<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2006HUB.0800855901.case.xml"><NO.CASE>C-392/04</NO.CASE><NO.CASE>C-422/04</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62004C0392</NO.CELEX><NO.SEQ>0016.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>8562</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>8590</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>29</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>RUIZIARABO FÖTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA — C-392/04. ÉS C-422/04. SZ. EGYESÍTETT ÜGYEK</LEFT><RIGHT>I-21 GERMANY ÉS ISIS MULTIMEDIA</RIGHT></CURR.TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Dámaso Ruiz-Jarabo Colomer</HT></P><P><HT TYPE="UC">főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20060316">2006. március 16.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Eredeti nyelv: spanyol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>I —</NO.P><TXT>Bevezetés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A Bundesverwaltungsgericht (Németország) az EK 10. cikkének és a távközlési szolgáltatások terén az általános felhatalmazásokra és az egyedi engedélyekre vonatkozó közös szabályozási keretről szóló, <DATE ISO="19970410">1997. április 10-i</DATE> 97/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv<NOTE NOTE.ID="E0002" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="117" DATE.PUB="1997" PAGE.FIRST="15">HL L 117., 15, o.</REF.DOC.OJ> Ezt a jogszabályt az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, <DATE ISO="20020307">2002. március 7-i</DATE> 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Keretirányelv) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="108" DATE.PUB="2002" PAGE.FIRST="21">HL L 108., 21. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.) váltotta fel.</P></NOTE> 11. cikke (1) bekezdésének az értelmezését kéri.</TXT></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>E bíróság két olyan jogvita eldöntéséhez igényli az előzetes döntéshozatal útján való értelmezést, amelyek tárgya az a kérdés, hogy felül lehet-e vizsgálni a kérdéses távközlési szolgáltatási engedély megadására vonatkozó két díj megállapító határozatot, amelyek azért váltak jogerőssé, mert azokat az előírt határidőn belül nem támadták meg.</TXT></NP><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A két előzetes döntéshozatalra utaló határozat mindegyike ugyanazt a két kérdést tartalmazza. Az első kérdés lehetővé teszi a 97/13 irányelvvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat mélyebb vizsgálatát, így különösen, amely a Connect Austria ügyben<NOTE NOTE.ID="E0003" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-462/99" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-5197">C-462/99. sz. ügyben <DATE ISO="20030522">2003. május 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-5197. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>, az Albacom és Infostrada ügyben<NOTE NOTE.ID="E0004" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-292/01+C-293/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-9449">C-292/01. és C-293. sz. egyesített ügyekben <DATE ISO="20030918">2003. szeptember 18-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-9449. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> és az ISIS Multimedia és Firma O2 ügyben<NOTE NOTE.ID="E0005" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-327/03+C-328/03" YEAR="2005" PAGE.ECR="I-8877">C-327/03. és C-328/03. sz. egyesített ügyekben <DATE ISO="20051020">2005. október 20-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2005., I-8877. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> hozott ítéletekre vonatkozik, amelyek közül a két utolsóban én fogalmaztam az indítványokat<NOTE NOTE.ID="E0006" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <DATE ISO="20021212">2002. december 12-i</DATE>, illetve a <DATE ISO="20041209">2004. december 9-i</DATE> indítvány.</P></NOTE>. A második kérdés annyiban különösen fontos, hogy lehetővé teszi a Bíróságnak, hogy egyensúlyt találjon a közösségi jog elsőbbsége és a jogbiztonság között<NOTE NOTE.ID="E0007" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Gaietta, D. U., <QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>Autotutela decisoria e diritto comunitario<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/>, Rivista Italiana di Diritto Pubblico, 2005., 35-59. o., az állítja, hogy a jogorvoslattal már nem támadható közigazgatási aktus felülvizsgálata az értékek ésszerű súlyozásától függ. A mérleg egyik serpenyőjében a közösségi jog elsőbbsége helyezkedik el, amely a jogszerűség, a méltányosság, a hatékony érvényesülés és a jóhiszemű együttműködés elveire támaszkodik. A másik serpenyőben pedig a jogbiztonság elve található (50. o.).</P></NOTE>, és egyensúlyba hozza a kormányrudat, eltérve az ítélkezési gyakorlatot zsákutcába vezető Kühne &amp; Heitz ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0008" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-453/00" YEAR="2004" PAGE.ECR="I-837">C-453/00. sz. ügyben <DATE ISO="20040113">2004. január 13-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2004., I-837. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> sodrától.</TXT></NP><?PAGE NO="I-8563"?><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>A Bíróság ezzel új lehetőséget kap az irányváltásra, mivel most éppen e jogerőre vonatkozó bírósági határozatokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlat kiterjesztéséről kell döntenie<NOTE NOTE.ID="E0009" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A C-234/04. sz. Kapferer-ügyben - Tizzano fötanácsnok <DATE ISO="20051110">2005. november 10-i</DATE> indítványával - a Bíróság ma hirdeti ki az ítéletét. Hasonló probléma merült fel a Bíróság előtt folyamatban lévő C-274/04. sz., ED &amp; F Man Sugar ügyben is, amelyben arra a kérdésre keresik a választ, hogy az exportvisszatérítés tárgyában a kiszabott szankció miatt indított kereset esetében helyénvaló-e annak vizsgálata, hogy az exportőr az őt megilletőnél nagyobb összegű visszatérítést igényelt, ha a visszafizetést előírő határozat a szankciót megállapító határozat meghozatala előtt jogerőre emelkedett. Léger fötanácsnok a <DATE ISO="20050929">2005. szeptember 29-i</DATE> indítványában igenlő választ javasol.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>II —</NO.P><TXT>Jogszabályi háttér</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>A közösségi jog</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT><QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>A jóhiszemű együttműködés elve<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az EK 10. cikke szerint <QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>a tagállamok minden megfelelő általános és egyedi intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy biztosítsák azon kötelezettségeknek a teljesítését, amelyek a jelen Szerződésből fakadnak, vagy amelyeket a közösségi szervek tevékenységei eredményeznek<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/>, megkönnyítve ezzel <QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>a Közösség feladatainak teljesítését<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/>. Ezen túlmenően <QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>a tagállamok minden olyan intézkedéstől tartózkodnak, amely [közösségi] célok megvalósítását veszélyeztetheti<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A 97/13 irányelv</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>Ez a szabályozás a Közösség elektronikus hírközlési piacának liberalizációja érdekében tett intézkedések közé illeszkedik, amelyekre legutóbb a Nuova società di telecomunicazioni ügyben <DATE ISO="20051027">2005. október 27-én</DATE> ismertetett indítványban hivatkoztam<NOTE NOTE.ID="E0010" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A C-339/04. sz. ügyben, amelyben a Bíróság még nem hozta meg ítéletét. Lásd többek között a 3-6. pontot.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>A szabályozást a távközlési szolgáltatásnyújtás szabadsága és a hálózatok üzemeltetésének liberalizációja jellemzi, melynek az a célja, hogy e szolgáltatásokat korlátozás nélkül vagy az <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>általános felhatalmazások<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0011" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése szerint általános felhatalmazás minden olyan felhatalmazás, amely <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>tekintet nélkül arra, hogy valamely kategóriaengedély vagy általános jogi rendelkezések szabályozása alá tartozik, akár kötelezővé teszi a nyilvántartásba vételt, akár nem, nem írja elő az érintett vállalkozás számára, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok kifejezett döntését beszerezzék, mielőtt az engedélyből eredő jogaik gyakorlását megkezdenék<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/> [nem hivatalos fordítás].</P></NOTE> alapján nyújtsák és használják, illetve, hogy az <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>egyedi engedélyek<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0012" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Egyedi engedély az olyan engedély, amelyet <QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>a nemzeti szabályozó hatóság ad ki, és amely különleges jogokat ad a vállalkozásnak, vagy amely a vállalkozás műveleteit olyan különleges kötelezettségeknek veti alá, amelyek az általános engedélyt egészítik ki adott esetben, amennyiben a vállalkozás nem jogosult jogait gyakorolni addig, amíg nem kapta meg a nemzeti szabályozó hatóság döntését<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/> [nem hivatalos fordítás] (az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a) pontjának második franciabekezdése).</P></NOTE> csak kivételes esetekben, vagy az általános engedély kiegészítéseként kerüljenek kiadásra ((7) és (13) preambulumbekezdés; 3. cikk (3) bekezdése és 7. cikk). Ez a két eszköz tartozik az <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>engedély<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0013" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Ezen utóbbi fogalmat az irányelv az alábbiak szerint szabályozza: <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>a távközlési ágazatra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket megállapító engedély, amely a vállalkozások számára lehetővé teszi távközlési szolgáltatások nyújtását, és adott esetben e szolgáltatás nyújtásához szükséges távközlési hálózatok létrehozására és/vagy üzemeltetésére hatalmaz fel<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/> (nem hivatalos fordítás] (2. cikk (1) bekezdése a) pontjának első albekezdése).</P></NOTE> fogalmába.</TXT></NP><?PAGE NO="I-8564"?><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>Ez a harmonizált megoldás az arányosság, az átláthatóság és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvén alapul azon cél elérése érdekében, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságával összeegyeztethető helyzet jöjjön létre ((1), (2), (4) és (11) preambulumbekezdés 3. cikk (2) bekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>Ebben a megközelítésben az irányelv nem korlátozza a tagállamok által kiadható egyedi engedélyek számát, kivéve, ha a tagállam úgy ítéli meg, hogy a rádiófrekvenciák hatékony kihasználásához vagy a megfelelő hívószám mennyiség biztosításához az szükséges. Következésképpen elsődlegesen minden olyan szervezet, amely eleget tesz az összes tagállam nemzeti jogában közzétett feltételeknek, jogosult ilyen engedély megszerzésére (10. cikk (1) bekezdése és a 9. cikk (3) bekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT>Az irányelv pénzügyi rendelkezéseket tartalmazó 6. és 11. cikkei a távközlési piacon a verseny ösztönzését célozzák, valamint azt, hogy a gazdasági szereplőkre a szükségesnél nagyobb korlátozást vagy terhet ne rójanak<NOTE NOTE.ID="E0014" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Azokat a feltételeket, amelyeknek az egyedi engedélyeknek meg kell felelniük, az irányelv melléklete tartalmazza.</P></NOTE>, tiszteletben tartva a fent hivatkozott arányosság, átláthatóság és hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét ((12) preambulumbekezdés).</TXT></NP><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT>E két rendelkezés közül az első <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>Az általános felhatalmazási eljárásokra vonatkozó illetékek és díjak<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/>, a második pedig <QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>Az egyedi engedélyekre vonatkozó illetékek és díjak<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/> címet viseli.</TXT></NP><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT>A 6. cikk szerint <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>Az egyetemes szolgáltatásnyújtáshoz való pénzügyi hozzájárulások sérelme nélkül, a mellékletnek megfelelően, a tagállamok biztosítják, hogy az engedélyezési eljárások részeként a vállalkozásokra kivetett díjak kizárólag az alkalmazott általános felhatalmazások kibocsátása, kezelése, ellenőrzése és végrehajtása során felmerülő igazgatási költségek fedezetére szolgálnak. E díjakat megfelelő és kellően részletes módon közzé kell tenni úgy, hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek.<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/> [nem hivatalos fordítás]</TXT></NP><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>A 11. cikk előírja, hogy:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>A tagállamok ügyelnek arra, hogy az engedélyezési eljárások során a vállalkozásokra kivetett igazgatási díjak kizárólagosan azt a célt szolgálják, hogy fedezzék az egyedi engedélyek kibocsátásával, intézésével, ellenőrzésével és végrehajtásával kapcsolatos igazgatási költségeket. Az egyedi engedélyeket terhelő igazgatási díjaknak arányosnak kell lenniük a szükséges munka mennyiségével, és azokat megfelelően és kellően részletes formában nyilvánosságra kell hozni annak érdekében, hogy az információk könnyen hozzáférhetők legyenek.</TXT></NP><?PAGE NO="I-8565"?><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Az (1) bekezdéstől eltérően a szűkös erőforrások esetében a tagállamok felhatalmazhatják a nemzeti szabályozó hatóságaikat díj kiszabására ezen erőforrás optimális felhasználásának biztosítása szükségletének figyelembevétele céljából. Ezek a díjak megkülönböztetéstől mentesek, és figyelembe veszik többek között az újító szolgáltatások és a verseny fejlődését.<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/> [nem hivatalos fordítás]</TXT></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>A 25. cikk szerint a tagállamoknak az irányelvet legkésőbb <DATE ISO="19971231">1997. december 31-ig</DATE> kellett a nemzeti jogukba átültetni.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>A német jogrendszer</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A távközlési ágazatban alkalmazandó díjak</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT>Németországban a 97/13 irányelvet a távközlésről szóló, <DATE ISO="19960725">1996. július 25-i</DATE> törvény (Telekommunikationsgesetz, a továbbiakban: TKG)<NOTE NOTE.ID="E0015" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>BGBl., 1996. I., 1120. o.</P></NOTE> ültette át. A 16. §a (1) bekezdésének megfelelően egyedi engedély díj megfizetése ellenében adható ki, amely díj megállapításáról szóló szabályokat egy későbbi rendelet tartalmazta.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT>E szabályozás alapján fogadta el a Bundesministerium für Post und Telekommunikation (szövetségi postai és távközlési minisztérium) <DATE ISO="19970728">1997. július 28-án</DATE> a távközlési szolgáltatási engedélyekkel kapcsolatos díjakról szóló rendeletet (Telekommunikations-Lizenzgebührenverordung, a továbbiakban: TKLGebV 1997)<NOTE NOTE.ID="E0016" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>BGBl., 1997. 1., 1936. o.</P></NOTE>, amely visszamenőleges hatállyal <DATE ISO="19960801">1996. augusztus 1-jétől</DATE> alkalmazandó.</TXT></NP><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>E rendelkezéseknek megfelelően a díj összege az engedély kiadásával kapcsolatos igazgatási költségeken kívül magában foglalja az engedélyből folyó jogok kezelésével és a kötelezettségek ellenőrzésével kapcsolatos költségeket is (1. cikk (1) bekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>A 3. osztályú engedélyeket<NOTE NOTE.ID="E0017" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Ebbe a csoportba olyan engedélyek tartoznak, amelyek a címzettjének vagy egy másik személynek meghatározott területen teszik lehetővé közcélú távközlési szolgáltatás nyújtását (a TKLGebV 1997 1. §a (1) bekezdése mellékletének A.3. pontja).</P></NOTE> a lefedett terület és ennélfogva a szolgáltatást potenciálisan igénybevevők száma alapján kellett megfizetni, ez az összeg 2000 DEM-től (1022,58 euró) <FT TYPE="NUMBER">10600000</FT> DEM-ig (<FT TYPE="DECIMAL">5419693,94</FT> euró) terjedt<NOTE NOTE.ID="E0018" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az összeg olyan hányados alapján került kiszámításra, amelynek a számlálóját az engedély által lefedett területen lakók számának (F.G) és a TKLGebV 1997 mellékletének A3, pontja szerinti 3. osztályú engedély díja maximális összegének (GD) a szorzata adta, a nevezőjét pedig Németország teljes lakossága (ED). Ennek a képletnek megfelelően a fent említett osztályú engedély díjának összege a teljes területi lefedettség esetén <FT TYPE="NUMBER">10600000</FT> DEM, amely összeg a szolgáltatást eshctőlegcsen igénybevevők számának csökkenő arányában csökkent (a TKLGebV 1997 3. 5-a (4) bekezdésének és az 1. §a (1) bekezdése mellékletének együttes olvasata).</P></NOTE>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-8566"?><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>A Bundesverwaltungsgericht az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában kifejti, hogy a fent említett összeg megállapításánál a postai és távközlési nemzeti szabályozó hatóság (a továbbiakban: szabályozó hatóság) három évtized alatt előreláthatóan felmerülő általános igazgatási költségeit vették alapul<NOTE NOTE.ID="E0019" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Pontosabban a <DATE ISO="20010919">2001. szeptember 19-én</DATE> hozott ítéletében (6 C 13.00. sz. ügy, BVerwG 115. kötet, 125. o.), amelyre a későbbiekben még hivatkozni fogok, a Bundesverwaltungsgericht megállapítja, hogy a kérdéses összeg 52,1 munkahelyi státusz 30 év alatti személyi és dologi kiadásaiból tevődik ki.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>A Bundesverwaltungsgericht <DATE ISO="20010919">2001. szeptember 19-én</DATE> hozott ítéletében úgy ítélte meg, hogy a TKLGebV 1997 alapján kiszámított 3. osztályú engedély kiadásért járó díj nem felel meg TKG 16. cikke (1) bekezdésének, mivel az engedélyezéstől eltérő feladatokat is magában foglal, és ezen túlmenően sérti a Németországi Szövetségi Köztársaság alkotmánya 3. cikkének (1) bekezdésében említett egyenlőség elvét<NOTE NOTE.ID="E0020" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A jogellenesség megállapítása a távközlési hálózatok útján egy meghatározott területen belül nyújtandó telefonszolgáltatást lehetővé tevő 4. osztályú engedélyekre vonatkozó díjakra is kiterjedt (a TKLGebV 1997 1.§-ának (1) bekezdése mellékletének A.4. pontja).</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>Ezen ítélet meghozatalát követően a TKLGebV 1997-et már nem alkalmazták, és azt felváltotta a távközlési szolgáltatási engedélyekkel kapcsolatos díjakról szóló, <DATE ISO="20020909">2002. szeptember 9-i</DATE> rendelet ((Telekommu-nikations-Lizenzgebührenverordung, a továbbiakban: TKLGebV 2002)<NOTE NOTE.ID="E0021" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>BGBl., 2002. I., 3542. o.</P></NOTE>, amely ezen 3. osztályú engedélyekre <FT TYPE="NUMBER">4260</FT> euró összegű díjat ír elő, amely legfeljebb 1000 euró összegig csökkenthető (2. cikk (3) bekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>A német kormány tájékoztatása szerint<NOTE NOTE.ID="E0022" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A beavatkozási beadványának 13. és azt követő pontjai.</P></NOTE> azokat a díjmegállapító határozatokat, amelyekkel kapcsolatban az ítélet kihirdetésekor még jogorvoslattal lehetett élni, hivatalból érvénytelenné nyilvánították, egyes vállalkozások pedig megállapodtak a szabályozó hatósággal arról, hogy lemondanak a keresetindításról, és az általuk megfizetett díjakat pedig a részükre visszatérítik<NOTE NOTE.ID="E0023" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A jelen indítvány 26. lábjegyzete és 101. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>Így a TKLGebV 2002 a még jogerőre nem emelkedett díjak tekintetében viszszaható hatállyal bír. Ezt a 4. cikke állapítja meg, amikor hangsúlyozza, hogy amenynyiben az új szabályozás nyilvánosságra hozatalakor a díjjal kapcsolatban még jogorvoslattal lehet élni, <DATE ISO="19960801">1996. augusztus 1-jétől</DATE> az engedély címzettjére ezen új szabályozást kell alkalmazni.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A közigazgatási aktusok felülvizsgálata</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>Ez az általános cím három különböző, ugyanakkor egymással összefüggő mechanizmust takar, amelyet a német közigazgatási<?PAGE NO="I-8567"?> eljárásról szóló, <DATE ISO="19760525">1976. május 25-i</DATE> törvény (Verwaltungsverfahrensgesetz, a továbbiakban: VwVfG)<NOTE NOTE.ID="E0024" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>BGBl., 1976. I., 1253. o. Az <DATE ISO="19980921">1998. szeptember 21-i</DATE> változat (BGBl., 1998. I., 3050. o.).</P></NOTE> hozott létre. Az első az 51. cikke szerinti <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>újrafelvételi eljárás<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/> (Wiederaufgreifen des Verfahrens), amely az érintett fél kérelmére bizonyos körülmények fennállása esetén az aktus megsemmisítését vagy módosítását teszi lehetővé; azaz szigorú értelemben vett felülvizsgálatról van szó.</TXT></NP><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>A másik két intézményt a vizsgált határozat jogszerűsége vagy jogellenessége különbözteti meg. A 49. cikkben megállapított második mechanizmus a <QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>visszahívás<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/> (Widerruf eines rechtmäßigen Verwaltungsakts), míg a harmadik, a 48. cikkben szabályozott <QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="201E"/>visszavonás<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="201D"/> (Rücknahme eines rechtswidrigen Verwaltungsakts), úgy rendelkezik, hogy <QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="201E"/>a jogellenes közigazgatási aktus egészben vagy részben még akkor is visszavonható jövőbeni vagy visszamenőleges hatállyal, ha jogerőssé vált<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0025" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A német szabályozás az <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="201E"/>unanfechtbar<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="201D"/> szót használja, amelyet a spanyolban az <QUOT.START ID="QS0021" REF.END="QE0021" CODE="201E"/>inimpugnable<QUOT.END ID="QE0021" REF.START="QS0021" CODE="201D"/> (megtámadhatatlan) vagy az <QUOT.START ID="QS0022" REF.END="QE0022" CODE="201E"/>inatacable<QUOT.END ID="QE0022" REF.START="QS0022" CODE="201D"/> (vitathatatlan) szóval lehetne lefordítani. A <QUOT.START ID="QS0023" REF.END="QE0023" CODE="201E"/>definitiva<QUOT.END ID="QE0023" REF.START="QS0023" CODE="201D"/> (végleges) kifejezés helyett, amely a közigazgatási szerv végső döntését fejezi ki, és amely határozatok a bíróság előtt még támadhatók, inkább a <QUOT.START ID="QS0024" REF.END="QE0024" CODE="201E"/>firme<QUOT.END ID="QE0024" REF.START="QS0024" CODE="201D"/> (jogerős) jelzőt kívánom használni, amely a kontinentális közigazgatási jogban olyan határozatokra vonatkozik, amelyeket valamely okból (a vonatkozó jogorvoslati út kimerítése vagy a jogorvoslati határidő eltelte miatt) rendes úton már nem lehet felülvizsgálni,</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>Mint ahogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból is kitűnik, a német ítélkezési gyakorlat szerint a közigazgatási hatóság 48. cikkben biztosított jogköre csupán lehetőség, amely mérlegelési jog azonban bizonyos esetekben nullára csökken, Így ez a rendelkezés a közigazgatási aktus <QUOT.START ID="QS0025" REF.END="QE0025" CODE="201E"/>visszavonásának<QUOT.END ID="QE0025" REF.START="QS0025" CODE="201D"/> jogát abban az esetben teszi lehetővé, ha annak fenntartása <QUOT.START ID="QS0026" REF.END="QE0026" CODE="201E"/>teljességgel tarthatatlan<QUOT.END ID="QE0026" REF.START="QS0026" CODE="201D"/>, azaz amikor az aktus sérti az egyenlőség elvét, veszélyezteti a közrendet vagy a jóhiszeműség elvét, nyilvánvalóan jogellenes, vagy amikor a címzettje különleges jogi helyzete ezt a visszavonást indokolja.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>III —</NO.P><TXT>A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT>Az ISIS Multimedia Net GmbH &amp; Co. KG és az i-21 Germany GmbH (a továbbiakban: ISIS és i-21) két-két 3. osztályú távközlési szolgáltatási engedéllyel rendelkeznek Németországban, amelyért a TKG 16. cikkének (1) bekezdése, valamint a TKLGebV 1997 alapján <FT TYPE="NUMBER">131660</FT> DEM (<FT TYPE="DECIMAL">67316,69</FT> euró) illetve <FT TYPE="NUMBER">10600000</FT> DEM (<FT TYPE="DECIMAL">5419693,94</FT> euró) összegű díjat fizettek ki.</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>Mindkét társaság elfogadta a rá vonatkozó díjmegállapító határozatot, megfizette a megfelelő összeget, ennélfogva e határozatok jogerőre emelkedtek.</TXT></NP><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>Ugyanakkor más, távközlési szolgáltatási engedéllyel rendelkező társaságok vitatták a nekik címzett díjmegállapító határozatokat, és elérték, hogy a Budesverwaltungsgericht <DATE ISO="20010919">2001. szeptember 19-én</DATE> meghozza az általam<?PAGE NO="I-8568"?> már hivatkozott ítéletét<NOTE NOTE.ID="E0026" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Valójában ezen a napon kilenc azonos tartalmú ítéletet hoztak. Harminchét társaság nyújtott be keresetet, amelyből kilenc számára (Storm Telecommunications Limited, KDDCONOS AG, Carrier 1 International GmbH, TelePassport Service AG, Airdata Holding GmbH, ECN Telekommunikation GmbH, BerliKomm Telekommunikationsgesellschaft GmbH, Telegate Aktiengesellschaft für telefonische Inormationsdienste és First Telecom GmbH) kedvező ítélet született. A többi huszonnyolc társaság megegyezett a közigazgatási hatósággal a díj visszatérítéséről.</P></NOTE>, amelyben megsemmisítette e határozatokat, mivel azok olyan rendeleten - a TKLGebV 1997-en -alapulnak, amely összeegyeztethetetlen magasabb szintű jogi normákkal, és elrendelte a felperes társaságok által a kincstárnak megfizetett összegek visszatérítését.</TXT></NP><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>A fent hivatkozott ítélet kihirdetését követően az ISIS és az i-21 megkeresték a szabályozó hatóságot, hogy visszaigényeljék a megfizetett összeget. A kérelmeiket azonban elutasították, így mindketten keresetet nyújtottak be a közigazgatási vitákban illetékes elsőfokú bíróság, a Verwaltungsgericht előtt. E bíróság a kérelmeiket elutasította, és úgy ítélte meg, hogy nem lehet a visszatérítést elrendelni, mivel a díjmegállapító határozatok jogerőssé váltak, és nem lehet felülvizsgálatot kérni sem a VwVfG 51. cikk (1) bekezdése alapján, sem ugyanezen jogszabály 48. cikke (1) bekezdésére tekintettel.</TXT></NP><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>Ekkor közvetlenül a Bundesverwaltungsgerichthez nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Ez a bíróság megállapította, hogy a német jog alapján e kérelmek nem fogadhatók el, de kétségei merültek fel a közösségi jog terjedelmével kapcsolatban, így mindkét esetben az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0027" REF.END="QE0027" CODE="201E"/>1)</NO.P><TXT>Úgy kell-e értelmezni a [...] 97/13 irányelv 11. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes egy olyan engedélyezési díj kivetése, amelynek kiszámításánál a nemzeti szabályozó hatóság 30 éves időszak alatt előreláthatóan felmerülő általános igazgatási költségeit vették alapul?</TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P><P>Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén:</P><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Úgy kell-e értelmezni az EK 10. cikkét és a [...] 97/13 irányelv 11. cikkét, hogy azok megkövetelik egy, az 1) kérdés szerinti díjat megállapító határozat hatályon kívül helyezését, amelyet a nemzeti jog által biztosított lehetőség ellenére támadtak meg, ha a nemzeti jog a hatályon kívül helyezést megengedi, de nem követeli meg?<QUOT.END ID="QE0027" REF.START="QS0027" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>IV —</NO.P><TXT>A Bíróság előtti eljárás</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>A Bíróság elnöke a <DATE ISO="20041206">2004. december 6-i</DATE> végzésében a két ügyet a tárgybeli összefüggésre tekintettel egyesítette.</TXT></NP><?PAGE NO="I-8569"?><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>Az Európai Közösségek Bizottsága, a német és a holland kormány, valamint az alapügy két felperes vállalkozása a Bíróság alapokmánya 23. cikkében megállapított határidőn belül benyújtották észrevételeiket.</TXT></NP><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20060201">2006. február 1-jei</DATE> tárgyaláson az írásbeli szakaszban részt vett felek képviselői személyesen megjelentek, és a Bíróság meghallgatta szóbeli előadásaikat.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>V —</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>A probléma ismertetése</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>A Bundesverwaltungsgericht megállapítja, hogy a német jog szerint a távközlési ágazatban a 3. és 4. osztályú engedélyekért járó díjak azért érvényteleníthetők, mert a TKLGebV 1997, amelyen e díjak alapulnak, jogellenes. E bíróság ebben az értelemben hozta meg a <DATE ISO="20010919">2001. szeptember 19-i</DATE> ítéletét.</TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>Ugyanakkor, ugyanazon meggyőződés alapján, úgy gondolja, hogy a német jogrendszer semmilyen mozgásteret nem biztosít a jogerőssé vált díj megállapító határozatok felülvizsgálatára, az ilyen aktusok címzettjei így nem jogosultak a jogtalanul megfizetett összegek visszatérítésére sem.</TXT></NP><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>De azt szeretné megtudni, hogy a közösségi jog ugyanilyen megoldást tesz-e lehetővé, vagy éppen ellenkezőleg, az összes következményével együtt megköveteli-e a jogellenes díjak visszavonását, még akkor is, ha azok ellen jogorvoslattal nem lehet élni (második kérdés). Ez a kérdés felveti, hogy az ilyen pénzügyi hozzájárulások a Közösségi jogot is sértik, így azok lehetséges <QUOT.START ID="QS0028" REF.END="QE0028" CODE="201E"/>közösségi jogellenességének<QUOT.END ID="QE0028" REF.START="QS0028" CODE="201D"/> vizsgálata az előzetes döntéshozatal egyik előfeltételeként tekintendő<NOTE NOTE.ID="E0027" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A német kormány írásbeli észrevételeiben azzal érvelve javasolja a Bíróságnak e második vizsgálat elhagyását, hogy a 97/13 irányelvet hatályon kívül helyezték, és az új 2002/20 irányelv mellőzi az egyedi engedélyeket, illetve, a pénzügyi rendelkezései <DATE ISO="20030725">2003. július 25-én</DATE> anélkül léptek hatályba, hogy az ezen időpont előtti esetekre alkalmazni kellene őket. Ez az érvelése annyiban téves, hogy az alapeljárásokban azon kérdés merült fel, hogy egy, a nemzeti jogba átültető törvény végrehajtásáról szóló szabályozás alapján abban az időpontban megfizetett díj, amikor a fent említett első irányelv még hatályos volt, összeegyeztethetőe a közösségi joggal, ezen ok miatt a Bundesverwaltungsgericht által javasolt ősszehasonlítás magától értetődik. Végul is a tényállás időpontjában alkalmazandó közösségi keretre figyelemmel kell értékelni a tagállami eseményeket és a nemzeti szabályokat.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>A bírósági vita közösségi hatálya így tökéletesen behatárolt, mivel nem szükséges kitérni a nemzeti szabályozásra, amely ugyanakkor a jogvita ellenpontja és keretbe is foglalja azt. Ami ugyanis az első kérdést illeti, a 97/13 irányelvet a német jogba a TKG<?PAGE NO="I-8570"?> ültette át, amelyet a TKLGebV 1997 megsértett, és ami a második kérdést illeti, az adott tárgyra vonatkozó rendelkezés hiányában az európai rendszer által biztosított jogok védelmét a német eljárási szabályoknak kell megfelelően biztosítaniuk<NOTE NOTE.ID="E0028" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Ebben az értelemben a 33/76. sz. Rewe-ügyben <DATE ISO="19761216">1976. december 16-án</DATE> hozott ítélét óta a Bíróság ítélkezési gyakorlata állandó.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 97/13 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétese az olyan díj, amelynek kiszámításánál a szabályozó hatóság 30 éves időszak alatt előreláthatóan felmerülő általános igazgatási költségeit vették alapul.</TXT></NP><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>A megoldáshoz meg kell vizsgálni az érintett irányelvben említett díjak jellemzőit.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A 97/13 irányelv 6. és 11. cikke</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>Amint az Albacom és Infostrada ügyre vonatkozó indítványomban<NOTE NOTE.ID="E0029" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A következő sorok ezen indítvány 29. és azt követő pontjait ismétlik meg.</P></NOTE> is megállapítottam: noha a 6. és 11. cikk hasonlónak tűnik, a hatályuk mégis eltér, mert különböző rendszerekre vonatkoznak.</TXT></NP><NP><NO.P>42.</NO.P><TXT>Az általános felhatalmazás egy előre meghatározott, általános jellegű engedély<NOTE NOTE.ID="E0030" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az előzetes meghatározást a közigazgatási szerv (kategóriaengedély) vagy maga a jogalkotó is megteheti (lásd a 97/13 irányelv (8) preambulumbekezdését és a 2. cikkének (1) bekezdése a) pontjának első franciabekezdését).</P></NOTE>, amely anélkül teszi lehetővé a vállalkozások számára a távközlési piacon való részvételt, hogy az illetékes szervtől erre külön határozatot kellene beszerezniük, de az 5. cikkben előírtak alapján utólag ellenőrizhetők.</TXT></NP><NP><NO.P>43.</NO.P><TXT>Ezzel szemben az egyedi engedély külön engedélynek minősül, amely valamely tevékenység végzését teszi lehetővé a címzettjének, és amelyről a közigazgatási szerv külön eljárás keretében hoz határozatot (ennek az engedélyfajtának a jellemzőit a kérdéses irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának második franciabekezdése és a 9. cikke tartalmazza).</TXT></NP><NP><NO.P>44.</NO.P><TXT>E különbségek támasztják alá azt, hogy míg a 6. cikk azt írja elő, hogy <QUOT.START ID="QS0029" REF.END="QE0029" CODE="201E"/>az <HT TYPE="ITALIC">általános felhatalmazások</HT> kibocsátása, kezelése, ellenőrzése és végrehajtása során felmerülő igazgatási költségek fedezetére szolgálnak<QUOT.END ID="QE0029" REF.START="QS0029" CODE="201D"/>, addig<?PAGE NO="I-8571"?> a 11. cikk hasonló, de <QUOT.START ID="QS0030" REF.END="QE0030" CODE="201E"/>az <HT TYPE="ITALIC">egyedi engedélyek</HT> kibocsátásával, kezelésével, ellenőrzésével és végrehajtásával kapcsolatos<QUOT.END ID="QE0030" REF.START="QS0030" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0031" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az irányelv spanyol nyelvű változata 11. cikkének (1) bekezdése <QUOT.START ID="QS0031" REF.END="QE0031" CODE="201E"/>régimen de licencias individuales aplicable<QUOT.END ID="QE0031" REF.START="QS0031" CODE="201D"/> kifejezést tartalmazza, de az első főnév [régimen] a német, az olasz, az angol és a francia nyelvű változatban nem szerepel. A német nyelvű változat szerint <QUOT.START ID="QS0032" REF.END="QE0032" CODE="201E"/>die Austeilung, Verwaltung, Kontrolle und Durchsetzung der jeweiligen Einzelgenehmigungen<QUOT.END ID="QE0032" REF.START="QS0032" CODE="201D"/>; az olasz nyelvű szövegben <QUOT.START ID="QS0033" REF.END="QE0033" CODE="201E"/>il rilascio, la gestione, il controllo e l'esecuzione delle relative licenze individuali<QUOT.END ID="QE0033" REF.START="QS0033" CODE="201D"/> kifejezés szerepel, és az angol nyelvű változat <QUOT.START ID="QS0034" REF.END="QE0034" CODE="201E"/>in the issue, management, control and enforcement of the applicable individual licences<QUOT.END ID="QE0034" REF.START="QS0034" CODE="201D"/> fogalmakat használja; végül a francia nyelvű változat az alábbinak szerint fogalmaz: <QUOT.START ID="QS0035" REF.END="QE0035" CODE="201E"/>à la délivrence, à la gestion, au contrôle et à l'application des licences individuelles applicables<QUOT.END ID="QE0035" REF.START="QS0035" CODE="201D"/>.</P></NOTE> költségekre utal. Emiatt követeli meg a 11. cikk, hogy az egyedi engedélyért kifizetett díj arányos legyen a szükséges munka mennyiségével, amely pontosítás már nem jelenik meg az általános felhatalmazásért járó díjakkal kapcsolatos szabályozásban.</TXT></NP><NP><NO.P>45.</NO.P><TXT>A 97/13 irányelv 6. cikke és 11. cikkének (1) bekezdése két pénzügyi szabályt ír elő, amelyek az elnevezésüktől függetlenül<NOTE NOTE.ID="E0032" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P><QUOT.START ID="QS0036" REF.END="QE0036" CODE="201E"/>Díjak<QUOT.END ID="QE0036" REF.START="QS0036" CODE="201D"/> (tasas) vagy <QUOT.START ID="QS0037" REF.END="QE0037" CODE="201E"/>illetékek<QUOT.END ID="QE0037" REF.START="QS0037" CODE="201D"/> (precios públicos). A spanyol rendszerben az utóbbi években élénk vita folyt e két fogalom körülhatárolásáról. Lásd Aguallo Aviles, A., Tasas y precios públicos: análisis de la categoría jurídica del precio público y su delimitación con la tasa desde la perspectiva constitutiona, kiadta Lex Nova, Valladoid, 1992. Ajánljuk továbbá Martin Fernandez, F. ]., Tasas y precios públicos en el derecho español. Instituto de Estudios Fiscales - Marcial Pons, Ediciones Jurídicas SA, Madrid, 1995. Az irányelv német, angol, francia és olasz nyelvű változata a <QUOT.START ID="QS0038" REF.END="QE0038" CODE="201E"/>Gebühren<QUOT.END ID="QE0038" REF.START="QS0038" CODE="201D"/>, <QUOT.START ID="QS0039" REF.END="QE0039" CODE="201E"/>fees<QUOT.END ID="QE0039" REF.START="QS0039" CODE="201D"/>, <QUOT.START ID="QS0040" REF.END="QE0040" CODE="201E"/>taxes<QUOT.END ID="QE0040" REF.START="QS0040" CODE="201D"/> és <QUOT.START ID="QS0041" REF.END="QE0041" CODE="201E"/>diritti<QUOT.END ID="QE0041" REF.START="QS0041" CODE="201D"/> kifejezéseket használja.</P></NOTE> ellenszolgáltatási elemet tartalmaznak és jellegüket tekintve inkább illetékek, mivel azok a közigazgatási szerv által a díjfizetésre kötelezett részére elvégzett tevékenység vagy szolgáltatás ellentételezését szolgálják. Ugyanakkor a szolgáltatás különbözőségére tekintettel, míg a fent hivatkozott két rendelkezés közül az elsőben szereplő díj összege általában, pontosítás nélkül <QUOT.START ID="QS0042" REF.END="QE0042" CODE="201E"/>az alkalmazott általános [felhatalmazási rendszerrel]<QUOT.END ID="QE0042" REF.START="QS0042" CODE="201D"/> kapcsolatos költségek fedezetére vonatkozik<NOTE NOTE.ID="E0033" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A 2002/20 irányelv alátámasztja ezt az értelmezést, amikor (31) preambulumbekezdésében pontosítja hogy <QUOT.START ID="QS0043" REF.END="QE0043" CODE="201E"/>az általános felhatalmazási rendszer keretében már nem lesz lehetséges az egyes vállalkozásokhoz igazgatási költségeket és ezekből eredően dijakat rendelni, Kivéve a számhasználati és rádió-fekvenia-használati jogok, valamint a létesítmények telepítésére vonatkozó jogok megadásának esetét<QUOT.END ID="QE0043" REF.START="QS0043" CODE="201D"/>, azaz azon engedélyek tekintetében, amelyeket az 1997-es irányelv egyedinek minősített, és az új pedig <QUOT.START ID="QS0044" REF.END="QE0044" CODE="201E"/>számhasználati és rádíófekvenia-használali jogoknak<QUOT.END ID="QE0044" REF.START="QS0044" CODE="201D"/> tekint (5. cikk).</P></NOTE>, addig az egyedi engedélyek keretében szabályozott díj kizárólag a közigazgatási szerv által az egyedi engedélyek kibocsátásával, kezelésével, ellenőrzésével és végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségeinek a fedezésére szolgál.</TXT></NP><NP><NO.P>46.</NO.P><TXT>A 11. cikk (2) bekezdése olyan díjra vonatkozik, amely az ellenszolgáltatás gondolatától teljesen idegen, és amely adó jellegű, még akkor is, ha különleges a rendeltetése<NOTE NOTE.ID="E0034" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az Albacom és Infostrada ügyre vonatkozó indítvány 40- 43. pontjában tanulmányoztam ennek a díjnak az aspektusait és jellemzőit, amely lehetővé teszi az egyelő bánásmódot, és ösztönzi az újító szervezeteket és a versenyt. Az ISIS Multimedia és FIRMA 02 ügyre vonatkozó indítványban e feltételek értékelésénél pontosan a német piaci helyzetet vettem figyelembe (33. és azt követő pontok).</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A 97/13 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése szerinti, egyedi engedélyekre vonatkozó díj</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>47.</NO.P><TXT>A díjfizetési kötelezettség az engedély kibocsátásával, kezelésével, ellenőrzésével és végrehajtásával kapcsolatos eljárás elvégzésére tekintettel áll fenn.</TXT></NP><?PAGE NO="I-8572"?><NP><NO.P>48.</NO.P><TXT>A díj célja e közigazgatási intézkedések teljesítésével kapcsolatos költségek fedezete, ennek megfelelően a díjmegállapítás nem szolgálhat a szabályozó hatóság más tevékenységeinek finanszírozására.</TXT></NP><NP><NO.P>49.</NO.P><TXT>Az, hogy a díjnak az elvégzett munka mennyiségével kell arányosnak lennie, a rendszer kötelező eleme, így a tényleges költségekhez kell igazodnia, és egyetlen esetben sem lehet azoknál magasabb összegű, mivel e díj ellenszolgáltatás jellege ilyen arányosságot követel. Ha a felmerült költségeknél magasabb összegű lenne, akkor adó jellegű teherré válna.</TXT></NP><NP><NO.P>50.</NO.P><TXT>E díjfizetési rendszerre egyaránt vonatkozik a semlegesség, az átláthatóság, a nyilvánosság és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve.</TXT></NP><NP><NO.P>51.</NO.P><TXT>Az előző megállapítások alapján értelmezhetők a szabályok akként, hogy megoldást adjanak a Bundesverwaltungsgericht eredeti kérdésére, amely arra vár választ, hogy a szabályozó hatóság költségeinek előzetes elemzése alapján kiszámítható-e a díj összege, valamint milyen időtartamra vonatkozhat ez a számítás.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az egyedi engedélyekre vonatkozó díj kiszámításának és megfizetésének módja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>52.</NO.P><TXT>A 97/13 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében szabályozott díj tehát kizárólag az egyedi engedély kibocsátásával, kezelésével, ellenőrzésével és végrehajtásával kapcsolatos költségek fedezésére szolgál, e költségeknek az e feladatokkal együtt járó ráfordításokhoz kell igazodniuk.</TXT></NP><NP><NO.P>53.</NO.P><TXT>A tagállamok a fent említett feltételek betartása mellett a díjfizetés módját és az azzal kapcsolatos eljárást, valamint a fizetendő összeg nagyságát szabadon határozhatják meg.</TXT></NP><NP><NO.P>54.</NO.P><TXT>E díj céljára tekintettel a megfizetésére csak akkor kerül sor, ha az annak alapjául szolgáló esemény megtörtént, azaz az engedély kiállítása után, illetve a kezelésével, az ellenőrzésével és a végrehajtásával kapcsolatos közigazgatási tevékenység elvégzését követően. Ez a megoldás a lehető legtökéletesebbé teszi a számítást, mivel a díj megállapítására utólag kerül sor, amikor az elvégzett feladat összes elemét ismerik, a díjmegállapítás pedig a felhasznált köztisztviselők képesítésének és számának, a ráfordított idő és az eljáráshoz elengedhetetlenül<?PAGE NO="I-8573"?> szükséges költségek átfogó értékelése alapján történik<NOTE NOTE.ID="E0035" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A tőkeemelést terhelő közvetett adókról szóló, <DATE ISO="19690717">1969. július 17-i</DATE> 69/335/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="249" DATE.PUB="1969" PAGE.FIRST="25">HL L 249., 25. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 11. o.) esetében a Bíróság a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-71/91+C-178/91" YEAR="1993" PAGE.ECR="I-1915">C-71/91. és C-178/91. sz., Ponente Carni és Cispadana Costruzioni egyesített ügyekben <DATE ISO="19930422">1993. április 22-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1993., I-1915. o.) 43. pontjában</REF.DOC.ECR> e szempontok szerepelnek. A Bíróság a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-188/95" YEAR="1997" PAGE.ECR="I-6783">C-188/95. sz., Fantask és társai ügyben <DATE ISO="19971202">1997. december 2-án</DATE> hozott ítéletében (EBHT 1997., I-6783. o.)</REF.DOC.ECR> úgy pontosította, hogy nemcsak azokat az anyagi és foglakoztatási költségeket lehet figyelembe venni, amelyek közvetlenül kapcsolódnak azon szolgáltatás teljesítéséhez, amelynek ellenértéke az illeték, hanem figyelembe vehető az általános közigazgatási költségeknek az illetékes hatóságra eső része is (30. pont).</P></NOTE>. Ugyanakkor e megoldás hibája az, hogy a díjfizetésre kötelezetteket ismételten fizetésre kötelezi, és a díjat beszedő hatóságnak e tevékenységet folyamatosan el kell látnia, ami növeli a költségeket és csökkenti a hatékonyságot.</TXT></NP><NP><NO.P>55.</NO.P><TXT>Amikor az engedély címzettje érdekében végzett hosszan tartó közigazgatási eljárással kapcsolatosan felmerült költségeket kell a kincstárnak megtéríteni, semmi sem tiltja, hogy a díjat előre kérjék és az összegének megállapítására ésszerű számítás alapján kerüljön sor. Amennyiben ezt a megoldást választják, lényegtelen, hogy a díjat egy összegben vagy részletekben fizetik meg.</TXT></NP><NP><NO.P>56.</NO.P><TXT>A 35. lábjegyzetben hivatkozott Fantask és társai ügyben hozott ítélet (32. pontja) a tőkeemelést terhelő közvetett adók kapcsán megállapítja, hogy annak összegét becslés útján előre is meg lehet állapítani, és az rendszeres időközönként is felszámítható. Nincs ellenérv azzal szemben, hogy ez az értékelés kiterjedjen a távközlési ágazat egyedi engedélyeivel kapcsolatos díjra, annál is inkább, mivel az ítélet maga is megállapítja (32-34. pont), hogy a tagállam rendszeres időközönként biztosítja, hogy ezen összegek az érintett tevékenység átlagköltségeit továbbra sem haladják meg, illetve, hogy azok esetlegesen visszatérítésre kerüljenek.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>A díjjal lefedett időtartam korlátai</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>57.</NO.P><TXT>Attól kezdve, hogy meghosszabbítják azt az időszakot, amelyre az értékelés vonatkozik, megnő a hibalehetőség kockázata is, a vizsgálat pedig az eltelt idő függvényében egyre összetettebbé válik. Az objektivitás a bizonytalanság növekedésével arányosan csökken, és az aránytalanság kockázata is megnő, ha a kezelt adatok megbízhatósága csökken.</TXT></NP><NP><NO.P>58.</NO.P><TXT>A helyzet súlyosbodik, ha az időtartam már nem csupán a díj összegének megállapítására van hatással, hanem annak megfizetésére is, amennyiben azt egy aktusban követelik, hogy a díj a becsült időtartam teljes egészére vonatkozzon. Ilyen körülmények között a 97/13 irányelvben szereplő arányosság és semlegesség elve egyértelműen sérül, mivel most fizetik meg azt a szolgáltatást, amelyet csak egy hosszabb időszak elteltével kapnak meg. Ezek az elvek, még ha nem is kötelező jelleggel, de nagyobb időbeli összhangot igényelnek a közigazgatási szerv szolgáltatása, a díj összegének megállapítása és megfizetése között.</TXT></NP><?PAGE NO="I-8574"?><NP><NO.P>59.</NO.P><TXT>Ezen túlmenően jelentősséggel bírnak az ágazat jellemzői, így annak fejlettsége és nyitottsága is. A jövőre vonatkozó elemzés lehetősége nem azonos olyan stabil piac esetében, ahol régóta biztosított a szabad verseny és ebből következően nem lehet nagy meglepetésre számítani, illetve olyan kialakulóban lévő piac esetében, amelyet nem régóta liberalizáltak, és ahol előreláthatatlanok a változások.</TXT></NP><NP><NO.P>60.</NO.P><TXT>Következésképpen a 97/13 irányelvvel nem ellentétes sem az olyan előzetes díjmegállapítás és díjfizetés, mint amely az alapügyben felmerült, amennyiben e műveletek nem veszélyeztetik a fent említett semlegesség és arányosság elvét, amelyek tiszteletben tartását maga az irányelv követeli meg.</TXT></NP><NP><NO.P>61.</NO.P><TXT>Ez a nem kívánt hatás pontosan az olyan díj egyszeri megfizetési kötelezettségéből adódhat, amelynek kiszámításánál a következő 30 év alatt előreláthatóan felmerülő költségeket veszik alapul, olyan időszakban, amikor a távközlési piac átalakulóban van.</TXT></NP><NP><NO.P>62.</NO.P><TXT>A fent hivatkozott Nuova società di telecommunicazioni ügyre vonatkozó indítványomban megállapítottam, hogy a múlt század 90-es éveiben kezdődött e piac nyitása és a nemzeti jogszabályok harmonizációja egy folyamatosan változó jogszabályi keret kidolgozásával<NOTE NOTE.ID="E0036" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A 3. és azt követő pontokban fejtettem ki a Közösségen belüli távközléssel kapcsolatos jogfejlődést.</P></NOTE>, amely még jelenleg sem nyerte el végleges formáját. Márpedig 1997-ben, amikor e folyamat még javában tartott, olyan pénzügyi hozzájárulás bevezetése, amelynek kiszámításánál a szabályozó hatóság 2027-ig előreláthatóan felmerülő általános igazgatási költségeit vették alapul, túlmegy az ésszerűség határán, és a fent bemutatott indokok miatt figyelmen kívül hagyja a 97/13 irányelv rendeltetését<NOTE NOTE.ID="E0037" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az egyedi engedélyekre vonatkozó díjrendszer megköveteli, hogy a méretgazdaságosság alapján az egyes címzettek által fizetendő adó a címzettek számának növekedése arányában csökkenjen (irodanyitás és személyzet alkalmazása négy társaság kiszolgálása céljából nem azonos azzal, ha e tevékenységet 25 vállalkozás kiszolgálása céljából látják el). így el kell utasítani azt a módszert, amely figyelmen kívül hagyja a gazdasági szereplök számának növekedését, és olyan összeget állapít meg, amely - figyelemmel az érintett időszak terjedelmére - nem felel meg valóságnak.</P></NOTE>. Bizonyítékként elegendő emlékeztetni arra, hogy az 1997-ben elfogadott jogszabályt öt évvel később a 2002/20 irányelv váltotta fel, amely az egyedi engedélyt felcserélte a <QUOT.START ID="QS0045" REF.END="QE0045" CODE="201E"/>használati joggal<QUOT.END ID="QE0045" REF.START="QS0045" CODE="201D"/>, és amely inkább a díjmegállapítás pontosításával foglalkozik<NOTE NOTE.ID="E0038" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A 12. cikk (1) bekezdésének a) pontja említi a használati jogok kezelésével, ellenőrzésével és végrehajtásával kapcsolatos költségeket, továbbá <QUOT.START ID="QS0046" REF.END="QE0046" CODE="201E"/>a nemzetközi együttműködés, a harmonizáció és szabványosítás, a piacelemzés, a megfelelésellenőrzés és egyéb piaci ellenőrzés költsége, valamint a másodlagos jogszabályok és a közigazgatási határozatok elkészítésévei és végrehajtásával összefüggő szabályozási munka költségét<QUOT.END ID="QE0046" REF.START="QS0046" CODE="201D"/>, és miután emlékeztet a semlegesség, az átláthatóság és az arányosság követelményére, hozzáteszi, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok <QUOT.START ID="QS0047" REF.END="QE0047" CODE="201E"/>az igazgatási költségeknek és a beszedett díjak teljes összegének áttekintését évente közzéteszik. A díjak teljes összegének és az igazgatási költségeknek a különbözetét figyelembe véve a megfelelő kiigazításokat el kell végezni<QUOT.END ID="QE0047" REF.START="QS0047" CODE="201D"/> ((2) bekezdés).</P></NOTE>, és a díjfizetés rendszerén kívül hagyja az alapeljárásokban felmerült díjat.</TXT></NP><NP><NO.P>63.</NO.P><TXT>A bemutatott elemzés megegyezik a Bundesverwaltungsgericht fent hivatkozott <DATE ISO="20010919">2001. szeptember 19-én</DATE> hozott ítéletében<?PAGE NO="I-8575"?> szereplővel, mivel a TKG, amelynek a végrehajtási szabályait a TKLGebV 1997 tartalmazza, ültette át a 97/13 irányelvet<NOTE NOTE.ID="E0039" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az ítélet a távközlési szolgáltatások fejlődésére, és arra a 30 éves időtartamra hivatkozik, amelyre a becslés vonatkozik, azzal érvelve, hogy 1997-ben nem lehetett elképzelni a fejlődés irányát, és nem lehetett tudni, hogy hány külföldi vagy belföldi társaság lesz képes arra, hogy versenytársa legyen az erőfölényben lévő vállalkozásnak és nem ismerhették az engedélyezés következményeit sem.</P></NOTE>. A német jogtudomány is ezt a nézőpontot osztja<NOTE NOTE.ID="E0040" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Schultz, R., és Nüsken, J. P., <QUOT.START ID="QS0048" REF.END="QE0048" CODE="201E"/>Gebühr für Telekommunikationslizenz - Rechtswidrige Haushaltssanierung auf Kosten des Wettbewerbs?<QUOT.END ID="QE0048" REF.START="QS0048" CODE="201D"/>, Multimedia und Rechi. 1998., 523-528. o. Von Roenne, H., <QUOT.START ID="QS0049" REF.END="QE0049" CODE="201E"/>Gebühr für TK-Lizenzen<QUOT.END ID="QE0049" REF.START="QS0049" CODE="201D"/>, Multimedia und Recht. 1998., XIVXVI. o., azt kérdezi, hogy a 30 éves időtartam megfelelő-e egy átalakulóban lévő piac esetében, és lehetnek-e ilyen, vagy akár ennél rövidebb időtartamra szóló, ilyen típusú engedélyek.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>64.</NO.P><TXT>Az előbbi megállapításokra tekintettel a Bíróságnak azt javasolom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést akként válaszolja meg, hogy a 97/13 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével, és különösen a semlegesség és az arányosság elvével ellentétes az a díj, amelynek kiszámításánál az egyedi engedély kibocsátásával, kezelésével, ellenőrzésével és végrehajtásával kapcsolatos, a nemzeti szabályozó hatóság 30 éves időszak alatt előreláthatóan felmerülő általános igazgatási költségeit vették alapul.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C —</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Előzetes észrevételek: a helyes megközelítés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>65.</NO.P><TXT>Mivel a kifogásolt díjak - amint a Bundesverwaltungsgericht is megállapította - nemcsak a német joggal, hanem a közösségi joggal is ellentétesek, már csak azt kell megállapítani, hogy ez utóbbi kötelezővé teszi-e e díjak érvényességének vizsgálatát még akkor is, ha annak idején azokat nem vitatták.</TXT></NP><NP><NO.P>66.</NO.P><TXT>E területet szövetségi szinten a VwVfG szabályozza, amely - amint az a jelen indítvány 24-26. pontjából és az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból is következik - nem teszi lehetővé sem a kérdéses közigazgatási aktusok hatályon kívül helyezését, sem az ISIS és az i-21 követeléseinek elfogadását.</TXT></NP><NP><NO.P>67.</NO.P><TXT>Ez a pontosítás a vitát behatárolja, és megmutatja a fent hivatkozott Kühne &amp; Heitz ügyben hozott ítélet hibáját abból a szempontból, hogy az a jogerős határozat felülvizsgálatát a nemzeti jog ilyen irányú kifejezett rendelkezéséhez köti, és ezzel tanácstalanná teszi a Bundesverwaltungsgerichtet, amelynek ilyen helytelen megoldásért nem is kellett volna előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordulnia. Ezen túlmenően a Bíróságnak e témában a nemzeti jogra való utalása komoly problémákat okoz, amelyek közül a közösségi jogrenden alapuló jogok bírósági védelmi<?PAGE NO="I-8576"?> rendszerei közötti különbséget kell kiemelni<NOTE NOTE.ID="E0041" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Coutron, A., <QUOT.START ID="QS0050" REF.END="QE0050" CODE="201E"/>Cour de justice, <DATE ISO="20040113">13 janvier 2004</DATE>, Kühne &amp; Heitz NV/Productschap voor Pluimvee en Eieren<QUOT.END ID="QE0050" REF.START="QS0050" CODE="201D"/> Revue des affaires européennes, 13. évfolyam (2003-2004), 3., 417-434. o., azt kifogásolja, hogy a Bíróság a nemzeti jogra utal, mivel így fennáll annak kockázata, hogy a jogalanyok jogi védelme között különbségek alakulnak ki (525. és 427. o.). A maga részéről Peerbux-Beaugendre, Z. <QUOT.START ID="QS0051" REF.END="QE0051" CODE="201E"/>Une administration ne peut invoquer le principe de la force de chose définitivement jugée pour refuser de réexaminer une décision dont une interprétation préjudicielle ultérieure a révélé la contrariété avec le droit communautaire (Commentaire de l'arrêt de la CJCE du <DATE ISO="19940113">13 janvier 1994</DATE>.)<QUOT.END ID="QE0051" REF.START="QS0051" CODE="201D"/>, Revue du droit de l'Union européenne, 3-2004, 559-567. o., attól tart, hogy ez az ítélet a közösségi jog alkalmazásában újabb eltérésekhez vezet (566. o.). Martín Rodriguez, P., <QUOT.START ID="QS0052" REF.END="QE0052" CODE="201E"/>La revisión de los actos administrativos firmes: Un nuevo instrumento de garantía de la primacía y efectividad del derecho comunitario? Comentario a la sentencia del TJCE de <DATE ISO="20040113">13 de enero de 2004</DATE>, C-453/00, Kühne &amp; Heitz<QUOT.END ID="QE0052" REF.START="QS0052" CODE="201D"/>, Revista General de Derecho Europeo, 5. sz., 2004. október (www.iustel.com), kiemeli, hogy ezen ítélet szó szerinti értelmezése hiteltelenné teszi az ítéletet, mivel kevés olyan jogrendszer létezik, amelyik lehetővé teszi a közigazgatási szerveknek a bírósági határozattal megerősített közigazgatási határozat felülvizsgálatát.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>68.</NO.P><TXT>A jelen esetekben nem az a kérdés, hogy a német jogban lehetségese a felülvizsgálat, és adott esetben a fent említett vállalkozásokra kivetett jogerőssé vált díj érvénytelenítése, mivel a bíróságok e tekintetben már nemleges ítéletet hoztak, hanem arról kell dönteni, hogy e gátló körülmény ellenére a közösségi jog lehetővé teszi-e és milyen feltételek mellett a felülvizsgálatukat.</TXT></NP><NP><NO.P>69.</NO.P><TXT>Ez a kétség ösztönözte a College van Beroep von het bedrijfsleven-t (Hollandia) a Kühne &amp; Heitz ügyben arra, hogy előzetes döntéshozatalra kérdést terjesszen elő, és Léger főtanácsnok a helyes utat választotta <DATE ISO="20030717">2003. július 17-i</DATE> indítványában, amelyben azt javasolta, hogy a kérdést a közösségi jog elsőbbsége és közvetlen alkalmazhatósága szempontjából közelítsék meg.</TXT></NP><NP><NO.P>70.</NO.P><TXT>A Bíróságnak erre a felkérésre válaszolnia kell, mérlegre téve a jogbiztonság és a közösségi jogszerűség elvének követelményét annak eldöntése érdekében, hogy az első minden esetben áthághatatlan korlátot jelente vagy bizonyos körülmények között hátrányban marad a másodikkal szemben.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A jogbiztonság elvének korlátai</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>71.</NO.P><TXT>Egyértelmű, hogy e jogelv mennyire fontos az összes politikai intézmény megfelelő működéséhez. A Bizottság kontra AssiDomän Kraft Product és társai ügyben hozott ítéletre<NOTE NOTE.ID="E0042" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-310/97 P" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-5363">C-310/97. P. sz. ügyben <DATE ISO="19990914">1999. szeptember 14-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1999., I-5363. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> vonatkozó, <DATE ISO="19990128">1999. január 28-án</DATE> ismertetett indítványomban hangsúlyoztam, hogy a jog irtózik a kuszaságtól, emiatt felfegyverkezett annak fő kiváltója, a változékonyság ellen (55. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>72.</NO.P><TXT>E fegyverek közül különleges jelentőséggel bír a jogbiztonság, amelynek a <QUOT.START ID="QS0053" REF.END="QE0053" CODE="201E"/>jogerő<QUOT.END ID="QE0053" REF.START="QS0053" CODE="201D"/> gondolata is a szolgálatában áll. A közigazgatási határozat akkor válik jogerőssé, ha a jogorvoslati határideje lejár, vagy ha az minden jogorvoslati út kimerítésével megerősítésre kerül.</TXT></NP><?PAGE NO="I-8577"?><NP><NO.P>73.</NO.P><TXT>Következésképpen a jogorvoslati határidő lejártát követően a határozat, még ha hibás is, nem vitatható, hibája végleg a jogrendszer részévé válik.</TXT></NP><NP><NO.P>74.</NO.P><TXT>Ezért általános szabály, hogy a jogerőssé vált aktusok - még a szabálytalanok is -sérthetetlenek<NOTE NOTE.ID="E0043" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A német rendszerben Potacs, M. <QUOT.START ID="QS0054" REF.END="QE0054" CODE="201E"/>Bestandskraft staatlicher Verwaltungsakte oder Effektivität des Gemeinschaftsrechts? -Anmerkung zum Urteil vom 13. Januar, Kühne &amp; Heitz NV/Productschap voor Pluimvee en Eieren, Rs C-453/00<QUOT.END ID="QE0054" REF.START="QS0054" CODE="201D"/>, Europarecht, 2004., 595-603. o., arra hívja fel a figyelmet, hogy ilyen esetekben a közösségi jognak kivételesen akkor van elsőbbsége, ha a nemzeti jog nem ad elegendő választ (602. o.).</P></NOTE>, mivel egyetlen jogrendszer sem tűri el, hogy a jogviszonyok érvényessége a végtelenségig vitatható legyen.</TXT></NP><NP><NO.P>75.</NO.P><TXT>A Bíróság érzékenynek mutatkozott e szerkezeti szabállyal szemben, már az első határozatai óta figyelembe veszi<NOTE NOTE.ID="E0044" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="7/56+3/57—7/57" YEAR="1957" PAGE.ECR="81">7/56. és a 3/57-7/57. sz., Algera és társai kontra Európai Szén-és Acélközösség Közgyűlése egyesített ügyekben <DATE ISO="19570712">1957. július 12-én</DATE> hozott ítéletében (EBHT 1957., 81. o.)</REF.DOC.ECR> megsemmisítette az ÉSZAK Közgyűlés egyes, közszolgálat tárgyában hozott határozatait, felhasználva a tagállamok jogellenes aktusok visszavonásával kapcsolatos jogszabályainak közös elveit, amelyek lehetővé teszik azok ésszerű határidőn belüli felülvizsgálatát.</P></NOTE>, és a Kühne &amp; Heitz ügyben hozott ítéletében maga erősítette meg a közösségi jog alapelveként (24. pont), amely értékelést a Gerekens és Prokola ügyben hozott ítéletben megismételt (22. pont)<NOTE NOTE.ID="E0045" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-459/02" YEAR="2004" PAGE.ECR="I-7315">C-459/02. sz. ügyben <DATE ISO="20040715">2004. július 15-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2004., I-7315. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>. A Bizottság kontra AssiDomän Kraft products és társai ügyben hozott ítéletben a Bíróság elutasította, hogy valamely közösségi intézmény köteles felülvizsgálni a meg nem támadott határozatokat, ha más, azonos tartalmú, határidőben megtámadott határozatokat bírósági úton hatályon kívül helyeztek (63. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>76.</NO.P><TXT>Ugyanakkor a fent hivatkozott elv akadályozhatja a közösségi jog egységes és megfelelő alkalmazását<NOTE NOTE.ID="E0046" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Hatje, A., <QUOT.START ID="QS0055" REF.END="QE0055" CODE="201E"/>Die Rechtskraft und ihre Durchbrechungsmöglichkeiten im Lichte des Gemeinschaftsrechts<QUOT.END ID="QE0055" REF.START="QS0055" CODE="201D"/>, Das EuGHVerfahren in Steuersachen, Bécs, 2000., 133-149. o., különösen a 135. o.</P></NOTE>, amely ok miatt az ítélkezési gyakorlat elutasítja a kizárólagosságát<NOTE NOTE.ID="E0047" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Peerbux-Beaugendre, Z., <QUOT.START ID="QS0056" REF.END="QE0056" CODE="201E"/>Autorité de la chose jugée et primauté du droit communautaire<QUOT.END ID="QE0056" REF.START="QS0056" CODE="201D"/>, Revue française de droit administratif, 3. sz., 2005. május-iúnius, 473-481. o., csatlakozik ehhez a nézőponthoz, mivel a jogerős ítélet nem más, mint a relatív<QUOT.START ID="QS0057" REF.END="QE0057" CODE="201E"/>jogi igazság<QUOT.END ID="QE0057" REF.START="QS0057" CODE="201D"/> kifejeződése, amelynek hatályát bizonyos esetekben szűkíteni kell.</P></NOTE> és minden körülmények között fennálló elsőbbségét A SNUPAT kontra Főhatóság ügyben hozott ítéletében<NOTE NOTE.ID="E0048" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="42/59+49/59" YEAR="1961" PAGE.ECR="99">42/59. és 49/59. sz. egyesített ügyekben <DATE ISO="19610322">1961. március 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1961., 99. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a Bíróság megkövetelte, hogy ezt az elvet más, védelmet érdemlő értékekkel hozzák összhangba.</TXT></NP><NP><NO.P>77.</NO.P><TXT>A jogbiztonságot korlátozó értékek között az első a méltányosság<NOTE NOTE.ID="E0049" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Bizottság az írásbeli észrevételeiben <QUOT.START ID="QS0058" REF.END="QE0058" CODE="201E"/>az anyagi igazság elvének<QUOT.END ID="QE0058" REF.START="QS0058" CODE="201D"/> nevezte.</P></NOTE>, amellyel kapcsolatban a Bizottság kontra AssiDomän Kraft products és társai ügyre vonatkozó indítványban javasoltam, hogy ne csak az ügyben felmerült jogvita megoldása érdekében vegyék figyelembe, hanem azért is, hogy általános jelleggel, közösségi szinten pontosítsák a jogbiztonság terjedelmét. Noha a Bíróság az indítványom irányát követte, tartózkodott attól, hogy kitérjen a méltányosság korlátaira. A jogerős határozat nem lehet akadálya annak, hogy tartalmát felülvizsgálják, ha fenntartása elviselhetetlen jogsérelmet<?PAGE NO="I-8578"?> okoz. A tagállamok többsége, sőt talán mindegyike, hasonló okból előírja, hogy a jogerős közigazgatási határozatok a jogorvoslati határidő lejártát követően is megváltoztathatók. A német rendszer jó példa erre. Mint ahogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat is kimondja, az ítélkezési gyakorlat értelmében a közigazgatás VwVfG 48. cikke szerinti mérlegelési jogköre erősen korlátozott, elismerve az állampolgár azon jogát, hogy a határozat visszavonását kérhesse, ha annak fenntartása <QUOT.START ID="QS0059" REF.END="QE0059" CODE="201E"/>teljeséggel tarthatatlan<QUOT.END ID="QE0059" REF.START="QS0059" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0050" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Mint ahogy azt már megállapítottam (a jelen indítvány 26. pontja), ugyanez a helyzet, amikor az aktus fenntartása jogellenes, amennyiben veszélyezteti a közrendet vagy a jóhiszeműség elvét, nyilvánvalóan jogellenes, vagy a körülményekre tekintettel az egyedüli megfelelő megoldás, ha a mérlegelési jogkörben az aktust hatályon kívül helyezik.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>78.</NO.P><TXT>A jogbiztonság e korlátját egy teljesen szubjektív elem árnyalja. A legalapvetőbb igazságérzetet sértő zavarok kiküszöbölése a cél, azáltal hogy megszüntetik a hátrányos megkülönböztetést és a méltányosság más sérelmeit<NOTE NOTE.ID="E0051" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A spanyol jog arra kötelezi a közigazgatási szerveket, hogy hivatalból - akár saját kezdeményezésre, akár az egyik érdekelt fél kérelmére - helyezzék hatályon kívül a közigazgatási utat kimerítő vagy az olyan aktusokat, amellyel szemben határidőn belül nem éltek jogorvoslattal, ha az alkotmányos jogokat és szabadságokat veszélyeztetik, tekintettel az abszolút semmisségükre (a közigazgatás szervezetére vonatkozó jogi szabályozásról és az egységes közigazgatási eljárásról szóló, <DATE ISO="19921126">1992. november 26-i</DATE> 30/1992. sz. törvény 102. cikke (1) bekezdésének a) pontja [Ley 30/1992 de Régimen Jurídico de las Administraciones Públicas y del Procidimiento Adminitsrativo Común; <DATE ISO="19921127">1992. november 27-i</DATE> Boletín Oficial del Estado]).</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>79.</NO.P><TXT>A másik fontos korlát, amelyet szeretnék kiemelni, objektívebb, átnyúlik a belső jogon túli területekre, és nem csupán azon alapokat foglalja magába, amelyeken a jogrendszer nyugszik és amelyek egyéb rendelkezéseket is éltetnek, hanem a kívánt irányt is kijelölik<NOTE NOTE.ID="E0052" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az 1978. évi spanyol alkotmány e tekintetben nagyon egyértelmű. Miután a 9. cikk (1) bekezdésében pontosította, hogy minden állampolgárra és állami szervre kötelező az alkotmány és a jogrendszer részét képező más jogszabály, tovább árnyalja ezt a megállapítást, amikor meghatározza a közigazgatás helyzetét, hozzátéve, hogy ez utóbbi elfogultság nélkül szolgálja a közérdeket, a legteljesebben alárendelve a törvényeknek és a <QUOT.START ID="QS0060" REF.END="QE0060" CODE="201E"/>jognak<QUOT.END ID="QE0060" REF.START="QS0060" CODE="201D"/> (103. cikk (1) bekezdés), bírósági ellenőrzés alatt áll, amelynek keretében mind a tevékenységének jogszerűségét, mind a létrehozását megalapozó céloknak való megfelelését is vizsgálják (106. cikk (1) bekezdés).</P></NOTE>. Attól kezdve, hogy egy jogerős aktus fenntartása a rendszer lényegét veszélyezteti vagy zsákutcába vezeti, a megszüntetetése elkerülhetetlen.</TXT></NP><NP><NO.P>80.</NO.P><TXT>Valójában e két korlát részben azonos terjedelmű annyiban, amennyiben azon értékek közül, amelyeken a méltányosság nyugszik, számos, a tagállamok jogrendszereinek közös alapelvét is jelenti, amelyek közül egyesek - mint alapvető személyiségi jogok -a legmagasabb szinten vannak szabályozva. Végül el kell vetni az olyan megoldásokat, amelyek még nagyobb zavart okoznak annál, mint amit el akarnak kerülni, mivel nincs nagyobb bizonytalanság, mint az, ami az igazságtalanságból vagy a nyilvánvaló jogellenességből fakad.</TXT></NP><NP><NO.P>81.</NO.P><TXT>Következésképpen a közösségi jogrendben kivételesen nem kerül alkalmazásra a<?PAGE NO="I-8579"?> jogbiztonság elve, hogy a jogerős határozatok felülvizsgáihatósága révén az alapjai megóvhatok legyenek<NOTE NOTE.ID="E0053" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Hatje, A-, a 46. lábjegyzetben i. m. 146. o., hasonló állásponton van, amikor a közösségi jog elsőbbségét helyezi előbbre, ha az aktus alaki jogereje megakadályozza e jog alkalmazását.</P></NOTE>. Ugyanakkor pontosítani szükséges, hogy mikor érvényesül ez a kivétel. Ennek érdekében tanácsosnak tűnik visszatekinteni a múltba, hogy megerősítést nyerjen e jog szerkezeti felépítése, amely nagymértékben a bírósági joggyakorlatból alakult ki, és a hatékony érvényesülés, valamint a szerződések céljainak megvalósítását szolgálja.</TXT></NP><NP><NO.P>82.</NO.P><TXT>Ugyanakkor kiemelendő egy olyan korlát, amely mindig áthághatatlan: a harmadik személyek joga<NOTE NOTE.ID="E0054" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Budischowsky, J., <QUOT.START ID="QS0061" REF.END="QE0061" CODE="201E"/>Zur Rechtskraft gemeinschaftswidriger Bescheide<QUOT.END ID="QE0061" REF.START="QS0061" CODE="201D"/>, Zeitschrift für Verwaltung, 2000., 2-15. o., és Urlesberger, F., <QUOT.START ID="QS0062" REF.END="QE0062" CODE="201E"/>Zur Rechtskraft im Gemeinschaftsrecht<QUOT.END ID="QE0062" REF.START="QS0062" CODE="201D"/>, Zeitschrift für Rechtsvergleichung, Internationales Privatrecht und Europarecht, 2004., 99-104. o., megállapítják, hogy a felülvizsgálati jog ott ér véget, ahol a harmadik személyek joga kezdődik. A fent hivatkozott 30/1992. sz. spanyol törvény 106. cikke tiltja a felülvizsgálatot, ha az időmúlás vagy más ok miatt sérti a méltányosságot, a jóhiszeműséget, a magánszemélyek jogait vagy a törvényeket.</P></NOTE>. Attól kezdve, hogy azt veszélyeztetik, még ha igazságtalan is, a stabilitásnak kell érvényesülnie, a károsultat pedig más, bonyolultabb módon kell kárpótolni, mint például a közösségi jogi megsértése miatt fennálló állami felelősség alapján.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Folyamatos erőfeszítés a közösségi jog védelmében</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>83.</NO.P><TXT>A Van Gend &amp; Loos ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0055" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="26/62" YEAR="1963" PAGE.ECR="1">26/62. sz. ügyben <DATE ISO="19630205">1963. február 5-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1963., 1. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> biztosította a független jogrend státuszát a közösségi jognak, amelynek javára a tagállamok korlátozták szuverenitásukat, és kinyilvánította az EGK-Szerződés 12. cikkének közvetlen hatályát (jelenleg, módosítást követően, EK 25. cikk), valamint azon képességét, hogy a jogalanyok számára egyéni jogokat keletkeztet, melyeket a nemzeti bíróságoknak védelemben kell részesíteniük. Az ítélet hátterét az EGK-Szerződés vámemelést tiltó, fent hivatkozott rendelkezése, valamint a holland kormány által 1960-ban bevezetett új vám közötti ellentét képezte, amely kormány 3%-ról 8%-ra emelte az egyes árukra alkalmazandó vámtételeket.</TXT></NP><NP><NO.P>84.</NO.P><TXT>A közösségi rendelkezések közvetlen hatálya magába foglalja a nemzeti jogrendszerekkel szembeni elsőbbséget, amelyet a Bizottság kontra Olaszország ügyben <DATE ISO="19620227">1962. február 27-én</DATE> hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0056" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="10/61" YEAR="1962" PAGE.ECR="1">10/61. sz. ügyben ítélet (EBHT 1962., 1. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> hirdetett ki, és amely a Costa-ügyben hozott ítéletben került egyértelműen megfogalmazásra<NOTE NOTE.ID="E0057" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="6/64" YEAR="1964" PAGE.ECR="1141">6/64. sz. ügyben <DATE ISO="19640715">1964. július 15-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1964., 1141. a)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>. Ez a határozat, megismételve a szuverenitás átengedésére és a közösségi jog sajátosságára vonatkozó Van Gend &amp; Loos ügyben hozott ítéletben szereplő indokokat, megállapítja, hogy a tagállamok az általuk viszonossági alapon elfogadott jogrendszerrel szemben utólagos, egyoladú intézkedést nem érvényesíthetnek, és hozzáteszi, hogy a közösségi jog céljainak megvalósulását veszélyztetné az, ha e jog végrehajtásának kötelezettsége egyik államtól a másikig az utólagos nemzeti jogalkotástól függően változna. Az ítélet az EK-Szerződés 189. cikkén (jelenleg<?PAGE NO="I-8580"?> EK 249. cikk) is alapul, amely kötelezővé nyilvánítja a rendeletet, és megakadályozza, hogy azt a nemzeti rendelkezések meggátolják, mivel e nélkül a Közösség jogi alapjai kérdőjeleződnének meg.</TXT></NP><NP><NO.P>85.</NO.P><TXT>A közvetlen hatály és az elsőbbség nem egyszerű technikai eszközök, amelyek lehetővé teszik a különböző jogrendszerek közötti kapcsolat létrehozását, hanem kifejezik azt, hogy a Közösség államok, népek és polgárok szövetsége<NOTE NOTE.ID="E0058" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Rodríguez Iglesias, G. C, <QUOT.START ID="QS0063" REF.END="QE0063" CODE="201E"/>El poder judicial de la Unión Europea<QUOT.END ID="QE0063" REF.START="QS0063" CODE="201D"/>, La Unión Europea tras la reforma, Universidad de Cantabria, 1998. 15. o.</P></NOTE>. Ugyanakkor tekintettel a Van Gend &amp; Loos ügyben hozott ítélet megszületésének körülményeire, fennmarad a kétség azzal kapcsolatban, hogy ezek az elvek vajon érvényesek-e az irányelvekre is. Márpedig a Ratti-ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0059" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="148/78" YEAR="1979" PAGE.ECR="1629">148/78. sz. <DATE ISO="19790405">1979. április 5-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1979., 1629. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> velük kapcsolatban is elismerte ugyanazt az elsőbbséget, megállapítva, hogy a tagállam azon nemzeti jogát, amelyet még nem igazított hozzá valamely irányelvhez, nem alkalmazhatja a jogalanyaira az adott irányelv végrehajtására kitűzött határidő lejártát követően.</TXT></NP><NP><NO.P>86.</NO.P><TXT>A német állampolgárságú Becker asszony, aki megtagadta az egyes hitelügyletekhez kapcsolódó hozzáadottérték-adó megfizetését annak ellenére, hogy a német jogszabályoknak megfelelően arra köteles lett volna, alkalmat szolgáltatott arra, hogy a Bíróság a közösségi jog másik sajátosságáról is állást foglaljon. Ezen adó tekintetében a hatodik irányelv<NOTE NOTE.ID="E0060" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap megállapításról szóló, <DATE ISO="19770517">1977. május 17-i</DATE> 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="145" DATE.PUB="1977" PAGE.FIRST="1">HL L 145., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.).</P></NOTE> 13. cikke B. része d) pontjának 1. alpontjára hivatkozott, amely irányelvet a tagállamoknak <DATE ISO="19790101">1979. január 1-je</DATE> előtt kellett átültetniük, és azzal érvelt, hogy ezen ügyletek mentesek az adó alól. A Becker-ügyben hozott ítéletben<NOTE NOTE.ID="E0061" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="8/81" YEAR="1982" PAGE.ECR="53">8/81. sz. ügyben <DATE ISO="19820119">1982. január 19-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1982., 53. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a Bíróság úgy döntött, hogy a hatodik irányelv feltétlen és kellően pontos rendelkezéseire lehet közvetlenül hivatkozni Németországban, mivel az ilyen típusú rendelkezések, még ha nem is rendelkeznek közvetlen hatállyal, kiválthatnak ilyen hatást, ha a tagállam nem ülteti át azokat, vagy az átültetést helytelen módon végzi el. Ezekben az esetekben nincs helye, hogy e rendelkezéseket a Szerződés 189. cikkében biztosított kényszerítő jellegüktől megfosszák.</TXT></NP><NP><NO.P>87.</NO.P><TXT>Ez a sajátosság tehát egyfajta automatikus <QUOT.START ID="QS0064" REF.END="QE0064" CODE="201E"/>szankcióként<QUOT.END ID="QE0064" REF.START="QS0064" CODE="201D"/> is felfogható, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a tagállam kibújik a kötelezettsége alól, felmerül azonban a kétely azzal kapcsolatban, hogy ugyanez érvényes akkor is, amikor az irányelv mellérendelt viszonyokra vonatkozik, amelyekben az állami szervek nem vesznek részt. A nemleges választ a Marshall-ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0062" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="152/84" YEAR="1986" PAGE.ECR="723">152/84. sz. ügyben <DATE ISO="19860226">1986. február 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1986., 723. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> adta meg, amely az első abban a sorban, amelynek utolsó láncszeme a Pfeiffer és társai ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0063" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-397/01— C-403/01" YEAR="2004" PAGE.ECR="I-8835">C-397/01-C-403/01. sz. egyesített ügyekben <DATE ISO="20041005">2004. október 5-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2004., I-8835. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>88.</NO.P><TXT>Ugyanakkor a közösségi jog fent említett jellemzői nem jelentik azt, hogy az ezekhez<?PAGE NO="I-8581"?> kapcsolódó követelményeket nem kell teljesíteni, mivel ez a Szerződés céljainak megvalósítását veszélyeztetné. A Bíróság hangsúlyozta, hogy az EK-Szerződés 5. cikkében (jelenleg EK 10. cikk) kikristályosodó jóhiszemű együttműködés elve arra kötelezi a tagállamokat, hogy megtegyenek minden megfelelő általános és különös intézkedést, hogy biztosítsák az irányelvekben szereplő célok teljesítését, e kötelezettség valamennyi nemzeti hatóságra, így a bíróságokra is vonatkozik. Ez a Von Colson és Kamann ügyben hozott ítéletben<NOTE NOTE.ID="E0064" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="14/83" YEAR="1984" PAGE.ECR="1891">14/83. sz. ügyben <DATE ISO="19840410">1984. április 10-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1984.. 1891. o)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> megjelenő gondolat enyhítette azt, hogy a Bíróság nem ismerte el az irányelvek közvetlen hatályát a magánszemélyek közötti jogvitában, és kidolgozta az <QUOT.START ID="QS0065" REF.END="QE0065" CODE="201E"/>irányelvnek megfelelő értelmezés<QUOT.END ID="QE0065" REF.START="QS0065" CODE="201D"/> tanát, amely szerint a nemzeti bíróságnak a saját joga alkalmazásakor a közösségi rendelkezést is értelmeznie kell, megfelelve ezzel a Szerződés 189. cikke harmadik bekezdésének.</TXT></NP><NP><NO.P>89.</NO.P><TXT>A Marleasing-ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0065" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-106/89" YEAR="1990" PAGE.ECR="I-4135">C-106/89. sz. ügyben <DATE ISO="19901113">1990. november 13-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1990., I-4135. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> tovább mélyítette ezt az irányvonalat, és olyan egyértelmű megoldást nyújtott, amely megerősítette a közösségi jogrendet. A jogvita tárgya egy jogalap nélküli társasági szerződés érvénytelensége volt, amely érvénytelenségi okot ezen állam polgári törvénykönyvének 1261. és 1275. cikke tartalmazta, de a spanyol jogba át nem ültetett 68/151/EGK irányelv<NOTE NOTE.ID="E0066" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakításának érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló. <DATE ISO="19680309">1968. március 9-i</DATE> első tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="065" DATE.PUB="1968" PAGE.FIRST="8">HL L 65., 8. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 3. o.).</P></NOTE> 11. cikke nem szabályozta. A Bíróság szerint a nemzeti jogot az irányelv szövegének és céljának fényében kell értelmezni, és nem értett egyet azzal, hogy a 11. cikkben felsoroltaktól eltérő okból kimondják valamely társaság semmisségét. A kérdést előterjesztő bíróság<NOTE NOTE.ID="E0067" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Juzgado de Primera Instancia n<HT TYPE="SUP">o</HT>1 de Ovídeo <DATE ISO="19910223">1991. február 23-án</DATE> hozott ítélete.</P></NOTE> úgy oldotta meg a jogvitát, hogy a közösségi rendelkezést alkalmazta a spanyol polgári törvénykönyv vonatkozó cikkei helyett.</TXT></NP><NP><NO.P>90.</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlat ezt a hatást már korábban elismerte. A Simmenthal-ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0068" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="106/77" YEAR="1978" PAGE.ECR="629">106/77. sz. ügyben <DATE ISO="19780309">1978. március 9-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1978., 629. o)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a nemzeti bíróság feladatául szabta, hogy biztosítsa a közösségi jog teljes érvényesülését azáltal, hogy szükség esetén eltekint a nemzeti jogszabályok azon - akár utólagos - rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek a közösségi joggal ellentétesek, anélkül, hogy megvárná azok hatályon kívül helyezését vagy bármely más alkotmányos eljárás útján történő megsemmisítését. A Fratelli Constanzo ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0069" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="103/88" YEAR="1989" PAGE.ECR="1839">103/88. sz. ügyben <DATE ISO="19890622">1989. június 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1989., 1839. o)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> mutatja meg az érem másik oldalát, amikor kötelezővé teszi az irányelv hivatalbóli alkalmazását, ha a nemzeti jog érvényes rendelkezései azzal ellentétesek.</TXT></NP><NP><NO.P>91.</NO.P><TXT>A cél azonos: biztosítani a közösségi jog teljes érvényesülését. Az irányelvnek megfelelő értelmezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlat és a nemzeti jog mellőzésének lehetősége olyan kiút, amely az irányelv horizontális közvetlen hatályának el nem ismeréséből ered. Az Arcaro-ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0070" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-168/95" YEAR="1996" PAGE.ECR="I-4705">C-168/95. sz. ügyben <DATE ISO="19960926">1996. szeptember 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1996., I-4705. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> jó példa erre. A Bíróság ebben azon eljárás hiányosságaira mutatott rá, amely az irányelvvel ellentétes állami rendelkezések kiküszöbölésére<?PAGE NO="I-8582"?> szolgál, és kifejtette, hogy a nemzeti bíróság azon kötelessége, hogy e rendelkezéseket a közösségi aktus fényében értelmezze, legyőzhetetlen akadályokba ütközik, ha a magánszemélyt még át nem ültetett kötelezettséggel sújtja. Még a fent hivatkozott Pfeiffer és társai ügyben hozott ítélet sem adott végleges megoldást a problémára, mivel a Bíróság - követve a <DATE ISO="20040427">2004. április 27-i</DATE>, ebben az ügyben már második indítványomban ajánlottakat - azt javasolta, hogy az értelmezés során a nemzeti bíróság ne csupán azt a jogszabályt vizsgálja, amelyik kifejezetten az irányelv átültetését szolgálja, hanem a nemzeti jogrend más rendelkezéseit is, hogy olyan eredményre jusson, amely nem sérti a közösségi jogot.</TXT></NP><NP><NO.P>92.</NO.P><TXT>A Bíróság - mindig e jog érvényesülése védelmében - be kívánta zárni a kört annak elkerülése érdekében, hogy e jog nemzeti rendszerekkel való összekapcsolásának problémája ne vezessen zsákutcába. A Francovich és társai ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0071" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-6/90+C-9/90" YEAR="1991" PAGE.ECR="I-5357">C-6/90. és C-9/90. sz. egyesített ügyekben <DATE ISO="19911119">1991. november 19-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1991., I-5357. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> állapította meg azt az elvet, amely szerint - ha nem sikerül értelmezés útján elérni az irányelv célját - a tagállam köteles az állampolgárok azon kárát megtéríteni, amely az átültetés előírt határidőn belül való elmaradásából vagy a helytelen átültetésből származik. A közösségi rendelkezések teljességét veszélyezteti és az általuk biztosított jogok védelme csökken, ha megtagadják a címzettjeiktől a kártérítést olyan esetben, amikor a sérelem a tagállamnak tudható be, és e kötelezettség tovább erősödik, amikor e jogok érvényesítése az állam tevékenységétől függ, és ennélfogva az állampolgárok ilyen tevékenység hiányában nem tudnak a nemzeti bíróságuk előtt jogaikra hivatkozni. A Bíróság ezt a gondolatot a Szerződés 5. cikkével is igazolta, amely kötelezővé teszi a közösségi jog megsértéséből eredő jogellenesség megszüntetését.</TXT></NP><NP><NO.P>93.</NO.P><TXT>Ez utóbbi ítélet vázolta a megtérítési kötelezettség fennállásának feltételeit. A későbbi határozatok ezeket tovább finomították, és meghatározták, hogy melyek azok az állami hatóságok, amelyek felelőssé tehetők. A Brasserie du pêcheur és Factortame ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0072" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-46/93+C-48/93" YEAR="1996" PAGE.ECR="I-1029">C-46/93. és C-48/93. sz. egyesített ügyekben <DATE ISO="19960305">1996. március 5-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1996., I-1029. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> még abban az esetben is elismerte az állam e felelősségét, amikor a kötelezettségszegés a nemzeti jogalkotónak tudható be, míg a Köbler-ügyben hozott ítélet<NOTE NOTE.ID="E0073" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A C-224/01. sz. ügyben <DATE ISO="20030930">2003. szeptember 30-án</DATE> hozott Ítélet.</P></NOTE> ugyanezt mondta ki a bírói hatalom tekintetében. A Bizottság kontra Olaszország ügyben <DATE ISO="20031209">2003. december 9-én</DATE> hozott ítéletében<NOTE NOTE.ID="E0074" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-129/00" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-4637">C-129/00. sz. ügy (EBHT 2003., I-14637. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a Bíróság szintén úgy határozott, hogy a jogalkotó állam felelősséggel tartozik azért, ha nem módosított egy olyan törvényt, amelyet az olasz bíróságok oly módon értelmeztek, ami ellentétes volt a közösségi jog érvényesülésével<NOTE NOTE.ID="E0075" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Martín Rodriguez, P., a 41. lábjegyzetben i. m., a fent hivatkozott Kühne &amp; Heitz ügyben, a Köbler-ügyben és a Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítéleteket <QUOT.START ID="QS0066" REF.END="QE0066" CODE="201E"/>a bírói felelősség kartájának<QUOT.END ID="QE0066" REF.START="QS0066" CODE="201D"/> minősítette.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-8583"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>A közigazgatási aktusok felülvizsgáihatóságának feltételei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>94.</NO.P><TXT>A jelen indítvány előző pontjaiban előadottakból következik, hogy a jogszabályok érvényességének, hatályon kívül helyezésének, értelmezésének, csakúgy, mint a jogforrási hierarchiában elfoglalt helyének, illetve a bíró joghoz kötöttségének szempontjai, amelyek az alkotmányos rendszerekben ugyanakkora jelentőséggel bírnak, mint a jogbiztonság, alárendelődtek, ha a közösségi jog alkalmazhatóságát kellett biztosítani, anélkül, hogy ez a nemzeti jogok alapjait megrendítette volna.</TXT></NP><NP><NO.P>95.</NO.P><TXT>Mint ahogy azt már megállapítottam, mivel a méltányosság és a jog általános elvei néha rést üthetnek a jogbiztonságon, javasolható, hogy ugyanez történjen, amikor a jogbiztonság szigorú alkalmazása befolyásolná a közösségi jog egységét, azon helyzetekre fókuszálva, amikor ezek az elvek sérülnek. Átültetve ezt az elvet az ISIS és az i-21 esetére, az következik, hogy felül kell vizsgálni a jogerős díjmegállapítást, ha annak fenntartása sérti a közösségi jog célját, és annak alapjaival, mint például az arányosság követelményével<NOTE NOTE.ID="E0076" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Galetta, D. U., a 7. lábjegyzetben i. m. 58. pontja hangsúlyozza e területen az arányosság szerepét, amely megköveteli, hogy a körülményeket esetről esetre értékeljék.</P></NOTE>, ellentétes igazságtalansághoz vezet.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>A távközlési ágazat megnyitását akadályozó megoldás</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>96.</NO.P><TXT>Első lépésként tehát arra keressük a választ, hogy az ISIS és az i-21 esetében akadályozza-e a 97/13 irányelv és általában a távközlési piac liberalizációjára irányuló jogszabályi keret céljainak megvalósítását az olyan magasabb díj fenntartása, amelyet fellebbezés nélkül megfizettek, míg ezeket a díjakat más gazdasági szereplőknek jogorvoslati vagy tárgyalásos úton megtérítették.</TXT></NP><NP><NO.P>97.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre javasolt megoldás támpontként szolgál, mivel - amint már megvizsgáltam - a 11. cikk (1) bekezdésével ellentétes a TKLGebV 1997 szerinti díj. Ugyanakkor ez az elvont megállapítás nem meghatározó, mivel a meg nem felelés önmagában nem olyan akadály, amelyen a jogalkotó akarata ne tudna felülemelkedni.</TXT></NP><NP><NO.P>98.</NO.P><TXT>A döntés világosabbá válik, ha alaposabban megvizsgáljuk a 97/13 irányelv pénzügyi rendelkezéseit és az események lefolyásának menetét.</TXT></NP><NP><NO.P>99.</NO.P><TXT>A 11. és a 6. cikk ösztönzi a távközlési ágazatban a versenyt, mivel az új gazdasági szereplők piacra jutásának megkönnyítése<?PAGE NO="I-8584"?> érdekében megtiltják, hogy a vállalkozásokat az e rendelkezésekben megállapított díjakon túl megterheljék. Így hozzájárulnak ahhoz, hogy ebben az ágazatban is létrejöjjön a közös piac, azáltal, hogy biztosítják a mozgásszabadságok megvalósulását, anélkül, hogy a közérdek által megkövetelten túl más korlátozást is előírnának<NOTE NOTE.ID="E0077" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az 1999 óta elfogadott irányelvek teleológiai értelmezéséről lásd a már említett Nuova società di telecomunicazioni ügyre vonatkozó indítvány 45. és azt követő pontjait.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>100.</NO.P><TXT>Következésképpen, ha a 97/13 irányelvben előírtaktól eltérő díjakat állapítanak meg (Albacom és Infostrada ügy), vagy az irányelv előírásait teljes mértékben tiszteletben tartják, de a díjakat nem egyformán követelik (ISIS Multimedia és Firma O2 ügy), akkor a Közösség céljait figyelmen kívül hagyják. Pontosan ilyen eset ellen lépett fel az ISIS és az i-21.</TXT></NP><NP><NO.P>101.</NO.P><TXT>A jelen ügyben sérelmezett aktusok meghozatalának időpontjában (az első esetében <DATE ISO="20010518">2001. május 18-án</DATE>, a második esetében <DATE ISO="20000614">2000. június 14-én)</DATE>, 305 olyan vállalkozás működött a német piacon, amely 3. és 4. osztályú engedéllyel rendelkezett. Ezek közül kilenc vállalkozásnak térítették vissza a díjat az általuk kezdeményezett per megnyerését követően, míg tárgyalás útján 149 vállalkozás is elérte a célját. Egy másik, 5 vállalkozásból álló csoport ugyanerre az eredményre jutott, mivel a Bundesverwaltungsgericht <DATE ISO="20010919">2001. szeptember 19-i</DATE> ítéletének kihirdetetésekor a díjak még nem voltak jogerősek, így ezeket hivatalból visszavonták. Nyolc társaság pedig ugyanabban a helyzetben volt, mint az ISIS és az i-21.</TXT></NP><NP><NO.P>102.</NO.P><TXT>Így a 3. és 4. osztályú engedélyek címzettjeinek egy csoportja az időközben hatályon kívül helyezett TKLGeV 1997 szerinti díjakat fizette meg, anélkül, hogy bármilyen kétség merült volna fel (különösen az ISIS esetében <FT TYPE="DECIMAL">67316,69</FT> euró és az i-21 esetében <FT TYPE="DECIMAL">5419693,94</FT> euró), míg más piaci résztvevők a TKLGebV 2002 által megállapított díjakat fizették, amely 1000 és <FT TYPE="NUMBER">4260</FT> euró között változott. A különbség óriási és minden logikát nélkülöz, továbbá minden bizonnyal a társaságok pénzügyi mérlegeiben is visszatükröződött.</TXT></NP><NP><NO.P>103.</NO.P><TXT>A néhány társaság részére kizárólagos és különleges jogokat biztosító zárt szakasz és a piaci verseny uralta, mindenki számára nyitott szakasz közötti átmeneti időszakban minden olyan fék, amely az új gazdasági szereplők belépését akadályozza, megerősíti a status quo-t és korlátozza a versenyt, főként akkor, ha hátrányosan megkülönböztető szempontok is felmerülnek. A fent hivatkozott Connect Austria ügyben hozott ítélet e tekintetben egyértelműen fogalmaz, amikor a Bíróság megismétli, hogy a torzulásmentes piaci versenyt csak akkor lehet garantálni, ha a különböző gazdasági szereplők esélyegyenlősége biztosított (83. pont), amely megállapítás lehetővé tette a fent szintén hivatkozott ISIS Multimedia és Firma O2 ügyben hozott ítéletben azt a döntést, amely szerint a 97/13<?PAGE NO="I-8585"?> irányelvvel ellentétes, ha a kedvezményes bánásmódot olyan korábbi monopóliumra tartják fenn, amely jelenleg erőfölényben van. Következésképpen a szabályozó hatóságnak pártatlanul kell eljárnia, és tartózkodnia kell az önkényes egyenlőtlenség létrehozásától.</TXT></NP><NP><NO.P>104.</NO.P><TXT>Összességében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben vitatott (ne felejtsük el, hogy 30 éves időtartamra szóló) jogellenes aktusok fenntartása a közösségi joggal ellentétes helyzetet szilárdít meg azáltal, hogy megnehezíti a 90/387/EGK<NOTE NOTE.ID="E0078" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A távközlési szolgáltatások belső piacának a nyílt hálózalellátás bevezetése révén történő létrehozataláról szóló <DATE ISO="19900628">1990. június 28-i</DATE> tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="192" DATE.PUB="1990" PAGE.FIRST="10">HL L 192.. 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> és a 90/388/EGK<NOTE NOTE.ID="E0079" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A távközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről szóló <DATE ISO="19900628">1990. június 28-i</DATE> irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="192" DATE.PUB="1990" PAGE.FIRST="10">HL L 192., 10. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> irányelvben megkezdett fokozatos megnyitás megvalósítását.</TXT></NP><NP><NO.P>105.</NO.P><TXT>Ezen túlmenően arra kell még választ adni, hogy ez a hátrány alapjaiban igazságtalan-e, és ellentétese a közösségi jog elveivel.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Elfogadhatatlan következmény</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>106.</NO.P><TXT>Először is ez a megoldás egyenlőtlen elbánást biztosít a látszólag azonos helyzetben lévő gazdasági szereplőknek, mivel valamennyien a 3. és 4. osztályú engedély címzettjei, amely lehetővé teszi számukra a német piacon való részvételt<NOTE NOTE.ID="E0080" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Reinersdorff. W., <QUOT.START ID="QS0067" REF.END="QE0067" CODE="201E"/>Rückforderung gezahlter Lizenzgebühren trotz Rechtskraft des Gebührenbescheids<QUOT.END ID="QE0067" REF.START="QS0067" CODE="201D"/>, Multimedia und Recht. 2002., 299-300. o., felhívja a figyelmet arra a bonyolult visszás helyzetre, amelyben azok a vállalkozások vannak, amelyek megfizették a díjat, és nem indítottak keresetet, és a jogellenesen megfizetett összegek visszatérítése érdekében azt javasolja, hogy a 97/13 irányelv helytelen átültetésére alapozva az állam felelősségének megállapítása iránt indftsanak keresetet.</P></NOTE>. A közösségi jog egyik központi szabályának nyilvánvaló megsértése<NOTE NOTE.ID="E0081" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A tagállamok jogrendszereinek részét képezi az indokolatlan egyenlőtlenség tilalma, amely az EU 6. cikkének (2) bekezdése alapján a közösségi jog egyik alapelvét képezi.</P></NOTE>, kivéve, ha azt ésszerű és objektív módon nem igazolják, megköveteli a kérdéses díj felülvizsgálatát, tekintet nélkül arra, hogy jogerőssé vált, de kielégítő bizonyítás esetében a jogbiztonság megakadályozná az ismételt vizsgálat lefolytatását.</TXT></NP><NP><NO.P>107.</NO.P><TXT>Azzal lehetne érvelni, hogy az ISIS és az i-21 által igénybevett út nem esik egybe más szervezetekével, mivel ők nem támadták meg a nekik címzett díj megállapító határozatokat, és ez az indok igazolja az eltérő kezelést. De ez a megállapítás nem teljesen helytálló, mivel egyes más társaságok, pontosabban azok, amelyek a szabályozó hatósággal <QUOT.START ID="QS0068" REF.END="QE0068" CODE="201E"/>egyenlő bánásmódról<QUOT.END ID="QE0068" REF.START="QS0068" CODE="201D"/> szóló megállapodást írtak alá, és amelyek a német kormány tájékoztatása szerint a megfizetett díj viszszatérítését követően lemondtak a keresetindításról, szintén nem támadták meg a határozatokat. Más vállalkozások szintén nem indítottak keresetet, mivel a rájuk vonatkozó díjat hivatalból hatályon kívül helyezték.</TXT></NP><?PAGE NO="I-8586"?><NP><NO.P>108.</NO.P><TXT>Nem bír jelentőséggel az, hogy milyen indokkal maradt ki az ISIS és az i-21 a tárgyalásból<NOTE NOTE.ID="E0082" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A szóbeli észrevételeikben előadottak szerint az i-21, az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező brit társaság nem tudott arról a lehetőségről, hogy megállapodást lehet kötni, míg az ISIS ezt csak részben ismerte.</P></NOTE>, mivel az a tény, hogy abban nem vettek részt, nem igazolja azon szabályozás eltérő, hátrányos és aránytalan jellegét, amely megtámadhatatlanná teszi a rájuk vonatkozó jogellenes díjakat. Ezt az értékelést számos megfontolás támasztja alá.</TXT></NP><NP><NO.P>109.</NO.P><TXT>Elsősorban a választható eszközök szempontjából e vállalkozások passzivitása nem hasonlítható össze a gondosság elmulasztásával, mivel a fizetési felszólításkor a TKLGebV 1997 és az ennek végrehajtására hozott közigazgatási aktusok szabálytalanságát még nem állapították meg<NOTE NOTE.ID="E0083" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A tárgyaláson pontosításra került, hogy az észak-rajnawesztfáliai Oberverwaltungsgericht (közigazgatási ügyekben a végső fokon ítélkező bíróság) egy <DATE ISO="19991027">1999. október 27-i</DATE> ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos végzésében a díjmegállapítás jogszerűnek tartotta (13 B 843/99. sz. ügy, megjelent Multimedia und Recht, 2000., 115. és azt követő oldal).</P></NOTE>. Másképpen kifejezve: ekkor még nem lehetett óvintézkedéseket elvárni e vállalkozásoktól, mivel a később megállapított hiba akkor még nem volt nyilvánvaló.</TXT></NP><NP><NO.P>110.</NO.P><TXT>Másodsorban egy átfogóbb nézőpontból az erre az ügyre alkalmazandó szabályozási keret alapján elfogadhatatlan, hogy egy olyan szabálytalanság rögzülése a jogrendszerben, amely összeegyeztethetetlen annak céljával, olyan véletlen ténytől függjön, mint egy határozat időpontja, amely a szóban forgó esetben <DATE ISO="20010919">2001. szeptember 19.</DATE> Ez a gazdasági szereplők közötti hátrányos megkülönböztetés, amely sérti mind a távközlési piacra jutás esélyének egyenlőségét, mind annak megnyitását, és amely attól az időponttól kezdődik, amikor a Bundesverwaltungsgericht hatályon kívül helyezte a TKLGebV 1997-t, nem eredményezheti sem azt, hogy az akkor már jogorvoslattal már nem támadható díjak felülvizsgálatát elutasítsák, sem azt, hogy más díjakat hivatalból visszavonjanak, hogy azokat más, kisebb összegű, azaz a TKLGebV 2002 szerinti díjakkal váltsák fel. Azok a vállalkozások, amelyektől később követelték a díjakat, nem remélt ajándékot kaptak, anélkül, hogy ezt megérdemelték volna.</TXT></NP><NP><NO.P>111.</NO.P><TXT>Végül egy alaposabb nézőpontból a jogellenes aktus fenntartása, függetlenül annak hatályától és a jogrendszerre gyakorolt hatásától, azzal az indokkal, hogy abba a címzettje <QUOT.START ID="QS0069" REF.END="QE0069" CODE="201E"/>beleegyezett<QUOT.END ID="QE0069" REF.START="QS0069" CODE="201D"/>, azon túlmenően, hogy a jog szolgálatában álló módszert emel a legmagasabb szintre, a magánjog tiszta logikájának felel meg, amely figyelmen kívül hagyja a közigazgatás alapvető kapcsolódását a közérdekhez és a törvényességhez. Ezt fejtettem ki a fent hivatkozott Bizottság kontra AssiDomän Kraft Poducts és társai ügyre vonatkozó indítványomban (49. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>112.</NO.P><TXT>Fogalmi szempontból meg kell vizsgálni az egyes <QUOT.START ID="QS0070" REF.END="QE0070" CODE="201E"/>jogerős<QUOT.END ID="QE0070" REF.START="QS0070" CODE="201D"/> aktusokat, amelyek jogszerűségük, jellegük és az ellenőrzés lehetősége szerint különbözhetnek. A jogbiztonsághoz kapcsolódó követelmények megnőnek, ha a közigazgatási határozat túljutott a<?PAGE NO="I-8587"?> bírósági ellenőrzés szakaszán, amely a <QUOT.START ID="QS0071" REF.END="QE0071" CODE="201E"/>vég-legességhez<QUOT.END ID="QE0071" REF.START="QS0071" CODE="201D"/> még az ítélt dolog <QUOT.START ID="QS0072" REF.END="QE0072" CODE="201E"/>jogerejét<QUOT.END ID="QE0072" REF.START="QS0072" CODE="201D"/> is hozzárendeli. A stabilitás és a jogszerűség közötti súrlódásban ez utóbbi nyer teret, míg az előbbi, akárcsak az alapeljárásbeli esetekben<NOTE NOTE.ID="E0084" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Ezek az adatok különböztetik meg a Kühne &amp; Heitz ügytől, amelyben a közigazgatási határozatot a végső fokon ítélkező bíróság ítéletében jóváhagyta.</P></NOTE>, tisztán közigazgatási jellegűvé válik.</TXT></NP><NP><NO.P>113.</NO.P><TXT>Ugyanakkor egyesek úgy gondolhatják, hogy az esetek közötti ellentét mégis igazolhat kisebb eltéréseket tartalmazó rendszert, mivel a vállalkozások, noha ugyanarra az eredményre jutottak, azt mégis eltérő utakon érték el. Azok, akik megtámadták a rájuk vonatkozó díjat, vagy akik tárgyaltak, a közvetlen utat vették igénybe: a hivatalból történő felülvizsgálatot követően a határozat megsemmisítését. Azok, akik a passzív magatartást választották, és hagyták, hogy múljék az idő, sokkal kínzóbb utat választottak: az állam anyagi kártérítési felelősségét. De ez a nézőpont figyelmen kívül hagyja azt a lehetőséget, amelyet azok a vállalkozások választottak, amelyek ugyan passzívak kívántak maradni, de egy akaratukon kívüli eseménynek köszönhetően (a Bundesverwaltungsgericht ítéletének olyan időpontban történő kihirdetése, amikor a vonatkozó díjak még nem váltak jogerőssé) mégis kedvező helyzetbe kerültek, és olyan babérokat arattak le, amelyekért nem is tettek semmit, amely nézőpont azonban teljesen szubjektív és eltekint az objektív vetületektől, mint a közérdek, amely a távközlési piac megnyitását akadályozó tényezők elhárításához megköveteli az egyenlő bánásmódot.</TXT></NP><NP><NO.P>114.</NO.P><TXT>Összegezve: a két előzetes döntéshozatalra utaló határozat alapjául szolgáló esetekben megsértették a közösségi jogot, ami a méltányossággal és a közösségi jog általános elveivel ellentétes helyzetet teremt, amelyet tehát meg kell változtatni.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>A tagállamok eljárási autonómiájának pontos terjedelme</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>115.</NO.P><TXT>A válasz természetes: ha szükséges, a nemzeti bíróságok saját joguk szerinti eljárás alapján kötelesek a közigazgatási aktusok felülvizsgálatára<NOTE NOTE.ID="E0085" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Galetta. D. U. szerint, a 7. lábjegyzetben i. m., a nemzeti közigazgatás a tagállam részére biztosított eljárási autonómia keretein belül a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával köteles megakadályozni a közösségi jog megsértéséből származó következményeket (49. o.).</P></NOTE>. Emlékezzünk arra, hogy harmonizációs intézkedések hiányában<NOTE NOTE.ID="E0086" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Soriano, Į. E., <QUOT.START ID="QS0073" REF.END="QE0073" CODE="201E"/>Dos vivas por el triunfo de los principios generales en el derecho administrativo de la Comunidad (Nota sobre las conclusiones del abogado general Ruiz-jabaro sobre la aplicación de la equidad como criterio justificador de una nueva vía de revisión de oficio. Asunto C-310/97 P)<QUOT.END ID="QE0073" REF.START="QS0073" CODE="201D"/>, Gaceta lurídica de la Unión europea y de la Competencia, 200. szám, 1999. áprilismájus, 49-54. o.</P></NOTE> a tagállam feladata, hogy a közösségi jogrend által biztosított jogok védelme érdekében az eljárási szabályokat megállapítsa, e jogosultságnak két korlátja van: először is a létrehozandó szabályozás nem lehet kedvezőtlenebb, mint a hasonló, nemzeti joggal kapcsolatos jogorvoslatokra vonatkozó eljárások (egyenértékűség elve); másodsorban<?PAGE NO="I-8588"?> azt oly módon kell megállapítani, hogy azok gyakorlatilag ne tegyék lehetetlenné vagy aránytalanul nehézzé e jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve)<NOTE NOTE.ID="E0087" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fent hivatkozott Rewe-ügyben hozott ítélet és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="45/76" YEAR="1976" PAGE.ECR="2043">45/76. sz. Comet-ügyben <DATE ISO="19761216">1976. december 16-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1976., 2043. o.)</REF.DOC.ECR> volt az első kettő, amelyben a Bíróság így döntött, és amelyet ilyen értelmű ítéletek sora követett. A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-201/02" YEAR="2004" PAGE.ECR="I-723">C-201/02. sz. Wells-ügyben <DATE ISO="20040107">2004. január 7-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2004., I-723. o.)</REF.DOC.ECR> is erre az ítélkezési gyakorlatra hivatkozott egy telepengedély visszavonásához vagy felfüggesztéséhez, amelyet anélkül adtak ki, hogy megvizsgáltak volna annak a környezetre gyakorolt hatását.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>116.</NO.P><TXT>A tagállamok jogrendszerei ilyen vagy olyan elnevezéssel úgy rendelkeznek, hogy a jogerős közigazgatási határozatok felülvizsgálatát akkor lehet kezdeményezni, ha azokkal kapcsolatban bizonyos szabálytalanságok merültek fel. A német jogban a VwVfG 48. cikke lehetővé teszi a közigazgatási szervnek, hogy akkor is viszszavonja a szabálytalan határozatát, ha az már jogerőssé vált. Amennyiben annak fenntartása <QUOT.START ID="QS0074" REF.END="QE0074" CODE="201E"/>teljességgel tarthatatlan<QUOT.END ID="QE0074" REF.START="QS0074" CODE="201D"/>, az ítélkezési gyakorlat - azzal, hogy kötelezővé tette a határozat hatályon kívül helyezését -még a mérlegelési jogkörétől is megfosztotta e szervet.</TXT></NP><NP><NO.P>117.</NO.P><TXT>Így a kérdést előterjesztő bíróságnak úgy kell e rendelkezést értelmeznie és alkalmaznia, hogy az lehetővé tegye a 97/13 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének teljes érvényesülését, tiszteletben tartva a fent említett elveket, biztosítva a harmadik személyek jogait és megakadályozva a jogellenes megoldásokat.</TXT></NP><NP><NO.P>118.</NO.P><TXT>Nem szabad elfelejteni, hogy ennek a bekezdésnek a tartalma - ugyanezen cikk (2) bekezdéséhez hasonlóan - feltétlen és kellően pontos, aminek köszönhetően közvetlen hatállyal rendelkezik<NOTE NOTE.ID="E0088" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fent hivatkozott Connect Austria ügyben hozott ítélet is elismerte az irányelv 11. cikke (2) bekezdésének ezt a sajátosságát.</P></NOTE>, amely körülmény miatt a nemzeti bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy a saját jogának eljárási szabályai alapján a közösségi rendelkezés sajátos természetével összhangban lévő megoldásra jusson. Teljes mértékben érvényesül itt is a közösségi jog követelményének megfelelő értelmezés, amelyet a fent hivatkozott Marleasing-ügyben hozott ítélet alakított ki, és amelynek terjedelmét a fent hivatkozott Pfeiffer és társai ügyben hozott ítélet pontosította.</TXT></NP><NP><NO.P>119.</NO.P><TXT>Túllépve a német rendszer sajátosságain, amely olyan rendelkezést biztosít a nemzeti bíróságnak, amelyre támaszkodva teljesítheti a közösségi jog érvényesítésére vonatkozó kötelezettségét, a nehézség értelmezés útján oldható fel<NOTE NOTE.ID="E0089" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Frenz, W., <QUOT.START ID="QS0075" REF.END="QE0075" CODE="201E"/>Rücknahme eines gemeinschaftsrechtswidrigen belastenden VA<QUOT.END ID="QE0075" REF.START="QS0075" CODE="201D"/>, Deutsches Verwaltungmsblatt, 2004., 373-376. o., kiáll a nemzeti jog alkalmazása mellett, ha az szabályozza a jogerős közigazgatási aktus visszavonását, így az ezáltal elismert mérlegelési jogkör jogszabályba foglalt jogosultsággá válik. Ugyanakkor, ha a jogrendszer hallgat e tekintetben, az író azt javasolja, hogy ne alkalmazzák a nemzeti eljárási szabályokat annak érdekében, hogy elkerüljék a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket. Emlékeztet arra, hogy a jogerő a közösségi jog gátjává válhat, amelyet a Bíróság tilt, amint az az irányelvek közvetlen hatályáról és az állami felelősségről szóló ítélkezési gyakorlatából következik. Budichowsky, J., <QUOT.START ID="QS0076" REF.END="QE0076" CODE="201E"/>Zur Rechtskraft gemeinschaftswidriger Bescheide<QUOT.END ID="QE0076" REF.START="QS0076" CODE="201D"/>, Zeitschrift für Verwaltung, 2000., 2-15. o., csatlakozva ehhez az állásponthoz megállapítja, hogy a Közösség jogrendje elsőbbséget élvez azon nemzeti rendelkezésekkel szemben, melyek megakadályozzák a hivatalból történő felülvizsgálatot. Antonucci, M., <QUOT.START ID="QS0077" REF.END="QE0077" CODE="201E"/>Il primato del diritto comunitario<QUOT.END ID="QE0077" REF.START="QS0077" CODE="201D"/>, Il Consiglio di Stato, 2004., 225-233. o., szerint a közigazgatásnak nincs más választása, mint hogy felülvizsgálja azon korábbi határozatait, amelyek a Bíróság értelmezése szerint e joggal ellentétesek. Gentili, F., <QUOT.START ID="QS0078" REF.END="QE0078" CODE="201E"/>Il principio comunitario di cooperazione nella giurisprudenza della Corte di Giustizia CE<QUOT.END ID="QE0078" REF.START="QS0078" CODE="201D"/>, Il Consiglio di Stato, 2004, 233-238. o., pontosítja, hogy ez az elv a fent említett jogrendszerrel ellentétes összes közigazgatási aktus hivatalból történő megsemmisítését kötelezővé teszi, megfosztva ezzel a közigazgatást azon kiváltságos mérlegelési jogkörétől, amellyel számos jogrendszerben rendelkezik.</P></NOTE>. A Ciola-ügyben<?PAGE NO="I-8589"?> hozott ítéletében<NOTE NOTE.ID="E0090" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-224/97" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-2517">C-224/97. sz. ügyben <DATE ISO="19990429">1999. április 29-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1999., I-2517. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a Bíróság úgy döntött, hogy a közösségi joggal összeegyeztethetetlen jogerős közigazgatási aktus nem csökkentheti a jogalanyok jogvédelmét. Az Európai Unió harmadik pillérében, ahol a kerethatározatoknak nincs közvetlen hatályuk (EU 34. cikk (2) bekezdésének b) pontja), a Bíróság legutóbb a Pupino-ügyben hozott ítéletében<NOTE NOTE.ID="E0091" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-105/03" YEAR="2005" PAGE.ECR="I-5285">C-105/03. sz. ügyben <DATE ISO="20050616">2005. június 16-án</DATE> hozott (ítélét (EBHT 2005., I-5285. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> hatalmazta fel a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy eltérő eljárási szabályt alkalmazzon a nemzeti jogban nem szabályozott esetben (büntetőeljárás keretében nyilvános bírósági tárgyaláson kívül szerzett tanúvallomás) oly módon, hogy az a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, <DATE ISO="20010315">2001. március 15-i</DATE> 2001/220/IB tanácsi kerethatározatban rögzítettnek megfelelő eredményre vezessen<NOTE NOTE.ID="E0092" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="082" DATE.PUB="2001" PAGE.FIRST="1">HL L 82., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 72. o.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>120.</NO.P><TXT>Ügyelve arra, hogy ezen az úton haladjon tovább, a Bíróság bizonyította, hogy még a bírósági eljárásokban is, noha kivételesen, de lehetséges a nemzeti jogtól eltérő értelmezés, mivel a fent hivatkozott Simmenthal-ügyben és a Factortame és társai ügyben hozott ítéletekben<NOTE NOTE.ID="E0093" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-213/89" YEAR="1990" PAGE.ECR="I-2433">C-213/89. sz. ügyben <DATE ISO="19900619">1990. június 19-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1990., I-2433. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> előírta a bíróságoknak, hogy minden olyan rendelkezés alkalmazásától tekintsenek el, amely a közösségi jog teljes érvényesülésének akadálya lehet. Ebben az értelemben a Peterbroeck-ügyben hozott ítéletben<NOTE NOTE.ID="E0094" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-312/93" YEAR="1995" PAGE.ECR="I-4599">C-312/93. sz. ügyben <DATE ISO="19951214">1995. december 14-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1995., I-4599. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> úgy ítélte meg, hogy a közösségi joggal ellentétes az olyan nemzeti eljárási szabály alkalmazása, amely az alapügy körülményei között<NOTE NOTE.ID="E0095" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A körülményeket az ítélet 17-21. pontja ismerteti.</P></NOTE> megtiltja a nemzeti bíróságnak, hogy hivatalból vizsgálja a belső jogi aktus közösségi rendelkezéssel való összeegyeztethetőségét, amennyiben erre a jogalany meghatározott határidőn belül nem hivatkozott. Ezt követően az Océano Grupo Editorial és Salvat Editores ügyben hozott ítéletben<NOTE NOTE.ID="E0096" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-240/98— C-244/98" YEAR="2000" PAGE.ECR="I-4941">C-240/98-C/244/98. sz. egyesített ügyekben <DATE ISO="20000627">2000. június 27-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-4941. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> úgy döntött, hogy az irányelvnek megfelelő értelmezés megköveteli a nemzeti bíróságtól, hogy azt az értelmezést részesítse előnyben, amely biztosítja a fogyasztóvédelemről szóló, <DATE ISO="19930405">1993. április 5-i</DATE> 93/13/EGK tanácsi irányelv<NOTE NOTE.ID="E0097" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="095" DATE.PUB="1993" PAGE.FIRST="29">HL L 95., 29. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.).</P></NOTE> alkalmazhatóságát, és amely lehetővé teszi számára, hogy hivatalból megállapítsa hatáskörének hiányát, amelyet egy tisztességtelen feltétel biztosított számára. Ezen ítélkezési gyakorlat mentén a Cofidis-ügyben hozott ítéletében<NOTE NOTE.ID="E0098" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-473/00" YEAR="2002" PAGE.ECR="I-10875">C-473/00. sz. ügyben <DATE ISO="20021121">2002. november 21-én</DATE> hozott (lelet (EBHT 2002., I-10875. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a Bíróság úgy határozott, hogy ezzel az irányelvvel ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztó ellen indított perben, amely a közöttük létrejött szerződésen alapul, megtiltja a nemzeti bíróságnak, hogy a jogvesztő határidő lejártát követően hivatalból vagy a fogyasztó kérelmére megállapítsa, hogy e szerződésben szereplő feltétel tisztességtelen. A Larsyügyben hozott ítéletben<NOTE NOTE.ID="E0099" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-118/00" YEAR="2001" PAGE.ECR="I-5063">C-118/00. sz. ügyben <DATE ISO="20010628">2001. június 28-án</DATE> hozott (íélée (EBHT 2001., I-5063. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> úgy ítélte meg, hogy nem szabad alkalmazni a nemzeti normákat (ebben az ügyben a jogerő elve), ha azok akadályozzák a közösségi jog közvetlen hatályából eredő jogok tényleges védelmét.</TXT></NP><NP><NO.P>121.</NO.P><TXT>Következésképpen az EK 10. cikkben megállapított jóhiszemű együttműködés követelménye alapján a 97/13 irányelv 11. cikke előírja az e cikkel ellentétes<?PAGE NO="I-8590"?> díjmegállapítás ellenőrzését, amely díjak úgy váltak jogerőssé, hogy azokat az előírt határidőn belül nem támadták meg, amenynyiben a fenntartásuk azáltal, hogy igazságtalan helyzetet teremtenek, ellentétes e rendelkezés szellemével, valamint a méltányossággal és a közösségi jogrend más elveivel. A nemzeti bíróság köteles a nemzeti jogot oly módon értelmezni, hogy ilyen körülmények fennállása esetén - a harmadik személyek jogainak sérelme nélkül - lehetővé váljon az említett aktusok felülvizsgálata.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>VI —</NO.P><TXT>Végkövetkeztetések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>122.</NO.P><TXT>Az előző megállapításokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a Bundesverwaltungsgericht kérdésére az alábbi választ adja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0079" REF.END="QE0079" CODE="201E"/>1)</NO.P><TXT>A távközlési szolgáltatások terén az általános felhatalmazásokra és az egyedi engedélyekre vonatkozó közös szabályozási keretről szóló, <DATE ISO="19970410">1997. április 10-i</DATE> 97/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan, egyedi engedélyek kibocsátása, kezelése, ellenőrzése és végrehajtása címén kiszabott igazgatási díj, amelynek kiszámításánál a szabályozó hatóság 30 éves időszak alatt előreláthatóan felmerülő általános igazgatási költségeit vették alapul.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Figyelemmel az EK 10. cikkben megállapított jóhiszemű együttműködés kötelezettségére, a 97/13 irányelv 11. cikke (1) bekezdése megköveteli, hogy azok az egyedi engedélyekre vonatkozó díjmegállapító határozatok, amelyek sértik e rendelkezést, és azért váltak jogerőssé, mert az előírt határidőn belül nem támadták meg őket, felülvizsgálhatók legyenek, mivel azáltal, hogy akadályozzák az említett rendelkezés céljainak megvalósítását, a méltányossággal és a közösségi jogrend elveivel ellentétes helyzetet rögzítenek. A nemzeti bíróság feladata a nemzeti jogának oly módon történő értelmezése, hogy az a harmadik személyek jogainak sérelme nélkül lehetővé tegye ezt a felülvizsgálatot.<QUOT.END ID="QE0079" REF.START="QS0079" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>