A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2022. július 14.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Közös agrárpolitika – 1307/2013/EU rendelet – Közvetlen támogatási rendszerek – Közös szabályok – A 30. cikk (6) bekezdése és az 50. cikk (2) bekezdése – Támogatási jogosultságoknak a fiatal mezőgazdasági termelők számára a nemzeti tartalékból való kiosztása iránti kérelem – Valamely személy »fiatal mezőgazdasági termelőnek« való minősítéséről téves információkat nyújtó nemzeti közigazgatási hatóság – A bizalomvédelem elve – A bizalomvédelem nemzeti jogban elismert elvének a megsértésére alapított kártérítési kereset”
A C‑36/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága, Hollandia) a Bírósághoz 2021. január 22‑én érkezett, 2020. december 22‑i határozatával terjesztett elő
a Sense Visuele Communicatie en Handel vof (De Scharrelderij néven is eljárva)
és
a Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
agjai: K. Jürimäe tanácselnök (előadó), N. Jääskinen, M. Safjan, N. Piçarra és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: L. Medina,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Sense Visuele Communicatie en Handel vof (De Scharrelderij néven is eljárva) képviseletében P. Heida és L. Rensema,
– a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,
– a spanyol kormány képviseletében J. Rodríguez de la Rúa Puig, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Sauka és C. Zois, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2022. február 24‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jog általános elveinek, különösen a bizalomvédelem elvének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Sense Visuele Communicatie en Handel vof (De Scharrelderij néven is eljárva; a továbbiakban: Sense) és a Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit (mezőgazdasági, természetvédelmi és élelmiszer‑minőségi miniszter, Hollandia; a továbbiakban: miniszter) között az amiatt állítólagosan elszenvedett kár megtérítése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy a Rijksdienst voor Ondernemend Nederland (állami vállalkozói ügynökség, Hollandia; a továbbiakban: RVO) a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 8. o.) rendelkezéseinek alkalmazása tárgyában téves információkat közölt a Sense‑szel.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 Az 1307/2013 rendelet 30. cikkének (1), (4), (6) és (11) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Minden tagállam létrehoz egy nemzeti tartalékot. Ennek érdekében az alaptámogatási rendszer végrehajtásának első évében a tagállamok nemzeti szinten lineáris százalékos kulcs alkalmazásával csökkentik az alaptámogatási rendszer szerinti felső összeghatárt.
[…]
(4) A tagállamok a nemzeti vagy a regionális tartalékaikból származó támogatási jogosultságokat objektív kritériumok alapján és oly módon osztják ki, amely biztosítja a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint megakadályozza a piac és a verseny torzulását.
[…]
(6) A tagállamok a nemzeti vagy a regionális tartalékaikból mindenekelőtt fiatal mezőgazdasági termelőknek és a mezőgazdasági tevékenységüket megkezdő mezőgazdasági termelőknek biztosítanak támogatási jogosultságokat.
[…]
(11) E cikk alkalmazásában:
a) »fiatal mezőgazdasági termelő«: a 50. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételeknek és adott esetben a 50. cikk (3) és (11) bekezdésében említett feltételeknek megfelelő mezőgazdasági termelő;
[…]”
4 E rendelet 50. cikkének (2) bekezdése szerint:
„E fejezet alkalmazásában a »fiatal mezőgazdasági termelő« olyan természetes személy:
a) aki mezőgazdasági üzem vezetőjeként először hoz létre mezőgazdasági üzemet, vagy aki az alaptámogatási rendszer vagy az egységes területalapú támogatási rendszer keretében [a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.; HL 2018. L 233., 3. o.)] 72. cikkének (1) bekezdésében említett kérelem első benyújtását megelőző öt évben hozott létre ilyen üzemet, és
b) aki az a) pontban említett kérelem benyújtásának évében 40 évesnél nem idősebb.”
A holland jog
5 Az Uitvoeringsregeling rechtstreekse betalingen GLB (a KAP‑nak a közvetlen kifizetések és a kölcsönös megfeleltetés tekintetében történő végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet) alapügyre alkalmazandó változatának 2.1. cikke a következőket mondta ki:
„1. A miniszter a mezőgazdasági termelőnek [az 1307/2013 rendelet] 30. cikke (4) bekezdésének megfelelően kérelemre támogatási jogosultságokat oszt ki.
2. A miniszter közvetlen kifizetést nyújt a következők tekintetében:
a. az [1307/2013 rendelet] 32. cikke szerinti alaptámogatási rendszer;
b. az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozóan nyújtott támogatás
c. a fiatal mezőgazdasági termelők részére nyújtott támogatás
[…]”
6 E miniszteri rendelet alapügyre alkalmazandó változatának 4.2. cikke a következőképpen szólt:
„1. Az a mezőgazdasági termelő, aki a 2.1. cikk 2. bekezdésében említett közvetlen kifizetésekre tart igényt, egységes kérelmet használ a támogatási jogosultságok iránti kérelemhez, valamint a támogatási jogosultságok aktiválásához és a kifizetések iránti kérelmekhez.
[…]
3. Az [(1306/2013) rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 181., 48. o.; helyesbítés: HL 2021. L 336., 47. o.)] 12. cikke első bekezdésének alkalmazását kivéve az egységes kérelmet a miniszterhez a március 1‑je és március 15. közötti időszakban nyújtják be.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
7 A Sense két tagból, vagyis A‑ból és B‑ből álló közkereseti társaság, amely 2017 óta sertéstenyésztő üzemet működtet. A 2018. január 21‑én betöltötte a 41. életévét.
8 A Sense az RVO‑hoz, az uniós közös agrárpolitika Hollandiában történő végrehajtásával megbízott szervezethez fordult azon lehetőséggel kapcsolatban, hogy a Nationale reserve voor jonge landbouwersből (nemzeti tartalék a fiatal mezőgazdasági termelők számára, Hollandia; a továbbiakban: nemzeti tartalék) támogatási jogosultságokat osszanak ki számára. A 2018. március 15‑én, 2018. április 5‑én és 2019. január 9‑én tartott telefonbeszélgetések alkalmával az RVO munkatársai jelezték neki, hogy e nemzeti tartalékból támogatási jogosultságok oszthatnak ki részére, mivel A a 2018. év egy adott időpontjában 41 évesnél fiatalabb volt. Ezt az információt megerősítette az a levél, amelyet az RVO egyik munkatársa 2019. január 15‑én a Sense‑nek címzett.
9 2018. április 5‑én a Sense kombinált bevallást nyújtott be, amelyben kérte egyrészt támogatási jogosultságoknak a nemzeti tartalékból azzal az indokkal való kiosztását, hogy A fiatal mezőgazdasági termelő, másrészt pedig támogatási jogosultságok, zöldítési támogatás és fiatal mezőgazdasági termelőknek járó kiegészítő támogatás kifizetését.
10 2019. január 2‑i és 4‑i határozatával a miniszter elutasította e kérelmeket.
11 A Sense panaszt nyújtott be e határozatokkal szemben, amely panaszokat a miniszter a 2019. március 22‑i határozatával elutasított. A miniszter szerint a Sense nem volt jogosult arra, hogy a nemzeti tartalékból támogatási jogosultságokat osszanak ki számára. Mivel a 2018. év folyamán több mint 40 éves volt, nem teljesíti az 1307/2013 rendelet 50. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt életkori feltételt. Mivel 2018. május 15‑én nem rendelkezett támogatási jogosultságokkal, a Sense nem részesülhet támogatási jogosultságok, zöldítési támogatás és fiatal mezőgazdasági termelőknek járó kiegészítő támogatás kifizetésében.
12 A Sense keresetet indított a College van Beroep voor het bedrijfslevennél (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága, Hollandia), a kérdést előterjesztő bíróságnál a 2019. március 22‑i határozat megsemmisítése és az őt ért vagyoni kár megtérítése iránt.
13 A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az alapeljárás tárgya nem a támogatási jogosultságoknak a nemzeti tartalékból történő kiosztására, hanem arra a kérdésre vonatkozik, hogy a miniszter azáltal, hogy nem javasolta a Sense‑nek járó kártérítést, a bizalomvédelem elvének a megsértésével járt‑e el.
14 E tekintetben megállapítást nyert, hogy 2018‑ban a Sense a nemzeti tartalékból nem részesülhetett támogatási jogosultságokban, mivel a fiatal mezőgazdasági termelőként bejelentett A nem felelt meg az 1307/2013 rendelet 50. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt életkori feltételnek.
15 Mindemellett a kérdést előterjesztő bíróság azon a véleményen van, hogy az RVO által a Sense számára a 2018. március 15‑i és április 5‑i telefonbeszélgetések során szolgáltatott információk alapján ez utóbbi észszerűen hihette azt, hogy ilyen kiosztásban részesülhet annak ellenére, hogy a 2018. év folyamán A elérte a 41 éves életkort. Márpedig ezen információk alapján a Sense a 2018. évre a nemzeti tartalékból támogatási jogosultságok kiosztását kérte, és lemondott a támogatási jogosultságok vásárlásáról. Ennélfogva a Sense‑et a 2018. év tekintetében megfosztották az alaptámogatás és a zöldítési támogatás kifizetéstől, holott e kifizetéseket nyújtani lehetett volna számára, ha támogatási jogosultságokat vásárolt volna. A Sense‑et tehát – a támogatási jogosultságok vásárlási költségeit leszámítva – az említett kifizetések elmaradásának megfelelő kár érte.
16 E bíróság hangsúlyozza, hogy mivel a támogatási jogosultságok kiosztása és a közvetlen kifizetések nyújtása az uniós jog közvetlen hatálya alá tartozik, a bizalomvédelem uniós jog által elismert elvét kell alkalmazni. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint erre az elvre nem lehet hivatkozni az uniós jog valamely egyértelmű rendelkezésével szemben. Mivel az 1307/2013 rendelet 50. cikke (2) bekezdésének b) pontja egyértelmű rendelkezés, az RVO munkatársainak magatartása nem keletkeztethetett a Sense esetében jogos bizalmat arra vonatkozóan, hogy az uniós joggal ellentétes bánásmódban részesül.
17 Az említett bíróság a Bíróság ítélkezési gyakorlatából azt a következtetést vonja le, hogy ha az uniós jog alkalmazása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jog által elismert bizalomvédelem elvét, semmiféle lehetőség nincs a bizalomvédelem nemzeti jogban elismert elvének ezenkívüli alkalmazására. Így a Sense nem hivatkozhat erre az elvre annak érdekében, hogy a nemzeti tartalékból támogatási jogosultságokat osszanak ki számára.
18 Ezzel szemben felmerül a kérdés, hogy az említett ítélkezési gyakorlat magában foglalja‑e azt is, hogy a Sense a bizalomvédelem nemzeti jogban elismert elve alapján sem kaphat kártérítést az amiatt elszenvedett kárért, hogy a vele közölt téves információk alapján a támogatási jogosultságok vásárlása helyett azoknak a nemzeti tartalékból való kiosztását kérelmezte. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Bíróság még nem határozott ilyen kérdésről.
19 E körülmények között a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Ellentétes‑e az uniós joggal az, hogy a nemzeti jogban alkalmazandó bizalomvédelem elve alapján ítélik meg, hogy egy nemzeti közigazgatási hatóság az uniós jog valamely rendelkezésének figyelmen kívül hagyásával bizalmat keltett‑e, és így a nemzeti jog szerint jogellenesen járt‑e el azáltal, hogy nem térítette meg az érintett személy ebből eredő kárát, ha e személy nem hivatkozhat eredményesen a bizalomvédelem uniós jogi elvére, mert egyértelmű uniós jogi rendelkezésről van szó?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
20 A Sense vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát. Egyrészt lényegében kétsége van afelől, hogy relevánsak‑e a kérdést előterjesztő bíróság által a bizalomvédelem elvére tett hivatkozások, mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően nem vitatott, hogy semmiféle jogot nem alapíthat a nemzeti közigazgatási hatóság által az uniós jog megsértésével keltett bizalomra. Másrészt megjegyzi, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elmulaszt bármely, az arányosság elvére való hivatkozást, amely elvnek azonban az állítólagos kár megtérítését meg kellene alapoznia.
21 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak az ítélete meghozatala tekintetében fennálló szükségességét, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (lásd ebben az értelemben: 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet, C‑616/17, EU:C:2019:800, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. október 16‑i Agrárminiszter ítélet, C‑490/18, EU:C:2019:863, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 Ebből következik, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd ebben az értelemben: 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet, C‑616/17, EU:C:2019:800, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. október 16‑i Agrárminiszter ítélet, C‑490/18, EU:C:2019:863, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az uniós jog általános elveinek, és különösen a bizalomvédelem elvének az értelmezésére vár választ annak meghatározása érdekében, hogy azzal ellentétes‑e, ha valamely jogalany kizárólag a bizalomvédelem nemzeti jog által elismert elvére hivatkozik.
24 Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
25 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az uniós jogot és különösen a bizalomvédelem elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, hogy valamely jogalany a bizalomvédelem nemzeti jog által elismert elve alapján és kizárólag e jog alapján részesül az uniós jog egyértelmű rendelkezésének nemzeti hatóság általi téves értelmezéséből eredő kár megtérítésében.
26 Fontos emlékeztetni arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a bizalomvédelem elve az uniós jogrend részét képezi, és annak tiszteletben tartása az uniós jog alkalmazásával megbízott nemzeti hatóság kötelessége (lásd ebben az értelemben: 1988. április 26‑i Krücken ítélet, 316/86, EU:C:1988:201, 22. pont; 2018. augusztus 7‑i Ministru kabinets ítélet, C‑120/17, EU:C:2018:638, 48. pont).
27 Ebből az következik, hogy az 1307/2013 rendelet végrehajtásakor a nemzeti hatóságok kötelesek tiszteletben tartani a bizalomvédelem elvét.
28 Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a bizalomvédelem elvére nem lehet hivatkozni valamely uniós jogi szöveg egyértelmű rendelkezésével szemben, és az uniós jogot alkalmazni köteles nemzeti hatóság e joggal ellentétes magatartása nem alapozhat meg a gazdasági szereplőben jogos elvárást az uniós joggal ellentétes bánásmódra vonatkozóan (1988. április 26‑i Krücken ítélet, 316/86, EU:C:1988:201, 24. pont; 2013. június 20‑i Agroferm ítélet, C‑568/11, EU:C:2013:407, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. december 20‑i Erzeugerorganisation Tiefkühlgemüse ítélet, C‑516/16, EU:C:2017:1011, 69. pont).
29 Következésképpen valamely jogalany nem hivatkozhat a bizalomvédelem uniós jog által biztosított elvére vagy annak nemzeti megfelelőjére annak érdekében, hogy olyan előnyben részesüljön, amely ellentétes az uniós jog valamely egyértelmű rendelkezésével.
30 Az uniós joggal ellentétes előny megszerzése érdekében a bizalomvédelem nemzeti jog által elismert elvére való hivatkozás ugyanis – amint a főtanácsnok az indítványának 27–30. pontjában megjegyezte – megkérdőjelezheti az uniós jog valamennyi tagállamban való elsőbbségét, tényleges érvényesülését és egységes alkalmazását, a belső piacon belül versenytorzulásokat eredményezhet a tagállamok között, illetve – ha a szóban forgó előnyt uniós költségvetésből finanszírozzák – sértheti az Unió pénzügyi érdekeit.
31 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott magyarázatokból kitűnik, hogy a Sense a 2018. évre vonatkozóan e támogatási jogosultságoknak a nemzeti tartalékból az 1307/2013 rendelet 50. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „fiatal mezőgazdasági termelők” javára való kiosztását kérelmezte.
32 E rendelkezés a mezőgazdasági termelő „fiatal mezőgazdasági termelőként” való minősítését többek között életkorra vonatkozó azon feltételtől teszi függővé, amely szerint e minősítés az alaptámogatási rendszer vagy az egységes területalapú támogatási rendszer szerinti kérelem első benyújtásának évében „40 évesnél nem idősebb” természetes személyek számára van fenntartva.
33 Így az említett rendelkezés szövegéből egyértelműen következik, hogy az életkorra vonatkozó e feltétel megköveteli, hogy az érintett az első kérelem évének egyetlen időpontjában se érje el a 41 éves kort.
34 Következésképpen, és amint azt végeredményben a kérdést előterjesztő bíróság, az alapeljárás felei és a Bírósághoz észrevételeket benyújtó érdekeltek is egyetértenek, az 1307/2013 rendelet 50. cikke (2) bekezdésének b) pontja, mivel életkorra vonatkozó feltételt állapít meg, a jelen ítélet 28. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében uniós jogszabály egyértelmű rendelkezésének minősül.
35 Ebből következik, hogy az 1307/2013 rendelet 50. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott életkori feltételt nem teljesítő mezőgazdasági termelő e rendelkezéssel szemben nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére a támogatási jogosultságoknak a nemzeti tartalékból történő kiosztása és az ilyen jogosultságok alapján történő kifizetések nyújtása érdekében.
36 Ezzel szemben az uniós jog nem képezi akadályát annak, hogy az ilyen mezőgazdasági termelő kizárólag a nemzeti jog alapján indított kártérítési keresettel ne az uniós joggal ellentétes előnyt, hanem az 1307/2013 rendelet rendelkezéseinek végrehajtásával megbízott nemzeti hatóság által azáltal állítólagosan okozott kár megtérítését kérje, hogy megsértette a bizalomvédelem nemzeti jog által elismert elvét, mivel e hatóság téves információkat szolgáltatott számára e rendelkezések értelmezését illetően (lásd analógia útján: 1988. szeptember 27‑i Asteris és társai ítélet, 106/87–120/87, EU:C:1988:457, 19. és 20. pont; 1992. július 16‑i Belovo ítélet, C‑187/91, EU:C:1992:333, 20. pont).
37 Míg ugyanis a fiatal mezőgazdasági termelők részére a támogatási jogosultságok nemzeti tartalékból való kiosztásának és az ilyen támogatási jogosultságok alapján történő kifizetések nyújtásának feltételeit az 1307/2013 rendelet rendelkezései szabályozzák, az ilyen kártérítési kereset alapja kizárólag az érintett tagállam nemzeti joga.
38 Márpedig nem tekinthető ellentétesnek az uniós joggal, hogy az uniós jog végrehajtásával megbízott nemzeti hatóság magatartása által okozott kár megtérítése területén a nemzeti jog figyelembe veszi a bizalomvédelem nemzeti jog által elismert elvét.
39 Mindemellett az az elv, amely szerint a nemzeti jog alkalmazása nem sértheti az uniós jog alkalmazását és tényleges érvényesülését, megköveteli, hogy az uniós érdeket is teljes mértékben figyelembe vegyék a bizalomvédelem nemzeti jog által elismert elvének alkalmazása során (lásd analógia útján: 2008. március 13‑i Vereniging Nationaal Overlegorgaan Sociale Werkvoorziening és társai ítélet, C‑383/06–C‑385/06, EU:C:2008:165, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 Ez azt jelenti, amint a főtanácsnok az indítványának 36–44. pontjában lényegében kifejtette, hogy a nemzeti jogon alapuló ilyen kereset alapján nyújtható kártérítés nem lehet egyenértékű az uniós joggal ellentétes előny nyújtásával, nem terhelheti az Unió költségvetését, és nem járhat a tagállamok közötti verseny torzulásával.
41 E feltételek azon értékelésének sérelme nélkül, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság az alapeljárás céljából végzett, meg kell jegyezni, hogy úgy tűnik, az említett feltételek teljesülnek az olyan kártérítési kereset esetében, amely a jelen ítélet 36. pontjában említett körülmények között kizárólag lényegében azon közvetlen kifizetések összegének megfelelő kár megtérítésére irányul, amelyeket valamely mezőgazdasági termelőnek abban az esetben lehetett volna nyújtani, ha a támogatási jogosultságokat vásárolt volna – levonva ebből e támogatási jogosultságok vásárlási költségeit –, viszont a mezőgazdasági termelő az illetékes nemzeti hatóság által szolgáltatott téves információk miatt lemondott az ilyen vásárlásról.
42 Ezenkívül, amint a holland kormány és a Bizottság hangsúlyozza, és amint a főtanácsnok az indítványának a 39. pontjában kifejtette, a nemzeti jog alapján indított és valamely nemzeti hatóság jogellenes magatartására alapított kártérítési keresetből eredő bármely kártérítést kizárólag a nemzeti költségvetés szabályoz. Következésképpen egy ilyen kereset nem érintheti hátrányosan az Unió költségvetéséből származó pénzeszközöket, és nem érintheti az Unió pénzügyi érdekeit.
43 Az ilyen kereset tehát megfelelhet a jelen ítélet 40. pontjában említett három feltételnek, mivel nem vezethet az 1307/2013 rendelet alapján sem a támogatási jogosultságok nemzeti tartalékból történő kiosztásához, sem az e rendelet szerinti kifizetések nyújtásához, és semmilyen más módon nem érinti az Unió pénzügyi érdekeit.
44 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jogot és különösen a bizalomvédelem elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, hogy valamely jogalany a bizalomvédelem nemzeti jog által elismert elve alapján és kizárólag e jog alapján részesül az uniós jog egyértelmű rendelkezésének nemzeti hatóság általi téves értelmezéséből eredő kár megtérítésében, feltéve hogy e kártérítés nem egyenértékű az uniós joggal ellentétes előny nyújtásával, nem terheli az Unió költségvetését, és nem járhat a tagállamok közötti verseny torzulásával.
A költségekről
45 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
Az uniós jogot és különösen a bizalomvédelem elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, hogy valamely jogalany a bizalomvédelem nemzeti jog által elismert elve alapján és kizárólag e jog alapján részesül az uniós jog egyértelmű rendelkezésének nemzeti hatóság általi téves értelmezéséből eredő kár megtérítésében, feltéve hogy e kártérítés nem egyenértékű az uniós joggal ellentétes előny nyújtásával, nem terheli az Unió költségvetését, és nem járhat a tagállamok közötti verseny torzulásával.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: holland.