67. és 68. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80</NO.P><TXT>Az első fokon előterjesztett elsődleges kereseti kérelemben a fellebbezők kétségkívül az uniós nyugdíjrendszerbe átvitt nemzeti nyugdíjjogosultságaiknak megfelelő összegeknek a nemzeti nyugdíj‑ vagy biztosítási alapokba történő befizetését kérték (lásd a fenti 35. pontot).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81</NO.P><TXT>Márpedig meg kell állapítani, hogy még ha úgy is lehetne tekinteni, hogy a fellebbezők elsődleges kereseti kérelmükben a vitatott határozatok megsemmisítéséből eredővel azonos pénzbeli eredményt kívántak elérni, ez nem igaz a másodlagosan előadott kereseti kérelmükre. A vitatott határozatok megsemmisítése ugyanis semmiképpen nem járhat azzal a hatással, hogy a fellebbezőknek megfizetik a nemzeti nyugdíjjogosultságaiknak megfelelő összegeket, annak kizárólag az lehet a hatása, hogy visszamenőleges hatállyal eltűnnek az átvitelről szóló vitatott határozatok, valamint a fellebbezőkre nézve főszabály szerint kedvező és a nemzeti nyugdíjjogosultságaiknak az uniós nyugdíjrendszerbe való átviteltől nem elválasztható hatásuk, azaz a nyugdíjra jogosító jóváírt szolgálati idő elismerése.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82</NO.P><TXT>A fentiek összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elsődlegesen a fellebbezők keresetét mint elfogadhatatlant utasította el.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83</NO.P><TXT>Ennélfogva a Közszolgálati Törvényszék által másodlagos jelleggel levont következtetéseket kell megvizsgálni a fellebbezők által előterjesztett második jogalap tükrében.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A második jogalapról</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84</NO.P><TXT>Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a közszolgálat területén fennálló állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Unió felelősségének megállapításához több feltételnek – azaz az intézményeknek felrótt magatartás jogellenességének, a kár tényleges bekövetkezésének, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállásának – a teljesülése szükséges (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="19871216">1987. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Delauche kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>111/86</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1987:562">EU:C:1987:562</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120712">2012. július 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Nanopoulos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑308/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2012:370">EU:T:2012:370</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0102">102.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85</NO.P><TXT>A fenti 84. pontban említett három feltétel kumulatív, ami azzal jár, hogy amennyiben azok közül egy nem teljesül, az Unió felelősségét nem lehet megállapítani (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170517">2017. május 17‑i</DATE> <NAME.CASE>PG kontra Frontex</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑583/16</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2017:344">EU:T:2017:344</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0097">97.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86</NO.P><TXT>Ebből az következik, hogy még abban az esetben is, ha bizonyított, hogy valamely uniós intézmény vagy szervezet hibát vétett, az Unió felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a felperes bizonyítja az általa elszenvedett kár ténylegességét (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050929">2005. szeptember 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Napoli Buzzanca kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑218/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2005:343">EU:T:2005:343</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0098">98.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87</NO.P><TXT>E megfontolásokra figyelemmel kell vizsgálni a fellebbezők második jogalapját, amely két részre tagolódik. E jogalap első részében a fellebbezők előadják, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy nem lehet jogsértőnek minősíteni a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság magatartását. Az említett jogalap második részében azt állítják, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy az általuk állítólagosan elszenvedett kár nem volt tényleges és biztos.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88</NO.P><TXT>Először is a jelen jogalap második részéről kell határozatot hozni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89</NO.P><TXT>A fellebbezők álláspontja szerint önmagában az, hogy még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, ily módon nem tudták, hogy nyugdíjjogosultságaik átvitele előnyös lesz‑e számukra, nem érinti a keresetük alátámasztása céljából általuk hivatkozott kár végleges jellegének értékelését. E tekintetben azt állítják, hogy mára elvesztették nemzeti jogosultságaikat, és hogy helyzetük jelenleg bizonytalan. A fellebbezők álláspontja szerint ez a kár a nemzeti jogosultságaik átvitelére irányuló eljárás során kapott hiányos és téves információkból ered, továbbá végleges jelleget ölt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90</NO.P><TXT>Egyebekben magának a személyzeti szabályzat 77. cikke negyedik bekezdése esetleges módosításának – azaz hatályon kívül helyezésének – a puszta lehetősége nem érinti a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságnak felrótt magatartás jogszerűtlenségének értékelését, amennyiben ez a rendelkezés hatályban volt akkor, amikor a fellebbezőkkel közölték a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírása tett, rájuk vonatkozó javaslatokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91</NO.P><TXT>A fellebbezők előadják, hogy a vagyoni kár bizonyos, amennyiben a létminimum szabályát <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>nem másodlagos jelleggel kell alkalmazni, hanem az az alkalmazottak nyugdíjának kiszámítására alkalmazandó garanciát képez<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/>. Ily módon <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>nem lehet megállapítani, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírása […] elsőbbséget élvez e szociális jellegű alapvető szabályhoz képest<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/>. A fellebbezők álláspontja szerint nem lehet megállapítani, hogy nemzeti nyugdíjjogosultságaik hatással lesznek nyugdíjuk szintjére. E tekintetben a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161006">2016. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Adrien és társai</NAME.CASE> ítéletnek (<NO.CASE>C‑466/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:749">EU:C:2016:749</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a migráns munkavállalók szociális biztonságával kapcsolatos 27. és 28. pontjára hivatkoznak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92</NO.P><TXT>Az Európai Unió Bírósága vitatja a fellebbezők érvelését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93</NO.P><TXT>Ezt a kérdést illetően emlékeztetni kell arra, hogy annak a kárnak, amelynek megtérítését a kártérítési keresetben kérik, ténylegesnek és biztosnak kell lennie (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080221">2008. február 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Girardot</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑348/06 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:107">EU:C:2008:107</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94</NO.P><TXT>Az érdekelt felek azonban – az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében – nincsenek akadályozva abban, hogy a Bírósághoz forduljanak az Unió azonnali és kellő bizonyossággal előre látható károk miatti felelősségének megállapítása céljából, még ha a kár még nem is számszerűsíthető teljes pontossággal (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19870114">1987. január 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Zuckerfabrik Bedburg és társai kontra Tanács és Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>281/84</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1987:3">EU:C:1987:3</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0014">14.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ilyen esetben, ha bebizonyosodik, hogy az érdekelt felek szükségszerűen jobb helyzetbe kerültek volna az általuk az alperesnek felrótt vétkes magatartás hiányában, úgy kell tekinteni, hogy az általuk hivatkozott kár fennállása nem minősülhet hipotetikusnak vagy tisztán esetlegesnek (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061109">2006. november 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Agraz és társai kontra Bizottság</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑243/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:708">EU:C:2006:708</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95</NO.P><TXT>A jelen ügyben vannak olyan, a fellebbezők nyugdíjjogosultságainak kiszámításával kapcsolatos tényezők, amelyek bizonytalanok és az említett jogosultságok folyósításáig azok is maradnak. Márpedig e tényezők a létminimum szabályának az esetükben történő alkalmazása tekintetében meghatározók lesznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96</NO.P><TXT>Egyrészről ugyanis jelenleg nem biztos annak az utolsó alapilletménynek az összege, amelyet a fellebbezők nyugdíjba vonulásuk előtt kapni fognak. Amint azt a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 81. pontjában megállapította, nem zárható ki, hogy a fellebbezők később ideiglenes alkalmazottként vagy tisztviselőként töltenek be állást, ami révén kikerülnének a létminimum szabályának alkalmazása alól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97</NO.P><TXT>Ráadásul nem kizárt, hogy emelni fogják a fellebbezők besorolási fokozatának havi alapilletményeit, ami ugyanilyen következménnyel járhat az érdekelt felekre nézve, azaz kikerülnek a létminimum szabályának alkalmazása alól. Egyebekben maguk a fellebbezők hangsúlyozzák a Törvényszék által velük közölt kérdésekre <DATE ISO="20180117">2018. január 17‑én</DATE> adott válaszukban, hogy a 3. besorolási fokozat hetedik és utolsó fizetési fokozatában a fellebbezőkhöz hasonló, az I. besorolási csoportba (FG) tartozó szerződéses alkalmazott alapilletménye magasabb az AST 1/1 fokozatba tartozó alkalmazottak alapilletményénél, ami kivonja az ilyen alkalmazottakat a létminimum szabályának alkalmazása alól. Ebből a megállapításból következik, hogy még ha a fellebbezők besorolási fokozatának havi alapilletményeit nem is emelik, előfordulhat – figyelemmel arra, hogy a fellebbezők nem terjesztettek elő az e lehetőség kizárását lehetővé tevő érveket –, hogy nyugdíjjogosultságaik folyósításakor olyan szakmai helyzetben lesznek, amely lehetővé fogja tenni számukra, hogy kikerüljenek a létminimum szabályának alkalmazása alól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98</NO.P><TXT>Másrészről az uniós intézményeknél a fellebbezők által a nyugdíjba vonulásukkor teljesített, szolgálati jogviszonyban eltöltött évek száma ebben a szakaszban szintén bizonytalan. Nem lehet ugyanis kizárni, hogy nyugdíjuk végső összegének kiszámítására is következményekkel fog járni az az időpont, amelyet a fellebbezők a nyugdíjba vonulásukra kiválasztanak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99</NO.P><TXT>E megállapítások elegendőek annak megállapításához, hogy a fellebbezők által hivatkozott kár – amely ráadásul kizárólag vagyoni jellegű (lásd a fenti 55–62. pontot) – nem biztos a fenti 93. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100</NO.P><TXT>Mindenesetre – amint azt a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 82. pontjában megállapította – nem bizonyos, hogy a fellebbezők nyugdíjba vonulásakor és nyugdíjjogosultságaik folyósításakor a személyzeti szabályzat 77. cikkének – és különösen második és negyedik bekezdésének – hatálya és alkalmazási feltételei ugyanazok lesznek, mint a jelen ítélet kihirdetésének időpontjában.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101</NO.P><TXT>Egyebekben hozzá kell tenni, hogy nem lehet eleve kizárni, hogy az Európai Unió Bírósága az adminisztratív bizottsága személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikkével kapcsolatos általános végrehajtási rendelkezésekről szóló, <DATE ISO="20111017">2011. október 17‑i</DATE> határozata 7. cikkének (6) bekezdéséhez (lásd a fenti 9. pontot) hasonló rendelkezést fogad el, amelyet az olyan esetekre kell alkalmazni, mint amelytől a fellebbezők tartanak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102</NO.P><TXT>A fentiekből következik, hogy nyugdíjjogosultságaik folyósítása és a létminimum szabályának az esetükben történő esetleges alkalmazása előtt nem elegendő sem a fenti 93. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett tényleges és biztos kár, sem pedig a fenti 94. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett, kellő bizonyossággal előre látható kár megállapításához az a puszta körülmény, hogy a fellebbezők – feltevésszerű adatokon alapuló számítás elvégzésével (lásd a fenti 19. pontot) – úgy vélik, hogy jövőbeli nyugdíjba vonulásukkor megállapítást fog nyerni, hogy nemzeti nyugdíjjogosultságaikat veszteség árán vitték át. Jelenleg annyit lehet bizonyossággal megállapítani, hogy a fellebbezők nemzeti nyugdíjjogosultságait – a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírásáról szóló, rájuk vonatkozó határozatokkal – nyugdíjra jogosító jóváírt szolgálati időre váltották át.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103</NO.P><TXT>A fellebbezők nemzeti nyugdíjjogosultságainak megfelelő tőke ugyanis nem tűnt el. Azt az átvitelt követően nyugdíjra jogosító jóváírt szolgálati időre váltották át, amelyet – főszabály szerint – figyelembe kell venni a fellebbezők nyugdíjjogosultságainak kiszámítása céljából. Következésképpen – amint azt az Európai Unió Bírósága a viszonválasz 41. pontjában helytállóan jelezte – ebben a szakaszban nem lehet úgy tekinteni, hogy az átvitt jogosultságok teljes mértékben elvesztek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104</NO.P><TXT>Ebben a kontextusban még annak vélelmezése esetén is a fellebbezők rendelkezésére fognak állni olyan jogorvoslati lehetőségek, amelyek révén lehetőségük lesz az említett tőke ellentételezés nélküli <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>elvesztésére<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> hivatkozni, hogy nyugdíjjogosultságaik folyósításakor egyetlen jogi vagy szabályozási rendelkezés sem teszi majd lehetővé, hogy akár csak részben visszatéríttessék a nyugdíjra jogosító jóváírt szolgálati időnek megfelelő, az öregségi nyugdíjuk kiszámítása céljából figyelembe nem vett átvitt összeget. A fellebbezők – a jogosultságaik kifizetésére és nyugdíjuk kiszámítására vonatkozó aktusokkal szembeni, azt kifogásoló kereset révén, hogy a létminimum szabályának alkalmazása miatt nem veszik figyelembe a nyugdíjra jogosító jóváírt szolgálati időt – adott esetben vitathatják a létminimum szabályának a saját konkrét esetükben történő alkalmazását, amennyiben ennek következményeként a nyugdíjjogosultságaik kiszámítása céljából nem vennék figyelembe a nemzeti nyugdíjjogosultságaiknak az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitelét követően jóváírt, nyugdíjra jogosító szolgálati időt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105</NO.P><TXT>Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított kereset benyújtásának lehetőségét nem lehet valamely jogalanytól pusztán azzal az indokkal megtagadni, hogy az EUM‑Szerződés nem írja elő kifejezetten azt az igényérvényesítési lehetőséget, amely az ilyen típusú keresetekben nyilvánul meg. Amint azt a Bíróság ugyanis már megállapította, az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk olyan értelmezése, amely kizárja ezt a lehetőséget, a hatékony bírói jogvédelemnek – a Bíróság ítélkezési gyakorlatában biztosított és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében megerősített – elvével ellentétes eredményre vezetne (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20081216">2008. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Masdar [UK] kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑47/07 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:726">EU:C:2008:726</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106</NO.P><TXT>E tekintetben nem lehet kizárni, hogy ha valamely intézmény megtagadja, hogy visszafizesse az érdekelt félnek az uniós nyugdíjrendszerekbe átvitt nemzeti nyugdíjjogosultságok tőkéjének azt a részét, amelyet nem fognak figyelembe venni az érdekelt fél nyugdíjjogosultságainak folyósításakor, az azt eredményezi, hogy ez az intézmény indokolatlanul tulajdonítaná el az átvitel jogcímén folyósított nyugdíjjogosultságok egy részét, amely az ítélkezési gyakorlat értelmében tulajdonképpen az érintett alkalmazott tulajdona, és így jogalap nélkül gazdagítja az Uniót (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20030130">2003. január 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Caballero Montoya kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑303/00, T‑304/00 és T‑322/00</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2003:20">EU:T:2003:20</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0084">84.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107</NO.P><TXT>A fentiekben kifejtett azon tényezőkre figyelemmel, amelyek ebben a szakaszban a nyugdíjak kiszámítása tekintetében továbbra is bizonytalanok – amely nyugdíjakkal a nyugdíjjogosultságaik folyósításakor a fellebbezők rendelkezni fognak –, meg kell állapítani, hogy az általuk a jelen ügyben hivatkozott kár nem képez a fenti 93. és 94. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett tényleges és biztos kárt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108</NO.P><TXT>Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem követett el hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a fellebbezők által hivatkozott kár nem tényleges és biztos. E megállapításra figyelemmel a jelen jogalap második részét, valamint a fellebbezés egészét anélkül kell elutasítani, hogy szükség lenne a fellebbezők által hivatkozott második jogalap első részének – a fenti 86. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel történő – vizsgálatára.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 211. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Törvényszék maga hoz a jogvita kapcsán határozatot, a Törvényszék határoz a költségekről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 211. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a Törvényszék – a tisztviselők által előterjesztett fellebbezés esetén, amennyiben a méltányosság azt megköveteli – elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111</NO.P><TXT>A jelen ítéletben ismertetett indokolásból következik, hogy a fellebbezők pervesztesek lettek. Ezen túlmenően, az Európai Unió Bírósága kifejezetten kérte, hogy a Törvényszék a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112</NO.P><TXT>A Törvényszék ugyanakkor úgy véli, hogy – tekintettel többek között a jelen fellebbezésben felvetett kérdésekre, és arra, hogy az Európai Unió Bírósága a fellebbezők által felhozott első jogalappal kapcsolatos érveit illetően pervesztes lett – a jelen ügy körülményei helyes értékelésének megfelel arra kötelezni a fellebbezőket, hogy viseljék költségeik egynegyedét, az Európai Unió Bíróságát pedig arra, hogy saját költségein felül viselje a fellebbezők részéről felmerült költségek háromnegyedét.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján</P><P>A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)</P><P>a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék fellebbezést elutasítja.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A fellebbezők viselik saját költségeik egynegyedét.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az Európai Unió Bírósága maga viseli saját költségeit, valamint a fellebbezők részéről felmerült költségek háromnegyedét.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Van der Woude</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Kanninen</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Gratsias</P></SIGNATORY><P>Kihirdetve Luxembourgban, a <DATE ISO="20180918">2018. szeptember 18‑i</DATE> nyilvános ülésen.</P><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>