Ideiglenes változat

MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2026. szeptember 17.(1)

C‑407/25. sz. [Tersten](i)ügy

Belgische Staat – Administratie Douane en Accijnzen

Büntetőeljárás

az NV SI,

az LM Kft.,

LC,

a BÜ Kft.,

JS,

BZ,

a QJF Kft.,

LS,

az SH Kft.,

ZJ,

JZ,

XH,

HS,

a 3H H & LS GmbH

ellen

(a hof van beroep te Brussel [brüsszeli fellebbviteli bíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„ Előzetes döntéshozatal – Európai Ügyészség – (EU) 2017/1939 rendelet – A 24. cikk (2) bekezdése – Az Európai Ügyészség tájékoztatása – Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése – A lojális együttműködés elve – 27. cikk – A saját hatáskörbe vonás joga – A nemzeti nyomozó hatóságok hatásköre – Az Európai Ügyészség saját hatáskörébe vonás a nyomozati szakaszban – Az Európai Ügyészség saját hatáskörébe vonás a vádhatósági eljárás megindítása után – A tagállamok eljárási autonómiájának elve ”






1.        Az (EU) 2017/1939 rendelet(2) értelmében, ha valamely tagállam igazságügyi vagy bűnüldöző hatósága olyan bűncselekmény tárgyában indít nyomozást, amelynek tekintetében az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezhet, akkor ez a hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az Európai Ügyészséget annak érdekében, hogy ez utóbbi dönthessen arról, hogy él‑e a saját hatáskörbe vonásra vonatkozó jogával.

2.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló büntetőeljárás tárgyát az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmények képezik. A belga vámhatóságok e bűncselekményekkel kapcsolatban a 2017/1939 rendelet hatálybalépését követően,(3) de még azelőtt indítottak nyomozást, hogy az Európai Ügyészség (2021. június 1‑jétől) megkezdte a nyomozási és vádhatósági feladatok ellátását.(4)

3.        Mivel a belga hatóságok a nyomozásaikról az adott időben nem tájékoztatták az Európai Ügyészséget és a büntetőeljárásban elsőfokú ítélet született, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné tudni, hogy milyen következményekkel jár a jelenleg fellebbezési szakaszban lévő ezen eljárásról való tájékoztatás hiánya.

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

1.      A 2017/1939 rendelet

4.        A 4. cikk („Feladatok”) így rendelkezik:

„Az Európai Ügyészség felelős az (EU) 2017/1371 irányelvben(5) megállapított és az e rendeletben meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elkövetőivel és azok bűntársaival szembeni nyomozás és vádhatósági eljárás lefolytatásáért, valamint e személyek bíróság elé állításáért. Ebben a vonatkozásban az Európai Ügyészség nyomozásokat folytat és eljárási cselekményeket végez, valamint ellátja az ügyészi feladatokat a tagállamok illetékes bíróságain az egyes ügyek jogerős lezárásáig.”

5.        A 22. cikk („Az Európai Ügyészség tárgyi hatásköre”), (1) bekezdése értelmében:

„Az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik az Unió pénzügyi érdekeit sértő azon bűncselekmények tekintetében, amelyeket a – nemzeti jogba átültetett – [2017/1371] irányelv határoz meg, tekintet nélkül arra, hogy az adott elkövetési magatartás a nemzeti jogban más típusú bűncselekménynek is minősülhet. […]”

6.        A 24. cikk („Az információk bejelentése, nyilvántartásba vétele és ellenőrzése”)a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint az alkalmazandó nemzeti jog alapján illetékes tagállami hatóságok indokolatlan késedelem nélkül jelentést tesznek az Európai Ügyészségnek minden olyan büntetendő cselekményről, amellyel kapcsolatban az Európai Ügyészség a 22. cikkel és a 25. cikk (2), illetve (3) bekezdésével összhangban gyakorolhatná hatáskörét.

(2)      Ha valamely tagállam igazságügyi vagy bűnüldöző hatósága olyan bűncselekmény tárgyában indít nyomozást, amelynek esetében az Európai Ügyészség a 22. cikkel és a 25. cikk (2), illetve (3) bekezdésével összhangban gyakorolhatná hatáskörét, vagy ha az adott tagállam illetékes igazságügyi vagy bűnüldöző hatósága a nyomozás megindítását követően bármikor úgy ítéli meg, hogy a nyomozás ilyen bűncselekményt érint, akkor ez a hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az Európai Ügyészséget annak érdekében, hogy ez utóbbi dönthessen arról, hogy él‑e a 27. cikk szerinti, a saját hatáskörbe vonásra vonatkozó jogával.

[…].”

7.        A 25. cikk („Az Európai Ügyészség hatáskörének gyakorlása”) (1) bekezdése értelmében:

„Az Európai Ügyészség hatáskörét úgy gyakorolja, hogy vagy a 26. cikknek megfelelően nyomozást indít, vagy pedig a 27. cikknek megfelelően él a saját hatáskörbe vonás jogával. Ha az Európai Ügyészség úgy határoz, hogy gyakorolja a hatáskörét, az illetékes nemzeti hatóságok ugyanazon büntetendő cselekmény vonatkozásában nem gyakorolhatják saját hatáskörüket.”

8.        A 27. cikk („A saját hatáskörbe vonás joga”) kimondja:

„(1)      Minden releváns információnak a 24. cikk (2) bekezdése szerinti beérkezését követően az Európai Ügyészség mielőbb, de legkésőbb öt nappal a nemzeti hatóságok által szolgáltatott információk beérkezését követően határoz arról, hogy gyakorolja‑e a saját hatáskörbe vonásra vonatkozó jogát, és erről tájékoztatja a nemzeti hatóságokat. Az Európai Főügyész a konkrét ügyben indokolással ellátott határozattal legfeljebb öt nappal meghosszabbíthatja ezt a határidőt, és erről megfelelően tájékoztatja a nemzeti hatóságokat.

(2)      Az (1) bekezdésben említett határidők lejártáig a nemzeti hatóságok tartózkodnak attól, hogy a nemzeti jog alapján olyan határozatot hozzanak, amely esetleg kizárhatja az Európai Ügyészség saját hatáskörbe vonásra vonatkozó jogának gyakorlását.

A nemzeti hatóságok a nemzeti jog alapján megteszik az eredményes nyomozás és vádhatósági eljárás biztosításához szükséges bármely sürgősségi intézkedést.

(3)      Ha az Európai Ügyészség – a 24. cikk (2) bekezdésben említett tájékoztatástól eltérő módon – tudomást szerez arról, hogy az esetleg hatáskörébe tartozó bűncselekmény tárgyában valamely tagállam illetékes hatóságai már nyomozást folytatnak, erről haladéktalanul tájékoztatja e hatóságokat. A 24. cikk (2) bekezdése szerinti megfelelő tájékoztatást követően az Európai Ügyészség határoz arról, hogy gyakorolja‑e a saját hatáskörbe vonás jogát. A határozatot az e cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőkön belül kell meghozni.

[…]

(5)      Ha az Európai Ügyészség gyakorolja a saját hatáskörbe vonás jogát, az illetékes tagállami hatóságok átadják az ügy aktáját az Európai Ügyészségnek, és tartózkodnak ugyanazzal a bűncselekménnyel kapcsolatban további nyomozási cselekmények végzésétől.

[…]

(7)      Ha az Európai Ügyészség tartózkodik a hatásköre gyakorlásától, erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az illetékes nemzeti hatóságokat. Az illetékes nemzeti hatóságok az eljárás során bármikor tájékoztatják az Európai Ügyészséget minden olyan új tényről, amelynek alapján az Európai Ügyészség esetleg megváltoztathatja azon döntését, hogy nem gyakorolja a hatáskörét.

Az Európai Ügyészség az ilyen információk kézhezvételét követően gyakorolhatja a saját hatáskörbe vonás jogát, feltéve, hogy a nemzeti nyomozás még nem fejeződött be, és a vádiratot még nem nyújtották be a bírósághoz. A határozatot az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül kell meghozni.

[…]”

9.        A 35. cikk („A nyomozás lezárása”) szerint:

„(1)      Ha az eljáró delegált európai ügyész úgy ítéli meg, hogy a nyomozás befejeződött, jelentést nyújt be az ügyet felügyelő európai ügyésznek, amely jelentésnek tartalmaznia kell az ügy összefoglalását, valamint egy arra vonatkozó határozattervezetet, hogy az ügyben nemzeti bíróság előtt folyjon‑e a vádhatósági eljárás, vagy a 34., a 39., illetve a 40. cikkel összhangban az eljárás átadására, megszüntetésére vagy egyszerűsített vádhatósági eljárásra kerüljön‑e sor. Az ügyet felügyelő európai ügyész továbbítja e dokumentumokat az illetékes állandó tanácsnak, és ha szükségesnek tartja, a dokumentumokhoz a saját megállapításait is mellékeli. Amikor az állandó tanács a 10. cikk (3) bekezdésével összhangban határozatot hoz a delegált európai ügyész javaslata alapján, az utóbbinak ennek megfelelően kell kezelnie az ügyet a továbbiakban.

(2)      Ha az állandó tanács a kapott jelentések alapján úgy dönt, hogy nem a delegált európai ügyész által javasolt határozatot hozza meg, akkor – ha szükséges – saját maga is áttekinti az ügy aktáját, mielőtt végleges határozatot hozna vagy további utasításokat adna a delegált európai ügyésznek.

(3)      Adott esetben a delegált európai ügyész a jelentésében kellően megindokolja, hogy az ügyet miért kell a hivatalának helye szerinti tagállam bírósága, vagy a 26. cikk (4) bekezdésével összhangban egy másik, az ügyben joghatósággal rendelkező tagállam bírósága elé vinni.”

[…]”

10.      A 120. cikk („Hatálybelépés”) értelmében:

„(1)      Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)      Az Európai Ügyészség az e rendelet hatálybalépésének időpontját követően elkövetett, hatáskörébe tartozó bűncselekményekkel kapcsolatban gyakorolja hatásköreit.

Az Európai Ügyészség az e rendelettel ráruházott nyomozási és vádhatósági feladatokat a Bizottság határozatában megállapítandó időponttól kezdve látja el, mely határozatra az Európai Főügyész az Európai Ügyészség létrehozását követően haladéktalanul javaslatot tesz. Az [Európai] Bizottság határozatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

A Bizottság által megállapítandó időpont nem lehet az e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított három évnél korábbi időpont.

[…]”

B.      A belga jog

11.      A 2017/1939 rendeletet a belga jogba a wet van 17 februari 2021 houdende diverse bepalingen inzake justitie(6) (a különböző igazságügyi rendelkezésekről szóló, 2021. február 17‑i törvény) ültette át, amely 2021. február 24‑én lépett hatályba, és amely a XXVbis. fejezettel egészítette ki az Algemene wet inzake douane en accijnzen van 18 juli 1977‑et (az 1977. július 18‑i általános vám‑ és jövedéki törvény).(7)

12.      Az AWDA 285/2. cikkének 1. §‑a így szól:

„Az Algemene Administratie van de Douane en Accijnzen (vám‑ és jövedékiadó‑ügyi főigazgatóság, Belgium) főigazgatója kijelöli a […] főigazgatóság legalább egy tisztviselőjét, akinek a feladata a Gerechtelijk Wetboek [(a bíróságokról szóló törvénykönyv)] 309/2. cikkében említett európai delegált ügyészekkel a 281. és 282. cikkben említett azon jogsértésekkel, csalásokkal vagy bűncselekményekkel kapcsolatban való együttműködés, amelyek tekintetében az Európai Ügyészség a [2017/1939] rendelet 22., 25., 26. és 27. cikke alapján gyakorolja hatáskörét.”

13.      Az AWDA 285/4. cikkének 1. §‑a kimondja:

„A 281. cikk 2. §‑ában említett bármely kereset benyújtására és fenntartására vonatkozó hatáskört a 285/2. cikk 1. §‑ában említett tisztviselőre kell ruházni a 281. cikkben említett azon jogsértéseket, csalásokat vagy bűncselekményeket illetően, amelyek tekintetében az Európai Ügyészség a [2017/1939] rendelet 22., 25., 26. és 27. cikke alapján gyakorolja hatáskörét.”

II.    A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14.      2019‑ben és 2020‑ban a belga vámhatóságok nyomozást indítottak, amelynek során megállapították, hogy 2018 és 2019 folyamán 26 magánszemély és jogi személy követett el különféle vámjogsértéseket Kínából származó, Brüsszelben vámkezelésnek alávetett, Németországba, Spanyolországba és Magyarországra szállított áruk behozatala keretében.

15.      A vámról és jövedéki adóról szóló, 19/D/000565., 19/D/000724. és 20/D/000058. sz. jegyzőkönyvet 2019. november 27‑én, 2020. április 1‑jén, illetve 2020. április 15‑én készítették el, és ajánlott postai küldeményként küldték el a jogsértést elkövető személyeknek.

16.      Miután az Európai Ügyészség 2021. június 1‑jén megkezdte a nyomozási és vádhatósági feladatai ellátását, a vám‑ és jövedékiadó‑ügyi főigazgatóság közvetlen idézéseit 2021 júliusában és augusztusában kézbesítették a jogsértést elkövető személyeknek.

17.      A Nederlandstalige rechtbank van eerste aanleg Brussel (brüsszeli holland nyelvű elsőfokú bíróság) 2022. december 9‑i ítéletével több terhelt tekintetében kontradiktórius eljárásban, a többi terhelt tekintetében pedig távollétükben (a) büntetőeljárás keretében felmentette a terhelteket; és (b) polgári eljárás keretében néhány terheltet 143 951 euró összegű behozatali vámnak a belga állam részére történő megfizetésére kötelezett.

18.      2023. január 6‑án a belga állam fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen a hof van beroep te Brusselhez (brüsszeli fellebbviteli bíróság).

19.      A hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) 2024. december 5‑i közbenső ítéletével elfogadhatónak nyilvánította az egyes terheltek tekintetében büntetőjogi szempontból, valamint polgári jogi szempontból e terheltek vámtartozása tekintetében benyújtott fellebbezést.

20.      A belga állam fellebbezésének elbírálása előtt a hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) megállapítja, hogy:

–        Az egyik vádlott azzal érvelt, hogy a büntető‑ és polgári jogi rész tekintetében benyújtott kérelmek elfogadhatatlanok, mivel a belga állam nem bizonyította, hogy a megállapított tényállásról az Európai Ügyészséget tájékoztatta volna, és az sem állapítható meg, hogy az Európai Ügyészség a 2017/1939 rendelet 24. cikkének megfelelően úgy határozott volna, hogy nem volt indoka a saját hatáskörbe vonásra vonatkozó joga gyakorlására.

–        A belga állam szerint a nyomozás az Európai Ügyészség működésének megkezdését megelőzően, a jegyzőkönyveknek a jogsértőknek való megküldésével lezárult. Következésképpen az Európai Ügyészségnek nem volt lehetősége az ügy saját hatáskörbe vonására, és nem volt akadálya annak, hogy a nemzeti hatóságok megindítsák a vádhatósági eljárást.

–        Az ügy nyomozati szakasza még nem zárult le, amikor az Európai Ügyészség 2021. június 1‑jén megkezdte működését.

–        A belga állam nem nyújtott be olyan iratokat, amelyekből kiderült volna, hogy az illetékes hatóságok az érintett bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás megindítását követően a 2017/1939 rendelet 24. cikkében előírt módon tájékoztatták volna az Európai Ügyészséget annak lehetővé tétele érdekében, hogy gyakorolhassa a saját hatáskörbe vonásra vonatkozó jogát.

21.      Ebben az összefüggésben a hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a [2017/1939] rendelet 24., 25., 27. és 35. cikkét, hogy azokkal ellentétes, hogy az említett körülmények között a jelen ügyben a nemzeti vámhatóság és a nemzeti ügyészség továbbra is hatáskörrel rendelkezik a büntetőeljárás lefolytatására?

2)      Ha a büntetőbíróság megállapítja, hogy az Európai Ügyészséget nem tájékoztatták az ügyről, vissza kell‑e utalnia az ügyet az illetékes nemzeti hatóságok elé, hogy azok mégis tájékoztassák az Európai Ügyészséget a nyomozásról, hogy az Európai Ügyészség adott esetben gyakorolhassa a saját hatáskörbe vonásra vonatkozó jogát?”

III. A Bíróság előtti eljárás

22.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2025. június 19‑én érkezett a Bírósághoz.

23.      Írásbeli észrevételeket nyújtott be az osztrák, a belga, az olasz és a lengyel kormány, valamint a Bizottság.

24.      A Bíróság alapokmánya 23. cikkének második albekezdése értelmében a Bíróság felkérte az Európai Ügyészséget az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyával kapcsolatban rendelkezésére álló meghatározó információk írásbeli benyújtására.

25.      Az Európai Ügyészség 2026. április 24‑én a Bíróság rendelkezésére bocsátotta az említett információkat, amelyekről a Bíróság meghallgatta a 2026. május 19‑i tárgyaláson részt vevő feleket, nevezetesen a belga és a lengyel kormányt, valamint a Bizottságot.

IV.    Értékelés

26.      Mint már rámutattam, a 2017/1939 rendelet 2017. november 20‑án lépett hatályba, ám az Európai Ügyészség csak 2021. június 1‑jén kezdte meg a nyomozási és vádhatósági feladatok ellátását. Nem kétséges, hogy a jelen ügyben felrótt bűncselekmények az Európai Ügyészség hatáskörébe tartoznak.

27.      Az előterjesztő bíróság bizonyítottnak tekinti, hogy a bűnügyi nyomozás 2021. június 1‑jéig nem zárult le, és hogy következésképpen a nemzeti hatóságnak tájékoztatnia kellett volna az Európai Ügyészséget, hogy élhessen a saját hatáskörbe vonás jogával. Mivel a hatóság nem tájékoztatta az Ügyészséget, e bíróság hozzáteszi: „felmerül a kérdés, hogy milyen következményekkel jár az, hogy a[z] Európai Ügyészséget nem tájékoztatták.”(8) Ennek elbírálása érdekében a Bíróság elé terjeszti a fent ismertetett két kérdést.

A.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés

28.      Az előterjesztő bíróság azt kívánja tudni, hogy a 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésével, 25. cikkének (1) bekezdésével és 27. cikkével ellentétes‑e, hogy a nemzeti hatóságok (a belga vám‑ és jövedékiadó‑ügyi főigazgatóság és a belga ügyészség) a fent leírt körülmények között továbbra is hatáskörrel rendelkeznek a vádhatósági eljárás lefolytatására.

29.      A 2017/1939 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Ügyészség kétféleképpen járhat el: (a) közvetlen nyomozást indít a hatáskörébe tartozó bűncselekményeket állítólagosan megvalósító tényállás tekintetében; vagy (b) él a nemzeti hatóságok által megindított nyomozások saját hatáskörbe vonásának jogával.

30.      Az Európai Ügyészség a 2017/1939 rendelet 26. cikke(9) értelmében közvetlen nyomozást indít, ha meghatározó információkat kap olyan bűncselekményről, amelynek tekintetében hatáskörrel rendelkezhet, és amellyel kapcsolatban egyetlen tagállam igazságügyi vagy bűnüldöző hatósága sem indított nyomozást.(10) Nem fejtem ki részletesebben az Európai Ügyészség ezen intézkedési formáját, mert nem tartozik a jelen ügyben vizsgált tényálláshoz.

31.      Az Európai Ügyészség gyakorolhatja a hatáskörét a saját hatáskörbe vonás jogának igénybevételével is, ha valamely tagállam hatósága „[…] olyan bűncselekmény tárgyában indít nyomozást, amelynek esetében az Európai Ügyészség […] gyakorolhatná hatáskörét”, és ez a hatóság tájékoztatja az Európai Ügyészséget a nyomozásáról (a 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése).

32.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolásához a szokásos (nyelvtani, rendszertani és cél szerinti) értelmezési kritériumokhoz(11) kell folyamodni, amelyek révén tisztázható a 2017/1939 rendelet 24., 25. és 27. cikkének jelentése.

1.      Nyelvtani értelmezés

33.      A 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése(12) a következő esetekkel foglalkozik:

–        ha valamely tagállam igazságügyi vagy bűnüldöző hatósága olyan bűncselekmény tárgyában indít nyomozást, amelynek esetében az Európai Ügyészség gyakorolhatná hatáskörét,

–        vagy ha e hatóság a nyomozás megindítását követően bármikor úgy ítéli meg, hogy a nyomozás ilyen bűncselekményt érint.(13)

34.      Mindkét esetben a nemzeti hatóságnak tájékoztatnia kell az Európai Ügyészséget annak érdekében, hogy ez utóbbi dönthessen arról, hogy él‑e a saját hatáskörbe vonás jogával.

35.      A 2017/1939 rendelet 27. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az Európai Ügyészség akkor is gyakorolhatja a saját hatáskörbe vonás jogát, ha más forrásból tájékoztatást kapott a folyamatban lévő nyomozásról. E rendelkezés azt sugallja, hogy a 2017/1939 rendelet implicit módon figyelembe veszi annak lehetőségét, hogy e nemzeti hatóságok nem tájékoztatták az Európai Ügyészséget.

36.      A nemzeti hatóságoknak „indokolatlan késedelem nélkül” jelentést kell tenniük az Európai Ügyészségnek minden olyan büntetendő cselekményről, amellyel kapcsolatban az Európai Ügyészség gyakorolhatná hatáskörét (a 2017/1939 rendelet 24. cikkének (1) bekezdése). Értelmezésem szerint e hatóságoknak a bűncselekményről való tudomásszerzéskor (notitia criminis) ezen információt továbbítaniuk kell, függetlenül attól, hogy hivatalosan indítottak‑e nyomozást, vagy sem. A lényeg mindenesetre az, hogy mielőbb tájékoztassák az Európai Ügyészséget, amint bizonyítékkal rendelkeznek arról (vagy akár csak azt gyanítják), hogy a tényállás az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekményre vonatkozik.

37.      Miután a tájékoztatás megtörtént és mielőtt az Európai Ügyészség döntene a saját hatáskörbe vonásról, a nemzeti hatóság „[tartózkodik attól, hogy olyan határozatot hozzon], amely esetleg kizárhatja az Európai Ügyészség saját hatáskörbe vonásra vonatkozó jogának gyakorlását” (a 2017/1939 rendelet 27. cikke (2) bekezdésének első albekezdése).(14)

38.      Ha az Európai Ügyészség gyakorolja a saját hatáskörbe vonás jogát, átveszi a nemzeti hatóság által már megindított nyomozást oly módon, hogy az illetékes tagállami hatóságok átadják az ügy aktáját az Európai Ügyészségnek, és tartózkodnak ugyanazzal a bűncselekménnyel kapcsolatban további nyomozási cselekmények végzésétől.(15) Az Európai Ügyészség azon időponttól kezdve folytatja az eljárást, hogy értesíti a nemzeti hatóságokat a saját hatáskörbe vonásról.

39.      Az Európai Ügyészség saját hatáskörébe vonás a nemzeti hatóságok hatáskörének elvesztését vonja maga után. Ezzel szemben a nemzeti hatóságok jogosultak az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmény kivizsgálására, amíg az Európai Ügyészség nem gyakorolja a saját hatáskörbe vonás jogát.

40.      A 2017/1939 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének és 27. cikke (5) bekezdésének szöveg szerinti értelmezése arra enged következtetni, hogy a nemzeti hatóságok folytathatják tevékenységüket, ideértve a vádhatósági eljárás lefolytatását, amíg az Európai Ügyészség el nem fogadja (és nem közli) a saját hatáskörbe vonásról szóló határozatot.

41.      A 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése nem tér ki a nemzeti hatóságok tájékoztatási kötelezettségének elmulasztásából eredő különös következményekre. Konkrétan e rendelkezés nem akadályozza meg a nemzeti hatóságokat abban, hogy folytathassák a nyomozásaikat és a vádhatósági eljárást addig az időpontig, amíg az Európai Ügyészség a saját hatáskörébe vonja az ügyet.

42.      Ennélfogva a 2017/1939 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének, 25. cikke (1) bekezdésének és 27. cikkének szövegével nem ellentétes, hogy azok a nemzeti hatóságok, amelyek az Európai Ügyészség által üldözhető bűncselekmények miatt nyomozást indítottak, továbbra is hatáskörrel rendelkezzenek a nyomozás folytatására, és adott esetben a vádhatósági eljárás lefolytatására, amíg az Európai Ügyészség úgy nem dönt, hogy él a saját hatáskörébe vonás jogával.

2.      Rendszerszintű értelmezés

43.      A 2017/1939 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének, 25. és 27. cikkének rendszerszintű értelmezése ugyanezen eredményre vezet.

44.      A 2017/1939 rendelet az Európai Ügyészség és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elleni küzdelemért felelős nemzeti hatóságok között megosztott hatáskörök összetett rendszerét hozza létre.

45.      E rendszeren belül az Európai Ügyészség rendelkezik a saját hatáskörbe vonás jogával, azaz elsőbbséget élvez az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésében.(16) Ezen elsőbbséget az indokolja, hogy az Európai Ügyészség alkalmasabb az uniós szintű nyomozások koherenciájának és a vádhatósági eljárások lefolytatásának irányítására és biztosítására a jellemzően határokon átnyúló bűncselekményfajták tekintetében.

46.      Ugyanakkor a megosztott hatáskör és az Európai Ügyészség a saját hatáskörbe vonás jogának gyakorlása révén való elsőbbségének párosa nem jelenti azt, hogy a nemzeti hatóságok nem rendelkeznek hatáskörrel az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére. A 2017/1939 rendelet e területen nem állapított meg az Európai Ügyészség számára kizárólagos hatáskört.(17)

47.      Valójában, noha a 2017/1939 rendelet általános szabályként elsődleges hatáskört biztosít az Európai Ügyészségnek, a nemzeti hatóságok számára másodlagos hatáskör marad fenn az ilyen fajtájú bűncselekmények üldözésére.

48.      Minden esetben, ha az Európai Ügyészség (egy már nyomozás alatt álló jogsértéssel kapcsolatban) úgy dönt, hogy nem gyakorolja a 2017/1939 rendelet 27. cikke által számára elismert saját hatáskörbe vonás jogát, a nemzeti hatóságok másodlagos hatáskörrel rendelkeznek az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére.

49.      Általában elmondható, hogy az Európai Ügyészség fellépése kettős kritériumnak alárendelt:

–        ha közvetlen nyomozást folytat, a törvényesség elve érvényesül, és az Európai Ügyészség köteles a jogsértések nyomozására, és adott esetben a vádhatósági eljárás megindítására.

–        ha azonban a nemzeti hatóságok nyomozást folytatnak (függetlenül attól, hogy arról az Európai Ügyészséget tájékoztatták‑e, vagy arról az Ügyészség más módon szerez tudomást), nem köteles gyakorolni a saját hatáskörébe vonás jogát, noha jogosult élni e joggal.

50.      A fentiekből és a rendszer egészének szempontjából az következik, hogy a nemzeti hatóságok megtartják a jogsértések üldözésére vonatkozó hatáskörüket, ha az Európai Ügyészség nem alkalmazza a saját hatáskörébe vonás mechanizmusát.

51.      A 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése így lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmény üldözését akkor is, ha folyamatban lévő, az Európai Ügyészségnek nem bejelentett nyomozást végeznek, amíg az Európai Ügyészség saját hatáskörébe nem vonja az ügyet.

52.      Az Európai Ügyészség eljárási szabályzata(18) 40. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az Európai Ügyészség a saját hatáskörbe vonás indokoltságának vizsgálatához a minden egyes nyomozás tekintetében meghatározó elemek(19) mellett más tényezőket is értékel.(20)

53.      A 2017/1939 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése alapján(21) az Európai Ügyészség ügyészi kollégiuma elfogadta a nyomozásra, a saját hatáskörbe vonás politikájára és az eljárás átadására vonatkozó operatív iránymutatásokat.(22) Az iránymutatások 2. melléklete konkrétan utal a nemzeti hatóságok által a 2017/1939 rendelet hatálybalépése (2017. november 20.) és az Európai Ügyészség nyomozási és vádhatósági feladatainak megkezdése (2021. június 1.) közötti átmeneti időszakban nyomozott ügyek saját hatáskörbe vonására. A jelen ügy is ilyen.

54.      Az ilyen ügyekkel kapcsolatban az operatív iránymutatások 2. melléklete kimondja, hogy „az arányosság és a szükségesség elvével összhangban az Európai Ügyészség kizárólag akkor [él a saját hatáskörébe vonás jogával], ha hatáskörének gyakorlása hozzáadott értékkel támogathatja a nyomozás folytatását.”

55.      A saját hatáskörbe vonás elemzése során nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a 2017/1939 rendelet 25. cikkének (2) és (3) bekezdése hatáskörrel ruházza fel a nemzeti hatóságokat az Unió pénzügyi érdekeit sértő bizonyos bűncselekmények üldözésére.

56.      Így a 2017/1939 rendelet 25. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Ügyészség kizárólag bizonyos esetekben avatkozik be a 22. cikk hatálya alá tartozó olyan bűncselekménybe, amely az Unió pénzügyi érdekeinek 10 000 EUR‑nál kisebb kárt okozott vagy okoz valószínűsíthetően.(23) Az Unió pénzügyi érdekeit sértő kis értékű jogsértések ezért továbbra is a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartoznak, kivéve, ha az Európai Ügyészség a saját hatáskörébe vonja az ügyet, amit kizárólag e rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében foglalt valamelyik feltétel teljesülése esetén tehet meg.

57.      Hasonlóképpen, a 2017/1939 rendelet 25. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az Európai Ügyészség bizonyos tényezők fennállása esetén(24) tartózkodik a 22. cikk hatálya alá tartozó bűncselekmények vonatkozásában hatásköre gyakorlásától. Az Európai Ügyészség e tényezők fennállása esetén, továbbá az illetékes nemzeti hatóságokkal folytatott egyeztetést követően indokolatlan késedelem nélkül ez utóbbiak elé utalja az ügyet.

58.      Olyan bűncselekményekkel kapcsolatban, amelyek esetén a 2017/1939 rendelet 25. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett körülmények fennállnak, a nemzeti hatóságok hatásköre mellett szól azon kiegészítő, rendszertani érv, hogy e hatóságoknak (legalább ideiglenesen) meg kell őrizniük a hatáskörüket, amíg az Európai Ügyészség úgy nem dönt, hogy a saját hatáskörébe vonja az ügyet.

59.      A 2017/1939 rendelet a nemzeti hatóságok és az Európai Ügyészség hatásköreit szabályozó (nem teljesen egyértelmű) szabályai szerint a nemzeti hatóságok által már megindított nyomozások fordulópontja rendszertani szempontból azon időpont, amelyben az Európai Ügyészség elfogadja a saját hatáskörébe vonás jogának gyakorlásáról, vagy annak mellőzéséről szóló határozatát.

60.      Úgy vélem, hogy ebből a szempontból nincs jelentősége, ha az Európai Ügyészség azért nem tudott dönteni az ügy átvételéről, mert a nemzeti hatóságok nem teljesítették a 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése által rájuk rótt kötelezettséget.

61.      A nemzeti hatóságok által nyújtandó tájékoztatás valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Ügyészség gyakorolhassa a saját hatáskörébe vonásra vonatkozó jogát,(25) ha nem rendelkezik más forrásokkal a notitia criminis (a bűncselekményről való tudomásszerzés) céljából. Az Európai Ügyészség számára ezen információ megküldésének kötelezettsége a 2017/1939 rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében említett lojális együttműködés elvének(26) megnyilvánulása.

62.      A 24. cikk (2) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség továbbá a nemzeti hatóságok (ugyanezen cikk (3) és (5) bekezdésében foglalt) egyéb hasonló kötelezettségeihez kapcsolódik, amelyek szintén a lojális együttműködés elvéből fakadnak.(27) A 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében foglalt kötelezettséget kiegészítő tájékoztatási kötelezettségekről van szó, de azok olyan esetekre vonatkoznak, amikor a nemzeti hatóságok elsőbbségi hatáskörrel rendelkeznek az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére.

63.      Mindenesetre megismétlem, hogy a nemzeti hatóságok hatáskörtől való megfosztása szempontjából az a meghatározó, hogy az Európai Ügyészség gyakorolta a saját hatáskörébe vonás jogát. Ezen időpontig a 2017/1939 rendelet 24., 25. és 27. cikkének szempontjából az említett hatóságok megtartják a hatáskörüket.

3.      Cél szerinti értelmezés

64.      A 2017/1939 rendelet (12) és (14) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az Európai Ügyészség létrehozásának célja az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elleni hatékonyabb küzdelem.(28)

65.      Az Európai Ügyészség egységes hivatal, és decentralizált felépítése ellenére az Európai Unió oszthatatlan szerve,(29) amely felhatalmazást kapott az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények nyomozására és a vádhatósági eljárás lefolytatására.(30) Mindazonáltal úgy működik, hogy európai szinten nem létezik valódi anyagi és eljárási büntetőjog. A 2017/1939 rendelet korlátozott számú rendelkezést tartalmaz, és minden más kérdésben a nemzeti jogra hivatkozik.(31)

66.      Véleményem szerint az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elleni hatékonyabb küzdelem célkitűzésének a 2017/1939 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezéséhez kell vezetnie, amely amellett szól, hogy a nemzeti hatóságok folytathassák a folyamatban lévő azon büntetőeljárásokat, amelyekben elmulasztották az Európai Ügyészség tájékoztatására vonatkozó kötelezettségüket (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés elemzése során az alábbiakban kifejtettek fenntartásával).

67.      Számomra aránytalannak és a 2017/1939 rendelet céljával összeegyeztethetetlennek tűnik az ezzel ellentétes megoldás (amely kitart amellett, hogy e kötelezettség elmulasztása minden további nélkül alkalmatlanná teszi a nemzeti hatóságokat az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogsértések üldözésére).

68.      Ez még inkább így van, ha a 2017/1939 rendelet 24. cikke (2) bekezdése megsértésének következményei az addig lefolytatott nemzeti vizsgálatok érvénytelenségét és a nemzeti hatóságok által begyűjtött bizonyítékok elfogadhatatlanságát eredményeznék.

69.      Mindenesetre, ha egy tagállam nemzeti hatóságai ismételten elmulasztják az Európai Ügyészség a 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerinti tájékoztatására vonatkozó kötelezettségüket, a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat az adott tagállam ellen. Ez biztosítja, hogy az Európai Ügyészség megfelelően elláthassa feladatait az Unió pénzügyi érdekeit sértő azon bűncselekményekkel kapcsolatban, amelyek kivizsgálását a nemzeti hatóságok megkezdték.

70.      Összefoglalva, véleményem szerint a 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésével, 25. cikkének (1) bekezdésével és 27. cikkével még abban az esetben sem ellentétes, hogy a nemzeti hatóságok vádhatósági eljárást indítanak egy tagállam bírósága előtt, ha az Európai Ügyészséget nem tájékoztatták az esetlegesen a hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt indított és folytatott nyomozásukról.

B.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés

71.      Az előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy ha „a büntetőbíróság megállapítja, hogy az Európai Ügyészséget nem tájékoztatták az ügyről”, vissza kell‑e utalnia az ügyet az illetékes nemzeti hatóságok elé, hogy azok mégis tájékoztassák az Európai Ügyészséget, hogy adott esetben gyakorolhassa a saját hatáskörébe vonás jogát.

72.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló jogvita az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a fellebbezési szakaszban van. Ebben a konkrét eljárási időpontban is élhet‑e még az Európai Ügyészség a saját hatáskörbe vonás jogával?

73.      Álláspontom szerint a kérdés azon a feltevésen alapul, hogy a 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség elmulasztása eljárási hibát jelent, amely az érdemi határozat előtt orvosolható. A hiba orvoslása éppen abban állna, hogy az Európai Ügyészség gyakorolhassa a saját hatáskörébe vonás jogát.

74.      A második kérdés implicit módon azt veti fel, hogy a 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésével és 27. cikkével ellentétes‑e, hogy a nemzeti bíróság érdemi ítéletet hoz, miközben az Európai Ügyészség nem volt abban a helyzetben, hogy döntsön a saját hatáskörébe vonás jogának gyakorlásáról.

75.      Az általam javasolt válasz ismételten a 2017/1939 rendeletnek a szokásos kritériumok szerint végzett értelmezésén alapul.

1.      Szöveg szerinti értelmezés

76.      A 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szövege nem határoz meg kifejezett határidőt a nemzeti hatóságoknak az Európai Ügyészség tájékoztatására vonatkozó kötelezettsége tekintetében.

77.      E kötelezettséget illetően két megoldás lehetséges: vagy csak a nyomozati szakaszban teljesíthető; vagy kivételesen a nyomozati szakaszon túl is, miután az említett hatóságok megindították a vádhatósági eljárást (és esetlegesen már a bíróság tárgyalja az ügyet).

78.      A 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése a „nyomozás megindítását követően bármikor” kifejezést használja azon időpont megjelölésére, amikor a nemzeti hatóság tájékoztatja az Európai Ügyészséget. Ahogy a Bizottság rámutat, e rendelkezés nem korlátozza a nemzeti intézkedésekről való tájékoztatás lehetőségét a tényállás vizsgálatának szigorúan vett időtartamára. Tehát ez alapján elfogadható, hogy a szöveg szempontjából semmi sem akadályozza az információk átadását a vádhatósági eljárás megindítása után.

79.      Az általános szabályt valóban annak kell képeznie, hogy a nemzeti hatóságok az Európai Ügyészséget pontosan a nyomozati szakaszban tájékoztassák. A 24. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a tájékoztatást „indokolatlan késedelem nélkül” kell végezni, és az Európai Ügyészség fellépése e kezdeti szakaszban növelheti az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények kivizsgálásának hatékonyságát.

80.      A szövegben ugyanakkor nem találok kifogást azzal szemben, hogy a tájékoztatás kivételesen a vádhatósági eljárás megindítása után történjen, amikor az ügy a nemzeti bíróságok előtt folyamatban van.

81.      Ezenfelül, a nemzeti hatóságok által az „átmeneti időszakban” (amikor az Európai Ügyészség még nem kezdte meg feladatainak ellátását) végzett nyomozások esetén még inkább indokolt az általános szabály alóli kivétel engedélyezése.

82.      A 2017/1939 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése sem határoz meg az Európai Ügyészség számára pontos határidőt az ügy saját hatáskörbe vonására. Az Európai Ügyészségnek a vonatkozó információk beérkezését követően „mielőbb” határoznia kell.(32)

83.      Az időbeli rugalmasság kifejeződik azon megállapításban, hogy az Európai Ügyészség akkor is gyakorolhatja hatáskörét, ha kezdetben tartózkodott a saját hatáskörbe vonástól, ám az eljárás során új tények merülnek fel, amelyek indokolttá tehetik döntésének megváltoztatását. A nemzeti hatóságoknak tájékoztatniuk kell az Európai Ügyészséget e körülményről, és az Európai Ügyészség saját hatáskörébe vonhatja az ügyet, „feltéve, hogy a nemzeti nyomozás még nem fejeződött be, és a vádiratot még nem nyújtották be a bírósághoz” (a 2017/1939 rendelet 27. cikke (7) bekezdésének második albekezdése).

84.      A saját hatáskörbe vonás joga gyakorlásának ez utóbbi időbeli korlátja az azt követően felmerülő új tényekre vonatkozik, hogy az Európai Ügyészség nem élt a saját hatáskörbe vonással. Ehhez az szükséges, hogy a nemzeti nyomozás még ne legyen befejezett. A belga kormány írásbeli észrevételeiben és a tárgyaláson előadott érvelésével ellentétben nem tartom indokoltnak e szabály kivetítését analógia útján bármely más helyzetre a saját hatáskörbe vonás jogának gyakorlása szempontjából. Ezen időbeli korlát kizárólag az Európai Ügyészség előzetes értesítésére vonatkozik, és nem a saját hatáskörbe vonás jogának gyakorlására. Az Európai Ügyészség az említett körülmények között, új tények felmerülése esetén módosíthatja a határozatát és saját hatáskörébe vonhatja az ügyet, feltéve, hogy a nyomozati szakasz még nem ért véget.

85.      A 2017/1939 rendelet 27. cikke (7) bekezdésének második albekezdésében foglalt időbeli korlát – ismétlem – nem alkalmazható az e rendelkezésben foglalt konkrét helyzeten kívül. Nem tartom észszerűnek a késedelmes tájékoztatás eseteire való alkalmazását (amikor a nyomozás már lezárult és az ügy tárgyalási szakaszban van), amelyekben az Európai Ügyészségnek korábban nem volt alkalma dönteni a saját hatáskörbe vonás lehetőségéről.

2.      Rendszerszintű értelmezés

86.      A 2017/1939 rendelet előírásainak rendszerszintű elemzése álláspontom szerint alátámasztja az eddig elmondottakat. Ebből a szempontból számos indok szól az említett megoldás mellett.

87.      Először is, a 2017/1939 rendelet 4. cikkéből az következik, hogy az Európai Ügyészség beavatkozása nem korlátozódik a bűncselekmények nyomozati szakaszára, hanem magában foglalja a vádhatósági eljárás megindítását a nemzeti bíróságok előtt.(33)

88.      Az Európai Ügyészség feladatainak ellátásához kulcsfontosságú eszköz a nemzeti hatóságok által a folyamatban lévő nyomozásokról szóló tájékoztatás és az Európai Ügyészség saját hatáskörébe vonásra vonatkozó jog is. Ennélfogva e két eszköz (a tájékoztatás és a saját hatáskörbe vonás joga) nem csak a nyomozati szakaszban kaphat szerepet, hanem a bírósági eljárás során is az ügy végleges elbírálásáig.

89.      Észszerű módon az Európai Ügyészség egy tárgyalási szakaszban lévő ügy saját hatáskörébe vonásakor mérlegeli a beavatkozása eljárási következményeit és a bűncselekmény hatékonyabb üldözésére való alkalmasságát.

90.      Az Európai Ügyészségnek a nemzeti hatóságok helyébe lépő beavatkozása a tárgyalási szakaszban nem csupán az eljárási szereplők megváltozását jelenti. Jelentőséggel bírhat, hogy az Európai Ügyészség vagy a nemzeti hatóságok emelnek vádat. Ha az Európai Ügyészség saját hatáskörébe vonja az ügyet, semmi sem akadályozza meg abban, hogy azt nemzetközi eljárásokhoz kapcsolja,(34) és a nemzeti jog szerint az ügy kimenetele szempontjából bármilyen értelemben meghatározó bizonyítékokat terjesszen elő.

91.      Másodszor, a 2017/1939 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy „a delegált európai ügyészek felelnek az általuk indított, nekik kiosztott, illetve a saját hatáskörbe vonás jogára hivatkozással általuk átvett nyomozásokért és vádhatósági eljárásokért.”(35) E rendelkezésből következik, hogy a saját hatáskörbe vonás jogát azon ügyekben gyakorolhatják, amelyekkel a nemzeti hatóságok a nyomozati szakaszban és a vádhatósági eljárás megindítása után foglalkoztak, amíg ezen ügyek a nemzeti bíróságok előtt folyamatban vannak.

92.      Harmadszor, a 2017/1939 rendelet 27. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy „ha az Európai Ügyészség gyakorolja a saját hatáskörbe vonás jogát, az illetékes tagállami hatóságok átadják az ügy aktáját az Európai Ügyészségnek,(36) és tartózkodnak ugyanazzal a bűncselekménnyel kapcsolatban további nyomozási cselekmények végzésétől.” Ezen összefüggésben az ügy aktája magában foglalhatja a nyomozati cselekményeket és az azt követő eljárási cselekményeket. Az ügy aktájának átadása azt jelenti, hogy az Európai Ügyészség a saját hatáskörbe vonás után felhasználhatja a nemzeti hatóságok által az aktában összegyűjtött bizonyítékokat.

93.      Negyedszer, a 2017/1939 rendelet 25. cikkének (6) bekezdése megállapítja az Európai Ügyészség és a nemzeti hatóságok közötti hatásköri összeütközések feloldására vonatkozó szabályokat. A pozitív vagy negatív hatásköri összeütközések kérdésében a nemzeti bíróság dönt,(37) és e rendszernek ebben a vonatkozásban nincs időbeli korlátja.

94.      Végül, a 2017/1939 rendelet 35. cikkének (1) bekezdése által a delegált európai ügyészekre ruházott hatáskörök(38) az előterjesztő bíróság által láthatólag sugalltakkal ellentétben nem járnak azzal, hogy az Európai Ügyészség csak akkor indíthat vádhatósági eljárást, ha előzőleg maga végezte a nyomozást.

95.      Véleményem szerint a 2017/1939 rendelet 35. cikkének (1) bekezdése a nyomozási szakasz lezárását szabályozza abban az esetben, ha a nyomozást az Európai Ügyészség végezte; mindig ez a helyzet közvetlen nyomozás esetén, valamint akkor, ha a tájékoztatás és a saját hatáskörbe vonás a vádhatósági eljárás megindítása előtt történt. E rendelkezés azonban nem érinti az Európai Ügyészség tájékoztatására rendelkezésre álló határidőt, sem pedig azt, hogy az Európai Ügyészség a saját hatáskörbe vonás jogát gyakorolja azon (kivételes) esetekben, amikor az eljárást már átadták az elbírálására hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnak.

3.      Cél szerinti értelmezés

96.      Miként már kifejtettem, az Európai Ügyészség létrehozásának célja az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elleni hatékonyabb küzdelem.

97.      E célt a 2017/1939 rendelet alkalmazandó szabályainak olyan értelmezése szolgálja leginkább, amely az Európai Ügyészség kivételes beavatkozása (és a nemzeti hatóságok előzetes tájékoztatása) mellett szól a nyomozati szakaszt követően, amikor az ügy a nemzeti bíróságok előtt folyamatban van.

98.      Természetesen ajánlott, hogy az Európai Ügyészség beavatkozása a hatáskörébe tartozó bűncselekményekkel kapcsolatban a nyomozati szakaszban a lehető leghamarabb történjen, amint a nemzeti hatóságok felismerik, hogy az Unió pénzügyi érdekei elleni bűncselekményeket megvalósító tényállásról lehet szó.

99.      Ugyanakkor az Európai Ügyészség tájékoztatása a vádhatósági eljárás megindulását követően is elősegítheti a 2017/1939 rendelet célkitűzésének megvalósítását.(39)

100. Valójában, miután az Európai Ügyészség a tárgyalási szakaszban megkapta a tájékoztatást, mielőbb (öt napon belül, amely legfeljebb öt nappal meghosszabbítható) határoznia kell arról, hogy a 2017/1939 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése értelmében gyakorolja‑e a saját hatáskörbe vonás jogát. E lehetőség nem befolyásolja negatívan a bírósági eljárás gyorsaságát, sőt, jobb igazságszolgáltatáshoz vezethet, ha az Európai Ügyészség a tárgyalási szakaszban kiegészítő információkat szolgáltat, figyelembe véve az Unió pénzügyi érdekeit sértő nemzetközi szervezett bűnözéssel kapcsolatos speciális ismereteit.

101. Tudatában vagyok, hogy a tagállami büntetőeljárási szabályok harmonizációjának hiánya a tagállamok között eltérésekhez vezethet. Nem becsülöm alá az azzal járó nehézségeket sem, ha az Európai Ügyészség a tárgyalási szakaszban a nemzeti hatóságok helyébe lép, különösen a fellebbezés vagy felülvizsgálat szintjén. Ezek jelentős nehézségeket okozhatnak a bizonyítékok elfogadása vagy a korábban illetékes nemzeti hatóság által indított vádhatósági eljárás folytatása tekintetében.

102. Az Európai Ügyészségnek figyelembe kell vennie e nehézségeket a saját hatáskörbe vonás jogának gyakorlásához, illetve annak mellőzéséhez, és csak akkor emelhet vádat, ha nincsenek a szándékai sikerének útjában álló eljárási akadályok. Ha a nemzeti eljárásjog alapján a nemzeti hatóságoknak az Európai Ügyészséggel való felváltása feloldhatatlan belső problémákat okozna, vagy súlyosan akadályozná a vádhatósági eljárás lefolytatását,(40) az Európai Ügyészségnek fontolóra kell vennie a saját hatáskörbe vonás célszerűségét.

4.      Történeti értelmezés

103. A 2017/1939 rendelet elfogadására irányuló jogalkotási eljárás során a Tanács a következő mondattal egészítette ki a bizottsági javaslatot:(41) „Az Európai Ügyészség a nyomozati szakaszban bármikor gyakorolhatja a saját hatáskörébe vonás jogát.”

104. Heves vitákat követően ezen időbeli korlátot törölték.(42) Hajlok arra, hogy törlése a jogalkotó azon szándékát hangsúlyozza, hogy lehetővé tegye az Európai Ügyészség számára a saját hatáskörbe vonás jogának gyakorlását időbeli korlát nélkül, vagyis a nyomozati szakaszon túl is. Ezen értelmezésre jut a Bizottság – ahogy a tárgyaláson is kifejtette – a 2017/1939 rendelet elfogadásához vezető tárgyalások alapján.

105. Számomra nem tűnik észszerűnek, hogy az időbeli korlát törlése a vita e tekintetben való folytatására tett kísérletként lenne értelmezhető, vagy hogy azon a feltevésen alapult, hogy ugyanezen korlát a 2017/1939 rendelet más rendelkezéseiből könnyen levezethető.

5.      Az Európai Ügyészségnek a vádhatósági eljárás megindítását követő beavatkozásának kifejtése, valamint a nemzeti hatóságokat terhelő tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt alkalmazandó szankció

106. Az általam javasolt megoldás elfogadása esetén (vagyis, hogy a nemzeti hatóság kivételesen a nemzeti nyomozás lezárása után is tájékoztathatja az Európai Ügyészséget, és az Európai Ügyészség gyakorolhatja a saját hatáskörbe vonás jogát), a következő lépés annak meghatározása, hogy ez a gyakorlatban miként valósul meg.

107. A 2017/1939 rendelet nem részletezi a nyomozati szakasz végeztével és a tárgyalási szakasz megkezdése után az Európai Ügyészség tájékoztatására, valamint az arra irányuló eljárási eszközöket, hogy az Európai Ügyészség eldönthesse, gyakorolja‑e a saját hatáskörbe vonás jogát. E rendelet nem szabályozza a nemzeti hatóságoknak az Európai Ügyészség felé fennálló tájékoztatási kötelezettsége megszegésének (elmulasztásának) következményeit sem.

108. E kötelezettség elmulasztása aláássa az Európai Ügyészség hatáskörét az Unió pénzügyi érdekei elleni bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásokba való beavatkozásra. Biztosan sérti az Európai Ügyészség hatásköreit, de még az e bűncselekményekkel vádolt személyek jogaira is kihathat.

109. E tekintetben osztom az Európai Ügyészség által a Bíróság felhívására küldött 2026. április 24‑i beadványában kifejtett nézetet.

110. Az Európai Ügyészség az említett dokumentumban összefoglalóan kijelenti, hogy mivel az uniós jogban nincsenek a 2017/1939 rendelet 24. cikke megsértésének következményeit érintő kifejezett rendelkezések, és tekintettel a jogalkotó által az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében létrehozott megosztott hatáskör rendszerére,

–        az Európai Ügyészségnek az ügyről való tájékoztatásának elmulasztása önmagában nem teszi jogszerűtlenné a vádhatósági eljárás a nemzeti hatóságok általi megindítását;

–        Az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó ügyről való tájékoztatás elmulasztására vonatkozó eljárási szankciót az alkalmazandó nemzeti jogban kell előírni, összhangban a tagállamok eljárási autonómiájának elvével(43) és a 2017/1939 rendelet 5. cikkének (3) bekezdésével;(44)

–        Az Európai Ügyészség akár késedelmes tájékoztatása hatékonyan orvosolhatja a 2017/1939 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének megsértését. A Bizottság feladata, hogy az adott esetben minden szükséges intézkedést megtegyen, ha a nemzeti jog nem gondoskodik megfelelő mechanizmusokról az Európai Ügyészség kellő tájékoztatásának biztosítására.

111. Valóban, a nemzeti joghoz kell fordulni annak meghatározásához, hogy milyen mechanizmus tenné lehetővé az Európai Ügyészség tájékoztatását azután,(45) hogy a büntetőeljárás a vádhatósági eljárásnak a nemzeti hatóságok általi megindítását követően a tárgyalási szakaszba ért. Ugyanezen (a 2017/1939 rendelettel leginkább összhangban értelmezett) nemzeti jog értelmében meg kell határozni azon módot, amelynek révén az Európai Ügyészség adott esetben gyakorolhatja a saját hatáskörébe vonás jogát, és a nemzeti hatóságok helyett folytathatja az eljárást.

112. Ha az Európai Ügyészséget tájékoztatták és úgy határoz, hogy nem él a saját hatáskörébe vonás jogával, a büntetőeljárás a vádemelő nemzeti hatóságnál folytatódik. Ennek fordítottjaként pedig, ha az Európai Ügyészség saját hatáskörébe vonja az ügyet, a nemzeti hatóság helyébe lépését a nemzeti jogban előírt módokon kell végrehajtani.

113. E ponton a 2017/1939 rendelet tényleges érvényesülésének elve megköveteli, hogy a nemzeti hatóság helyébe lépés ne akadályozza vagy késleltesse az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elbírálását: a 2017/1939 rendelet pontosan az ilyen bűncselekmények üldözésének hatékonyabbá tételét célozza.

114. Továbbá, ha az Európai Ügyészség gyakorolja a saját hatáskörébe vonás jogát, azt a folyamatban lévő eljárásban részt vevők jogainak sérelme nélkül kell tennie.(46) Ezért mérlegelnie kell, hogy az eljárás e szakaszában történő beavatkozása milyen mértékben érinti a vádlottak védelemhez való jogát, amelyet az Európai Ügyészségnek a nemzeti eljárási szabályokkal összhangban tiszteletben kell tartania: ha az ügyet a tárgyalási szakaszban vonja a saját hatáskörébe, a bizonyítékok elbírálása, a tényállás minősítése, a büntetések súlyossága és a vádhatósági eljárás további elemei nem sérthetik a vádlottak számára a nemzeti jog által biztosított jogokat.

115. Ha a vádhatósági eljárásnak a nemzeti hatóság általi folytatása hatékonyabbnak bizonyul, mint az e hatóság helyébe lépés, az Európai Ügyészségnek fontolóra kell vennie, hogy célszerűbb‑e tartózkodnia a saját hatáskörbe vonástól. Véleményem szerint, ha a vádhatósági eljárás megindulása után az ügy a nemzeti bíróságok előtt folyamatban van, a saját hatáskörbe vonás csak kivételesen gyakorolható.

116. Összefoglalva, a 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdését és 27. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóságok kötelesek az Európai Ügyészséget tájékoztatni az olyan bűncselekményekkel kapcsolatban folyamatban lévő eljárásaikról, amelyek tekintetében ezen ügyészség hatáskörrel rendelkezhet, ha korábban az utóbbit nem tájékoztatták a nyomozásaikról. Ilyen esetekben az Európai Ügyészség továbbra is élhet a saját hatáskörébe vonás jogával.

V.      Végkövetkeztetés

117. A fentiekre tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság, Belgium) számára a következő választ adja:

„Az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12‑i (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet 24. cikkének (2) bekezdését, 25. cikkének (1) bekezdését és 27. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

–        e rendelkezésekkel még abban az esetben sem ellentétes, hogy a nemzeti hatóságok vádhatósági eljárást indítanak egy tagállam bírósága előtt, ha az Európai Ügyészséget nem tájékoztatták az esetlegesen a hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt indított és folytatott nyomozásukról;

–        a nemzeti hatóságok kötelesek az Európai Ügyészséget tájékoztatni az olyan bűncselekményekkel kapcsolatban folyamatban lévő eljárásaikról, amelyek tekintetében ezen ügyészség hatáskörrel rendelkezhet, ha korábban az utóbbit nem tájékoztatták a nyomozásaikról. Ilyen esetekben az Európai Ügyészség továbbra is élhet a saját hatáskörébe vonás jogával.”


1      Eredeti nyelv: spanyol.


i      A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.


2      Az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12‑i tanácsi rendelet (HL 2017. L 283., 1. o.).


3      A 2017/1939 rendelet 2017. november 20‑án lépett hatályba.


4      Az Európai Ügyészség nyomozati és vádhatósági feladatai ellátásának kezdőnapja megállapításáról szóló, 2021. május 26‑i (EU) 2021/856 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2021. L 188., 100. o.; helyesbítés: HL 2021. L 190., 101. o.) 1. cikke alapján.


5      Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás elleni büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2017. L 198., 29. o.).


6      A különböző igazságügyi rendelkezésekről szóló, 2021. február 17‑i törvény (2021. február 24‑i Belgisch Staatsblad, 16822. o.).


7      1977. július 18‑i általános vám‑ és jövedéki törvény (1977. szeptember 21‑i Belgisch Staatsblad, 11476. o.; a továbbiakban: AWDA).


8      Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés, 5.3. pont.


9      A 2017/1939 rendelet 26. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az Európai Ügyészség nyomozást indít, ha „alapos okkal feltételezhető, hogy bűncselekményt […] követnek el vagy követtek el”.


10      A 2017/1939 rendelet 24. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint az alkalmazandó nemzeti jog alapján illetékes tagállami hatóságok indokolatlan késedelem nélkül jelentést tesznek az Európai Ügyészségnek minden olyan büntetendő cselekményről, amellyel kapcsolatban az Európai Ügyészség a 22. cikkel és a 25. cikk (2), illetve (3) bekezdésével összhangban gyakorolhatná hatáskörét.


11      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi (1983. november 17‑i Merck ítélet (292/82, EU:C:1983:335), 12. pont; 2024. április 30‑i M. N. [EncroChat] ítélet [C‑670/22, EU:C:2024:372], 109. pont; 2025. április 8‑i Európai Ügyészség [Eljárási aktusok bírósági felülvizsgálata] ítélet [C‑292/23, EU:C:2025:255], 51. pont].


12      A 2017/1939 rendelet (51) és (52) preambulumbekezdése segít értelmezni e rendelkezés terjedelmét.


13      A 2017/1939 rendelet 26. cikkének (2) bekezdése megállapítja az Európai Ügyészség kölcsönös kötelezettségét arra, hogy tájékoztassa a bejelentő szervet a nyomozás megindításáról szóló döntéséről.


14      A tartózkodási kötelezettség nem akadályozza meg a nemzeti hatóságot abban, hogy megtegye „a nemzeti jog alapján […] az eredményes nyomozás és vádhatósági eljárás biztosításához szükséges bármely sürgősségi intézkedést.” (a 2017/1939 rendelet 27. cikkének (2) bekezdésének második albekezdése).


15      A 2017/1939 rendelet 27. cikkének (5) bekezdése.


16      A 2017/1939 rendelet (58) preambulumbekezdése szerint „az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel kapcsolatban az Európai Ügyészség hatáskörének főszabályként elsőbbséget kell élveznie a nemzeti hatáskörigényekkel szemben.”


17      Nem került a 2017/1939 rendelet végleges szövegébe a Bizottság azon kezdeményezése, hogy kizárólagos hatáskört biztosítson az Európai Ügyészségnek az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére. Lásd: az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló 2023. július 17‑i (COM(2013) 534 final) javaslat, amelynek 11. cikke (4) bekezdése kimondja: „az Európai Ügyészség kizárólagos hatáskörébe tartozik az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények ügyében történő nyomozási és vádemelési tevékenység.”


18      Az Európai Ügyészség (EPPO) ügyészi kollégiumának 2020. október 12‑i 3/2020. sz. határozatával elfogadott, valamint az EPPO Kollégiumának 2021. augusztus 11‑i 85/2021. sz. határozatával és 2022. június 29‑i 26/2022. sz. határozatával módosított és kiegészített szabályzat (HL 2023. C 181., 1. o.).


19      Az Európai Ügyészség eljárási szabályzata 40. cikkének (1) bekezdése szerint „a nyomozás megindítása céljából szükséges ellenőrzés során értékelni kell: a) a bejelentett magatartás olyan bűncselekménynek minősül‑e, amely az EPPO tárgyi, területi, személyi és időbeli hatáskörébe tartozik; b) az alkalmazandó nemzeti jog alapján észszerű okkal feltételezhető‑e, hogy bűncselekményt követnek vagy követtek el; c) vannak‑e olyan nyilvánvaló jogi okok, amelyek gátolják a vádhatósági eljárás lefolytatását; d) adott esetben a rendelet 25. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében előírt feltételek teljesülnek‑e.


20      Az Európai Ügyészség eljárási szabályzatának 40. cikkének (2) bekezdése ilyen tényezőként sorolja fel a nyomozás előrehaladottságát; annak relevanciáját az Európai Ügyészség vizsgálati és vádhatósági eljárási politikája koherenciájának biztosítása szempontjából; a nyomozás határokon átnyúló vonatkozásait; valamint bármilyen más olyan konkrét ok fennállását, amely arra utal, hogy az Európai Ügyészség megfelelőbb helyzetben van a nyomozás folytatásához.


21      Az Európai Ügyészség ügyészi kollégiuma határoz „a stratégiai kérdésekben, [valamint a konkrét ügyek nyomán felmerülő általános kérdésekben –] különösen annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Ügyészség vádhatósági eljárásra vonatkozó irányvonala a tagállamok mindegyikében egységes, hatékony és következetes legyen […]”.


22      A nyomozásra, a saját hatáskörbe vonás politikájára és az eljárás átadására vonatkozó operatív iránymutatások elfogadásáról szóló, 2021. április 21‑i EPPO ügyészi kollégiumi határozatnak a 2022. február 7‑i 007/2022. sz. és a 2022. június 29‑i 026/2022. sz. EPPO ügyészi kollégiumi határozattal módosított változata. Elérhető: https://www.eppo.europa.eu/sites/default/files/2022–11/2021.029–2022.026_Amended_Op_Guidelines_on_Investigation_Evocation_Referral_ES.pdf


23      Ha a) az ügy uniós szinten olyan következményekkel jár, amelyek az Európai Ügyészség nyomozását teszik szükségessé, vagy b) fennáll a gyanúja annak, hogy az Unió tisztviselői vagy egyéb alkalmazottai, illetve az intézmények tagjai követték el a bűncselekményt.


24      E rendelkezést akkor kell alkalmazni, ha: „[…] a) a nemzeti jog alapján a 22. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó bűncselekményért kiszabható legsúlyosabb szankció ugyanannyira vagy kevésbé súlyos, mint a 22. cikk (3) bekezdésében említett, elválaszthatatlanul kapcsolódó bűncselekményért kiszabható legsúlyosabb szankció, kivéve, ha az utóbbi bűncselekmény eszközcselekményként szolgált a 22. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó bűncselekmény elkövetéséhez; vagy b) indokolt azt feltételezni, hogy az a kár, amelyet a 22. cikkben említett bűncselekménnyel az Unió pénzügyi érdekeinek okoztak vagy valószínűsíthetően okoznak, nem nagyobb annak a kárnak a mértékénél, amelyet egy másik sértettnek okoztak vagy valószínűsíthetően okoznak […].” Mindazonáltal a 25. cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Európai Ügyészség az illetékes nemzeti hatóságok hozzájárulásával gyakorolhatja hatáskörét, ha az Európai Ügyészség alkalmasabbnak látszik a nyomozás vagy a vádhatósági eljárás lefolytatására.


25      A 2017/1939 rendelet (53) preambulumbekezdése kimondja, hogy „az Ügyészség megfelelő működése szempontjából rendkívül fontos e bejelentési kötelezettség teljesítése, melyet tágan kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóságok azokat az eseteket is bejelentsék, amelyekben nem minden kritérium állapítható meg azonnal (pl. a károkozás mértéke vagy az alkalmazandó szankció) […]”.


26      A 2017/1939 rendelet (14) preambulumbekezdése hozzáteszi, hogy az Európai Ügyészségnek és az illetékes nemzeti hatóságoknak kölcsönösen támogatniuk és tájékoztatniuk kell egymást az Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmények elleni eredményes küzdelem érdekében.


27      Az 2017/1939 rendelet 24. cikkének (5) bekezdése kimondja: „az Európai Ügyészséget e cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően azokban az esetekben is tájékoztatni kell, amikor nem lehet megállapítani, hogy teljesülnek‑e a 25. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumok.” Ez utóbbi rendelkezés a 10 000 EUR‑nál kisebb összegű bűncselekményekre vonatkozik. A 24. cikk (3) bekezdése kötelezi a nemzeti hatóságokat, hogy tájékoztassák az Európai Ügyészséget, ha a 22. cikk szerinti bűncselekmény tárgyában nyomozást indítottak, és úgy ítélik meg, hogy helyénvaló lehet, hogy az Európai Ügyészség a 25. cikk (3) bekezdésével összhangban ne gyakorolja hatáskörét (ha a nemzeti jog az elválaszthatatlanul összefüggő bűncselekményért ugyanannyira súlyos vagy súlyosabb kiszabható büntetést ír elő, vagy ha a másik sértettnek okozott kár meghaladja az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmét).


28      2023. december 21‑i G. K. és társai (Európai Ügyészség) ítélet (C‑281/22, EU:C:2023:1018), 65. pont.


29      A 2017/1939 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése.


30      Az EUMSZ 86. cikk (2) bekezdése és a 2017/1939 rendelet 4. cikke.


31      A 2017/1939 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése.


32      „[…] de legkésőbb öt nappal a nemzeti hatóságok által szolgáltatott információk beérkezését követően határoz […] és erről tájékoztatja a nemzeti hatóságokat.” Az e rendelkezésben meghatározott határidők alkalmazandók akkor is, ha az Európai Ügyészség eltérő módon, azaz a nemzeti hatóságok előzetes tájékoztatása nélkül szerez tudomást a folyamatban lévő nemzeti nyomozásokról, a 2017/1939 rendelet 27. cikkének (3) bekezdése szerint.


33      A 2017/1939 rendelet (31) preambulumbekezdése: „az ügyészi feladatok ellátása az illetékes bíróságokon az eljárás befejezéséig tart, azaz annak végső megállapításáig, hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkövette‑e a bűncselekményt, beleértve adott esetben a büntetéskiszabást, valamint az esetleges fellebbezés vagy jogorvoslat jogerős elbírálását is.”


34      Esetleg javasolhatja a hatáskör azon másik tagállam bíróságaira való ruházását is, amelyben a büntetendő tevékenység összpontosul, illetve amelyben több, egymáshoz kapcsolódó bűncselekmény elkövetése esetén a bűncselekmények többségét elkövették a 2017/1939 rendelet 26. cikkének (4) bekezdése értelmében.


35      Kiemelés tőlem.


36      Kiemelés tőlem.


37      A tagállam feladata azon nemzeti hatóság meghatározása, amelyik a hatáskör odaítélésének kérdésében dönteni fog.


38      „Ha az eljáró delegált európai ügyész úgy ítéli meg, hogy a nyomozás befejeződött, jelentést nyújt be az ügyet felügyelő európai ügyésznek, amely jelentésnek tartalmaznia kell az ügy összefoglalását, valamint egy arra vonatkozó határozattervezetet, hogy az ügyben nemzeti bíróság előtt folyjon‑e a vádhatósági eljárás, vagy a 34., a 39., illetve a 40. cikkel összhangban az eljárás átadására, megszüntetésére vagy egyszerűsített vádhatósági eljárásra kerüljön‑e sor.”


39      Még ha az Európai Ügyészség úgy is dönt, hogy nem él a saját hatáskörbe vonásra vonatkozó jogával, a nemzeti hatóságoktól érkező tájékoztatás pozitív következményekkel járhat az Unió pénzügyi érdekeit sértő olyan egyéb bűncselekmények üldözésére, amelyeket az Európai Ügyészség vizsgál.


40      Az adott esettől függően felmerülhetnek az elévüléssel vagy a ne bis in idem szabályának alkalmazásával kapcsolatos problémák.


41      A 2014. május 14‑i tanácsi dokumentumban (9478/1/14 REV 1) foglalt rendeletjavaslat 19. cikke (3) bekezdésének vége; amit átvett a 2014. november 28‑i tanácsi dokumentumban (15862/1/14 REV 1) foglalt módosított rendeletjavaslat 21a. cikke (4) bekezdésének első mondata.


42      A 2015. május 26‑i tanácsi dokumentum (8316/3/15 REV 3).


43      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezen elv alapján az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartásához szükséges jogorvoslati lehetőségeket érintő eljárásjogi szabályok meghozatala az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekben e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozóknál (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve). 2021. december 21‑i Randstad Italia ítélet (C‑497/20, EU:C:2021:1037), 56. és 58. pont; 2025. április 8‑i Európai Ügyészség (Eljárási aktusok bírósági felülvizsgálata) ítélet (C‑292/23, EU:C:2025:255), 82. pont.


44      A 2017/1939 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében „a nemzeti jog csak az e rendelet által nem szabályozott kérdésekre alkalmazandó.”


45      A belga jogban az Európai Ügyészségnek a 2017/1939 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján nyújtandó tájékoztatás láthatólag a procureur du Roi, a procureur général vagy a procureur fédéral kötelezettsége, amely személyekre a bíróságokról szóló törvénykönyv a belga kormány és a Bizottság észrevételeiben említett 156/1. cikkének 3. §‑a hivatkozik, vagy pedig a vám‑ és jövedékiadó‑ügyi főigazgatóság tisztviselőjének kötelezettsége, akire az általános vám‑ és jövedéki törvény az előterjesztő bíróság által hivatkozott 285/2. cikkének 1. §‑a utal.


46      A 2017/1939 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerint „az Európai Ügyészség a tevékenységei végzése során biztosítja az [Európai Unió Alapjogi Chartájában] rögzített jogok tiszteletben tartását.”