<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2004HUB.1001015701.case.xml"><NO.CASE>C-8/03</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62003C0008</NO.CELEX><NO.SEQ>0016.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>10159</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>10171</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>13</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>POIARES MADURO FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA — C-8/03. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>BBL</RIGHT></CURR.TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">M. Poiares Maduro</HT></P><P><HT TYPE="UC">főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20040518">2004. május 18.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Eredeti nyelv: portugál.</P></NOTE></P></TI></TITLE><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A Bíróság először tárgyal olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, amely a közösségi hozzáadottérték-adó átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra történő kivetésére vonatkozik. Megjegyezzük, hogy ezekkel a jogalanyokkal nemrég foglalkozott a közösségi jogalkotó. Az <DATE ISO="19851220">1985. december 20-i</DATE> 85/611/EGK tanácsi irányelvet<NOTE NOTE.ID="E0002" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az. átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (AIIKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 85/611/EGK tanácsi irányelvnek az alapkezelő társaságok és az egyszerűsített tájékoztató szabályozása tekintetében történő módosításáról szóló, 2001/107 irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="041" DATE.PUB="2002" PAGE.FIRST="20">Hl. 1. 41., 20. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 287. o.) és az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (AÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 85/611/1'GK tanácsi irányelvnek a VABT-k befektetései tekintetében történő módosításáról szóló 2001/108 irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="041" DATE.PUB="2002" PAGE.FIRST="35">III. 1. 41., 35. o</REF.DOC.OJ> ; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 302. o.), Ezen irányelvek nemzeti jogba történő átültetésének határideje <DATE ISO="20010213">2001. február 13.</DATE></P></NOTE> módosító, <DATE ISO="20020121">2002. január 21-i</DATE> 2001/107/EK és 2001/108/EK<NOTE NOTE.ID="E0003" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló irányelv (VABT) (Hl. 1. 375., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 139. o.)</P></NOTE> európai parlamenti és tanácsi irányelv pontosította az e szervezetek működésére és kezelésére vonatkozó szabályokat. A jelen ügyben azonban a Bíróságnak elsősorban a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról — közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, <DATE ISO="19770517">1977. május 17-i</DATE> 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv<NOTE NOTE.ID="E0004" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="145" DATE.PUB="1977" PAGE.FIRST="1">HL I. 145., 1. o.</REF.DOC.OJ>, magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.</P></NOTE> (a továbbiakban: hatodik irányelv) tekintetében kell határoznia.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>I —</NO.P><TXT>Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az ügy tényállása a következő. A Banque Bruxelles Lambert (a továbbiakban: BBL) segítségnyújtási, tájékoztatási és tanácsadási szolgáltatást nyújtott luxemburgi székhelyű változó alaptőkéjű befektetési társaságoknak (a továbbiakban: VABT). A BBL e szolgáltatások után nem fizette meg a hozzáadottérték-adót (a továbbiakban: HÉA) tekintettel arra, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség kivonta a VABT-ket a HÉA hatálya alól. A belga adóhatóság 1998-ban végzett ellenőrzése során fizetési felszólítást bocsátott ki a BBL-lel szemben az 1993 és 1997 között a VABT-knek nyújtott szolgáltatások után esedékes HÉA beszedése érdekében.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10160"?><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az adóhatóság ebben az ügyben a belga HÉA-kódexet alkalmazta. A kódex 21. cikkének (2) bekezdése szerint <QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye vagy azon állandó telephelye található, ahonnan a szolgáltatást nyújtja, vagy — ezek hiányában — ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található.<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/> E rendelkezéshez kapcsolódik ugyanakkor az ugyanezen kódex 21. cikkének (3) bekezdésében megállapított kivétel, amely szerint két feltétel teljesülése esetén a szolgáltatás megrendelőjének székhelye vagy telephelye minősül a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének: a szolgáltatás megrendelője a Közösségen belül, de a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyén kívül letelepedett adóalany, és a szolgáltatás tárgya jogi tanácsadók által végzett szellemi jellegű tevékenység vagy banki, pénzügyi és biztosítási tevékenység. A hatodik irányelv 9. cikkének megfelelően a belga jogalkotó tehát a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének megállapítása előtt előírja annak vizsgálatát, hogy a szolgáltatás megrendelője rendelkezik-e adóalanyisággal.</TXT></NP><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből megállapítható, hogy a belga adóhatóság ezeket a rendelkezéseket a következőképp értelmezte. Elfogadva, hogy a jelen ügyben a VABT-k mint a szolgáltatás megrendelői luxemburgi törvények alapján nem alanyai a HÉA-nak, elvetette a belga HÉA-kódex 21. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivételes helymeghatározási szabályt. Következésképp a VABT-knek nyújtott szolgáltatások teljesítési helyét a szolgáltatást nyújtó telephelye szerint Belgiumban állapította meg. A jelen esetben alkalmazandó belga jog mindazonáltal kizárja annak lehetőségét, hogy az efféle szolgáltatások HÉA-mentességet élvezzenek. A belga adóhatóság szerint ebből következően a BBL köteles HÉA-t fizetni a luxemburgi VABT-k számára nyújtott szolgáltatások után.</TXT></NP><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>A BBL ezt az értelmezést vitatja, mivel a hatodik irányelvvel ellentétesnek véli. Ennek megfelelően keresetet nyújtott be a Tribunal de premiere instance de Bruxelles-hez (Belgium) a vele szemben kibocsátott fizetési felszólítás megsemmisítése tárgyában. Fenntartja egyrészről, hogy a VABT-k a hatodik irányelv 4. cikke értelmében a HÉA alanyai, függetlenül a nemzeti jog minősítésétől, másrészről pedig azt, hogy az ügyben nyújtott szolgáltatásokra az irányelv 13. cikke vonatkozik, amely ezekre HÉA-mentességet ír elő.</TXT></NP><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>A vita ilyen egyedi módon történő alakulásából következik a Tribunal de premiere instance de Bruxelles két, a Bíróságnak feltett kérdése. Első kérdésében ez utóbbi arra keresi a választ, hogy a VABT-k alanyai-e a HÉA-nak a hatodik irányelv 4. cikke alapján, így a részükre nyújtott szolgáltatások — amennyiben ezek az irányelv 9. cikke (2) bekezdése e) pontjának hatálya alá tartoznak — teljesítési helyének e VABT-k székhelyét kell tekinteni. A második kérdést szubszidiárius jelleggel terjesztették elő. Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a hatodik irányelvnek a különleges befektetési alapok kezelésére alkalmazott HÉA-mentességre vonatkozó<?PAGE NO="I-10161"?> 13. cikkének végrehajtása során meg kell-e különböztetni egymástól a segítségnyújtásra és üzletvezetési tanácsadásra vonatkozó szolgáltatásokat és a szoros értelemben vett ügyviteli szolgáltatásokat, amennyiben ezek az előbbiektől abban különböznek, hogy a kezelendő vagyonnal való gazdálkodásra és rendelkezésre vonatkozó vezetői döntési jogkört is feltételeznek.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>II —</NO.P><TXT>A VABT-k adóalanyi minősége</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>Bár a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás során az alapeljárás felei vitatkoztak arról, hogy a VABT-k alanyai-e a HÉA-nak, úgy tűnik, hogy a Bíróság előtt észrevételt előterjesztő valamennyi fél egyetértett abban, hogy az első kérdésre igenlő választ kell adni. A BBL, a Bizottság, a belga és a görög kormány a közösségi jog értelmében adóalanynak tekinti a VABT-ket. Csupán abban térnek el, hogyan kell eljutni ehhez az eredményhez, és melyek az ebből eredő következmények.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>A VABT-k adóalanyi minősítése a HÉAra vonatkozó közösségi jogszabályok tekintetében</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>Emlékeztetünk arra, hogy a hatodik irányelv 4. cikkének megfelelően csak a gazdasági jellegű tevékenységek tartoznak a HÉA közösségi rendszerének hatálya alá. Ebben a rendelkezésben az adóalany fogalma olyan személyt foglal magában, <QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>aki a (2) bekezdésben meghatározott bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/>. A 4. cikk (2) bekezdése annyiban pontosít, hogy a fenti tevékenységek közé tartozik minden termelői, kereskedői, illetve szolgáltatói tevékenység, ideértve különösen azokat az ügyleteket, amelyek bevétel elérése érdekében materiális vagy immateríális javak tartós hasznosítását foglalják magukban.</TXT></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>E tekintetben a Bíróság a Polysar Investments Netherlands-ügyben<NOTE NOTE.ID="E0005" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-60/90" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-3111">C 60/90. sz. ügyben <DATE ISO="19910620">1991. június 20-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1991., I-3111. o.) 13. pontja</REF.DOC.ECR>. Lásd még a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-333/91" YEAR="1993" PAGE.ECR="I-3513">C-333/91. sz. Sohtam-ügyben <DATE ISO="19930622">1993. június 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1993., I-3513. o.</REF.DOC.ECR>) 12. pontját.</P></NOTE> hozott ítéletben megkülönböztette egymástól a javak vagy valamely társasági részesedés egyszerű birtoklását — ami magában foglalja a befektetésből származó haszonból történő részesedést is — és a hatodik irányelv értelmében vett gazdasági tevékenységet. Ezt követően kimondta a Bíróság, hogy a pénzügyi befektetéseknél a tulajdonjog jogosultja általi egyszerű joggyakorlás önmagában nem valósít meg gazdasági tevékenységet<NOTE NOTE.ID="E0006" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-155/94" YEAR="1996" PAGE.ECR="I-3013">C-155/94. sz., Wellcome Trust-ügyben <DATE ISO="19960620">1996. június 20-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1996., I-3013. o.) 32. pontja</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>. Ebből következik, hogy a saját tulajdonát kezelő magánbefektető tevékenységéhez hasonló befektetési tevékenységek elvileg nem minősíthetők ilyennek. Esetünkben azt is figyelembe kell venni, hogy a tanácsadó társaságok megkeresése nem lehet valós szempontja<?PAGE NO="I-10162"?> az irányelv hatálya alá nem tartozó magánbefektetők, illetve az adóalany befektetők tevékenysége közötti különbségtételnek<NOTE NOTE.ID="E0007" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Ugyanott, 37. pont.</P></NOTE>. A Bíróság szerint a HÉA-alanyiság valójában olyan tevékenységet feltételez, amelyet valamely vállalkozási vagy kereskedelmi célból végeznek, és amelyet a befektetett tőke megtérülésére való törekvés jellemez<NOTE NOTE.ID="E0008" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-142/99" YEAR="2000" PAGE.ECR="I-9567">C-142/99. sz., Floridienne és Berginvest ügyben <DATE ISO="20001114">2000. november 14-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-9567. o.) 28. pontja</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT>Ezen ítélet értelmében a gazdasági tevékenység tehát olyan <HT TYPE="ITALIC">tevékenységnek</HT> tekinthető, amelyet valamely magánvállalkozás valamely piacon, valamely szakma keretén belül <HT TYPE="ITALIC">szervezetten</HT> végezhet, és amelynek általános indítéka a nyereségre való törekvés. Meg kell jegyezni, hogy ez a fogalom egyedi, ha összehasonlítjuk más, például a versenyjog területén, szintén a közösségi jog hatályának meghatározása céljából adott meghatározásokkal<NOTE NOTE.ID="E0009" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd többek között a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-41/90" YEAR="1991" PAGE.ECR="I-1979">C-41/90. sz., Höíher és Elser ügyben <DATE ISO="19910423">1991. április 23-án</DATE> hozott Ítéletet (EBHT 1991., I-1979. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>. Adóügyekben a meghatározás kettős, nemcsak a tevékenység funkciójára, hanem emellett és elsősorban a szervezet felépítésére vonatkozó feltételt tartalmaz. Az ilyen definíció megfelel a HÉA közösségi rendszere által megvalósítandó célkitűzésnek, amely alapján az adók szempontjából egyenlően kell kezelni a Közösség területén letelepedett és ott tevékenységet végző személyeket<NOTE NOTE.ID="E0010" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A közösségi adójog önálló céljainak részletes bemutatásához lásd D. Berlin: Droit fiscal communautaire, PUF, Paris, 1988., 229. és azt követő oldalakat.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT>E kritériumok alapján nem kétséges, hogy a VABT-k által megvalósított ügyleteket a hatodik irányelv értelmében vett gazdasági tevékenységnek kell tekinteni. A VABT-k alapszabályszerűen működő kollektív befektetési szervezetek. A kollektív befektetési alapoktól eltérően a VABT a befektetőitől független jogi személyiséggel rendelkezik. Elnevezését annak a ténynek köszönheti, hogy tőkéje állandóan változhat a részesedések jegyzése és felvásárlása, valamint vagyonának értékelése szerint<NOTE NOTE.ID="E0011" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd C. Kremer és L Lebbe::Łes organismes de placement collectif en droit luxembourgeois, Larcier, Bruxelles, 2001.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT>A 85/611 irányelv 1. cikke szerint e társaságok a kockázatmegosztás elvén működnek, és céljuk a befektetőktől nyilvánosan bevont tőke átruházható értékpapírokba történő befektetése. Tevékenységük így a szakmai alapon történő, harmadik személyek (a résztvevő befektetők) szükségleteinek kielégítésére irányuló vásárlási és eladási aktusok ismétlődéséből áll<NOTE NOTE.ID="E0012" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Összehasonlításként, van Gerven íotanácsnok a fenti 5. lábjegyzetben hivatkozott Polysar Investments Netherlands ügyre vonatkozó indítványában a hatodik irányelv 4. cikke értelmében vett gazdasági tevékenység kritériumaként hasonló jellemzőkre hivatkozik.</P></NOTE>. Az ilyen tevékenység könnyen értelmezhető a tőke értékpapírpiacon folytatott szervezett és kereskedelmi célú <QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>hasznosításaként<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0013" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A hatodik irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett hasznosítás fogalmáról lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-80/95" YEAR="1997" PAGE.ECR="I-745">C-80/95. sz., Harnas &amp; Helm ügyben <DATE ISO="19970206">1997. február 6-án</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1997., I-745. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>. Ezek a kritériumok összességükben elegendőnek tűnnek a VABT-knek a hatodik irányelv értelmében vett adóalanyisággal történő felruházásához.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10163"?><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>Ez a megoldás semmiképp sem támadható olyan érvvel, amely a VABT, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint általában adóalanyisággal nem rendelkező holding tevékenységének összehasonlításából ered<NOTE NOTE.ID="E0014" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Emlékeztetőül lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-16/00" YEAR="2001" PAGE.ECR="I-6663">C-16/00. sz.. Cibo Participationstlgyben <DATE ISO="20010902">2001. szeptember 2</DATE>?-ín hozóit ítélet (KBHT 2001., I-6663. o.) 19, pontiát</REF.DOC.ECR>. Valójában bizonyos esetekben a holdingtársaság időről időre ellenszolgáltatás fejében nyújthat ügyviteli, pénzügyi, könyvelési és technikai szolgáltatáso kat leányvállalatai részére. Azonban pontosan ezen egyedi esetekben ítélte úgy a Bíróság, hogy a holding leányvállalatainak kezelésében való részvételét, amennyiben a hatodik irányelv 2. cikkének értelmében a HÉAalá tartozó ügyleteket foglal magában, gazdasági tevékenységként kell értékelni {a fenti 8. Lábjegyzetben hivatkozott Floridienne és Berginvest ügyben hozott ítélet 19. pontja).</P></NOTE>. A holdingtársaság általában megelégszik azzal, hogy más vállalatokban szerzett részesedését kezeli, és nem igyekszik abból a rendes gazdálkodásból származó részesedésen túl további nyereségre szert tenni. Ezzel szemben a VABT-nek elsősorban az a feladata, hogy gazdasági céllal, nyereségszerzés érdekében befektetéseket valósítson meg. Nem bír jelentőséggel, hogy az ugyanazon kibocsátó tőkéjéből való részesedést korlátozzák-e az elővigyázatos kockázatmegosztás érdekében<NOTE NOTE.ID="E0015" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Bizottság valóban emlékeztet arra, hogy a 85/611 irányelv 25. cikke értelmében a VABT azonos kibocsátó szavazásra nem jogosító részvényeinek, illetve hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjainak legfeljebb 10%-át szerezheti meg.</P></NOTE>. E tekintetben elegendő annak megállapítása, hogy a VABT-t a befektetett tőke megtérülésének célja vezeti oly módon, hogy a kockázatvállalás mértéke mindig rögzített<NOTE NOTE.ID="E0016" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fenti 8. lábjegyzetben hivatkozott Fiondine és Berginvest ügyben hozott ítélet 28. pontja.</P></NOTE> Nem kevésbé helytálló a pénzügyi eszközök aktív és passzív kezelésének megkülönböztetése<NOTE NOTE.ID="E0017" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>E kiitériumra hivatkozik a Belga Királyság annak megállapítása során, hogy a VABT a lioldingtársaságoktól eltérően adóalanyi minőséggel rendelkezik. I'. tekintetben megjegyez zük, hogy a belga állani által a Bíróság elé terjesztett észrevételek eltérnek a kérdést előterjesztő bíróság előtt kifejtettektől.</P></NOTE>. Tény, hogy a tulajdonnal való rendes gazdálkodás a birtokosától élénk tevékenységet követel. Ami a VABT-t a holdingtól leginkább megkülönbözteti, a szándékuk és a rájuk jellemző gyakorlat: amíg az utóbbi általában tulajdonosként viselkedik, és kizárólag vagyona hasznainak szedésében érdekelt<NOTE NOTE.ID="E0018" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A bolding tevékenységének jellemzése során a Bíróság megállapította, hogy <QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>a követelés jogosultjának tevékenységét ügy lehetne meghatározni, mint olyan befektetési formát, amely nem haladja meg az egyszerű vagyonkezelést<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/> (lásd a fenti 13. lábjegyzetben hivatkozott Marnas &amp; Helm ügyben hozott ítélet 18. pontját).</P></NOTE>, addig a VABT szemlélete vállalkozói jellegű, amenynyiben — az elfogadott befektetési politika figyelembevételével — befektetéseinek a pénzpiacon történő elhelyezése során a lehető legmagasabb bevétel elérését célozza.</TXT></NP><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>Ugyanakkor különbséget kell tenni aszerint, hogy a VABT önigazgató-e vagy sem. Az első esetben a VABT rendelkezik integrált kezelői funkcióval, míg a második esetben ezt külső szerződött társasághoz helyezi ki. írásbeli észrevételeiben a Bizottság fenntartja, hogy kizárólag az előbbiek lehetnek a HÉA alanyai annak alapján, ahogyan a Bíróság ebben a tekintetben a holdingokat kezeli. Kifejti, hogy a holdinghoz hasonlóan az a VABT, amely nem önigazgató, nem tesz mást, mint birtokolja az értékpapírokat, anélkül hogy adóköteles tevékenységeket folytatna.</TXT></NP><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT>A tárgyaláson a Bizottság nem ismételte meg ezt a különbségtételt, megelégedett azzal, hogy szembeállította a jogi személyiséggel nem rendelkező kollektív befektetési alapok helyzetét az ilyen személyiséggel felruházott VABT-kével. Akárhogy is, a<?PAGE NO="I-10164"?> Bizottság írásbeli észrevételeiből eredő különbségtétel nem tűnik megfelelőnek. Annak meghatározásakor, hogy mely esetben tekintendő a VABT a HÉA alanyának, az elsődleges kritérium tevékenységeinek jellege, és nem az általa felvett jogi forma<NOTE NOTE.ID="E0019" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Más összefüggésben a Bíróság kimondta, hogy <QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>az adósemlegesség elve különösen azt tiltja, hogy az ugyanolyan ügyleteket megvalósító gazdasági szereplök különböző bánásmód alá essenek a HÉA kiszabása során. Ebből következik, hogy a fenti alapelv sérül, ha a 13. cikk A. része (1) bekezdésének b) és g) pontjában megjelölt intézmények vagy szervezetek által megvalósított ügyletekre biztosított mentesség az adóalany által folytatott tevékenység jogi formájának van alárendelve<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/> (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-216/97" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-4917">C-216/97. sz. Gregg-ügyben <DATE ISO="19990907">1999. szeptember 7-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1999., I-4917. o.] 20. pontja</REF.DOC.ECR>]. Következésképp ugyanilyen közömbös a kérdéses jogalany jogi formája abban az esetben is, amikor adóalanyiságáról kell határozni.</P></NOTE>. Természetesen tevékenységei kiegészítő jelleggel olyan jogi szerkezetbe illeszkednek, amely adóztatás tárgya lehet. Ez történik a szóban forgó tevékenységek esetében is: akármilyen is a belső felépítésük, a VABT-k mind rendelkeznek jogi személyiséggel<NOTE NOTE.ID="E0020" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Ez az a lényeges feltétel, amely elválasztja a VABT-ket a befektetési alapoktól. Ez utóbbiak szerződéses formában működnek anélkül, hogy jogi személyiséggel bírnának. A jogalanyiság hiányában érthető, hogy az adózás szempontjából <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>áttetszőek<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/>. Ettől kezdve adót Kivetni csak az osztatlan portfoliót kezelő ügyvivő társaságra lehet. E megoldás azonban bizonyos értelemben más hiányában és szükségként vetődik fel.</P></NOTE>. Átruházható értékpapírokból álló portfolió tulajdonosai, amelyet a külső kezelőtársaságnak kell adott esetben kezelnie. Tehát helyénvaló a hatodik irányelv alkalmazása során azokat adóalanynak tekinteni, függetlenül a tevékenységük irányítására választott jogi formától.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT>Úgy tűnik számomra, az ehhez hasonló megoldás megfelelő a jogrendszerrel szembeni egyszerűség! és gazdaságossági igény kielégítésére. Ugyanígy megfelel a hatodik irányelv azon célkitűzésének, amely a hasonló gazdasági szereplők közötti verseny feltételeinek közelítését célzó közösségi szabályok megteremtésére irányul. Mindent egybevetve a VABT és az ügyvezető társaság között fennálló kapcsolat semmilyen téren nem hasonlítható össze azzal, ami a holding és azon társaságok között áll fenn, amelyben a holding részesedéssel bír. Valójában a vagyonkezelő társaság a VABT hatáskörátruházása alapján jár el. Ez utóbbi megőrzi a befektetési tevékenységért fennálló felelősségét. Mindazonáltal az adóalanyiság kérdésében továbbra is az marad a meghatározó kritérium, hogy a kérdéses jogalany valóban végez-e gazdasági tevékenységet, és nem az, hogyan szervezi e tevékenységek irányítását.</TXT></NP><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>Következésképp a kérdés első részére adandó válasz az, hogy a hatodik irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a 85/611 irányelvnek megfelelően alapított VABT-k alanyai a HÉA-nak. Ezután meg kell még állapítani, milyen következményekkel jár a részükre nyújtott szolgáltatások teljesítési helyének meghatározása.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>A VABT-knek nyújtott szolgáltatások teljesítési helyének meghatározása</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>A hatodik irányelv 9. cikke állítja fel azt az elvet, amely szerint a szolgáltatás teljesítési helyének a szolgáltatást nyújtó székhelyét kell tekinteni. Ehhez az elvhez azonban olyan<?PAGE NO="I-10165"?> kivételek is társulnak, mint a 9. cikk (2) bekezdésének e) pontja, amely úgy rendelkezik, hogy a Közösségen belül, de a szolgáltató országán kívül letelepedett adóalanyoknak nyújtott tanácsadói, banki és pénzügyi szolgáltatások teljesítési helye az a hely, ahol a címzett gazdasági tevékenységének székhelye található.</TXT></NP><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>Márpedig úgy tűnik, ha megállapításra került, hogy a VABT-k adóalanyok, a hatodik irányelv 9. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni a részükre nyújtott szolgáltatások tekintetében. Ugyanakkor a Belga Királyság elutasítja ezt a következtetést. írásbeli észrevételeiben úgy véli, hogy meg kell különböztetni a VABT-k részére nyújtott tanácsadási, adatkezelési és tájékoztatási szolgáltatásokat, mert csak ezek tartoznak a fenti rendelkezés hatálya alá, amíg a döntési jogkörrel párosuló alapkezelői szolgáltatás eltérően kezelendő.</TXT></NP><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>E különbségtétel megalapozása érdekében a Bíróságnak a hatodik irányelv 13. cikkének A. részén alapuló HÉA-mentességre való jogosultságra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára hivatkozik<NOTE NOTE.ID="E0021" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-267/00" YEAR="2002" PAGE.ECR="I-3353">C-267/00. sz., Zoological Society ügyben <DATE ISO="20020321">2002. március 21-en</DATE> hozott ítélet (EBHT 2002., I-3353. o.)</REF.DOC.ECR></P></NOTE>. Ugyanakkor ez az ítélkezési gyakorlat nem releváns az elemzés jelen szakaszában, ahol csupán a szolgáltatás nyújtásának helyét kell meghatározni. Elegendő megállapítani, hogy a 9. cikk (2) bekezdése e) pontjának harmadik és ötödik francia bekezdése éppúgy vonatkozik a tanácsadási szolgáltatásra, mint a banki és pénzügyi szolgáltatásokra.</TXT></NP><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>A fentiekből következik, hogy a hatodik irányelv 9. cikke (2) bekezdésének e) pontja az alapkezelői szolgáltatásokra is alkalmazható, amennyiben azokat pénzügyi tevékenységek keretében nyújtják. Amennyiben ezeket a Közösség területén belül, de a szolgáltató országán kívül letelepedett adóalanyok részére nyújtják, a címzett gazdasági tevékenységének helye tekintendő teljesítésük helyének.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>III —</NO.P><TXT>A hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 5. és 6. alpontjában megállapított HÉA-mentesség hatálya</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>Bár a kérdést előterjesztő bíróság szerint az első kérdésre adott igenlő válasz az alapügy megoldása tekintetében megfosztja tárgyától a másodikat, véleményem szerint érdemes az utóbbit is elemzésnek alávetni.</TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>A hatodik irányelv által a 13. cikk B. része d) pontjának 6. alpontjával létrehozott rendszerben a tagállamok mentesítik a<?PAGE NO="I-10166"?> <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>tagállamok által meghatározott különleges befektetési alapok kezelés[ét]<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/>. E tekintetben a vitás kérdések egyszerre vonatkoznak a fenti rendelkezés megfelelő általános értelmezésére és a kezelés fogalmának speciális értelmére.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>Az értelmezés szabályai</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>Az észrevételeket előterjesztő felek egyetértenek abban az állandó ítélkezési gyakorlatban felállított általános szabályban, amely szerint a hatodik irányelv 13. cikke által említett kivételeket szigorúan kell értelmezni, amennyiben kivételt képeznek a HÉA valamennyi, ellenszolgáltatás fejében adóalany részére nyújtott szolgáltatásra történő kivetésének alapelve alól<NOTE NOTE.ID="E0022" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd legutóbb a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-45/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-12914">C-45/01. sz. Domier-ügyben <DATE ISO="20031106">2003. november 6-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-1294. o.) 42. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>Indokolt lehet arra is emlékeztetni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés által szolgáltatott elemekre tekintettel az adóalany fogalmához hasonlóan a mentességek is a közösségi jognak a hatodik irányelv által bevezetett közös HÉA-rendszer általános összefüggéseiben elhelyezendő önálló fogalmát alkotják<NOTE NOTE.ID="E0023" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-2/95" YEAR="1997" PAGE.ECR="I-3017">C-2/95. sz. SDC-ügyben <DATE ISO="19970605">1997. június 5-én</DATE> hozott Ítélet (EBHT 1997., I-3017. o.) 21. pontja</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>. Az, hogy a 13. cikk B. része d) pontjának 6. alpontja visszautal a tagállamok jogára, nem jelenti azt, hogy a különböző nemzeti jogrendszereket illeti a kivétel alkalmazási területének meghatározása. Egyrészről ez a visszautalás csak a különleges befektetési alap meghatározására, és nem helyzetüknek a közösségi HÉA-jogszabályokhoz képest történő megállapítására vonatkozik. Másrészről ez a meghatározás a 85/611 irányelv alkalmazásában már részben a közösségi jog hatálya alá tartozik.</TXT></NP><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>A BBL úgy véli, hogy az elemzést a rendelkezés jogi céljaira, azaz a tagállamok azon közös általános politikai indokainak vizsgálatára is ki kell terjeszteni, amelyek igazolják az ilyen mentességet. Kétségtelen, hogy ilyen indokok merültek fel a hatodik irányelv 13. cikkének megfogalmazásakor. A rendelkezés keretein belül ezek kétségkívül azon — a BBL által hangsúlyozott — általános szándékban nyilvánulnak meg, hogy a megtakarításokat a kollektív befektetések felé tereljék. Ez a mentesség azonban főleg azon a praktikus megfontoláson alapszik, amely el kívánja kerülni, hogy a szerződéses formájú alapokra olyan adóterhet rójanak, amelyet a jogi személyiséggel felruházott, és önmagukat irányító befektetési szervezetek a 13. cikk B. része d) pontjának 5. alpontja szerint nem kötelesek viselni. E rendelkezés szerint az árut megtestesítő értékpapírok, illetve egyéb, a hatodik irányelv 5. cikkének (3) bekezdése által érintett jogok vagy értékpapírok kivételével a részvényekre, társasági vagy társulási részesedésekre, kötelezettségvállalásokra és egyéb jogcímekre vonatkozó ügyletek, beleértve a közvetítést, de kivéve a letéti kezelést és a kezelést, mentesek a HÉA alól.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10167"?><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT>E tekintetben a belga kormány fenntartja, hogy az olyan mentesség, amely a vagyon kezelésének kiszervezését választó alapszabályszerű alapok kivételével a szerződéses alapokra korlátozódik, egyenlő elbánást valósíthat meg a különböző kollektív befektetéseknél. Ez utóbbi érv meggyőzőnek tűnik. Jogszerű a befektetési társaságokra vonatkozó rendszert kiterjeszteni a VABT-kre, amennyiben ezek hasonló helyzetben vannak. Azonban, amint azt a BBL megállapítja, ebből nem vezethető le, hogy az e befektetési társaságok részére nyújtott szolgáltatásokat mentesíteni kellene. Ahhoz, hogy meghatározzuk e mentesség alkalmazási területét, meg kell állapítani a kezelés jelentését az érintett rendelkezés értelmében is.</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>Ennek a következtetésnek nem mond ellent az a befektetési társaságok között alkalmazott, állítólagosán egyenlőtlen bánásmód, amely a BBL szerint abból adódhat, hogy a mentesség bizonyos, a befektetési alapok kezelésére nyújtott szolgáltatásokra korlátozódik. Egyrészről az önigazgató VABT — amely harmadik személyt bíz meg a tevékenységei irányításához közvetlenül nem kötődő szolgáltatások ellátásával — e tekintetben adózási szempontból ugyanolyan helyzetben van, mint a befektetési alap. Nincs jelentősége annak, hogy a VABT maga is el tudja látni ezeket a szolgáltatásokat, anélkül hogy a HÉA hatálya alá kerüljön, míg a kollektív befektetési alap nem rendelkezik ilyen lehetőséggel. Ebben az esetben a VABT-vel és a kollektív befektetési alapokkal szembeni bánásmód közötti lehetséges eltérés valójában nem más, mint normális következménye a közös HÉA-rendszer alkalmazásának, amely kizárólag a két önálló adóalany közötti kapcsolat keretében kifejtett tevékenység adózását választja<NOTE NOTE.ID="E0024" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Ruiz-Jarobo Colomer fótanársnok az. SDC-ugvre (a fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott ítélet) vonatkozó indítványának 54. és azt kovetö pontjaiban hasonló érvelést vezetett le.</P></NOTE>. Másrészt, ha követjük a BBL e pontról kifejtett érvelését, el kell fogadni, hogy számos, a kollektív befektetési alapok kezeléséhez többé-kevésbé kapcsolódó szolgáltatás e mentesség hatálya alá tartozhat. Ez látványosan túlterjed a hatodik irányelv 13. cikke B. részének szövegén, amely pedig csak szigorú értelmezés tárgya lehet.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>A kezelés fogalma a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja értelmében</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>A hatodik irányelv nem határozza meg a kezelés tartalmát, amint nem teszi ezt a 13. cikk B. részének d) pontjában említett ügyletek esetén sem. A Bíróságnak több ítéletében lehetősége adódott ezek értelmének pontosítására. Sohasem határozott azonban még a 13. cikk B. része d) pontjának 6. alpontjában megállapított mentesség ügyében.</TXT></NP><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>Meghatározás hiányában a BBL javasolja a visszatérést a kezelés fogalmának azon általános értelmezéséhez, amelyet a nemzeti polgári jog tanai nyújtanak. Bármennyire<?PAGE NO="I-10168"?> csábító is, az ilyen javaslat nem fogadható el. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata egyértelműen kizárja a HÉA alkalmazási területéből a vagyonkezelői ügyleteket. Ennélfogva el kell utasítani az olyan meghatározást, amely ezen ügyleteknek központi szerepet ad. Ez logikusan nem szolgálhat valamely, a meghatározásából fakadóan adóalanyiságot feltételező adómentesség hatályának meghatározására<NOTE NOTE.ID="E0025" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd e tekintetben Ruiz-Jal'abo Colomer íőtanácsnoknak az SDC-ügyre (a fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott ítélet) vonatkozó indítványának 57. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>A Bíróság elé beterjesztett észrevételek arra a kérdésre összpontosítottak, hogy vajon a kezelést döntési jogkört is magában foglaló tevékenységnek kell-e tekinteni. Végül is ez volt a Bizottság és a görög kormány által fenntartott értelmezés. A kezelés fenti rendelkezés értelmében vett jelentése kizárólag a pénzügyi kezelésnek felel meg, amely döntési jogkörrel jár a befektetések és a befektetési politika terén. A BBL és a belga kormány vitatja ezen értelmezést. Szerintük a kezelés fogalma tágabban értelmezendő, és kiterjed a kezelési tanácsadásra is.</TXT></NP><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>Ebben a formában a kérdést szerintem helytelenül tették fel. A fogalom értelmének megvilágításánál nemcsak az alkotóelemeire kell támaszkodni, hanem azon rendelkezés céljaira is, amelynek keretében felmerült. Márpedig ez utóbbi oly módon követeli meg a mentesség körülírását, hogy az ne érintse az adó általános jellegének elvét, és mégse fossza meg teljes tartalmától az általa érintett tárgyat<NOTE NOTE.ID="E0026" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A HÉA alkalmazási területe széles körben történő kijelölésének szükségéről lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-186/89" YEAR="1990" PAGE.ECR="I-4363">C-186/89. sz. Van Tiem-ügyben <DATE ISO="19901204">1990. december 4-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1990., I-4363. o.) 17. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>. Ebből a nézőpontból a mentességet minden olyan ügyletre ki lehet terjeszteni, amely közvetlenül kapcsolódik a befektetési alapok kezelésének rendszeréhez. Következésképp a mentesség nem korlátozódhat kizárólag a döntéshozatalra. Azonban nem engedhető meg, hogy kiterjedjen minden, a kollektív befektetési alapok részére nyújtott szolgáltatásra.</TXT></NP><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>Értelmezésem szerint a mentesség által érintett ügyleteket azokra kell korlátozni, amelyek széles körben kapcsolódnak az alapok hasznosításához, azaz a befektetési politika meghatározásához, az eszközök vásárlásához és eladásához. Ha nem is korlátozódnak a döntéshozatalra, a mentesített ügyleteknek legalább közvetlen szereppel kell rendelkezniük az értékpapírokkal folytatott kereskedelmi ügyletekben. Ahhoz, hogy a mentesség alkalmazható legyen, meg kell állapítani, hogy a kérdéses szolgáltatások valóban elválaszthatatlanok-e a hatodik irányelv által kifejezetten mentesnek nyilvánított ügyletektől. Ellenben az alapok szűkebb értelemben vett kezelésétől könnyedén elválasztható szolgáltatásokat HÉA-kötelesnek kell tekinteni.</TXT></NP><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>A későbbiekben egyébként hasonló indokolást követett a Bíróság, amikor a hatodik irányelv 13. cikke B. része<?PAGE NO="I-10169"?> d)pontjának 3-5. alpontjaiban meghatározott mentességeket illetően megkülönböztette az adómentes ügyleteket és az egyszerű anyagi, igazgatási vagy technikai szolgáltatásokat, amelyek nincsenek közelebbről meghatározva, és nem is nélkülözhetetlenek az adómentes tevékenységek érdekében<NOTE NOTE.ID="E0027" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott SDC ítélet és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-235/00" YEAR="2001" PAGE.ECR="I-10237">C-235/00. sz.. CSC Financial Services ügyben <DATE ISO="20011213">2001. december 13-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2001., I 10237, o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>. Úgy vélem, ugyanezt az elemzést kell megfelelően alkalmazni a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontjában rögzített adómentesség hatálya tekintetében is.</TXT></NP><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>Ezen elemzésből következik, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontjában foglalt mentesség hatályának meghatározásához fel kell tenni a kérdést, hogy vajon a kérdéses szolgáltatások közvetlenül hatnak-e az alapok pénzügyi helyzetére, a pénzügyi kockázatokkal kapcsolatos döntéshozatalra vagy a befektetések terén meghozott döntésekre kifejteti meghatározó befolyás gyakorlása útján<NOTE NOTE.ID="E0028" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Meg kell jegyezni, hogy amint azt más kontextusban az EK 43. cikk második bekezdésében szabályozott <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>vállalatok irányítása<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/> fogalomról a Bíróság kinyilvánította, hogy a társaságban fennálló olyan részesedésről van szó, amely <QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>meghatározott befolyással<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/> ruházza fel birtokosát <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>a társaság döntései fölött, és lehetővé teszi számára tevékenységének meghatározását<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/> (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-251/98" YEAR="2000" PAGE.ECR="I-2787">C-251/98. sz. Baars-ügyben <DATE ISO="20000413">2000. április 13-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2000., I-2787. o] 22. pontja</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által a VABT-k részére nyújtott szolgáltatásokról adott információk nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a VABT-k kezelésétől elválaszthatatlan ügyletekről lenne szó<NOTE NOTE.ID="E0029" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az eszközök kezelésében, de a VABT állal elfogadott politika keretén belül az információ-, illetve segítségnyújtás, valamint az értékpapírok megszerzéséhez, jegyzéséhez és átruházása hoz való anyagi segítségről van szó.</P></NOTE>. Adott esetben a nemzeti bíróságot illeti a szolgáltatások pontos természetének megítélése.</TXT></NP><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>A BBL ugyanakkor két szövegértelmezési érvet hoz fel, amelyek szerinte a fenti elemzés megdöntésére alkalmasak. Az első, a tárgyaláson kifejtett érv, a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának keretében az 5. és a 6. alpontban szabályozott kezelési fogalmak között állít fel kapcsolatot. A 13. cikk B. részének d) pontja az 5. alpontban úgy rendelkezik, hogy <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>a tagállamok mentesítik [...] azon [ügyleteket], beleértve a közvetítést is, <HT TYPE="ITALIC">de kivéve a kezelést és a letéti kezelést,</HT> amelyek részvényekre, gazdasági társaságokban vagy egyesületekben megtestesülő részesedésre, adóskötelezvényekre vagy egyéb értékpapírokra vonatkoznak, a következők kivételével: termékek feletti rendelkezési jogot megtestesítő okmányok; az 5. cikk (3) bekezdése szerinti jogok vagy értékpapírok<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0030" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A kiemelés tolunk.</P></NOTE>. A 6. pontban található mentesség közvetlen kapcsolatban áll az 5. pontban szabályozott kivétellel. Ennélfogva a 6. pontban szabályozott kezelés fogalmát tágan kell érteni ahhoz, hogy az az adóztatás 5. pontja szerinti fenntartásnak megfeleljen. Emlékezzünk arra, hogy az 5. pont értelmében a kezelés fogalma a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az egyszerű anyagi szolgáltatás, illetve technikai vagy igazgatási segítségnyújtás, amely nem idéz elő jogi vagy pénzügyi változásokat<NOTE NOTE.ID="E0031" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fenti 27. lábjegyzetben hivatkozott CSC Financial Services ügyben hozott ítélet 28. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>Ez az érv a hatodik irányelv 13. cikke B. részének d) pontjában megjelenő két kezelési fogalom közötti tartalmi azonosságot feltételez. Mindazonáltal ez az azonosság<?PAGE NO="I-10170"?> nem létezik. A fenti rendelkezés 5. pontja keretében a jogalkotó által rögzített kezelés fogalma a Bizottság által javasolt, hitelekre, részvényekre, adóskötelezvényekre és egyéb értékpapírokra vonatkozó minden ügyletre kiterjedő kezdeti formula leszűkítésének eredménye<NOTE NOTE.ID="E0032" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd az Európai Parlamentnek az Európai Közösségek Bizottsága által a Tanács elé terjesztett, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról — közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló hatodik irányelvre vonatkozó javaslatra adott válaszát (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="040" DATE.PUB="1974" PAGE.FIRST="34">HL 1974., C 40., 34. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE>. E fogalom bevezetésével megtörtént tehát az értékpapírok kereskedelmével közvetlen kapcsolatban nem álló segítségnyújtási, illetve végrehajtási, anyagi, technikai vagy igazgatási feladatok kizárása a mentesség alkalmazási területéről. Ezzel szemben az e rendelkezés 6. pontja szerinti kezelés pozitív fogalom, amely világosan a jegyzői által az alap rendelkezésére bocsátott értékpapír-portfolió hasznosítását jelenti. Ebben az értelemben a kezelés az alap letéteményesre bízott eszközeinek megőrzése mellett a kollektív befektetési alapok két lényeges alkotóelemének egyike. Ez a fogalom tehát nem értelmezhető a kezelőnek nyújtott, az alapok hasznosításával közvetlen kapcsolatban nem álló szolgáltatásként.</TXT></NP><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>A BBL második érve azon a tényen alapszik, hogy a befektetési alapokat kezelő társaságok tevékenysége a 2001/107 irányelv alkalmazásában nemrég kibővült. Ez a BBL írásbeli érvelésének meghatározó eleme<NOTE NOTE.ID="E0033" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Valójában a BBL e tekintetben az értékpapír befektetési szolgáltatásokról szóló, <DATE ISO="19930510">1993. május 10-i</DATE> 93/22/EGK tanácsi irányelvre (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="014" DATE.PUB="1993" PAGE.FIRST="27">HL L 14., 27. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 43. o.) is alapozza érvelését. Ugyanakkor tény, hogy ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének h) pontja kizárja hatálya alól a kollektív befektetési szervezeteket és az ilyen szervezetek letéteményeseit és kezelőit.</P></NOTE>. Valóban, a 2001/107 irányelv pontosítja és kibővíti a kollektív befektetési szervezeteket kezelő társaságok tevékenységét, mindenekelőtt a befektetési tanácsadás területén<NOTE NOTE.ID="E0034" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A 2001/107 irányelvvel módosított 85/611 irányelv 5. cikke úgy rendelkezik, hogy a <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>közös alapok és a befektetési vállalkozások tevékenységének irányítása ezen irányelv alkalmazásában tartalmazza a II. mellékletben említett tevékenységeket, ez a jegyzék nem teljes<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/>. A fenti irányelv II. melléklete a portfoliókezelési, igazgatási és marketing feladatokra vonatkozik. Az 5. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a (2) bekezdéstől eltérően a tagállamok engedélyezhetik az alapkezelő társaságoknak befektetési alapok/közös alapok és befektetési vállalkozások kezelése mellett egyedi alapon befektetési portfoliók kezelését, és nem az alaptevékenységhez tartozó szolgáltatásokként befektetési tanácsadói szolgáltatást és a kollektív befektetési vállalkozások jegyeire vonatkozó értéktári és ügyviteli szolgáltatásokat nyújtsanak.</P></NOTE>. Mégis úgy tűnik számomra, hogy ez a kiterjesztés nem jár semmiféle automatikus hatással, amely az említett tevékenységeket a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja értelmében vett alapkezelés fogalmába illesztené. Egyrészről — mivel a két szöveg tárgya elkülönül egymástól — nincs akadálya annak, hogy a kezelés fogalma minden esetben más elbírálás alá essék. Másrészről azonban emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/107 irányelvben ezek a tanácsadói tevékenységek kizárólag <QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>nem alaptevékenységhez kapcsolódóak<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/> az alapok kezelésének elsődleges funkciója mellett<NOTE NOTE.ID="E0035" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A 2001/107 irányelvvel módosított 85/611 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontja.</P></NOTE>. A HÉA rendszerében tehát ezek egyértelműen <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>kiegészítő tevékenységek<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/>. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ez a besorolás azokat a szolgáltatásokat érinti, amelyek nem az adóköteles tevékenység <QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>közvetlen, állandó és szükséges<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/> részét képezik.<NOTE NOTE.ID="E0036" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd hasonlóképpen a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-306/94" YEAR="1996" PAGE.ECR="I-3695">C-306/94. sz. Régie dauphinoise-ügyben <DATE ISO="19960711">1996. július 11-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1996. I-3695. o.) 18. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> Ezeket a tevékenységeket különálló ügyleteknek kell tekinteni, amelyek önálló eredménnyel járnak. Ezen a címen nem lehet ezeket a HÉA-mentesség érdekében az alapkezelői tevékenység körébe vonni.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10171"?><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>A fenti elemzés összefoglalásaként úgy tűnik, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. pontja úgy értelmezendő, hogy a <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>kezelés<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/> nemcsak a döntési jogkört magában foglaló kezelési szolgáltatásokat, hanem azon ügyleteket is magában foglalja, amelyek a kollektív befektetési alapok és hasonló szervezetek pénzügyi helyzetére a befektetések terén meghozott döntések feletti meghatározó befolyás gyakorlása útján közvetlen hatással járhatnak.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>IV —</NO.P><TXT>Végkövetkeztetések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>A fent előadott megfontolások fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Tribunal de première instance de Bruxelles által feltett kérdésekre a következő módon válaszoljon:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>1)</NO.P><TXT>A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról — közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, <DATE ISO="19770517">1977. május 17-i</DATE> 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19851220">1985. december 20-i</DATE> 85/61 l/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően létrehozott változó alaptőkéjű befektetési társaságok a hozzáadottérték-adó alanyainak minősülnek, és így a részükre nyújtott szolgáltatások teljesítési helyének a 77/388 hatodik irányelv 9. cikke (2) bekezdése e) pontjának megfelelően a fenti társaságok gazdasági tevékenységének székhelyét kell tekinteni.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az első kérdésre adott nemleges válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/>.</TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>