(1)

A Bizottság 2007. január 29-i határozatával (a továbbiakban: engedélyező határozat) (1) jóváhagyta a di Sandretto Industrie S.r.l. (a továbbiakban: Sandretto) számára nyújtott 5 millió EUR-s megmentési támogatást. A támogatás magánbankok által biztosított két hitelkerethez nyújtott garanciából állt, amelynek feltételeit a bizottsági jóváhagyást követően kellett kidolgozni. Olaszország vállalta, hogy a garanciavállalást a nyújtástól számított hat hónapon belül visszavonja, és a támogatás engedélyezésétől számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz a Sandretto szerkezetátalakítási tervét.

(2)

A helyzet alakulására vonatkozó információk hiányában a Bizottság 2007. december 14-én levelet küldött Olaszországnak (hiv.sz.: D/54995), amelyben naprakész tájékoztatást kért.

(3)

Olaszország 2008. január 21-én kelt válaszlevelében (A/1233) tájékoztatta a Bizottságot, hogy a támogatást két részben nyújtották: az elsőt 2007. július 24-én, a másodikat pedig 2007. augusztus 13-án.

(4)

2008. január 23-i levelében (hiv.sz.: D/50314) a Bizottság felkérte Olaszországot, hogy vagy erősítse meg a garancia 2008. január 24-i lejártát, vagy nyújtson be szerkezetátalakítási tervet. Hozzáfűzte továbbá, hogy amennyiben nem érkezik be a kért válasz, a Bizottság szolgálatai javasolhatják a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását.

(5)

2008. február 8-i levelében (hiv.sz.: A/2526) Olaszország azt közölte a Bizottsággal, hogy a garancia első része 2008. január 24-én lejárt, továbbá hogy a gazdasági létesítmények értékesítésére tett, különböző meghiúsult kísérleteket követően kellő időben jelezték az illetékes bíróság számára, hogy az eljárás esetlegesen csődeljárássá alakulhat át.

(6)

A Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról szóló határozatot, valamint az érdekeltek észrevételeinek megtételére való felkérést közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2). Olaszország 2008. május 19-i levelében (hiv.sz.: A/9253) nyújtotta be saját észrevételeit. Érdekeltektől nem érkezett észrevétel.

(7)

Ezután 2008. augusztus 20-i (hiv.sz.: D/53263) és 2008. október 20-i (hiv.sz.: D/54063) leveleiben a Bizottság kiegészítő információkat kért, amelyeket az olasz hatóságok 2008. szeptember 18-i (hiv.sz.: A/19134), illetve 2008. november 4-i (hiv.sz.: A/23219) leveleikben adtak meg.

(8)

A Sandretto hőre lágyuló anyagok befecskendezéséhez használt présberendezések gyártása és értékesítése terén tevékenykedik. A gyár 1947-ben „Fratelli Sandretto” néven jött létre, és azóta többször megváltozott a neve és a társasági formája. A Sandretto 2007-ben – a támogatás nyújtásakor – 30 millió EUR-s üzleti forgalommal és 340 alkalmazottal rendelkezett. Torino tartomány Grugliasco és Pont Canavese nevű településein található két telephelye révén a Sandretto jelentős szerepet töltött be a helyi gazdaságban. Mindkét település jogosult volt a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti támogatásra.

(9)

A társaság 2006 márciusában bejelentette fizetőképtelenségét, majd rendkívüli igazgatási eljárás alá vonták, amelynek célja az esetleg további működés biztosítása volt (3). Mivel azonban a vállalkozás ezt követően úgy döntött, hogy mégsem kívánja gazdasági tevékenységét folytatni, a vagyonfelügyelő – a 270/99. törvényrendeletben megállapított eljárásnak megfelelően (4) – megkezdte a társaság felszámolását és az eszközök értékesítését, az illetékes minisztérium 2007. február 27-én adott felhatalmazásával összhangban.

(10)

Az eszközök nagy részének (5) értékesítésére irányuló különféle nyilvános ajánlati felhívások 2008. május 24-ig nem vezettek eredményre. Ekkor előzetes megállapodást kötöttek az Industrias Romi S.A. elnevezésű brazil vállalkozással, 2008. június 12-én pedig sor került a végleges szerződés megkötésére a Sandretto és a vásárló olasz leányvállalata, a ROMI Italia srl között.

(11)

2008. július 29-én a torinói bíróság igazolta a fent említett vagyonértékesítést. A Sandretto tehát ettől az időponttól minden üzleti tevékenységet beszüntetett, a jogi személyisége pedig akkor szűnik majd meg, amikor vagyoni eszközei a hitelezők között felosztásra kerültek.

(12)

Jóllehet a megmentési támogatást már 2007. január 29-én jóváhagyták, az alapul szolgáló 5 millió EUR összegű importhitel-kereteket az engedélyezés után közel hat hónappal bocsátották rendelkezésre: az első részt 2007. július 24-én, a másodikat pedig 2007. augusztus 13-án. Olaszország szerint a vagyonfelügyelőknek ennyi időre volt szükségük a hitelkereteket nyújtó magánbankok kiválasztásához és a finanszírozási feltételekről szóló megállapodáshoz.

(13)

A megmentési támogatást két, egyenként 2,5 millió EUR-s hitelkerethez nyújtott garanciavállalás formájában nyújtották. A hitelkereteket a Banca Popolare di Novara és a Banca Intesa Sanpaolo biztosította.

(14)

Olaszország szerint a támogatás első részéhez kapcsolódó garanciaösszeget 2008. január 24-én hívták le. Olaszország nem nyújtotta be a társaság szerkezetátalakítási (vagy felszámolási) tervét az engedélyezést követő hat hónapon belül. A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló értesítést követően Olaszország közölte a Bizottsággal, hogy mindkét kölcsönnel kapcsolatos állami garanciaösszeget lehívták (6).

(15)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló döntésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmilyen jel nem mutat arra, hogy az első részlet 2008. január 24-i folyósításától számított hat hónap lejártakor a Sandretto már nem részesült a megmentési támogatásban.

(16)

A Bizottság emellett kétségét fejezte ki azzal kapcsolatosan, hogy – különösen szerkezetátalakítási terv hiányában – szerkezetátalakítási támogatásnak tekinthető-e a jogellenesen meghosszabbított megmentési támogatás, a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (7) (a továbbiakban: az iránymutatás) 34–51. pontja értelmében.

(17)

Az olasz hatóságok 2008. május 18-i levelükben küldték meg észrevételeiket. Közölték, hogy a 2007. július 24-én és augusztus 13-án két részletben nyújtott finanszírozás fedezetéül szolgáló garanciát az érintett bankok 2008. március 23-án, illetve április 4-én lehívták.

(18)

Az olasz hatóságok előzetesen levonhatónak („predeductibile”) nyilvánították a garancia lehívását követően az államnak a Sandrettoval szemben fennálló követelését. Ez azt jelenti, hogy az állam elsőbbségi hitelezőként elsőként jogosult követelését behajtani. Az olasz hatóságok szerint ez kellő bizonyosságot jelent a finanszírozás teljes összegének visszafizettethetőségét illetően.

(19)

Az olasz hatóságok végül tájékoztatást adtak a Sandretto likviditási helyzetéről, valamint az eszközök értékesítése céljából a 2007 júniusa és 2008 májusa közötti időszakban szervezett különféle nyilvános ajánlati felhívásokról, amelyek eredményeként sort került a ROMI Italia srl. részleges tulajdonszerzésére.

(20)

Ezt követően a Sandretto egyes eszközeinek a ROMI Italia srl számára történő értékesítésére vonatkozó bizottsági megkeresésre az olasz hatóságok az alábbi tájékoztatást adták.

(21)

A ROMI Italia srl 7,9 millió EUR-ért vásárolta meg a Sandretto eszközeinek egy részét. Ez nem érte el a vállalkozás 2007. júniusi értékelésekor meghatározott árat, azonban a különféle sikeretlen ajánlati felhívások után ez volt a legmagasabb elérhető ár. Vagyis az olasz hatóságok szerint úgy kell tekinteni, hogy megfelelt a piaci árnak.

(22)

2008. július 29-től a Sandretto teljesen beszüntette a tevékenységét, a jogi személyisége pedig – a torinói bíróság végzésének megfelelően – akkor szűnik majd meg, amikor vagyoni eszközei a hitelezők között felosztásra kerültek.

(23)

Az olasz hatóságok ezenfelül hangsúlyozták, hogy a ROMI Italia srl nem vállalta át a Sandretto meglévő kötelezettségeit. Utóbbi megszüntette saját alkalmazottainak munkaviszonyát, és a ROMI Italia srl a Sandretto egykori alkalmazottainak csupán egy részével létesített új és a korábbitól eltérő munkaviszonyt. A ROMI Italia srl nem lépett a Sandretto helyébe az ügynökeihez, beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolatokban, hanem kizárólag a gyár üzemeltetéséhez feltétlenül szükséges szerződésekben töltötte be a jogutód szerepét (villamosáram- és gázszolgáltatás, karbantartás, biztonság).

(24)

A Bizottság megállapítja, hogy a megmentési támogatási intézkedés az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatást képez. Az intézkedés garancia formájában valósult meg, amely állami forrásból finanszírozott előnynek minősül. Az intézkedés szelektív, mert kizárólag a Sandrettot érinti, és valószínűsíthetően torzítja a versenyt, mivel a támogatásban nem részesülő többi versenytársához képest előnyt biztosít a vállalkozás számára. Emellett a Sandretto olyan piacon tevékenykedik, ahol jelentős tagállamok közötti kereskedelem valósul meg (8).

(25)

Az iránymutatás 25. pontjának a) alpontja szerint legkésőbb hat hónappal azt követően, hogy az első részletet a vállalkozás számára kifizették, meg kell szüntetni a megmentési támogatást.

(26)

Jelen esetben 2007. július 24-én került sor a támogatás első részletének kifizetésére. Ennek megfelelően a garanciavállalást 2008. január 24-ig vissza kellett volna vonni, amint azt az olasz hatóságok is elismerték 2008. február 2-i közleményükben (9).

(27)

A megmentési támogatás bejelentésekor Olaszország vállalta, hogy a garanciavállalást a kölcsön folyósítását követő hat hónapon belül visszavonja, és a támogatás engedélyezésétől számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz a Sandretto szerkezetátalakítási tervét.

(28)

Olaszország azonban nem nyújtott be szerkezetátalakítási (vagy felszámolási) tervet. Viszont a hat hónapos határidő lejártakor lehívták a garanciát, aminek következtében a Sandretto 5 millió EUR-val tartozik az államnak. Olaszország mostanáig nem igazolta ennek az állammal szembeni adósságnak a visszafizetését.

(29)

Ráadásul az iránymutatás 26. pontjának megfelelő meghosszabbítási feltételek sem teljesültek. E rendelkezés értelmében a megmentési támogatás meghosszabbítható a szerkezetátalakítási tervről szóló bizottsági határozat elfogadásáig, amennyiben a megmentési támogatás engedélyezésétől számított hat hónapon belül benyújtottak ilyen tervet. Jelen esetben erre nem került sor.

(30)

Végül a garancia hat hónapon túli meghosszabbítását (jogellenes) szerkezetátalakítási támogatásnak sem lehet tekinteni, mivel nem küldtek értesítést szerkezetátalakítási tervről, vagy bármely olyan intézkedésről, amely megfelelne az iránymutatás 34. és azt követő pontjaiban szereplő feltételeknek.

(31)

Következésképpen a megmentési támogatást az engedélyező határozat megsértésével nyújtották, és az nem tekinthető a közös piaccal összeegyeztethető szerkezetátalakítási támogatásnak, mivel az iránymutatásban megállapított feltételek egyikének sem felel meg.

(32)

Emellett a kedvezményezett az engedélyező határozatban jelzett hat hónapos időszak letelte után továbbra is részesült megmentési támogatásban, így a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy 2008. január 24-ét követően – az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (10) (a továbbiakban: eljárási rendelet) 1. cikkének g) pontja értelmében – visszaéltek a szóban forgó támogatási intézkedéssel, mivel a támogatást az eljárási rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerint elfogadott határozat megsértésével használták fel.

(33)

Az eljárási rendelet (15) preambulumbekezdése alapján a Bizottság megállapítja, hogy „a támogatással való visszaélés hasonló hatással lehet a belső piac működésére, mint a jogellenes támogatás, és így hasonló eljárások szerint kell kezelni”.

(34)

Az eljárási rendelet 14. cikke kimondja, hogy amenynyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. A 16. cikk megállapítja továbbá, hogy a támogatással való visszaélésre (többek között) a 14. cikket értelemszerűen kell alkalmazni. Ennek megfelelően Olaszország a 2008. január 24-ét követően visszaélésszerűen nyújtott támogatás tekintetében köteles elfogadni valamennyi szükséges intézkedést a Sandretto számára nyújtott támogatás visszafizettetése érdekében, ideértve a visszaélésszerű támogatás rendelkezésre bocsátásától annak visszafizetéséig esedékes kamatokat is.

(35)

Mivel jelen esetben a támogatás nyújtását követően a felszámolási eljárásról szóló olasz rendeletnek (11) teljes mértékben megfelelő vagyonátruházási ügyletre került sor, a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy az előny nem került-e át a vásárlóhoz. Ezért a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy piaci áron történt-e az eszközök értékesítése. Ha bebizonyosodik, hogy az eszközöket valóban a piaci értékük alatti áron értékesítették, a visszafizettetési eljárást a vásárlóra is ki kell terjeszteni (12).

(36)

Az olasz hatóságok a Bizottság megkeresésére közölték (13), hogy a ROMI Italia srl összesen 7,9 millió EUR-ért vásárolta meg a Sandretto eszközeinek legnagyobb részét, amelyből a külföldi részesedések 2,48 millió EUR-t, az egyéb tárgyi eszközök és immateriális javak (gyárépületek, gépek, védjegyek) pedig 5,42 millió EUR-t tettek ki. A tárgyi eszközökért és immateriális javakért fizetett ár (5,42 millió EUR) alacsonyabb a 2007. júniusi értékeléskor megállapított 7,5 millió EUR-nál. Ez az ár ugyanakkor magasabb a felszámolási eljárás során tett összes többi ajánlatnál, vagyis az olasz hatóságok szerint megfelel a piaci árnak.

(37)

Emellett a Sandretto és a ROMI Italia srl szerződésének elemzéséből, valamint az olasz hatóságok közléseiből az derül ki, hogy a ROMI Italia srl nem vállalta át a Sandretto korábbi kötelezettségeit; utóbbi megszüntette saját alkalmazottainak munkaviszonyát, és a ROMI Italia srl a Sandretto egykori alkalmazottainak csupán egy részével létesített új munkaviszonyt; a ROMI Italia srl nem lépett a Sandretto helyébe az ügynökeihez, beszállítóihoz és ügyfeleihez fűződő kapcsolatokban, hanem kizárólag a szükséges szolgáltatási és biztonsági szerződésekben vállalta a jogutódlást.

(38)

A Bizottság a fenti megfontolások alapján arra következtetésre jutott, hogy a ROMI Italia nem folytatja a Sandretto üzleti tevékenységét. Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy a művelet vagyonátruházási ügyletnek minősül, nem pedig egy működő vállalkozás értékesítésének. Az e határozat elfogadásakor rendelkezésre álló információk alapján a Bizottságnak nincs oka azt gondolni, hogy a ROMI Italia srl által fizetett ár nem felel meg a piaci árnak.

(39)

E körülményekre tekintettel tehát a Bizottság úgy véli, hogy a támogatás kizárólag a Sandretto Industrie srl számára biztosított előnyt, amely nem került át a ROMI Italia srl-hez. Vagyis a támogatást közvetlenül a Sandretto Industrie srl-lel kell visszafizettetni.

(40)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az 5 millió EUR értékű, 2008. január 24-én túl meghosszabbított megmentési támogatás – amelyből a Sandretto tevékenységének 2009. június 29-i teljes megszüntetéséig részesült – a közös piaccal össze nem egyeztethető visszaélésnek minősül, és Olaszországnak vissza kell azt fizettetnie a kedvezményezett Sandretto Industrie srl-lel,