<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.2.5-->
  <head>
    <title>2020-12-202012C103201903520-00-TRA-DOC-HU-CONCL-C-0352-19-202004518-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="21/12/2020 11:10:59" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="CNC" name="TypeDoc"/>
    <meta content="90WuuIq2OGjBe/1Q8sB2Kiik1VbmTW1duKDiaA6EhOUoQdPb83DvBfgsgiBsthBPjrfbuPCpkhEveRXRM2EuAX8TXe57ZUgQKjq/vHdauPAvraCOg1lsctjVAMTVrhWv0CZd5YTIhsUAqjWVALaJpH3aO7Ips6Bo7qHFQPuF2TE=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="lpr" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="" name="HasGenDocEndNote"/>
    <meta content="0352" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2019" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="FAST_document_go_ok" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="CNC_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 16/12/2019 14:44:16" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="1151ea6baa324097a3e3e616b0b396b6" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0352" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="PV" name="NatureAff"/>
    <meta content="PV" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
    <meta content="MnP/VBjLZNjweGEMzwLzo7swE5Nl+eqEPmBFxDO/7TGgNk/r8JO+qXk22rUijoRjtQuVKyFscuGYKOjFYuGRr2eptu9Wn3vMeUL1Sfr4YhHezCGz5qFQAkgApsfKHFcR" name="GeneratedGenDocVersion"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId25" style="first"/>
      <div id="rId21" style="even">Bobek főtanácsnok indítványa – C‑352/19. P. sz. ügy</div>
      <div id="rId22" style="default">Région de Bruxelles‑Capitale kontra Bizottság</div>
    </div>
    <p class="C36Centre" id="para-1" title="page-1">
      MICHAL BOBEK
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-2" title="page-1">
      FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-3" title="page-1">
      Az ismertetés napja: 2020. július 16. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">1</a>
</span>)
      
    </p>
    <p class="C38Centregrasgrandespacement" id="para-4" title="page-1">
      C‑352/19. P. sz. ügy
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-5" title="page-1">
      Région de Bruxelles‑Capitale
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-6" title="page-1">
      kontra
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-7" title="page-1">
      Európai Bizottság
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-8" title="page-1">
      „Fellebbezés – 1107/2009/EK rendelet – Növényvédő szerek – (EU) 2017/2324 végrehajtási rendelet – Glifozát hatóanyag – EUMSZ 263. cikk – A magánszemélyek kereshetőségi joga – Közvetlen érintettség – Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése – Tagállami régiók – Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése – Összhangban álló értelmezés – Személyében való érintettség – Végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó rendeleti jellegű jogi aktus”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-9" title="page-1">
      
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bevezetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közvetlenül érinti‑e a glifozát hatóanyag jóváhagyását meghosszabbító és azt ténylegesen biztonságosnak nyilvánító (EU) 2017/2324 bizottsági végrehajtási rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">2</a>
</span>) valamely tagállam olyan szövetségi egységét, amely a tagállam alkotmánya alapján hatáskörrel rendelkezik a környezet védelmére, és amely e hatáskör gyakorlása során megtiltja a glifozát hatóanyag saját területén történő használatát amiatt, hogy az veszélyes?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy ezt a régiót – a jelen ügyben a Région de Bruxelles‑Capitale‑t (Brüsszel fővárosi régió, Belgium) – nem érinti közvetlenül az említett uniós intézkedés. A Törvényszék ezért megállapította, hogy a szóban forgó régió által előterjesztett megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-3" href="#t-3">3</a>
</span>) Álláspontom szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és tévesen értelmezte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését, valamint több hatályos másodlagos jogi rendelkezést is azzal, hogy megtagadta a Brüsszel fővárosi régiótól a kereshetőségi jogot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A nemzetközi jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, az Európai Közösség nevében a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozattal jóváhagyott egyezmény (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-4" href="#t-4">4</a>
</span>) (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) fogalommeghatározásokat tartalmazó 2. cikkének (2) és (4) bekezdése a következőképpen szól:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-16" title="page-3">
      „Jelen Egyezményre vonatkozóan:
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-17" title="page-3">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-18" title="page-3">
      (2) A »hatóság« jelenti
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-19" title="page-3">
      a) az országos, regionális és egyéb szintű kormányzatot;
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-20" title="page-4">
      b) a nemzeti jog értelmében közigazgatási funkciót, ezen belül a környezethez kapcsolódó konkrét kötelezettségeket teljesítő, tevékenységeket és szolgáltatásokat végző természetes és jogi személyeket;
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-21" title="page-4">
      c) bármely más, a fenti b) és c) albekezdésekben említett testület vagy személy ellenőrzése alatt állami feladatot vagy funkciót ellátó, vagy a környezettel kapcsolatos állami szolgáltatást nyújtó természetes és jogi személyeket;
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-22" title="page-4">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-23" title="page-4">
      (4) »A nyilvánosság« jelentése egy vagy több természetes vagy jogi személy, továbbá a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban azok szövetségei, szervezetei és csoportjai.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Aarhusi Egyezmény igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos 9. cikkének (3) és (4) bekezdése a következőképpen szól:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-25" title="page-4">
      „(3) […] valamennyi Fél biztosítja, hogy a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek, a közigazgatási és bírói eljárásokhoz való hozzáférés biztosított legyen, hogy megtámadhassák magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseit és mulasztásait, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-26" title="page-4">
      (4) […] az (1), (2), és (3) bekezdésben jelzett eljárások elégséges és hatékony jogorvoslást kell, hogy biztosítsanak, többek között, amennyiben szükséges, a vitatott tevékenység felfüggesztése árán, méltányos, időszerű és nem kizáró módon költséges eljárást követve […].”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletének a glifozát és a tifenszulfuron‑metil hatóanyagként történő felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2001. november 20‑i 2001/99/EK bizottsági irányelv (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-5" href="#t-5">5</a>
</span>) révén a glifozát hatóanyag bekerült a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-6" href="#t-6">6</a>
</span>) I. mellékletébe, és azt ily módon 2002. július 1‑jei hatállyal jóváhagyták ez utóbbi irányelv alapján.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 91/414 irányelvet a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-7" href="#t-7">7</a>
</span>) – bizonyos átmeneti intézkedések mellett – 2011. június 14‑től hatályon kívül helyezte.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1107/2009 rendelet (10), (23) és (29) preambulumbekezdése a következőképpen szól:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-31" title="page-5">
      „(10) A növényvédő szerek csak olyan anyagokat tartalmazhatnak, amelyekről kimutatták, hogy egyértelműen előnyösek a növénytermesztés szempontjából, és várhatóan nem hatnak károsan az emberek és állatok egészségére, illetve nem terhelik elfogadhatatlan mértékben a környezetet. Ahhoz, hogy a védelem szintje megegyező legyen valamennyi tagállamban, az ilyen anyagok engedélyezhetőségéről közösségi szinten, harmonizált kritériumok alapján kell döntést hozni. Egy hatóanyag e rendelet szerinti első jóváhagyásakor ezeket a kritériumokat kell alkalmazni. A már jóváhagyott hatóanyagok esetében jóváhagyásuk meghosszabbításakor vagy felülvizsgálatakor kell alkalmazni e kritériumokat.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-32" title="page-5">
      […]
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-33" title="page-5">
      (23) […] A növényvédő szereket ezért a tagállamoknak kell engedélyezniük.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-34" title="page-5">
      […]
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-35" title="page-5">
      (29) A kölcsönös elismerés elve az áruk Közösségen belüli szabad áramlását biztosító egyik eszköz. A párhuzamos munka elkerülése, az iparág és a tagállamok adminisztrációs terheinek csökkentése és a növényvédő szerek összehangoltabb beszerezhetőségének biztosítása érdekében a valamely tagállam által kiadott engedélyeket el kell fogadniuk más olyan tagállamoknak is, amelyekben a mezőgazdasági, a növényegészségügyi és a környezeti (ezen belül éghajlati) feltételek hasonlóak. A Közösséget ezért összehasonlítható feltételekkel rendelkező zónákra kell felosztani a kölcsönös elismerés elősegítése érdekében. Az egy vagy több tagállam területére jellemző egyedi környezeti vagy mezőgazdasági viszonyok mindazonáltal szükségessé tehetik, hogy a tagállamok egy másik tagállam által kiadott engedélyt – kérelemre – elismerjenek vagy módosítsanak, vagy megtagadják a növényvédelmi szer területükön való engedélyezését, amennyiben azt sajátos környezeti vagy mezőgazdasági körülmények indokolják […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1107/2009 rendelet 20. cikke (2) bekezdése második albekezdésének releváns része akként rendelkezik, hogy „[h]a a jóváhagyást az emberek vagy állatok egészsége, vagy a környezet közvetlen veszélyeztetése miatt visszavonják vagy nem újítják meg, a szóban forgó növényvédő szereket haladéktalanul be kell vonni a piacról.”</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1107/2009 rendelet 36. cikke (3) bekezdése második albekezdésének releváns része a következőképpen szól:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-38" title="page-6">
      „Amennyiben egy tagállamnak az emberi vagy állati egészséggel, vagy a környezettel kapcsolatos aggodalmát az első albekezdésben említett nemzeti kockázatcsökkentő intézkedések meghozatala nem tudja eloszlatni, elutasíthatja az adott növényvédő szer saját területén való engedélyezését, ha egyedülálló környezeti és mezőgazdasági adottságai alapján indokolt annak feltételezése, hogy az adott termék még mindig elfogadhatatlan mértékben veszélyeztetné az emberi vagy állati egészséget vagy a környezetet.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1107/2009 rendelet 40. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-40" title="page-6">
      „A 29. cikkel összhangban kiadott engedély jogosultja a következő esetekben kérelmezheti egy másik tagállamban ugyanazon növényvédő szer ugyanazon felhasználás és hasonló mezőgazdasági gyakorlat szerinti alkalmazásának engedélyezését az ebben az alszakaszban meghatározott kölcsönös elismerési eljárás alapján:
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-41" title="page-6">
      a) az engedélyt olyan tagállam adta ki (referencia‑tagállam), amelyik ugyanabban a zónában van;
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-42" title="page-6">
      […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanezen rendelet 41. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-44" title="page-6">
      „Az a tagállam, amelyhez a 40. cikk szerint nyújtanak be kérelmet, […] és ahol az indokolt, a területén fennálló körülményeket figyelembe véve, ugyanazon feltételekkel engedélyezi az érintett növényvédő szert, mint a kérelmet vizsgáló tagállam, kivéve, ha a 36. cikk (3) bekezdése alkalmazandó.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1107/2009 rendelet 43. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-46" title="page-6">
      „(1) Az engedély meghosszabbítása az engedély birtokosának kérelmére történik, feltéve, hogy a 29. cikkben említett követelmények továbbra is teljesülnek.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-47" title="page-6">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-48" title="page-6">
      (5) A tagállamok legkésőbb a növényvédő szerben lévő hatóanyag, védőanyag vagy kölcsönhatás‑fokozó jóváhagyásának meghosszabbításától számított tizenkét hónapon belül határoznak a növényvédő szer engedélyének meghosszabbításáról.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-49" title="page-6">
      (6) A tagállamok legkésőbb a növényvédő szerben lévő hatóanyag, védőanyag vagy kölcsönhatás‑fokozó jóváhagyásának meghosszabbításától számított tizenkét hónapon belül határoznak a növényvédő szer engedélyének meghosszabbításáról.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1107/2009 rendelet 78. cikkének (3) bekezdése előírta a 91/414 irányelv I. mellékletében foglalt hatóanyagjegyzéket tartalmazó rendelet elfogadását azzal, hogy a jegyzékben szereplő hatóanyagokat az 1107/2009 rendelet szerint jóváhagyott anyagoknak kell tekinteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1107/2009/EK rendeletnek a jóváhagyott hatóanyagok jegyzéke tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. május 25‑i 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelettel (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-8" href="#t-8">8</a>
</span>) elfogadták az 1107/2009 rendelet 78. cikkének (3) bekezdésében előírt jegyzéket. A glifozát szerepelt e jegyzékben, amely a jóváhagyásának lejártát 2015. december 31‑re tűzte ki.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jóváhagyás meghosszabbítása iránti kérelmet az előírt határidőn belül terjesztették elő. A Bizottság ezt követően az 1107/2009 rendelet 17. cikkének első bekezdése alapján kétszer meghosszabbította a glifozát jóváhagyási időtartamát, mivel a meghosszabbítási eljárást elhalasztották. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-9" href="#t-9">9</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság 2017. december 12‑én elfogadta a megtámadott rendeletet, amellyel a glifozát hatóanyag jóváhagyásának időszakát bizonyos feltételekkel 2022. december 15‑ig meghosszabbította.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">C.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belga jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Belga Királyság alkotmányának 1. cikke szerint „Belgium közösségekből és régiókból álló szövetségi állam”. Az alkotmány 3. cikke alapján „Belgium a következő három régióból áll: a flamand régióból, a vallon régióból és Brüsszel fővárosi régióból áll”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alkotmány 39. cikke szerint „[a] törvény az általa létrehozott és a választott képviselőkből álló regionális testületeket hatáskörrel ruházza fel a törvényben meghatározott ügyek kezelésére […] a törvényben megállapított hatályon belül és az abban meghatározott módon […]”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Loi spéciale de réformes institutionnelles (az intézményi reformokról szóló, 1980. augusztus 8‑i különös törvény (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-10" href="#t-10">10</a>
</span>); a továbbiakban: különös törvény) 6. cikke (1) bekezdése II. pontjának első alpontja szerint a régiók által kezelendő ügyek közé tartozik „a környezet védelme, különösen a talaj, az altalaj, a víz és a levegő szennyezéssel és terheléssel szembeni védelme […]”. A régiók e rendelkezés alapján hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy szabályozzák saját területükön a növényvédő szerek használatát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A különös törvény 6. cikke (1) bekezdése II. pontjának első albekezdése szerint a szövetségi hatóság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy „termékszabványokat határozzon meg”. Ennélfogva az 1107/2009 rendelet 28. cikkének (1) bekezdésével összhangban Belgiumban a szövetségi hatóság vizsgálja meg a növényvédő szerek forgalomba hozatalának engedélyezése iránti kérelmeket és adja ki a növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyeket. A különös törvény 6. cikke (4) bekezdésének (1) albekezdése szerint azonban a régiók is részt vesznek e hatáskör gyakorlásában.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Arrêté royal relative à la conservation, à la mise sur le marché et à l’utilisation des pesticides à usage agricole (a mezőgazdasági felhasználásra szánt növényvédő szerek tárolásáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló, 1994. február 28‑i belga királyirendelet; a továbbiakban: királyi rendelet) (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-11" href="#t-11">11</a>
</span>) 7. cikke rögzíti, hogy tilos forgalomba hozni, előállítani, szállítani, importálni, kínálni, kiállítani, értékesítésre felkínálni, tartani, beszerezni vagy felhasználni olyan, mezőgazdasági felhasználásra szánt növényvédő szereket, amelyeket a miniszter korábban nem hagyott jóvá. E rendelet 8. cikke értelmében „a miniszter vagy a miniszter által e célra kijelölt köztisztviselő jóváhagyást ad [a 9. cikkben említett jóváhagyási bizottság] javaslata alapján”. A királyi rendelet 9. cikke szerint a jóváhagyási bizottság a miniszter által kinevezett tizenkét tagból, köztük „Brüsszel régiónak a Brüsszel fővárosi régió miniszterelnöke által kijelölt szakértőjéből” áll.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2013. június 20‑án a Brüsszel fővárosi régió elfogadta a növényvédő szerek Brüsszel fővárosi régióban való fenntartható használatáról szóló rendeletet (a továbbiakban: 2013. évi rendelet). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-12" href="#t-12">12</a>
</span>) A rendelet 1. cikkének első bekezdése értelmében a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21‑i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-13" href="#t-13">13</a>
</span>) ülteti át. Az 1. cikk harmadik bekezdése értelmében a Brüsszel fővárosi régió „meghatározhatja azokat a növényvédő szereket, amelyeket az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt kockázata miatt tilos felhasználni”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2016. november 10‑én a Brüsszel fővárosi régió a 2013. évi rendelet alapján elfogadta a glifozát tartalmú növényvédő szerek Brüsszel fővárosi régióban való használatának tilalmáról szóló rendeletet (a továbbiakban: 2016. évi rendelet). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-14" href="#t-14">14</a>
</span>) A 2016. évi rendelet 1. cikke a következőképpen szól: „A glifozát tartalmú növényvédő szerek Brüsszel fővárosi régió területén való használata tilos”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2018. március 8‑án a Brüsszel fővárosi régió a megtámadott rendelet megsemmisítése iránti keresetet terjesztett a Törvényszék elé. Keresetének alátámasztása céljából két jogalapot hozott fel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, a Brüsszel fővárosi régió az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítására irányuló kötelezettség megsértését állította. Azzal érvelt, hogy a 2017/2324 rendelet az egészségre és a környezetvédelemre gyakorolt kockázatok olyan tudományos értékelésén alapul, amely nem felel meg az elővigyázatossági elv követelményeinek. A Bizottság nem végezte el az elővigyázatossági elvnek megfelelő szakpolitikai értékelést és kockázatkezelést.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a Brüsszel fővárosi régió az indokolási kötelezettségnek és a megfelelő ügyintézés elvének a megsértését állította. Álláspontja szerint a megtámadott rendelet a tartalmát illetően következetlen. A Brüsszel fővárosi régió előadta, hogy e rendelet preambuluma és cikkei azt sugallják, hogy a glifozát nem gyakorol káros hatást az emberi egészségre vagy az állatok egészségére és nem terheli elfogadhatatlan mértékben a környezetet, miközben a szóban forgó rendelet I. mellékletében szereplő különös rendelkezések az ilyen hatások fennállására engednek következtetni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék 2019. február 28‑án a megtámadott végzésében megállapította, hogy a Brüsszel fővárosi régió által előterjesztett kereset amiatt elfogadhatatlan, hogy a Brüsszel fővárosi régió nem rendelkezik kereshetőségi joggal. Konkrétabban: a Törvényszék azt állapította meg, hogy a Brüsszel fővárosi régiót az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül nem érintette a megtámadott rendelet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Brüsszel fővárosi régió a Bírósághoz 2019. május 1‑jén előterjesztett fellebbezésében arra kéri a Bíróságot, hogy állapítsa meg a fellebbezés megengedhetőségét és megalapozottságát, helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, hozzon határozatot a megsemmisítés iránt a fellebbező által indított kereset elfogadhatóságáról, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé és kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság arra kéri a Bíróságot, hogy utasítsa el a fellebbezést és kötelezze a Brüsszel fővárosi régiót a költségek viselésére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Értékelés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján a valamely természetes vagy jogi személy által a nem neki címzett jogi aktus ellen benyújtott keresete két esetben fogadható el. Egyrészt ilyen kereset csak azzal a feltétellel indítható, hogy e jogi aktus e személyt közvetlenül és személyében érinti. Másrészt az ilyen személy keresetet indíthat olyan végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó, rendeleti jellegű jogi aktussal szemben, amennyiben az őt közvetlenül érinti.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék a megtámadott végzésben nem vizsgálta, hogy a fellebbező a fent említett két eset bármelyikében kereshetőségi joggal rendelkezik‑e. A Törvényszék a vizsgálatát annak megállapításával zárta le, hogy a megtámadott rendelet nem érinti közvetlenül a fellebbezőt, azzal, hogy ez mindkét fent említett esetben a feltétel kereshetőségi jog feltételét képezi.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező fellebbezésében vitatja ezt a megállapítást, és egyetlen fellebbezési jogalapot hoz fel, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének téves értelmezésével és alkalmazásával megvalósuló téves jogalkalmazáson alapul. E fellebbezési jogalap két részből áll. Először is, a fellebbező előadja, hogy a Törvényszék hibát követett el, amikor tévesen értelmezte, következésképpen nem vette kellően figyelembe az Aarhusi Egyezmény 9. cikkét. Másodszor, a fellebbező azzal érvel, hogy a Törvényszék a releváns másodlagos uniós jogi rendelkezések (különösen az 1107/2009 rendelet) téves értelmezése révén nem értékelte, hogy a fellebbezőt milyen mértékben érinti a megtámadott rendelet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen indítvány a következőképpen épül fel. Először a fellebbező második jogalapját vizsgálom meg, amely a releváns másodlagos uniós rendelkezéseknek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének téves alkalmazását eredményező, állítólagosan téves értelmezésén alapul (A). A fellebbező erre vonatkozó megállapításai megalapozottságának megállapítását követően – a teljesség kedvéért – röviden megvizsgálom az első jogalapot (B). Ezt követően megragadom az alkalmat arra, hogy néhány általános megjegyzést tegyek a kereshetőségi jog feltételeinek indokolatlanul szigorú értelmezésére vonatkozóan, amely értelmezésnek a tagállamok régióira vagy más szövetségi egységeire történő automatikus és némileg formális alkalmazása meglehetősen kérdéses eredményre vezet, ahogyan azt a jelen fellebbezés élénken mutatja (C). Végezetül, rátérek a fellebbezés értékelésének következményeire (D).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második jogalapról: a releváns másodlagos uniós jogi rendelkezések téves értelmezése</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbezés vizsgálatát a fellebbező második jogalapjával kezdem. A felek az észrevételeik keretében a fellebbezés e részét nemcsak hogy alaposan megvitatták, de ez a jogalap bizonyos alkotmányos jelentőségű kérdéseket is felvet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek érveinek ismertetését követően (1) először is áttekintem a „közvetlen érintettség” fogalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot (2). Ezt követően még konkrétabban arra összpontosítok, hogy ez a fogalom hogyan érvényesült a régiók és más helyi egységek tekintetében (3). Ennek alapján vizsgálom érdemben a fellebbező érveit (4).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek érvei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező a második fellebbezési jogalapjában előadja, hogy a Törvényszék arra vonatkozó megállapítása, hogy őt nem érinti közvetlenül a megtámadott rendelet, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének az 1107/2009 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésével, 32. cikkének (1) bekezdésével, 36. cikkének (3) bekezdésével, 41. cikkének (1) bekezdésével, 43. cikkének (5) és (6) bekezdésével együttes téves értelmezéséből ered.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező első és általános kifogása arra vonatkozik, hogy a Törvényszék állítólagosan figyelmen kívül hagyott egyes, az elfogadhatósággal kapcsolatban az elsőfokú eljárás keretében előterjesztett érveket. A fellebbező lényegében azzal érvelt, hogy a megtámadott rendelet őt két módon érinti közvetlenül: i. amiatt, hogy hatáskörrel rendelkezik a növényvédő szerek használatának a saját területén való szabályozására, és ii. amiatt, hogy részt vett a növényvédő szerek forgalombahozatali engedélyének meghosszabbításával kapcsolatos, belgiumi szövetségi szintű eljárásokban. A Törvényszék azonban a megtámadott végzésben nagyrészt figyelmen kívül hagyta az első szempontot, és kizárólag a második szempontra összpontosított. Ennek megfelelően nem foglalkozott a felperes egyes érveivel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, a fellebbező a megtámadott végzés 50–55. pontját kifogásolja: a glifozát jóváhagyásának meghosszabbítása közvetlenül a glifozáttartalmú szerek meglévő forgalombahozatali engedélyei érvényességének megőrzésével járt. A megtámadott rendelet értelmében ezen engedélyek továbbra is hatályban maradhattak, míg meghosszabbítás hiányában azok ipso facto lejártak volna.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, a fellebbező azzal érvel, hogy Törvényszék a megtámadott végzés 56–59. pontjában tévesen utasította el azt az érvét, hogy a megtámadott rendelet őt közvetlenül érinti, mivel részt kell vennie az engedélyek meghosszabbítására irányuló nemzeti döntéshozatali eljárásokban. A hatáskörrel rendelkező szövetségi miniszter – a fellebbezőt is magában foglaló – a mezőgazdasági felhasználásra szánt növényvédő szerek jóváhagyásáért felelős bizottság (a továbbiakban: jóváhagyási bizottság) véleményének kikérését követően hoz végleges határozatot.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Negyedszer, a fellebbező kifogásolja azokat az indokokat, amelyek alapján a Törvényszék a megtámadott végzés 60–63. pontjában elutasította azt az érvét, hogy a megtámadott rendelet hatása – az 1107/2009 rendeletben előírt kölcsönös elismerési eljárásra tekintettel – az, hogy semlegesíti a jóváhagyási bizottság, következésképpen a saját arra vonatkozó hatáskörét is, hogy ellenezze valamely glifozáttartalmú szer forgalomba hozatalát, amennyiben e szert egy másik tagállamban már engedélyezték. A rendelet nem hagy mérlegelési mozgásteret a nemzeti hatóságok számára, mivel kimerítő jelleggel szabályozza azt a kérdést, hogy a glifozát megfelel‑e az 1107/2009 rendeletben meghatározott követelményeknek. A megtámadott rendelet tehát automatikusan feljogosítja a gyártókat és ezzel összefüggésben kötelezi az állami hatóságokat.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ötödször, a fellebbező vitatja a megtámadott végzés 66–77. pontjában rögzített azon indokokat, amelyek alapján a Törvényszék elutasította a megtámadott rendelet 2016. évi rendelet jogszerűségére gyakorolt hatásain alapuló érvét. A fellebbező álláspontja szerint a Törvényszék összekeverte a „közvetlen érintettség” megállapításának kritériumait a „személyes érintettség” megállapításának kritériumaival, mivel tévesen alkalmazta az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatát. A fellebbező azzal érvel, hogy a Törvényszék – e hiba miatt – nem vette figyelembe, hogy a megtámadott rendelet veszélyezteti a 2016. évi rendelet érvényességét és hatékony érvényesülését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság a megtámadott végzés védelmére kel. Álláspontja szerint a megtámadott rendeletnek a fellebbező pozíciójára gyakorolt hatása nem közvetlen, mivel a szövetségi hatóság határozata szükséges a glifozát tartalmú szerek forgalomba hozatalának engedélyezéséhez.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság előadja, hogy a fellebbezőnek a forgalombahozatali engedélyek meghosszabbítására irányuló döntéshozatali eljárásokban való részvétele kizárólag a nemzeti jogból ered. A jelen eljárás szempontjából tehát az nem bír relevanciával. Mindenesetre a vitatott határozat semmiképpen nem fosztja meg a fellebbezőt attól a jogától, hogy tanácsadói minőségében részt vegyen a belga engedélyezési eljárásokban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság álláspontja szerint a Törvényszék a megtámadott végzés 61. pontjában helyesen állapítja meg, hogy a tagállamok még a már kiadott forgalombahozatali engedélyek kölcsönös elismerése iránti kérelmek esetében sem kötelesek automatikusan engedélyt adni, ennélfogva nem maradnak teljes mértékben mérlegelési mozgástér nélkül. A Bizottság álláspontja szerint a fellebbező 1107/2009 rendelet 43. cikkén alapuló kifogása ráadásul helytelen is. E rendelkezés értelmében a forgalombahozatali engedélyek jogosultjainak kérelmezniük kell az engedély meghosszabbítását, és a tagállamoknak a megjelölt határidőn belül határozniuk kell a meghosszabbítás iránti kérelmekről.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végezetül, a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék helyesen értelmezte az uniós bíróságok kereshetőségi joggal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát és nem tévesztette össze egymással a közvetlen érintettség és a személyes érintettség két követelményét. Ezenfelül a nemzeti bíróságok által a 2016. évi rendelet jogszerűsége tárgyában esetlegesen meghozott határozatok nem tulajdoníthatók a megtámadott rendeletnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A „közvetlen érintettség” fogalmával kapcsolatos általános megjegyzések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek által felhozott érvek megfelelő vizsgálata érdekében célszerű felidézni, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében valamely kérelmezőt abban az esetben „érinti” valamely uniós jogi aktus, ha e jogi aktus a jogállását érinti. Ez a helyzet abban az esetben, ha megváltoznak a kérelmező magán‑ vagy közjogi jellegű jogai és kötelezettségei. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-15" href="#t-15">15</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek alapján a jelen fellebbezés tárgyát a „közvetlen érintettség” fogalma képezi. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt azon feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két együttes feltétel teljesülését követeli meg, nevezetesen elsőként azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másfelől azt, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Európai Unió szabályozása alapján történik.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-16" href="#t-16">16</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez lényegében azt jelenti, hogy a megtámadott jogi aktus joghatásait – az e tekintetben szükséges bármely más intézkedésnek az Unió vagy a tagállamok általi későbbi elfogadása nélkül – automatikusan magának a jogi aktusnak kell kiváltania. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-17" href="#t-17">17</a>
</span>) Ennek megfelelően a közvetlen érintettség feltétele akkor teljesül, ha a megtámadott uniós jogi aktus és a kérelmező jogi helyzetének változása között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg. A közvetlen érintettség feltétele nem teljesül akkor, ha az uniós intézmények vagy a nemzeti hatóságok olyan további beavatkozást végeznek, amely megszüntetheti ezt az összefüggést. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-18" href="#t-18">18</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós bíróságok a fenti megfontolások alkalmazása során nem mindig, de alkalmanként elutasíották a közvetlen érintettség két kritériumának túlságosan szigorú értelmezését. Az uniós bíróságok – az alperes intézmények által felhozott megtévesztő érveket elutasítva – néha a dolgok mögé néztek annak konkrét értékelése céljából, hogy a megtámadott uniós jogi aktus hogyan hat ki a felperes jogi helyzetére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-19" href="#t-19">19</a>
</span>) Az uniós bíróságok által végzett elemzés középpontjában tehát az állt, hogy a szóban forgó jogi aktus korlátozta‑e a felperesek anyagi (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-20" href="#t-20">20</a>
</span>) vagy eljárási (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-21" href="#t-21">21</a>
</span>) jogait, illetve hogy az bizonyos kötelezettségeket keletkeztetett‑e számukra. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-22" href="#t-22">22</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, a végrehajtási intézkedések hiányával kapcsolatos kritérium nem jelenti azt, hogy mindennemű végrehajtási jogi aktus azonnal és szükségszerűen kizárná a közvetlen érintettséget. Közelebbről: az uniós bíróságok megállapították, hogy a közvetlen érintettség feltétele akkor teljesül, ha valóban létezik uniós vagy nemzeti végrehajtási intézkedés, az uniós vagy nemzeti hatóságok azonban valójában nem rendelkeztek mérlegelési mozgástérrel az alapjogiaktus végrehajtásának módját illetően. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-23" href="#t-23">23</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság a közvetlen érintettséget elfogadta például olyan esetekben, amelyekben a szóban forgó uniós jogi aktus kimerítő jelleggel szabályozta a nemzeti hatóságok döntéshozatalának módját (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-24" href="#t-24">24</a>
</span>) vagy az elérendő eredményt, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-25" href="#t-25">25</a>
</span>) amelyekben a nemzeti hatóságok szerepe rendkívül csekély és adminisztratív jellegű (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-26" href="#t-26">26</a>
</span>) vagy tisztán mechanikus volt, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-27" href="#t-27">27</a>
</span>) és amelyekben a tagállamok főként a szóban forgó uniós jogi aktust kiegészítő intézkedéseket fogadtak el, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-28" href="#t-28">28</a>
</span>) még akkor is, ha a szóban forgó uniós jogi aktus kifejezetten előírta ezeket az intézkedéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-29" href="#t-29">29</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós bíróságok azt is megállapították, hogy „a szóban forgó intézkedés céljára is tekintettel” kell megvizsgálni azt a kérdést, hogy a felperest közvetlenül érinti‑e az olyan uniós intézkedés, amelynek nem címzettje. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-30" href="#t-30">30</a>
</span>) Következésképpen nem bír relevanciával az, hogy a megtámadott uniós jogi aktus többi joghatása csak végrehajtási intézkedések elfogadása révén érvényesül, amennyiben a felperes által felhozott joghatások közvetlenül és automatikusan ebből a jogi aktusból erednek. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-31" href="#t-31">31</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság ehhez hasonló megközelítést alkalmazott azzal a kritériummal kapcsolatban, hogy a végrehajtó hatóságok nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel a szóban forgó uniós jogi aktus végrehajtása során. Gyakran ezt a követelményt is egészséges realizmussal vette figyelembe. A Bíróság például következetesen elfogadta, hogy közvetlen érintettség valósul meg, „ha a címzettnek pusztán elméleti lehetősége van arra, hogy ne érvényesítse a[z uniós] jogi aktust, és semmi kétség nem fér ahhoz a szándékához, hogy a jogi aktussal összhangban járjon el”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-32" href="#t-32">32</a>
</span>) Ezen elv értelmében minden egyes esetben az összes konkrét körülményt értékelni kell annak vizsgálata céljából, hogy biztos‑e a szóban forgó uniós jogi aktus végrehajtása. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-33" href="#t-33">33</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék az egyik határozatában meglehetősen jól megragadta az említett ítélkezési gyakorlat logikáját: „abban az esetben, ha az intézmény az uniós aktust valamely tagállamnak címezi, amennyiben azon intézkedés, amelyet a tagállamnak e jogi aktus következtében meg kell hoznia, automatikus jellegű, vagy legalábbis az eredmény nem kétséges, akkor a jogi aktus az ezen intézkedés által érintett valamennyi személyre közvetlenül vonatkozik. Ha ellenben a jogi aktus meghagyja a tagállamnak azt a lehetőséget, hogy cselekedjen vagy attól tartózkodjon, a tagállam intézkedése vagy intézkedésének hiánya érinti közvetlenül az érintett személyt, nem pedig önmagában a jogi aktus. Más szóval a szóban forgó aktus a joghatásainak kifejtése céljából nem függhet a diszkrecionális jogkör harmadik fél általi gyakorlásától, hacsak nem nyilvánvaló, hogy az ilyen jogkör csak meghatározott értelemben gyakorolható.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-34" href="#t-34">34</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós bíróságok ugyanígy azt is elfogadták, hogy a közvetlen érintettséget nem zárja ki az, hogy a felperes az ügyet az illetékes nemzeti bíróságok elé viheti, ha a nemzeti végrehajtás tisztán automatikus és köztes nemzeti szabályok helyett kizárólag az uniós szabályokból következik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-35" href="#t-35">35</a>
</span>) Ehhez hasonlóan a közvetlen érintettség feltételét sem zárja ki az, hogy a felperes jogi helyzetének a szóban forgó uniós jogi aktus általi érintettsége az e jogi aktus címzettje által meghozott bizonyos döntéseknek is az eredménye. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-36" href="#t-36">36</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nyilvánvaló, hogy ezek az elvek valamennyi olyan természetes és jogi személyre érvényesek, akik és amelyek az EUMSZ 263. cikk alkalmazásában „nem privilegizált” felperesnek minősülnek. E felperesek körébe tartozik tehát minden regionális vagy helyi egység is, feltéve hogy a nemzeti jog alapján jogi személyiséggel rendelkezik. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-37" href="#t-37">37</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a tagállamok szövetségi egységei – jellegüknél fogva – nem egyszerűen csak nem privilegizált felperesként eljáró bármely (magánjogi) természetes vagy jogi személyek. Ezen a ponton tehát hasznos megvizsgálni, hogy az uniós bíróságok hogyan alkalmazzák ezeket az elveket a régiókra és más helyi egységekre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közvetlen érintettség régiók vagy más helyi egységek esetében</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék a Vlaams Gewest ítéletben megállapította, hogy a Bizottság állami támogatásról szóló határozata jogi szempontból közvetlenül és személyében érintette a flamand régiót. E határozat közvetlenül meggátolta a régiót abban, hogy gyakorolja a szóban forgó támogatás saját belátása szerinti odaítélésére vonatkozó hatásköreit, és arra kötelezte a régiót, hogy módosítsa a támogatás kedvezményezettjével megkötött szerződést. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-38" href="#t-38">38</a>
</span>) Az uniós bíróságok más határozataiban – például a Diputación Foral de Guipúzcoa ítéletben – is találhatók ehhez hasonló megállapítások: „a felpereseket közvetlenül és személyükben érintik a [Bizottság] vitatott határozatai, [amennyiben azok] olyan adójogi intézkedésekkel kapcsolatosak, amelyeknek forrásai maguk a felperesek. Ezenfelül e határozatok megakadályozzák a felpereseket abban, hogy a spanyol jog alapján őket közvetlenül megillető hatásköröket saját belátásuk szerint gyakorolják”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-39" href="#t-39">39</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék a Freistaat Sachsen ítéletben megállapította, hogy Szászországot közvetlenül érintette a Bizottság Németországi Szövetségi Köztársaságnak címzett egyik határozata, mivel az utóbbi nem gyakorolta a mérlegelési mozgásterét e határozat Szászországgal való közlésekor. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-40" href="#t-40">40</a>
</span>) Hasonlóképpen, a Törvényszék a Regione Friuli‑Venezia Giulia ítéletben rámutatott arra, hogy a Bizottság határozata megakadályozta a felperes régiót abban, hogy a szóban forgó jogszabályt továbbra is alkalmazza, megsemmisítette e jogszabály joghatásait, és arra kötelezte őt, hogy a Bizottság határozatának való megfelelés biztosítása érdekében közigazgatási eljárásokat indítson. A felperes régió tehát jogosult volt keresetet indítani az uniós bíróságok előtt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-41" href="#t-41">41</a>
</span>) Hasonlóképpen, a Törvényszék a Nederlandse Antillen ítéletben megállapította, hogy a tengerentúli országokból és területekről származó rizs behozatalával kapcsolatos két bizottsági rendelet közvetlenül érinti a felperest főként amiatt, hogy e rendeletek olyan átfogó és kötelező erejű szabályokat tartalmaznak, amelyek nem hagynak mérlegelési mozgásteret a tagállamok hatóságai számára. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-42" href="#t-42">42</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiekben felvázolt ügyek arra utalnak, hogy a regionális vagy helyi egységeket abban az esetben érinti valamely uniós jogi aktus, ha az említett regionális vagy helyi egységek olyan jogkörökkel rendelkeznek, amelyeket önállóan, az érintett tagállam nemzeti alkotmányos rendszerének keretei között gyakorolhatnak, és az uniós jogi aktus megakadályozza a regionális vagy helyi egységeket abban, hogy e jogköröket a saját belátásuk szerint gyakorolják. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-43" href="#t-43">43</a>
</span>) Úgy tűnik, az uniós bíróságok alkalmazták ezt a (gyakran „Vlaams Gewest” tesztként említett) tesztet a régiók és más helyi egységek közvetlen és személyes érintettségének megállapítása céljából.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Habár e két feltétel között elvi síkon különbséget kell tenni, úgy tűnik, a Vlaams Gewest teszt nem tesz különbséget a regionális egységeket közvetlenül érintő (vagyis azok jogi helyzetét automatikusan megváltoztató) és azokat (a szóban forgó egységet az összes többi jogi és természetes személytől megkülönböztető sajátos körülmények miatt) személyesen érintő intézkedések között. Láthatólag mindkét feltétel azonos cím alatt szerepel: a regionális egység megakadályozása abban, hogy gyakorolja a nemzeti jog alapján a számára biztosított konkrét jogköröket. A gyakorlatban tehát a Vlaams Gewest tesztet teljesítő regionális és helyi egységeket valójában nem minden más nem privilegizált felperessel azonos módon kezelik, még ha ezt nyíltan nem is ismerik el. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-44" href="#t-44">44</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek alapján pusztán az, hogy valamely régió – a területén gazdasági, társadalmi vagy környezetvédelmi kérdésekben hatáskörrel rendelkező szervként – bizonyos hatáskörrel rendelkezik az általános érvényű uniós intézkedések által szabályozott kérdéseket illetően, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy e régiót az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében „érintettnek” lehessen tekinteni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-45" href="#t-45">45</a>
</span>) Másképpen megfogalmazva: a régiók nem támadhatják meg az érdekeiket általánosságban érintő uniós jogi aktusokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-46" href="#t-46">46</a>
</span>) Ennél valami többre, a tagállamban alkotmányos szinten a régió számára biztosított konkrét jogkör gyakorlásának közvetlen korlátozására van szükség. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-47" href="#t-47">47</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen elvek tükrében vizsgálom most az eljárás felei által felhozott érveket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügyről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint a fellebbező által felhozott több érv is megalapozott. Fennáll ugyanis az automatikus és közvetlen okozati összefüggés a megtámadott rendelet és a fellebbező jogi helyzetében bekövetkező változások között.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A régió számára alkotmányos szinten biztosított konkrét jogkörök gyakorlásának közvetlen korlátozása</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, arra az álláspontra helyezkedem, hogy megalapozott a fellebbező által a megtámadott végzéssel szemben felhozott azon általános kifogás, hogy a Törvényszék tévesen értelmezett egyes, a keresetének elfogadhatóságával kapcsolatos érveket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező ugyanis a Törvényszék előtt két érvet hozott fel annak alátámasztására, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti őt. A fellebbező egyrészről hangsúlyozta a megtámadott rendelet által a növényvédő szerek saját területén való használatának szabályozására vonatkozó hatáskörére gyakorolt hatását. A felperes másrészről rámutatott a megtámadott rendeletnek az általa a növényvédő szerek forgalomba hozatalának engedélyezésére irányuló eljárások keretében gyakorolt jogköröket érintő hatásaira.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszéknek az első érv alapján és az állandó ítélkezési gyakorlattal (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-48" href="#t-48">48</a>
</span>) összhangban meg kellett volna vizsgálnia, hogy a megtámadott rendelet a joghatásai révén megakadályozta‑e a fellebbezőt az alkotmány szintjén számára biztosított egyes konkrét jogköreinek a saját belátása szerinti gyakorlásában.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék azonban nem tette ezt meg. Kisebb jelentőséget tulajdonított az első (a fellebbező környezetvédelem címe alapján a növényvédő szerek saját területén történő használatának szabályozására vonatkozó jogkörével kapcsolatos) érvnek – hacsak nem hagyta azt teljes mértékben figyelmen kívül –, ezt követően pedig gyorsan áttért annak vizsgálatára, hogy a fellebbező engedélyezési eljárásokban való részvétele megalapozhatja‑e a közvetlen érintettség megállapítását. A Törvényszék tehát ebben a kontextusban nem a megfelelő jogi tesztet alkalmazta. Álláspontom szerint továbbá e teszt alkalmazása esetében azt állapította volna meg, hogy a teszt az alábbi indokok miatt teljesül.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A különös törvény belga alkotmány 39. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikke (1) bekezdése II. pontjának első alpontja szerint a fellebbező általános és önálló hatáskörrel rendelkezik a környezetvédelem terén. E hatáskör magában foglalja a növényvédő szerek saját területén történő használatának szabályozását. A Cour constitutionelle (alkotmánybíróság, Belgium) két ítéletében is megállapította, hogy ez a szövetségi alkotmányból eredő hatáskör a Belga Királyság régióit illeti meg. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-49" href="#t-49">49</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Korlátozza‑e a megtámadott rendelet a fellebbező e jogkörök gyakorlására való képességét?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Természetesen igen. A felperes e jogkörök gyakorlásával meg akarta tiltani egy konkrét hatóanyagot, vagyis a glifozátot tartalmazó összes növényvédő szernek a saját területén való használatát. E tekintetben a fellebbező úgy véli, hogy a glifozát olyan káros anyag, amely nem felel meg az 1107/2009 rendeletben meghatározott követelményeknek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">72.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott rendelet azonban nyilvánvalóan korlátozza a fellebbező ilyen döntés meghozatalára vonatkozó jogkörét. A megtámadott rendelet ugyanis mindenekelőtt olyan jogi aktus, amely megerősíti, hogy a glifozát hatóanyag megfelel az 1107/2009 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek: a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretek alapján úgy tekinthető, hogy a hatóanyag nem gyakorol káros hatást az emberi egészségre és nem terheli elfogadhatatlan mértékben a környezetet. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-50" href="#t-50">50</a>
</span>) Nem férhet kétség ahhoz, hogy ezt a megtámadott rendelet véglegesen és kimerítő jelleggel rendezte.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">73.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Vajon lehet‑e közvetlenebb és nyilvánvalóbb az összeütközés a fellebbezőnek a növényvédő szerek saját területén való használatának szabályozására vonatkozó hatásköre és az ezen eljárásban megtámadotthoz hasonló rendelet joghatásai között, figyelemmel arra, hogy az uniós szinten elfogadott álláspont szerint a „glifozát biztonságos”, míg a helyi szinten elfogadott álláspont szerint a „glifozát nem biztonságos”? A fellebbező a megtámadott rendelet hiányában jogszerűen alkalmazhatta volna a glifozát tartalmú szerek saját területén történő megtiltásával kapcsolatos konkrét jogkörét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">74.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék indokolásának középpontjában a fellebbező növényvédő szerek engedélyezési eljárásaiban betöltött szerepe állt, így figyelmen kívül hagyta a kérdés környezetvédelmi aspektusát. Egy bizonyos – igencsak megkérdőjelezhető – megközelítés alapján utalni lehet arra, hogy az 1107/2009 rendelet olyan belsőpiaci intézkedés, amely kizárólag az áruk és a termékek engedélyezésével foglalkozik, a környezettel azonban nem. Következésképpen az, hogy a fellebbező a környezetvédelem terén konkrét és önálló hatáskörrel rendelkezik, nem befolyásolhatja az uniós bíróságok előtti kereshetőségi jogát.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">75.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">El kell ismernem, hogy az instrumentális formalizmus e javaslatban megjelenő mértéke számomra ténylegesen szembeötlő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">76.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, ami a jogterületet érinti, az 1107/2009 rendelet egyértelműen nem csak olyan termékengedélyezési intézkedés, amely kizárólagosan a belső piac szabályozásának részét képezi. Azt teljes egészében átszövik a közegészségügyi és környezetvédelmi szempontok, nem pusztán a célkitűzések és megfontolások szintjén, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-51" href="#t-51">51</a>
</span>) hanem a jogalapokat illetően is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-52" href="#t-52">52</a>
</span>) Nyilvánvaló, hogy a hatóanyagok engedélyezésének rendszere milyen következményekkel jár a közegészségügy és a környezet védelmére.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">77.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, ami a konkrét mechanizmust illeti, az 1107/2009 rendelet logikája szerint a hatóanyagok engedélyezése a termékek engedélyezési eljárása során előzetes lépésnek minősül. A hatóanyagok engedélyezése ugyanakkor nyilvánvaló módon a konkrét terméket engedélyező nemzeti határozatoktól függetlenül, önmagában is jelentős joghatásokat vált ki. Az, hogy a glifozát tartalmú szerek konkrét engedélyeinek meghosszabbításáról szóló határozat nem automatikus, és azt a szövetségi hatóságok hozzák meg, nem változtat azon, hogy a szóban forgó hatóanyag biztonságosságával kapcsolatos megállapítás végrehajtási intézkedés hiányában is joghatásokat vált ki. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-53" href="#t-53">53</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">78.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az e két szempont közötti különbségtételt az 1107/2009 rendelet szövege is kifejezetten tükrözi. Az 1. cikk (1) és (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a rendelet megállapítja mind „a kereskedelmi formában kapható növényvédő szerek Közösségen belüli engedélyezésére, forgalomba hozatalára, felhasználására és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat”, mind pedig „a növényvédő szerekben előforduló vagy növényvédő szereket alkotó hatóanyagoknak […] a jóváhagyására […] vonatkozó szabályokat”. Hasonlóképpen, az 1107/2009 rendelet (10) preambulumbekezdése a szabályozás szintjét illetően úgy szól, hogy „az ilyen anyagok engedélyezhetőségéről közösségi szinten, harmonizált kritériumok alapján kell döntést hozni”, míg a (23) preambulumbekezdés jelzi, hogy „a növényvédő szereket […] a tagállamoknak kell engedélyezniük”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-54" href="#t-54">54</a>
</span>) Az eljárások különbségeit ismételten nem csak az eltérő kritériumok tükrözik, ezek az eljárások az irányítás eltérő szintjein zajlanak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">79.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Harmadszor, a 2016. évi rendelet „szappanoperája”, amely az e rendelet jogszerűségével kapcsolatos, a kapcsolódó termékek forgalomba hozatalában részt vevő társaságok által a belga államtanács előtt indított két jogvitát foglal magában; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-55" href="#t-55">55</a>
</span>) megismétli a vallon régió és a flamand régió által elfogadott hasonló rendeletek ellen a belga alkotmánybíróság elé terjesztett jogvitát; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-56" href="#t-56">56</a>
</span>) és a Bizottság által a 2016. évi rendelet hatályon kívül helyezésére irányuló rendelettervezettel szemben benyújtott hivatalos ellentmondást; (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-57" href="#t-57">57</a>
</span>) mindez együttesen érzékelteti azt az azonnali, jelentős és önálló hatást, amelyet a megtámadott rendelet a fellebbező szabályozási jogköreire gyakorol. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-58" href="#t-58">58</a>
</span>) Azt is meglehetősen jól ábrázolja, hogy az 1107/2009 rendelet által bevezetett rendszer „belső piaci” dimenziója nem választható el annak mezőgazdasági, környezetvédelmi, közjogi, valamint állategészségügyi dimenzióitól és következményeitől.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">80.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen okokból kifolyólag igencsak megkérdőjelezhetőnek és valamelyest instrumentálisnak tekintem a Törvényszék érvének általános felépítését, amely a kereshetőségi jog fellebbezőtől való megtagadása céljából egyszerűen figyelmen kívül hagyta a megtámadott végrehajtási rendelet és az 1107/2009 rendelet többi dimenzióját, és pusztán a növényvédő szerek engedélyezésének eljárását emelte ki. Az uniós jog helyes alkalmazásának és betartásának biztosítása céljából a tagállamoktól és azok alkotóelemeitől – köztük a szövetségi egységektől – megkövetelt lojális és jóhiszemű együttműködésnek mindkét irányba hatnia kell. Az nem állhat fenn kizárólag korlátozások és kötelezettségek előírása esetén, hogy azt követően eltűnjön, ha a kereshetőségi jogról és az uniós bíróságokhoz fordulásról van szó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">81.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Összefoglalva: a fellebbező helyesen állítja, hogy a Törvényszék nem foglalkozott azokkal az érveivel, amelyek szerint maga és önmagában a megtámadott rendelet akadályozta meg őt az önálló jogköreinek saját belátása szerint gyakorlásában. A fellebbező állítása ezen érvek érdemét illetően is helyes.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">82.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett jogi tévedések önmagukban nem elegendők a megtámadott végzés hatályon kívül helyezéséhez. A teljesség kedvéért és annak érdekében, hogy teljeskörűen támogassam a Bíróságot a jelen fellebbezési eljárásban, a fellebbező által a második jogalapja keretében felhozott többi érvvel is foglalkozom.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A meglévő engedélyek érvényességének átmeneti fenntartása</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">83.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék a megtámadott végzés 50–55. pontjában kizárta, hogy a megtámadott rendelet automatikusan kihatna a meglévő engedélyekre. A Törvényszék lényegében kijelentette, hogy a meglévő engedélyek automatikusan nem hosszabbodnak meg a megtámadott rendelet alapján. A meghosszabbítást ugyanis a nemzeti hatóságok kizárólag az engedély jogosultjának erre irányuló kérelme alapján engedélyezhetik. Belgiumban a szövetségi hatóságok minősülnek ilyen hatóságoknak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">84.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező azonban soha nem érvelt azzal, hogy a megtámadott rendelet révén a meglévő engedélyek automatikusan meghosszabbodnának vagy azokat automatikusan megerősítenék. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-59" href="#t-59">59</a>
</span>) A fellebbező pusztán arra mutatott rá, hogy a meglévő engedélyek érvényessége automatikusan fennmarad abban az időszakban, amelyben a tagállamok kötelesek a szóban forgó engedélyek meghosszabbítására irányuló eljárásokat lefolytatni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">85.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbezőnek e tekintetben igaza van. Az 1107/2009 rendelet 43. cikkének (6) bekezdése szerint a tagállamok „a vizsgálat befejezéséhez és a meghosszabbításról szóló határozat meghozatalához szükséges időtartamra meghosszabbítja az engedélyt.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-60" href="#t-60">60</a>
</span>) A meglévő engedélyek a megtámadott végrehajtási rendelet hiányában azonnal lejártak volna. Az 1107/2009 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének második albekezdése ugyanis kimondja, hogy „ha a jóváhagyást az emberek vagy állatok egészsége, vagy a környezet közvetlen veszélyeztetése miatt visszavonják vagy nem újítják meg, a szóban forgó növényvédő szereket haladéktalanul be kell vonni a piacról.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-61" href="#t-61">61</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">86.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A meglévő engedélyek ideiglenes fenntartása ezért közvetlenül a megtámadott rendeletből ered. A tagállamok által e célból elfogadandó jogi aktus tisztán automatikus, mivel e tekintetben egyáltalán nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel. Ennélfogva a Törvényszék indokolását – a fellebbező által felhozott érv téves értelmezését leszámítva – a non sequitur téveszme is érinti: abból, hogy az engedélyeket nem lehet automatikusan meghosszabbítani, semmi esetre sem következik az, hogy érvényességüket automatikus módon ideiglenesen nem tartják fenn.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">87.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy tévesen értelmezte az 1107/2009 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését és 43. cikkének (6) bekezdését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">c)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező engedély meghosszabbítására irányuló szövetségi eljárásokban való részvétele</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">88.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék a megtámadott végzés 56–59. pontjában úgy ítélte meg, hogy nem bír relevanciával a fellebbezőnek az engedélyek meghosszabbítására irányuló nemzeti eljárásokban való kötelező részvétele. A Törvényszék rámutatott arra, hogy a fellebbező részvételével működő jóváhagyási bizottság kizárólag nem kötelező véleményt ad ki, mivel a végső határozatot a szövetségnek kell meghoznia. Megállapította továbbá, hogy a fellebbező érve gyakorlatilag az 1107/2009 rendelet, és nem a megtámadott rendelet érvényességének megkérdőjelezésére irányul.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">89.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Habár álláspontom szerint a jóváhagyási bizottságban való részvétel önmagában nem ügydöntő érv, hajlok arra, hogy egyetértsek a fellebbező által a megtámadott végzéssel szemben megfogalmazott egyes kifogásokkal.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">90.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, nem látom be, miért lenne ebben a kontextusban döntő a jóváhagyási bizottság véleményének nem kötelező jellege. A felek nem vitatják, hogy e vélemény elfogadása a belga alkotmányos szabályok alapján alapvető eljárásjogi követelménynek minősül. A jóváhagyási bizottság véleményének hiányában ugyanis a szövetség egyszerűen nem járhat el így vagy úgy. Az, hogy a vélemény nem kötelező jellegű, nem jelenti tehát azt, hogy relevanciát nélkülöző lenne. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-62" href="#t-62">62</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">91.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék e kérdéssel kapcsolatos indokolása annál is inkább elgondolkodtató, hogy az aligha egyeztethető össze a Bíróság hasonló uniós szintű eljárásokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával. Az ítélkezési gyakorlat értelmében, ha a jog egy adott intézmény vagy szerv beavatkozását írja elő, annak részvétele alapvető fontosságú az eljárás jogszerű kibontakozása szempontjából. Nem bír relevanciával az, hogy a szóban forgó intézmény vagy szerv jellegénél vagy a szóban forgó eljárás sajátos jellemzőinél fogva pusztán konzultációs vagy tanácsadói szerepet tölt be. A Bíróság által alkalmazott megközelítés következetes, tekintet nélkül arra, hogy milyen típusú intézménynek vagy szervnek kellett részt vennie az eljárásban. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-63" href="#t-63">63</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">92.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megtámadott rendelet elfogadása nemzeti szinten az engedélyek meghosszabbítására irányuló eljárást indít el a tagállamok területén. Belgiumban ebben az eljárásban részt kell vennie a fellebbezőnek. A megtámadott rendelet ezért eljárásjogi természetű és alkotmányos jelentőségű kötelezettséget keletkeztet a fellebbező számára.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">93.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenfelül a szóban forgó kötelezettség nem csak arra terjed ki, hogy a felperes köteles a jóváhagyási bizottságban helyet foglalni. A Bizottság érvelésének megfelelően természetesen helytálló, hogy a megtámadott rendelet nem fosztja meg a fellebbezőt a bizottságban történő részvételhez való jogától. Ez a kifogás azonban nem helytálló. E tekintetben az a kulcsfontosságú, hogy a megtámadott rendelet igencsak korlátozza a fellebbező előjogainak a jóváhagyási bizottság keretében történő gyakorlását.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">94.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összhangban a fellebbező – a Belga Királyság egy régiója – köteles megtenni a megfelelő intézkedést a megtámadott rendeletből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében, és tartózkodnia kell minden olyan intézkedéstől, amely a megtámadott rendelettel elérni kívánt cél megvalósítását veszélyeztetné.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">95.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen a jóváhagyási bizottságnak és tagjainak nincsen tényleges mérlegelési mozgásterük a megtámadott rendelet elfogadását követően meghozandó határozatokat illetően. Mivel a megtámadott rendelet a glifozátot „biztonságos” hatóanyagnak nyilvánította, a nemzeti eljárások kimenetele már előre eldöntött kérdés, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-64" href="#t-64">64</a>
</span>) amelyet a fellebbező részvétele ténylegesen nem befolyásol. Ebben az összefüggésben bármely ellentmondás vagy kifogás kétségtelenül az EUMSZ 4. cikk (3) bekezdése megsértésének minősülne, ami többek között a kötelezettségszegési eljárásnak az EUMSZ 258. és EUMSZ 259. cikk alapján Belgiummal szemben történő megindításához (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-65" href="#t-65">65</a>
</span>) és/vagy a Francovich ítélettel (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-66" href="#t-66">66</a>
</span>) kapcsolatos ítélkezési gyakorlat alapján az állam felelősségének megállapítása iránti keresetek engedélyek jogosultjai általi megindításához vezetne.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">96.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság mindazonáltal azzal is érvel, hogy a fellebbező bizottságban való részvétele a jelen eljárás szempontjából nem releváns, mivel az kizárólag a nemzeti jogból ered.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">97.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezt a kifogást nem lehet elfogadni. Az uniós jog nem szabályozza és nem is szabályozhatja a hatáskörök tagállamokon belüli, a központi, regionális vagy helyi hatóságok közötti megosztását. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-67" href="#t-67">67</a>
</span>) Amennyiben az uniós jogi aktusok rendelkezései az uniós jog alkalmazása érdekében a tagállamok számára hatásköröket biztosítanak, vagy kötelezettségeket írnak elő, kizárólag az egyes államok alkotmányos rendszerének körébe tartozik az a kérdés, hogy e hatáskörök gyakorlását vagy e kötelezettségek teljesítését az államok hogyan bízhatják a meghatározott saját szerveikre. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-68" href="#t-68">68</a>
</span>) Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében az Uniónak többek között tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-69" href="#t-69">69</a>
</span>) Úgy tűnik, hogy a Bizottság ebben az eljárásban „regionális vakságban” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-70" href="#t-70">70</a>
</span>) szenved: az általa felhozott kifogás a belga alkotmányos berendezkedés figyelmen kívül hagyását vonja maga után, ezért ellentétes az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésével.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">98.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végezetül muszáj hozzáfűznöm, hogy – a fellebbező érvelésének megfelelően – a megtámadott végzés 58. pontja nem helytálló. A fellebbező a jelen eljárás keretében egyáltalán nem az 1107/2009 rendeletben meghatározott keretet vitatja. A fellebbező például nem érvel azzal, hogy az 1107/2009 rendeletben rögzített eljárás a jelen ügyben jogellenes vagy nem alkalmazandó. A fellebbező ugyanis ezen eljárás egy konkrét ügyben elért eredményét vitatja egyes állítólagos olyan hibákra hivatkozva, amelyek az 1107/2009 rendelet rendelkezéseinek helytelen alkalmazásából erednek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">d)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Kölcsönös elismerés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">99.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Emellett meggyőzőnek találom a fellebbezőnek a megtámadott végzés 60–64. pontjával kapcsolatos érveit. A Törvényszék e pontokban lényegében nem vette figyelembe az 1107/2009 rendelet 40–42. cikkében meghatározott kölcsönös elismerési eljárás jellegéből fakadó automatizmust. Álláspontom szerint a Törvényszék tévesen értelmezte e rendelkezéseket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">100.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1107/2009 rendelet 40. cikkének (1) bekezdése szerint valamely tagállam megtagadhatja egy másik tagállam által kiadott engedély elismerését, azonban ha ez utóbbi tagállam ugyanabban a zónában van, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-71" href="#t-71">71</a>
</span>) a tagállamnak azt (kötelezően) engedélyeznie kell a referencia‑tagállamban alkalmazottal egyező feltételekkel.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">101.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Igaz, hogy e rendelet 36. cikkének (3) bekezdése alapján a tagállam elutasíthatja az engedély elismerését akkor is, ha ugyanabban a zónában van. Erre azonban kizárólag akkor van lehetősége, ha i. a többi intézkedés hatástalan, és ii. „egyedülálló környezeti és mezőgazdasági adottságai alapján indokolt annak feltételezése, hogy az adott termék még mindig elfogadhatatlan mértékben veszélyeztetné az emberi vagy állati egészséget vagy a környezetet”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-72" href="#t-72">72</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">102.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az 1107/2009 rendelet tehát nem jogosítja fel – az akár központi, akár regionális – belga hatóságot arra, hogy kifogásolja a kölcsönös elismerési rendszer alkalmazását a jelen ügyhöz hasonló olyan ügyekben, amelyekben úgy vélik, hogy a szóban forgó termék jellegéből adódóan káros az ember vagy az állatok egészségére, illetve a környezetre (szemben a saját területükön uralkodó sajátos környezetvédelmi vagy mezőgazdasági körülményekkel). Az 1107/2009 rendelet I. melléklete alapján Belgium a nem különösebben kicsinek tűnő „»B« zóna – közép” megnevezésű zónában van, amely magában foglalja a Cseh Köztársaságot, Németországot, Írországot, Luxemburgot, Magyarországot, Hollandiát, Ausztriát, Lengyelországot, Romániát, Szlovéniát és Szlovákiát is (valamint 2020. január 31‑ig ebbe a zónába tartozott az Egyesült Királyság is).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">103.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennélfogva a belga hatóságoknak – ahhoz, hogy kifogásolják a kölcsönös elismerést abban az esetben, ha az ugyanabban a zónában lévő valamely tagállam adta meg az engedélyt – valójában meg kellene kerülniük az 1107/2009 rendelet rendelkezéseit. Valótlan érvet kellene kitalálniuk, és azzal kellene érvelniük, hogy a glifozát a Belgiumban fennálló egyes sajátos mezőgazdasági vagy környezetvédelmi körülmények miatt nem biztonságos, miközben tudják, hogy ez az érv nem igaz és mesterséges. Röviden: e hatóságoknak meg kellene sérteniük az uniós jogot ahhoz, hogy az érintett felek a nemzeti bíróságok előtt eljárást indítsanak, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-73" href="#t-73">73</a>
</span>) e bíróságok viszont az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából az 1107/2009 rendelet érvényességére vonatkozó kérdést terjeszthetnének a Bíróság elé. A Szerződések megszövegezői pontosan ezt a helyzetet kívánták elkerülni, amikor a (jelenlegi) EUMSZ 263. cikket kifejezetten a nem privilegizált felperesekre tekintettel módosították. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-74" href="#t-74">74</a>
</span>) Talán okkal feltételezhető, hogy amennyiben a jogsértést a természetes vagy jogi személyek esetében sem lehetett jó megoldásnak vélni, az még kevésbé életképes megoldás a tagállamok állami hatóságai számára.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">104.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem hagyható figyelmen kívül – amint azt a Törvényszék a megtámadott végzésben tette – az uniós jogszabályokban előírt kölcsönös elismerési mechanizmusok tagállami hatóságok magatartását érintő jogkövetkezményeinek a jelentősége. Az uniós bíróságok ugyanis, amikor az ezekhez hasonló kölcsönös elismerési mechanizmusokkal találkoztak, már megfelelően figyelembe vették ezeket a következményeket annak értékelése során, hogy a felperest közvetlenül érintette‑e az említett mechanizmusokat kiváltó uniós jogi aktus. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-75" href="#t-75">75</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">e)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közbenső következtetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">105.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiek alapján arra az álláspontra helyezkedem, hogy a Törvényszék a közvetlen érintettség feltételének értékelése során tévesen értelmezte és alkalmazta az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">106.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Összefoglalva: a megtámadott végrehajtási rendelet olyan joghatásokat váltott ki, amelyek legalább négy szempontból megváltoztatták a fellebbező jogi helyzetét. Először is, a fellebbező nem gyakorolhatta saját belátása szerint a növényvédő szerek saját területén történő használatának szabályozására vonatkozó önálló jogköreit. Másodszor, a megtámadott rendelet értelmében a belga hatóságoknak – köztük a fellebbezőnek – meglévő engedélyek érvényességét kellett fenntartaniuk a szóban forgó engedélyek meghosszabbítására irányuló eljárások befejezéséhez szükséges teljes időtartamra. Harmadszor, a megtámadott rendelet olyan eljárást eredményezett, amelyben a fellebbezőnek részt kellett vennie, és amelyben akár ténylegesen, akár jogilag érvényesíthette a belga alkotmány alapján őt megillető előjogokat. Negyedszer, a megtámadott rendelet értelmében a fellebbezőnek továbbá a kölcsönös elismerési rendszer keretében el kellett ismernie az ugyanabba a zónába tartozó valamely tagállam által megadott engedélyeket. A fellebbező – a glifozát általánosságban káros voltával kapcsolatos kétségei ellenére – nem tagadhatja meg az elismerést, hacsak nem az uniós jogi kötelezettségeinek figyelmen kívül hagyásával jár el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">107.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami fontos, mindezek a jogi hatások a megtámadott rendeletnek tulajdoníthatók. Nincs olyan „köztes” végrehajtási intézkedés, amely megszüntetné a megtámadott rendelet és a fellebbező jogi helyzetének megváltozása közötti okozati összefüggést.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első jogalapról: az Aarhusi Egyezmény téves értelmezése</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">108.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mivel arra a következtetésre jutottam, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését és az 1107/2009 rendelet rendelkezéseit, nincs szükség a fellebbező első jogalapjával felvetett kérdéseinek vizsgálatára. Arra az esetre azonban, ha a Bíróság nem értene velem egyet ebben a kérdésben, néhány rövid megfontolást adok elő a fellebbező Aarhusi Egyezményen alapuló érveivel kapcsolatban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felek érvei</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">109.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező az első fellebbezési jogalappal azt rója a Törvényszék terhére, hogy az a megtámadott végzés 34–37. pontjában nem vette figyelembe az Aarhusi Egyezmény 9. cikkét a kereset elfogadhatóságának vizsgálata során. A fellebbező úgy véli, hogy mivel a keresete az Aarhusi Egyezmény hatálya alá tartozik, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében rögzített elfogadhatósági feltételeket az Aarhusi Egyezmény igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos 9. cikke tükrében kell értelmezni. A felperes ezzel összefüggésben utal a Megfelelőségi Bizottság (az Egyesült Nemzetek Aarhusi Egyezménynek való megfelelőség felülvizsgálatának feladatával megbízott bizottsága) 2011. és 2017. évi két jelentésére, amelyek értelmében a Bíróság ítélkezési gyakorlata a kereshetőségi jogot illetően nem felel meg az Egyezmény 9. cikke (3) és (4) bekezdésének. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-76" href="#t-76">76</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">110.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező álláspontja szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy „a nyilvánosság” és a „hatóság” Egyezmény 2. cikkének (2) és (4) bekezdésében szereplő két fogalma egymást kölcsönösen kizárja, és hogy a fellebbező ez utóbbi fogalomba tartozik. A fellebbező álláspontja szerint ez a szigorú különbségtétel ellentétes az Egyezmény szövegével és szellemével. Ezt az értelmezést közvetett módon a 2. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontja is megerősíti, amely rendelkezések a hatóság fogalmát egyes magánjogi személyekre is kiterjesztik, így a fellebbező azzal érvel, hogy a fordítottjának is igaznak kell lennie.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">111.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végezetül, a fellebbező azzal érvel, hogy a megtámadott végzésben szereplő megállapításokkal ellentétben kellően kifejtette, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének az Aarhusi Egyezmény alapján történő értelmezése a jelen ügyben hogyan befolyásolhatná azt, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti‑e őt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">112.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság úgy véli, hogy a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának feltételei nem függhetnek azoknak az Aarhusi Egyezmény rendelkezései alapján történő értelmezésétől. A Bizottság mindenesetre egyetért a Törvényszékkel abban, hogy a fellebbező az elsőfokú eljárásban nem fejtette ki megfelelően és konkrétan, hogy az Aarhusi Egyezmény rendelkezései hogyan érinthetik az elfogadhatóság jelen ügyben történő értékelését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">113.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság emellett azzal érvel, hogy helytelen a Megfelelőségi Bizottság két jelentésére történő hivatkozás. Egyrészt e jelentéseket az Egyezményhez csatlakozó Felek hivatalosan soha nem fogadták el. Másrészt azok tárgyi hatálya szűkebb a fellebbező által előadottnál. Harmadrészt, e jelentések nem tartalmaznak konkrét követelményt a nem kormányzati szervezetek és más szervezetek számára biztosított előjogok helyi hatóságokra történő kiterjesztésére nézve.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Elemzés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">114.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság következetesen megállapította, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése nem rendelkezik közvetlen hatállyal. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-77" href="#t-77">77</a>
</span>) A jelen ügyben azonban az uniós bíróságokat nem valamely uniós jogi aktus érvényességének az Aarhusi Egyezmény alapján történő vizsgálatára kérték, hanem csak arra, hogy az EUM‑Szerződés kereshetőségi joggal kapcsolatos szabályait az Aarhusi Egyezmény tükrében értelmezze. A megfelelő értelmezés (kötelezettsége) tehát nem függ attól, hogy a szóban forgó rendelkezés közvetlenül hatályos.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">115.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság megállapította, hogy a nemzeti bíróságok „feladata, hogy a közigazgatási vagy bírósági jogorvoslathoz való jog gyakorlásához szükséges feltételekre vonatkozó eljárási szabályokat a lehető legteljesebb mértékben úgy értelmezze, hogy az megfeleljen mind az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdése céljainak, mind az uniós jog által biztosított jogok hatékony bírói védelmére vonatkozó célnak, annak érdekében, hogy a [környezetvédelmi szervezetek] bíróság előtt vitathassák az uniós környezetvédelmi joggal esetlegesen ellentétes közigazgatási eljárás során hozott határozatokat.” (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-78" href="#t-78">78</a>
</span>) A Bíróság egyes ügyekben egyenesen azt állapította meg, hogy a nemzeti jog alapján a bírósághoz fordulást korlátozó bizonyos követelmények sértik az Aarhusi Egyezmény alapján értelmezett uniós jogi rendelkezéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-79" href="#t-79">79</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">116.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Habár a Bíróságnak eddig nem volt alkalma arra, hogy az uniós bírósági eljárásokra tekintettel ehhez hasonló megállapításokat tegyen, nem látom okát annak, hogy a szóban forgó érvek miért ne lennének egyaránt érvényesek. A Bizottság helytállóan hivatkozik arra, hogy a nemzetközi egyezmények nem térhetnek el az elsődleges uniós jogtól, és azzal szemben nem is élvezhetnek elsőbbséget. Az elsődleges jogot azonban adott esetben és lehetőség szerint a nemzeti joggal összhangban kell értelmezni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-80" href="#t-80">80</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">117.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen csatlakoznom kell Jääskinen főtanácsnok álláspontjához, aki e kérdésben a következetes megközelítés szükségességét hangsúlyozta. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-81" href="#t-81">81</a>
</span>) Amit a nemzeti bíróságoktól megkövetelnek, azt az uniós bíróságoktól is meg kell követelni. Az EUMSZ 263. cikk az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében rögzített hatékony bírói jogorvoslat elvének a megnyilvánulása. Ezen a területen az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése is ugyanezen elv kifejeződésének minősül. A Bíróság az ítélkezési gyakorlatában kifejezetten összefüggésbe hozta egymással ezeket a rendelkezéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-82" href="#t-82">82</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">118.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanakkor egy meglehetősen egyszerű okból nem látom be, ez hogyan is hatna ki a jelen ügyre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">119.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Aarhusi Egyezmény egyértelműen különbséget tesz a jogosultak (az Aarhusi Egyezmény 2. cikkének (4) és (5) bekezdésében meghatározott „a nyilvánosság” és „az érintett nyilvánosság”), valamint az ezzel összefüggésben bizonyos kötelezettségekkel terhelt (az Aarhusi Egyezmény 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott) hatóság között.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">120.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Lehetséges ugyanis, hogy „a nyilvánosság” egyes tagjai alkalmanként, meghatározott esetekben az Egyezmény 2. cikke (2) bekezdésének b) vagy c) pontja szerinti „hatóság” körébe kerülnek át és ilyen hatóságnak tekinthetők. Például elképzelhető az olyan (természetes) személy helyzete, akit a környezetvédelmi hatóság bizonyos feladatokkal bízott meg. E személy egyidejűleg minősülhet i. „hatóságnak” abban az esetben, ha szakmai alapon a közhatalom által rábízott feladatokat teljesít, és ii. „érintett nyilvánosságnak” abban az esetben, ha hivatali funkciójától független környezetvédelmi kérdésekben magánszemélyként jár el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">121.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező érvelésével ellentétben azonban ez nem jelenti azt, hogy ennek fordítottja is egyaránt lehetséges. Álláspontom szerint az Aarhusi Egyezmény nem ad alapot arra, hogy a hatóság – az egyértelműen az Aarhusi Egyezmény 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozó regionális szintű kormányzatról már nem is szólva – is „érintett nyilvánossággá” váljon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">122.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez különösen érvényes az olyan ügyre, amelyben a hatóság – mint a jelen ügyben – olyan közjogi személyként jár el, amely ugyanebben a tárgykörben tilalmakat és kötelezettségeket állapít meg más személyekre nézve. Mellőznöm kell az azzal kapcsolatos, kétségtelenül gondolatébresztő vitát, hogy valamely közjogi személy fogalmilag bármikor is „az érintett nyilvánosságnak” minősülhet‑e olyan ügyekben, amelyekben nem gyakorolhatja közjogi kiváltságait. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-83" href="#t-83">83</a>
</span>) Álláspontom szerint mindenesetre magától értetődő módon kizárt, hogy a hatóság egyidejűleg „érintett nyilvánosságnak” is minősüljön a hatáskörébe tartozó tárgykörben, ha közhatalmat gyakorol.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">123.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Pontosan ez a helyzet a Brüsszel fővárosi régió esetében a környezet védelmére, a növényvédő szerek használatának szabályozására és a glifozátok saját területén történő megtiltására tekintettel. Ahogyan azt az előző részben elismertem, ezekben a kérdésekben a régió minősül illetékes hatóságnak. Következésképpen a régió nem minősülhet egyidejűleg (érintett) nyilvánosságnak is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">124.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Habár kétségtelen, hogy az Aarhusi Egyezmény megszövegezői szem előtt tartották a környezetvédelmi döntéshozatalban való legszélesebb körű részvételt és a környezetvédelmi ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, nem hiszem, hogy e cél arra is kiterjedt volna, hogy a hatóságok egymással vagy akár magukkal szemben is keresetet indítsanak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">125.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen arra az álláspontra helyezkedem, hogy a fellebbező második jogalapjával ellentétben az első jogalapot el kell utasítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">C.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közjáték, visszalépés és a (kiábrándító) tágabb kontextus</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">126.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy vélem, hogy a fellebbező első jogalapja egyértelműen nem fogadható el. Ez az érv azonban egy tágabb problémakörre utal. Első látásra ugyanis bizarrnak tűnnek az uniós jog saját kormányzati szintjén történő átültetésével és alkalmazásával megbízott hatóság (vagyis a közhatalom) arra vonatkozó törekvései, hogy hirtelen olyan eszközt hozzon fel, amelyet magánszemélyek és nem kormányzati szervezetek számára szántak (jelesül olyanok számára, amelyek meg akarják védeni magukat a közhatalommal szemben).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">127.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egy későbbi alaposabb vizsgálat alapján azonban már nem furcsa ez az elgondolás. Inkább aggasztóvá válik. A régen (elsősorban magánjogi) természetes és jogi személyek vonatkozásában meghatározott kereshetőségi szabályok mechanikus és formális alkalmazásával szembesülő régió tehát lényegében két szék közt a pad alá esik: nem minősül szűk értelemben vett tagállamnak, vagyis az uniós bíróságokhoz fordulás szempontjából központi kormányzatnak, és érintett nyilvánosságnak sem minősül.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">128.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Megragadom ezt az alkalmat, hogy megálljak és röviden mérlegeljem a jelen fellebbezés keretében felmerülő tágabb kérdéseket. Az előző részekben megvitatott „technikai” jellegű érv nem vesz el néhány olyan tágabb kérdésből, amelyeket érdemes megvitatni: melyek tehát a tagállamok régiói és más szövetségi egységei uniós bíróságokhoz való fordulásának szabályai (1), és ez a kétségtelenül szélesebb körű hozzáférés hogyan illeszkedik az uniós bíróságok jelenlegi rendszerébe (2).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Régiók és más szövetségi egységek mint peres felek az uniós bíróságok előtti eljárásokban</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">129.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése ünnepélyesen kijelenti, hogy „az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">130.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Következésképpen nem meglepő, hogy az elsődleges jog több konkrét rendelkezése alapján a különféle európai régiók sajátos jellemzőit – amellett, hogy azok az uniós gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politika (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-84" href="#t-84">84</a>
</span>) középpontjában állnak – az uniós intézményeknek egy sor uniós szakpolitika, köztük a környezetvédelmi politika esetében is figyelembe kell venniük. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-85" href="#t-85">85</a>
</span>) Az európai régiók jelentős szerepet töltenek be az európai projektben. Ennek csupán egyik példája az, hogy a Régiók Bizottsága révén részt vesznek az uniós jogalkotási folyamatban. Emellett előfordulhat, hogy a tagállamok régióinak vagy más szövetségi egységeinek feladatát képezi az uniós jognak a hatáskörükbe tartozó területeken való végrehajtása.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">131.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen az alapon nem arra utalok, hogy a régiókat vagy más, az állam alatti szinten elhelyezkedő nemzeti egységeket automatikusan a tagállamoknak kellene megfeleltetni. Ezek – a Szerződések értelmében – nem a tagállamok. Ugyanakkor továbbra is fennmarad a tagállamok azon egységeinek kérdése, amelyek a nemzeti alkotmány alapján minden gyakorlati szempontból és bizonyos jogkörök gyakorlására tekintettel valójában tagállamnak minősülnek. Mi a helyzet az ezen egységekre ruházott sajátos és konkrét hatáskörökkel, amelyeket önállóan gyakorolnak, és amelyek révén valójában ezen egységek gyakorolják az uniós közhatalmat? Az uniós bíróságokhoz való fordulást illetően e nemzeti alkotmányos döntés beilleszthető‑e a Szerződések keretébe?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">132.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Természetesen igen. Valójában ez bizonyos mértékben már meg is történt. Álláspontom szerint a válasz meglehetősen egyszerű: a nyílt, lojális és jóhiszemű együttműködés szellemében alkalmazott Vlaams Gewest teszt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-86" href="#t-86">86</a>
</span>) Minden olyan esetben, amelyben a tagállam valamely szövetségi egysége első látásra a nemzeti alkotmány alapján meghatározott kérdésben olyan sajátos és önálló jogköröket kap, amelyeket valamely uniós intézkedés következtében nem gyakorolhat a saját belátása szerint, ezen egységnek meg kell tudnia támadni a szóban forgó jogi aktust.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">133.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Két körülményt érdemes egyértelműen kiemelni: „első látásra”, valamint „a lojális és jóhiszemű együttműködés szellemében”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">134.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első látásra pusztán annak meghatározását jelenti, hogy a kérdésben olyan hatáskör áll fenn, amelynek gyakorlása közvetlenül akadályoztatva van: a szövetségi egység érvényesen alkothat‑e jogot az adott kérdésben? Nincs szükség arra – és nem is volna célszerű –, hogy az uniós bíróságok részletes tárgyalásba kezdjenek a tagállamon belüli hatáskörmegosztást illetően, és ízekre szedjék azokat a kérdéseket, amelyeket valójában a nemzeti bíróság (alkotmánybíróság) feladata elbírálni. Összehasonlítás és felépítés szempontjából ráadásul mindig is furcsa valamelyest az olyan bírósági felülvizsgálati rendszer, amelynek keretében az ügy érdeméhez képest jelentősen több energiát szánnak az elfogadhatósági kérdésekre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">135.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nyitott szellemben megközelítve a kérdést, az említett kihívások tényleges mivoltát figyelembe véve: valamely, Unión belüli sui generis Organstreitigkeitenről van szó, amelyben a tagállam uniós jog átültetésével és alkalmazásával megbízott közhatalmi egysége, vagyis a tényleges szabályozó, nem (csak) az uniós jogszabály (egy másik) címzettje próbál hangot adni az elégedetlenségének. Következésképpen fogalmilag téves a nem privilegizált felperesek kereshetőségi jogával kapcsolatos korlátozó jellegű ítélkezési gyakorlatnak az ilyen egységekre történő mechanikus és formális alkalmazása.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">136.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Összefoglalva: egy igencsak közismert szociális elméleti munka fogalmainak kismértékű extrapolációja esetén: ha lojalitásra (vagy valójában elkötelezettségre) van szükség, ennek hangot kell adni vagy valószínűsíthetően meg kell vizsgálni a távozás lehetőségét. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-87" href="#t-87">87</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A közvetlen és személyes érintettség, valamint a forgalomirányítás művészete</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">137.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végezetül rátérek az uniós bíróságokhoz fordulás általános helyzetére. A legkevésbé sem utalok arra, hogy a közvetlen és személyes érintettség kategóriáit radikálisan újra kellene értelmezni, és hogy az ajtók hirtelen kinyílnának. Ugyanis számos jogrendszer, köztük a tagállamok jogrendszerei is bizonyos feltételeket írnak elő, amelyek alapján bizonyítani kell a magánszemélyek érintettségét ahhoz, hogy általánosan alkalmazandó jogszabályokat támadhassanak meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">138.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A szóban forgó szabályok túlzottan szigorú értelmezésének és alkalmazásának tendenciája azonban aggodalomra ad okot, különösen a – legalábbis egyes ilyen aggályok mérséklését célzó – Lisszaboni Szerződés elfogadását követő tíz évvel. Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatának, különösen a Törvényszék több végzésének kritikus értelmezése esetén meglepő az a buzgóság és kreativitás, amellyel az uniós bíróságok feltárják a közvetlen érintettség vagy akár az eljáráshoz fűződő érdek hiányát. A jelen fellebbezés további példája ennek az átfogó megközelítésnek és szellemiségnek. Ez a következő kérdést veti fel: ha a tagállamok régióit sem érintik azok az uniós intézkedések, amelyek végrehajtására vagy fenntartására kérik őket, akkor mégis kit érinthetnek?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">139.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A hagyományos válasz természetesen az volt, hogy az uniós jogrend teljes jogorvoslati és eljárási rendszert biztosít. Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésén alapuló kereshetőségi jog hiánya tehát nem akadályozza meg a nemzeti bíróságokat abban, hogy az ügyet előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése révén végső soron a Bíróság elé terjesszék. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-88" href="#t-88">88</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">140.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Nem ismétlem meg az arra vonatkozó érveket, hogy ez fogalmilag miért nem teljesen indokolt. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-89" href="#t-89">89</a>
</span>) Egyes olyan ügyeket sem emelek ki, amelyekben ez a dogma rendszerint helytelennek bizonyul. Hasonlóképpen, nem kívánok újból vitába szállni a kettős mércéről, és arról, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének említett értelmezése hogyan felel meg a bírósághoz fordulás Charta 47. cikke szerinti jogának és a hatékony bírói jogvédelem EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében szereplő elvének.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">141.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ehelyett csak két olyan strukturális kérdéssel zárom, amelyek a közvetlen és személyes érintettség kritériumának nyitottabb értelmezését támogatják legalábbis az atipikus nem privilegizált felperesek egyes, a jelen ügyhöz hasonló ügyekben szereplő régiókhoz hasonló kategóriái esetén.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">142.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, megújult az uniós bíróságok felépítése. A 2000‑es évek elején talán jó megoldásnak bizonyult a közvetlen hozzáférés ítélkezési gyakorlat általi korlátozása, ugyanakkor – az előzetes döntéshozatali eljárás révén – a közvetett hozzáférés nagyvonalú megengedése. Az uniós bíróságok felépítésének közel 20 évvel későbbi radikális megváltoztatását követően (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-90" href="#t-90">90</a>
</span>) szükségszerűen torlódáshoz és a forgalom minőségének nyilvánvaló csökkenéséhez vezet az ahhoz való ragaszkodás, hogy a hatáskörrel rendelkező ajtón keresztül továbbra is korlátozott a hozzáférés, míg a mostanra korlátozott hatáskörrel rendelkező másik ajtón keresztül ugyanezekben a kérdésekben akadálytalan a hozzáférés.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">143.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, ennek különösen az olyan összetett szabályozási és technikai jellegű kérdések esetében kellene érvényesülnie, amelyek a bizonyítékok, szakértői vélemények vagy (tudományos) adatok meglehetősen széles körben történő gyűjtését igénylik. E kategórián belül kiváló példa a bizonyos növényvédő szerek biztonságosságának kérdése. Nem lenne‑e jobb, ha a fellebbezés Bírósághoz történő esetleges benyújtását megelőzően e kérdés érdemét először mélységeiben az elsőfokú bíróság, vagyis a Törvényszék vizsgálná az összes gyűjtött bizonyíték és adat alapján, valamint az érintett beavatkozó felek meghallgatásával? Nem lenne‑e ez jobb megoldás ahelyett, hogy előzetes döntéshozatali eljárások keretében kelljen szembesülni az ehhez hasonló olyan kérdésekkel, amelyek végső soron uniós szabályozási intézkedések érvényességére vonatkoznak?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">144.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A teljeskörűen működőképes alternatív fórum előzetes döntéshozatal iránti kérelem formájában megjelenő általános dogmája éppen az ilyen összetett ügyekben ütközik komoly nehézségekbe. Felidézhető, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárásban nem gyűjt bizonyítékot, gyakorlatilag soha nem hallgat meg szakértőt tanúként és a tényállás megállapítása (vagy az ilyen összetett technikai jellegű kérdésekben igen gyakran inkább annak meg nem állapítása) kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladatát képezi. Mivel korlátozott a lehetséges beavatkozó felek száma, a Bíróság gyakran a beavatkozó felektől vagy a kérdést előterjesztő bíróságtól származó csekély mennyiségű adat alapján bírál el határozottan tudományos és ténybeli kérdéseket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">145.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Vajon nem lenne ezért észszerűbb lehetővé tenni, hogy az ehhez hasonló ügyek tárgyalását a Törvényszék kezdje meg a szükséges bizonyítékok és ismeretek megfelelő gyűjtése és tárgyalása mellett ahelyett, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelem révén közvetett módon nyitnák meg a glifozát kérdését? (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-91" href="#t-91">91</a>
</span>) A szakismeret és az érv szükséges mélységének kérdésén túl a hozzáférés és a legitimitás tágabb kérdése is felmerül: hogyan fordulhatna elő, hogy a környezetvédelmi kérdésekben hatáskörrel rendelkező valamely régió ne legyen jogosult megtámadni a glifozátok uniós engedélyezését, amennyiben az üzlethelyiségek kirakatát és kijelzőit megrongáló magánszemélyek ténylegesen mindkettővel, vagyis eljáráshoz fűződő érdekkel és kereshetőségi joggal is rendelkeznek? (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-92" href="#t-92">92</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">146.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Természetesen két különböző típusú eljárásról van szó. Ugyanakkor pontosan ez a tágabb, a Bíróság előtt zajló eljárástípusok egymásra hatását és a Bírósághoz fordulást magában foglaló keret az, ami problematikus. Vajon az minősül‑e a Brüsszel fővárosi régió számára a legjobb megoldásnak, hogy a Törvényszék előtti keresetindítás helyett (természetesen teljes mértékben hipotetikusan) arra utasítja néhány munkavállalóját, hogy Brüsszelben rongáljanak meg néhány üzletet? (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-93" href="#t-93">93</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">147.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végezetül, az e részben felhozott két általános kérdés összekapcsolásával annak megvárása helyett, hogy felmerüljön az EUMSZ 256. cikk (3) bekezdésében előirányzott jogosultság, amely az összetettsége miatt a közvetlen jövőben valószínűleg nem jön létre, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-94" href="#t-94">94</a>
</span>) a rövid és középtávú alternatívát legalábbis egyes, a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló nem privilegizált kérelmezőket illetően az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott kritériumok észszerűbb értelmezése révén a jelen eljárásbelihez hasonló ügyek Törvényszék elé utalása képezi.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">D.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az értékelésből levont következtetésekről: a jelen ügy elbírálása</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">148.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Arra a következtetésre jutottam, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg a kereset elfogadhatatlanságát amiatt, hogy a fellebbező nem volt közvetlenül érintett. Amennyiben a Bíróság ugyanerre a következtetésre jut, meg kell vizsgálnia, hogy teljesül‑e a fellebbező kereshetőségi jogának az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti többi feltétele. Amennyiben ugyanis nem teljesül a kereshetőségi jog említett rendelkezésben meghatározott többi feltétele, a megtámadott végzést fent kell tartani, a fellebbezést pedig el kell utasítani akkor is, ha a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-95" href="#t-95">95</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kereset elfogadhatósága</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">149.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fellebbező azzal érvel, hogy a megtámadott rendelet őt közvetlenül és személyében is érintette. Ezenfelül előadja, hogy a megtámadott rendelet olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak minősült, amely nem vont maga után végrehajtási intézkedéseket. Maga a Bizottság mindkét érvet vitatja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">150.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E két helyzetre egymást követően térek ki.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">a)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Közvetlen és személyes érintettséget eredményező jogi aktus</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">151.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Már emlékeztettem arra az ítélkezési gyakorlatra, amelynek értelmében a regionális vagy helyi egységeket – mind közvetlenül, mind pedig személyükben – abban az esetben érinti valamely uniós jogi aktus, ha az olyan hatáskört biztosít a számukra, amelyet az érintett tagállam nemzeti alkotmányos rendszerének keretein belül önállóan gyakorolnak, és az uniós jogi aktus megakadályozza ezeket az egységeket a szóban forgó hatáskör saját belátásuk szerinti gyakorlásában (a Vlaams Gewest teszt). (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-96" href="#t-96">96</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">152.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Azt is kifejtettem már, hogy a jelen ügyben miért tűnik teljesítettnek ez a teszt. Ezt követően kiemeltem, hogy a fellebbező előjogaira gyakorolt hatás hogyan származik automatikusan a megtámadott rendeletből. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-97" href="#t-97">97</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">153.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amennyiben ez nem elegendő a Vlaams Gewest teszt teljesítéséhez – aminek álláspontom szerint elegendőnek kellene lennie –, az egyetlen fennmaradó kérdés az, hogy a megtámadott rendelet hogyan változtatja meg a fellebbező jogi helyzetét ez utóbbi sajátos helyzete miatt (azaz a személyes érintettség kritériuma).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">154.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A belgiumi régióknak a növényvédő szerek saját területükön való használatának szabályozására biztosított hatáskör nyilvánvalóan a belga alkotmányos rend sajátossága. A helyzet ettől eltér más tagállamokban (legalábbis néhányban). A többi tagállamban nem minden régió vagy más helyi egység rendelkezik hasonlóan önálló hatáskörrel. A növényvédő szerek saját területükön történő használatának szabályozására hatáskörrel rendelkező regionális vagy helyi egységek a (jogi) személyek zárt, előre meghatározott és természetesen meglehetősen kis létszámú csoportját alkotják.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">155.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanez a logika érvényesül a megtámadott rendelet által a fellebbező helyzetére gyakorolt más típusú joghatásokat illetően. Közelebbről: a fellebbező jogi helyzetén az is változtat, hogy a megtámadott rendelet társaságok vagy magánszemélyek (többek között a hatóanyag gyártói és azok szövetségei, valamint az engedélyek jogosultjai) számára biztosít bizonyos jogokat. Például az engedélyek jogosultjai, akik az engedélyük meghosszabbítását kérelmezik, jogosultak arra, hogy a hatóság 12 hónapon belül döntést hozzon, és hogy szükség esetén ezen időszak alatt az engedélyei érvényesek maradjanak. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-98" href="#t-98">98</a>
</span>) Ezeket a jogokat nyilvánvalóan érvényesíteni lehet az illetékes belga hatóságoknál, amelyek a többi tagállam hatóságaitól eltérően magukban foglalják a regionális hatóságokat is azok növényvédő szerek szabályozásával kapcsolatos sajátos hatásköre miatt.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">156.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezenfelül a megtámadott rendelet eljárásjogi kötelezettséggel is ró a fellebbezőre nézve. A szövetségi kormány nem dönthet anélkül, hogy meghallgatná a jóváhagyási bizottságot, amelynek a fellebbező is tagja. Ismételten csak Belgium alkotmányos felépítéséből következik az, hogy a Brüsszel fővárosi régió hatóságai kötelesek – többek között – nyomon követést végezni, megvizsgálni a releváns iratokat és részt venni a döntéshozatali eljárásokban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">157.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amennyiben e struktúra és logika egészét a jogszabályok címzettjei helyett – akik vonatkozásában a jogszabályt kidolgozták –valójában a szabályozókra kell alkalmazni, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-99" href="#t-99">99</a>
</span>) ezek a körülmények egyenként és együttesen (még inkább) egyértelműen megkülönböztetik a fellebbezőt az Unión belüli minden más olyan regionális vagy helyi hatóságtól, amely csak közvetetten lehet érintett, ha azzal bízzák meg, hogy ügyeljen a saját polgárainak általános jóllétére, illetve saját területének integritására. E körülmények még inkább megkülönböztetik a fellebbezőt a más olyan jogi vagy természetes személyektől, amelyek a környezetvédelem területén végzik a tevékenységüket, vagy akiket (például a hatóanyagnak kitett polgárokat) érinthet a megtámadott rendelet.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">158.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennek megfelelően arra az álláspontra helyezkedem, hogy a fellebbezőt a megtámadott rendelet mind közvetlenül, mind pedig személyében érinti, következésképpen az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján jogosult megtámadni a megtámadott rendeletet. Ezt követően a teljesség kedvéért azt is megvizsgálom, hogy a fellebbező rendelkezik‑e kereshetőségi joggal az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik részében előirányzott helyzetben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">b)</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó rendeleti jellegű jogi aktus</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">159.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is, meglehetősen egyértelmű, hogy a megtámadott rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett „rendeleti jellegű jogi aktus”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">160.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ítélkezési gyakorlat szerint e fogalom „kiterjed minden általános hatályú nem jogalkotási aktusra”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-100" href="#t-100">100</a>
</span>) A megtámadott rendelet egyértelműen teljesíti ezt a követelményt. Nem jogalkotási aktus, hanem az EUMSZ 291. cikk értelmében vett és a Bizottság által az 1107/2009 rendelet végrehajtása céljából elfogadott végrehajtási jogi aktus. A megtámadott rendelet továbbá objektíve meghatározott esetekre vonatkozik, valamint általános és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejt ki joghatást. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-101" href="#t-101">101</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">161.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másodszor, álláspontom szerint továbbá a megtámadott rendelet nem „von maga után” az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett „végrehajtási intézkedéseket”.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">162.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság egyértelművé tette, hogy a keresetet indító személy helyzete és a kereset tárgya alapján kell elbírálni azt a kérdést, hogy valamely rendeleti jellegű jogi aktus maga után von‑e végrehajtási intézkedéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-102" href="#t-102">102</a>
</span>) Következésképpen lényegtelen, hogy a szóban forgó jogi aktus más személyekre tekintettel (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-103" href="#t-103">103</a>
</span>) von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket, és hogy a megtámadott jogi aktus felperes által nem vitatott más részei maguk után vonnak‑e végrehajtási intézkedéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-104" href="#t-104">104</a>
</span>) Ebben az összefüggésben az a kulcsfontosságú, hogy a felperes pozícióját megváltoztató konkrét joghatások a megtámadott uniós jogi aktus vagy az Unió, illetve a szóban forgó tagállam által elfogadott más jogi aktus révén valósulnak meg vele szemben. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-105" href="#t-105">105</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">163.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fentiek alapján, valamint a felperes helyzetére és a jelen eljárás tárgyára tekintettel a megtámadott rendelet nem von maga után az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik része értelmében vett végrehajtási intézkedéseket. Ahogyan azt a jelen indítványban ismételten említettem, a fellebbező nem vitat egyetlen olyan konkrét engedélyt sem, amely egy vagy több glifozáttartalmú termék esetében adható (vagy hosszabbítható) meg. A fellebbező az 1107/2009 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján vitatja a hatóanyag biztonságosságát, amely kérdést a megtámadott rendelet véglegesen rendez. E tekintetben nincs szükség végrehajtási intézkedésre, és ilyenről nem is rendelkeztek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">164.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fent említett ítélkezési gyakorlat alapján nem bír relevanciával az, hogy a megtámadott rendelet végrehajtását célzó intézkedéseket más személyek (például az engedélyek jogosultjai és a glifozátgyártók) tekintetében vagy a megtámadott rendelet más aspektusai (különösen a glifozáttartalmú szerek biztonságossága) vonatkozásában kell elfogadni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">165.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bizottság vitatja ezeket az érveket. Azzal érvel, hogy a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlat a „nem von maga után végrehajtási intézkedéseket” kifejezés rendkívül szigorú értelmezését támasztja alá.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">166.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyetértek a Bizottság kiindulópontjával, a Bizottság által említett ítélkezési gyakorlatot azonban nem ugyanúgy értelmezem, így nem értek egyet azokkal a következtetésekkel, amelyeket abból a Bizottság a jelen ügyre tekintettel von le.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">167.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először is egyetértek azzal, hogy az a feltétel, amelynek értelmében a megtámadott jogi aktus nem „vonhat maga után végrehajtási intézkedéseket”, nem téveszthető össze a „közvetlen érintettség” feltételével. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-106" href="#t-106">106</a>
</span>) A két feltétel ugyanis azonos célt szolgál: az uniós bíróságok előtti szükségtelen jogvita elkerülését, ezzel egy időben pedig hatékony bírói jogvédelem biztosítását a valamely uniós intézkedéssel közvetlenül érintett valamennyi személy számára. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-107" href="#t-107">107</a>
</span>) Azok terjedelme és jelentése mindenesetre nem azonos.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">168.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az „amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket” kifejezést e rendelkezés célja tükrében kell értelmezni, amely – amint az a keletkezésének körülményeiből is kitűnik – annak biztosítására irányul, hogy a magánszemélyeknek ne kelljen jogsértést elkövetniük azért, hogy bírósághoz fordulhassanak. Amennyiben a rendeleti jellegű jogi aktus közvetlen hatást gyakorol valamely természetes vagy jogi személy jogi helyzetére anélkül, hogy végrehajtási intézkedések meghozatalát írná elő, ez a szóban forgó személyt megfosztja a hatékony bírói jogvédelemtől, amennyiben nem áll rendelkezésére az uniós bíróság előtti közvetlen jogorvoslati út ahhoz, hogy a szóban forgó rendeleti jellegű jogi aktus jogszerűségét kétségbe vonhassa. Végrehajtási intézkedések hiányában ugyanis valamely természetes vagy jogi személy – még abban az esetben is, ha az őt közvetlenül érintené – csak azután kérhetné e jogi aktus bírósági felülvizsgálatát, ha megsértette az abban szereplő rendelkezéseket azért, hogy a nemzeti bíróságok előtt ellene indított eljárásban hivatkozhasson e jogi aktus jogellenességére. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-108" href="#t-108">108</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">169.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Abban is egyetértek a Bizottsággal, hogy e két fogalom között a fő különbség a következő: a közvetlen érintettség esetével ellentétben az uniós jogi aktus végrehajtási intézkedéseinek puszta megléte – még akkor is, ha ezek az intézkedések tisztán mechanikus jellegűek és az uniós jogi aktusok címzettjeinek e tekintetben nem marad mérlegelési mozgástere – elegendő annak megállapításához, hogy nem teljesül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik része szerinti feltétel. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-109" href="#t-109">109</a>
</span>) Másképpen megfogalmazva: az uniós jogi aktusnak önmagában is ki kell váltania a panasz tárgyát képező jogi hatásokat. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-110" href="#t-110">110</a>
</span>) Ennek megfelelően a végrehajtási intézkedések hiányával kapcsolatos feltétel a közvetlen érintettség feltételének logikáját követi, azonban e feltételt némileg szigorúbbá teszi. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-111" href="#t-111">111</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">170.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik részében szereplő feltétel alkalmazására vonatkozó alkotmányos döntést valószínűsíthetően annak kiegyensúlyozása indokolta, hogy i. az uniós bíróságok előtt indított közvetlen kereset elfogadhatóvá válik az összes általános hatályú (vagyis potenciálisan a magánszemélyeket igen nagy számban érintő) jogi aktussal szemben, és ii. a kereshetőségi jog kiterjed minden olyan személyre, akit e jogi aktusok közvetlenül érintenek (mivel ezekben a helyzetekben mellőzték a személyes érintettség feltételét). Az uniós bíróságok előtti actio popularis elkerülésének szükségessége tehát arra késztette a Lisszaboni Szerződés megszövegezőit, hogy szigorítsák azt a követelményt, amely szerint a valamely felperes által megtámadott jogi aktus joghatásai pontosan és közvetlenül a megtámadott uniós jogi aktusból eredjenek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">171.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E feltétel azonban most nem állítható a feje tetejére és értelmezhető (át) akként, hogy az valójában a korábbinál is csekélyebb mértékben biztosítja a hozzáférést, így megfosztja tartalmától a Szerződés a kifejezett módosítását. Ez ellentétes lenne az uniós alkotmányozó hatalom egyértelmű szándékával. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-112" href="#t-112">112</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">172.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ennélfogva nem értek egyet a Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatának a Bizottság által követett értelmezésével. Ehelyett teljes mértékben egyetértek Cruz Villalón főtanácsnok álláspontjával, aki azzal érvelt, hogy a „nem érdemi vagy járulékos intézkedések” nem minősülhetnek végrehajtási intézkedéseknek. Az uniós bíróságoknak inkább azt kellene megvizsgálniuk, hogy a megtámadott jogi aktus a céljára, tartalmára és a felperes jogi helyzetére gyakorolt hatásaira tekintettel „önmagában is teljes mértékben működőképes‑e”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-113" href="#t-113">113</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">173.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy hiszem, az ítélkezési gyakorlat nagyban ezt az álláspontot tükrözi. A Bíróság egyértelművé tette, hogy lényegtelen, hogy a szóban forgó megtámadott jogi aktus más személyekre tekintettel maga után von‑e végrehajtási intézkedéseket, és hogy a megtámadott jogi aktus felperes által nem vitatott többi része maga után von‑e végrehajtási intézkedéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-114" href="#t-114">114</a>
</span>) Ezenfelül a Bíróság a Montessori ítéletben megállapította, hogy a felperes az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik része alapján kereshetőségi joggal rendelkezik – amennyiben nem várható el tőle, hogy életszerűtlen jogvitát indítson az olyan nemzeti jogi aktusok megtámadása céljából, amelyek jogsértés hiányában soha nem jöttek volna létre –, ezáltal az alapul szolgáló uniós jogi aktus érvényességével kapcsolatos előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen elő. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-115" href="#t-115">115</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">174.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Törvényszék több közelmúltbeli ügyben ugyanezt a logikát követte. A Törvényszék a Gazprom Neft ítéletben megállapította, hogy mesterséges, illetve túlzó lenne valamely gazdasági szereplő számára előírni azt, hogy végrehajtási jogi aktust kérjen pusztán azzal a céllal, hogy utóbbit a nemzeti bíróságok előtt vitathassa, amikor egyértelmű, hogy e kérelem eredménye szükségszerűen az elutasítás lesz, mivel azt nem a szokásos módon nyújtották be. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-116" href="#t-116">116</a>
</span>) Ezenfelül a Törvényszék a Tilly‑Sabco ítéletben és a Doux ítéletben megállapította, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik része értelmében csak azok az intézkedések képezhetnek végrehajtási intézkedéseket, amelyeket szokásos esetben uniós vagy nemzeti hatóságok hoznak meg. Ha szokásos esetben az uniós és nemzeti hatóságok nem hoznak semmilyen intézkedést a rendeleti jellegű jogi aktus végrehajtására és a felperes tekintetében a jogkövetkezmények konkretizálására, akkor e rendeleti jellegű jogi aktus nem von maga után végrehajtási intézkedéseket. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-117" href="#t-117">117</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">175.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Összefoglalva: az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik részét azért iktatták be a Szerződésbe, hogy megszüntesse a bírósági jogorvoslatok rendszerében fennálló joghézagot minden olyan ügyben, amelyben az uniós jogi aktusok közvetett (vagyis előzetes döntéshozatali eljárás révén történő) felülvizsgálata i. lehetetlen, mivel az uniós jogi aktus önmagát hajtja végre (mint a Microban ügyben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-118" href="#t-118">118</a>
</span>)) vagy ii. tisztán életszerűtlen és észszerűtlen, mivel nem léteznek végrehajtási intézkedések a felperes vonatkozásában (például a Montessori, a Gazprom, a Tilly‑Sabco és a Doux ügyben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-119" href="#t-119">119</a>
</span>)), és/vagy a felperes által vitatott joghatások tekintetében (a Telefónica ügyben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-120" href="#t-120">120</a>
</span>) előirányzott helyzet).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">176.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A jelen ügy lényegében (azzal a megállapítással kapcsolatban, hogy a glifozát biztonságossága tekintetében nem létezik végrehajtási intézkedés) az előző pontban bemutatott első csoportba vagy mindenesetre a második csoportba tartozik (a fellebbezőnek mesterségesen vitatnia kell a szövetség ezzel összefüggésben elfogadott valamely határozatát ahhoz, hogy a nemzeti eljárásban felhozhassa a megtámadott rendelet érvényességének kérdést, azt remélve, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján e kérdésben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt elő).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">177.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen indokok alapján arra az álláspontra helyezkedem, hogy a fellebbező az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik része alapján is jogosult megtámadni a megtámadott rendeletet: a megtámadott rendelet olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely nem von maga után végrehajtási intézkedést.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">E.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az ügy visszautalása a Törvényszék elé</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">178.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kereset elfogadhatóságának megállapítását követően, és mivel a keresetet első fokon érdemben nem bírálták el, az ügyet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke alapján vissza kell utalni a Törvényszék elé, és a költségviselésről jelenleg nem kell határozni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">179.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ugyanakkor úgy vélem, hogy a Bíróság rendelkezésére áll minden ahhoz szükséges anyag, hogy a Bizottság által első fokon felhozott elfogadhatatlansági kifogást elutasító határozatot tudjon hozni. A hatékonyság és pergazdaságosság érdekében azt javaslom, hogy a Bíróság ekként járjon el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">V.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végkövetkeztetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">180.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Azt javaslom, hogy a Bíróság:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">helyezze hatályon kívül a 2019. február 28‑i Région de Bruxelles‑Capitale kontra Bizottság végzést (T‑178/18, nem tették közzé, EU:T:2019:130);</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">állapítsa meg a fellebbező megsemmisítés iránti keresetének elfogadhatóságát;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">az ügyet érdemi határozathozatal céljából utalja vissza a Törvényszék elé;</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">–</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">a költségekről jelenleg ne határozzon.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">1</a>
</span>) Eredeti nyelv: angol.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">2</a>
</span>) A glifozát hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyása meghosszabbításáról, továbbá az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról szóló, 2017. december 12‑i végrehajtási rendelet (HL 2017. L 333., 10. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-3" href="#c-3">3</a>
</span>) 2019. február 28‑i Région de Bruxelles‑Capitale kontra Bizottság végzés (T‑178/18, nem tették közzé, EU:T:2019:130; a továbbiakban: megtámadott végzés).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-4" href="#c-4">4</a>
</span>) HL 2005. L 124., 1. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-5" href="#c-5">5</a>
</span>) HL 2001. L 304., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 182. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-6" href="#c-6">6</a>
</span>) HL 1991. L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-7" href="#c-7">7</a>
</span>) HL 2009. L 309., 1. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-8" href="#c-8">8</a>
</span>) HL 2011. L 153., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 26., 38. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-9" href="#c-9">9</a>
</span>) Az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek […] a glifozát […] hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. október 20‑i (EU) 2015/1885 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2015. L 276., 48. o.) és az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a glifozát hatóanyag jóváhagyása érvényességének meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. június 29‑i (EU) 2016/1056 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2016. L 173., 52. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-10" href="#c-10">10</a>
</span>) Moniteur Belge, 1980. augusztus 15., 9434. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-11" href="#c-11">11</a>
</span>) Moniteur Belge, 1994. május 11., 12504. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-12" href="#c-12">12</a>
</span>) Moniteur Belge, 2013. június 21., 40062. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-13" href="#c-13">13</a>
</span>) HL 2009. L 309., 71. o; helyesbítés: HL 2010. L 161., 11. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-14" href="#c-14">14</a>
</span>) Moniteur Belge, 2016. december 2., 79492. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-15" href="#c-15">15</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 1990. november 6‑i Weddel kontra Bizottság ítélet (C‑354/87, EU:C:1990:371, 23. pont); 2002. szeptember 10‑i Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács végzés (T‑223/01, EU:T:2002:205, 50. pont). Tudományos vitáért lásd például: Barents, R., Remedies and Procedures before the EU Courts, Kluwer, Alphen aan den Rijn, 2016, 238. o. Ezzel ellentétben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján nem releváns az uniós jogi aktusok által a felperes jogilag nem védett érdekeire gyakorolt hatás; lásd például: 2004. június 29‑i Front national kontra Parlament ítélet (C‑486/01 P, EU:C:2004:394, 35. és 36. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-16" href="#c-16">16</a>
</span>) 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-17" href="#c-17">17</a>
</span>) Lásd például: 2019. november 5‑i EKB és társai kontra Trasta Komercbanka és társai ítélet (C‑663/17 P, C‑665/17 P, és C‑669/17 P, EU:C:2019:923, 103. pont); 2004. június 29‑i Front national kontra Parlament ítélet (C‑486/01 P, EU:C:2004:394, 34. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-18" href="#c-18">18</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 1995. április 27‑i CCE Vittel kontra Bizottság ítélet (T‑12/93, EU:T:1995:78, 58. pont). A jogtudományban lásd például: Schermers, H. G., Waelbroeck, D., Judicial Protection in the European Union, 6. kiadás, Kluwer, Alphen aan den Rijn, 2001, 914. o.; Albors Llorens, A., Private Parties in European Community Law: Challenging Community Measures, Clarendon Press, Oxford, 1996, 73. o; Mariatte, F., Ritleng, D., Contentieux de l'union européenne 1: Annulation. Exception d'illégalité, Lamy, Paris, 2010, 179. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-19" href="#c-19">19</a>
</span>) Lásd például: 1998. május 5‑i Glencore Grain kontra Bizottság ítélet (C‑404/96 P, EU:C:1998:196, 38–54. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-20" href="#c-20">20</a>
</span>) Lásd: 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 50. pont); 2020. március 10‑i IFSUA kontra Tanács ítélet (T‑251/18, EU:T:2020:89, 51. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-21" href="#c-21">21</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 1994. március 24‑i Air France kontra Bizottság ítélet (T‑3/93, EU:T:1994:36, 80. pont); 2003. április 3‑i Royal Philips Electronics kontra Bizottság ítélet (T‑119/02, EU:T:2003:101, 284. és 285. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-22" href="#c-22">22</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2015. április 30‑i Hitachi Chemical Europe és társai kontra ECHA ítélet (T‑135/13, EU:T:2015:253, 29–38. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-23" href="#c-23">23</a>
</span>) Lásd többek között: 2009. szeptember 17‑i Bizottság kontra Koninklijke FrieslandCampina ítélet (C‑519/07 P, EU:C:2009:556, 49. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-24" href="#c-24">24</a>
</span>) Lásd: 1990. november 6‑i Weddel kontra Bizottság ítélet (C‑354/87, EU:C:1990:371, 19. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-25" href="#c-25">25</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2008. március 13‑i Bizottság kontra Infront WM ítélet (C‑125/06 P, EU:C:2008:159, 62. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-26" href="#c-26">26</a>
</span>) Lásd: 1971. május 13‑i International Fruit Company és társai kontra Bizottság ítélet (41/70–44/70, EU:C:1971:53, 23–26. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-27" href="#c-27">27</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2000. szeptember 26‑i Starway kontra Tanács ítélet (T‑80/97, EU:T:2000:216, 61–65. pont); 2009. július 1‑jei ISD Polska és társai ítélet (T‑273/06 és T‑297/06, EU:T:2009:233, 68. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-28" href="#c-28">28</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 1994. június 29‑i Fiskano kontra Bizottság ítélet (C‑135/92, EU:C:1994:267, 27. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-29" href="#c-29">29</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2011. október 25‑i Microban International és Microban (Europe) kontra Bizottság ítélet (T‑262/10, EU:T:2011:623, 29. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-30" href="#c-30">30</a>
</span>) 2003. április 3‑i Royal Philips Electronics kontra Bizottság ítélet (T‑119/02, EU:T:2003:101, 276. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-31" href="#c-31">31</a>
</span>) Uo., 277–281. pont.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-32" href="#c-32">32</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2009. szeptember 10‑i Bizottság kontra Ente per le Ville vesuviane és Ente per le Ville vesuviane kontra Bizottság ítélet (C‑445/07 P és C‑455/07 P, EU:C:2009:52, 46. pont); 1998. május 5‑i Dreyfus kontra Bizottság ítélet (C‑386/96 P, EU:C:1998:193, 44. pont); 1985. január 17‑i Piraiki‑Patraiki és társai kontra Bizottság ítélet (11/82, EU:C:1985:18, 8–10. pont). Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-33" href="#c-33">33</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 1971. november 23‑i Bock kontra Bizottság ítélet (62/70, EU:C:1971:108, 6–8. pont); 1998. március 31‑i Franciaország és társai kontra Bizottság ítélet (C‑68/94 és C‑30/95, EU:C:1998:148, 51. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-34" href="#c-34">34</a>
</span>) 2002. szeptember 10‑i Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács végzés (T‑223/01, EU:T:2002:205, 46. pont). Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-35" href="#c-35">35</a>
</span>) 1979. március 29‑i NTN Toyo Bearing kontra Tanács végzés (113/77 R, EU:C:1979:91, 11. és 12. pont). Végső soron nem lehet az uniós bíróságok feladata a nemzeti eljárásjog vizsgálata és értelmezése annak meghatározása érdekében, hogy esetleg más jogorvoslatok is állhatnak a felperes rendelkezésére a nemzeti jog alapján számára biztosított jogok érvényesítésére; lásd: 2016. június 9‑i Marquis Energy kontra Tanács ítélet (T‑277/13, nem tették közzé, EU:T:2016:343, 108. pont); 2013. június 6‑i T &amp; L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet (T‑279/11, EU:T:2013:299, 70–72. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-36" href="#c-36">36</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2008. március 13‑i Bizottság kontra Infront WM ítélet (C‑125/06 P, EU:C:2008:159, 49–52. pont); 2005. december 15‑i Infront WM kontra Bizottság ítélet (T‑33/01, EU:T:2005:461, 133–135. pont, 138. és azt követő pontok); 2011. október 25‑i Microban International és Microban (Europe) kontra Bizottság ítélet (T‑262/10, EU:T:2011:623, 28. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-37" href="#c-37">37</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2006. május 2‑i Regione Siciliana kontra Bizottság ítélet (C‑417/04 P, EU:C:2006:282, 24. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-38" href="#c-38">38</a>
</span>) 1998. április 30‑i Vlaams Gewest kontra Bizottság ítélet (T‑214/95, EU:T:1998:77, 29. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-39" href="#c-39">39</a>
</span>) 2002. október 23‑i Diputación Foral de Guipúzcoa kontra Bizottság ítélet (T‑269/99, T‑271/99 és T‑272/99, EU:T:2002:258, 41. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-40" href="#c-40">40</a>
</span>) 1999. december 15‑i Freistaat Sachsen és társai kontra Bizottság ítélet (T‑132/96 és T‑143/96, EU:T:1999:326, 89–90. pont). Hasonlóképpen: 2005. október 5‑i Land Oberösterreich kontra Bizottság ítélet (T‑366/03 és T‑235/04, EU:T:2005:347, 29. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-41" href="#c-41">41</a>
</span>) 1999. június 15‑i Regione Autonoma Friuli‑Venezia Giulia kontra Bizottság ítélet (T‑288/97, EU:T:1999:125, 32. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-42" href="#c-42">42</a>
</span>) 2000. február 10‑i Nederlandse Antillen kontra Bizottság ítélet (T‑32/98 és T‑41/98, EU:T:2000:36, 60. és 61. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-43" href="#c-43">43</a>
</span>) Hasonlóképpen: Barents, R., i. m., 275. o.; Lenaerts, K., Maselis, I., Gutman, K., EU Procedural Law, Oxford University Press, Oxford, 2014, 330. o.; Lenaerts, K., Cambien, N., „Regions and the European Courts: Giving Shape to the Regional Dimension of Member State”, European Law Review, 2010, 35. kötet, 609–635. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-44" href="#c-44">44</a>
</span>) Ami csak a szóban forgó teszt átlagos magánszemély felperesre történő alkalmazását követően látható. Például bármely társaság hivatkozhatna arra, hogy egy adott uniós jogszabály miatt nem gyakorolhatja saját belátása szerint a közvetlenül a nemzeti jog alapján számára biztosított jogköreit. Nem köthet szerződést, nem kereskedhet, illetve vállalkozhat úgy, ahogyan azt egyébként tenné. Ezek az állítások azonban az átlagos nem privilegizált felperesek esetében távolról sem teljesítenék e felperesek tekintetében a közvetlen és személyes érintettség feltételeit.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-45" href="#c-45">45</a>
</span>) Lásd: 2006. szeptember 19‑i Benkö és társai kontra Bizottság ítélet (T‑122/05, EU:T:2006:262 64. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-46" href="#c-46">46</a>
</span>) Lásd még: Van Nuffel, P., „What’s in a Member State? Central and Decentralised Authorities before the Community Courts”, Common Market Law Review, 38. kötet, 2001, 871. o., a 887. oldalon.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-47" href="#c-47">47</a>
</span>) Ezt szemlélteti a 2006. május 2‑i Regione Siciliana kontra Bizottság ítélet (C‑417/04 P, EU:C:2006:282). A Bíróság ebben az ítéletben megállapította, hogy a tartományt közvetlenül nem érinti az a bizottsági határozat, amely visszavonta az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) egy szicíliai projektnek nyújtott támogatást amiatt, hogy nem állt fenn közvetlen kapcsolat a (hivatalosan a tagállam által nyújtott) pénzügyi támogatás és valamely regionális egység (például a Regione Siciliana) ERFA projekt végrehajtásáért felelős hatóságként történő kijelölése között. E kijelölésből nem következett az, hogy maga a régió támogatásra jogosult: a régió számára alkotmányos szinten biztosított egyes konkrét jogkörök gyakorlásának közvetlen korlátozása nem valósult meg.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-48" href="#c-48">48</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány fenti 58–62. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-49" href="#c-49">49</a>
</span>) Lásd: 2019. február 28‑i ítélet, 32/2019. sz. ügy, B.16.–B.19.1. pont (a vallon régió által a növényvédő szerek saját területén való alkalmazására vonatkozó tilalomról); 2019. február 28‑i ítélet, 38/2019. sz. ügy, B.13.1–B.14. pont (a flamand régió által a saját területén elfogadott tilalomról).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-50" href="#c-50">50</a>
</span>) Lásd különösen a megtámadott rendelet (17) preambulumbekezdését: „Legalább egy, glifozát hatóanyagú növényvédő szer egy vagy több reprezentatív felhasználása tekintetében megállapítást nyert, hogy az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumok teljesülnek. Ezért e jóváhagyási kritériumokat teljesítettnek kell tekinteni.”</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-51" href="#c-51">51</a>
</span>) Lásd különösen az 1. cikk (3) bekezdését: „E rendelet célja, hogy biztosítsa mind az emberek és állatok egészségének, mind a környezetnek a magas szintű védelmét, és hogy javítsa a belső piac működését a növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó szabályok harmonizálásával, és ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági termelés fokozásával”. Lásd még például a (7), (8), (10), (23), (24), (29) és más preambulumbekezdéseket. Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-52" href="#c-52">52</a>
</span>) Az 1107/2009 rendelet kinyilvánított jogalapját nem csak a korábbi EK 95. cikk (jelenlegi EUMSZ 114. cikk – a jogszabályok közelítése a belső piacon), hanem a korábbi EK 37. cikk (2) bekezdése (jelenlegi EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése – mezőgazdaság és halászat), valamint a korábbi EK 152. cikk (4) bekezdésének b) pontja (jelenlegi EUMSZ 168. cikk (4) bekezdésének b) pontja – a népegészségügy) is képezte.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-53" href="#c-53">53</a>
</span>) Lásd analógia útján például: 2017. május 11‑i Deza kontra ECHA ítélet (T‑115/15, EU:T:2017:329, 30. és 31. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-54" href="#c-54">54</a>
</span>) Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-55" href="#c-55">55</a>
</span>) Az iratanyagban rendelkezésre álló információk alapján e rendelet megsemmisítése iránt két keresetet terjesztettek a belga államtanács elé. E keresetek tárgyát többek között az 1107/2009 rendelet egyes rendelkezéseinek és az EUMSZ 34., EUMSZ 35. és EUMSZ 36. cikknek az állítólagos megsértése képezi. Ezen ügyekben a felperesek (glifozát alapú szerek forgalomba hozatalában részt vevő társaságok) úgy vélik, hogy a glifozát Unió‑szerte történő jóváhagyását és az e hatóanyagot tartalmazó bizonyos növényvédő szerek belga szövetségi hatóság általi engedélyezését nem veszélyeztetheti a szóban forgó szerek Brüsszel fővárosi régió területén történő használatának teljes tilalma. Tudomásom szerint ezek az ügyek jelenleg még folyamatban vannak.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-56" href="#c-56">56</a>
</span>) A fenti 49. lábjegyzetben foglaltak szerint. A belga alkotmánybíróság ezekben az ítéletekben lényegében megállapította, hogy a környezetvédelmi hatáskör magában foglalja a növényvédő szerekhez kapcsolódó kockázatok megelőzését és korlátozását szolgáló intézkedések meghozatalára vonatkozó hatáskört. Mivel a különböző régiók jogi szabályozása nem rögzíti azokat a szabványokat, amelyeket a növényvédő szereknek a forgalomba hozatalukhoz teljesíteniük kell, pusztán azok használatát szabályozza, azt úgy kell tekinteni, hogy nem határoz meg termékszabványokat. A régiók tehát hatáskörrel rendelkeznek. Az ilyen jogi szabályozás azonban nem minősülhet (de facto) a termékek engedélyezésének vagy termékszabvány előírásának. Az sértené a szövetségi lojalitást.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-57" href="#c-57">57</a>
</span>) A műszaki szabványok bejelentési eljárásának keretében benyújtott észrevételekről szóló, 2018. augusztus 29‑i bizottsági közlemény (TRIS/(2018) 02325). A Bizottság ezen észrevételekben – érdekes módon – alapvetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a glifozát tartalmú szerek teljes körű tilalmát előíró jogi aktus ellentétes az 1107/2009 rendelet által bevezetett rendszerrel. Talán némileg meglepő, hogy a Bizottság jelen eljárás keretében felhozott érveivel arra utal, hogy az említett teljes körű területi tilalomnak nincs köze a szóban forgó rendszerhez, ezért a szóban forgó régió nem rendelkezik kereshetőségi joggal.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-58" href="#c-58">58</a>
</span>) Ebben az összefüggésben érdekes lehet megjegyezni, hogy a Törvényszék következetesen megállapította, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésén alapuló eljáráshoz fűződő érdek következhet abból a valós kockázatból, hogy a felperes jogi helyzetét érinti a fennálló jogi eljárás, vagy akár abból is, hogy a jogi eljárás kockázata fennáll és jelen van azon a napon, amelyen a keresetet az uniós bíróság elé terjesztik; lásd például: 2019. március 25‑i Solwindet las Lomas kontra Bizottság végzés (T‑190/18, nem tették közzé, EU:T:2019:205, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Arra az álláspontra helyezkedem, hogy hasonló körülmények értelemszerűen bizonyos relevanciával bírhatnak annak vizsgálata esetén is, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megtámadott uniós jogi aktus személyében érinti‑e a felperest.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-59" href="#c-59">59</a>
</span>) Az 1107/2009 rendelet 43. cikkének (1)–(5) bekezdése szerint a tagállamok hatóságai az engedélyt az engedély jogosultjának kérelme alapján hosszabbítják meg.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-60" href="#c-60">60</a>
</span>) Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-61" href="#c-61">61</a>
</span>) Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-62" href="#c-62">62</a>
</span>) Lásd többek között a királyi rendelet 8. cikkét, 19. cikkét, 24. cikkének (1) bekezdését, 25. cikkét, 27. cikkének (2) bekezdését, valamint 29. cikkének (1) és (2) bekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-63" href="#c-63">63</a>
</span>) Akár a parlamentről (lásd például: 1995. május 10‑i Parlament kontra Tanács ítélet, C‑417/93, EU:C:1995:127, 9. pont), akár más olyan szervekről – például az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságról – volt szó, amelyek beavatkoznak a jogalkotási eljárásokba (lásd e tekintetben: 1987. július 9‑i Németország és társai kontra Bizottság ítélet (281/85, 283/85–285/85 és 287/85, EU:C:1987:351, 37–39. pont). Ugyanezt az elvet alkalmazták azokban az ügyekben, amelyek a közigazgatási eljárásba például a versenyjog területén beavatkozó tanácsadó szervekre (lásd: 2017. szeptember 21‑i Feralpi kontra Bizottság ítélet, C‑85/15 P, EU:C:2017:709, 23–48. pont) vagy személyzeti ügyekre (lásd például: 1983. április 21‑i Ragusa kontra Bizottság ítélet, 282/81, EU:C:1983:105, 18. pont) vonatkoztak.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-64" href="#c-64">64</a>
</span>) A fenti 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-65" href="#c-65">65</a>
</span>) Lásd például: 2003. január 16‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑388/01, EU:C:2003:30, 26. és 27. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-66" href="#c-66">66</a>
</span>) 1991. november 19‑i Francovich és társai ítélet (C‑6/90 és C‑9/90, EU:C:1991:428)</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-67" href="#c-67">67</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2010. szeptember 8‑i Carmen Media Group ítélet (C‑46/08, EU:C:2010:505, 69. és 70. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-68" href="#c-68">68</a>
</span>) Lásd: 2014. június 12‑i Digibet és Albers ítélet (C‑156/13, EU:C:2014:1756, 33. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-69" href="#c-69">69</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2016. december 21‑i Remondis ítélet (C‑51/15, EU:C:2016:985, 40. pont); 2014. június 12‑i Digibet és Albers ítélet (C‑156/13, EU:C:2014:1756, 34. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-70" href="#c-70">70</a>
</span>) A kifejezés forrása: Weatherhill, S., „The Challenge of the Regional Dimension in the European Union”, in: Weatherill és Bernitz (szerk.), The Role of Regions and Sub‑National Actors in Europe, Hart, Oxford, 2005, 1. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-71" href="#c-71">71</a>
</span>) Az Uniót az engedélyek kölcsönös elismerésének elősegítése céljából olyan különböző zónákra osztották, amelyekben a mezőgazdasági, növényegészségügyi és környezeti (ezen belül éghajlati) viszonyok hasonlóknak minősülnek. Lásd különösen az 1107/2009 rendelet (29) preambulumbekezdését, 3. cikkének 17. pontját és I. mellékletét.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-72" href="#c-72">72</a>
</span>) Kiemelés tőlem. Lásd még az 1107/2009 rendelet (29) preambulumbekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-73" href="#c-73">73</a>
</span>) A 36. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése a következőképpen rendelkezik: „A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítaniuk az ilyen termékek engedélyezésének elutasítására vonatkozó határozat nemzeti bíróságok vagy más fellebbezési hatóságok előtti megfellebbezésére.”</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-74" href="#c-74">74</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány fenti 168. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-75" href="#c-75">75</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2008. március 13‑i Bizottság kontra Infront WM ítélet (C‑125/06 P, EU:C:2008:159, 51. pont); 2011. február 17‑i FIFA kontra Bizottság ítélet (T‑385/07, EU:T:2011:42, 40. és 41. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-76" href="#c-76">76</a>
</span>) A Megfelelőségi Bizottság jelentése, Kiegészítés, a 2011. április 14‑én elfogadott, az Európai Unió általi megfelelőségre vonatkozó ACCC/C/2008/32. számú üggyel kapcsolatos közleményével (I. rész) kapcsolatos megállapítások és ajánlások; a Megfelelési Bizottságnak az általa 2017. március 17‑én elfogadott, az Európai Unió általi megfelelőségre vonatkozó ACCC/C/2008/32. számú üggyel kapcsolatos közleményével (II. rész) kapcsolatos megállapításai és ajánlásai.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-77" href="#c-77">77</a>
</span>) Lásd például: 2015. január 13‑i Tanács és társai kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ítélet (C‑401/12 P–C‑403/12 P, EU:C:2015:4, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-78" href="#c-78">78</a>
</span>) 2011. március 8‑i Lesoochranárske zoskupenie ítélet (C‑240/09, EU:C:2011:125, 50. és 51. pont); 2018. március 15‑i North East Pylon Pressure Campaign és Sheehy ítélet (C‑470/16, EU:C:2018:185, 57. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-79" href="#c-79">79</a>
</span>) Lásd például: 2011. május 12‑i Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein–Westfalen ítélet (C‑115/09, EU:C:2011:289).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-80" href="#c-80">80</a>
</span>) Lásd például: 1974. december 4‑i Van Duyn ítélet (41/74, EU:C:1974:133, 22. pont); 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 49. pont); 2018. december 10‑i Wightman és társai ítélet (C‑621/18, EU:C:2018:999, 70. és 71. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-81" href="#c-81">81</a>
</span>) A Tanács és Parlament kontra Bizottság és Bizottság kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht egyesített ügyek (C‑401/12 P–C‑403/12 P, EU:C:2014:310, 132. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-82" href="#c-82">82</a>
</span>) Lásd például: 2019. október 3‑i Wasserleitungsverband Nördliches Burgenland és Others ítélet (C‑197/18, EU:C:2019:824, 33. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-83" href="#c-83">83</a>
</span>) Különösen azokban a tagállamokban, amelyekben a közhatalom gyakorlása jogszerűségének elvét szigorúan alkalmazzák, vagyis az állam és a hatóságok kizárólag a jogszabályok alapján és azokkal összhangban járhatnak el.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-84" href="#c-84">84</a>
</span>) Az EUMSZ harmadik részének XVIII. címe.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-85" href="#c-85">85</a>
</span>) Lásd különösen az EUMSZ 39. cikk (2) bekezdését (közös agrárpolitika), az EUMSZ 46. cikket (belső piac), az EUMSZ 91. cikk (2) bekezdését és az EUMSZ 96. cikk (2) bekezdését (közlekedés), az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdését (állami támogatás), az EUMSZ 167. cikk (1) bekezdését (kultúra), az EUMSZ 170. cikk (2) bekezdését (transzeurópai hálózatok), valamint az EUMSZ 191. cikk (2) és (3) bekezdését (környezet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-86" href="#c-86">86</a>
</span>) A jelen indítvány fenti 58–62. pontjában foglaltak szerint.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-87" href="#c-87">87</a>
</span>) Hirschman, A. O., Exit, Voice, and Loyalty: Responses to Decline in Firms, Organizations, and States, Harvard University Press, Cambridge, MA, 1970.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-88" href="#c-88">88</a>
</span>) Lásd nemrégiben például: 2017. március 28‑i Rosneft ítélet (C‑72/15, EU:C:2017:236, 66–68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. március 13‑i European Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet (C‑384/16 P, EU:C:2018:176, 112–114. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-89" href="#c-89">89</a>
</span>) Amely a Jacobs főtanácsnok Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványában (C‑50/00 P, EU:C:2002:197) előadott meggyőző érvekkel még ma is érvényes.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-90" href="#c-90">90</a>
</span>) Az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyv módosításáról szóló, 2015. december 16‑i, (EU, Euratom) 2015/2422 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 14. o.) végrehajtását követően.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-91" href="#c-91">91</a>
</span>) Lásd e tekintetben a tribunal correctionnel de Foix (foix‑i büntetőbíróság, Franciaország) előzetes döntéshozatalra utaló (valójában tömör) határozatát, amely a 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélethez (C‑616/17, EU:C:2019:800) vezetett. Abban az ügyben az, hogy Mathieu Blaise és más személyek és behatoltak az Ariège megyében (Franciaország) található üzletekbe, és ott glifozáttartalmú gyomirtót tartalmazó tartályokat, valamint üvegszekrényeket rongáltak meg, büntetőeljárás megindításához vezetett rongálás bűncselekménye miatt. A Bíróság ennek alapján a glifozát hatóanyag engedélyezésével összefüggésben az 1107/2009 rendelet érvényességével kapcsolatban egy sor meglehetősen összetett kérdést vizsgált meg.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-92" href="#c-92">92</a>
</span>) Talán nem rögtön nyilvánvaló, hogy az 1107/2009 rendelet érvényességének felülvizsgálata milyen hatást gyakorolna a szándékos rongálás miatt folyó nemzeti büntetőeljárásokra, különösen amiatt, hogy a szóban forgó glifozáttartalmú növényvédő szerek engedélyét a Francia Köztársaság adta ki, és nyilvánvaló, hogy az közvetlenül nem valamely uniós jogi aktusból származik. Vö.: 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 31–39. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-93" href="#c-93">93</a>
</span>) E tekintetben a „senkitől sem követelhető meg, hogy a bírósághoz fordulás érdekében megsértse a jogot” Jacobs főtanácsnok már hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványában (C‑50/00 P, EU:C:2002:197, 43. pont) megtárgyalt érve teljes és meglehetősen váratlan kört zár be.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-94" href="#c-94">94</a>
</span>) Lásd az Európai Unió Bíróságának az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyv módosításáról szóló (EU, Euratom) 2015/2422 európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott jelentésének 4–7. pontját (online elérhető: https://curia.europa.eu).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-95" href="#c-95">95</a>
</span>) E tekintetben lásd például: 2017. január 26‑i Mamoli Robinetteria kontra Bizottság ítélet (C‑619/13 P, EU:C:2017:50, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-96" href="#c-96">96</a>
</span>) Lásd a fenti 58–62. pontot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-97" href="#c-97">97</a>
</span>) Lásd a fenti 65–81. pontot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-98" href="#c-98">98</a>
</span>) Az 1107/2009 rendelet 43. cikkének (6) bekezdése, amelyet részletesen tárgyaltam a fenti 83–87. pontban.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-99" href="#c-99">99</a>
</span>) A fenti 129–136. pontban foglaltak szerint.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-100" href="#c-100">100</a>
</span>) Lásd többek között: 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 60. pont); 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 28. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-101" href="#c-101">101</a>
</span>) Lásd például: 2017. május 11‑i Deza kontra ECHA ítélet (T‑115/15, EU:T:2017:329, 32–34. pont); 2018. március 13‑i European Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet (C‑384/16 P, EU:C:2018:176, 95. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-102" href="#c-102">102</a>
</span>) 2013. december 19‑i Telefónica kontra Bizottság ítélet (C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 30. és 31. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-103" href="#c-103">103</a>
</span>) Lásd: 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 63–65. pont); 2018. december 13‑i Ville de Paris, Ville de Bruxelles és Ayuntamiento de Madrid kontra Bizottság ítélet (T‑339/16, T‑352/16 és T‑391/16, EU:T:2018:927, 40. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-104" href="#c-104">104</a>
</span>) Lásd például: 2013. december 19‑i Telefónica kontra Bizottság ítélet (C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 31. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-105" href="#c-105">105</a>
</span>) 2018. március 13‑i European Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet (C‑384/16 P, EU:C:2018:176, 43. és 45. pont); 2018. október 18‑i Internacional de Productos Metálicos kontra Bizottság ítélet (C‑145/17 P, EU:C:2018:839, 56. és 57. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-106" href="#c-106">106</a>
</span>) 2015. július 14‑i Forgital Italy kontra Tanács végzés (C‑84/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:517, 43. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-107" href="#c-107">107</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 93. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-108" href="#c-108">108</a>
</span>) Lásd például: 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-109" href="#c-109">109</a>
</span>) Lásd: 2018. március 13‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet (C‑244/16 P, EU:C:2018:177, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2012. június 4‑i Eurofer kontra Bizottság végzés (T‑381/11, EU:T:2012:273, 59. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-110" href="#c-110">110</a>
</span>) Lásd e tekintetben: 2015. december 10‑i Canon Europa kontra Bizottság ítélet (C‑552/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:804, 48. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-111" href="#c-111">111</a>
</span>) 2015. július 7‑i Federcoopesca és társai kontra Bizottság ítélet (T‑312/14, EU:T:2015:472, 34–37. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-112" href="#c-112">112</a>
</span>) Lásd különösen az Európai Konvent Elnökségének kísérő feljegyzése (CONV 734/03), 2003. május 12., 20. o.: „[…] az Elnökség javasolja a közvetlen keresetindítás feltételeinek kitágítását”. Kiemelés tőlem. Lásd még: 2018. december 13‑i Ville de Paris, Ville de Bruxelles és Ayuntamiento de Madrid kontra Bizottság ítélet (T‑339/16, T‑352/16 és T‑391/16, EU:T:2018:927, 40. pont). A jogtudományban a Szerződés módosításának túlzottan szigorú értelmezésével szembeni figyelmeztetések közül lásd például: Wildemeersch, J., „Standing Requirements of Private Parties in Actions for Annulment Concerning Regulatory Acts: The State of Affairs 10 Years After the Entry into Force of the Lisbon Treaty”, in: Sarmiento és társai (szerk.), Yearbook on Procedural Law of the Court of Justice of the European Union: első kiadás, 2019, MPILux Research Paper 2020, 49–73. o., 62–64. o.; Rhimes, M., „The EU Courts stand their ground: why are the standing rules for direct actions still so restrictive?”, European Journal of Legal Studies, 9. kötet, 1. szám, 2016, 103–172. o., 116. o.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-113" href="#c-113">113</a>
</span>) Cruz Villalón főtanácsnok T &amp; L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑456/13 P, EU:C:2014:2283, 32. pont). Lásd még: 2011. október 25‑i Microban International és Microban (Europe) kontra Bizottság ítélet (T‑262/10, EU:T:2011:623, 29. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-114" href="#c-114">114</a>
</span>) Lásd a fenti 162–164. pontot.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-115" href="#c-115">115</a>
</span>) 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 66. pont). Lásd még: Wathelet főtanácsnok ugyanezekre az ügyekre vonatkozó indítványa (EU:C:2018:229, 71. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-116" href="#c-116">116</a>
</span>) 2018. szeptember 13‑i Gazprom Neft kontra Tanács ítélet (T‑735/14 és T‑799/14, EU:T:2018:548, 102. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-117" href="#c-117">117</a>
</span>) 2016. január 14‑i Tilly‑Sabco kontra Bizottság ítélet (T‑397/13, EU:T:2016:8, 43. pont); 2016. január 14‑i Doux kontra Bizottság ítélet (T‑434/13, nem tették közzé, EU:T:2016:7, 44. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-118" href="#c-118">118</a>
</span>) 2011. október 25‑i Microban International és Microban (Europe) kontra Bizottság ítélet (T‑262/10, EU:T:2011:623). Lásd még: 2013. február 27‑i Bloufin Touna Ellas Naftiki Etaireia és társai kontra Bizottság ítélet (T‑367/10, nem tették közzé, EU:T:2013:97); 2015. június 12‑i Health Food Manufacturers’ Association és társai kontra Bizottság ítélet (T‑296/12, EU:T:2015:375).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-119" href="#c-119">119</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány fenti 173–174. pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-120" href="#c-120">120</a>
</span>) Lásd a jelen indítvány fenti 162. pontját.</p>
</body>
</html>
