(1)

2006. március 17-én Lengyelország bejelentette a Huta Cynku Miasteczko Śląskie SA (a továbbiakban: HCM) számára nyújtott szerkezetátalakítási támogatást. A bejelentésre a Bizottság azon határozatát követően került sor, amely szerint nem emel kifogást a 11,8 millió PLN (3,12 millió EUR (2) összegű kölcsönre nyújtott garancia formájában a HCM számára biztosított megmentési támogatás ellen.

(2)

2006. július 19-én a bejelentett támogatás tekintetében a Bizottság az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos eljárás megindításáról határozott, mivel kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a támogatás összeegyeztethető-e a közös piaccal. Az eljárás kezdeményezéséről szóló bizottsági határozatot 2006. augusztus 30-án tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felkérte az érintett feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az intézkedésekkel kapcsolatban. Harmadik felektől nem érkeztek észrevételek.

(3)

2006. szeptember 18-án Lengyelország hiányos választ küldött az eljárás megindítására vonatkozóan. A 2007. május 23-án kelt levelében Lengyelország tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy visszavonta bejelentését.

(4)

A HCM 1966-ben létrejött állami vállalat. A nem vastartalmú fémek gyártásának és kohászati megmunkálásának (cink és ólom gyártása) piacán tevékenykedik. 2004-ben a vállalat a finomított cink lengyelországi piacának 51 %-át és az európai piac 3 %-át tudta magáénak. A vállalat körülbelül 1 100 alkalmazottat foglalkoztat, és az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint regionális támogatásra jogosult területen található.

(5)

A lengyel hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy az Agencja Rozwoju Przemysłu SA (Iparfejlesztési Ügynökség, a továbbiakban: ARP) 5 éves időtartamra 21,8 millió PLN (5,76 millió EUR) összegű kölcsönt tervez nyújtani. A kölcsön visszafizetése annak odaítélésétől számított egy év múlva kezdődött volna meg. A kölcsön a Bizottság által meghatározott referenciarátával megegyező változó kamaton alapult volna. 10 millió PLN-t (2,64 millió EUR) a technológiai szerkezetátalakítással kapcsolatos beruházásokra kellett volna fordítani. A fennmaradó 11,8 millió PNL-t (3,11 millió EUR) a megmentési kölcsön – amelyre ARP nyújtott garanciát – visszafizetésének finanszírozására kellett volna fordítani.

(6)

Lengyelország továbbá tájékoztatta a Bizottságot a hitelezőkkel kötendő egyezségi megállapodásról, amely révén a vállalkozás fizetőképessége helyreállna. Ennek érdekében az esedékes összegek nagysága és a birtokolt biztosítékok nagysága szerint két csoportra osztották a hitelezőket, akiknek a HCM-mel szembeni követelései 65,3 millió PLN (15,9 millió EUR) összeget tettek ki. Az egyezségi megállapodás lényegében a magán- és köztartozások visszafizetésének néhány évvel történő elhalasztásáról rendelkezik. A birtokolt biztosítékok szerint különböző csoportokat alakítottak ki. A tartozás visszafizetését minden egyes csoport esetében külön meghatározott időtartamra halasztották el.

(7)

A kölcsönt a lengyel hatóságok állami támogatásként jelentették be az EK-szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(8)

A Bizottság az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás kezdeményezéséről határozott, mivel kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy teljesültek-e a szerkezetátalakítási támogatás jóváhagyására vonatkozó azon feltételek, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló, az adott időpontban alkalmazandó közösségi iránymutatás (4) (a továbbiakban: iránymutatás) tartalmaz, azaz:

(9)

Ezenkívül a Bizottság kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az egyezségi megállapodás valójában nem tartalmazott-e állami támogatást.

(10)

A lengyel hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy az eljárás megindítása után a HCM sikeresen megkötötte az egyezségi megállapodást.

(11)

Ezenfelül a lengyel hatóságok arról is tájékoztatták a Bizottságot, hogy a vállalkozás nyereségessé vált (2006. első felében 10,3 millió PNL, azaz mintegy 2,72 millió EUR összegű nettó nyeresége volt); likviditása javult, és a piacon képes finanszírozást biztosítani. Mivel a garantált kölcsön többé nem jelentett előnyt a vállalat számára, Lengyelország visszavonta a (6) preambulumbekezdésben említett intézkedés bejelentését. A vállalat továbbá visszafizette a kölcsönt, amelyhez megmentési támogatásként állami garanciát biztosítottak, ezért e garancia a továbbiakban tárgytalanná vált.

(12)

Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (5) 8. cikke szerint a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása után a tagállam megfelelő határidőn belül visszavonhatja bejelentését, mielőtt a Bizottság a támogatás tekintetében meghozná határozatát. Ilyen esetben Bizottságnak anélkül határoz az eljárás lezárásáról, hogy elvégezné az értékelést.

(13)

Lengyelország visszavonta a (6) preambulumbekezdésben leírt intézkedés bejelentését. Annak érdekében azonban, hogy az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást megszüntethesse, a Bizottságnak értékelnie kell, vajon a (6) preambulumbekezdésben említett egyezségi megállapodás tartalmaz-e állami támogatási elemeket.

(14)

A Bizottság elismeri, hogy az egyezségi megállapodás nem minősül állami támogatásnak, mivel megfelel a magánhitelező tesztjének, valamit a tartozás visszafizetésének elhalasztását tartalmazza, amely a hitelezők számára nagyobb előnnyel jár, mint a HBM felszámolása. Az ítélkezési gyakorlat szerint a közhitelező a szerkezetátalakítási terv alapján felajánlott összegből származó előnyt összeveti azzal az összeggel, amelyet akkor kapna, ha a vállalatot felszámolnák. Sem előnyről, sem pedig állami támogatásról nincs szó, amennyiben a szerkezetátalakítás jobb eredménnyel jár, mint a felszámolás (6). Lengyelország rendelkezésre bocsátott egy tanulmányt, amely szerint még ha azt is feltételezzük, hogy a halasztás vagyonvesztéshez vezet, ha nettó jelenértékben számolják ki, az ilyen veszteség még mindig jobb helyzetet teremtene a közhitelezők számára, mint a vállalat felszámolása. Az egyezségi megállapodás eredményeként a hitelezők követeléseik átlagosan 75,7 %-át visszanyerik, azok pedig, akik kevésbé előnyös helyzetben vannak, követeléseik 72,9 %-át, amely még mindig magasabb összeg, mint a felszámolásból befolyó összeg, amelyet a tanulmány 64,8 %-ra becsül. Ezenfelül a Bizottság szerint nincs alapja annak a megállapításnak, hogy a közhitelezők a magánhitelezőknél kedvezőtlenebb bánásmódban részesültek, mivel az azonos csoportban lévő hitelezőket egyenlő bánásmódban részesítették.

(15)

A szerkezetátalakítási terv bejelentése azt jelentette, hogy a megmentési támogatást meg lehetett hosszabbítani a hathónapos határidőn túl. A későbbiekben azonban Lengyelország visszavonta a bejelentést. Az iránymutatás 26. pontja egyértelműen meghatározza, hogy a szerkezetátalakítási terv bejelentése elengedhetetlen feltétele a megmentési támogatás meghosszabbításának. Ezért ha a bejelentett szerkezetátalakítási tervet később visszavonják, meg kell szüntetni a megmentési támogatás esetében megengedett hosszabbítást (7). E feltételt jelen esetben teljesítették, mivel a vállalat az államilag garantált kölcsönt visszafizette.

(16)

A Bizottság úgy határozott, hogy a bejelentett támogatási intézkedés tekintetében az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást lezárja, elismerve, hogy Lengyelország visszavonta bejelentését, és nem ítélt oda jogellenes állami támogatást,