RIMVYDAS NORKUS

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2025. május 22. ( 1 )

C‑279/24. sz. ügy

AY

kontra

Liechtensteinische Landesbank (Österreich) AG

(az Oberster Gerichtshof [legfelsőbb bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 593/2008/EK rendelet – A 3. cikk (1) és (2) bekezdése – Az alkalmazandó jog megválasztása – A 6. cikk (1) és (2) bekezdése – Hatály – Vállalkozó és más tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztó között létrejött szerződés – Az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó kikötést tartalmazó szerződés megkötését követően a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamba irányuló tevékenység – A 6. cikk (4) bekezdésének a) pontja – Kizárások – Befektetési szolgáltatások – 93/13/EGK irányelv – Tisztességtelen feltételek”

I. Bevezetés

1.

Az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által az EUMSZ 267. cikk alapján előterjesztett jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17‑i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) 6. cikkének, valamint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv ( 3 ) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezése.

2.

E kérelmet az AY, egy Olaszországban lakóhellyel rendelkező fogyasztó és a Liechtensteinische Landesbank (Österreich) AG, egy Ausztriában székhellyel rendelkező bank (a továbbiakban: bank) között az AY által pénzügyi termékek vásárlása következtében elszenvedett veszteségek tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő. AY e veszteségek miatt kártérítés iránti keresetet nyújtott be az osztrák bíróságokhoz azon az alapon, hogy a bank nem megfelelő tájékoztatást és tanácsadást nyújtott számára. AY azt állítja, hogy a bank tevékenysége Olaszországba irányult, és hogy az alkalmazandó jogot meghatározó, felek általi kikötést figyelmen kívül kell hagyni, mivel az olasz jog kedvezőbb számára, mint az osztrák jog. Az olasz jog alapján azt állítja, hogy a bank megsértette a szerződéskötést megelőző és tájékoztatási kötelezettségeit. A bank ezzel szemben úgy véli, hogy az osztrák jog megválasztása érvényes. A bank szerint valamennyi végrehajtott ügyletet AY kérte, aki tanácsadás nélkül választott befektetéseket. Ezek az ügyletek olyan befektetéseknek minősültek, amelyeket AY a saját helyzetére tekintettel megfelelőnek tartott, így a bank az osztrák jog alapján nem vonható felelősségre.

3.

A jelen ügy alkalmat kínál a Bíróságnak arra, hogy továbbfejlessze a fogyasztói szerződésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Konkrétabban, a Bíróságnak első alkalommal kell döntenie arról, hogy a fogyasztó védelmére irányuló cél megvalósítása érdekében meg kell‑e változtatni a valamely szerződésre alkalmazandó nemzeti jogot a vállalkozó által az említett szerződés időtartama alatt teljesített konkrét cselekmények miatt, függetlenül attól, hogy a szerződő felek eredetileg egy meghatározott tagállam jogszabályainak alkalmazásában állapodtak meg. Mivel az uniós jog ilyen értelmezése ellentétes lehet a jogbiztonsággal kapcsolatos megfontolásokkal, a Bíróság feladata, hogy gondosan egyensúlyt teremtsen a fent említett érdekek között, anélkül azonban, hogy szem elől tévesztené a magánautonómia elvét, amely a szerződések jogában döntő szerepet játszik.

II. Jogi háttér

A.   Az uniós jog

1. Az 593/2008 rendelet

4.

Az 593/2008 rendelet „A jogválasztás szabadsága” című 3. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   A szerződésre a felek által választott jog az irányadó. A jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie vagy annak a szerződés rendelkezéseiből vagy az eset körülményeiből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie. Választásukkal a felek a szerződés egészére vagy annak csak egy részére alkalmazandó jogot határozhatják meg.

(2)   A felek bármikor megállapodhatnak abban, hogy a szerződést a korábban – az e cikk szerinti korábbi jogválasztás, illetve az e rendelet más rendelkezései alapján – irányadó jog helyett egy másik jog rendelkezései alá vonják. A szerződés alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezéseinek a szerződéskötés után bekövetkezett módosítása a szerződés 11. cikk szerinti alaki érvényességét nem érinti és harmadik személyek jogait nem sérti.”

5.

Az említett rendelet „Fogyasztói szerződések” címet viselő 6. cikkének (1)–(4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 5. és 7. cikk sérelme nélkül egy olyan szerződésre, amelyet egy természetes személy üzleti vagy szakmai tevékenységén kívüli célra (»a fogyasztó«) kötött egy másik, az üzleti vagy szakmai tevékenysége gyakorlásának keretében eljáró személlyel (»a vállalkozó«), annak az országnak a joga az irányadó, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található, feltéve, hogy a vállalkozó:

a)

üzleti vagy szakmai tevékenységét abban az országban folytatja, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található; vagy

b)

minden más esetben ilyen jellegű tevékenységei ebbe az országba vagy az ezen országot is magában foglaló országokba irányulnak,

és a szerződés e tevékenységekkel kapcsolatos.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére, a felek a 3. cikknek megfelelően megválaszthatják az alkalmazandó jogot azon szerződésükre, amely megfelel az (1) bekezdés követelményeinek. A felek jogválasztása azonban nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót megfosztják az olyan rendelkezések által biztosított védelemtől, amelyektől – az (1) bekezdés alapján jogválasztás hiányában alkalmazandó jog értelmében – megállapodás útján nem lehet eltérni.

(3)   Ha az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában szereplő követelmények nem teljesülnek, a fogyasztó és a vállalkozó közötti szerződésekre alkalmazandó jogot a 3. és 4. cikk szerint kell meghatározni.

(4)   Az (1) és (2) bekezdés a következő szerződésekre nem alkalmazandó:

a)

szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések, ha a szolgáltatást a fogyasztó számára kizárólag a szokásos tartózkodási helye szerinti országtól eltérő országban nyújtják;

[…]

d)

a valamely pénzügyi eszköz által megtestesített jogok és kötelezettségek, továbbá valamely átruházható értékpapír kibocsátásának, arra vonatkozó nyilvános ajánlattételnek vagy nyilvános vételi ajánlatnak a feltételeit, illetve a kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyeinek jegyzési és visszaváltási feltételeit meghatározó jogok és kötelezettségek, amennyiben ezen tevékenységek nem minősülnek pénzügyi szolgáltatás nyújtásának;”

2. A 93/13 irányelv

6.

A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.”

B.   Az osztrák jog

7.

Az Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch (általános polgári törvénykönyv, a továbbiakban: ABGB) 879. §‑ának (3) bekezdése a következőket írja elő:

„Az általános szerződési feltételekben vagy szabványszerződésben szereplő, nem a felek valamely fő kötelezettségét rögzítő szerződéses kikötés semmis, amennyiben az ügy valamennyi körülményére tekintettel az egyik félre nézve súlyosan hátrányos.”

III. Az alapeljárás tényállása, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8.

2013‑ban az Olaszországban lakóhellyel rendelkező AY értékpapírszámlát és folyószámlát kívánt nyitni az Ausztriában székhellyel rendelkező banknál.

9.

E célból AY először felkereste a bank egyik ausztriai fiókját, majd ezt követően az általa aláírt számlanyitási kérelmet, valamint a bank által kért, „ügyfélprofilra” vonatkozó dokumentumokat Olaszországból küldte meg. A bank AY részére átadott általános szerződési feltételei szerint a felek közötti valamennyi jogviszonyra az osztrák jogot kellett alkalmazni.

10.

Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szerződés aláírásakor AY a „tanácsadás nélküli ügyletkötést” választotta, és hogy ezt követően, noha ügyfélprofilját többször frissítették, AY mindig kifejezetten csak a „tanácsadás nélküli” ügyleteket választotta.

11.

2015 szeptemberében és 2016 júniusában AY hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat (a továbbiakban: ETN) vásárolt a bank útján, amelyeket 2016 júliusában nyereséggel értékesített.

12.

Ezt követően 2016 októberében AY részt vett egy olasz befektetési vállalkozás által Padovában szervezett rendezvényen, amelynek során a vállalkozás ügyvezetője bemutatott egy olyan alapot, amelynek portfóliójában a fent említett, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok szerepeltek. E rendezvényen a bank egyik alkalmazottja is részt vett annak érdekében, hogy bemutassa a bankot a jelen lévő befektetőknek.

13.

2017 októbere és 2018 februárja között AY saját elhatározásból a bank útján további TCN‑mennyiséget vásárolt. Ezenkívül AY 2017 októberében a bank útján vásárolt a padovai rendezvényen bemutatott alap befektetési jegyeiből.

14.

Végül AY, mivel úgy ítélte meg, hogy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a befektetési jegyek 2017‑től végrehajtott vásárlása miatt pénzügyi veszteséget szenvedett, a bank által elkövetett tanácsadási, valamint tájékoztatási hibák miatt 140271,10 euró kártérítést követelt a banktól, kamatokkal, költségekkel és járulékos költségekkel együtt.

15.

Kérelmének alátámasztása érdekében AY lényegében előadta, hogy az általános szerződési feltételekben foglalt jogválasztási kikötés jogellenes, és ennélfogva hivatkozhat a szokásos tartózkodási helye szerinti országban, Olaszországban alkalmazandó jog kógens rendelkezéseire, amelyek számára kedvezőbbek. A hatályos olasz szabályozás szerint ugyanis a bank megsértette a tájékoztatási kötelezettségeit, következésképpen a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és befektetési jegyek vásárlására vonatkozó szerződések semmisek.

16.

Az alsóbb fokú bíróságok elutasították AY kereseti kérelmét. Úgy vélték, hogy a felek között létrejött megállapodásra figyelemmel az osztrák jog alkalmazandó. Ezenkívül, mivel AY „tanácsadás nélküli” ügyfélként Olaszországban sem befektetési tanácsadást, sem a bank egyéb szolgáltatásait nem vette igénybe, alkalmazandó az 593/2008 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének a) pontjában előírt kivétel, amely folytán AY nem hivatkozhat azon rendelkezésekre, amelyektől – az e cikk (1) és (2) bekezdése alapján jogválasztás hiányában alkalmazandó jog értelmében – megállapodással nem lehet eltérni.

17.

AY felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, az Oberster Gerichtshofhoz (legfelsőbb bíróság). E bíróság előtt AY először is kifejti, hogy kérelme csak a 2016. októberi olaszországi rendezvényt követően végzett ügyletekre vonatkozik, mivel ezen rendezvény során a bank aktívan népszerűsítette a vitatott beruházásokat Olaszországban, és így tevékenységei az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az olasz piacra irányultak.

18.

Másodszor, AY megismétli, hogy a jogválasztási kikötés tisztességtelen, ezért azt figyelmen kívül kell hagyni, mivel őt fogyasztóként nem tájékoztatták arról, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően hivatkozhat a szokásos tartózkodási helye szerinti ország kötelező rendelkezései által számára biztosított védelemre.

19.

Harmadszor, AY azt állítja, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti kivétel a jelen esetben nem alkalmazható, mert a bank olyan angol nyelvű honlappal rendelkezik, amelyen olasz fogyasztóként minden számlamozgást megtekinthetett, számlakivonatokat nyomtathatott, valamint információkat, véleményeket és elemzéseket kaphatott. A bank lényegében online befektetési szolgáltatásokat nyújtott Olaszországban, a lakóhelye szerinti államban, anélkül hogy fizikailag jelen kellett volna lennie Ausztriában.

20.

A fentiekre tekintettel AY arra a következtetésre jut, hogy az általa a szóban forgó ügyletek tekintetében fogyasztóként kötött, pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően a számára kedvezőbb olasz jogszabályok az irányadók, ami e szerződések semmisségét vonja maga után.

21.

A kérdést előterjesztő bíróság elöljáróban megjegyzi, hogy AY mindig is fogyasztóként járt el, mind az üzleti kapcsolat létesítésekor, mind pedig a vitatott pénzügyi termékek megvásárlására vonatkozó megbízások megadásakor. Ugyanakkor az üzleti kapcsolat létesítésekor az 593/2008 rendelet 6. cikke szerinti feltételek még nem álltak fenn, mert a bank ebben az időpontban még nem folytatott tevékenységet Olaszországban, és tevékenysége még nem irányult ebbe az országba.

22.

Így a kérdést előterjesztő bíróság szerint az üzleti kapcsolat kezdetekor a felek érvényesen választották az osztrák jogot, annál is inkább, mivel az AY és a bank között létrejött szerződésre mint banki szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésre még jogválasztás hiányában is ugyanezen jogot kellett volna alkalmazni az 593/2008 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján.

23.

A kérdést előterjesztő bíróság ennélfogva elsősorban arra keresi a választ, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerinti feltételeknek egy korábban létesített állandó üzleti kapcsolat fennállása alatti teljesülése ahhoz vezet‑e, hogy a későbbi ügyletekre az e rendelkezés szerinti jogkövetkezményeket kell alkalmazni annak ellenére, hogy a felek e kapcsolat létesítésekor érvényesen megválasztották az alkalmazandó jogot. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis nem kétséges, hogy a bank tevékenysége 2016 után a fogyasztó lakóhelye szerinti államba „irányult”, és hogy az AY által adott későbbi megbízások a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően e tevékenységhez köthetők. ( 4 ) Következésképpen e rendelet 6. cikke főszabály szerint ettől az időponttól alkalmazandó.

24.

Másodsorban, feltételezve, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke alkalmazandó, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az alapügyben teljesülnek‑e az e rendelet 6. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglalt kivétel feltételei. E bíróságban többek között az a kérdés merül fel, hogy átültethető‑e a jelen ügyre a 2019. október 3‑iVerein für Konsumenteninformation ítéletből (C‑272/18, EU:C:2019:827) következő azon kritérium, amely szerint annak meghatározása érdekében, hogy a szolgáltatások e kivétel hatálya alá tartoznak‑e, azt kell megvizsgálni, hogy magából a szolgáltatások „jellegéből” az következik‑e, hogy e szolgáltatásokat összességükben csak a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti államon kívül lehet nyújtani. A jelen ügyben az említett bíróság hangsúlyozza, hogy az, hogy AY távközlő eszközök útján Olaszországból adhatta meg vásárlási megbízásait, a bank honlapja angol nyelven is a rendelkezésére állt, és e honlapon megtekinthette számláit, a „kizárólag” Ausztriában megvalósuló szolgáltatásnyújtás ellen szóló érvet jelent.

25.

Harmadsorban, feltételezve, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke alkalmazandó, e rendelet 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja azonban nem, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az említett rendelet 6. cikke alkalmazása feltételeinek teljesülését követően a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében véve tisztességtelennek kell‑e tekinteni az e feltételek teljesülését megelőzően kötött jogválasztási kikötést, ha e kikötés nem tájékoztat az ugyanezen rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményekről.

26.

E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)

Az [593/2008 rendelet] 6. cikke szerint irányadó jog alapján kell‑e értékelni az A országban (a jelen esetben Olaszországban) lakóhellyel rendelkező fogyasztó által állandó üzleti kapcsolat alapján egy B országban (a jelen esetben Ausztriában) székhellyel rendelkező banknak pénzügyi termékek vásárlására adott megbízások jogkövetkezményeit, ha a[z 593/2008] rendelet 6. cikke alkalmazásának feltételei fennálltak ugyan az egyes megbízások megadásakor, az üzleti kapcsolat létrejöttekor azonban még nem, és a felek ebben az időpontban az üzleti kapcsolat egészére a B ország jogát választották alkalmazandó jogként [e] rendelet 3. cikke alapján?

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

2)

Alkalmazandó‑e az 593/2008 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti kivétel, ha egy bank szerződés alapján számlákat nyit egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztó részére, és ezt követően a fogyasztó megbízásai alapján pénzügyi termékeket vásárol a fogyasztó részére, amelyeket jóváírnak a számlákon, minek körében a fogyasztó (többek között) távközlő eszközök útján adhatja meg a megbízásokat?

Az első kérdésre adandó igenlő és a második kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

3)

A [93/13] irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében véve tisztességtelennek kell‑e tekinteni az alkalmazandó jognak a[z 593/2008] rendelet 6. cikke alkalmazása feltételeinek teljesülését megelőző megválasztását e feltételek teljesülését követően, ha a jogválasztás körében nem hivatkoztak [e] rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményekre?”

IV. A Bíróság előtti eljárás

27.

A 2024. április 8‑án kelt előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2024. április 22‑én érkezett meg a Bíróság Hivatalához.

28.

Az alapeljárás felei, a cseh kormány, valamint az Európai Bizottság az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében előírt határidőn belül írásbeli észrevételeket nyújtott be.

29.

A 2025. február 4‑i általános értekezleten a Bíróság úgy határozott, hogy az eljárási szabályzata 76. cikkének (2) bekezdése alapján mellőzi a tárgyalás tartását.

V. Jogi elemzés

A.   Előzetes megjegyzések

30.

Az 593/2008 rendelet kollíziós szabályokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó tagállami jog meghatározását. E rendelet tárgyi hatályát annak 1. cikke határozza meg, amely szerint az említett rendeletet szerződéses kötelezettségekre kell alkalmazni polgári és kereskedelmi ügyekben olyan helyzetekben, amikor különböző országok ütköző joga között kell választani. Az 593/2008 rendelet hatálya nem terjed ki az 1. cikkének (2) bekezdésében felsorolt tárgykörökre. Ha a szóban forgó szerződéses kötelezettség e rendelet hatálya alá tartozik, az alkalmazandó jogot a rendelet kollíziós szabályai alapján kell meghatározni. Az említett rendelet 3. cikkének megfelelően a jogválasztás szabadságának elvét kell alkalmazni, vagyis a felek főszabály szerint szabadon meghatározhatják a szerződésükre alkalmazandó jogot. Kifejezett vagy hallgatólagos jogválasztás hiányában az alkalmazandó jogot általában ugyanezen rendelet 4. cikke határozza meg, amely különböző kapcsoló elveket ír elő a különböző szerződéstípusokra vonatkozóan, valamint az 593/2008 rendelet 5. és azt követő cikkei, amelyek egyes sajátos szerződéstípusokra vonatkoznak.

31.

Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében ráruházott hatáskörök gyakorlása során a nemzeti bíróság egy sor olyan megállapítást tett, amelyek lehetővé teszik a szóban forgó szerződéses kötelezettségek minősítését. Mindenekelőtt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy AY az 593/2008 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „fogyasztó”, függetlenül attól, hogy szakmai tapasztalatának köszönhetően magas szintű ismeretekkel rendelkezik a pénzügyi műveletek, valamint a tőke‑ és pénzügyi piac terén. E fogyasztó áll szemben a bankkal, amely az ugyanezen rendelkezés értelmében vett „vállalkozóként” pénzügyi szolgáltatásokat nyújtott neki. Az AY és bankja közötti szerződéses kötelezettségek továbbá e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében „polgári” jellegűek, így e rendelet hatálya alá tartoznak. Végül, „olyan helyzet[ről van szó], amikor különböző országok joga [helyesen: ütköző jogai] között kell választani”, mivel a bank a felek eredeti megállapodása szerinti osztrák jogra támaszkodik, míg AY jogainak érvényesítése érdekében az olasz jogra hivatkozik.

32.

Mindezen elemekből az következik, hogy az 593/2008 rendelet „fogyasztói szerződésekre” vonatkozó 6. cikkének kollíziós szabályai alkalmazhatók a jelen ügyben. Ezek képezik az alapjogvita tárgyát is. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések, amelyeket abban a sorrendben fogom megvizsgálni, ahogyan azokat előterjesztették, többek között az e rendelet 6. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmezésére vonatkoznak. Csak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés irányul a 93/13 irányelvre, amely kérdés nem közvetlenül a kollíziós szabályokra, hanem inkább a szerződéses rendelkezések tartalmára vonatkozik. E kérdés a különböző uniós jogi aktusok közötti kapcsolattal összefüggő fontos szempontokat vet fel. Elemzésem keretében ki fogom fejteni e rendelkezések jogalkotási célját és egymáshoz való viszonyát.

B.   Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

33.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke alkalmazandó‑e a pénzügyi termékek vásárlására, ha az e cikkben foglalt feltételek, amelyek ezen ügyletek időpontjában fennálltak, az ezen ügyletek alapjául szolgáló szerződés megkötésének időpontjában még nem álltak fenn.

34.

Az e kérdésre adandó igenlő válasz esetén az 593/2008 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján a jelen ügyben az olasz jog alkalmazandó. Nemleges válasz esetén az alkalmazandó jogot meghatározó, az e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően elfogadott kikötés értelmében az osztrák jog alkalmazandó.

1. Az 593/2008 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésének megfelelő, megállapodás szerint alkalmazandó jogról

35.

Mivel az első kérdést elvontan fogalmazták meg, a jogi tét jobb megértése érdekében pontosítani kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételek később, vagyis a szerződés megkötését követően teljesültek, mivel a bank szakmai tevékenysége az AY szokásos tartózkodási helye szerinti államba irányult.

36.

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, semmi nem enged arra következtetni, hogy a bank e szerződés megkötésének időpontjában szakmai tevékenységet folytatott volna Olaszországban, vagy szakmai tevékenysége bármilyen módon oda irányult volna. Ezért eredetileg nem volt objektív ok arra, hogy kétségbe vonják az osztrák jog alkalmazandóságát.

37.

Az AY által 2013‑ban aláírt számlanyitási kérelemben ugyanis ez utóbbi elfogadta, hogy az általános szerződési feltételek, amelyek az alkalmazandó jogot meghatározó kikötést is magukban foglalták, a „jelenlegi és jövőbeli üzleti kapcsolatu[k] alapjaként” szolgálnak. Ennélfogva az alkalmazandó jogot – az osztrák jogot – meghatározó kikötést annak egyértelmű szövege alapján a felek közötti szerződéses jogviszony keretében teljesített jövőbeli ügyletekre is alkalmazni kellett.

2. A keretszerződésre alkalmazandó jog 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján történő utólagos megváltoztatásának lehetőségéről

38.

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az üzleti kapcsolat 2013. évi kezdetét követően a bank olyan magatartást tanúsított, amely indokolja a körülmények újbóli jogi értékelését. Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság előadja először is, hogy a bank által a 2016. októberi padovai rendezvényen tartott bemutató alapján a bank aktívan forgalmazta magát Olaszországban, és így tevékenységei az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján az olasz piacra irányultak. A kérdést előterjesztő bíróság másodszor kifejti, hogy az AY által adott későbbi megbízások szintén e tevékenység körébe tartoznak.

39.

Még ha a kérdést előterjesztő bíróság feladata is, hogy saját hatáskörében elvégezze a tényállás jogi minősítését, ( 5 ) a jelen indítvány szempontjából előzetesen meg kell vizsgálni, hogy indokolt‑e a helyzet ezen újbóli jogi értékelése. Ez a megközelítés lehetővé teszi egy olyan uniós jogi rendelkezés értelmezésének elkerülését, amely ilyen körülmények között nem alkalmazható, és arra irányul, hogy e bíróság számára hasznos választ lehessen adni. Először tehát röviden foglalkozom azzal, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett megfontolások elegendőek‑e annak megállapításához, hogy a jelen ügyben teljesülnek az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazhatóságának jogi feltételei, majd ezt követően felteszem a kérdést, hogy az AY által elérni kívánt jogkövetkezmény, azaz az alkalmazandó jog megváltoztatása ilyen körülmények között bekövetkezhet‑e.

a) A jogi feltételek formális teljesüléséről

40.

Az első kérdésre igenlő választ kell adni, ha a bank szakmai tevékenysége ténylegesen a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti országba irányult, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság állítja.

41.

Ez a fent hivatkozott rendelkezés értelmezésétől függ, különösen attól, hogy mi értendő a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamba „irányuló” szakmai tevékenység fogalma alatt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 593/2008 rendelet nem tartalmazza e fogalom meghatározását, és azt a Bíróság még nem értelmezte.

42.

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy e fogalom igen hasonló a 44/2001/EK rendelet ( 6 ) 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, jelenleg az 1215/2012/EU rendelet ( 7 ) 17. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő fogalomhoz. E rendelkezés értelmében az ügy elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságot a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányuló” szakmai tevékenység fogalma alapján kell meghatározni. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság e fogalmat a Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítéletében ( 8 ) értelmezte, így e releváns ítélkezési gyakorlat hasznosnak bizonyulhat.

43.

Az a tény, hogy e rendelkezés célja – az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjához hasonlóan – a különböző nemzeti jogrendszerek közötti összeütközések feloldása, véleményem szerint az alapul szolgáló elveket és kritériumokat figyelembe vevő megközelítés mellett szól. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az 593/2008 rendelet (24) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az uniós jogalkotó biztosítani kívánta a 44/2001 rendelettel való összhangot, megkövetelve, hogy a valamely tagállamra „irányuló tevékenység” fogalmát, amely a fogyasztót védő szabály alkalmazásának feltétele, „harmonikusan értelmezzék”. A jelen indítványban javasolt megközelítés tehát illeszkedik az uniós jogalkotó kifejezett szándékához.

44.

A Pammer és Hotel Alpenhof ítéletben a Bíróság kimondta, hogy valamely tevékenység akkor „irányul” a fogyasztó államába, ha a kereskedő jelezte azon szándékát, miszerint kereskedelmi kapcsolatokat kíván létesíteni egy vagy több másik tagállam fogyasztóival, amely tagállamok egyike a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam. Következésképpen az e fogyasztóval adott esetben megkötött szerződést megelőzően arra utaló jeleknek kell fennállniuk, hogy a kereskedő más tagállamok, köztük a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fogyasztóival is kívánt kereskedni, abban az értelemben, hogy e fogyasztókkal szerződést kívánt kötni. ( 9 )

45.

A jelen ügyben nem vitatott, hogy az – egyik alkalmazottja által képviselt – bank részt vett egy olaszországi rendezvényen, aminek célja csak az lehetett, hogy a jelen lévő ügyfelekkel új szerződéseket kössön vagy új ügyleteket bonyolítson le. Egyetértek tehát a kérdést előterjesztő bíróság azon értékelésével, amely szerint az ilyen magatartást úgy kell értelmezni, hogy a bank tevékenysége – fogyasztói szerződések megkötése céljából – az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében Olaszországba is „irányult”.

46.

E tekintetben el kell utasítani a bank azon érvét, amely szerint lényegében az, hogy valamely szakmai tevékenység a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti országba irányult, csak akkor teszi alkalmazhatóvá az 593/2008 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését, ha okozati összefüggés áll fenn a vállalkozónak a fogyasztó lakóhelye szerinti országban folytatott tevékenysége és a szerződéskötés között. A Bíróság ugyanis az Emrek ítéletben, ( 10 ) amelynek tárgya egy egyenértékű joghatósági rendelkezésnek – nevezetesen a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának – az értelmezése volt, már kimondta, hogy az nem követeli meg az okozati összefüggés fennállását a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységnek a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam felé történő irányulása eszköze, nevezetesen egy webhely, és az e fogyasztóval kötött szerződés megkötése között. Mindenesetre az ilyen okozati összefüggés fennállása az ilyen jellegű tevékenységhez kapcsolódó szerződésre utaló jelnek minősül. ( 11 ) Az 593/2008 rendeletben és a 44/2001 rendeletben szereplő, valamely tagállamba „irányuló tevékenység” fogalma „harmonikus értelmezésének” szellemében ( 12 ) ugyanezt az értelmezést kell alkalmazni az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja tekintetében is, ( 13 ) így a jelen ügyben nem kell bizonyítani a bank 2016. októberi padovai rendezvényen való jelenléte és az értékpapírok AY által ezen rendezvényt követően történő megvásárlása közötti okozati összefüggést. Az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozik ilyen okozati összefüggésre, önmagában nem teszi alkalmazhatatlanná e rendelet 6. cikkének (1) bekezdését.

b) A jogkövetkezményeknek a jelen ügyre történő alkalmazásáról

47.

Főszabály szerint annak, hogy fennállnak az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazási feltételei, az e rendelkezésben előírt jogkövetkezményt – azaz a fogyasztói szerződésekre vonatkozó olasz szabályozásnak a jelen ügy körülményeire való alkalmazását – kell kiváltania. Ez az alkalmazandó jognak a szerződés időtartama alatt történő megváltozását jelentené, annak ellenére, hogy a felek e rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján eredetileg az osztrák jogot választották.

48.

Ebből a szempontból rá kell mutatni, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének szövege nem rendelkezik kifejezetten a fogyasztói szerződésre alkalmazandó jog megváltozásának lehetőségéről abban az esetben, ha az e rendelkezés a) vagy b) pontjában említett jogi feltételek a szerződéses jogviszony kezdetekor nem álltak fenn, e jogviszony során azonban megvalósultak. Az említett rendelkezés a fogyasztói szerződésre alkalmazandó jog meghatározásának „klasszikus” esetét szabályozza, amelyben e követelmények már a szerződéses jogviszony kezdetétől kezdve fennállnak. A helyzet azon sajátossága, amely a körülményeknek az állandó üzleti kapcsolat során történő megváltozásához kapcsolódik, az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése közötti olyan kapcsolat kialakítását teszi szükségessé, amelynek tiszteletben kell tartania mind a felek alkalmazandó jog megválasztásával kapcsolatos autonómiáját, mind pedig a fogyasztó ilyen jogviszonyban történő védelmét.

49.

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának célja a fogyasztó védelme, mivel e rendelkezés a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogának alkalmazását írja elő. Ily módon egy, a fogyasztó által ismert jogot nyilvánítanak alkalmazandónak, ami nagy jelentőséggel bír, mivel nem minden fogyasztó van tudatában annak, hogy a határokon átnyúló elemet tartalmazó szerződéses jogviszonyok kollízióhoz vezethetnek. ( 14 ) A kereskedelmi területre vonatkozó tapasztalatának hiánya miatt a fogyasztó az uniós jogalkotó szempontjából a vállalkozóval szemben védelemre érdemesnek tűnik, amint az e rendelet (23) preambulumbekezdéséből következik. Valamely, a fogyasztó számára idegen jogi szabályozás esetleges alkalmazhatósága ugyanis megfoszthatja attól a védelemtől, amelyet a szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogrendje nyújt számára.

50.

Mindazonáltal ettől eltérő értékelés tűnik számomra megfelelőnek akkor, ha a fogyasztó önként és az alkalmazandó jog megválasztása következményeinek teljes tudatában köti meg a szerződést. Ez a következtetés még inkább meggyőző, ha a fogyasztó a szerződés megkötése céljából abba az országba utazik, ahol a vállalkozó székhellyel rendelkezik, és ebben az időpontban a vállalkozó semmilyen tevékenységet nem folytat a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti országban.

51.

Először is a fogyasztó ahhoz való jogának esetleges elismerése, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozzon annak érdekében, hogy az alkalmazandó jog megváltozását idézze elő, függetlenül attól, hogy az alkalmazandó jogot e rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján, a tények teljes ismeretében és a szerződéses partnerével egyetértésben megválasztotta, véleményem szerint leértékelné a szerződési szabadság és a jogválasztás szabadságának elvét, amelyek éppen az említett rendelet középpontjában állnak. Ugyanis, amint az ugyanezen rendelet (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, „[a] feleknek az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó szabadsága a szerződéses kötelezettségekre irányadó kollíziós szabályok rendszerének egyik alapja” (kiemelés tőlem). A Bíróság ezt az ítélkezési gyakorlatában kifejezetten elismerte, és azt is hangsúlyozta, hogy tiszteletben kell tartani a szerződő felek azon szabadságát, hogy megválasszák a szerződéses jogviszonyukra alkalmazandó jogot. ( 15 )

52.

Mindazonáltal nem ez lenne a helyzet, ha az alkalmazandó jog megváltozása kizárólag a két szerződő fél egyikének szándékától függene. Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az 593/2008 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „[a] felek bármikor megállapodhatnak abban, hogy a szerződést a korábban – az e cikk szerinti korábbi jogválasztás, illetve [a] rendelet más rendelkezései alapján – irányadó jog helyett egy másik jog rendelkezései alá vonják” (kiemelés tőlem). Az alkalmazandó jog későbbi megváltoztatásának az uniós jogalkotó által megengedett egyetlen lehetősége tehát a közös megegyezés lehetősége, amellyel AY és a bank nyilvánvalóan nem élt. Következésképpen – a szerződési szabadság és a jogválasztás szabadsága elvének megkérdőjelezése nélkül – nem látok semmilyen más lehetőséget, mint helyt adni AY olasz jog alkalmazására irányuló kérelmének. Az említett rendelkezés, amely ezeket az elveket tükrözi, hatástalanná válna, ha a banknak lehetősége lenne arra, hogy módosítsa az alkalmazandó jog megválasztását azáltal, hogy tevékenységét egyoldalúan Olaszországba irányítja. Ebből a szempontból lehet azzal érvelni, hogy az alkalmazandó jog megváltoztathatatlansága a fogyasztó védelmét is szolgálja. Az alkalmazandó jognak a vállalkozó egyoldalú cselekménye miatti megváltozása ugyanis olyan jog alkalmazását vonhatja maga után, amely kevésbé védi a fogyasztót, mint amelyben a felek megállapodtak.

53.

Másodszor, amint arra a jelen indítványban már rámutattam, jogbiztonsággal kapcsolatos megfontolások is szólnak az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének olyan alkalmazása ellen, amely lehetővé teszi az alkalmazandó jognak a szerződés időtartama alatti megváltoztatását. Amint az e rendelet (16) preambulumbekezdéséből kitűnik, „[e] rendelet általános célja – vagyis a jog érvényesülésén alapuló európai térségbeli jogbiztonság megvalósításának elősegítése – érdekében a kollíziós szabályoknak nagymértékben kiszámíthatónak kell lenniük”. Véleményem szerint ez a kiszámíthatóság nem állna fenn, ha elfogadnánk a szerződéses jogviszonyra alkalmazandó jognak az e szerződésben részes egyik fél egyoldalú eljárása alapján történő megváltoztatását. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az e rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlatában a Bíróság többször hivatkozott a jogbiztonság követelményeire, és különösen annak szükségességére, hogy a fogyasztókat érintő szerződéses jogviszonyokban biztosítsák a jog előreláthatóságát. ( 16 )

54.

Úgy vélem, hogy ezt a jogalkotási célt súlyosan veszélyeztetné, ha elfogadnánk, hogy a szerződésre alkalmazandó jog későbbi megváltozása nemcsak a felek akaratától függetlenül, hanem egyetlen előre nem látható esemény folytán is bekövetkezhet. Márpedig számomra úgy tűnik, hogy AY érvelése pontosan ebbe az irányba mutat, mivel a padovai rendezvényen mint olyan eseményen alapul, amely önmagában az alkalmazandó jog ilyen megváltozásához vezethet. Ugyanakkor, bár ez a rendezvény értelmezhető úgy, hogy a bank tevékenysége immár Olaszországba irányul, ( 17 ) úgy tűnik, hogy az az AY és a bank közötti szerződéses jogviszonyra nem gyakorolt hatást. Bár AY azt állítja, hogy ez alkalommal találkozott a bank egy alkalmazottjával, semmi nem utal arra, hogy a meglévő szerződést módosították volna. Számomra nem tűnik úgy sem, hogy egy ilyen rendezvény olyan nagy jelentőségű lett volna, hogy bármilyen jogi relevanciára tett volna szert, különösen az alkalmazandó jog esetleges megváltozása szempontjából. A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk szerint a szóban forgó alkalmazott nem mutatott be alapokat vagy más pénzügyi termékeket, hanem csak a bankot, amelynek dolgozott.

55.

Az ezzel ellentétes álláspont súlyos következményekkel járna a jogbiztonságra nézve. A vállalkozó ügyfeleivel szembeni minden magatartását, még a legdiszkrétebbet is meg kellene vizsgálni abból a szempontból, hogy állandó üzleti kapcsolatokban nem vezet‑e az alkalmazandó jog megváltozásához. Azt is szem előtt kell tartani, hogy az alkalmazandó jog esetleges megváltozása az érintett jogrendszertől függően jelentősen befolyásolná a felek közötti szerződéses viszonyokat. Az alkalmazandó jog utólagos módosulása ugyanis a szerződés egy lényeges elemének módosulását eredményezheti. A kérdést előterjesztő bíróság által előadottak szerint az olasz jog alkalmazhatósága esetén a bank köteles tanácsadást nyújtani AY‑nek a befektetéseivel kapcsolatban. Márpedig a felek közötti megállapodás szerinti, tanácsadás nélküli jogviszony keretében az ilyen tanácsadás nem volt előírva.

56.

Nem zárható ki, hogy a bank tanácsadási kötelezettsége így a megállapodás szerinti díjazás kiigazítását is szükségessé tenné. Az alkalmazandó jog utólagos módosulása tehát kétségessé tenné a szerződés lényeges tartalmát (essentialia negotii). ( 18 ) Az ilyen módosulás nemcsak a szerződő felek jogait és kötelezettségeit érintő számos kérdést vetne fel, hanem magát a szerződés fennállását is veszélyeztethetné, ha – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kifejti – az olasz jog úgy rendelkezik, hogy a fogyasztó tájékoztatására vonatkozó kötelezettség be nem tartása a szerződés semmisségét vonja maga után.

57.

Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy az AY által javasolt kiterjesztő értelmezés nemcsak a közötte és a bank között létrejött szerződést érintené, hanem potenciálisan nagyszámú, határokon átnyúló elemmel rendelkező álló szerződést is. Egy, az európai belső piac ( 19 ) egészében működő bankot az, hogy elkerülje a fogyasztókkal fennálló tartós szerződéses jogviszonyokban az alkalmazandó jog esetleges megváltozásának kockázatához kapcsolódó kiszámíthatatlanságot, visszatarthatná attól, hogy nemzetközi jelenlétét kiterjessze. Egy ilyen megközelítés megakadályozhatná abban, hogy hasznot húzzon a belső piac előnyeiből, ami hátrányosan érintené a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe venni kívánó potenciális ügyfeleket is. ( 20 ) Az alkalmazandó jog meghatározásával összefüggő bizonytalanság a belső piac megfelelő működését, valamint az integráció 593/2008 rendelet (1) és (6) preambulumbekezdésében említett egyéb kapcsolódó területeinek, így például a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek a működését is érintené. Nyilvánvaló tehát, hogy e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a jelen ügyhöz hasonló körülményekre történő alkalmazása a jogbiztonság szempontjából súlyos problémákat vetne fel.

c) Közbenső következtetés

58.

Az előző pontokban kifejtett okokból úgy vélem, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését nem kell kiterjesztően értelmezni, mivel e rendelkezés a jelen ügyben fennállóakhoz hasonló körülmények között nem teszi lehetővé a szerződésre alkalmazandó jog utólagos megváltoztatását. Ezzel szemben e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően a szerződő felek megállapodása szerinti jogválasztásnak kell érvényesülnie.

3. Az egyedi pénzügyi ügyletek értékelése

59.

Eltérő eredmény akkor lenne elképzelhető, ha úgy kellene tekinteni, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdése alkalmazási feltételeinek teljesülését követően adott különböző megbízások önálló szerződéseknek minősülnek. Ugyanez lenne a helyzet akkor is, ha e megbízások olyan mértékben módosították volna a fogyasztó és a bank között fennálló szerződést, hogy e módosítás nem e szerződés egyszerű naprakésszé tételét vagy kiigazítását, hanem e szerződő felek közötti új jogviszony létrehozását eredményezi.

60.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Nikiforidis ügyben hozott ítéletében a Bíróság kimondta, hogy az 593/2008 rendelet hatálybalépése csak akkor vezet e rendeletnek a hatálybalépését megelőzően létrejött szerződésre történő alkalmazásához, ha e szerződésen olyan terjedelmű módosítást hajtottak végre, hogy úgy kell tekinteni, hogy új szerződést kötöttek. ( 21 ) Az ezen ítélkezési gyakorlat mögött meghúzódó alapgondolatot alkalmazva meg kell vizsgálni, hogy az AY által az idők során végrehajtott egyedi pénzügyi ügyletek jogilag megkülönböztethetők‑e az AY és a bank között létrejött eredeti szerződéstől, vagy hogy azok e szerződés lényeges módosításával járnak‑e. Bizonyos tényezők azonban arra utalnak, hogy nem ez a helyzet.

61.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az értékpapírszámla és a folyószámla nyitásáról szóló szerződés aláírásával AY és a bank határozatlan időre szóló szerződéses jogviszonyba lépett. Ez a szerződés egyfajta „keretszerződésnek” minősül, mivel ez a szerződés szolgált a pénzügyi termékek vételére és eladására vonatkozó, az AY által adott valamennyi későbbi megbízás alapjául. Mivel AY a „tanácsadás nélküli ügyletkötést” választotta, a bank – egyszerűsítve – közvetítőként (ügynökként) járt el, vagyis AY utasításainak megfelelően és javára vásárolta meg a megfelelő pénzügyi termékeket.

62.

Az AY által adott és a bank által végrehajtott valamennyi megbízás tehát e keretszerződés részét képezi, függetlenül azok végrehajtásának időpontjától. Hasonlóképpen semmi nem utal arra, hogy az AY és a bank közötti szerződéses jogviszony módosult volna azt követően, hogy a bank elkezdte tevékenységét – a kérdést előterjesztő bíróság szerint – Olaszországba „irányítani”. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az AY és a bank között 2013‑ban kezdődő szerződéses jogviszonyon olyan terjedelmű módosítást hajtottak‑e végre, hogy az nem e szerződés egyszerű naprakésszé tételét vagy kiigazítását, hanem e szerződő felek közötti új jogviszony létrehozását eredményezte. Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz ezzel ellentétes információkat, a jelen ügy szempontjából abból kell kiindulni, hogy a szerződéses jogviszonyban nem történt lényeges változás.

4. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó válasz

63.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre válaszolva úgy vélem, hogy az A országban lakóhellyel rendelkező fogyasztó által állandó üzleti kapcsolat alapján egy B országban székhellyel rendelkező banknak pénzügyi termékek vásárlására adott megbízások jogkövetkezményeit a felek által az üzleti kapcsolatot létrehozó szerződésben meghatározott jog alapján kell értékelni, még ha e szerződés megkötését követően az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdése alkalmazásának feltételei fennállnak és fennálltak is az egyes megbízások megadásakor.

C.   További megfontolások

64.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre általam javasolt válasz miatt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést már nem szükséges megvizsgálni. Mindazonáltal megvizsgálom ezeket a teljesség kedvéért, arra az esetre, ha a Bíróság úgy döntene, hogy nem követi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó válaszra vonatkozó javaslatomat.

1. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

65.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az első kérdésre adott igenlő válasz esetén alkalmazandó‑e a jelen ügyben az 593/2008 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti kivétel. E rendelkezés értelmében e rendelet 6. cikkének (1) és (2) bekezdése nem alkalmazandó a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésekre, ha a szolgáltatást a fogyasztó számára kizárólag a szokásos tartózkodási helye szerinti országtól eltérő országban nyújtják.

66.

Bár ez a rendelkezés maga nem tartalmazza a „szolgáltatási szerződés” fogalmának meghatározását, nyilvánvaló, hogy a fogyasztóknak az Unió belső piacán belüli védelme megköveteli, hogy e fogalmat önállóan és tágan, az EUMSZ 56. és azt követő cikkek szempontjából releváns gazdasági felfogás fényében, nem pedig a tagállamok szerződési jogára való hivatkozással értelmezzék. ( 22 ) Hasonló megközelítést kell tehát alkalmazni, mint amelyet a Bíróság a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második franciabekezdésére (amelyet az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második franciabekezdése is átvett) vonatkozó ítélkezési gyakorlatában követett.

67.

Így a „szolgáltatások” fogalma magában foglal minden, más érdekében végzett gazdasági tevékenységet, ( 23 ) kivéve ha a valamely dolog tulajdonának átruházására vonatkozó kötelezettség van túlsúlyban. ( 24 ) Ez a fogalom a szolgáltatások széles körére kiterjed, a pénzügyi szolgáltatásokat is beleértve. ( 25 ) Egyetértek tehát a kérdést előterjesztő bírósággal abban, hogy egy értékpapíroknak az ügyfél javára történő vásárlására vonatkozó szerződést az 593/2008 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében vett szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésnek kell tekinteni. Ennélfogva a szóban forgó szerződés e rendelkezés tárgyi hatálya alá tartozik.

68.

Hasonlóképpen, e rendelkezés megköveteli, hogy a szolgáltatást a fogyasztó számára „kizárólag a szokásos tartózkodási helye szerinti országtól eltérő országban” nyújtsák. E kivétel oka a következőképpen foglalható össze. A rendelkezésben leírt körülmények között a fogyasztó észszerűen nem számíthat arra, hogy az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó általános szabályoktól eltérve a szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogát alkalmazzák, mivel a szerződés szorosabb kapcsolatban áll azzal az országgal, ahol a másik szerződő fél lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkezik, még ha a szolgáltató a szolgáltatást a fogyasztó lakóhelye szerinti országban reklámozta vagy forgalmazta is. ( 26 )

69.

Ez felveti a kérdést, hogy a szóban forgó szolgáltatásoknak milyen jellemzőkkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy azokat „kizárólag” egy adott tagállamban elérhetőnek lehessen tekinteni. A Bíróság a Verein für Konsumenteninformation ügyben megvizsgálta ezt a kérdést, és megállapította, hogy e kivétel alkalmazandóságának megállapítása érdekében „meg kell vizsgálni, hogy magából a szerződés szerinti szolgáltatások jellegéből az következik‑e, hogy e szolgáltatásokat összességükben csak a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti államon kívül lehet nyújtani.” ( 27 ) A Bíróság ebben az összefüggésben azt is tisztázta, hogy „[a]kkor, ha – amint az alapügyben szóban forgó szerződések előírják – a szolgáltatásnyújtás tényleges megvalósulásának helye nem abban az országban található, mint amelyben a fogyasztó a szolgáltatás előnyeit élvezi, úgy tekinteni, hogy a szolgáltatásokat csak akkor nyújtják »kizárólag« a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamon kívül, ha a fogyasztónak a lakóhelye szerinti államban semmilyen lehetősége nincs arra, hogy e szolgáltatások előnyeihez hozzájusson, és e célból külföldre kell utaznia”. ( 28 ) Másként fogalmazva, olyan szolgáltatásokról kell, hogy szó legyen, amelyek jellegüknél fogva csak egy meghatározott helyen nyújthatók.

70.

Számomra úgy tűnik, hogy ezek a feltételek a jelen ügyben nem teljesülnek, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból egyértelműen kitűnik, hogy először is a bank az AY‑vel kötött szerződés alapján értékpapírszámlát és folyószámlát nyitott Ausztriában, majd AY megbízásainak teljesítéseként és AY javára pénzügyi termékeket vásárolt, amelyeket jóváírtak AY számláin. AY továbbá távközlő eszközök (telefon, e‑mail) útján Olaszországból adhatta meg vásárlási megbízásait. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a bank honlapja ezenkívül angol nyelven is AY rendelkezésére állt, és AY ott megtekinthette számláit. Végül a bíróság abból indul ki, hogy a bank a megbízásainak teljesítéséről is tájékoztatta AY‑t. Úgy tűnik tehát, hogy AY‑nek mint fogyasztónak lehetősége volt arra, hogy bárhonnan igénybe vegye a bank szolgáltatásait. Ebből következik, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja ilyen körülmények között nem alkalmazható.

71.

A fent kifejtett okokból azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ adja, hogy az 593/2008 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti kivétel nem alkalmazandó, ha egy bank szerződés alapján számlákat nyit egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztó részére, és ezt követően a fogyasztó megbízásai teljesítéseként és utasításai alapján pénzügyi termékeket vásárol, amelyeket jóváírnak a számlákon, azt az esetet is beleértve, amelyben ezeket a megbízásokat (többek között) távközlő eszközök útján adják meg.

2. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről

72.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében véve „tisztességtelennek” kell‑e tekinteni az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó kikötést, ha a szerződés megkötését követően teljesülnek az 593/2008 rendelet 6. cikkének alkalmazási feltételei, azon az alapon, hogy e szerződés megkötésének időpontjában a fogyasztó figyelmét nem hívták fel e rendelkezés (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményekre.

73.

Ez a kérdés az 593/2008 rendelet és a 93/13 irányelv közötti kapcsolatra vonatkozik, amely témával a Bíróságnak a Verein für Konsumenteninformation ügyben ( 29 ) már volt alkalma foglalkozni. Ítéletében a Bíróság hangsúlyozta, hogy az uniós jog főszabály szerint engedélyezi a jogválasztásra vonatkozó kikötéseket. E rendelet 6. cikkének (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a felek megállapodhatnak a valamely fogyasztói szerződésre alkalmazandó jogban azzal a feltétellel, ha biztosított annak a védelemnek a tiszteletben tartása, amelyben a fogyasztó az eljáró bíróság helye szerinti jog rendelkezései értelmében részesül, amely rendelkezésektől megállapodás útján nem lehet eltérni. ( 30 )

74.

A Bíróság egyértelművé tette, hogy az eladó vagy szolgáltató székhelye szerinti tagállam jogát kijelölő, az alkalmazandó jog megválasztására irányuló, előzetesen megfogalmazott feltétel csak abban az esetben tisztességtelen, ha szövegéhez vagy összefüggéseihez kapcsolódóan rendelkezik bizonyos, a felek jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget előidéző sajátosságokkal. Konkrétabban, egy ilyen feltétel tisztességtelen jellege eredhet abból, ha annak megfogalmazása nem felel meg a világos és érthető megfogalmazás 93/13 irányelv 5. cikkében kimondott követelményének. Ezt a követelményt – a fogyasztónak az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest többek között a tájékozottsági szint tekintetében fennálló hátrányos helyzetére figyelemmel – kiterjesztően kell értelmezni. ( 31 )

75.

Hasonlóképpen, a Bíróság rámutatott arra, hogy amennyiben valamely feltétel hatásait kógens jogszabályi rendelkezések határozzák meg, alapvető fontosságú, hogy az eladó vagy szolgáltató tájékoztassa a fogyasztót ezekről a rendelkezésekről. Ez a helyzet az 593/2008 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése esetében, amely akként rendelkezik, hogy az alkalmazandó jog megválasztása nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót megfosztják az olyan rendelkezések által biztosított védelemtől, amelyektől – a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog értelmében – megállapodás útján nem lehet eltérni. ( 32 ) Így a Bíróság kimondta, hogy valamely szerződési feltétel tisztességtelen, amennyiben megtéveszti a fogyasztót azáltal, hogy azt a benyomást kelti benne, hogy kizárólag e tagállam jogát kell a szerződésre alkalmazni, anélkül hogy tájékoztatná arról, hogy e rendelkezés értelmében részesül az e szerződési feltétel hiányában alkalmazandó jog – vagyis a szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga ( 33 ) – kógens rendelkezései által biztosított védelemben. ( 34 )

76.

Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben sajátos helyzettel szembesül, nevezetesen azzal, hogy a szerződésre alkalmazandó jog az eladó vagy szolgáltató magatartása miatt, az 593/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján esetlegesen utólag megváltozik. Felmerül tehát a kérdés, hogy ilyen körülmények között elképzelhető‑e a fogyasztónak egy tisztességtelen feltétellel szembeni védelme a 93/13 irányelv alapján, ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre általam javasolt válaszra ( 35 ) tekintettel csak hipotetikus esetnek minősülhet.

77.

Mindazonáltal, még ha a felek által eredetileg választott jog esetleges megváltozását el is lehetne fogadni az 593/2008 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek későbbi teljesülése miatt (amit nem javaslok), a fogyasztót immár a szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga védené, a választott jog már nem lenne alkalmazandó, és a fogyasztó ezen rendelet 6. cikke (2) bekezdésének második mondata révén történő védelmének nem lenne értelme.

78.

Mindenesetre arra a kérdésre, hogy a jelen ügy körülményei között tisztességtelen‑e a fogyasztói szerződésre alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó feltétel, nemleges választ kell adni. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem arra keresi a választ, hogy a kikötés a szerződés aláírásának időpontjában érvényes volt‑e, hanem arra, hogy érvényes volt‑e abban az időpontban, amikor – évekkel e szerződés aláírását követően – teljesültek az 593/2008 rendelet 6. cikkének alkalmazási feltételei. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegének a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján történő értékelését az érintett szerződés megkötésének időpontja vonatkozásában kell elvégezni, figyelembe véve azon körülmények összességét, amelyekről az eladónak vagy szolgáltatónak az említett időpontban tudomása lehetett, és amelyek befolyásolhatják annak későbbi teljesítését, mivel valamely szerződési feltétel a felek között olyan egyensúlyhiányt okozhat, amely csak a szerződés teljesítése során nyilvánul meg. ( 36 )

79.

Következésképpen „a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében és 5. cikkében foglalt átláthatósági követelmény eladó vagy szolgáltató általi tiszteletben tartását azon adatok alapján kell megítélni, amelyekkel ezen eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval kötött szerződés megkötésének napján rendelkezett.” ( 37 ) Ebből a szempontból úgy vélem, hogy az ellenkezőjére utaló információk hiányában abból kell kiindulni, hogy a banknak nem volt objektív oka annak feltételezésére, hogy a jövőben bekövetkezhet a szerződésre alkalmazandó jog megváltozása, és ezért erről tájékoztatni kell AY‑t. Ennek fényében számomra úgy tűnik, hogy nem róható fel a banknak, hogy megsértette az átláthatósági kötelezettségét.

80.

Az sem egyértelmű, hogy melyek azok az uniós jogi aktusok, amelyek – a szolgáltatások területén fennálló azon általános kötelezettségen túl, amely szerint tájékoztatást kell nyújtani a szerződésre alkalmazandó jogra vonatkozó szerződési feltételek fennállásáról ( 38 ) – a jelen ügyben arra köteleznék az eladót vagy szolgáltatót, hogy értesítse a fogyasztót az alkalmazandó jog bármely esetleges megváltozásáról. Ez különösen azokra a pontos jogkövetkezményekre vonatkozik, amelyek az 593/2008 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének a nemzeti jogszabályok kógens rendelkezéseivel összefüggésben történő alkalmazásából erednek, tekintettel arra, hogy az ilyen kötelezettség teljesítéséhez a helyzet összetett jogi értékelésére lenne szükség. ( 39 ) Márpedig a fogyasztó tájékoztatására vonatkozó kötelezettség nem értelmezhető úgy, mint amely az eladó vagy szolgáltató jogi tanácsadásra vonatkozó általános kötelezettségét jelenti, különösen, ha bizonytalan eseményekről van szó.

81.

A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy nem tekintendő a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében véve tisztességtelennek az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó kikötés akkor, ha a szerződés megkötését követően teljesülnek az 593/2008 rendelet 6. cikkének alkalmazási feltételei, azon az alapon, hogy e szerződés megkötésének időpontjában a fogyasztó figyelmét nem hívták fel e rendelkezés (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményekre.

VI. Végkövetkeztetés

82.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

Az A országban lakóhellyel rendelkező fogyasztó által állandó üzleti kapcsolat alapján egy B országban székhellyel rendelkező banknak pénzügyi termékek vásárlására adott megbízások jogkövetkezményeit a felek által az üzleti kapcsolatot létrehozó szerződésben meghatározott jog alapján kell értékelni, még ha e szerződés megkötését követően a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17‑i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikke (1) bekezdése alkalmazásának feltételei fennállnak és fennálltak is az egyes megbízások megadásakor.


( 1 ) Eredeti nyelv: francia.

( 2 ) HL 2008. L 177., 6. o.; helyesbítés: HL 2009. L 309., 87. o.

( 3 ) HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet., 288. o.

( 4 ) Lásd: 2010. december 7‑iPammer és Hotel Alpenhof ítélet (C‑585/08 és C‑144/09, EU:C:2010:740, 75. és azt követő pontok); 2013. október 17‑iEmrek ítélet (C‑218/12, EU:C:2013:666, 32. pont).

( 5 ) Lásd: 2005. július 21‑iConame ítélet (C‑231/03, EU:C:2005:487, 10. pont); 2011. március 10‑iPrivater Rettungsdienst und Krankentransport Stadler ítélet (C‑274/09, EU:C:2011:130, 29. és 36. pont); 2015. május 21‑iKansaneläkelaitos ítélet (C‑269/14, EU:C:2015:329, 25. pont).

( 6 ) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.).

( 7 ) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.).

( 8 ) 2010. december 7‑iPammer és Hotel Alpenhof ítélet (C‑585/08 és C‑144/09, EU:C:2010:740).

( 9 ) 2010. december 7‑iPammer és Hotel Alpenhof ítélet (C‑585/08 és C‑144/09, EU:C:2010:740, 75. és 76. pont).

( 10 ) 2013. október 17‑iEmrek ítélet (C‑218/12, EU:C:2013:666).

( 11 ) 2013. október 17‑iEmrek ítélet (C‑218/12, EU:C:2013:666, 32. pont).

( 12 ) Lásd a jelen indítvány 43. pontját.

( 13 ) Calliess, G.‑P., Rome Regulations: Commentary (Calliess, Gralf‑Peter/Moritz Renner), 3. kiadás, Kluwer Law International, Alphen aan den Rijn 2020, 6. cikk, 54. pont, 190. o., szintén ezen ítélkezési gyakorlatnak az 593/2008 rendelet keretében történő alkalmazása mellett foglal állást.

( 14 ) Lásd ebben az értelemben: Calliess, G.‑P., Rome Regulations: Commentary (Calliess, Gralf‑Peter/Moritz Renner), 3. kiadás, Kluwer Law International, Alphen aan den Rijn 2020, 6. cikk, 3. pont, 164. o.

( 15 ) Lásd: 2013. október 17‑iUnamar ítélet (C‑184/12, EU:C:2013:663, 49. pont).

( 16 ) Lásd: 2016. október 18‑iNikiforidis ítélet (C‑135/15, EU:C:2016:774, 36. pont); 2023. szeptember 14‑iDiamond Resorts Europe és társai ítélet (C‑632/21, EU:C:2023:671, 75. pont).

( 17 ) Lásd a jelen indítvány 45. pontját.

( 18 ) A szerződéses jogviszony lényegét egyrészt a szállított áruk vagy nyújtott szolgáltatások, és másrészt az ár vagy díjazás alkotja (lásd: Wahl főtanácsnok Andriciuc és társai ügyre vonatkozó indítványa, C‑186/16, EU:C:2017:313, 34. pont).

( 19 ) A belső piacról van szó, az ahhoz kapcsolódó alapvető szabadságokkal, különösen a jelen ügyben releváns szolgáltatásnyújtás szabadságával együtt. Az Unió területén megvalósított belső piacot az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás kiterjeszti az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) államaira, többek között Liechtensteinra (lásd: 2010. október 28‑iÉtablissements Rimbaud ítélet, C‑72/09, EU:C:2010:645, 20. pont).

( 20 ) Cordero‑Moss, G., „The impact of EU law on Norwegian private international law”, Acta Universitatis Carolinae Iuridica, 66. kötet, 4. szám (2020), 34. o., hangsúlyozza a jogválasztás szükségességét a mai világban. A szerző szerint a szerződő felek jogainak és kötelezettségeinek kiszámíthatatlansága visszatartó hatású lehet, és legrosszabb esetben korlátozhatja azon gazdasági szereplők nemzetközi tevékenységét, amelyek a belső piacon kívánnak kereskedni vagy beruházni.

( 21 ) Lásd: 2016. október 18‑i ítélet (C‑135/15, EU:C:2016:774, 37. pont).

( 22 ) Calliess, G.‑P., Rome Regulations: Commentary (Calliess, Gralf‑Peter/Moritz Renner), 3. kiadás, Alphen aan den Rijn 2020, 6. cikk, 60. pont, 192. o.

( 23 ) Lásd: 2016. július 14‑iGranarolo ítélet (C‑196/15, EU:C:2016:559, 37. pont).

( 24 ) Mankowski, P., Brussels Ibis Regulation: Commentary (Magnus, Ulrich/Mankowski, Peter), 1. kiadás, Köln 2016, 7. cikk, 97. és azt követő pontok.

( 25 ) Schulze, R., Bürgerliches Gesetzbuch, 12. kiadás, Nomos, Baden‑Baden 2024, 6. cikk Rom I‑VO, 7. pont; Mankowski, P., Brussels Ibis Regulation:Commentary (Magnus, Ulrich/Mankowski, Peter), 1. kiadás, Sellier European Law Publishers, Köln 2016, 7. cikk, 114. pont, 201. o.

( 26 ) McParland, M., The Rome I Regulation on the Law Applicable to Contractual Obligations, Oxford 2015, 554. o., 12. pont, 198. o.

( 27 ) 2019. október 3‑i ítélet (C‑272/18, EU:C:2019:827, 51. pont). Kiemelés tőlem.

( 28 ) 2019. október 3‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet (C‑272/18, EU:C:2019:827, 52. pont). Kiemelés tőlem.

( 29 ) 2016. július 28‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet (C‑191/15, EU:C:2016:612).

( 30 ) Lásd: 2016. július 28‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet (C‑191/15, EU:C:2016:612, 66. pont).

( 31 ) 2016. július 28‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet (C‑191/15, EU:C:2016:612, 67. és 68. pont).

( 32 ) 2016. július 28‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet (C‑191/15, EU:C:2016:612, 69. pont).

( 33 ) Lásd: 2023. szeptember 14‑iClub La Costa és társai ítélet (C‑821/21, EU:C:2023:672, 74. pont).

( 34 ) Lásd: 2016. július 28‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet (C‑191/15, EU:C:2016:612, 71. pont).

( 35 ) Lásd a jelen indítvány 63. pontját.

( 36 ) Lásd: 2020. július 9‑iIbercaja Banco ítélet (C‑452/18, EU:C:2020:536, 48. pont).

( 37 ) Lásd: 2020. július 9‑iIbercaja Banco ítélet (C‑452/18, EU:C:2020:536, 49. pont). Kiemelés tőlem.

( 38 ) A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 36. o.; helyesbítés: HL 2014. L 287., 33. o.) 22. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatók a szolgáltatás igénybevevőinek rendelkezésére bocsássák „a szolgáltató által használt, a szerződésre és/vagy az illetékes bíróságokra alkalmazandó jogra vonatkozó szerződésbeli záradékok meglét[ére vonatkozó információkat], amennyiben vannak ilyen[záradékok]”. E rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében azonban a pénzügyi szolgáltatások nem tartoznak az említett irányelv hatálya alá.

( 39 ) Rühl, G., „The Unfairness of Choice‑of‑Law Clauses, Or: The (Unclear) Relationship of Art. 6 Rome I Regulation and the Unfair Terms in Consumer Contracts Directive”, Common Market Law Review, 55, 2018., 219. és azt követő oldalak, rámutat ezen – még a jogi szakemberek számára is nehézséget jelentő – rendelkezés összetettségére. A szerző szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem értelmezhető úgy, hogy az eladó vagy szolgáltató köteles felsorolni a fogyasztó lakóhelye szerinti ország minden olyan rendelkezését, amely a választott joggal szemben elsőbbséget élvez.