A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (köztes létszámú tanács)

2026. szeptember 30.(*)

„ Az Unió költségvetésének végrehajtása – (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet – Az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer – (EU) 2022/2506 végrehajtási határozat – Az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek magyarországi megsértésével szembeni védelmét szolgáló intézkedések – A 2022/2506 végrehajtási határozat 2. cikkének (2) bekezdése – Annak megtiltása a Bizottság számára, hogy jogi kötelezettségeket vállaljon valamely közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal vagy ilyen alapítvány által fenntartott jogi személlyel – A 2020/2092 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése – Indokolási kötelezettség – Jogbiztonság – Bizalomvédelem – Védelemhez való jog – A bírósági felülvizsgálat terjedelme – Arányosság – Torzításmentes piacon történő működéshez való jog – Az Alapjogi Charta 16. cikke – Az egyenlő bánásmód elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma – Jogellenességi kifogás ”

A T‑133/23. sz. ügyben,

az Állatorvostudományi Egyetem (székhelye: Budapest [Magyarország], képviselik: Łuszcz V. és Bendzsel‑Varga K. ügyvédek)

felperes,

támogatja:

Magyarország (képviseli: Fehér M. Z., meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: E. Rebasti, G. Rugge és L. Vétillard, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Parlament (képviselik: R. Crowe és U. Rösslein, meghatalmazotti minőségben),

az Európai Bizottság (képviselik: J. Baquero Cruz és D. Drambozova, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

A TÖRVÉNYSZÉK (köztes létszámú tanács),

tagjai: S. Papasavvas elnök, M. J. Costeira, L. Truchot, J. Schwarcz, M. Kancheva, U. Öberg (előadó), P. Zilgalvis, E. Tichy‑Fisslberger és S. Verschuur bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára, különösen a 2024. április 4‑i Állatorvostudományi Egyetem kontra Tanács és Bizottság végzésre (T‑133/23, nem tették közzé, EU:T:2024:212),

tekintettel a 2025. szeptember 10‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, az Állatorvostudományi Egyetem lényegében az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek magyarországi megsértésével szembeni védelmét szolgáló intézkedésekről szóló, 2022. december 15‑i (EU) 2022/2506 tanácsi végrehajtási határozat (HL 2022. L 325., 94. o.) 2. cikke (2) bekezdésének (a továbbiakban: megtámadott rendelkezés) megsemmisítését kéri, amelyben az Európai Unió Tanácsa megtiltotta az Európai Bizottság számára, hogy az Európai Unió költségvetésének közvetlen vagy közvetett irányítás keretében történő végrehajtása során jogi kötelezettségvállalást tegyen a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló 2021. évi IX. törvény (a Magyar Közlöny 2021. évi 75. száma; a továbbiakban: 2021. évi IX. törvény) alapján létrehozott valamely közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal, illetve az ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott jogi személlyel.

 A jogvita előzményei

2        A felperes egy 1787‑ben alapított állatorvosi egyetem, amelynek székhelye Budapesten (Magyarország) található. 2021‑ig állami egyetemként a Magyar Állam fenntartásában működött, amely ellenőrizte és részben finanszírozta azt.

3        A felperest a 2021. évi IX. törvény rendelkezéseivel 2021. augusztus 1‑jétől kivonták a közvetlen állami irányítású és finanszírozású intézmények köréből. Az alapítói és irányítási jogok egy közérdekű vagyonkezelő alapítványra szálltak át. Az egyetem fenntartója a Marek József Alapítvány lett.

4        2021. november 24‑én a Bizottság az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16‑i (EU) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2000. L 433., 1. o.; helyesbítések: HL 2021. L 137., 22. o.; HL 2021. L 373., 94. o.; HL L, 2023/90149) 6. cikkének (4) bekezdése alapján információkérést intézett Magyarországhoz.

5        A Magyarország és a Bizottság közötti levélváltást követően a Tanács 2022. december 15‑én elfogadta a 2022/2506 végrehajtási határozatot, egyrészt az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek magyarországi megsértésével szembeni védelmét szolgáló intézkedésekről szóló tanácsi végrehajtási határozatról szóló, 2022. szeptember 18‑i COM(2022) 485 final bizottsági javaslat (a továbbiakban: bizottsági javaslat), másrészt a Magyarország által az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet alapján bejelentett korrekciós intézkedésekről szóló, 2022. november 30‑i COM(2022) 687 final bizottsági közlemény (a továbbiakban: bizottsági közlemény) alapján.

6        A 2022/2506 végrehajtási határozatban a Tanács többek között megállapította, hogy teljesülnek a 2020/2092 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek, ezért intézkedéseket fogadott el az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek magyarországi megsértésével szembeni védelme érdekében. E jogsértések a közbeszerzéseket, a vádhatósági eljárásokat, az összeférhetetlenséget, a korrupció elleni küzdelmet és a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat érintették.

7        A Tanács által elfogadott két intézkedés egyrészt a 2022/2506 végrehajtási határozat 2. cikkének (1) bekezdése alapján a kohéziós politika keretébe tartozó három program tekintetében a 2021 és 2027 közötti időszakra a költségvetési kötelezettségvállalások 55%‑ának felfüggesztését, másrészt a megtámadott rendelkezés alapján a Bizottság számára közvetlen és közvetett irányítással végrehajtott uniós finanszírozás tekintetében bármely közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal és az általuk fenntartott bármely jogi személlyel való új jogi kötelezettségek vállalásának tilalmát tartalmazta.

8        Így a 2022/2506 végrehajtási határozat a megtámadott rendelkezésben előírja, hogy „[a]mennyiben az (EU, Euratom) 2018/1046 [rendelet] 62. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján a Bizottság közvetlen vagy közvetett irányítás keretében hajtja végre az uniós költségvetést, nem tehető jogi kötelezettségvállalás semmilyen, a 2021. évi IX. törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal, illetve semmilyen, az ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott jogi személlyel”. A 2022/2506 végrehajtási határozat 2022. december 16‑án lépett hatályba.

 A felek kérelmei

9        A felperes azt követően, hogy a Törvényszék a tárgyaláson felhívta a kérelmei terjedelmének tisztázására, lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        elsődlegesen semmisítse meg a megtámadott rendelkezést;

–        másodlagosan semmisítse meg a megtámadott rendelkezést a rá vonatkozó részében;

–        a Tanácsot és az e keresettel szembeni bármely beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.

10      A Bizottság által támogatott Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

11      Magyarország azt kéri, hogy a Törvényszék adjon helyt a felperes keresetének.

12      Az Európai Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

 A jogkérdésről

 Az eljárás során előterjesztett iratok elfogadhatóságról

13      2024. október 28‑án a felperes benyújtotta a Törvényszékhez a nemzetközi együttműködési programok, többek között az Erasmus+ kezelésével megbízott Tempus nemzeti irodának az e program ösztöndíjmértékeiről szóló közleményét (R.1. melléklet), a Bizottság honlapján belül a Finanszírozás és pályázati felhívások portálon „FAQ”‑ként (gyakran feltett kérdések) 2024. szeptember 2‑án közzétett bizottsági közleményt (R.2. melléklet), valamint a felperes rektorának főtanácsadója által az Erasmus+ program keretében nyújtott ösztöndíjak odaítéléséről szóló nyilatkozatot (R.3. melléklet), amely ellentmond a Tanács által a viszonválaszban előadott észrevételeknek.

14      A Bizottság által támogatott Tanács úgy véli, hogy e bizonyítékok a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadhatatlanok.

15      Az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése értelmében az eljárás szóbeli szakaszának befejezését, illetve a Törvényszék azon határozatát megelőzően, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határozzon, a felperes és az alperes kivételesen további bizonyítékokat terjeszthet elő vagy ajánlhat fel, feltéve hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt.

16      Az ellenbizonyításra és az ellenérdekű fél által a viszonválaszban tett ellenbizonyítást követően nyújtott bizonyítékfelajánlási kiegészítésre nem vonatkozik az eljárási szabályzat 85. cikke (1) és (3) bekezdésének jogvesztő szabálya. E rendelkezés ugyanis az új bizonyítékok felajánlására vonatkozik, és azt az eljárási szabályzat 92. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely kifejezetten előírja, hogy az ellenbizonyítás és a felajánlott bizonyítékok kiegészítése megengedett (lásd ebben az értelemben: 1998. december 17‑i Baustahlgewebe kontra Bizottság ítélet, C‑185/95 P, EU:C:1998:608, 72. pont; 2018. december 13‑i Monolith Frost kontra EUIPO – Dovgan [PLOMBIR] ítélet, T‑830/16, EU:T:2018:941, 21. pont).

17      A jelen ügyben a szóban forgó dokumentumok a Tanács viszonválaszában szereplő új észrevételekre és felajánlott bizonyítékokra válaszolnak. A viszonválaszban ugyanis a Tanács azt állította, hogy a felperes által a válaszában említett odaítélési és támogatási dokumentumok ellenére fennállt annak a kockázata, hogy az uniós forrásokat nem megfelelően használják fel, vagy e forrásokkal a közérdekű vagyonkezelő alapítványok korábbi határozatai következtében visszaélnek. A Tanács pontosította, hogy az e vagyonkezelő alapítványokat érintő esetleges összeférhetetlenség például azzal a kockázattal jár, hogy politikai szempont alkalmazásával beavatkoznak a hallgatók Erasmus+ program keretében történő kiválasztásába, és egy cikket terjesztett elő ezen állítás alátámasztására. A Tanács továbbá vitatta a felperes által a válaszában hivatkozott, az összefonódásokra vonatkozó szabályozás relevanciáját. Ennélfogva az R.1–R.3. mellékleteket a Tanács ezen érvelésének megválaszolása érdekében nyújtották be. E mellékletek nem nyilváníthatók tehát elfogadhatatlannak azon az alapon, hogy azokat az eljárási szabályzat 85. cikke (3) bekezdésének megsértésével a tárgyalás tartása iránti kérelem keretében terjesztették elő.

18      E körülmények között az eljárási szabályzat 85. cikkének (1) és (3) bekezdésében előírt jogvesztő szabály nem alkalmazható a szóban forgó felajánlott bizonyítékokra, ezért azok elfogadhatók.

 Az eljárás írásbeli szakaszának befejezését követően előterjesztett jogalap elfogadhatóságáról

19      2025. május 13‑án a felperes az eljárás során az eljárási szabályzat 84. és 88. cikke alapján beadványt nyújtott be. Ebben elsődlegesen az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikk megsértésére alapított jogalapra hivatkozik, olyan jogi és ténybeli elemekre támaszkodva, amelyek az eljárás írásbeli szakaszának befejezését követően merültek fel, vagyis a 2025. január 16‑i Ministarstvo financija (Erasmus+ ösztöndíj) ítélet (C‑277/23, EU:C:2025:18) kihirdetésére.

20      A felperes szerint a keresetlevél benyújtásának időpontjában még nem volt egyértelműen megállapítható a megtámadott rendelkezésnek az egyetemi hallgatók Erasmus+ program keretében történő mobilitására gyakorolt hatása, mivel e hallgatók legalább 2024. július végéig továbbra is részt vehettek az Erasmus+ programban. Ráadásul, mivel 2024 nyarán a Bizottság és a magyar kormány között folyamatosan tárgyalások folytak, csak 2024 szeptemberében, a válasz benyújtását követően vált egyértelművé, hogy a 2022/2506 végrehajtási határozat az Erasmus+ mobilitási programra is alkalmazandó.

21      A felperes többek között arra hivatkozik, hogy a 2025. január 16‑i Ministarstvo financija (Erasmus+ ösztöndíj) ítélet (C‑277/23, EU:C:2025:18) bizonyítja, hogy a megtámadott rendelkezés a jelen ügyben korlátozza a hallgatói szabad mozgását, és megerősíti ez utóbbiak azon jogának elismerését, hogy részt vegyenek az Erasmus+ programban.

22      Másodlagosan a felperes azt állítja, hogy a 2025. január 16‑i Ministarstvo financija (Erasmus+ ösztöndíj) ítéletre (C‑277/23, EU:C:2025:18) alapított érveit mindenesetre az első és a második jogalapja kiegészítésének kell tekinteni.

23      A Bizottság és a Parlament által támogatott Tanács vitatja e jogalap elfogadhatóságát.

24      Az eljárási szabályzat 84. cikke (1) bekezdésének megfelelően az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi és ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel, vagy ha valamely korábban közvetlenül vagy közvetve a keresetlevélben kifejtett jogalap kiterjesztésének minősül, és ahhoz szorosan kapcsolódik (1983. május 19‑i Verros kontra Parlament ítélet, 306/81, EU:C:1983:143, 9. pont; lásd még: 2019. november 7‑i Intas Pharmaceuticals kontra EUIPO – Laboratorios Indas [INTAS] ítélet, T‑380/18, EU:T:2019:782, 26. pont [nem tették közzé], valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikk megsértésére alapított jogalapra a keresetlevélben nem hivatkoztak, és az nem tekinthető a 2020/2092 rendeletnek, az indokolási kötelezettségnek, valamint az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére alapított első és második jogalap kiegészítésének. Ennélfogva az eljárási szabályzat 84. cikke értelmében új jogalapnak minősül.

26      Ami az új ténybeli elem fennállását illeti, a megtámadott rendelkezésből egyértelműen és feltétel nélkül kitűnik, hogy az megtiltja a Bizottság számára, hogy a 2022/2506 végrehajtási határozat hatálybalépésének időpontjától új jogi kötelezettségeket vállaljon a 2021. évi IX. törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal vagy az ilyen vagyonkezelő alapítványok által fenntartott jogalanyokkal. Ennélfogva, még ha a felperes személyi állományának az Erasmus+ program keretében kedvezményezett tagjai a 2022/2506 végrehajtási határozat hatálybalépését követően továbbra is részesülnek támogatásban, a felperesnek az említett határozat közzétételétől kezdve tudomása volt arról, hogy a Bizottság e határozat hatálybalépése óta már nem vállalhat új jogi kötelezettséget vele többek között az Erasmus+ program címén, és hogy ezáltal a diákokat és e program többi potenciális kedvezményezettjét érinti a megtámadott rendelkezés.

27      Az új jogi elem fennállását illetően emlékeztetni kell arra, hogy az eljárás során hozott ítéletre nem lehet új elemként hivatkozni, mivel ez az ítélet főszabály szerint csak ex tunc értelmezi az uniós jogot (lásd ebben az értelemben: 1997. február 27‑i FFSA és társai kontra Bizottság ítélet, T‑106/95, EU:T:1997:23, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28      E tekintetben a 2025. január 16‑i Ministarstvo financija (Erasmus+ ösztöndíj) ítélet (C‑277/23, EU:C:2025:18) kihirdetésének időpontjában az EUMSZ 165. és EUMSZ 179. cikk már előírta, hogy az oktatási és kutatási politikák célja „a diákok és tanárok mobilitásának ösztönzése”, valamint „egy olyan európai kutatási térség létrehozása, amelyen belül a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológiák szabadon áramlanak”.

29      Egyébiránt, ahogyan az a 2025. január 16‑i Ministarstvo financija (Erasmus+ ösztöndíj) ítélet (C‑277/23, EU:C:2025:18) 38–40. pontjából kitűnik, ezen ítélet csupán megerősíti a személyek szabad mozgása elvének az oktatás területén fennálló jelentőségére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatot. Ez annál is inkább igaz, mivel ebben az ítéletben a Bíróság a korábbi ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, ami ez utóbbi állandó jellegét tanúsítja.

30      Ilyen körülmények között a 2025. január 16‑i Ministarstvo financija (Erasmus+ ösztöndíj) ítélet (C‑277/23, EU:C:2025:18) nem tekinthető az eljárási szabályzat 84. cikkének (1) bekezdése értelmében vett olyan jogi elemnek, amely az eljárás során merült fel.

31      Következésképpen az eljárás írásbeli szakaszának befejezését követően előterjesztett jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 A jogalapok megalapozottságáról

32      Keresetének alátámasztására a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a 2020/2092 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének, az indokolási kötelezettségnek és az arányosság elvének megsértésére, a második az ártatlanság vélelmének, valamint az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére, a harmadik az Európai Unió Alapjogi Chartájának az EUMSZ 101–EUMSZ 108. cikkel összefüggésben értelmezett 16. cikkében rögzített, torzításmentes piacon történő működéshez való jog megsértésére, a negyedik pedig a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a védelemhez való jognak a megsértésére vonatkozik.

33      Első, második és negyedik jogalapja keretében a felperes másodlagosan jogellenességi kifogást hoz fel a 2020/2092 rendelettel szemben arra az esetre, ha azt úgy kell értelmezni, hogy lehetővé teszi a személyek meghatározott kategóriájára vonatkozó intézkedéseket anélkül, hogy egyedi mentesülési lehetőséget írna elő.

34      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszéknek a felperes jogalapjait inkább azok lényege, semmint azok minősítése alapján kell értelmeznie, következésképpen el kell végeznie a keresetlevélben szereplő jogalapok és érvek minősítését (2024. január 17‑i Troy Chemical Company és Troy kontra Bizottság ítélet, T‑297/21, nem tették közzé, EU:T:2024:13, 48. pont).

35      E körülmények között a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a felperes lényegében hét jogalapot hoz fel, amelyek először is az indokolási kötelezettség megsértésére, másodszor a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a védelemhez való jog megsértésére, harmadszor a 2020/2092 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megsértésére, negyedszer az arányosság elvének megsértésére, ötödször a torzításmentes piacon történő működéshez való, az Alapjogi Chartának az EUMSZ 101–EUMSZ 108. cikkel összefüggésben értelmezett 16. cikkében rögzített jog megsértésére, hatodszor az ártatlanság vélelmének, az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére, hetedszer és másodlagosan pedig a 2020/2092 rendelettel szembeni jogellenességi kifogásra vonatkoznak.

 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

36      A Magyarország által támogatott felperes arra hivatkozik, hogy sem a Bizottság javaslata, sem a Bizottság közleménye, sem pedig a 2022/2506 végrehajtási határozat nem kellően indokolt.

37      Mindenekelőtt a felperes azt állítja, hogy a Bizottság javaslatának, a Bizottság közleményének és a 2022/2506 végrehajtási határozatnak az indokolása nem teszi lehetővé annak megértését, hogy az összeférhetetlenség állítólagos kockázata mennyiben érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, illetve mennyiben jelent komoly kockázatot azokra nézve, mivel a közérdekű vagyonkezelő alapítványok kuratóriuma semmilyen szerepet nem játszik a költségvetés közvetlen vagy közvetett irányítás keretében történő végrehajtásában. A felperes továbbá azzal érvel, hogy az indokolás nem teszi lehetővé azon okok megértését, amelyek miatt a megtámadott rendelkezés kiterjed az egyetemekre, mivel az egyetem és a vagyonkezelő közötti pénzügyi kapcsolatot nem vizsgálták meg, noha e jogalanyok önálló költségvetéssel rendelkeznek. Végül hangsúlyozza, hogy az indokolásban semmi nem utal arra, hogy a jogállamisági elvek megsértése és az uniós költségvetés érintettsége vagy ennek kockázata közötti tényleges kapcsolat kritériumát alkalmazták volna.

38      A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezt az érvelést.

39      Az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerint a jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyan javaslatra, kezdeményezésre, ajánlásra, kérésre vagy véleményre, amelyet a Szerződések előírnak.

40      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (lásd: 2024. szeptember 10‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑465/20 P, EU:C:2024:724, 389. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41      A formális indokolási kötelezettség értelmében nem kellően indokolt jogi aktus az, amely nem teszi lehetővé annak megértését, hogy azt miért, milyen alapon vagy okból fogadták el, miközben a jogi aktus indokai – amelyek annak alapját és indokolását képezik – kellően ismertek és érthetőek lehetnek, de nem elegendőek annak jogszerű igazolásához, mivel nincsenek alátámasztva, nem relevánsak, vagy nem felelnek meg az alkalmazandó rendelkezéseknek (2024. január 24‑i Veritas kontra Bizottság ítélet, T‑602/22, EU:T:2024:26, 18. pont).

42      Az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolást az adott jogi aktus természetéhez kell igazítani, valamint világosan és egyértelműen kell megfogalmazni az intézménynek – e jogi aktus kibocsátójának – az érvelését, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. E tekintetben az indokolással szemben nem követelmény, hogy a releváns tény és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e ezen cikk követelményeinek, a jogi aktusnak nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell értékelni (lásd: 2024. szeptember 10‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑465/20 P, EU:C:2024:724, 391. és 392. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43      Így az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében megkövetelt indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie azon pontos indokoknak és konkrét tényezőknek, amelyekre a Tanács a megtámadott rendelkezés elfogadásakor támaszkodott, különösen a jogállamisági elvek ezen intézmény által hivatkozott megsértését, valamint azokat az okokat illetően, amelyek miatt úgy véli, hogy e jogsértések kellően közvetlenül érintik az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek kockázata komolyan fennáll.

44      Először is a jelen jogalapot mint hatástalant el kell utasítani annyiban, amennyiben az a bizottsági javaslat és közlemény indokolásának elégtelenségére vonatkozik. A fenti 42. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ugyanis az indokolási kötelezettség tiszteletben tartását nemcsak a megsemmisíteni kért jogi aktus szövegére, hanem annak összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell értékelni. Ezek az összefüggések, amelyekbe többek között az érintett jogi aktus javaslata is beletartozik, önmagában és a benne szereplő indokolástól függetlenül nem igazolhatja a jogi aktus megsemmisítését (2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 250. pont). Így a jelen ügyben, noha a Bizottság javaslata és közleménye a 2022/2506 végrehajtási határozat elfogadása hátterének részét képezi, e dokumentumok indokolásának esetleges elégtelensége önmagában és a 2022/2506 végrehajtási határozat saját indokolásától függetlenül nem igazolhatja e határozat megsemmisítését.

45      Meg kell továbbá állapítani, hogy a 2022/2506 végrehajtási határozat (11) preambulumbekezdése kimondja:

„[A]ggályok merülnek fel továbbá azzal kapcsolatban, hogy a »közérdekű vagyonkezelő alapítványok« és az általuk kezelt jogi személyek esetében nem kerülnek alkalmazásra a közbeszerzési és az összeférhetetlenségi szabályok, és nem átlátható, hogy az említett vagyonkezelő alapítványok milyen módon kezelik a forrásokat. Az említett problémák és azok visszatérő jellege azt mutatja, hogy a magyar hatóságok rendszerszinten nem képesek vagy nem hajlandók arra, illetve kudarcot vallanak azon a téren, hogy megakadályozzák az alkalmazandó jogot sértő döntéseket […] az összeférhetetlenségek tekintetében, és ezáltal megfelelően kezeljék a korrupció kockázatát. Ezek a jogállamisági elvek megsértését jelentik, különös tekintettel a jogbiztonság elvére és a végrehajtó hatalom önkényessége tilalmának elvére, és aggályokat vetnek fel a hatalmi ágak szétválasztásával kapcsolatban.”

46      Ezenkívül a 2022/2506 végrehajtási határozat (43) preambulumbekezdése a következőket pontosítja:

„[Bizonyos jogszabályi módosítások ellenére] a [magyar] szabályozási keret […] még mindig nem akadályozza meg, hogy magas rangú tisztviselők, köztük az Országgyűlés és a magyar autonóm szervek politikai felsővezetői bekerüljenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe. Ezen túlmenően Magyarország 2022. november 1‑jétől újra bevezette azt a lehetőséget (az általános tilalom alóli kivételként), hogy a politikai felsővezetők más, javadalmazással járó tisztséget is betölthessenek, többek között a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben. A Tanács úgy véli, hogy ezen okok miatt, amelyeket a Bizottság közleménye még részletesebben ismertet, a szabályozási keret gyengeségei az új jogalkotási fejleményekkel együtt súlyosbítják a korrekciós intézkedése által kezelni hivatott esetleges összeférhetetlenséget, és ezért nem tekinti azt alkalmasnak a Bizottság által eredetileg felvetett aggályok eloszlatására.”

47      Végül a 2022/2506 végrehajtási határozat (62) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„Ami a jogállamisági elveknek a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatban azonosított megsértését illeti, a szabályozási keret Magyarországon olyan, fent ismertetett gyengeségekkel rendelkezik, amelyek nem orvosolták az összeférhetetlenség azon kockázatát, amelyet a korrekciós intézkedés kezelni volt hivatott. A korrekciós intézkedés ezen alkalmatlanságának fényében továbbra is súlyos kockázat áll fenn az uniós költségvetés tekintetében, amelyet a leginkább úgy lehet kezelni, ha megtiltjuk új jogi kötelezettségek vállalását bármely ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal és az általuk fenntartott bármely jogi személlyel, bármely közvetlen vagy közvetett irányítással végrehajtott program keretében. […]”

48      A 2022/2506 végrehajtási határozat (11), (43) és (62) preambulumbekezdéséből tehát az következik, hogy a jogállamisági elveknek az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét érintő vagy ennek veszélyét hordozó állítólagos megsértését a jogbiztonság elve, a végrehajtó hatalom önkényességének tilalma és a hatalmi ágak szétválasztásának elve szempontjából kell vizsgálni, és az a jelen ügyben esetleges összeférhetetlenségek fennállásában konkretizálódik.

49      A jogállamisági elvek állítólagos megsértése azon ténybeli helyzetben és magyar szabályozási keretben nyilvánul meg, amely nem akadályozza meg, hogy magas rangú tisztviselők, köztük politikai felsővezetők bekerüljenek a 2021. évi IX. törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe. A jogállamisági elvek e megsértését súlyosbítja az a tény, hogy Magyarország 2022. november 1‑jétől ismét bevezette annak lehetőségét, hogy politikai felsővezetők más, javadalmazással járó tisztséget is betölthessenek, többek között a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben.

50      Ebből következik, hogy a Tanács kellően részletesen és teljeskörűen kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt a megtámadott rendelkezést elfogadták.

51      Ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a közérdekű vagyonkezelő alapítványok az uniós költségvetés közvetlen vagy közvetett irányítása keretében semmilyen befolyást nem gyakorolnak az uniós forrásokra, és mivel e pénzeszközöket mindenesetre közvetlenül az egyetemek kapják, azt el kell utasítani, mivel az a megtámadott rendelkezés megalapozottságának, nem pedig indokolásának vitatására irányul. Ugyanez vonatkozik a felperes azon érvére, amely a jogállamisági elvek megsértése és az uniós költségvetés érintettsége vagy annak kockázata közötti tényleges kapcsolatra vonatkozik.

52      Következésképpen az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot mint részben hatástalant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

 A jogbiztonság, a bizalomvédelem és a védelemhez való jog elveinek megsértésére alapított jogalapról

53      A felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezés sérti a jogbiztonság elvét, mivel annak hatásairól csak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételekor szerzett tudomást. E rendelkezés a bizalomvédelem elvével is ellentétes, mivel sem a támogatásra vonatkozó megállapodás aláírásának felfüggesztését – amely megállapodásra vonatkozóan már lezárták a kiválasztási eljárást –, sem pedig a támogatásra vonatkozó megállapodások éves megújításának felfüggesztését nem lehetett előre látni. Ezenkívül a felperes arra hivatkozik, hogy a védelemhez való jogát nem tartották tiszteletben, mivel a megtámadott rendelkezés elfogadását megelőzően nem konzultáltak a közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott magyar felsőoktatási intézményekkel.

54      A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezt az érvelést.

55      Elsősorban, ami a jogbiztonság elvének megsértését illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezen elv megköveteli egyfelől azt, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek, másfelől pedig azt, hogy alkalmazásuk előre látható legyen a jogalanyok számára, különösen olyankor, amikor kedvezőtlen következményeik lehetnek. Az említett elv megköveteli különösen azt, hogy a szabályozás lehetővé tegye az érdekeltek számára az őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét, és hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el (lásd: 2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 319. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56      Ugyanakkor ezek a követelmények nem értelmezhetők sem annak kizárásaként, hogy az uniós intézmény egy általa elfogadott jogi aktus rendelkezése keretében elvont jogi fogalmat használjon, sem pedig annak előírásaként, hogy az ilyen elvont szabályban fel kell sorolni azokat a különböző konkrét eseteket, ahol az alkalmazást nyerhet, mivel a jogalkotó nem tudja előre meghatározni az összes ilyen esetet (lásd ebben az értelemben: 2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 320. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      Következésképpen valamely uniós jogi aktus valamely rendelkezése az egyértelműség hiánya miatt csak akkor sérti a jogbiztonság elvét, ha annyira kétértelmű, hogy megakadályozza a jogalanyokat abban, hogy kellő bizonyossággal eloszlassák az e rendelkezés hatályával vagy jelentésével kapcsolatos esetleges kétségeket (lásd ebben az értelemben: 2005. április 14‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑110/03, EU:C:2005:223, 31. pont; 2007. május 22‑i Mebrom kontra Bizottság ítélet, T‑216/05, EU:T:2007:148, 108. pont).

58      A jelen ügyben a megtámadott rendelkezés előírja, hogy „[a]mennyiben […] a Bizottság […] hajtja végre az uniós költségvetést, nem tehető jogi kötelezettségvállalás semmilyen, a 2021. évi IX. magyar törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal, illetve semmilyen, az ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott jogi személlyel”.

59      Így a megtámadott rendelkezésből kitűnik, hogy az a tény, hogy a felperes olyan jogalany, amelyet a 2021. évi IX. törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítvány tart fenn, megakadályozza a Bizottságot abban, hogy az uniós költségvetés közvetlen vagy közvetett irányítás keretében történő végrehajtása körében jogi kötelezettségeket vállaljon vele.

60      E körülmények között a megtámadott rendelkezés kellően egyértelmű és pontos, tehát megfelel a jogbiztonság és az előreláthatóság követelményeinek.

61      E következtetést nem kérdőjelezi meg a felperes azon érvelése, amely szerint a megtámadott rendelkezés tartalmáról csak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján szerzett tudomást. E tényből ugyanis nem következik, hogy a felperesnek nem állt módjában pontosan megismerni jogait és kötelezettségeit, vagy hogy az említett rendelkezés alkalmazása előre nem látható lett volna.

62      Másodsorban, ami a bizalomvédelem elvének megsértését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen elvre mint a jogbiztonság elvének szükségszerű velejárójára való hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény – konkrét ígéretet téve neki – megalapozott várakozásokat keltett (lásd: 2020. december 16‑i Tanács kontra K. Chrysostomides & Co. és társai ítélet, C‑597/18 P, C‑598/18 P, C‑603/18 P és C‑604/18 P, EU:C:2020:1028, 178. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      A jelen ügyben a Törvényszék megállapítja, hogy a felperes nem hivatkozhat arra, hogy jogos elvárásokat táplált az uniós költségvetés közvetlen vagy közvetett irányítás keretében történő végrehajtása címén új uniós finanszírozás nyújtását illetően abban az esetben, ha Magyarország megsérti a jogállamisági elveket. Végeredményben a felperes nem bizonyította, hogy e tekintetben konkrét ígéretet kapott volna.

64      Harmadsorban a védelemhez való jognak, a meghallgatáshoz való jognak vagy a konzultációhoz való jognak a felperes által hivatkozott megsértését illetően a következőkre kell rámutatni.

65      Először is, ami azt a kérdést illeti, hogy szükség volt‑e a közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott magyar felsőoktatási intézményekkel folytatott konzultációra, a 2022/2506 végrehajtási határozat 5. cikkéből az következik, hogy e határozat címzettje Magyarország. A 2020/2092 rendelet 6. cikkének (1)–(9) bekezdése meghatározza a Bizottság által követendő eljárást és az érintett tagállammal folytatott különböző levélváltásokat. Egyetlen rendelkezés sem kötelezi a Bizottságot arra, hogy az érintett tagállamtól eltérő féllel konzultáljon.

66      Másodszor, a meghallgatáshoz való jogot az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja rögzíti, és magában foglalja többek között mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

67      A meghallgatáshoz való jog a védelemhez való jog részét képezi, és az uniós jog olyan alapelve, amelyet az arra vonatkozó különös szabályozás hiányában is alkalmazni kell. Ezen elv megköveteli, hogy azoknak a határozatoknak a címzettjeit, akiknek az érdekeit a határozat érzékelhetően érinti, olyan helyzetbe kell hozni, hogy megfelelően kifejthessék álláspontjukat az e határozatok megalapozása érdekében velük szemben felhozott bizonyítékokkal kapcsolatban (lásd: 2021. október 28‑i Vialto Consulting kontra Bizottság ítélet, C‑650/19 P, EU:C:2021:879, 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68      Ugyanakkor az egy meghatározott személyt érintő közigazgatási eljárás keretében alkalmazandó meghallgatáshoz való jog, amelyet még az eljárásra vonatkozó szabályozás hiányában is tiszteletben kell tartani, nem ültethető át egy olyan általános hatályú intézkedés elfogadásához vezető eljárásra (lásd ebben az értelemben: 2023. június 22‑i Arysta LifeScience Great Britain kontra Bizottság ítélet, C‑259/22 P, nem tették közzé, EU:C:2023:513, 50. pont; 2002. szeptember 11‑i Alpharma kontra Tanács ítélet, T‑70/99, EU:T:2002:210, 388. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), mint amilyen a 2022/2506 végrehajtási határozat (lásd ebben az értelemben: 2024. április 4‑i Állatorvostudományi Egyetem kontra Tanács és Bizottság végzés, T‑133/23, nem tették közzé, EU:T:2024:212, 41. pont).

69      Közelebbről, az általános hatályú jogi aktusokat illetően sem a kidolgozásuk folyamata, sem maguk az általános hatályú jogi aktusok nem követelik meg az általános uniós jogelvek – mint például a meghallgatáshoz, a konzultációhoz és a tájékoztatáshoz való jog – értelmében, hogy az érintett személyek részt vegyenek az eljárásban. Más a helyzet, ha az említett jogi aktus elfogadását szabályozó jogi keret kifejezett rendelkezése ilyen eljárási jogot biztosít az érintett személy számára (2023. június 22‑i Arysta LifeScience Great Britain kontra Bizottság ítélet, C‑259/22 P, nem tették közzé, EU:C:2023:513, 51. pont; lásd még: 2019. december 19‑i Probelte kontra Bizottság ítélet, T‑67/18, EU:T:2019:873, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70      Márpedig a 2020/2092 rendelet 6. cikkének (1)–(9) bekezdésében az uniós költségvetés védelmét szolgáló megfelelő intézkedések elfogadása céljából előírt eljárás kizárólag az érintett tagállammal való konzultáció kötelezettségét mondja ki, és a Bizottság és e tagállam közötti különböző információcseréket írja elő. A felperes egyébként nem vitatja, hogy ezt az eljárást megfelelően lefolytatták. Végül a jelen ügyben a 2022/2506 végrehajtási határozat (1), (2), (6) és (8)–(10) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság párbeszédet folytatott a magyar hatóságokkal, mielőtt javaslatát benyújtotta a Tanácsnak.

71      Hozzá kell tenni, hogy a Bizottság és a Tanács a 2020/2092 rendelet szerinti különös intézkedések elfogadásának igazolásaként nem hivatkozott a jogállamisági elvek egyedi megsértésére, rendszerszintű csalásokra vagy olyan konkrét összeférhetetlenségre, amelyekben a felperes érintett lett volna, és ami indokolta volna a meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartását. Önmagában az a tény, hogy a megtámadott rendelkezés ugyanúgy érinti a felperest, mint más kedvezményezetteket a jogállamisági elvek a Bizottság és a Tanács által hivatkozott súlyos, rendszerszintű megsértése miatt, nem biztosít számára ilyen különleges eljárási jogot.

72      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes nem hivatkozhat eredményesen a meghallgatáshoz való jogának megsértésére.

73      Következésképpen a jelen jogalapot a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére vonatkozó részében mint megalapozatlant, a védelemhez való jogra vonatkozó részében pedig mint hatástalant el kell utasítani.

 A 2020/2092 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról

74      A Magyarország által támogatott felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelkezés sérti a 2020/2092 rendelet 4. cikkének (1) bekezdését.

75      A felperes szerint a Bizottság és a Tanács nem támasztotta alá a megtámadott rendelkezésben említett intézkedés alapjául szolgáló feltételek fennállását, nevezetesen a jogállamisági elvek megsértésének azonosítását, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekei védelmének kellően közvetlen érintettségét vagy ennek komoly kockázatát, valamint az okozati összefüggést, különösen az említett jogsértés és az ilyen érintettség, illetve az érintettség ilyen komoly kockázata közötti tényleges kapcsolat fennállását.

76      A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezt az érvelést.

77      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 2020/2092 rendelet 4. cikke meghatározza az említett rendelet szerinti megfelelő intézkedések elfogadásának feltételeit.

78      A 2020/2092 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében ilyen intézkedéseket kell hozni abban az esetben, ha ugyanezen rendelet 6. cikkével összhangban megállapítást nyer, hogy a jogállamiság elveinek valamely tagállamban történő megsértése kellően közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek a kockázata komolyan fennáll.

79      A 2020/2092 rendelet 6. cikke értelmében a Bizottság feladata, hogy az érintett tagállamnak küldött írásbeli értesítésben megjelölje azokat a ténybeli elemeket és konkrét indokokat, amelyeken azon megállapításai alapulnak, amelyek szerint alapos okkal vélheti úgy, hogy az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek (2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 338. pont), de mindenekelőtt az, hogy a jogsértések kellően közvetlenül érintik az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek a kockázata komolyan fennáll, mivel ez utóbbi feltétel tényleges kapcsolatot követel meg e jogsértések és az ilyen érintettség, illetve az érintettség ilyen komoly kockázata között (lásd ebben az értelemben: 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 111. és 147. pont).

80      Ezenfelül a Bíróság kimondta, hogy a 2020/2092 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említettekhez hasonló jogsértések megelőzése megköveteli, hogy a jogállamisági elvek megállapított megsértése „komoly” kockázatot jelentsen az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra vagy az Unió pénzügyi érdekeire, következésképpen a Bizottságnak és a Tanácsnak bizonyítania kell, hogy ez a kockázat a 2020/2092 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett, hatóságoknál tapasztalt helyzetekkel vagy magatartásokkal összefüggésben nagy valószínűséggel bekövetkezik (2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 299. pont).

81      Végül a 2020/2092 rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből az következik, hogy a jogállamisági elvek olyan megsértésének, amely igazolhatja az e rendelet szerinti megfelelő intézkedések elfogadását, az e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a)–h) pontjában felsorolt, hatóságoknál tapasztalt helyzetekre vagy magatartásokra kell vonatkoznia, amennyiben azok az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából relevánsak.

82      E tekintetben a 2020/2092 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének h) pontja kifejezetten a hatóságoknál tapasztalt bármely egyéb, az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából releváns helyzetre vagy magatartásra vonatkozik.

83      A Bíróság kimondta, hogy a 2020/2092 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének h) pontjában szereplő „a hatóságoknál tapasztalt egyéb helyzetek vagy magatartások” kifejezést e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a)–g) pontja és 4. cikkének (1) bekezdése, valamint az említett rendelet 6. cikkének (1)–(9) bekezdésében meghatározott eljárási követelmények fényében kell értelmezni. A Bíróság szerint a 2020/2092 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének h) pontja nem jár azzal a következménnyel, hogy e helyzetek elvont és általános megfogalmazással történő meghatározása miatt a jogállamisági elvek megsértésének felsorolása nem kimerítő jellegű (2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 252–255. pont; lásd még ebben az értelemben: 2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 178. és 334. pont).

84      Következésképpen a 2020/2092 rendelet 4. cikkének és 6. cikke (1) bekezdésének együttes olvasatából az következik, hogy az e rendelet szerinti megfelelő intézkedések elfogadásának igazolásához a Tanácsnak és a Bizottságnak először is konkrétan meg kell állapítaniuk, hogy alapos okkal vélhető úgy, hogy valamelyik tagállamban megsértették e rendelet 2. cikkének a) pontjában említett jogállamisági elvek legalább egyikét, másodszor, hogy e jogsértés legalább egy, tagállami hatóságnak betudható helyzetet, illetve tagállami hatóságok legalább egy, az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő magatartását érinti, amennyiben ez a helyzet, illetve magatartás az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából releváns, harmadszor pedig, hogy ezen elvek megsértése kellően közvetlenül, oly módon érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek a kockázata komolyan fennáll, hogy a jogállamisági elvek megsértése és ezen érintettség, illetve komoly kockázat között tényleges kapcsolat van (2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 288. pont).

85      Következésképpen annak meghatározása érdekében, hogy a megtámadott rendelkezés sérti‑e a 2020/2092 rendelet 4. cikkének (1) bekezdését, amint azt a felperes állítja, a felperes által felhozott érvelés fényében meg kell vizsgálni, hogy tiszteletben tartották‑e a 2020/2092 rendeletben és az ítélkezési gyakorlatban meghatározott követelményeket.

–       A bírósági felülvizsgálat terjedelméről

86      A Bizottság által támogatott Tanács arra hivatkozik, hogy az intézmények széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek azon intézkedések meghatározása tekintetében, amelyeket megfelelőnek ítélnek a jogállamisági elvek valamely tagállamban történő megsértésének orvoslása érdekében.

87      A Bizottság a tárgyaláson pontosította, hogy – a jelen ügyben a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező költségvetési témák és intézkedések összetettségére tekintettel – mind ő maga, mind a Tanács számára széles mérlegelési mozgásteret kell biztosítani az ebben az összefüggésben végzett értékeléseiket illetően, a nyilvánvaló mérlegelési hibákra korlátozódó bírósági felülvizsgálat mellett.

88      Mindazonáltal a Tanács és a Bizottság a tárgyaláson elismerte, hogy a jogállamisági elvek megsértésének fennállására vonatkozóan a 2020/2092 rendelet 4. cikkében előírt feltétel jogkérdés, amely tekintetében az uniós bíróság általi bírósági felülvizsgálatnak szigorúnak kell lennie.

89      A Magyarország által támogatott felperes azt állítja, hogy a Törvényszéknek a jelen ügyben teljes körű bírósági felülvizsgálatot kell gyakorolnia.

90      A Törvényszék mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az Unió alapját képező jogállamisági elvek magukban foglalják, hogy sem a tagállamok, sem az uniós intézmények nem mentesülnek annak vizsgálata alól, hogy jogi aktusaik megfelelnek‑e az EUM‑Szerződésnek, amely teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy az Európai Unió Bíróságára ruházza az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatát (lásd ebben az értelemben: (lásd ebben az értelemben: 1986. április 23‑i Les Verts kontra Parlament ítélet, 294/83, EU:C:1986:166, 23. és 24. pont).

91      E bírósági felülvizsgálat keretében az uniós bíróság teljes körű felülvizsgálatot gyakorol a jogkérdések felett, amely magában foglalja a jogi rendelkezések objektív körülmények alapján történő értelmezését, valamint annak vizsgálatát, hogy az ilyen rendelkezés alkalmazási feltételei teljesülnek‑e, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2022. november 9‑i Cambodge és CRF kontra Bizottság ítélet, T‑246/19, EU:T:2022:694, 45. pont).

92      Egyébiránt azokban az esetekben, amikor az uniós intézmények – különösen a gazdasági, műszaki vagy tudományos jellegű, rendkívül összetett ténybeli elemek értékelését illetően – széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk elfogadott intézkedések jellegének és terjedelmének meghatározása tekintetében, e jogkör gyakorlása nem vonható ki a bírósági felülvizsgálat alól. E felülvizsgálat keretében ugyanis az uniós bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása során nem követtek‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát vagy hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy e hatóságok nem lépték‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörük határait. E körülmények között az uniós bíróság nem helyettesítheti a saját, gazdasági, tudományos vagy műszaki jellegű ténybeli megállapításaival az intézmények megállapításait, amelyeket a Szerződések e feladat elvégzésére kizárólagosan felhatalmaztak (lásd ebben az értelemben: 2007. július 18‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, C‑326/05 P, EU:C:2007:443, 75. és 76. pont; 2023. május 4‑i EKB kontra Crédit lyonnais ítélet, C‑389/21 P, EU:C:2023:368, 55. pont; 2025. augusztus 1‑jei Franciaország és Bizottság kontra CWS Powder Coatings és társai ítélet, C‑71/23 P és C‑82/23 P, EU:C:2025:601, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróságnak többek között nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (lásd: 2023. május 4‑i EKB kontra Crédit lyonnais ítélet, C‑389/21 P, EU:C:2023:368, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

94      Ezzel szemben a gazdasági, műszaki vagy tudományos összetettséget nélkülöző tények megállapítását illetően az uniós bíróság által gyakorolt felülvizsgálat teljes körű marad (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 23‑i Medac Gesellschaft für klinische Spezialpräparate kontra Bizottság ítélet, T‑549/19, EU:T:2020:444, 47. pont [nem tették közzé]).

95      Így, amint arra a Bíróság ítélkezési gyakorlata rámutatott, az uniós jogalkotó egyáltalán nem biztosított korlátlan jogot a Tanács és a Bizottság számára arra, hogy politikai szempontból értékelje a jogállamiság elveinek tiszteletben tartását, vagy hogy ezen elvek bármilyen megállapított megsértését általános jelleggel az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes gazdálkodás elvéhez kapcsolja. A jogalkotó ugyanis az eljárás megindítását olyan, a fenti 77–84. pontban hivatkozott szempontoknak rendelte alá, amelyek biztosítják, hogy ezen intézmények értékelései az uniós jog hatálya alá tartoznak, és azok jogi, nem pedig politikai jellegűek (2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 358. pont).

96      Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Bizottság és a Tanács azon kötelezettsége, hogy annak vizsgálata során, hogy a megfelelő intézkedések elfogadása indokolt, konkrét tényekre támaszkodjon, és tartsa tiszteletben az objektivitás, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a tagállamok Szerződések előtti egyenlőségének elvét, az uniós bíróság teljes körű felülvizsgálata körébe tartozik (lásd ebben az értelemben: 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 149. pont; 2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 167., 202. és 286. pont).

97      Nem állítható tehát, hogy a jelen ügyben végzett bírósági felülvizsgálat korlátozott felülvizsgálat lenne.

–       A jogállamiság elvei megsértésének fennállásáról

98      A felperes keresetlevelében kifejezetten jelzi, hogy nem terjeszt elő egyetlen érvet sem a 2020/2092 rendeletnek a jogállamisági elvek megsértésére vonatkozó 4. cikke (2) bekezdésének megsértésére vonatkozóan.

99      A felperes azonban valójában vitatja a jogállamisági elvek megsértését, mivel azt rója fel a Bizottságnak és a Tanácsnak, hogy nem bizonyították a jogilag megkövetelt módon az egyetemek által általában és különösen a felperes által elkövetett jogsértéseket. A felperes megjegyzi továbbá, hogy a közbeszerzési és összeférhetetlenségi szabályoknak a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra való alkalmazásával kapcsolatos aggályokat a Magyarország által bejelentett korrekciós intézkedések eloszlatták.

100    A Bizottság által támogatott Tanács vitatja a felperes érvelését.

101    Ahogyan az a fenti 84. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, a költségvetés védelmét szolgáló intézkedések 2020/2092 rendelet szerinti elfogadásának első feltétele az említett rendelet 2. cikkének a) pontjában meghatározott jogállamisági elvek megsértésének megállapítása.

102    Először is, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a közbeszerzési és összeférhetetlenségi szabályoknak a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra való alkalmazásával kapcsolatos aggályokat a Magyarország által bejelentett korrekciós intézkedések eloszlatták, emlékeztetni kell arra, hogy a 2022/2506 végrehajtási határozat (3) és (11) preambulumbekezdésében a Tanács kimondta, hogy a Bizottságnak eredetileg aggályai voltak azzal kapcsolatban, hogy a közbeszerzési és összeférhetetlenségi szabályokat nem alkalmazzák a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra és az általuk kezelt jogi személyekre.

103    Márpedig a 2022/2506 végrehajtási határozat (29) preambulumbekezdésében az szerepel, hogy a Magyarország által javasolt korrekciós intézkedések együttesen elvben képesek lennének kezelni a közbeszerzési eljárások terén a rendszerszintű szabálytalanságokkal, hiányosságokkal és gyengeségekkel kapcsolatos problémákat, az összeférhetetlenségi kockázatokat és a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos aggodalmakat.

104    Következésképpen a Törvényszék arra a következtetésre jut, hogy a közbeszerzési eljárások súlyos rendszerszintű gyengeségeit, amelyek abból eredtek, hogy az összeférhetetlenségi és közbeszerzési szabályokat nem alkalmazták a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra és az általuk kezelt szervezetekre, Magyarország korrekciós intézkedései orvosolták. Ennélfogva azok önmagukban, és annyiban, amennyiben kizárólag a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkoznak, már nem képezik tárgyát a jogállamisági elvek Tanács által a 2022/2506 végrehajtási határozatban hivatkozott megsértésének, amelyet a Törvényszék a jelen ügyben vizsgál.

105    Másodszor, ami általában a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott jogalanyok vagy különösen a felperes által elkövetett jogsértések fennállását illeti, rá kell mutatni, hogy a 2020/2092 rendelet mind a jogállamisági elvek megsértésének egyedi eseteire, mind pedig a rendszerszintű jogsértésekre vonatkozik.

106    A 2020/2092 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a)–h) pontjában a jogállamiság elveinek megsértéseként felsorolt helyzetek vagy hatósági magatartások ugyanis magukban foglalják mind az egyedi, mind a rendszerszintű helyzeteket vagy magatartásokat. Ezenfelül a 2020/2092 rendelet (15) preambulumbekezdése előírja, hogy nemcsak a jogállamiság elvei megsértésének egyedi esetei, hanem a széles körben elterjedt esetek, illetve a hatóságok ismétlődően előforduló gyakorlata vagy mulasztása, vagy az e hatóságok által elfogadott általános intézkedések is súlyosan sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit.

107    A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy amennyiben a jogállamisági elvek olyan megsértései, amelyek jellegüket tekintve rendszerszintűek lehetnek, szintén sérthetik az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek kockázata komolyan fennáll, nem róható fel az Uniónak, hogy az e hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és e pénzügyi érdekek védelméhez szükséges eszközöket alkalmaz (lásd ebben az értelemben: 2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 362. pont).

108    A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a 2022/2506 végrehajtási határozat (11), (43) és (62) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a jogállamiság elveinek megsértése egy ténybeli helyzetből és a magyar szabályozási keretből ered, amely nem akadályozza meg, hogy magas rangú tisztviselők, ideértve a politikai felsővezetőket, bekerüljenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe, ami súlyosbítja az összeférhetetlenség esetleges kockázatát.

109    Ezenkívül a 2022/2506 végrehajtási határozat (58) preambulumbekezdése kifejezetten kimondja, hogy „a meg nem felelés feltárt esetei a jogállamisági elvek rendszerszintű jellegű megsértésére utalnak”.

110    E tekintetben a bizottsági javaslat (128) pontja kimondja, hogy „[a]z elvek megsértésének jellege tekintetében a Bizottság véleménye szerint […] a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó összeférhetetlenséggel kapcsolatos jogsértések értékelése alapján megállapítható, hogy ezek a problémák a jogállamiság elveinek megsértésére engednek következtetni, különösen a jogállamiság elvei megsértésének a […] 2020/2092 rendelet 3. cikkének b) pontjában foglalt eseteire, mivel a problémaként azonosított tényállások alapján megvalósul a hatóságok által hozott önkényes vagy jogellenes döntések megelőzésének, helyesbítésének vagy szankcionálásának elmulasztása, valamint az összeférhetetlenség elkerülése biztosításának elmulasztása”.

111    Javaslatának (57) pontjában a Bizottság azt is megállapította, hogy a jogállamiság elveinek megsértése többek között a 2020/2092 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének h) pontjában említett helyzetre, vagyis „egyéb, az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából releváns helyzetekre” vonatkozik, amelyeket a jelen ügyben az összeférhetetlenségnek az abból eredő fokozott kockázata képvisel, hogy politikai felsővezetők vettek részt a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben.

112    Ezen túlmenően a bizottsági javaslat (130) pontja a következőket pontosítja:

„A […] jogállamiság elvei megsértésének azonosított esetei Magyarországon a közszféra jelentős részeit érintik, azaz minden olyan uniós forrást felhasználó állami szervezetet, amely ajánlatkérő szerv lehet vagy azzá válhat, valamint minden közérdekű vagyonkezelő alapítványt, amelyek annak ellenére, hogy magánjogi szervezetek, közérdekű célt szolgálnak, mint például az egészségügy, a kutatás, a környezet és éghajlatvédelem, valamint az örökség védelme. Így a jogállamiság elvei megsértésének azonosított esetei rendszerszintűek és kiterjedtek, vagyis súlyosak.”

113    Végezetül a Bizottság a javaslatának (142) pontjában megjegyezte, hogy gyakorlatilag nincs lehetőség annak mérlegelésére, hogy a közvetlen vagy közvetett irányítással végrehajtott programok keretében bármely közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal és az általuk fenntartott bármely jogi személlyel új jogi kötelezettségek vállalására vonatkozó tilalom csak bizonyos közérdekű vagyonkezelő alapítványokra és az általuk fenntartott jogi személyekre vonatkozna, vagy hogy ilyen jogi személyekkel részleges jogi kötelezettségvállalásokat lehetne tenni.

114    Ugyanis – ahogyan az a bizottsági közlemény (70) pontjából kitűnik – az a tény, hogy a magas rangú tisztviselők és politikai felsővezetők részt vehetnek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben, „olyan helyzetet teremt, amelyben [e] politikai felsővezetők részt vehetnek a közpénzek olyan szervezetek részére történő kifizetésével kapcsolatos döntéshozatalban, amelyben ők maguk is foglalkoztatottak, és kulcsfontosságú döntéshozatali hatáskörökkel rendelkeznek”. Márpedig, ahogyan azt a Tanács állítja, a közérdekű vagyonkezelő alapítványok a törvény által meghatározott természetüknél fogva meghatározó befolyást és ellenőrzést gyakorolnak az általuk fenntartott jogi személyek felett, így a gyakorlatban a két jogalany elválaszthatatlanul egybekapcsolódik. Következésképpen az uniós források közérdekű vagyonkezelő alapítványok fenntartásában álló jogi személyek általi felhasználására vonatkozó minden döntés ki van téve a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos összeférhetetlenség kockázatának.

115    Ennélfogva a Bizottság javaslatával és közleményével összefüggésben értelmezett 2022/2506 végrehajtási határozatból az következik, hogy a jogállamiság elveinek megsértésével kapcsolatos aggályok a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra alkalmazandó jogi keretre, és különösen e vagyonkezelő alapítványok és az általuk fenntartott jogalanyok szervezeti felépítésre, működésére, valamint a pénzeszközök általuk történő kezelésével kapcsolatos átláthatóság rendszerszintű hiányára vonatkoztak, nem pedig e vagyonkezelő alapítványok és az általuk fenntartott jogalanyok, köztük a felperes által elkövetett egyedi jogsértésekre.

116    Következésképpen, mivel a jogállamiság elveinek a Tanács által hivatkozott megsértése a jelen ügyben rendszerszintű, a Bizottság és a Tanács nem volt köteles bizonyítani az egyes érintett szervezetek általi egyedi jogsértések fennállását. Az ilyen értelmezés ugyanis lehetetlenné tenné a jogállamisági elvek rendszerszintű megsértésének orvoslására irányuló intézkedések elfogadását.

117    Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság és a Tanács a 2020/2092 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően – többek között ugyanezen rendelet 3. cikkének b) pontjával összefüggésben – a jogilag megkövetelt módon bizonyította az említett rendelet 2. cikkének a) pontja értelmében vett jogállamiság elveinek megsértését. Ez utóbbi az esetleges összeférhetetlenségek magyar szabályozási keretből – amely lehetővé teszi, hogy magas rangú tisztviselők és politikai felsővezetők bekerüljenek a 2021. évi IX. magyar törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe – eredő komoly kockázatát jelenti, és rendszerszintű jellegű, mivel Magyarország rendszerszinten nem képes vagy nem hajlandó arra, illetve kudarcot vall azon a téren, hogy megakadályozza az összeférhetetlenség területén alkalmazandó jogot sértő döntéseket.

118    E körülmények között a jogállamisági elvek megsértésének megállapítása nem tette szükségessé a megtámadott rendelkezés elfogadásához a felpereshez hasonló jogalanyok vagy az azokat fenntartó vagyonkezelő társaságok által elkövetett egyedi jogsértések bizonyítását.

119    Ebből következik, hogy el kell utasítani a felperesnek a jogállamisági elvek megsértésére vonatkozó érveit.

–       Az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekei védelmének érintettségére vagy annak komoly kockázatára vonatkozó követelményről

120    Először is a felperes azt állítja, hogy a közvetlen vagy közvetett irányítás alá tartozó projektek keretében sem a magyar közérdekű vagyonkezelő alapítványok, sem az ilyen vagyonkezelő alapítványok által fenntartott jogi személyek nem minősülnek e projektek végrehajtásával megbízott jogalanyoknak. Így ezeknek nem feladata pályázati felhívások közzététele, a pályázatok értékelése, támogatási megállapodások aláírása, a projektek végrehajtásának nyomon követése, az eredmények ellenőrzése és értékelése, sem pedig az említett projektek megfelelőségének ellenőrzése vagy biztosítása. Ez inkább a Bizottság vagy más végrehajtó szervek feladata.

121    Magyarország e tekintetben azzal érvel, hogy a 2022/2506 végrehajtási határozat elfogadásához vezető eljárás során a Bizottság egyáltalán nem bizonyította, hogy az esetleges összeférhetetlenség fennállása konkrétan milyen módon érintette az uniós források felhasználását. Az olyan programok esetében, mint az Erasmus+ vagy a Horizont Európa, a Bizottság hivatalból nyomon követi a programok működését és az uniós költségvetésből származó források felhasználását. Magyarország tehát vitatja, hogy az esetleges összeférhetetlenségi helyzet valós kockázatot jelenthetne az uniós forrásokra nézve.

122    Márpedig ezek az érvek téves előfeltevésen alapulnak. A felperes állításával ellentétben ugyanis mind a magyar közérdekű vagyonkezelő alapítványok, mind pedig az ilyen vagyonkezelő alapítványok által fenntartott jogi személyek a megtámadott rendelkezés hatálya alá tartoznak, mivel meg lehetnek bízva közvetett irányítású projektek végrehajtásával, de e közvetlen vagy közvetett irányítású projektek kedvezményezettjeiként is.

123    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelkezés a 2020/2092 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében előírt intézkedések egyikének alkalmazásából ered. E rendelet 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja előírja, hogy, amikor a Bizottság az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 60., 36. o.) 62. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjával összhangban, közvetlen vagy közvetett irányítás keretében hajtja végre az uniós költségvetést, és ha kormányzati szerv a költségvetési kifizetések címzettje, a Tanács megtilthatja a Bizottságnak, hogy új jogi kötelezettséget vállaljon e jogalannyal szemben. Márpedig a felperes nem vitatja a 2022/2506 végrehajtási határozat (22) preambulumbekezdésében foglalt azon állítást, amely szerint a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat és az általuk fenntartott jogi személyeket olyan kormányzati szerveknek kell tekinteni, amelyek a közvetlen vagy közvetett irányítási projektek kedvezményezettjei lehetnek.

124    Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok és e vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeinek tagjai nem férhetnek hozzá az ilyen vagyonkezelő alapítványok által fenntartott jogi személyek által kapott közvetlen uniós finanszírozáshoz.

125    Márpedig a 2021. évi IX. törvény 22. §‑ának (4) bekezdéséből az következik, hogy a magyar felsőoktatási intézmény alapító okiratától függően a közérdekű vagyonkezelő alapítvány jelentős hatáskörökkel rendelkezhet ezen intézmény költségvetési, működési és szervezeti kérdéseit illetően.

126    A magyar felsőoktatási intézményeket fenntartó közérdekű vagyonkezelő alapítványok hatásköreit a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a Magyar Közlöny 2011. évi 165. száma; a továbbiakban: 2011. évi CCIV. törvény) részletezi, amely minden magyar felsőoktatási intézményre alkalmazandó. E törvény 12. és 73. §‑a meghatározza a felsőoktatási intézmény szenátusa és a fenntartók, azaz adott esetben a közérdekű vagyonkezelő alapítványok közötti hatáskörmegosztást.

127    E tekintetben a 2011. évi CCIV. törvény 12. §‑ának (3) bekezdése általános szabályként előírja, hogy a szenátus fogadja el többek között a felsőoktatási intézmény költségvetését, éves beszámolóját, valamint szervezeti és működési szabályzatát.

128    A 2011. évi CCIV. törvény 73. §‑ának (1) bekezdése kimondja, hogy a fenntartói irányítás jogosítványai és kötelezettségei – ha e törvény másképp nem rendelkezik – azonosak, függetlenül attól, hogy ki gyakorolja azt. Így e törvény 73. §‑ának (3) bekezdéséből az következik, hogy a fenntartó hatáskörrel rendelkezik többek között a felsőoktatási intézmény alapító okiratának elfogadására és módosítására, valamint a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatának felülvizsgálatára.

129    Végül a 2011. évi CCIV. törvény 94. §‑ának (6) bekezdése kimondja, hogy a magán felsőoktatási intézmény alapító okirata az e törvény 12. §‑ának (3) bekezdésében és 73. §‑ának (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően úgy is rendelkezhet, hogy a fenntartó fogadja el a felsőoktatási intézmény költségvetését, éves beszámolóját, valamint szervezeti és működési szabályzatát.

130    A fenti 125–129. pontban említett rendelkezések összességéből az következik, hogy a felperes állításával ellentétben a 2021. évi IX. törvény által létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványok, valamint az e vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben részt vevő magas rangú tisztviselők és politikai felsővezetők saját gazdasági érdekek, illetve vallási, szakmai, politikai vagy családi preferenciák vagy hovatartozásuk miatt meghatározó befolyást gyakorolhatnak az ilyen vagyonkezelő alapítványok által fenntartott jogalanyokra, és ezáltal az ilyen jogalanyok által kapott közvetlen uniós finanszírozásra.

131    Harmadszor, a felperes arra hivatkozik, hogy a 2022/2506 végrehajtási határozatban azonosított összeférhetetlenség nem érint uniós forrásokat.

132    E tekintetben a 2022/2506 végrehajtási határozat (43) preambulumbekezdése megemlíti, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott magyar felsőoktatási intézményeket ki kell zárni az uniós finanszírozásból az abból eredő összeférhetetlenség kockázata miatt, hogy magas rangú tisztviselők és politikai felsővezetők részt vehetnek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben.

133    Ennélfogva a felperes állításával ellentétben a 2022/2506 végrehajtási határozatból az következik, hogy a magyar közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben részt vevő magas rangú tisztviselők és politikai felsővezetők döntő befolyást gyakorolhatnak az általuk fenntartott jogalanyokra, így az ilyen jogalanyok által kapott közvetlen uniós finanszírozásra.

134    Következésképpen el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a Tanács nem bizonyította, hogy fennáll a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekei védelme érintettségének komoly kockázata.

–       A jogállamisági elvek megsértése és annak az uniós költségvetésre gyakorolt hatása közötti tényleges és kellően közvetlen kapcsolat fennállásáról

135    A felperes szerint a Bizottság és a Tanács nem állapította meg tényleges és kellően közvetlen kapcsolat fennállását a jogállamisági elvek megsértése és az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekei védelmének érintettsége vagy annak komoly kockázata között.

136    A Bizottság által támogatott Tanács ezen érv elutasítását kéri.

137    A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a 2020/2092 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a megfelelő intézkedések elfogadásához azt írja elő, hogy megállapítást nyer, hogy a jogállamiság elveinek valamely tagállamban történő megsértése kellően közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek a kockázata komolyan fennáll. E feltétel tehát megköveteli, hogy „tényleges kapcsolat” álljon fenn e jogsértések és az ilyen érintettség, illetve annak komoly kockázata között (2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 165. pont).

138    A 2022/2506 végrehajtási határozat (58) és (62) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Magyarország által a jogállamiság rendszerszintű jellegű megsértésének orvoslása érdekében bejelentett korrekciós intézkedések alkalmatlansága miatt továbbra is súlyos kockázat áll fenn az uniós költségvetés tekintetében, mivel ezek a jogsértések kellően közvetlenül érintik az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét.

139    E tekintetben a bizottsági javaslat (33) pontja jelzi, hogy olyan magánjogi gazdálkodó egységek létrehozása, amelyeket az állam jelentős közvagyonnal ruház fel, azzal járhat, hogy e gazdálkodó egységek működése és irányítása kikerül az állami ellenőrzés alól.

140    Ezenkívül a bizottsági javaslat (142) pontja megjegyzi, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok felügyelőbizottsági tagjai számára az összeférhetetlenségi követelmények betartása tekintetében előírt kivétel hatással lehet bármely olyan költségvetésre, amelyet esetlegesen e jogi személyek hajtanak végre vagy kezelnek.

141    Hasonlóképpen, a bizottsági közlemény (70) pontja szerint a Magyarország által 2022. november 1‑jétől újból bevezetett kivétel, amely lehetővé teszi a politikai felsővezetők számára, hogy részt vegyenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben, olyan helyzetet teremt, amelyben ezek a politikai felsővezetők részt vehetnek a közpénzek olyan szervezetek részére történő kifizetésével kapcsolatos döntéshozatalban, amelyben ők maguk is foglalkoztatottak, és kulcsfontosságú döntéshozatali hatáskörökkel rendelkeznek.

142    Végül a bizottsági közlemény (154) pontjának vi. alpontja kimondja, hogy „[…] továbbra is jelentős kockázatok állnak fenn számos egyéb kérdéssel kapcsolatban, nevezetesen: […] a javasolt korrekciós intézkedés Bizottság általi szeptemberi értékelését követően további megkönnyítése annak, hogy nagy összegű közpénzek kifizetésével kapcsolatos döntéshozatalban esetlegesen részt vevő vezető tisztviselők igazgatótanácsi tagok lehessenek közérdekű vagyonkezelő alapítványokban”.

143    A jelen ügyben a fenti 138–142. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy a felperes egy közérdekű vagyonkezelő alapítvány fenntartásában és e vagyonkezelő alapítvány vezetőtestületének ellenőrzése alatt áll, amelynek tagjait a végrehajtó hatalom határozatlan időre nevezi ki. Rendszerszintű szempontból tehát valós és komoly veszély áll fenn arra vonatkozóan, hogy az uniós finanszírozású egyetemi programok és képzések, valamint kutatási és fejlesztési projektek fejlesztésének kiválasztását közvetlenül politikailag befolyásolják, vagy ilyen okokból egyszerűen többé nem támogatják.

144    Így meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelkezés hiányában azok a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, amelyeknek magas rangú tisztviselők – köztük politikai felsővezetők – tagjai lehetnek, és az ilyen vagyonkezelő alapítványok által fenntartott jogalanyok forrásokhoz juthatnának az uniós költségvetésből. Márpedig, ahogyan az a fenti 125. pontból kitűnik, a közérdekű vagyonkezelő alapítványok jelentős hatáskörökkel rendelkezhetnek az általuk fenntartott olyan jogalanyok költségvetési, működési és szervezeti kérdéseit illetően, mint a jelen ügyben a felperes.

145    Emellett valós a kockázata annak, hogy az uniós költségvetésből finanszírozott kutatási és fejlesztési vagy felsőoktatási projektek végrehajtásában részt vevő személyi állományt a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületei vagy az egyetemi vezetőség a politikai hovatartozása alapján választja ki.

146    Ezért az Erasmus+ és a Horizont Európa programok keretében a közérdekű vagyonkezelő alapítványok szerepet játszhatnak az uniós források végső kedvezményezetteknek történő kifizetésében. Fennáll tehát annak valós veszélye, hogy politikai, gazdasági vagy személyes összeférhetetlenség befolyásolja az említett kedvezményezettek kiválasztását.

147    Egyébiránt a Tanács helyesen hivatkozott arra, hogy az Erasmus+ program esetében valós és rendszerszintű kockázat áll fenn arra vonatkozóan, hogy összeférhetetlenség befolyásolja a kedvezményezett hallgatók kiválasztását, és különösen a más tagállamokban folytatott támogatható tanulmányok kiválasztását és kölcsönös elismerését, így e kiválasztási folyamatba a tudományos érdemek értékelésén túlmutató megfontolásokat vezet be.

148    A Tanács azt is felhozta – anélkül, hogy ezt a felperes vagy Magyarország komolyan vitatta volna –, hogy a Horizont Európa program keretében nyújtott támogatások végrehajtását illetően a szolgáltatóknak az e program által szabályozott projektek végrehajtása érdekében, közbeszerzési eljárásokban történő kiválasztása, amelyek gyakran nagy jelentőséggel bírnak a tudományos projektek számára elkülönített költségvetés szempontjából, a jogtalan befolyásolás kockázatának van kitéve. A magyar szabályozási keret a munkaerőfelvételre és más emberierőforrás‑folyamatokra is hatással van. Tekintettel a mindenhol jelen lévő politikai ellenőrzésre és az összeférhetetlenség kockázatára, a Tanács kijelentette, hogy az uniós források felhasználásában közrejátszó minden belső eljárás, tudományos folyamat és irányítási struktúra külső befolyásnak lehet kitéve, ami az uniós források nem megfelelő felhasználásához vezethet.

149    Márpedig az Unió pénzügyi érdekeinek védelme azt feltételezi, hogy az Unió pénzügyi forrásait nem használják fel a tagállamok olyan közérdekű jogalanyainak, például vagyonkezelő alapítványoknak vagy az általuk fenntartott jogi személyeknek a finanszírozására, amelyek működési módja sérti a jogállamiság elveit.

150    Következésképpen, a felperes állításával ellentétben a Bizottság és a Tanács a jelen ügyben a jogilag megkövetelt módon bizonyította a jogállamisági elvek állítólagos súlyos és rendszerszintű megsértése és az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekei védelmének érintettsége vagy annak komoly kockázata közötti tényleges és kellően közvetlen kapcsolat fennállását.

151    A fentiekből következik, hogy mint megalapozatlant el kell utasítani az arra alapított érvelést, hogy a 2022/2506 végrehajtási határozat nem állapította meg tényleges és kellően közvetlen kapcsolat fennállását a jogállamiság elveinek megsértése és annak az uniós költségvetésre gyakorolt hatása között. Következésképpen a 2020/2092 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapot is teljes egészében el kell utasítani.

 Az arányosság elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

152    A Magyarország által támogatott felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelkezés sérti az arányosság elvét.

153    E tekintetben a felperes nyolc érvet terjeszt elő. Először is, a közvetlen vagy közvetett irányítású projektek esetében a Bizottságnak eltérően kellett volna értékelnie a közérdekű vagyonkezelő alapítványok és az általuk fenntartott jogi személyek helyzetét, attól függően, hogy kedvezményezettek vagy az ilyen projektek végrehajtásával megbízott jogalanyok. Másodszor, a 2022/2506 végrehajtási határozat elfogadása során a Tanács tévesen támaszkodott a közbeszerzési szabályoknak a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra való alkalmazásának problematikájára. Harmadszor, az elfogadott intézkedés nem a legkevésbé korlátozó jellegű a finanszírozás típusához és az elszámolható költségek típusához képest. Negyedszer, a 2022/2506 végrehajtási határozat megkérdőjelezi a tisztességes kiválasztási és az uniós finanszírozások odaítélésére vonatkozó eljárások hatékonyságát. Ötödször, a megtámadott rendelkezés aránytalan az elérni kívánt célhoz képest. Hatodszor, a Tanács nem foglalta bele az egyedi mentesülési lehetőségek megadásának lehetőségét. Hetedszer, a Tanácsnak minden egyes közérdekű vagyonkezelő alapítványt és a fenntartott jogi személyeket egyenként meg kellett volna vizsgálnia. Nyolcadszor, a Bizottság és a Tanács nem vizsgálta meg annak lehetőségét, hogy a jogsértések jellegétől, időtartamától, súlyosságától és hatókörétől függően időben arányosítva csökkentsék a pénzeszközöket.

154    A Bizottság által támogatott Tanács vitatja a felperes érveit.

155    A 2022/2506 végrehajtási határozat (62) preambulumbekezdésében a Tanács megállapította, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknál felmerülő esetleges összeférhetetlenségek miatt a költségvetést érintő súlyos kockázatot a leginkább a megtámadott rendelkezés révén lehet kezelni, vagyis ha megtiltják a Bizottság számára, hogy az uniós költségvetés közvetlen vagy közvetett irányítás keretében történő végrehajtása során új jogi kötelezettségeket vállaljon e vagyonkezelő alapítványokkal vagy az általuk fenntartott jogi személyekkel. A Tanács szerint az ilyen intézkedés arányos az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek valamely tagállamban történő megsértéséből eredő érintettségével vagy ennek veszélyével szembeni védelmére irányuló célkitűzés eléréséhez szigorúan szükséges mértéket tekintve.

156    A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a 2020/2092 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az e rendelet alapján meghozott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük. Az intézkedéseket a jogállamiság elveinek megsértése által az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra vagy az Unió pénzügyi érdekeire gyakorolt tényleges vagy potenciális hatás figyelembevételével kell meghatározni. A jogállamiság elvei megsértésének jellegét, időtartamát, súlyosságát és hatókörét kellőképpen figyelembe kell venni. Az intézkedéseknek lehetőség szerint az elvek megsértése által érintett uniós fellépéseket kell célozniuk. Ebből következően a meghozott intézkedéseknek szigorúan arányosaknak kell lenniük a jogállamiság elveinek megállapított megsértése által az uniós költségvetésre vagy az Unió pénzügyi érdekeire gyakorolt hatással (2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 302. pont).

157    Az arányosság elve, amely az uniós jog általános elvei közé tartozik, és amelyet az EUSZ 5. cikk (4) bekezdése, valamint a Charta 52. cikkének (1) bekezdése rögzít, megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai alkalmasak legyenek a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére, és ne haladják meg az e célok eléréséhez szükséges mértéket, beleértve, hogy amennyiben választás kínálkozik több alkalmas intézkedés között, a kevésbé korlátozó intézkedést kell igénybe venni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 340. pont; lásd még: 2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 353. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

158    Először is meg kell vizsgálni a megtámadott rendelkezés szükséges és alkalmas jellegét.

159    E tekintetben a felperes nem terjesztett a Törvényszék elé semmilyen olyan konkrét bizonyítékot, amely cáfolná azt a tényt, hogy a megtámadott rendelkezés lehetővé teszi az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek megsértésével szembeni védelmére irányuló cél elérését.

160    Pontosabban a felperes annak állítására szorítkozott, hogy a közvetlen vagy közvetett irányítású projektek esetében a Bizottságnak eltérően kellett volna értékelnie a közérdekű vagyonkezelő alapítványok és az általuk fenntartott jogi személyek helyzetét attól függően, hogy kedvezményezettek vagy az ilyen projektek végrehajtásával megbízott jogalanyok.

161    Márpedig, ahogyan az a fenti 122. és 123. pontban megállapítást nyert, ez az érv téves előfeltevésen alapul, mivel mind a magyar közérdekű vagyonkezelő alapítványok, mind pedig az ilyen vagyonkezelő alapítványok által fenntartott jogalanyok nemcsak azért tartoznak a megtámadott rendelkezés hatálya alá, mert az uniós költségvetésből közvetett irányítás keretében finanszírozott projektek végrehajtásával bízhatók meg, hanem azért is, mert ők lehetnek az uniós költségvetésből a projektek közvetlen vagy közvetett irányítás keretében történő végrehajtásához nyújtott finanszírozás kedvezményezettjei.

162    Továbbá hatástalan a felperes azon érve, amely szerint a 2022/2506 végrehajtási határozat elfogadása során a Tanács tévesen támaszkodott a közbeszerzési szabályoknak a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra való alkalmazásának problematikájára. Amint ugyanis az a fenti 104. pontban szerepel, e kérdéskör már nem aggasztja a Tanácsot.

163    E körülmények között a felperes érvei nem elegendőek a megtámadott rendelkezés nem megfelelő jellegének megállapításához, és azokat el kell utasítani.

164    Másodszor, ami a megtámadott rendelkezés szigorúan szükséges jellegét illeti, a felperes azt állítja, hogy az elfogadott intézkedés nem a legkevésbé korlátozó intézkedés. Így a felsőoktatási intézmények tekintetében az uniós költségvetés végrehajtása lehetőségének kizárása érdekében elegendő lett volna megtiltani az új jogi kötelezettségvállalásoknak a felsőoktatási intézményekkel mint finanszírozó intézményekkel, szervezetekkel vagy szervekkel való vállalását, ezáltal kizárni ezeket az intézményeket a 2018/1046 rendelet 62. cikke (1) bekezdése c) pontjának v–vii. alpontjában említett szervezetek kategóriájából.

165    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott rendelkezés nem azért írja elő új jogi kötelezettségek vállalásának tilalmát, hogy kizárják a felsőoktatási intézmények tekintetében az uniós költségvetés végrehajtásának lehetőségét, hanem – ahogyan az a megtámadott rendelkezésből és a 2022/2506 végrehajtási határozat (22) preambulumbekezdéséből kitűnik – annak érdekében, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok és az ilyen vagyonkezelő alapítványok által fenntartott jogi személyek többé ne legyenek a közvetlen és közvetett irányítás keretében végrehajtott uniós programok kedvezményezettjei vagy végrehajtó jogi személyei.

166    Egyébiránt, ami mindenekelőtt a felperes azon érvét illeti, amely szerint a Tanács nem foglalta bele az egyedi mentesülési lehetőségek megadásának lehetőségét, az alábbi 225–228. pontból az következik, hogy a 2020/2092 rendelet nem zárja ki, hogy a Tanács e megfelelő intézkedések keretében egyedi mentesülési lehetőségeket határozzon meg. Meg kell azonban állapítani, hogy a jogállamisági elvek 2022/2506 végrehajtási határozat elfogadását igazoló megsértésének rendszerszintű jellegére tekintettel az egyedi mentesülési lehetőségek nem védték volna hatékonyan az uniós költségvetést.

167    Továbbá, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a Tanácsnak egyedileg meg kellett volna vizsgálnia az egyes közérdekű vagyonkezelő alapítványok és a fenntartott jogi személyek helyzetét, a 2020/2092 rendelet (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy „alapvető fontosságú, hogy a jogállamiság elveinek megsértése esetén az intézkedések elfogadásakor a végső címzettek és kedvezményezettek jogos érdekei megfelelő védelemben részesüljenek”, és hogy „[a]z intézkedések elfogadásának mérlegelésekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie azok végső címzettekre és kedvezményezettekre gyakorolt potenciális hatását”.

168    Márpedig, mivel a Tanács a jelen ügyben a jogállamisági elvek esetleges rendszerszintű megsértésére alapította határozatát, és mivel a 2022/2506 végrehajtási határozatban nem állították, hogy a végső címzettek vagy kedvezményezettek részt vettek volna a jogállamisági elvek egyedi megsértésében, például korrupció, csalás vagy összeférhetetlenség konkrét eseteiben, az említett határozat megőrzi általános hatályát, így hatással lehet az említett kedvezményezettekre vagy címzettekre, anélkül hogy a jelen ügyben szükség lett volna az egyes közérdekű vagyonkezelő alapítványok vagy az azokban tulajdonukban lévő egyes jogalanyok egyedi vizsgálatára.

169    Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a 2020/2092 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megfelelő intézkedések elrendelése nem érinti a kormányzati szerveknek vagy a tagállamoknak a program vagy az alap végrehajtására vonatkozó kötelezettségeit, különösen a végső címzettek vagy kedvezményezettek felé fennálló kötelezettségeiket, kivéve, ha az intézkedéseket elrendelő határozat másként rendelkezik.

170    A jelen ügyben a Bizottság javaslatával összefüggésben értelmezett 2022/2506 végrehajtási határozatból kitűnik, hogy figyelembe vették az intézkedésnek többek között a felpereshez hasonló címzettekre vagy kedvezményezettekre gyakorolt lehetséges hatását.

171    Egyrészt ugyanis meg kell állapítani, hogy a 2020/2092 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt öt intézkedés közül a kitűzött célokra tekintettel a legkevésbé korlátozó az új jogi kötelezettségek vállalásának tilalma. Az e rendelkezésben felsorolt egyéb intézkedések megzavarták volna a 2022/2506 végrehajtási határozat hatálybalépésének időpontjában már folyamatban lévő programokat, ami harmadik felek számára is nehézségeket okozott volna. Konkrétan ez az intézkedés lehetővé tette az Erasmus+ vagy a Horizont Európa programok végső címzettjei számára, hogy a megtámadott rendelkezés elfogadását követően és az e programok keretében aláírt megállapodások lejártáig továbbra is részesüljenek az e rendelkezés elfogadását megelőzően nyújtott támogatásokban.

172    Másrészt a 2022/2506 végrehajtási határozat (63) preambulumbekezdése, amelynek értelmében e végrehajtási határozat nem érinti Magyarországnak többek között a végső címzettekkel vagy kedvezményezettekkel szemben fennálló kötelezettségeit, beleértve a kifizetések teljesítésére vonatkozó kötelezettséget is, azt bizonyítja, hogy a Tanács figyelembe vette e határozatnak az uniós finanszírozás végső címzettjeire és kedvezményezettjeire gyakorolt hatásait.

173    Ráadásul, ahogyan az a 2022/2506 végrehajtási határozat (62) preambulumbekezdéséből kitűnik, a megtámadott rendelkezés nem érinti a közvetlen és közvetett irányítással végrehajtott uniós programokból általánosan allokált forrásokat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy azok a magyar egyetemek, amelyek nem a 2021. évi IX. törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványok fenntartásában működnek, valamint diákjaik, oktatóik és kutatóik részesülhetnek az Erasmus+ és a Horizont Európa program keretében nyújtott uniós forrásokból.

174    Végül a felperes azon érvét illetően, amely szerint a Bizottság és a Tanács nem vizsgálta meg annak lehetőségét, hogy a jogsértések jellegétől, időtartamától, súlyosságától és hatókörétől függően időben arányosítva csökkentsék a pénzeszközöket, meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelkezést a rendszerszintű jogsértések orvoslása céljából fogadták el. Így a pénzeszközök arányos csökkentése nem védte volna hatékonyan az uniós költségvetést.

175    Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy a felperes által javasolt alternatív megoldások kevésbé korlátozó jellegűek, nem bizonyított, hogy azok lehetővé tennék a fenti 159. pontban említett cél elérését, vagyis az uniós költségvetés olyan sérelmekkel szembeni védelmét, amelyek a jogállamiság elveinek a tagállamokban történő megsértéséből következhetnek, ugyanolyan hatékonyan, mint a megtámadott rendelkezés. Így nem bizonyított, hogy a megtámadott rendelkezés nyilvánvalóan meghaladja az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

176    Harmadszor, ami a megtámadott rendelkezés arányos jellegét illeti, a felperes azt állítja, hogy e rendelkezés az érintett felsőoktatási intézményekre hosszú távú negatív anyagi, reputációs és szakmai hatásokkal jár.

177    Márpedig, ahogyan az a fenti 171. pontból kitűnik, a 2020/2092 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt öt intézkedés közül a kitűzött célokra tekintettel a legkevésbé korlátozó és a folyamatban lévő programokra a legkevésbé zavaró hatású az új jogi kötelezettségek vállalásának tilalma. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az említett rendelet 5. cikkének (1) bekezdése keretében a Tanács nem rendelkezik széles mérlegelési mozgástérrel az e rendelet alapján elfogadható intézkedések megválasztását és hatályát illetően, mivel e cikk kimerítően felsorolja az elfogadható intézkedéseket.

178    Egyébiránt a megtámadott rendelkezés nem aránytalan, mivel – amint arra a 2022/2506 végrehajtási határozat (62) preambulumbekezdése emlékeztet – korlátozott hatással van az általánosan allokált forrásokra, és azon végső címzettekre vagy kedvezményezettekre, amelyek tekintetében Magyarországnak teljesítenie kell kötelezettségeit.

179    Következésképpen az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A torzításmentes piacon történő működéshez való, az Alapjogi Chartának az EUMSZ 101–EUMSZ 108. cikkel összefüggésben értelmezett 16. cikkében rögzített jog megsértésére alapított jogalapról

180    A felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezés sérti az Alapjogi Chartának az EUMSZ 101–EUMSZ 108. cikkel összefüggésben értelmezett 16. cikkét, mivel korlátozza az ahhoz való jogát, hogy torzításmentes piacon és a szabad versenyben tevékenykedjen, továbbá aránytalanul rontja versenyhelyzetét a folyamatban lévő vagy jövőbeli projektek keretében.

181    A felperes többek között arra hivatkozik, hogy az egyetemek minden közvetlen uniós finanszírozásból való általános kizárása szelektív támogatási mechanizmusnak minősül, mivel a versenytársai részesülhetnek az uniós finanszírozásból, amelyből ő ezentúl ki van zárva, ami a verseny torzulását eredményezi. A megtámadott rendelkezés torzítja a versenyt, mivel az uniós finanszírozásból való kizárás érvénytelenné teszi az érdemeken alapuló és a Bizottság független szakértői által lefolytatott kiválasztási eljárást, szelektív módon kizárja a felperest az uniós támogatásokból, és azzal a hatással jár, hogy a felperesnek odaítélt pénzeszközöket versenytárs egyetemek rendelkezésére bocsátja. Ezenkívül a megtámadott rendelkezés a versenytárs egyetemek és a partnerek közös bojkottjához vezet.

182    A Tanács vitatja e jogalap elfogadhatóságát, hangsúlyozva, hogy a felperes nem fejti ki, hogy a megtámadott rendelkezés mennyiben tekinthető állami támogatásnak, sem pedig azt, hogy az mennyiben összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

183    A jogalap megalapozottságát illetően a Tanács, amelyet a Parlament és a Bizottság támogat, vitatja a felperes érvelését.

184    Mindenekelőtt a Tanács által felhozott elfogadhatatlansági kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése értelmében, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint a Törvényszék előtti eljárásra is irányadó, valamint az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, továbbá a felhozott jogalapokat és érveket, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését.

185    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és az eljárási szabályzat nem kötelezi a felperest az általa hivatkozott cikkek keresetlevélben történő idézésére. Elegendő, ha a keresetlevél tartalmazza a tényállást, a jogalapokat és a felperes kérelmeit. Ezzel szemben ahhoz, hogy valamely jogalap elfogadható legyen, nem elegendő megemlíteni az EUM‑Szerződés vagy az uniós jog valamely rendelkezését. Az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja értelmében ugyanis a keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Továbbá ezen ismertetésnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, és a Törvényszék számára a keresetről – adott esetben további információ nélkül – történő határozathozatalt. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében valamely jogalap elfogadhatóságához az szükséges, hogy maga a keresetlevél tartalmazza a jogalap alapjául szolgáló alapvető jogi és ténybeli elemeket, ha röviden is, de összefüggő és érthető módon, annak elkerülése érdekében, hogy a Törvényszék ne határozzon a jogvita megoldása szempontjából releváns kifogásról. Elfogadhatatlannak kell tekinteni minden olyan jogalapot, amelyet nem megfelelően fogalmaztak meg a keresetlevélben (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2024. november 19‑i Bizottság kontra Lengyelország [Passzív választójog és politikai pártban való tagság] ítélet, C‑814/21, EU:C:2024:963, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

186    A jelen ügyben az Alapjogi Charta 16. cikkének és az EUMSZ 101–EUMSZ 108. cikknek a megsértésére alapított jogalap megfelel az eljárási szabályzat 76. cikke d) pontjának, mivel bár a felperes által kifejtett érvek nem különösebben pontosak, beadványaiból kitűnik, hogy a felperes egyértelműen azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezés sérti a torzításmentes piacon való működéshez való jogát, mivel korlátozza azon jogát, hogy torzításmentes piacon és szabad versenyben tevékenykedjen, és aránytalanul rontja a versenytársai javára a folyamatban lévő és jövőbeli projektekben fennálló versenyhelyzetét.

187    Ebből következik, hogy e jogalap elfogadható.

188    A jogalap megalapozottságát illetően a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az Alapjogi Charta „A vállalkozás szabadsága” című 16. cikke úgy rendelkezik, hogy a vállalkozás szabadságát, az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, el kell ismerni.

189    Az Alapjogi Charta 16. cikke által nyújtott védelem magában foglalja különösen a gazdasági vagy kereskedelmi tevékenység gyakorlásának szabadságát, valamint a szerződési szabadságot és a szabad versenyt (lásd: 2013. január 22‑i Sky Österreich ítélet, C‑283/11, EU:C:2013:28, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2025. július 10‑i INTERZERO és társai ítélet, C‑254/23, EU:C:2025:569, 140. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

190    A jelen ügyben a Törvényszék először is megállapítja, hogy a megtámadott rendelkezés tiszteletben tartja a vállalkozás szabadságának lényeges tartalmát. E rendelkezés ugyanis önmagában nem akadályozza meg a torzításmentes piacon való működés jogának gyakorlását, mivel nem zárja ki, hogy az érintett vagyonkezelő alapítványok és jogalanyok visszterhesen továbbra is folytathassák kutatási és oktatási tevékenységüket a piacon.

191    Ugyanis, ahogyan az a keresetlevél A.3. mellékletéből kitűnik, amely megfelel a Bizottság Finanszírozás és pályázati felhívások portálján közzétett „FAQ‑nak”, a megtámadott rendelkezés által érintett, a felpereshez hasonló jogalanyok, noha már nem részesülhetnek uniós forrásokból, továbbra is részt vehetnek uniós finanszírozási felhívásokban, uniós finanszírozásban való részesülésre nem jogosult társult partnerként, többek között konzorcium keretében.

192    Másodszor, a felperes nem hivatkozhat az uniós költségvetésből finanszírozott előnyök fenntartásához fűződő azon szerzett jogra, amellyel egy adott időpontban rendelkezett. E körülmények között az uniós költségvetésből származó finanszírozásnak a jogállamisági elvek rendszerszintű megsértése esetén történő ideiglenes csökkentése nem tekinthető a vállalkozás szabadságához való alapvető jog megsértésének vagy korlátozásának (lásd ebben az értelemben: 1979. szeptember 27‑i Eridania‑Zuccherifici nazionali és Società italiana per l’industria degli zuccheri ítélet, 230/78, EU:C:1979:216, 22. pont).

193    Harmadszor, meg kell állapítani, hogy téves előfeltevésen alapul a felperes azon érve, amely szerint a megtámadott rendelkezés sérti a torzításmentes piacon történő működéshez való jogot, mivel a versenytársai javára szelektív támogatási mechanizmust hoz létre. A megtámadott rendelkezés ugyanis nem tekinthető az EUMSZ 107. cikk hatálya alá tartozó mechanizmusnak, mivel nem az Unió által közvetlenül vagy közvetve kezelt állami forrásokra vonatkozik, hanem a tagállamok mérlegelési mozgástere nélkül kezelt uniós forrásokra.

194    Negyedszer, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a megtámadott rendelkezés a versenytárs egyetemek és partnerek részéről közös bojkotthoz vezet, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelkezés csupán a Bizottság számára tiltja meg, hogy jogi kötelezettségeket vállaljon valamely közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal vagy az általa fenntartott jogi személlyel, amikor az az uniós költségvetést közvetlen vagy közvetett irányítás keretében hajtja végre.

195    Ami a valamely közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal vagy az általa fenntartott jogi személlyel való jogi kötelezettségvállalás tilalma által az Erasmus+ és a Horizont Európa program keretében más egyetemekkel vagy konzorciumokkal fennálló egyéb szerződéses kapcsolataira és együttműködéseire gyakorolt eshetőleges vagy potenciális hatást illeti, a felperes nem támasztja alá a bizonyítási követelménynek megfelelően, hogy a megtámadott rendelkezés miatt eshetőlegesen vagy potenciálisan ki lenne zárva a partnerei vagy versenytársai által kötött bármely megállapodásból, pályázati felhívásból, konzorciumból vagy bármilyen együttműködésből. A keresetlevélnek a fenti 191. pontban említett A.3. mellékletéből és a keresetlevél A.16. mellékletéből – amely az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség által a Projektcsoport az új gazdaságért és a blockchain technológiáért konzorcium koordinátorának küldött levelére vonatkozik – kitűnik, hogy a felperes továbbra is részt vehet a konzorciumokban, és nem tűnik úgy, hogy partnerei kizárták volna az összes korábban fennálló vagy jövőbeli partnerségből.

196    Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy a megtámadott rendelkezés közvetett hatással lehet a felperes más egyetemekkel vagy konzorciumokkal fennálló kapcsolataira, meg kell állapítani, hogy az a fentiekben felidézett közérdekű célt szolgál, és azzal arányos.

197    Ennélfogva el kell utasítani a felperes arra alapított érvét, hogy a megtámadott rendelkezés közös bojkottot eredményez.

198    Ötödször, az Alapjogi Charta 16. cikkének szövegére tekintettel a vállalkozás szabadsága széles körű közhatalmi beavatkozásoknak vethető alá, amelyek a gazdasági tevékenység gyakorlásának közérdekből való korlátozásait jelenthetik. E körülmény különösen abban jut kifejezésre, ahogyan az uniós szabályozást, valamint a nemzeti jogszabályokat és gyakorlatot – a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében – az arányosság elvére tekintettel értékelni kell (lásd: 2025. július 10‑i INTERZERO és társai ítélet, C‑254/23, EU:C:2025:569, 141. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

199    Ennélfogva, még ha feltételezzük is, hogy a megtámadott rendelkezést úgy kell tekinteni, mint amely korlátozza a vállalkozás szabadságát, azt – ahogyan az a fentiekben már megállapítást nyert – jogszabály írja elő, és az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek megsértésével szembeni, 2020/2092 rendelet szerinti védelmére irányuló közérdekű célkitűzés szempontjából igazolt és arányos.

200    Mindenesetre, ahogyan azt a Tanács helyesen állította, ezen intézkedéseknek a 2020/2092 rendelet alapján történő alkalmazása nem sérti a szabad versenyt a felsőoktatási ágazatban. Ugyanis azon gazdasági szereplőknek az uniós finanszírozásból és programokból való ideiglenes kizárása, amelyek az összeférhetetlenség rendszerszintű kockázatának fennállása miatt valós kockázatot jelentenek az uniós források jogszerű és szabályszerű felhasználását illetően, éppen ellenkezőleg, megerősíti a szabad versenyt, mivel lehetővé teszi annak biztosítását, hogy mindenki tiszteletben tartsa ugyanazokat a szabályokat, és különösen a jogállamiság elveit.

201    Ebből következik, hogy a megtámadott rendelkezés nem korlátozza az Alapjogi Chartának az EUMSZ 101–EUMSZ 108. cikkel összefüggésben értelmezett 16. cikkében rögzített, torzításmentes piacon való működéshez való jogot.

202    Következésképpen a torzításmentes piacon történő működéshez való, az Alapjogi Chartának az EUMSZ 101–EUMSZ 108. cikkel összefüggésben értelmezett 16. cikkében rögzített jog megsértésére alapított jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 Az ártatlanság vélelmének, valamint az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére alapított jogalapról

203    A felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezés hátrányosan megkülönbözteti a közérdekű vagyonkezelő alapítványi fenntartásban működő magyar felsőoktatási intézményeket, köztük őt magát a más jogi formában működő magyar felsőoktatási intézményekhez, más tagállamok felsőoktatási intézményeihez és azon konzorcium többi partneréhez képest, amelynek a felperes tagja.

204    Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezés sérti az Alapjogi Charta 48. cikkében rögzített ártatlanság vélelmét.

205    A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezt az érvelést.

206    Először is, az ártatlanság vélelmének megsértését illetően emlékeztetni kell arra, hogy az Alapjogi Charta „Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog” című 48. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy minden gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították.

207    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság kimondta, hogy a 2020/2092 rendelet célja az uniós költségvetésnek a jogállamiság elveinek a tagállamokban történő megsértéséből kellően közvetlenül következő érintettségével szembeni védelme, nem pedig az ilyen jogsértések szankcionálása (2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 119. pont; 2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 137. pont).

208    Márpedig a jelen ügyben az ügy irataiban semmi nem utal arra, hogy a Bizottság azt állította volna, hogy a felperes részt vett volna a jogállamisági elvek megsértésében, például korrupció, rendszerszintű csalás vagy összeférhetetlenség konkrét eseteiben, vagy hogy az elfogadott intézkedések a felperest elsődlegesen büntető célból zárták volna ki a finanszírozásból.

209    Következésképpen, mivel a 2022/2506 végrehajtási határozat önmagában nem ír elő szankciót, nem tekinthető büntetőjogi vádnak (lásd ebben az értelemben: EJEB, 1976. június 8., Engel és társai kontra Hollandia, CE:ECHR:1976:0608JUD000510071, 82. §; EJEB, 2017. május 12., Simeonovi kontra Bulgária, CE:ECHR:2017:0512JUD002198004, 110. §).

210    Következésképpen az ártatlanság vélelmének megsértésére alapított kifogást mint hatástalant el kell utasítani.

211    Másodszor, ami az egyenlő bánásmód elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az egyenlő bánásmód elve – mint az uniós jog általános elve – megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, amennyiben az ilyen bánásmód objektíve nem igazolható. Az eltérő bánásmód akkor igazolható, ha objektív és észszerű megfontolásokon alapul, azaz kapcsolatban áll a szóban forgó szabályozás által indokoltan elérni kívánt céllal, illetve arányos az e bánásmód által elérni kívánt céllal (lásd: 2021. február 3‑i Fussl Modestraße Mayr ítélet, C‑555/19, EU:C:2021:89, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

212    Az eltérő helyzetek hasonló jellegét az azokat jellemző tényezők összességére tekintettel kell értékelni. E tényezőket – többek között – a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni. Ezen túlmenően tekintetbe kell venni azon szabályozási terület elveit és céljait, amelyhez a szóban forgó aktus tartozik (lásd: 2021. február 3‑i Fussl Modestraße Mayr ítélet, C‑555/19, EU:C:2021:89, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

213    Mivel a felperes az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozott, neki kell pontosan megjelölnie azokat az összehasonlítható helyzeteket, amelyekről úgy véli, hogy azokat eltérően kezelték, vagy azokat az eltérő helyzeteket, amelyekről úgy véli, hogy azokat azonos módon kezelték (lásd ebben az értelemben: 2013. április 12‑i Du Pont de Nemours [France] és társai kontra Bizottság ítélet, T‑31/07, nem tették közzé, EU:T:2013:167, 311. pont).

214    A jelen ügyben a felperes először is azt állítja, hogy hátrányos helyzetbe kerül a nem közérdekű vagyonkezelő alapítványi fenntartásban működő magyar felsőoktatási intézményekkel szemben, mivel azok nem tartoznak a megtámadott rendelkezés hatálya alá.

215    E tekintetben a 2022/2506 végrehajtási határozat (11), (13), (29) és (43) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a magyar szabályozási keret nem akadályozza meg, hogy magas rangú tisztviselők és politikai felsővezetők bekerüljenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe.

216    Többek között ez a sajátosság, amely a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra és az általuk fenntartott jogi személyekre alkalmazandó jogszabályok jellemzője, szolgált a megtámadott rendelkezés elfogadásának alapjául.

217    Márpedig a felperes nem bizonyította, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványi fenntartásban működő magyar felsőoktatási intézmények összehasonlítható helyzetben voltak az állami fenntartású vagy más jogi formában működő magyar felsőoktatási intézményekkel.

218    Másodszor, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott magyar felsőoktatási intézmények, amelyek közé a felperes is tartozik, hátrányos megkülönböztetésben részesülnek más tagállamok felsőoktatási intézményeihez és azon konzorcium partnereihez képest, amelynek a felperes tagja, meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a magas rangú tisztviselők és politikai felsővezetők azon lehetősége, hogy részt vegyenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben, más tagállamok felsőoktatási intézményei és azon konzorcium partnerei esetében is fennálltak, amelynek a felperes tagja.

219    Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványi fenntartásban működő magyar felsőoktatási intézmények, amelyek közé a felperes is tartozik, összehasonlítható helyzetben vannak más tagállamok felsőoktatási intézményeivel és azon konzorcium partnereivel, amelynek a felperes tagja.

220    A fentiekre tekintettel az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére alapított kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A 2020/2092 rendelettel szembeni jogellenességi kifogásról

221    A felperes másodlagosan jogellenességi kifogást hoz fel a 2020/2092 rendelettel szemben arra az esetre, ha azt úgy kell értelmezni, hogy lehetővé teszi a személyek meghatározott kategóriájára vonatkozó intézkedéseket anélkül, hogy egyedi mentesülési lehetőséget írna elő. Az ugyanis, hogy az említett rendelet nem tartalmaz egyedi mentesülési lehetőségeket, sérti az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot.

222    A Bizottság és a Parlament által támogatott Tanács vitatja ezt az érvelést.

223    Az EUMSZ 277. cikk értelmében az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai által elfogadott általános hatállyal bíró jogi aktusokra vonatkozó jogvitában bármelyik fél élhet az EUMSZ 263. cikk második bekezdésében meghatározott eszközökkel annak érdekében, hogy az uniós bíróság előtt a szóban forgó jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkozzon.

224    Az EUMSZ 277. cikk azon általános elv kifejeződése, amely minden fél számára biztosítja azt a jogot, hogy a neki címzett határozat megsemmisítése érdekében járulékosan vitassa az ilyen határozat alapját képező általános hatályú jogi aktusok érvényességét (lásd: 2023. március 16‑i Bizottság kontra Calhau Correia de Paiva ítélet, C‑511/21 P, EU:C:2023:208, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mivel azonban az EUMSZ 277. cikknek nem célja az, hogy lehetővé tegye valamely fél számára bármely általános hatállyal bíró jogi aktus alkalmazhatóságának valamely kereset érdekében történő vitatását, azon általános hatályú aktusnak, amelynek a jogellenességére hivatkoznak, a kereset tárgyát képező ügyben közvetlenül vagy közvetve alkalmazandónak kell lennie (lásd: 2023. március 16‑i Bizottság kontra Calhau Correia de Paiva ítélet, C‑511/21 P, EU:C:2023:208, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. június 16‑i Krajowa Izba Gospodarcza Chłodnictwa i Klimatyzacji kontra Bizottság ítélet, T‑126/19, EU:T:2021:360, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely határozattal szemben indított megsemmisítés iránti kereset esetén érvényesen képezhetik jogellenességi kifogás tárgyát az általános hatályú jogi aktus azon rendelkezései, amelyek az említett határozat alapját képezik, vagy amelyek közvetlen jogi kapcsolatban állnak az ilyen határozattal (lásd ebben az értelemben: 2023. március 16‑i Bizottság kontra Calhau Correia de Paiva ítélet, C‑511/21 P, EU:C:2023:208, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

225    Az ítélkezési gyakorlat szerint a 2020/2092 rendelet 5. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy e rendelkezés kimerítő jelleggel írja elő a meghozható „megfelelő intézkedéseket”, amelyek mindegyike az uniós költségvetés végrehajtásával függ össze (2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 135. pont; 2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 153. pont).

226    A 2020/2092 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely a 2022/2506 végrehajtási határozat jogalapját képezi, az elfogadandó megfelelő intézkedések lényegében kifizetések felfüggesztését, jogi kötelezettségvállalás teljesítésének felfüggesztését, a részletek folyósításának felfüggesztését, garantált eszközből származó gazdasági előny felfüggesztését, program vagy kötelezettségvállalás jóváhagyásának felfüggesztését, jogi kötelezettségvállalás megszüntetését, új jogi kötelezettségek vállalásának vagy új megállapodások megkötésének tilalmát, garantált kölcsönök lejárat előtti visszafizetését, garantált eszközből származó gazdasági előny csökkentését, kötelezettségvállalások csökkentését, előfinanszírozás csökkentését és a kifizetési határidők megszakítását jelentik.

227    Ezenfelül, ahogyan az a fenti 156. pontban megállapítást nyert, a 2020/2092 rendelet 5. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a megfelelő intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, azaz arra a mértékre kell korlátozódniuk, amely a jogállamisági elvek megsértése révén az uniós költségvetéssel való pénzgazdálkodásra vagy az Unió pénzügyi érdekeire gyakorolt tényleges vagy potenciális hatás tekintetében feltétlenül szükséges. Ezenkívül a jogállamisági elvek megsértésének jellegét, időtartamát, súlyosságát és hatókörét kellőképpen figyelembe kell venni. Ebből következően a meghozott intézkedéseknek szigorúan arányosaknak kell lenniük a jogállamiság elveinek megállapított megsértése által az uniós költségvetésre vagy az Unió pénzügyi érdekeire gyakorolt hatással.

228    Ebben az összefüggésben a 2020/2092 rendelet lehetővé teszi a Bizottság és a Tanács számára, hogy figyelembe vegyék az érintett szervezetek jogos érdekeit, amikor a szükséges intézkedések elfogadása keretében gyakorolják mérlegelési jogkörüket, és elvégzik arányossági elemzésüket. Így, noha e rendelet kimerítő jelleggel meghatározza a Tanács által elfogadható „megfelelő intézkedések” típusát, nem zárja ki, hogy ezen intézkedések keretében egyedi vagy csoportos mentesülési lehetőségeket lehessen előírni.

229    A jogellenességi kifogást tehát mint megalapozatlant, és ennélfogva a keresetet is teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

230    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a Tanács részéről felmerült költségeknek a viselésére, kivéve a 2024. április 4‑i Állatorvostudományi Egyetem kontra Tanács és Bizottság végzéssel (T‑133/23, nem tették közzé, EU:T:2024:212) elutasított elfoghatatlansági kifogás keretében felmerült költségeket, amelyeket a Tanácsnak kell viselnie.

231    Az eljárási szabályzat 138. cikke (1) bekezdésének megfelelően Magyarország, a Parlament és a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (köztes létszámú tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      Az Állatorvostudományi Egyetem viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket, kivéve a 2024. április 4‑i Állatorvostudományi Egyetem kontra Tanács és Bizottság végzéssel (T‑133/23, nem tették közzé, EU:T:2024:212) elutasított elfoghatatlansági kifogás keretében felmerült költségeket, amelyeket a Tanácsnak kell viselnie.

3)      Magyarország, az Európai Parlament és az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2026. szeptember 30‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: angol.