A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2026. szeptember 30.(*)
„ Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Olyan személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó – A felperes nevének a jegyzéken való további szerepeltetése – A 2014/145/KKBP határozat 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja – A 269/2014/EU rendelet 3. cikke (1) bekezdésének f) pontja – Mérlegelési hiba – Szerződésen kívüli felelősség ”
A T‑323/25. sz. ügyben,
Vladimir Avetisyan (lakóhelye: Moszkva [Oroszország], képviselik: A. Genko és É. Épron ügyvédek)
felperes
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: S. Lejeune és A. Jaume, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: B. Maingain ügyvéd)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: G. De Baere elnök (előadó), J. Svenningsen és C. Mac Eochaidh bírák,
hivatalvezető: H. Eriksson tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára, különösen:
– a Törvényszék Hivatalához 2025. május 23‑án benyújtott keresetlevélre,
– a Törvényszék Hivatalához 2025. október 16‑án benyújtott kiigazítási beadványra,
tekintettel a 2026. június 3‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A felperes, Vladimir Avetisyan a keresetével egyrészt az EUMSZ 263. cikk alapján először is az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2025. március 14‑i (KKBP) 2025/528 tanácsi határozat (HL L, 2025/528) és az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2025. március 14‑i (EU) 2025/527 tanácsi végrehajtási rendelet (HL L, 2025/527) (a továbbiakban együttesen: 2025. márciusi jogi aktusok), másodszor az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2025. szeptember 12‑i (KKBP) 2025/1895 tanácsi határozat (HL L, 2025/1895; helyesbítés: HL L, 2026/90257) és az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2025. szeptember 12‑i (KKBP) 2025/1894 tanácsi végrehajtási rendelet (HL L, 2025/1894; helyesbítés: HL L, 2026/90308) (a továbbiakban együttesen: 2025. szeptemberi jogi aktusok) megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben e jogi aktusok (a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok) őt érintik, valamint másrészt az EUMSZ 268. cikk alapján az e jogi aktusok elfogadása miatt általa elszenvedett nem vagyoni kár megtérítését.
A jogvita előzményei
2 A felperes orosz és örmény állampolgár.
3 A jelen ügy az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt az Európai Unió által hozott korlátozó intézkedésekkel áll összefüggésében.
4 2014. március 17‑én az Európai Unió Tanácsa az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 2014/145/KKBP határozatot (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.). Ugyanezen a napon a Tanács az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadta az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 78., 6. o.; helyesbítések: HL 2014. L 121., 60. o.; HL 2014. L 294., 50. o.).
5 2022. február 25‑én az ukrajnai helyzet súlyosságára tekintettel a Tanács elfogadta egyrészt a 2014/145 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2022/329 határozatot (HL 2022. L 50., 1. o.), másrészt pedig a 269/2014 rendelet módosításáról szóló (EU) 2022/330 rendeletet (HL 2022. L 51., 1. o.), többek között azon kritériumok módosítása érdekében, amelyek alapján természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá vonhatók.
6 A 2022/329 határozattal módosított 2014/145 határozat 2. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:
„(1) Be kell fagyasztani az alábbiakhoz tartozó vagy a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást:
[…]
f) a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Oroszországi Föderáció kormánya részére anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújtó, illetve általa előnyökhöz jutó természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek; […]
(2) A mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek rendelkezésére vagy javára – sem közvetlenül, sem közvetve – nem bocsátható pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás.”
7 A 269/2014 rendeletnek a 2022/330 rendelettel módosított változata előírta a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések elfogadását, és e befagyasztás részletes szabályait a módosított 2014/145 határozattal lényegében azonos feltételekkel határozta meg. Közelebbről ugyanis e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének f) pontja lényegében átvette az említett határozat 2. cikke (1) bekezdésének f) pontját (a továbbiakban: f) kritérium).
8 A 2014/145 határozat módosításáról szóló, 2024. június 24‑i (KKBP) 2024/1738 tanácsi határozattal (HL L, 2024/1738) és a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2024. június 24‑i (EU) 2024/1746 tanácsi végrehajtási rendelettel (HL L, 2024/1746; helyesbítés: HL L, 2024/90485) a felperes nevét felvették a személyeknek, szervezeteknek és szerveknek a módosított 2014/145 határozat mellékletében, illetve a módosított 269/2014 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékébe (a továbbiakban együttesen: szóban forgó jegyzékek), a következő okból:
„Vladimir Avetisyan az RBA‑Management Kft. (LLC RBA‑Management) főigazgatója és alapítója. Az RBA‑Management Kft. egy orosz vállalatirányítási társaság, amely jogi, számviteli, vállalati biztonsági és egyéb vállalatirányítási szolgáltatásokat nyújt, és amely elektronikus alkatrészek szállítására szakosodott ügyfelekkel foglalkozik. Az RBA‑Management Kft. kezeli a Compel Rt‑t (JSC Compel), amely elektronikai alkatrészek behozatali programjaiban vesz részt, és stratégiailag fontos mikroelektronikai alkatrészekkel látja el az orosz ipart, beleértve a hadiipart is. Az RBA‑Management Kft. főigazgatójaként és alapítójaként Vladimir Avetisyan felelős a vállalat intézkedéseiért, és ennélfogva a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Oroszországi Föderáció kormánya részére anyagi támogatást nyújt.”
9 2024. szeptember 6‑án a Tanács megküldte a felperesnek a bizonyítékokat tartalmazó, WK 7807/2024 hivatkozási számú iratanyag (a továbbiakban: WK iratanyag) 2024. május 31‑i másolatát.
10 A 2014/145 határozat módosításáról szóló, 2024. szeptember 12‑i (KKBP) 2024/2456 tanácsi határozattal (HL L, 2024/2456; helyesbítés: HL L, 2025/90125) és a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2024. szeptember 12‑i (EU) 2024/2455 tanácsi végrehajtási rendelettel (HL L 2024/2455; helyesbítés: HL L, 2025/90123) a felperes nevét a fenti 8. pontban említettel azonos okból tartották fenn a szóban forgó jegyzékeken.
11 2024. szeptember 13‑i levelében a Tanács tájékoztatta a felperest azon határozatáról, hogy fenntartja a nevét a szóban forgó jegyzékeken.
12 A 2024. november 8‑i levéllel kiegészített 2024. október 31‑i levelében a felperes a nevének a szóban forgó jegyzékeken való további szerepeltetéséről szóló határozat felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtott be a Tanácshoz.
13 2025. március 14‑én a Tanács elfogadta a 2025. márciusi jogi aktusokat, amelyekkel a felperes nevét a fenti 8. pontban említettel azonos okból tartották fenn a szóban forgó jegyzékeken.
14 2025. március 17‑i levelében a Tanács elutasította a felperes 2024. október 31‑i felülvizsgálati kérelmét, és tájékoztatta a felperest arról a döntéséről, hogy a nevét továbbra is fenntartja a szóban forgó jegyzékeken.
15 2025. április 5‑i levelében a felperes a nevének a szóban forgó jegyzékeken való fenntartására vonatkozó határozat felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtott be a Tanácshoz.
A kereset megindítását követő tényállás
16 2025. szeptember 12‑én a Tanács elfogadta a 2025. szeptemberi jogi aktusokat, amelyekkel a felperes nevét a következő módosított indok alapján tartották fenn a szóban forgó jegyzékeken:
„Vladimir Avetisyan az RBA Management Kft. (LLC RBA‑Management) alapítója és korábbi főigazgatója. Az RBA‑Management Kft. egy orosz vállalatirányítási társaság, amely jogi, számviteli, vállalati biztonsági és egyéb vállalatirányítási szolgáltatásokat nyújt, és amely elektronikus alkatrészek szállítására szakosodott ügyfelekkel foglalkozik. Az RBA‑Management Kft. kezeli a Compel Rt‑t (JSC Compel), amely elektronikai alkatrészek behozatali programjaiban vesz részt, és stratégiailag fontos mikroelektronikai alkatrészekkel látja el az orosz ipart, beleértve a hadiipart is. Az RBA‑Management Kft. főigazgatójaként és alapítójaként Vladimir Avetisyan felelős volt a vállalat intézkedéseiért, és ennélfogva felelősség terheli azért, hogy az Oroszországi Föderációnak a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős kormánya részére anyagi támogatást nyújtott.”
17 A felperes nevét ugyanezen okból fenntartották a szóban forgó jegyzékeken a 2014/145 határozat módosításáról szóló, 2026. március 14‑i (KKBP) 2026/696 tanácsi határozattal (HL L, 2026/696; helyesbítés: HL L, 2026/90508), valamint a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2026. március 14‑i (EU) 2026/695 tanácsi végrehajtási rendelettel (HL L, 2026/695; helyesbítés: HL L, 2026/90507).
A felek kérelmei
18 A felperes a keresetlevél kiigazítását követően azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott jogi aktusokat az őt érintő részükben;
– kötelezze a Tanácsot az állítólagosan elszenvedett kár megtérítéseként 192 480 euró megfizetésére;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
19 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a megsemmisítés iránti kérelmet;
– utasítsa el a kártérítés iránti kérelmet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A megtámadott aktusok megsemmisítése iránti kérelemről
20 Megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására a felperes egyetlen, mérlegelési hibákra alapított jogalapra hivatkozik.
Előzetes megfontolások
21 Bár igaz, hogy a Tanács bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak az esetenkénti meghatározása tekintetében, hogy teljesülnek‑e a szóban forgó korlátozó intézkedések alapjául szolgáló jogi kritériumok, az uniós bíróságoknak biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének főszabály szerint teljes felülvizsgálatát (lásd: 2024. szeptember 11‑i Tokareva kontra Tanács ítélet, T‑744/22, EU:T:2024:608, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2025. március 19‑i BSW – management company of „BMC” holding kontra Tanács ítélet, T‑1042/23, EU:T:2025:314, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 A bírósági felülvizsgálat hatékonysága, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke garantál, többek között megköveteli, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy azon határozat, amellyel korlátozó intézkedéseket fogadtak el vagy tartottak fenn, és amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal bír, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok – vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok – megalapozottak‑e (lásd: 2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet, C‑702/23 P, EU:C:2025:605, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. március 26‑i Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítélet, C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245, 327. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. szeptember 11‑i Tokareva kontra Tanács ítélet, T‑744/22, EU:T:2024:608, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Vitatás esetén az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel vagy szervezettel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó nemleges bizonyítékot szolgáltatni. E célból nem követelmény, hogy a Tanács az uniós bíróság előtt az azon jogi aktus indokolásában szereplő állítólagos indokokra vonatkozó valamennyi információt és bizonyítékot szolgáltassa, amely jogi aktus megsemmisítését kérték. Szükséges az, hogy a szolgáltatott információk vagy bizonyítékok alátámasszák az érintett személlyel szemben felhozott indokokat (lásd: 2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet, C‑702/23 P, EU:C:2025:605, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. november 15‑i OT kontra Tanács ítélet, T‑193/22, EU:T:2023:716, 123. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Ezen indokok megalapozottságának értékelése során a bizonyítékokat és az információkat nem elszigetelt módon, hanem azon összefüggésben kell vizsgálni, amelybe azok illeszkednek. A Tanács ugyanis akkor tesz eleget a rá háruló bizonyítási tehernek, ha az uniós bíróság előtt kellően konkrét, pontosan meghatározott és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan együttesét mutatja be, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a korlátozó intézkedés hatálya alá tartozó személy a vitatott jogi aktusok elfogadásának időpontjában megfelelt az alkalmazott kritériumban előírt feltételeknek (lásd ebben az értelemben: 2023. november 15‑i OT kontra Tanács ítélet, T‑193/22, EU:T:2023:716, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. szeptember 11‑i Tokareva kontra Tanács ítélet, T‑744/22, EU:T:2024:608, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Ráadásul meg kell jegyezni, hogy a korlátozó intézkedések biztosítási jellegűek, és – természetüknél fogva – ideiglenesek, és azok érvényessége mindig a meghozataluk alapját képező ténybeli és jogi körülmények további fennállásának, valamint a hozzájuk kapcsolódó célkitűzés elérése érdekében való fenntartásuk szükségességének a függvénye. Következésképpen e korlátozó intézkedések időszakos felülvizsgálatakor a Tanácsnak el kell végeznie a helyzet naprakész értékelését, és el kell készítenie az ilyen intézkedések hatásának mérlegét annak megállapítása érdekében, hogy ezen intézkedések lehetővé tették‑e az érintett személyek és szervezetek nevének a vitatott jegyzékre való első felvételével megvalósítani kívánt célok elérését, vagy az említett személyek és szervezetek tekintetében még mindig ugyanazon következtetés vonható le (lásd: 2023. november 15‑i OT kontra Tanács ítélet, T‑193/22, EU:T:2023:716, 168. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. szeptember 11‑i Tokareva kontra Tanács ítélet, T‑744/22, EU:T:2024:608, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Ebből következik, hogy valamely személy nevének a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékén való fenntartásának igazolása érdekében nem tiltott, hogy a Tanács ugyanazokra a bizonyítékokra hivatkozzon, mint amelyek az érintett személy nevének az említett jegyzékbe való eredeti felvételét, újbóli felvételét vagy korábbi fenntartását igazolták, amennyiben egyrészt a jegyzékbe vétel indokai változatlanok, másrészt pedig a kontextus nem változott oly módon, hogy e bizonyítékok elavultak volna. Az említett kontextus nemcsak azon ország helyzetét foglalja magában, amely tekintetében a korlátozó intézkedések rendszerét létrehozták, hanem az érintett személy sajátos helyzetét is (lásd: 2023. november 15‑i OT kontra Tanács ítélet, T‑193/22, EU:T:2023:716, 169. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. május 29‑i Belavia kontra Tanács ítélet, T‑116/22, EU:T:2024:334, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Végül meg kell állapítani, hogy az uniós bíróság tevékenységét a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve szabályozza, és a benyújtott bizonyítékok jelentősége értékelésének egyetlen kritériuma a bizonyítékok hitelessége. E tekintetben valamely dokumentum bizonyító erejének értékelésekor ellenőrizni kell az abban szereplő információ valószínűségét, és figyelembe kell venni többek között a dokumentum eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, és meg kell vizsgálni, hogy tartalma alapján értelmesnek és megbízhatónak tűnik‑e (2023. november 15‑i OT kontra Tanács ítélet, T‑193/22, EU:T:2023:716, 114. pont).
28 E megfontolások fényében kell értékelni, hogy a Tanács mérlegelési hibákat követett‑e el, amikor fenntartotta a felperes nevét a szóban forgó jegyzékeken a 2025. márciusi jogi aktusokban, majd a 2025. szeptemberi jogi aktusokban.
A 2025. márciusi jogi aktusokról
29 A felperes arra hivatkozik, hogy a Tanács mérlegelési hibát követett el, amikor helyzetének időszakos felülvizsgálatát követően úgy ítélte meg, hogy kellően biztos ténybeli alap áll fenn a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadásának igazolásához.
30 A felperes azt állítja, hogy a 2024. október 31‑i felülvizsgálati kérelmében, azaz több mint négy hónappal a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadása előtt tájékoztatta a Tanácsot az RBA‑Managementben betöltött tisztségéről való lemondásáról, az RBA‑Managementben fennálló részesedéseinek átruházásáról, valamint az RBA‑Management társaságok és a Compel közötti kapcsolatok megszakadásáról, és hogy a személyes helyzete megváltozásának bizonyítására irányuló dokumentumokat nyújtott be a Tanácsnak. Márpedig a Tanács ezt nem vette figyelembe, megsértve ezzel a felülvizsgálati kötelezettségét. A felperes szerint a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában a Tanácsnak a WK iratanyagban szereplő, őt érintő valamennyi állítása több mint négy hónapja elavult volt, tehát nem igazolhatta a korlátozó intézkedések vele szembeni fenntartását.
31 A Tanács azzal érvel, hogy bár köteles felülvizsgálni a határozatát, ha az előterjesztett új érdemi bizonyítékok az időszakos vizsgálat alá vont különleges helyzetre vonatkoznak, ez nem terjed ki arra az esetre, ha a benyújtott bizonyítékok nem rendelkeznek bizonyító erővel. Úgy véli, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok nem rendelkeznek elegendő bizonyító erővel ahhoz, hogy meggyőződjön arról, hogy valóban lemondott‑e az RBA‑Management főigazgatói tisztségéről, és eladta‑e az e társaságban fennálló részesedését. Figyelembe véve a felperes által több mint húsz éve a Compel javára végzett tevékenységeket, a Compel nem bizonyította kellő bizonyossággal, hogy e vállalkozásnál már nem lát el tisztséget. Ráadásul a felperes nem terjesztett elő a tevékenységének megváltozását alátámasztó elegendő ténybeli elemet. A Tanács azt állítja, hogy az összes ténybeli elemre tekintettel a WK iratanyagban szereplő bizonyítékok igazolják a felperes nevének a 2025. márciusi jogi aktusokban való fenntartását.
32 A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a 2025. márciusi jogi aktusokban a felperes nevének a szóban forgó jegyzékeken való fenntartását az indokolja, hogy az RBA‑Management főigazgatójaként és alapítójaként felelős e társaságnak a Compelt irányító cselekményeiért, tehát anyagi támogatást nyújt az Oroszországi Föderáció kormányának.
33 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a felek egyetértenek abban, hogy az „alapítónak” a felperes nevének jegyzékbevételi indokában használt fogalma az orosz jog szerinti fogalom, és azt úgy kell érteni, mint amelynek jelentése „társ” vagy „részvényes”.
34 Azt, hogy az „alapító” fogalma egy korlátolt felelősségű társaságban fennálló tőkerészesedés jelenlegi birtokosára vonatkozik, megerősíti az Avdeev & Co könyvvizsgáló cég „audit‑it.ru” honlapjának kivonata, amely az RBA‑Managementre vonatkozó WK iratanyagban (6. sz. dokumentum) található. E dokumentum szerint az RBA‑Managementet 2007. július 9‑én korlátolt felelősségű társaságként jegyezték be a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásába. A „ki a társaság tulajdonosa (alapítója)” rovatban (who is the owner [founder] of the organization) a felperes jelenik meg 2015. december 7. óta az RBA‑Management „alapítójaként”, és a korábbi „alapítók” neve is szerepel. E dokumentum azt is megemlíti, hogy „2015.12.07‑én Az új alapító Vladimir Avetisyan [a]z új alapító Sergey Alekseevich Cherkasov” (2015.12.07 The new founder is Vladimir Avetisyan [t]he new founder is Sergey Alekseevich Cherkasov) és „2020.04.23‑án Sergey Alekseevich Cherkasov már nem szerepel alapítóként a jogi személyek egységes nemzeti nyilvántartásában” (2020.04.23. Sergey Alekseevich Cherkasov is no longer listed as a founder in the Unified State Register of Legal Entities).
35 Ezenkívül nem vitatott, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékeken a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában való fenntartása megalapozottságának a Tanács általi igazolása kizárólag a 2024. május 31‑i WK iratanyagban szereplő dokumentumokon alapul. E dokumentumok szolgáltak alapul azon jogi aktusok elfogadásához, amelyek 2024. június 24‑én felvették a felperes nevét a szóban forgó jegyzékekre, és azokat 2024. február 22‑én megtekintették, egy olyan dokumentum kivételével, amelyet 2024. április 16‑án tekintettek meg. A Tanács nem terjesztett a Törvényszék elé egyetlen olyan új bizonyítékot sem, amely a 2025. márciusi jogi aktusokban a felperessel szemben felhozott indok alátámasztására irányult volna.
36 2024. október 31‑i felülvizsgálati kérelmében a felperes jelezte, hogy 2024. október 16‑án lemondott az RBA‑Management főigazgatói álláshelyéről, és 2024. október 29. óta már nem rendelkezik RBA‑Management részvénnyel. E tekintetben megküldte a Tanácsnak a helyzetének megváltozását igazoló dokumentumokat, többek között a következőket:
– az RBA‑Management egyetlen tagjának 2024. október 16‑i 16. sz. határozata, amely megszüntette a felperes jogkörét, és Aleksandr Gurint jelölte ki e társaság főigazgatójának (a továbbiakban: 16. sz. határozat);
– a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásából származó, az RBA‑Managementre vonatkozó, 2024. október 30‑i kivonat, amelyből kiderül, hogy A. Gurint 2024. október 24‑én az RBA‑Management főigazgatójaként vették nyilvántartásba;
– az adóhatóságok tértivevénye az RBA‑Management létesítő okiratában bekövetkezett változások 2024. október 29‑i kézhezvételéről.
37 A felülvizsgálati kérelemben a felperes azt is kifejtette, hogy a korlátolt felelősségű társaságban fennálló részesedések átruházását közjegyzőnek kell a hatóságokhoz benyújtania, és e tekintetben bemutatta az adóhatóság tértivevényét. Jelezte azonban, hogy az RBA‑Management tulajdonosváltozását még nem jegyezték be a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásába, de e nyilvántartás kivonatát továbbítani fogja a Tanácsnak, amint abban szerepelnek a részesedések átruházására vonatkozó információk.
38 E tekintetben a felperes 2024. november 8‑án kiegészítő bizonyítékot nyújtott be a Tanácsnak, nevezetesen a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásából származó, az RBA‑Managementre vonatkozó, 2024. november 7‑i kivonatot. E dokumentum szerint A. Gurint 2024. november 5‑én az RBA‑Management „tagjaként/alapítójaként”, valamint e társaságban 100%‑os részesedéssel rendelkező személyként vették nyilvántartásba.
39 2025. március 17‑i levelében a Tanács elutasította a felperes felülvizsgálat iránti kérelmét, azzal az indokkal, hogy nem tartja hihetőnek az érdekelt által többek között az RBA‑Managementből való állítólagos távozására vonatkozóan benyújtott bizonyítékokat.
40 Annak vizsgálata során, hogy valamely személy nevét fenn kell‑e tartani a szóban forgó jegyzékeken, az számít lényeges kérdésnek, hogy e személy nevének a jegyzékre történő felvétele vagy az előző felülvizsgálat óta változott‑e oly módon a ténybeli helyzet, hogy az már nem teszi lehetővé ugyanazon következtetés levonását e személynek a korlátozó intézkedésekkel érintett tevékenységekben való részvételére vonatkozóan (lásd: 2024. december 18‑i Mironovich Shor kontra Tanács ítélet, T‑489/23, EU:T:2024:912, 154. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2025. szeptember 3‑i Boguslayev kontra Tanács ítélet, T‑604/24, nem tették közzé, EU:T:2025:817, 41. pont).
41 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a fenntartó jogi aktusok a szóban forgó korlátozó intézkedések időszakos felülvizsgálatán alapulnak, lehetővé téve a Tanács számára, hogy figyelembe vegye a körülmények esetleges változásait, különösen az intézkedésekkel érintett személyek egyedi helyzetét illetően. A 2025. márciusi jogi aktusok valójában ezen időszakos felülvizsgálat eredményét tükrözik (lásd ebben az értelemben: 2022. október 26‑i Ovsyannikov kontra Tanács ítélet, T‑714/20, nem tették közzé, EU:T:2022:674, 85. pont; 2023. november 29‑i Pumpyanskiy kontra Tanács ítélet, T‑734/22, nem tették közzé, EU:T:2023:761, 84. pont).
42 Továbbá, amikor az érintett személy az indokolás tárgyában észrevételeket tesz, az Unió illetékes hatósága köteles az állítólagos indokok megalapozottságának gondos és pártatlan vizsgálatára ezen észrevételek, valamint az ezekhez csatolt esetleges mentő bizonyítékok fényében (lásd: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 114. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Tanács mérlegelési hibát követett‑e el azzal, hogy a WK iratanyag alapján fenntartotta a felperes nevét a 2025. márciusi jogi aktusokban szereplő szóban forgó jegyzékeken. Különösen azt kell meghatározni, hogy a 2025. márciusi aktusok elfogadásának időpontjában a WK iratanyagban szereplő bizonyítékok alkalmasak voltak‑e annak alátámasztására, hogy a felperes ellátta azokat a feladatokat, amelyek igazolták nevének az érintett jegyzékeken való fenntartását – nevezetesen, hogy továbbra is az RBA‑Management főigazgatója és alapítója volt –, figyelemmel a felperes által benyújtott, a helyzetének 2024. októberi megváltozását igazolni hivatott információkra.
44 Elsősorban a felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy nem vette figyelembe az általa a felülvizsgálati kérelmében benyújtott bizonyítékokat.
45 A Tanács vitatja e dokumentumok bizonyító erejét. Azt állítja, hogy a felperes kitakart dokumentumokat nyújtott be, ami nem teszi lehetővé azok tartalmának értékelését, hogy nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné az RBA‑Management új ügyvezetője személyazonosságának ellenőrzését, és hogy a társasági üzletrészek átruházásáról szóló megállapodást anélkül nyújtotta be, hogy bizonyította volna az ár tényleges megfizetését.
46 Először is a Tanács arra hivatkozik, hogy a 16. sz. határozat számos bekezdését, amellyel a felperes megszüntette az RBA‑Management főigazgatói tisztségét, kitakarták, ami megakadályozta e határozat teljes tartalmának értékelését.
47 E tekintetben meg kell állapítani, hogy még ha e dokumentum kitakart részeket is tartalmaz, abból egyértelműen kitűnik, hogy a felperes – aki az RBA‑Management egyetlen tagja, és e társaság tőkéjének 100%‑ával rendelkezik – egyrészt 2024. október 16‑án megszünteti főigazgatói tisztségét, másrészt ugyanezen időponttól A. Gurint nevezi ki főigazgatónak. Ezt a dokumentumot a felperes írja alá.
48 A Tanács tehát nem állíthatja érvényesen, hogy a kitakart részek nem teszik lehetővé e dokumentum tartalmának megértését.
49 Ráadásul a 16. sz. határozatnak a válasz mellékleteként benyújtott teljes változata megerősíti, hogy csak személyes adatokat takartak ki.
50 E tekintetben a viszonválaszban a Tanács azt állítja, hogy a 16. sz. határozat, a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásának az RBA‑Managementre vonatkozó kivonata és ugyanezen nyilvántartásnak a Compelre vonatkozó kivonata, amelyeket a válasz teljes változata tartalmaz, a Törvényszék eljárási szabályzatának 85. cikke alapján elfogadhatatlanok, mivel a felperes azokat a keresetlevél mellékleteként benyújthatta volna.
51 Márpedig a felperes jelezte, hogy e dokumentumok teljes változatát benyújtotta, válaszul a Tanács által az ellenkérelemben vele szemben felhozott, bizonyos információk kitakarására vonatkozó kifogásra.
52 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a válasz mellékleteiben szereplő dokumentumok nem minősülnek új bizonyítéknak, hanem azokat a Tanács azon érvelésére válaszul nyújtották be, amely vitatja a keresetlevél mellékleteként benyújtott ugyanezen dokumentumok bizonyító erejét azzal az indokkal, hogy kitakart információkat tartalmaztak. A válasz mellékletei tehát elfogadhatók. Ezenkívül a kitakart információk kizárólag személyes adatokra vonatkoztak, és a felperest nem lehet büntetni amiatt, hogy ezen adatokat kitakarta.
53 Másodszor a Tanács azt állítja, hogy a felperes az RBA‑Management új ügyvezetőjének kijelölésére hivatkozik, anélkül hogy olyan bizonyítékot terjesztene elő, amely lehetővé tenné e személy személyazonosságának ellenőrzését.
54 Noha ezzel az érvvel a Tanács a 16. sz. határozatban és a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásából származó, az RBA‑Managementre vonatkozó kivonatban kitakart személyes adatokra hivatkozik, meg kell állapítani, hogy mivel e nyilvántartás nyilvánosan hozzáférhető, a Tanácsnak lehetősége volt arra, hogy az RBA‑Management új főigazgatójának személyazonosságát a nyilvántartásba való egyszerű betekintés útján ellenőrizze. Ezenkívül a felperes a válasz mellékleteként benyújtotta e dokumentumok teljes változatát.
55 Harmadszor, a Tanács rámutat, hogy a felperes a keresetlevél mellékleteként benyújtott egy, a társasági részesedések átruházásáról szóló megállapodást, anélkül hogy bizonyította volna a megállapodás szerinti ár – 8 700 000 orosz rubel (RUB) (hozzávetőleg 95 000 euró) – tényleges megfizetését, amely jelképes összegnek tűnik egy olyan társaság számára, mint az RBA‑Management, amely a Compelt irányítja, és annak bizonyítása nélkül, hogy az átvevő ténylegesen irányítási feladatokat vállalt volna. A felperes által szintén a keresetlevélhez csatolt, az RBA‑Management tulajdonviszonyaira vonatkozó jogi szakvélemény csekély bizonyító erővel bír, mivel azt kérelemre készítették el, és nem hiteles, ugyanis az az oroszországi ügyvédjétől származik.
56 Meg kell állapítani, hogy mivel a felperes orosz ügyvédjének a keresetlevél mellékleteként benyújtott dokumentuma a jelen kereset céljából készült, az csekély bizonyító erővel rendelkezik.
57 Ugyanakkor a Tanács azon érve, amely szerint a megállapodás szerinti ár jelképes összegű, az RBA‑Management részvényeinek 100%‑ára vonatkozó – a felperes és A. Gurin között 2024. október 29‑én megkötött, a keresetlevél mellékletében szereplő – adásvételi szerződés téves értelmezésén alapul. E szerződés 14 700 000 RUB (hozzávetőleg 161 000 euró) eladási árat említ, nem pedig a Tanács által megjelölt összeget.
58 Ezenkívül az adásvételi szerződés közjegyzői okirat formájában készült, ami bizonyos bizonyító erővel ruházza fel. Végül az e szerződés tárgyát képező, az RBA‑Management üzletrészeinek felperes általi eladását tanúsítja a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásának az RBA‑Managementre vonatkozó, 2024. november 7‑i kivonata is, amely A. Gurint említi az RBA‑Management alapítójaként.
59 A Tanács tehát tévesen állítja, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok nem rendelkeztek bizonyító erővel.
60 Másodsorban, a felperes azt állítja, hogy a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában a WK iratanyagban szereplő dokumentumok elavultak voltak, és hogy a Tanács mérlegelési hibát követett el, amikor nem vette figyelembe a felperes személyes helyzetének megváltozását.
61 A Tanács arra hivatkozik, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok kizárólag az RBA‑Managementnél betöltött tisztségéről való látszólagos lemondását és az e társaságon belüli részesedéseinek látszólagos átruházását bizonyítják. Ennélfogva a WK iratanyagban szereplő bizonyítékok továbbra is relevánsak a felperes nevének a 2025. márciusi jogi aktusokban való fenntartására vonatkozó indok alátámasztása szempontjából.
62 Először is a Tanács azt állítja, hogy a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásának megbízhatóságát, amelyből a felperes kivonatokat nyújtott be, az ügy összes ténybeli körülményére tekintettel kell meghatározni, és az önmagában nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy a felperes, aki több éven keresztül ténylegesen irányította a Compelt az RBA‑Management útján, lemondott minden támogatási tevékenységről. A tárgyaláson a Tanács pontosította, hogy az a tény, hogy a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartása rögzítette a felperes lemondását, nem jelenti azt, hogy a felperes a gyakorlatban megszüntette a tevékenységét.
63 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a felperes benyújtotta a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásából származó, 2024. október 30‑án és november 7‑én kelt, az RBA‑Managementre vonatkozó kivonatokat, annak bizonyítása érdekében, hogy az RBA‑Management új főigazgatójátnak és új alapítójának nevét hivatalosan nyilvántartásba vették. A Tanács állításával ellentétben e kivonatokat nem elszigetelten nyújtják be, hanem a felülvizsgálati kérelemben szereplő információk megerősítésére irányulnak.
64 Ezt követően meg kell állapítani, hogy ezekkel az érvekkel a Tanács szükségszerűen megkérdőjelezi a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásában szereplő információk megbízhatóságát.
65 Márpedig, amint azt a felperes hangsúlyozza, egyrészt ez az orosz pénzügyminisztérium által létrehozott nyilvános nyilvántartás a társaságokra vonatkozó információk forrása, és vélelmezhetően tükrözi valamennyi bejegyzett szervezet tényleges helyzetét. Másrészt a Tanács ugyanezen nyilvántartást használja a bizonyítékokat tartalmazó egyes iratanyagokban a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékbe vételének igazolására.
66 Végül meg kell állapítani, hogy a WK iratanyagban a Tanács egy másik nyilvántartásra, a „checko.ru” portálra támaszkodott annak igazolása érdekében, hogy a felperes az RBA‑Management főigazgatója és alapítója volt.
67 E tekintetben a Tanács 2024. február 22‑én megtekintette a „checko.ru” internetes oldalnak a felperesre vonatkozó, a WK iratanyagban szereplő kivonatát (3. sz. dokumentum). A WK iratanyagban a Tanács jelzi, hogy a „checko.ru” portál „lehetővé teszi az Oroszországi Föderációban bejegyzett bármely jogi vagy természetes személy gyors és díjmentes ellenőrzését”. E portál megbízhatóságát tehát a Tanács nem vitathatja.
68 Márpedig a Tanács nem nyújtotta be e portál kivonatának 2024. november 7‑ét követő aktualizált változatát, amely lehetővé tette volna számára azon információk ellenőrzését vagy cáfolatát, amelyek szerint a felperes lemondott, és egy másik személyt neveztek ki az RBA‑Management főigazgatójának és alapítójának.
69 Ennélfogva a Tanács semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő annak bizonyítására, hogy a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásában szereplő információk tévesek.
70 Másodszor a Tanács arra hivatkozik, hogy a felperes által benyújtott dokumentumok a vele szemben hozott korlátozó intézkedések hatásainak elkerülésére szolgáló eszköznek, nem pedig annak szilárd bizonyítékának tűnnek, hogy a felperes teljesen lemondott a katonai felszerelésekben használható elektronikai alkatrészek ágazatában fennálló felelősségéről. A Tanács úgy véli, hogy az ilyen típusú műveleteknek nem szabad hitelt adni.
71 Márpedig nem róható fel a felperesnek, hogy 2024 októberében meg kívánta szüntetni az RBA‑Managementnél betöltött tisztségét, annak érdekében, hogy elkerülje a vele szemben 2024 júniusa óta alkalmazandó korlátozó intézkedéseket.
72 Ezenkívül az a tény, hogy a felperes intézkedéseket hoz, annak érdekében, hogy többé ne vegyék fel a szóban forgó jegyzékekbe, a korlátozó intézkedések hatékonysága eredményének tekinthető, mivel a felperes ily módon kifejezi azon szándékát, hogy többé nem folytatja azokat a tevékenységeket, amelyek igazolták nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét.
73 Harmadszor, a Tanács azt állítja, hogy az időbeliség szempontjából a felperes által hivatkozott aktusok és a felülvizsgálati időszak közötti idő túl rövid ahhoz, hogy meggyőződjön arról, hogy a felperes ténylegesen kivonult‑e az üzleti életből, aki több mint 20 éve dolgozik a Compelnél, és 2015 óta felelős e vállalkozás irányításáért. A felperes 2024 októberében tett lépései és a 2025. márciusi jogi aktusok közötti 16 hetes határidő nem tette lehetővé a Tanács számára annak értékelését, hogy a felperes valóban és őszintén megszüntette‑e az orosz kormánynak nyújtott bármilyen támogatását, illetve az attól kapott előnyöket.
74 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes olyan dokumentumokat nyújtott be, amelyek célja annak bizonyítása volt, hogy 2024. október 31‑én, azaz a felülvizsgálat iránti kérelmek benyújtására előírt – 2024. november 2‑án lejáró – határidőn belül kilépett az RBA‑Managementből.
75 A Tanács tehát – anélkül, hogy megfosztaná hatékony érvényesülésétől a felülvizsgálat iránti kérelmeket – nem állíthatja, hogy nem állt rendelkezésére az ahhoz szükséges idő, hogy felülvizsgálja a felperes által benyújtott, a személyes helyzete megváltozásának bizonyítására irányuló bizonyítékokra tekintettel a jegyzékbevételi indok megalapozottságát. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a 2025. márciusi jogi aktusokat időszakos felülvizsgálatot követően fogadták el.
76 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a felperes által a felülvizsgálati kérelmében benyújtott dokumentumok célja annak bizonyítása volt, hogy már nem volt az RBA‑Management főigazgatója és alapítója, és hogy nevének a szóban forgó jegyzékeken ezen okból való fenntartása tehát már nem volt igazolt.
77 Egyrészt, amint az a fenti 67. pontban megállapításra került, a Tanácsnak lehetősége volt arra, hogy gyorsan ellenőrizze a felperes által szolgáltatott információk pontosságát, többek között a „checko.ru” internetes oldal megtekintésével.
78 Másrészt nem releváns a Tanács azon érve, amely szerint nem állt rendelkezésére az ahhoz szükséges idő, hogy meggyőződjön arról, hogy a felperes valóban megszüntette‑e a Compelnél végzett bármely tevékenységét vagy az orosz kormánynak nyújtott támogatás bármely formáját, figyelembe véve a társaságon belül a múltban betöltött szerepét, különösen az Ukrajna elleni agressziós háború idején. A felperes nevének a 2025. márciusi jogi aktusokban való fenntartását igazoló indok ugyanis kizárólag azon alapult, hogy a felperes az RBA‑Management főigazgatója és alapítója.
79 Negyedszer a Tanács azzal érvel, hogy a felperes nem terjesztett elő elegendő bizonyítékot a tevékenységének megváltozására vonatkozóan. Azt állítja, hogy a felperes a legcsekélyebb bizonyítékkezdeményt sem terjesztette elő arra vonatkozóan, hogy már nem vett részt az elektronikai ágazatban, miközben teljes pályafutását ebben az ágazatban töltötte, és nem bizonyította, hogy véglegesen visszavonult a Compelnél betöltött tisztségéből. Ezenkívül bizonyítani tudta volna az ingatlanágazatban folytatott új tevékenységét és az Örményországban való letelepedését.
80 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 23. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a Tanács feladata a felperessel szemben felhozott indok megalapozottságának bizonyítása, nem pedig a felperesnek kell a megalapozottság hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatnia.
81 Amennyiben a Tanács úgy vélte, hogy a felperes által benyújtott dokumentumok ellenére a felperes a gyakorlatban fenntartotta tevékenységét, azt neki kell bizonyítania.
82 Így a Tanács megfordítja a bizonyítási terhet azáltal, hogy megköveteli a felperestől annak bizonyítását, hogy nem folytat tevékenységet az elektronikai ágazatban vagy a Compellel kapcsolatban, illetve hogy szolgáltasson bizonyítékokat az új tevékenységére vonatkozóan.
83 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy tekintettel a felperes neve fenntartásának a 2025. márciusi jogi aktusokban szereplő indokára, az egyedüli releváns bizonyítékok azok voltak, amelyek annak bizonyítására vagy vitatására irányultak, hogy a felperes a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában az RBA‑Management főigazgatója és alapítója volt, és felelős volt e társaság jogi aktusaiért. A Tanács nem követelhette meg a felperestől, hogy ezen indokhoz nem kapcsolódó további bizonyítékokat terjesszen elő.
84 Ötödször a Tanács azt állítja, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok – az ügy összes ténybeli elemét figyelembe véve – nem támasztják alá, hogy a felperes ténylegesen megszüntette a tevékenységét.
85 E tekintetben a Tanács arra hivatkozik, hogy komoly és egybehangzó valószínűsítő körülmények alapján megállapítható, hogy a felperes továbbra is kapcsolatban áll a Compellel, amely igazolja nevének a szóban forgó jegyzékeken való fenntartását. Megemlíti a Compelre vonatkozó WK iratanyagban szereplő bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy e vállalkozás a fegyveripar számára olyan elektronikai alkatrészeket gyárt, amelyeket az Ukrajna elleni agressziós háború során használtak. Arra is emlékeztet, hogy a WK iratanyagban szereplő különböző bizonyítékok azt mutatják, hogy a felperes mérnöki végzettséggel rendelkezik a Compel tevékenységi területén, fontos tisztségeket töltött be e vállalkozásnál, a Compel Regions LLC alapítója volt, és az RBA‑Management révén 2015. február és 2024. október között – vagyis nem sokkal a Krím megszállása után és Ukrajna inváziója során – látta el a Compel irányítási feladatait.
86 Így ezzel az érveléssel a Tanács lényegében arra hivatkozik, hogy a felperes által a lemondásának és az RBA‑Managementben fennálló részesedése eladásának bizonyítása érdekében benyújtott bizonyítékok nem hitelesek, és nem tükrözik a valóságot, figyelembe véve ez utóbbinak a Compelnél folytatott múltbeli tevékenységeit.
87 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 24. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a felperes nevének a 2025. márciusi jogi aktusokban való fenntartására vonatkozó indokok megalapozottságának értékelését a bizonyítékok azon kontextusban történő vizsgálatával kell elvégezni, amelybe azok illeszkednek, és a Tanács akkor tesz eleget a rá háruló bizonyítási tehernek, ha az uniós bíróság előtt kellően konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan csoportjára hivatkozik, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a felperes e jogi aktusok elfogadásának időpontjában megfelelt az f) kritériumban előírt feltételeknek.
88 Egyrészt a kontextust illetően meg kell állapítani, hogy a Tanács megelégszik azzal, hogy a WK iratanyagban szereplő bizonyítékokra hivatkozik, amelyek többsége a Compelre, nem pedig a felperesre vonatkozott, és amelyek a felperesnek az e társaságon belüli múltbeli tevékenységeire vonatkoznak.
89 Márpedig a Tanács nem állíthatja érvényesen, hogy a felperesnek a Compelnél töltött korábbi pályafutására vonatkozó, a WK iratanyagban szereplő, tehát 2024 májusát megelőző ténybeli elemekre vonatkozó bizonyítékok alkalmasak arra, hogy hiteltelenné tegyék a felperesnek az RBA‑Managementnél betöltött tisztségéből való 2024. októberi visszalépését.
90 A Tanács nem hagyhatja figyelmen kívül a felperes által a felülvizsgálat iránti kérelmében előterjesztett bizonyítékokat sem, azon az alapon, hogy azok nem elegendőek annak bizonyítására, hogy az RBA‑Managementben betöltött tisztségéből ténylegesen visszalépett, kizárólag arra a megállapításra támaszkodva, hogy pályafutásának lényeges részét a Compelnél töltötte. A Tanács ilyen értékelése a felperes helyzetének rögzítéséhez és az előírt időszakos felülvizsgálat hatékony érvényesülésétől való megfosztásához vezetne (lásd ebben az értelemben: 2023. november 29‑i Pumpyanskiy kontra Tanács ítélet, T‑734/22, nem tették közzé, EU:T:2023:761, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
91 Másrészt, ami a bizonyítási terhet illeti, ha a Tanács úgy ítéli meg, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok kizárólag a felperesnek az RBA‑Managementben betöltött tisztségéből való látszólagos kilépését bizonyítják, és hogy a 2025. márciusi jogi aktusokban szereplő indok továbbra is érvényes, neki kell bizonyítania, hogy a felperes tényleges kapcsolatokat tartott fenn e társasággal, és a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában még mindig felelős volt annak jogi aktusaiért.
92 Márpedig a Tanács nem terjesztett elő semmilyen olyan, 2024 októberét követő bizonyítékot, amely alátámaszthatná azon állítását, miszerint a felperesnek az RBA‑Managementnél folytatott tevékenységeiből való visszalépése pusztán fiktív volt.
93 Ezenkívül, ha a Tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes a 2025. márciusi jogi aktusokban szereplő indoktól eltérő okból felel meg az f) kritérium feltételeinek, vagyis a felperes által a Compellel közvetlenül fenntartott kapcsolatok vagy az általa az orosz kormánynak nyújtott bármely más támogatás miatt, ezt bizonyítania kellett volna, és következésképpen módosítania kellett volna a felperes nevének a szóban forgó jegyzékeken való fenntartására vonatkozó indokot. Mindenesetre a Tanács nem terjeszt elő olyan bizonyítékot, amely alátámaszthatná a felperes és a Compel között a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában fennálló kapcsolatot.
94 Következésképpen a WK iratanyag kiegészítésére irányuló bizonyítékok hiányában semmilyen valószínűsítő körülmény nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy a felperes a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában ténylegesen még az RBA‑Management vezetője és alapítója volt. A Tanács azon érve, amely szerint a felperesnek a Compelnél folytatott múltbeli tevékenységei teljesen hiteltelenítették a helyzet e megváltozását, pusztán spekulatív jellegű, és azt nem támasztották alá.
95 A fentiek összességéből kitűnik, hogy a Tanács nem bizonyította, hogy a felperes által a személyes helyzete megváltozásának bizonyítására benyújtott dokumentumok egyáltalán nem rendelkeznek bizonyító erővel. Így meg kell állapítani, hogy e dokumentumok bizonyítékkezdeménynek minősülnek arra vonatkozóan, hogy a felperes 2024 októberében lemondott az RBA‑Management igazgatói tisztségéről, és 2024 novembere óta már nem volt annak alapítója.
96 Így a Tanács nem szorítkozhatott arra, hogy kizárólag a WK iratanyagban szereplő információkra támaszkodjon, amelyek több hónappal megelőzték a felperes által szolgáltatott információkat, és amelyek ezen információkra tekintettel elavultak voltak.
97 A Tanács tehát tévesen utasította el a felperes által benyújtott dokumentumokat azon az alapon, hogy azok nem voltak kellő bizonyító erejűek annak alátámasztására, hogy ez utóbbi személyes helyzete 2024 októberében ténylegesen megváltozott, anélkül hogy benyújtotta volna a WK ügyiratban szereplő dokumentumok naprakésszé tett változatait, vagy más olyan bizonyítékokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét igazoló körülmények a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában továbbra is fennálltak, vagyis hogy a felperes ebben az időpontban még mindig az RBA‑Management főigazgatója és alapítója volt, és ebben az időpontban felelős volt e társaság cselekményeiért.
98 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Tanács azáltal, hogy nem végezte el a felperes helyzetének naprakész értékelését, nem bizonyította a felperes nevének a szóban forgó jegyzékeken a 2025. márciusi jogi aktusok elfogadásának időpontjában való fenntartására vonatkozó indok megalapozottságát.
99 Ebből következik, hogy a Tanács mérlegelési hibát követett el, amikor a 2025. márciusi jogi aktusokban az f) kritérium alapján fenntartotta a felperes nevét a szóban forgó jegyzékeken.
A 2025. szeptemberi jogi aktusokról
100 A felperes arra hivatkozik, hogy a Tanács mérlegelési hibát követett el, amikor a 2025. szeptemberi jogi aktusokkal fenntartotta a nevét a szóban forgó jegyzékeken, holott a felperes megszüntette az eredeti jegyzékbe vétel alapjául szolgáló helyzetet, és hogy a Tanács a nevének jegyzékbe vételére vonatkozó indokban elismerte a helyzet e megváltozását.
101 A Tanács azt állítja, hogy csak azt állapíthatta meg, hogy a felperes formálisan és látszólag távozott a vezetői tisztségéből, ez utóbbi azonban a legcsekélyebb olyan bizonyítékkal sem egészítette ki az iratanyagát, amely alátámasztaná, hogy a Compellel kapcsolatos minden tisztséget ténylegesen megszüntettek, ami az egyetlen mód annak bizonyítására, hogy a „vezető” és a Compel közötti állandó és lényeges kapcsolat megszűnt. A látszólagos lemondás nem elegendő, és nem is meggyőző, tekintettel arra a szerepre, amelyet a felperes az orosz háborús erőfeszítések támogatására szolgáló felszerelések behozatalában játszott.
102 2025. április 5‑i felülvizsgálati kérelmében a felperes ismét megküldte a Tanácsnak a fenti 36. pontban hivatkozott 16. sz. határozatot, valamint a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásának az RBA‑Managementre vonatkozó, 2024. november 7‑i kivonatát, amelyre a fenti 38. pont hivatkozik. Megküldte továbbá többek között a jogi személyek orosz egységes nemzeti nyilvántartásának az RBA‑Managementre vonatkozó, 2025. március 27‑i kivonatát, amely A. Gurint említi az RBA‑Management főigazgatójaként és alapítójaként, valamint a „checko.ru” internetes oldal rá vonatkozó kivonatát, amely a WK iratanyag 3. sz. dokumentuma naprakésszé tételének felel meg.
103 Meg kell állapítani, hogy a 2025. szeptemberi jogi aktusokban a Tanács módosította a felperes neve szóban forgó jegyzékeken való fenntartásának indokát. E módosítások jelzik, hogy a felperes az RBA‑Management „régi” főigazgatója, és hogy az RBA‑Management főigazgatójaként és alapítójaként a felperes „volt” felelős e társaság cselekményeiért.
104 Ebből szükségszerűen kitűnik, hogy a Tanács figyelembe vette a felperes által a 2025. április 5‑i felülvizsgálati kérelmében szolgáltatott információkat, és úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi elegendő bizonyítékot szolgáltatott az egyéni helyzetének megváltozására, vagyis arra, hogy már nem ő volt az RBA‑Management főigazgatója, és már nem felelős az RBA‑Management cselekményeiért.
105 Következésképpen a Tanács nem állíthatja érvényesen, hogy ezzel az új indokkal csupán tudomásul vette a felperes személyes helyzetének pusztán látszólagos megváltozását. Az ilyen értelmezés ugyanis nem felel meg a felperes nevének fenntartására vonatkozó, a 2025. szeptemberi jogi aktusokban szereplő indok szövegének.
106 Így meg kell állapítani, hogy a 2025. szeptemberi jogi aktusokban a felperes nevének a szóban forgó jegyzékeken való fenntartásának igazolására felhozott indok kizárólag azon alapul, hogy a felperes a múltban felelős volt az RBA‑Management cselekményeiért.
107 Márpedig az f) kritériumot, amely az Oroszországi Föderáció kormánya részére anyagi vagy pénzügyi támogatást „nyújtó” természetes vagy jogi személyekre, szervezetekre vagy szervekre vonatkozik, egyértelműen jelen időben fogalmazták meg (2024. július 10‑i Rashevsky kontra Tanács ítélet, T‑309/22 és T‑739/22, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2024:455, 173. pont), ami azt feltételezi, hogy a támogatást a fenntartásról szóló jogi aktusok elfogadásának napján nyújtják (lásd analógia útján: Biondi főtanácsnok Lettország kontra Aven és Fridman egyesített ügyekre vonatkozó indítványa, C‑440/24 P és C‑441/24 P, EU:C:2025:854, 115. pont).
108 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a körülmény, hogy az adott személy egy szervezeten belül már nem lát el bizonyos feladatköröket, önmagában nem jelenti azt, hogy e korábbi feladatkörök nem relevánsak, mivel a múltbeli tevékenységei befolyásolhatják magatartását. Mindazonáltal valamely személy korábbi feladatkörei önmagukban nem igazolhatják nevének a szóban forgó jegyzékekre való felvételét. Ha a Tanács az említett személy múltbeli tevékenységeire kíván támaszkodni, akkor olyan komoly és egybehangzó valószínűsítő körülményeket kellene előterjesztenie, amelyek alapján észszerűen megállapítható, hogy e személy továbbra is kapcsolatot tart fenn azzal a szervezettel, amelyben a szóban forgó jogi aktus elfogadásának időpontjában e feladatokat ellátta, ami igazolja nevének a jegyzékekbe való, az e szervezeten belüli tevékenységeinek megszűnését követő felvételét (lásd ebben az értelemben: 2021. november 24‑i Assi kontra Tanács ítélet, T‑256/19, EU:T:2021:818, 128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
109 Márpedig meg kell állapítani, hogy a Tanács nem terjeszt elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely alátámaszthatná, hogy a felperes a 2025. szeptemberi jogi aktusok elfogadásának időpontjában kapcsolatokat tartott fenn az RBA‑Managementtel, vagy hogy e vállalkozáson belül továbbra is feladatokat látott el.
110 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Tanács pusztán azon tény alapján, hogy a felperes az RBA‑Management főigazgatója volt, és felelős volt e társaság cselekményeiért, nem vélelmezheti, hogy olyan természetes személynek minősíthető, aki több hónappal az e tisztségéből való kilépését követően anyagi támogatást nyújt az orosz kormánynak. Ez ugyanis a felperes helyzetének rögzítéséhez és többek között a módosított 2014/145 határozat 6. cikkének harmadik bekezdésében és a 269/2014 rendelet 14. cikkének (4) bekezdésében előírt időszakos felülvizsgálat hatékony érvényesülésétől való megfosztáshoz vezetne (lásd analógia útján: 2023. szeptember 6‑i Shulgin kontra Tanács ítélet, T‑364/22, nem tették közzé, EU:T:2023:503, 116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. november 29‑i Pumpyanskiy kontra Tanács ítélet, T‑734/22, nem tették közzé, EU:T:2023:761, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
111 Egyébiránt a fenti 26. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy kétségkívül nem tilos a Tanács számára, hogy ugyanazokra a bizonyítékokra támaszkodjon, amelyek igazolták a felperes nevének a szóban forgó jegyzékeken való korábbi fenntartását, amennyiben egyrészt a jegyzékbevételi indokok változatlanok maradnak, másrészt pedig a körülmények nem változtak oly módon, hogy e bizonyítékok elavulttá váltak.
112 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a felperes neve felvételének indokát módosították a 2025. szeptemberi jogi aktusokban, és annak elismerésével, hogy a felperes már nem felelős az RBA‑Management cselekményeiért, a Tanács hallgatólagosan, de szükségszerűen elismerte a WK iratanyagban szereplő, annak bizonyítására irányuló bizonyítékok elavult jellegét, hogy a felperes az RBA‑Management vezetője volt.
113 Ebből következik, hogy a Tanács nem tett eleget a fenti 23. és 24. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően rá háruló bizonyítási tehernek, mivel nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a felperes az RBA‑Managementnél betöltött korábbi feladatai miatt a 2025. szeptemberi jogi aktusok elfogadásának időpontjában az f) kritérium értelmében vett anyagi támogatást nyújtott az Oroszországi Föderáció kormányának.
114 E következtetést a Tanács érvei sem kérdőjelezik meg.
115 A Tanács arra hivatkozik, hogy a WK iratanyagban szereplő, a Compelre vonatkozó dokumentumok továbbra is relevánsak, és azt bizonyítják, hogy e vállalkozást az ukrajnai háború támogatására szánt eszközök behozatalának biztosítása érdekében csalárd műveletek középpontjába helyezték, és hogy a felperes nem állíthatja, hogy kizárólag polgári célokra irányuló vállalkozást vezetett. E tényezőkre tekintettel a Tanács arra keresi a választ, hogy valóban kilépett‑e a felperes, aki a Compel tényleges irányítója.
116 Egyrészt nem releváns a Tanács azon érve, amely szerint a felperes de facto továbbra is irányíthatja a Compelt. A 2025. szeptemberi jogi aktusokban ugyanis a felperes által az orosz kormánynak nyújtott támogatást nem igazolják a felperes és a Compel között az RBA‑Management vezetői tisztségéről való lemondását követően fennálló kapcsolatok, sem pedig az, hogy a felperes lenne de facto a Compel vezetője.
117 Másrészt a Tanács azon állítását, amely szerint a felperes megőrizte a Compel állítólagos de facto irányítását, semmi esetre sem támasztja alá semmilyen bizonyíték.
118 E tekintetben a Tanács megfordítja a bizonyítási terhet, amikor azt állítja, hogy a felperes nem bizonyította a Compelhez kapcsolódó minden tisztség tényleges megszűnését, és nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot annak meggyőző alátámasztásához, hogy Örményországban nyugdíjba vonult, lemondva minden tevékenységről. Ha a Tanács úgy vélte, hogy a felperes továbbra is végzett olyan tevékenységeket a Compelnél, amelyek igazolják az f) kritérium szerinti felvételét, ezt neki kellett volna bizonyítania, és ennek megfelelően módosítania a felperes neve felvételének indokát.
119 A fentiekből következik, hogy mivel a 2025. szeptemberi jogi aktusok indokolása, amely az f) kritériumhoz kapcsolódik, kizárólag a felperesnek az RBA‑Managementnél betöltött korábbi tisztségeire utalnak, a Tanács mérlegelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy az említett jogi aktusok elfogadásának időpontjában a felperest olyan természetes személynek lehetett minősíteni, aki anyagi támogatást nyújt az orosz kormánynak. A Tanács ugyanis nem tekintheti úgy, hogy pusztán az a tény, hogy a felperes egy évvel a 2025. szeptemberi jogi aktusok elfogadása előtt az RBA‑Management főigazgatói tisztségét töltötte be, elegendő ahhoz, hogy igazolja nevének a szóban forgó jegyzékeken az orosz kormánynak anyagi támogatást nyújtó személyként való fenntartását (lásd analógia útján: 2025. szeptember 10‑i Pumpyanskiy kontra Tanács ítélet, T‑541/24, nem tették közzé, EU:T:2025:841, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
120 Ebből következik, hogy a Tanács mérlegelési hibát követett el, amikor a 2025. szeptemberi jogi aktusokban az f) kritérium alapján fenntartotta a felperes nevét a szóban forgó jegyzékeken.
121 A fentiek összességéből kitűnik, hogy az egyetlen jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott jogi aktusokat a felperest érintő részükben meg kell semmisíteni.
A kártérítési kérelemről
122 A felperes az EUMSZ 340. cikk alapján a Tanács szerződésen kívüli felelősségének megállapítását kéri a védelemhez való jogának megsértése miatt. Azzal érvel, hogy a Tanács a 2025. március 17‑i levelében a 2024. október 31‑i felülvizsgálati kérelmének megválaszolása érdekében sztereotip és sablonos megfogalmazásokra szorítkozott. Az, hogy a Tanács megtagadta e kérelem elbírálását, biztos kárt okozna számára azáltal, hogy a korlátozó intézkedések időtartamát legalább a jelen eljárás időtartamára, azaz körülbelül két évre meghosszabbítja.
123 A kárt illetően a felperes rámutat, hogy az örmény bankok megtagadják a nemzetközi szankciókkal sújtott személyekkel szemben banki szolgáltatások nyújtását, és hogy emiatt meghiúsult azon terve, hogy Örményországban telepedjen le, és ott kereskedelmi tevékenységet folytasson az ingatlanágazatban. Az örmény bankok magatartása miatt a pénzügyi veszteségei egyrészt 42 480 eurót tettek ki, ami abból keletkezett hogy két éven keresztül nem lehetett bérbe adni a Jerevánban (Örményország) található ingatlanát, másrészt pedig 150 000 eurót, amely az ugyanezen időszak alatti forgalomkiesésből keletkezett, mivel nem tudott bizonyos szerződéseket megkötni és befektetéseket megvalósítani a jereváni ingatlanpiacon.
124 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti, szerződésen kívüli felelősségének megállapításához több feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető valamely jogszabály kellően súlyos megsértésének fennállása, a kár tényleges jellege, valamint az aktus kibocsátóját terhelő kötelezettség megsértése és a sérelmet szenvedett személyek kára közötti okozati összefüggés fennállása (lásd: 2019. szeptember 10‑i HTTS kontra Tanács ítélet, C‑123/18 P, EU:C:2019:694, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. szeptember 11‑i Tokareva kontra Tanács ítélet, T‑744/22, EU:T:2024:608, 171. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
125 Ezenkívül az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti feltételei együttesek. Ebből következik, hogy ha egyetlen feltétel nem teljesül, a keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy a többi feltétel teljesülésének vizsgálatára szükség lenne (lásd: 2024. szeptember 11‑i Tokareva kontra Tanács ítélet, T‑744/22, EU:T:2024:608, 172. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
126 Ami az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkozó feltételt illeti, az említett kárnak a felrótt magatartásból kellőképpen közvetlenül kell következnie, vagyis ez utóbbinak a kár meghatározó okának kell lennie, miközben az Unió nem köteles valamely jogellenes helyzet összes – akár távoli – hátrányos következményét jóvátenni. A felperesnek kell bizonyítania a felrótt magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállását (lásd: 2018. december 13‑i Iran Insurance kontra Tanács ítélet, T‑558/15, EU:T:2018:945, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Eleveté Invest Group és társai kontra Bizottság és ESZT ítélet, T‑523/17, EU:T:2022:313, 655. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
127 A jelen ügyben egyrészt a felrótt magatartást illetően a felperes arra hivatkozik, hogy a Tanács a 2024. október 31‑i felülvizsgálati kérelmének elbírálása során megsértette a védelemhez való jogát. Másrészt, ami a hivatkozott kárt illeti, arra hivatkozik, hogy az örmény bankok magatartása miatt nem lehet bérbe adni a tulajdonában lévő jereváni ingatlant, és forgalomkiesést szenvedett el.
128 Így érvelésével a felperes azt állítja, hogy a védelemhez való jogának a felülvizsgálati eljárás során történő állítólagos megsértése arra késztette volna a Tanácsot, hogy tévesen tartsa fenn a nevét a szóban forgó jegyzékeken, ami arra kötelezte volna, hogy benyújtsa a jelen keresetet, ily módon meghosszabbítva a korlátozó intézkedéseket a Törvényszék előtti eljárás időtartamára, amelyet két évre becsül. Kifejti, hogy e két év alatt nem folytathat kereskedelmi tevékenységet Örményországban amiatt, hogy az örmény bankok megtagadják vele szemben a bankszámla nyitását.
129 Így a felperes érveléséből kitűnik, hogy az állítólagos kár legfeljebb abból ered, hogy – feltéve, hogy bizonyítást nyer – az örmény bankok megtagadták vele szemben a bankszámla nyitását, nem pedig közvetlenül a védelemhez való jogának állítólagos megsértéséből.
130 Meg kell tehát állapítani, hogy semmilyen közvetlen kapcsolat nem állapítható meg azon tény – feltéve, hogy bizonyítást nyer –, hogy a Tanács nem bírálta el a felperes felülvizsgálati kérelmét, és azon akadályok között, amelyekkel a felperes a terveinek Örményországban történő megvalósítása során szembesült.
131 Következésképpen a felperes nem bizonyít közvetlen okozati összefüggést az általa a Tanácsnak felrótt jogellenes magatartás és az általa állítólagosan elszenvedett kár között.
132 Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy a felperes azt állította, hogy a Tanácsnak felrótt magatartás a megtámadott jogi aktusok elfogadásából eredt, nem bizonyította, hogy az örmény bankok részéről a banki szolgáltatások felperes részére történő nyújtásának megtagadása a rá vonatkozó korlátozó intézkedések közvetlen következménye lenne.
133 E tekintetben, noha – amint arra a Tanács rámutat – az örmény bankok ilyen magatartása csak a saját kezdeményezésükből és belső politikájukból eredhet, nem zárható ki, hogy önkéntesen úgy döntöttek, hogy megfelelnek az Európai Unió által elfogadott korlátozó intézkedéseknek. Ez a megállapítás azonban a jelen ügyben nem releváns.
134 Egyrészt ugyanis, mivel a megtámadott jogi aktusok nem alkalmazandók Örményországban, ebből semmilyen kötelezettség nem következik az örmény bankok számára. Másrészt a megtámadott jogi aktusok alapján elfogadott korlátozó intézkedések azon személyek pénzeszközeinek befagyasztására vonatkozó intézkedésekből állnak, akiknek a neve szerepel a szóban forgó jegyzékeken, nem pedig bankszámlanyitást tiltó intézkedésekből.
135 Ebből következik, hogy mivel a Tanács felelőssége megállapításának egyik feltétele nem teljesül, a kártérítési kérelmet el kell utasítani.
A költségekről
136 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
137 A jelen ügyben, mivel a felperes és a Tanács is részlegesen pervesztes lett, úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2025. március 14‑i (KKBP) 2025/528 tanácsi határozatot, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2025. március 14‑i (EU) 2025/527 tanácsi végrehajtási rendeletet, az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2025. szeptember 12‑i (KKBP) 2025/1895 tanácsi határozatot és az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2025. szeptember 12‑i (KKBP) 2025/1894 tanácsi végrehajtási rendeletet megsemmisíti annyiban, amennyiben Vladimir Avetisyan nevét e jogi aktusok fenntartották azon személyek, szervezetek és szervek jegyzékén, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók.
2) A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.
3) V. Avetisyan és az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.
|
De Baere |
Svenningsen |
Mac Eochaidh |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2026. szeptember 30‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: francia.