I.

Bevezetés

1.

A Verwaltungsgericht Gera (gerai közigazgatási bíróság, Németország) által benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az állati melléktermékekre vonatkozó 1069/2009/EK rendelet ( 2 ) értelmezésére, konkrétabban olyan állati melléktermékek alacsonyabb kategóriába való átsorolására vonatkozik, amelyek már nem felelnek azon kategória követelményeinek, amelybe azokat eredetileg sorolták.

2.

E kérelmet a Toropet Ltd társaság és a Landkreis Greiz (greizi járás, Németország) között ez utóbbi azon határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyben e járás a 3. kategóriába tartozó egyes állati melléktermékeket a 2. kategóriába sorolt át, majd ártalmatlanított azzal az indokkal, hogy a penész, a rothadás és az idegen testek módosították azokat.

3.

Az alábbiakban kifejtett indokok alapján úgy vélem, hogy azokat az eredetileg a 3. kategóriába sorolt állati melléktermékeket, amelyek bomlás, állagromlás, vagy idegen testekkel való keveredés következtében már nem felelnek meg az e kategóriához kapcsolódó kockázat mértékének, alacsonyabb kategóriába kell átsorolni. ( 3 )

II.

Jogi háttér

A.

Az uniós jog

1.

Az 1069/2009 rendelet

4.

Az 1069/2009 rendelet (11), (29) és (38) preambulumbekezdésének szövege a következő:

5.

E rendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövege a következő:

6.

Az említett rendeletnek „Az előállítási lánc kiindulási pontja és a kötelezettségek” című 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

7.

Ugyanezen rendeletnek „Az állati melléktermékek és az azokból származó termékek kategorizálása” című 7. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

8.

Az 1069/2009 rendelet „2. kategóriába tartozó anyagok” című 9. cikkének d) és h) pontja a következőképpen rendelkezik:

9.

E rendelet „3. kategóriába tartozó anyagok” című 10. cikkének a) és f) pontja a következőket írja elő:

10.

Az említett rendeletnek „A 3. kategóriába tartozó anyagok ártalmatlanítása és felhasználása” című 14. cikke a következőképpen szól:

11.

Ugyanezen rendelet 15. cikkének (1) bekezdése előírja:

12.

Az 1069/2009 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének e) pontja előírja:

13.

E rendeletnek a „Saját ellenőrzések” című 28. cikke a következőképpen rendelkezik:

2.

A 142/2011/EU rendelet

14.

A 142/2011/EU rendelet ( 4 ) IV. melléklete 1. fejezete 4. szakaszának 3. pontja a következőképpen rendelkezik:

3.

A 178/2002/EK rendelet

15.

A 178/2002/EK rendelet ( 5 ) 14. cikkének (5) bekezdése előírja:

B.

A német jog

16.

A 2004. január 25‑i Tierische Nebenprodukte‑Beseitigungsgesetz (az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló törvény) (BGB1. 2004. I, 82. o.) 2016. augusztus 4‑i változatának (BGB1. 2016. I, 1966.) (a továbbiakban: TierNebG) a „Hatály” című 1. §‑a a következőképpen rendelkezik:

17.

A TierNebG 3. §‑a kötelezettséget ír elő bizonyos állati melléktermékek ártalmatlanítására vonatkozóan, míg a 12. §‑a az 1069/2009 rendelet hatálya alá tartozó területeken a nemzeti és az uniós jogszabályok betartásának az illetékes hatóságok részéről történő ellenőrzésére vonatkozik.

18.

A Thüringer Ausführungsgesetz zum Tierische Nebenprodukte‑Beseitigungsgesetz (Türingia tartománynak az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló szövetségi törvény végrehajtásáról szóló 2005. június 10‑i törvénye, Thür GVB1. 2005., 224. o.) valamint a Thüringer Verordnung über die Einzugsbereiche nach dem Tierische Nebenprodukte‑Beseitigungsgesetz (Türingia tartománynak az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló szövetségi törvény alapján elfogadott, az intervenciós zónákról szóló 2005. október 11‑i rendelete, GVBl. 2005., 355. o.) az 1. és 2. kategóriába tartozó állati melléktermékek ártalmatlanításáért felelős szervezetekre, illetve azon intervenciós zónákra vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg, amelyeken belül e szervezetek kötelesek a fent említett melléktermékeket visszanyerni, begyűjteni, szállítani, tárolni, kezelni, feldolgozni, vagy ártalmatlanítani. ( 6 )

III.

Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

19.

A Toropet társaság állati melléktermékeket dolgoz fel és értékesít többek között takarmánygyártók, állati zsiradék újrahasznosításával foglalkozó vállalkozások és biogáz‑előállító üzemek részére. Egy, az 1069/2009 rendelet alapján a 3. kategóriába tartozó anyag közbenső kezelésére szolgáló üzemet működtet Németországban. E társaságot állati melléktermékek szállítójaként is nyilvántartásba vették.

20.

2018. január 23‑án az e közbenső kezelésre szolgáló üzemben végzett hatósági ellenőrzés során a Landkreis Greiz a 3. kategóriába tartozó állati melléktermékeket tartalmazó 38 nagy rekeszben (hétköznapi elnevezés szerint: ládában) penész, rothadás és idegen testek jelenlétét észlelte. E penész, rothadás és idegen testek miatt a Landkreis Greiz az anyagokat a 2. kategóriába sorolta át, és elrendelte 38 láda azonnali ártalmatlanítását, amit még aznap végre kellett hajtani. E műveletek 2 346,17 euró összegű költségeit a Toropet‑nak kellett viselnie.

21.

Ezt a felszólítást a Landkreis Greiz 2018. január 25‑i határozatával helybenhagyta, kifejtve, hogy a penész, a rothadás és az idegen testek jelenlétében megnyilvánuló hibák miatt a szóban forgó anyagok a 3. kategória helyett már csak a 2. kategóriába sorolhatók. Márpedig sem a Toropet, sem annak kereskedelmi partnere, akinek ezen anyagok feldolgozásáról kellett gondoskodnia, nem jogosult a 2. kategóriába tartozó anyagok kezelésére. Ráadásul elkülönített hűtőterem hiányában a szóban forgó anyagokat nem lehetett volna a vitarendezés befejezéséig a helyszínen elhelyezni.

22.

2018. október 9‑én a Toropet keresetet indított a Verwaltungsgericht Gera (gerai közigazgatási bíróság) előtt a 2018. január 25‑i közigazgatási határozat megsemmisítésére irányuló megállapítási határozat iránt.

23.

Keresetében a Toropet azt rója fel a Landkreis Greiznek, hogy hibát követett el, amikor a szóban forgó anyagokat tudományos vizsgálat nélkül a 2. kategóriába sorolta. Vitatja a szóban forgó anyagok azon értékelésének megalapozottságát, amely szerint azok romlottak, rohadtak vagy penészesek lettek volna. A Toropet véleménye szerint az állatorvosok és a Landkreis Greiz által alkalmazott kritérium, vagyis a fogyaszthatóságra vonatkozó feltétel, amely szerint a termékeknek emberi fogyasztásra alkalmasnak kell lenniük, túllép az 1069/2009 rendelet 10. cikkének rendelkezésein.

24.

A Toropet megjegyzi, hogy e rendelet 14. cikkének d) pontjából kitűnik, hogy az állati melléktermékek bomlása, vagy állagromlása nem igazolja az alacsonyabb kategóriába történő átsorolást, mivel lehetőség van az említett rendelet 14. cikke b) pontjának megfelelő hasznosításra, és nem minden esetben szükséges az ártalmatlanítás. Ráadásul e társaság véleménye szerint a szóban forgó állati melléktermékek ugyanezen rendelet 10. cikke f) pontjának hatálya alá tartozhatnak, mivel e rendelkezés csak az állatbetegségek által okozott jelentős kockázatot jelentő termékeket zárja ki. Márpedig a Toropet szerint a penész vagy rothadás miatt módosult hús nem jelent ilyen kockázatot.

25.

E társaság különösen arra hivatkozik, hogy mivel a 3. kategóriába tartozó anyagokat nem emberi fogyasztásra szánják, ( 7 ) nem releváns az a tény, hogy a szóban forgó anyagok emberi fogyasztásra alkalmasak‑e, vagy sem. Az idegen testeknek az érintett anyagokban való jelenlétét illeti, az nem vezethet átsoroláshoz, amennyiben lehetséges az egyszerű mechanikus elválasztás.

26.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a szóban forgó állati melléktermékek elsősorban olyan anyagok voltak, amelyeket eredetileg mind az 1069/2009 rendelet 10. cikkének a) pontja – amely azon vágott állatok hasított testére, illetve testrészeire vonatkozik, amelyek emberi fogyasztásra alkalmasak, de amelyeket nem emberi fogyasztásra szánnak –, mind ezen rendelet 10. cikkének f) pontja – amely olyan állati eredetű termékekre, vagy állati eredetű termékeket tartalmazó élelmiszerekre terjed ki, amelyeket kereskedelmi okok, vagy egyéb, köz‑ és állategészségügyi kockázatot nem jelentő problémák következtében már nem szánnak emberi fogyasztásra – alapján a 3. kategóriába soroltak be. Az a) pont hatálya alá tartozó állati melléktermékek gyomorból vagy fülből álltak. Ezek az f) pont hatálya alá tartozó melléktermékek különösen a vágott kolbászt és a marhaínt jelentették.

27.

E bíróság megjegyzi, hogy a 3. kategóriába tartozó anyagok bomlása és állagromlása főszabály szerint az emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszik ezeket az anyagokat, és köz‑ és állategészségügyi kockázatot jelent. Következésképpen felmerül e bíróságban a kérdés, hogy az ilyen változásoknak az anyagok más kategóriába való átsorolásához kell‑e vezetniük.

28.

A kérdést előterjesztő bíróság megemlíti, hogy az 1069/2009 rendelet fő célja – amint az a (11) preambulumbekezdéséből, valamint az 1. cikkéből kitűnik – a köz‑ és állategészségügyi kockázatok ellenőrzése, valamint az élelmiszer‑ és takarmánylánc biztonságának védelme. Ennélfogva a veszélyesség nem korlátozódik az emberi egészségre. E rendelet 14. cikkének d) pontja egyébiránt hangsúlyozza, hogy a bomlás és állagromlás kockázatot jelent a köz‑ és állategészségügyre.

29.

A kérdést előterjesztő bíróság azonban úgy véli, hogy az 1069/2009 rendelet 14. cikkének d) pontjával ellentétes lehet az eredeti besorolásnak az érintett anyagok bomlása vagy állagromlása következtében történő későbbi módosítása. Álláspontja szerint ugyanis e rendelkezésből arra lehet következtetni, hogy a bomlás és állagromlás főszabály szerint nem a 3. kategóriába tartozó anyagok besorolását, hanem kizárólag azok felhasználását érinti. E bíróság szerint, noha ezen anyagok takarmányozási célú felhasználása e rendelet 14. cikkének d) pontja értelmében kizárt, ezzel szemben lehetséges ezek más célokra való felhasználása, például az említett rendelet 14. cikkének b) pontja szerinti együttégetés útján történő hasznosítása.

30.

A kérdést előterjesztő bíróság az 1069/2009 rendelet 9. cikke d) pontjának értelmezését is kéri. E rendelkezés értelmében ugyanis azokat az állati eredetű termékeket, amelyeket a bennük levő idegen testek miatt emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítettek, a 2. kategóriába kell sorolni. Mindazonáltal a 142/2011 rendelet IV. melléklete I. fejezete 4. szakaszának 3. pontjából kitűnik, hogy az idegen testek jelenléte nem elegendő ahhoz, hogy a 2. kategóriába történő besoroláshoz vezessen, amennyiben ez utóbbiakat a kimutatásukra alkalmas berendezések segítségével a 3. kategóriába tartozó anyagok feldolgozását végző üzemekre alkalmazandó szabályoknak megfelelően el lehet távolítani. Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az idegen testek jelenléte kockázatának megelőzése releváns‑e abban az esetben, ha a 3. kategóriába tartozó anyagokat nem takarmányként történő feldolgozásra, hanem égetésre vagy biodízelgyártásra szánják.

31.

E körülmények között a Verwaltungsgericht Gera (gerai közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

32.

A 2019. november 14‑i előzetes döntéshozatal iránti kérelmet 2019. november 18‑án vette nyilvántartásba a Bíróság Hivatala.

33.

A Landkreis Greiz és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. Ez utóbbiak, valamint a Toropet szintén írásban válaszoltak a Bíróság által 2020. december 2‑án feltett kérdésekre.

IV.

Elemzés

34.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett három kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az eredetileg az 1069/2009 rendelet 10. cikkének a) és f) pontja értelmében vett 3. kategóriába tartozó anyagok e kategóriába sorolásának kedvezménye a bomlás vagy állagromlás (első és második kérdés) vagy az idegen testekkel való keveredés következtében (harmadik kérdés) megszűnik‑e oly módon, hogy azokat alacsonyabb kategóriába kell átsorolni.

35.

Meg kell említeni, hogy nem vitatott, hogy az alapeljárásban szóban forgó állati melléktermékeket eredetileg, azaz a begyűjtésük időpontjában a 3. kategóriába sorolták be. Ezzel szemben felmerül a kérdés, hogy fennáll‑e az olyan állati melléktermékek átsorolására vonatkozó kötelezettség, amelyek életciklusuk későbbi szakaszában olyan hibákkal rendelkeznek, mint a penész, rothadás, vagy az idegen testek jelenléte. ( 8 )

36.

Míg a Toropet úgy véli, hogy az 1069/2009 rendelet 10. cikke a) és f) pontjának hatálya alá tartozó és ilyen hibákban szenvedő állati melléktermékeket továbbra is a 3. kategóriába kell sorolni, a Landkreis Greiz és a Bizottság ezzel szemben úgy találják, hogy ezen állati melléktermékek 2. kategóriába való átsorolása kötelező.

37.

A jelen indítvány további részében mindenekelőtt néhány észrevételt teszek az állati melléktermékek és az idegen testek keverékeinek sajátos esetére vonatkozóan (A. szakasz), majd az 1069/2009 rendelet rendelkezéseire – vagyis az együttesen értelmezett 7–10. cikkre, a 9. cikk h) pontjára, a 10. cikk a) és f) pontjára, a 4. cikk (2) bekezdésére, valamint a 14. cikk d) pontjára – vonatkozó elemzés alapján kifejtem, hogy álláspontom szerint miért áll fenn az alapügyben szóban forgóhoz hasonló anyagok 2. kategóriába való átsorolására vonatkozó kötelezettség, amennyiben azok már nem felelnek meg az eredeti osztályozásukhoz kapcsolódó kockázati mértéknek (B. szakasz).

A.

Előzetes megfontolások: Az 1069/2009 rendeletnek az állati melléktermékek és az idegen testek keverékeire való alkalmazásáról

38.

Célszerűnek tartom előzetesen felidézni a nemrégiben hozott P. F. Kamstra Recycling és társai ítélet ( 9 ) tanulságait, mielőtt ebből következtetéseket vonnék le az idegen testek jellegét és az azokat magukban foglaló keverékekből álló állati melléktermékek besorolására kifejtett hatásukat illetően.

39.

Emlékeztetőül, az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyek tárgyát az 1069/2009 rendelet 10. cikke értelmében vett 3. kategóriába tartozó állati melléktermékek és az 1013/2006/EK rendelet ( 10 ) értelmében vett nem veszélyes hulladékok keverékei képezték. A kérdés arra vonatkozott, hogy e keverékek szállítása az 1069/2009 rendelet vagy az 1013/2006 rendelet hatálya alá tartozik‑e.

40.

A Bíróság az 1069/2009 rendeletre vonatkozó előkészítő munkálatoknak, e rendelet célkitűzésének, valamint rendelkezései szerkezetének vizsgálatát követően kimondta, hogy az említett keverékek és azok szállításai ez utóbbi rendelet hatálya alá tartoznak. ( 11 )

41.

Hangsúlyozom, hogy a Bíróság megállapította, hogy az 1069/2009 rendelet állati melléktermékek és nem veszélyes hulladékok keverékére vonatkozik, de nem határozott sem azon nem veszélyes hulladék‑típusokról, amelyek állati melléktermékekkel való keveréke engedélyezett, sem pedig azon anyag‑kategóriáról, amelybe az érintett keverékek tartozhatnak.

42.

A jelen ügyben nem vitatott, hogy az alapeljárásban szóban forgó keverék olyan idegen testeket tartalmaz, amelyeket jellegükre ( 12 ) tekintettel az 1013/2006 rendelet értelmében vett nem veszélyes hulladéknak tekintettek.

43.

Következésképpen e keverék a Kamstra Recycling ítélet ( 13 ) alapján főszabály szerint az 1069/2009 rendelet hatálya alá tartozik.

44.

Mindazonáltal fel kell hívnom a figyelmet két kérdésre.

45.

Először is abból az előfeltevésből kell kiindulni, amely szerint az alapeljárásban szereplő nem veszélyes hulladékok, különösen a gipszdarabok nem olyan idegen testek, amelyeket könnyen ki lehet vonni, mint amilyenek például a 142/2011 rendelet ( 14 ) IV. melléklete I. fejezete 4. szakaszának 3. pontja értelmében vett műanyagok vagy fémdarabok.

46.

Másodszor hangsúlyozom, hogy bár a 3. kategóriába tartozó állati melléktermékek és nem veszélyes hulladékok keveréke az 1069/2009 rendelet hatálya alá tartozik, felmerül a kérdés, hogy az ilyen keveréket – legalábbis bizonyos esetekben – e rendelet rendelkezéseire figyelemmel át kell‑e sorolni egy alacsonyabb kategóriába. A jelen ügy középpontjában ez a kérdés áll, amellyel a Kamstra Recycling ítélet ( 15 ) nem foglalkozik.

B.

A 3. kategóriába tartozó, penésszel, rothadással vagy idegen testekkel „fertőzött” anyagok alacsonyabb kategóriába történő átsorolásának kötelezettségéről

47.

Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy az 1069/2009 rendelet nem tartalmaz semmilyen kifejezett rendelkezést az eredetileg a 3. kategóriába sorolt anyagok alacsonyabb kategóriába történő „átsorolására” vonatkozóan.

48.

Amint azt a jelen indítvány további részében bemutatom, az általam javasolt átsorolási kötelezettség a 3. kategóriába tartozó anyagok besorolásának belső logikájával áll összhangban, amely attól függ, hogy az idegen testek, illetve az érintett állati melléktermékek penész vagy rothadás miatti megváltozása milyen kockázatot jelentenek a köz‑ és állategészségügyre. Azt is bemutatom, hogy a kockázat ezen értékelése az állati melléktermék életciklusának bármely szakaszában alkalmazandó.

1.

Az anyagoknak az általuk jelentett kockázatok mértéke szerinti besorolásáról (az 1069/2009 rendelet 7–10. cikke)

49.

Az 1069/2009 rendelet 1. fejezete 1. címének 4. szakasza, amely a 7–10. cikket foglalja magában, az állati melléktermékek és az azokból származó termékek kategorizálására vonatkozik.

50.

E rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint, amely az állati melléktermékek besorolását szabályozza, ez utóbbiakat az általuk jelentette köz‑ és állategészségügyi kockázatok mértékének függvényében specifikus kategóriákba kell csoportosítani.

51.

E rendelkezés tehát két releváns elemet állapít meg, amelyek a besorolás tekintetében egymással összefüggenek: a specifikus kategóriákat és a kockázat mértékét.

52.

A kategorizálást illetően az 1069/2009 rendelet hatálya alá tartozó állati melléktermékeket az e rendeletnek az 1. kategóriába tartozó anyagok felsorolását tartalmazó 8., a 2. kategóriába tartozó anyagok felsorolását tartalmazó 9., és a 3. kategóriába tartozó anyagokat tartalmazó 10. cikkében ( 16 ) előírt három kategória egyikébe sorolják be. Ezen osztályozástól nem lehet eltérni, mivel az állati melléktermékeknek szükségszerűen e három kategória valamelyikébe kell tartozniuk. ( 17 )

53.

Ami a kockázat mértékét illeti, ez az egyetlen olyan kritérium, amely különbséget tesz a három kategória között abban az értelemben, hogy a 3. kategóriába az alacsony kockázatúnak ítélt anyagok, ( 18 ) míg az 1. és 2. kategóriába a köz‑és állategészségügyre magas kockázatot jelentő anyagok tartoznak, amelyek közül az 1. kategóriába a legmagasabb kockázatot jelentő anyagokat sorolták be. ( 19 ) A jogalkotó e kockázatok értékelése alapján készítette el az egyes kategóriákon belül a tárgykörök részletes listáját.

54.

Hangsúlyozni kell, hogy a kockázat mértéke, amelytől függően kerül sor az 1., a 2. vagy a 3. kategóriába történő besorolásra, az állati melléktermékek végső felhasználását illetően is releváns kritériumnak minősül. Az 1069/2009 rendelet ugyanis a (38) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 12., 13. és 14. cikkében bevezette az anyagok egyes kategóriáira vonatkozó lehetséges felhasználások és ártalmatlanítások felsorolását, és az egyes anyagok esetében alkalmazandó szabályokat, e kockázat mértékének a minimumra csökkentése érdekében.

55.

Igaz, hogy egy magas kockázatot jelentő kategória felhasználási és ártalmatlanítási lehetőségei a kis kockázattal járó anyagokra is kiterjednek. ( 20 ) Ezekre a felhasználásokra és ártalmatlanításokra azonban eltérő szabályok vonatkoznak, és néha még szigorúbbak is attól függően, hogy mely kategóriába sorolják az anyagokat. ( 21 )

56.

Ezt a kockázatalapú besorolást az 1069/2009 rendelet (29) preambulumbekezdése is igazolja, amelynek értelmében a magas kockázatot jelentő állati melléktermékeket nem lehet a takarmányláncban felhasználni, míg az alacsony kockázatot jelentő anyagok felhasználását feltételekkel engedélyezni lehet.

57.

E tekintetben megállapítom, hogy az 1. és 3. kategóriába tartozó anyagok listái kimerítő jellegűek. ( 22 ) Ennélfogva ezeket szigorúan kell értelmezni, mivel egyrészt kizárólag az általuk kifejezetten említett anyagokat foglalják magukban, másrészt pedig – amint azt a fentiekben kifejtettem – ezeknek az anyagoknak tiszteletben kell tartaniuk az érintett kategóriához kapcsolódó kockázat mértékét. E kimerítő jelleg levezethető az 1069/2009 rendelet 9. cikkének h) pontjában említett alcsoport létéből, amely a 2. kategórián belül mindazon anyagokra kiterjed, amelyek nem tartoznak sem az 1., sem a 3. kategóriába.

58.

Márpedig vannak olyan esetek, amikor a penész, rothadás és idegen testek jelenlétéhez kapcsolódó hibák ( 23 ) megváltoztathatják az általuk érintett anyagok által képviselt kockázat mértékét. ( 24 ) Ebben az esetben a kockázat mértékének megváltozása véleményem szerint a besorolás megváltozásával jár.

59.

Az olyan jogvita keretében, mint amely az alapügy tárgyát képezi, azt kell tehát meghatározni, hogy az olyan idegen testek, mint a gipszdarabok vagy a fűrészpor, illetve a penész és a rothadás alkalmas‑e arra, hogy módosítsa az eredetileg az 1069/2009 rendelet 10. cikkének a) és f) pontja szerinti 3. kategóriába sorolt anyagok által képviselt kockázat mértékét. ( 25 )

60.

Amennyiben az ilyen anyagok amiatt, hogy megnövekedett kockázatot jelentenek, és már nem teljesülnek az e kategória esetében betartandó követelmények, többé nem sorolhatók az eredeti besorolásuk szerinti 3. kategóriába, annyiban olyan kategóriát kell keresni, amely kiterjedhet ezekre a „fertőzött” anyagokra. Amint azt a következő alszakaszban kifejtem, ez nem más, mint a 2. kategória, amely elsődlegesen az 1069/2009 rendelet 9. cikkének h) pontjában szereplő maradékok alkategóriájából ered.

2.

Egy alapértelmezett alkategória meglétéről (az 1069/2009 rendelet 9. cikkének h) pontja)

61.

Amint arra a jelen indítvány 57. pontjában rámutattam, az 1069/2009 rendelet 8. és 10. cikkével ellentétben, amelyek az 1. és 3. kategóriába tartozó anyagok kimerítő felsorolását határozzák meg, e rendelet 9. cikkének h) pontja a 2. kategóriába tartozó anyagok nem kimerítő listáját tartalmazza. Ez az alapértelmezett alkategória – szövegének megfelelően – az 1. vagy 3. kategóriába tartozó anyagoktól eltérő állati melléktermékeket foglalja magában.

62.

Ezenkívül ezt az automatikus besorolást – amint az az 1069/2009 rendelet (35) preambulumbekezdésének utolsó mondatából kitűnik – „a három kategória egyikében sem szereplő állati melléktermék esetén” elővigyázatosságból kell alkalmazni. E rendelet 9. cikkének h) pontját e kifejezés fényében tágan kell értelmezni, oly módon, hogy minden olyan állati melléktermékre vonatkozik, amelyet kifejezetten nem soroltak be. ( 26 )

63.

Ily módon ezen alapértelmezett alkategória fennállása véleményem szerint a jogalkotó azon szándékát fejezi ki, hogy megszüntesse az állatti melléktermékek besorolásával kapcsolatos „joghézagokat”, így az eredetileg a 3. kategóriába sorolt olyan anyagokat, amelyek nem tartalmaznak az 1. kategóriába tartozó anyagokat, azonban az általuk képviselt kockázat mértéke miatt nem, vagy már nem sorolhatók a 3. kategóriába tartozó anyagok közé, az 1069/2009 rendelet 9. cikkének h) pontja értelmében automatikusan a 2. kategóriába sorolják be.

64.

Ennélfogva ez utóbbi rendelkezést a 3. kategóriába tartozó olyan állati melléktermékekre kell alkalmazni, amelyeket penész, rothadás vagy idegen testek módosítottak, és amelyek ugyan nem tartalmaznak az 1. kategóriába tartozó anyagokat, de túlságosan jelentős mértékű kockázatot jelentenek ahhoz, hogy megfeleljenek a 3. kategóriába tartozó anyagokra vonatkozó követelményeknek. ( 27 )

65.

Melyek tehát azok a követelmények, amelyek az 1069/2009 rendelet 10. cikkének a) és f) pontjában említett 3. kategóriába tartozó anyagokra vonatkoznak, és amelyek be nem tartása alapesetben a 2. kategóriába történő soroláshoz vezetne?

3.

Az 1069/2009 rendelet 10. cikkének a) és f) pontjában előírt egészségügyi követelmények vonatkozásában releváns kockázati mértékről

66.

Az 1069/2009 rendelet 10. cikke a 3. kategóriába tartozó anyagok kimerítő felsorolását tartalmazza. ( 28 ) E listából kitűnik, hogy az ebbe a kategóriába tartozó anyagok kizárólag a levágás előtti vizsgálatot követően levágásra alkalmasnak ítélt egészséges állatokból származó állati melléktermékeket, vagy legalábbis azokat az állati melléktermékeket foglalják magukban, amelyek nem vektorjai egyetlen, az emberre vagy az állatokra átvihető betegségnek sem. ( 29 ) Kizárólag ezek az anyagok dolgozhatók fel a takarmánygyártásban. ( 30 )

67.

E rendelet 10. cikkének a) pontja szerint ebbe a kategóriába tartozik a vágott állatok hasított teste, illetve testrészei, amelyek emberi fogyasztásra alkalmasak, de amelyeket kereskedelmi okokból nem emberi fogyasztásra szánnak. Ezen anyagok által jelentett kockázat releváns mértéke tehát az emberi fogyasztásra való alkalmasság követelményében rejlik. ( 31 )

68.

Az említett rendelet 10. cikkének f) pontja azokra az állati eredetű termékekre vonatkozik, amelyeket kereskedelmi vagy köz‑ és állategészségügyi kockázatot nem jelentő okok következtében már nem szánnak emberi fogyasztásra. ( 32 )

69.

A 178/2002 rendelet az élelmiszerekre vonatkozó „emberi fogyasztásra alkalmas” jelleg meghatározása érdekében néhány támponttal szolgál. A rendelet 14. cikkének (5) bekezdése ugyanis előírja, hogy egy emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszer idegen anyagokkal való vagy egyéb szennyezettség, rothadás, állagromlás, illetve bomlás miatt „alkalmatlan” az ilyen fogyasztásra.

70.

Ugyanebben az értelemben kell értelmezni az 1069/2009 rendelet 14. cikkének d) pontjában annak érdekében alkalmazott „elfogadhatatlan” melléknevet, hogy a takarmányok, illetve szerves trágyák vagy talajjavító szerek előállítására szolgáló, bomlás vagy állagromlás miatt megváltozott, a 3. kategóriába tartozó anyagok köz‑ és állategészségügyre vonatkozó kockázatának mértékét értékelni lehessen. ( 33 ) Ezen anyagok penész vagy rothadás miatti olyan megváltozása következtében, amely miatt az említett anyagok nem alkalmasak emberi fogyasztásra, és/vagy nem teljesem veszélytelenek az emberi vagy állati egészségre, ezeket, az eredetileg az 1069/2009 rendelet 10. cikkének a) és f) pontja alapján a 3. kategóriába sorolt állati melléktermékeket az e rendelet 9. cikkének h) pontja értelmében vett 2. kategóriába kellene átsorolni, amennyiben az érintett anyagok nem tartalmaznak az 1. kategóriába tartozó anyagokat.

71.

A kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésének keretében a felvetett azon kérdést illetően, hogy az anyagot az 1069/2006 rendelet 9. cikkének d) pontja szerint „emberi fogyasztásra alkalmatlanná” tevő idegen testek jelenléte ellenére az érintett anyagok továbbra is a 3. kategóriába sorolhatók‑e, akár azért, mert ezek az idegen testek könnyen eltávolíthatóak, vagy azért, mert ezek az anyagok égetéssel vagy biogázzá alakítással takarmánytól eltérő célokra használhatók, az alábbi észrevételeket teszem.

72.

Először is, amint arra a jelen indítvány 45. pontjában rámutattam, abból az előfeltevésből indulok ki, amely szerint a szóban forgó idegen testeket nem lehet könnyen eltávolítani.

73.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkra tekintettel megjegyzem, hogy úgy tűnik, hogy sem a Landkreis Greiz, sem a Toropet nem hivatkozott az 1069/2009 rendelet 9. cikkének d) pontjára e bíróság előtt. Mindazonáltal az a rendelkezés, amelyre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés kifejezetten hivatkozik, relevánsnak tűnik számomra.

74.

Ha ugyanis az olyan idegen testek, mint a gipszdarabok vagy a fűrészpor, a 3. kategóriába tartozó állati melléktermékeket, a jelen esetben az 1069/2009 rendelet 10. cikke a) és f) pontjának hatálya alá tartozó anyagokat emberi fogyasztásra alkalmatlanná tették, elképzelhetetlennek tűnik e keverék annak ellenére a 3. kategóriában történő tartása, hogy ugyanolyan jellemzőkkel bír és kockázati mértéket mutat, mint az e rendelet 9. cikkének d) pontja szerinti 2. kategóriába tartozó anyagok. Következésképpen 2. kategóriába kell sorolni e termékeket mind e 9. cikknek az állati eredetű melléktermékekre vonatkozó d) pontja alapján, mind az említett rendelet 9. cikkének h) pontjában említett, az egyéb állati melléktermékekre vonatkozó alapértelmezett rendelkezések értelmében.

75.

Hangsúlyozom, hogy nincs ok arra, hogy eltérően kezeljenek egyrészt olyan anyagokat, amelyek kockázati szintje megváltozott, és ettől kezdve az 1069/2009 rendelet által meghatározott 2. kategória szerinti anyagoknak felelnek meg, másrészt pedig olyan anyagokat, amelyeket eredetileg ebbe a kategóriába soroltak volna be. ( 34 ) Ugyanez a logika érvényes azokra az anyagokra, amelyek később bomlásnak indultak vagy amelyeknél állagromlás következett be, és amelyeket e rendelet 9. cikke h) pontjának megfelelően eredetileg a 2. kategóriába soroltak.

76.

Harmadszor, hozzáteszem, hogy az a körülmény, hogy az üzemeltető az anyagok eredeti rendeltetését úgy kívánja megváltoztatni, hogy ezen anyagokat ártalmatlanítja vagy biogázzá alakítja át, ahelyett hogy azokat takarmányként dolgozná fel, járhat azzal a következménnyel, hogy az olyan anyagok, amelyeket az emberi és állati egészséget érintő kockázatukra tekintettel a 2. kategóriába kellene besorolni, továbbra is a 3. kategóriában maradnának.

77.

Az ezzel ellentétes értelmezés ellentmondana mind a jogalkotó által az 1069/2009 rendelet 8–10. cikkében létrehozott besorolás belső logikájának, amelynek egyetlen releváns kritériuma a kockázat mértéke, mind e rendelet egyik fő célkitűzésének, nevezetesen az említett rendelet (11) preambulumbekezdésében szereplő, a köz‑ és állategészségügyre jelentett kockázatok ellenőrzésének.

78.

Az általam javasolt értelmezést megerősíti az 1069/2009 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése.

4.

Az üzemeltetők azon kötelezettségéről, hogy mindenkor biztosítsák az eredeti besorolás fenntartását (az 1069/2009 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése)

79.

Az 1069/2009 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésének egyértelmű előírása szerint valamennyi üzemeltető ( 35 ) köteles biztosítani, hogy az állati melléktermékek „gyűjtés[ének], szállítás[ának], kezelés[ének], megmunkálás[ának], átdolgozás[ának], feldolgozás[ának], tárolás[ának], forgalomba hozatal[ának], értékesítés[ének], felhasználás[ának], és ártalmatlanítás[ának], összes szakaszában” ezen állati melléktermékek megfeleljenek az e rendeletben meghatározott előírásoknak.

80.

Az állati melléktermék valamely kategóriába történő besorolása főszabály szerint a melléktermékkel végzett valamennyi műveletre vonatkozik, a gyűjtéstől a felhasználásig vagy az ártalmatlanításig. Amint ugyanis arra a P. F. Kamstra Recycling és társai egyesített ügyekre ( 36 ) vonatkozó indítványom 99. pontjában már rámutattam, az 1069/2009 rendelet nem ír elő ilyen, az érintett anyagokkal végzett műveletek szerinti differenciált besorolást. Így a besorolás nem változik pusztán azon az alapon, hogy az érintett állati melléktermékek a gyűjtés, a szállítás szakaszában vannak, illetve, hogy ártalmatlanításra vagy hasznosításra szánják őket. Ezzel szemben a besorolás nem marad változatlan, ha a köz‑ vagy állategészségügyre vonatkozó kockázati tényező bizonyos változások következtében megnő.

81.

E tekintetben először is hangsúlyozom, amint arra e 99. pontban is rámutatok, hogy az állati melléktermékek osztályozásának egyetlen releváns kritériuma a kockázat mértéke. Ezt a megállapítást a 1069/2009 rendelet (29) preambulumbekezdése és 7. cikke is alátámasztja. ( 37 )

82.

Így abból a szövegkörnyezetből, amelybe az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdése illeszkedik, az anyagok besorolását illetően az következik, hogy az üzemeltető köteles gondoskodni arról, hogy az állati melléktermékeknek a vágóhídon történő begyűjtésétől kezdve a végső rendeltetésükig – például hasznosításukig vagy ártalmatlanításukig – fennmaradjon az említett besorolás. ( 38 ) E kötelezettséget úgy kell értelmezni, hogy az adott kategóriába való besorolás fenntartása a hozzá kapcsolódó kockázat mértékének fenntartásától függ.

83.

Másodszor, e következtetés alkalmas arra, hogy biztosítsa az 1069/2009 rendeletnek az általa követett célkitűzés fényében értelmezett, az anyagoknak a besorolásuk céljából létesített felsorolását tartalmazó 7. cikke (1) bekezdésének és 8–10. cikkének hatékony érvényesülését.

84.

Az említett rendelet ugyanis egyrészt az egészségügyi szabályok következetes és átfogó keretének bevezetésére törekszik, másrészt pedig arra, hogy e szabályok arányosak legyenek azon egészségügyi kockázatokkal, amelyeket a melléktermékeknek a lánc különböző szakaszaiban az üzemeltetők által történő kezelése jelent. E megfontolások, amelyek ugyanezen rendelet (5) és (6) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnnek, véleményem szerint azt hangsúlyozzák, hogy a kockázat mértéke mindig releváns.

85.

Másfelől hangsúlyozni kell, hogy az 1069/2009 rendelet a 4. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettségekkel összefüggésben számos kötelezettséget ír elő az üzemeltetők számára. Ez utóbbiaknak ugyanis többek között biztosítaniuk kell, hogy az ellenőrzésük alatt álló üzemek vagy létesítmények a fertőzés kockázatának elkerülése érdekében betartják a szigorú általános higiéniai szabályokat. ( 39 ) Hasonlóképpen, az egész műveleti lánc folyamán nyomon követési kötelezettség terheli mind a tagállamokat – hatósági ellenőrzések útján ( 40 ) –, mind pedig az üzemeltetőket – a létesítményeikben végzett önellenőrzések révén ( 41 ) –.

86.

Ezek a megelőző jellegű rendelkezések nagyrészt magyarázatot adnak arra, hogy miért kell kivételes jellegűeknek lenniük az olyan módosulásoknak, mint amelyekről az alapügyben szó van. Egyébiránt abban az esetben, ha ilyen módosulások következnek be, az 1069/2009 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése jelentős szerepet játszik azáltal, hogy átsorolást eredményez. Ugyanis, emlékeztetve arra, hogy a jogalkotó formálisan nem írta elő az anyagok átsorolását, ( 42 ) mi lenne e rendelkezés értelme, ha nem kellene figyelembe venni akkor, amikor az üzemeltetők ilyen módosulásokkal szembesülnek, amelyek a jogalkotó által kialakított besorolási logika megsértésével járnak?

87.

Harmadszor, noha hasonló rendelkezés nem létezett a jelenlegi rendeletet megelőző 1774/2002 rendeletben, ( 43 ) a jogalkotó az 1069/2009 rendeletre vonatkozó javaslatában egy fokozottan kockázatalapú megközelítés kidolgozása érdekében előtérbe kívánta helyezni az üzemeltetők elsődleges felelősségét az élelmiszer‑ és takarmányhigiéniára vonatkozóan e rendeletben előírt követelményeket illetően ( 44 ).

88.

Következésképpen az anyagoknak egy meghatározott kategóriába való eredeti besorolását mindig ellenőrizni kell, és e besorolást szükség esetén idegen test jelenléte, bomlás vagy állapotromlás, esetleg mindkettő miatt az ezen anyagok által képviselt egészségügyi kockázathoz kell hozzáigazítani.

89.

A Toropet által hivatkozott és a kérdést előterjesztő bíróság által átvett, az állati melléktermékeknek a 3. kategóriába tartozó anyagokként történő végső felhasználására vonatkozó megfontolások nem cáfolják ezt a következtetést.

5.

Az anyagok felhasználása besorolás szempontjából fennálló relevanciájának hiányáról (a 1069/2009 rendelet 14. cikkének d) pontja)

90.

A kérdést előterjesztő bíróság mind az idegen testekkel kevert, mind a bomlás vagy állagromlás állapotában lévő anyagok tekintetében megemlíti azt az érvet, amely szerint az alapanyagok 3. kategóriába történő eredeti besorolása továbbra is fenntartható, a 3. kategóriában szereplő rendeltetésükre (hasznosítás vagy ártalmatlanítás), különösen a takarmány előállításától eltérő célokra tekintettel. ( 45 ) Ennélfogva az 1069/2009 rendelet 14. cikkének d) pontjában előírt, a bomlás vagy az állagromlás hiányára vonatkozó korlátozás csak az anyagok felhasználása keretében áll fenn.

91.

Elismerem, hogy az ilyen értelmezés első ránézésre nem teljesen értelmetlen. Mindazonáltal a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy ez az értelmezés ellentétes lenne az 1069/2009 rendelet célkitűzésével és szerkezetével.

92.

Az 1069/2009 rendelet 14. cikkének d) pontjában előírt ezen korlátozás ugyanis nem jelenti azt, hogy az olyan anyagokat, mint amelyekről az alapügyben szó van, a 3. kategóriában kell tartani. E tekintetben e rendelet 12., 13. és 14. cikke nem rendelkezik az anyagok kategóriákba sorolásához szükséges követelményekről, ( 46 ) amelyeket kizárólag az említett rendelet 8–10. cikke határoz meg.

93.

Egyébként az anyagok végső felhasználásának figyelembevétele a besorolásukhoz olyan további követelményt vezetne be, amelyet a jogalkotó nem írt elő, és nem is tartott szükségesnek. ( 47 ) Az állati melléktermék végső felhasználása függ a besorolásától, nem pedig fordítva.

94.

Így az 1069/2009 rendelet 14. cikkének d) pontjával bevezetett korlátozás – amely szerint a 3. kategóriába tartozó anyagok nem módosulhatnak a bomlás vagy állagromlás miatt, amennyiben feldolgozásra vagy hasznosításra szántak, különösen, ha takarmánygyártásra használják fel – csak arra emlékeztet, hogy szükség van arra, hogy ezek az anyagok ne jelentsenek elfogadhatatlan kockázatot a köz és állategészségügyre.

95.

Következésképpen az 1069/2009 rendelet 14. cikke nem sérti a besorolásnak a jogalkotó által e rendelet 7–10. cikkében bevezetett és a jelen indítványban kifejtett belső logikáját.

V.

Végkövetkeztetés

96.

A fenti elemzésre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Verwaltungsgericht Gera (gerai közigazgatási bíróság, Németország) által előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: