–

a Lunapark Scandinavia Oy Ltd képviseletében J. Hatanmaa asianajaja,

–

a finn kormány képviseletében M. Pere, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Němečková, J. Samnadda és T. Sevón, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 336., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 71., 325. o.; HL 2016. L 110., 5. o.) 10. cikkének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Lunapark Scandinavia Oy Ltd (a továbbiakban: Lunapark) és a Hardeco Finland Oy (a továbbiakban: Hardeco) között a Lunapark védjegyét sértő cukorkaáruknak a Hardeco általi forgalmazása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2015/2436 irányelv (10) preambulumbekezdése szerint:

„Alapvető fontosságú biztosítani, hogy a lajstromozott védjegyek az összes tagállami jogrendszerben ugyanolyan oltalmat élvezzenek. […]”

4

Ezen irányelv „A törlés kizártsága belenyugvás következtében” című 9. cikkének szövege a következő:

„(1)   Ha az 5. cikk (2) bekezdése vagy az 5. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti korábbi védjegy jogosultja a tagállamban öt egymást követő éven át eltűrte az abban a tagállamban lajstromozott későbbi védjegy használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

(2)   A tagállamok előírhatják, hogy az e cikk (1) bekezdését alkalmazni kell az 5. cikk (4) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett korábbi jog jogosultjára.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben említett esetekben a később lajstromozott védjegy jogosultja akkor sem léphet fel a korábbi jog gyakorlásával szemben, ha a későbbi védjeggyel szemben a korábbi jogra már nem lehet hivatkozni.”

5

Az irányelvnek „A védjegyoltalom tartalma” című 10. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít.

(2)   A jogosultaknak a lajstromozott védjegy bejelentési napját vagy elsőbbségi napját megelőzően szerzett jogait nem érintve, a lajstromozott védjegy jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban olyan megjelölést használ, amely:

[…]”

6

Ugyanezen irányelvnek „A később lajstromozott védjegy jogosultjának továbbhasználati joga mint védekezés a védjegybitorlási perben” című 18. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„A védjegy jogosultja védjegybitorlási perben nem tilthatja meg a később lajstromozott védjegy használatát, amennyiben a későbbi védjegy a 8. cikk, a 9. cikk (1) vagy (2) bekezdése vagy a 46. cikk (3) bekezdése értelmében nem lenne törölhető.”

7

A 2015/2436 irányelvet a 2019. április 26‑i tavaramerkkilaki (544/2019) (a védjegyekről szóló törvény [544/2019]) ültette át a finn jogrendbe, amely 2019. május 1‑jén lépett hatályba.

8

A védjegyekről szóló törvény 5. §‑a szerint gazdasági tevékenység körében, árukkal vagy szolgáltatásokkal összefüggésben a védjegyjogosult engedélye nélkül nem használható egyrészt a lajstromozott vagy használat révén szerzett védjeggyel azonos megjelölés olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel, másrészt, olyan megjelölés, amelyet a fogyasztók a lajstromozott vagy használat révén szerzett védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.

9

A védjegyekről szóló törvény 6. §‑ának (1) bekezdése szerint a védjegyjogosult megtilthatja a megjelölésnek az 5. § szerinti használatát, különösen a megjelölés árun vagy csomagoláson való elhelyezését, valamint a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálását, forgalomba hozatalát, vagy behozatalát.

10

Az említett törvénynek a védjegyjogosult nemtevésének jogkövetkezményeiről szóló 15. §‑a értelmében a védjegy által biztosított kizárólagos jogok a korábbi védjeggyel párhuzamosan fennmaradnak, ha a későbbi védjegy lajstromozását jóhiszeműen kérelmezték, vagy ha a használat révén szerzett későbbi védjegyet jóhiszeműen használták, és a korábbi védjegy jogosultja a használatról való tudomásszerzéstől számított öt éven belül nem tett lépéseket a későbbi védjegy használatának megakadályozása érdekében.

11

Ugyanezen törvény 62. §‑a értelmében a bíróság pénzbírság terhe mellett eltilthatja a védjegybitorlót a védjegyhez fűződő kizárólagos jogot sértő cselekmény folytatásától vagy megismétlésétől.

12

A védjegyekről szóló törvény 63. §‑a első bekezdésének 1) pontja szerint a bíróság nem tilthatja meg egy későbbi védjegy használatát, ha a korábbi védjegy jogosultja a 15. § értelmében nem lépett fel.

13

Az említett törvény 70. §‑a szabályozza a védjegyjog megsértésére alapított kártalanításhoz és kártérítéshez való jog elévülési idejét, és az első bekezdésében úgy rendelkezik, hogy kártalanítás és kártérítés csak az e célból benyújtott kereset benyújtását megelőző ötéves időszakra követelhető.

14

A Lunapark a 2003. augusztus 29‑én bejelentett és 2009. augusztus 14‑én 246144. számon, cukorkaáruk tekintetében lajstromozott DRACULA védjegy jogosultja. A cég ilyen árukat importál és hoz forgalomba a finn piacon, amelyek csomagolásán a DRACULA szóvédjegy és a Dracula figuráját ábrázoló ábrás megjelölések szerepelnek.

15

E védjegynek a Lunapark általi lajstromozását megelőzően, a Karkkimies Oy – Candyman Ltd (a továbbiakban: Karkkimies) importált és hozott forgalomba e piacon Dracula megjelöléssel ellátott cukorkaárut. A Karkkimies az általa használt megjelölések tekintetében nem rendelkezett semmilyen lajstromozás vagy használat révén szerzett kizárólagos joggal, továbbá a DRACULA védjegy használatára vonatkozó jogról nem állt fenn semmilyen megállapodás a Karkkimies és a Lunapark között.

16

2019. október 31‑én a Hardeco megvásárolta a Karkkimiest, és folytatta annak tevékenységét. Így 2019 novemberétől a Hardeco megkezdte olyan cukorkaáruk importálását és forgalomba hozatalát az említett piacon, amelyek csomagolásán szerepelt a „Dracula” szó, valamint a hozzá tartozó figura alakját ábrázoló megjelölések.

17

2020. október 6‑án a Lunapark keresetet nyújtott be a markkinaoikeus (versenybíróság, Finnország) előtt, amelyben azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy a Hardeco magatartása sérti a DRACULA védjegyhez fűződő kizárólagos jogát, tiltsa meg e védjegybitorlást, és ítéljen meg kártérítést számára az ebből eredő kárért.

18

A Hardeco e kereset elutasítását kérte, többek között azon az alapon, hogy mulasztása következtében a Lunapark elvesztette a DRACULA védjegy bitorlására alapított kereset megindításához való jogát. A Hardeco azzal érvelt, hogy csupán a Karkkimies régóta fennálló gyakorlatát folytatja, amelyet a Lunapark soha nem kifogásolt.

19

2022. december 21‑i ítéletével a markkinaoikeus (versenybíróság) megállapította, hogy a jogvita tárgyává tett megjelölés és védjegy azonos, és azokat ugyanazon áruk vonatkozásában használták, továbbá hogy e megjelölés használata a Hardeco által az érintett fogyasztók képzetében összetéveszthetőséget teremtett a DRACULA védjeggyel. E bíróság úgy ítélte meg, hogy ugyanazon megjelöléseknek a Lunapark és Karkkimies által hosszú időn keresztül történő párhuzamos használata nem szüntette meg az összetéveszthetőség kockázatát, mivel e használat következtében a fogyasztók nem szoktak rá az egyik társaság által importált cukorkaáruknak a másik társaság által importáltaktól való megkülönböztetésére.

20

Az említett bíróság azonban elutasította a Lunapark kérelmeit. Álláspontja szerint a védjegyekről szóló törvénynek a védjegyjogosult nemtevéséből eredő következményekre vonatkozó rendelkezései ebben az ügyben nem voltak alkalmazhatók, mivel a Hardeco nem rendelkezett kizárólagos joggal az általa használt megjelölések tekintetében. Mindazonáltal a finn magánjog egyik alapvető jogelve értelmében a felperesnek észszerű időn belül kell benyújtania keresetét vagy érvényesítenie jogát azt követően, hogy tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna szereznie a kérelme alapjául szolgáló tényekről. A jelen esetben a Lunapark mulasztása olyan hosszú ideig tartott, hogy megszűnt a DRACULA védjegy által biztosított jogok megsértésére alapított védjegybitorlási kereset megindításának joga a Hardecóval szemben. Nincs jelentősége annak, hogy a szóban forgó megjelölést a Karkkimies helyett már a Hardeco használja, mivel a Hardeco tevékenysége ugyanazokra a cukorkaárukra vonatkozott, mint amelyeket a Karkkimies forgalmazott, és amelyek tekintetében a Lunapark mulasztott.

21

A Lunapark fellebbezést nyújtott be a markkinaoikeus (versenybíróság) ítéletével szemben a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság) előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság.

22

Fellebbezésének alátámasztásaként a Lunapark előadja, hogy a markkinaoikeus (versenybíróság) által hivatkozott általános magánjogi alapelv a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel ez a védjegyjogosult számára a védjegy által biztosított kizárólagos jog korlátozását jelentené, ami ellentétes a 2015/2436 irányelvvel. A Lunapark továbbá azt állítja, hogy egyébként is észszerű időn belül járt el a Hardeco magatartásával szemben, és hogy a Karkkimiesszel szembeni mulasztása semmi esetre sem szolgálhat a Hardeco javára. Ezzel szemben a Hardeco azt állítja, hogy ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem képezi akadályát annak, hogy a jelen ügyben alkalmazzák az említett általános magánjogi alapelvet, és hogy a védjegyjogosult mulasztása az előírt következményekkel járjon e jogosult azon jogára nézve, hogy megtiltsa e védjegy használatát.

23

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatában még nem merült fel az a kérdés, hogy a 2015/2436 irányelv 10. cikkének (2) és (3) bekezdésével ellentétes‑e egy ilyen alapelv alkalmazása.

24

Ezért vár az előterjesztő bíróság arra választ, hogy a 2015/2436 irányelvben szabályozott belenyugvás általi jogvesztéstől eltérő esetben is elveszítheti‑e mulasztás következtében a védjegyjogosult azon jogát, hogy megtiltsa harmadik személyeknek a megjelölés olyan módon történő használatát, amely sérti vagy sértheti e védjegy valamely rendeltetését.

25

E körülmények között a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Ellentétes‑e a [2015/2436] irányelv 10. cikkével olyan nemzeti jogelv alkalmazása egy védjegybitorlással kapcsolatos jogvitában, amely szerint a védjegyjogosult – az irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében és 9. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében foglaltaktól eltérő esetekben is – elveszítheti az irányelv 10. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján őt megillető jogot, hogy megtiltsa harmadik személynek az olyan megjelölés használatát, amely sérti vagy sértheti a védjegy valamely funkcióját, amiatt, hogy a védjegy használatáról tudva, észszerű időn belül nem kérte az e használattól való eltiltást?”

26

Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2015/2436 irányelv 10. cikkét úgy kell‑e értelmezni, mint amellyel ellentétes a nemzeti jog olyan általános elvének alkalmazhatósága, amely – az ezen irányelv 9. cikkének (1) vagy (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 18. cikkének (1) bekezdésében említett esettől eltérő helyzetben – jogvesztést ír elő valamely lajstromozott védjegy jogosultjának azon jogára nézve, hogy megtiltsa az e védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés harmadik személy általi használatát az említett védjegy árujegyzékében szereplő árukkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk tekintetében.

27

A feltett kérdés megválaszolása érdekében, egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/2436 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése szerint a védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. Ezen irányelv 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően a védjegy jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ, amennyiben e (2) bekezdés a), b) vagy c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek.

28

A 2015/2436 irányelv 10. cikke a védjegyoltalmi jogokra vonatkozó szabályok teljes körű harmonizációját valósítja meg, és így meghatározza azon jogok anyagi jogi tartalmát, amelyekkel a védjegyjogosultak az Unióban rendelkeznek (2022. október 27‑iSoda‑Club (CO2) és SodaStream International ítélet, C‑197/21, EU:C:2022:834, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Másrészt a 2015/2436 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése korlátozza a védjegyjogosult azon jogát, hogy védjegybitorlási perben megtiltsa a később lajstromozott védjegy használatát, amennyiben e későbbi védjegy nem lenne törölhető különösen ezen irányelvnek a belenyugvás következtében beállt törlés kizártságról rendelkező 9. cikkének (1) vagy (2) bekezdése alapján.

30

Ez utóbbi rendelkezés értelmében, ha a korábbi védjegy jogosultja valamely tagállamban öt egymást követő éven át eltűrte az abban a tagállamban lajstromozott későbbi védjegy használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

31

Ami különösen a törlési eljárás során bekövetkező belenyugvás általi jogvesztést illeti, a Bíróság a 2011. szeptember 22‑iBudějovický Budvar ítélet (C‑482/09, EU:C:2011:605) 33. pontjában kimondta, hogy a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 9. cikke (jelenleg a 2015/2436 irányelv 9. cikke) teljes mértékben harmonizálja azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely lajstromozott későbbi védjegy jogosultja megtarthatja az e védjegyhez fűződő jogát, ha a korábbi azonos védjegy jogosultja e későbbi védjegy törlését kéri.

32

Tekintettel arra, hogy mind a 2015/2436 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése, mind pedig a 9. cikkének (1) és (2) bekezdése, amelyre az előbbi rendelkezés utal, két lajstromozott védjegy közötti esetleges ütközésre vonatkozik, a törlési eljárás során bekövetkező belenyugvás általi jogvesztésre vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazható a később lajstromozott védjeggyel szemben megindított bitorlási perben hivatkozott belenyugvás általi jogvesztésre.

33

Következésképpen ezen irányelv 18. cikkének (1) bekezdése teljes mértékben harmonizálja azokat a feltételeket, amelyek mellett a védjegy által biztosított kizárólagos jogok korlátozhatók a védjegyjogosult mulasztása esetén, és csak bizonyos feltételek mellett írja elő a később lajstromozott védjegy tekintetében a jogvesztést, az olyan oltalom alatt nem álló megjelölés tekintetében viszont nem, amely semmilyen kizárólagos jogot nem biztosít.

34

Márpedig a jelen esetben, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, annak ellenére, hogy a Dracula megjelölés Karkkimies általi használata korábban kezdődött, mint ahogyan sor került a DRACULA védjegy Lunapark általi lajstromozására, sem a Karkkimies, sem a Hardeco nem szerzett kizárólagos jogot e megjelölés felett sem lajstromozás útján, sem használat révén, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

35

Az előterjesztő bíróság ebben az összefüggésben arra keresi a választ – anélkül, hogy megkérdőjelezné a 2015/2436 irányelv 9. cikkének (1) vagy (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 18. cikke (1) bekezdésének az alapügy tárgyát képező védjegybitorlási kereset keretében való alkalmazhatatlanságát –, hogy mégis korlátozható‑e a DRACULA védjegy jogosultjának joga, hogy fellépjen a Dracula megjelölés használatával szemben a nemzeti jog azon általános elvére hivatkozva, amelynek értelmében a védjegyjogosult mulasztása észszerű idő elteltével jogvesztést von maga után.

36

E tekintetben, amint az a fenti indokokból következik, és amint arra végeredményben a finn kormány is hivatkozik írásbeli észrevételeiben, a nemzeti bíróság a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogra vonatkozó jogvita keretében nem korlátozhatja e jog gyakorlását annál nagyobb mértékben, mint ahogy azt a 2015/2436 irányelv 9. cikkének (1) vagy (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 18. cikkének (1) bekezdése előírja.

37

A 2015/2436 irányelv 10. cikkének és 18. cikke (1) bekezdésének ezzel ellentétes értelmezése sértené az ezen irányelv által követett célt, amely többet között abban áll – amint azt a (10) preambulumbekezdés is kimondja –, hogy a lajstromozott védjegyek az összes tagállami jogrendszerben ugyanolyan oltalmat élvezzenek.

38

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/2436 irányelv 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti jog olyan általános elvének alkalmazhatósága, amely – az ezen irányelv 9. cikkének (1) vagy (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 18. cikkének (1) bekezdésében említett esettől eltérő helyzetben – jogvesztést ír elő valamely lajstromozott védjegy jogosultjának azon jogára nézve, hogy megtiltsa az e védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés harmadik személy általi használatát az említett védjegy árujegyzékében szereplő árukkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk tekintetében.

39

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikke (3) bekezdésének b) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

azzal ellentétes a nemzeti jog olyan általános elvének alkalmazhatósága, amely – az ezen irányelv 9. cikkének (1) vagy (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 18. cikkének (1) bekezdésében említett esettől eltérő helyzetben – jogvesztést ír elő valamely lajstromozott védjegy jogosultjának azon jogára nézve, hogy megtiltsa az e védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés harmadik személy általi használatát az említett védjegy árujegyzékében szereplő árukkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk tekintetében.