A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2025. március 27. ( *1 )
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – (EU) 2015/848 rendelet – Fizetésképtelenségi eljárások – A 31. cikk (1) bekezdése – Tudomás a fizetésképtelenségi eljárásról – Az adóssal szemben fennálló kötelezettségek, amelyeket a fizetésképtelenségi szakértő javára kell teljesíteni – Valamely vagyontárgy (személygépkocsi) adós általi értékesítése a fizetésképtelenségi eljárás megindítása után – Kötelezettség teljesítése az adós számára”
A C‑186/24. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2024. március 8‑án érkezett, 2024. február 22‑i határozatával terjesztett elő a
Matthäus Metzler, fizetésképtelenségi eljárásban felszámolóként eljárva,
és
az Auto1 European Cars BV
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: M. Gavalec tanácselnök, K. Jürimäe, a második tanács elnöke (előadó) és Csehi Z. bíró
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
|
– |
a fizetésképtelenségi eljárásban felszámolóként eljáró M. Metzler képviseletében M. Metzler Rechtsanwalt, |
|
– |
az Auto1 European Cars BV képviseletében F. Frank Rechtsanwalt, |
|
– |
az Európai Bizottság képviseletében G. von Rintelen és W. Wils, meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 141., 19. o.; helyesbítés: HL 2016. L 349., 40. o.) 31. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik. |
|
2 |
E kérelmet a Matthäus Metzler mint az adós ellen indított fizetésképtelenségi eljárásban felszámoló és az Auto1 European Cars BV (a továbbiakban: Auto1) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az adós által az Auto1 részére ezen eljárás megindítását követően értékesített gépjármű forgalmi értékének megfelelő összegnek a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba való bevonása. |
Jogi háttér
Az uniós jog
|
3 |
A 2015/848 rendelet (5) és (81) preambulumbekezdése kimondja:
[…]
|
|
4 |
Ugyanezen rendeletnek „Az alkalmazandó jog” című 7. cikke szerint: „(1) Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják (az eljárás megindításának helye szerinti állam). (2) Az eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg az ilyen eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit. Különösen meghatározza a következőket: […]
[…]
|
|
5 |
A rendelet „Kötelezettség teljesítése az adós számára” című 31. cikke előírja: „(1) Ha egy tagállamban egy kötelem alapján olyan adós javára teljesítettek, aki ellen egy másik tagállamban fizetésképtelenségi eljárást indítottak, miközben a kötelezettséget annak az eljárásnak a fizetésképtelenségi szakértője számára kellett volna teljesíteni, a kötelem alapján teljesítő személyt, ha nem tudott az eljárás megindításáról, úgy kell tekinteni, mint aki szabadult a kötelemből. (2) Ha egy ilyen kötelezettséget még a 28. cikkben előírt közzétételt megelőzően fizetik ki, a kötelezettséget teljesítő személyről, az ellenkező bizonyításáig, azt kell feltételezni, hogy nem tudott a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról; ha a kötelezettséget az ilyen közzétételt követően teljesíti, a kötelezettséget teljesítő személyről, az ellenkező bizonyításáig, azt kell feltételezni, hogy tudott az eljárás megindításáról.” |
Az osztrák jog
|
6 |
Az 1914. december 11‑i Insolvenzordnung (fizetésképtelenségi rendtartás) (RGBl. 337/1914, a továbbiakban: fizetésképtelenségi rendtartás) 3. §‑a az alapeljárásra alkalmazandó változatában a következőképpen rendelkezik: „(1) A hitelezőkkel szemben érvénytelenek az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően kötött, a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyont érintő jogügyletek. A másik fél részére vissza kell adni az ellenszolgáltatást, amennyiben azzal gyarapodna a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon. (2) A tartozásnak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően az adós részére történő megfizetése nem szünteti meg a kötelezett tartozását, kivéve, ha a teljesítés a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyont gyarapította, vagy ha a kötelezett a teljesítés időpontjában nem tudott a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról, és a nem tudás nem a kellő gondosság elmulasztásából eredt (tudnia kellett volna).” |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
|
7 |
2022. május 25‑i határozatával a Landesgericht Linz (linzi regionális bíróság, Ausztria) fizetésképtelenségi eljárást indított egy adóssal szemben, és M. Metzlert jelölte ki felszámolónak (a továbbiakban: felszámoló). E határozatot, amely tartalmazta az ügyvezető kilétét is, ugyanazon a napon tették közzé. |
|
8 |
2022. június 2‑án az adós a saját nevében személygépkocsi‑adásvételi szerződést kötött a holland jog szerint alapított, Hollandiában székhellyel rendelkező Auto1 társasággal 48870 euró értékben. E szerződést az Auto1 osztrák fióktelepének helyiségeiben kötötték. |
|
9 |
E személygépkocsi ausztriai átvételét követően az Auto1 egy németországi bankszámláról átutalta az említett gépkocsi vételárának megfelelő összeget egy osztrák bank az adós által megjelölt számlájára. |
|
10 |
A felszámoló úgy véli, hogy a 48870 eurós összeg a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonba tartozik, mivel az adásvételi szerződést a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően kötötték meg. Mivel az Auto1 továbbértékesítette a személygépkocsit egy harmadik személy részére, a felszámoló keresetet indított e személygépkocsi vételárának a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon javára való megtérítése iránt. A felszámoló később kiterjesztette a kereset tárgyát az említett személygépkocsi piaci értékére, azaz 62261 euróra. |
|
11 |
Az Auto1 többek között a 2015/848 rendelet 31. cikkére hivatkozva vitatta a kérelmet. Úgy véli, hogy e követelés csak akkor érvényesíthető vele szemben, ha tudomása volt a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról a szóban forgó személygépkocsi megvásárlásának időpontjában. |
|
12 |
A Landesgericht Linz (linzi regionális bíróság) helyt adott a keresetnek az eredeti terjedelmében. E bíróság határozatát másodfokon megváltoztatták. Az Oberlandesgericht Linz (linzi regionális felsőbíróság, Ausztria) úgy ítélte meg, hogy a 2015/848 rendelet 31. cikke alkalmazandó, mivel egyrészt az adós részére teljesített kifizetést az ellenőrzést követően egy német bankszámláról teljesítették, másrészt pedig az Auto1 nem rendelkezett a fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó valamennyi hasznos információval. |
|
13 |
A feszámoló a fellebbviteli bíróság e határozatával szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Oberster Gerichtshofhoz (legfelsőbb bíróság, Ausztria), amely a kérdést előterjesztő bíróság. E felülvizsgálati kérelem alátámasztása érdekében a felszámoló azt állítja, hogy a 2015/848 rendelet 31. cikke nem alkalmazható, mivel e rendelkezés érvényes jogügyleten alapuló kötelezettség teljesítését feltételezi, ami a jelen ügyben a fizetésképtelenségi rendtartás 3. §‑ának (1) bekezdésére tekintettel nem áll fenn. Ezenkívül a 2015/848 rendelet 31. cikkében megkövetelt külföldi elem hiányzik, mivel a vitatott adásvételi szerződésből eredő kötelezettséget Ausztriában teljesítették. |
|
14 |
A kérdést előterjesztő bíróság először is megállapítja, hogy a fizetésképtelenségi rendtartás 3. §‑ának (1) bekezdése értelmében az adósnak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő, a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonra kiható jogcselekményei a fizetésképtelenségi eljárásban a hitelezőkkel szemben nem érvényesíthetők. E körülmények között, ha valamely vagyontárgyat e rendelkezés értelmében a hitelezőkkel szemben nem érvényesíthető jogügylet miatt kivonnak e vagyontömegből, e vagyontárgy visszaszerezhető. Egyébiránt az említett rendelkezés nem ír elő kivételt arra az esetre, ha a harmadik személy a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról nem tudott. |
|
15 |
Másodszor, a 2015/848 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése azon harmadik személy jóhiszeműségének védelmére irányul, aki a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerintitől eltérő tagállamban ezen eljárás megindításának időpontját követően teljesít kötelezettséget az adós javára, és akinek nem volt tudomása annak fennállásáról, holott e kötelezettséget a fizetésképtelenségi szakértő javára kellett volna teljesítenie. Mindazonáltal a jogirodalom szerint e rendelkezés feltételezi az adós követelésének fennállását. Az tehát nem alkalmazandó harmadik személy adós felé fennálló, olyan kötelezettségének teljesítésére, amely a fizetésképtelenségi rendtartás 3. §‑ának (1) bekezdése értelmében olyan jogügylet eredménye, amely érvénytelen a felszámolás alá vont vagyonnal szemben, mivel arra a felszámolási eljárás megindítását követően került sor. |
|
16 |
A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor pontosítja, hogy a 2015/848 rendelet 31. cikke (1) bekezdésének szövegére tekintettel, amely általános jelleggel írja elő valamely kötelezettség adós javára történő teljesítését, nem zárja ki, hogy e rendelkezés alkalmazható legyen azokra a kötelezettségekre, amelyeket a harmadik személy érvénytelen jogügylet alapján teljesített. Ebben az esetben azt kell még meghatározni, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerintitől eltérő tagállamban adott átutalási megbízás teljesítésének helye tekinthető‑e az említett rendelkezés értelmében vett teljesítési helynek. |
|
17 |
Ilyen körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
|
18 |
Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2015/848 rendelet 31. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását és a vagyonkezelésnek a fizetésképtelenségi szakértőre történő átruházását követően kötött jogügyletből eredő kötelezettség teljesítése azon kötelezettségek körébe tartozik, amelyeket az említett fizetésképtelenségi eljárás alatt álló adós javára teljesítettek, noha azokat ezen eljárás fizetésképtelenségi szakértője javára kellett volna teljesíteni. |
|
19 |
E kérdés megválaszolásához figyelembe kell venni a rendelkezés szövegét, annak összefüggéseit, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit, amelynek az részét képezi. |
|
20 |
Ami először is a 2015/848 rendelet 31. cikke (1) bekezdésének szövegét illeti, az úgy rendelkezik, hogy az a személy, aki valamely tagállamban egy másik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás alatt álló adós javára teljesít valamely kötelezettséget, jóllehet ezt ezen eljárás fizetésképtelenségi szakértőjének javára kellett volna megtennie, érvényesen teljesít, ha nem volt tudomása az eljárás megindításáról. Meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés szövegében semmi nem enged arra következtetni, hogy az ne lenne alkalmazandó az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően kötött jogügyletből eredő kötelezettség teljesítésére. |
|
21 |
Másodszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe a 2015/848 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése illeszkedik, a Bíróság kétségkívül kimondta, hogy az olyan anyagi jogi rendelkezés, ami a lex concursustól függetlenül alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 19‑ivan Buggenhout és van de Mierop ítélet, C‑251/12, EU:C:2013:566, 23. pont). |
|
22 |
E rendelkezést azonban nem lehet e rendelet 7. cikkétől függetlenül értelmezni, amely a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira alkalmazandó jogot határozza meg. Márpedig az említett rendelet 7. cikke (2) bekezdésének b) és m) pontjából az következik, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg az adós által megszerzett vagy az ezen eljárás megindítását követően őt megillető vagyontárgyak kezelését, valamint a hitelezőknek hátrányt okozó jogügyletek érvénytelenségét. |
|
23 |
Ebből következik, hogy ugyanezen rendelet 31. cikke (1) bekezdésének az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően kötött jogügyletből eredő kötelezettség teljesítésére való alkalmazhatósága az ezen eljárás megindításának helye szerinti államnak a jogügyletek érvényességére vonatkozó szabályaitól függ. |
|
24 |
Így a 2015/848 rendelet 31. cikke (1) bekezdésének rendszertani értelmezéséből kitűnik, hogy az e rendelkezés értelmében vett „teljesített kötelezettség” fogalma alá tartozik a fizetésképtelenségi eljárás megindítását és a jogok fizetésképtelenségi szakértőre történő átruházását követő jogügyletből eredő kötelezettség teljesítése, feltéve hogy az ilyen jogügylet érvényes az ezen eljárás megindításának helye szerinti állam jogának megfelelően az említett eljárásban félként részt vevő hitelezőkkel szemben. |
|
25 |
Harmadszor, ezt az értelmezést a 2015/848 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése által követett cél is megerősíti. E rendelet (81) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy e rendelkezés azon harmadik személy védelmére irányul, aki – mivel nem tudott arról, hogy egy másik tagállamban fizetésképtelenségi eljárást indítottak – jóhiszeműen bízik abban, hogy kötelezettségének az adós javára való teljesítésével mentesül. |
|
26 |
Márpedig az említett eljárás megindításának helye szerinti állam joga értelmében az ezen eljárásban félként részt vevő hitelezőkkel szemben érvénytelen jogi aktuson alapuló kötelezettség teljesítése mentesítő jellegének elismerése meghaladná a jóhiszemű harmadik személyeknek az uniós jogalkotó által elérni kívánt védelmét. Ebben az esetben ugyanis a harmadik személy védelemben részesülne a fizetésképtelenségi szakértő által vele szemben jogalap nélküli gazdagodás címén esetlegesen érvényesített követeléssel szemben. A 2015/848 rendelet 31. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése egyébiránt ellentétes lenne a fizetésképtelenségi eljárás joghatásainak automatikus elismerése alóli kivételek szigorú értelmezésének elvével (lásd ebben az értelemben: 2024. április 18‑iLuis Carlos és társai ítélet, C‑765/22 és C‑772/22, EU:C:2024:331, 74. pont). |
|
27 |
Ezenkívül a jelen ítélet 24. pontjában elfogadottal ellentétes értelmezés lehetővé tenné az adós számára, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően könnyen elrejtse a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyont azáltal, hogy azokat harmadik személy részére értékesíti. Ez az értelmezés tehát sértené a 2015/848 rendeletnek az (5) preambulumbekezdésében kimondott egyik fő célkitűzését, amely annak elkerülésére irányul, hogy a feleket arra ösztönözzék, hogy jogi helyzetük javítása érdekében a vagyonukat egyik tagállamból a másikba helyezzék (lásd analógia útján: 2013. szeptember 19‑ivan Buggenhout és van de Mierop ítélet, C‑251/12, EU:C:2013:566, 35. pont). |
|
28 |
A jelen ügyben a fizetésképtelenségi rendtartás 3. §‑ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adósnak a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonra kiható jogcselekményei nem érvényesek az ezen eljárásban részt vevő hitelezőkkel szemben. Ebből következik, hogy az adós és az Auto1 között az őt érintő fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően kötött adásvételi szerződés az osztrák jog értelmében nem érvényes, aminek értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ha ez lenne a helyzet, a 2015/848 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése nem lenne alkalmazható. |
|
29 |
A fenti indokokból következik, hogy az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/848 rendelet 31. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását és a vagyonkezelésnek a fizetésképtelenségi szakértőre történő átruházását követően kötött jogügyletből eredő kötelezettség teljesítése azon kötelezettségek körébe tartozik, amelyeket az említett fizetésképtelenségi eljárás alatt álló adós javára teljesítettek, noha azokat ezen eljárás fizetésképtelenségi szakértője javára kellett volna teljesíteni, feltéve hogy az ilyen jogügylet az ezen eljárás megindításának helye szerinti állam jogának megfelelően érvényes az említett eljárásban részt vevő hitelezőkkel szemben. |
A második kérdésről
|
30 |
Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem szükséges megválaszolni. |
A költségekről
|
31 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott: |
|
A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikkének (1) bekezdését |
|
a következőképpen kell értelmezni: |
|
az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását és a vagyonkezelésnek a fizetésképtelenségi szakértőre történő átruházását követően kötött jogügyletből eredő kötelezettség teljesítése azon kötelezettségek körébe tartozik, amelyeket az említett fizetésképtelenségi eljárás alatt álló adós javára teljesítettek, noha azokat ezen eljárás fizetésképtelenségi szakértője javára kellett volna teljesíteni, feltéve hogy az ilyen jogügylet az ezen eljárás megindításának helye szerinti állam jogának megfelelően érvényes az említett eljárásban részt vevő hitelezőkkel szemben. |
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: német.